Folytatások : 20.11.27-i folytatás - A sztálini fordulat. 20.11.30-i folytatás - AS Rettenetes Nagy Sztálin. 2020.12.06-i folytatás. Az igazság pillanatai. 20.12.08-i folytatás. Anglomán hadvezetés. 20.12.10-i folytatás - Jaj a legyőzöttnek 20.12.12-i folytatás - Kétpólusú világ - Sztálin árnyéka a nyugati féltekén. 20.12.14-i folytatás - Végjáték. Purim napja. 20.12.17-i folytatás. A pólus olvadása. 20.12.20-i folytatás. Putyin örökrésze. 20.12.21-i folytatás. A Főnök. 20.12.23-i folytatás - Tétova tántorgás az arab tavasz vérzivatarában. 20.12.26-i folytatás. Együtt III. Oroszok és zsidók Kazárországban. 21.01.02-i folytatás - Kötéltánc a vallások szakadéka fölött. 21.01.06-i folytatás - A nagy attrakció - medvetáncoltatás. 21.01.07-i folytatás. Korunk Napoleonja.+21.01.26-i folytatás. Erőszak-monopólium az erkölcsi halál állapotában.

 

Oroszkérdés.

Oroszország hívatása. Messianizmus?

A cím tulajdonképp megtévesztő. A globális zsidókérdés oroszországi vetületéről, az orosz létkérdésről lesz szó. Oroszország a zsidó gyűlöl ködés első számú célpontja.

Miért is?

Először azt kell tisztázni Honnan szedték - vették magukat az oroszok?

Történetük, mint minden más nép története a mesék, a legendák világában kezdődik és a hülye történészek boncasztalain esik szét egy puzzle játék darabjaira, amelyeket folyton illesztgetnek, hol így - hol úgy, nemritkán a politikusok megren delésére.

A Nyesztor-féle Őskrónika szerint a IX. század második felében a Novgorod körül élő szláv törzsek a közöttük levő folytonos harcok miatt elhatározták, hogy követséget indítanak egy tengerentúli fejedelemhez azzal, hogy földjük hatalmas és gazdag, de nincs közöttük rend. "Hát jertek, ural kodjatok rajtunk." A tengerentúli fejedelem történetesen Rurik viking (varég) fejedelem volt, aki két tesójával Szineusszal és Truvorral, meg némi hadikisérettel, meg is érkezett. Az ilyenkor elmaradhatatlan atyafiságos családírtások bonyolult láncolatában kialakult a Rusz állam Novgorod székhellyel és a déli fertályon kifejlődött Kijevvel. A novgorodi varégok aztán kiírtották a kijevi varégokat olyannyira hogy az új főváros Kijev lett és új nevet vett fel: Kijevi Rusz. A mindenkit, saját testvérét is, kiírtó Vlagyimir fejedelem felvette a kereszténységet. Halála után, 1015-ben szentté avatták. A Kijevi Rusz pedig keresztény nyugatorosz állammá vált.

[Az egész nagyon hasonlít a mi szent királyunk I. István legendájára, nemde?]

A viking "beoltás" históriája nem tetszett az utódoknak. Előbb I. Erzsébet orosz cárnő, majd Sztálin a vikingek behívásának történetét töröltették a hivatalos történelemből.

Azon viszont nincs, mert nem lehet vita, hogy a mai Oroszország a Kijevi Rusz történelmi örököse és általános jogutóda. Más kérdés, hogy Oroszország jelenlegi zsidó cárja - Putyin - a birodalom bölcsőjét átjátszotta néhány zsidó terrorista kezére.

Tény, hogy a vikingek és a szlávok keveredtek és így állt elő az a "génkoktél" ami annyi bosszúságot szerzett, szerez és még fog is szerezni  zsidóéknak, akik már rég nem tagadják saját fajiságukat, sőt kérkednek génjeikkel, ahogy ezt "Ex libris Konrád György. Kosher génkoktél." c. írásomban tárgyaltam.

Ebből következik, hogy az orosz (keleti szláv) fajiság is megközelíthető ebből a nézőpontból, a történelem függvényében. Nem túlzás azt állítani, hogy "szívós" [elszánt, fáradhatatlan, hajthatatlan, állhatatos, rendületlen, tántoríthatatlan, kitartó, elkötelezett, eltökélt, szilárd, rendíthetetlen, lankadatlan, megállíthatatlan, elhivatott, áldozatos, megingathatatlan] géntulajdonságokról van szó.

Hogy mtől ilyen szívós? Hát attól, hogy északi [nordikus] eredetü. Nem vicces állítás, hogy az orosz néptest sokkal több északi fajtaelemet hordoz, mint a német. Az orosz ennél fogva sokkal inkább "herrenvolk" mint a német.

A zsidóknak ezért nincs szerencséjük a 'zoroszokkal, vagyis a keleti szlávokkal. E népfaj immunrendszere ugyanis úgyszól ván megronthatatlan.

[A
z immunrendszer a szervezet védekező mechanizmusa, egy adott antigén hatására kialakuló, az esetleges fertőzés elleni védekezésben részt vevő sejtek, szövetek és szervek együttese. Ennek a szervrendszernek a működése az immunitásban nyilvánul meg. Ennek a szónak jelentése: védettség, mentes ség. Az immunrendszer fő feladata, hogy megkülönböztesse a saját és nem saját, vagyis idegen anyagokat. Valamint, ha idegen anyaggal találkozik, akkor azt eltávolítsa, megsemmisítse.]

E tulajdonság birtokában ismétlődő makacssággal kiveti magából zsidó fajt vagy így, vagy úgy.

De hogy kerültek a zsidók Oroszországba? Ennek története bizarr, űgyszólván vicces.

Oroszország, miért - miért nem, sosem volt a "galutnak" (szétszóratás) becézett/álcázott zsidó bevándorlás (beözön lés) célországa. A zsidókat saját diplomáciai "hódításainak" köszönheti.

1772. augusztus 5-én II. (Nagy) Frigyes porosz király, II. (Nagy) Katalin orosz cárnő és Mária Terézia magyar királynő közös kiáltványt adtak ki, amelyben deklarálták Lengyelország első felosztását. A három nagyhatalom osztozkodása folytán a királyság elvesztette területének, ill. lakosságának körülbelül egyharmadát és több mint százezer zsidó került orosz fennha tóság alá. Majd az 1793-as és 1795-ös végső feldarabolással az Orosz Birodalomhoz további, kb. egymillió fős zsidó közösség került Litvániában, Podóliában és Volhíniában. Erre illik a közmondás: "Ha megnyerte hadd' vigye!" Meg a másik: "Törököt fogtam, nem ereszt."

Ez a felosztás a zsidók számára egy második babiloni fogságot, a cári Oroszországnak pedig olyan "zsákmányt" jelentett, amelyet se kiköpni se lenyelni nem tudott

A bekebelezett vendégnép, a Tóra sokasodjatok parancsát követve, örvendetesen megszaporodott. 1800 és 1914 között létszáma több mint ötmillióra nőtt. Gondoljunk csak bele, ötmillió olyan ember, aki az égvilágon mindennel foglalkozik, kivéve a termelő (értékteremtő) munkát. A vendég-zsidó sajátságos munkamegosztást hoz létre a befogadó társadalomban. A javak előállítását a gazdanépre bízza ő maga pedig e javak elsajátítására rendezkedik be különféle módokon, ideértve a közvetítő kereskedelmet és a pénzkölcsönzést is. Ezeket is lehetne tisztességesen, azaz szerény haszonnal, folytatni. Zsidókézen azonban pusztító méreggé válik az egyik, uzsorává a másik. A muzsikok gyomra se az egyiket, se a másikat nem vette be.

Az orosz - zsidó "együttélés" új fejezetet nyitott a történelemben és új fogalmat alkotott, a "pogromot". E jelenség mondhatni általánossá vált. Itt és most azonban csak a legjellemzőbbre a kisinyovi pogromra térek ki, amelyhez igénybe veszem Szolzsenyicin segítségét, idézek az "Együtt" I. kötetéből.

A pogrom 1903 áprilisában történt. 38 zsidó halottat és 394 sebesültet eredményezett. A maga műfajában egy szolid pogrom volt. De mivel a gój halottak száma csak 4, a sebesültek száma csak 62 volt, a zsidó számművészek (kabbalisták) messzemenő következtetéseket vontak le és a zsidó világsajtó olyan magas fordulatszámra kapcsolt, mint a tiszaeszlári "vérvádper" ill.a Dreyfus ügy kapcsán.

A Hearst sajtó a következőket írta.
"A cári hatalmat a a kisinyovi mészárlás felelősségével vádoljuk. Kijelentjük, hogy teljességgel vétkes ebben a holokausztban ... Az igazságszolgáltatás istene jöjjön le közénk és végezzen Oroszországgal, úgy ahogy Szodomával és Gomorrával tette. Tüntesse el a föld színéről ezt a pestises gócot." [I. kötet 396 old.]

A szöveg zsidók fejlett arányérzékéről is árulkodik. Három tucat zsidóért tűnjön el egy egész ország, azaz cca. 140 millió ember... Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a "kultúrzsidóság" gondolkodása mitsem változott a legendás bibliai idők óta.

Józsué könyvében a következők olvashatók. "6 fejezet 17 És a város és minden, ami benne van, legyen teljesen az ÚRnak szentelve. Csak a parázna Ráháb maradjon életben, ő és mindazok, akik vele vannak a házban, mert elrejtette a követeket, akiket odaküldtünk. 8 fejezet 24 Mikor pedig Izráel leöldöste Aj minden lakóját a mezőn, a pusztában, ahol üldözték őket, és mikor mindnyájan az utolsóig elhullottak fegyver éle által, visszafordult egész Izráel Aj ellen, és kardélre hányták az ott levőket.25 Mindazok pedig, akik ezen a napon elhullottak, Aj összes embere, férfiak és asszonyok együtt, tizenkétezren voltak.26 Józsué ugyanis nem vonta vissza a kezét, amelyet a dárdával együtt fölemelt, míg meg nem ölték Aj minden lakosát. 28 Ajt pedig felgyújtatta Józsué és mindörökre kőhalommá és pusztasággá tette, mind e napig. 29 Aj királyát pedig felakasztatta egy fára, és ott volt estig. De naplementekor Józsué parancsára levették holttestét a fáról és a város kapujának bejáratához vetették, és nagy rakás követ hordtak föléje. Ott van az mind e napig.

A hearsti szemlélethez még inkább klappol Eszter könyve amely egy gondosan leplezett, kevés beavatottat feltételező, udvari intrika következményeit írja le. "Akkor leverték a zsidók minden ellenségüket. Fegyverrel vágták, gyilkolták és pusztították őket, és úgy bántak el gyűlölőikkel, ahogy csak akartak. ... Súsán várában is mészárlást rendeztek a zsidók, és kiirtottak ötszáz embert. ... Legyilkolták Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének tíz fiát, de a zsákmányhoz nem nyúltak. ... Még azon a napon a király elé terjesztették, hogy hány embert gyilkoltak le Súsán várában. Summa summárum "Gyülölőik közül hetvenötezer embert mészároltak le.
Ez lett a zsidók legnagyobb ünnepe, a féktelen tobzódás napja.

Mi sem természetesebb, minthogy ennek megfelelően jártak el az orosz cárral szemben is, aki a hatalmáról önként mondott le, ellenségei kezére adva magát és családját. 

A jekatyerinburgi Ipatyev ház pincéjében a zsidók, Jurovszkij - a gorilla - vezetésével, a tőlük megszokott bestiális kegyetlenséggel lemészárolták az uralkodót II. Miklós cárt, a feleségét, öt gyermekét és egész háza népét.

A parancsot a szifiliszes szadista Lenin adta ki. Véres tort űlt a Purim népe, a bosszú népe.

De a zsidó győzelmeknek mindíg megvolt, megvan és a jövőben is meglesz a maguk böjtje. 

A bizonyítást kezdjük Leninnel és színzsidó bandájával. Lenin lecsengése tökéletesen ábrázolható ezzel a hármas-képpel,
Az intrikus jelző arra utal, hogy Lenin Sztálin háta mögött levelet írt a politbüró tagjainak és Sztálin leváltását javasolta. A Lenin végakaratának tekinthető levél természetesen Sztálin kezébe került, aki azt félretette. Lenin temetésén viszont Így esküdözött
"Amikor eltávozott tőlünk, Lenin elvtárs örökbe hagy ta ránk, hogy .... Eskü szünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is! Ezt a formulát többször ismételte.

Aztán késedelem nélkül hozzáfogott a lenini gárda teljes kiírtásához. A vád a "trockizmus" volt, az ebbe beleértendő hazaáru lással, kémkedéssel és a szovjet vezetők meggyilkolására való szövetkezéssel.

Sztálin útja hosszú és kacskaringós volt, de a végére egy zsidó se maradt ki a szórásból. Zinovjev, Bamenyev és Buharin a nagy terror-perekben véreztek el.

A Mexikóban dekkoló Trockij likvidálását Sztálin egy zsidóra Eitingonra bízta, aki Ramón Mercadert bízta meg a feladat elvégzésével. Mercader egy jégcsákánnyal halálos sebet ejtett Trockij koponyáján.

A "sztálini fordulat" az egész világra kiható döntő változás kezdete volt a Szovjetunióban, egyben nyitánya lett a további - a korábbiaknál sokkal véresebb - pogromoknak.

A sztálini korszak jellemzése, az orosz - zsidó "együttélés" újabb fejezete a következő folytatás témája lesz.

2020.11.25

* * *

 

A "Nagy Októberi" nem volt szocialista forradalom. Egyike volt a számtalan zsidó puccs nak, amely megelőzte, ill. követte. A "sztálini fordulat" volt az orosz/nemzeti-szocialista forradalom nyitánya.

Ennek megértéséhez és befogadásához sajnos vissza kell térnünk kissé a kelet-newyorki zsidó kahal által pénzelt és vezényelt oroszországi zsidópuccshoz, Trockijhoz és a mi Iljicsünkhöz. Ez nem lesz nehéz, mert többször körbejártam már ezt a témát és most nincs más dolgom, mint a legrövidebb idézetet ide plántálni. 

"Következzék hát Lenin. Lenin, akit ugyanúgy nem lehet elképzelni Trockij nélkül, mint Marxot Engels nélkül. Ők ketten régi ismerősök voltak, itt és most azonban csak forradalmi találkozásukról írok.
Trockij ekkortájt New Yorkban vendégeskedett. Hogy m
iből élt Amerikában az angolul nem tudó Trockij? Erről "My Life" (Életem) c. önéletrajzi írásában azt írja: egyetlen foglalkozást űztem New Yorkban, forradalmi szocialista voltam. Ez nem mindenkinek tetszett, ezért Trockij átmenetileg angol fogságba került, aminek okait és mikéntjét nem részletezem, mert a folytatás sokkal érdekesebb. Wilson amerikai elnök figyelmeztette a Round Table-t és a brit kormányt, hogy Amerika nem lép be a háborúba, ha London nem engedi szabadon a trockistákat. Az Amerikai Egyesült Államok 1917. április 6-án hadat üzent a központi hatalmaknak. A brit kormány is betartotta az alku ráeső részét és 1917. április 29-én szabadon bocsátotta Trockijt, aki tovább hajózhatott Európa felé forradalmáraival egyetemben. Útba ejtette Stockholmot, ahol magához vette a számára átutalt 20 millió dollárt. Eközben Max Warburg előkészítette Leninnek és 32 bolsevik társa átszállítását Svédország érintésével Petrográdra, Németországon keresztül, egy lepecsételt tehervagonban.
Ennyire fontos volt a zsidó nagytőkéseknek Trockij ez a kis kalandor? Igen! Ennyire! Akkor csak ők tudták, miért. Mostmár mi is tudjuk. Levonhatnánk akár tanulságokat is. Nem fogjuk megtenni, állati gój eszünk miatt.... Trockij forradalmárai azonosak azokkal a zsidó terro ristákkal, akik később a Népbiztosok Tanácsában foglalják el a kulcspoziciókat. Megtörtént a zsidó/bolsevik puccs, amely a Nagy Októberi Forradalom álnevet kapta és beindult az emberirtás gépezete. A szifiliszes erről így büszkélkedett az Októberi Forradalom negyedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Mi joggal büszkélkedhetünk azzal, hogy ... a tisztogatást sokkal erélyesebben, gyorsabban és merészebben, sikeresebben, s a néptömegeknek , a nép zömének befolyásolása szempontjából szélesebb arányokban és mélyrehatób ban hajtottuk végre, mint a nagy francia forradalom több mint 125 évvel ezelőtt." [Lenin az októberi forradalomról. Kossuth 1977, 83old.]

Ha valaki azt hinné, hogy Iljicsünk "a" kapitalisták ellen volt, óriásit tévedne. Ő "csak" az orosz kapitalisták, meg földbirtokosok, papok, katonák, hivatalnokok, értelmiségiek, parasztok, stb. ellen viselt írtóháborút. Viszont nagyon jól kijött az oroszok zsírján élősködő hazai zsidó kapitalistákkal és az olyan nyugati kapitalistákkal, mint Armand Hammer elvtárs. Ezt a témát is többször körbe-körbejártam már. Elegendő itt is idézni.
"A Lenin, Sztálin és Mao nevével fémjelzett rendszerek ideológiája a marxizmus - leninizmus volt. A tömegterrort a kizsákmányoló osztályok felszámolása, a szocialista, majd a kommunista társadalom felépítése érdekében alkalmazták - úgymond... Úgymond, mert Leninről hamar kiderült, hogy nem általában burzsoáziával van megakadva, hisz békésen seftelt Armand Hammerrel. Drábik János írja erről... 'Érdekes személyiség volt Armand Hammer amerikai zsidó vállalkozó. aki Lenin barátai közé tartozott és így érthető, hogy Szovjet Oroszországban, ahol a nagy vagyonokat nyomban államosították, megtart hatta magánvagyonát a bolsevik hatalomátvétel után is. Többek között (!) ő volt a tulajdonosa Oroszország legnagyobb azbesztbányájának. Már tudjuk milyen veszélyes rákkeltő ez az anyag. A bányában még orosz mértékkel mérve is elképesztő állapotok uralkodtak. ... Hammer érdekeltségébe tartozott az United Distillers cég is, amely az amerikai szesztilalom idején bekapcsoló dott a maffia által irányított szesz üzletbe.'
És mit tudhat, olvashat erről a disznóról az átlagmagyar? Hát azt, hogy sokszoros élete volt, ami igaz is... A nagy Lenin elvtárs és Trockij elvtárs személyesen
rabolták el a cári család többmilliárd dollár értékü arany, ékszer, készpénz, betét, stb. vagyonát. Ez az igazi marxizmus - leninizmus: a kisajátítók kisajátítása. Lenin, Trockij és Derzsinszkíj hozzáláttak a nemzeti (!) tőkések, földbir tokosok, katonatisztek, papok, értelmiségiek, módos parasztok - vagyis Oroszország egész (!) összetartó -  tudathordozó rétegének bestiális kegyetlenséggel történő módszeres kiírtásához. Ha Sztálin elvtárs nem köp a levesbe "Szovjet" Oroszország zsidó gyarmattá változott volna, ahol az uralkodó munkás osztály az armand hammerek gyáraiban, a megmaradt  szegény parasztság pedig a zsidó földbirtokosok földjén robotolt volna mint éhes proletár, ill. nyomorgó jobbágy.
Ez a leszükített Hammer sztori. Hammert zsidó haverjai is követték és a koncessziók egész hálózhatát, vagyis egy zsidó/ amerikai gyarmatot hoztak létre az orosz munkásosztály kizsákmányolására, a nagy Lenin áldásával, ill. védelme alatt.

Írás közben felfedeztem a Russia Beyond honlapján egy írást "A vasfüggöny kilyukasztása.  Hogyan tudott egy amerikai iparmágnás üzletet kötni a Szovjetunióval?" címen.

Ebből az derül ki, hogy Hammer nem csupán egy külföldi befektető volt, hanem egy tróger, aki a legaljasabb módszerek bevetésével úton-útfélen becsapta és károsította az orosz népet és a szovjet államot.
rdeklődést mutatott a művészet iránt, szintén kereskedelmi módon. Az 1920-as évek politikai zavargásait és káoszát kihasználva számos kincset vásárolt kedvező áron az orosz állami múzeumoktól, köztük több  Faberge-tojást, és nyuga ton magas áron értékesítette azokat. Ennek a műkereskedésnek azonban van egy sötét oldala is. Valódi műalkotások mellett,, Hammer  állítólag hamisítványokat is adott el. Később művészeti kiállításokat szervezett Oroszországban, de ez is elég zavaros volt. Amikor felbecsülhetetlen kiállítási darabjait Moszkvába hozta, a művészettörténészek teljesen összezavarodtak. Senki sem tudta megmondani, hogy eredetiek-e vagy hamisítványok -  írta a Sovershenno Sekretno magazin."

A "sztálini fordulat" miatt időben elhúzta a bélét Oroszországból. de nyomban visszatért, amikor Hruscsov lett a főnök, és úgy folytatták a seftelést Hruscsovval, majd Brezsnyevvel mint Iljics idején.

A két szovjet államférfi közül Brezsnyev különösen híres volt tisztakezűségéről. A brezsnyevi "pangás" korszakának jellegzetes epizódja volt Csurbanov ügy, melynek főszereplői Brezsnyev lánya Galina és veje Jurij Csurbanov. "Jurij Csurbanov volt vezérezredes, belügyminiszter-helyettes gigantikus méretű bűnügyének története nem szimpla eseménysort rögzít, hanem mint cseppben a tenger, tükröződik benne egy korszak természetrajza. Ez az időszak, amelyet fájdalmas szemléletességgel pangásnak nevez hetünk, súlyos következményekkel járt: a XX. kongresszus reménykeltő határozataival megkezdett reformok elhaltak, a változtatások visszarendeződtek, a döntéseket nem hajtották végre, a jelentéseket meghamisították, elvtelen személyi kapcsolatok rendszere alakult ki, amely aztán már törvényen felüliséget eredményezett egyesek számára, a hiány gazdálkodás talaján általánossá vált a korrupció… S mindez rengeteg pénzbe, presztízsbe és vérbe került.

Ebben a mocsárban ismét jól érezte magát, vígan nyüzsgött és gazdagodott Hammer.

A jelek szerint szót értettek a Szovjetunió likvidátorával Gorbacsovval is.

Ideillik egy história Sztálin mentalitásáról. A zsarnok páncélszekrényében kotorászva pénzes borítékokat vett észre és kérdőre vonta titkárát Poszkrjobisevet, aki részletes magyarázattal szolgált. "Sztálin elvtárs utasított, hogy a Sztálin elvtárs fizetéseit tegyem be a Sztálin elvtárs páncélszekrényébe." Miután így kivágta magát Sztálin arra utasította, hogy a pénzt küldje el (még ki nem írtott) rokonainak...

E kis előreugrás után visszatérünk a birodalomépítő Sztálinhoz.

2020.11.26

* * *

A Rettenetes Nagy Sztálin.

   A vezetéknevekkel azt jelzem, hogy Sztálint azon orosz cárok sorába illesztem, akik maradandó nyomokat hagytak birodalmuk arculatán és alattvalóik lelkén. Könnyü kitalálni, hogy Rettenetes Ivánra és Nagy Péterre gondolok. A történelmi sorrend egyben rangsort is jelent, amen nyiben Sztálin kezenyoma látszik a legnagyobbnak és legvéresebbnek a három közül.

Minden zsidók megnyugtatására leszögezem, hogy Sztálin az "is" volt aminek ők mondják, azaz bank- és postarabló, intrikus, alattomos, bosszúálló, kegyetlen, zsarnok, megazisten. Igaz, ugyan, hogy Nagy Péter is szívesen elidőzött a Péter Pál erőd kinzókamráiban, de ha ezt vele kapcsolatban nem emlegetik, spongyát rá. [Elgondolkodtam azon, hogy a zsidók Hitlert vagy Sztálint útálják e, simfelik e jobban? Nem tudom eldönteni.]

Tulajdonképp nem is Sztálinról, hanem a Szovjetunióról akarok írni és Sztálint csak akkor hozom szóba, ha nem lehet fölötte elsiklani, akkor is röstellkedve teszem...

Fentebb szót ejtettem róla, hogy a "nagy terror" nemcsak a Lenin körüli zsidó vircsaftot söpörte el, hanem azokat a zsidó "koncessziós" telepeket is, amelyeket akár össze is lehetne hasonlítani az echte szovjet gulagokkal.

Ja' a fenti felsorolásban nem említettem, hogy Sztálin notórius hazudozó is volt, aki úgy tért le a lenini útról, hogy folyton bizonygatta: azon jár.

A sztálini vérengzés ideológiai háttere is ferdén van megvilágítva. Sztálin csak a trockizmus ellen mennydörgött, de mivel a marxizmus - leninizmus - trockizmus azonos eszmerendszert képeznek, a tagadás szükségképp mindhármukra vonatkozik. Ebben a helyzetben Lenin volt a kétkulacsos, Sztálin pedig a sanda mészáros... Lenin ugyanis - Trockijtól eltérően - azt hangoztatta, hogy a szocializmus akár egy olyan országban is győzhet, amely fejlődésében elmaradt a legfejlettebb tőkésországoktól. Másfelől viszont meg akarta buktatni Sztálint, így számolnia kellett vele, ha sikerül Trockij lesz az utóda, aki a "permanens" forradalom híve.

Talán sehol sincs elég világosan megfogalmazva mit jelent ez a forradalmi folytonosság (permanencia). Azt jelentette volna, hogy a Szovjetunió úgy forradalmasítja Európát [ill. a világot], hogy közben maga is az állandó forradalom állapotában van. Erre Trockij szerint azért lett volna szükség nehogy a forradalom bürokráciává merevedve új kizsákmányoló réteget hozzon létre.

Trockij "eszméi" derékszögben keresztezték  Sztálin törekvéseit, aki ekkorra már átvette a pártapparátus irányítását és mint született bürokrata apparátusban gondolkodott. Nyilván nem smakkolt neki a trockiji permanencia mánia és időnként elragadtatta magát. [Lásd fent.]

Eltekintve a veszélyes és költséges világfelforgatástól Sztálinnak még egy feladatot kellett megoldania: Oroszország gyors ütemü iparosítását, kerül amibe kerül.

Az orosz ipar fejletlensége folytán a gépi berendezéseket nyugatról kellett beszereznie piaci alapon. Ehhez pénze nem volt, így csak a barter-üzlet jöhetett szóba, vagyis az importált gépekért ugyanolyan deviza értékű eszközöket kellett exportálnia, olyan "árúkat" amelyekre kereslet volt. Hosszú lenne a kurrens árúcikkek felsorolása, marad a példálózás. A múzeumok, templomok és a burzsujok féltett műkincsei pl. ide tartoztak. Útrakeltek... A másik árú a gabona volt, a parasztok kezén. Az Isten pénze se lett volna elég, hogy Sztálin a gabonát a "kapzsi" parasztoktól megvegye. Hatalma volt viszont hozzá, hogy tőlük elvegye.

Elvette.

Ennek kiemelkedő epizódja a holodomor, vagyis az Ukrajnában tudatosan, ill. mesterségesen előídézett éhinség, amely a rekviráláson (élelemszerzés, harácsolás) túl azt a célt is szolgálta, hogy az uikrán példával móresre tanít sa az egész szovjet parasztságot.

A holodomor szörnyűségeit felemlegetve és erkölcsileg elítélve a történteket logisztikai [anyagok, információk, személyek, energia rendszereken belüli és közötti áramlásának tervezése, szervezése, irányítása, ellenőrzése] szempontból is elemezni  kell, a sztálini zsarnokállam teljesítőképességének értékelhetése végett.

A témát az erkölcsi szempontok kikapcsolásával is vizsgálni kell. Sztálint és az erkölcsi szempontokat amúgysem lehet egy napon, egy lapon emlegetni ...

A Time magazin 1938-ban Hitlert, 1939-ben Sztálin választotta az év emberének, kiváltva a közvélemény rosszallását. Ennek ellenére 1
942-ben megint ő lett az év embere. "Aki a saját népét éheztette halálra. Számtalan ártatlan embert deportáltatott és végeztetett ki. A 10-20 millió civil áldozatot követelő munkálkodása mellett, további 20 millió embert küldött a halálba a háború éveiben.

