Orosházi Ferenc András

2014. augusztus 31. ·

Válaszlevél Dr. Halász Józsefnek és egyben sokan másoknak.

Kedves Jóskabá’! (Bene Gabi, Borbély Jóska, Kásler Árpi, Kőműves Géza, Parragh Imre, Posta Imre, és… még sokan mások!)

Megszólítottál(tatok), tehát úgy illik, hogy válaszoljak.

Kb. tíz évvel ezelőtt ismertem fel, hogy kirabolnak. Akkor még kellő mértékű önzéssel felvértezve ezt személyes sértésnek vettem, de nem sok időbe tellett rájönnöm, hogy a fosztogatást a Nemzet egészével, tudatosan és módszeresen teszik, központilag irányítottan.

A felismerés pillanatában hagytam fel addigi életemmel, fejeztem be az építőipari tevékenységemet és határoztam el, hogy azt a rendszert, ami – amihez 1989-ben bekövetkezett változáskor még oly nagy reményeket fűztem –, visszaélve bizalmammal becsapott, ezért megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy aktívan részt vegyek annak megváltoztatásában.

Ezen ok kapcsán kerestem azokat az embereket, akikben azt láttam, hogy a változtatás szellemisége lobog. Így találtam – többek között – Rád, Jóskabá’, és kezdtem meg egy tanulási folyamatot. Rajtad kívül nagyon sokakkal – pl. a fent említettekkel – kerültem kapcsolatba, akiket tisztelettel és odafigyeléssel hallgattam, figyeltem, a tudás megszerzése, a megismerés, és a tanulás szándékával.

A beszélgetések, az előadások kapcsán kivétel nélkül mindenkitől, minden esetben kaptam valamit, amire oda kellett figyelnem, ami engem épített, ami tágította nézőpontomat, a világnézetemet.

Nem kellett hozzá sok idő, hogy rájöjjek, hogy azok a hölgyek és urak, akikkel kapcsolatba kerültem, mind jót akarnak – a maguk módján. Na, még egyszer: A MAGUK MÓDJÁN!

Hagy mondjak egy példát, hogy miért hangsúlyoztam ki:

Jóskabá’, te állsz Pesten, a Duna parton és fenn hangon hirdeted, hogy a folyó jobbról, balra folyik. Természetesen igazad van. A szemben lévő oldalon, Budán áll egy másik hazafi, aki hirdeti az igét, hogy a folyó balról jobbra folyik. Megkérdőjelezhetetlen hogy ő is a valóságot állítja. A probléma az, hogy nem látjátok, vagy nem halljátok, vagy nem akarjátok látni, vagy hallani egymást.

Ezt felismerve, és megismerve – talán mondhatom a nemzeti oldal java részét –, próbállak felcsalogatni benneteket az Erzsébet hídra és megmutatni Nektek, hogy a Duna Budapestnél Északról Délre folyik. Ám ez nagyon nehéz, „mert ki vagy teeee? Nem is ismerlek!” a hozzá állás.

Te, Jóskabá’, hét év ismeretség után, arra akarsz megtanítani legutóbbi hozzám címzett leveledben, mi a különbség a Szentkorona Értékrend, és a Szentkorona tan között. Hát… ez rám nézve elég szomorú képet fest, hogy azt gondolod, ennyi év után nem tudom, mi a két nézet közötti eltérés...

A Duna – barátom – Budapestnél, Északról Délnek folyik, ismétlem, mert állítólag az a Tudás Anyja.

Vannak vágyak, amiről nem szabad és nem is mondhatunk le. Ez, pedig az az erkölcsiség és morális szellemiség, ami Géza idejét megelőzőleg jellemezte Nemzetünk hitvallását, életvitelét – tanultam többek között Tőled. Ez az egyik dolog, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. A másik dolog, pedig az, hogy ezt meg is kell valósítani! A megvalósítás, pedig önerőből nem megy. Csak akkor megy, ha azt a külső-belső környezetünk is érti, mi több támogatja.

A Quedlinburg-i szerződést megelőző időszak működésének lényegét megértetni honfitársainkkal sem egyszerű feladat, a nyelvünket nem beszélőkkel pedig – fogadd el – lehetetlen.

Építész valóság, hogy a földszintről az emeletre nem felugrálni szoktunk, hanem az e célra kitalált lépcsőn felmenni. Fokról fokra haladva, és természetesen, nem tévesztve szem elől az elérendő célt, vagyis az emeletet.

Ahhoz, hogy igazán változtatni tudjunk, és visszatérhessünk gyökereinkhez, ahhoz meg kell szerezni a külvilág, vagy legalább annak egy részének a támogatását. Azt, pedig csak akkor lehet

a/, ha jó szándékú,

b/, ha megérti.

