Mottó:
Az orbáni állam nem a közjó letéteményese,
hanem a "közrossz" előidézője.

 

 

 

 

Nyolcadik főbűn - az "elvonásos" népnyomor...

Btk. külön kiadás!
 

Rég volt, hogy a vallásos gondolkodás meghatározta a főbűnök fogalmát: kevélység (superbia), fösvénység (avaritia), bujaság (luxuria), irigység (invidia), torkosság (gula), harag (ira), jóra való restség (acedia). Az évezredek jogalkotása, túllépve ezeken a naivitáskokon, nagyon sok mindent tiltott meg, vagy írt elő az embereknek és kegyetlen büntetéssel fenyegette a törvényszegőket.

Feltünő, hogy a bűncselekményekként úgyszólván kivétel nélkül olyan bűnök neveztetnek meg, amit a sok szegény ember szokott elkövetni. A kevés gazdagra nagyon kevés és nagyon enyhe passzus vonatkozik, ami olyan látszatot kelt, mintha a gazdagok úgyszólván bűntelenek volnának.

Volt ugyan valaki, aki azt állította, hogy a magántulajdon lopás, mivel nem saját munkán és a méltányos cserén alapul, hanem a termelőeszközök tulajdonosainak monopolhelyzetén, amely az idegen munka jogtalan kisajátítását eredményezi. Proudhon volt ő. De őt anarchistának bélyegezték és nem ért a neve. Olyannyira nem, hogy a legkártékonyabb "gógyizó" zsidók egyike Marx  is szigorú bírálatnak vetette alá elméleti és politikai nézeteit „A filozófia nyomorúsága” c. művében és máshol.

Minden eddigi büntetőjogi szemlélet egy jogi "fikción" alapul. [A jogi fikció a jogi norma célzott hatásának érdekében alkalmazott jogalkotás technikai megoldás, amikor egy tudottan valótlan tényállást valóságosnak fogad el ...] E fikció lényege, hogy a bűnözés "közjó" letéteményeseivel:  a törvényhozással és a bűnüldözéssel szembenálló, azon kivül álló valami. Ha tehát a bűn elnyeri méltó büntetését, orvoslást nyer a társadalom erkölcsi rendjében keletkezett sérelem, adott esetben megtérül az okozott anyagi kár is.

A büntetőjog elmélete a bűncselekmények osztályozásánál megalkotta az eredmény-bűntett fogalmát. A büntetőjogi eredmény a fogalom legtágabb értelmében
egy külvilági változás, ami az elkövetői magatartás következtében jön létre. A büntetőjogi eredmény a "rossz" egyik szinomímája. Sajnos a "rossz" csak erkölcsi kategória, mert a büntetőjog nem definiálja. A rossz ellentéte a "jó" is erkölcsi kategória [erkölcsileg jó az, ami elősegíti az egyén tökéletesedését, fejlődését testi ill. szellemi, lelki téren és egyúttal hasznára, segítségére van a többi embernek is].

"bűncselekmény" egyedi jelenség. Hatóereje korlátozott. A "bűnözés" viszont társadalmi jelenség és elterjedtségének függvé nyében negativ hatást gyakorol egyes társadalmi rétegekre, vagy akár az egész társadalomra. A "rendszerváltás" jellegzetes figurája Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész hírhedt tézise úgy szólt, hogy a társadalomnak meg kell tanulnia "együttélni" a növekvő bűnözéssel. A "ne állj ellen a gonosznak" krisztusi tételének felelevenítése az ex párttitkár részéről döbbenetes hatásunak bizonyult.  

A büntetőjogi
" rossz" sokféle érdeket sérthet. Témám szempontjából csak azt a bűncselekmény fajtát érintem, amelyet a törvény vagyon elleni bűncselekménynek nevez. A "vagyon" szó, mint büntetőjogi fogalom, elég sületlen kifejezés, hisz az iskolás uzsonna csomagja, vagy akár mobiltelefonja a szó általános értelmében nem vagyon. Inkább olyan "anyagi javakat" kellene mondanunk, amelyek az egyén testi szellemi szükségleteit, netán kényelmét szolgálják.

A vagyon elleni büntettek
"clam, vi aut precario", vagyis titkon, erőszakkal vagy "kéréssel" követhetők el, ami megfelel a lopás, a rablás és a csalás fogalmának. Mindhárom elkövetési mód valakinek anyagi javaitól való megfosztását jelent; az egyénnek személyes tulajdonára vonatkozó jogát csorbítja. E jogsérelem lehet csak bosszantó de azzal is járhat hogy a megkárosítottat nélkülözésnek teszi ki.

A tulajdonhoz való jog egyike az alkotmányos alapjogoknak. Ha elvesznek valakitől olyan valamit amit már magáénak tudhat, az alkotmányos rend is sérül. Eddig minden logikus, minden világos, tehát egyértelmüen szabályozható.

Az alkotmány azonban nem csak a már megszerzett javak birtoklását, használatát, hasznainak szedését (tulajdoni jogosultságok) garantálja, hanem az egyén emberhez méltó léthez való jogosultságát és az ehhez szükséges társadalmi juttatásokat is. E téren a jogsérelem akkor áll be, ha az egyén nem kapja meg ami alanyi jogon járna neki. A juttatás elmaradása kapcsán azonban hiába keresnénk lábnyomokat, újjlenyomatokat, feszítésnyomokat, stb. Nincs sima szavú csaló sem. Itt tehát nem
"elkövetőt", hanem "felelőst" kell(ene) találni, ami szerfölött nehéz - lenne, ha egyáltalán keresnék.