A rekvirálás végrehajtásához sokszázezer kádert kellett mozgósítani, vezényelni sokmillió paraszti porta felkeresésére, kirablására. Nem csupán az eladásra, de a család élelmezésére és vetőmagra szánt gabonát is elvitték, a sokmillió kilométeres beszerzési akciók során. Ez egymagában is tükrözi, hogy a sztálini csapatok egy hangyainvázió pontosságával és könyörtelenségével dolgoztak. Igazi mester- teljesitmény volt a gabonazsákok tartalmát úgy ösze-ömleszteni, hogy mint tömegárú megfeleljen a kapitalista piac minőségi  elvárásainak.

Megfelelt. A tőkések gépeket adtak érte.

Az általam megismert információk között úgyszólván utalást sem találtam a sztálini "import" másik oldalára.

Sztálinnak az agyelszívásra, vagyis egy ország szellemi elitjének elcsábítására (brain drain), sem volt pénze. Fejvadászainak százai járták viszont a nyugateurópai munkaerő piacot és ezer, ha nem százezerszám, csábították a szakembereket a szovjet paradicsomba. A munkalehetőség, ill. jobb megélhetés iránti vágy, a szélesebb körű lehetőségek, a szakmai előrehaladás reménye ezt az akciót is sikerre ítélte.

[Erről onnan is tudok, hogy apai nagybátyámat Szeszák József vasesztergályost Párizsból szerződtették. Kint orosz nőt vett feleségül. egy hatalmas téliesíett faházban laktak. Józsi bácsi annyira meg volt elégedve új hazájával, hogy levélben igérte, rövidesen jönnek és felszabadítják Magyarországot is. Aztán eltünt. Gulágra, vagy zárt övezetbe került, nem tudni.]

A sztálini iparositást minden normális közgazdász, politikus és történész úgy értékeli, hogy az eredeti tőklefelhalmozást is ekkor kellett végrehajtania. Kevesen akarják azonban ezt az angliai eredeti tőkefelhalmozással összehasonlítani, ahol a gyapjuipar számára elkerített juhlegelők felfalták a közös használatú, ill. paraszti tulajdonban levő földeket és földönfutóvá tették a parsztságot. A "csavargást" azonban akasztófával büntették és ha jól emlékszem, 80-90.000 paraszt végezte a bitófán.

Most egy ugrást teszek és egy beható tanulmány adataira támaszkodva az első ötéves terv a "Pjatiletka" eredményeit ismertetem. A sikker logisztikai összetevőire később térek vissza.

A következő ídézetek Rozsnyai Ervintől származnak, a megjegyzé sek és a fotók pedig tőlem.  
"1920-ban, amikor az intervenció és a polgárháború lényegileg lezárult, a szovjet- ország nagyipari termelése az 1913-asnak kb. egyhetedére, a mezőgazdasági össz-termelés a felére, a nyersvas termelése mintegy 3 százalékra zsugorodott. ... Ám a háborús pusztításoknál is súlyosabban terhelte az országot az öröklött elmaradottság, amely megkönnyítette ugyan a forradalom megkezdését, de példátlan nehézségeket támasztott a folytatás sal szemben. A tervet négy és egynegyed év alatt, 1932. december 31-re befejezték. A burzsoá világsajtó különféleképpen vélekedett róla. New York Times 'Ez nem terv, hanem spekuláció'; Daily Telegraph 'A terv teljességgel csődöt mondott.'; Le Temps 'A Szovjetunió a külföld segítsége nélkül iparosította az országot'. Le Temps 'A kommunizmus gigászi tempóban viszi végbe az újjáépítést.'
A tervidőszakban a Szovjetunió ipari termelése az 1913-ashoz képest meghárom-szorozódott, az átlagos évi növekedés 22 százalék volt, a világon a legmagasabb. [A tőkés országokon ugyanezek ben az években söpört végig történelmük legpusztítóbb gazdasági válsága; a vezető ipari országok termelése három év alatt 45-50 százalékkal, bizonyos iparágakban még nagyobb mértékben csökkent: az USA vasipari termelése pl. 1932-ben 20 százaléka volt az 1929-esnek.]
Megváltozott a Szovjetunió ipari szerkezete: felépültek Európa legnagyobb vas- és acélgyárai, számos új iparág létesült (traktor-, autó-, repülőgépipar stb.), a Dnyeperen elkészült az akkori világ (ma Európa) legnagyobb vízierőműve. Megszűnt a munkanélküliség.
Szovjetunió a világ államai között az ötödik helyről a másodikra, Európában az első helyre került.
'Ki kell jelentenem, hogy nem vagyok kommunista, sem bolsevik, határozottan kapitalista vagyok és individualista – mondta 1932 novemberében Gibson Jarvie, az angol United Dominion Bank elnöke, majd így részletezte szovjetunióbeli benyomásait: Oroszország halad előre, ugyanakkor, amikor nálunk rengeteg gyár áll tétlenül, és népünknek mintegy hárommillió embere kétségbeesetten keres munkát. Az 5 éves tervet sokan kinevették … de most már kétségtelen, hogy a terv során többet teljesítettek az előirányzottnál. Az ipari városokban, amelyeket meglátogattam, … iskolákat, kórházakat, munkásklubokat láttam, valamint az elmaradhatatlan bölcsődéket és gyermekotthonokat. … A mai Oroszországnak lelke és eszményei vannak … a munkások olyasmivel rendelkeznek, ami a tőkés országokban ma sajnos hiányzik: reménységgel.'
A legnagyobb nehézséget a munkásosztály összetétele és kulturális színvonala jelentette. A szakmunkásokat megtize delte a polgárháború, a megmaradtak jórésze a termelés, a fegyveres erők és az irányító apparátus vezérkarába került. Az új munkások zöme frissen jött faluról (sok üzemben 60-70 százalékuk), ezek nemhogy a technika és a gyári fegyelem alapelemeit nem ismerték, de többnyire írni-olvasni sem tudtak. Láthattuk, milyen iszonyatos nehézségekkel kellett a szovjet dolgozóknak útjukon megküzdeniük – nyilatkozta szovjetunióbeli látogatásáról egy belga munkásküldöttség. – Annál jobban meg tudjuk érteni azt a büszkeséget, amellyel győzelmüket megmutatták.”

Gyanítom, hogy olvasóim bizonyos szempontból olyan Mórickának tekintenek, akinek mindenről "az" jut eszébe. Most is igy vagyok ezzel. A Pjatiletka plakátjai között felfedeztem ugyanis egyet amely a cionizmus lopakodó kígyóját juttatja eszembe, akár akarom - akár nem. Ma már nem tudni, hogy a plakát tervezője, nyomdai kiadója és a közönség mire gondolt amikor meglátta. Ma már tudjuk, hogy a kígyó utólag képbe került a Szovjetunióban. 

Hányinger olvasni, hogy gúnyolták - gúnyolják a primitív szovjet emberek primitív lelkese dését a szenvedés árán elért sikerek kapcsán. A nyugati elemzők és publicisták már az első ötéves terv sikereit se nagyon értették. Még kevésbé értették, hogy sikerült Oroszoszág nyugati (európai) területeiről az ipart az Urálon túlra, ill. távolkeletre hurcolni és a semmi közepén újra müködésbe hozni. Még kevésbé értik, hogy sikerült a háború idején egy új, modern (!) hadiipart létrehozni, amely tízezerszám ontotta a frontra a világ legütőképesebb harci szörnyetegeit.

2020.11.30

* * *

Az "igazság" pillanatai...

A második világháború hivatalosan 1939. szeptember 1-jén tört ki és 1945. szeptember 2-án ért véget, azaz 2194 napig tartott. A végén kezdem: miért kellett a Szovjetuniónak húsz millió halot tat - ebből hét-nyolcmillió katonát - veszítenie?

Kezdhetném Káinnal és Ábellel, vagy a trianoni "békeszerződéssel", de inkább a két "ketrechar cossal", Németországgal és a Szovjetunióval, kezdem, majd ZsidóAmerikával meg Angliával folyta tom, akik a ketrecet felépítették és a viadalt megszervezték. Az ám, de Hitler önként sétált be e ketrecbe! Vajon miért?

Anglia véres és szennyes történelme során nem csupán a La Manche  csatornával védte partjait az európai hatalmakkal szemben, hanem azzal is, hogy könyékig beavatkozott az európai belügyekbe. Viszályt és háborúkat szított azért, hogy a háborúskodó országok, egymást pusztítva/gyengítve, ne növekedhessenek a perfid Albion [a pimasz Anglia] vetélytársává. Anglia ezt a szarkeverést a Nagy Háború [I. Világhháború] óta ZsidóAmerikával együtt folytatja mivel Amerika szakított a „splendid isolation”, azaz a be nem avatkozás politikájával.

Az is egy szép kis história, hogyan teremtett Amerika "casus bellit", azaz hamis okot a háborús beavatkozásra. A Lusitania amerikai utasszállító/fegyverszállító hajó kiprovolált elsüllyesztése volt az ok. E sötét história leírása az Origo hírportálon olvasható. Én is írtam róla anno.

A trianoni "béketárgyalások" célja az volt, hogy elvessék egy újabb világháború - azaz zsidó aratás - magvait. Ez nem a hülye zsidó báb Wilson amerikai elnök műve, hanem azé a zsidó "szakértő" hordáé, amely a nyomában loholva betódult Európába; kiszellőztethetetlen bűzt hagyva maga után a szó biológiai, erkölcsi és politikai értelmében egyaránt a francia királyok  versailles-i kastélyának parkjában található Nagy-Trianon kastély falai között. Trianon szitokszó lett, Európa bekövetkezett tragédiájának és a bekövetkező még nagyobb tragédiájá nak jelképe.

Ami minket illet: bennünket passzra vágtak, sokkal kegyetlenebbül és aljasab bul, mint a többi vesztes államot. Sőt még a mindent meggondoló, mindent megfontoló vén hülye Ferencjóska vesztes Ausztriája is kapott egy szép darab koncot kitépett húsunk ból.

A Trianon után indult új sakkjátszma minden lépését nem akarnám elemezni. Onnan kezdem, hogy Hitler 1933 január 30-án birodalmi kancellár lett; február 27-én felgyújtatta a Reichstagot; a március 5-ei parlamenti választások után, március 24-én, a parlamenttől rendkívüli felhatalmazást (führerprinzip) kapott.

Innentől azt csinálhatott amit akart. De mit akart? Ellenségei azt állítják, hogy politikai stratégiája - a hatalom megragadá sán túl - egyáltalán nem volt. Tény, hogy a győzelem után sem pártprogram, sem kormányprogram nem látott napvilágot. Ezért Hitler elképzeléseit innen - onnan kell összecsipegetni. Emiatt minden utólagos "összkép" önkényes, hiányos, ellent mondásos, vitatható.

A világ legtermészetesebb dolga volt visszacsinálni Trianont, visszaállítani Németország háború előtti státusát, különös tekintettel a "történelmi" határokra. A békediktátum aláírói, ill. garantőrei a brit Lloyd George, az olasz Vittorio Orlando, a francvia Georges Clémanceau és az amerikai Woodrow Wilson voltak. A négy szarházi közül a történészek Clémanceaunak "tigrisnek" tulajdo nítják a békeszerződés szadisztikusan kegyetlen feltételeit, holott a pocsékká vert Franciaország képviselője csak egy rozzant rozmárfóka volt Európa feltrancsírozásnál. A feltételeket a new yorki zsidók diktálták. Wilson is csak aláírt egy olyan paktumnak, ami semmiben sem hasonlí tott a sajátmaga készítette "Tizennégy pontra", más néven "Wilsoni elvekre." Így a finálénál már csak a töltőtoll szerepét játszotta.

Hitlernek a trianoni mészárosok közül csak Angliával kellett komolyan számolnia, mivel Olaszország időközben fasiszta állam lett, a franciák pedig a Maginot vonalba bújva cidriztek. Amikor kitört a második világbalhé a Wehrmacht úgy megkerülte ezt a "bevehetetlen" vonalat [1927–1932 között a francia–német, az olasz–francia és a francia–luxemburgi határon épült, védelmi célokat szolgáló, 350 km hosszu korszerű erődrendszer], mint egy rakás kutyaszart.

ZsidóAmerika azonnali/közvetlen beavatkozásával sem kellett számolnia. Amerika csak sajátmaga által kiprovokált Pearl Harbori incidens után lépett be a II. világháborúba. A japán támadás 1941 december 7-én történt.
[A japán támadással kapcsolatos összeesküvés elméletek szerint az USA kormánya tökéletesen tisztában volt a támadás várható idejével. Erre enged következtetni, hogy az amerikai hírszerzés ekkorra már megfejtette a japán diplomáciai kódokat, és Angliából is rendel kezésre álltak erre utaló információk. Az elmélet hívei szerint indokra volt szükség a második világháborúba való belépésre, amit az amerikai polgárok többsége ekkor nem támogatott, ugyanis Roosevelt elnök éppen abban az évben hangzatos béke programmal nyerte meg harmadszorra az elnökválasztást.
A Wehrmacht már ennél korábban, 1941 novemberében, megtorpant/megroppant Moszkva alatt. A keleti hadjárat lendülete megtört.

A Szovjetunió obligón kívül volt. Esze ágában sem volt Hitler európai újjárendezési terveibe belekavarni. Ebben a vonatko zásban nyílván tisztelte a halhatatlan Iljics véleményét is, aki azt mondta a vesztesekről “Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje… hallatlan béke, rabló béke…ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelyeket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldozatoknak.”

1939 augusztus 23-án a Molotov - Ribbentrop paktum keretében Hitler és Sztálin "testvériesen" megosz toztak Lengyelországon és ha csak rajtuk múlik ásó kapa választotta volna el őket egymástól.

Utóbb ugyanis kiderült, hogy Sztálinnak nem volt Németország megtámadására, elfoglalására, megszállására vonatkozó terve! "1941 májusában a szovjet vezérkar új főnöke, G. K. Zsukov hadseregtábornok Tyimosenko marsallal közösen a korábbi 'elképzeléseket' azzal egészítette ki, hogy a szovjet csapatok Krakkó és Breslau térségének elfoglalása után észak felé fordulnának, és egy újabb támadással a Balti-tengerig nyomulnának előre. Ezáltal a lengyel területen és Kelet-Poroszországban állomásozó német csapatokat elvágnák utánpótlási és visszavonulási útvonalaiktól, bekerítenék és megsemmisí tenék azokat. Első meglátásra úgy tűnik, hogy a szovjet katonai tervezők korlátozottabb hadászati célokat tűztek ki, mint a németek. A szovjet tervek megvalósulása viszont együtt járhatott volna Németországnak a létfontosságú romániai olajvidéktől való elvágásával, s a német csapatok nehézfegyverzete java részének elvesztésével is, melyek azonnali pótlására az akkor még alacsony termelékenységű német hadiipar még nem volt képes. A háború folytatása Németország számára ezek után a legsúlyosabb nehézségekbe ütközött volna. Tény azonban, hogy a szov jetek ezen hadművelettel csupán a német felvonulást (!) akarták megelőzni, és a főváros, Berlin vagy Németország jelentősebb területeinek elfoglalását nem tűzték ki." Itt is az "angolszász diplomácia" köpött a levesbe, de ennek részletezése túl messze vezetne.

Sztálin viselkedése a német támadás hírére azt tükrözi, hogy bízott a paktumban és sokkhatásként érte a hitszegés.

Szóval Anglia...

Hitlernek tisztában kellett lennie azzal, hogy Anglia, a világ legnagyobb gyarmattartója, egyuttal a nemzetközi zsidóság egyik politikai és pénzügyi központja is. Mégis mindenáron meg akart egyezni vele. Ez a dőre igyekezet vezetett az angliai partraszállás (Seelöve) komolytalan tervezéséhez, ostoba reklámozásához (England lied) majd elejtéséhez. Ez motíválta az angol inváziós haderőnek biztosított szabad elvonulást a dunquerkei kutyaszorítóból. Ez vezetett az "angliai csata", majd az egész világháború elvesztéséhez. Hitler egész angol-politikája a gyáva defetizmus jegyeit viseli, amit másoknál annyira megvetett.

A Moszkva alatti fiaskó után, egy átmeneti tudati feltisztulás hatása alatt "szokásává vált az angolszász vezető réteget a világzsidósággal azonosítani." [Ormos Mária: Hitler. 401. old.] Csakhogy a késő bánat eb gondolat. Ráadásul később megint elővette a megbékélés ötletét. Erről lentebb.

Ezek után az események egymásutániságát követve térek rá: hogyan ugrasztották össze a két óriást.

2020.12.06

* * *

 

Anglomán hadvezetés.

Mielőtt tovább mennék, egy javaslatot teszek azon olvasóknak, akiket a téma érdekel. Az Interne ten elérhető a II. világháború kronológiája amely az események időbeli és logikai sorrendjét mutat va némileg megóvja az embert a téves következtetésektől.

1939. augusztus 23. a német-szovjet megnemtámadási szerződés aláírása Moszkvában.
1939. augusztus 24. Franciaország fegyveres segítséget ígér Lengyelországnak
1939. augusztus 25. Nagy-Britannia kölcsönös segítségnyújtási szerződést köt Lengyelországgal
1939. szeptember 1. Németország megtámadja Lengyelországot
1939. szeptember 3. Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzen Németországnak
1939. szeptember 17. a Szovjetunió megtámadja Lengyelországot, a lengyel kormány nyugatra menekül
1939. szeptember 27. Varsó elestével befejeződik Lengyelország felosztása
1939. szeptember 28. német-szovjet baráti szerződés és határegyezmény

A helyzet kristálytiszta volt. Hitlert keletről nem fenyegette a hátbadföfés [dolchstoss] veszélye egyfrontos háborút vivhatott volna.

A hadtörténészek Anglia és Franciaország hadüzenet utáni
magatartását "furcsa háborúként" aposztrofálták. "A furcsa háború kifejezést (németül: Sitzkrieg, magyarul ülőháború; angolul phoney war) a második világháború korai szakaszában, 1939. szeptember 3. és 1940. május 10. közötti helyzet leírására használták. Bár szeptember 3-án Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzent Németországnak, tényleges harci cselekmények ezen a frontvonalon a Hollandia, Belgium és Luxemburg elleni német támadásig nem történtek, és csak kisebb harccselekmények zajlottak a tengereken és a levegőben."

Ez a gúnyos jelző sokkal inkább illett volna arra a töketlenkedésre amit Hitler tanúsított ugyanebben az időszakban. Németország eleve nem fejlesztett távolsági bombázó flottát. Rakétái ekkor még nem voltak. Egyetlen lehetőség kínálkozott: a csatornán átkelve elözönleni Angliát.

Csakhogy.

Cskhogy miután Wehrmacht és a Luftwaffe lerohanta Franciaországot és a dunkerquei katlanba szoritott 330.000 szövetsé ges (francia és angol), katonát Hitler megálljt parancsolt mindkét fegyvernemnek és engedte, hogy - 1940. május 26. és június 4. között ép bőrrel áthajókázzanak Angliába.

[Kalandozó őseinkről feljegyezték, hogy a megvert, menekülő ellenséget könyörtelenül üldözték és lehetőleg mind egy szálig legyilkolták. Ebben kétségtelenül része volt az ázsiai vadságnak. Az igazi ok azonban annak bölcs belátása volt, hogy a menekülőket előbb - utóbb megállítják, csapatokba szervezik és újból harcbavetik.]

A dunkerquei "fogolyszöktetés" után Hitler ismét békét ajánlott az angoloknak, amit azok elutasítottak.

Ezután indult az angliai csata (Battle of Britain) amelyet a német légierő (Luftwaffe) és a brit légierő (Royal Air Force) vívott 1940. augusztus közepétől 1941. május végéig a légifölény kivívására. Németország ezt a háborút is elvesztette. Nemcsak Anglia földjét, Anglia egét sem sikerült meghódítania. 

Az angliai csata közben kezdték tervezgetni Anglia megszállását, a Seelöve (oroszlánfóka) hadmüveletet, amelyre 1940 szeptember 15-én került volna sor. [Mintha meg akarták volna várni, hogy Anglia a 330.000 ajándékba visszakapott katonával megszervezze partjainak védelmét.]

Tudom, a "mi lett volna ha" formula nem elfogadott sem a politikában, sem a történelem ben, még kevésbé a hadtörténetben. Mégis számos elemzés látott napvilágot, angol (!) szerző
* tollából is, amelyek szerint Anglia lerohanása a lehetőségek birodalmába tartozott - volna a "dunkerquei fogolyszöktetés" nélkül... 

Ugyancsak az angliai csata idején, 1940. december 18-án, írta Hitler a 21. sz. utasítást a "Fall Barbarossát" a Szovjetunió megtámadására.

Anglia megszállását elhalasztották, majd az egész tervet ejtették. De addig...

 

 ... addig harsogott az "Englandlied" vérforraló dallama és szövege. És hogy élte meg ezt a hadsereg és a légierő? Teljes és jogos értetlenséggel, de inkább bősz felháborodással fogadták a "führerbefehlt". A páncélos erők legendás parancsnoka Guderian nyomban lemondott.
Alighanem ekkor emiatt vált a Wehrmacht a Führer "ellenzékévé". Ezzel a társasággal akart kétfrontos háborút vívni, amely minden hadvezér rémálma.
A "sereg" elégedetlensége végül Stauffenberg ezredes 1944. julius 24-iki sikertelen bombamerényletével vált nyilvánvalóvá. Az esetet később "Witzleben puccsként" emle gették, holott ez a Wehrmacht lázadása volt, amelyben tevőlegesen vagy hallgatólagosan úgyszólván mindenki résztvett, még a legendás Rommel vezértábornagy is.]

Ezzel kétfrontos háborúra szánta magát, amely minden hadvezér rémálma. A Szovjetunió legyőzése a fantazmagóriák birodal mába tartozott.

Ha az ember figyelmesen olvassa a Barbarossa tervet szemébe ötlik egy mondat, mindjárt az első...
"A német Wehrmachtnak fel kell készülnie rá, hogy még az Anglia elleni háború befejezése előtt gyors hadjáratban lever je Szovjet-Oroszországot."

Miről árulkodik a bevezető mondat? Hitler szemléletét tükrözi, amelynek többször többféleképp hangot adott. Lényege, hogy a szovjet vezetés bürokratikus, hatástalan, olyan mint egy korhadó szerkezet, amely egy erősebb ütéstől összedől.

A történelem és a hadtörténet nem tér napirendre az oroszországi hadjárat fölött anélkül, hogy összehasonlítást ne tenne a napoleoni hadjárattal. Ez az összehasonlítás tanulságos, ráadásul érdekes is. Miondenképp megérdemel néhány mondatot.

Érdekesség, hogy a Grande Armée is Berlinből az akkor már álló Brandenburgi kapu alatt vonult Oroszország ellen, akárcsak 129 évvel később Hitler csapatai. Napóleon „Nagy Hadserege” 1812. június 24-én lépte át a Nyeman folyót. Oroszország nyugati határánál és szeptember 14-én ellenállás nélkül
foglalta el Moszkvát.

Hitler 1941. június 22-én indult és október 13-a lett mire a 3. páncélos hadsereg 140 kilométerre
közelítette meg a szovjet fővárost. Lassabban haladt mint Napoleon...  Igaz, hogy Napoleonnak lényegében a felperzselt föld állotta útját. Hitlernek viszont súlyos csatákat kellett vívnia a kezdetben meglepett és szétszórt, majd fokozatosan magához térő és egyre szívó sabban védekező Vörös Hadsereggel. A Nagy Szovjet Honvédő Háború történetébe nem fogok bele, mert kissé hosszú lenne. A háború egyik legdrámaibb epizódját a Wehrmacht Moszkva alatti vereségét vázolom csupán, mert ez lehetőséget ad a hitleri és a sztálini hadvezetés összehasonlítására.

A németek úgyszólván  "nyári öltözetben" voltak. "Túlnyomó többségük még a nyári gyakorlóruháját viselte a mínusz harminc fok alá süllyedt hidegben. Guderian feljegyezte, hogy az alárendeltségébe tartozó ezredekben november derekán átlagosan 400 főre rúgott a súlyos fagysérültek száma.

Így akarták bevenni Moszkvát, bírkózva a sárral, később a hóval és a faggyal. Mozgásuk egyre lassult, majd elakadtak. És ekkor jelentek meg a meleg téli öltözetet viselő szibériai hadosz tályok, ezernyi harckocsi és ugyanennyi repülőgép által támogatva. Ez volt a Wehrmacht első egyértelmü, tagadhatatlan kudarca.

 Deus ex machina? Nem! A hadvezérek és a vezérkarok időközi vizsgabizonyítványa. Azzal már nem is akarok ízetlenkedni, hogy Hitler hány tábornokot váltott le "tehetetlenkedés" miatt...

2020.12.08
 

* * *
 

Jaj a legyőzöttnek!

A háború halálmalmai tovább őröltek. Ennek során a Wehrmacht, a Luftvaffe , a haditengerészet és a tengeralattjáró flotta (Kriegsmarine) felörlődött, a Vörös Hadsereg pedig megerősödött.

Németországot a végső, a legnagyobb csapás Berlin ben érte. A legfájdalmasabbat, legszégyenletesebbet viszont Kelet Poroszországban a német militarizmus szülőhelyén kellett elszenvednie.

Itt léptek először német földre a szovjet csapatok. Az első dühroham itt sújtott le a német népre, különös tekintettel a nőkre, gyermekekre, öregekre és bete gekre.

A németek szándékoltan barbár hadviselést folytat tak a Szovjetunióban. Számolniuk kellett tehát azzal, hogy Németország bosszúhadjárat áldozata lesz.

Az a bestialitás azonban, amelyet a szovjet katonák tanúsítottak, mesterségesen gerjesztett volt. A mester Sztálin kedvelt propaganda minisztere, a nagy szovjet író, a zsidó Ilja Ehrenburg, aki a szovjet katonákhoz szóló kiáltványával véste be a nevét a köztudatba és a zsidóság bűn lajstromába.

Ha valaki ezek után azt hinné, hogy Ilja elvtárs háza elejét szó érte volna valahol valamikor, nagyot tévedne. Ellenkezőleg, a tenyerén hordta nem csupán a Szovjet Unió, hanem a "müvelt" Nyugat is. Ennek jele a legmagasabb francia kitüntetés a Becsület-rend is.

Megjegyzem, Julius Streichert, a Der Stürmer c. gúnylap szerkesztőjét a náci főbünösök között vonták felelősségre. A börtönben megkínozták, majd felakasztották. Pedig ő senkit se biztatott arra, hogy öldös se a zsidókat. Nem tette őket gyülöletesebbé a valóságosnál.

A "Streicher affér' c. írásomban emlékeztem meg erről az ocsmány históriáról.

Ezek után lépjünk Ehrenburg szelleme és a szovjet csapatok nyomában Kelet- Poroszország területére.

A következő idézetek a "Német sorstragédia Kelet-Poroszország" c. német nyelü 
írásból valók.

"1945. január 12. és 14. között kezdte meg a Vörös Hadsereg a második világháború leghatalmasabb offenzíváját. A 1945. január 12-én a szovjet hadsereg széles frontot nyitva vonult be Kelet-Poroszországba. A támadás a német állások masszív tüzérségi megdolgozásával kezdődött. Majd a Vörös Hadsereg tízszeres túlerővel áttörte a német Wehrmacht viszonylag kevés katonával védett állásait. Nem volt természetes akadály, és az orosz tankok, a motorizált gyalogság tól követve, gyors tempóban törtek előre.
A keletporosz tartomány német vonalait a 2. és 3. fehérorosz front törte át. A szovjet páncélos hadosztályok napi 70 kilométert nyomultak előre. E tempó miatt nem volt lehetséges zárt védelmi front létrehozása. A vörös támadó csapatok már 1945. január 27-én déli irányból elérték Elbingnél a Balti-tengert és január 31-én Küstrinnél az Oderát. Ezáltal
Kelet-Poroszországot szárazföldi úton teljesen elvágták a Német Birodalomtól. Elkeseredett ellenállással azonban sikerült tartani Königsberg, Heiligenbeil és Danzig városokat. Így még több ezer menekültnek sikerült eljutnia a Haff folyón át a Balti-tengeri kikötőkig. A keletporosz határon.
Nem mindenki volt ilyen szerencsés. A többségnek más sors jutott.
Az emberek pánikszerűen menekültek nyugat felé. A Königsbergből induló vonatok reménytelenül túlzsúfoltak voltak. A menekülők túlnyomórészt nő és gyermek volt, mivel minden harcra képes férfi katonaként vagy a Volkssturm-ban szolgált. Mindent hátra kellett hagyniuk, amijük volt. Az állatok megfagytak a hideg istállókban, szomjan vesztek, mert a víz megfagyott, éhen döglöttek vagy őrült fájdalmak közepette pusztultak el, mert nem volt, aki megfejje őket.

