Kiegészítve: (1)
 

Nincs béke a cédrusok alatt

Barbárok Libanonban 

Az ókorban a föníciaiak éltek a mai Libanon területén, akiknek tengerparti kereskedő kultúrája majdnem 2000 évig virágzott (Kr. e. 2700-450). E kultúra fennséges romjai találhatók Bübloszban, Bejrútban, Szidónban és Türoszban, stb. A föniciaiak a Földközi tenger medencéjében számos helyre eljutottak, és kereskedő kolóniákat alapítottak [például Karthágót (!)].

Kissé pontosítva: Fönícia egy ókori civilizáció volt Kánaán (!) északi részén, mely a mai Libanon nagy részét valamint Izrael, Szíria és Palesztina egyes területeit foglalta magába.

Azt mondják, hogy a föníciai kultúra jeles örökséget hagyott a későbbi civilizációkra, melyből kiemelendő a kapcsolatlétesítés a Mediterráneum kultúrái között, a kereskedelmi jogrendszer alapjainak lefektetése, és a föníciai írásrendszer, no meg a pénz.

Libanon azután maga is kolónia lett, Róma fennhatósága alatt. Elöljáróban jegyezzük meg, hogy az ókori Róma épített az általa meghódított földeken. A Bekaa folyó völgyében, fekvõ Baalbek régészeti körzete (a baalbeki u.n kőterasz az emberiség leghatalmasabb, legrejtélyesebb alkotása) a Világörökség része. Az egykor Heliopolisnak nevezett város a római korszakban is megõrizte vallásos funkcióját, templomai zarándokhelyek voltak. Három fõtemplomát Jupiter-Baál nak, Bacchusnak, illetve Vénusnak építették.

Libanon fővárosa Beirut, amelyet sokáig a Kelet Párizsának neveztek, a legvegyesebb vallási összetételû város a Közel-Keleten, egyszerre volt kozmopolita és hagyományõrzõ.

Az újkori Izrael viszont csak rombolt ezen a földön (is), amit meg szeretett volna hódítani. Valahogy úgy, ahogy a nagy példakép Józsué tette Jerikó lakóival a kánaánitákkal. Hogy is dicsekszik erről a Tóra? "És riadott a nép és fújták a harsonákat, mire összedőlt a fal és felment a nép a városba és bevették a várost. És elpusztítottak mindent, mi a városban volt, férfitól asszonyig, ifjútól vénig, meg ökröt, juhot és szamarat a kard élével. Azon két embernek pedig, a kik kikémlelték az országot, azt mondta Józsua: menjetek be a parázna asszony házába és vezessétek ki onnan az asszonyt és mindenkit, a ki az övé, amint megesküdtetek neki. És bementek a kémek, és kivezették Ráchábot, meg atyját és anyját, testvéreit és mindenkit, a ki az övé, mind a családbelieit kivezették és ott hagyták Izraél táborán kívül. A várost pedig elégették tűzben és mindent, ami benne volt; csak az ezüstöt és aranyat, a réz- és vasedénye ket adták az Örökkévaló házának kincstárába."

Jerikó felégetett romjait megtalálták a régészek. Ez meg az ókori "zsidó világörökség" ebben a térségben...

Az újkori zsidók természetes bibliai martalékuknak tekintik a Közelkeletet, persze Kánaán földjét is, amelyhez oly kellemes emlékek fűzik őket.

Négy győztes háborút viseltek e térség arab népei, ill. arab államai ellen. Azután sorrakerült Libanon is. Az ötödik arab–izraeli háború, vagyis az első libanoni háború, 1982-ben tört ki. "Izrael  a Libanonból kiinduló gerillaakciók megakadá lyozására 1982-ben támadást indított az ott lévő PFSZ erők ellen. A háború eredménye az lett, hogy a Bejrútban tartózkodó palesztin fegyveres csoportoknak távozniuk kellett, meggyengült a PFSZ, és Szíria is katonai vesztesé geket szenvededett", írja a maga "tárgyilagos" módján a Wikipédia.

