Kultúrák - vallások - egyházak - államok

Miben higgyünk, merre induljunk?


Úgy látszik, mintha napjaink minden útja Rómába (átvitt értelemben Nyugat Európába, még átvittebb értelemben a
New yorki Wall Streetre) vezetne. Ezt harsogják a "rendszerváltó pártok" politikus szélhámosai Mesterházytól Gyurcsányig; erre gondol a kormányzó tolvajszövetség vajdája Orbán Viktor; ezt hirdeti az ál-szélsőséges Zázrivecz/Vona; erről prédikál a (harmadik) zsidó hercegprímás Erdő Péter; ezt ajánlja Deutsch Róbert főrabbi; ezt makog ja a révületbe zuhant hitgyüliseknek a prófétává kupálódott taxisoffőr Németh Sándor; ugyanebbe az irányba trappolnak a Martens bakancsos hungaristák és nyilasok is.

Mit jelent ez? Nem kevesebbet, minthogy nem hat már a turáni átok se'. Egy irányba poroszkál immár az a csorda, amelynek harcos elődei, nem is olyan rég, a vágtató ló hátáról nyilazták az ellenséget. Igaz, róluk azt mondják pogányok voltak.

Ki miben hisz, abban idvezül - mondják és Jézusra mutogatnak. Szegény Jézuska!

Korunk egyik vezérlő eszméje a multikulturalizmus is csődöt mond ebben a baromi tipródásban, hisz a római irány maga a monokulturalizmus. Minden más irány az ördögtől való, a pokolba vezet. Kelet - jújj, Oroszország - fújj, Putyin piha'...

Pedig hát... Lássuk az ókori Rómát. A monda szerint Róma váro sát a farkas tejen nevelkedett Romulus és Remus alapították idő számítás előtt cca. 300 évvel a Palatinus dombon. Romulus  megölte Remust, s ő lett Róma első királya. Az alapítók vélhetőleg a latin nép tagjai voltak, hisz az általuk beszélt nyelv vált világ nyelvvé, ahogy a Városból kialakult a Római Impérium.

A latinok, mint minden egészséges nép, főfoglalkozás-szerűen a hódítás mesterségét űzték, de másképp mint a többiek.

A baloldali térképen szemlélhető, hogy az ókori, ill. középkori közlekedési és hirközlési viszonyokhoz képest milyen irdatlan nagyságú területet egyesítettek birodalommá. Amint látni fogjuk Róma magához emelte a meghódított népeket, két kivétellel. Athént, a görög kultúrát, ill. civilizációt maga fölé emelte. Karthágót, a karthágói civilizációt, viszont harmadik pun háborúban (i. e. 149-146) a Scipio  vezette hadak a földig rombolták. A város 200 ezer lakosából 50 ezer élte túl a kegyetlen támadást, az élve maradtakat rabszolgának adták el. Karthágót az olthatatlan gyülölet pusztította el, mármint az a gyülölet amit Karthágó táplált Róma akkor még egészséges társadal ma ellen. [Putyin a nyugati kultúrát
"méltató" híres
beszédében szólt róla, hogy "a nyugat mennyire a pénz megszállottja, hogyan képes manipulálni az embereket degenerált, mocskos tervének végrehajtásához. Leginkább Karthágóhoz hasonlítható ez a trend, ahol a 'vallás' rendszeresen szedte emberi áldozatait, különösen a gyermekeket kínozta kifinomult kegyetlenséggel. Napjainkban a gyermekek éppen ilyen gyötrelmeknek vannak kitéve, gyakran pusztán árut jelentenek az interneten. A mai nyugati mocskos civilizáció felülmúlja az ókori Róma züllött társadalmát, amelybe beletartozik a mai Róma és a Vatikán is."] Az ókori pogány Róma kétségtelenül lezüllött. A tiszta erkölcs körül támadtak a bajok, amelyek Berzsenyi Dániel örökérvényü sorai szerint


Minden ország támasza, talpköve
    A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
        Róma ledűl, s rabigába görbed.

Így is lett, de addig sok víz folyt le a Tiberisen.

