Cikk a cikkben

A negyedik (ötödik) forradalom
 

Facebook oldalamom találtam Lovas István bejegyzését egy a Magyar Nemzet-ben megjelent cikkről, amely viszont egy könyv tartalmát ismerteti. Szó szerint közlöm a cikket és sorai közé illesztem megjegyzéseimet.

Lám a nyugati tojásfejekben is kezd már derengeni: a kapitalista "demokrácia" nem működik. Valami mást kéne kitalálni. Persze nem feltétlenül muszály feltalálni, amit mások már korábban feltaláltak. Így találták meg egy vén kinai által uralt hírhedt kis szigetbirodalmat Szingapurt. Nos lássák a
cikket és azt ami róla eszembe jutott.

 

AZ ÉV KÖNYVE? AZ ÁLLAM NEGYEDIK FORRADALMA
A tekintélyelvű szingapúri államforma felsőbbrendűségére


Május végén jelent meg egy könyv az angolszász piacon, amely könnyen válhat az év legfajsúlyosabb szenzációjává. Szerzői John Micklethwait, a brit Economist főszerkesztője és Adrian Wooldridge, ugyanezen globális terjesztésű hetilap ügyvezető szerkesztője. Címe A negyedik forradalom: 'globális verseny az állam újra feltalálására'. A kötet azt a rendkívül izgalmas kérdést teszi fel, hogy mit kellene tennie a Nyugatnak ahhoz, hogy itt a demokrácia ismét működőképes legyen, azaz hogyan lehet átalakítani Európa és Amerika egyre diszfunkcionálisabb kormányait. Mert ha nem reformáljuk meg őket, Ázsia feltartóztat hatatlanul tör előre hatékonyabb – és autoriter – államaival.

Akinek álla hajlamos a leesésre, most kérjük, támassza meg kézfejével: a 'neoliberális világrend' talán legnagyobb támaszának tekintett hetilap első emberei a tekintélyuralmi Szingapúrt találják a legfélelmetesebb kihívásnak, ugyanis ezt az ultra hatékony mintát másolják Pekingtől a ruandai Kigaliig.

Dehát - könyörgöm - a tekintélyuralmi (autoriter) állam elméleti modelljét a zsidók (a cion bölcsei) rég feltalálták és első modelljét a Nagy Francia Forradalom, ill. annak "intézményei" formájában be is üzemelték. A modell kenő, ill. fűtőanyaga a patakokban ömlő gój vér volt. Ez a forradalom a feudális társadalmat óhajtotta polgári (zsidó - polgári) társadalommal felcserélni. Ez a kísérlet Napoleon császárságával végződött. Intézményei a zsidóság elképzeléseinek nem feleltek meg maradéktalanul.

A második forradalom a polgári társadalmat volt hivatva felcserélni egy hatékonyabb társadalmi formációval: a "proletár", azaz zsidó diktatúrával. Vezetői: Lenin és Trockij világosan megmondták, hogy ez az ő forradalmuk is "patakvéres" lesz, mint nagy elődje a francia. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom feladata a nemzeti földbirtokos és tőkés osztályok, valamint a gój értelmiség totális kiirtása útján egy olyan rabszolgaállam létrehozása lett volna, amelyben a proletár milliók a zsidó népbiztosok korbácsa által ösztönözve termelik az extraprofitot.

Vérfürdő lett is. Szaporán dolgoztak korbácsok is , de hiba csúszott a számításba. Oroszország (Szovjetunió) nem zsidó, hanem orosz (nemzeti) diktatúra lett, Sztálin korbácsa alatt. Lenin hóhércsapatát, Trockijt és zsidó bandáját pedig kiírtották. A Kelet Newyorkból indított és onnan felülve zérelt forradalom tehát elbukott. Ezt nevezném a harmadik forradalomnak"

Viszont volt egy negyedik forradalom (!) is: Hitler "barna forradalma". Erről azonban nem szabad beszélni, mert Hitler felszámolta azt a fajt, amely saját prófétája Herzl Tivadar szerint is, megtestesítője ill. okozója is a társadalmak szüntelen belső nyugtalanságának, egyszerre "képviselve" a kizsákmányolókat és a kizsákmányoltakat. Kedvenc Herzl idézetem: "Ha süllyedünk, a forradalmi proletáriátus élcsapatává válunk, ha emelke dünk, velünk emelkedik a 'pénztárca' szörnyû hatalma."