Az isten kegyelméből, de inkább a magyar választó polgár határtalan ostobasága révén, nyakunkra ült fideszes bűnszövetkezet, kétharmados hatal mának bebetonozása érdekében megalkotta saját (!) alkotmányát is,
"Alaptörvény" néven. A töménytelen tömény baromságból, amit ebben az irományban össze hordtak, elég csak a "Hitvallás" néhány passzusát ide biggyeszteni emlékeztetőnek.

Valljuk, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja a munka, az emberi szellem teljesítménye.
Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.
Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.
Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi.

[Kíváncsi lennék mekkorákat röhögtek Orbán, a tudatalattija Simicska, és fölöttes énje Kövér amikor ezeket a lózungokat - ami csak azért nem gúnyvers, mert a sorvégek nem rímelnek - elolvasták.]

A lózungok irányából az Alaptörvény jogi normáihoz közelítve a következőket olvashatjuk 
XIX. cikk (1) bek.  
"Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározotttámogatásra jogosult.(2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg."
XX. cikk (1) bek.
"Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez."

Az alaptörvény betű-boglyájának olvasása fokozódó izgalommal jár. Így már kellően felspannolt állapotban jutunk el a "Közpénzek" c. fejezethez. Itt olvasható - írott malaszt gyanánt - 37. cikk (1) bek. "A Kormány a központi költségvetést törvényesen és célszerűen, a közpénzek eredményes kezelésével és az átláthatóság biztosításával köteles végrehajtani." 
Továbbá 39. cikk (2) bek
"A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok."

Mindez szépen hangzik, de sluszz (!), nincs tovább!

Ezek a normák hatékonyak lehetnek egy jogállamban, ahol az erény és illendőség szabályait (pl. ne köpj a plafonra) nem is kell írásba foglalni, úgyis mindenki igazodik hozzájuk. Teljességgel elégtelen azonban egy rablóbanda esetében, amely - látjuk - ugyanúgy belehülyült a harácsolásba, mint egy piranha csapat a falásba, amikor a zsákmány feltépett sebéből ömleni kezd a vér.

Egy szabályozási elem ugyanis - nem véletlenül -
"kifelejtődött" ebből a handa-banda irományból: az arányosság (aranymetszés) törvénye, amely kimondaná, a közpénzek felosztását úgy kell kimódolni, hogy az uralkodó osztály - a kecske - csak annyit zabálhasson, hogy a népnek, a lakosság 99.99 %-ának, elegendő káposzta maradjon. Mire is? Ennivalóra, gyógyszerre, közüzemi díjakra; uram bocsá' egy kis szórakozásra, egy - két könyvre, színházra, utazásra, stb.

Így osztja a pénzt a felcsúti cigány és bandája? Nem! Nem így osztja!

Hát hogy osztja?

Alkotmányosan, költségvetésileg... Csakhogy ha nem jut szerény mértékben (!) mindenkinek "mindenre", akkor nem költségvetési elosztásról, hanem költségvetés útján végrehajtott elvonásról van szó. Ez az elvonás egyáltalán nem elvont fogalom. A való világban a következő formákban jelenik meg

Mindez, összhatását tekintve, ahhoz hasonló helyzetet idéz elő, amely a nemzetközi emberjogi egyezményekben emberiesség elleni bűncsekemény nek, népírtásnak minősül.

Az 1948-ban kiadott, a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, ENSZ egyezmény, az ún. Genocídium-egyezmény, szerint népírtásnak minősül valamely népcsoport olyan életfeltételek közé kényszerítése, ami alkalmas a csoport teljes vagy részleges fizikai megsemmisítésére (például mesterséges éhínség, halálra dolgoztatás); vagy az olyan intézkedések, amelyek célja a csoporton belüli születések meggátolása (biológiai népirtás), valamint gyermekek erőszakkal áthelyezése a csoportból egy másik csoportba.

Mi még épp nem tartunk itt, de bűnöző "elitünk" ebbe az irányba terel bennünket. Amit tesz, szándékos bűncsekemény amelynek következményeit esetleg nem kivánja de azokba közömbösen belenyugszik (eshetőleges szándék - dolus eventualis).

Idáig jutván két fogamat, ill. "intézményt" kell külön - külön, majd egymásra hatásukban megvizsgálnunk. Egyik a "redisztribúció", a másik a korrupció. A redisztribúció az állami jövedelmek
elsődleges (!) újraelosztása, a költségvetés által. A másik a korrupció a bűncselekmények királya, a leleplezhetetelen, megbüntethetetlen bűn.

Mi közük egymáshoz? Látszólag semmi. És mégis! Úgy összetartoznak mint a fény és az árnyék az ősi Jin és Jang szimbólumban. A kérdés kapcsán 2010.04.01-napján írtam egy tünődő blogot "Korrupt e a bronzember" cimmel. Az írás Kósa Lajosról szól... Szerénytelenül ajánlanám szíves figyelmükbe mert a korrupció ezen "költeményét" nem akarom ide beiktatni. A lényeget sem idézgetem kék színnel. Elég talán annyi, hogy...

A költségvetésben azért kell stadionokra, nem pedig öreggondozási, ill. gyermekélelmezési intézményekre, fordítani a közpénzt, mert az előbbi másodlagos (!) újraelosztásra kiválóan alkalmas, az utóbbi pedig egyáltalán nem az.