Ezek sajnálatos velejárói a téli háborúnak. Ám a többi..
Insterburg és Gumbinnen között fekvő kis helység, Nemmersdorf, tragikus hírnévre tett szert. 1944. október 21-én szovjet csapatok ott léptek először német földre.A menekülő családokat lovaikkal és szekereikkel együtt szovjet páncélosok gázolták le, ember- és állattesteket péppé őrölve. A rákövetkező napon német csapatok visszafoglalták a helyiséget. Több mint 20 asszony, gyermek és aggastyán tetemét találták meg. Az áldozatokat megerőszakolták, megcsonkították, agyonverték. Az események szemtanúi elmondták, hogy a szovjetek az embereket meztelenül szögez ték a csűrkapukhoz. Számos Gumbinnentől délre fekvő településen az út mentén és a kikötőkben tömegével hevertek civilek holttestei, akiket tervszerűen gyilkoltak meg.

Hasonló vérengzésre került sor Megethenben is. A jobboldali képen a Metgethen községben meggyilkolt gyermekek és asszonyok holttestei. Néhány napon belül minden Marienburg és Dirschau irányába vezető út a Visztulát átvezető hidakhoz reménytelenül eltömődött menekülőkkel. Az utak teljesen be voltak havazva és fagyva. A lovak megcsúsztak a túlterhelt szekerek előtt, és megelőzni sem lehetett őket, mivel az út mellett azonnal a hasukig süllyedtek a hóban. Az idősek már az első éjszakákban megfagytak. A csecsemők nedves pólyái kőkeményre fagytak és a kicsinyeknek esélyük sem volt az életben maradásra.A halottakat nem lehetett eltemetni a kővé fagyott földbe. Az út szélén hagyták őket. Sok holttestet a vadállatok téptek széjjel és ettek meg.
1945. január 26-án a szovjet hadsereg Elbingnél, Danzig mellett, egészen a Balti-tengerig, nyomult előre. Ezzel Kelet-Poroszország legnagyobb részét elvágták a Német Birodalomtól. A nyugat felé vezető szárazföldi utakon való menekülés ezáltal lehetetlenné vált. Már csak a Balti-tengeren át való kiút maradt. Egy menedéket jelentő kikötőt elérendő a menekülőknek vagy Königsbergen át Pillauba vagy a befagyott Frische Haffon keresztül a Frische Nehrunghoz kellett eljutniuk. Heiligenbeilnél a német csapatok a tenger és ezáltal a Haff felé
nyitott katlant védték. Ebből a katlanból, melyet a szovjetek egyre inkább összepréseltek, ezrek kezdték meg menekülésüket a jégen keresztül. A jégen való 20 kilométer hosszú utat a német katonák kis fácskákkal jelölték meg, hogy a menekülők az óriási jégfelületen ne veszítsék el a tájékozódásukat és ne szakadjanak be a vékony helyeken. Nemsokára erre a jelölésre már nem volt szükség: megfagyott emberi testek, megmerevedett állati tetemek, tönkrement szekerek és elszórt holmik mutatták az utat. Délutánonként összegyűjtötték a meghaltakat és a heiligenbeili temetőben földelték el őket. Naponta közel 50 olyan áldozat volt, akiket papírzsákokba helyeztek, mivel koporsó már nem volt. A Haff jegén át való menekülés versenyfutás volt a halállal. A végtelen fehér térség ideális célt kínált a szövetsé ges harci gépek számára a menekülők legéppuskázásához. A jég gyakran vörösre színeződött a sebesültek és haldoklók vérétől. A jég vastagsága egyenetlen volt és a bombák becsapódása miatt törékeny és tele repedéssel. Egész családok süllyedtek el a jéghideg vízben, lovakkal, szekérrel együtt. Az alacsonyan repülő szovjet repülők könnyű célpontjai voltak a menekülők. Az emberi testek világosan kirajzolódtak a fehér háttér előtt. A hatalmas jégfelületen nem volt fedezék és nem volt menekvés. Tavasszal, az olvadást követően, a víz szétlőtt testek ezreit sodorta a part szélére. Éjszaka az utazás nem volt kevésbé veszélyes. Habár ekkor nem voltak repülők, de könnyen le lehetett tévedni az útról és a vékonyabb jégréteg sokak alatt beszakadt. Aki végül elérte a hajókat, csalóka biztonságba ringatta magát. Számos ember bomba- és torpedótámadásban vesztette életét.
A torpedótámadás a menekülteket szállító hajók módszeres elsüllyesztését jelenti. Ezek közül egy esetet említek.

A Wilhelm Gustloff Tragédiája
Utolsó útjára 1945. január 30-án indult a lengyel gdyniai kikötőből. Fedélzetén a 2. tengeralattjáró kiképzési osztály katonáit és az u.n. 'Hannibal' hadművelet részeként háborús menekülteket, katonai segéd személyzetet és sebesült katonákat szállított. Utasainak és a hajó személyzeténekszáma 10 000 fó körül volt.  Egy orosz S-13 tengeralattjáró Alexander Marinesko kapitány parancs noksága alatt összetalálkozott  a Gustloffal és tengeralattjáró négy torpedót lőtt ki hajót három  találta el. Minden torpedó nak volt neve 1. A hazáért, 2. Sztálinért, 3. A szovjet népért. Ennyi jókivánság hatására a hajó azonnal süllyedni kezdett. Az utasok többsége, akiknek sikerült túlélni a torpedó-támadást, az akkor körülbelül 4 Celsius fokos vízben halt meg. Az éjszaka levegő hőmérséklete -10 és -18 Celsius fok között volt. Az áldozatok közül 3000–5000 gyermek volt. Wilhelm Gustolff utolsó áldozata Zahn parancsnok volt, akit Hitler dühében lelőtt (?) amikor értesült a katasztrófáról. A Wilhelm Gustloff hajó elsüllyesztése az egyik legnagyobb tengeri katasztrófa és egyben a polgári lakosság egyik legnagyobb mészárlása. Összehasonlításként a Titanic elsüllyedésekor 1500 ember halt meg.
Aztán még egy kis utólagos zabrálás.
Az 1945–47-es években a roncsot szovjet búvárok kutatták át, akik robbanóanyaggal nyitották meg a hajótestet. Ellenőrizetlen információk szerint a Borostyánszobát (a Borostyánszoba rejtélyes módon elveszett a második világháború után) és egy tengeralattjáró-kiképző iskola technikai felszerelését keresték. A szovjetek soha nem árulták el, hogy valójában mit találtak a roncsban.

A győztesek dühe nem elégült ki a poroszok legyilkolásával és elűzésével.
A világháború után az egykori Kelet-Poroszország sorsáról úgy döntöttek a győztesek, hogy azt
megsemmisítik, mivel szerintük az volt a német militarizmus fellegvára. A terület északi részét a Szovjetunióhoz, míg nagyobbik, déli és nyugati felét Lengyelországhoz csatolták. 1946-ban Königsberget átnevezték Kalinyingráddá. A még itt maradt németeket télen (...)  erőszakkal telepítették a későbbi NDK területére. Körülbelül 511 000 civil vesztette életét a háborúban, majd az azt követő kitelepítés ben. Kalinin a szovjet állam elnöke, Lenin harcos- ill. bűntársa volt. Az ősi Königsberg gyalázata ezzel beteljesült.

2020.12.11

* * *

 

Kétpólusú világ - Sztálin árnyéka a nyugati féltekén.

Talán ha Nagy Sándor rendezte át ennyire a föld politikai arculatát. A második pólus létrehozásának célja, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom folytatásaként, az első póluson berendezkedett kapitalizmus azaz a zsidó világuralom megdöntése volt, beleértve a zsidókérdés megoldását is.

A második pólus jegét a hidegháború hízlalta keményre. A hidegháború, amelyet a hivalatos történetírás így ábrázol. "A hidegháború sok nemzetközi feszültséggel járó korszak volt 1947 és 1989 között, amelyet a két szuperhatalom, az Amerikai Egye sült Államok és a Szovjetunió közötti folytonos 'rivalizálás' jellemzett.
Ez a jellemzés hamis.

A hidegháború 1945 május 9-én kezdődött, amikor Berlinben elhallgattak a fegyverek. A fülsíketítő csend kettős "visszhangja" 1945 augusztus 6-án csattant, amikor az ameri kaiak ledobták Hirosimára a Little Boyt, majd 9-én Nagaszakira a Fat Mant.

E bombák egyaránt szóltak Hirohito császárnak és Sztálinnak. Az előbbi megadta magát, az utóbbi pedig felvette a kesztyüt.

A nyugati "demokráciák" ettől kezdve  kezdtek azon mesterkedni, hogy a vörös diktatú rát visszatessékeljék Ázsiába, ahonnan épp ők indították útnak, az általuk oda uszított "náci fenevad" nyomában.

Az egész színjáték a három nagy jaltai békés kvaterkázásával kezdődött.

A hidegháború hivatalos nyitányát Churchill adta elő fultoni beszédében. Tessenek csak nézni hogy pofázik kétszáz hetvenezer drezdai polgár gyilkosa, aki lepipálta a Little Boyt és a Fat Mant, és hogy vigyorognak mellette a jenkik, akik az amerikai és angol terrorbombázókat vezényelték. Nappal az amerikai B.17-esek éjjel az angol B.24-esek ontották a napalmot nemcsak a városra, hanem a város felé igyekvő mentőalakulatokra is. Churchill - ez a szadista disznó - a drezdai holokauszt után a RAF légimarsalli egyenruhájában parádézott és kedvenc időtöltése volt a drezdai horrorképekben gyönyörködni.

A fultoni beszéd egészében érdekes, tanulságos olvasmány. Ide csak néhány idézet kerül.
"A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le Európára. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi államainak összes fővárosai - Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezek a híres városok és országok lakossága a szovjet szférában fekszik, és vala milyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékű ellenőrzésének. Az oroszok által irányított lengyel kormányt felbátorították, hogy jogtalanul nagy területet foglaljon el Németországból, és most a németek millióit űzik ki tömegesen olyan fájdalmas mértékben, amilyenről nem is álmodtak." Így peregtek a hideg bűzös krokodilkönnyek...

Aztán...
Életünk során kétszer láttuk, hogy az Egyesült Államokat, óhaja és hagyományai ellenére, az érvek ellenére, olyan kényszer hatására, melyet nem lehet nem értenünk, ellenállhatatlan erők még időben belevitték ezekbe a hábo rúkba, hogy a jó ügy - ha iszonyatos vérontás és pusztítás után is, de - végül mégiscsak győzhessen. ZsidóAmerika a "Lusitania affér" ürügyével furakodott be az első és a Pearl Harbor-i támaszpont csaliként felkínálásával teremtett önma gának ürügyet, hogy beavatkozhasson a második világháborúba, e két nagy bizniszbe.

"Talán megkímélhettük volna magunkat, azoktól a nyomorúságoktól, amelyeket Hitler zúdított az emberiségre. Nem engedhetjük, hogy ez még egyszer megtörténjen velünk. Ezt csak úgy érhetjük el, ha ma, 1946-ban, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt minden részletében előnyös megállapodásra jutunk Oroszországgal, és ha ez az előnyös megállapodás érvényben is marad sok-sok békés esztendőn keresztül." Dehát egyáltalán nem erről volt szó! Nem alkudozások kezdődtek, hanem a fegyverkezés fokozása. Az amerikai támaszpontrendszer gyorsítotott ütemü kiépítése, különös tekintettel Európára. E támaszpontokra nukleáris rakétákat és atomhordozó bombázókat telepítettek. Az ilyen "alkuhoz" két fél kell: az egyik aki fenyeget, a másik aki beíjed. Sztálin nem bizonyult megfelelő partnernek. Az "alku" nem jött létre.

Winston még egy maga álmodta délibábbal is szszórakoztatta nagyérdemü közönségét.
"Megteremtődik a mindent felülmúló biztonság garanciája. Ha híven kitartunk az Egyesült Nemzetek alapokmánya mellett, és higgadt, megfontolt, szilárd léptekkel haladunk előre, nem nézve más földjére vagy kincseire, nem törekedve arra, hogy zsarnoki módon befolyásoljuk az emberek gondolkodását; ha a britek 'erkölcsi' erői és meggyőződései testvéri szövetségben egyesülnek az önök erőivel, széles utak nyílnak majd a jövőben, nemcsak előttünk, de mindenki előtt, nemcsak a mi időnkben, hanem a következő évszázadban is. 

Még az "erkölcs" szót is a szájára vette ez a mocsok és szerencséje volt, hogy nem szakadt rá a plafon. Mint tudjuk Sztálint meggyilkolták házi zsidajai. Birodalma összeomlott és a történelem azóta nem szól másról, mint ZsidóAmerika mások föld jein mások kincseinek elrablását célzó háborúiról. Erre azért vetemedik mert épp az a helyzet következett be, ami Churchill így fogalmazott meg.
"Nem kell attól félni, hogy egy ingatag, kétes erőegyensúly kísértése netán becsvágyat, vakmerő próbálkozást vált ki egyesekben."
A második pólus elolvadása épp a "kétes" egyensúlyi állapotot borította fel.

A fegyverkezési verseny állomásairól részletes kimutatás készült, amely a maga egészében tanulságos. Ide a legfontosabb állomások kerülnek.

1946. január 5. H.Truman, az USA elnökének levele Byrnes külügyminiszterhez: „Nem kétséges számomra, hogy Oroszországnak szándékában áll, hogy megtámadja Törökországot és elfoglalja a Fekete-tengerből a Földközi-tengerbe vezető szorosokat. Hacsak Oroszország nem kerül szembe vasököllel és erőteljes nyelvezettel, újabb háború van készülőben. Úgy gondolom, többé nem kell kompromisszumokat kötnünk… Belefáradtam a szovjetek pátyolgatásába.”
1946. március 5. Churchill, az angol konzervatív párt vezére beszédet tart Fultonban.
1946. március 14. Sztálin: Churchill úr jelenleg a háborús gyújtogatók álláspontján áll. És Churchill úr ebben nincs egyedül, barátai vannak nemcsak Angliában, hanem az Egyesült Államokban is” .
1946. december Megkezdi működését az első szovjet atommáglya.
1947. március 12. Truman amerikai elnök üzenete a kongresszushoz: az USA biztonsága érdekében a jövőben támogatást nyújt a kommunizmus ellen küzdő államoknak, különösen, ha az érintett államok a Szovjetunió közelében fekszenek (Truman-doktrína).
1947. április 16. B. Baruch amerikai politikus először használja a nyilvánosság előtt a „hidegháború” kifejezést.
1947. július 26. Truman elnök aláírja az ún. országos biztonsági törvényt, amelynek értelmében az összes amerikai fegyveres erő egységes vezetés alatt egyesül.
1947. augusztus Megkezdi működését az első brit atommáglya.
1947. szeptember 30. A kommunista pártok Tájékoztató Irodájának varsói alakuló ülésén tartott beszédében Zsdanov kifejti: a világ két táborra, az USA körüli imperialista és a Szovjetunió körüli antiimperialista táborra oszlik; a kommunistáknak meg kell akadályozniuk a Marshall-terv megvalósítását.
1947. november 6. Molotov szovjet külügyminiszter: „az atomtitok már régen nem titok”.
1948. június 11. Az amerikai szenátus határozata arról, hogy az Egyesült Államok közvetlen részvétele katonai és politikai tömbökben megengedhető, sőt szükséges (Vanderberg-határozat).
1948. június Atombomba-hordozó B 29-es amerikai repülőgépek érkeznek egy angliai repülőtérre. Ezzel létrejött az első nukleáris fegyvert tároló bázis Európában.
1949. április 4. Aláírják az Észak-Atlanti Szerződést (NATO).
1949. szeptember 25. A TASZSZ bejelenti, hogy a Szovjetunió is rendelkezik atombombával.
1950. január. Truman amerikai elnök határozata a hidrogénbomba előállítását előkészítő kutatásokról.
1950. február. Einstein Truman elnökhöz intézett levelében tiltakozik a hidrogénbomba gyártása ellen.
1950. koreai háború, légvonalban 10.000 km.-re Amerikától.
1952. október 3. Ausztráliában felrobbantják az első angol atombombát.
1952. november 1. A Marshall-szigeteken felrobbantják az első kísérleti amerikai hidrogénbombát. 
1953. március 5. Sztálin halála
1953. augusztus 12. Felrobbantják az első szovjet hidrogénbombát.
1953. Koreai fegyverszünet, 70 éve tart...  
1954. szeptember–november több robbantás történik a Szovjetunióban; szakértők arra következtetnek, hogy a Szovjetunió nagyobb hidrogénbombákkal rendelkezik, mint az Egyesült Államok.

Elegendő egy pillantást vetni a fenti idősorrendre annak megállapításához, ki kezdte s hidegháborút és ki volt a fegyverke zési verseny kezdeti győztese. Az is látható, hogy a szovjet lemaradás mértéke csökken. A sztálini  lendület később még versenyelőnyhöz is juttatta a Szovjetuniót, különös tekintettel az űrversenyre [a Szputnyik fellövése, Gagarin űrutazása, stb.], de ez egy későbbi téma.

Igazi "angol sportszerűséggel" vívott verseny volt ez egy háborún meggazdagodott, degeszre hízott "demokrácia" és  egy lerombolt, megtizedelt, éhínséggel küszködő "diktaura" között

A Kronológia szerint a vizsgált időszakban ZsidóAmerika csak egy helyen védte határai biztonságát: Koreában, de akkor a Szovjetunió és Kína keményen beavatkozott. Napjainkban - Putyin országlása idején - az USA északafrikai és közelkeleti államok sorát támadta meg és rombolta le ellenállás nélkül. Leginkább az Oroszország által "védelmezett" Szíriát...

Sztálin rájött, hogy a kapitalizmus elleni hadjárata csak akkor lehet eredményes ha kiiktatja a belföldi ágenseket, akiket a zsidókkal azonosított. Végletes pragmatizmusa azonban megbosszulta önmagát. Lépett, de fáziskésésben volt. Saját ürülé kében fetrengve halasztották meg legközelebbi "elvtársai".

Ekkora bukást - olyan magasról ilyen mélyre - nem látott még a világ.

A következő folytatás erről szól majd.

2020.12.12

 

Végjáték - Purim napja.

Az ember azt hiszi, mindent tud Sztálin meggyilkolásáról és az annak nyomán bekövetke zett világrengető politikai fordulatról - amíg mélyebbre nem ás a tömegtájékoztatás szintjénél, amely változatos összeesküvés elméletekkel hülyíti az olvasót. Ezek stílusa annyira hasonló, mintha egy "szerkesztőségben" készültek volna...

Néhány sorral fentebb - az előző folytatásban - írtam a végzetes fáziskésésről. Erről bővebben is írhatnék, de nem írok, mert régebben már megtettem egy hosszabb írásom egyik folytatásában, amelynek címe "Sztálin legfőbb bűne. A pragmatizmus hátulütője". Jobb ötletem nincs, mint ennek elolvasását ajánlani.

Az eredetileg feltett linkről a cikk-részlet nem volt elérhető. Mostmár elérhető és a különösebben érdekes részeket sorkiemelővel is megjelöltem.

Ennek

Ebber a cikkben érintőlegesn foglalkoztam Drábik János Uzsoracivilizáció c. könyvével, amelynek 8.
fejezete éppen Sztálin végjátékának zürzavaros, mégis érdekfeszitő (?) történetét írja le a tőle megszokott szószátyársággal. Az egész kúrva unalmas, de egyes kitételei szerfölött érdekesek. 

Ezt a fejezetet most újból elolvastam. Állításait ellenőríztem és a megnevezett főszereplők képeit is beillesztettem. Aláhúzással jelöltem a fontosabb részeket. Ezekből néhányat itt is idézni fogok. Megint csak azt tudom javasolni, olvassák el a Drábik tanulmányt is. SORRY!

Tehát...

"A szovjet birodalom sztálinista változatának a felbomlása Joszif Viszarionovics Dzsugasvilli, vagyis Sztálin, halálával kezdődött 1953. március 5-én. Ötven évvel ezelőtt ez volt az a nap, amely ténylegesen milliók életét változtatta meg. A bolsevizmus sztálini változata a totális terror korszaka volt. A szovjet diktátor halálával azonban egy olyan már beindított tisztogatási program is hirtelen véget ért, amelynek keretében a bolsevista önkényúr legközvetlenebb munkatársait is el akarta mozdítani."

Értsd: kiírtani.

"Az az új csapat, amivel Sztálin le akarta 'cserélni' 1953-ban kegyvesztett munkatársait, a Testvériség elnevezést viselte."

 "A Testvériség egy olyan titkos szervezet volt, amelynek nem sok köze van a különböző primitív összeesküvési elméletekhez, vagy a nyugaton már ismert illuminátus szervezetekhez és szabadkőműves páholyokhoz. Ez a Testvériség a magas rangú kommunista vezetők egy olyan csoportját jelöli, akik a haszonélvezői voltak azoknak az 1930-as évektől rendszeresen ismétlődő tisztogatásoknak, amelyeket Sztálin 5-6 évenként elrendelt.

Sztálin harmadik húzása az volt, hogy létrehozott egy harmadik erőt a párt szervezetén belül, az ún. Org-bürot, vagyis a Szervezési Hivatalt, amely a hatalmi hierarchiában a politikai bizottság és a titkárság után következett, és ez volt a központi bizottságnak az a részlege, melynek a hatáskörébe tartozott valamennyi magas pártfunkcionárius kinevezése."

Minden gyeplő a Sztálin markában volt. Hogy lehet, hogy mégis? Folytatom.

" Az öregedő diktátor a háború végétől a haláláig terjedő időszakban összeállított egy teljesen új vezetői csapatot, amelyeknek a tagjai szinte kizárólag a Testvériség soraiból kerültek ki. Ezek az újonnan érkező nagyhatalmú személyek a központi bizottság inspektoraivá voltak kinevezve."

A túlszervezések átka, hogy a szervezet áttekinthetetlenné, irányíthatatlanná válik, mint Sztálin esetében.

"1952. októberében az Org-bürot, mint formális intézményt ugyan megszűntették, de a magját képező személyek bebocsátást nyertek a központi bizottság kibővített elnökségébe. Ez már előre jelezte azt a bizonyos államcsínyt, amely az elnökségen belül zajlik majd le, amikor is a Sztálin kegyeiből kiesett régi politikai bizottsági tagokat menesztik, és az új tagok veszik át hatáskörüket. ... Ez a belső, szűk hatalmi csoport nem volt ismert a kívülállók számára sem külföldön, sem a Szovjetunión belül. Valójában ez volt a hatalom igazi centruma a Szovjetunióban közvetlenül Sztálin irányítása alatt.

Ismétlem: a menesztés alatt a likvidálást kell érteni.

"Visszatérve 1952-re, amikor Sztálin és a Testvériség teljes erővel készítette elő az új nagy tisztogatást ... 1952 és 1953 azok az évek, amikor a Testvériség lényegében átveszi a teljhatalmat az egész Szovjetunió területén a politikai döntéshozatal tekintetében."

"Nem lehet tudni mikor indult volna be pontosan az a nagy terrorhullám. ... Szolzsenyicin úgy véli, hogy a zsidó (!) lakosság tervezett kitelepítése kérdésében 1953. március elején született meg a döntés. A történészek egy része úgy véli, hogy az újabb nagy terrorhullámot a XIX. pártkongresszus már 1952. őszén jóváhagyta."

Szolzsenyicin valójában kételkedik a kitelepítési szándék komolyságában és megvalósíthatóságában. Annak idején több helyen olvastam, hogy távolkeleten kiépülőben voltak az új gulagok, avagy az új Birkenauk. Az erre vonatkozó adatok azonban ma már nem hozzáférhetők.

A hazai zsidótlanítás előtt Sztálin Csehszlovákiában kicsiben próbálta ki, hogy szuperál a dolog. A célpont a párt főtitkára a zsidó Slánsky volt, akit töredelmes beismerő vallomás után felakasztottak, több "bűntársá val" együtt.

Odahaza a kremli zsidó orvosok ügyével indított. "Röviden a következő utasítást adta a nyomozással megbízott Szemjon Ignatyevnek "Ha nem vagy képes kicsikarni vallomást az orvosokból, megrövidítünk egy fejjel."
Ennek más forrásban utána néztem. Stimmel!

A régi vezető gárdából Molotovra csapott le először a tagló.
"Sztálin elrendelte a nyomozást Molotov ellen is, akit állítólag beszervezett az amerikai és brit hírszerzés, amikor Molotov Amerikába és Angliába látogatott az 1940-es években. Molotov felesége Zsemzsucsina, ekkor már le volt tartóztatva, mint a cionista összeesküvés résztvevője."

Ha valakinek jól jött 1950. március 5-én a csodás Purim napi elhalálozás hát Molotovnak nagyon jól, a legjobbkor jött.

Jani bá' még sokmindent irkafirkál a cikkben. Végkövetkeztetése "szklerótikusan" érdekes.
"Sztálin elégedett lehet. A sztálinista Szovjetunió ugyan eltűnt, de helyébe lépett - fejlettebb és álcázottabb formában - egy újabb birodalom, amely már nem a szuronyok erejére, hanem kifinomult, fejlett technikára támaszkodó eszközeivel az elit uralmának még hatékonyabb formáját képes megvalósítani.

Ezt egy olyan ember írta már régebben, aki még ma is a haza bölcse, minden lében ma is kanál, a "hazafias" tévé műsorok állandó sztár-szereplője.

Nem tudom, Sztálin miért lenne elégedett egy kapitalista diktatúrával? De nem is ez a lényeg. A sztálini Testvériség messze túlélte Sztálint. A zsidózásért a fő fejeseket nem vonták felelősségre. Sztálikn nagy műve a szovjet pólus mégis összeomlott. Vajon miért? Hát a pártélet lenini normáinak visszaállítása miatt. A pártfunkcionárusoknak már nem kellett attól tartani, hogy hogy hibáikért, vagy csak úgy, a fejükkel játszanak nap mint nap. Megnyugodtak. Ráértek harácsolva "pangani" már Hruscsov idején, de főleg a "brezsnyevcsina" pállott éveiben.

Azám, de közben valami tőrtént. A kezdeti szlogen: "Lenin élt, Lenin, Lenin élni fog" megváltozott. Lenin elvtársat Sztálin váltotta fel az orosz nép kegyes emlékezetében, hogy ne mondjam szeretetében. Hát nem furcsa? Nem, több mint furcsa. Kérdés van e ennek a jelenségnek éplélektani magyarázata?

Van! Később rátérek.

2020.12.15.

 

* * *  

 

A keleti pólus elolvadása

A diktatúrák csodás teljesítményekre képesek. A diktátor halála után azonban rendsze rint összeomlanak, mert a méltatlan utódok ősszevesznek a jusson, így elveszítik azt. Valahogy így jártak Sztálin gyilkosai/örökösei is, mikor visszatértek a lenini útra.

A lenini út szovjet rongyokba burkolt kapitalista út volt. Lenin elvtársnak a nemzet közi zsidó tőkével az égvilágon semmi baja sem volt. [Lásd fentebb a Hammer kapcso latot.] Lenin elvtárs az orosz nép tudathordozó rétegeit igyekezett kiírtani, hogy a "magányos orosz tömeget" birkanyájként terelhesse a zsidó tőkések gyapjú-nyiró ollói és sakter kései alá. Ez részben meg is valósult a zsidó koncessziós szerződések kereté ben. Vajon hová fajult volna a dolog, ha nem szól közbe a szifilisz, meg Sztálin?

A XX század harmincas éveiben végrehajtott sztálini fordulat lényegét és jelentőségét csak úgy érthetjük meg igazán, ha a XX század ötvenes éveiben "a lenini útra történt visszatérés" lényegét és következményeit is megértjük, Hruscsovtól Putyinig.

A gyászoló gyülekezet tagjai vállukra kapták a vezér koporsóját, bedugták Lenin mellé és...