A világ máig adós Hitler és a III. Birodalom hagyatékának a "barna forradalomnak" a feldolgozásával. Kinek az adósa? Hát' önmagának... És ha már elkezdünk forradalmakat sorolgatni, sorszámozni és róluk fantáziálni, nem hagyhatjuk ki Európa igazi reneszánszát a "barna forradalmat" és nem takarhatjuk be a "vészkorszak" szaros ponyvájával.

Én egy "ötödik forradalom" elkerülhetetlenségét, következésképp eljövetelét, régóta emlegetem - jósolgatom. Csak azt szeretném tisztázni - e cikk kapcsán is - milyen legyen ez a bizonyos "ötödik forradalom"?  A válaszadás előtt olvassuk tovább a cikket.

A szerzők végre nem csak azzal a néhány évvel ezelőttig a nyugati társadalomtudósok által váltig hangoztatott dogmájával számoltak le, hogy a hatékony és lendületes gazdasági fejlődéshez nélkülözhetetlen a demokrácia, de végre valahára azzal is, hogy a gazdasági fejlődés bizonyos szintjének elérése automatikusan magával hozza a demokráciát. A kötet tézise szerint a nyugati liberális demokráciák eddig három fázison mentek át. Először jött a nemzetállam, majd a liberális állam és ezt követően alakult ki a jóléti állam. Most azonban szükség van a negyedik forradalomra, mert a mai állam felfúvódott, önmagába gabalyodott, reménytelenül eladósodott és egyre hátrább kerül az általa létrehozott 'globális kapitalizmus versenyében'. A két szerző leplezetlen hőse – egyenesen a nyakig eladósodott Kaliforniával is szembeszegezve – az a ma 91 évesen is aktív Li Kuan Jú (Lee Kuan Yew), a rakétaként fejlődött, nagyon gazdaggá vált, és 5 millió lakosa ellenére a világon kulcsszerepet játszó szingapúri állam megalkotója, akinek tanácsait még most is keresik Pekingtől Washingtonig. Annak pedig, akinek alkalma volt összehasonlítani e városállam fő bevásárló sugárútját, az Orchard Road-ot, az azon hömpölygő, örömteli fiatalokat például a felső középosztálybeli brüsszeli szupermarketek legjellemzőbb klienseivel, a bottal vagy járógép segítségével rosszkedvűen csoszogó nyugdíjasaival, gondolkodás nélkül értenek egyet Micklethwait és Wooldridge rettegésével attól, hogy a liberális demokrácia modellje húzza a versenyben a rövidebbet az ultra hatékony, 'államilag irányított' kapitalizmussal és az 'autoriter' modernizációval.
Fájdalmas olvasmány lesz ez a hazai neoliberális gondolkodóknak, akik akkor is a kisebb államot követelik, ha álmukból felébresztik őket. Csakhogy kiderült, amit követeltek, megkapták. Ázsiában. Ugyanis míg a nyugati országoknak a saját államuk fenntartása bruttó nemzeti termékük mintegy felét emészti fel, ez az érték Szingapúrban csupán 17 százalék, azaz a tekintélyelvű állam jóval áramvonalasabb és sokkal jobban teljesít: így a világ legalacsonyabb csecsemőhalandósági mutatóját is eredményezi – háromszor olyan kicsit, mint például az Egyesült Államoké.

A kötetet a legvége, a következtetései rontják el, de nagyon. A tényszerű, kitűnő történeti- és helyzetelemzés ábránd- és vágykergető mesketévé változik, egyfajta reményt kínáló, minden alap nélküli „hajrá Nyugat!” hurráoptimizmussá. Mivel a magyar jobboldali média már 1992-től kezdve a szingapúri modellt találta a legjobbnak, okunk van egy újabb jóslatra: húsz év múlva az Economist vezető szerkesztői töredelmes önkritikát fognak gyakorolni.  [Lovas István - Magyar Nemzet 2014.07.04]

A szerzők az öreg kínai "állam-találmányát, ill. csinálmányát" azért dícsérik fel, mert olyan állam-modellt látnak benne, amely a 'globális kapitalizmus versenyében'  is képes megállni a helyét. Sajnos Lovas István sem lát - legalábbis nem megy - túl ezen a szemléleten.