Van persze ennek a háborúnak más optikája is. 
"Hát elfelejtettük a 17,500 halottat - majdnem mind civilek, többségük gyermek és asszony - Izrael 1982-es libanoni inváziója során; az 1700 palesztin civil áldozatot a Sabra-Shatila mészárlásnál; a 106 libanoni civil menekült (fele gyermek) 1996-os Qana-i lemészárlását és ENSZ-bázison; a Marwahin-i menekültek vérontását, akiket az izraeliek kergettek el az otthonaikból 2006-ban, majd egy izraeli helikopter legyilkolta őket; az ugyanezen évi libanoni invázió és bombázás 1000 halottját, akik szintén túlnyomó többségben civilek voltak?" The Independent cikkéből

Akármilyen messze távolodunk az időben Jerikótól, azt tapasztaljuk, hogy az izraeli harcmodor mitsem változik. Ezt igazolja az alábbi kis összefoglaló Libanon legujabbkori történelméből. "2006. július 12-én, miután Izrael megsértette (!) Libanon légterét, a Hezbollah harcosai betörtek az izraeli határövezetbe, majd megöltek nyolc katonát és kettőt hadifogságba ejtettek, Erre Izrael bombázni kezdte a Hezbollah állásait valamint egyéb, polgári (!) létesítményeket egész Libanon területén (!), az országot pedig tengeri és légi zárlat (!) alá helyezte. A Hezbollah válaszul több ezer rakétát lőtt ki Izrael északi területeire."  Ennek a piszkos háborúnak közvetlen célja a megtámadott állam kormányzatát arra kényszeríteni, hogy számolja fel a hazai, vagy beszivárgott iszlám radikalizmust. A közvetett cél pedig a védtelenné vált ország annektálása.

Lássuk, hogy halad, milyen eredményeket hozott mára Izraelnek, az időszámítás előtt 1325 évvel megindított "Jerikó hadművelet".  

A lényeg, hogy Izrael, úgyszólván 1948. május 14-én történt újjáalapítása óta, büntetlenűl megengedhette magának azt a luxust, hogy tetszés szerint mérjen szárazföldi, tengeri és légi csapásokat független arab országok felségterülete ellen [legutóbb a Gázai övezetben], azután szárazföldi, tengeri és légi blokáddal gyötörje áldozatait.

Izrael a korlátlan és feltétlen amerikai támogatásnak köszönhetően teheti mindezt.

A minap azonban a sokat szenvedett Libanonban kigyulladt egy fáklya amelynek lángjai Izrael falaira vetítik az írást: Mene tekel upharsin, azaz megmérettél, megszámláltatál és könnyűnek találtatál.

Igen! Ahmadinejad október 12-én kezdődött libanoni  látogatásáról, pontosabban arról lesz szó, ami e látogatás által láthatóvá vált.

Irán a Közel-kelet legsúlyosabban fenyegetett országa. Fő bűne ugyanaz mint Iraké volt: atomhatalommá akar válni.

Az iraki - iráni háborúban, amikor még egymást öldökölték a szent dzsihád erői, Irán megpróbálta elpusztítani a Bagdadtól 18 kilométerre épült, stílszerüen az egyiptomi halálistenről elnevezett, Osirak reaktort. Nekik nem sikerült. Ám 1981 június 7-én, Izrael előzékenysége folytán, mégis elpusztult az erőmű. A későbbi béke nobeldíjas (!) Begin izraeli miniszterelnök parancsot adott az erőmű elpusztítására. A paran csot a jóképű Ilan Ramon kapitány nyolc darab F-16-os vadászgépből álló légiegysége hajtotta végre. A gépek kevesebb mint egy perc alatt ledobták bombáikat az Osirak erőműre. Bár kettő közülük nem robbant fel, a többi bomba halálos pontossággal ért célba. A reaktor teljesen üzem képtelenné vált. Ezt követően a zsidó pünkösd (savuót) ünnepén Begin a kormányülés végén felállt és bejelentette: "Izrael soha nem fogja megen gedni egyetlen ellenségének sem, hogy népünk ellen tömegpusztító fegyvereket fejlesszen ki, bármilyen megelőző lépés szükséges is ehhez!”