Mivel ők
nem voltak Sztálin epigonjai (utánzói), csak méltatlan utódai egy dologban értettek egyet: az "enyhülés" első akkordjaként likvidálták Beriját. Hogy ez mikor, hol, mi módon történt nem tisztázható. Így csak egy gumicsont maradt, amin a fáradhatatlan történészek elrágódhatnak, bár történelmi jelentősége nincs.

Az eb elhantolása után Hruscsov lett a főnök. Ez logikus, mert Sztálin után talán ő volt a legeredményesebb tömeggyilkos, az ukrajnai Holodomor főhóhéra, stb.

Háta mögött Malenkov és Bulganyin tülekedtek a miniszterelnökségért.

Hruscsov - a sztálini lakomák gopakot táncoló medve/bohóca - elmondta híres leleplező beszédét a Sztálinnal együtt elköve tett bűnökról és meghírdette a desztalinizálást. Új rezsim: a "Hruscsovcsina" következett. A sztálini lendület erejéből még futotta néhány szovjet sikerre: a Szputnyikra, Gagarin űrutazására, stb.

Elkezdődött azonban a balhé is. Az egykori koporsóvivők Malenkov, Molotov, Kaganovics és a hozzájuk csapódott Sepilov besokalltak desztalinizálástól. Ezért kizárták őket a Központi Bizottságból, majd a pártból is. Vorosilov esete bizonyítja, az a jó kommunista aki szilárdan együtt ingedozik a párttal. Eleinte támogatásáról biztosította Molotovékat, de a szavazáskor átállt Hruscsovékhoz, igy visszakerült a hatalom ba, ahol már új erős emberek is ültek: Koszigin és Brezsnyev.

Hruscsov nem akarván, hogy mások viaskodjanak a miniszterelnöki székért, 1958-ban maga ült bele. Ez lett a veszte, mert eztán minden hülyeségért őt hibáztat(hat)ták.

Hruscsov maga volt a derü, az erő, az önbizalom. Helyretette a gaz kapitalistákat. Az ENSZ-ben pl. cipőjével verte az asztalt. [A jobboldali kép hamis, a cipőt ügyetlenül montírozták Hruscsov kezébe. Az ordító vadember azonban valódi.]

1959-ben, a XXI. pártkongresszuson kimondták, hogy a hétéves tervvel az egy főre jutó termelés magasabb legyen, mint az USA-ban. Hát ez nem jött be. A sztalinisták csak nem hagyták Hruscsovot a babérain pihenni. Ezért 1961-ben a XXII. pártkongresszuson megint elverték a port Sztálin haló porain. Ez meg a kínaiaknak nem tetszett és a két óriás 1964-ben széttépte a babaruhát. Viszont a világ legvéresebb kommunistája és legravaszabb zsidója kezet fogtak Pekingben.

Ennyi mindent nem lehet elbaszni. Hruscsov 1964-ben megbukott. Utóda a pártfőtitkári székben Brezsnyev az államelnök Mikojan, a miniszterelnök Koszigin lett. 

A nyugdíjba vágott Hruscsov keserveit fia énekelte meg. A könyv kapható.

A fő összeesküvő Brezsnyev volt. Uralkodása a "Brezsnyevcsina" idején a Szovjetunió a béka seggétől mérve is addig sosem látott erkölcsi mélységbe süllyedt. Fentebb a "Csurbanov dosszié" kapcsán már vázoltam ezt a helyzetet.

Brezsnyev, a "pangás" feltalálója  1982október 10-én szintén ágyban párnák között halt meg, mint Hruscsov.

Utána a "gerontokraták", az idős, beteg Andropov, majd a 84 éves Csernyenko lettek a "provizórikus" főnökök. Az elaggott vezetés, a kriptaszökevények, megújulásra való képtelenség a párt mély válságának jele volt.

 

Mondják, hol legnagyobb a szükség legközelebb a segítség. A szovjetuniónak már csak sírásóra volt szük sége. Az is megjött a szarosfejü Gorbacsov személyében. Gorbacsov hivatalos életrajzát ismerjük. Ennek ellenére nem tudjuk, hogy az árulás ezen szinonímája honnan vette magát, ill. hogy állította szolgálatába a háttérhatalom?

 

Az általa meghirdetett legeslegújabb reform három csodagyógyszert reklámozott: a szovjet viszonyok átalakítását peresztrojka, a szovjet társadalom nyitottabbá tételét glasznoszty és a gazdaság hatékonyabb, gyorsabb fejlődése az uszkorenyije.

Terven kívül történt a csrnobili "reaktor-baleset", amit a glasznoszty jegyében körömszakadtig tagadtak.

A negyediket, az igazit: a visszavonulást [
отступление] nem hirdette meg, viszont ezt hajtotta végre.

Először az Európát sakkban tartó szovjet haderőt herélték ki.
1986 októberében Reykjavíkban Gorbacsov és Reagan, megállapodtak az Európába telepített közepes hatótávolságú nukleáris rakéták leszereléséről. 1988. április 14-én aláírták a szerződést a szovjet csapatok afganisztáni kivonásáról. 1988május 29-június 6 között Gorbacsov és Reagan újabb csúcstalálkozót tartottak valamiről. December 7-én az ENSZ-közgyűlésen Gorbacsov félmillió katona leszerelését ígérte meg. 1989-ben kivonták a szovjet csaspatokat MagyarországrólCsehszlovákiából és az NDK-ból.

 

Mindezt mindenféle nyugati ellentételezés nélkül. Ezt úgy hívják: feltétel nélküli kapituláció. Mint ilyen nem keltett osztatlan lelkesedést sem a nép, sem a politikusok körében. Legfőbb ideje volt Gorbacsov menesztésének.
 

1991augusztus 19-21-én, politikusok és katonák egy csoportja államcsínyt kísérelt meg a Krímben üdülő Gorbacsov félreállítására. A puccsisták igazi nagykutyák voltak: V.Sz. Pavlov miniszterelnök (!) G.I. Janajev miniszterelnök helyet tes. B.K. Pugo belügyminiszter), V.A. Krjucskov KGB vezető), D.Ty. Jazov (honvédelmi miniszter, Az urak létrehozták az Állami Rendkívüli Bizottságot (GKCSP).

Innen átadnám kissé a szót önmagamnak, mert az ezután történteket részletesen
megírtam még
2013.10.21-én. Ezért, az olvasó odaugrását remélve, itt csak a "legmulatságosabb" eseményeket említem.

"Jelcin elnök, aki mögött az izmosodó oligarchák és a nyugati, azonnali kapitalista átalakulást hirdető érdekkörök álltak, egy idő után megunta a lassú átmenetet és minden hatalmat magához ragadva, a parlamentet feloszlatva kiiktatta az kapitalizmus építését hátráltató ellenfeleit. Elnöki rendeletekkel és kormányha tározatokkal való kormányzást akart bevezetni a következő választásokig. Ez 1993. szeptember 21-én történt. Majd két nappal később belügyi alakulatok páncélosokkal és nehézfegyverekkel vették körbe a feloszlatott parlament épületét és egy rendkívül véres ostrom indult. A magukat elbarikádozók többsége kommunista volt, Jelcin igyekezett is elhitetni a hazai és nemzetközi közvéleménnyel, hogy nem ő, hanem éppen a kom munisták késszültek puccsra, de alapvetően a demokrácia és a diktatúra hívei álltak szemben egymással. Az összecsapásban több százan meghaltak és majdnem ezren megsebesültek. Jelcin rendeletileg betiltotta a "Fehér Házat" támogató kiadványokat és politikai pártokat, rendkívüli állapotot vezetett be, kijárási tilalmat léptetett életbe és arra bíztatta a moszkvaiakat, hogy szomszédjaik közül adják fel a gyanús elemeket. 'Hiába is próbálják elhitetni velünk, nem a kommunisták és a demokraták közötti összecsapásnak vagyunk a tanúi, hanem a Jelcin által vezetett rombolás erői és az ellenállás erői közötti harcnak. Jelcin az amerikaiak bábja, kormánya pedig megszálló kormány', kommentálta a történteket Alekszandr Zinovjev neves orosz író, egykori szovjet disszidens. A szó legszorosabb értelmében vett hajtóvadászat 1993. október 4-én ért véget, ami koraz utolsó ellenállók is megadták magukat a túlerőben lévő ellensége iknek."

Tegyem még hozzá a következőket. Jelcin úgy rúgta ki a legfőbb ügyészt, hogy kivezettette a hivatal elé. Az Alkotmánybíróságot pedig feloszlatta, a bírákat szétzavarta.  (Hihihi.)

De az igazi vicc ezután következik (hehe). Mert mit szólt a "demokratikus" Nyugat mindezekhez? Hát' nem szólt egy kúrva szót se' (haha). Remélem sikerült kissé felvidítani kedves olvasóimat is. Én mindenesetre nagyon jól szórakozom írás közben...

Jelcin ágyban párnák között rúgta fel (le) a papucsot. Dehát egy demokratának egy jogállamban így is dukál. Nemde? Nem tudom, nem is keresem, hova temették, ugyanis találtam számára egy jelképes síremléket.

Mert, kedves olvasóim és elvtársaim, erről vagyis arról van szó, hogy Oroszország Jelcin alatt visszatért a lenini azaz a zsidó ideológiai, ill. politikai alapokra. Csak az apparátussal szembeni viselkedése emlékeztetett Sztálinra "Ugyanúgy, mint Joszif Visszarionovics, meglehetősen "meredek" és nyers volt. Ő is állandóan cserélgette tisztviselőit és hirtelen váltott le hozzá közel álló embereket. 1999-ben az Argumenti i Fakti című hetilap megszámolta, hogy elnökségé nek hét éve alatt Jelcin négy miniszterelnököt, körülbelül 40 miniszterelnök-helyettest, valamint több mint 140 minisztert és magas rangú tisztviselők ezreit cserélte le. Jelcin általában nem tud normálisan megválni beosz tottjaitól: durván és tapintatlanul teszi, ellenségeket szerezve ezzel egész hátralévő életére. Sokan az újsá gokból értesültek saját leváltá sukról. Érthető, hogy ilyesmiért nincs bocsánat." 

Aztán bevágott a bomba. 1999. december 31-én Borisz Jelcin váratlanul lemondott. Nincs az a pénz, amiért e téma trágyadombját hajlandó lennék feltúrni. Elégedjünk meg azzal, hogy Borisz cár ekkor már nem volt sem hatalma, sem ereje teljében. A váltás úgyszólván házi köntösben és papucsban történt és ki volt a vátótárs? Csak nem? De igen! Putyin! És milyen stílusosan...

Itt félbehagyom, mert Putyin egy külön fejezetet (folytatást) igényel tekintettel. arra, hogy ő a legnagyobb visszavonuló [отступление]. A Szovjetunió hazai és külföldi hatalmi/befo lyásolási strukturáinak lerombolásában övé vitathatatlan főszerep.

 

2020.12.18

* * *

Putyin örökrésze.

Fentebb azt írtam, a Putyin fejezet következik. Nos, nem az követ kezik. Az előző rész Jelcinről szóló betétei régiek. Arra gondoltam, frissítek. Jól tettem. Jelcin nagyobb gazember volt annál mint amilyennek eredetileg lefestettem.

Akkor még nem tudtam, hogy Jelcinnek egy memorialt állíttatott a hálás ... Zsidó Amerika. Temetésén együtt sírtak a szopatós Clinton, a torony-robbantó id. Bush és Putyin. Később együtt nevettek és nevetnek ma is - az orosz népen.

ZsidóAmerika saját halottjának tekintette/tekinti ma is a vén része gest. Lássuk még mivel érdemelte ki mindezt, azon felül amit már korábban megírtam.
 

A Ria Novosty tudósítása alapján idézem a következőket szabad(os) fordításban.

A következő gaztettek egy bűnöző klikk számlájára írandók.
Jelcin köré gyorsan befészkelődött "egy reformcsoport" [A. Chubais - E. Gaidar és társai], amely amerikai tanácsadók segítségével kidolgozta az állami tulajdon gyors privatizációjának és az 'új oroszok' osztálya létrehozásának tervét, a hatalom politikai támogatását. A kormánytól a Legfelsőbb Tanácsig folydogáltak az pénz átutalási számlák, amelynek célja e rendszer megszilárdítása volt.

 

E csoport nézetei és törekvései kibékíthetetlen ellentétbe kerültek az orosz nép létérdekeivel. Jelcinnek "ellenzéke" keletkezett: gyakorlatilag az egész államapparátus. Téved aki azt állítja, hogy a Haza nem kerülhet önmagával ellenzékbe. Kerülhet, ha zsidó diktatúra űl a nyakára. Az ellenzéket Jelcin amerikai "tanácsadók" közreműködésével, fegyveres állam csínnyel számolta fel.

 

[Sokszor nem érti az ember, hogy a CIA és a többi titkosszolgálat által szervezett felforgató erők, azaz a "demokratikus ellen zék" miből merítik azt az agresszív elszántságot, amely megrogyasztja az állampolgároknak esetleg nem szimpatikus de szilárd államot. Az orosz okkutatók révén megvilágosodik ez is. Lássuk, hogy szerveződik egy államcsíny.]

 

Megkezdődött a kifejezetten Jelcin parancsnoksága alá rendelendő harckocsik legénységének toborzása a Fehér Ház "kivégzéséhez." A véres mészárlás minden résztvevőjének lakást ígértek Moszkvában, nagy pénzbeli bónuszokat és előléptetést. 

Közben a vezérkar összes tábornoknak telefonját kikapcsolták. Az alakulatok csak felülről, azaz a Jelcin puccs központjából kaphattak csupán információkat, parancsokat.


1993. szeptember 21-én Jelcin aláírta az ominózus 1400. számú rendeletet, amely feloszlatta az oroszországi népkép viselet minden szervét, a Legfelsõbb Tanácstól a települési és a falusi tanácsokig. Bejelentették, hogy az országot ezentúl csak elnöki rendeletek és kormányrendeletek fogják vezérelni. 

Ugyanezen a napon viszont az Orosz Föderáció Alkotmánybírósága olyan döntést hozott, amelyben egyértelműen kimondta, hogy az 1400. számú rendelet nem felel meg az Orosz Föderáció alkotmányának, és alapul szolgálhat Borisz Jelcin elnöki posztjáról való felmentésére

Ennek alapján Legfelsőbb Tanács az ellenállás mellett döntött. Jelcint elbocsátotta hivatalából, és a törvény szerint az elnök feladatait A. Rutskoj alelnökre bízta. De, mint idealista keresztények, a Fehér Ház urai sem értették, hogy a hatalom kérdését erővel és vérrel döntik el, nem jogi normákkal és dokumentumokkal.
[Mindenki így jár aki a Talmud beható ismerete nélkül próbál a zsidókkal szembeszállni.]

A Fehér Ház épületét, ahol a Legfelsőbb Tanács ülésezett, szögesdrót-kerítéssel vették körül, amelyet előbb minden oldalról milícia csapatai zártak körül. Majd a hadsereg egységei következtek. Jurij Luzskov elrendelte a Fehér Ház áramellátá sának, vízellátásának, telefonjainak kikapcsolását. Az "ostromlott erőd" a közelében lévő élelmiszerboltokat egyik napról a másikra bezárták "javítás céljából". A Fehér Ház megközelítési útvona lait és bejáratait nehéz teherautók tartálykocsik torlaszolták el.

Mielőtt megkezdődött volna a parlament ostroma,
Jelcin - jól tudva kikkel áll szemben - minden csatornán felhívta a képviselőket, hagyják el a Fehér Házat, és álljanak át melléje. Minden átállónak megígérte, hogy fizetnek 2 millió rubelt készpénzben, rangos beosztást az államapparátusban, moszkvai lakást, orvosi ellátást az elnöki kórházakban stb. 

 

A Fehér Házban összegyűlt 638 népképviselő közül, e "tárgyalások" eredményeként, a roham idejére kevesebb, mint 100 ember maradt...

 

[Ezek elmondhatnák Leonidásszal: "Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük amit megkövetelt a haza."]


Nem lényegtelen epizód, hogy ős
zentsége, II. Alekszij pátriárka megszakította az Amerikai Egyesült Államokban tett útját, és sürgősen visszatért Moszkvába, hogy megakadályozza a vérontást. Nem használt a ráimádkozás sem. 

 

Október 3-án Moszkvában tömegtüntetés kazdődött. Az izgatott dühös tömeg az Október téren gyülekezett, majd lefelé indult a Körgyűrűn. A krími hídhoz vezető utnál rohamrendőrök láncába ütköztek. A feldühödött ömeg könnyedén áttörte ezt az akadályt és útjából mindent - mindenkit elsöpörve elérték az ostromlott Fehér Házat, ahol az ostrom lendülete megtört és eufóriás hangulat keletkezett a tömegben és a Fehér Házban is. 

 

A tüntetők egy csoportja Osztankinóba, a televíziós központba indult. Egy gépkocsi-konvoj Makashev tábornok vezetésével az ostankinói televíziós központot akarta elfoglalni. Ott azonban egy les várta őket. A televízió  parkjában fél tucat lövészpáncélos nehéz géppuskákkal kezdte lőni a közeledő fegyvertelen tömeget.

 

A tévé épületének erkélyeinek mellvédjei mögött elhelyezett ágyúk is tüzet nyitottak, amikor egy teherautó bedöndöntötte a bejárati ajtót. A szakszerü "tüz-hurrikán" minden oldalról záporozott tüntetőkre. Negyedóra múlva minden véget ért, a Koroljev utca holttestekkel és sebesültekkel volt tele. 

 

Ide kacsolok egy másik tudósítást, amelynel szerzője Gennagyij Martynov, címe Lövések Ostankinóban.

"A minap szomorú, tragikus dátumot ünnepeltünk modern történelmünkben. Ez a dráma 1993-ban játszódott le. Mindenki tud róla, de félnek beszélni, kivéve engem. Talán láttuk, mi is történt ott azon a végzetes éjszakán október harmadika és negyedike között? Hogyan lőtték a televíziós központban a hatalmas és lényegében fegyvertelen tömeget? És a holttestek éppen ezeken a kapukon halmozódtak. És hogyan hajtottak az APC-k [lövész páncélos] a Korolev utcán és lőtték a Tölgyligetben bujkáló embereket? És egy szó sem esik arról, miért jött egyáltalán a tömeg Ostankinóba? Tiszta lelki ismerettel el kellene mesélni, hogy ezekben az években a tévétoronynak ez a tűfecskendője miért küldött olyan képeket, amelyeket kizárólag Jelcin festők rajzoltak az ország egész területén és senki más. Ezt az egész tele-birodalmat csak azért létesítették, hogy csak egy vonalat húzzon, csak egy ötletet közvetítsen. Mégpedig csak egy párt és egy új Kreml- álmodozó ötleteit, akinek tudata olyan gyakran volt homályos a francia konyaktól.

De ezek az emberek, ez a 'brutális tömeg', csak azért jött, hogy fájdalommal teli hangjuk hallható legyen a vasbeton szörny magasából.

És már akkoriban kommunista-fasisztáknak, nazboloknak [a román bozgor megfelelője] banditáknak és hülye, feldü hödött állatoknak hívták őket.

És valakik egy levelet írtak, felszólították Jelcint ezeknek a fasisztáknak, gyilkosoknak, vörösbarna vérfarkasoknak és ostoba gazembereknak a leverésére. .

Lövöldözés kezdődött az ASK-3 televíziós központ ajtajánál. Igen, hatalmas tömeg jött ezekhez az ajtókhoz. Természete sen senki sem engedte be őket. Senki sem akart velük beszélni. Igen, volt ott egy teherautó, amely betörte az üvegezett bejárati ajtót Mindannyian láttuk. És valami egészen mást is láttunk. Láttuk, hogy több tucat golyó érte a tömeget. Élő húsra lőttek a második emelet üvegén keresztül. A tömeg meglepetten hátrált. És a sötétségből, a terem mélyéről kíméletlenül és célzottan halálos üzenetek repültek, fényes geometriai egyenes vonalakkal szabdalva a levegőt. Lőttek mindenkire, aki a téren volt, válogatás nélkül; szétszórni, megnyomorítani, elpusztítani mindenkit, aki a Koroljev utcában mozgott és menekült.

Valami leírhatatlan és elképzelhetetlen dolog történt. Mindenki aki ott volt állati rémületben, rohanva rohant, egymásnak ütközött, áttört a mások testén és a lehető legmesszebbre mászott az utcai lámpák erős fénye alól. És valószínűleg mindenki ebben a pillanatban kérdezte magától, mikor lesz mindennek vége. Miért is? Uram, nem én. Nem én. Nem én. És mindenki a fedezéket kereste a láthatatlan, halálosan szúró lövésektől, amelyek néhány másodperccel ezelőtt az ablakokból és a néma sötét terem mélyéből villantak elő.

A meggyilkolt újságírókról már beszéltünk. Igen, voltak megölt újságírók és nemcsak a mieink, hanem a külföldiek is. De valamiért nem tették fel a szentségtörő kérdést. Ki ölte meg őket? Ugyanazok a Vityaz harcosok ölték meg őket, akik a szinte fegyvertelen tömegre lőttek .

Most pedig ne legyünk lusták, és olvassuk el a 'fasiszták, vörösbarna gazemberek' listáját, akiket a Vityaz harcosai kaszáltak le Lysyuk alezredes parancsnoksága alatt. Csak el kell olvasni. A szám nem mond semmit. Minden szám mögött van egy személy. Vagyis már nincs ott. A listán szereplő mindenkinek ugyanaz a halálozáai dátuma. Ilyenek voltak. Tudnod kellene...

Itt az eredeti irásban egy név és adatlista következik.

Ez csak az azonosított áldozatok, 45 fő listája. Másnap reggel a holttesteket mind az épület előtt, mind a mellette lévő ligetben összegyűjtötték. A holttesteket teherautókba dobták és elvitték, ki tudja hová. Ugyanez történt a Fehér Ház környékén is.

A 93-as mészárlás után a hivatalos adatok szerint körülbelül 150 ember halt meg. Valójában sokkal több volt. E tragédia után pedig egyetlen bűnbánó szót sem hallottunk Jelcintől, bár súlyosan bűnös volt.

PS. Ugyanaz Lysyuk alezredes, akinek katonái lelőtték ezeket a szerencsétleneket a Hősök csillagát kapta ezért a "bravúrért". Sok más lövöldözős csapatot Valor éremmel tüntettek ki. 

Felmerült olyan gyanú is vajon az október 3-i esti események a lakosság spontán elégedetlenségének kifejeződését jelentették-e a hatóságokkal szemben, vagy provokátorok szervezték őket? Vagy talán a körülmények végzetes egybeesése történt?

Cseppet sem lepődnék meg, ha Jelcin ügynökei terelték volna a tömeget a fegyvercsövek elé.

 

Ez volt a demokratikus rendteremtés első felvonása.

 

Október 4-én reggel a Kantemirovkai hadosztály 10 db. T-80 típusú harckocsiból álló alakulata vonult a Legfőbb Tanács épülete elé és 125 mm-es ágyúkból tüzet nyitott. Több mint 80 lövést adtak le a Fehér Házra. Mindaddig  lőttek, amíg az ostromlottak nem kapituláltak . 

A véres orgia - lövöldözés, verés, letartóztatás - még több napig folytatódott. A halálos áldozatok száma a hivata los kormányzati adatok szerint 150 fő, a résztvevők és a tanúk szerint 1200 fő volt. A puccsnak így lett vége.

Már csak az a kérdés ki - kit puccsolt meg?


Így festett.A "hadi helyzet", ill. a helyreállított "demokrácia" október 4-én

 

Meglepő, hogy a halottak között egyetlen képviselőt sem találtakAz áldozatok egyszerű idealista polgárok voltak, akik igazságra és szabadságra vágyakoztak.   

 

Egy költő így jellemezte a részleteket: "koporsó, fedél, szögek, kalapácsok". 

Az orosz demokráciát gyorsan, szószaporitás nélkül temették el.

Október 22-én, négy nappal a rendkívüli állapot kihirdetése után,
Moszkvába érkezett Warren Christopher amerikai külügyminiszter és Bill Clinton amerikai elnök, ill. az amerikai kormány teljes és feltétel nélküli támogatásáról biztosította az orosz elnököt. Jelcin számára ez felbecsülhetetlen ajándék volt olyan körülmények között, amikor az egész vilá got sokkolta a demokratikus állam státusát igénylő ország ilyen viselkedése.

 

Jelcin sietett legalizálni a puccs eredményeit. December 12-én, amikor az egész társadalom még mindig félt, megrendezte az Állami Duma választásokat és népszavazása tartott az új alkotmány szentesítésére, amely minden hatalmat az elnök kezébe adott és az "illetlenségig" korlátozta a parlament jogait. Ezen események eredményeként kaptuk azt a rendszert, amely ma (!) Oroszországban uralkodik.

 

Ha valaki ezek után azt kérdezné: ez "a" demokrácia? Válaszom a következőképp hangzana. "Ez hát, te hülye barom! Még ennyit sem tudsz?"

Még egy jellegzetesen orosz esemény. Egy csínos újságírónő Elena Poljakovskaja riportja egy késői megem lékezésről, mondhatnók kegyeleti ünnepségről.      

"Csütörtökön délben mintegy száz ember gyűlt össze a moszkvai Ostankino televíziós központ közelében, hogy megemlékezzenek azokról az orosz és külföldi állampolgárokról akik ott haltak meg 20 éve, 1993 októberében az összecsapások áldozataiként.

Kezükben tartották az itt meggyilkoltak arcképeit, valamint a kommunista párt virágait és zászlóit. Emlékeztek nemcsak orosz állampolgárokra, hanem külföldiekre is - újságírókra, akik Ostankino közelében filmezték az eseményeket; az ARD operátoraira, Rorri Peckre és a TF-1 Ivan Skopanra, valamint az amerikai Terry Duncanra -, aki 1993-ban jött Moszkvába barátaival, hogy ügyvédi irodát szervezzen.
Nota bene az Internetről semmit se lehet már levakarni sem magyarul, sem franciául, sem oroszul. Vajon ki dörzsölte ki a filmeket, a fotókat?  

Az akciót nem gyűlésként hirdették meg, ezért beszédet nem tartottak, csak egy ortodox pap szolgáltatta a szertartásos megemlékezést a tragédia áldozatairól.

Gondolom, nem kerüli el a figyelmüket, hogy az emlékezők olyan kommunis ta-félék a megemlékezést meg ortodox pópa celebrálja. Hej Putyin, hej Berl Lazar. hej Lubavicsiek, lesz még bajotok ezzel az orosz mentalitással!

Mikhail Kunitsyn, az Információs Televízió Ügynökség (ITA) akkori igaz gatóhelyettese emlékeztet arra, ami 1993 október elején magában a televíziós központ épületében történt Megkezdődött a roham. Lövések dördültek. Aztán úgy döntöttem, hogy megszervezem a kitelepítést. 

A
93. évi események után az "Ostankino" végül mindent látó és irányító szem mé alakult, amely zombikat (orkokat) csinált a jámbor oroszokból. Ez után hozták létre a hatalomra került bűnözők Oroszországban a görbe tükrök abszolút autokratikus királyságát, amelyben az 'elit' nem áll kapcsolatban az emberekkel ... Ez után végleg megsemmisült az ország, a csak kezdődő demokrácia és a hatalmi ágak szétválasztásának országa, Valóságos ellenforradalom zajlott, amelynek során a nomenklatúra és a KGB tisztjei kerültek hatalomra!

A teljesség kedvéért emlitendő, az izgága kommunisták Moszkva belvárosában is megemlékeztek az osztankinói gyilkosságok áldozatairól.

No, most jöhet a sunyi kágébés. Jön is, a következő folytatásban.

2020.12.20. 

* * *

A főnök.

Egy kerettörténetet kerestem, amelybe beiktathatom saját mondanivalómat. Mázlim volt szinte azonnal beleakadtam a írásába amelyben minden benne van amit Putyinról tudni érdemes kágébés szilvafa korától odáig, hogy ráült a cári trónra.  