A globális kapitalizmus 'versenye' ugyanis nem más mint a gój emberiség kizsákmányolás általi tönkretételén munkálkodó módszerek versen gése. A vérből, verejtékből, könnyekből "konvertált" pénz zsidó malmokra hajtásának módszere. Ennek jelképe a Wall Street, valamint a Fort Knox, amelynek trezorjaiból - mellesleg szólván - kisíbolták az aranyat, gondolom nem az indiánok...

A "negyedik", ill. az én számításom szerint ötödik "forradalomnak" tehát nem a kapitalizmus "versenyképességének" fokozása, hanem a zsidó- kapitalizmus elpusztítása lehet csupán a célja, ill. feladata. Mivel ebben az irányban csak Hitler "barna forradalma" - tett tényleges lépéseket, az "ötödik forradalom" fonalát onnan kell gombolyítani, ahol Hitlerrel abbahagyatták...

Ennek pedig alfája és omegája - a barna forradalom szemszögéből - zsidó elem totális kikapcsolása, az államok életéből társadalmi, politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Ez a szisztéma Németországban kiválóan működött. A német kenyér a zsidó kovász nélkül is megkelt, fogyaszt ható volt...

De mi a helyzet Szingapurral? A zsidókkal, nélkülük, vagy pláne ellenükre csinált csudát?

Érdekesen
vélekedik a témáról az agg Kopátsy Sándor. A világversenyben "Az első Szingapúr és a negyedik Izrael, két etnikai diaszpóra. A világ két legfejlettebb etnikuma a diaszpórában élő zsidó és kínai nép. A város vezetését átvevő kínaiak hamar felismerték, hogy el kell szakadniuk Malajziától, és a soknemzetiségű lakossággal városállamot kell kiépíteni. Eleve zseniális utat választottak, kemény politikai fegyelmet, egypártrendszert, drákói szigorú törvény-betartást, de nagyon liberális gazdaságot Politikai diktatúrában kellett a gazdaságot piacosítani. Mao és nyilván több vezető számára a példa Szingapúr volt. Most tudtam meg, hogy Mao már a kulturális forradalom előtt, Szingapúrba Tenget küldte, az ott alkalmazott módszerek tanulmányozására. Ami tehát Kínában az utóbbi harminc évben történt, lényegében a Szingapúrban elért sikerek bevezetése volt. Márpedig, ami Kínában történt, az emberiség történetének talán legnagyobb sikere.
Izrael jövője szempontjából a legnagyobb veszélyt az arab ellenszenv fogja jelenteni. Ez annál erősebb lesz, minél erősebb Izrael. Az egyre jobban lemaradó, túlszaporodó arab tengerben a kis Izrael katonai, gazdasági és tudományos fölénye még jobban fogja irritálni az arab tömegeket.A zsidók országának másik nagy problémája azonban abból fog származni, hogy a közös vallás alapján működik a két egymástól igen távol álló kultúra. A nyugati, európai múltú, demográfiai tekintetben stagnáló zsidóság, szinte minden tekintetben, a világ legfejlettebb etnikuma. A közel-keleti és afrikai, ortodox zsidóság pedig nagyon gyorsan szaporodik, és az arab térség színvonalán áll, ahonnan nagy türelemmel, óriási anyagi áldozatok árán lehet, sok generáció során, felemelni. Ez az erőfeszítés párosul még másik két óriási teherrel. A példátlanul nagy katonai kiadásokkal, és a gyorsan szaporodó arab kisebbség kezelésének problémájával. A nyugati zsidóságnak csak a nagyon fejlett politikai 'demokrácia' jelent hatékony légkört, a fenti problémák kezelése azonban 'demokratikus viszonyok közt szinte megoldhatatlan'. Ezért okoznak óriási társadalmi terhet a fejlett nyugati államokban az államalkotóénál kevésbé fejlett etnikumok. Mindezek az ellentmondások jelen vannak a kicsi Izraelben. Körülötte csak ellenségek vannak. A Nyugatról és az arab világból betelepült zsidó között óriási a kulturális, a civilizációs és a fejlettségbeli különbség. Ezt a szakadékot a közös vallás nem hidalhatja át."

