Folytatások: 20.10.18-i folytatás. A Holokauszt meg a tisztességes zsidók. 20.10.21-i folytatás. Kertész rendhagyó sirstalansága. 20.10.22-i folytatás. Kertész színe és visszája 20.10.24-i folytatás. Egy torz lélek tüköre.


A nagy dobás.

Holobiznisz.


Évtizedek óta igazán megszoktuk már, milyen lapos, milyen "emberi" Orbán minden olyan ügyben ahol zsidó érdekek vannak érintve. Ennek iskola példája a happy end felé közeledő (?) SZFE
cirkusz (majomparádé) melynek fordulatain már se röhögni, se mérgelődni nem lehet.

Már nem is szánok rá sok időt, mert Orbán olyan új üzletbe fogott, amely felülmulja összes eddigi disznóságait és amelynek jelentőségét nem a bezsebelt haszon, hanem a káros társadalmi következmények fémjelzik. Úgy érzem, erről kell inkább írnom.

A kacsalábon forgó, piros zongorával bútorozott, Kertész Imre Intézet fedőnevü vállalkozásról van szó, amelyet másik strómanjával Smidt Máriával együtt gründolnak.

Mielőtt vázonám azt az esztelen pazarlást, amely az Intézet létrehozását és fenntartá sát jellemzi vissza kanyarodok egy 2014.10.21-én kelt, "Nyolcadik  főbűn - az 'elvonásos" népnyomor. Btk. különkiadás" címü, Orbánnak adresszált, írásomra, egy kis szemezgetés végett.

* * *

A tulajdonhoz való jog egyike az alkotmányos alapjogoknak. Ha elvesznek valakitől olyat amit már magáénak tudhat, az alkotmányos rend is sérül. Az alkotmány azonban nem csak a már megszerzett javak birtoklását, használatát, hasznainak szedését (tulajdoni jogosultságok) garantálja, hanem az egyén emberhez méltó léthez való jogosultságát és az ehhez szükséges társadalmi juttatásokat is. E téren jogsérelem akkor következik be, ha az egyén nem kapja meg ami alanyi jogon járna neki, mint élőlénynek. A juttatás elmaradása kapcsán azonban hiába keresnénk lábnyomokat, újjlenyomatokat, feszítésnyomokat, stb. Nincs sima szavú csaló sem. Nem "elkövetőt", hanem "felelőst" kell(ene) találni, ami szerfölött nehéz - lenne, ha egyáltalán keresnénk. Az isten kegyelméből, de inkább a magyar választó polgár határtalan ostobasága révén, nyakunkra ült fideszes bűnszövetkezet, kétharmados hatalmának bebetonozása érdekében, megalkotta saját (!) alkotmányát is, "Alaptörvény" néven. A töménytelen tömény baromságból, amit ebben az irományban összehordtak, elég csak a "Hitvallás" néhány passzusát ide biggyeszteni emlékeztetőnek. "Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét.Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.Valljuk, hogy népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi."

A lózungok irányából a jogi normákhoz közelítve a következőket olvashatjuk - XIX. cikk (1) bek. "Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) bek. Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg."
XX. cikk (1) bek. "Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez."

Az alaptörvény betű-boglyájának olvasása fokozódó izgalommal jár. Így már kellően felspannolt állapotban jutunk el a "Közpénzek" c. fejezethez. Itt olvasható - írott malaszt gyanánt - 37. cikk (1) bek. "A Kormány a központi költségvetést törvényesen és célszerűen, a közpénzek eredményes kezelésével és az átláthatóság biztosításával köteles végrehajtani." Továbbá - 39. cikk (2) bek. A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztasá gának elve szerint kell kezelni."
Mindez szépen hangzik, de sluszz (!), nincs tovább! Ha nem így hatályosul, akkor kisnyúl.

* * *

Az "Elvonásos népnyomor" c. fenti írásomban sajnos nem fogalmaztam meg a "költségvetési bűncselekmény" törvényi tényállását. Ezt itt és most megteszem. A Btk. novellája így nézne ki

2020 évi XXX törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012 ésvi C. törvény módosításáról.

1.§. A törvény XIXXX fejezetének címe: AZ ALAPTÖRVÉNY RENDELKEZÉSEIVEL ELLENTÉTES KÖLTSÉGVETÉS        LÉTREHOZÁSA, A KÖLTSÉGVETÉST KÁROSÍTÓ EGYÉB BŰNCSELEKMÉNYEK.

2.§. A fejezet a következő negyedik alcímmel egészül ki. 
       Alkotmányellenes törvénykezés elősegítése.

3.§. A Btk. az alábbi rendelkezésekkel egészül ki.

397/A. §. Az a kormány-tisztviselő aki hivatali hatáskörében olyan költségvetési törvény létrehozásában, ill. elő terjesztésében müködik közre, amely a szociális, ill. egészségügyi ellátásra jogosultak alkotmányos jogait  csorbítja 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

397/B. §. A büntetés 10 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés ha a hatályba lépett törvény a jogosultak széles körét nélkülözésnek tette ki.

397/C. §. A büntetés 15 évtől életfogytig terjedő szabadságvesztés ha tömeges elhalálozás következett be.

397/D. §. A fenti rendelkezések alapján büntetendő a köztársasági elnök, ha az Országgyűlés által elfogadott, és számára aláírásra megküldött törvény ellen politikai vétójogát, ill. alkotmányossági vétójogát nem gyakorolja és a törvényt újra megfontolásra az Országgyűlésnek nem küldi vissza, ill. felülvizsgálat végett nem küldi meg az Alkotmánybíróságnak.

      * * *

A Törvényjavaslat indokolása.
Az Alaptörvény
9. cikk (1) bekezdése szerint Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.

Nem mindegy tehát, hogy az államnak van egy fője, aki őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, vagy a kormányfőnek van egy tolla, amely minden disznóságot aláír.

Azért keringek a költségvetés körül, mert ez az a jogi szivattyu amelynek segítségével az egy kézben összpon tositott anyagi javak úgy kerülnek elosztásra, hogy az egyik oldalon a szegénység, a nélkülözés, másikon a pazarló hivalkodó gazdagság halmozódik fel [allokáció, redisztribució].

Az eredmény egy társadalmi kontraszt: fény és árnyék...

A Kertész Kultúrközponttal nem az a bajom, hogy létesí tése több mint hárommilliárdba, müködtetése pedig évi kilenszázmillióba kerül, hanem az, hogy a Kertész kultusz cégére alatt a zsidó holokauszt tényét kiemelve  a "történelmi holokausztok" sorából a világtörténelem fordulópont jának akarják minősíteni és a világot e meghamisított Holokauszt, vagyis a zsidóság szolgáatára próbálják kényszeríteni.

Ebben a felfogásban nem holokauszt az amerikai indiánok millióinak, az örmények, a búr nők és gyermekek százezreinek, az ukrán parasztok millióinak kiirtása. [Az ukrajnai Holodomor egymaga hétmillió halottat eredményezett.] Nem holokauszt a szovjet gulagokban hatvan, vagy "csak" negyven millió ember elpusztítása, stb.

A Kertész irodalmi munkásságának immár terjedelmes irodalma van. Ebben a körben gyakorta idézik a Mestert. A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának terjedelmes tanulmányában pl. a következő kertésziádák olvashatók.
„Auschwitz után már csakis Auschwitzról lehet verset írni. ... Auschwitz után kizárólag Auschwitz irodalom lehet séges, s ebből következően az irodalom minden további lehetőségformája csak másodlagos és származtatott jelentőséggel rendelkezhet. Mert nincs mód másról beszélni és nincs mód másról írni – a holokauszt a végső jelölt autoritá sával határozza meg a beszéd egyetlen lehetséges tárgyát és egyedül adott témáját. Ha valamilyen oknál fogva Auschwitz kitörlődne és elvesztené fundamentális jelentőségét, az irodalom is automatikusan megszűnne létezni."

Ebből az a következtetés adódik, hogy ez az ember elmebeteg. Ez igaz is, de valami másról is van szó. Kertész csak a Talmud alapján értelmezhető. A Talmud alapján, amely a gójt embertestü, a zsidók szolgálatára teremtett, állatnak telinti. Csak ezen az alapon lehet a holokausztok áldozatai közül kiemelni a zsidót és kirekeszteni az indiánt, a búrt, az örményt és az ukránt. Ez annál abszurdabb, mert az áldozatok egyazon fajból kerültek ki, a náci holokauszt több népfajból szedte áldo zatait. Közülük a zsidó csak az egyik volt. Igaz, hogy létszámban a legnagyobb.

Az is dühítő, hogy Kertész egyáltalán nem akar tudni a holokauszt feldolgozott háttér-történetéről, amelyben a Hitlerén kívül mások dicstelen szerepe is kiderül, különös tekintettel az Eviani Konferenciára, a Cionista Világkongresszusra és a "nagy" Rooseweltre. Na' majd nekem eszembe jut ami fontos.

 

 

 

 

 

Felháboritó az az erőszakos pimaszság amivel Kertész "holokauszt abszolutizmusát" taglalja. Még felháborítóbb, hogy ezt  futóbolondot irófejedelemnek kikiáltva, hülyeségeit erőszakkal akarja torkunkon lenyomni, agyunkba gyömöszölni Orbán. Még felháborítóbb, hogy ennek a megátalkodott magyargyűlölőnek Budapesten építtet panteont.

A következő folytatásokban "kibontom" a témát.

2020.10.13.

 

A holokauszt meg a tisztességes zsidók.

Van szép, okos, tisztességes, tárgyilagos és bátor zsidó is. [Ezen ismérvek nem mindegyike illik Kertészre.]

Ezúttal Anna Portert és könyvét a Kasztner vonatát hozom szóba Kertész ellenében, aki a Holokausztért nem  a németekre haragszik - köztük érezte jól magát, ők nyalták a talpát és tömték a zsebeit - hanem ránk magyarokra akik közé született, akiknek a nyelvén gondolkodik, ír és beszél - ellenünkre, gyalázatunkra.

A könyvet és szerzőjét Anna Portert méltattam anno Holokauszt? Holokamu(flázs)? c. írásomban. Most azzal térek vissza hozzá, hogy Kertésznek a könyvben leírt tényeket ismernie kellett már az alatt a tizenöt év alatt amikor a Sorstalanságon kotlott, de főleg ismerne kellett amikor a Nobel díjat felvette, a Fateless forgatókönyvét (is) megírta és Koltai Lajossal megalkották a filmtörténet egyik legrosszabb és legdrágább filmjét.

