Libanoni bajok.
Omnipotencia vs. impotencia.
 

Még mindig nincs béke a libanoni cédrusok alatt, sőt! Pedig...

Rég foglalkoztam a Közel-kelet Párizsával.
2010.10.17-én írtam róla "Nincs béke a cédrusok alatt. Barbárok Libanonban" címmel. Ebből idézném az utolsó bekezdést. "Tudjuk persze, hogy a politika kásáját sem eszik olyan forrón, ahogy főzik. Merre a kiút? Izraelt meg kell puhítani egy tényleg 'igazi' békeszerződés érdekében. Ennek egyetlen útja: sorozatos katonai vereséget mérni hadseregére, szárazföldi, tengeri és légierejére. Nehezen hihető, hogy ha Amerikát meg lehetett verni Vietnamban és Irakban, meg lehet verni Afganisztánban és Pakisztánban, Izraelt miért ne lehetne megverni? Hogy hol? A föld minden pontján egyidejüleg, folyamatosan. Erre haladnánk? Nem kizárt, hisz minden globalizálódik..."

Az írás bőven méltatja a nagy antiterrorista Bibi Netanjahu akkori dolgait. Nos, Bibi nem ismeri a fáradtságot. Újabban már az ENSZ plenáris ülésén tart vetítettképes elöadásokat és nagy pofával kérkedik, egy újonnan felfedezett/leleplezett iráni atomlétesítmény kapcsán: “amit Irán elrejt, Izrael megtalálja!”

Ebben a show műsorban esik szó egy ugyancsak "leleplezett" libanoni rakétagyártó üzemről is, amellyel kapcsolatban e közismert filantróp főleg amiatt aggódik, hogy a gaz Hezbollah az üzemet lakott területeken építi, ill. rejti el és emiatt az izraeli légi csapások esetleg polgári áldozatokat követelnek. Mondja ezt az a Bibi, aki nyakló nélkül pusztítja a Gázai övezet lakónegyedeit, lakosait kazettás bombákkal, napalmmal, fehér foszforral és más tiltott eszközökkel; a bunkerromboló bombákon kívűl, amelyek a földalatti létesítmények megsemmisítésére hivatottak.

Nota bene, ezekkel a fránya bunkerromboló bombákkal Izraelnek újabban nincs szerencséje, amint ez kiderül "Hanukkah hamuka" c. írásomból.

De miről is van szó?

Hát arról, hogy Irán valóban építkezett Bejrut területén és környékén. Rakéta gyártó és összeszerelő üzemeket létesített szétszórtan, 50 (!) méterre a földfelszín alá, több rétegű védőpajzzsal ellátva a bunkerromboló bombák ellen.

Irán védelmi minisztere Hossein Deghani tábornok szerint a Libanon ban gyártott rakéták drámai fejlődést jelentenek Libanon védelmi potenciálját illetően és természetesen Izrael minden pontját képesek elérni.

Itt kell megjegyeznem, tíz évvel ezelőtti vélekedésem arról, hogy Izraellel "igazi békeszerződést" lehetne kötni, meghaladottá vált. Már nem is erről van szó. Szerződést kötni csak normális emberrel/állammal lehet. Ez a normalitás az adott esetben teljességgel hiányzik. Ennek szemléltetése végett kénytelen vagyok kissé visszalapozni a történelemben.

A fentebb kiplakátolt Begin - akár egy állatorvosi ló - minden tulajdonságot, betegséget hordoz, amivel a zsidó gondolkodás és viselkedés jellemezhető. "Politikai pályafutása" Izrael születésének és szörnnyé-válásának legfontosabb fejezetét fogja át. Ami halála után történt, ill. történik szerves és "logikus" folytatása a begini korszaknak.

