Labancizmus - kurucizmus

Ki volt az első labanc és az első labanc ribanc?


Tárjuk fel e párhuzamos jelenségek valódi gyökereit, majd gyönyörködjünk törzsben, az ágakban és a levelekben...

A "történelem", e nagy hamisító, itt is csúsztat, keverget, mint mindíg mindenütt. Azt írják - "A labancok  a 16.-18. században, elsősorban a Thököly-szabadságharc és a Rákóczi-szabadságharc idején a királyhű magyar katonák és a bécsi udvar (Habsburgok) híveinek elnevezése. Velük szemben álltak a kurucok. A labanc szó a magyar nemzeti érzésűek szemében a gyávaság, ravaszság és hazafiatlanság szinonimája."

Na' ez nem igaz. De mielőtt belefognék a cáfolatba megemlítek egy érdekes és majdnem igaz megjegyzést. "A XXI. századi magyar közéletben továbbra is megtalálható a kuruc-labanc párhuzam, és egyfajta reneszánszként 'alakulnak' kuruc és labanc érzelemvilágot magukénak valló szerveződések." Az igazság, hogy csak "alakulgatnak". Remélem és tenni próbálok érte, hogy ez a folyamat megélénküljön kissé.

A kuruc elnevezés (egyik verziója) szerint "A kurucok a 17-18. századi Magyarország területén vívott Habsburg-ellenes felkelésekben részt vevő katonák, illetve a velük rokonszenvezők. A Rákóczi -szabadságharcban részt vevő felkelő hadsereg katonáit is így hívták, bár hivatalosan nem hasz nálták ezt az elnevezést. 1514-ben a keresztes háborúra fölkészült parasztságot nevezték kurucnak. Eszerint a szó eredete a latin miles cruciatus, crucifer, cruciger, crux (kereszt) illetve a német Kreuzer lenne a szó eredete. 000

Fura, hogy a nagy zsidó imádó Ady is megszólalt a tárgyban. A "Bujdosó kuruc rigmusa" c. versében így zengedez.


"Kergettem a labanc-hordát,
Sirattam a szivem sorsát,
Mégsem fordult felém orcád,
Rossz csillagú Magyarország."

Más kérdés, hogy Endrus múzsája a szépséges Brühl Adél maga is egy labanc-ribanc volt, és karjai (lábai) között Endre is azzá vált; csak költői, azaz rafinált módon, de ez más történet.

A fenti megfogalmazások lényege, hogy a labanc idegent, vagy idegen érdekeket szolgálót, a kuruc pedig olyan magyart jelent aki ezek ellen lázad. Ilyenek azonban nem a XVI században bukkannak fel először. Az elsők azok magyar törzsfők voltak, akik sz idegenszívű "Szent" István ellen lázadtak és a német megszállók csapásai alatt pusztultak el.

Az első ízig - vérig labanc Géza
"nagyfejedelem" volt, aki a Quedlinburgban székelő labancokhoz állva, országát és népét elárulva, vált labanccá. Ha valaki a részletekre kiváncsi olvassa el
Grandpierre K. Endre "Mi történt Quedlinburgban?"  c. kitűnő írását.

I. Ottó császár és XII. János pápa osztogatták ott az európai lapokat akkoriban.
"A 973-ban megrendezett Quedlinburgi Birodalmi Gyűlésen Ottó előtt szinte minden európai állam – Bizánc, Bulgária, Dánia, a Kijevi Rusz, Csehország, Lengyelország – uralkodójának küldöttsége megjelent, és kifejezte hódolatát. Még a pogány magyarok fejedelme, Géza is [aki (már kor4ábban) 971-ben papokat kért a császártól, hogy elterjeszthesse a keresztény hitet országában] ideküldi követeit.

Nagy szent szövetség volt e két ember között. XII. János pápa Ottó segítségét kérte a Rómát veszélyeztető II. Berengár itáliai király ellen. Miután a német uralkodó legyőzte a Berengárt, a pápa 962 februárjában – Nagy Károly [az avar nép hóhéra] példája nyomán – a Szent Péter-bazilikában császárrá koronázta őt, és felruházta mindazzal a hatalommal, amivel a Karoling elődök bírtak. I. Ottó (vice -versa) kiváltságlevelet adott ki a pápa számára, mely a császár oldaláról is megerősítette a Nagy Károly korában kialakult szerződéses viszonyt. Kéz kezet mos. Sokra vitték ketten.

Ottónak hálás volt a németség, meg a judeokeresztény egyház.
"Földi maradványait a magdeburgi dómban helyezték végső nyugalomra. Emlékére lovasszobrot állítottak. Sírján a következő felirat áll: Kit e márvány lap borít, király volt, keresztény (!), hazánk drága éke – gyászolja őt háromszorosan a világ."  Ez a háromszoros világ-gyász persze egy nagy hülyeség, de a papok sohasem a szerénységükről voltak híresek. 

E két nagykutya a környező államokat vazallusokként kezelte. [Ezzel kapcsolatos cirkusz zajlott, Húsvét alkalmából, Quedlinburgban.]

Géza nem Quedlinburgban vált vazallussá. Erre a szerepre már jóval korábban kiszemelték, idomították. Apukája Taksony fejedelem volt. Arról nevezetes, hogy ő szegte meg először a szeniorátus hatalom-öröklődési szabályát, amennyiben
" halála után a nagyfejedelmi címnek át kellett volna kerülni a legidősebb fiú (Tarkacsu) ágára. Ez nem így történt, ezért feltételezni szokták,  hogy Géza kezét „embervér szennyezte be”, ez az ennek következtében kitört belháborúkra utalhat. Taksony mindenesetre váratlanul halt meg fiatal harmincasként. Mindenestre ő szarta le legelőször az etelközi alkotmányt. Ezzel "divatot" teremtett az "Árpádház" gyilkosságokkal jellemezhető véres - mocskos történetéhez. [Lehet, a saját fiacskája ölte vagy ölette meg? Lehet.]