Az írás nem csak Porterről szól. Kitérek benne a vitathatatlan tisztességü és tekintélyü Randolp P. Braham kétkötetes nagy művére is.

Írásom bizonyos fogalmak tisztázásával kezdődött, amelyek ma aktuálisabbak mint akkor.
 

"Mi a 'Holokauszt?' Az, ami a zsidósággal [és a cigánysággal] a II. Világháborúban - a vészkor szakban - történt! Mi a 'Holokamu?' Többcélú vállalkozás, valóságos hadmüvelet, amelyet a zsidóság 'elitje' folytat azért, hogy

Cikkem 2009.12.20-án íródott. Apropója Elie Wiesel magyarországi látogatása és zajos ünneplése volt. Wiesel alkalmazta először Holokauszt kifejezést. Ő és Kertész a Holocaust abszolutizálásának élharcosai. Wiesel személyére és Kertésszel való kapcsolatára lentebb vissza kell térnem.

Itt és most azzal folytatom, miről hallgat és mit mismásol el Kertész a Sorstalanságban és más "műveiben"? Ez részben kítűnik a két könyvből is, amelyek tartalmi kivonatát ide műsolom a cikkből.

Érdekes véletlen, hogy mindkét szerző zsidó és magyar, de nem kertészi értelemben...

 

Braham

Bíztak benne, hogy elkerülhetik a tragédiát ... ennek a reménységnek tápot adott az a tény, hogy Magyarország a biztonság szigete volt a háború négy és fél esztendején át tomboló pusztítás óceánjának kellős közepén. [I. 83. old.]

Mint minden épeszű ember bárhol a világon a magyarországi zsidók is úgy voltak ezzel, hogy egyszerűen elképzelhet etlennek tartoták emberek millióinak futószalagszerű kiírtását a világ szeme láttára. [I. 84. old.]

A magyarországi zsidóság ortodox és kozzervativ - asszimilációpárti vezetői, csakúgy mint a cionista veze
tők tudták, mit műveltek a németek Európa szomszédos országaiban
. Ugyanakkor sem a zsidó tömegeket, sem az ország keresztény vezetőit nem tjékoztatták teljesen és pontosan a végleges megoldás tervéről. [I. 343. old.]

Wise rabbi ... 1942. december 8-án kapcsolatba lépett Roosevelt elnökkel ... Átnyujtotta neki a 20 oldalas "A népírtás terve" c. dokumentumot. A nyugati zsidóság erőfeszítlsei azonban eredménytelenek maradtak, mert a szövetségesek nem akarták semmiféle erőforrásukat mentési célora fordítani azzal az érveléssel, hogy a győzelem igéri a leghatékonyabb orvosságot, [II. 95. old.]

Goebbels 1943. május 9-én a következőket jegyezte be naplójába. A zsidókérdést legkevésbé kielégitően Magyarországon oldották meg. A magyar államot átszövik a zsidók. Legutóbbi tárgyalásaik során Hitler nem tudta meg győzni Horthyt afelől, hogy az eddigieknél is sokkal szigorúbb intézkedésekre van szükség. Maga Horthy családilag is össze van fonódva zsidókkal és ellenáll minden olyan próbálkozásnak, hogy a zsidó problémához erélyesebben nyúljon hozzá. [I. 201,old,]

A [klesssheimi] tárgyalások elhúzódtak, nehogy a magyar küldöttség még azeláőtt hazaérjen, hogy a megszállás megkezdődik, vagy akár be is fejeződik. A vonat este fél tízkor indult el ... éppen 90 perccel azután hogy a német invázió megkezdődött Magyaror szág ellen. [I. 301. old.]

"Számos, különösen Nyugaton élő zsidó és nemzsidó történész és laikus szerint Horthy és alárendeltjei a lehető legjobb utat választották ... Ameddig csak lehetett, ügyesen megőrízték az ország függetlenségét. [I. 303. old.]

Horthy a Sztójay kormány legtöbb rendeletét kézjegyével látta el, csakis azokat nem, amelyek a zsidókra vonatkoztak. [I. 304. old.]

Stern Samu ... arra válaszolva, hogy miért vállalta el a Zsidó Tanács elnökségét [így felelt] ...Miként vélekedett volna rólam a külföld zsidósága, ha kibúvót keresek a kötelezett ség teljesítése alól. ... Viharos időkben a nyáj látja kárát, annak ha a tapasz talt pásztort tapasztalatlan, véletlenül odaszegődött pásztorra cserélik fel. [I.- 343. old.]

A jól tájékozott zsidó vezetők ... törvénytisztelő állam polgárok voltak, betartották a szigorú cenzuraszabá lyokat és megtiltották a zsinagógák felhesználását ilyen propagan da célokra. [I. 344. old.]

Miként Horthy a klessheimi kastélyból való visszatéré se után, a zsidóság legitim vezetői is úgy érveltek, ha
őrhelyükön maradnak ... enyhíthetők lesznek a zsidóság veszteségei. [I. 349. old,]

Eichmann háború után megjelent emlékirataiban ... megjegyzi, Kasztner nagy szolgálatot tett nekünk azzal, hogy segített békés meder ben tartani a deportálást. [I. 346. old.]

A Központi Zsidó Tanács felhívásának megnyugtató hatását erősítette meg ... Groszmann Zsigmond főrabbi felhívása. Jöjjetek a zsinagógába és ne hallgas satok a kétségbeesettek, vagy a benneteket kétségbe ejtők szavára. [I. 351. old,]

Michael Dov Weissmandel rabbi sürgetésére a szabad világban élő zsidó vezetők megpróbálták rábeszélni a nyugati hatalmakat, rombolják le az Auschwitzba veze
tő főbb vasútvonalakat és hidakat, továbbá a megsem misítö berendezéseket magában Auschwitz ban. A szövetségesek ezt a kérést elutasították, mert úgy ítélték meg, hogy egy ilyen akció jelentős légi támoga tást vonna el a rendes harci feladatoktól. [II. 81. old.]

Miért kezelték szigorúan titkos diplomáciai értesülés ként a Joint, a Jewish Agenccy és a Hehaluc vezetői Hitlernek a végleges megoldás kivitelezésére vonatkozó elhatározását? [II. 107. old.]

Emlékirataiban Eichmann úgy érvel, hogy ő és Kasztner idealisták voltak ... gentlemen' s agreementet kötöttek. E szerint Kasztner állítólag felajánlotta, hogy hallgatni fog és segít visszatartani a zsidókat attól, hogy ellenálljanak a deportálásnak, sőt segít rendet tartani a gyüjtőtáborokban, cserében azért a lehetőségért, hogy megmentsen 15 - 20.000 biológiailag értékes zsidót. [II. 111. old.]

Kasztner a következő okfejtéssel támasztotta alá, hogy együttműködött ... Komoly dilemma elé kerültünk ... bízzuk a kiválasztást a vak sorsra [ehelyett] ... valóban szent elveket kellet alkalmaznunk a gyarló emberi kéz bátorítására és vezetésére. [II. 113.- old.]

 Valóságos okmányhamisító gyárakat lepleztek le, ahol zsidók részére gyártottak hamis okmányokat ... sajnos - ezt őszintén meg kell mondani - [ebben] első helyen állnak a keresztény hitfelekezet minden rendű és rangú lelkészei. [II. 137. old.]

Roosevelt ultimátuma azt a fenyegetést tartalmazta, hogy Magyarország sorsa nem olyan lesz, mint bár mely más civilizált nemzeté, hacsak nem állítják le a deportálásokat ... Nem sokkal ezután az elnök üzenetét Budapest elleni szokatlanul heves bombatámadás támasztotta alá.

Horthy 1944. aug. 29-én Sztójayt kéthetes egészségügyi szabadságra küldte. Lakatos Géza tábornokot ne vezte ki miniszterelnökké ... [ennek] azonnali és messzeható következménye volt sok magas beosztá sú minisztériumi tisztviselő eltávolítása, akik a nácik támogatói, ügynökei voltak. [II. 175.]

Horthy tisztában volt a nyilas vezetők mesterkedése ivel és 1944 szeptember 16-án elrendelte előzetes letartóztatásukat ... Király G. ezredes a Palotánál szolgálatot teljesítő csendőrökm parancsnoka ... azonban jelentette, hogy az SS védelme alatt állnak. [II. 196. old,]

William Temple Canterbury érseke közvetlenül a magyar néphez fordult. Könyörögve kérte, segítsenek az üldözött zsidőknak, még ha az a legnagyobb veszéllyel járna is. [II. 422. old.]

A náciknak a nemzetközi zsidóság erejéről és befolyá sáról tett kijelentéseivel ellentétben a zsidószervezetek alapjában erőtlenek voltak ... viszonylag kicsiny összegeket fizettek ki néhány szétzilált zsidó közösségnek ... a szövetségeseknek az  idegen valuták mozgatására vonatkozó megszorításai lehetetlenné tették a pénzesz közök mozgatását. [II. 431. old.]

 

 

 

 

 

 

Porter

Rudolf Vrba és Alfred Metzler 1944. április 7-én szöktek meg auschwitzból ... Pozsonyba érve felvették a kapcsolatot a Zsidó Tanáccsal és ... elmesélték hihetetlen kalandjaikat ... amelyeket a krematótriumkról és a gázkamrákról készített rajzokkal illusztráltak ... Az 'Auschwitz jegyzőkönyvnek nevezett beszámolót ... német és angol nyelvre is lefordították ...
[144. old.]

Harminchét ország képviselője kilenc napon keresztül ülésezett a Genfi tópartján, Evisan-Les-Bainsban levő Hotel Royal luxusszálóban. A küldöttek túlnyomó része a szálloda által kínált nsgyszerű szolgáltatá sokat és sportolási lehetőségeket igyekezett kihasználni, kirándulással, horgászattal, golfozással úszással és teniszezésssel múlatta az időt.

A konferencián résztvevő elegáns urak együttérző szónoklatokat tartottak egymásnak a zsidókérdésről, az egyes országok bevándorlási kvótái azonban változatlanok maradtak és egyetlen ország sem kínált menedéket az európai zsidók számára. [33. o.]