Az európai szélsőjobb csodálja, a demokraták gyűlölik. Utóbbiak folyton árgus szemekkel figyelik, hogy megrendülőben van-e a hatalma. Az 1999-ben „felkent” Vlagyimir Putyin azonban – aki a bennfentesek szerint a világ leggazdagabb embere – továbbra is egyenlő Oroszországgal. Ráadásul ha távozni kényszerülne, sokkal rosszabb is jöhet. a 80-as évek végének demokratikus forrongását, a Mihail Gorbacsov által elindított peresztrojkát (gazdasági-társadalmi reformok összessége, a szovjet rendszer átszervezése) és glasznosztyot [nyíltság, a Szovjetunió irányításának nyílttá tétele] az egykori NDK-ban bekkelte ki, vagyis kimaradt a változás szeleiből.
Elmondása szerint az 1991-es puccskísérlet miatt lépett ki a szervek soraiból [mint emlékezetes, a Szovjetunió Kommunista Pártja, az SZKP keményvonalasai 1991 augusztusában megkísérelték eltávolítani a hatalomból Gorbacsovot, hogy megakadályozzák a reformokat.]
Mihelyt elkezdődött a puccs, azonnal eldöntöttem, hogy melyik oldalra állok – mondta később Putyin, aki azt is bevallotta, hogy nem volt könnyű a választás, mivel élete legszebb napjait töltötte a KGB-nél. Putyin visszament szülővárosába, Leningrádba, amely éppen 1991-ben kapta vissza régi nevét és lett újra Szentpétervár. Ott Anatolij Szobcsaknak, a város első demokratikusan megválasztott polgármesterének a helyettese lett.
Szobcsak a jogász végzettségű politikus korábban orosz parlamenti képviselőként alaposan kivette a részét a kilencvenes évek elejének törvényalkotásából, sőt az 1993-as orosz alaptörvényt sokan csak Szobcsak-alkotmányként mlegetik. Szobcsak autoriter stílusban irányította az északi fővárost. Polgármestersége alatt az infrastruktúra romlott, nőtt viszont a korrupció és a bűnözés.

Neokohnék nagyon jól tudják, hogy nem mások bűnözéséről van szó. Szobcsak volt a bűnözés maga, a szentpé tervári maffia főnöke. Putyin a bűnözés magasiskoláján tanult, de méghogy tanult "Szobcsak ugyanis Putyinnak több volt, mint a főnöke. A ... politikus és a 15 évvel fiatalabb 'Vologya' között kis túlzással afféle apa-fiú kapcsolat alakult ki. Élete egyik utolsó interjújában Szobcsak arról is mesélt, hogyan terelgette  Putyin esetlen öltözködési stílusát a mocsárzöld öltönytől a vállalhatóbb színek irányába. A kapcsolat erősségét jelezte, hogy Putyin – már két hónapja Oroszország ideiglenes elnökeként – látható megtörtséggel vett részt Szobcsak temetésén. Ez nagyon úgy néz ki, mint egy homoszexuális kapcsolat, de konteókat majd máskor keresek, vagy agyalok ki.
Putyin 1996-ban költözött Moszkvába, ahol a Jelcin-adminisztráció munkatársa lett. A kilencvenes évek végén nevezték ki a KGB utódszerve, az FSZB vezetőjének. Innen került sokak számára teljesen váratlanul 1999. augusztus 9-én a kormányfői székbe, majd az év utolsó napján, amikor Jelcin visszavonult, ideiglenes elnök lett.
Az egykori orosz elnök választása nyilvánvalóan azért esett Putyinra, mert a volt KGB-s biztosította neki, hogy békén hagyják, miután távozik a hatalomból. Putyin első elnöki rendeletében garantálta Jelcin és családja sértetlenségét a számos korrupciós ügy ellenére.

Rendben, maradjunk ennél az álnaív históriánál, mert a továbbiakban amúgyis a már befutott Putyinról akarok írni; arról is szót ejtve, hogy lett az elnöki amnesztiából méregdrága Jelcin memorial? Ki mer arra vetemedni, hogy egy bűnözőt ajánljon azok kegyes emlékezetébe, akik nagyon jól tudják ki volt Jelcin. Csak egy másik bűnöző lehet ilyen merész. Vagy Putyin már saját felmagasztalására, saját emlékművére is gondol? Kitelik tőle.

Putyin sokoldalu, történetét csak több szálon lehet levezetni. Ebből következik, hogy "lajstroma" nem fér egy folytatásba, amiért előre elnézést kérek.

Elsőnek elválasztom Putyint a külpolitikust Putyintól a belpolitikustól, bár amit az országon belül művelt, nehezen illeszthető a politika fogalmába.

A külpolitikus

Ukrajna feladása.

Putyin a hatodik azok dicstelen sorában akik a Szovjetuniót lerombolták. Idézzük fel újra névsort: Hruscsov, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko, Gorbacsov, Putyin. Arra kérdésre, hogy a Sztálin után sorjázó hat törpe közül melyik volt a legkártéko nyabb nehéz lenne hiteles választ adni. Maradjunk csak Putyinnál.

Nagyon sokat írtam róla ebben a minőségében és helyenként utalni fogok önmagamra, amiért külön kérek elnézést.

Az első részben emlékeztem meg Oroszország szellemi és "szív-csakrájáról" a Kijevi Ruszról. [A csakra az anyagi és szellemi világ közötti összekötő híd. Az együttérzés és a feltétel nélküli szeretet kapcsolódik hozzá.] De mit jelent ez egy félzsidó kágébésnek? Az égvilágon semmit.

Ukrajnát ugyan nem ő passzolta el, hanem "nagy" elődje a memoriálos Jelcin.1991. december 8-án Borisz Jelcin orosz, Leonyid Kravcsuk ukrán és SztanyiszlávSuskevics belarusz államfő aláírták a Szovjetunió feloszlatásáról szóló egyezményt. A Szovjetunió megszűnésével az USA egyeduralomra tett szert a világban A Szovjetunió feloszlatása bűncselekmény volt az emberiség nagy részével szemben, elévülhetetlen bűncselekmény.

Tárgyalásaik alapeszméje az volt, hogy aktuálissá vált e tagállamoknak a Szovjetunióból való kiválása. Leszögezték, hogy a Szovjetunió nem életképes többé, s elhatározták, hogy a helyébe - minszki koordinációs központtal - egy hármas szövetséget hoznak létre, amelyhez bármely volt szovjetköztársaság vagy más állam csatlakozhat, ha elfogadja annak alapelveit. Ez bekövetkezett: 1991. december 21-én Alma-Atában négy kivételével az összes volt szovjet tagköztársaság csatlakozott a Független Államok Közösségéhez FÁK abban reménykedve, hogy e lazább, konföderatív tömörülés megkönnyíti a posztszovjet korszakba való átmenetet, csökkenti az önálló állami léttel járó kezdeti megpró báltatásokat.
Ez a fantomszövetség valójában létre sem jött tehát még életképtelenségéről sem lehet beszélni. A bomlást Mihail Gorbacsov december 25-i televíziós beszéde tetőzte be. A szovjet államfő bejelentette: A kialakult helyzet és a Független Államok Közösségének megalakulása miatt lemondok a szövetségi elnöki posztról. E lépésemet elvi okokból teszem."

Oroszországnak ebben a helyzetben létérdekévé vált egy baráti, vagy legalább semleges Ukrajna. Lássuk hogy oldotta meg e fogas kérdést a nagy Putyin.  Úgy, hogy Ukrajnát cc. 8 millió orosz "alattvalóval" átengedte, pontosabban szólva átpasszolta a Nyugatnak amely ott egy "zsidófasiszta" rablóállamot hozott létre amely hat év óta folytat írtóháborút az orosz kisebbségi lakosság ellen nehézfegyverek, köztük tiltott fegyverfajták, rendszeres alkalmazásával.

Hogy volt - hogy nem volt sokszor leírtam. Most csak "Ukrajnaaa!" c. írásomból kívánok kissé szemezgetni. 

A mai Nagy Oroszország a Kijevi Rusz-ból jött létre. Hogy az államalapító nordikus népfaj(ok)ból hogyan lett kisebbség és az ukrán fajból többség, most ne firtassuk. Sztálin a Szovjetunió tagállamaként létezni engedte Ukrajnát. Halála után a zsidó Hruscsov odaajándékozta a szín-orosz Krím félszigetet Ukrajnának, amely ezen ajándékkal a hóna alatt legelsőnek lécelt le a Szovjetunió testvéri népeinek nagy családjából... A független Ukrajnát úgy is tekinthetjük mint egy ketrec-rácsot az orosz medve és a százazföldi Európa között.

Mi sem természetesebb, minthogy Oroszország létérdekei által ösztökélve, ajtót akarván nyitni a rácson, "barátságos" politikát kívánt folytatni Ukrajnával. A Nyugat pedig igyekezett ezt megkontrázni.
 

A Janukovics - Janukidze nevekkel fémjelzett hatalmi vetélkedés történetének elemzése nem fér ide. Elég annyi, hogy Janukovics oroszbarát, Janukidze pedig nyugatbarát volt. Ukrajnában Janukidze regnálása alatt történtek olyan dolgok, amelyek a zsidó terror állam létrejötte szempontjából lényegesek. [Hogy leprás bibircsókjait az oroszoknak köszönheti e, nem tudható. Ő mindenesetre nekik tulajdonítja...]

Janukovics tehát oroszbarát politikus volt. Nem züllöttebb, ill. korruptabb, mint bármelyik politikus. Az ukrán nép mégis felkelt ellene - mert felkeltették - és megdöntötte.

Itt kezdődik Putyin szerepe, miért hagyta?

Aludt tán' a volt kágébés? A forradalmakat, legyenek bármifélék, mindíg titokban készítik elő. Ha a titkosszogálat, hivatása magaslatán áll, csöndben elteszi a láb alól ezeket az ágenseket és senki se ugathat miattuk. Már tudjuk, hogy Janukovics megbukta tását a CIA szervezte, McCain szenátor a líbiai és szíriai szarkeverővédnöksége alatt. Tevékenységére már annak kezdeti szakában fel kellett volna figyelni. Ha ez elmaradt, még mindíg félbe lehetett volna szakítani a "forradalmat", amikor a Majdan téri zavargások gyújto gatásba csaptak át. Likvidálni kellett és lehetett volna a gyújtogatókat. Igenám, de a kritikus pontokon elhelyezett mesterlövészek nem Janukovics, ill. az Ukrán Titkosszolgálat [SZBU] hanem McCain emberei voltak. Ezek olyan művészi koreográfia szerint lődözték a tüntetőket, az ellentüntetőket és a rendfenntartókat felváltva, hogy az eseményeknek gyilkos zavargásba kellett torkollniuk.

Summa - summárum Ukrajnában győzött a "forradalom", amit ugyanúgy a zsidók vezényeltek, mint rangos elődjét a Nagy Októberi Szocialista forradalmat. Az egyébként nagypofáju Putyin e vészterhes időben a néma és béna kacsa szerepét játszotta.

Janukovics Oroszországba menekült. De Putyin még csak nem is fogadta volt szövetségesét. Nem akart talán a szemébe nézni? Ki tudja?

A Kelet Ukrajnába szorult oroszok életük védelmében létrehozták Novorossziját, ill. annak két államát Donycket és Luhanszkot. Ukrajna totális népírtó háborút indított ellenük. Támadott a reguláris hadsereg minden "fronton", azaz az iparüzemek, városok lakótelepei, falvak, minden és mindenki ellen ami és aki létezett mozgott. Bevetettek mindenütt mindent, ideértve a tiltott tömegpusztító fegyvereket is. Gyilkoltak földön, vízben, levegőből.

Mindez nem volt elég, embervadász megsemmisítő kommandók vadásztak az oroszokra. A titkosszolgálat sorra likvidálta a a katonai és polgári vezetőket, a véderő kiemelkedő harcosait.

És mit tett Putyin?

Bizonyította, hogy a zsidó oligarchák nem vájják ki egymás szemét.

Ő maga lepaktált Petro Porosenkóval és a Minszki Paktum keretében legalizálta a népírtást, amely hat év óta zhavartalanul folyik. Prosenkó támogatta, Putyin pedig eltűrte a harmadik zsidó oligarcha Igor Kolomokszkij garázdálkodását.

A zsidó terroristákat itt meg ott, így vagy úgy, kiírtották, de a jelek szerint mitsem tanultak belőle.

Szemmelláthatóan ezt tükrözik az önelégült arcok: Turcsinov államelnök, Jacenyuk miniszterelnök és Jaros főterrorista pofalemezei. Ezek persze politizálhatnának "normálisan" is, de nem adhatnak mást, csak mi lényegük.

Ezúttal a díszes trió egyik sameszé ről a szintén zenész Igor Kolomoj szkij úrról, Ukrajna harmadik számú parazitájáról, lesz szó. Politikai, üzleti és "katonai" karrierje szerfölött tanulságos. Az ukrán oligarchák toplistáján ő a harmadik.

Igor Kolomojszkij "tréfás" ember. Egy hirdetést tett közzé. Szövege „Kedvező ajánlat. 10.000 dollár minden muszkáért!" Jelesül arról van szó, hogy 10.000 dollár vérdíj üti minden embervadász markát aki hadműveleti területen egy "muszkát" (lehet nő és gyermek is), élve elfog és Dnyepropetrovszkba szállít. A hirdetésnek komoly sikere volt. Egy cikk szerint a különítménye sek, csak Húsvétkor három nap alatt 11 antifasisztát, népfelkelőt fogtak/rabol tak el, és hurcoltak Dnyepropetrovszkba. Ahol azután a rendőr kapitányság pincéjében "megdolgozták” őket az arra illetékesek. Hogy a különleges kezelést [a német és a zsidó nácik úgy mondják "sonderbehandlung"] hányan élték túl, arról nem szól a fáma.
Jó vicc mi?

Mint említettem hat éve dúl a polgár(ok elleni)háború és a szörnyűségeket a csend leple borítja be. Az emberjogi, azazhogy zsidójogi, szervezetek mélységesen hallgatnak. [Nálunk ha a zsidó főrabbi nak az utcán odaszól valami csibész, a köztársasági elnök nyomban rohan a lakására kondoleálni. És a szörnyű esetről vartyog a világsajtó.]

Hogy mit jelentenek a hat év óta tartó háború mindennap jai? Egy fényképpel érzékeltetem, nem egy halottéval, hanem egy letépett lábakkal "még" élő nő képével. Ezt látva mit mondhatnék a két vigyorgó, parolázó zsidóra?

Ez nem is érdekes. Az érdekes, mit mondanak Novorosszija és Oroszolrszág lakosai. Sort kerítek majd erre is.

Senki se gondolja, hogy ez a kis ukrajnai incidens Putyin legnagyobb, legvéresebb disznósága.

A továbbiakban arról ejtek szót, hogy passzolta át Putyin a hajdan virágzó északafri kai és közelkeleti államok sorát - olaját ZsidóAmerika és Izrael kezére az "Arab Tavasz" akció során. Külön arról, hogy pusztította el, hagyta elpusztítani "szövet ségesét" Szíriát.

* * *

 

Tétova tántorgás az "arab tavasz" vérzivatarában.
 

A nagy világfelforgató akciókat általában, így az észak- afrikai és közel-keleti felforgatást is, az amerikai CIA, az izraeli MOSZAD, az angol MI-6 és a francia DRM hajtották végre a kellemes kicsengésü "Arab Tavasz" fedőnéven.

Az ilyenfajta a műveleteknek alapvető módszer tanuk van, amelyet az idő és a hely követelmé nyeihez igazítanak.

Az akciót alapos helyzetelemzés előzi meg, majd egyeztetett terv készül, amelyet szükség szerint esetenként módosítanak.

Ezek birtokában megkezdődik a fedett ügynö kök beszivárgása. [Mivel Algéria francia Egyiptom pedig brit gyarmat volt okkal feltételezhető, hogy Algériában a DRM, Egyiptomban pedig a MI-6 kapott nagyobb szerepet.]

Az ügynökök a társadalmon belüli ellentétek közül azokhoz férkőznek - néha mindkét oldalon - amelyeket tömegmozgalommá, rendszerellenes erőszakká lehet fejleszteni, olyan méretűvé, amely alkalmas az államrend meggyengítésére, vagy megdöntésére. Ha kitör az erőszakos "forradalom" és az állam képtelenné válik a belső rend fenntarására, ill. határainak védelmére, szabad az út a külső behatolásra és olyan "polgárháború" kirobbantására, amelyet nem annyira a polgárok, mint idegen zsoldosok és/vagy a szomszédos államok reguláris, vagy irreguláris erői vivnak a gazdanép ellen, olykor egymás ellen is.

Az ilyen háború kaotikus áttekinthetetlen végeérhetetlen.

A valóságos háborúknak az a természetük, hogy azt a harcoló felek a "fogadó" állam létesitményeibe [üzemek, intézmények, lakónegyedek] befészkelődve úgy pusztítják egymást, hogy közben rombadőlnek az építmények és tömegével pusztulnak a túszként, élőpajzsként foglyulejtgett civilek is. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a "befogadó" állam  akar megszabadulni a hívatlan vendégektől. Ami a szomszédos államokat illeti, ezek imádnak más ország területén harcolni, külföldön pusztítani egymást és a lakosságot.

Ezt legszemléletesebben Szíria sorsa példázza, amelynek területén Irán és Izrael, valamint a háromfelé szakított és egyesülni vágyó kurdok vívják kíméletlen harcaikat.

Külön méltatást igényel Putyin magatartása saját szövetségesével Szíriával szemben, amelyet nem védett meg az izraeli és amerikai légierő pusztító csapásaitól, sőt nyilt égboltot biztosított a dögkeselyüknek.

Elsőnek Libiát említem, ahol Kadhafi rendszerét és jóléti (!) államát egy különösen kegyetlen "forradalom" söpörte el, bestiálisan meggyilkolva a diktátort is.

Szíria és Irak is dögrovásra jutottak. "Többlépcsős" balsorsukat az ISIS teljesítette be, ezért itt és most csak ezzel foglalkozom, mert Putyin "aktív passzivitása" itt rajzolódik ki legvilágosab ban.

Többször több helyen megírtam már, hogy az Iszlám Terror Államot az Obama kormányzat hozta létre, Hillary Clinton külügyminiszter és McCain szenátor voltak a témafelelősök. Államfőnek és prófétának egy kiváló férfiut: a zsidó Simon Elliot MOSZAD/CIA kettős ügynököt neveztek ki, aki az iszlám hadsereg élén bestiális rémtettek sorát követte el müködési területén, ideértve Szíriát és Irakot is.

Szaud Arábia területén nagylétszámú szupermodern hadsereget állítottak fel, az ISIS-t. Erről az éber héber kágébés nem tudott, vagy nem vette figyelembe. Igenám de ez a hadsereg, mint kés a vajba, behatolt Sziriába és Irakba is. Megszállta Szíria keleti, Irak nyugati fertályán az olajmezőket, az olajipari létesítményeket és a közlekedési infrastrukturát - egyetetlen puskalövés nélkül!

Ez Irak esetében még csak hagyján, de Sziria Putyin egyetlen közelkeleti szövetségese. Szíriát is hagyta lerohanni? Hagyta!

A térkép eztán így nézett ki. Az olaj kitermelés, feldolgozás, szállítás, kereskedés hosszű hónapokig zavartalanul folyt, mignem Putyin totális/brutális/látványos légiháborút indított a Sziriát megszálló ISIS erők ellen.

Csakhogy az egész légiháborúnak volt egy kis szépséghibája. Az nevezetesen, hogy nem légiháború, hanem égiháború volt mennydörgéssel, villámlással, majd kisütött nap, feltünt a szivárvány, az iszlamisták pedig felszívódtak. De felszívódtak Irakból is, holott Trump fegyveres hadjáratot egyáltalán nem folytatott ellenük, csupán deklarálta, hogy felszámolta a terrorszervezetet. A nyugati lapokban erről egy karikatúra jelent meg Trumpról és Al Baghdadiról, amely mindent kifejez [itt a piros - hol a piros ?].

Többek közt azt is kifejezi, hogy Putyin a szíriai oldalon árnyékra vetődött, bottal ütötte az irakba szökött "harcos" olajiparosok és kereskedők nyomát.

Ezek után térek vissza Putyin Szíria politikájának méltatására.

Mivel Oroszország minden északafrikai és közelkeleti befolyását elveszítette nem érthető mi a fenéért ragaszkodik a tartuszi tengerészeti támaszpontghoz. Ez ugródeszka lehetett volna Közelkeletre és Északafrikába, de Oroszországnak már nincs hova ugrálnia.

Putyin felszámolta Sztálin láthatatlan birodalmát, amely átszőtte az egész világot. Ezt a folyamatot "Putyin Razdvedkája" c. írásomban jellemeztem.

A támaszpont és Szíria, a megtartása sokba kerül - a szír népnek. Itt térek vissza arra a barbár, de amúgy teljesen sikertelen "hadviselésre" amelyet Oroszország a "baráti" Szíria területén folytat.Aszad elnök közreműködésével.
"
A szíriai polgárháború 2011 márciusában kezdődött, eleinte kormányellenes demonstráci ókkal, a tunéziai események hatására. Az emberek a politikai elit autoritárius hatalom gyakorlása ellen tiltakozva vonultak utcára, de a demonstrálók kezdetben csak reformokat követeltek, nem rezsimváltást. A rendfenntartók erőszakos beavatkozása miatt a tünteté sek zavargássá fajultak, majd a rendőrség éles lőszerrel lőtt az emberekre, a lázongások gyorsabb elfojtása érdekében pedig harckocsikat is bevetettek."

Erről írtam fentebb, hogy minden "polgárháború" ugyanigy kezdődik... Szíriában is, csak a folytatás lett rendhagyó, több okból. Mielőtt erről irnék, vissza kell térnem arra a népirtó háborúra, amit az Aszad rezsim vívott saját népe ellen a Nagy Testvér teljes egyetértésével és támogatásával.

Ahogy írtam, Szíria felségterületét Oroszország egyetlen támadóval szemben sem tudta megvédeni. A baloldali állapot-térkép szemlélteti, hányféle támadóval kellett harcolni. A harchoz Putyin modern hadviselésre teljességgel alkalmatlan páncélos és tűzérségi ócskavasat szállított szír "szövetségesének". Ezek rendeltetésüknél fogva is alkalmatlanok a lakott városokba fészkelt fegyveresek elleni harcra. Azaz mégis, a lakóépületeket szét lehet velük lőni az ilyen - olyan harcosokkal és a szír lakos sággal együtt, nem törödve azzal, hány szírt kell megölni egy támadó megsemmisítése végett.

E harcmodor következtében kiürültek a városok. Az életben maradt szírek milliószámra tengetik életüket  több nyire külföldi menekült-táborokban.

A szír migráció "a" migráció derék hadává vált.

Szíria szárazföldi védelménél jelleg zetesebb a szír légtér orosz "védelme."
Ez a probléma akkor éleződött ki amikor utolsóként (!) az iráni csapatok is beszivárogtak Szíriába, ami azt illeti elég átfogóan.

Azt nem tudom, ha boldog/boldogtalan beszivároghat Szíriába, Irán ugyan miért ne szivárogahatna be? Demokrácia van, nem? Viszont Izrael hisztériás görcsökben fetreng Irán puszta létezése miatt is, hát hogyne őrjöngene, az iráni csapatok sziriai jelenléte miatt.

Szíriát az irániak beyonulása előtt is bombázgatták, rakétázgatták az amerikai és az izraeli légierő gépei. E támadások ellen se nyújtott Oroszország semmiféle védelmet Szíriának. Leszállítottak ugyan néhány SZ300-as rakétának látszó üteget, de semmi jele annak, hogy ezek kezelését a szíreknek átadták volna és azok - uram bocsá' - használták is volna.

Az irániak megjelenése után korlátlan légiháború indult Szíria területe ellen és ennek során "szelidített" tömegpusztító fegyvereket is bevetettek. Teccenek tudni, olyan humánus zsidó módon, hogy am lakosságnak hajaszála se görbüljön.

Annakídején, a Veterans Today amerikai hírportál nyomán, írtam erről és mellékeltem három videóklipet is. Most látom, gondos kezek törölték a videókat. Így csak a szövegből idézhetek, azazhogy abból is módjával, mert a linkeket is törölték...

A világ két latorállama Amerika és Izrael kifejlesztették a kis 'emberközeli' atom fegyverek nemzedékeit és a béka segge alá nyomták a nukleáris küszöböt, azaz a nukleáris vörös vonalat. A halál miniatürizálása számos előnyt kinál. Testreszabhatókká válnak a minibombák, pl. egy napköziotthonos óvoda, egy szülészeti kórház, öregek otthona, egy iskola, stb. számára.  

"A
 Homsban és Qasyoonban történt két robbanás, mint 'légköri jelenség' azonos jellegzetességeket mutat. Greg Thielmann, a fegyverzet-ellenőrzéssel kapcsolatos politikai szakértő kijelentette 'tény, hogy az, amit látunk, mindkét esetben egy taktikai nukleáris csapás volt, Talán repülőgépekről, Sziria szárazföldi határainak közeléből, avagy a Földközi tenger ről indított rakétákról van szó. Ez egy nukleáris holokauszt. A kisebb (küszöbérték alatti) taktikai nukleáris fegyverek, a katonai létesítmények pusztításán túl, a polgári infrastruktúra rombolásának 'modern' eszközei." 

 

Ilyenkor nem szoktam abbahagyni és a düh is jó tanácsadó. A Russia Today-on találtam egy írást és egy filmet (!) a Homs elleni támadásról és dafke ideteszem. Így már világos, mi történt Homsban. De azt külön kell hangsúlyozni, hogy Szíriát iges sok légicsapás érte és ezek közül nem kevés nukleáris fegyverrel.
Oroszország mindezt nemhogy tétlenül tűrte, de szóban sem tiltakozott az izraeli amerikai "harcmodor" miatt.
A szíriai "légtérvédelem" mérlege és a rakétaegységek, ill. orosz légierő ered mény statisztikája 0 (!) azaz nulla (!) izraeli/amerikai repülőgép.
Igy hát minden rendben van. Igaz barátok  és szövetsé gesek között ennek így kell lennie. 

Putyin külpolitikusi és hadvezéri bemutatásához talán elég ennyi.

Következik az államépítő, a maffiaállam építő.

2020.12.24

* * *

 

Együtt III. Oroszok és zsidók Kazárországban.

 

Szolzsenyicint a nagy histórikust (is) átejtet te Putyin. Szerencsére akad Oroszországban aki megírja a folytatást. Úgy kell elképzelni, mintha többszáz Kuruc Infó létezne, persze nem a K.I. szinvonalán.

Figyelemre méltó, hogy Oroszországban a "pol.korr." szürő nem müködik. Ez arra utal, hogy az oroszok zsigeri antiszemitizmusán, helyesebben aszemitizmusán Putyin nem tud erőt venni. Az erőszak monopóliumát tehát nem birtokolja. El kell tűrnie párhuzamos struktúrák létezését nemcsak a hirközlésben hanem az élet minden területén. Erre a sorozat végén térek ki.

Egy ilyen "non.pol.korr." írást illesztek ide. Szerzője Szergej V. Novikov. A teljes cím: "Zsidók Oroszor szágban. 2. rész Putyin Haszid Kazáriája."

A szöveget változtatás nélkül teszem közzé. Kiegészítésként az író által megnevezett személyek arcképeit illesztem be és néhány megjegyzést fűzök a látottakhoz.

Az írás eredeti formájában is hosszú. Még hosszabbá vált az általam alkalmazott tördelés miatt, ami azért volt mellőzhetetlen, hogy a szöveg és a képek áttekinhető elrendezésben jelenjenek meg.

Számolok vele, hogy ezt a hosszu litániát nem mindenki olvassa, vagy akár csak görgeti végig. Emiatt innen ugrást biztosítok a legvégére írott záró gondolatokra.

 

 

 

 

A Halakha szerint a zsidóknak (ha van ilyen lehetőségük) nem szabad megengedniük, hogy egy nem zsidó olyan tisztséget töltsön be, amely a legjelentéktelenebb hatalmat is ad neki a zsidók felett.

 

A Jelcin korszak

A zsidó uralom a posztszovjet Oroszország „elitjében” nyilvánvaló. A Jelcin-korszak magas rangú zsidóinak listája végtelen.

Elnök - Jelcin (felesége zsidó )

Az elnöki adminisztráció vezetői: Filatov, Csubais, Voloshin - zsidók.

Kormány:

kormányfők - Gaidar, Kirijenko - zsidó

gazdasági miniszter - Yasin - zsidó

pénzügyminiszter - Panskov - zsidóhelyettes ?