Felsorolhatnám Begin rémtetteit, de ezt már korábban megtettem  "Kairó lángjai" c. írásomban még 2011-ben, ahol igyekeztem a terrorista, a tömeggyilkos, a politikus és a Béke Nobel díjas (!) nem mindennapi életútjának főbb állomásait felvázolni. "Eszmei hagyatékából" ide illesztek egy passzust - mint a múltból a jövőbe kanyargó vörös vonalat; Begin 1958.okt.28-án a hadsereg tagjaihoz az  intézett beszédét. "Nektek izraelieknek nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségeitekkel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk vele, amíg nem semmisítjük meg az 'úgynevezett' arab kultúrát, amelynek romjain felépítjü a magunk civilizációját. ... Ha északra pillantunk, látjuk szíria és Libanon termékeny síkságait ... Kelet felé a Tigris és az Eufrátesz gazdag völgyeit ... Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekün nincs lehetőségünk a fejlődésre, amíg nem rendezzük területi problémáinkat az erő pozíciójából, amíg nem kényszeítjük az arabokat a teljes engedelmességre." [The Jerusalem Post 1963. jun.16 - Makai: Izrael Állam és a cionizmus - Kossuth Kiadó 1973 238. old.]

Igaz, ZsidóAmerika és Izrael találtak népáruló "békekötőt" Egyiptom elnöke Anvar Szadat személyében. Vajon mit gondolhatott a hétpróbás tömeggyilkos amikor Camp Davidben kezetrázott Szadattal és Carterrel? Neki a Camp Davidben kötött "békeszerződés" Béke Nobel díjat hozott. És mit hozott Szadatnak az árulónak? Nobel díjat kapott ő is.

De egy katonai dísszemlén az egyik elit alakulatot szállító gépkocsik megálltak a dísztribün előtt. A katonák a tribünhöz futottak és szitává lőt ték Szadatot. Csúnya hulla lett belőle... Felhördült és károgni kezdett az egész "civilizált világ": ezt a KGB tette. Könnyen meglehet így volt, de Szadat halála az egész akkori muzulmán világban osztatlan megelégedést váltott ki. A paktum részleteire nem térek ki. Lényege az volt, hogy az arab front egykor legerősebb bástyáját, Nasszer Egyiptomát, Szadat szarért - hugyért adta el Izraelnek. "1978. szeptember 17-én a Fehér Házban Anvar Szadat egyiptomi elnök és az izraeli miniszterelnök, Menahem Begin aláírta a Camp David-i egyezményt. Majd 1979. március 29-én tartós békemegállapodást írtak alá, amely véget vetett a két ország közt fennálló hadi állapotnak. Camp David közvetlen előzménye az Izrael elsöprő győzelmével végződő 1967-es, úgynevezett hatnapos háború volt, amelyben Izrael elfoglalta a korábban Egyiptomhoz tartozó Sínai-félszigetet, a Gázai övezetet, Szíriától a Golán-fennsíkot és Jordániától Kelet-Jeruzsálemet és Ciszjordániát. A szeptember 17-én szignált dokumentum teljes kivonulást írt elő Izrael számára a Sínai-félszigetről, amiért cserébe Egyiptom lemondott ciszjordániai "rendezéséről". Nem csupán a ciszjordániai rendezésről mondott le, hanem Egyiptom nevében lemondott az Izrael által meghódított területek visszaszerzésére vonatkozó minden lehetséges arab összefogásról, elárulva Szíriát és Jordániát a hatnapos háború másik két kárvallottját is.