A magyar kémelhárítás egy tisztje egy vastag borítékot juttatott el Isztambulba  Va' Adának. A benne lévő héberül írt szöveg a lengyelországi zsidók ellen elkövetett német atrocitásokról számolt be és a küszöbönálló német megszállásról is említést tett. [95. old,]

Samuel Zygelbojm [a Lengyelországi Zsidó Szocialista Párt egykori vezetője] Londonban elkövetett öngyilkossága előtt a következőket írta.  '... A büntettekért a felelősség elsőrorban a gyilkosokat terheli, de közvetve az egész emberi faj, a szövetsé ges hatalmak és  kormányok is felelősek érte, amelyek nem tette határozott lépéseket ... A szeren csétlen milliók, a nők és gyermekek lemészárlása iránti közömbösség a gyilkosok büntársaivá teszi ezeket az orszá gokat.' A levelet eljuttatták a brit és az amerikai kormányhoz is, de egyikük sem emelte meg a zsidók számára megállapított bevándorlási kvótát. Nagy -Britannia a Palesztinába vezető ajtót sem nyitotta meg, holott az volt az egyetlen hely, amely menedéket jelentett [volna] azok számára, akik még életben maradtak. [85. old.]

1944 januárjában az Egyesült Államok Kormánya létrehozta a Háborús Menekültek Bizottságát ... A Bizottság minden főhatóság, így a külügyminiszté rium együttműködésére is számíthatott, amely utóbbinak tiszviselői továbbra is ragaszkodtak a bevándorlási törvények szigorú betartásához. [88. old.]

1944 május 5-én Kasztner Rezső Carl Lutz budapesti svájci konzul lakására is elvitte az Auschwitz Jegyzőkönyvet ... Lutznak meggyőződése volt, hogy amint a hírek eljutnak a szövet ségesekhez, azok nyomban lebombázzák a a krematóriumokat és használhatat lanná teszik a Lengyelországba vezető vasútvona lakat. [152. old.]

A dokumentum másolatait a földalatti zsidó hálózat tagjai eljuttatták a római katolikus püspökökhöz, a pápai nunciushoz, a lutheránusokhoz és Horthy fiához. A hír ... nem érintette meg a külvilágot. A svájci lapok ... semmit sem közöltek, a BBC hallgatott, az amerikai hírekben sem történt említés róla. [153. old.]

Amikor néhány ifjú cionista Auschwitzról  próbált beszélni a délmagyarországi ortodox zsidóknak, a feldühödött rabbi kikergette őket a városból. Az isten sohasem engedne meg olyasmit, mint Auschwitz. [177. old.]

A Palesztinai zsidó sajtó a magyar zsidók megsemmisítéséről szóló híreket mély hallgatással fogadta; hogy ennek a brit cenzúra volta az oka, vagy a cionista vezetés befolyásolta a sajtót, azt Kasztner nem tudta. [187. old.]

A svájci lapok ... folyamatosan beszámoltak a magyar zsidóság sorsáról. A BBC támadásokat intézett a náci rezsim és magyar csatlósai ellen. Az amerikai sajtó azzal fenyegetett, hogy a magyar társadalom egésze, Horthy pedig személyesen fog felelnia bünrészes ségért. V. Gusztáv svéd király arra figyelmeztetett, ha a kormányzó nem lép közbe, magyarország a 'nemzetek páriájává' válik. [201. old.]

Közben a britek, miután a vért árúért ajánlatot a parlamentben és titkos tanácskozásokon is megvitatták, az ajánlat visszautasítása mellett döntöttek. [248. old.]

 Horthy kormánya negyvenezer zsidó számára kért kiutazási engedélyt a németektől ... A briteket az a lehetőség nyugtalanította, hogy hirtelen nagyobb számú európai zsidó érkezik Haifába, nekik pedig ragaszkodni kell a Palesztinába történő bevándorlást korlátozó Fehér Könyv előírásaihaoz. [249. old,]

Horthy halk és remegő hangon szólalt meg ... A Gestapót hibáztatta amiért embertelenül kezelte a zsidó problémát ... a nemzetet rákénysze rítették a zsidóüldözésre ... Kijelentette, kész megv-édeni Magyarország becsületét. Felszólította a magyar katonákat maradjanak hűek és teljesítsék parancsait. [277. old.]

A németek azzal fenyegették, fiát kivégzik, ha nem vonja vissza ... terveit ... Fia élete miatti aggodal mában aláirta korábbi nyilatkozatának visszavonását. [278. old.]

Kasztner ... Bécsben  - a zsidó kórházban - látta, hogy az épületet a Hitlerjugend tagjai őrzik ... Többen alig voltak tíz - tizennégy bévesek, de megesküdtek, ha az oroszok Bécs felé közelednek minden zsidót megölnek. [305. old.]

1944 február 13-án ... a rádió mellett kucorgó Brand Hansi és Révész Ferenc diadalordítással nyugtázták a Derezda pusztúlásáról szóló híreket. [313. old.]

Hitler lediktálta politikai végrendeletét.  ... A jövőbeni eseményeknek is hangot adott.

Évszázadok múlnak el, de városaink és kultú rális emlékeink romjaiból mindíg feltámad a gyűlölet azok ellen, akik végső soron mindenért felelősek, akiknek mindezt köszönhetjük: a nemzetközi zsidóság és segítőtársaik ellen. [321. old.]

Az Isztambulból Svájcba hazaérkező Carl Lutz nem számitott hősnek kijáró fogadtatásra ... Kormánya viszont nemcsak hogy nem ismerte el a magyaror szági menőakciót, de még ügyész ségi vizsgálatot is elrendelt, tisztázandó hogy miért foglalkozott magyar állampolgárok mentésével és miért nem szerezte meg Bern előzetes hozzájárulását ahhoz, hogy ... több mint ötven ezer sutzpässét adjon ki és azt is elnézte, hogy magyar okmányhamisítók is legalább ennyit készítettek. Most aztán nemkivánatos szemé lyek ezrei követelhetik maguknak a svájci állampolgár ságot. [329. old.]

A hatmillió meggyilkolt európai zsidó nevében fellépő Zsidó Ügynökség megkisérelt képviseletet szerezni a háborús bűnösök Nürnbergbe tervezett perén. ... Ez nem sikerült. [332. old.]

Úgy vélem, az idézetek nem igényelnek külön kommentárt. Az említettek közül Stern Samut - a főrendi zsidót - maga Eichmann választotta ki a magas tisztségre. A Samut persze nem gázosították el, így kiadhatta emlékiratait. Hagyták, hogy megmagyarázza bizonyitványát. Az ember tudja, mit gondoljon erről, csak azt nem tudja: köpjön e vagy hányjon.

Az emlitetteken kívül kívül még sok galád zsidóról esik szó, de olyan, aki a Holohauszt ódiumát "hazája" nyakába akarja varrni csak egy van.

Kertész - a grafomán - csakúgy ontotta a könyveket a Sorstalanság után. Oltári szerencse, hogy akadt valaki aki nem restellte végigolvasni és kivonatosan ismertetni/véleményezni az a sok szemétséget, amit összehor dott. E kivonat kivonatát ismertetni fogom. A következő utáni folytatásban.

A következő folytatás ugyanis a "Nagy Műről" szól majd, amit kénytelen voltam (újra) elolvasni és kivonatolva értékelni.

2020.10.18

 

Embermilliók sorsa - Kertész rendhagyó sorstalansága.

Szemtanúja voltam a hajdúböszörményi gettókapu bezárásának, majd a zsidók menetének a vasútállo másra. Anyám zöldkeresztes védőnőként bejárt a nagyváradi gettóba és jelezte s tábor csendőr parancsnokának, hogy a higiénés viszonyok miatt tífuszveszély van. Ezt a csendőr is nagyon jól tudta és közölte: ezek 'itt' nem fognak tífuszban epusztulni. Igazat mondott. A gettó pár nap múlva üres volt. Lakói Birkenau felé vonatoztak.

Mivel a zsidók [a munkaszolgálatosokat kivéve] se ide se oda nem tértek vissza kíváncsivá lettem, hova lettek. Kiváncsiságomat kielégítendő 1967-ben Ryszard Tzarkovsky lengyel ügyvéd segítségével ellátogattam Auschwitzba és Birkenauba. A látottak alapján nyilvánvaló lett előttem, hogy a zsidó népesség zöme (gyerekek, betegek, öregek) a táborviszonyokat nem élhette túl.

Ezt a véleményemet nem rejtettem véka alá. Sohasem tagadtam, sőt vallottam: a Holokauszt tény. Hogy mit kaptam emiatt a fejemre a magamfajtáktól és hasonszőrűektől nem részletezem.

Azzal sem vagyok vádolható hogy zsigeri alapon útálom a zsidókat. Bizonyságul Faludi Györgyre hivatkozom aki miatt [
2006.09.17] szikrázva rúgtam a össze a patkót addigi barátommal Szász (Zas) Lóránt költő - íróval.

Faludy jobbára külföldön irsogált, olyan időkben, amikor nem tudhatta, hogy írásai megjelenhetnek e egyáltalán; vagy pláne Magyarországon - magyarul. Akkor meg mi a fasznak strapálta magát, olyankor is, amikor még nem volt vén hülye?  1940 májusában, Párizsban, írta az 'Óda a magyar nyelvhez' című verset. Hosszú! Csak az utolsó strófát idézem.

"Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
    és forró, mint forrongó szellemünk.
    Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
    Közös jövő és felzengő ítélet,
    nem hűs palackok tiszta ó-bora,
    nem billentyűre járó zongora,
    de erjedő mustkönnyeinkben úszó
tárogatószó."

Faludynak nem köpködésre szolgált a magyar nyelv, mint Kertésznek.

Mondják: ha egy zsidó hülye, az nagyon hülye. Faludy tényleg ilyen hülye lenne? Nem! Még ennél is hülyébb! Ezt az a tény bizonyítja, hogy ezernégyszáz verset fordított magyarra, tucatnyi élő és holt nyelvről. A kötet a "Magyar Világ" Könyvkiadó gondozásában jedlent meg 1988-ban, demonstrálva mecsoda különbség lehet a különféle "magyar világok" között. Ezernégyszáz vers sehogyse' fér ide. Ám egyet, amelyet egy arab: At Trimáh írt valamikor i.u. 660 körül, idepötyögök.