Géza akkor még csak tizenéves, azaz Gézuka volt. Ki tudja kik - hogyan formáltak belőle hazaárulót. Keresztény püspököt, püspököket emlegetnek... Ezt a mocskos és kibogozhatatlan gubancot nem próbálom bogozgatni.

A másik motívum azonban pikáns. Keresd az asszonyt jeligére Géza bá' második oldalbordájáról van szó. Kolozsvári G. E. sokat írkál róla, nekem meg nincs időm és helyem a részletezésre, de a következő kis idézet remélem érzékeltet valamit. "Adelhaid, a sokrétűen egybe fonódó magyar-német történelem egyik légtalányosabb alakja előzménytelenül és rejtelmesen lép elő a történelem homályából, s furcsa módon a homály később sem oszlik el körülötte. Életpályája egy olyan pázsithoz hasonlítható, amelyből egy rosszul működő fűnyirógéppel jókora szakaszokat teljesen kiirtottak s csak itt-ott hagytok meg egy-két borzas (vagy éppen véres) fűcsomót. Megrögzött nyomtalanítók (hivatalos adatgyomlálók, inkvizítorok) úgy elkaparták életfutásának minden elérhető nyomát, hogy alighanem még azt sem tudnánk, hogy egyáltalán létezett s hogy Géza nagykirálynak volt ilyen nevű felesége, ha házassági szerződése nem éppen ezen a nemzetközi tanácskozáson köttetik - szentesíttetik, s ezáltal nem válik eltagadhatatlanná. Ezen túl kincstári adatnyelők nyal ták fel (a tény- adatokat), mint megsebzett vad vérét a kutyák, ennek a rejtelmes 'némbernek' szinte minden (vér)nyomát. Tapasztalati tény, hogy a farkuknál fogva még olyan vén salabakterek is irányíthatók, akik amúgy már lehugyozzák a papucsuk orrát. Ha piszkos fantáziám meglódul és a bibliai Eszternél köt ki még azt is képes vagyok feltételezni, hogy a közismerten kegyetlen Gézát Adelhaid az első labanc ribanc nem igyekezett mérsékelni "vallásos buzgalmában"

Ha most valaki attól tart, hogy sorra veszem az árpád-háziakat téved, mert ezt azok a történész, jogász és politikus szar-háziak, akik közül néhányat fel fogok említeni, bőségesen megtették, megteszik helyettem.

Inkább megpróbálok kissé pontosítani a "labancság" leglényegesebb ismérvei közül néhányat. Azért csak néhányat, mert az idegen labanc voltaképp nem témám, nem is érdekel. Engem a honi, "magyar labanc" foglalkoztat. [Megvallom, különösen akkor ha az illető mellesleg zsidó is.]

A Római Katolikus Egyház - mindenkor az elnyomás, 1526-tól tól a Habsburg elnyomás, oldalán állva - echte labanc intézmény volt és ma is az, sőt egyre inkább azzá lesz. Immáron egy egész szettünk van zsidó "hercegprímásokból" [Lékai - Paskai - Erdő]. Úgy hírlik, a "magya rok kenyerét" az idén is feltálalják Erdő rabbinak egy megáldásra. A maceszgombócot ugyan jobban ledveli, de a móka kedvéért le-celebrál ja ezt is.]

Tehát...

A labanc olyan magyar, vagy magát magyarnak valló élőlény, aki "hazáját" polgártársait személyes előnyök ellenében idegeneknek kiárúsítja - elárulja - ha kell megöleti.

Piszkos, de biztos és jól jövedelmező mesterség ez évszázadok óta. Ebből törvényszerüen következik, hogy a zsidóság túlreprezentálja magát ebben az üzletágban is. Mindjárt előrukkolok néhány épületes példával.

Most pedig előadom, milyen ecsetkezelési módszerrel próbálom lefesteni a honi labancok rút arculatát. Hátteret festek mögéjük. Nem kuruc hátteret, hanem irodalmi hátteret, a kortárs írók - költők versbe - prózába formált keserveit, felháborodását, aggódását. Ebből fog kikerekedni hitem szerint, hogy a nemzet lelkiismerete mindíg kuruc volt!

Szót ejtettem már róla, hogy a főlabanc Ferencjóska 1857-es magyarországi leereszkedése idején felkérték Arany Jánost, hogy verssel köszöntse az uralkodót. A válasz a "Walesi bárdok" volt. Nem idézem. A korra talán nem is a vers jellemző, hanem a háttér. A legnagyobb magyar Széchenyi ekkor már a döblingi elmegyógyintézetben raboskodott. [Sajnos nem eléggé ismert, hogy akkoriban elmegyógyintézetek sora működött a monarchia ellenségeinek "gyógyítására". Zsidó üzletág volt ez is, mint annyi más.] Nos, ami a "bárdokat" illeti
kiderült, hogy "Egy 1859-ben Londonban németül megjelentetett vitairat, az 'Egy pillantás a névtelen Visszapillantásra'- című Széchenyi István- (által írt) pamflet ihlette. ... Az Arany ballada első részének gondolatmenete és szóhasználata híven követi a döblingi tébolydába belső emigrációba 'vonult' Széchenyi gróf szóban forgó - az osztrák önkényuralmat és Alexander Bach belügyminisztert támadó - vitriolos írását. A 'koronád legszebb gyémántja' szófordulat például csakúgy előfordul a Széchenyi-pamfletben, mint a balladában..."
Más kérdés, hogy - ha jól tudom - Széchenyi nem bevonult a tébolydába, hanem "bevonultatták" oda. Honnan tudhatta volna akkor Arany, hogy a későbbi vén marha, "mindent meggondoltam - mindent megfontoltam" kijelentéssel emberek millióit vezényli annak a világháborúnak a zsidó vágóhídjaira amelynek fogalma először a Cion Bölcsinek Jegyzőkönyvei ben fordul elő először. A 7 sz. Jegyzőkönyvben ez olvasható. "Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk válaszolni, hogy annak az országnak szomszédaival, amely szembe merészel helyezkedni velünk, háborút viseltetünk az ellenszegülő ellen; ha pedig ezek a szomszédok megkockáztatnák, hogy közösen lépjenek fel velünk szemben, 'világháború' kirobbantásával kell védekeznünk. Ehhez képest Edward király walesi látogatása kedélyes piknik volt csupán.