Miről is van szó? Például a Kósa Lajos törvényhozó által (is) megszavazott állami pénz, mint "stadionpénz", magánkézbe kerül. De kiébe? Itt a dolog lényege! A zsiros koncot az kapja, akit ugyanaz a Kósa Lajos honatya, mint Debrecen város polgármes tere, "helyzetbe hoz", közbeszerzés ide - közbeszerzés oda.
Most kínos meglepetést színlelünk azon, hogy Vída Ildikóra [Simicska utódjára, meg mit tudom én, még micsodájára] a korrupció árnyéka vetült. De milyen régen volt már, hogy a Viki Leaks jóvoltából
kiszivárgott - a Lalit "Mr. 20 százalékként", a befektetők barátjaként, emlegetik város- ország- sőt világszerte. A HVG cikket nem akarom idecsámcsogni, elolvashatja, aki akarja. [Persze itt valódi befektetőkről szó sincs, csak olyanokról akik az állam pénzét "fektetik be"...] No és mi baja lett a Lalinak, még Amerikából se tiltották ki...

Ami engem illet, az ártatlanság vélelmének talaján állok. Nem hiszek a húsz százalékban, legfeljebb tízben... Ez is eléggé ösztönző ahhoz, hogy a honatyák a nagy pénzeket a piramisépítők kezére játsszák és az öregeken, a betegeken, meg a gyerekeken spóroljanak.

A gyengék kifosztása szégyenteljes valami. A "tisztességes" rabló - miként Bicska Maxi - rejtve hordja tőrét, s pisztolyát. Meg arra is ügyel, hogy "tollasodása" ne szúrjon szemet, főleg ne keltsen közfelháborodást. Szeméremből teszi? Nem, a lebukást elkerülendő.

Orbán és bandája úgyszólván nyiltan lop és rabol. Ezzel dicsekszik, proccol, sőt nem átall áldozatain gúnyolódni sem. Felháborító példák sokaságával igazolhatnám állításaimat, de fölösleges, mert ilyenekkel van tele a sajtó és a 'zemberek hócipője.

Normális az, hogy ma  a (fideszes) tolvajnak nemcsak szégyenérzete, de veszélyérzete sincs? Normális! Normális, mert a "jogrendszer" olyan, hogy minden disznóság elparentálható azzal, 'tán erkölcstelen, de nem jogszabályba ütköző. Hogy lehet ez? Csak úgy, hogy a jogszabályokat bűnözők alkotják, "kiskapusra". Ha valaki most azt gondolná hülyeséget beszélek, ehelyett gondoljon a háztartási fűtőolaj és a gázolaj kettős árképzést enge délyező jogszabályaira.

Egy jogszabály azonban sohase' lehet olyan pongyola, hogy az ütközés lehetőségét teljes biztonsággal kiküszöbölje. A "jogalkotó" mellett tehát olyan "jogalkalmazó" apparátusra is szükség van, amely a "jogi balesetek" lehetőségét kizárja, vagy elhanyagolható mértékre csökkenti. Egy ilyen szervezet járatta be az állami szintű (méretű) bűnözést. A főpróba az "olajszőkítés" volt. Az apparátus fényesen debütált. Az "apparátus" kifejezés alatt persze nem a bűnt (nem) üldöző szervezeteket kell érteni, hanem egy "polipfejet", de haladjunk sorjában.

A "bűnüldözés apparátusa" alatt az ügyészség, a rendőrség, a vámhívatal, az adóhivatal és a nemzetbiztonsági hivatal volt értendő akkoriban. Az Ügyész séget az a Györgyi Kálmán uralta, aki - lásd fentebb - a bűnözéssel való kötelező együttélés doktrináját megalkotta és gyakorlatát kialakította.
A jó úr lepedőnyi sajtónyilatkozatában [1993. 07.27 - Magyar Hírlap Extra - Pintér Dezső] nem tért ki arra, voltaképp mit ért "a bűnözésen"? Már tudjuk. A rendőrbűnözést is a "tűrt" kategóriába sorolta, meg a kiváltságos bűnözőket is [országyűlési képviselők, bankárok, stb.] Lehet, hogy később lábjegyzet ben megemlítek majd néhány nevet, esetet.

A Belügyminisztériumot Dr. Boross Péter úr, az Országos Rendőrfőkapitányságot Pintér Sándor úr igazgatta a legfőbb ügyész úrral mindenkor a legteljesebb egyetértésben, sőt - Pintér úr esetében - szinte barátságban. A rendőrségen a nagyhirtelen felállított különleges ügyek osztálya "foglalkozott" az olajügyekkel.

Nem is részletezném hogyan. Szerintem elegendő csak annyit említenem, hogy az osztály élére Kiss Ernő dandártábornok urat állította a két fenti úr. [A fénykép nem karikatura...] A dandártábornok úrról jószerint annyit őríz a népi emlékezet, hogy lehugyozta a rendőrpalotát. Olajügyi ténykedéséről nem szólnak a krónikák.

A vámhivatal főnöke Arnold Mihály próbált protestálni pl. az olajtörvények ellen, persze hasztalan. A "párt olaját" [MSZP] szállítő olajszerelvénytől ráadásul az ő orra is fokhagymás lett. [Kegyelettel emlékszem rá. Már megint ügyvéd voltam, amikor a rendőr szak szervezet akkori vezetője társaságában felkeresett azzal, hogy csak meg akart ismerni. Olajügyekről nem volt szó. A végén kissé erősebben és hosszabban szoritotta meg a kezem a szokásosnál... Ilyesformán jártam egyszer Kuncze Gábor későbbi belügyminiszterrel is...]