"Trónok és fellegek ura,
ne hagyd, hogy puha selymen
heverjek sátramban, mikor
magadhoz rendelsz engem.
Vessen az ellenség nekem
csapdát egy vizmosásban
és messe ketté nyakamat
egyetlen kardcsapással,
meg harcostársaim nyakát,
kik mind Allaht szolgálják,
hasogassák mellem húsát
 keselyűk, varjak, kányák,
hiénáknak jusson szivem
s ágyékom estebédre
és szívja ki csontvázamat
a nyárnap gyolcsfehérre."

Ha van írásmű, amely az örök katona [a világhóditó görög, a római legionárius, a teuton lovag, a szamuráj, a hitlerjugend] lelkivilágát, vállalt sorsát ennél plasztikusabban fejezi ki,  jelentkezzék. Jutalmat kap!

A fentiek igazolják többféle, sokféle zsidó van, nem lehet tehát róluk egyformán írni. Itt van mindjárt Kertész, aki nem osztozott többmillió fajtársa sorsában mivel bő kilenchavi fogolyéletének nagyobb részét kórházban töltötte. Kertész azért sorstalan, mert sorsa atipikus. A leromlott/beteg foglyok a "muzulmánok" tipikus sorsa az ismételt szelekciók következkez ményeképp a gázkamrában, ill. a krematóriumban teljesedett be, nem a Nobeldíj bizottság előtt.

Továbbmegyek. Kertész nem úszhatta volna meg, ha a fajtársai által üzemeltetett szovjet gulágok valamelyikére kerül.
Egy régi
írásommal érzékeltetem ezt.

"A kritikus időszakban a zsidó Genrih Jagoda volt az OGPU vezetője, aki kiváló munkát végzett. [Sztálin mégis kivégeztette.] Sokan belehaltak már a több hetes, ill. hónapos utazásba is. Ez idáig Jagoda sara. A táborokban viszont ugyancsak Sztálin zsidajai várták őket. Sokan voltak. Közülük csak Naftaly Aronovich Frenkelt méltatnám, aki csempészetért elítélt gulag fogolyból küzdötte fel magát, az össz-táborparancsnoki beosztásig. Majd ő dolgozta ki az "étkeztetés" rendszerét, amely a legyengült foglyok éhenhalasztását jelentette, viszont a haláltáborok gazdaságos működését segítette elő. Ezekért "Három alkalommal kapta meg Lenin rendet (1933. augusztus 4., 1940. július 22., 1944. szeptember 16.) és a szocialista munka hősének címét. További életútja később regényes fordulatot vett, amelyet sajnos nem mesélhe tek el.

Kicsit bővebben ugyanerről.
"A táborokban a Naftalij Aronovics Frenkel által kidolgozott rendszer működött, ami összekapcsolta a termelést a napi ételadaggal. Ha valaki nem teljesítette a kitűzött normát, csökkentették az ételadagját. Ezáltal természetesen még jobban legyengült, így még inkább képtelenné vált a norma teljesítésére. S ez így ment hetekig vagy esetleg hónapokig, míg a rab annyira le nem gyengült, hogy egyszerűen meghalt. 1929-től a GULAG már a túlfeszített népgazdasági terv részévé vált. A fogvatartottak száma 1938-ra meghaladta a kétmilliót, miközben a személyi állományának kb. 25%-a pusztult el évente. 1950-ben érte el létszámának maximumát, a 2.500.000 főt. A Gulag története annak a számtalan munkatábornak a története, amelyek hajdanán széltében-hosszában behálózták a Szovjetuniót, a fehér-tengeri szigetektől a Fekete-tenger partjáig, az Északi-sarkkörtől a középázsiai pusztaságokig, Murmanszktól Vorkutáig. Moszkva közepétől Leningrád külvárosáig. A GULAG voltaképpen egy betűszó, amely a Glavnoje Upravlenyije Lagerej, azaz a Táborok Főigazgatósága elnevezés rövidítése. Az idők során a "Gulag" szó már nemcsak a koncentrációs táborok igazgatóságára utalt, hanem egyszersmind magát a szovjet rabszolgamunka rendszerét jelentette annak minden formáját és változatát: a munkatáborokat, a büntetőtáborokat, a köztörvényes és politikai foglyok táborait, a női táborokat, a gyermektáborokat (!), az átmeneti táborokat.

Ebben a tökéletes és kivételt nem ismerő rendszerben Kertész nem "lábadozhatott" volna hónapokig, néha paplanos ágyban is...

A szovjet táborviszonyok megismerhetők Szolzsenyicin: Gulag szigetcso port c. könyvéből, amely PDF formátumban itt letölthető. Külön figyele mre méltó amit Szolzsenyicin a közismert zsidó kéjvágy és a gój női szemé rem találkozásáról ír... mondani sem kell talán, hogy a kulcspoziciók szinte mindegyikét a zsidók foglalták el, itt is... E táborokban nem csupán a foglyok megsemmisítése, de szadista kinzása, szexuális kihasználása is napi gyakorlat volt. Folytonos Purim ünnep a föld egyhatodán.

Ezek után lássuk a Sorstalanságot, amelyet az olvasó innen teljes egészében letölthet. A következő "táblázat" baloldali oszlpában a könyvből kiemelt szövegrészek, a jobboldali oszlopban pedig Kertész jeremiádáihoz fűzött megjegyzéseim olvashatók. A Sorstalanság szövegében aláhúztam az itt idézett részeket, hogy ellenőrízhető legyen a szövegkörnyezet.

A szöveget elnézegetve az a közbeső benyomásom támadt, hogy a Nobel díjas alkotás tele van helyesírási, szótani, mondattani hibákkal, magyartalanságokkal, germanizmusokkal, homályos, pontatlan fogalmazásokkal. Kedvem lenne az egészet betenni egy helyesírási rutinnal bíró szövegszerkesztőbe. Holtbiztos azt a választ kapnám, a hibák nagy száma miatt a szöveg nem javítható.

 

 

Ízelítő a Műből.

 

 

 

A vonat, ragyogó nyáridőben, indult – afféle teherszerelvény, csupa téglavörös, zárt tetejű és ajtajú kocsikkal. Idebenn mi hatvanan, a csomagok, no meg a karszalagos emberek útravaló rakománya: kenyérhalmok meg nagy, hústartalmú konzervek, téglagyári szemmel ritka becsű holmi.

 

A vonaton legjobban a víz hiányzott. Eleségből, mindent számításba véve, hosszú időre látszott elegendőnek a készlet; hanem hát nem akadt mit innunk rá, s ez bizony kellemetlen volt.

 

Dögöljetek csak szomjan! – Később ez meg is történt. Legalábbis így beszélték. Való tény, hogy a mögöt tünk levő kocsiból érkező bizonyos hangot, úgy a második nap délutánjától fogva, én is egyre hallani voltam kénytelen: nem volt épp igen kellemes. Az öreg asszony – így mondták a mi kocsinkban – beteg, s vélhetően megőrült, nem kétséges, a szomjúság következtében. A magyarázat hihetőnek is tetszett. Az  öregasszony elhallgatott végre. Akkor meg azt mondták nálunk: meghalt, mivel nem kaphatott vizet

Kertész ezt a mondatot egy csendőr szájába adja, aki azért volt bosszús, mert értékeiket - szép szóra - nem adták át neki megőrzésre. Lehet, akadt ilyen csendőr is. A tesületre ez nem volt jellemző. A zsidók kifosztására Németországban került sor.

Az öreg hölgy halálát okozhatta
polidipszia (túlzott szomjú ságérzés) is.

 

Máskülönben az útról egészében nem sokat mondhatok.

 A gulagkra utazás ennél viszontagságosabb volt.

Korunkra lettek egyszerre mind igen kíváncsiak. Mondtuk: – Vierzehn, fünfzehn –; ki mennyi volt. Rögtön igen tiltakoztak, kezükkel, fejükkel, egész testükkel: – Zescájn – suttogták mindenfelől –, zescájn. – Csodálkoztam, s egyiküket meg is kérdeztem: – Warum? – Willst di arbeiten? –, akarok-e dolgozni, kérdezte erre ő, árkos-vonásos szemének valahogy üres tekintetét egészen az enyémbe vájva. Mondtam neki: – Natürlich

Már Németországban vagyunk. A fogadó fogolytársak figyelmeztetik az érkezőket: csak a húsz éven felüliek számíthatnak munkára [életben maradásra].

Az idősekre, gyöngélkedőkre, kicsinyekkel levő anyákra, továbbá az út fáradalmától kimerültekre viszont távolabb autók várakoznak. Mindezt újabb rabok adták megint értésünkre.

 

A húsz év alatti fíúkra is vártak a teherautók.

Wie viel Jahre alt bist du (?) – de szinte csak amúgy egész mellékesen az orvos.. Mondtam neki: – Sechzehn. – Könnyedén bólintott, de valahogy mintegy csak a megfelelő válasznak inkább, semmint az igazságnak – akkor legalább ez volt hirtelenjében a benyomásom. Egy másik megfigyelé sem, inkább csak futó észlelésem is lehet, téves volt tán, de mintha elégedettnek, némiképp már-már megkönnyebbültnek látszott volna valahogyan; úgy éreztem, tetszhettem néki. Akkor aztán, egy kezével még az arcomnál tolva, a másikkal meg az irányt is mutatva, az út túloldalára, az alkalmasokhoz küldött

 

Kertész a "felületes"náci orvosnak köszönheti életben maradását, hisz nincs olyan orvos, aki egy tizennégy éves gyermeket véletlenül húsz éven felüli férfinek néz.
[Európában a migránsok játszanek fordított játékot életkorukkal..].

Vízcsap volt, semmi kétség, affajta útmenti nyomóskút. Próbált volna mellette egy piros betűs tábla óvni: „Kein Trinkwasser” – hanem hát e percben ez egyőnket se igen tarthatott vissza, persze. A katona egész türelmes volt, s elmondha tom, rég esett már víz ennyire jól, még ha utóbb valami vegyszer sajátságos, szúrós és émelyítő ízét hagyta is a számban.

 

Igen. Üthetett, rúghatott, lőhetett volna. Lám a Totenkopf SS tagjai sem egyformák. A szövetségesek viszont sorozott (!) Waffen SS-ek ezreit lődözték agyon, kínozták - éheztették halálra.

