Válasszunk falovat.

A lengyel fricska

A cionizmus jelképes kígyóját ma már tényleg csak néhány lépés választja el céljától és ha bezárul az ő köre Európa minden állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba. A helyzet csak azért tűnik zavarosnak, mert a jelképes kígyónak immár két feje van, kétfelől "öleli" áldozatát.

Ez jelenleg úgy müködik, hogy miközben Orbán határ zárat épít Soros migránsainak feltartóztatására a "Vénégyeket" Netanjahu Jeruzsálembe invitálja.

Nem túl nehéz kitalálni mit szeretett Volna Bibi nyélbe ütni, ha a lengyelek nem nem köptek volna a levesébe.

Én őszintén szólva nem hiszem, hogy a lengyelek komolyan megsértődtek volna Jiszráel Kac külügyminiszterre amiatt, mert az amúgy sokszoros tömeggyilkos Jichák Samirt idézte: "a lengyelek az anyatejjel szívták magukba az antisze- mitizmust."

Ez az állítás ugyanis egyfelől igaz, másfelől csöppet se' dehonesztáló. Attól függ, honnan nézzük a dolgot. Tulzásról se' lehet szó, hisz Kac befejezett multról beszélt, holott akár folyamatos jelenidőt is használhatott volna.

Pedig a lengyeleknek volt egy olyan - de olyan pápájuk, hogy akár jó útra is térhettek volna. A rakétasebességgel szentté avatott Voytiláról így áradozik a "A most 83 éves, immár nagybeteg pápa óriási hatást gyakorolt a világra, s ezen belül a rendkívül mély konfliktusoktól és történelmi sebektől terhelt katolikus­-zsidó viszonyra is. A legtöbb egyházi és vallási kérdésben elkötelezetten konzervatív pápa a zsidókkal kapcsolatos politikájában meglepő 'liberalizmusról' tett tanúbizonyságot, sőt néha valósággal forradalmi lépésekig is elmerészkedett A Nostra Aetate c. enciklika ki­bocsátása után választották pápává. Az enciklika valóságos forradalmat jelentett a zsidó-katolikus dialógus történetében, elítélve az antiszemitizmust. Hosszú regnálása alatt II. János Pál több ízben is élesen elítélte az antiszemitizmust mint Isten és az emberiség elleni bűnt. Világ körüli útjai során pedig na­gyon sokszor találkozott zsidó vezetőkkel, ráadásul e találkozásokat maga kezdeményezte. Sokszor és ismételten nyilvános bűnbánatot tartott azon bűnök miatt, amelyeket keresztények követtek el a zsidók ellen az évszázadok folyamán."

Méltán kapta hát a "Mea Culpa Pápa" becenevet. Arra viszont a legcsekélyebb gondja se volt őszentségének, hogy a goj - zsidó viszonyokat is tisztába tegye, holott világszerte siratófalak ezreit lehetne emelni a zsidó bűnök gój áldozatainak emlékére. Gondoljunk csak bele, hogyan hatna a "bűnbánó turizmus" a légitársaságok forgalmára, a szálloda és vendéglátó iparra, a kegytárgyak, képeslapok, stb. forgalmazására, ha a pénzes zsidók utánoznák a folyton utazó pápát. Dehát nem utánozzák...

Culpa Papának nem jutottak eszébe lengyel zsidó "honfitársa" Shlomo Morel viselt dolgai sem, aki addig elképzelhetetlen szadizmussal   kínozta, gyilkolta az általa parancsnokolt koncentrációs tábor foglyait. Írtam erről annakidején épp a pápa dicstelen canossajárása kapcsán. Az általam akkor ismert kínzási módszerekről azóta több, újabb részletek derültek ki. A szadista zsidó disznó sokáig "hazájában" élt, majd kivándorolt Izraelbe, ahol tárt karokkal fogadták. Magas állami nyugdíjban részesült és álnév alatt a MOSZAD huszonnégyórás védelmét élvezte, amíg meg nem döglött.

