A "kilökődés" oka a beültetett szerv sejtjeinek felszínén található antigének elleni immun- reakció, mellyel a recipiens szervezet védekezik a beültetett, de számára idegen szövet vagy szerv ellen. Az immunreakció részben speciális sejtek, részben a szervezet által termelt immunanyagok útján jön létre.

 

 Frissítések:

 

Kilökődés?

Éppen Litvániában?!

Hallatlan! Antiszemita fenyegetések miatt határozatlan időre bezárták a vilniusi zsinagógát. A litvániai zsidó közösség azt közölte: a felszított feszültségek, a politikai pártok és képviselőik antiszemita nyilatkozatainak megtűrése nyomán nem tudják garantálni a zsinagógába betérők testi biztonságát.

Az egész história valószerűtlen. És mégis! De mi a bajuk a litvánoknak [meg a letteknek és az észteknek] a zsidókkal?

Egy kicsit távolabbról kell kezdenem.

A Molotov - Ribbentrop paktum Litvániát az oroszoknak juttatta. Annak rendje - módja szerint meg is szállták. A "független" litván parlament az első ülésén egyöntetűen megszavazta a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság létrejöttét, és felvételét kérte a Szovjetunióba. A kérelmet 1940. augusztus 3-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elfogadta. A tudathordozó réteg sorsa szovjet szabvány szerint alakult. Mintegy 12 ezer embert tartóztattak le, akiket a „nép ellenségeinek” nyilvánítottak. 1941 júniusában 12 600 főt (főleg volt katonatiszteket, rendőröket, politikusokat, értelmiségieket és családtagjaikat) deportáltak szibériai lágerekbe. Köztük állítólag zsidók is voltak, Sztálin ambivalenciája miatt...

1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. A német csapatok gyorsan nyomultak előre: június 24-én már Vilniusban voltak. Egy héten belül egész Litvániát megszállták. A visszavonuló szovjetek búcsúzóul agyonlőttek 1000-1500 embert. Köztük a börtönökben fogvatartottakat.

Így érthető, hogy a litvánok általában felszabadítóként fogadták a németeket. Abban reménykedtek, hogy legalább részleges autonómiát kaphatnak tőlük. A litvánok többsége kezdetben együttműködött a németekkel. Fegyveres milíciákat is létrehoztak; reményeik szerint ezek a leendő litván hadsereg magját képezték volna, de a megszállók csak rendfenntar tóként és a zsidók összegyűjtésére használták őket. A háború előtt Litvániában becslések szerint 210–250 ezer zsidó élt. A speciális litván holokauszt során 90%-uk életét vesztette. A holokauszt három etapra osztható: tömeges kivégzések (1941. június–december), gettókba zárás (1942 – 1943. március) és a végső likvidálás (1943. április – 1944. július). Más, németek által megszállt nyugati országoktól eltérően a zsidók elleni elnyomó intézkedéseket nem fokozatosan vezették be, hanem már a megszállás első napjától elkezdődtek a kivégzések. A gyilkosságokat a németek és litván kollaboránsaik végezték. Alig 2–3 ezren menekültek meg a táborokból.

Itt jegyzem meg, hogy több országban "önerőből" oldották meg a zsidókérdést, az "Icig nem jutsz el Auschwitzig" doktrina jegyében; így pl. Romániában, Horvátországban és a három kis balti országocskában is. Hiába, a zsidók szemében az igazi (echte) "bűnös nép" mégiscsak a magyar.

Aztán a németek elmentek, az oroszok visszajöttek és folytatták a litvánírtást. A litvánok ellenálltak. A második szovjet megszállást 1944-től egészen 1953-ig tartó fegyveres ellenállás háborgatta. Kezdetben viszonylag nagy létszámú, irreguláris partizáncsapatok szerveződtek, amelyek gyakran megtámadták a Vörös Hadsereg egységeit. 1946-os átszervezés után kisebb 5-15 fős, operatív osztagok hajtottak végre meglepetésszerű akciókat. Az 1949-ben kezdődő harmadik ellenállási szakaszban Jonas Žemaitis–Vytautas megalakította a Litván Szabadságharcosok Szövetségét, és a nyílt harccal szemben a 3-5 fős sejtek inkább a szabotázsra, terrorakciókra koncentráltak. Becslések szerint mintegy 20 ezer partizán vesztette életét, míg a szovjet hatóságoknak sikerült elfojtaniuk az ellenállást.

