Az írás 2001.10.15-én (!) jelent meg.

 

 


 

 

 

 

 

America's New War = Israel's Old War?

Minket is megesz a [lép]fene?

Emberileg érthető, hogy miután a szuperhatalom a lenyelt műanyag papírvágó késeket se kiköpni, se megemészteni nem tudja , tengeri és légiflottát ragadva nekilódul, megmutatni mindenkinek, hol lakik az isten és ki az úr a glóbuszon, sőt azon is túl.

Elcsépelt frázis, hogy a harag rossz tanácsadó. Nála rosszabb csak
Kissinger és/vagy Brzezinski lehet. Hogy ők most nem tanácsadnak? Ugyan, honnan lehessen azt tudni.

Az már kézenfekvőnek tűnik, hogy mégiscsak előkerült
Bibi Netanjahu forgatókönyve a terrorizmus elleni küzdelem módszereit illetően. Tartottam ettől és ennek hangot is adtam egy korábbi commentemben. Aki nem rest, utána nézhet archívumban.

De ha csupán róla volna szó. Bush mögött feltűnik egy tisztességben megőszült joviális bácsika. A kép aláírása ez lehetne: "Uncle 'Sam' and Uncle Saron". Ha ők ketten együtt kezdik intézni a világ sorát, a dolog kétségtelenűl jó kezekbe kerűl. Sharon már többször bizonyított, Bush pedig csak most kezdi. Igy az is elegendő, ha figyel az öregebbre és igyekszik utánozni annak tánclépéseit. Még javában állt a WTC. amikor Ariel Sharon [2001.szeptember 5-én] Moszkvában beszédet mondott az orosz zsidó közösség tagjai előtt. Erről nálunk egyetlen bulvárlap a Színes Mai Lap számolt be [megmértem (!)] 95x56 mm-es "terjedelemben" ekképpen.

"Saron: Kell egymillió Zsidó!
Ariel Saron izraeli kormányfő szerdán Moszkvában az orosz zsidó közösség tagjai előtt mondott beszédet: - A II. világháború óta nem tapasztalt antiszemita kampánnyal kell szembenézni Izraelnek. Ez a gyűlölet Izrael-ellenes politika álarcát ölti, holott tiszta antiszemitizmusról van szó -mondta és
kivándorlásra [!] szólította fel az oroszországi zsidókat. - Sürgősen szükségünk van egymillió zsidóra - jelentette ki, mondván, hogyha Izrael meggyengülne, vagy netán megszűnne, a világ zsidósága nem élhetne úgy többé, mint eddig."


Kérdés, hogy Saron moszkvai elmefuttatásai érintenek, érinthetnek e bennünket magyarokat? Javaslom, ne siessük el tulságosan a nemleges választ. Inkább olvassuk el újból Sharon nyilatkozatát és gondolkozzunk el rajta. Ha Oroszországból egymillión kivándorolnak,
hova vándorolnak be?

Kétségtelen, hogy a volt Szovjetunió és a jelenlegi Oroszország [Ukrajna, stb.] területén élő zsidóság gyötrő etnikai prés alatt van. Az alatt volt a nácizmus idején is. De mielőtt körvonalazódtak volna a wannsee-i konferencia "határozványai" kísérletek történtek arra, hogy a zsidóságot élve [!] kiszorítsák a német fennhatóság, megszállás, vagy befolyás alatt álló területekről. [Ezen ügy körűl sokan buzgólkodtak. Még a cionizmus nagy tisztelője Adolf Eichmann is! Igen, jól látják-olvassák, Eichmann! Erről sok tanulságosat lehet olvasni
Makai György: "Izrael Állam és a cionizmus" című könyvéből. [Kossuth Könyvkiadó. 1973.]

Ám a Palesztinába irányuló exodust az angol impérium, a nyugatra irányulót pedig a nyugat tehetetlensége (?), ill. közömbössége (?) tette lehetetlenné. A "nagy" Roosewelt jószerivel meg se kísérelte, hogy az amerikai bevándorlási kvótát pár tízezer fővel felemeljék a vészkorszak éveiben. "Méltán" gúnyolódhatott ezen a Völkischer Beobachter olyképp, hogy a zsidók eladók lennének, de nincs rájuk vevő.

A kérdés tehát úgy pontositható a Moszkvában kivándorlási program szervezői Magyarországra mint befogadó országra számot tartanak e és ha igen, mi a kötelező kvóta?

Itt indokolt a "Csurka jelenségre" utalni. A jeles pártvezér és tollforgató kedvenc vesszőparipája Magyarország zsidók általi elözönlése, az "Európai Izrael" megalapítása és ennek folytán a magyar nemzet "palesztin sorba" taszítása.