Szingapurban tehát  nem szól a zsidókról a fáma... Hát Kínában? Erről a MAZSIKE tudósít, imígyen. "A legnagyobb (...) és legérdekesebb zsidó közösség, a kaifengi már a 960-as évektől él Kínában. Számuk meghaladta a 4000-et. Az 1600-as évekre, a kaifengi izraeliták teljesen 'asszimilá lódtak' (!). A 18. században azonban, a szárazföldi kereskedelmi vonalak hanyatlásának és az új, Qing Dinasztia erősödő idegengyűlöletének hatására a közösség bomlani kezdett. 1860-ban a zsinagógát is lebontották, a szent könyveket eladták vagy elvesztek és a 19. század végére a közösség szétzilálódott ... Az első napon megtaláltam a régi zsinagóga helyét, ami most egy kórház kazánháza. Alig maradt meg belőle valami, csak egy nagy beton kör, ami valószínűleg az egykori mikve kútja volt. A következő nap kimentem a Longting Parkba, mivel mind az útikönyvem, mind a “Zsidó Kaifeng” brossúrám úgy tudta, hogy itt vannak az ősi emléktáblák a régi zsinagógából, sőt, egy kisebb kiállítás is… De a park üzemeltetői erről mit sem tudtak. Egy bájos kínai emberrel együtt jártuk be az egykori zsidónegyedet, a régi zsinagóga melletti „Tóra tanítása” elnevezésű és még pár szomszédos utcácskát. Aztán ellátogattunk egy zsidó családhoz is. Bár nem tudom biztosan, hogy a hölgy, vagy elhunyt férje volt-e zsidó, de nagyon érdekes volt betekinteni ebbe a kínai zsidó háztartásba. Volt itt menóra, hannukia, rengeteg fénykép, és mellettük a jellegzetes kínai piros papírmasé is keleti és zsidó motívumokkal. Manapság 200-300 (...) ember tartja magát izraelitának Kaifengben. Az itt élők nagyon fontosnak tartják megőrizni zsidó identitásukat, de ez nem annyira a mindennapok gyakorlatában, mint inkább a hovatartozás tudatának erősítésében jelenik meg. Mondják, egy csepp használt gázolaj ezer liter vizet is képes beszennyezni. A kínai népóceánban a háromszáz Kaifengben ragadt zsidó nem éri el "kritikus mennyiséget".

A zsidó világ-diaszpórák már annál inkább! Azért is, mert ezek nem eldugott vidékeken vegetálnak, hanem a "befogadó" országok ideg- és vérrendszerének legkritikusabb pontjain tapadnak meg és átveszik az irányítást a szervezet egésze felett.

A zsidóságnak a Purimot elhalványító legnagyobb győzelme volt 1941 június 22-e, amikor a Wehrmacht rátámadt Oroszországra, azaz a "barna nemzeti (!) forradalom"  hozzálátott a "vörös nemzeti (!) forradalom" felszámolásához.

A világ zsidósága azonban nem pont ilyen lovat akart. Sztálin orosz birodalma (amelyről Hitler úgy vélekedett "Nekünk csak a kaput kell betör nünk, és az egész korhadt épület összeomlik majd" nem omlott össze, sőt acélossá kalapálva került ki abból. A cionizmus "képzeletbeli" kígyója kénytelen volt egy jókora kerülőt tenni, hogy Oroszországot (a Szovjetuniót) is bekeríthesse és összeroppanthassa gyűrüivel. (Zsidóéknál amúgy néhány évtized, sőt akár néhány évszázad nem számít...)

Röpke pár év kellett csupán, hogy - a drezdai holokauszt szadista disznaja - Churchill - elfröcsögje hírhedtté vált "fultoni beszédét" amelyet, a kivonat nagy terjedelme miatt, a legnagyobb bánatomra nem illeszthetek ide, de a fenti linkről javaslom elolvasni, mint a nyugati ember mérhetetlen képmutatásának pofátlanságának undorító bizonyítékát.

Itt csak néhány tiráda következik.