Arnoldnak nem a legfőbb ügyész, hanem a pénzügyminiszter - előbb Szabó Iván, majd Kupa Mihály - parancsolt. Megyei főügyészi szolgálati időm Szabó Ivánéval esett egybe. Róla mit is mondhatnék? [Mondhatnék!] Úgy megértették, kiegészítették egymást a fenti urakkal, mint a zsák meg a foltja.

Eddig a "bűnüldözésről", vagyis a hivatali bűnpártolás első lépcsőjéről beszéltem. De van tovább [feljebb] is. Erre akkor jöttem rá először, amikor parlamenti vizsgálatot kezdeményeztem Györgyi Kálmán ellen. Az Országgyűlés jogi és igazságügyi bizottsága lépett sorom póba, élén Salamon Lászlóval, amely patyolatra fehérítette a legfőbb ügyészt. Solomon - az Orbán ember -  most alkotmánybíra...

A második leckét a Parlamentben kaptam, amikor a Pallag-féle "Olajbizottság"  tanúként hallgatott meg. A bizottságban együtt ült az akkori kormány- és ellenzéki pártok képviselete. Én azt hittem, hogy az egyik oldalról támadni, a másik oldalról pedig védeni fognak, ahogy ezt a parlament űléstermében játsszák a nyilvánosság előtt. De nem! Csak szegény Pallag volt mellettem és mindenki ellenem. Úgy éreztem, a "bűn nagykoalíciójával" állok szemben. A legpimaszabb a szadeszes Kóródi Mariska volt [később miniszter lett. Mi is lehetett volna...]

Vallomásomban azt találtam mondani, a legfőbb ügyész akadályozott a hajdú-bihar-megyei olajügyek nyomozásában, ezzel hivatali visszaélést (bűnpártolást) követett el. Na' ez után jöttem rá, milyen okos volt, aki a "ne szólj szám nem fáj fejem" formulát feltalálta. Megtapasztalhattam ugyanis, hogy működik a "leggonoszabb kaszt" a bíróság ha móresre kell valakit tanítani, aki nem tudja tartani a pofáját.

Előbb bűnvádi eljárás alá vontak "rágalmazás" címén. A legfőbb ügyészt az ügyvédség legfőbb vezetője Bánáti János úr képviselte ellenemben és egy példátlanul tistességtelen eljárásban Malina bíró úr el is meszelt. Ezzel nem kötöttem be. A legfőbb ügyész sikerrel kereste és találta becsületét nálam. Neki (kamatokkal) másfél milliót kellett leszurkolnom.

Ezt az írást nem szánom siratófalnak. Nem tehetek róla, hogy "magánügyem" szervesen illeszkedik a témába.

Idáig kormányfő nem keveredett a dologba. Ám Antall József cipőjében már Orbán Viktor járt, amikor az Olajbizottság munkába fogott. Orbán előre nyilatkozott Pintérről. Nyilatkozatának lényege, hogy minden "lejáratási kisérlet" tárgytalan, mert Pintér minden gyanún felül áll. Itt nem részletezem, de nyilt titok, hogy e két ember között szoros, sok szálból szőtt eltéphetetlen kapcsolat van. Voltaképp sziámi ikrek, akiket a bűn nemzett és egy beteg társadalom anyaméhe hordott ki. Őkelméék épp az olajügyben kompromittálták magukat együtt - egyértelműen. Előre látható volt, hogy ez a duó a jogállamiság alapjait fogja szétmállasz tani.

Jó régen -
2010.03.21-én - bocsákoztam ezzel kapcsolatban (bal)jóslásokba, "Létrejön e Európa első bandita mintaálla ma?" c. írásomban. A riasztó lehetőségek felsorolása után a kérdések összegezése és a válasz így hangzott.
"Képzeljük csak el, mi lenne ha sikerülne Pintér úr irányításával egy olyan szuper - minisztériumot létrehozni, amely minden közhatalmi jogosultságot és minden fontos információt birtokló szervezetet egy személy irányítása alá von, és ez a személy épp egy Pintér Sándor, a gazda pedig épp egy Orbán Viktor?
Nos egy ilyen 'rablásra' van példa! Molnár Ferenc ifjúsági regényében A 'Pál utcai fiúkban'. Itt - és csakis itt - eshetett meg, hogy megjelentek a Pásztorok és az idősebb, kijelentvén 'einstand' (!), elvitték az összes golyókat. Nos, ez az Orbán - Pintér duónak nem fog sikerülni! Ezt megjósolhatom! 
Tévedtem. Mindaz amitől tartottam mára befejezett, közismert ténnyé vált. Amit most nem írok le ide, érzékelteti a cikk frontképe... 

A banditaállam szervezeti alapelve a "teljes lefedettség doktrinája", amely mai témánk szempontjából annyit jelent, hogy az állam áthatja a társadalom minden szegmensét és ezek működését közvetlenül befolyásolja. Ehhez némileg hasonlít a "hagyományos maffiaszervezet" működése, amely csak akkor lehet tartósan zavartalan, ha tevékenységi körében minden lehetséges veszélyforrást kiiktat a törvényhozástól a sarki rendőrig. A módszer általában a lefizetés (korrumpálás), szükség esetén erőszak alkalmazása, a gyilkosságokkal bezárólag.

Ennek a lényege az, hogy alulról/kívülről fertőzve torzitja az állami szervek működési rendjét, "algoritmusát".  Ezt a jelenséget a gyógyászatban "exogén" ártalomnak nevezik.