Begin 1978-ban kapta meg a Béke Nobel díjat és ez olyannyira "megváltoztatta" korábbi mentalitását, hogy 1982. aug. 21-én így
nyilatkozott. "Az elmúlt kilenc hét során valójában elpusztítottuk a 20.000-nyi terrorista harci potenciálját. 9000-et tartunk börtönben. 2000 - 3000-et megöltünk, 7000 - 9000-et  elfogtak és 'levagták' Beirutban. A többiek úgy döntöttek, mert nincs lehetőségük ott maradni. A probléma így megoldódik. Én - mi - már úgy látjuk a harcoknak hamarosan vége lesz. Reméljük, hiszem tudom hosszú békeidőszak következik. Nincs körülöttünk olyan ország, amely képes lenne minket támadni."
Begin úr nem gyanúsítható azzal, hogy ő lenne cion bölcseinek egyike. Ő csak egy Móricka, aki úgy képzelte, hogy Izrael békéje és biztonsága a meggyilkolt, bebörtönözött és elüldözött palesztinok számától függ. Ez a "korreláció" pont fordítva érvényesül. Ma azokról a területekről szól a nóta, amelyet Izrael a hatnapos háborúban elfoglalt és "pacifikált".  

A "teljes engedelmességre kényszerítés", mint tudjuk, a palesztin nép elüldözése volt Palesztina földjéről. E földnek arról a részéről is, amelyen egy független, önálló palesztin államot kellett volna létrehozni. E két állam élhetett volna békében, sőt jószomszédi viszonyban egymással. A földjéről elüldözött, a szomszédos államok területén többnyire menekült táborokban sínylődő [Libanonban kb. másfél milliónyi palesztin "él"...], folytonos izraeli támadásoknak kitett nép nem lehet Izrael béké ről tárgyaló partnere.

A Ciszjordániába történő folyamatos betelepítés ["illegális lakótelepek"] a kiszorítás befejező műveletei. Erre teszi fel a koronát Jeruzsálem annektálása, a zsidó téboly végső (?) fellobanása. Ezzel a gesztussal Izrael felrúgta saját létrejöttének és létezésének minden politikai és jogi alapját. Ebből a témakörből csupán az őrület
okmányát a "Nemzetállami Törvényt" említem és idézem zsidó  2018.07.19-i tálalásában. "A Knesszet szerdáról csütörtökre virradóra elfogadta a vitatott nemzetállami törvényjavaslatot, amely első ízben 'kvázi' alkotmányos alaptörvénybe foglalja, hogy Izrael a zsidó nép nemzeti otthona." 

Azaz

Félreértés ne essék, Izrael csak a zsidók számára áll nyitva. Oda egyetlen palesztin se mehet vissza. A zsidó települések fejlődésének "promótálása" pedig azt jelenti, hogy ami eddig "illegális" területfoglalás, ill. építkezés volt, innentől támogatott kiszorítósdi lesz a Ciszjordániában "élő" palesztinok rovására.

A legtöbb véres tüntetés épp ezeken a területeken zajlik úgy, hogy a zsidók szemrebbenés nélkül százszámra lövöldözik agyon a tüntető arabokat.

Meddig mehet ez? Gondolom, Izrael teljes megsemmisítéséig. Lehetséges ez? Nem tudni, de nem mutatkozik más alternatíva. Irán"hivatalos politikájának" szintjére emelte ezt.

Izrael szemrebbenés nélkül képes és hajlandó is lenne Iránt eltörölni a föld színéről, de azt kell mérlegelnie, hogy őbelőle mi marad a föld színén ha ezt megkísérli. A jobboldali zsidó karikatura kissé optimistának tűnik...

Az elmult hónapok "rakétaeseményei" meggyőzően bizonyítják: Izrael területét, lakosságát sem légiereje, sem a Vaskupola rendszer nem képesek hatékonyan megvédeni sem a Hamász "sufni" rakétáival, sem egy figyelmezte- tésként "átküldött" SZ-200-as szíriai rakéta ellen. Mi lesz, ha az iráni rakétákat, vagy a Hezbollah libanoni "pincéiben" gyártott precíziós rakétákat is elindítják, de nem egyesével, hanem százszámra?

Latolgassunk, lapozgassunk visszafelé. Kezdetben minden olyan egyszerűnek látszott.