Nem kizárt, hogy e tézisek puszta fantazmagóriák. Mondhatnók, hogy az egész egy tömény marhaság, de csak akkor, ha egyúttal azt is kijelenthetnénk, hogy Saron Moszkvában marhaságokat beszélt, vagy nem is mondott semmit - hírlapi kacsa az egész.

Mutatkoznak azonban bizonyos jelenségek amelyek figyelmünkre méltók.

Csak az egészen hülye újságolvasónak, vagy televíziónézőnek nem tűnik fel, hogy az antiszemitizmus valós vagy vélt jelenségeire a nemzetközi sajtó, de az Amerikai Kongresszus sem egyforma empátiával, ill. intenzitással reagál.

Magyarország ebből a szempontból mindenesetre hiperérzékeny terűlet.
Miért?

Mielőtt erre válaszolnánk vegyük kissé szemügyre ezúttal is Amerika furcsa háborúját.

Őszintén szólva nem hiszek abban, hogy akár utólag is megtudhatjuk, hogy Amerika világ elleni háborújának voltaképp mi a stratégiai célja és mi a "főcsapás iránya". [Ezt példáúl Sztálin sem verte előre nagydobra, de előbb-utóbb mindig kiderült, volt ilyen irány.]

Felfoghatatlan, hogy miből gondolják az amerikai stratégák, hogy ami eddig nem ment Izraelnek a palesztinok ellenében nekik menni fog a talibánokkal, a mohamedánokkal, a terrorista és nemterrorista antiglobalizmussal szemben?

Hogy nem csupán egy milliárd mohamedánról van szó az kitűnik Bush elnök arra utaló kijelentéseiből, hogy az antiglobalistáknak is meggyűlhet vele a bajuk, mert úgy néz ki, mintha ezek egyúttal anticionisták is lennének.

Amerika az egyes számú hadszintéren Afganisztánban jogtalan és igazságtalan háborút folytat - barbár módon! Érdekes, most senki sem gondol arra, hogy a nemzetközi jogot súlyosan és hivalkodóan sértő háborús bűncselekmények miatt egyszer valahol összeül egy nemzetközi törvényszék és megérkezik Woods őrmester is művészien csomózott kötélhurkaival? Egyszóval megismétlődik nürnbergi igazságtevés.

Lehet, hogy ez a felvetés de jure és de facto abszurdnak, vagy csupán viccesnek tűnik, de erkölcsileg semmiképp sem az.

Az Afganisztán elleni szovjet támadás kapcsán ugyanis az történt, hogy
"... Igen hamar elitélte a szovjetek totális háborúját a Népek Állandó Bírósága, azoknak a régi 'Russel- bíróságoknak' az örököse, amelyek közvetlenül jogelődjük, a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék hagyományaiból merítenek. A Népek Állandó Bírósága vizsgálatot indított a tömeggyilkosság[ok] ügyében." [Stéphane Courtois és szerzőtársai : "A kommunizmus fekete könyve." Nagyvilág Kiadó. 728.old.]

A könyvből megtudhatjuk, hogy a [helyszíni] vizsgálatot egy afganológusra, egy jogászra és egy fényképészre bízták. Az ülést, ahol a verdiktet kimondták a híres párizsi Sorbonne-on tartották.

Ahogy a dolgok alakulnak, már most időszerű lenne az üléstermet lepókhálózni, a talárokat, parókákat a molymegóvóból elővenni, és hirdetést feladni: "afganológusokat, jogászokat és fényképészeket alkalmazunk kiemelt fizetéssel, stb., stb."

A pókhálót és a molyolást csak azért emlegetem, mert például a sabrai és satillai palesztin menekülttáborok lakói ellen végrehajtott tömeggyilkosságok kivizsgálására -ha jól tudom- a rangos testület nem ült össze. Lehet hogy csak a bíróság Állandó, az odafigyelés nem?

Ennek kapcsán indokolt egy rövid visszapillantás Uncle Saron korábban viselt dolgaira.

E témának könyvtárnyi irodalma van. Itt és most meg kell elégednünk néhány szemelvénnyel. A forrás
Kereszty András : "A hosszú villámháború" című könyve. [Kossuth Könyvkiadó 1982.]

A könyből tudjuk, hogy 1981-ben Sharon, mint Izrael új hadügyminisztere, stratégiai koncepciót hirdetett és többek között a következőket nyilatkozta.

"Ami az északi határokon folyik egyenesen nevetséges. Palesztin merénylet, izraeli kommandóakciók, palesztin ágyúzás, izraeli bombázás. A helyzet talán a végtelenségig tart majd? Izrael eddigi katonai vezetői talán nem vették észre, hogy a palesztin taktika csapdájába estek? Hogy a hatalmas irzaeli hadigépezet gerillaharcot folytat a gerillákkal szemben? Legalábbis átvette azok harcmodorát. Ennek véget kell vetni! Korlátozott visszacsapások helyett háborút kell indítani.'Rövid és brutális háborúra van szükség."[7.old.]