Nem néztem utána, de úgy emlékszem, Kelet Európában talán a litván ellenállás tartott legtovább és volt a leghevesebb.

[Az alapszöveg a Wikipédiából származik.]

A litván (lett és észt) specialitás az, hogy a zsidóirtást és az oroszok elleni partizánháborút részben ugyanazok a litvánok abszolválták és ez a büdös litván nép nem hajlandó tőlük elhatárolódni, féltéglákkal melldöngetve meakulpázni. Ennek is megvannak a lélektani okai, köztük a zsidók alávaló szerepe az orosz megszállók szolgálatában. Ez is megérne egy misét. Most tovább megyek, de lehet egy frissítés erejéig később visszaugrok ide.

Most viszont nagy ugrást teszek az időben és rátérek a zsinagóga ügy közvetlen előzményeire.

Ezek között szerepel - ki hitte volna - Orbán komja Bibi Netanjahu 2018. augusztusi litvániai fellépése is.  A Choral zsinagógában szónokolt. "A zsidóságot érő veszélyek nem múltak el, ám a közösség ma már képes megvédeni magát – hívta fel a figyelmet Benjamin Netanjahu a litván zsidóság képviselői előtt. Eljöttem, pontosabban visszatértem Vilniusba a büszke, erős és fejlett zsidó állam vezetőjeként – fogalmazott Netanjahu, akinek mindkét szülői ágán vannak litván felmenői. Hogy mi változott a zsidóság számára az elmúlt 75 évben? Van, ami nagyon is megváltozott: képesek vagyunk megvédeni magunkat – folytatta. Nem vagyunk többé védtelenek, sem segítség nélküliek. Olyan hatalommá lettünk, amely képes kezében tartani sorsát Izrael Állama és Izrael katonai erejének köszönhetően.”

Az újbeszélül előadott duplagondol teljesen világos. Izrael fenyegető hatalmát kiterjeszti a világ összes zsidajaira, ideérve a litván zsidókat is. Durva beavatkozás Litvánia belügyeibe, arra tekintettel, hogy a litván/zsidó feszültségekkel Netanjahu nagyon is tisztában volt. "Lányomnak mondom, hogy menyem is értse..." tartják az ilyen dumáról nálunk.

Büdösíti a levegőt Litvániában és körülötte Efraim Zuroff úr, hivatásos nácivadász is. Agressziv pimasz írása helyenként szinte szórakozató ezért a szokottnál részletesebben idézek belőle.
"Az antiszemitizmus, a holokauszt tagadása, illetve relativizálása a hivatalos politika keretei között is megjelenik Kelet-Európában. A szerző az idevágó tények sokaságát veszi számba a balti államokban. Ezekben a társadalmakban – melyek első ízben most kényszerülnek szembenézni azzal a ténnyel, hogy a holokauszt idején saját népük a zsidósággal szemben a bűnpártolás bűnébe esett."
Ez speciel a litvánokra (lettekre és észtekre) nem vonatkozik. Ők tetteseknek, ill. társtetteseknek minősülnek...
"A társadalom leginkább perifériára szorult elemein kívül – hogyan is juthatna valakinek antiszemita gondolat az eszébe a soá után?"
A kedves hülye Zuroff úrnak eszébe se jut, hogy az antiszemitizmust a zsidók jelenidejü viselkedése gerjeszti, nem történelmi ismeretek hanem embermilliárdok napi tapasztalatai alapján?
"Kelet-Európában az antiszemitizmus elsődleges katalizátorai éppen a holokauszt emlékével, megértésével kapcsolatos események, történések voltak. A litván miniszterelnök, Adolfas Slezevicius és a litván államelnök, Algirdas Brazauskas izraeli látogatásuk alkalmából, formálisan is bocsánatot kértek a zsidóság ellen a holokauszt idején elkövetett bűntettekért. A beismerést és bocsánatkérést az egyes országok lakossága általában súlyosan elítélte, és köreikben szinte egységes elutasítást váltott ki, mert a nacionalista és más társadalmi csoportok vagy tagadták a történelmi tényeket, vagy azt követelték, hogy az izraeli vezetők is tegyenek hasonló lépéseket a zsidó kommunisták által ellenük elkövetett bűnök miatt.