Nem tudhatni mikor kezdtek Rómába szivárogni az első "zsidózó" szekták, Poncius Pilátus Judea római helytartójának halálos ítélete előtt, vagy csak az után? Azon se' lehet eligazodni, hogy Jézus kit tekintett utódjának, "kősziklának", Róma püspökének? Miket kötött a lelkére? Egyáltalán gondos kodott e utódlásáról? Ügyködött e Péter Rómában, vagy nem ügyködött? Milyen kapukulcsokat vett át Jézustól? Hagyott e maga után valami írást, vagy csak apokrif írásokat?

Azt viszont tudjuk, hogy a megváltó kereszthalála után, szinte a nyomában loholva, felbukkant egy extrovertált zsidó. A minapi keresztényüldöző Saul, száznyolcvan fokot perdülve a damaszkuszi úton, nyüzsögni kezdett, ahogy csak egy zsidó tud nyüzsögni. Folyt belőle a szó, mint a patikus kutyájából az orvosság. Pattogtak tolla alól a betűk, mint ugyanebből a kutyából a bolhák. Miben utazott ez a jóember? Nem könnyü megérteni, de próbáljuk meg együtt.

Ars poeticája a következőkben foglalható össze. A kissé megmásított "krisztusi tanokat" gőzerővel terjeszteni kell a gójok között is, hogy ezek a beprog ramozott agyhülye "keresztények" harcosokként, vagy mártírokként belülről rombolják le azt a birodalmat, amely meghódította Judeát elnyomja az otta ni zsidókat.

"Szent Pál" tökéletesen ismerte a gójok baromi lelkületét (ha később él, akár a Cion Bölcsei Jegyzőkönyveinek társszerzője is lehetett volna). Mindenesetre
"munkássága nyomán alakultak ki az első keresztény központok és az öt patriarkátus (Jeruzsálem, Antiokhia, Alexandria, Konstantinápoly, Róma). A Kr. u. II. században megerősödő vallás ... terjedt, gyülekezetek alakultak, kiformálódott a későbbi egyházszervezet alapja. A közösségek tagjai vagyonuk egy részét a gyülekezet rendelkezésére bocsátották, s ezek irányítását felügyelőkre, episzkoposzokra (püspökökre) bízták, akik később állandó tisztségviselők lettek. A püspökök segítőiből, a presbiterekből alakult ki később a papság. Az egyház belső szervezete szigorú hierarchián, a magasabb tisztségűek feltétlen tiszteletén alapult. Lassan állandósult a szertartásrend is."  A római császárság hajlandó volt minden vallási felfogást és szervezetet elismerni, befogadnitel de rá kellett döbbenniük, hogy a a keresztények nem fogadják be, ill. nem ismerik el a római államot. Ekkor kezdődtek a keresz tény üldözések. "Az első 'állami szintű' keresztényüldözés Decius császár nevéhez fűződik, aki Kr. u. 250-ben betiltotta a kereszténységet. A legnagyobb véráldozatot Diocletianus (Kr. u. 284-305) intézkedései követelték uralkodásának utolsó éveiben." Az agyprogram kiválóan szuperált. A keresztények örömmel tépették cafatoka önmagukat az arénák oroszlánjai által. Hitükből, vérükből valami nagynak és nemesnek kellett volna kisarjadnia.

Nos, egészen más sarjadt ki.

A továbbiakban HG. Wells "A világtörténelem alapvonalai" c. könyvére támaszkodom.

Közben a barbárok támadásai miatt meggyengült nyugatrómai birodalom székhelyét Ravennába tette át. A költözködés csak átmeneti megoldást jelenthetett. A későbbi Nagy Konstantin római császár hozta meg a döntést  az exodusról Kr.u. 330-ban. "Constantinus újjáépítette Byzantium városát és elnevezte Nova Romanak, azaz az új Rómának ... halála után Nova Romat átnevezték Constantino polisra magyarul Konstantinápolyra, azaz Konstantin városára.

A barbár gót törzsek Alarik vezérlete alatt Kr. után 410-ben szégyenteljesen rövid ostrom után bevették és elpusztították Rómát.

A Kelet Római Birodalom, Bizánc/Konstantinápoly fővárossal, tovább élt és virágzott, Róma elpusztításától még 1043 éven át - 1453-ig, amikor Mohamed török szultán hadai elfoglalták.