A jelenlevők a szerző szerint megdöbbenten néztek össze.
"Hiszen ez a terv a jövőre vonatkozóan ingatag logikai kártyavár volt. ... Ezúttal nem hadsereg áll majd hadsereggel, nem állam az állammal szemben. Az izraeli hadigépezet egy népre támad."[8.old.]

Nos a háború megindult és brutalitásokban nem volt hiány. Izrael megámadta Libanont, különös tekintettel a palesztin menekült táborokra, a terrorizmus "fészkeire".

Az Army most nagyjából ugyanezt, ugyanígy teszi Afganisztánban!

Persze előbb hallunk a haditechnikai fölényből adódó "győzelmekről" és majd csak később a brutalitásokról, vagy egyszerüen a pusztába üldözött koldússzegény embermilliók mérhetetlen szenvedéseiről.

A bombázás a mennyiségi mutatókat illetően jól halad, mert ugyebár az üzlet az üzlet, a recesszió meg recesszió. Ami viszont a sebészi, sőt mikrosebészi pontosságot illeti: meglepő, hogy a méregdrága technika milyen keveset fejlődött Belgrád óta. [Ott történt ugyanis, hogy amikor a cirkáló rakéta, sebészi pontossággal, befordult a sarkon egy olyan épülettel találta magát szemben, melynek nem szabadott volna épp ott lennie. A kínai nagykövetségről volt szó ...]

A mostani vadászat terítéke is meglehetősen változatos. Eltrafáltak egy olyan ENSZ. intézményt, amely Afganisztánt szerette volna a szovjetek által lerakott több millió aknától mentesíteni. Azután következett a Nemzetközi Vörös Kereszt egyik intézménye, echte amerikai halottakkal. És legutóbb a talibánok esküdt ellenségei az Északi Szövetség afgánjai, Amerika szövetségesei, kerültek rakétavégre. Ám meglehet ez utóbbi esetleg nem véletlen, hiszen fennforog az a veszély, hogy valami megfoghatatlan ok miatt később ők is terroristákká lesznek, mint Oszama bin Laden. [Mióta a "Comment" ezen részét írtam, a sajtó egyre újabb találatokról számol be. A felsorolást tehát itt hagyom abba, mert a cikkírást egyszer be kell fejezni ...]

Az Army presztízse tulajdonképp nem is ezen múlik, hisz már Sztálin is megmondta, hogy ahol gyalulnak, ott bizony hullik a forgács. A baj az, hogy az Army az istennek sem akarja meghágni az afganisztáni hegyeket. Nem fűlik a foga a kies Pamirhoz, pedig valahol ott bujkál a krampusz. Úgy látszik a nepáli ghurkák sem kezdték el a hegymászást. Aztán szó esett az angol SAS-okról mégpedig teljes létszámmal, tokkal vonóval. Vajh' hol repkednek mostanság?

Kérdés hogy ebben a konstellációban mi a szerepük az ultra, infra, PC., CD., TV., Radio és ki tudja még milyen technikával felszerelt amerikai kyborgoknak? Igaz is, ők sem hegyi kecskéknek szerződtek. Tehát várnak, míg a légierő meg nem szabadítja a hadiraktárakat az inkurrens bomba és rakéta-készletektől. És azután mi lesz?

Úgy tűnik ezúttal a szennyes háborúk sablonja sem igazán hatékony. Az északi tálib-ellenes erők vélhetőleg nem jutnak abba a helyzetbe, hogy szent dühvel gyilkolják mohamedán testvéreiket. Egy sikeresnek ígérkező északi offenzíva esetén ugyanis nagy valószínüséggel megbukik az Amerika barát pakisztáni kormány és esetleg olyan helyzet támad, hogy Ladennek nem kell a régóta spájzolt koffer-atombombákkal a kertek alatt ólálkodnia. A pakisztáni rakétaegységek elvégzik helyette a rombolást [insallah].

Mindennek tetejébe, Bush állítólag parancsot adott a CIA-nak,
ölje meg Oszama bin Ladent és harcostársait. Ezt a metódust már ismerjük. Rendkívül szórakozató történet például, ahogy Sztálin megbízottja Ramón Mercader édesanyja cinkossága mellett bejutott Trockij házába, beférkőzött bizalmába és végül fejbe vágta egy jégcsákánnyal. Nem csodálkoznék azon, ha a Bush által delegált gyilkosok egy fogpiszkálóval ölnék meg Oszama bin Ladent. Ez lenne az igazán méltó bosszú a papírvágó késekért ... Persze más módszerek is lehetségesek. E tekintetben hasznos tanácsokkal szolgálhatnak Szaddam Husszein, Moamer Kadhafi, Fidel Castro és [halottlátó közbejöttével] Nicolae Ceausescu.