A "toleráns" Kelet-Európa is megkapja a magáét.
"Kelet-Európa demokratikus fordulata után mindösszesen három náci háborús bűnöst állították bíróság elé perek az említett országokban igencsak népszerűtlenek voltak, és felkorbácsolták az antiszemita érzelmeket, melyek aztán a legváltozatosabb formában törtek a felszínre."
Tegyem hozzá: litván, horvát és lengyel vádlottakról van szó. A litván titkosrendőrség parancsnokát, Kazys Gimzauskast ráadásul nem is ítélték el... Szegény Zuroff úr. Hogy élte túl?
"Litvániában, Lettországban és Észtországban, ahol a helyi lakosok részvétele a zsidóság kiirtásában különösen nagyarányú volt, kiugróan magas volt a zsidó áldozatok száma. Ám annak ellenére, hogy sok büntetlen náci háborús bűnös él(t) a balti államokban, illetve más, tengerentúli országokban, gyakorlatilag egyetlen esetben sem került sor konkrét jogi felelősségre vonásra. Ez a vétkes mulasztás Litvániában a legszembetűnőbb. Például amikor a Simon Wiesenthal Központ Litvániában is beterjesztette 'Utolsó lehetőség-hadművelet' elnevezésű tervezetét, mellyel pénzjutalmat kínált a náci háborús bűnösök felkutatására és megbüntetésére szolgáló bármely információért, akkor Taurage város tanácsának egyik tagja tiltakozásul elégetett egy izraeli zászlót, és úgy autózta körbe a várost, hogy közben hangszórón náci indulókat játszott. Észtország is egyike azoknak az országoknak, ahol szinte semmilyen lépést sem tettek a náci háborús bűnösök felelősségre vonására. Mind ez idáig az észt hatóságok egyszer sem indítványozták a holokauszt helyi elkövetőinek bíróság elé állítását A 'kettős népirtás', azaz a náci és kommunista bűnök közötti szimmetria elmélete különösen erősen hatott Litvániában."

Az "Utolsó Esély Hadműveletnél" álljunk meg egy polgári szóra.Ez az akció nem kevesebbet jelent, minthogy egy zsidó intézmény idegen országok területén körözést rendel el az ország saját állampolgára ellen. Nem cselekvő, csak "műveltető" igemódban a vazallus állam hatalmi szervei útján.

Zuroff úrnak Magyarországon így sikerült megölnie a 98 éves Képíró Sándort, akit elsőfokon felmentettek. Zuroff úr emiatt kételkedett a magyar bíróságok függetlenségében és senki se rúgta seggbe kétlábbal.

[De hogy is eshetett volna baja egy olyan országban, amelynek köztársasági elnöke Áder János a nyugal mazott főrabbi lakására rohan kondoleálni amiatt, mert az utcán szóbeli inzultus érte.
"A MAZSIHISZ  'a Magyarországot elöntő rasszista gyűlölethullám újabb megnyilvánulásának' nevezte, hogy egy ismeretlen odalépett az utcán a volt főrabbihoz, szidalmazta, és azt mondta neki: utálok minden zsidót."
Arról az országos felhajtásról ami a szörnyű eseményt kísérte megírtam véleményemet anno.]

E kis/nagy kerülő után térjünk vissza a zsinagóga bezárásának közvetlen okaira. Én szívem szerint ide sorolnám a frontképen ábrázolt "Purim fesztivált" is feltételezve, hogy ez a zsidó proccolás nem nyerte meg a litvánok tetszését.

A zsidók hétköznapi viselkedése néha kiváltja a gójok rosszallását néha nem. A Purimot "ünneplő" zsidó azonban hányingert és dühöt vált ki minden normális érzékkel bíró nemzsidóban. Mint tudjuk arról van szó... De nem mesélem el, mert egyszer már
elmeséltem, csak az akkori írásom frontképét illesztem ide.

Ami a vilniusi Purim ünnepet illeti, mondhatni parádésra sikerült.
"A litván zsidó közösség vidáman ünnepelte a Purimot! A VILNIUS GRAND RESORT szállodában március 20-án. Az ünnepséget Sholom Ber Krinsky rabbi és Rebbetzin Dina szervezték. A PURIM karnevál résztvevői 'mexikói stílusba' öltözve mexikói ételeket és koktélokat kóstoltak meg. Az ünnepség karneváli bizottsága kiválasztotta a legjobb jelmezeket és ajándékokkal, a közönség pedig tapssal jutalmazta tervezőiket."

