Mottó
A Talmud lett a zsidó élet lényege. Ebben volt a zsidó gondolat, a zsidó eszme, a zsidó történelem, a zsidó múlt, a zsidó jövő, a zsidó törvény; egyszóval mindaz, ami egy nép megmaradásához feltétlenül szükséges.
[Bosnyák Zoltán: Harc a zsidó veszély ellen.]

 

 

 

 
Miért "örök" (ewige) a zsidó (jude)?

Egy nyilt titok nyomában

Mondják, az ördög a részletekben lakozik. Ez igaz, ebben az esetben is. A részleteket látjuk, csak fel kellene őket ismernünk és értelmes képpé, szöveggé kellene összeraknunk. Dehát a gój túl buta, túl kényelmes és túl közömbös ehhez. Csak kevés kivétel akad. A kivételek egyike Bosnyák Zoltán volt. Egyik könyvének újraolvasása késztetett e cikk megírására. Abban ugyanis rábukkantam egy mondatra, amelyben a szerző - tudatosan vagy véletlenül - felfedezi, leírja a zsidó "titok" megfejtési kódját. [Lásd a mottót.]  

A zsidó nem csinál titkot abból, hogy évezredek óta szűntelenül háborúzik az egész világ, azaz a gój emberiség ellen és hogy ennek a háborúnak a célja a gójok leigázása, zsidó szolgaságba taszítása, kiszipolyozása. Ez idő alatt sok csatát nyertek és vesztettek, de a háborúban nyerésre állnak. Ez épp napjainkban válik egyre világosabbá az Európáért indított hadmüvelet rémisztő eseményei kapcsán.

Mondjuk, a zsidó a bosszú népe. Ezt meg is zenésítettük...
 

 

Tulajdonképp jól tettük, de mire megyünk vele? Ugyanilyen okkal - joggal szerkeszthetnénk vérforraló dalműveket az írás népéről, a törvény népéről, a kitenyésztett fajról, stb., mert ezek ugyanolyan jellemzők, mint az olthatatlan gyűlölet - bosszúszomj, amelyet a zsidó oktatás olyan tanulókba olt, akiknek a gójokkal kapcsolatban személyes élményeik sérelmeik egyáltalán nincsenek.

Annak hogy a zsidót szidjuk önmagában semmi értelme, hisz az
"antiszemitizmus" is rég a zsidók szolgála tában áll. Egyik ága annak az ostornak, amely a rabbik kezében a "választott nép" fegyelmezést szolgálja a gójok által.

A zsidót mindenekelőtt meg kell ismernünk, meg kell értenünk. Ehhez pedig tanulmányoznunk kell, azzal az elfogulatlansággal amellyel minden más tárgyat is tanulmányozunk.

Bosnyák javaslatára 1944-ben német mintára Magyarországon  is létrehozták  a "Zsidókérdést Kutató Magyar intézetet". Ezt a "Felszabadulás" után felszámolták. Iratanyagának megmaradt töredéke pedig megbízható, azaz zsidó kezekbe került...

Voltaképp innen,ezzel kellene újra kezdeni, de hol van manapság az erre irányuló felismerés, a megvalósításra törő akarat és a célra fordítható idő és pénz?

De talán intézetekre se' lenne szükség. A magyar szellemi kapacitás adott lenne hozzá. Csakhogy mi magyarok nem tudunk egy irányba nézni, együtt, ill. módszeresen gondolkodni és pláne cselekedni. Jó példa erre a szentkorona tant művelő alkalmi társaságok gyűlölködő szétugrása, marakodása.

Az adott helyzetben arra kell szoritkoznom, hogy személyes felismeréseimet próbáljam mondanivalóvá formázni.