De ennek még előtte vagyunk és nem is tudjuk hányat kell még aludnunk addig, míg Oszama bin Laden a paradicsomba jut, alakja Mohamed mellé magasodik [persze csak a fundamentalisták szemében] és megsokszorozza dühüket a tengeren inneni és túli gyaurok ellen ...

És most néhány szó a viktimológiáról.

A viktimológia [áldozattan] azt kutatja, van e valami törvényszerűség a mögött, hogy valaki bűncselekmény áldozatává válik, azaz szükségképpen ártatlan e az áldozat?

Az "ártatlan áldozat" mint fogalom most foglalt. Olyan különböző fajokhoz, nemzetekhez és felekezetekhez tartozókat értenek alatta akikben az a közös, hogy vidámak, jólöltözöttek, jól tápláltak [voltak] és kényelmes irodáikban valamiképp Amerika érdekeit, vagy dicsőségét, ill. általában a big business céljait szolgálták. Az afgán Golgota felé vánszorgó, éh, szomj és fagyhalálnak kitett "söpredék" tehát nem értendő ide.

Hál' istennek nem estek ebbe a kategóriába azok sem [mintegy négyezren] akiknek előre szóltak, hogy horoszkópjuk szeptember 11-ére váratlan [!] és kedvezőtlen eseményt mutat, ha bemennek a WTC-beli munkahelyeikre. Persze nem is mentek be. Ez egyben azt is jelenti, hogy a babona néha szerencsét hoz. Továbbá, hogy az információ nemcsak pénzt, hatalmat, hanem életet is jelenthet.

Amerika tehát terrortámadás ádozatává vált és most hadbavonúl az ártatlanok gyilkosai, a gyilkosok rokonai, a gyilkosok támogatói, a velük rokonszenvezők és az ellenük Amerika oldalán fel nem sorakozók ellen.

Van abban valami paradox, hogy ezt a szegény szuperhatalmat mindig bántják. Vagy valami bűzlik az áldozattá válás misztériuma körűl?

E kérdés megválaszolásához segítségül hívom
Avar Jánost [akit sosem fogyó, mindig kerek, mosolygós (geostaciocionárius) műholdként ismét fellőttek a magyar média egére]. Persze nem a mai, hanem az 1981-es Avar Jánost választom kútfejemül. A forrás Avar János : "A 40. Elnök" [Kossuth Könyvkiadó 1981.] A rendszám Reagan elnököt jelenti.

Avarunk ott is, akkor is egy terrorakció felemlegetésével vág a dolgok sűrűjébe.
"Pontosan egy évvel 1980. november 4-e előtt teheráni tömegek elfoglalták az amerikai nagykövetséget és 'iszlám diákok' egy csoportja túszul ejtette a diplomatákat." [50.old.]

És a jól ismert amerikai reagálás.
"A diplomaták fogvatartása miatt értehető nemzeti felháborodás egyúttal véget vetett a Vietnam óta érzett nemzeti lelkiismeret-furdalásnak, Amerikában többé nem az volt a kérdés, hogy szabad e 'keményen bánni' a külvilággal, hanem az: 'meddig packázhat velünk a külvilág?" [52.old.]

Most dettó ugyanez a helyzet. Az sem lehet véletlen tehát, hogy e kerekképű héja ismét berepült a képernyőnkbe.

A "nemzeti felháborodás" jól jellemzi egyúttal az amerikai mentalitást is. Mi leromboltunk egy országot. Megöltünk, vagy meghalasztottunk egy-két millió kicsi sárgát. Most, hogy foglyul ejtették diplomatáinkat, kvittek vagyunk az istennel, önnön lelkiismeretünkkel és a világgal is. Sőt a világ él vissza legendás türelmünket, és most már legyen elég, mert a pofájukba mászunk.

És itt következett akkor, következik most is a csapda. A "New War" már nem folytatható csupán a támaszpontokról felszálló bombázógépekkel, mert a frontok drámaian összekuszálódtak.

Miért és hogyan? A válasszal könyvtárakat lehet megtölteni, de a jelenség viszonylag tömören is körülírható.

Ki a bűnös? Ismét Madáchcsal szólván a bűnös önmaga a győzelem, mely szerteszór, és száz érdeket növel. Az emelkedő állam és társadalom legelőször a legsúlyosabb ballasztot, az erkölcsiséget dobta ki a kosárból és magasba is szökkent.

Hogy mire gondolok? Hát amire Avar.
"... Kirobbant a felettébb kínos botrány az elnök öccse Billy Carter körül: kiderült róla, hogy a libaiak fizetett ügynöke ... (A Billy-ügyet szenátusi különbizottság vizsgálta s marasztalta el végül az elnök viselkedését, noha nem talált jogi sértést.)" [55.old.]