"Sohasem hagyhattunk fel azzal, hogy bátran hirdessük az ember szabadságának és jogainak elveit, a világ angolul beszélő országainak közös örökségét, amelyek a Magna Charta, a Bill of Right, a Habeas Corpus; az esküdtbíróságok és az angol polgári jog után az amerikai Függetlenségi Nyilatkozatban találták meg legnagyszerűbb kifejeződési formájukat.Azért jöttem el ide, hogy elmondjak egy nagyon fontos dolgot. ... A 'háborút csak akkor kerülhetjük el' teljes biztonsággal, és a világ hatalmi szerkezete csak akkor alakulhat a javunkra, ha az angolul beszélő népek testvéri szövetségre lépnek. Csakis így szavatolhatjuk biztonságunkat, és dolgozhatunk együtt azokért a magasztos és azokért a nagyszerű dolgokért, amelyek oly drágák nekünk, és amelyek senkit nem fenyegetnek rosszal ... Kötelességem önök elé terjeszteni egyes tényeket Európa jelenlegi helyzetéről. A Balti-tenger mellett fekvő Stettintől az Adriai-tenger mentén fekvő Triesztig 'vasfüggöny ereszkedik le Európára'. E vonal mögött vannak Közép- és Kelet-Európa régi államainak összes fővárosai - Varsó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia. Mindezek a híres városok és országok lakossága a szovjet szférában fekszik, és valamilyen formában alá vannak vetve nemcsak a szovjet befolyásnak, hanem Moszkva egyre nagyobb mértékű ellenőrzésének."

Nos a világzsidóság "az angolul beszélő népek testvéri szövetségének" álcájában, évtizedek szívós munkájával, létrehozta a világot, behálózó gigantikus vasfüggönyét és ennek védelme alatt elindította és szüntelenül vívja harmadik világháborúját a zsidó faj világuralmáért. A nyitány a japán holokauszt volt. Talán okkal - joggal mondják egyes történészek, hogy Hirosima (1945. augusztus 6) és Nagaszaki "villanásai" a Szovjetúniót voltak hivatva figyelmeztetni a "világbéke" új szabályaira...

Itt és most nem fejtegetem (újból), hogyan sikerült a háborúban legyőzhetetlen Szovjetúnió politikai, társadalmi, gazdasági rendszerét a "béké ben" (pax americana) szétrágni/szétrohasztani és hogy ebben melyik faj erre specializálódott ágenseinek volt döntő szerepük.

A lényeg a lényeg: a világ egypólusúvá vált és a zsidóknak - a történelemben először - adatott meg, hogy annak arculatát saját képükre formálják. Meg is tették. Újra játszották világ teremtését. Erről úgy vélekednek, hogy kitalált istenük a "zűrza varos összevisszaságból (héberül: tohu vabo hu) hozta létre a rendezett világot és erre azt mondta, jó."

Egy frászt jó! Lássuk csak milyenné lett a zsidók által a világ? Pont fordítva történt - történik minden, mint ahogy állítják. Behatolnak a népek testébe; rendezett társadalmakat zűrzavaros összevisszasággá (héberül: tohu vabohu) változtatják (ideértve Amerikát is) és erre azt mondják, jó.

Azazhogy a legfineszesebbek már nem döngetik a mellüket, hanem nagy óvatosan bizonyos változtatások szükségessé gét pedzegetik. Úgy persze, hogy ők és lételemük a tohu vabohu továbbra is fennmaradjanak.

És most lássuk megint, kissé közelebbről, hogy okoskodik a két jóember?
"Tézisük szerint a nyugati liberális demokráciák eddig három fázison mentek át. Először jött a nemzetállam, majd a liberális állam és ezt követően alakult ki a jóléti állam. Most azonban szükség van a negyedik forradalomra, mert a mai állam felfúvódott, önmagába gabalyodott, reménytelenül eladósodott és egyre hátrább kerül az általa létrehozott globális kapitalizmus versenyében."
Egyáltalán mit fecsegnek a nyugati liberális demokráciákról, mint önálló államalakulatokról? "Világszabadalmuk" lényege épp az, hogy a "zsák mány államokban" - az istenit neki, hányszor szajkózzam még - "Elérkezett a köztársaságok kora, ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarika túrával - elnökkel - helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottunk ki. Ezzel megvetettük az alapját annak az aknának, amelyet a gój népek (államok) alatt elhelyeztünk." [Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvei - 10 sz. jegyzőkönyv.]

A XX század végének és a XXI század elejének története nem Angliáról, Franciaországról, Németországról, stb., hanem arról szól, hogy a nemzet közi zsidóság mivé tette ezeket az országokat bábjai (csahosai) segítségével. Nagy kedvem volna részletesen kitérni például a stázis luvnya Angela Merkel Németországára, de tartóztatom magam és csak köpök egyet.

A zsidó-uralta "kvázi államokra" valóban ráillik, hogy felfúvódtak, önmagukba gabalyodtak, reménytelenül eladósodtak és egyre hátrább kerülnek a globális kapitalizmus versenyében.