A Talmud páratlan
iromány a maga nemében. "... Név szerint említett (nyilvántartott) tekintélyek a tannák vagy tannaiták, az i. sz. 10. és 200. között élt és működött rabbik és írástudók; a korábbi Tóra-tudósok nemzedékei a szófrimek (írnokok, másolók), valamint a későbbi (3–6. századi) talmudi tekintélyek, az amórák hozták létre. Két változatban maradt fenn, a Talmud Jerusálmi a jeruzsálemi Talmud (jTalm, jT), a Talmud Bávli a babilóniai Talmud (bTalm, bT). Külön megjelölés nélkül Talmudon mindig az utóbbi értendő. A Bávli sokkal terjedelmesebb és gazdagabb, a Jerusálmi viszont teljesebb"

Nem csoda, hogy a zsidók nagy becsben tartják. Külön tudomány a "szent" iratok (jobbára ma is kézzel történő) másolása. A másolatnak követnie kell az eredeti méreteit, anyagát, a szöveg elhelyezését, a betűformákat, a szöveg tördelését, stb. Betűk nem maradhatnak ki és új betűk sem kerülhetnek a szövegbe. Az írnok még a szóközök, sőt betűközök méretét sem ronthatja el. Előfordul, hogy a másolás pontosságát akár 8 - 9 tudós is ellenőrzi, stb. stb.

A mintegy kétezeréves iromány tekintetében két dolog érdemel "méltatást" a szöveg változatlansága és annak szószerinti követése, betartása, betartatása az amúgy izgága, fegyelmezetlen zsidókkal, akik a rabbik könyörtelen uralma alatt kénytelenek a Talmud előírásait követni amelyek nemzésük (!), születésük, életük és haláluk minden elemét szabályozzák.

A zsidó - Jahve választott népe - a világ legfegyelmezettebb (!) népe. Sikereinek titka a vasfegyelem. Ezt nem árt feledni, miközben szidjuk őket.

Az egyik legfontosabb módszer, hogy a kölyköket már egészen kicsi koruktől olvasásra, betűvetésre szorítják. Leginkább azokat, akiket a jesivákban képeznek. Következzék itt egy nosztalgikus
visszaemlékezés a letünt világra, amelyet éppen most támasztanak fel. "A zsidó iskolába négy éves korban vitték a gyerekeket, jiddisül és héberül tanulták a Talmudot, fordítottak. A tanulás elég sokáig memoriterként működött....  Elég borzasztó volt, négykor keltünk, sok öröm nem volt benne." Valósággal megtömték a zsidókölkök fejét, mint parasztasszony a liba bögyét. Örült, nem örült neki, senkit se' érdekelt. A lurkó ilyenformán képessé vált a Törvény megismerésére. Meg lehetett hát követelni tőle annak betartását.

Még serdülő korba sem jut, amikor fajának minden jellegzetességét magára ölti. Rút külseje még rútabb lelket takar. Nem egyszerűen képzett, hanem intellektuálisan, morálisan és mentálisan aberrált serdülőként várakozik, hogy rászabadítsák a gój társadalomra.

Az ilyetén személyiség formálás csak olyan egyénnél lehet sikeres, akit eleve erre a célra tenyésztettek. Az állattenyésztés általánosan elterjedt, az embertenyésztés azonban zsidó privilégium, zsidó praxis. [A nácik csak átmenetileg foglalkozhattak vele...] Felismerte ezt Hitler is. Már hogyne ismerte volna fel. A Mein Kampfban a következőket írja. "A föld egyik népénél sem oly erõsen fejlett az önfenntartás ösztöne, mint éppen az ún. "kiválasztott nép"-nél. Ezt legjobban az a tény bizonyítja, hogy ez a faj még egyáltalán létezik. Nincsen a világon még egy nép, amely az utolsó két évezred folyamán oly keveset változtatott volna jellegzetességén, karakterén, mint éppen a zsidó. Másrészt egy nép sem ment ez idõ alatt nagyobb megrázkód tatásokon keresztül, mint a zsidó, és mindennek dacára változatlanul bontakozott ki az emberiség legnagyobb katasztrófáiból. Mily megrendíthetetlen élni akarást és fajfenntartási ösztönt tükröz vissza ez a tény!" [XI. fej. Nép és faj.] Továbbá... "A zsidó vallás tanítása elsõsorban a zsidó vér tisztán tartásának, valamint a zsidók egymás közötti és a külvilággal (a nem zsidókkal) való közeledésének tana. Etikai problémákról sehol sincsen benne szó ... Ezt a tanítást a legjobban jellemzi terméke: maga a zsidó ... Arra az elsõ, legnagyobb hazugságra, hogy a zsidóság nem faj, hanem csak felekezet, szükség képpen következik a többi hazugság..."[Ugyanott.]