 

pénzügyminiszter - Vavilov - zsidó

a központi bank elnöke - Paramonova - zsidó

energiaügyi miniszter - Shafrannik - zsidó

 

Kommunikációs miniszter - Bulgak - zsidó

 

természeti erőforrások minisztere - Danilov- zsidó

 

közlekedési miniszter - Efimov - zsidó

 

egészségügyi miniszter - Nechaev - zsidó

 

Értelmetlen adatokat szolgáltatni a kormányról, hiszen egyáltalán nem ők uralkodtak. Kivételként talán csak Primakovot (szabadkőműves és zsidó) említjük.

1996-1999 - "Semibankirshina".

Az országot hét bankár irányította - Aven, Berezovsky, Gusinsky, Potanin (?), Smolensky, Fridman, Hodorkovsky (hat zsidó, a Potaninra vonatkozó adatok eltérnek).

 

Az elnök és a lánya együtt kormányoztak (új pozíció a zsidó kormányban...) Tatyana Dyachenko a zsidótörvény szerint zsidó.

[A jobboldali képen Jelcin jobbján űl egy szívélyea rárgyaláson a zsidó bankárokkal.] 

 

 

Ma, Putyin időszaka
A zsidó hatalom Putyin idején való megőrzésére vonatkozó főbb jellemzők.
A kormány:

Miniszterelnök: Fradkov zsidó, Medvegyev (ő maga akaratlanul is megemlítette az izraeli állampolgársághoz való jogát).

 

Érdemes megemlíteni, hogy Putyint zsidók juttatták hatalomra: Csubajsz, Berezovszkij és Abramovics. Ebből a hármasból az első (Chubais) az árnyékvezető szerepét tölti be.

Csubajsz Anatolij Boriszovics zsidó, állítólag az egyetlen oroszországi képviselő a Bilderberg Klubban. Az orosz állami vagyonbizottság elnöke és az elnöki adminisztráció vezetői posztján végzett tevékenységének köszönhetően Oroszország nemzeti vagyonának nagy része a zsidók ellenőrzése alá került. Ő volt az, aki meghívta Putyint a Kremlbe dolgozni ...

 

Megismered őket a tevékenységük eredménye alapján"!
"Ha azok a zsidók, akik uralják a világot, szabadon akarják szabadítani az orosz népet és el akarják oltani a bolsevizmus korrodáló lángját, véget vetve a zsidók részvételének minden forradalmi mozgalomban, akkor ezt egy hét alatt megtehetik. Amivel jelenleg zajlik, azzal a zsidó világhatalmak ismerete és beleegyezése ... "
A" Nemzetközi zsidóság "könyvből, amelyet Henry Ford adott ki 1920-1922-ben.

 

 „A Szovjetunió összeomlása és hatalmas erőforrásainak ezt követő újraelosztása túlzás nélkül a 20. század második nagy zsidó forradalmának nevezhető. Az orosz zsidóság befolyása a posztszovjet valóságra olyan gyorsan nőtt, hogy 1998-ban a híres zsidó publicistának, E. Topolnak minden oka meg volt arra, hogy nyilvánosan kijelentse: "Valódi hatalmat kaptunk ebben az országban ..."
Topol valóban tett ilyen kijelentést.

 

 Nem egyszer hangzott el az az elképzelés, hogy a zsidók tartják a kezükben az ideológiai és gazdasági, tehát politikai hatalmat a posztszovjet Oroszországban. Az Orosz Föderáció egykori Állami Duma-helyettese, zsidó, L. Radzikhovsky ebben a témában az egyik cikkét a következõképpen címezte: "A zsidó forradalom". Egyenesen kijelentette, hogy a zsidók lettek a Szovjet unió összeomlásának  fő ideológusai, csakúgy, mint egykor az Orosz Birodalom. Aztán a zsidó klánok "privatizációt" hajtottak végre, és végül az ország összes politikai hatalmát saját zsidó kezükbe vették.

 

 „100% -ban zsidók: az elnöki adminisztráció feje, a Biztonsági Tanács titkára, öt miniszter, három duma-frakció vezetője ... Semmilyen más nemzetiség nincs ilyen bőségesen képviselve a hatalomban ... Ez valószínűleg nem található meg a világon sehol máshol. És ez annak ellenére, hogy Oroszországban kevesebb mint 300 ezer zsidó él."

 

 Az oroszországi zsidó uralom ezen elképzelését Berl Lazar rabbi a haszidok világkongresszusán egyértelműen megerősítette: "Oroszország számos forradalmat ismert, de a legcsendesebb és leghatékonyabb az a forradalom, amelyet követeink mások gyakran ellenséges hozzáállása ellenére hajtottak végre ..."

 

Putyin védelmében elmondhatjuk, hogy mire elnökké vált, az ország valódi hatalom már zsidó oligarchhák klánjainak kezében volt. De Putyin érkezése után a helyzet gyakorlatilag nem változott, ellenkezőleg: a Kremlnek a zsidók iránti szimpátiája még soha nem volt ilyen nyilvánvaló!

Putyin maga is világosan meghatározta nemzeti politikájának prioritásait. 2003 decemberében a központi tévécsatornák közvetítésében a nézők kérdéseire válaszolva az egész országnak bejelen tette, hogy az "Oroszország az oroszokért!" szlogen - a nucks (?) és a provokátorok szlogen je"!

2005 áprilisában Putyin az izraeli rádióban beszélt tel-avivi látogatása során, és hangsú lyozta: „Mi kategorikusan ellenezzük a nacio nalizmus minden megnyilvánulását. Folyamatosan reagálni kell ezekre a nemzeti kisebbségek ... a zsidó nép érdekeinek védelme érdekében. Számunkra az antiszemitizmus elleni küzdelem belpolitikánk alapja."

A korábban említett Berl Lazar elmondta: Vlagyi mir Putyin hatalomra kerülése óta egyre gyakrab ban büntetik az antiszemita bohóckodást az orosz zsidók szabad mozgása és kettős állam polgárságuk ellen.

A zsidóknak joguk van a kettős állampolgárság hoz, amely lehetővé teszi számukra az orosz törvények megkerülését ...

 

Moshe Katsav izraeli elnök 2001 januárjában moszkvai látogatása során Putyint "a zsidó nép nagy barátjának" nevezte. Még az amerikai sajtót is megdöbbentette a Kreml figyelme a zsidó vendég legkisebb szeszélyére is: „A Kremlben egy kóser konyhát állítottak fel, amelyre egy egész rabbisereget hívtak meg ... A konyhát abban az épületben állították fel, ahol még mindig Rettenetes Iván élt ... Putyin elnök valójában megválasztásának pillanatától kezdve azt hirdette, hogy a zsidók öröksége , A zsidóság ... feltétel nélküli értéke van Oroszország számára "TheNewYorkTimes

 

Néhány, épelméjű zsidó figyelmeztetett:" Az oroszországi zsidók számára különösen veszélyes, hogy egyre több orosz ember gondolja úgy, hogy a zsidók elfoglalták az orosz médiát, bankokat, alumíniumot, olajat, gázt ... ami  az orosz nép egy része szemében Oroszország zsidók általi elfoglalását szimbolizálja.

 

Az utóbbi években azonban az orosz zsidóság legpolitizáltabb része Putyint éles kritikának vetette alá! Putyint az Antikrisztus képében ábrázolva. A zsidó publicisták "népi lázadást" követelnek a tolvajok rendszere ellen. E vágyott cél érdekében még egy ideig készek feláldozni az úgymond az alapok alapját - az orosz néptől való félelmet is."

 

Vajon Putyin bejöhetett volna a Kremlbe az országot irányító zsidó klánok jóváhagyása nélkül? Az orosz zsidóság közösségének legbefolyásosabb alakjai nem is titkolták, hogy Putyin számukra "technikai elnök", névleges figura, amelynek fő feladata az ország tényleges uralmának legalizálása. Erre a korszakra terjed ki a mindenható Berezovszkij híres formulája „A magántőke bérli a hatalmat. A felvétel (?) formá ját demokratikus választásoknak nevezik. " Az akkori másik befolyásos zsidó oligarcha, Gusinsky Vladimir, az Orosz Zsidó Kongresszus vezetője ugyanebben a szellemben beszélt: "az orosz kormánynak zsidó üzleti érdekeket kell szolgálnia, és senki másnak nem ..."

 

„Egy másik zsidó, Oleg Deripaska fogalmazta meg ezt a stratégiát a legnyíltabban. Lenyűgözően őszinte és cinikus interjújában, amelyet a Vremya Eurasia közlönyhöz intézett, különösen azt mondta: „A hatalom egy embercsoport, egy elit, amely képes döntéseket hozni és azokat végrehajtani ... Putyin orosz elnök egyfajta felsővezető, aki az egész országot irányítja. ... Mi vagyunk az igazi orosz kormány. A valódi hatalom birtokosai döntést hoznak - ki lesz a felelős az irányítási struktúráért, egyikük vagy valaki alkalmazott. Például Oroszországban ez egy bérelt menedzser, Putyin ... El kell dobni mindenféle demokráciáról szóló mesét, állítólag valaki úgy dönt, hogy bemegy a szavazófülké be. Pontosítani fogom, hogy a társadalmi mened zsment technológiája egyértelmű legyen. A hatal mat gyakorló emberek egy csoportja dönt e hatalom formájáról. Például ez a demokrácia egyik formája,

Ez az őszinte és dacos interjú jelzi, hogy Deripaska annyira bízik képességeiben, hogy nem is tartotta szükségesnek, hogy féljen szavai következményeitől.

Tehát a 2000-es évek elején Putyin "csak technikai elnök volt". De aztán hirtelen egy nagyon erős szövetséges jött a segítségére, és hozta újra játékba ...

 

Putyin nem az orosz népben talált szövetségesre, akit a százéves zsidó járom csordává változta tott, hanem a váratlannak tűnő helyen - a radikális Haszid zsidó Chabad szektában. , amellyel addigra a "Kreml pénztárca" R. Abramo vich közel volt! Az elnök gyorsan és jövedelmezően kicserélte támogatását a haszidok iránt az orosz zsidóság (és ennek megfelelően Oroszor szág) hatalmáért folytatott harcukban - saját politkájának támogatására ...

A haszidok, modern zsidó vallási kisebbség, kb. 5 % talán a leggazdagabb és legbefolyásosabb része a világ zsidóságának. A közelmúltban egyre erősebben törekedtek az egész zsidó nép szellemi és politikai vezetőinek szerepére.

Abban az időben Oroszországban a legbefolyáso sabb zsidó szervezet az Orosz Zsidó Kongresszus (RJC) volt, amelynek élén Gusinsky állt, és az őt támogató vallási struktúra, Shaevich főrabbi vezetésével.

De megkezdődött az igazi harc Putyin és a Chabad között az igazi hatalomért! Berezovszkij elsőként esett el ebben a küzdelemben - Abramovicsnak járó díj! Mivel Berezovszkij Gusinsky kereszt és személyes ellensége volt, nem számíthatott az orosz zsidóság, és még inkább a világ támogatására. Az áhítatos zsidók meglehetősen közömbösek voltak problémái iránt. Shaevich rabbi ilyen "Talmud-árulókról" beszélt: "Zsidónak megkeresztelkedni nagy bűn"!

Gusinsky-val sokkal nehezebb volt. Amellett, hogy Gusinsky az egyik leggazdagabb oligarcha és a médiában hatalmas befolyással bíró média-mágnás volt, Gusinsky az orosz zsidóság elismert vezetője, az RJC vezetője és a Zsidó Világkongresszus Elnökségének tagja is volt. Lehetetlennek tűnt egy ilyen figura kidobása anélkül, hogy nyílt konfliktusba kerülne a világzsidósággal. 

Ekkor jelentek meg a helyszínen Putyin haszid szövetségesei képviselőjük, Berl Lazar rabbi szemé lyében.


"Oroszországban két fő rabbija van, és a köztük lévő konfliktus nem csillapodik" - írta a Gazeta. Adolf Shaevich a judaizmus hagyomá nyos és legnépszerűbb mozgalmának vezetője. De az elnök előnyben részesítette a haszid közösség vezetőjét, Berl Lazar rabbit. "

A Gazeta interjújában Shaevich őszinte volt, mint még soha. - A haszidok azt akarják, hogy távozzak ... Azt akarják, hogy minden az övék legyen, és ők lennének itt tulajdonoaok. Fel lehet osztani a befolyás - és a munka szféráit! És itt nem a munkáról beszélünk, hanem a tábor nok vállpántjairól és egy fehér lóról. "

Itt érdemes megjegyezni, hogy Putyin a haszid rabbi személyében kapott egy informális kommu nikációs csatornát a világ legbefolyásosabb zsidó klánjaival! Putyin pedig ezt kihasználta!

Shaevich hiába panaszkodott: „Tényleg senkinek sem érdekes megtudni, miért lett Berl Lazar Oroszország főrabbija Gusinsky letartóztatásának napján? Hogy van az, mondja meg nekem valaki, hogy egy oroszul nem jól beszélő embernek két héten belül meg kell kapnos az orosz állampol gárságot? Konferenciájuk volt, a főbb rabbik megválasztása nem volt napirenden. Valaki eljött a Kremlből, beidézte Lázárt, és tíz perc múlva bejelentette, hogy választásokat tartanak Oroszország főrabbijára. És most kéttucat rabbit választottak, akik közül 18 nem orosz állampol gár. És ez sem lepett meg senkit! A választások délután kettőkor voltak, és hatkor Gusinsky-t letartóztatták ... "

Sajevics ugyanakkor nem próbál elrejtőzni: Putyin és Gusinsky közötti konfliktus kiváltó oka az, hogy Gusinsky azt állította, hogy az orosz zsidókat saját vezetése alá vonja.

Hodorkovszkijjal másképp alakult. „A Yukos- társaság számára nemcsak és nem annyira a személyes gazdagodás, mint inkább a politikai befolyás, és még inkább a politikai összeesküvés eszközévé vált, amelynek eredménye Putyin teljes és végleges eltávolítása lett volna a politikai színtérről. Ugyanakkor szoros személyes barátsága az akkori amerikai alelnökkel, Richard Cheney-vel, aki az amerikai Halliburton olajipari óriás érdekeit képviselte, amellyel Jukos egyet len globális szupervállalattá kíván egyesülni, különös súlyt adott Hodorkovszkij terveinek. "

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2003-ra kialakult helyzet súlyosságát legjobban egy nagyon tájékozott zsidó politológus, S. Belkovsky cikke jellemzi beszédes címmel „Putyin magánya. Oroszország elnöke politikai feledésbe merül. "

"2003 elején az oligarchák egyértelmű jelzést küldtek: meg akarják változtatni Oroszország államszerkezetét, és személyesen átveszik a hatalmat, megszabadulva egy felesleges közvetí  tőtől: a nép által választott elnök személyétől.

Az ilyen forradalom fő célja az volt, hogy megszüntesse az egyetlen politikai intézményt, amely korlátozhatja az oligarchák osztatlan hatalmát!

„A széleskörü hatalommal felruházott államfőre a zártkörü privatizáció garanciájaként volt szük ség. Mára ezt a küldetést teljes mértékben teljesítették, és az elnöki hatalom nagy formális hatalma az oligarchák világa fenyegetésének forrásaivá válik. Mi van, ha a Kreml főnöke felül akarja vizsgálni az ország megosztottságát? Mi van, ha hatalmas rejtett energia halmozódik fel a nemzeti és társadalmi tiltakozásban? ... "

A Rockefellertek és Hodorkovszkij Berl Lazar és Putyin ellen.


Hodorkovszkijnak hallgatólagos támogatást ígért a modern világ egyetlen nagyhatalma - az Egye sült Államok. Amerika osztaléka egyértelmű. Először is, a puccs garantálja Oroszország teljes átalakulását Washington műholdjává. Másodszor, az elkövetkező években Oroszország legnagyobb nyersanyag-, majd infrastrukturális vállalatai az amerikai vállalatok tulajdonába kerülnek. "

Ebben a helyzetben Putyin számára a késedel meskedés egyenlő lett volna a halállal. Kis híja lett volna, hogy a Hodorkovszkij gondozásába adott Oroszország elérhetetlenné vált volna Putyin a technikai elnök számára ...

De az események ilyen alakulása nem felelt volna meg mindenkinek. Oroszország átalakulása az Egyesült Államok alárendelt vazallusává az elkövetkező évtizedek során automatikusan az Egyesült Államok vitathatatlan világhegemo niáját jelentette volna. Eközben az amerikai politika globális alakulása a 21. század elején jelentősen változni kezdett. Washington új, a világhegemónia fenntartásának koncepciója részeként az Egyesült Államok politikai elitje (vagy inkább a zsidó Rockefeller klán képviselői) aktív kutatásokat kezdett az úgynevezett "radikális iszlámmal" való hosszú távú szövetség létrehozásának módjain, amelynek eredménye ként jött létre>később az "arab tavasz"

 

 

 

 

 

 

Az "iszlám világ" átalakulását az USA ellenőrzése alatt álló "ellenőrzött káosz" területévé már akkor megfogalmazták. Izrael azonban ennek az új washingtoni stratégiának keretében megszűnt az Egyesült Államok fő és pótolhatatlan szövetsé gese lenni a Közel-Keleten. Ezeket a félelmeket Oroszországban a legrészletesebben hangoztatta egy másik zsidó - Satanovsky a Közel-Kelet Intézet elnöke szerint: „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a zsidókat olcsón és sok vérrel értékesítik. Az 1930-as évek végén eladták a náciknak, most pedig az iszlamistáknak adják el őket. Ezért az iszlamisták azt teszik, amit szükségesnek tartanak Izraellel kapcsolatban ... Az USA-ban és Európában úgy vélik, hogy Izrael nélkül a Közel-Keleten minden rendben lesz ... ”[Ez ugyanaz a „veszett Szatanovszkij”, aki Maksim Sevcsenkót gyilkossággal fenyegette, mert feltárta Andreas Breivik cionista eredetét, 

Henry
Kissinger, a zsidó Nobel-díjas szenzációs nyilatkozatot tett a New York Postban, miszerint Izrael, valószínűleg 10 év múlva, megszűnik államként létezni. Kissinger a modern történe lem igazi alakítója. Kijelentését valószínűleg nagyon magas politikai szinten sugalmauzták.

Tegyem hozzá, igy mondta 
 „10 év múlva nem lesz több Izrael. Ahogy Amerikában mozognak a dolgok, tíz év múlva maga az USA is Izraellé válik.

Mit jelent mindez? A Közel-Kelet politikai konfi gurációja változik! Az Egyesült Államok minden lehetősége ellenére komoly túlterhelést tapasz tal. „Természetesen nem fogja elhagyni a Közel- Keletet. Viszont korábbi el kell hagyniuk, az eddigi vezetési modellt egy új, irányított káoszra kell váltaniuk. Létrehozására nincs jobb jelölt, mint az iszlamisták. Az úgynevezett "arab tavasz" juttatta hatalomra az iszlamistákat ... "

Így alakul, bár a valós helyzet sokkal bonyolul tabb és ravaszabb. Mindenesetre az új szövet ségesekkel (iszlamistákkal) Amerikának már nincs sürgős szüksége Izraelre. "Erre a hideg háború körülményei között volt szükség, amikor az arab rendszerek többségét a Szovjetunió irányította."

Ma a közel-keleti helyzet gyökeresen megvál tozott ... Akárcsak az amerikai szövetsége sek. Ilyen körülmények között már nincs szükség „izraeli barátra”, ráadásul elkezd beavatkozni. Valószínűleg az Egyesült Államok szükségtelenné "bontja" Izraelt, amire Kissinger nyíltan utalt. "Izraelnek nincs helye egy új Közel-Kelet sémájában, amelyet Obama rajzol."

Az Ígéret földjének jövőbeni lebontása népének későbbi áttelepítését jelenti!

Kérdés: hová? Oroszországba, ahol a zsidók valódi hatalmat tartanak a kezükben?

"1.600.000 izraeli, aki a volt Szovjetunióból érkezett, visszatér származási országába" - áll a CIA jelentésében. Visszatérnek, de valószínűtlen, hogy a zsidó autonóm régióba (Birobidzsánba) igyekeznének ...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

[1991-ben a Szovjetuniót, amelynek felépítésébe annyi munkát [és vért..] fektettek be szovjet emberek milliói, a zsidók elpusztították, mint Oroszországot 1917-ben. Ehud Olmert izraeli miniszterelnök 2007-ben ezt nyíltan elismerte, megköszönve a szovjet zsidóknak a Szovjetunió összeomlasztását! https://cont.ws/post/337900 note SS].

 

Ma sok zsidó történész aktívan népszerűsíti Nagy-Kazária témáját. Úgy vélik, hogy a modern Oroszország és Ukrajna egy része az ősi zsidó Kazária, vagyis Izrael eredeti földje, amelyet Kijevi Rusz a 10. században elfoglalt. A szlávok itt ideiglenes vendégek és későbbi kitelepítés tárgyát képezik. "Visszavesszük ezt a területet, és megteremtjük e termékeny területeken a Nagy Kazáziát - egy zsidó államot, ahogy Izrael 50 évvel ezelőtt létrejött, és kiszorította a paleszti nokat."

A zsidóság elleni agresszor szerepét ünnepélye sen az iszlám világhoz rendeli, az áldozat szerepe, mint általában, általában a hétköznapi zsidókra hárul, akik semmit sem értenek a geopolitikából, a megváltó és az adományozó szerepe az orosz emberek számára fennáll és készek mindent megbocsátani."

De a Rockefeller klán megerősödése, az új olajforrásokhoz való hozzáférés kapcsán, a "radikális iszlamistákkal" való szövetség eredményeként és Oroszország esetleges megvásárlása Hodorkovszkijtól rendkívül hátrányos a Rothschild klán számára, amelynek nemcsak Izrael és Oroszország jövőjéről, hanem az amerikai geopolitikáról is van saját vélemé nyüket .

A Kreml pedig Putyin elnök személyes érdekében ragyogóan ki tudta használni ezeket az ellenté teket. Ennélfogva Hodorkovszkijon nem segített sem zsidó származása, sem gazdagsága, sem szoros barátsága az Egyesült Államok alelnöké vel. Ez a kérdés eldőlt. Hodorkovszkij börtönbe került, míg Putyin továbbra is az elnök posztján maradt a khaszid Oroszországban.

Mindezen események következtében átalakulás kezdődött az oroszországi zsidó oligarchák soraiban. Hodorkovszkij és társai helyett a Rottenberg testvérek és a "Putyin-hullám" új oligarchái csatlakoztak a csapathoz. Emellett óhatatlanul olyan személynek kellett megjelen nie, aki segít Putyinnak a haszidokhoz való közeledés végrehajtásában. Ez a hős jól megér demelt jutalomra számíthatott. És megjelent az "arc" Roman Abramovich személyében aki 13 milliárd dollárt kapott Sibneft cégéért, ami jóval magasabb, mint annak piaci ára!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ehhez hozzá kell tenni, hogy az orosz nacionaliz mus megnyilvánulásai elleni kemény küzdelem mel ellentétben Putyin meglehetősen kiméletes volt azokkal zsidó oligarchákkal szemben, akik későbbi megdöntését tervezték. Berezovszkij, Gusinszkij és mások lehetőséget kaptak arra, hogy tőkéjük nagy részét külföldre vigyék és maguk is kivándoroljanak.

Más kérdés, hogy Putyin külföldi rejtekhelyén virágcsokorral engesztelte a beteg Berezovszkijt, majd mégis meggyilkoltatta. Az biztos, ami zicher..

 



Berl Lazar uralkodása alatt létrehoztak egy új szervezetet - az Oroszországi Zsidó Közösségek Szövetségét - amely a zsidók és a Kreml közötti kapcsolatok fő közvetítőjévé vált.

Putyin ugyanakkor tökéletesen tudta, kivel kötött szövetséget! Lazarnak eszébe sem jutott elrejteni ruszofób és Krisztus-ellenes nézeteit. Lázár álláspontja ebben a kérdésben egyértelműen a vallások közötti gyűlölet kiélezésére alkal mas. Szerinte  nem csak a keresztények mély és őszinte bűnbánatára van szükség mindazért a rosszért, amelyet 2000 év alatt a zsidókkal szemben elkövettek; hanem keresztények zsidókhoz való viszonyának új felfogását kell bevezetni a keresztény egyházak doktrínáiban. A keresztény megbánásnak arányosnak kell lennie a keresztények bűneinek súlyosságával. Az ilyen hasznos cselekedetek között említhető a keresztények tiltása attól, hogy bármilyen antiszemita irodalmat terjesszenek. A zsidókat eddig az antikrisztus szolgáiként kezelték.
A napi keresztény szertartás szolgáltatásba be kell vezetni a bűnbánat imáját az ártatlan zsidó áldozatok emlékére. Tiszteletet kell tanúsítani a zsidóság szent helyei iránt, stb. "


Putyin gratulálva Lázárnak a 40 éves születésnap ján így szólt: "Hiteles szellemi vezető és közéleti személyiség ... fontos, hogy tevékeny sége a konfesszionális párbeszéd, a polgári béke és az egyetértés megerősítését szolgálja."


Az elnök személyesen adta át Lázárnak a Népek Barátsága rendet, a Minin és a Pozharsky Rendet "az orosz állam megerősítéséhez, a nemzetek egységéhez és az Atya szellemi erejének újjáélesztéséhez nyújtott nagy személyes hozzájárulásért". 2005-ben az "orosz főrabbit" Nagy Péter I. rendi kitüntetéssel tüntették ki. Ezt a rendet "önzetlen tettért, bátorságért, bátorságért és hősiességért ítélik oda, amelyet katonai, hivatalos és állampolgári kötelességének teljesítése során követtek el".

A Fridman orosz zsidó oligarchával kapcsolatos másik tény szintén jelzésértékű. 2012-ben Netanjahu izraeli miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén bejelentette, hogy Oroszország ban különdíjat hoznak létre - "csak a zsidókért" - egymillió dollár értékben.

I. Shamir izraeli publicista erről így írt: „Ponto san így van! Millió dolláros bónusz az okos zsidóknak. Szükséges, hogy az Alfa-Bank falaira azt írják: "Friedman bankja pénzt vesz el az oroszoktól és a zsidóknak adja?" Hol van az esze? "

Mi ez ha nem - a zsidó nácizmus első nyílt megnyilvánulása? Vagy megtörtént már korábban emlékeszünk a bolsevikok negyedik rendeletére?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PUTIN BERL LAZAR BARÁTJA?

2004 folyamán a média hat hivatalos találkozóról számolt be Berl Lazar és Putyin elnök között. 2005-ben számuk hétre nőtt, és évről évre növekedni kezdett. 

 

Lázár az orosz küldöttség részeként elkísérte Putyint Izraelben tett látogatása során és az elnök korábbi auschwitzi koncentrációs táborba tett látogatása során ...

Berl Lazar 2008. február 27-én, angliai hitsor sosaival beszélve elmondta: „Valamivel több mint 50 évvel ezelőtt született egy fiú Leningrádban, akinek szomszédjai egy zsidó család voltak. A szomszéd fiút melegen fogadták a családban, és fiatal korától kezdve eltöltötte a zsidó világ iránti tiszteletet. Zsidó ételekkel etették, ott látta a családfőt zsidó könyveket olvasni, ott értékelte a zsidó család tagjainak egymás iránti tiszteletteljes hozzáállását. Ennek az embernek Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin volt a neve.

Oroszország vagy a Szovjetunió egyetlen vezetője sem tett annyit a zsidókért, mint Vlagyimir Putyin. Minden szempontból példátlan. Most Oroszországban a városok számos polgármestere, a regionális vezetők és a kormány miniszterei zsidók. 


A Putyinnal folytatott több megbeszélés után Ariel Sharon izraeli miniszterelnök többször hangsúlyozta, hogy „nekünk, zsidóknak és Izraelnek a Kreml a legnagyobb barátunk!


Shimon bar Yohai rabbi azt mondta: „A nem zsidók közül a legjobbat öld meg. A kígyók legjobbjának törd össze a fejét "...

És mindez orosz-zsidó barátság - a világ többi részén az antiszemita érzelmek egyértelmű növekedésének hátterében!

 

Ám egy új szervezet jött létre, amely "feladatát Izrael bojkottjának megszervezésében látja, Izrael-ellenes szankciók rendszerének megte remtésében, izraeli politikusok és tisztek bírósági üldözésében„ háborús bűnökért ”.