Istenkém, micsoda ismerős logikai okfejtés. Most nap mint nap hallunk ilyesmit, mintha honi bíráink a Kongresszusban gyakornokoskodtak volna.

Aztán meg mi a baj? "Business is business!" Billy nem lopta az információkat, csak úgy hozzájuk jutott. Az információ = árú. Billy eladta áruját és pénzt kapott érte.

És itt kanyarodom vissza a Centerhez. Ha egy pihentagyú egyén egyszer kikutatja és kimutatja, hogy a Center rogyasztáshoz hány dollárnyi információt kellett a gaz terroristáknak tisztességes amerikaiaktól megvásárolniuk meglepően sokjegyű számhoz fog jutni.

Hitler az ötödik hadoszloppal demoralizálta a célországok lakosságát. A módszerek jól ismertek: merényletek gyilkosságok, pánikkeltés, stb.

Egy kívülről vagy belülről támadó ellenség szempontjából viszont nem csak egy megrémített társadalom demoralizált, hanem az is, amelynek polgárai és főleg a tűz közelében ülők a kelleténél nagyobb számban amorálisak. Az ilyenek nem reszketnek nyárfalevélként, hanem joviálisan seftelnek csupán. Tehetik, mert a vevő nem az ő ellenségük, hanem Amerikáé.

És amikor ezért meg másért rosszul mennek a dolgok, jön a nagy-nagy amerikai hülyítés. Reagan is a
"kommunisták sátáni terveiről és behatolásáról" kezdett szövegelni. Majd meghirdette a "sztálingrádi tézis" mintájára: "Itt állunk a szabadság utolsó szigetén az egész világon. Nincs hova menekülni [?], nincs hova elfutni. Vagy megvédjük a szabadságot, vagy elveszünk!" [115.old.]

Ezt a ripacskodást az amúgy is kövér amerikai úgy zabálta akkor, zabálja most is, mint a hamburgert, alkalmasint a TV. fotelben ülve. Most a "végtelen szabadság, ill. a tartós szabadság" szlogen járja. A hatás ezúttal is frenetikus [mármint a bombázott Kabulban, Kandahárban és másutt ...]

Avartól tudjuk [merci !], hogy a balhé állandósításának Amerikában külön intézménye van :
"A Jelenlegi Veszély Bizottsága." [134.old.] És minthogy jelenleg mindig van, veszélynek is lennie kell, mert ha nem lenne, mit csinálna a Bizottság?

Tőle tudjuk azt is, hogy az amerikai lakosság hangulatát intézményesen
"indexálják a kommunista veszélytől való félelem" szempontjából [Potomac Associates].[137.old.] A hadiiparnak természetesen a magas index értékek kedveznek, lévén szoros korreláció a félelmi index és a hadiipari megrendelések között.

Most mondják azt, hogy ostoba és rosszindulatú vagyok, de ha valaki azt bizonygatná hogy a kétszáz milliárdos vadászgép tendernek is köze van az ügyhöz nem tiltakoznék teljes meggyőződéssel.

Az amerikai közvéleményt szokásos két csoportra: az "internacionalisták" [értsd "intervencionalisták"] ill. az izolacionisták csoportjára tagolni. Az igazi amerikai hagyományosan az első csoportba tartozónak tekintendő.

A galamblelkű Kennedy elnöki beiktatási beszédében
"fennen hirdette, hogy az Egyesült Államok 'bármi árat' kész megfizetni világpolitikai céljainak elérése végett." [138.old.]

A szemantikusnak sem utolsó Madame Albright asszonytól tudjuk, hogy ez mit jelent: Amerika nem habozik más népek millióinak életével "fizetni" világpolitikai céljainak elérése végett.

Amerikát ugy tűnik "megrendítő erejű csapásoknak" kell érnie ahhoz, hogy a hadiipari boom működjön [boom-bázások] és újabb térölelő lépéseket tehessen a világ feletti uralom megszerzése irányában. Ezen út állomásai a "Lusitania affér" [első világháború] a "Pearl Harbour affér" [második világháború] és a "WTC. affér" ["harmadik" világháború]. Merre tovább?

Ami mármost az aktuális lépfene kurzust illeti, a laikus is rájön, hogy ezúttal [még] inkább pszichológiai hadviselés folyik mint biológiai. Amennyiben a terroristák tömegpusztításra törekednének, mint Truman annakidején, úgy hatékonyabb anyagokat és hatékonyabb terjesztő eszközöket, módszereket használnának.

Ennek kapcsán jut eszembe egy Pulitzer díjas amerikai liba nyilatkozata [Népszabadság 2001.10.27] miszerint Amerika nem készült fel a bioterrorra. Kérdés: ugyan miért nem? Tényleg nem?