Mint jeleztem, nem áll szándékomban a labancság bűneit - amelyek jelentős részben a Habsburgok bűnei - részletesen tárgyalni. Egy rövid ke kis összefoglaló azonban szükségesnek látszik a tényszerűség miatt. Napoleon pl. így látta helyzetünket „Magyarok!...Az Ausztri ával való egyesüléstek volt a Ti szerencsétlenségteknek legfőbb oka. Ausztriáért foly véretek messze országokban, legbecsesebb javaitok szüntelenül miatta feláldozva, pedig a Ti országtok tette (a Habsburgok birodalmának) legszebb részét és mégis úgy néztek Titeket, mint valamely meghódoltatott tartományt...” 

Aztán ... Nyugalom, csak pár rövid idézet következik...
"Egy szellemes francia diplomata a következő rövid mondatban foglalta össze (véleményét): Ausztria egy rákfene Európa testén, ame lyet ki kell metszeni.”
Henri Martin, a múlt század jeles francia történetírója és diplomatája, már szabatosabban nevezte nevén a gyereket: “Az osztrák-ház, - - írta - egy vámpír, amely a nemzetiségek ágyékába ragadt.”
A kuruc/labanc ellentét hivatalos megfogalmazását az ónodi országgyűlés 1707. június 20.-án, II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezérlete alatt, hozott határozatot summázza. “Miután az osztrák-ház királyi hatalmával visszaélve … erőhatalommal törekedett a nemes magyar nemzet romlására, s magát nem akképpen, mint királyhoz illik, hanem az ország nyilvános ellenségeként viselte… szabad nemzetün ket zsarnoki szolgaságba süllyesztette, megigázott gyanánt elnyomta, hazánk törvényeit, szabadságát eltiporta… magunkat az osztrák ház alól szabadoknak, a trónt üresnek nyilvánítjuk…”
A következő idézeteket az újsütetű labanc Vona - Zázrivecz figyelmébe ajánlhatnán, ha volna egyáltalán figyelme. Kossuth szerint “Egy szerencsétlen órában a Habsburgok becsempésztettek az országba. Nem hívattak – hanem a szó szoros értelmében becsempésztettek. És e pillanattól kezdve ránk zúdult az erőszakos németesítés, az elnyomás és a nyílt erőszak és alattomos ármányok összes eszközei vel a szenvedések végtelen sora…”
A labanc uralkodóház és a labanc Katolikus Egyház teljes egységét tükröződik abban, hogy "A gőgös I. Lipót – akit “vastagajkú”-nak neveztek – azt vallotta uralkodása jelszavául: 'Faciam Hungariam captivam, postea mendicam, deinde catholicam' [Magyarországot előbb rabbá, azután koldussá, végül katolikussá teszem.]"
Az ám, de a vastag ajkúak átverték a magyarságra uszított hóhéraikat is. "Nem adva meg nekik mézes ígéreteikből semmit, csak egyet: önmagukat. ... Janku, (az erdélyi oláh vérengzések vezére) és Jellasich ebbe beleőrültek. A kegyvesztett Haynau birtokot vett Szatmár megyében Nagygécen, magyar ruhába öltözött, szidta a Habsburgo kat és csodálkozott, hogy miért gyűlölik őt a magyarok, hisz ő csak rendet csinált a császár parancsára. De a császár őt is becsapta." A nagygéci nagy geci nem szépen pusztult, de ez már nem érdekes számunkra.

De térjünk vissza kissé Ferencjóskára. Megéri. A Jóska egy óvatlan könyv vásárlásával felhívta a közfigyelmet az isten (Jahve) kegyelméből lett Habsburg Ház zsidó származására. A dolog nagyjából így esett.

"Masaryk (cseh államelnök, történettudós) megemlítette, hogy a Habsburg család, még Ferenc József idejében, megvásárolta az ismert Meyer-féle Konversationslexikon egyik egész kiadásának legnagyobb részét, és meg is semmisíttette a felvásárolt kiadást azért, mert az állott benne, hogy a Habsburgok zsidó származásúak. Meyer-féle Konversationslexikon negyedik kiadásáról van szó, amely 1887-ben jelent meg. E kiadás hetedik kötetében a 987-ik lapon, a baloldali hasábon (felülről számított 8. sor) szó szerint a következő mondatok állnak: a Habsburgok leszármazását a ház későbbi történetírói a 13. és 14. században a római Pierleone-családtól vezették le, amely családból a 12. században egy pápa is szárma zott, II. Anakletus pápa. Ehhez a származtatáshoz nemsokára az a kísérlet járult, hogy a Habsburgok őseinek sorát egészen az ó-római Aniciu sokig, vagy, mint mások akarták, egészen a Scipiokig vezessék fel, holott hát az igazság szerint a római Pierleone-nemzetség zsidó származású volt. Ferdinand Gregorovius 'Róma városának története a középkorban' című grandiózus, minden emberi kort túlélő munkájában, a VIII. könyv 3. fejezetben hét teljes oldalt szentel a Pierleone-család történetének. (Lásd a Wolfgang Jess-féle kiadás 1097-1103 oldalait.) Ebből a fejezetből a következőket tudjuk meg Fiát Petrus Leonis -olaszul: Pierleone névre keresztelték. Ez a Pierleone, akiről azután később az egész családot nevez ték -"Pierleone" lett a vezetéknevük, s aki a zsidó bankárnak unokája volt, rendkívüli politikai befolyásra és hatalomra tett szert. II. Orbán pápa rábízta egyebek között az Angyalvár parancsnokságát. A pápai erőd parancsnoksága révén tehát a zsidó bankár unokája kato nai védelmezője és őrzője lett a pápának, akinek egyúttal pénzügyileg hitelezője is volt. Ez a pápa a Pierleone palotájában halt meg. Természe tesen a pápa utódai is iparkodtak megnyerni a hatalmas Pierleone 'protekcióját'. A nép ellenben gyűlölte Pierleonet, mint uzsorást, a nemesség pedig utálta, mint parvenüt. Ezek után szószerint így ír Gregorovius: A pápák barátsága, a családi összeköt tetések fénye, a Pierleone-család pénze és hatal ma olyan hamar fátyolt borítottak a jövevény Pierleonek zsidó származására, hogy a család hamarosan mint a Város egyik leg fönségesebb her cegi nemzetsége tett szert hírnévre."
Hát csoda ilyen alőzmények után, hogy az osztrák birodalomnak tulajdonképp két zsidó társ-uralkodója volt: Rotschild és Ferencjóska. Most azonban Rotschild volt a hitelező. Világos, hogy ő dirigált, nemde?