Ha rabbi leben Sholom Ber Krinsky mexikói gúnyát öltött számolnia kellett az ehhez tapadó asszociá ciókkal. "Ki ne tudná ugyanis, hogy a közkedvelt sztereotípia a latin férfiakat a macsó szinoni májaként tartja számon. A szappanoperák izmos világán túl azonban létezik egy kevésbé vonzó és sokkal realisztikusabb macsókultúra is Latin-Amerikában, amelynek áldozatai a nők."
Köztudott, hogy zsidó nézőpontból a gój nő ugyanolyan préda, mint a migránsok szemében.

[Egyszer Grúziában jártam. A bájos idegenvezető állandóan mosolygott, csivitelt és csak egyszer fordította komolyra a szót. A grúzokat kenyérre lehet kenni, de vigyázzunk a nőkkel! Egy akárcsak félreérthető mozdulat/gesztus miatt nyomban kést rántanak és nagyon tudnak vele bánni... Egy macsót játszó zsidó ott biztos nem élne túl egy ottani sétát.]

A zsidókérdés súlyának megítéléséhez ismerni kell(ene) az adott államban élő zsidók számát és az összlakossághoz viszonyított százalékarányát. Utána néztem és meglepődtem. Litvániában hivatalosan nincsenek zsidók (?!).  Népessége cca. 2,848 millió. Ebből  83,5% litván. Néhány "nagyobb kisebbség" is jelen van: lengyel (7%), orosz (5%) és belarusz (1,5%). Vallási megoszlás: római katolikus 90%, ortodox 5%, evangélikus 3%, muzulmán (0,6%), egyéb 2%. Jesszusom hol a zsidó etnikum? A százalékarányban ki sem fejezett "kisebb kisebbségben?" Hol a zsidó vallás? A 2 %-nyi egyébben? Kíirtották az irmagjukat is? Vagy, ami még rosszabb, asszimilálódtak?

Nem idétlenkedem tovább. Arról van szó, hogy a zsidóság itt sem engedi azonoítani magát. Minden "meghatározás elől kitér" ahogy majdnem nobeldíjas nagy írónk, a liberális demokrácia védnöke Konrád György kifejezte. Akaratát a háttérből erőlteti a többségi társadalomra, csahosain keresztül. Ebből lesz a galiba.

Lássuk mi verte ki a biztosítékot a litvánoknál? Két "fasiszta", akiket a megátalkodott litvánok nemzeti hőseikként óhajtanak tisztelni.

Az egyik Kazys Skirpa aki Litvánia berlini nagyköveteként Hitlernek javasolta Litvánia megtisz títását a zsidóktól. Ezzel kiérdemelte a "holokauszt építésze" megtisztelő címet. A zsidókról 1940-ben úgy nyilatkozott, "egy idegen faj, amely az évszázadok során önzően szívta a litván nép izzadt ságának, hólyagos keze munkájának gyümölcsét és örökkön örökké elárulta Litvániát." További főbenjáró bűne a Mein Kampf litván nyelvre forditása...

A háború után  az Egyesült Államokba emigrált és öreg korban húnyt el. Maradványait 1995-ben hazaszállították Litvániába, ahol hivatalos állami ünnepség keretében temették el a nemzet temetőjébe. Litvánia szerte utcákat neveztek el róla. "Jóérzésü - litvánok" [nyilván az anonim kisebbség tagjai] kitartóan forszírozzák az utcai névtáblák cseréjét.

Ez nem volt elég. A zsidó világsajtó vette kézbe az ügyet. A szólista Grant Arthur Gochin [a baloldali képen kipában Igirdas Butkevicius litván elnökkel] büszkén állapíthatta meg, hogy  Los Angelesből indított kampánya nyomán a vilniusi önkormányzat 2019. július 24-én a Skyrpa utcaneveket "Trispalves" -re ["Tricolor", a litván nemzeti zászlóra való hivatkozás]
változtatta meg. Ha ezek után valaki azt hinné, hogy a nyálas jakhec beérte ennyivel - tévedne.