Egely György írja "Tértechnológia" c. könyvében [Kornétás Kiadó. Budapest. 1998.] a következőket.

"Az Amerikai Egyesült Államok 1969-ben írta alá a kémiai és biológiai fegyverek betiltására vonatkozó egyezményt. Ennek ellenére a 1987-ben a hadügyminisztérium beismerte, hogy 127 laboratóriumban kísérleteznek vegyi és biológiai fegyverek előállításával. (Ez csak kis adalék a nemzetközi szerződések komolyságának és a kormányok szavahihetőségének bemutatására.) Ma az USA kormánya szerint évi 1,4 milliárd dollárt költ a hadsereg arra, hogy idejében észre tudják venni a biológiai és kémiai fegyvereket, tehát időben detektálhassák ezeket háború idején." [268.old.]

Bush meghirdette a háborút, elkezdhette volna egyúttal a detektálást is. Most ott tart, hogy jószerivel az egész államapparátus kényszerszabadságon van, mint nálunk a nebulók az egykori szénszünetek idején.

Azután tovább Egely.
"Még csak elképzelni sem tudjuk, hogy micsoda katasztrófa lenne, ha ilyen sunyi fegyverek a terroristák kezébe kerülnének. Gyakorlatilag egész városokat, országokat irthatnának ki figyelmeztetés és a védekezés legkisebb esélye nélkül." [u.o.]

Nos ami elképzelhetetlennek tűnt: megtörtént. Hic Rhodus, hic salta! Azaz: ugrani kell! Kérdés mekkorát és hova?

A Magyar Demokrata a WTC. romjainak képe fölé montírozott térgrafikával idézi Bush következő mondatait.

"Ma Afganisztánra összpontosítunk, de a harc ennél szélesebb. Minden nemzetnek választania kell. Ebben a konfliktusban nincs tere a semlegességnek. Ha bármely kormányzat támogatja a törvényteleneket és az ártatlanok gyilkosait, akkor maga is törvényen kívülivé és gyilkossá válik. És amelyik erre a magányos útra lép, az saját pusztulása felé indul el."

Déja vu!

Saron "ingatag logikai kártyavárhoz" hasonlított téziseinek megvalósításához ok, vagy ürűgy kellett. És lőn: Izrael londoni nagykövetét, a Dorchester szállóban elköltött vacsora után, távozóban egy jordániai diák agyonlőtte. Semmféle tény nem bizonyította, hogy tagja lett volna bármely palesztin szervezetnek. Megvolt viszont a háborus ok. Ezt igy fejezte ki
Jozef Ben Aharon belügyminisztériumi osztályvezető. "Ennek nem lesz vége, míg nem irtjuk ki a PFSZ terroristáit. Legfőbb ideje, hogy ezeket az állatokat megtanítsuk a 'törvényre'. És ezt Izrael meg is teszi. Libanonban és a világ minden pontján."

Ez leaglább értelmes és világos beszéd volt.

A washingtoni fogcsattogtatás és az afganisztáni idétlenkedés nem feledtetheti: egyre több jele van annak, hogy a globalizmus saját antitézisével került szembe, az anti-globalizmussal. Ennek a szembeszegülésnek csak egyik osztagát alkotják a terroristák, akik közül nem feltétlenül a mozlimok a legveszélyesebbek, csupán ők halnak meg legszívesebben.

A harc játéktere maga a glóbusz és a dallam igen sok regiszteren szól. Ha most kiderül, hogy a papírvágó kés ötlete mondjuk német patent, és Bush felszólítja Németországot, hogy bizonyítékok bemutatása nélkűl élve vagy halva szolgáltasson ki német állampolgárokat, mi lesz, ha a "megkeresett" állam saját szuverenitására és a kiadatás nemzetközi jogi normáira hivatkozik? Újból lebombázzák Drezdát? Nem is rossz ötlet.

* * *

És most arról, hogy bizonyos hazai jelenségek milyen összefüggést mutatnak a fentiekben vázolt nemzetközi eseményekkel.

1997-ben a Magyar Kapu Alapítvány kiadásában puhafedelű könyvecske jelent meg az alábbi kemény címmel :
"Soros, a Gólem", avagy "Soros György a megaspekuláns arcképe."

A könyv nem keltett különösebb visszhangot. Nem is kelthetett, mert mint hírlik felvásárolták olyanok akik sorra járják a könyvpavilonokat és egy tételben viszik az árút.

A könyv angol eredetije Washingtonban jelent meg. Az Executive Intelligence Rewiew vizsgálati jelentésének anyagát tartalmazza. A jelentésben sok épületes dolog olvasható. Ide csak a témánkba vágó néhány mondat nyer beiktatást.