Solomon (Slomo) Rotschild pofalemezét azért illesztem ide, hogy - akit egyáltalán érdekel - tudja lássa, kinek köszönhető első sorban a magyarság tragédíája Világostól - Trianonig.

Már magam is röstellem, hogy - mint Mórickának - nekem is mindíg "az" jut eszembe. De mit csináljak, ha eszembe jutott, hogy persze Haynau is zsidó volt... "Julius J. Haynau Kasselben született 1786-ban Jakob J. Richter néven, Hessen-Kassel későbbi választófejedelme, I. Vilmos és a Haynauban született Rebecca Richter zsidó patikuslány törvénytelen fiaként. Vilmosnak több, mint negyven házasságon kívüli leszármazottja volt. Becsületére legyen mondva, hogy valamennyiről és valamennyi anyává tett szépas szonyról főúri módon gondoskodott. Rebecca felvehette a Rosa von Lindenthal nevet, s elegendő pénzt kapott ... Jakobból Julius lett, katonai iskolába került." Mint az olasz nép hóhéra a "bresciai hiéna", majd népünk gyilkosa a táborszernagyságig vitte. Az olyan szarna gyok, mint Vona Zázrivecz most őt istenítik és így akarnak kormányzó párt lenni. Magyarok ti képesek lesztek megválasztani ezt a hiénát, pontosabban "hüjénát" is?

És ha már itt tartunk, azaz "zsidózunk", kérdezzük meg zsidó e Vona is, mint a fenti szereplők? Csurka simán szefárd zsidónak nevezte, bizonyítékokra azonban nem hivatkozott.
Aztán Posta Imre próbálkozott. Őt a Kuruc/Labanc Info döngölte a földbe, nem is egyszer. Posta erkölcsi romjaiból azonban megmaradt, nyitva maradt egy felvetése. "Én Vona Gábor helyében nagyon gyorsan kitenném a keresztlevelemet a kirakatba és a teljes családfámmal venném elejét a további ilyen véletlen-szerű bizonyítékoknak, mert ha jól gondolom, akkor ez csak a kezdete lehet a vélt és valós szennyesek kiteregetésének Szeretnék végre tisztán látni! Teljes és hiteles családfakutatást javaslok, mielőtt kiderül az is, hogy valami szefárd vonulat felé csúszna el a kérdéskör súlypontja."
A családfa kutatás ma már egzakt tudomány. Eredményei vitathatatlanok. Van azonban egy kiinduló pont, a kályha ahonnan indulni lehet, indulni érdemes. "A kutatás megkezdése előtt fontos, hogy átfogó adatgyűjtést végezzünk a családra vonatkozóan. A genealógiai kutatás elindításához szükséges információkat sok esetben a családban őrzött régi keresztlevelek, anyakönyvi kivonatok, iskolai értesítők, fényképek hátára vagy családi bibliába írt feljegyzések szolgáltatják. Érdemes felkeresni az idősebb családtagokat, rokonokat is, akik fontos régi iratokat őrizhetnek, és értékes adatokat adhatnak át saját szüleikről és nagyszüleikről. Minden név, dátum, helyszín és egyéb adat (pl. foglalkozás, vallási hovatartozás, társadalmi státus, szájhagyomány, történetek) a sikeres kutatás szempontjából kiemelt jelentőséggel bírhat."
Szememben az bizonyítja Vona/Zázrivecz zsidó származását, hogy sumákol. Sumákol ebben is, mint minden másban. Erről személyesen is módomban volt meggyőződni. Nagyon régen még 2008.09.06-án (!) jelent meg Honlapomon  "A nagy átverés" c. írásom. Akkor (!) azt írtam Vonáról. "A közvéleményt egy politikai frigy tartja lázban, Vona Gábor és Morvai Krisztina frigye. Jó lenne, ha a politikusokat az üvegzseb, a politikusnőket pedig ezen felül az üvegbugyi is jellemezné, dehát nem lehet mindenki tökéletes. Ami a szfinx arcú Vona Gábort illeti, sokan szerettek volna, szeretnének veséjébe látni, de ez egyáltalán nem könnyű. 'Néhány éve' (!), mások felkérésére, magam is próbálkoztam vele. [Vele, mert a nyálas Molnár Dávid velem szóba se' akart állni.] A 'Magyarok Házában' volt a találkozó, amelyre én [Debrecenből] pontosan érkeztem, Vona [Budapestről] nem... Alig háromfertály óra multán kiderült viszont, hogy neki máris mennie kell valahová, nyilván a hont menteni. Tulajdonképp arra lettünk volna kiváncsiak, hogy a Jobbik anyagilag, ill. erkölcsileg független szervezet e? Sokakban motoszkált ugyanis a gyanú, hogy a Fidesz kitartottjai, 'kényesebb' feladatokra. Nos, nem lettem semmivel okosabb, mert kérdéseim egynegyedére sem kaptam választ. Abban maradtunk, hogy a [leírt] többi kérdésre írásban válaszol. Azóta is lesem a postást... " A helyzet azóta se' változott... Az ugyan nem igazolódott, hogy a Jobbik épp a Fidesz kitartottja, de hogy sötét, és 'kényesebb feladatokra'  kitartott párt, az napról napra világosabb. Ezért felvethetnék egy költői kérdést. Vona/Zázrivecz! Nem találkoz hatnánk ismét a Magyarok Házában? Te hoznád a válaszaidat, meg a születési papírjaidat és egy füst alatt tisztázhatnánk mindent. Sajnos, biztos nem jön ez a rohadt...