Szerfölött tanulságos, hogy a keresztényeket üldöző pogány Róma hogyan lett a Római Katolikus Egyház központja védnöke, majd szolgája? Miért és hogyan hódolt be egy "mezítlábas szektának". A drámai változás szintén a Nagy Konstantin császár nevéhez fűzódik, aki még Kr.e. 313-ban, a keletre hurcolkodás előtt, megalkotta a "mediolanumi (milánói) ediktumot" amelynek hatására a bebörtönzött keresztények kiszabadultak, a száműzöttek visszatérhettek otthonaikba, az elkobzott javak visszakerültek eredeti tulajdonosukhoz . Az ediktum szövegéből érdemes idézni a következőket. "Amikor kedvező előjelektől kísérve Mediolanumba érkeztünk és mindent fontolóra vettünk, ami a köz hasznára és javára szolgál, a többi dolog közt, melyekről úgy tűnt, hogy mindenkinek hasznára válnak, úgy döntöttünk, hogy mindenekelőtt és elsősorban olyan rendeleteket bocsátunk ki, amik biztosítják az istenség iránti tiszteletet és imádást, azaz hogy megadjuk a keresztényeknek és mindenkinek azt a szabad választást, hogy azt a vallást kövesse, amelyiket akarja, úgyhogy bárme lyik istenség vagy mennyei hatalom jóakarattal lehessen irántunk és mindenki iránt, aki hatalmunk alatt él." Türelmi rendelet (pragmatica sanctio) volt ez a javából. Hogy mi lett belőle, rövidesen meglátjuk. 

A latin nyelvü nyugati egyház és a görög nyelvü keleti (ortodox) egyház formális vallási egysége is fennmaradt 1054-ig, amikor beütött a krach, azaz a "szkizma" . Nem fogják elhinni, hogy az egyházszakadás miért következett be. A hírhedt homusionról, ill. homoiusionról, azaz egy "i" betüről van szó. A vita a "fiú" isteni eredete, ill. "kvázi" isteni eredete körül folyt. Szegény Jézuska, mondom ismét és lehet, nem utoljára...

A nyugateurópai katolikus egyház Róma bukásával nem semmisült meg, mert a "barbárok" nem üldözték különösebben a keresztényeket. Sőt! A római püspököt mindenki elismerte "legfőbb pátriárkának", aki rövidesen pápa lett és önkényesen fölvette a "pontifex maximus" címét is amelyet korábban csak a római császár viselhetett (lévén egyszemélyben uralkodó és főpap). Sőt, a pápai pofátlanság odáig nyujtózkodott, hogy amikor a barbár "hódí tók" megtelepedtek és fölvették a kereszténységet, a pápa a királyaik fölött is"főkegyúri jogot" követelt magának.

A Római Katolikus Egyház rémtörténetét még vázolni se próbálom. Négy témát azonban felemlítek: a keresztes háborúkat, a "szent" inkvizícíót, az egyház "reneszánsz" erkölcsi fertőjét és a papi pedofiliát,  hogy lássuk, miként éltek vissza a "keresztények" a milánói ediktumba foglalt császári naivitással.

A pápák kegyes törekvése volt a Szentföld visszaszerzése a muszlim araboktól és törököktől. Új lovagrend is szerveződött e feladatra, a "keresztesek". A hadjáratok története könyvtárnyi. Egy epizód érdemel részletesebb méltatást a IV. keresztes hadjárat története. A háborút III. Ince pápa hírdette meg és annak vezetését Monteferratói Bonifác lovagra bízta. A hadjárat célja Egyiptom, ill. Kairó elfoglalása lett volna. Hogyan - hogyan nem, a "lovagok" Konstantinápolyt, a "testvéri"  Keletrómai Birodalom fővárosát foglalták el (Kr.u. 1203-ban). Majd két báb-császárral is próbálták a helyzetet saját szájuk íze szerint konszolidálni. De miután ez nem sikerült, a császárt meg az ellencsászárt is kivégezték. Bonifác úr keresztes lovagjai pedig a gazdátlanul maradt (...) szent városban borzalmas vérengzést hajtottak végre, kirabolták és feldúlták a gazdag várost. Nem kimélték a Hagia Sophiát sem.  Ideigle nesen megszüntették a Bizánci Birodalmat... 