A betegséget élő szervezet olyan állapotaként írják le, amelyben
"az életfolyamatok a normálistól eltérnek. A testi – lelki – szellemi egyensúly felborul, amely akadályozza az ember mindennapos tevékenységét és a társadalmi életben való részvételét. A betegség lehet örökletes, szervi eredetű, parazitás vagy sérülésből eredő. Ezenkívül lehet pszichoszomatikus, vagyis lelki eredetű is. A betegség keletkezésében belső és külső tényezők szerepelnek, e tényezők bizonyos esetekben önállóan, más esetekben együttesen hozzák létre a betegséget, illetve annak tüneteit. A belső (endogén) tényezők egyben megszabják a külső (exogén) tényezők szerepét is."

Úgy tűnik, hogy a társadalmi folyamatok, ill. az emberi szervezetben játszódó folyamatok nem hasonlíthatók össze egymással, mert elképzelhetetlennek látszik, hogy egy intézmény olyan hibás (alkat)részeket tartalmazzon, amelyek teljes bizonyossággal megakadályozzák az egész rendeltetésszerü működését.

Ilyen "állatorvosi ló" valóban nem születhet, de létrehozható! A Fidesz-állam az élő példája annak, hogy egy politikailag kretén nép (a magyarság ilyen) "szabad akaratából" létrejött hatalom "alkotmányos", ill. "demokratikus" módszerekkel hogyan hozhat létre tudatosan olyan szervezeteket, ill. hogyan koordinálhatja e szervezetek olyan összeműködését, amelynek révén a társadalom vagyonának mgengedhetetlenül nagy hányada egy bűnöző klikk magánvagyonává, fényűző életmódjának forrásává válik. Ezt a szemünk előtt játszódó folyamatot oldalakon keresztül "méltathatnám", de ezzel csak köztudott, közhelyszerü tényeken, jeleségeken rágódnék.

A lényeg tulajdonképp egyetlen bővített mondattal is leírható. A semmiből jött, tehetségtelen, tudatlan senkik, luxus fogyasztás mellett, máról holnapra százmilliós vagyonokat halmoznak fel, amelynek eredetét illetően az államhatalom megelégszik anekdóta-szerü magyarázatokkal és eszébe sem jut, hogy báránykáit megkopassza. A Fidesz mocsár színesen csillogó felszíne alatt társadalmi pokol jött létre, amelynek viszonyairól fentebb esett szó.

Az ilyen embert "parvenünek" tartják és a következőképp definiálják "Társadalmilag felkapaszkodott személy, aki szegény sorból származik, hirtelen meggazdagodott, és előkelőnek tartott szokásokat utánoz. Egy parvenü sokszor válhat nevetségessé, ha nem ismeri viselkedési szabályokat. Egy parvenü megfeledkezik arról, hogy honnan származik." Nyilvánvaló, hogy az aki ezt a meghatározást összeállította, nem ismert igazi fideszes parvenűket, mert ha ismert volna, a leírás a következőkkel egészülne ki. "Sok parvenü undort és felháborodást vált ki azzal, hogy gúnyolódik a nála kevésbé 'szerencsés' embereken. Azt állitja, aki szegény annyit is ér. Meg hogy senki se méltatlankodjon, mert negyvenhatezer forintból családostól meg lehet élni, stb., stb."

Nyilvánvaló, hogy a Fidesz parvenü "uralkodó osztálya" tulajdonképp büdös, hústépő, egymással is marakodó, kacagó hiénafalka, amelyet le kell bunkózni!

Ez persze "költői kifejezése" csupán a társadalmi tennivalóknak. A Fidesz demokratikus választáson való legyőzése ugyanúgy nem oldana meg semmit, mint a "rendszerváltás". Mindössze annyit "eredményezne", hogy a politikai szinpadon más szereplők más műsorszámokat adnának elő. A Fidesz "törvényhozással" létrehozott társadalmi igazságtalanságok "betonszerkezete" meg se érezné a változásokat.

A "szélsőjobboldal" számára komoly fejtörést okoz, hogyan viszonyuljanak a CIA által szervezett "majdanizáláshoz". A többség az élősdi Orbán rezsimet a kisebbik bajnak véli, következésképp egy lapátnyi földet sem hajlandó "ráfordítani". A magyar sorstragédia lényege, hogy csak ilyen alternatívák között lehet választani. Tehát mi a teendő? [Fejünk se' fájna ha élne Lenin elvtárs, mert ő megmondaná...]

Így, hogy magunkra vagyunk hagyva, amondó lennék hogy...

Úgy látszik, ZsidóAmerika komolyan elhatározta, hogy eltakarítja az egész Orbán bagázst. Úgy vélem, ezt a processzust az atomizált, billentyü-püfölő szélsójobbnak nincs módja megakadályozni. Orbán meg pláne nem tudja megakadályozni. Még azt sem, hogy ikerpárját Pintért leoperálják róla. Ami a beutazási tilalom meghírdetésével indult és Vida Ildikó felé terelődött nem más mint a játszma kezdőlépései. Orbán magától is tudhatná, de ha nem tudja Pintér elmesélhetné neki, hogy nem "papirfecnikről" van szó. A CIA - ahogy szokta - dossziékat fektetett fel mindenről, mindenkiről. [Film és hangfelvéte lek, jelentések, okirat-másolatok, stb. amelyek többet tudnak az egyénről, mint az sajátmagáról. A sok nyálas villatulajdonos ha megkérdezné, honnan - miből van a villája, a CIA fillérre megmondaná neki...] 