És ezek után lássuk, hogy élte meg az igazi magyarság színe java - az írók és a költők - az "őslabancok" és utódaik, köztük a Habsburg labancok, országlását. Előre kell bocsátanom, szinte végtelen a magyar keservek tengere. Ezért csupán néhány olyan cseppet tudok megvi lágítani, amelyekben úgy hiszem benne van az egész tenger. A felsorolásnál betűrendet alkalmazok, ha később kiderül, az időrend jobb, átrendezem a táblázatot.

 

Ady Endre - Az ős Kaján
Száll Keletről tovább Nyugatra,
Új, pogány tornákra szalad
S én feszülettel, tört pohárral,
Hült testtel, dermedt-vidoran
Elnyúlok az asztal alatt.

 

 

 

Berzsenyi Dániel: Magyarország
Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?

Magyarokhoz
Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.
Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély:
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését
Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathont s Budavárt hiressé. 

 

 

 

Fáy András: A’ Hazához.
Hazám, vétkes ki most hever
’S tehetvén nem tesz! bírja átkomat!
Ím, csak derűlni lássam komor borúd,
– Magamnak nem szükség fénylenem –
Lássam vígan zőldelni koszorúd,
Vedd erőm, vedd éltem’, vedd mindenem!

 

 

 

Illyés Gyula: Bartók
Dolgozz, jó orvos, ki nem andalítasz;
ki muzsikád ujjaival
tapintva lelkünk, mind oda tapintasz,
ahol a baj
s beh különös, beh üdvös írt adsz
azzal, hogy a jaj
siralmát, ami fakadna belőlünk,
de nem fakadhat, mi helyettünk
– kik szív-némaságra születtünk –
kizenged ideged húrjaival!
 

  

 


Juhász Gyula Az örök ballada

Mikor Koppányt, az utolsót,
Vitték büszke Esztergomba,
Halottan is kimagaslott
S fölnézett a csillagokra.
Sírt a föld, amerre mentek,
Sírt az ég, amerre jártak,
Virágai, csillagai
Hervadoztak ősi nyárnak.
Idegeni lovagoknak
Tüzes vassá vált a páncél,
Magyar máglyák mind kihunytak,
Kár ezután ennyi lángér.
Szüzek sírtak és a vének
Vérharmatos sebe áradt,
Ázsiai messze rónák
Kútfeje is mind kiszáradt.
Messze sírok fölzokogtak,
Messze kanca fölnyerített,
Vörös lőn a hold s a dombon
Száz lidércnek lángja intett.
Esztergomban kiszögezték
Négy világtáj fele testét,
Észak, kelet, nyugot és dél
Dögmadara mind kikezdték.
Magyar Isten, öreg Isten
Nézte némán, ült az égben.
Koppány lelke szállt a szélben,
Szállt az éjben, szállt a fényben.
Szállt a földre, szállt a vízre,
Szállt szívekbe, szállt jövőbe.
Igric ajkán halhatatlan
Sóhajtásunk lőn belőle!
 

 


Karinthy Frigyes: Moslék-ország [Ady parafrázis...]

Moslék-ország, hajh cudar ország,
Hajh, Hortobágy, zsír-szívü rém; –
Hajh, Átok-város, Redves-ugar:
Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém?
Fekete vizeken jöttem én.
Vagyok a nyugati sirály -:
De magyarnak köpött ki a föld.
Moslék-ország a nyakamon ül,
Engemet Moslék-ország örökölt:
Nyöszörög a hájszagu föld.

 


Orbán Ottó - a magyar népdalhoz

Sírnék én is, de dühömben,
hogy ott rohadunk a régi körben,
s föltámadnak a holt rögeszmék –
láthatom újra a közös ügy vesztét.
Szellemem ép, testem romban.
Téged hívlak nagy bajomban,
dudorászlak, hogy segíts meg,
a rontástól szabadíts meg:
gyűlöljek csak aljas elvet,
ne a földet, ne a nyelvet,
nézhessek rád, mint a napra,
melyen nem üt ki a lepra.

 


Radnóti Miklós - Pogány köszöntő
Megmosakodtunk! tornyok között,
fákon pihenő szélben és most
megőszült fák közt csókokkal tarkán
pogány szemekkel kitavaszodtunk!
A testünket nézd! együtt fakad a
rüggyel drága hús és napbadobált
csókjaink után boldog torokkal
így, istentelenül fölsikoltunk!
1930. január 11.



