Kis népek sorsa

Lélekvesztők az olajtengeren

Ennek a cikknek a megírására egy könyv késztetett. Bob Considine: "Sokszoros élet" c. könyve, amely Armand Hammerről, Lenin kapitalista barátjáról, szól. [Magvető - Budapest.]

A könyvben a következők olvashatók.
"Colorado, Utah és Wyoming hegységeiben ... kb. 1.8 ezer milliárd hordó olaj, a világ jelenleg ismert tartalékának közel háromszorosa rejlik. A probléma [az volt] hogyan válasszák ki [gazdaságosan] a sziklából az olajat." [254.old.] A probléma a feltalált "in situ" [helyben] szisztéma segítségével megoldódott! Erről bárki meggyőződhetik, ha a Google-ba beüti a "In situ oil exploit" keresőszavakat, mert kb. 58.900 (!) találatot kap. Néhány linket megnéztem. A témához írt tudományos referenciamunkák százai vannak feltüntetve.

Emiatt az is elhihető, hogy ez a mennyiség - 1973-as felhasználási szinten -
"száznegyven éven át képes ellátni az Egyesült Államokat olajjal." [U.o. 256. old,] Azt is tudjuk, hogy az USA területén nem ez az egyetlen olajlelőhely. Ha az összes lelőhely becsült tartalékait is hozzáadnánk az előbbi számokhoz, szerfölött érdekes arányok jönnének ki.

Nem tudom, hányan tudnak erről pl. minálunk? A demokrácia, vagyis népuralom, viszont feltételezné, hogy a nép, a "demos" tájékozott legyen a világ dolgaiban. Ne csak azt érezze, hol szorít a cipő. Azt is tudja, miért?

A fenti "olajsztori" a következők miatt "érdekes". Amerika bulimiás módon 
[a bulímia falási rohamokkal járó kényszerbetegség...] igyekszik rátenyerelni a világ össze olaj és gázkészletére. Miért teszi? Jó kérdés... Kiná nak csaknem másfélmilliárd ember eltartásáról kell gondoskodnia, úgy hogy nem, vagy alig rendelkezik az iparosítás és a mezőgazdaság fejlesztésének ezzel az "alapanyagával". Mégsem Kína szervez és provokál világszerte háborúkat - a mások olajáért - hanem Amerika. E kis szennyes háborúk lángjai "békeidőben" is  szüntelenül lobognak a boldogtalan bolygón, néha több ponton is. Mára teljesen világossá vált, hogy e hábo rúkat a CIA szervezi. Iskolapéldák erre az Irak és Afganisztán "demokratizálása" címén kiprovokált háborúk [2001.09.11 - WTC].

A paraván előtt, a világszinpadon, népbutító hamis dráma játszódik. A kar a "liberalizmus" dallamait intonálja szüntelen. Pedig, az igazi dráma egészen más. Fontos szólni róla, mégha netán unalmas is.

A [görög] dráma kialakulása vallásos szertartásokhoz, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódott. ... Az előadást a főhős monológja, vagy két színész dialógusa nyitotta meg [prologosz]. Ezt követte a kar bevonulása, s közben elhangzott az első kardal [parodosz]. A görög tragédiák mindig valamilyen válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz drámai szituációt állítottak középpontjukba. A művek rendszerint saját koruk nagy kérdéseire kerestek és adtak választ. ... A drámai mű eseménysort ábrázol, de az eseményeket a szereplők dialógusaiból, monológjaiból és tetteiből ismerjük meg. A drámai cselekmény jelen időben, előttünk bontakozik ki az alapszituációból, mely a hőst vagy hősöket drámai harcra készteti. ... A dráma egyik műfaja a tragédia. Uralkodó esztétikai minősége a tragikum, melyben hirtelen nagy értékveszteség, értékpusztulás következik be. ... Az egyre feszültebbé váló konfliktus szenvedélyes viták, szócsaták formájában valósul meg. A valóságos tettek nem a színpadon zajlanak le. Ezekről az őr, illetve a hírnökök elbeszéléséből értesülünk. ... Ez a tragédia egyetlen konfliktus köré épül: két, egymás ellen feszülő akarat összeütközését ábrázolja.A főszereplő rendsze rint olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyeknek igazságát az adott korban mindenki elismeri, senki sem vonja kétségbe. A drámai cselekmény arra kényszeríti a nézőt, hogy válasszon a színpadon felkínált magatartásfor mák lehetőségei közül. Az író szinte sugalmazza a néző számára a helyes döntést. A drámai mű bevezető részében, a prologoszban két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye és a királyi törvény."