Saját Blogján így kérkedik. "Nem meglepő a vilniusi városi tanács nemrégiben hozott döntése, amelyben átnevezte a Skirpa utcát, és egy másik náci együttműködő, Jonas Noreika emléktáblát szedetett le. A határozat felbátoritotta az embereket." [Értsd a litván zsidókat.] "Számukra a döntés  diadalt jelent. A városi tanács és a polgármester határozottan ígérte szerint még több olyan műemléket szedetnek le, amelyek bálványozza azokat az embereket, akik emberiség elleni bűncselekményt követtek el, mások üldözésében részt vettek, vagy megsértették az egyéni méltóságot és szabadságot." Gondolom a litvánok rájöttek, hogy az országuk ellen zsidó offenzíva kezdődött, amelynek nem látni a végét. Erre mondják - elég!

Ami Grant Arthur Gochin urat illeti, "jelenleg a Togói Köztársaság tiszteletbeli konzulja. Kinevezték továbbá az Afrikai Unió diaszpóra ügyekért felelős különmegbízottjává, amely az ötvenöt afrikai nemzetet [a migráció tömegbázisát] képviseli. Aktívan részt vesz a zsidó ügyekben, a történelmi igazságszolgáltatásra összpontosítva. Az elmúlt húsz évben zsidó élet multbeli emlékeit dokumentálta Litvániában. A litvániai Maceva-projekt elnökeként ötven elhagyott és elhanyagolt zsidó temetőt térképezett, ill. helyreállított. Gochin a 2013-ban megjelent „Malice, Murder and Manipulation” című könyv szerzője. Könyve dokumentálja a litvániai elnyomás családtörténetét. Jelenleg egy olyan projekten dolgozik, amelynek célja a litván kormányon belüli jelenlegi holokauszt-revizionizmus feltárása. Családjával Kaliforniában él. Blogja a Times of Israel címen: https://blogs.timesofisrael.com/author/grant-arthur-gochin/
Litvánia ilyenformán a nemzetközi zsidó nyomás-gyakorlás céltáblája.

Szerfölött tanulságos a másik "fasiszta" Jonas Noraika ellen folytatott zsidó akciózás is. Őt is ki akartják iktatni Litvánia történelméből, a litvánok emlékezetéből.

Pályája kissé cikcakkos: a litván hadsereg tisztje, szovjetellenes lázadó, náci fogoly és szovjetellenes partizán volt. A szovjetek 1946 márciusában letartóztatták és 1947. február 26-án kivégezték.

1933-ban Noreika kiadott egy antiszemita füzetet, amely nacionalista okokból indította el a litván zsidók teljes gazdasági bojkottját. Továbbá a Kardas katonai magazinban publikált "Az autoritárius politika eredményessége" c. esszé Hitler és Mussolini példaértékû államvezetését dícséri.

1997-ben a litván állam Noreikát első fokozatú Vytis Keresztje rendjével jutalmazta. Noreika emléktáblákat állítottak. Falusi iskolákat, számos litván utcát neveztek el róla.

Noreikát sok személy és szervezet vádolta Litvánia holokausztjának megszervezésében való részvételért. A Litván Népirtás és Ellenállás Kutatóközpontja által végzett vizsgálat viszont megállapította, hogy ezeket az állításokat nem igazolják okirati bizonyítékok. A Vilniusi Régió Regionális Közigazgatási Bírósága határozatával megerősítette ezt az álláspontot. A litván nácik és a szovjet megszállási rendszerek bűncselekményeinek értékelésével foglalkozó nemzetközi bizottság egyik albizottsága elfogadhatatlannak és sértőnek találta a kutató központ megállapításait. A geci Grant Gochin, 2018-ban pert indított Litvánia Népirtás és Ellenállás Kutatóközpontja ellen a holokauszt taga
dásának vádjával. Alaptalan keresetét azonban elutasították.

A Norejka emlékek megsemmisítésére irányuló akciókat lehetetlen részletezni. Egy jellemző esetet azonban megemlítek.

Az egyik emléktáblát egy bizonyos Stanislovas Tomas, európai parlamenti választásokon induló, litván emberijogi ügyvéd (!) verte szét úgy, hogy  élőben közvetítette telefonjával amint kalapáccsal összetöri a táblát.

Az ügyvéd úr azután rongálta meg a "náci kollaboránsnak" emléket állító táblát, hogy a vilniusi bíróság úgy határozott: annak helye van a városban, eltávolítására nincs jogalap.