Ez jól hangzott - 1981-ben... De mi van most, az Úr 2010-ik esztendejében? Miért nem bombáz za le megint az izraeli légierő az iráni atomlétesítményeket? Miért Amerika fenyegetőzik azzal, hogy megtámadja Iránt? Ha rápillantunk a térképre halvány sejtéseink támadhatnak az okokat illetően... Irán már atomhatalom. Nem egy erőműve, hanem atomipara van - meg légelhárító rakétái. [Ha Hitler idáig eljutott volna...] De nem csupán erről van szó. Ott vannak a szomszédban Afganisztán és Pakisztán, ahol az US Army és nyomorult csatlósai épp most készülnek - a legújabb seggrepacsit elszenvedni. És Amerika most még a hátára venné púpnak Iránt is? Hát csak tessék. Szó ami szó Ahmadinezsád nem szegény szomszéd ként érkezett Libanonba. Most pedig arról lesz szó, milyen állapotokat talált, mi fogadta ott - most?

Hazudnánk, ha azt állítanánk, Izrael mindíg sajátkezüleg gyilkolt. A régi szép időkben a piszkos munkát mással végeztette, ha tehette. Így volt ez Libanonban is. Ott a maronita keresztény közösség soraiból verbuválódott falangista milíciát pénzelték, majd uszították a mohamedánokra. 1982. szeptember 16-án Pierre Gemayel gyilkos alakulatai, a maronita "keresztények", rendeztek mészárlást a sabra - shatilai menekülttáborban, izraeli fedezet mellett. Az izraeli alakulatok parancsnoka Ariel Sharon volt [aki mára biztos nobeldíjas lenne, ha nem üti meg a guta idő előtt.] Disputa csak azon folyik, hogy a halottak száma "csak" 328 vagy 3,500 főre tehető.

Nos mára elfogytak a "keresztesek". Elfogyott minden olyan erő, a mely a Hezbollah nak keresztbe tehetne. Erre utal, hogyan fogadták az "iráni hősnek" elnevezett Ahmadinejadot a hivatalos körök, a libanoniak és a Hezbollah alakulatai?

A helyzet ma a következő. Libanon népét nem törték meg a kegyetlen csapások. Nem nyalja Izrael talpát. Befogadta - elfogadta a Hezbollah harcosait. A Hezbollah ma a világ egyik legjobban felfegyverzett milíciája, jórészt Irán jóvoltából (pénzén).

Az iráni vendég fényes állami fogadásban részesült. Libanon népe lelkesedéssel üdvözölte, a Hezbollah pedig ellenségesen - mármint Izraellel szemben ellenségesen...

Hezbollah nagygyűlésén Ahmadinejad egy északi front megalakítására szólított fel, amelynek a célja Izrael megsemmisítése. Szerinte az ellenállási fronthoz csatlakozott (!) Palesztina, Törökország, Szíria, Irak, Irán és Libanon. Ezért a cionista képződ mény megsemmisül és senki nem mentheti meg – fenyegetőzött.

Ami Irakot illeti, némi kétkedéssel fogadtam Ahmadinejad bejelen tését. Aztán a következőket olvastam az [origo]-n és máshol.