2007. szeptember 6-ára virradóra a szíriai  Dir Ezor térségében nyolc izraeli repülőgép
megsemmisítette az észak-koreai együttműködéssel készülő, plutóniummal működő atomreaktort. Az esetről a szíriai újságok akként adtak hírt, hogy egy elhagyott katonai raktár elleni támadásról van szó. Izrael előbb Amerikát szerette volna beugratni a dologba, de közölték vele, csak diplomáciai, ill. jogi megoldások jöhetnek szóba. Izrael így saját szakállára cselekedett. Bejött. Volt reaktor nincs reaktor.

A folytatásra Irakban került sor. 1981. június 7-én az izraeli légierő F-16-os vadászrepülőgépei meglepetésszerű súlyos csapást mértek az Irakban található Osiraki atomreaktorra, melyről a hírszerzés azt feltételezte, hogy atomfegyverbe való plutóniumot állítanak elő. Ez is megvolt.

A következő reaktorépítő Irán már óvatosabb volt. Atomiparát decentralizálta és a föld alá telepítette. Vele szemben más "megközelítésre" volt szükség. Az egyik módszer az atomiparnak, ill. az atomiparban dolgozó tudósok és mérnökök meggyilkolása volt.

Erre is volt régi bevált recept.

A MOSZAD tucatjával gyilkolta Nasszer idején az egyiptomi rakértagyártással foglalkozó egyiptomi és német (!) tudósokat, mérnököket. Egyikük Heinz Krug a második világháborúban a nácik csoda fegyverének fejlesztésén dolgozott. 1960-ban Németországban alapított cége a rakétagyártáshoz szükséges anyagokat szállított Egyiptomnak. 1962-ben Münchenben egy ismeretlen ember társaságában beszállt a Mercedesébe, és soha többé nem került elő. Krugot nem más csalta lépre és tette el láb alól, mint egykori harcostársa, Adolf Hitler kedvenc kommandósa, Otto Skorzeny.

Iránban az Origo tudósítása szerint Izrael "autóra tapasztott mágneses bombák, motorra szerelt pokolgép, toroklövés, emberrablás, stb." válogatott módszereivel . kezdett hozzá a "ritkításhoz". A rémregényből nem akarok eseteket idézni. Az Origon minden le van írva. Az egyik áldozat azonban megragadta a figyelmemet. Mostafa Ahmadi professzort gépkocsijában robbantották fel. Sofőrje is meghalt. Bravó Izrael! De ne felejtsétek, a fizető pincér már elindult az asztalotokhoz. Fizetnetek kell! Számlátok borsos, nagyon borsos!

A következő módszer a "Stuxnet Story" amely a számítógépek vírusfertőzéséről szól. A Storyt csak az olvassa el, akinek sok a ráérő ideje. A Stuxnet ugyanis kifújt. A Nemzetbiztonsági Sazakszolgálat közleménye szerint a dolgok mai állása nagyjából a következő. "Az izraeli titkosszolgálat euforikus állapotban figyelte, ahogy a Stuxnet féreg beszivárgott az iráni nukleáris üzemekbe. A Der Spiegel szerint az izraeli kémek az Enigma kód megfejtéséhez hasonlították az elért eredményt. De vajon az izraeliek és velük együtt sok újságíró nem hamarkodta el az ünneplést? A New York Times szerint a féreg, amely majdnem biztosan izraeli és amerikai közös fejlesztés, tönkretette Irán urándúsító centrifugáinak ötödét. Egyes becslések szerint a vírus 3-4 évvel vetette vissza Irán nukleáris programját. Sokan úgy gondolták, hogy a Stuxnet a háborúk egy új korszakának előfutára, amelyben a harcokat nem fegyveres katonák vívják egymással, hanem számítógépek mögött ülő programozók. De a dolgok talán még sem állnak olyan jól, mint azt korábban hitték. Egyes elemzők szerint Stuxnet sikereit erősen túlértékelték és a háború dobjai egyre hangosabban szólnak. Benjamin Netanyahu a kabinet támogatását kérte egy Irán elleni katonai csapás esetére. A brit fegyveres erők egy esetleges katonai akcióról készítenek terveket, míg Irán külügyminisztere Ali Akbar Salehi kijelentette, országa készen áll a háborúra Izraellel. A Stuxnet sikertelensége után a politikai mozgolódásokból úgy tűnik, a nyugat inkább visszatér a hagyományos régimódi bombákhoz és rakétákhoz, ha háborúra kerülne sor."
Az ám, a régimódi bombák! Csakhogy ezekhez nem lehet visszatérni, mert már a Hezbollah is 50 méter mélyre költözött és az Iráni atomlétesítmények fölé is újabb védőrétegeket púpoznak. Ez a busz tehát már elment. A zsidó karikaturisták ismét melléfogtak kissé a helyzet ábrázolásával.