Miután végzett bejelentette tettét a rendőrségnek, akiket a tábla maradványai mellett kalapáccsal a kezében várt meg a helyszínen.

Cselekménye alsó hangon garázdaságnak plusz rongálásnak és ügyvédi fegyelmi vétségnek minősül. Arról nem szól a fáma [vagy még nem sikerült megtalálnom], mi lett az ügy jogi folytatása. Az biztos, hogy a rendőrök nem gumibotozták meg és a litván "fasiszta csőcselék" sem inzultálta...

A zsidó a hazugság nagymestere állította Scopenhauer. Ne csatlakozzunk hozzá kritikátlanul, de térjünk vissza a vilniusi zsidó hitközség közleményére: "a felszított feszültségek, a politikai pártok és képviselőik antiszemita nyilatkozatainak megtűrése nyomán nem tudják garantálni a zsinagógába betérők testi biztonságát." Ezzel kapcsolatban Krinsky főrabbi úrnak csak költői kérdést tehetek fel: a rabbi úr szerint a Litvániára nehezedő nemzetközi zsidó nyomásgyakorlás, a rabbi úr purimi bohóckodása és Tomas ügyvéd úr - polgári jogi aktivista - nem járultak/járulnak hozzá a feszültségek szításához?

A feszültség okainak elemzése során tényleg senkinek senkinek nem jut eszébe a litván hisztérika gyakran Vasladyként emlegetett  Dalia Grybauskaite ex államfő?

Nemrég
elmélkedtem arról, hogy az illető hölgyemény, Angela Merkellel és Theresa May-jal együtt, a zsidó háttérhatalom uralkodásra kiképzett ügynöke.

Ha az ember litván ügyekben akar tájékozódni ne hagyja ki a -ot, mert ez a pártatlan portál ad érzékletes képet arról a hősi küzdelemről amelyet a kultúrnépek folytatnak a hülye litvánok "felvilágo sítása" érdekében. Onnan tudjuk, hogy az ügyben Dalia Grybauskaité litván elnököt is megkeresték. Ő azt válaszolta, hogy felvette a kapcsolatot a Genocídium Központtal, a Legfelsőbb Bírósággal, és az Állambiztonsági Hivatallal, és a Noreika emlékművel kapcsolatban egyik sem élt kifogással. Ismételt (!) megkeresésre azt válaszolta, hogy a bűnösséggel kapcsolatos vizsgálat túlterjed az elnöki hivatal hatáskörén. Hozzátette: személy szerint őszintén fontosnak tartja a holokauszt ügyét.

Ugyanő "üdvözölte Reuven Rivlin izraeli elnököt Izrael függetlenségének 70. évfordulóján. Kívánta Izrael államának és az egész népének békét, egységét és sikert e fontos mérföldkő alkalmából. Elmondta, hogy Litvánia büszke 'aktív' zsidó közösségére, közös történelmünkre, emberi kapcsolatainkra és 'növekvő' kölcsönös megértésünkre."

Könnyen meglehet, hülye vagyok, hogy ezt a kétkulacsosságot rühellem. De a litvánok is hülyék lennének? Ne vennék észre, hogy elnökük a zsidókhoz húz. Ne látnák, hogy hazug ember, akit könnhyebb utolérni mint a sánta kutyát? Nem értenék meg, hogy a zsidók semmiképp se mernének "így" pimaszkodni - külföldről se - ha nem tudnák maguk mögott az "Iron Lady-t".

Gyakran ismételgetem, hogy a képek néha többet mondanak mint a szavak. Ilyen sokatmondó az a kép is, amely a litvániai helyzetet szemlélteti. [A kép egy orosz eredetiből készített montázs, amelyen kicserélték a gyerekek által pingált feliratot és a kép jobboldalára beillesztették a zsidó/meleg előnyomulás allegórikus ábrázolását.]
A felirat szövege a következő
"Skirpa és Vetra litván hősök!"

Nem példátlan az, hogy egy nemzet hősként magasztal egy tömeggyilkost? Egyáltalán nem. Menachem Begin a sokszoros tömeggyilkos a "választott nép" hóse, Izrael miniszterelnöke lett. Mondhatjuk - természetesen? Igen, mondhatjuk.