A könyvből kiderül, hogy Soros nem mindenütt olyan népszerű, mint [állítólag] nálunk. Az olasz líra elleni spekulációja miatt Róma Város Magisztrátusa például elfogató parancsot adott ki ellene. Ismertek az angol font elleni manipulációi is. Ennek ellenére önmagát "filantrópnak" tekinti és minősíti.

Itt most a Central European University [továbbiakban: CEU] magyar nevén a Közép Európai Egyetem dolgairól esik szó.

Az Egyetem, hogyan-hogyan nem, nem vált közép európaivá. Példáúl a prágai tagozatának adott engedélyt Václav Havel cseh elnök, indokolás nélkül visszavonta. Romániában titkosszolgálati ellenőrzés alá vetették, mint potenciális felforgató szervezetet. Oroszországban a CIA ügynökségének minősítették, stb. Így már csak egyetlen tagozat maradt talpon, természetesen Budapesten.

Az Egyetemmel együttműködő másik szervezet
"... a Központ A Nacionalizmus Tanulmányozására [Center for the Study of nationalism] amelyik a Sorosnak ellenálló etnikai csoportok és politikai vezetők vizsgálatára szakosodott, akiket ezután Soros ... kifejezésével élve 'fasizálódottak' [nazified], vagy 'szélsőséges nacionalisták' címkével láttak el. Azzal az ürüggyel, hogy segédkezik az 'átvilágításban' a CEU jogi kara kizárólagos betekintést kapott a korábbi keleti blokk belügyminisztériumainak és titkosszolgálatainak aktáiba. Ez ma óriási hatalom forrása lehet. Ugyanez a jogi kar Soros más projektjeivel együtt számos közép- és kelet-európai alkotmánytervezetet is írt." [41.old.]

Épületes, nemde? És vajon hányan tudják Magyarországon, mi is az a CEU és hogy eszik e vagy isszák?

A könyvből megtudható, hogy a vezetés kitűnő kezekbe került.
Alfred Stepant a CEU elnökét és rektorát áthelyezték [1997] Budapestre. Itt folytatta tevékenységét. Ennek mibenlétét tárgyalja Lyndon La Rouche "Stratégiai hiba" [Strategic Blunder] című lapja, vagyis hogy mit tartalmaz Soros CEU-n keresztül közvetített "kulturális forradalma".

[Idekívánkozik annak említése, hogy A rettenthetetlen Dr.Pósvári Sándor által jegyzett euroAstra Hungary Médium Csoport honlapján: http://euroastra.com folytatásos interjút közölt La Rouche-sal az Amerikát ért támadás témakörében. Tanulságos olvasmány!]

Itt és most meg kell elégednünk egy a könyvben olvasható összegzés beiktatásával, mely Soros és egy bizonyos Etzioni úr barátságát és eszmei együttműködését tárgyalja.

"... Ha Etzioni és Soros barátságát a hetvenes évek elejére, vagy még korábbra datáljuk, akkor azt látjuk, hogy ez 'új paradigmák tömeges kiformálódásának' kritikus időszaka. A hatvanas évek végén jelentkezett a Római Klub és az azzal kölcsönösen összefüggő Alkalmazott Rendszerelemzés Nemzetközi Intézete az ausztriai Laxenburgban. A hatvanas évek végén Etzioni már kritikus helyet betöltő alakja volt a különböző Tavistock hálózatoknak. A hosszú távú terv a szuverén nemzetállamok szétzúzása, s egy az 'önkifejezés' kultúrája, az irracionális individualizmus, a 'rendszerelemzés' által irányított világegészre vonatkozó szövetségi rendszerrel és s egyebekkel való felcserélése volt. Ílymódon Soros és Etzioni jellegzetes figurák, akik ott vannak egy bomlasztó [dekonstrukcionista], univerzálfasiszta politika fejlődésének belsejében, mely politika teljes súlyú felbukkanásáig még el kell telnie néhány évtizednek. Azt, hogy a CEU felkészít egy 'új elitet' a volt kommunista országoknak, az ebben a tágabb összefüggésben kell értékelnünk." [75.old.]

A könyvben persze olvashatók ennél profánabb megfogalmazások is.
"... Rendben van, rabolt a gazdag nyugati országoktól - azután arra használta fel nyereségét, hogy megteremtse azt az alapot, amelyből kiindulva még vadabbul tarolhat keleten a 'filantrópia' palástjába burkolózva." [59.old.]

Az ember akár joggal vélheti, hogy mindez puszta fantazmagória. Ám ha felüti mindannyiunk legkedveltebb lapját, egyszeribe derengeni kezd. A LAPBAN a következők olvashatók.

"Soros György 250 millió dollárja a CEU javára." [Népszabadság 2001.10.15 (!)]