Szentigaz, a lengyelek évszázadokra visszamenőleg útálták a zsidókat és erre több mint elégséges okuk volt. Ebbe a hosszú históriába most nem megyek bele, csak két pogromot említek, amelyek a háború idején történtek.

Az egyik a Jedwabnei
Pogrom volt. "1941 nyarán a zömmel zsidók lakta kisvárost egyetlen nap leforgása alatt a város nem zsidó, azaz lengyel lakói, nem minden német segédlet nélkül, különös kegyetlenséggel teljesen zsidótlanították."
A tettesek nyilván anyatejen éltek - ahogy Kac úr kifejezte magát - de a zsidókra többek között azért haragudtak, mert a szovjet megszállás idején sok jedwabnei polgárt juttattak a GPU hóhérok kezére.

A másik eset a Kielcei Pogrom ahol "a vérvádtól feltüzelt csőcselék 1946. július 4-én rontott rá  a Holokausz tot túlélő kielcei zsidók lakóházára. Alig egy évvel a náci uralom vége után a zsidóellenes érzület ismét forrpontra jutott. A közeli acélgyár munkásai megindultak a ulica Planty 7 alatt lévő épület ellen. A zsidók a rendőrséget és a katonaságot hívták segítségül, akik azonban szintén a pogromlovagokhoz csatla- koztak (...). A háború utáni Kelet-Európa legsúlyosabb (noha korántsem az egyetlen) pogromjának 42 halottja és 40  sebesülttje volt."

Mi magyarok se voltunk jobbak a Deákné vásznánál. Az Új Élet 1946. július 6-i számában az olvasható, hogy "ebben a naptári évben  tizenkét véres és vértelen pogrom volt Magyarországon a következő helységekben: Ózd, Kun­madaras, Pécs, Celldömölk, Szegvár, Hajdúhadház, Makó, Tiszaladány, Karcag, Mezőkovácsháza, Sajószentpéter, Eger. Ezek során nemritkán szóba került hogy zsidók ölik a kisgyermekeinket." Nálunk is baj lenne az anyatejjel?

Ami viszont a vérvádakat illeti, ezek több ezer év óta kísérik - a természetesen mindíg ártatlan - zsidókat. Írtam erről többször is. Solymosi Eszter meggyilkolása kapcsán kitértem egy neves tudós Hubert Lipót könyvére amely részletes esetleírásokat tartalmaz. Akkor a következő kommentárt fűztem hozzá. "A 'vérvádak' kiinduló pontja minden esetben egy corpus [corpus delicti], egy - egy bestiálisan megkínzott és kivéreztetett (többnyire) gyermek hulla." Ez nem volt pontos meghatározás két okból. A hullát gyakran eltüntetik, mint ahogy Solymosi Eszterét is eltüntették, de helyette előkerült Eszterke hullafoltos ruháiban egy zsidó kéjhölgy holtteste. [Ne feledjük, a hullaúsztatás tényét a Kúria megállapította!]

A másik hiányosság, hogy annakidején nem domborítottam ki a következőket. A rituális gyilkosságok időpontjait évszázadok, helyszíneit pedig kiloméretek százai/ezrei választják el egymástól. A panaszosok, a tanúk egymásról mit sem tudnak. Az elkövetés módját illetően azonban a vallomá sokban feltünően sok egybeesés van, amely a véletlen lehetőségét egyértelmüen kizárva azt bizonyítja hogy e leggaládabb bűncselekmény rituális szabályok szerint hajtatik végre. Erről ezúttal ennyit.

Mint említettem: feltevésem az, hogy a lengyelek nem Jiszráel Kac piszkoskodása, hanem amiatt maradtak távol Jeruzsálemtől, mert megérezték a kénkőszagot.

Lássuk az előzményeket, amelyekre feltevésemet alapítom.

Talán emlékszünk (?) még egy különös látogatásra amellyel Mose Kacav Izrael elnöke tisztelte meg kis hazánkat 2004. áprilisában. Ez alkalommal egy titkos paktum köttetett, amelynek aláírói Mádl Ferenc köztársasági elnökön kívül az akkori pártok vezetői voltak, köztük Orbán Viktor a Fidesz-MPP részéről. A nyolc pontból álló paktum kimondja... "Abban az esetben, ha Izraelt külső agresszió érné, mely veszélyez teti az ott élő zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat adva a befogadottaknak. [Hasonló megállapodások értelmében Németország további félmillió, Lengyelország pedig 100.000 Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet.]