Óh, boldog ókor! Óh boldog görögök! De mi jut nekünk, a hatmilliárdnak? Látjuk a repülőgépek becsapódását a tornyokba, majd azok összeomlását [nem a gépek miatt, hanem a szakszerű robban tás következtében]. Azután megjelenik a képernyőkön egy csimpánz külsejü egyén, egy untermensch, egy bűnőző, és az USA nevében bejelenti a "terrorizmus" elleni világháborút. Az ezt követő események ismertek. [Az USA háborús "húzásait" feltárta, ill. folyamatosan értékeli a történelem. Az első világháborúba az un. "Lusitania affér" ürügyén "sodródtak bele". (A csalit a német tengeralattjárókkal kapatták be.) A máso dik világháborúra az adott okot, hogy a fojtogató gazdasági blokád miatt agresszivvé vált Japán hadiflottája rászállt a gondosan előkészített légyfogóra: a flotta  Pearl Harbor-i ócskavas telepére.]

A szeptember 11-i  események valóságát is rekonstruálták a kritikus elmék azóta. Mottó: nem az történt, nem úgy
történt, nem "azért" történt. Nem célom e históriát elemezni, inkább néhány linket ajánlok. [Ugrás a képek
ről.] A válogatás találomra történt. Az írások szerzőiben közös, hogy bizonyí tott [!] tényeket elemznek - logikusan.

A lényeg, hogy az USA - hamis ürűgy alapján - világméretű offenzívát indított. Azért, hogy olaja legyen ? Nem! Azért, hogy háború útján megszerezze más államok olajkincseit! Azért teszi ezt, hogy eb
ből nyerészkedjen? Másodsorban ezért. Az elsődleges cél viszont nem ez. Amerika világuralomra tör. Ez viszont nem bulimia, hanem másféle elmebaj: paranoia! Nézzük e betegség egyes jellemzőit.

"A paranoia jelentése sokat változott az idők során, ezért a használata nem teljesen egységes. Kezdetben mindenféle elmebetegség megnevezésére használták [a görög παράνοια jelentése 'az elmén kívül'], majd a XX. század elején olyan elmebetegségek jellemzésére kezdték használni, amiknek a legfőbb jellegzetessége valamifajta tévhit, amelynél - ettől eltekintve - a gondolkodás képessége nem sérül. Mai szóhasználattal az ebben az értelemben vett paranoiát téveszmének, neveznénk. Jelenleg elsősorban olyan téveszmék meg nevezésére használják. ... A tipikus paranoid tévhitek közé tartozik, amikor valaki úgy érzi, üldözik ... Isten kiválasztotta, a gondolatait vagy a cselekedeteit távolról befolyásolják."  [Wikipédia.]

Déjà vu? Ezt már láttuk valaha? Igen! A Bibliában, pontosabban a Tórában. "Habent sua fata libelli" [a könyveknek megvan a maguk sorsa] tartja a közmondás. Ez, a Tórára vonatkoztatva, sokszorosan igaz.

A Tóra
változatlanul (!) dacol az évezredekkel és az emberi értelemmel. Töretlenül őrzi érvényességét mint tudomány,- világkép,- ideológia, hittan, - etika, - történelem, - tör vénykönyv, - bianco csekk, - stb. Sőt! Napjainkban valóságos  reneszán szát éli. E páratlan relikvia "történelmi beágya zottságát" tiszta, hiteles [egyszóval kosher] forrás segít ségével szemléltetem. [Ugrás a jobboldali képről.]

"A zsidó vallás eredete a Bibliában olvasható ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob történetéig nyúlik vissza. E történet szerint Isten szövetséget kötött az ősatyákkal, hogy őket és leszármazottaikat választott népévé fogad ja, és elvezeti majdan az Ígéret földjére ... A zsidó vallás alapja a szigorú egyistenhit, valamint a Tóra, azaz az isteni törvények megtartása. A Tóra írott és szóbeli részből áll, melyet a hagyomány szerint Isten a Szináj-hegyi kinyilatkoztatáskor adott át Mózesnek, aki továbbadta azt a zsidó népnek. Mózes öt könyve foglalja magában a Tóra írott részét, a Talmud pedig a szóbeli törvények gyűjteménye, melynek alapján értelmezik és aktualizálják az írott hagyományt. Ennek segítségével a Mózes által átadott Tóra, e már több mint háromezer éves könyv, élő szóvá tud válni a világ valamennyi országában azt tanulmányozó hívőknek. "

Hát ez az! A Tóra és a Talmud együtt (!) érvényesek! A zsidósággal szembeni "fenntartásokat" az táplálja, hogy míg a Tóra bárki által hozzáférhető, a sokszorta terjedelmesebb Talmud titkos "tan". Nincs "hiteles" szövege, azaz nem létezik olyan szövegváltozata amelynek hitelességét a zsidóság elismerné, ha az "kompromittálná" egyben - másban. Ennélfogva minden, a Talmud megismerésére irányuló, törekvés "antiszemita talágatásnak" minősül.