Pintér azt is tudja, ha Ildikó dossziéja egykilós, az Orbáná tíz, az övé meg legalább húsz kilót nyom. Már el is kezdte a
rinyálást a Magyar Nemzetben, hogy aszongya' karaktergyilkosságot terveznek ellene. Arra, hogy karakternek tartja magát, már nem is tudok mit mondani. Viszont gyilkosságról szó sincs. Elég, ha egy kicsit megnyitják a csapot [meglazítják a dosszién a spárgát] és a szarszag elkezd terjengeni körülötte, majd - mint az esztergomi bíboros rabbi tömjénfüstje - körbe lengi az egész díszes társaságot...

Abban biztosak lehetünk, hogy a CIA csak annyi merkaptánnal szennyezi a levegőt, amennyi feltétlenül szükséges az eredmény kiváltásához. Csak azt nem tudjuk, mi van a forgatókönyvben? Sima bukta, vagy véres? Én a simára tippelek, de erre, meg az ellenkezőjére sincs megfelelő következtetési alapom.

Attól viszont teljes joggal tartok - ha Orbán nem húzza be elég gyorsan és elég mélyen a farkát és eltakarítják - megmarad mindaz, amit "alkotott", hisz az mindenben megfelel a kapitalizmus farkastörvényeinek. Mi meg úgy járunk, ahogy Lucifer mondja a Tragédia egyiptomi jelenetében "Mig a tömeg, nem nyerve semmit is, Nevet cserél, a gazda megmarad...", mivel a tömeg a végzet arra rendelt állata, hogy minden rendnek malmán húzzon. A magyar tömeg meg pláne...

Mindazonáltal a tervezett "cégér cserébe" nem nyugodhatunk bele, mert attól koldulunk. És most arra kérem olvasóimat, vegyenek egy mély lélegzetet mielőtt folytatják az olvasást.

Bizarr gondolatok, felvetések következnek.

Az orbáni osztály-állam egyszersmindenkorra felül - azaz kivül - helyezte magát a társadalmon. Ez eleve kizárja, hogy mint nem jogállamot jogállami eszközökkel reformálják. Az élősdi osztállyal együtt kell megdönteni, amely létrehozta. Ennek legjárhatóbb (de nem feltétlenül egyedül járható) útja, a forradalom, a polgárháború.

Elrugaszkodnék a realitásoktól? Milyen realitásoktól? A múlt, a jelen, vagy a jövő realitásaitól? Kezdjük talán a múlttal.

A Nagy Francia Forradalom XVI Lajos király ellen majdnem szabályos bűnperben hozott ítéletet. Magát az uralkodó osztályt azonban a "gyanúsak" ellen hozott törvény alapján számolta fel. "Végre ... meghozták a sokszor sürgetett törvényt a gyanúsok ellen. (Merlin törvénye.) Gyanús mindenki, ki viselet, rokonság, szó vagy tett által a zsarnokság vagy a foederalismus barátjának tartható." A párizsi Gréve téren és máshol felállított nyaktilók nem a büntető törvénykönyv, nem is a büntető eljárási törvény, hanem a gyanúsak ról hozott törvény alapján működtek.

[Itt kell közbevezni - a "polgári forradalomnak" nem kellett a kivégzettek vagyonának konfiskálásával bíbelődnie, hisz a földbirtokos osztály vagyona a föld hozzáférhető volt. Ma merőben más a helyzet. A diadalmas polgárság a feudális osztálynál sokkal mohóbbnak, rafináltabbnak bizonyult és vagyonát (főleg külföldi) bankszámlákon rejtette el úgy, hogy csak "segítségükkel" lehet felkutatni és a nemzeti vagyonba visszafejteni. Erről lentebb bőven esik majd szó.]

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom - névlegesen - a Nagy Francia Forradalomban győztes polgárság, vagyis a kapitalisták ellen irányult. Most itt nem részletezem, hogy ez a zsidóforradalom voltaképp az elmaradott Oroszország keresztény (nemzsidó) földbirtokos és tőkés osztályát volt hivatott megszüntetni. Bestiális módszereiben nagy példaképét igyekezett utánozni. A folyton éleződő osztályharc elméletét, minden ellenkező állítással szemben, nem Sztálin, hanem a szifiliszes szörny Lenin találta fel és ültette át a gyakorlatba. "A kizsákmányolók ellenállása megdöntésük után élesedik ... megtízszerezett energiával és dühvel harcolnak, hogy visszaszerezzék, amit elveszítettek." [Glezerman - "A kizsákmányoló osztályok felszámolása a Szovjetunióban" 110. old.]  Szerinte "a kizsákmányolók elnyomása minden más háborúnál kíméletlenebb ... A proletárdiktaúra körülményei között múlhatatlanul polgárháborúra vezet." [U.ott. 111 old.] Lenin a pofájával és a tollával gyilkolt. A "munkát" helyette Felix Edmundovics Dzerzsinszkij elvtárs végezte, aki a gyanú sak törvényének "jogelvei" alapján a Cseka "büntető eljárásának" szabályait a következőkben fogalmazta meg. "Nem folytatunk (hosszadalmas) bűntető eljárásokat. A nyomo zásnak csupán az 'elkövető' személyazonosságát és osztály-hovatartozását kell tisztáz nia." ... agyonlövése előtt...

E megoldás "erkölcsi alapját" az a tény jelenti, hogy Marx tanítása (legalább) abban a vonatkozásban igazolódott, hogy "a munkásosztály relatív és abszolut elnyomorodása folytán mindíg mélyebb lesz a szakadék az egyik póluson felhalmozódó gazdagság és a másik póluson növekvő szegénység között." [U.o. 43. old.]  
Ezen a XIX és a XX században még világszerte vitatkozni lehetett. A XXI században már nem lehet, a négy és fél millió szegény Magyarországán meg pláne nem lehet. A helyzet mára annyiban változott, hogy a hagyományos értelemben vett munkás/proletárok köre bővült. Már az elnyomorodók közé tartoznak az orvosok, pedagógu sok, stb. is. 