[Az izraeli államelnök urat később több rendbeli bűncselekmény, többek között erőszakos nemi közösülés, miatt 7 évi börtönre ítélték. Az ilyesmi apró malőr csupán egy zsidó életében. Csak a teljesség kedvéért említettem. Nem térek ki arra sem, hány államfőt és miniszterelnököt ítéltek el köztörvényi bűncselekmények miatt. Történetesen Bibi ellen is büntető eljárás folyik négy rendbeli korrupciós bűncselekmény miatt, amelyben felesége is érintett.]

Túlzás nélkül szólván Izrael most olyan helyzetbe manőverezte magát, hogy olyan "külső agresszió" érheti, amely veszélyezteti az öles betonfalak árnyékában élő zsidók életét. Pontosabban szólva Izrael agressziót tervez Irán ellen és számolnia kell azzal, hogy az iráni visszacsapás ellen nem tudja megvédeni állampolgárai életét. Ezt a helyzetet részletesen elemeztem "Izraeli szupremácia. Vaskupola, vagy lyukas éjjeliedény?" [1]   "Élet a Vaskupola árnyékában." [2] "Vitathatatlan izraeli légifölény." [3] és "Libanoni bajok. Omnipotencia vs. impotencia." [4] c. írásaimban.

Az Európai Izrael számára kiszemelt terület kétségkívül a tejjel mézzel folyó Kánaán: a Kárpát medence, a következő előnyök miatt. Földje páratlanul gazdag kincseket rejt. Buta, gyáva, közömbös nép lakja, amelyet össze sem lehet hasonlítani a kiképzett, állig felfegyverzett, halálraszánt Hezbollah és Hamász harcosokkal. Magyarország "büszkélkedhet" egy olyan hazafiatlan gerinctelen értelmiséggel, amely egzisztenciája védelmében minden hatalomnak aláveti magát. A magyar társadalmat szőtte át leginkább a zsidó elem az Egyházakban, az ellenzéki pártokban, stb. A bevándorlókat zsidó hercegprímás, zsidó politikusok, zsidó Tudományos Akadémia, stb. fogadja ha tódulni kezdenek.

Európa zsidó megszállása kettős taktikát követ. Fenntartják, sőt fokozzák a Nyugat Európára irányuló Soros-nyomást. A V4-államokkal látszólag kivételt tesznek. Elválaszják őket Nyugat Európától, megosztva az egységes európai ellenállást.

A V4-eket, mint Izrael "barátait", igyekeznek rávenni a zsidók befogadásának "migráns-mentes" módjára. Ez rossz üzlet, mert a zsidó kvóta sokkal tágabb [L. a budapesti paktumot], mint a migráns kvóta. Nyitott kérdés, hogy a fajidegen migráns, vagy az ugyancsak fajidegen zsidó betelepülő jelent e nagyobb terhet a befogadó állam benszülött szolganépei számára.

A felajánlott "alternatívát" Európa népeinek együttesen kell elutasítaniuk, de nem tüntetések, hanem tevőleges ellenállás formájában.

A legfőbb ideje egy olyan "Európai Charta" megalkotásának, amely világos állásfog- lalást tartalmaz a zsidókérdésben kimondva, hogy a zsidó faj az európai népekkel való együttélésre méltatlan, alkalmatlan és levonja ennek egyértelmű konzekvenciáit.

Ebben a körben a legsürgósebb feladat a zsidó identitás [fajiság] meghatározása és a zsidó "etnikum" társadalmi helyzetének legrészletesebb szabályozása; első lépésként a zsidó "túlreprezentáltság" gyökeres felszámolása a társadalmi élet minden síkján, majd e "reprezentáció" teljes megszüntetése.

2019.02.23

Sz. Gy.