A zsidó vértisztaság ilyen igényes kezelésének egyáltalán nem mond ellent, sőt kiegészíti a zsidóság azon törekvése, hogy saját "tiszta" vérével fertőz ze más népek lányait asszonyait, ami Hitler plasztikus fogalmazásában így hangzik. "A fekete hajú zsidó kölyök órák hosszat tobzódik örömében, ha a népünktõl rabolt gyanútlan leányt vérével fertõzheti. Minden eszközzel azon van, hogy a leigázandó nép faji alapjait tönkretegye. Amint maga gyalázza meg tervszerûen az idegen nép asszonyait és leányait, éppen úgy nem riad vissza attól sem, hogy mások számára nyissa meg idegen népek faji korlátjait. Zsidók voltak azok, akik a négereket a Rajna partjára hozták azzal a határozott célkitûzéssel, hogy az ebbõl folyó vérfertõzés tönkretegye a gyûlölt fehér fajt, letaszítsa kulturális és politikai magaslatáról, és önmagát tegye e faj urává. Mert tiszta fajú és vére jelentõségének tudatában levõ népet a zsidó sohasem tud leigázni; a zsidó mindig csak a korcs népek ura lesz. Ezért igyekszik tervszerûen, az egyedek mérgezõ fertõzésével a faj színvonalát süllyesz teni. [Ugyanott.]

Valóban a zsidó vérfertőzés terméke a "bastard", a bizonytalan identitásu korcs, amely fokozottan hajlamos és alkalmas annak az emberi közegnek a pusztítására, amely nem fogadja be és amelyet elfogadni nem tud.   

[Most nem akarnék külön háborogni azon, milyen szerepet játszott, játszik a zsidóság (évszázadok óta) az emberkereskedelemben, különös tekintettel a nő és gyermekkereskedelemre...]

Ha valaki megpróbálja megszerkeszteni a zsidóság, géntulajdonságokon alapuló, lelki térképét [sokan megtették - megteszik] a lényeges elemek tekinetében eltérő eredményekre jut.

A legfőbb jellemzők pedig adottak. Mohóság az anyagi javak, a hatalom, az élvezetek (aberrált élvezetek) iránt. Ezekkel a lelki egyensúly hiányát próbálná kompenzálni, sikertelenül. A kielégítetlenség az örökös nyugtalanságban, békétlenségben fejeződik ki.

Ennek felismerése nyomán keletkezett a bolygó zsidó Ahasvérus legendája a gój népek körében. Sokan szánták őket, köztük költőfejedelmünk Arany is, aki "Az örök zsidó" c.
versében így láttatja őket, életérzéseiket...    

Pihenni már.- Nem, nem lehet:
       Vész és vihar hajt engemet,
       alattam a föld nem szilárd,
       fejem fölött kétélű bárd ...
         Tovább! tovább! 

 Az út, hová talpam nyomul,
       Sűlyed, ropog, átvékonyul;
       Ónsúllyal a kolosszi lég
       Elzúzna, ha megállanék ...
       Tovább! tovább! 

    Rettent a perc, a létező,
       S teher minden következő;
       Új léptem új kigyón tapod:
       Gyülölöm a mát s holnapot ...
         Tovább! tovább! 

   Éhes vagyok: ennem iszony;
       Láng az ital, midőn iszom;
       Álmam szilaj fölrettenés,
       Kárpit megől szivembe kés ...
         Tovább! tovább! 

   S melyet hazud a sivatag,
       Mind délibáb: tó és patak;
       Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
       Kivűl arany, belűl hamu ...
         Tovább! tovább! 

   Rohannom kell - s a földi boly
       Mellettem gyorsan visszafoly:
       Ködfátyol-kép az emberek:
       Én egy arcot sem ismerek ...
         Tovább! tovább! 

Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
       Útam habár közé vegyül:
       Érzem, mint csónak a habot,
       Hogy átmenet mind rám csapott ...
         Tovább! tovább! 

Az üstökös meg' visszatér,
       Kiröppent nyíl oda is ér,
       Az eldobott kő megpihen:
       Én céltalan, én szüntelen
         Tovább! tovább! 

 Pusztán folyam mért nem vagyok,
       Hogy inna fel aszú homok!
       Mért nem futó, veszett vihar,
       Mely ormokon egyszer kihal .
      Tovább! tovább! 

Irígylem az ágról szakadt
       Levélkét: hisz majd fennakad;
       Irígylem az ördögszekért:
       Árokba hull: céljához ért ...
         Tovább! tovább! 

  Szegény zsidó ... Szegény szivem:
       Elébb-utóbb majd megpihen.
       Az irgalom nagy és örök,
       Megszán s átkom nem mennydörög:
         Tovább! tovább! 

  1860

Arany "zsidóképe" fennkölt és ... hamis! Kár, hogy "csak" zseni volt. Nem volt történész, szociológus és genetikus is egyben. Igy nem vette észre, hogy a zsidóság tulajdonképp nem bolyong a tér és az idő végtelen dimenzióiban, hanem egy kijelölt cél irányába menetel, kitartóan, évezredek óta.

Ezen mit sem változtat az a tény, hogy a menetelés néha valóban bolyongásnak tűnik. Jusson csak eszünkbe a negyven évi kóválygás a pusztában Mózes vezetésével; amikoris Jahve (személyesen)  nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban halad kiválasztott népe előtt, hogy mutassa számukra "az utat". Az ám, de miféle utat? A "kivonulás könyve" (exodus) szerint "... Letelt a vándorlásra rendelt negyven év, amelyből 38 évet a cél közelében töltöttek el. Az előző könyvben, amikor a kémek visszatérte után, a nép lázongani kezdett, akkor az Úr megesküdött, mondván; azok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és mégsem hisznek nekem, nem juthatnak el az ígéret földjére. 'E pusztában hullanak el, akik zúgolódtak ellenem.'  A fiaitok, pedig a pusztában bolyonganak negyven évig. De a kicsinyeiteket (húsz év alattiakat) beviszem és megismerik azt a földet." Ezt mi buta gójok állati értelmünkkel halálmenetnek hívjuk. De persze ebben sincs egészen igazunk, mert a menet csupán a "selejtezést" szolgálta.

Tökmindegy, hogy ez a kóricálás történelmi tény, vagy csak az őrült zsidó agy terméke. A tanulság ugyanis mindkét esetben tökugyanaz.

A "selejtmenetnek" két valóságos és egy virtuális összetevője van. A keretlegénység a zsidó papság (rabbinátus) a nép pedig a hőbörgésre hajla mos, fáradékony, lúdtalpas zsidó, meg a nála is nyomorultabb pereputtya. A felhő és tűzoszlop (fata morgana) pedig a virtuális jelenség, amit a rabbik vetítenek a fáradtságtól, hőségtől, éhségtől és szomjúságtól káprázó szemek elé, a tévé meg a holografikus valóság őse...

A fajnemesítés zsidóéknál a bibliai selejtezéssel korántsem fejeződött be. Épp hogy csak megkezdődött.

A társadalmi selejtezést Hitler úgy jellemezte, mint a természet kegyességét, amely - elpusztítva a gyengét, a beteget és a torzultat - élni segíti az egészségest. Ez a németség irányában az állami
eutanázia program keretében valósult meg. "A náci ideológia szerint az ún. örökletes betegségekben szenvedő szellemi és testi fogyatékosok veszélyt jelentenek a felsőbbrendű árja társadalomra, hiszen hasonló utódokat nemzhetnek. ... Ápolásukat is túl költségesnek tartották. ... Az életre nem méltó életeknek (lebensunwerten Lebens) titulált fogyatékosok elleni több éves ... propagandakampányt folytattak. Az egyik plakát felhívta a figyelmet, hogy egy fogyatékos évi 60 ezer márkába kerül. „Néptárs, ez a te pénzed is!” – szólt az üzenet."