Az egyik ilyen találgatás, hogy a legeslegújabb értelmezés szerint, az "ígéret földje" immár az egész világ!
E paranoid tudat hordozó rétege pedig nem a jesivákban a Talmud fölé görnyedő ortodox rabbinátus, hanem a zsidó pénzügyi "elit", az izrael - lobby, az u.n. "neokon - csoport". Ezt az őrült gengszterekből verbuválódott bandát ugyan már "búcsúztatják" az okosok, de - azt hiszem - túl korán. Almási Miklós
cikkéből idézek.

"A neokonok búcsúzatása. Nem hittem volna, hogy Francis Fukuyama fogja megírni ezt a búcsúztatót, most mégis az ő szenvedélyes kritikájával van tele a világ. A pamflettel, ami erről a kormányzati doktrínáról, illetve, a neokonzervatív csoportosulásról, politikatörténeti korszakról szól. Címe ' A neokonok után. After the Neocons. America at the Crossroads]'. A könvy  [A neokonok] a mai [amerikai] admi nisztráció mögött álló laza (?) eszmei politológiai csoport – ill. kormányzati doktrína szenvedélyes bírálata. ... A csoport ismertebb képviselői: Dick Cheney, Irving Kristol, Richard Perle, Robert Kagan, Paul Wolfowitz, A pamflet darabokra szedi és szétlövi e csoport eszmevilágát, téziseit, miközben bemutatja az elmélet vészes politikai következményeit. Kemény írás. Fukuyamának az iraki háború csődje volt az utolsó csepp a pohárban: addig reménykedett, hogy valami jó is kisülhet ebből a politológiai 'iskolából'. Mert hosszú ideig ő is szimpatizált e csoporttal. Most, hogy egyre több ponton derült ki ennek az áramlatnak életidegensége, sőt kockázatos jellege, megunta a vendégszereplést, személyes csalódását is beleírta könyvébe. [Az állásfoglalás  szépség hibája, hogy épp az a Fukuyama írta, aki korábban homlokegyenest ellenkező dolgokat írt. E csoport rajon gója is volt.] [Fukuyama] Úgy látja, hogy ez a csőd be volt programozva e neokon elméletbe. Mert e csoport tézise az volt, hogy a politikát [és főképp a külpolitikát] morális (!) elvek érvényesítéséből, Amerika demok ratikus küldetéséből, valamint egyedül álló katonai erejéből kell levezetni. ... Látható lett az a neokon maga tartás, mely szkepszissel, ha nem megvetéssel kezeli mind az 'országok legitimitását', mind a nemzetközi politikai fórumait [ENSZ], a politika formális intézményeit. ... Az is kiderült, hogy e csoport számára tökéletesen ismeretlen az éppen átalakítani ["demokratizálni"] kívánt rendszerek tényleges élete, kulturális kötöttségei, szokásvilága, vallási rendszere. Arról nem is szólva, hogy senki sem törődött azzal az alapkérdéssel, hogy mi lesz a 'győztes' háború után. Hogyan lehet egy ilyen országot stabilizálni? Ezt mutatja az afganisztáni vagy iraki példa is: a meghozott intézkedések lépten, nyomon ütköznek a valósággal, ... A magasröptű elvek mögül már számos helyen tűnt elő a kiábrándító valóság: az emberi jogok súlyos sérelmei, hadifogoly ügyek, lehallgatási botrányok, és a civil társadalom demokratikus jogait sértő egyéb intézkedések. A neokon retorika nem tagadta e tényeket, a vádakra az volt a válasza, hogy ilyesmivel nem kell törődni: Amerikának az a „sorsa”, hogy világ kül detéséből kifolyólag felette álljon ezeknek a törvényeknek, 'a küldetés országának' nem kell e szabályoknak engedelmeskednie.