A cikkből kiderül, hogy az alapítás bejelentése szombaton, azaz október 13-án történt, vagyis
mindössze harminckét nappal a WTC lerombolása után. Az alapító rendelkezése szerint az alapítvány az évi 20 millió dolláros összegből nem tud növekedni [pedig muszáj neki (?)] és más forrásokból is pénzt kell [!!] kapnia. Ha valaki, ezen túl támogatni kívánja a CEU-t, a pénzt nem Sorosnak adja, hanem annak az intézménynek, amely létrejötte óta a nyílt társadalom eszméjét szolgálja.

Nota bene: az EIR jelentés egyik rosszmájú szerzője
William Engdahl szerint "Soros azt érti nyitott alatt, ami felnyílik ő előtte és a baráti köréhez tartozó pénzügyi rablók előtt ..." [59.old.]

Visszatérve a Népszabadság cikkre kiderül,
"... az ünnepség előadásai mindenekelőtt a szeptember 11-i terrorcselekmények utáni új helyzettel, az új kihívásokkal, az egyetem számára új koncepció kidolgozásával foglalkoztak, ahogy Yehuda Elkana rektor hangsúlyozta".

Hogy is van ez? Szeptember 11-én omlik a WTC, Október 13-án meg már új dohány, új helyzetelemzés, új koncepció? Ráadásul épp Budapesten?

A gyorsaság tényleg nem boszorkányság? Vagy ezek az urak és hölgyek netán előre tudtak valamit, ugyanúgy és ugyanonnan, mint azok, akik 11-én nem álltak munkába - a toronyba'?

Aztán eltelik még egy nap és ugyanabban a lapban [október 16-án] a "Világtükör" rovatban csaknem egész oldalas cikk lát napvilágot
"Filantróp vagyok, mert megtehetem" címmel.

A 71-éves üzletember kijelenti ugyanis :
"A szeptember 11-i események után a fejlett világ kész a korábbinál sokkal több segítséget nyújtani a fejletlen régióknak." A mágusnak ennyi idő alatt sikerült volna az egész fejlett világot megszondáznia és csatasorába állítania? [Az olaszok is igent mondtak? Vagy ők nem fejlettek?]

A filantróp a cikk szerint újabb könyvet is ír
"Jelentés a globalizációról" címmel. A mű 2002 elején jelenik meg és többek között a Nobel békedíjjal kitüntetett ENSZ szervezetének bírálatát is tartalmazni fogja.

Addig pedig az amerikai légierő a fejlett világ segítsége jelszó alatt bombázza Afganisztánt és lehet bombázni fogja Irakot, Iránt és ki tudja még hány célpontot a földtekén. Az Amerikai Kongresszus pedig alkalmasint átköltözik a holdra a lép, vagy egyéb fenék miatt.

Eközben Magyarországon a következők történnek Soros úr szerint.
"Az alapítványaim révén kifejtett tevékenységem 'feljavítja a talajt', s kialakíthat egy olyan társadalmat, amely kevésbé lesz fogékony a szélsőségekre … az itteni alapítványom egyébként egy új, a szélsőségek elleni programját jelenti be. A 'Szabadság Minősége' című program elindítását azért határozták el, mert úgy gondolják hogy itt fennáll a szélsőségek térnyerésének veszélye." [Sic!]

A mondottakból kiviláglik, Soros úr a Kárpát medence minden nép számára barátságos televényén további "talajjavításra" készül, anélkül, hogy erre valaki felkérte, felhatalmazta volna. A pénz alkimistája a CEU lombikjaiban új főzeteket kotyvaszt.

Ebből komolyabb baj akkor származhat, ha a béke ezen szigete valóban egy rafináltan erőszakos migráció célországává válik, azaz
kiderül, hogy Saron úr és Soros úr történetesen ugyanazt a követ fújják.

A "magyar palesztinok" 1956-ban már megmutatták a világnak, hogy képesek a "dolgok rendjén" változtatni.

Miként nyugaton a tornyok, úgy nálunk a jegenyefák nem nőnek az égig. Soros úr beszél magyarul. Óhajunk önnel szemben, hogy mindannyiunk megnyugtatása végett közérthető módon nyilatkoztassa ki: hogy voltaképp mit keres nálunk, mit akar itt? Ne engedje, hogy a bizonytalanság, vagy a félelem spórái megfertőzzék lelkünket. Ne engedje, ne engedjék, hogy a dolgok olyan kiszámíthatatlanokká váljanak, mint az ön valódi hazájában, Amerikában.

De tudja mit? A legjobb lesz ha hóna alá veszi a "Szabadság Minősége" fantázianevű programját, azzal repülje át az Atlanti Óceánt és "javítsa fel a talajt" ott, ahol az a gyűlölettől valóban szennyezett.

Itt mi nem akarunk, ön se akarjon Amerikát csinálni! Kíméljük meg egymást a lép és egyéb fenékkel járó kellemetlenségektől.

2001.10.15

Sz.Gy.