De ez nem volt elég! Az akkurátus németek "Az iskolás gyerekeknek olyan szöveges számtani feladatokat adtak, melyekben kiszámoltatták, hogy egy fogyatékos intézeti ellátására, gyógykezelésére költött állami forrásból hány, 'tisztafajú' egészséges német juthatna otthonhoz." [Elég morbid. De milyen morbid eredményt adna, ha nálunk is kiszámítaná valaki , hogy ha egy analfabéta roma csávó hat gyermeket nemz, mekkora terhet ró a fogyatkozó magyarságra, a szociális kiadások és a "megél hetési bűnözés" formájában akkor is, ha az utódok véletlenül nem fogyatékosok.]

Egyesek a Holokausztot az eutanázia program szerves folytatásának minősítik és a nácik bestialitását bizonyítják vele. A német zsidóírtás tényét és a kivitelezés bestialitását a magam részéről sohasem vettem tagadásba, mert személyes élményeim is igazolták.

Ami viszont a végső megoldás (endlösung) előidéző okait illeti, egyre kevésbé tarthatom "összeesküvés elméletnek" azokat a feltevéseket, amelyek arról szólnak, hogy az európai zsidóság Hitler általi megöletése "Kánaán" visszaszerzésének a zsidók által kalkulált ára, ill. emeltyűje volt.

Sok történelmi példa igazolja, hogy a zsidók szemrebbenés nélkül gyilkolják hitsorsosaikat is, ha haláluk "magasabb érdekeket" szolgál. Egy zsidó írta...
"Az iraki zsidók, akik gyakorlatilag a 'babiloni fogság', azaz több mint két és félezer év óta éltek Mezopotámiában, illetve a mai Irakban, nem akartak Izraelbe menni ("alijázni"). Erre Izraelből küldött ügynökök ... megvásároltak több magasrangu kormánytisztviselőt és az ő közremüködésükkel bombamerényleteket hajtottak végre az iraki zsidók által látogatott középületek ellen. Többek között felrobbantották a bagdadi központi zsinagógát is. A merényleteknek több halálos áldozatuk volt ... Megindult a kétségbeesett zsidók 'menekülése' Izraelbe." [Makai György: "Izrael Állam és a cionizmus" 230 old.  Kossuth 1973.]

Ami a cionista vezetőknek a Holokausztban való bűnrészességét (!) illeti, a témának könyvtárnyi irodalma van. Én is olvastam jónéhányat. Most csupán egy forrásból - Tóth Judit
cikkéből - idézek. "
Chaim Weizmann, Izrael  első  államférfia  ezt mondta:'A zsidó nemzet legértékesebb  része  már Palesztinában van,  és a Palesztinán kívül él ő  zsidók  nem  fontosak.' Weizmann 'csapatkapitánya'  Greenbaum azzal erősítette  meg  ezt a  kijelentést,  hogy "egyetlen tehén  Palesztinában többet  ér, mint  Európa összes zsidaja." Sikerült megtalálnom az angol nyelvü forrást és (a disznó) Yitzhak Greenbaum urat is...

Számtalanszor megírták, sokszor megírtam jómagam is, hogy a "nagy" Roosewelt által kormányzott ZsidóAmerika a vészkorszak éveiben sem volt hajlandó emelni a zsidók évi cca. harmincezres bevándorlási kvótáját. De a bevándorlási hivatal pepecselése miatt még ennyi zsidó se jutott be.

Ezt a kérdést nem ragoznám tovább. Sokat írtam róla korábban magam is. Inkább visszatérek a zsidó fajnemesítés kérdésére.  

A második etap, a "fajnemesítés" (persze zsidó módra) több ezer éve tart. Hogy miről is van szó, tökéle tesen megértjük ha elolvasunk egy tenyésztésről, pl. a kecsketenyésztésről  szóló szakmai értekezést. Szóbajön itt minden ami lényeges: a fajtatiszta tenyésztés, beltenyésztés, rokontenyésztés, szoros rokontenyésztés, vérvonal-tenyésztés, vonalke resztezés, vérfrissítés.