Református prédikátorok - Gályarabok

Korbácsütéstől véres a vállam,
verejtékem a szemembe hull,
szívem vadul
döngeti mellemet,
úgy érzem: erőm elveszett…
Éhségemet nyelem,
sebes a tenyerem,
köröskörül a víz…
lábamon is bilincs,
és senki sincs,
aki itt rámtalál,
ha csak nem a halál…

 

 

Sértő Kálmán
Ha én zsidónak születtem
Volna a világra,
Palotám volna már Pesten
A fejem se fájna.
A kutyám se volna sánta,
Aki ugyan nincsen,
Mint a kotlós a tojáson,
Úgy ülnék a kincsen.
Hitsorsos szerkesztők jobban
Megfizetnék trillám,
Lenne szép ibolyaszínű
Futó kis balillám.
Megírnék egy koszos slágert
Pestünk hasra esne,
Pénz repülne, mint a madár,
A fészekzsebembe…
De mivel, hogy keresztvizet
Szórtak a fejemre,
Koldus leszek országomban
Egész életemre.
Nincs énnékem pápaszemem,
Jövőm mégis látom,
Csak a többi magyar művészt,
Azokat sajnálom.
----------------------------------

A zsidók szeretik Petőfit,
Az nem zsidózott, orrhangolják,
Nem, szegény Sándornak más baja volt,
Javában virágzott az osztrák.
Akkor még magyar színészek voltak,
Magyar írók, több más efféle,
Ha látott is egy rongyoszsidót,
Jövőjét nem vehette észre.
Zsidó jövőjét nem láthatta,
Akik most erőszakkal,dallal,
Magyarruhába öltözködve
Seftelnek, rajtunk diadallal. 

 


Szász (Zas) Lóránt: THONUZÓBA
Hej, te Thonuzóba, szállj ki a nyeregből,
Géjza fia István jön rád seregestől,
Jön rád seregestől habzó indulattal,
Jézus keresztjével és hófehér-pallossal.
„Ha jön, hát hadd jöjjön, elő a kobzokkal,
Okkán úrt dicsérjük szittya-tűz ajakkal,
Okkán úrt dicsérjük, és karddal a kézbe’
Hulljunk ha kell, szálig őseink elébe!
Ősmagyar testünkből ha röppen az élet,
Géjza fia István, nem alkuszunk véled,
Nem alkuszunk véled, idegen-úr-szolga,
Ki a magyarságát oly rútul eldobta. 

 


                                                                                    Szabó Dezső - Debrecenben
A
z író dühödt kirohanást intézett a zsidóság ellen: "társadalmi rothasztó szerepét adta elő pazar hatással, a színházban pedig az elzsidósodott magyar irodalomról beszélt. (...) a zsidósághoz húzásáért veszettül, tajtékzó haraggal támadta Baltazár püspököt is, (...) aki magyar ember létére piszok zsidó rabbikkal csókolózik.Püspök úr! az a szeretet, melyet Ön hirdet: rombolás és gyűlölet saját keresztény magyar vértestvérei ellen. Az a szeretet kiveszi a magyar kezéből a védőfegyvert, a magyar gyermek szájából a falatot, az megöli a magyar jövőt. Az Ön szeretete, magyar pap, a magyarság halála, az Ön szeretete, keresztény pap, a kereszténység meggyilkolása. (...) Főtisztelendő méltóságos Püspök úr! az a piszok, ami most az Ön templomi helyén van, az nem annak az ostoba merénylőnek a műve, aki ezt a durvaságot elkövette. Az a szenny az Ön végzetes tévedéseinek kikerülhetetlen, logikus következménye, azt a foltot Ön juttatta oda. És ha Ön ezt a szennyet el akarja távolítani a debreceni református nagytemplomnak papi székéből: Önnek magának kell igaz töredelemmel félreállnia arról a helyről, mely többé Önt nem illeti."(4)  "Ady erkölcsi felfogásának dekadenciája megérzése az emberi élet halál felé robogásának. Ő látta meg legelőször, hogy nincs magyar nemzet, csak magyar faj, ez alól lopták ki a talajt, a földet." Végszavait a zsúfolt terem közönsége felállva tapsolta:  Oláh Gábor a Szabó Dezső, az igaz ember c. előadásában hangsúlyozta, az ünnepelt mutatott rá, hogy "Szent István birodalma végzetesen idegent imádó a mai napig még az irodalomban isAz író "Úgy látja, hogy most a nagy világégés után, a magyarság elpusztulásának lehetősége időszerűbb, mint volt bármikor." A legnagyobb veszélyt nem annyira a körülötte állig felfegyverezett ellenségei, hanem a bizalmába férkőzött idegen származású polgártársai jelentik, akik a magyarság legszentebb berkeiben garázdálkodnak. Ezek ellen kiált segítségért az író"...Szabó Dezsőnek lángoló zsidógyűlöletével versenyt ég a kurzus elleni szenvedélyes haragja, mondhatnánk dühöngő bosszúja. Nincs a keresztény Magyarországnak olyan nevesebb embere, nincs a keresztény kurzusnak olyan vezető férfija, akit be nem sározna, meg ne marna, le nem piszkolna, fel nem öklelne. A magyar nép ezeréves történetét Szabó Dezső úgy értékeli, hogy az a nép "babilóniai fogsága" volt, idegen volt számára az állam és a vallás egyaránt. Faji öntudata csak a köznemességnek volt. A kiegyezés rászabadította az országra a pénzéhes zsidóságot és a hataloméhes germánságot, meggyőződése, a nagyobb veszélyt a germánság jelenti a magyarság számára. A magyar nyomorúság oka a múltban a Habsburg-ház. Az arisztokrácia vitte bele az országot a háborús őrületbe, "annak ellenére, hogy előre látták a veszélyt."

 

 


Tompa Mihály: A gólyához
Repülj, repülj! és délen valahol
A bujdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!
Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;
Van aki felkél, és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.
A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig. 