Amit megért egy nemzetünk iránt jó szándékkal érző idegen, az az, hogy 1944. március 18-án volt egy jól működő államformánk, amitől elszakítottak bennünket és ez az állapot most is tart. Azt érti, ha ehhez akarunk visszatérni. Szükséges, hogy a szóban forgó változás a nép számára előnyökkel járjon - akkor ez támogatható – és, ha akaratunk a nemzetközi joggal is megegyezik.

Az, hogy a változást követően milyen tartalommal működtetjük régi-új országunkat, az csak rajtunk múlik. Az, pedig nem lehet kérdés, hogy az ország irányítását nem a sógor, koma, rokon, pártkatona alapon történő kiválasztás, hanem az emberi tisztesség és a szakterület kiválósága szerint kell megoldani.

A Károgóknak!

A szerveződő Egységteremtő Nemzetgyűlés kapcsán igyekeznék a rendezvényt „Orosházi-tlanítani”, hogy csak a Cél, az Esemény legyen a fontos, de nem hagyjátok, mert megtaláltok ezzel-azzal.

Senkinek nem áll szándékomban megmondani, hogy mit tegyen. Viszont azt kérem, hogy azok se akarjanak nekem észt osztani, akik a Nemzet boldogulását újabb és újabb párt alapításban gondolták megoldani! Azok az illetékesek, akik pártot alapítva látták a gyógyírt bajainkra, és nem vették észre, hogy esélyük annyi volt, mint egy vak egérnek a macskás házban, ott a politikai látásmódot illetően nagy a homály. Ezen kiválóságok tanácsaira nincs szükségem!

Pártot alapítani, ráadásul a Szentkoronára hivatkozva… nem hiba, hanem BŰN! Persze a motivációt értem. Megfogalmazhatnám úgyis, hogy a pénz az igen nagyúr. Az ügyesebbjének, a rafináltabbjának sikerült is megszereznie. Neki nyilván már nincs gondja a devizahitelére, talán a szűkebb holdudvarának sem.

Azt tudom, amit az elmúlt tíz év során magamba szívtam. A meghirdetett nemzetegyesítő gyűlésig a tanulási folyamatot felfüggesztem – majd azt követően természetesen folytatom –, így senki ne akarjon ebben a néhány hétben megtanítani erre vagy arra! Természetesen ez nem azt jelenti, hogy tévedhetetlennek hiszem magam, sőt…

Ezért aztán, csak kérdezek. Tisztelettel.

Nem akarok tanítani, pláne nem oktatni és végképp nem szeretnék vezér, sem kormányzó, sem király, sem kündü, sem nádor, sem semmilyen nagyfőnök szerepében tetszelegni!

Csupán néhány kérdés, amire a választ nem nekem kell adnod, hanem saját magadnak:

Változást szeretnél-e Hazánkban? Igen-nem

Szereted-e Nemzetedet, elfogadod-e magyarságodat? Igen-nem

Érdekel-e családod, és az utánunk következő nemzedék jövője, boldogulása? Igen-nem

Hajlandó vagy-e tenni, cselekedni, hogy jobbá forduljanak dolgaink? Igen-nem

Ha válaszaid igent tartalmaznak, akkor csak egy dolgod van: JELEN LENNI!

Senki nem kéri a véredet, a könnyeidet, a verejtékedet, pláne nem a pénzedet. Csupán azt, hogy légy ott, és a hatalom lássa, hogy van egy számot tevő réteg az országban, aki változást akar.

Ha csak néhányan lézengünk ott – ami jelen állás szerint nem valószínű, mert ébredezni kezd az Ország – akkor a hatalom igazolva látja minden lépését, és ez esetben nem sokat tehetünk a jövőben, mert minden marad, ahogyan most van.

Pártalapító Urak, és Támogatóitok!

Ha annak az energiának csak az elenyésző hányadát fordítanátok a Nemzetegyesítő Nemzetgyűlés-re való mozgósításra, amit az értelmetlen pártoskodásra pazaroltatok a választásokat megelőzően, akkor nem az lenne a kérdés, hogy elegen leszünk-e a változtatáshoz, hanem azzal foglalkozhatnánk már érdemben, mi lesz másnap, vagyis a hogyan tovább-bal.

Amíg viszont a legnagyobb problémátokat az jelenti, hogy milyen alapon, milyen felhatalmazással teszem, vagy egyáltalán tehetem-e, van- e jog alapom tenni a dolgom, addig bizony nehezen lépünk előre.

Ismét hagy éljek egy példával:

Mi birkák, be vagyunk kerítve egy karámba. Valaki észreveszi, hogy a közelben van egy csodálatos palota, és megrázza a kolompot. Szól, menjünk oda gyerekek. Ott csodálatos a Föld, Víz, Levegő, meleget ad a Tüze. Meghallván ezt a vezérürük, rögvest beterelik a nyájat a huzatos, tető nélküli akolba és ott mesélnek egy csodálatos szép világról, gondosan elállva a kijáratot, nehogy meglássák a többiek a csodapalotát. Természetesen a kolompost gondosan, azonnal, leügynöközik, lezsidózzák, lebuzizzák, vagy egyszerűen csak lehülyézik – kinek-kinek mi jár éppen – a nyomaték kedvéért, mert még a végén hinnének neki a többiek.