Ám az egészben nem ez a különösség, hanem az, hogy Béke Nobeldíjjal is kitüntették...

Mit tükröz ez? Nem kevesebbet, minthogy a zsidók ketté akarják szakítani a természetes erkölcsi érzületet és a gondolkodást. Az igazságérzetnek és a logikának szerintük két olvasata van: jiddis és gojim. Lényege, hogy amit szabad [gondolni és érezni] Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek [quod licet Iovi, non licet bovi]. Ez a felfogás egyenesem következik abból, hogy a zsidók a gojokat nem tekintik embernek.
-----------------------------------------------------

Puff! Ide beugrott valami.

Hogy ítélik meg a zsidók saját fajuk gyilkosait?

Hát zsidó módon, azaz hol így - hol úgy... Egyik Ukrajnáról szóló írásomban olvasható "Meghökkentő újdonság az új hibrid, a zsidó/fasiszta ukrán állam létrejötte és fenntartás nélküli támogatása a nyugati demokráciák részéről.
Hogy is volt?
"Már a kezdetek kezdetén feltüntek a 'jobbszektorosok', a fasiszta karlendítéssel masírozó pohos - lúdtalpas zsidó korcsok, emberkarikatúrák. Aztán az is kiderült, hogy mozgalmuk ideológiai politikai jelképe
Sztepan Bandera. Mit kell róla tudni? "Az orosz külügyi tárca közzétette a szovjet központi belügyi szervek 1942-1945 közötti iratait, amelyek az ukrán nacionalisták második világháborús tevékenységére vonatkoznak. A dokumentu mok közt vannak szemtanúk vallomásai, amelyek ben arról van szó, hogy a nacionalisták együttműködtek a hitleristákkal és részt vettek a békés lakosság tömeges lemészárlásában.

Banderát befogadta a "demokratikus" Nyugat. Nem üldözték a zsidó "nácivadászok'" sem. Az egykori szovjet KGB-ben volt annyi becsület, hogy megölték ezt a mocskos disznót.

De tulajdonképp mi a vonzó Banderában az ukrajnai és nemzetközi zsidók szemében? Hát a sokkoló állati kegyetlenség a gójokkal szemben. [A jobboldali kép világhírű lett olyannyira, hogy hogy egy emlékszobrot is mintáztak róla.] Minden jóérzésü ember arra gondol ilyenkor, hogy lehetne az ilyen állatokat könyörtelenül, írmagostól kiírtani? Számtalan példája van annak, hogy a jobbszektoros zsidó csürhe 'Bandera recept' szerint gyilkol Ukrajna szerte. Ennek csak egyik példája az odesszai 'élvepörkölés'."

A "galéria" szereplői közül talán kevéssé ismert Jaros úr. Ő a zsidó "nemzetiségű" halálkommandók főkapitánya. Továbbá a zsidó oligarcha Kolomojszkij úr, a Tórával. Egyik üzleti vállalkozása hóhér alakulatok alkalmazása a "szakadár államok" orosz lakossága és fegyveres erői ellen. Magas fejpénzt fizet minden megkínzott és meggyilkolt katonáért és tisztért.

A cikket 2017.08.12-én írtam. Már akkor feltünt valami.
"Az ukrán jelképrendszer is azt mutatja, hogy a zsidó háború egyik új módszere az emberi gondolkodásban rögzült erkölcsi, történelmi, logikai elemek, sőt a fogalmak (!) kiradírozása. Ez semmiképp sem lehet véletlen, hisz ez a kis 'modul' az értelmes emberi cselekvés vezérlő egysége. Ha nem működik, az ember-állat szabadon terelhetővé válik, akár a vágóhídra is. A zsidó igába pedig könnyedén befogható."
És lám most beúszik a képbe a livániai zsidó "közösség", meg a külföldi háttértámogatás és felveszi a harcot a volt litván fasisztákra emlékeztető jelképek [utcai névtáblák, emléktáblák, stb.] ellen.

Milyen jogon? Milyen erkölcsi alapon?

Aztán - derült égből villámcsapás - egy megkínzott, meggyalázott, megtizedelt, szipolyozott kis nép kiegyenesíti a gerincét és azt mondja: KUSS!

Ez a litván példa jelentősége.

2019.08.13

------------------------------------------------------------------------------------------------

A zsidó, a szálka, meg a gerenda.