"Tömegesen pártolnak vissza az al-Kaida oldalára az iraki szunniták.... Az amerikaiak szempontjából az iraki megszállás egyik legnagyobb sikertörténete volt, hogy 2006-ban a Szahva nevű szunnita milícia több tízezer fegyverese állt át az oldalukra az al-Kaida ellen folytatott háborúban. Az átállással az iraki háború menetét megfordító milícia létszáma 100 ezer fővel 2008-ban érte el a csúcspontját. A Szahva tagjai az amerikaiakhoz történt átpártolásuk után az al-Kaida terroris táinak célpontjává váltak. Helyzetük most, amikor a jelek szerint a siíta radikálisok támogatásával jöhet létre kormány Irakban, egyre bizonytalanabbá válik. A kiábrándult milicisták így elfogadják a szélsőségesek által felajánlott pénzt és az ő oldalukra állnak. A The New York Times rámutatott: augusztus óta jelek sora utalt arra, hogy a terrorhá lózat megpróbálja ismét kiterjeszteni a befolyását Irakra. A lap szerint különösen aggasztó, hogy az al-Kaidához vissza térő milicisták az elmúlt évek során beható ismereteket szereztek az amerikai hadseregről. Az átállt fegyveresek pontos számával kapcsolatban egyelőre nincsenek hivatalos adatok."

Így már a vak is látja, hogy az amerikaiak az iraki háborút, Irakot és főleg az iraki olajat véglegesen és visszavonhatat lanul elveszítették. Az olajról már írtam korábban, az az oroszok happolták el előlük. Mindent megtettek persze, hogy a szunnitákat és a siítákat össze ugrasszák. Ez sajnos nem nagyon nehéz... A siíták és a szunniták gyűlülködése is kellett ahhoz, hogy Irakot és Iránt összeugrasszák egy szörnyűséges testvérháborúra. De - úgy tűnik - ennél most fontosabb a dzsihád, amelyet mindkét felekezet támogat. Ha úgy tetszik, talán az "ellenállási frontra" vonatkozó bejelentés a libanoni látogatás legfontosabb eseménye.

El lehet játszani a gondolattal, hogy végződne a hatodik arab - izraeli, azaz a második libanoni - izraeli háború, ha Izrael megin dítaná? Nagy különbségek lennének az ötödikhez képest? Alighanem. A Beeka völgyben ezúttal iráni rakétaerők vonulnának fel. Azokat is olyan könnyen ki lehetne füstölni, mint korábban a szíreket? Aligha! Érdemes külön elgondolkodni azon, mi lesz [Izraellel] ha az egykori két nagy ellenség Irak és Irán együtt lépnek fel ellene?

És most merre tovább? Márhogy kinek? Ja, ami Ahmadinejadot illeti, ő a libanoni - izraeli határra utazott, hogy követ dobjon Izrael megszentelt földjére. Sajtónk máris "aggódni" kezdett, lelőhetik. Tényleg! Miért nem lőtték le? A vak és nyomo rék tanítóra Jaszin sejkre  2004 március 22-én egy izraeli helikopter három rakétát lőtt ki amikor hajnali imájáról rokkantkocsijával hazafelé tartott. Persze életét vesz tette. Pedig hogy óvták attól, hogy az utcán kóricál jon... Zeév Boim izraeli védelmi miniszterhelyettes a hadsereg rádiójában előre bejelentette, hogy Jaszin sejk halálra van ítélve, s jobban teszi, ha elrejtőzik mélyen a föld alá. A radikális palesztin szervezet idős szellemi vezetője válaszul közölte, a mártíromságot keressük, és nem félünk a haláltól. Aztán meghalt.

Béke poraira? Dehát hogy lehet béke a meggyilkoltak sírhantjai fölött? Meg aztán mit is tanít a Tóra? "Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért!" Nem kisebb ember hirdette ezt a tant, mint Izrael prófétája [2. Móz. 21,24]. Mostmár csak azt kellene tudni, hogyan gondolják a túloldalon. Hogy mit? Hát a számla kiegyenlítését? Gondolom, senki sem gondolhatja komolyan, hogy innen fizetés nélkül távozhat. 

A számla benyújtására több precedens van. Az egyik legismertebb a müncheni eset. 1972. szeptember 5-én München ben, a nyári olimpiai játékok alatt a Fekete szeptember elnevezésű palesztin terrorszervezet az izraeli csapat 11 sportolóját ejtette túszul. Két sportoló a túszejtés során halálosan megsebesült, majd a német hatóságok kudarcba fulladt, dilettáns, szabadítási akciója során a többi túsz is életét vesztette, meghalt öt terrorista is. A többiek pedig hullani kezdtek... Ez megmozgatta az írók, filmrendezők fantáziáját.