A víz magától, egészen váratlanul eredt meg. Mindenekelőtt is jó nagyot ittam, s megint ugyanazzal az ízzel találkoztam, mint előbb, a kútnál: aztán élveztem csak kissé a bőrömön is a vizet. Köröttem is mindenfelé vidám neszek, tocskolás, prüszkölés, fújtatás: derűs, gondtalan perc volt.

 

 A tizennégy/tizenötévesek viselkednek így. A lebukást ezúttal is megúszták

 

Először ő kóstolta meg, aztán mindjárt nekem adta ide. Az arca kissé furcsa volt. Kérdeztem tőle, milyen, mondta, próbáljam csak meg. De akkor már láttam, körös-körül a fiúk is részben elhűlten, részben nevetéstől pukkadozva néztek mind egymásra. Akkor hát magam is belékóstoltam: azt kellett találnom, sajnos bizony ehetetlen. Egy élemedettebb embert pillantottam meg. Elegendő alkalma nyílt hogy alaposan megismerje ezt az eledelt, mégpedig német katonatársak közt a fronton. Ez tulajdonképp nem egyéb, mint szárított főzelék”. Magyar gyomornak persze szokatlan. Állította azonban, hogy hozzá lehet, sőt, kell is szokni, minthogy sok benne a táperő és a vitamin, amit a szárítás módja, a németek ebben való jártassága biztosít. Még valamit el kell ismernem: másnap megettem, sőt harmadnap már vártam is a levest.

 

 

 

Az első tábori kaja... A harcoló katonáknak tápláló, a zsidó kölyköknek ehetetlen volt.

Az Éhség szakács főztjére később ők is ráfanyalodtak--

 

 

 Ez itt például 'Vernichtungslager', azazhogy megsemmisí tő tábor, világosítottak fel. Egészen más dolog azonban – tették rögtön hozzá – az 'Arbeitslager', vagyis munka tábor: ott az élet könnyű, a viszonyok és az élelmezés hasonlíthatatlan, s ez természetes is, hisz itt a cél is más elvégre

 

Kertész jó lóra ült.

Egy menet látványa, megint a drótkerítés mögül. Mondták, a munkából hazatérőké, s el kellett hinnem, mert magam is úgy néztem, hogy azokon a tákolmányokon amott, melyeket a hátul jövők hoznak, nincs kétség, halottak fekszenek valóban,

A létszámnak egyeznie kellett.  Az élőkkel és a munka közben elhaltakkal együtt kellett elszámolni.

Auschwitzban mindössze három teljes napot töltöttem csak tulajdonképp el. A negyedik estén már ismét vasúton ültem, a már ismerős tehervagonok egyikében. A cél – így értesültünk – Buchenwald. A szokottnál nagyobb kenyeret, duplázott hasáb margarint s még valami, külsőre némileg az otthoni szafaládéra emlékeztető, úgynevezett 'wurstból' is egy darabot – a vonatnál kiosztották, s ott rögtön meg is ettem.

 

Auschwitz/Birkenauról Kertész csk futó benyomást szerez hetett. Figyelemre méltó az elemózsia, amivel a halál táborban útra bocsátották őket.

Itt nem rabok, hanem katonák húzták el az ajtót. Pár kurta kiáltás: Alle raus! – Los! – Fünfe Reihen. – Bewegt euch!, Pár puffanás, pár csattanás, egy-egy csizma lendülése, egy-egy fegyvervég döfése, egynéhány tompa jajszó – és már ki is alakult, már vonult is, mintha csak zsinóron húznák, a menetünk

Buchenwaldban vagyunk. A "los" a katonai mozgatás alapja. Én Farkas Mihály katonája voltam. Az ébresztő elhangzása után rögtön a "mozogjon már" vezényszó következett. Természetesnek tűnt.

Érkezés után az embert itt is fürdő, borbélyok, fertőt lenítő folyadék és ruhaváltás fogadja. A ruhatár kellékei pontosan azok egyébiránt, mint Auschwitz ban. Csakhogy a fürdő itt melegebb, a borbélyok elővigyázatosabban végzik munkájukat, s a ruharaktá ros, ha csak futó pillantással is, de iparkodik mértéket venni rólad.

 

Ezek szerint az "arbeutslager" nem puszta elnevezés volt.

Buchenwaldban megesik, hogy már reggelire forró rántott leves félével lepik meg az embert; itt tanultam meg továbbá, hogy a kenyér adagja rendesen harmad, de olyik napon fél is lehet – nem pedig rendesen negyed és olyik napon ötöd, mint Auschwitzban –, hogy a déli levesnek sűrűje, a sűrűjében piros húsfoszlányok, sőt szerencsés esetben egy-egy egész kocka hús is akad, valamint itt ismerkedtem meg a Zulage fogalmával, melyet a mindenkori margarin mellé wurst vagy egy kanál lekvár formájában faszolhatsz

 

 

Úgyszólván "jóléti" viszonyok.

Buchenwaldban is van krematórium, természetesen, de mindössze csupán egy, s ez itt nem a tábor célja, nem a lényege, a lelke, az értelme mondhatom bátran –, hanem csak olyanokat égetnek el benne, akik már a táborban múlnak ki, a tábori élet rendes körülményei közt, hogy úgy mondjam.

 

Természetes "polgári" temetés. Az "elpárologtatás" még nem volt feltalálva, különben biztos bevezették volna.

Zeitz, pontosabban az e helységről elnevezett koncentrációs tábor, Buchenwaldtól egy éjszakányi útra fekszik tehervonaton, majd még további húsz-huszonöt percre gyalogszerrel, katonák kíséretében, egy szántóföldekkel, jól megművelt, vidékies tájékkal szegélyezett országúton – amiként ezt magam is tapasztalhattam. Ez most már legalább végérvényes letelepülési helyünk lesz – biztosítottak –, már azok számára a társaságunkból, akiknek neve a betűk ABC sorrendjében M előtt áll

 

 

Az új "otthon"...

Kérdezni akartam tőle… de már nem tudtam, mivel abban a pillanatban kaptam másik oldalról a pofont. Valójában már a földön ültem, mire tulajdonképp a csattanását is meghallottam, és a súlya is égetni kezdte a bal arcomat. Egy ember állt előttem, tetőtől talpig fekete lovaglóöltözékben, Zavaros kiabálásából csak a Ruhe, azaz csend szó többszöri ismétlődését tudtam kihámozni.
Észrevettem, hogy – bár közben még mindegyre ordított –, nagy, sötét, mintegy olajban úszó szemének tekintete ezalatt lassanként mind lágyabb, végül már-már mentegetőző kifejezést öltött szinte, miközben figyelmesen siklatta rajtam végig, a lábamtól egész az arcomig: kellemetlen, feszélyező érzés volt, valamiképpen. Aztán tovább rohant a néki utat nyitó emberek közt, ugyanazzal a viharos gyorsasággal, amellyel az imént felbukkant. 

 

A pofont tiltott beszélgetésért kapta egy cigány kápótól, azaz egy szövetséges kisebbség tagjától. Ezt nem tudja hova könyvelni, mert zsidó/cigány elszámolási számla nincs.

 

 

Ha ellenben idővel valami égető érzés jelentkezett a tenyeremen, s azt láttam, hogy ujjaim töve mind csupa veres; ha eközben ideszólt az őrünk: – Was ist denn los? –, s én nevettem és mutattam néki a tenyeremet; amire ő, egyszerre igen elkomorodva, s még a puskája szíján is rándítva egyet, azt kívánta: – Arbeiten! Aber los!

 

Kívánságának egyéb nyomatékot is adhatott volna.

Zeitz, a kellő életvitel s némi szerencse mellett, igen tűrhető helynek mutatkozott – egyelőre, ideiglene sen.

 
 A világon minden ideiglenes.

A nyomra találók győzelmes, harsogó diadalma. Cincogásféle vegyül belé, egyre vékonyabban, majd elhallgat, s hamarost a vadászok is megjelennek. Amit a sátorból magukkal cipelnek – már csak holt tárgyak mozdulatlan halmazának, kusza rongy csomónak látszik innen –, a sor legszélére dobják oda, fektetik el: iparkodtam nem odanézni. Hanem egy-egy tört részlet, egy-egy még így is kivehető rajz, vonás, emlékeztető jegy mégis arra vonta, kénysze rítette a tekintetem, s föl is ismertem benne, aki egykor volt: a balszerencsés embert. Aztán: – Arbeitskommandos antreten! –, s számíthatunk rá: a katonák ma szigorúbbak lesznek.

 

 

Egy elbújt rab különleges kezelése "sonderbehandlung".
A munkatáborokban is általában alkalmazott módszer.

 

Három szék állott ugyanis ott, s rajtuk három ember, emberféle ült. Hogy pontosabban is miféle látványt nyújthattak, s hogy mi lehetett a nyakukban lógó papirostábla nagy, ormótlan betűs fölirata: mindez iránt egyszerűbbnek láttam nem érdeklődni (azért így is értésemre jutott, mert a táborban még soká emlegették: 'Hurrah! Ich bin wieder da!' – azaz: 'hurrá, megint itt vagyok!'); láttam ezenfölül még egy tákolmányt, egy, kissé az otthoni házudvarok porolóira emlékeztető állványzatot is, rajra három kötéllel, hurokra kötve – eszerint tehát, megértettem: akasztófát.

 

 

 

A szökött rabok különleges kezelése. Bevett tábori módszer világszerte.

Mindig és mindenütt ott a verés. Ebből is kivettem a magam részét, természetesen, de nem jobban – ha nem is kevésbé – mint a rendes, az átlag, a köznapi, mint bárki, bármelyikünk, annyira, amennyi tehát nem holmi külön, személy szerinti balesettel, hanem csupán táborunk szokott föltételeivel jár. Ebből egy bizonyos 'Todt' sárga ruhás katonájától részesültem. Ő vette észre, hogy elejtettem a cementes zsákot. megbotlottam, elejtettem. S főképp a zsák papirosa is fölrepedt, a résen meg kifolyt, s ott a földön porlad a tartalom, az anyag, az érték, a drága cement. Már mellettem is volt, már éreztem is öklét az arcomon, majd, miután a földre teremtett, csizmáját is a bordáimban, nyakamon meg a kezét, amint arcomat a földhöz, a cementbe nyomkodta: szedjem, kaparjam össze, nyaljam föl – kívánta, esztelen módra. Majd meg a talpamra rángatott: meg fogja nekem mutatni – ich werde dir zeigen, Arschloch, Scheisskerl, verfluchte’ Judehund –, hogy többet egyetlen zsákot sem ejtek el, ígérte.