Ember, ha fényes nappal sétafikálsz Vilniusban nem biztos, hogy észreveszed a gaz fasiszták utcai névtábláit, vagy emléktábláit. Setétedés után meg pláne nem

Ám ha elmégy pl. az ukrajnai Lviv be nem kerülheded el a város főterét és tekinteted sem kerülheti el a tömeggyilkos Stepan Bandera monumentális szobrát. Egyikét a százszámra emelt szobroknak. Ha nagyon megtetszik Bandera és nem tudsz tőle érzelmileg elszakadni, emlékét magaddal akarod vinni, igénybe veheted a kedves jiddis város figyelmességét, azaz online megrendelheted a szobor képét.

[Lám a hülye vilniusi gójoknak semmi ilyesmi nem jutott az eszükbe. Jellemző...]

Ám ha akad olyan buta gój, aki virtuálisan, vagy a valóság ban egymás után látogat mind a két helyre, esetleg gondolkodóba esik.

Miért tréfli az egyik gyilkos Vilniusban és miért kóser egy másik Lvovban? Magyarázatot persze találunk "A kóser és a tréfli két olyan szétválaszthatatlan fogalom, mint a fény és az árnyék. Persze, ez a hasonlat kissé sántít, hiszen ha nem látunk elég tisztán, minden bizonnyal nem az árnyékot fogjuk növelni, hanem a világosságot."
Értelmes választ azonban nem kapunk.

Senki se vádolhatja viszont következetlenséggel az emlékek rombolóit itt és az emlékművek építőit ott, mert ez a kettősség a zsidóság világfelfogását tükrözi. Lásd fent. Hogy is énekli ezt Ákos?

"A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe
E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe."


Az emlékezet ködéből előbukkan egy másik emlékmű az ukrán/zsidófasizmus kis gyermekáldozatai a"Bandera gyerekek" emlékműve. 

Ti emberek, akik ezt az emlékművet állítottátok, meddig tűritek, hogy tomboljon a bosszú népe? És ti - a választott nép fiai - mit gondoltok meddig megy ez büntetlenül? 

2019.08.14

----------------------------------------------------------------------------------------------

Méltatlankodtam már Josef Ovadjá Izrael szefárd főrabbijának, a Magyar Országot felvásárló Simon Presz izraeli államfő barátjának, egyik "hittétele" miatt. Ez így szól. "A világ nem zsidó emberei csak azért jönnek a világra és élhetnek aránylag tisztes kort, hogy minél jobban kiszolgálhassák a zsidókat." E megállapítását példával is illusztrálja. "Gondoljuk csak meg, ha elpusztul a szamár elveszítjük a pénzünket. Így van ez a szolgálóval is, ha időnap előtt meghal elveszítjük a pénzünket. Éppen ezért hagyjuk, hogy a szolga hosszú életet éljen, annak érdekében, hogy jól dolgozzon a zsidónál.”

Mivel a "szentbeszéd" a legnagyobb nyilvánosság előtt hangzott el némi berzenkedés támadt. A rabbi nem kért bocsánatot és nem vonta vissza kijelentéseit. Úgyanígy tett/nem tett Simon Peresz is.

Az írás címében a "kilökődés" szót használtam, mert a "defence" idegen fogalom. Ez utóbbi jelentései - megvédés, oltalom, védekezés, ellenjáték - egyaránt vonatkoztatható az emberi szervezetre és a társadalomra.

A litván példa viszketős kérdéseket vet fel.

Ha egy országnak zsidóbarát kormányzata van...

E kérdésekre a XX század történelme egyértelmű igenlő választ adott. Nem célzok, hanem utalok Hitlerre és a III. Birodalomra.

Az, hogy a kérdéseket - a zsidókérdést - újra fel kell tenni és meg kell válaszolni, kizárólag a zsidóságon mult/múlik. Többször hangoztattam már: a krematóriumok nem ködös lapályokon kezdenek felépülni, hanem az emberi lelkekben. Az építők maguk a zsidók, akik eszelős buzgalommal raknak téglát téglára.

Alaptételük, hogy az emberiség történelmét és a földrajzi világot átfogó antiszemitizmus nem a néhány millió zsidó, hanem a többmilliárd gój bűne. Na ne már!

Figyeljünk Litvániára!

2019.08.10

Sz. Gy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


----------------------------------------