 


Váci Mihály még nem elég
Nem elég – a Világért!
Több kell: – a nemzetért!
Nem elég – a Hazáért!
Több kell most: – népedért!
Nem elég – Igazságért!
– Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

 


                                                                                                  Wass Albert - Tonuzoba
István király tábori sátrában szemtől szembe álltak egymással, az őszülő uralkodó és a fiatal besenyő vezér. István király örömmel legeltette szemét Tonuzoba büszke tartású alakján, nemes fiatal arcán. Szomorúság töltötte el, hogy az ő tulajdon egyetlen fia nem hasonlított ehhez az előtte álló, bátor, fiatal hőshöz. De ezen már nem tudott segíteni. Az idegen papok bűne volt, akik sápadt szerzetest neveltek, s nem vezért a trónörökösből.– Keresztelkedjetek meg, te és a néped – mondta Tonuzobának István király –, és nem lesz bántódástok.
A besenyők örömmel csatlakoznak vérszövetségbe magyar testvéreikkel. De vallást nem cserélünk, mint ahogy alsóruhát cserélget az ember. Idegenek hitére nem térünk soha.
az egek királynőjét Boldogasszonynak nevezzük, mint őseink tették. Gúnyos mosoly jelent meg a fiatal vezér napbarnította arcán.– Azért tettétek ezt – mondta –, hogy a nép ne vegye annyira észre a cserét, és engedelmesen dugja járomba a nyakát. Az új Isten nevében szolgaságba kényszerítik idegenből jött papok és német lovagok a magyarok büszke nemzetét, és aki szabadsága védelmére fegyverhez nyúl, azt könyörtelenül lemészárolják az új vallás dicsőségéreTonuzoba torkából feltört az ősi besenyő csatadal. Hangja végigzendült mocsarak, erdők felett, és mintha az erdők minden fája és a mocsarak minden nádszála vele énekelt volna. Megcsókolva fiacskáit utoljára, a besenyő asszony betette kis kezeiket a szerzetes nagy, csontos markába, azzal megfordult, hosszú bársonyszoknyáját fölemelve bokáig, mintha attól félt volna, hogy beszennyezi, és kis piros csizmáiban leszállt ura mellé, a sírba. Tonuzoba lenyúlt érte, maga mellé emelte a nyeregbe és megcsókolta. Mosolyogva simult karjába az asszony, akár a kismadár, aki fészkére lelt.– Végezzétek a dolgotokat, ti besenyők – parancsolt embereire a fiatal vezér – , teljesítsétek a rabtartók parancsát!
 

Hát Szent Istvánról, az apostoli királyról, tetteiről nem szólnak a kobzosok? Dehogyisnem!
 

 

Sík Sándor - Szent Imre
Ami legérdekesebb, legfeltűnőbb rajta, szűzességének csodálatos jelensége, hasonlóvá tette őt az utókor szemében azokhoz a későb bi fiatal szerzetes szentekhez, akik szintén a tisztaság hősei
Kétféle vér egyesül az ereiben: apai és anyai öröksége kétféle, de édes-testvér mindkettő ő maga is folytatója volt a honfoglaló ősök hősies hagyományának. Szent István hitvédő harcaiban átlelkiesült, átszellemiesült ez a vér,
A hősi magyar hagyományban nevelkedett. A másik hagyományt az anyatejjel szívta magába: anyja Gizella, maga is szentéletű Boldog, a regensburgi udvar szent levegőjéből jön, ahol már akkor egy császári szent-család él és szenteli meg az uralkodás német hagyományait.
Egy velencei feljegyzés szerint „tudós és szent” volt. Tizenötödik évétől aztán édesatyja veszi maga mellé. Szent István Intelmeiben tisztán látjuk, hogy a magyar király azt akart nevelni belőle, amire legnagyobb szüksége volt: méltó utódot, igazi keresztény királyt, – ami ő maga akart lenni. Az Intelmek nevelése a királynak, a hősnek, az apostolnak ideálját állította a zseniális fiú lelke elé. Mindenekelőtt buzgó kereszténynek, jámbornak nevelte.
Ekkor – mint a legenda mondja – „nemes királyi nemzetségből való leányzót” szerzett neki hitvesül. Nem tudjuk biztosan, lengyel, horvát, vagy görög hercegnő volt-e a választott,
Minden jel arra mutatott, hogy a nagy apánál nem kisebb fiú következik a trónon, amikor egyszerre csak váratlanul, vadászaton, vadkan oltja ki életét. 1031-ben, 24 éves korában meghal, utód nélkül, és az ország itt marad árván, abban a rettentő, kilátástalan helyzetben, amely Szent István életének végét oly tragikussá teszi.
Úgy érezzük, hogy itt valami nincsen befejezve, itt valamit még nem értünk, itt valami titoknak kell lappangania. És ha mi így érezzük, mennyivel inkább kellett így éreznie Szent Istvánnak! Kevéssel a herceg halála után aztán hirtelen megoldódik a titok. Előáll az, aki legközelebb állt Imréhez: a fiatal özvegy és elmondja Szent Imre 'szűzességi fogadalmának' és testvéri házasságuknak titkát. És előáll a szolga, aki a legenda szerint egyedül volt jelen a veszprémi egyházban, ahol Imre fogadalmát tette, és tanúskodik. Előttünk áll a titok megoldása. De ez a megoldás még érthetetlenebb, mint maga a titok. Hogy lehet ez? Hogy érthetjük meg ezt a minden emberi okossággal ellenkező, ezt a Szent István minden tervét kettévágó, látszólag olyan rettenetes következményekkel járó tettet? Hogy a gondolatot honnan vehette Imre, azt könnyen sejthetjük. A kor fiatalos lendülettel ébredő kereszténységéből, nevelőitől, családi hagyományaiból. Hiszen az ő nagybátyja, Szent Henrik is így élt szent feleségével, sőt a lengyel trónon is ült akkoriban egy ilyen uralkodó pár. Mi ez? Mit gondolhatott ez a csodálatos ifjú – a legenda nevezi így –, mikor ezt az észszerűtlennek, ezt a rettenetesnek látszó áldozatot hozta?
Hirtelen nagy tündöklésű világosság gyullad a templomban és a herceg szózatot hall: 'Lelkednek és testednek szűzességét ajánld nekem!' Akárhogy értelmezzük a legendának ezt az elbeszélését, az Anyaszentegyház nem köt meg bennünket; érthetjük szóról-szóra is, úgy, hogy tényleg kívülről szóló hang, valóságos isteni szózat hangzott feléje; érthetjük úgy, hogy belülről, az ő lelkéből szólalt meg a természetfeletti hang

 

Ki ez a kései Szent Pál, aki erőszakot akar tenni a józan észen? Ki ez aki "testvéri kotyvalékot" kavar a magyar és a német vérből? Ki ez, az "alkotmányjogász", aki az Árpád népét, államát, alkotmányát, hitét az árulással, idegen hatalom fegyvereivel, papjaival megsemmisítő államcsínyt az "ősies" hagyományok folytatásának meri hazudni?