 

 

 

 

A Todt szervezetben is vannak szadisták. Vélhetőleg nem többen mint a zsidók között. Kertész nem egy módszerrel. hanem egy szadistával szembesült. Pechje volt.

 

A térdemtől azonban sehogy se szabadulhattam, az égővörös zsákot, amivé a jobb térdem környéke átalakult, mégis kívánatosabbnak találtam inkább nyomban el is takarni a szemem elől mindjárt. Tudtam, természetesen, hogy táborunkban Revier is működik, de hát először is a rendelőóra épp a vacsora idejére esik, amit végre is előbbre valónak tartottam a gyógyulásnál. Végül Citrom Bandi meg egyik hálótársunk vitt mégis el, kezükből formálva ülőkét, amolyan gólya-viszi-a-fiát módra, s miután föltettek egy asztalra, jó előre intettek: gyaníthatóan fájni fog, mivel a rögtöni műtét kikerülhetetlen, s zsibbasztószer hiányában viszont ezt enélkül kényszerülnek elvégezni hát. Amennyire közben megfigyelhettem: egy késsel két, egymást keresztező vágást ejtettek a térdem fölött.
Nemsoká a bal csípőmön is fájdalom, majd a már ismerős,  égővörös zsák jelentkezett. Pár nap múlva, miután hiába vártam: elmúlik, vagy tán valami más egyéb jön közbe, kénytelen-kelletlen, de szólnom kellett róla az ápolónak, s újabb sürgetés, újabb pár napi várakozás után sorra is kerültem a barakk előterében, az orvosoknál; ilyenképp most hát a jobb térdem mellett a bal csípőmre is került egy másik, úgy körülbelül tenyeremnyi vágás.

Sosem voltam annyira előrelátó, hogy megérdeklőd jem a buchenwaldi szokásokat, rendtartást, eljárásmódot, egyszóval, hogy itt miképpen is csinálják: gázzal-e, mint Auschwitzban, talán orvosságszer segédletével, amiről úgyszintén ott hallottam, esetleg golyóval, netalán máshogy, az ezer egyéb mód egyikével, melyhez az én ismereteim nem elegendők – nem sejtettem.

Mikor a kordéról valahol megint le, a földre rakodtak, sehogy se értettem, hogy ugyan mi dolgom is lehet nékem még például hajnyírógéppel meg beretvával. Az a fulladásig tömött s első benyo másra megtévesztésig zuhanyfürdőnek rémlő helyiség, melynek iszamós farácsozatára a rengeteg tipró, tapodó talp, sarok, fekélyes lábszár, lábszárcsont közibé engem is odatettek, nagyjában-egészében inkább megfelelt már körülbelül a várakozásomnak.

Először nem is tudtam, jól látok-e – de hát nem tévedhettem, hisz a barakk itt igen ki volt világítva, erős lámpásokkal. Bal kéz felől itt is a két sor rendes boxot láttam, hanem a deszkák itt egy réteg piros, rózsaszín, kék, zöld meg lila paplannal letakarva, fölöttük még egy sor, ugyanilyen paplanokból, s a két réteg közül, szorosan egymás mellett, kopaszra nyírt gyermekfejek, kisebb-nagyobb, de általában úgy körülbelül az én korombeli fiúkéi kukucskáltak elő. S épp csak, hogy mindezt észrevettem, hogy letettek a földre, és valaki megtámasztott, nehogy el találjak dőlni, hogy levették rólam a pokrócot, s térdemet meg csípőmet futtában átkötözték papirossal, majd meg, hogy rám húztak egy inget: már be is csusszantam alul-fölül egy-egy sor paplan, kétfelől meg egy-egy sebtében helyet szorító fiú közé, a középső emeletre.

Vannak furcsa helyek Buchenwaldban.A folyosóról ajtók nyílnak – rendes, fehér, valódi ajtók –, melyek egyike mögött meleg, világos szoba s már kész, mintegy csak az érkeztedet váró üres ágy fogad. Az ágyon piros paplan. Tested degesz szalmazsákba süpped. Közbül fehér, hűvös réteg, meggyőződhetsz, nem tévedtél, lepedőé, csakugyan. Tarkód alatt is szokatlan, nem épp kellemetlen nyomást érzel: jól tömött szalmapárna okozza, rajta fehér huzat. A Pfleger négyrét hajtja, s lábadhoz teszi oda a pokrócot is, amiben elhozott: eszerint hát ez is szolgálatodra áll, az esetre nyilván, ha netán nem volnál megelégedve a szobahőmérséklettel,

Itt jelentkezik először a maródi állapot, amelynek révén Kertész sikeresen átvészelte a deportálást.

 

 

 

 

 

 

 

A baj súlyosbodik.

 

 

 

 

Buchenwaldban a rendtartás a gyógyítás volt, úgy - ahogy.

 

 

 

 

Itt még tábori körülmények.

 

 

 

 

Minőségi javulás.

 

Gyerekfejek, el nem gázosított gyerekek fejei?

 

 

 

 

 

 

Maga a luxus.

Végre kattant a doboz, és rövid sercegés, fújó hangok után azt tudatta mindnyájunkkal, hogy itt a Lagerältester beszél. – Kameraden – mondta, hallhatóan valami, őrá fullasztóan ható érzéssel küszködve, amitől hol elcsuklott, hol meg túl élessé, szinte süvítővé vált a hangja –, wir sind frei! – vagyis szabadok vagyunk.
A hangszórón át végre ismét a Lagerältester jelentkezett. Ezúttal a volt Kartoffelschälerkommando tagjaihoz fordult, kérve őket, szíveskednének elfoglalni régi helyüket a konyhán, a tábor valamennyi többi lakóját meg arra kérte föl, hogy maradjanak, akár az éj közepéig is ébren, mivel erős gulyásleves főzéséhez látnak számukra máris hozzá: akkor dőltem csak megkönnyebbülten a párnámra vissza, akkor engedett csak föl valami lassacskán bennem, s akkor gondoltam csak – meglehet, először komolyabban – magam is a szabadságra.

 

 

 

A happy end...

 

 

Gulyás-fasizmus...

 

 

Ez az a mártíromság, amelyből Kertész bőven buzgó, kiapadhatatlan magyargyűlöletét [hungarofóbiáját] desztillálta. Mondom, nem normális.

A folytatás a hungarofób Kertész lesz.

2020.10.21

 

Kertész színe és visszája.

Az Intézet megnyitó ünnepségén Orbán elmondta: jelen volt a Nobel díj 2003-ban történt átadásánál, amikor még a másik ügynök Medgyessy volt a miniszterelnök. Az akkor még szélső-bal- libsi pártvezér Orbán jelenléte jelképes értelmü volt. Az egyébként dicséretes faji összetartást jelképezte. Ezen az összetartáson mitsem változtatott az a körülmény, hogy Orbán közben vallásos szélső-jobb-illibsi pátrvezetővé változott és miniszterelnök lett.

A beszédet Smidt Mária méltatásával kezdte, majd így folytatta.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! De nem ezért jöttünk össze. Ezt csak azért mondtam el, mert engedtem Mária csábításának. Valójában Kertész Imre miatt jöttünk most itt össze, meg azért, amit az ő életútja és az alkotása szimbolizál. Fölidéztem az emlékeimet, amelyek Kertész Imréhez kapcsolódnak. Az első 2010-hez kötött. Túl azon, hogy ott voltam 2003-ban, amikor megkapta a Nobel-díj után a jól megérdemelt állami elismerését, talán még Medgyessy Péter időszakát éltük akkor, de 2010-ben adtam egy interjút a választások után, azt hiszem, egy német lapnak, aki azt kérdezte tőlem, hogy becsülöm-e a Nobel-díjas magyar írót, Kertész Imrét? És először azt hittem, hogy sérteget, merthogy én magyar vagyok. Kertész Imre magyar, ő egy magyar irodalmi Nobel-díjas, 'ki a fenét' becsülne az ember, ha nem egy irodalmi Nobel-díjasát a saját hazájának? Berlinben, és megkerestem Kertész Imrét, és leültem vele beszélgetni. Ez volt az első igazán komoly beszélgetésem vele, és rájöttem arra, hogy egy hatalmas intellektussal van dolgunk. Tehát nem arról van szó, hogy valakinek a tollából kijött egy mű, ami egyébként aztán irodalmi Nobel-díjra jogosította őt, hanem a létről és a létrendek, a különböző létrendek logikája szerint a legmélyebben gondolkodó és fantasztikus tanácsokat, meglátásokat a magamfajta fiatalokkal megosztani képes, nagy intellektusú emberről van szó. A 2012-es beszélgetésben is többször említette Budapestet. Kiderült számomra, hogy úgy ismerte minden utcáját, legalábbis a belső részeinek biztosan, mint a tenyerét. Ez volt az ő városa, nem is akart innen soha elmenni, nem is akart máshol alkotni, és azt hiszem, hogy nem is tudott volna más nyelven olyan mély értelmű mondatokat leírni, mint tette ezt magyarul. És hogy alá is támasszam azt, amit mondtam, én elővettem néhány idézetet vagy néhány gondolatot, ami ebből a skatulyából őt kiszabadítja.ez nem egyszerűen egy emlékház, nem egyszerűen egy emlékeket szolgáló kiállítás, hanem mások is megtalálhatók itt. Vannak itt más hagyatékok is, vannak itt más szellemóriások is, akik miatt érdemes ide eljönni: Pilinszky, Petri, a kevésbé ismert Sziveri János, de hát Arthur Koestler hagyatékának is vannak itt darabjai. És ez így van rendjén, mert így lesz igaza Kertész Imrének, a névadónak: 'az irodalom az a szellemi tér, ahol az írók egymásnak kezet nyújtanak a végtelen időben.' Azt kívánom Nektek, Mária, hogy sikerüljön fölnőnötök ehhez a küldetéshez. A megtisztelő figyelmet köszönöm!

A beszéd "lapidáris" stílusa olyan képzetet keltett bennem, mintha a szónok szotyolázna közben. Meglepetésként ért, hogy az intézmény egyúttal más hatalmas intellektussal megáldott írók pantheonja is lesz, köztük Petri Györgyé.

Ő különösen szerencsés választás Máriácska részéről. Hogy mennyire az, a méltatásából derül ki, melynek címe "Petri 75 - Egy éktelenkedő élet margójára."