Térjünk megint vissza a mérges kis Hezbollahhoz. Ők is buzgón verik a "háború dobjait", de nem mostantól. Sokkal régebben kezdték. Rájuk hivatkoztam  írásom elején "Nincs béke a cédrusok alatt Barbárok Libanonban" címmel. Ott ejtettem szót arról, hogy 2008-ban ők vivták az első olyan háborút  Izrael ellen, amelyben Izrael képtelen volt győzni [impotencia] és kénytelen volt szégyenszemre elkotródni Libanon "falai" alól, mivel semmiféle "jerikói effektus" nem jött be. Az izraeli hadsereg talán Libanonban követte el a leggaládabb bűntetteket. Több évtizedes háborúja mégis "sikeres" volt abból a szempontból, hogy Libanon a Közel-Kelet egykori Svájca és Bejrut a KözelKelet Párizsa romhalmazzá vált.

A hallatlan skandalum nyomán óriási ricsaj támadt a felsőbbrendüek köreiben olyannyira, hogy vizsgálatot rendeltek el. "Élijahu Vinograd nyugalmazott bíró több mint 600 oldalas jelentése szerint súlyos baklövéseket és hibákat találtak a döntéshozatal legfelső katonai és politikai szintjén egyaránt. A háború egyértelmű győzelem nélkül ért véget, és nem adott hatékony választ a libanoni Hezbollah síita szervezet Izrael elleni rakétatámadásaira. A Hezbollah elleni háború utolsó napjaiban indított szárazföldi offenzíva nem érte el céljait, nem javított Izrael tűzszünet előtti helyzetén, a hadsereg nem volt rá felkészülve. A komoly hibákért a politikai és katonai vezetést terheli a felelősség. A libanoni háborúról áprilisban kiadott, ideiglenes jelentés után Amír Perec akkori védelmi miniszter, Dan Haluc tábornok, vezérkari főnök, az északi frontvonal parancsnoka és két hadosztályparancsnok lemondásra kényszerült." Tíz év telt el azóta és Izralenek nem állott módjában kiküszöbölni a csorbát. Sőt úgy járt mint a mádi zsidó, akinek vissza fordították a szekerét és ... hazaért. A Hezbollah rakéták kérdése továbbra is kérdés maradt, sőt a kérdőjelek mellett megjelentek felkiáltójelek is.

* * *

Idáig érve lélekben hátradőltem, hát ezzel megvolnék. Aztán beugrott valami: a libanoni légtér. Libanon kék ege, amelyet szabad légifolyosóként használnak az izraeli dögkeselyük, hogy a tenger felől büntetlenül csapásokat mérjenek Szíriára. Már látom, körben jártam, hogy megint Putyinnál kössek ki. Én vagyok eszelős, vagy a tények makacsak?

Lássuk!

A baloldali képen az olvasható, hogy Libanon válaszút előtt áll, mert légterét csak 2018-ban 1417 alkalommal sértette meg az izraeli légierő, hogy csapásokat mérjen Oroszország szövetségesére Szíriára.

A közelmúltban kiderült, mire lenne képes a matuzsálemi korú SZ-200-as, ha hagynák... De nem hagyják! Ki nem hagyja? Járjunk utána.