A "München" c. film alapötletéül George Jonas "Bosszú" című könyve szolgált, amelyből 1986-ban már készült tévéfilm Gedeon pallosa címmel. A "Bosszú" arra az Izrael által hivatalosan soha el nem ismert történetre épít, amely szerint a müncheni olimpián történt terrorcselekményt követően Golda Meir miniszterelnök utasítást adott volna a Moszadnak a merényletért felelős összes terrorista likvidálására. A sztorit egy Juval Aviv nevű szélhámos szolgáltatta, akiről kiderült, hogy nemcsak a különleges lividáló egységnek, hanem még a Moszadnak sem volt tagja. Ennek köszönhetően történet számos fiktív elemmel gazdagodott. A lényegen azonban ez mit sem változtatott. Az évek során ugyanis az izraeli titkosszolgálatok valóban likvidáltak mintegy tíz olyan terroristát, akiknek köze volt a müncheni mészárláshoz. Az akció eredményeként ma már csak egy olyan terrorista él, aki közvetlenül kapcsolatba hozható a müncheni vérengzéssel, a hetvennégy éves Mohammed (Abu) Daoud. A Moszad őt is megpróbálta likvidálni, 1981-ben egy varsói kávézóban rálőttek, de túlélte a támadást. Daoud 1999-ben megjelentette az "Egy palesztin terrorista emlékiratai" című könyvét.

Tanulságos, hogy ez az ember mennyire tévesen vonta le saját cselekedeteinek végső konklúzióját. Ezt írja...

"Bizonyára nem voltunk angyalok, de nem voltak azok az izraeliek sem. Sokáig, talán túl sokáig hittük azt, hogy az
erőszak, amely olyan jól bevált a cionistáknak, nekünk is sikert hozhat. Most, huszonöt év múltán egyetértésre jutottunk Palesztina felosztásában és abban, hogy borítsunk fátylat a múltra. Ez azt jelenti, hogy kezet fogunk, még ha partnerünknek véres is a keze."

Erről egyszerre két bölcs mondás is eszembe jut. "Plurimum mali credulitas facit". A legtöbb bajt a hiszékenység okozza, mondta Seneca.  "O sancta simplicitas." Ó szent együgyűség! Kiáltott fel Husz János, amikor látta, hogy egy jóságos öreg nénike milyen szorgalmasan hordja a rőzsét az ő máglyájához.

Beigazolódott ugyanis, hogy Izrael egyáltalán nem óhajtja Palesztinát felosztani senkivel, semmilyen részarányban. Izrael zsidó államot akar palesztinok nélkül.

Izrael csalafinta miniszterelnöke "Bibi" Netanjahu mindeddig vonakodott elfogadni, hogy a közel-keleti rendezés részeként megalakuljon a palesztin állam. Barack Obama amerikai elnök kormánya emiatt erőteljes nyomást (...) gyakorolt az izraeli vezetőre. Erre aztán "engedett", így...

Az egyik legvitatottabb kérdéstre válaszolva kizárta annak lehetőségét, hogy a palesztin menekültek visszatérhessenek Izraelbe. Szavai szerint a palesztin menekültproblémát - az 1948-1949-es arab-izraeli háborúban Izraelből elűzött palesztinok és több millió leszár mazottjuk sorsát - Izrael határain kívül (!) kell rendezni. Kinek? Hogyan? Ez nem érdekli a joviális urat.

Aztán...

Amennyiben garanciákat kapnak a teljes katonai leszerelésre, és a palesztinok elismerik Izraelt a zsidó nép hazájaként, akkor elfoganak egy demilitarizált palesztin államot Izrael szomszédjaként, amelynek lehet saját zászlaja, himnusza [és esetleg az államfő seggében egy pávatoll] - az adott feltételek megvalósulás esetén. 