A tenyésztés lehet persze hobby is, de lényegében haszonért folytatott mesterség: az adott célnak leginkább megfelelő egyed "előállításának" tudománya.

És mi a zsidó tenyésztés eredménye? Egy olyan teremtmény előállítása, amely (nem "aki"...)

Az eredményt egy (helyzet)kép szemlélteti. A kép csak látszólag vicces, ill. látszólag karikaturisztikus. Tulajdonképp kifejezi azt, hogy a zsidók a világ minden fertályán mindenben benne vannak. Ők állnak a "szembenálló" felek élén, ők vezérlik a pusztító világfolyamatokat itt is - ott is.

Mielőtt bárki felróhatná nekem e meredek sorokat, tanút - echte zsidó tanút - állítok Konrád György személyében. "Áramló leltár" c. könyvében a következőket írta erről. "A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban (!), amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést."
Mindannyiunk kedves Gyuri bácsija tehát kőkemény zsidó rasszista, de neki szabad és jól is áll neki.

Most nincs rá időm, de utólag elkészítem és frissítésként felteszem majd a mai "magyar" közszereplők tablóját. Abból ki fog derülni, hogy a palettát a zsidók szinte teljes mértékben lefedik/átfedik a kormány oldalon és az ellenzékben egyaránt. A közigazgatásban, bíráskodásban, az irodalmi életben a művésze tekben, a tudományban, legfőképp a sajtóban és általában minden területen, amely kiváltságokat biztosít számukra az egyre nagyobb nyomorba süppedő gójok (pangó) tengerében.

Bárhova téved tekintetünk, mindenütt zsidó arcok vigyorognak, vicsorognak ránk.

És most - az írás végén - tegyük fel a kérdést: tényleg örök a zsidó? Párezer éves menetelésük rövid epizód az idő végtelenjében. Az egyiptomi Óbirodalom, Középbirodalom és Újbirodalom is csak háromezer évig léteztek, pedig szilárd eszmei és építészeti alapokra támaszkodtak.

Kérdés, milyen tartósnak bizonyul az a képlékeny massza - a zsidó "diaszpóra" - amely mára behálózta a világot? Ehhez persze tisztáznunk kell, mifene ez a zsidó diaszpóra. Általában ... "a diaszpóra kifejezés (diaspora, ógörög nyelven: διασπορά – jelentése: magok elvetése vagy szétszórása) valamely etnikumra, vallás követőire, illetve közösségre utal, akik külső kényszer hatására elhagyni kényszerülnek szülőföldjüket, majd a világ valamely táján más népek közé szóródva/szétszóródva folytatják életüket, építik kultúrájukat." Látjuk tudjuk érezzük, hogy a zsidó diaszpóra nem ilyen. A zsidó akkor is szóródik, ha senki se kényszeríti erre. [Bár nem vitatható, hogy a Római Impérium megsemmisítő háborúkat vívott ellenük, lerombolta a Jeruzsálemi Templomot.] Életüket a diaszpórikus sejtekben ők is tovább folytatják, de életük célja nem saját kultúrájuk megőrzé se építése, hanem a "befogadó" nemzet kultúrájának lerombolása, stb.

A "szóródó" görögök, majd példájukra a rómaiak is gyarmatositottak. E gyarmatok azonban többnyire virágoztak és magukhoz emelték, ha úgy tetszik asszimilálták, a befogadó népeket is. Az uzsora alapu zsidó gyarmatosítás nem ilyen. Nem asszimilálódik a befogadó nemzethez és még kevésbé hajlandó azt magába asszimilálni.