Humorosan akartam megfogalmazni "Vitathatatlan izraeli légifölény. Hanukkah hamuka." c. írásomat, de mostmár nincs kedvem rajta röhögni.

Az ábra ugyanis a következő.

A 2011-ben kezdődött, azaz nyolc éve tartó szíriai háború legpusztítóbb fegyverneme: az izraeli légierő bevetések ezreit hajthatta végre saját veszteség nélkül. Ilyen háború még nem volt. A
hadtörténelem " a furcsa háború kifejezést (németül: Sitzkrieg, angolul phoney war) a második világháború korai szakaszában, 1939. szeptember 3. és 1940. május 10. közötti helyzet leírására használta. Bár szeptember 3-án Nagy-Britannia és Franciaország hadat üzentek Németországnak, tényleges harci cselekmények ezen a frontvonalon a Hollandia, Belgium és Luxemburg elleni német támadásig nem történtek, és csak kisebb harccselekmények zajlottak a tengereken és a levegőben."

Az angol királyi légierő helytállása is hamar fogalommá vált "Angliai Csata" néven. Putyin piszkos háborúja mikor kap becenevet?

A Wikipédia szolgáltatásait gyakran veszem igénybe ismeretszerzés végett. Most is ezt tettem. A Szíriai polgárháború c. "kitünő" írásukban egyáltalán nem foglalkoznak a nyolc éve folyó korlátlan zsidó légiháborúval. A levegőre csak két utalás történik. Az egyik az amerikai légierő 2014-es ISIS elleni "támadásairól" a másik az orosz légierő 2015-ben kezdődő bombázásairól szól.

Nyilt titok, miért van ez így! Azért mert Vladimir Putyin és Benjamin Netanjahu együtt (!) irányítják a szíriai háborút. Vagy csak irányították?

A 2018. dec. 25-i látványos izraeli légi kudarc [Esz-Szabúrá település katonai létesítményeinek megsemmisítését célzó akció sikertelensége, egy SZ-200-as válasz rakéta becsapódása Haifa közelében] háttere a következő. Az izraeli Haaretz c. hírportál 2019. jan. 14-i  írása szerint [szerk. Jack Khoury] Oroszország egyértelmű üzenetet küldött Izraelnek, hogy "a játékszabályok Szíriában megváltoztak, és a szíriai égboltban való cselekvési szabadsága véget ért."

Az Új Világtudat hasonló tárgyú cikkéhez egy fotót is csatol a megváltozott helyzet ábrázolására.

Mindez biztatónak tűnik. A kérdés az, lehet e hinni a folyton hazudozó Putyinnak? Szerény véleményem szerint Putyin ismét blöfföl. Egyszerüen nem tehet mást, mert az izraeli légierő "kiutálása" Szíria légteréből a közel-keleti erőviszonyok drámai változását idézné elő Irán javára, amely tudvalevőleg Izrael megsemmisitését tűzte ki céljául.

A zsidó Putyin egyébként sem szuverén államfő, hanem a Chábád Lubavics szekta, azaz Izrael bábja. A jobboldali kép "övéi" körében ábrázolja...

 

A szíriai háború, az "újtípusu" zsidó háború főpróbája, nem kínál semmiféle lehetőséget ésszerü, politikai konszenzuson alapuló, rendezésre, mert vak - zabolázhatatlan erőket szabadított fel és uszitott egymásra amelyek gordiuszi csomója nem oldható...

A jobboldali képen látható "Útmutató" szellemesen ábrázolja a reménytelenül összekuszált helyzetet. Ebbe illesztettem azokat a mákvirágokat, akik a "helyzetért" felelősek.

Nekik a "helyzet" kezelésére nincs kompetenciájuk, azaz impotensek.

Maga a "helyzet" a zsidó tőke világuralma, amelynek megszüntetéséhez éles kard kelletik.

2019.01.14

Sz. Gy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.