Ezt a feladatot egyáltalán nem valami fasiszta antiszemita csoport hirdette ki, hanem (micsoda meglepetés!) A Zsidó Békéért Szervezet szervezet, amelyet 1996-ban hoztak létrte az Egyesült Államokban és amelynek zászlaja alatt több mint 85 000, kizárólag zsidó nemzetiségű támogató gyűlt össze!

 

„Az antiszemitizmus egy ütőkártya, amelyet a cionisták használnak a vita elfojtására.”

Az euro-ázsiai zsidó kongresszus főtitkára, M. Chlenov hangsúlyozta, hogy  miközben az EU-országokban - mind a „régi Európában”, mind az „új Európában” az antiszemitizmus által öaztönzött támadások száma gyors ütemben növekszik Oroszország továbbra is a "nyugalom szigete"!

2008 végén Oroszországban létrehozták a Belügyminisztérium Extrémizmus elleni küzdelemért felelős részlegét - az úgynevezett "E" központokat. Az E központok fennállásuk alatt olyan társadalmi szempontból veszélyes struktúrává váltak, amely önkényt teremt és sérti az állampolgárok jogait. A "szélsőségesség" fogalmának szélessége és homályossága lehetővé teszi minden tetszés szerinti értelmezést. Az "extrémellenes" jogszabályok felhasználásával az E központok, az ügyészség és az FSB üldözik a politikai ellenzéket és a társadalmi mozgalmak tagjait.

A hatóságok fellépésének kritikája, a tisztviselők korrupciójának leleplezése, a rendőrség önkénye elleni küzdelem, sőt a klasszikusok idézése a rendvédelmi szervek szerint "szélsőségesség" és társadalmi viszályokra való felbujtás.

Az antiszemita bűncselekmények száma Oroszországban az elmúlt két évben minden idők legalacsonyabb szintjén volt, a növekvő iszlamofóbia közepette. Erre a következtetésre jutottak a szakértők az "Antiszemitizmus Orosz országban (2011-2012)" című jelentésükben.

Mint szakértők megjegyzik, az idegengyűlölet Oroszországban többnyire muszlimellenes, kaukázusiellenes retorika.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Zárszó-féle.

 

Könnyen meglehet, hogy az oroszkérdés megközelítéséhez nem a legalkalmasabb írást választottam. Ez a cikk Oroszhonban amúgy népszerü lehet, mert szövege, vagy szövegrészletei többféle keresőszóra bejönnek. Az írás - szememben - egy össze függést igazol: oroszkérdés = zsidókérdés. Ez amolyan függvény, amelynek természete, hogy csak a maga egészében (totalitásában) van megoldása, rész-elemeiben nincs. Ennek belátását tükrözi Szolzsenyicin könyveikben az összefonódott, vagy inkább összegubancolódott kezek motívuma.


A nagy író az orosz társadalom betegség-tüneteit írja le, de sehol egyetlen szóval sem utal semmiféle belgyógyászati, vagy sebészi orvoslásra. Az előbbi eleve alkalmatlannak tűnik, mert azzal járna, hogy a minden értelemben vett "béke" kedvéért az elsöprő orosz többségnek tűrnie kellene az őt pusztító törpe kissebbség rémuralmát.

 

A megoldás a népdidegen szövetek és a fertőzött határrétegek eltávolítása a testből. Ezt sokan lehetetlenségnek tartják, de gondoljunk csak a sziámi ikrekre akiket összenőtt létfontosságu szerveik működésének károsítása nélkül életképes egyedekké lehet szétválasztásztani. Ezek életútja is kétfelé ágazhat. Az oroszok anyaföldjükön maradnak a kisebb "testvért" pedig várja Birobidzsán, Izrael, vagy ZsidóAmerika.

 

* * *

 

 

Kötéltánc a vallások szakadéka fölött.

 

Érthető Putyin arra irányuló mesterkedése, hogy szolgá latába állits a pravoszláv egyházat és a hívőket. Csakhogy ez nem nem olyan egyszerű egy olyan púppal a hátán, mint Berl Lazar. [Igaz, besegít a harmadik jómadár Alexij pátriárka.] Ez a prepotens [hatalmaskodó, követelődző, hivalkodó, önhitt, erőszakoskodó, hányaveti, gőgös] zsidó ugyanis azt hirdeti "nem csupán 'a keresztények' mély és őszinte bűnbánatára van szükség mindazért a rosszért, amelyet 2000 év alatt a zsidókkal szemben elkövettek; hanem keresztények zsidókhoz való viszonyának új felfogását kell bevezetni a keresztény egyházak doktrínáiban. A keresztény megbánásnak arányosnak kell lennie a keresztények bűneinek súlyosságával. A napi keresztény szertartás szolgáltatásba be kell vezetni a bűnbánat imáját az ártatlan zsidó áldozatok emlékére. Tiszteletet kell tanúsítani a zsidóság szent helyei iránt, stb."

 

Vajon mire - kire gondol, amikor 'a keresztényekről' beszél? Az orosz ortodox hívők valóban keresztények, de milyen bűnöket követtek el a zsidók ellen? A zsidókat a Római Katolikus Anyaszentegyház irtotta helyenként és időnként. Különösen kitünt ebben a spanyolországi inkvizíció amelyet II. Ferdinánd aragóniai király és Kasztíliai Izabella alapitottak IV. Szixtusz pápa engedélyével.

Ennek vezetője - minő véletlen -  "a zsidó származású Thomas de Torquemada volt [nagyanyja kikeresz telkedett marrán zsidó nő]. Hogy származásáról elterelje a figyelmet, buzgón, nagy odaadással dolgozott azon, hogy a zsidó és muszlim hittől megtisztítsa egész Hispániát. 1481-1498 között működött az újonnan megalakított Inkvizíció (El Santo Oficio de la Santa Inquisition) élén. Ebben a hivatalában 97 321 embert ítélt el, köztük több ezret máglyahalálra. Torquemada fogalmazta meg azt a rendeletet (ediktum), amellyel II. Ferdinánd aragóniai király és Kasztíliai Izabella a spanyolországi zsidókat 1492-ben kiűzte az országból."

Berl úr nyilván tudja ezt, mégsem a saját fajtáját emlegeti, hanem az orosz ortodoxokat próbálná szuttyon gatni a keresztény katolikusok helyett. Hülye? Nem, csak pimasz, mint momdtam.
 

A katolikus inkvizició [volt református is] halálos áldozatainak számát többmillióra becsülik. A Gooogle, furcsa módon, csak a katolikus egyházi becslések adataira hajlandó értelmes választ adni. Ezek lényege: nem is volt olyan sok áldozat...

 

Isten őrizz,. hogy egyháztörténeti tanulmányt kerekítsek ide, de néhány imérvet fel kell emlegetnem, amalyek alapján a Római Katolikus Egyház megkülönböztethető az Ortodox Egyháztól, amely a szó helyes értelmében nem is Egyház.

 

A Római Katolikus Egyház azért Egy-Ház, mert hamis dogmája szerint - amelyet a szintén zsidó Szent Pál alkotott, az Újszövetség keretében - Jézus földi helytartót (vicarius Christi) nevezett ki Péter apostol személyében. Péter utódai a római püspökök a XI. századtól viselik (bitorolják) a pápa címet, amelyről azt gondolják, hogy a pápa nem csupán egyházi, de világi uralkodó is, a királyok királya. A középkor története úgyszólván a pápák és az uralkodók, váltakozó szerencsével folytatott, küzdelme a világi főhatalomért.

Egy "epizód" az ezeréves háborúból. 
"
A pápaság azon célját, hogy az egyház legyen az egész világ fölött uralkodó szervezet, VII. Gergely pápai dekrétumban hirdette ki és első intézkedésként közölte IV Henrikkel, csak akkor hajlandó megkoronázni, ha teljesíti a követeléseit. Henrik emiatt megfosztotta  pápai méltóságától. Gergely cserébe kiátkozta, ami azzal járt, bárki büntetlenül megölheti a császárt. Többről többre - szóról szóra odáig jutott a dolog, hogy a császár a tél közepén kénytelen volt átmászni az Alpokon, hogy a Canossa városában pihenő pápától feloldozást kérjen. Megkapta. Henrik hazament. Kiirtotta belső ellenségeit és ... megostromolta Rómát. Gergely újfent kiátkozta, de ez nem fogott eléggé, így behívta a normannokat, akik feldúlták és kifosztották az Örök Várost. A harc összességében döntet lenül végződött..."

 

A Pravoszláv "Egyház" nem egy-ház, hanem egymástól független patriarchátusok területileg széttagolt, hol szorosabb, hol lazább szövetsége, ill. puszta együttese. Ezek sem egyenként, sem alkalmi szövetségekben, nem törekedtek világi hatalomra, külónösen nem a minden oroszok cárja, atyuskája ellenében.

 

A Római Katolikus Egyház minden képzeletet felülmúló züllöttsége a papi nőtlenséggel, a cölibátussal függ össze.

 

"A cölibátus (a latin cælibatusból) tágabb értelemben az akaratlagos nőtlenség, ill. szexuális önmegtartóztatás állapota, szűkebb értelemben pedig az ugyanezen célzattal tett vallási fogadalom különböző vallásokban." Ez arra a fikcióra épül, hogy az ember legmélyebb lényegéhez tartozik, hogy szenvedélyeit egy magasabb rendű ideál miatt le tudja győzni. Az állat erre nem képes; az mindig ösztönei szerint cselekszik. Az ember azonban le tud mondani animális ösztöneinek kielégítéséről egy maga sabb rendű érték miatt, és időnként ezt meg is kell tennie. Ha ezt nem teszi, lesüllyed az állat szintjére.

A katolikus egyházi pedofilia undorító/elrettentő története, a disznó pedofil főpapok hosszú listája bizonyítja ennek az ellenkezőjét.

 

Az Ortodox Egyház e téren is kompromisszumos hajlandóságot mutat.  A pap (pópa) folytathatja a szentelése előtt kötött házasságot, újat azonban már nem köthet. Ha meghal a felesége, egyedül kell tovább élnie. Püspöknek csak nőtlen papot vagy szerzetest lehet választani.

 

VI. Sándor (Borgia), a "reneszánsz" pápa csak egyike a züllött, vérfertőző, minden egyházi szabályt felrugó - kigúnyoló hitvány pápáknak. Hozzá hasonlót az ortodoxia nem tud felmutatni.

 

Az állati ösztönök által uralt Római Katolikus egyház másik jellemzője az alantas "emberi" ösztönök által motívált harácsolás számtalan rafinált módszere, köztük a búcsúcédula, alkalmazása. "A búcsúcédula a középkori római katolikus egyházban pénzért árusított bűnbocsánati lehetőség volt. A pápai udvar az akkori világ egyik legjövedelmezőbb üzletévé változ tatta az üdvösség árusítását. Pl. X. Leó pápa 1515-ben teljes búcsút hirdetett azoknak, akik a Szent Péter-bazilika befejezéséhez pénzadományokkal hozzájárultak. Ha valaki megvásárolta a búcsúcédulát, akkor a pápa (vagy megbí zottja) megbocsátotta a vétkeit, sőt elengedhette az imák elmondásából, böjtölésből és zarándoklatból álló egyházi penitenciát."

Ha nem tévedek, az ortodoxia ezen a téren is szakított Rómával.

 

A katolikuséknál pénzért megváltható bűnbocsánat összefügg a gyónás (confessio)  és a meggyónt bűnök miatt kiszabott papi büntetés (penitencia) intézményével. Őszentsége Ferenc Pápa Bergoglio argentin érsek gyóntató papjai rendszeresen kiszolgáltatták a gyónási titkokat az argentin katonai junta hóhérainak. Pravoszlávéknál ez is másképp van.
"A gyónás  legtöbbször csak formális. Az ikonosztáz előtt történik, a gyónó letérdel vagy lehajol, a pap a fejére teszi a keresztet és elimádkozzák a bűnbánó illetve feloldozó imákat. A konkrét bűnökről ilyenkor nem esik szó.

 

Úgy vélem mindezek előrebocsájtása szükséges volt ahhoz, hogy tüzetesebben szemügyre vegyük a mai orosz ortodoxiát, amit fentebb úgy állítottam be, hogy alapeszményeiben, vallási és "politikai" gyakorlatában tisztességesebb, emberibb a római/bizánci katolicizmusnál.

 

Az ortodoxia három alkotó eleméről: a pátriárkáról, a papságról és a hívők gyülekezetéről eddig nem ejtettem szót. Ez most következik. A problémát profán módon úgy fogalmazhatnám: a fejétől tényleg megbüdösödik a hal? A következőkben annak a reményemnek adok hangot, hogy nem.

 

Vágjunk a közepébe: a II. Alexij szindrómába ami nem könnyü, mert őszentségének terjedelmes irodalma van. Ebből egy forrást idézek néhány saját megjegyzéssel tarkítva.

 

 

 

Az antiszemitizmus, az ortodox egyház és az állam a modern Oroszországban.


 

A keleti keresztény egyház dogmatikájának és általános mentalitásának jellemzője a konzervativizmus, az ősi alapelvek szigorú betartása és az újításokkal szembeni ellenállás, különösen ha azok a tan alapjait érintik.

 

A holokauszt után a nyugati hitfelekezetek elismerték a kereszténység felelősségét az antiszemitizmus  miatt és hivatalosan elvetették a zsidók elleni vádakat különös tekintattal a vérvádra. Számos okból kifolyólag ilyen felülvizsgálatra az orosz ortodoxiában nem került sor és valószínűtlen, hogy a közeljövőben megtörténne.

 

Az ortodox egyházak nagyrészét az állam ma  ellenőrzi  és az előbbi a hatalom támogatójának szerepét tölti be.

 

Az Orosz Ortodox Egyházon ( ROC) belül három fő ideológiai irányzat  különböztethető meg. Nevezzük őket feltételesen "egyházi liberálisoknak", "ortodox fundamentalistáknak" és "nomenklatúra-klerikális központnak".

Az ortodox fundamentalisták helyzete eltér a többitől amennyiben  az orosz nacionalizmus gazdag hagyományaira támaszkodnak, amelyek szorosan kapcsolódnak egyrészt az ortodoxiához, másrészt az 'egyházi hazafiság', vagy akár a nacionalizmus hagyományaihoz, nem is beszélve a sovinizmus és az ultrakonzervativizmus hagyományairól.

Az egyházi liberálisok a ROC-on belül hagyományosan elfogadott zsidókhoz és zsidósághoz való viszonyulás felülvizsgálatának judeofil megközelítését képviselik.

 

A ROC kebelében azonban sokkal több a "jobboldali", "fundamentalista" elem. Az ő oldalukról néha nagyon kemény kritika hangzik a az egyházi hierarchiával (vezetéssel) kapcsolatban, de nem a tehetetlenség" és a homályosság, hanem éppen ellenkezőleg, a 'modernizmus' miatt. A pátriárkát és a hierarchia más tagjait is bírálják békéltető álláspontjuk miatt és a kompromisszumok nélküli, harcias ortodoxia alapjainak  a pillanatnyi politikai érdekekért történő elárulása miatt. Az egyház tanának bármilyen balról kezdeményezett módosítását, ideértve a zsidókhoz való hozzáállást is, az ortodox fundamentalisták elutasítják, mint a hit elárulását.

 

Az ortodox fundamentalizmus teljes értékű ideológiává fejlődött, amely a protestantizmus, az iszlám, a judaizmus és a hinduizmus hasonló irányzataival egyenrangú. A legfelsőbb egyházi vezetők támogatásának hiányában az egyházi közösségre, valamint számos nemzeti-radikális és antiszemita politikai szervezetre támaszkodnak.

 

Az antiszemitizmus területén a klasszikus keresztény antijudaizmust nem is próbálják a 'modern' viszonyokhoz igazítani. Az ortodox fundamentalizmus legfőbb zsidóellenes mitologémái a zsidóság gonosz és erkölcstelen természetéről szóló állítások, az istengyilkos népről szóló tézisek, a vérvád gondolata és a kereszténységnek a zsidósággal szembeni metafizikai ellentétén alapulnak az utóbbi sátáni lényege miatt.

 

A zsidóságot örök zsidónak tekintik, amely saját romlottsága és bűncselekményei miatt nem áll a Mindenható kegye iben. A zsidó vallás szerintük a metafizikai gonoszság pólusa, amely Isten ellen harcol és következésképpen maga a sátánizmus. A zsidók nemcsak az emberiség, hanem Isten tudatos ellenségei is. A zsidó olyan egyén, aki személyesen utálja Krisztust.  

Ezt az elképzelést hangoztatta a fundamentalisták vitathatatlan vallási tekintélye  János metropolita. A saját istenüket megölt emberek gyűlöletének teljes súlya természetesen és elkerülhetetlenül azokra az emberekre összpontosul, akik istenhordozók. E tézis alapján könnyen megérthető azoknak a zsidóknak az indítéka, akik fáradhatatlanul szövik  összeesküvéseiket Oroszország ellen. Ezek egyike sem vallásos összecsapás. Sem a harc hevességében, sem következményeikben nem hasonlíthatók össze azzal a vallási háborúval, amelyet a zsidóság kitartóan és folyamatosan folytat Krisztus egyháza ellen két évezreden át. A két oldal spirituális elvei teljesen ellentétesek és kibékíthetetlenek.

 

Az ötödik hadoszlop fogalma is nagyon népszerű mind az egyház ortodox köreiben, beleértve a papságot, mind pedig (még nagyobb mértékben) az alternatív ortodoxia felé orientált hívők körében. Az ortodoxok nagyon fájdalmasan érzékelik az elmúlt évek következetlen és óvatos ökumenikus és liberális tendenciáit a ROC-n belül. Természetesen az elkövetők a zsidók, akik állítólag tömegesen térnek át az ortodoxiába nem azért, hogy megmeneküljenek, hanem azért, hogy 'megmentsék' az egyházat az igazi tanítástól

 

A ROC felső vezetésénekl minden kísérletét amely a zsidókkal való barátságos kapcsolat kialakítására irányul rendkívül óvatosan és fájdalmasan reagálnak a 'reakciós' ortodox körökben. Először is, a moszkvai és összorosz pátriárka, Alexy II-nek az  amerikai zsidókhoz 1991-ben intézett híres megszólítását értem: prófétáink a ti prófétáitok amely szinte megosztottságot okozott a ROC-ban. A beszéd visszhangja rendkívül széleskörü volt. A pátriárkát (sic!) eretneknek minősítették és felrótták nem orosz származását. kigoghásoltzák vezetéknevét, stb. Még az emlékezetből törlés irányzata is kialakult - vagyis néhány pap kizárta a liturgiából a moszkvai és egész orosz pátriárka említését.

Ezáltal mintegy demonstratívan eltávolodott ROC ökumenikus vonalától Az orosz ortodox egyház fejének azon vágyát, hogy demonstrálja a zsidóság iránti jóindulatú hozzáállását, a fundamentalisták, még az orosz ortodox egyház kebelében lévők is, úgy tekintik, mint kísérletet arra, hogy keresztény átírással az ortodoxiát zsidóvá alakítsák...

A kereszténység és a zsidóság megbékélésének gondolatát ők egy szégyenteljes kompromisszum kísérletének tekintik, amely elvileg sem létezhet hit kérdéseiben. Vagy a szent ortodoxia, vagy kereszténygyűlölő talmudizmus híve vagy.

A jobboldali radikális egyházközeli sajtóban gyakran találkozhatunk a zsidók ellemi klasszikus váddal: a rituális gyilkosságok vádjával. Ez a hagyomány által megszentelt vád jól illeszkedik az ortodox zsidóellenesség logikájába. Néha nem általábana zsidóságot vádolják a rituális gyilkosságok gyakorlásával, hanem 'csak' a zsidó szektákat, általában a haszidokat (...)

Meg akarjuk nyugtatni a hétköznapi zsidókat, akik számára a gyermek meggyilkolása ugyanolyan súlyos bűn, mint bármely más ember számára. nem vádoljuk a zsidó népet ezekkel az atrocitásokkal. De vannak olyan zsidó szekták, amelyek sátáni szertartásokban vesznek részt, keresztény csecsemők vérének felhasználásával - írja a rituális gyilkos ságok ügyében a 'leghitelesebb kiadvány': - a Fekete Százak című újság.

Az ortodox monarchista újságírásban gyakran azt állítják, hogy II. Miklós cárt, családjának és háza népének meggyil kolása is ilyen 'szertartás' volt. A ROC álláspontját még egyértelműbben tisztázó példaként megemlíthetünk egy érdekes vitát, amely két ortodox kiadvány között tört ki egy írás miatt amelyet szerzője "ortodox laikus Gordejevként" írt alá. Cikkéhez mellékelte Alekszej pátriárka fényképét amelyen egy olyan egy keresztet tartott a kezében, amelynek díszében egy hatágú csillag volt. A szerző értetlenségét fejezte ki a Szent Kereszt meggyalázása miatt, amelyet a Krisztus-gyűlölők ateista szimbóluma valósított meg.

 

Az Elnöki Adminisztráció egykori magas rangú tisztviselőjének, Maxim Meyernek meglehetősen durva szavai is, akinek a hivatali feladatai körébe tartoztak a vallási kérdések. Ezt írta 'vezetésünk az orosz ortodox egyház vezetését tisztességtelennek tartja, és nem bízik benne.'

 

Az antiszemitizmus, különösen a vallási antiszemitizmus marginális létre van ítélve a 'modern' Oroszország főáramú társadalmi és ideológiai folyamatainak szélén. Ez nem változtat azon a tényen, hogy az anti-judaizmus és az antiszemitizmus az orosz ortodoxia világnézetnek szerves részét képezi és ez a helyzet valószínűleg nem változik a közeljövőben.

Ha például John Chrysostom,
(azaz Aranyszáju Szent János) az ortodox egyház egyik legelismertebb tekintélye a zsidókat tisztátalannak és aljasnak, a zsinagógát pedig a démonok menedékének nevezi, miért kellene a hagyomány szentségét valló ortodoxoknak mást gondolnia?

 

Fentebb, amikor (tegnap) az "Alexij szindrómáról" írtam még nem tudhattam, mit találok (ma) amikor Alexij botrányos kijelentése - "prófétáink a prófétáitok" -  után kezdtem, oroszul kutakodni.

Megtaláltam az
2019.12.17-én megjelent írását arról, hogy a "prófétás beszéd" kapcsán emlékbélyeget adtak ki Alexij tata fiatalkori képmásával és idézik (!) amit akkor mondott. "Kedves testvérek, shalom nektek a szeretet és a béke Istene nevében! Apáink Istene, aki kinyilatkoztatta magát szent Mózes előtt az égő bokorban, az égő tüskebokor lángjában, és így szólt: "Én vagyok a ti atyáitok Istene. Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene." Ő Jehova és mindenkinek az Atyja, és mindannyian testvérek vagyunk, mert mindannyian gyermekei vagyunk a Sínai Ószövetségnek, amelyet az Újszövetségben, ahogy mi keresztények hiszünk, Krisztus megújít. Ez a két szövetség egy és ugyanazon Isten-ember vallás két szakasza, ugyanazon isteni-emberi folyamat két mozzanata. Ebben a folyamatban, amikor Isten szövetséget kötött az emberrel, Izrael Isten kiválasztott népévé vált, akire törvényeket és prófétákat bíztak meg. És általa a megtestesült Isten Fia a legtisztább Szűz Máriától érzékelte "emberségét". 

 

Ez a felfedezés módosítja mondandómat.

 

Úgy vélem, teljesen fölösleges tovább fejtegetnem, hogy Putyin milyen magasról szarja le azt az ortodoxiát, amelyet legkészsé gesebb csicskása tart sakkban.

 

Az se igényel további körülírást, hogy paktált le Alexij a Sátán pápájával.

 

Ezt az írást félbeszakítom, mert a nyitott kaput nem kell döngetni, úgyis belátni rajta.


A következő folytatás Putyin legveszélyesebb
játszmájáról szól, amit az orosz hadsereggel játszik azzal a hadsereggel, amely a zubbonyos csicska kivételével ortodox hitű.

 

2021.01.02 

* * *

 

 

 

A nagy attrakció - medvetáncoltatás.

 

Tudjuk, Putyin a világ legvédettebb államfője. Nem csak Kadirov csecsen hadserege és a FSZB védi, hanem minden valamire való titkosszolgálat: a CIA, MOSZAD, MI-6 és a DRM is, akikről fentebb már szó volt.

 

Minden állam gerince a hadsereg. Putyin ezt is kézben tartja - a maga sajátos módján.

 

Jól tudja, hogy a hadsereg a pravoszláv egyház fellegvára is. Ezért úgy gondolta, hogy lekenyerezi őket.

 

Jól gondolta? Lássuk csak.

 

Mert nagyot álmodni. Álmából hamarosan egy makett, ebből pedig egy grandiózus katedrális lett, amelyhez foghatót csak az ókorban, ill. a vallásos közép korban építettek.  Magassága 95 méter. A római Szent Péter atedrális múlja felül, a amely maga 137 méterével  a római pápák vallási és politikai világuralmát szimbolizálja. De mit szimbolzál az orosz hadsreg főtemploma? Meg van mondva. A templomot úgymond "a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 75. évfordulójának, valamint az orosz nép fegyvereinek, minden háborúban tanúsított hősiességének szentelték " az orosz Wikipédia szerint.
 

Az eszmeiség kapcsán már a tervezés, ill. építés közben azonban kitört a galiba. "... Ismertté vált a győzelmi felvonulást ábrázoló mozaik, benne Sztálin portréjával, ami mind egyházi, mind világi körökben nagyon vegyes reakciókat váltott ki. A ROC egyház, a társadalom és a média kapcsolataival foglalkozó zsinati osztályának vezetője azt mondta, hogy az egyházban nem szabad képet őrizni Sztálinról, és megjegyezte azt is, hogy az a kemény reakció, amelyet ez a művészi ötlet váltott ki, azt jelzi, hogy ez a kezdeményezés szélesebb körű vitát igényel."

 

De ez még nem minden.
"Konzervatív és monarchikus nézeteikről ismert ortodox személyiségek [a csicska Kirill csicskái] nyílt levelet írtak Kirill pátriárkának, amelyben Sztálin képének eltávolítását kérték. A főváros támogatta őket.A mozaikot elítélte a ROCOR püspöki szinódus is."

 

És akkor megszólalt a nagy néma: az orosz hadsereg.

"Oroszország védelmi miniszterhelyettese, Andrej Kartapolov, a Katonai-Politikai Főigazgatóság vezetője a következőképpen kommentálta a Sztálint ábrázoló mozaikot. Sztálin a legfőbb főpa rancsnokunk és a Népbiztosok Tanácsának elnöke, aki  vezette a háború legnagyobb részét és meghozta a legfontosabb döntéseket. Kartopolov szerint Sztálin visszaadta a vallást (az orosz népnek), ezért a mozaik megfelelő. Nem lehet szégyellni őt. Véleménye szerint néhány úrnak a hegyen túlról parancsolnak”.  

 

A nóta vége az lett, hogy "a Sztálint ábrázoló mozaikot a templom melletti múzeumban helyezték el, nem a templomban.

 

Vagyis azok az urak győztek, akiknek a "hegyen túlról parancsolnak" ideértve elsősorban Putyint. A mozaik kipaterolása nem csupán történelmi, de egyházjogi szempontból is abszurd, a következők miatt.

 

Kiváncsi lettem, miért csípte a Sztálin mozaik a "konzervativ ortodoxok" szemét? Hivalkodó, vagy fenyegető az ábrázolás? Egyáltalán nem. Egy olyan fotót találtam, amelyen a mozaik egy szerelőállványon álló munkás nadrágja által részben takarva látszik. Erről készítettem egy kivágást amely Sztálint tábornokai köréből kiemelve láttatja. Ebben nincs túlzás, hisz ő volt a fővezér. Tábornoki kara abban hasonlítható a "harci pópákhoz", hogy közülük nem is egyet egyenesen a gulágról szabadítva állított egy hadsereg, hadtest, vagy hadosztály élére.

 

Nem duzzogtak a zsarnokra sem azok, sem ezek.

Nem is Sztálinnal a hadvezérrel van a baj, hanem azzal a Sztálinnal, aki élete alkonyán a zsidókérdés végleges megoldásába fogott, de ez egy másik történet.