Még sok érdekesség olvasható a cikkből és nyilván még több a könyvből. De nekünk tovább kell haladnunk és közelebbről szemügyre kell vennünk egy mondat - töredéket: [Amerika] "a küldetés országa". Mit jelent ez? Nem kevesebbet, minthogy a zsidó (!) "elit" hátaslóként lovagolja, zablával - térdével irányítja, sarkanyúval hajszolja, a valóban buta-gój, Amerikát. Azazhogy... A ló ugyan állat, csak "nepesche" azaz állati lelke van, de értelmes állat és érző élőlény is. Most kezdi igazán érezni, hogy a takarmány egyre hitvá nyabb, a tempó viszont gyorsul, a lovas egyre idegesebb, kiméletlenebb. Meg aztán okos állat is. Nézi maga előtt az utat és látja a szakadékot, amit lovasa nem, mert isteni lelke, "neschmanja", által elébe vetített délibábban gyönyörködik. Nem kizárt, hogy mielőtt az apokalipszis eme lovasa legázolhatná az ellenséget - azaz a világot - a lóval gyűlik meg a baja.  Erre a veszélyre egy baljós villámlás figyelmeztetett: az Oklahoma City-ben 1993 augusztus 3-án végrehajtott robbantás. A tettesTimothy Mc Veigh az US Army veteránja, épelméjű, istenfélő, amúgy becsületes ember. Neki lett elsők között elege Amerika uraiból. A "Hetek" c. neokon [magyar] hirportál az alábbi "színes" tudósítást közölte a kivégzés terveiről.  

"Médiaesemény lesz McVeigh halála Kivégzés főműsoridőben! 'Luxus öngyilkosság állami segédlettel – így tekint saját közelgő halálára Timothy McVeigh, a hat évvel ezelőtti oklaho mai robbantás elkövetője.' Az amerikai történelem legvéresebb terrorcselekménye 168 em ber, köztük 19 gyermek halálát követelte, akik éppen a bombarobbanás helyszíne feletti bölcsődében tartózkodtak. "Járulékos áldozatoknak" nevezte a gyerekek halálát ... állítása szerint ennek ellenére szereti a gyerekeket. Többször idéztem már Madelaine Albraight asszony, az USA egykori külügymi nisztere, nyilatkozatát arról, hogy az Irak elleni embargó következtében elpusztult ötszázezer (!) iraki kisgyer mek halála "elfogadható ár" volt az embargó céljaihoz viszonyítva. Igaz, ő nem mondta, hogy szeretné a [goj] gyerme keket... McVeigh kivégzése 1963 óta az első olyan halálos ítélet lesz, amit a szövetségi kormány hajt végre [a közbeeső években az egyes államok, különösen Texas számos ítéletet hajtottak végre]. Az oklahomai robbantó, öböl-háborús veterán várja halálát, A szövetségi ügynökök gondosan készülnek a kivégzésre, amelyhez egy ötvennégy oldalas "Kivégzési Protokollt" is készítettek – eszerint az ítéletet "hatékonyan és humánusan" kell végrehajtani. McVeigh humánus kivégzése három lépésből fog állni. Először egy olyan szert kap, amitől elveszti öntudatát, majd a következőtől megszűnik a légzése, végül a harmadik szer megállítja szívverését. Az egész folyamat öt-hét percig tart. ... McVeigh egyébként – két riporter által nemrég megírt életrajza szerint – már megfogalmazta utolsó mondatait. Ezekben egy amerikai költő sorait idézi majd: "Én vagyok a sorsom ura, én vagyok a lelkem kapitánya." A gondosan előkészített eseménynek mintegy harminc közvetlen szemtanúja lesz: tízen a médiától, nyolcan az áldozatok rokonai közül, akiket az oklahomai ügyészség választ ki. McVeigh maga is választhat további, legfeljebb hat személyt, aki jelen lesz kivégzésén: két ügyvédet, három barátot vagy családtagot és egy lelki vezetőt. A többi jelenlevő a börtön személyzetéből kerül ki, ők ellenőrzik az eljárás törvényes és humánus végrehajtását. Nem tudom, hogy a kormányzati terroristák mikor lesznek közszemlére kiállítva. Azt biztosra veszem, hogy kivégzésükről nem készitenek majd ötvennégy oldalas "Kivégzési Protokollt". Nem is szüksé ges, hisz a büntetés "humanitását" a cselekmény "humanitásához" kell szabni. A gyermekek pedig szenved tek (!) haláluk előtt - mintegy ötszázezren.

2009.06.07

Folytatom!