Kedves Vezérürü!

Senki sem gátolt Téged korábban sem, és most sem, hogy cselekedj, szervezz és tedd a dolgod.

Azonban még most sem késő, sőt itt az ideje. Senki nem mondja meg Neked, hogy mit és hogyan csinálj. Csak tedd, ahogy jónak látod. Nincs főnök, nincs beosztott. Egymás mellé rendeltek vannak. Tudod, úgy, mint régen, amilyen világba elvileg éppen igyekszünk. Nosza rajta, próbálj meg a szerint cselekedni, és ne csak „tanítsd” hogy kellene csinálni!

Csak egy helyszín és egy időpont van megadva, nem több!

Minden rajtad múlik!

Hallom mit mondasz, mert hallottam elégszer. Idézlek szó szerint Téged:

„Először legyen meg a közös program, a közös cél, az egyetemes nemzeti egységakarat, mert anélkül nem lehet tenni, cselekedni.”

Kérdezlek téged, Ember!

Mit csináltunk az elmúlt évtizedben? Csak győzködtük, jó esetben tanítottuk egymást, rossz esetben vitáztunk, veszekedtünk. Messzire jutottunk? Nem. Pontosan idáig. Lehet ezen az úton járni tovább, vagy inkább egy helyben topogni. Kérdés, érdemes-e? Lassan ezért vagy azért, kiürül a Kárpát-medence a magyaroktól. Előbb-utóbb nem lesz kit tanítani.

Azt mondjátok, a nép egészének kell döntenie, hogy érvényes legyen a Nemzetgyűlés általam nagyon remélt határozata. Ez igaz. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés estében.

Viszont, akkor lehet majd ténylegesen arról beszélni, mit is akar az Istenadta nép, ha előtte szembesülhet az igazsággal, hogyan tették az elmúlt 25 évben tönkre Hazánkat. Akkor, ha az álhírekkel szemben megtudhatja a valóságot, és akkor, ha majd elérhetővé válik számukra is az a tudás, amivel a fent nevezett, kiváló képességű urak rendelkeznek.

Akkor lehet majd beszélni hiteles tájékoztatásról, ha nem a „Pannon Puma” ugrál az orrunk előtt, majd ha nem „Dübörög ezerrel a gazdaság”, és nem töltik egyéb ökörséggel a lakosság agyát.

Na, majd akkor lesz az is, amikor valóban jobban teljesíthet Magyarország.

Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, ELŐBB(!) kell a változás és nem fordítva! A hiteles tájékoztatás az írott és elektronikus média támogatása nélkül nem megy.

Az, pedig még nem elérhető számunkra.

Barátom!

Minden rajtad áll vagy bukik!

Én hiába akarom a változást, ha Te nem. Ezért ne rajtam kérd számon, ha nem vagyunk a gyűlésen elegen, mint, ahogyan a sikerből is csak azt a (száz)ezreléknyi részt kérem, ami rám esik.

Ez az időszak, amikor a Mag elválik a pelyvától. Eldől, ki az, aki a folyamatos szájtépéssel keresi továbbra is az igazát – persze a sajátját –, és ki az, aki valóban tenni is szeretne.

Sok időnk nincs! Választani kell! Jó vagy rossz, fekete vagy fehér, torzsalkodás vagy béke. Nincs tovább a szürke zóna, ahol lavírozni lehet, kacsintgatva jobbra, vagy balra. A barikád penge vékonyságra zsugorodott, azon egyensúlyozni életveszélyes!

Lehetünk kapocs Kelet és Nyugat között beteljesítve a Magyarság küldetését. Történelmet írhatunk. Közösen! De csak közösen! Csakis közösen!

És végezetül, nagy tisztelettel ismét Dr. Halász Józsefnek!

A hozzám intézett leveled megszólításával tökéletesen egyetértek. Idézlek:

„A mai helyzetben nem járhatnak külön úton azok, akiknek egységteremtő feladatuk van…”

Így igaz!

Duna Budapestnél Északról Délre halad!

Áldás kísérje lépteiteket, szeretet, boldogság, béke minden napjaitokat!

Orosházi Ferenc

Csak, hogy ne feledd:

Nemzetegyesítő Nemzetgyűlés

2014. szeptember 21. Vasárnap 14 órától. Budapest, Tabán az 1956-os Emlékmű mellett, a Krisztina körút felett.

Nemzetegyesítő Nemzetgyűlés Tabán 2014. Orosházi Ferenc és Vesztergám Miklós beszéde - YouTube 

             https://youtu.be/3-jyGPEiB14

Vesztergám.
Vérszerződés leültek őseink és leírták azt az 5 pontot, amit Anyonymusnál olvashatunk..

TetszikTovábbi reakciók megjelenítéseHozzászólás