Milyen szépen, mondhatnám költőien, fejezte ki magát 
Ovádjá  főrabbi, a világ nem zsidó embereiről szólván.  "Ezek (a gójok) csak azért jönnek a világra és élhetnek aránylag tisztes kort, hogy minél jobban kiszolgálhassák a zsidókat." E megállapítását példával is illusztrálta. "Gondoljuk csak meg, ha elpusztul a szamár elveszítjük a pénzünket. Így van ez a szolgálóval is, ha időnap előtt meghal elveszítjük a pénzünket. Éppen ezért hagyjuk, hogy a szolga hosszú életet éljen, annak érdekében, hogy jól dolgozzon a zsidónál.”  Ezt a "csodarabbit", a világ nyilvánossága előtt tett kijelentései miatt, nem zárták a börtönbe, sem a bolondok házába. Óh nem! Ő volt a "modern, demokratikus" zsidó állam elnökének Simon Peresz úrnak, Magyarország felvásárlójának, lelki atyja, a rabbinátus uralmának jelképe.

Számtalanszor vetődött fel már bennem az a kérdés, ugyanezt miért nem látják, miért nem így látják az emberek, köztük olyan értelmiségiek is, akik tájékozottak a világ eseményei felől. Arra kellett következtetnem, hogy a közömbösök valamiféle szűrőn keresztül nézik és látják szépnek a rút való világot. Ez a szűrő a szemeikre boruló hályog. Mikroszkóp alatt láthatóvá válnak e szövedék elemei, pl. a zsidókeresztény Római Katolikus Egyház, amelynek főpásztora maga is zsidó. A harmadik zsidó biboros (Lékai és Paskai után) egy dicstelen sorban.

A zsidóság igazi arculatának felismerése nem az egyén, nem is egy csoport, hanem egy olyan nagy és erős nemzet, vagy nemzetek közösségének feladata, amely képes arra, hogy érvényt is szerezzen akaratának - ugyanúgy titkon, csellel, erőszakkal (vie, clam et precario) ahogy a zsidók cselek szenek vele szemben. Be kell látnunk, ilyen nemzet, népközösség jelenleg nincs. Szóba jöhetnének az oroszok, de ők egyelőre a jó cárt látják a szélhámos, zsidó csahos Putyinban. A német lelket, úgy tűnik, végletesen megmételyezte a zsidó ráhatás, meg a holokauszt katarzis, amit amiatt éreznek, hogy nem tették meg a zsidók védelmében azt, amit Amerika sem tett meg. Békésen hordozzák a hátukon a vén stázis luvnyát. A teuton lovagok utódai, a Führer büszke hadinépe. Micsoda szégyen, micsoda undor...

Talán a franciák, a zsidók gerjesztette "nagy forradalom", a guilottine népe? Talán. A forradalom mellékhatásaként egy szekuláris gondolkodásu nemzet jött létre, amely jelenleg Európában a legelszántabban kakaskodik a zsidóuralom ellen.

Vagy olyan erők szabadulnak fel, amelyeket jelenleg ugyanúgy nem vagyunk képesek előre jelezni, mint a földrengéseket? Igen! A földrengés hasonlat megragadja az ember képzeletét. Mérhetetlen energiák halmozódnak fel, amelyek pusztító elszabadulását a legérzékenyebb müszerek sem jelzik előre, időben.

Politikai világunkban a zsidógyűlölet az, a mérhető valami, amit maguk a zsidók halmoztak, halmoznak fel. Teszik ezt abban a dőre feltevésben, hogy e feszültségeket képesek lesznek úgy "moderálni" hogy a gój társadalom, egy Armageddonban önmagát pusztítsa és előkészítse a zsidókirály eljövetelét. Én nem hiszek ebben. A történelem azt igazolja, hogy minden társadalmi kataklizma (háború, járvány, éhinség) pogromokat (is) generál. A zsidóság Európa fehér civilizációja ellen intézett végső rohamával (bevándoroltatás) kataklizmát szervez. Honnan tudják, hogy a germánok, a gallok és a szlávok nem ébrednek fel a harmadik kakasszóra és nem pusztítják el bajaik okozóját a mindannyiukkal szemben fajidegen zsidóságot? Nem hisznek Hitlernek, aki megjósolta, hogy a végső háború a fajok harca lesz?

2015.07.19

Sz. Gy.

 

Megosztás