 

Idéz is tőle. Az egyik a közismert apokrif.

„Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát”

A másik a saját Kossuth díjának méltatása.

    Öregkoromban Izé-díjas lettem,
ilyen megőszülten és porlepetten.
 Engem is utolért a nemzeti szégyen,
 jaj, mért nem mondtam, hogy én nem, én nem.
 Tudniillik így bizonyos fokig
csak elzarándokoltam a Horn-fokig,
 s ekképpen én is beálltam a sorba,
 vagyis becsületemen esék csorba.”

Váteszi verséről sem feledkeztek meg.

„Újabb undokok jőnek, hol lesz már
a Petri, a Csurka, a Torgyán
egy a balreményünk még:
győz majd Viktor,
aki nagyon Orbán
.”

Nekem meg dagad az öreg keblem, hogy ilyen okos, irodalomban jártas miniszterelnököm van. Már csak azért imádkozom megérhessem, hogy egy szavalóversenyen, vagy felolvasáson élőszóban hallhassam, ill. egy díszes tárlóban üveg alatt láthassam e halhatatlan verseket, a "magyar" költészet gyöngyszemeit.

Orbán említi, hogy 2012-ben barátságos csevegést folytatott Kertésszel. Nem emliti viszont, hogy épp "2012 februárjában a Le Monde terjedelmes interjút közölt Kertész Imrével a magyarországi helyzetről. Az író akkor azt nyilatkozta, hogy Magyarországon semmi sem változott, minden ugyanolyan, mint a Kádár-rendszerben, csak most Orbán bűvöli el az országot. A magyarok rá fognak jönni, hogy rossz irányba tartanak, és Orbán el fog bukni, de nem lehet kizárni azt sem, hogy az ország a szélsőséges káoszba süllyed. Ez utóbbi tragédia lenne, de ha az emberek nem találnak önmagukra a politikában, a gazdaság pedig zsákutcában marad, a fenyegetés reális.”

De nemcsak Orbánnak jósol balvégzetet, hanem az egész magyarságnak is. „Magyarország egy sorsszerűség, amelynek nincs sem értelme, magyarázat sincs rá, és amely egyedülálló Európában. A ma­-gyarok ragaszkodnak a sorsukhoz. Kétségtelenül anélkül fognak elbukni, hogy értenék: miért”.

Orbánnak - Kertész nyalogatása közben - Budapesttel sincs szerencséje, mivel Kertész ebben a kérdésben is letette a garast. "Mindenkinek ismerős lehet a híres Die Welt intejú. Íme pár részlet Kertésztől."Nagyvárosi ember vagyok, és mindig az is voltam. Egy nagyvárosi ember nem budapestinek vallja magát. A város ugyanis teljes mértékben balkanizálódott. Egy nagyvárosi ember Berlinhez kötődik. Kérdeznénk, most mi a helyzet? Reméljük a migránsok nem zavarnak bele a nagyvárosi életbe. Az európai kultúra terméke vagyok, egy dekadens, ha akarja, egy gyökértelen. Ne kössön engem Magyarországhoz."

Ez is arra utal, hogy Orbán abszolút lapos, a fejére hagy tojni, ha zsidóról, zsidó érdekről van szó. Köti a kutyát a karóhoz, Kertészt Magyarországhoz ha törik - ha szakad. A megnyitó beszédből egy dolog világosan kitűnik: Orbánnak halvány segéd fogalma sincs azoknak az irodalmi életművéről, akiknek nemzeti panteont alakít... "Budapest egyik legszebb utcájában található épület 1910-ben épült egy vasipari mágnás, Eisele Vilmos családja számára. A gyönyörű kerttel rendelkező, több mint ezer négyzetméter alapterületű, három emeletes Eisele-villa 1945 után az állam tulajdonába került, hosszú évekig időseket gondoztak falai között.
Ezek után hungarofób zsidókat iró és költő "óriásokat" fognak isteníteni. Nem túl előnyös változás.

Már csak azt várom mikor jut eszébe Orbánnak, vagy múzsájának Máriácskának, hogy a "szettet" kiegészítsék  a "magyar nyelv börtönébe zárt" ugyancsak Kossuth díjas, ugyancsak hungarofób, ugyancsak Kertész, ugyancsak zsidó Kertész Ákossal.

Tőle is egy interju. "Magyarország éppúgy nem ismeri a demokráciát, mint a jegesmedve a púpos tevét. Mert mit is írtam? A magyar genetikusan alattvaló. Igenis az! A nyílt levél óta eltelt idő alatt, a magyarok ezer százalékig bebizonyították. Ha csak egyetlen ember mer föllázadni a hatalom ellen, már megcáfolt volna.

Az ám, a lázadás. Kinek, miért kellett volna az Amerikába kotródott Kertész miatt fellázadnia?

Oh, öregszem és hülyülök. Csaknem megfeledkeztem a majdnem Nobel díjas Konrád Györgyről, aki ugyan nem mondta, hogy a magyar genetikusan alattvaló. Ő csak azt mondta, hogy a zsidó genetikusan "feljebbvaló."

"Áramló leltár" c. könyvében ezt írja "A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk termé szetét is összeadjuk abban a génkoktélban (!), amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést."

A hordozható örökség kapcsán újabb zavaró jelenségre bukkantam: a Berlini Múvészeti Akadémiára és egy 2020.02.12-én készült interjúra.
"Ősz óta Kertész Imre, Ivan Nagel, Tábori György írói öröksége mellett Konrád György hagyatékát is a berlini Akademie der Künste (AdK) archívuma őrzi. Dalos György író, Werner Heegewaldt, archívum-igazgató, és Marcel Lepper, az irodalmi gyűjtemény vezetője a magyar írók németországi fogadtatásáról, Berlinről és irodalmi hovatartozásról beszéltek.
Heegewaldt: Konrád Györgynek bizonyára politikai indítékai is voltak, hiszen Magyarországon állandó kereszttűzben élt. Ellenálló volt: először holokauszt-áldozatként, majd rendszerellenes, tiltott szerzőként, később pedig Orbán Viktor kritikusaként folyamatos elutasítással találkozott. Kézenfekvő volt, hogy Berlinben keressen helyet a hagyatékának.
Dalos: 1992-ben a Rowohlt megkért, hogy vigyem be nekik a „Mensch ohne Schicksal” (Sors nélküli ember – a szerk.) című könyvet. Elolvasták, és azt mondták, kiadják, de előbb újra kell fordítani. Ez stratégiai elgondolás volt: az NDK-ás változat nem jutott ki a nyugati piacra, ezért újként kellett megjelentetni. De azt is mondták, hogy inkább valami frissebbel kezdjünk: így jött ki a Kaddis, aztán egy évvel később az újrafordított Sorstalanság. Az áttörés 1996-ban következett, amikor a Spiegel-interjú után a német nyilvánosság észrevette, hogy van itt egy nagy író. Irodalmi sztár lett, már ha van ilyen. Ehhez fogható ünneplésben soha nem részesült Magyarországon, mert a Sorstalansággal az irodalmi élet peremén maradt.
Az 1996.04.29-én kelt  interjú [kivonatosan] a következőket tartalmazza.
SPIEGEL: Ha a totalitarizmus tapasztalatait a nácizmusban és a sztálinizmusban hasonlítja össze, regényének a magyarországi kommunista rendszer elleni tiltakozásként is olvasható.
Kertész: Mindenesetre biztosan nem írtam volna meg a könyvet, ha nem tapasztaltam volna meg a sztálinizmust. 1949-ben Magyarországon mindent sztálinizáltak. Akkoriban fiatal újságíró voltam, és azonnal elvesztettem az állásomat. 1956-ban jött a magyar felkelés és annak elnyomása. Csak akkor voltam elég érett írni Auschwitzról, csak akkor tudtam meg, mit tehet egy ilyen könyörtelen erő az emberekkel.
SPIEGEL: A "Sors nélküli regény" 1975-ben jelent meg először hazájában. A szerkesztők akkor nem ismerték fel a jelenre utaló utalásokat?
Kertész: Igen, igen. A két nagy állami kiadó egyike egyáltalán nem akarta kiadni, a másikkal szerencsém volt, kinyomtattak egy úgynevezett 5000 példányos alapkiadást, de a könyv két-három hét után eltűnt az összes könyvesboltból.
SPIEGEL: Hogyan magyarázta ezt?
Kertész: Először valóban azt hittem, hogy a könyvem ilyen gyorsan elkelt - amíg meg kellett tudnom, hogy Budapesten kívül vannak nagy raktárak, ahol az ilyen könyveket hatalmas mennyiségben tárolják. Végül egy taxiba pakoltam 200 példányt és átadtam őket barátoknak és ismerősöknek.
SPIEGEL: Ez nem lehetett pénzügyi siker."

Lám, itt van az eb elhantolva: az elmaradt pénzügyi siker.

Régi mondás: "a könyveknek is megvan a maguk sorsa" [habent sua fata libelli]. A Sorstalanságnak ezek szerint van elő élete és utóélete. Az ismeretlen író könyve 1975-ben  nem volt piacképes, ami nem csoda. De nem lett piacképes a Nobel díj átadása után sem. A remittendát valósággal tukmálni kellett iskolákra, intézményekre és könyvtárakra.

A filmváltozat a Fateless is csúnya lebőgést eredményezett.

Itt térek vissza a kiinduló pontra, mit akar az Orbán - Smidt duó kihozni Kertészből és a Kertész Intézetből? A folytatásban keresem a választ erre.

2020.10.22

 

Egy torz lélek tüköre.

Kertész és ünneplőinek pechjére Tóth Károly szemé lyében akadt egy Svédországban élő makacs/dühös magyar, aki átrágta magát azon a bűzös hulladékon, amit Kertész összeírkált.
Lesujtó véleményét a KÉVE Svédországi Magyar Protes táns honlapon
 tette közzé "Nobelesdi" címen, két részben.

Az írást egybe szerkesztve HTML formátumban mellékelem. Megint nem tehetek mást, minthogy néhány jellemző kitételt idézek az írásból abban reménykedve, hogy az olvasók elolvassák az egész írást.

"Kertész Imrét a németek támogatták a Svéd Akadémiánál. És mily véletlen: éppen akkor négy svédre fordított könyvének példányai álltak készenlétben a Norstedt Kiadó raktára iban! Kétség nem fér hozzá, hogy a díj odaítélése politikai döntés volt, hiszen a szerzõ írásainak mûvészi értéke elenyészõ."