De miért? A jóistenit neki! Miért?

Az ok a zsidókamat módszerével üzemeltetett nemzetközi kapitalizmus rendszerében van. E rendszer részletes jellemése meghaladná a "Tőke" terjedelmét, de az alapvető jellemzők viszonylag kis terjedelemben is felvázolhatók.

A régi jó marxi formula, amit a foximaxin beseggeltünk, így szól... "A kapitalizmus gazdasági alaptörvénye szerint a
termelés közvetlen célja a profit növelése, ennek eszköze pedig a munkás kizsákmányolása." Az idézetből csak a "profit" használható, ami kapitalizmus lényege. A "növelés" mód szere pedig az emberek, a társadalmak, az országok a természet tönkretétele a totális kiuzsorázás módszereivel , amelyek nincsenek tekintettel semmiféle következményre.  

A világhelyzet ma így jellemezhető.

A már emlitett "hirosímai nyitány" (1945. augusztus 6) óta, azaz 69 éve, ZsidóAmerika folyton háborúzik. "Vadászterülete" az egész földgolyó. Ez a biznisz azonban veszteséges. A kép az államadósságnak a GDP-hez viszonyított százalékos mértékét, a kis kép a képben pedig dollárban számított összegét - 17.5 trillió USD mutatja.

Ez az adósság megfizethetetlen, de nem is akarja senki megfizetni a hitelezőknek. Kik is azok?
  

A lista élén Kína áll 776,4  milliárd dollárral, majd sorban Japán 711.8,-  Nagy-Britannia 214.0,-  15 kőolajexportáló ország alkotta csoport (közöttük Szaúd-Arábia és Venezuela) 191.0,- Karibi-medence országai 189.7,-  Brazília 139.8,-  Oroszország 119.9, - Luxemburg 104.2,-  Hongkong 99.8,- Tajvan 77.0 milliárd USD. [Németországot nem látom a nagy hitelezők között. Érdekes...]

Az ember azt gondolhatná, ZsidóAmerika összeharácsolt
aranya fedezi az adósságokat. Hát egy frászt fedezi. "Az aranyfedezet a XIX. században elterjedt bankjegykibocsátási rendszer volt, amely ben eleinte a pénz kibocsátásához 100%-os aranyfedezet volt kikötve. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy egy ország annyi bankjegyet bocsáthatott ki, amennyi aranytartalékkal rendelkezett. Eleinte a pénzhelyettesítőket a jegybank köteles volt aranyra váltani, majd később megszűntették ezt a gyakorlatot. A fordulat 1944-ben következett be. A Bretton Woods-i 'világrend' (!) létrejöttével az amerikai dollárt tették meg a kulcsvalutává (vagyis világpénzzé), a többi valuta árfolyamát pedig a dolláréhoz rögzítették, így létrejött a fíx valutaárfolyamok rendszere. Aranyfedezet ezentúl már csak a dollár mögött volt. Az újabb fordulat az 1970-es évek közepén következett be, amikor a dollár mögül is eltűnik az aranyfedezet, de megmaradt világ pénz szerepe. Ekkor az arany elvesztette a pénzfunkcióját, más néven az arany demonetarizálódott és ezzel létrejött a modern pénz."

[Tegyük hozzá: az elektronikus átutalási rendszer kötelező bevezetésével a papirpénz is "dematerializálódott" tehát seggtörlésre sem használha tó.]

De mennyi aranya van Amerikának? Ki és hol "őrzi" azt? Ki kinek tartozik róla elszámolással. Hát a helyzet  több mint pikáns. "Jim Rogers, az ismert amerikai befektető is azt írja "Nyersanyagok - a világ legvonzóbb piaca" - címmel megjelent könyvében, Senki sem tudja, hogy az Egyesült Államok tulajdonában ténylegesen mennyi arany van. A Fort Knoxban tárolt aranykészleteket több évtized óta nem vonták független vizsgálat alá, noha erre vonatkozólag számos kérelem érkezett. ... A világ aranykészleteinek legnagyobb része manapság a Federal Reserve New York-i pincéiben van, Manhattanban, ahogy a Die Presse ezt tegnap megírta. Ott található a világ 'hatvan országa' aranykészleteinek nagy része."