Közbevetve... A nyomor haszonélvezője a világzsidóság mindíg gondoskodik arról, hogy a társdalmi mozgások legalább kétírányúak legyenek és mindkét irány élén ők álljanak. Nem véletlenül lépett színre a "forradalmár" Marxszal szemben a másik rohadt zsidó a "revizionista" Eduard Bernstein, aki "1896 és 1898 között publikálta A szocializmus problémái (Probleme des Sozialismus) című cikksorozatát Die Neue Zeit hasábjain, melyben a marxizmus felülvizsgálatát kezdeményezte." Ezzel másfél évszázadig rágható gumicsontot nyomott a pártemberek és politikusok pofájába. Közben a zsidókapitalizmus - a cionizmus kúszó kígyója - az átmeneti jóléti kapitalizmuson szerencsésen túl tekergőzve eljutott a világ szinte öszes országának tönkretételéhez, hadszíntérré változtatásához, a viágnyomor intézményesítéséhez...

Visszatérve Oroszországhoz... 


A mély és érzékeny orosz lélek máig is emlegeti (siratja) Dzerzsinszkij elvtársat és módszereit. Belügyi akadémia és belügyi hadosztály van róla elnevezve. A Lubjanka épület előtt magasodó szobrát ledöntötték és meggyalázták ugyan, de restaurálását és újra felállítását tervezik, szervezik, költségelik. Lehet nem pont a Lubjanka elé, de legalább az orosz kegyelet valamelyik emlékterére szándékoznak felállítani...

Mr. Poutin Dzerzsinszkijt illetően persze  ugyanúgy komédiázik, mint minden más kérdésben. A belügyi alakulat felállításáról szóló parancsot ugyan aláírta. Fehér mellszobrát állitólag iróasztalán helyezte el. Ez nem jelent semmit - amíg Putyin űl a trónon. De mi lesz utána? Márpedig - érzésem szerint - egyre közelebb kerülünk a Putyin utáni időkhöz...

Ha Oroszország közrendjét ZsidóAmerikának sikerül felforgatnia és az országot "majdanizálnia", kiszámíthatatlan milyen erők kerekednek felül. Nem precedens, de gondolatébresztő példa, ami a halálra szánt kisköztársaságokban történt, történik. Épp kapóra jött egy Bal-Rad tudósítás az ottani "közjogi" állapotokról.

A tudósítás  a Human Rights Watch kutatója által megszólaltatott Tanja Loksina "úrhölgy" "kálváriájáról" szól, akit azért vettek őrizetbe a "szeparatisták" mert olyan fotókat találtak a tabletjén, melyeken ételt és ruhákat adott ukrán harcosoknak (értsd gyilkos martalócoknak). És tessenek elképzelni
"ezek után arra kényszerítették, hogy ukrán zászlóba csavarva álljon Donyeck külvárosában, egy táblát tartva a kezében, ami azt hirdette, hogy gyerekeket ölt. Az arra haladó gyalogosok felpofozták és leköpték" És a donyecki kommandósok "elvetemült" parancsnoka Artem Malakov erről nem átallja azt mondani, "háborus időszakban nincs helye a tisztességes eljárásnak". A Watch kutató ezután rámutat. "A jelenlegi kelet-ukrajnai törvényen kívüli bűnüldözés nagyjából a szovjet törvénykezés és a polgárőri igazságszolgáltatás keveréke. Irina Dovgan esete igen jól szemlélteti ezt." Éles szeme és elméje van ennek a szarházinak, aki még hozzáteszi- "Minden őrizetbe vett embert megvertek, akivel idáig beszélt. Jogi képviselet és bírósági tárgyalás nélkül elítélték őket, és a büntetések között olyan veszélyes munkák is szerepeltek, mint az ellenőrzőpontok védelme.Nem vehették igénybe ügyvéd segítségét és nem léphettek a kapcsolatba az igazságszolgáltatási rendszerrel. Semmit sem tehettek” Nem tudom, ugyane szervezetnek van e olyan brigádja, amely Putyin "kollégája" Porosenkó csapatainak és szabadcsapatainak nyomában járva konstatálná, ezek hány "mobil"  nyomozót, ügyészt, bírót és ügyvédet visznek magukkal és hol tartják "tisztességes" tárgyalásaikat, mielőtt halálra kínzott "elítélteket" tömegsírba hánynák?

Aztán az is eszünkbe jut, hogy folytak, folynak a "tisztességes" eljárások a guantanamói és az abu grabh-i "igazságügyi intézményekben"...

Őszintén szólva nem is tudom, ki mit szólna, szólhatna ha Lokinát nem teszik közszemlére, hanem tarkón lövik? Ez a hülye társaság nem tudja, hogy a második világháború hadmüveleti területein a "SZMERS" igazságszolgáltatás dívott, amely sokkal kisebb vétségek elkövetőit is likvidálta. [Talán most szerveződnek Új-Oroszország véráztatta földjén az új zípusú SZMERS alakulatok, akik nem lesznek olyan lágyingesek, mint Artem Malakov...]

* * *

Ezek után bátorkodom kitérni arra, hogyan képzelem el az "átmeneti jogszolgáltatást" egy rendkivüli állapot körülményei között.

A kizsákmányoló osztály tagjaival szemben - felszámolásuk idejére - fel kell függeszteni, ill. ki kell iktatni a bűnfelderítő, vizsgáló, vádemelő, bíráskodó szervek működését.