"Ne tévesszük szem elõl, hogy könyveiben mindig csak róla van szó. Másról, mint magáról lényegében nem is tud beszélni. Ezt elméleti szintre is emeli: 'arra a belátásra jutottam, hogy csupán 'egyetlen valóság létezik: önmagam,' s hogy ebbõl az egyedüli valóságból kell megteremtenem egyedüli világomat." [A gondolatnyi csend.]
Ez tökéletesen rendben is lenne - egy elmegyógyintézetben. De Kertészt a jövő horizontjára óhajtják vetíteni. Ez legalább akkora bolondság, mint Kertész bolondsága.

"Valóban levezethetõk-e vajon az illusztrációkban rejlõ tünetek az átélt élmények maradandó utóhatásaiból? Hiszen végülis bõ kilenc hónapi fogolyéletének nagyobb részét kórházban töltötte, ahol elviselhetõbb körülmények uralkod tak, mint a munkatáborban?" Tóth erre a kérdésre nem válaszol. Úgy vélem bátran mondhatunk nemet helyette. Kertészt nem lehet Auschwitzból megmagyarázni.

„A csöndes elégedettség, hogy teljesen idegen vagyok hazámban, idegen az emberek közt, idegen a világban. Feladatomat egy másik világ küldötteként teljesítem – miközben e másik világról sem tudok semmi pontosabbat: legföljebb annyit, hogy nem létezik.” [Gályanapló.] Hát már hogyne tudná. Az ő világa a Talmud.

„Sohasem tudnék egy másik ember apja lenni.” [Gályanapló.]
Ez talán az egyetlen épkézláb gondolata: saját magvát szakitani belátva, hogy tovább-tenyésztésre alkalmatlan.

"Nem! – sosem történhet meg egy másik gyerekkel, ami velem megtörtént. A gyerekkor… – kiált fel. Családok, gyûlöllek benneteket! – olvassa gyermekkori idézetgyûjteményének egyik céduláján." [Kaddis.] A pszichés önmeddőség kivetítése a világra. Ez is egy nézőpont.

"Egy másik ilyen pillanatában a siker titkát nem csak a szenvedésben keresi. 'Csak az tart ki, akiben elegendõ gyûlölet és megvetés ég; aki, hogy úgy mondjam, bosszúból tartja fenn magát és váltja be tehetsége ígéretét. Néha érzem magamban égni a gyûlöletet is, a megvetést is; de félek, nem eléggé kitartó érzések ezek bennem, hogy vigyem is általuk valamire.” (?) Így gondolkodik, így érez a bosszú népe, az örökké tartó Purim népe.

Kertész panaszkodik, hogy egyesek a Gulággal próbálják Auschwitzot relativizálni. Szerinte feltehetõen Nicolas Werth is ezek közé tartozik, aki A kommunizmus fekete könyve címû, 1997-ben megjelent mûben a Szovjetunióról szóló fejezetet írta, és kijelentette: a Gulágok mind idõben, mind nagyságrendben maguk mögé utasítják a lágereket. A kötet összeállítójának Stéphane Courtois-nak a vé- leménye szerint „a nácizmus számlájára mindent összevetve körülbelül 25 millió áldozatot írhatunk, míg a kommunizmuséra ennek majdnem a négyszeresét, méghozzá a következõ geográfiai elosztásban: Szovjetunió: 20 millió áldozat; Kína: 65 millió…” stb. Ugyancsak õ állapítja meg: a holocaustot a róla meg-emlékezõk a világtörténelem egyedi eseményének tekintik, így közvetett módon lehetetlenné teszik, hogy a hasonló (vagy még nagyobb) méreteket öltõ genocídiumról az õt megilletõ módon beszéljünk. A Jamestown Foundation szerint a Gulág halálos áldozatainak a száma elérheti az ötvenmilliót. Kertész Imre a vetélkedés során indoklásokat keres arra, hogy Auschwitz miért fontosabb, bár nem kétli, hogy az emberi létbõl való számûzetés, a gyötrelem, az éhezés, a rabmunka, a kínhalál Recsken is ugyanolyan, mint Dachauban, és Kolima sem különbözik e tekintetben Mauthausentõl. Egyik érve az, hogy 'a bolsevizmus inkább mellékesen kezelte e jelenséget, hatalmagyakorlásának egyik szükséges eszközeként, (…) anélkül azon-ban, hogy kulturális jelenségként bizonyítékul használta volna az értékek relativizálására. Bocsássa meg az olvasó, hogy nem vesztegetek szót erre az ostoba és kissé zavaros állításra. Egy másik esetben abból indul ki, hogy Auschwitzban ártatlan embe-rek millióit gyilkolták meg bestiálisan (mint a Gulágon is – tehetjük hozzá). Õ ezzel egészíti ki: Ezt a képet nem zavarja ösz- sze semmilyen idegen színárnyalat, például a politikumé… Kertész nagyon jól tudja, hogy ez nem igaz, hiszen a németek az elsõ koncentrációs tábort Dachauban saját hazai politikai ellenfeleik részére létesitették.

Nem azért mondom, de Tóth Károlynak eszébe juthatott volna egy másik író Szolzse nyicin két könyve is: a Gulag szigetcsoport és az Együtt. A kettő együtt teljesen világos választ ad arra, mi történt a "szovjet emberekkel" és kik voltak kínzóik, hóhéraik, parazitáik.


Biztosan nagy trauma lehetett Kertész számára, amikor a negyvenes évek végén kitették az újság szerkesztõségébõl. Ebbõl még nem kellett volna az következzen, hogy „hol megvert kutya-ként, hol éhes hiénaként üvöltõ, mindent szétmarcangoló eleségre éhes hordának lássa az akkori magyar társadalmat. [Az angol lobogó.]
Különösen évtizedek múlva nem, amikorra az értelemnek lett volna ideje elvégezni az elszabadult indulatok indo koltságának a mérlegelését.
Kertész így morfondírozik: Milyen különös. Ez az idegen nyelv, az anyanyelvem. Anyanyelvem, melyen megértem gyilkosaimat. [Valaki más.]
Az anyanyelve magyar, tehát magyarok a gyilkosai. Eddig úgy tudtuk, hogy német haláltáborokban járt, ott volt az élete veszélyben és lehetséges gyilkosaival való értekezéskor német nyelvtudását kamatoztatta.
Magyar Endlösungról beszél [A gondolatnyi csend.], noha nemcsak hogy ilyen törekvés, de ilyen fogalom sem létezett soha a magyar politikában.
Kertész nem az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben.
Olyan ez a mostani Nobel-díjosztás, mint egy kísérleti aktus a világ orránál fogva vezethetõségének kipróbálására. Végül még egy érve: Auschwitz tökéletesen feltárt, éppen ezért zárt és immár érinthetetlen struktúra.
Auschwitzcal tehát befejeződik a történelemkutatás és a történetírás. Már csak Kertész szelleme lebeg a sötét űrben...

* * *

Azt hiszem ennyi elég annak illusztrálására, hogy egy futóbolonddal állunk szemben. Egy veszélyes futóbolonddal, aki azért veszélyes, mert egy őrült eszme eszmei alapjait akarják irkálmányaira alapítani.

A "Kertész veszély" nem pénzügyi természetü. A magyar birkáknak már édesmindegy, hogy még hányszor nyírják őket kopaszra. A cél az emberi gondolkodás "gleichschaltolása", amelyről azt írja a lexikon, hogy a hitlerista alapelveknek megfelelő erőszakos egyformává tétel, egyformásító irányítás. Ez nem igaz, mert a hülyítés Szent Pál őrültségeinek kanonizálásával kezdődött, amiről bővebben írtam "Hitvilágok. A tudat börtöne." címen. Nem állítom, hogy Kertész Szent Pál reinkarnációja, de a feltünő párhuzamosságokra visszatérek.

Paradox, de Kertész belemar azokba a zsidó hitsorsosaiba is, akik nem hajlandók isteníteni.

"Kertész magyarságkritikáját azonban nem szabad elszigetelten értelmezni. A Végső kocsmában írta: Nemlétezésre ítélnek, s itt elsősorban zsidó és liberális szerzőkről van szó, akik nem tudnak hova bújni a zsidó orrukkal, a zsidó pocakjukkal, a zsidó kopaszságukkal vagy a zsidó göndörkéikkel, és akiket módfelett irritál, hogy én itt vagyok a magam radikális véleményével.” Ez echte antiszemitizmus - lenne, ha nem Kertész írta volna.

Ami a holo-biznisz kérdését illeti, néhány kérdőjel még ide kivánkozik. A Sorstalanság nem volt kasszasiker a Nobel díj előtt de utána sem. Ugyanez gyanítható Kertész többi könyvével kapcsolatban is. A szintén zsidó Spiró György írja.
"Kertész Sorstalanságát és további könyveit az egyre szűkebb, egyre jelentéktelenebb magyar értelmiség voltaképpen befogadta lassan: mint magyar kiadója nyilatkozta most, minden egyes könyvét el lehetett adni 3-4 ezer példányban. Ez valóságos adat. Amikor Kertész a Sorstalanságon dolgozott, a jó írók jó művei – ha nem álltak éppen perben és haragban a rendszerrel – akár 60-80 ezer példányban is megjelentek; mire Kertész ismertté vált, a kilencvenes években, a jó művek példányszáma a korábbi huszadára csökkent. Kelet-Európában is csak az értelmiség töredéke olvas. Ugyanilyen 3-4 ezres példányszám a Magyarországnál négyszer több lakosú Lengyelországban nagy siker lenne. Ekkora példányszám kivételes sikernek számítana New Yorkban is akár."

Őszintén szólva nem hiszek Spiró Györgynek. De ha hinnék is, ki kellene jelentenem, hogy Kertész összes műveinek keres kedelmi forgalmazása nem lehet nyereséges üzlet. A milliárdokat csak az adózók zsebéből, az állami korrupció csatornáin keresztül, lehet olyan enyves kezekbe csúsztatni amilyen az Orbáné és a kedves Máriáé. Mikor fentebb rá mint a "másik" strómanra utaltam, az "egyik" strómanként Mészáros Lőrincre gondoltam...

2020.10.24

  

Sz. Gy.

 

Folytatom!