A Federal Reserve (FED) tudvalevőleg hagyományosan zsidó (vezetés alatt álló) intézmény, mint nálunk a Római Katolikus Egyház. Csakhogy a FED, nevével szöges ellentétben, magán (!) intézmény. Jelenlegi vezetője Paul Bernanke úr aki "A dél-karolinai Dillonban nőtt fel ... Édesapja Philip gyógyszerészként, illetve félmunkaidőben színházi menedzserként dolgozott, édesanyja Edna eredetileg tanár volt. A Bernanke család egyike volt a térség kevés zsidó családjának. A helyi Ohav Shalom zsinagógába jártak, Ben anyai nagyapjától, Jonastól tanult héberül, aki hivatásos Tóra olvasó és hébertanár volt." Folytathatnám még, de minek, hisz az olvasó nyílván már ennyiből is látja, hogy a világ aranya jó, a lehető legjobb, kezekben van...

És mit keres hatvan ország aranya Amerikában?

USA "saját" aranya amúgy mintegy 8000 tonna (!) lenne...
németek második helye biztos lenne (...) a ranglistán 3,391 tonnával. Az elképesztő mennyiségű, 137,5 billió euró értékű aranynak azonban mindössze csak 31 százaléka van Frankfurtban, a német központi bank tényleges birtokában. A többi 45 százalékot New York, 13 százalékot London, 11 százalékot pedig Párizs nemzeti bankjainak bunkereiben őrzik. A második világháború után 69 évvel... A faszari németek aggódnak aranyukért és morgolódnak is, hogy haza kéne hozni. A Szőke Szuka azonban nem ér rá ilyen csip - csup ügyekkel foglalkozni (most épp Ukrajna ügyeit intézi - Putyinnal egyetértésben...).

Az okosok azt is mondják, hogy "a bizalmi válság nem csak az arany vándorlását idézi elő, hanem annak drágulását is. Egyes elemzői prognózisok szerint az arany 2013-ban rakétaként drágulhat, amennyiben a bizalom nem áll helyre a világban; de lássuk be, hogy azt a kártyavárat, amit egy lenge szellő összedönthet, évtizedek alatt építették fel." 

Most a "demokratikus államok" éppen azon fáradoznak, hogy a világban helyreálljon a bizalom és a nyugalom. Ennek érdekében rombolják Új Oroszország falvait és városait sorozatvetőkkel, kazettás és foszforbombákkal, stb. Az amerikai "törvényhozás" szerepe mindössze annyi, hogy időről időre megemelje az államadósság "törvényes" mértékét - vagyis az "adósságplafont".

Amarika baját a "Fiscal cliffnek" szokás becézni. Írtam erről én is anno. Az anno 2012.12.31-én volt. Akkor abban bizakodtam, "Ha 3013 a nulladik év, mit számíthatunk ettől, innentől? Talán azt, hogy megkezdődik az uzsoracivilizáció alapjainak felszedése? Meglátjuk. Mindenesetre legfőbb ideje lenne!" Akkor azért voltam olyan optimista, mert még azt hittem, hogy Oroszország és Kína, az emberiség zászlóshajói, hatékonyan fellépnek az uzsoracivilizáció megszüntetése végett. Nos nem! Megalkudnak vele - saját népeik rovására.

Mi következik ebből? Hát csak az, hogy az "ötödik forradalmat" az orosz és a kínai népnek kell megindítania saját kapituláns oligarchiája ellen. A Putyinok és Hszi Csin-pingek rendszere ellen. Ha győz a forradalom, annak csóváját lehet(ne) átdobni Európába - Amerikába, a Rotschildok (!) uralmának megdöntése végett. Hogy miért vagyok épp velük megakadva? A felfogásukat nem szeretem. E felfogást egy echte Rotschild idézettel   szemléltetem. "Akkor kell vásárolni, amikor az utcán folyik a vér".  Most Ukrajnában vásárolnak... Hol folytatják?

És miről is van szó tulajdonképpen? Hát csak arról, hogy a "jóléti államokat" kőkemény kapitalista diktatúrákkal kell felcserélni. Olyanokkal, ami lyen Lenin és Trockij "proletárdíktatúrája" volt. Leeendő zsidó népbiztosok, ismét eljött volna a ti időtök? Ezt azért nem hinném! Mert mi a "szingapúri csoda" titka? Zsidók nélkül üzemeltetik....

2014.07.05

Sz. Gy.  

 

Megosztás