Kikötötte azt is, hogy a palesztin állam nem ellenőrizheti légterét, nem köthet szövetséget sem Iránnal, sem az utóbbi által támogatott Hezbollah libanoni síita mozgalommal. Amennyiben Izrael megkapja az általa kért biztonsági garanciákat és a palesztin állam demilitarizálására vonatkozó biztosítékot, kész egy "igazi" békemegállapodás megkötésére. Hát' ez igazi "pax israelica" lenne, olyan amelyet még nem látott [és nem is fog látni] a világ.

Bibi feltételrendszere önmagában is hülyeség, de nem ez a legnagyobb bökkenő, hanem az amit úgy neveznek, Deir Jaszin szindróma, amely örökre beleivódott minden arab, minden muszlim tudatába.

Jelesül a következőkről van szó.1948. április 9-én kora hajnali órákban a Menachem Begin (későbbi béke nobeldíjas) vezette Irgun terrorszervezet, valamint a Jichak Shamir (későbbi béke nobeldíjas) irányítása alatt álló Stern gang fegyveresei rátámadtak a Deir Jászin nevű kicsiny, mindössze 750 lakosú, palesztin településre. Az akció váratlanul érte a helyieket, mivel a falu kívül esett (!) az 1947-es ENSZ-felosztási terv nyomán Izrael számára juttatott terület határain. Lakói békés földművesek voltak, olyannyira, hogy izraeli újságok híradásai szerint korábban kitessékeltek maguk közül arab fegyveres csoportokat (!!!). A gyilkosok hangszórókon keresztül az utcára parancsolták az ébredező lakókat, majd gyilkos golyózáport zúdítottak rájuk. 254 ember, köztük nők, gyermekek és idősek lelték halálukat a könyörtelen géppisztolytűzben.

A tanulság: aki izraeli parancsra fegyvertelenül a fegyvereik elé lép - lemészárolják.

Mondhatnók, hogy a két (későbbi) nobeldíjas csak példát akart statuálni. De nem mondhatjuk, mert ... Deir Jaszin évében, Salha faluban is kegyetlen vérengzést hajtott végre a terrorcsoport. A zsidó fegyveresek a mecsetbe (!) terelték a falu lakóit, majd megparancsolván nekik, hogy forduljanak arccal a fal felé, vérfürdőt rendeztek az addig békés mecsetben: golyózáport zúdítottak rájuk. 105 ember lelte halálát a mészárlásban.

Ben Gurion terve bevált. A mészárlások híre villámgyorsan elterjedt. 750 ezer életét és családja biztonságát féltő palesztin hagyta el otthonát. Az izraeli bosszú követte őket. A terroristák távolabbi települések lakóinak sem kegyelmeztek. 1949-ben a Houla nevű palesztin településen 90 embert mészároltak le, amiért azok menedéket adtak házaikban a menekülő testvéreiknek.

Mondhatjuk, ez az izraeli mentalitás? Ezt már mondhatjuk, mert igaz! A lényeg az, hogy miután a harcias Bibi "béketerve" egy pillanatig sem lehet tárgyalási alap, a jelenleg logikus konklúzió a létezés jogát megvonni egy olyan államtól, amely más népek létezési jogát nem hajlandó elismerni.

Tudjuk persze, hogy a politika kásáját sem eszik olyan forrón, ahogy főzik. Merre a kiút? Izraelt meg kell puhítani egy tényleg "igazi" békeszerződés érdekében. Ennek egyetlen útja: sorozatos katonai vereséget mérni hadsere gére, szárazföldi, tengeri és légierejére. Nehezen hihető, hogy ha Amerikát meg lehetett verni Vietnamban és Irakban, meg lehet verni Afganisztánban és Pakisztánban, Izraelt miért ne lehetne megverni? Hogy hol? A föld minden pontján egyidejüleg, folyamatosan. Erre haladnánk? Nem kizárt, hisz minden globalizálódik...

Ahmadinejad libanoni missziója egyik epizódja lehet ennek a folyamatnak. Meglátjuk.

2010.10.17

Sz. Gy.