 

Sztálin személyét Kirill és társai már nem minősíthetik, mert ez már megtörtént amikor az ég zengett, azaz a második világháború idején, amikoris Sztálin rehabilitálta az ortodox egyházat, az meg őt, olyan formában, hogy afféle konkordátum jött létre, amelyet egyfelől Sztálin másfelől Alexis és Nicholas patriarkák "szentesítettek." A megegyezés foganatba ment (!). A pópák frontszolgálatot vállaltak, lelke sítették a "hívő" harcosokat és feladták nekik az utolsó kenetet, ha úgy hozta a sors.

 

Sőt - mi több - Sztálin az ortodox egyház szentjei közé emelkedett, legalábbis az ortodox hívők érzelmeiben. Én a hívők közé merném sorolni a katonákat is.

 

És most néhány kép, néhány mondat a templomszentelés ről, amelyet természetesen II. Alexij celebrált.

 

Arra voltam kiváncsi, az avatás képei mennyire tükrözik annak hangulatát és vajon mit gondoltak, gondolhattak a résztevők erről a katonákat megszégyenítő cirkuszról.

 

Ami leghamarabb feltünt, hogy Putyin az adományozó/épittető nem tűnik fel sem a képeken, sem a filmeken. A két főszerep lő Putyin két vazallusa II. Kirill pátriárka és Sojgu a hadügyminiszter.

 

 

Ami a főtemplomot illeti látványa lenyügöző - kivülről. Azután megkezdődik a szertertás a csodálatos főhajóban.

 

Sajnos semmiféle kép nem képes visszaadni azt a lenyűgöző érzést, ami ilyenkor elfogja még a hitetlent is, mint például engem a Szent pétervári Izsák székesegy házban, ahol az inga mutat ta, hogy fordul el alattam a föld.

 

A figyelemnek előbb - utóbb a szertartásra, a szertartás mesterre, azaz II. Alexijre kell irányulnia és máris csökken az áhitat ereje, mert róla mindenki tudja oroszhonban, hogy egy semmire való.

 

Kezében a kereszt, amelyen a rossz nyelvek szerint valami sátáni szim bólum van (?), amit még nem tudtam ellenőrízni.

 

A pátriárka természetesen kántál és beszél, amit itt nem lehet visszaadni.

 

Azután különféle hókuszpókuszokba kezd, amelyek lehet benne vannak az ortodox szertartásrendben, mindene setre kissé komikusnak tűn nek.

 

Mint az itt látható öntözgetés és csápolás fehér kötényben és kézvédővel. Ez ugyan személy szerint nem ráz meg, mert mint katolikus a latinnyelvü szent miséből sem értettem egy kukkot sem. A pap és a ministránsok által rögtönzött csoda: a bor és a kenyér Krisztus urunk vérévé és testévé változtatása pedig azért nem tudott lelkesíteni, mert csak a pap ivott (evett) és nekünk csak egy ostya jutott, térdeplő helyzetben.

 

A negyedik elemi osztályt a kisvárdai Orsolya rend zárdájában jártsm, ahol Máter Rafaela az iskolapadra hajlítva elfenekelt. Máig sem tudom, milyen vétek miatt. Ez a penitzencia nem annyira az alfelemet sértette mint "férfibüszkeségemet", mivel koedukált osztály volt és a lányok is végignézték felmagasztalásomat. Mindez kívülről és utólag viccesnek tűnik. Élő adásban nem volt az.

 

Ez még csak hagyján lett volna, de a Nagyváradi Premontrei Gimnázium elsőosztályos tanulójaként kifog tam Boldog Margit szentté avatásáért való könyörgés évét, ami azzal járt, hogy a nyolcórás iskolakezdés előtt hét órára már a templomban kellett lennem, amire azt mondtam: elég! Mást is mondtam, de azt nem idézem.

 

Mindenestre érzékeny maradtam az iránt, hogyan hat egy egyházi szertartás a gyülekezetre különösen akkor, ha a gyüleke zet vegyes, mint a most tárgyalt esetben. A fizionognómia [arckifejezés, arculat, ábrázat, arcvonások, arc jelleg megfigyelése] tudományában ugyan nem vagyok jártas de azt észreveszem ha valaki olyan pofát vág, ami nincs összhangban azzal, ami körülötte történik.

 

A környezet felemelően ünnepélyes, különösen ha halljuk az egyházi kórus énekét és érezzük a tömjénfüstöt.

 

A katonák arca nem fejez ki érzelmeket, gondolatokat, de nekik nem is ez a dolguk, hogy érezzenek és gondolkodjanak. Fekadatuk a tűzpa rancs teljesítése, ha erre kerül a sor.

 

A tábornokoknak van arckifejezésük és ha nem tévedek ez komor, szinte fenyegető. Ők tudják ki volt Sztálin és most úgy kell ünnepelniük a Sztálin által kivívott győzelem 75 éves évfgordulóján, hogy Sztálin szelleme és képmása is ki van tiltva szent helyről. Nem tudom, olvasóim mit gondolnak ezekről az arcokról. A helyzethez illő boldog átszellemültséget és sehogyse' tudom felfedezni rajtuk.

 

A legfeltünőbb az ünnepség központi személyiségének Sojgu hadügy miniszternek a "beállása" amely az én szememben szégyenteljes szomorúságot tükröz. Könnyen meglehet, ebben tévedek, de abban nem, hogy Sojgunak volt oka szégyenkeznie és szomorkodnia e több mint felemás szertartás miatt. 

 

Nem most találtam ki és nem most szerkesztettem képet arról, hogy a kis Putyinnak előbb - utóbb szembe kell néznie a nagy Sztálinnal, de nem teheti, mert a hátán lovagol Berel Lazar és amit képvisel: a Chábád Lubavich szekta.

 

A kérdés az, hogy a hadsereg, sőt a titkosszolgálat, képes e sokáig tűrni ezt a szándékosan előidézett és tűzzel vassal fenntartott tudathasítást.

 

Ez a tudatállopot nem lehet végleges, mivel szembenáll a józan ésszel, a reális történelem szemlélettel és a hitfelfogással, különösen a "merev" ortodox hitfelfogással. Ezt tükrözi a fent hivatkozott Andrej Kartapolov félreérthetetlen célzása a "hegyen túlról" érkező parancsokra.

 

Putyintól, aki a törvény szerint zsidó, viszonyulását illetően meg pláne zsidó, nem várható el, hogy az oroszországi zsidókérdést megoldja, vagyis Sztálin életművét befejezze. Ez az ideig - óráig halogatható, de el nem kerülhető feladat másra vár, aki lehet a hadsereg, vagy akár az FSZB tábornoka; mindenképp olyan ember, aki a rendszeren belül él és annak működését ismeri, azt befolyásolni képes.

 

Oroszországnak nem messiásra, hanem egy orosz Bonapartéra van szüksége, aki - Sztálin módján - kiadja a jelszót és a parancsot Oroszországnak - hivatása betöltésére.

 

2021.01.06

 

* * *

 

 

 

Korunk Napoleonja.

 

Isten bizony be akartam már fejezni, de nem tudtam napirendre térni afelett, hogy Putyin távolmaradt a Főtemplom avatásáról. Utána néztem kissé oroszéknál és a következőket találtam.

A
sommásan tárgyalja a dolgot. "Dmitrij Peszkov orosz elnök sajtótitkára kommentálta Vlagyimir Putyin államfő távollétét az Orosz Föderáció fegyveres erőinek fő templo mának felszentelésekor - írja a Gazeta.Ru tudósítója. Más okai is voltak. Az elnök mindenképpen meglátogatja ezt a templomot. Egy ilyen látogatás szerepel a munkaterveiben - mondta a Kreml szóvivője."

 

Ez a Peszkov ideális szóvivő. Dumája ugyanolyan semmitmondó, mint a főnökéé.

A sokkal bőbeszédűbb. Milena Faustova a következőket írja.

"A Krím, Sztálin és a koronavírus ékelődött be az egyház és az állam közötti harmóniába. Szeptember 19-én Kirill pátriárka (még) Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Šoigu orosz védelmi miniszter jelenlétében szentelte  meg a Főszékesegyház alapkövét.

Az elnök és a kormány (később) elégedetlenek lettek mind a pátriárka, mind a klérus viselkedésével a járvány idején. Az egyház képviselői a koronavírus elleni küzdelem során maguk is csalódtak a hatóságok intézkedései és tárgyalás képtelensége miatt. Amiatt, hogy a központi kormányzat nem tudta vagy nem akarta összehangolni tevékenységét a ROC-val; amely az állam egyik ideológiai pillére.
Egy másik ok, amiért az államfő úgy döntött, hogy kihagyja a várva várt eseményt, a Putyint ábrázoló Krím vér nélküli újraegyesítésének szentelt mozaiktábla miatt volt. Az egyház apolitikus álláspontotra helyezkedett a Krím visszatéré sével kapcsolatban. A kezdetektől fogva figyelmen kívül hagyta ezt a témát, és úgy tűnik, hogy az egyházi hatóságok hajlandók lettek volna kompromisszumot keresni amely minden félnek megfelel. Amikor kirobbant a botrány, eltávo lították katedrálisból ezt a mozaikot. A Krím-félsziget annektálásának témája pedig nagyon fontos az elnök számára. Egy másik pont, amely szintén valószínű magyarázat lehet a történésekre az, hogy Vlagyimir Putyin, aki érzékeny a lakosság többségének hangulatára, és igyekszik építeni nemzeti és erkölcsi vezetői imázsát, úgy érezhette, hogy az ortodoxia militarizálódását ennek a templomnak a keretében a lakosság többsége már nem támogatja, és a jövőben akár a szemrehányások okává is válhat.
A hatóságok úgy döntöttek, hogy saját polgári 'vallásukat' építik, amelyben az ortodoxia ilyen vagy olyan formája az egyház jelenléte és szolgáltatásai már nem szükségesek.

Az egyház és a világi hatóságok fellépéseinek összehangolatlansága, amely a Főszékesegyház felszentelésekor a közterületre ömlött, arra utal, hogy repedés keletkezett az egyház és az állam harmóniájában, amely soha nem volt harmónia minthogy egyház és állam között, és nem is létezhet.

A harmónia már Bizáncban is többféleképp működött. A császárok eretnekek voltak a pátriárkákat eltávolították. A harmónia olyan ideál, amelyre az egyház természetesen törekszik, de ami alig érhető el. Valójában még a XVII század ban sem volt egyetlen állam sem hajlandó megállapodni abban, hogy két nagy szuverén legyen: a király és a pátriárka. . A harmónia gondolata jó szemináriumokhoz, beszélgetésekhez, reflexiókhoz hasonló gondolkodású emberek szűk körében, de nem a valódi politikában.
Kirill pátriárka (személy szerint) nagyon függ az államtól és annak politikájától.
A botrány kitörése előtt előtt még mindig kompromisszumot kötött a Sztálin-képpel is. Nyilvánvaló, hogy a ROC ezután abból indult ki, hogy jó kapcsolatokra van szükség a Honvédelmi Minisztériummal, mivel vannak katonai lelkészek. Az egyház pedig a 'katonai papság' intézményének megőrzésében és megerősítésében érdekelt, és ezért nincs semmi baj abban, hogy Sztálin jelen van a háttérben.
De végül kiderült, hogy
az államnak nincs szüksége ezekre a kompromisszumokra."

 

A sok (női) beszédnek sok az alja. Egy dolog azonban kiderül: Putyinnak nem II. Kirillel van baja, hanem az Ortodox Egyházzal, amelynek nézeteit és érdekeit Kirill egyáltalán nem képviseli. A feloldhatatlan ellentét Ortodox Egyház és a Chábád Lubavich szekta között van és Putyin a szekta embere. Hiába nyal ta nem is olyan régen az ortodox ikont, senki sem hisz már neki.

 

A Sztálin/Putyin ellentétet pedig fentebb már tárgyaltam.

 

Az unalmas ceremónián békésen szunyókáló öreg harcosok hálásak lehetnek Putyinnak, mivel rendezte státusukat és szépen felcicomázta őket.

 

A lényeg lényege azonban az, hogy Putyin elvesztette a hadsereg bizalmát és becsülését. A tábornokok kal nem lehet lenyeletni Sztálin kitörlését a Szovjetunió történelméből.

 

A cikk szövegében utalás történik a Covid-19-re is. Ez a téma kimutat a jelen írás keretei közül.
 

A következő folytatás, szándékaim szerint, az utolsó lesz. Témája: Putyin kezében ven e még az erőszak monopóliuma, vagy azon osztoznia kell e másokkal.

 

2021.01.07

 

* * *

 

Erőszak-monopólium gyakorlása az erkölcsi halál állapotában?

 

A baloldali fénykép nem riportfotó, hanem Putyin jelképes erkölcsi bizonyítványának jelképes igazolványképe. A napjainkban zajló országos Putyin-ellenes tüntetések az erőszak monopóliu mának kérdését a korábbitól némiképp eltérő megvilágításba helyezik. Ha az orosz antiterro rista terror-alakulatok nem lesznek képesek az utcákat maradéktalanul és véglegesen megtisz títani a tüntetőktől, kitűnik: megszűnik a monopólium.

 

Én eredetileg más fosztó-tényezővel: az orosz nácizmussal számoltam csupán. Most úgy vetődik fel kérdés: egyesülhet e a két áramlat, vagy ha nem, melyiknek van nagyobb esélye a túlé lésre. Én a nácikra tippelek azért, mert szervezeteik szilárd metasztázisokat hoztak létre az orosz állami és társadalmi szervezetekben, a hadseregtől a papneveldékig. A "putyinscsina" erkölcsi rothadása eleve kérdésessé teszi a társadalom meggyőzésének lehetőségét arról, hogy erkölcsi alapon határolódjék el nácizmustól, ill. a sztálinizmustól. Számolni kell azzal, hogy az ős-kommunisták és újkommunisták is másképp értékelik már a sztálinizmus és a hitlerizmus történelmi viszonyát, különös tekintettel a hitleri és a sztálini endlösung közös eszmei alapja ira. Egy erőszakos "műtéti" megoldás nagy valószínűséggel előidézné a "beteg", vagyis az egész orosz társadalom, halálát is. 

 

Most először arról írok, amiről eredetileg is akartam: az oroszországban működő náci szerveze tekről és ezek nemzetközi kapcsolatairól. E szervezetek gombamódra szaporodnak és növeked nek, ezért meg kell elégednem a legjelenősebbekkel.

2015. március 22-én Szentpéterváron megalakult az "ultra  jobboldali erők uniója" hivatalosan a Nemzetközi Orosz Konzervatív Fórum (MRKF).

Az
eseménynek több érdekessége van. A náci "meetinget" az Orosz Nemzeti Kulturális Központ szervezte, a Rodina párt informális közreműködésével. A fórumon részt vettek az Orosz Föderáció Állami Dumájának képviselői, a Föderációs Tanács tagjai és a szentpétervári önkormányzati hatóságok képviselői.

A résztvevők több csoportját lehetett megkülönböztetni: jobboldali politikai aktivisták, kozákok, konzervatív teoretikusok, Duma képviselők, orosz hatóságok képviselői [úgyszólván hiánytalanul]  és a rangos külföldi vendégek.

Vicces, hogy a képernyőkről a szünetekben zsidó Mark Bernes által előadott dalokat játszották. Ennek külön érdekessége, hogy a dalok és képek a Nagy Szovjet Honvédő Háborúról szólnak.

A találkozó anyagát nem szándékozom részletesen ismertetni. csupán nagyjából vázolom, miről folyt a szó.
"Oroszországnak szövetségeseket kell találnia, és létre kell hoznia a politikai pártok, mozgalmak és szövetségek blokkját Európában. Ezek a nemzeti konzervatív pártok olyan partnerek és szövetségesek, akik euroszkeptikus, amerikaellenes és oroszbarát álláspontot képviselnek. A fő cél egy koordinációs tanács létrehozása, amelynek segít ségével az Orosz Föderáció képes lesz befolyásolni az Európai Unióban zajló politikai folyamatokat. Ez felveti a kérdést, hogy miért választunk szövetségesnek jobboldali radikálisokat (az újnácizmus határán) és meglehetősen extrém pártokat és politikusokat. A tanácskozás szimbóluma Putyin elnök valdai konferencián elmondott beszéde a Nyugat erkölcsi romlottságáról."

 

Ez a találkozó olyan informális esemény, amely illeszkedik az európai orosz vonal általános irányzatához. Az európai jobboldallal folytatott élénk kommunikáció annak köszönhető, hogy a modern Európában ezek a konzervativ erők próbálják megvédeni a hagyományos értékeket. Az uralkodó európai pártok, különösen az európai baloldal pártjai, a hagyományos értékek és családok rombolói. Ennek megfelelően Oroszország szövetségesei azok, akik ezekkel szembenállnak. De emlékeztetnünk kell arra, hogy a "torz európai értékek" ellenzői korántsem mind szimpatikusak. Ezek Moszkva számára inkább csak útitársak. A fórum európai felszólalóinak legfőbb üzenete az volt, hogy az oroszok számíthatnak rájuk. Mottó: "Európa csak egy félsziget az orosz kontinensen. Nem adunk esélyt azoknak az erőknek, amelyek azt akarják, hogy Európa eltávolodjon Oroszországtól."

E szervezet léte és nyílt támogatóinak köre egymagában azt bizonyítja, hogy a "demokratikus Oroszország" azaz a Chábád Lubavics diktatúra nem bitorolja az erőszak monopóliumát. De van még itt más is.

Híre kelt hogy német neonácik Oroszországban kapnak katonai kiképzést, egy Szentpétervár közelében lévő táborban Két ultrajobboldali párt tagjairól van szó, akik kiképzésben részesültek a fegyverek és robbanóanyagok használatáról, valamint kézitusa tanfolyamot végeztek a „Partizan taktikai és tűzvédelmi képző központban”.

A "cég" valóban létezik és gőzerővel üzemel. Aki komolytalannak, gyere kesnek, vagy viccesnek találja derülhet rajta.

A szentpétervári helyi médiakiadványok szerint a Partizant  2012-ben alapították, és része, tagja a DOSZAAF szervezetnek [Szovjet/Orosz Honvédelmi Sövetség].  A képzések során megtanítják a fegyverek és robbanóanyagok használatát. A Partizan és a Reserve  közvetlenül kapcsolódik az Orosz Birodalmi Mozgalom (RID) ortodox ultra jobboldali mozgalomhozA RID-et az amerikai hatóságok felvették a terrorista szervezetek listájába. A RID monarchista, "ortodox-hazafias" és "jobboldali konzervatív" szervezetnek nevezi magát. Rasszista tartalmú posztokat tesznek közzé, a koronavírus terjedését "úgynevezett" pandémiának nevezik. Úgy hírlik, Németország egyik legradikálisabb pártjának, a Harmadik Út Pártjának (Der Dritte Weg) tagjai is ellátogattak Oroszország félkatonai táborába.

Médiaértesülések szerint a "Partizán" részt vett a Szíriában és Kelet-Ukrajnában zajló katonai konfliktu sokban. Magukról írják, hogy [megalakulásuk után]
"két évvel később kezdődött a háború Donbassban és mi készen álltunk."

Ez a "beismerés" azért figyelemre méltó, mert köztudott, hogy Novorosszija - Donbassz és Luhanszk - a sztálini úton menetelnek, ill. szeretnének menetelni. A baloldali tábla Donyeck főváros főterén áll.

Itt hívom fel a figyelmet, hogy a "szélsőjobb" és a "szélsőbal" jelentéstartalmát az orosz valóság felül írta. Erre még visszatérek.

A híradása szerint a Reserve - mint neve is mutatja - egy hazafias tartalék alakulat, ill. egyesület. Hírnevét két "vállalkozása" alapozta meg. Az egyik a novorossziai harcosok kiképzése a modern orosz fegyverek használatára.

A másik a "Császári légió - skandináv ösvény akció" szervezésében való közreműködés.  A szent pétervári Reserve képezte ki  azokat a svéd nacionalistákat, akik Göteborgban bombákat dobtak a menekült központokba és egy svéd baloldali szervezet épületébe, stb. Ezzel a  "Reserve"tevékenysége új szintet ért el. Az ügyész rámutatott az orosz nyomra: elmondása szerint svéd bűnözők a partizán tanfolyamokon, a szentpétervári császári légió soraiban tanulmányozták a katonai akciók technikáját. Az első robbanás 2016. november 11-én történt a svéd baloldali szervezet épületében. Áldoza tok nem voltak.

A göterborgi perről csak kínkeservesen lehet információkat szerezni. A Google "hallani" se akar róla.  Na' én szereztem.

A svéd nácik ellen büntetőeljárás indult, mert 2016 telén felrobbantották a Szindikalista Fórumot,-  2017 januárjában bombát robbantottakt egy menekült szálláshely előtt Västra Frölundában, ahol egy takarító súlyos sérüléseket szenvedett,- pár héttel később bombát találtak egy menekült szálláshely előtt a torslandai Lilleby Campingben,- az északi ellenállási mozgalom ősszel szórólapokat terjesztett Torslandán a menekültek elszállásolása miatt.
A nácikat, Viktor Melint, Jimmy Jonassont és Anton Thulint most rombolással, gyilkossági kísérletekkel vádolják. Az elmúlt években mindhárman részt vettek az Északi Ellenállási Mozgalomban. Viktor  Melint korábban már több bűncselekmény miatt elítélték, köztük támadás, rablás, bírósági támadás, ittas vezetés, kisebb kábítószer-bűncselekmények és doppingvétség miatt. Az előző évben Viktor  a harccsoport vezetőjeként lépett fel Göteborgban.

Az év folyamán folytatódik a göteborgi régióban aktív nácik elleni vizsgálat. Az Antifa besugókat toboroz. "Bátran forduljon hozzánk e-mailben, ha a nácikkal találkozik a mindennapokban, vagy ha van információja Västra Götland megye többi nácijáról, szívesen vesszük tippjeit. Antifasiszta akció Göteborg."

A képeken szereplő "terrorista bűnözőkre"  egyenként évtizedet maghaladó fegyházbüntetés vár, mert végre tenni akartak valamit a migránsok és cinkosaik a svéd hatóságok és a baloldali migránspárti szervezetek ellen. Viktor Melin bűnlajstromát gondosan összeállították. A többieknek  azonban nincs bűnlajstromuk. Valamen nyien a fehér faj képviselői, akiknek az a bűnük, hogy Svédországban svédekként akarnak élni.

A svédországi helyzettel korábban foglalkoztam már a Nordfront harcai kapcsán. A cikkhez egy videót is mellékeltem a svédországi állapotok jellemzésére.

---------------------------

Itt és most egy összefoglaló helyzetelemzés következne, de csak valami olyasfélét tudok összefércelni, mert az egyenlet sokismeretlenes. A legfőbb és legáltalánosabb szubjektív következtetések azonban máris levonhatók.

  1. Lángol a választóvonal a kapitalizmus és a hitleri - sztálini szocializmus között. Egyre több vélemény hajlik az utóbbiak felé. számot vetve minden szörnyűségükkel/nagyszerűségükkel.
     
  2. A nagyhatalmi csoportosulások: ZsidóAmerika, Kína, Oroszország és Európa már nem egyformán figyelnek a zsidó karmester pálcájára. Fokozódik a disszonancia. Ez a nemzetben gondolkodó erők számára lehetőséget biztosít egy új "internacionálé" létrehozására: "Világ Nemzsidói Egyesüljetek!"

  3. Minden megérett változásnak van egy véletlen, vagy mesterségesen létrehozott, kitörési pontja. Ez a pont most Orosz ország! Az orosz hadsereg, vagy/és a titkosszolgálat, a válsághelyzetre tekintettel rendkívüli állapotot hirdethetne, likvidálhatná Putyint és bűnszervezeteit. Egyidejüleg hozzákezdhetne a zsidó érdekeltségek/ügynökségek felszámolá sához a politika, a gazdaság, a kultúra minden szektorában. [Sztálin idejében gyakori volt az ilyesféle purgálás.]

  4.  Nem nehéz elképzelni, mit jelentene ez a "második front" az amerikai fehérek élethalálharcában. A "jótékony" orosz beavatkozásra van történelmi példa. "1863 szeptemberében a cár az orosz balti flottát New York kikötőjébe, a távol-keleti hadiflottát meg a San Francisco-i öbölbe irányította, azzal a paranccsal, hogy minden támadó ellen védjék meg e városokat. Gideon Welles, amerikai haditengerészeti miniszter ezekkel a szavakkal fogadta őket: Isten áldja az oroszokat!"

    Egy hasonló huszárcsíny ma is lehetséges. Pl. az Akula atomtengeralattjáró már tíz évvel korábban járőrözött az amerikai partok közvetlen közelében. Ez a világ legnagyobb tengeralattjárója, több mint 170 méter hosszú, merülési vízkiszorítása meghaladja a 48 ezer tonnát. Az Akulát most modernizálják. Felszerelik Kalibr robotrepülőgépekkel is. Az egyik 300 km, a másik 2500 km hatótávolságú és kilotonnás "kaliberü" nukleáris töltet célbajuttatására is alkalmasak.

    Adott a lehetőség ZsidóAmerikával azon a nyelven beszélni, amelyet az amerikai zsidók megértenek.

    Itt az idő: most, vagy soha!

 

Isten látja a lelkemet, nem áll szándékomban indulataimat és vágyaimat beleszőni az orosz kérdésről szóló írásba. Alapvető indítékom egy személyes tapasztalás. Nem nagyon sok, de több helyen jártam a világban és mindenütt tapasztaltam valami olyat, amit a hely szellemének (genius loci) tekintettem.
Varsóban pl. majdnem szájbavágtam egy lengyelt aki megölelte a feleségemet, de kiderült, hogy "tettét" a magyar szó hallatára követte el.
A gruziai Tbilisziben két benyomás ért. A város fölé ott is egy hegy magasodik. Tetején ottjártamkor Sztálin szobrának talpazata állt, ami mindenkinek szemet szúrt, ill. szöget ütött a fejébe. Kérdéseinkre a bájos kis grúz idegenvezető egy kiselőadást tartott a dicsőséges Sztálin elvtársról. Másik emlékem az a figyelmeztetés volt, hogy mindent megengedfhetünk magunknak kivéve egyet. Aki grúz nővel szemben akár csak félreérthető szót használ, vagy gesztust tesz, annak elvágják a torkát, figyelmeztetés nélkül. Tényleg minden férfi övén ott volt a jellegzetes grúz tőr. 
Jerevánban a szállásunk egy ketrthelyiséges vendéglő épületében volt. Délutáni szendergésemből az örmény teremtés koro náinak hangos zsivaja ébresztett. Lakomáztak, ínycsiklandozó falatokat. Nagy poharakat emelgettek, koccintgattak és hangoskodtak. Gondoltam, meg tudnám szokni Örményországot.
A Szovjetunióban többször jártam és kissé már ismertem a dörgést. Valahányadik alkalommal már hamar felfedeztem a kágébés "utaskisérőt", egy ukrajnai magyar fiút, a Lacit. Válogatott hülyeségekkel traktáltuk, mignem történt valami. Moszkvában tanuívá lettünk a Magyarországról kiutazó Kádár Miklós jogászprofesszor és az akkor kint tartózkodó Barna Péter (volt ÁVH ezredes) jogászprofesszor közötti találkozónak. Ahogy örültek egymásnak megszólalt a Laci "ezek a rohadt zsidók mindenütt megtalálják egymást." [Nyilván oroszul akarta mondani, de az agya rossz gombot nyomott meg.] Innnentől Lacikám lett és elláttuk minden földi jóval, különös tekintettel a folyékony állagúakra.
Egy másik utam alkalmával Apám, aki az Országos Ügyvédi Tanács elnöke volt, egy találkozót szervezett a Moszkvai Ügyvédi Prezidium elnökével. Az utcán találkoztam vele és feleségével, hogy megejtsünk egy közös vacsorát. Akkoriban a taxi foglaláas leintéssel történt a szászszámra církáló taxik közül. Vendéglátóm a járda szélére állt. Az első három taxis, felismerve a jellegzetes arcvonásokat, káromkodva - mutogatva dühösen otthagyott bennünket. A negyedikbe tudtunk beülni... Verndéglátóm egy szót sem szólt, de hatalmas teste sokáig remegett. A zsigeri antiszemitizmussal telálkoztam amellyel szemben a zsidók tehetetlenek.

Itt utalok vissza Szolzsenyicinre: EGYÜTT nem megy.

Az oroszkérdés ragozását itt abbahagyom, elnézést kérve mindazoktól, akiket untattam, vagy felháborítottam.

2021.01.28

Sz. Gy.