Olyan különítményeket kell felállítani, amelyek saját hatáskörükben végzik a "gyanúsak" felkutatását, letartóztatását és ártalmatlanítását.

A letartóztatás ás ártalmatlanítás fézisai közé egy "fiskális eljárárást" kell iktatni amely a fogvatartott "közreműködését" biztosítja elsősorban magánva gyona hollétének, hozzáférhetőségének és a közvagyonba történő vissza származtatásának "jogilag korrekt" lebonyolításához. Az eljárásnak ebben a szakaszában a "nyomásgyakorlás" minden olyan módszere megengedett, amely a gyanúsított "közreműködési képességét" folyamatosan megőrzi.

A fogva tartott delikvens egyben túsz lenne arrra az esetre, ha az (orgazda) pénzintézet netán nem óhajtana fizetni.

Fentiekből kitűnik, hogy ez az eljárás - a nagy történelmi pédákhoz igazodva, azokhoz hasonlóan - teljesen kiiktatná a "bűnvizsgálat" hosszadalmas, költséges és többnyire teljességgel eredménytelen fázisát. Nem egy vélt elkövető valamely cselekményének, hanem magának a gyanúsítottnak a "tényál lásszerűségét" vizsgálná a vagyoni "re-redisztribució" keretében és érdekében.

A vizsgálat nem tenné magáévá a Fidesz-rezsim olyan nyugati értékelését, hogy "illiberális", vagy különösen "fasisztoid" rendszer lenne. Egy "banditoid" rendszer totális felszámolására törekszik elsősorban a kisajátitott vagyonnak a társadalom részére történő visszaszolgáltatása végett, amely a polgári jogi "in integrum restitutio" vagyis az eredeti (jog)állapot, visszaállításának felelne meg - más eszközökkel... Ezen eljárás ugyanis érvénytelen szerződésekhez kapcsolódik.

Ezért nem kerülhet szóba semmiféle adóamnesztia. Az ebül szerzett egész vagyon visszaszerzését, a megtollasodott keselyük megkopasztását szolgálja.
    
Ah' majd megfeledkeztem a "humanizmusról", minden bűn első számú pártolójáról, a "cél szentesíti az eszközt" felfogás ellentettjéről. Gondoljunk csak az amerikai kényszervallatások elítélésének
elítélésére. A legundoritóbb amerikai disznók egyike "Dick Cheney volt amerikai alelnök eredményesnek nevezte CIA kényszervallatási módszereit, az azokat alkalmazókat pedig hősöknek minősítette az NBC televízió által vasárnap sugárzott interjújában.'Működött. Tizenhárom évig működött. Elkerültünk egy újabb, tömeges áldozatokkal járó támadást az Egyesült Államok ellen' - nyilatkozott az ifjabb George Bush elnök alelnöke a 2001. szeptember 11. után bevezetett eljárásról." Ebben az a szép, hogy azóta már bebizonyosodott, a WTC. tornyok felrobbantását ugyanaz a CIA végezte, aki a foglyokat kínozta...

Van egy ennél felháborítóbb példám is. Engedjék meg, hogy átemeljek valamit egy korábbi írásomból

A "magyarok" közül Konrád Györgyről és nézeteiről ejtenék szót - a jelen témával összekapcsoható - két könyve apropóján [Az "Áramló leltár digitalizált szövege innen is elérhető. ]

A "Leltár" a zsidó erkölcsi világképet tükrözi a grozniji szörnyűségek kapcsán. Kérdezi: milyen politikai cél igazolhatja 3600 gyermek halálát. Kedves fajtestvére viszont így érvelt.  "Madeleine Albright, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete a CBS televízióban azt magyarázta Lesley Stahl-nak, hogy az amerikai szankciók miatt elpusztult 500 000 iraki gyermek halála morálisan igazolható, mert a cél Szaddam térdre kényszerítése volt. 'Véleményünk szerint az ár megérte'. Pontosan ezt mondta. Szavairól az amerikai sajtó szinte alig számolt be, de azokat az arab világban minde nütt vészharang zúgásszerűen lehetett hallani. Ezt követően Albright külügyminiszter lett."  Ennyit elöljáróban Konrádról az íróról, a moralistáról és a zsidóról.

Azóta az is kiderült, hogy Szaddamnak sem atom, sem vegyi fegyverei nem voltak.

Ennyit a humanizmus és a célszerűség viszonyáról. A nyomorgók és éhezők felistzápolásánál magasztosabb cél elképzelhetetlen, ráadásul milliókról van szó!

Ez az írás látszólag a Fideszre van kihegyezve, de egyáltalán nem csak róluk, hanem a pártok fölött uralkodó tőkés kizsákmányolók egységes (!) osztályáról van szó. Ki feledkezhetne meg például az MSZP-s Suchman Tamás egy kori privatizációs miniszterről, aki talán a legtöbb nemzeti vagyont lapátolta külfölde, ill. gereblyélte szét bűnöző barátai között.

Végül arra kellene valamiféle válazt adnom, miféle rejtélyes erő lehet az, amely képes a sarkaiból kifordítani ezt a rothadt, embertelen, rontásra érett világot.

Bármilyen furcsán hangozzék is, a radikális változásokat végrehajthatja egy parlamenti többségű "demokratikus" párt is, mint ahogy Hitler barna forradalma is parlamenti talajon bontakozott ki. Ez a párt csak nemzeti és szociális elkötelezettségű párt lehet.

2014.10.21

Sz. Gy.

 

 

Megosztás