Hát persze hogy zsidó. Papi csuhába bújt álnok zsidó, Lékai - Paskai - Erdő hercegprímás/rabbik előfutára.

Olvassuk csak... "Zsidó és magyar identitásu. Mivel mindkét ágon zsidó származású volt, így az 1939-es második zsidótörvény hatálya alá tartozott, csak ún. 'mentesítettként' élte túl a vészkorszakot. Mélyen felháborította, hogy állam kíván illetéktelenként identitá sáról dönteni. Bár származása szerint zsidónak minősült, nem volt zsidó identitása, sokkal inkább magyar azonosságtudattal rendelkezett. Naplójában elmarasztalta a kor egyházi vezetését, hogy szavát nem emelte föl a zsidó törvények ellen. Személyesen vitába bocsátkozott Schütz Antal piarista társával és barátjával nézeteit illetően. 1936-os említett előadássorozatában a következőképpen vallott a magyarságról Magyarnak lenni Szent István tanítása szerint erkölcsi fogalom. Mmég senkit sem tesz magyarrá az, hogy magyarul beszél. Ez még nagyon kevés. Senkit sem tesz magyarrá még az sem, hogy a 'vére' magyar, sőt még az sem, hogy magyarnak vallja magát. A magyarságot erkölcsi küzdelemmel, Isten-sürgette cselekvésével úgy kell kiküzdenie… Magyarnak lenni: erkölcsi lendület. Magyarnak lenni: hit. Hit a magyarság hivatásában. Hit abban, hogy Isten akar velünk valamit, és hogy a magyarság képes megvalósítani ezt az isteni gondolatot.

Ki taníthatná igaz magyarságra a vér szerinti magyart, ha nem egy vér szerinti zsidó? Hej' Drábik Jani! De jól kifundáltad te, hogy kétféle zsidó létezik: zsidó - magyar és magyar - zsidó. Egy egész könyvet - "Kiválasztottak" - rittyentettél csak azért, hogy egy zsidóból két zsidót varázsolj. Te találtad fel a "szentkétséget" ezáltal a "szent háromságot" feltaláló szent Pál nyomdokaiba léptél. Tetted ezt azért, hogy a hülye magyar vérű gój minden zsidóban - benned is - zsidó magyart lásson. Vagy fordítva? Hogy is van ez te János? Ki tud rajtad eligazodni? Dehát minek eligazodni? Majd te eligazítod a buta gójokat, miről mit gondoljanak. Azaz egy fenét gondoljanak! Miben higgyenek (!), mert a hit a magyarlét lényege. A gondolkodás meg a ti monopóliumotok, legalábbis ezt gondoljátok, vagy csak hiszitek?

Apropó - szűzesség! A zsidók ezzel vannak megakadva. Szűzet csináltak Jézus anyjából Máriából. De mit csinált a judeókeresztény egyház a mindkét nembeli szűzekkel? A szűzességnek van természetes rendeltetése. A férfi és nő házassági egyesüléséből utódok születnek, akik biztosítják a faj fennmaradását a "bővített újratermelés" révén. De hány szűzet tettek anyává házasságon kívül a pápák és a főpapok? Volt közülük olyan aki gondoskodott fattyairól. Volt aki elűzte, vagy éppen elpusztította őket anyjostól.

De mi lett az Imre-féle szűz fiúk sorsa a római pápaság éjsötét évszázadai alatt? A férfi szűzesség feltörése is a házasság keretében kellene, hogy megtörténjék ugyanazzal a rendeltetéssel, mint a női szűzességnél. Hova tegyük viszont, hogy a papi disznók  szűz ifjak tíz és százezreit becstelenítették, becstelenítik (!) meg a papi pedofilia "intézménye" kere tében. Az anyaszentegyház pedig elrejti, megvédi ocsmány disznait az evilági felelősségrevonás elől. Itt az első számú disznó, akiről példálózgatok. A "szent pedofilia" nem tárgya írásomnak, mégis ide kívánkozott, mert szerves része a "labancságnak", amely egy "szent kötelékekkel" szorosan összekötött csomag. Csak egészben létezhet. Ezt a képet egy olyan
írásból  kölcsönöztem, amely sokmilliomod magával együtt csócsálja a témát.

Rövidesen itt a vége, de mielőtt elfutnál véle (vagy előle) tudd, vagy majd később megtudod, a "labancság" nem csupán sőt nem is elsősorban politikai, vallási meggyőződés, "erkölcsi felfogás". Vagyis nem látásmód. Sokkal inkább életmód. Azt pedig senki se adja fel önként. Létetek tehát a tét.  

Ami engem illet, nem vagyok álmodozó sem ébren, sem éccaka. A fene se tudja hogy jutott eszembe az általatok olyannyira útált kis Petrovics [barguzini remete] négy sora.

Véres napokról álmodom,
Mik a világot romba döntik,
S az ó világnak romjain
Az új világot megteremtik.

Az Armageddont készítitek elő, tizenöt millió zsidó, a hétmilliárd gojjal szemben. Biztos hogy sikerülni fog?

2016.08.15

Sz. Gy.