Pedig III. Ince nem volt akárki.
A történetírók egyöntetűen őt tekintették a középkor leghatalmasabb pápájának, akinek pontifikátusa alatt állt a katolikus egyház hatalmának tetőpontján. Incének sikerült elérnie, hogy Európa minden fejedelme és uralkodója elis merje a pápa elsőségét, és az egyetemes egyházon belül is sikerült ezt biztosítania. Csak arról nem szól a fáma, mit szólt Bonifác lovag úr kis kalandjá hoz. Nem csodálkoznék rajta, ha kivet te volna a pápai sápot a konstantinápolyi zsákmányból. Arról már nem is akarok morfondírozni, hogy Bizánc 1203-ban végrehajtott megrokkantása mennyiben járult hozzá Konstantinápoly későbbi elfoglalásához Mohamed szultán által.

A "szent inkvizíció" az eretnekségek, ill. boszorkányságok, vagyis a vallásellenes eltévelyedések elleni egyházi fellépés szervezett formája volt. Mint minden "mozgalom" kezdeti tétova próbálkozások után nyerte el "tökéletes" formáját. Itt is találkozunk III. Ince pápával, aki "nem volt megelégedve a vallási vezetők próbálkozásaival az eretnekség kiirtását illetően. Eért kinevezte saját inkvizítorait, akik közvetlenül neki feleltek. Az 1199. március 25-i pápai bullában hivatalossá tette fennhatóságukat. Kjelentette, hogy “bárki, aki megpróbálja olyan személyes nézőpontból magyarázni istent, ami ellentmond az egyház dogmáinak, irgalom nélkül elégettessék.” Az inkvizíció tevékenységét plasztikusan szemlélteti egy tanulmány, amit az olvasó figyelmébe ajánlanék. Kiderül belőle, hogy kisgyermek (!), és aggastyán is lehetett eretnek, ill. boszorkány. Az inkvizíció feltünően sok olyan egyént vont felelős ségre, akinek elkobozható vagyona volt...

Az áldozatok számát többmillióra, uszkve százmillióra (!) taksálják. A szörnyűségek históriáját részben a római központi inkvizíció aktái rejtik. A Vatikán leginkább õrzött titkai közé tartoznak. 1998. január 22-én Joseph Ratzinger bíboros 4500 kötetnyi anyagot tizenkét kiválasztott tudós számára hozzáférhetõvé tett. A több évszázados embervadászat tényei ezzel nem lettek nyilvánosságra hozva. Ratzinger, mint XVI. Benedek pápa példátlan módon lemondásra kényszerült és jezsuita utódjának - a jelek szerint - esze ágában sincs a közvéleményt tájékoztatni az egyház ezirányu bűneiről. 

A Római Katolikus Egyháznak is megvolt a maga reneszánsza, amelyet VI. Sándor, a hírhedt Borgia pápa cselekedeteivel lehet jellemezni. A papi nőt lenséget (cölibátus) sajátosan értelmezte. [A cölibátussal foglalkozó első dokumentum az Elvirában Kr. u. 305-ben megtartott zsinatáról származik.A zsinati határozatok 33. pontja kimondta, hogy egyházi személyeknek tilos nemi életet élni. Az egyházi személyek legnagyobb része ebben a korban vélhetően házas volt, vagyis a tilalom ebben az esetben azt jelentette, hogy a házasság és az életközösség fennmaradhatott – hiszen az felbonthatatlan volt -, ám a továbbiakban a férjnek nem volt szabad gyakorolnia e téren meglévő házastársi jogait és kötelességeit."]  Senki sem gondolhatta, hogy ezt az emberi természettel ellenkező tilalmat be fogják tartani. Legnagyobb ívben maga a pápa őszentsége tett rá, aki kannyúl módjára használta "tiltott" szerzámát és egy csomó törvénytelen gyermeket nemzett.

Gyermekeivel, Cesaréval és Lukréciával, egy bűnüző triádot alkottak, amelytől minden kitelt: politikai cselszövény, orgyilkosság, rablás, zsarolás, stb.  Mindezek célja a pápa magánvagyonának, ezáltal hatalmának növelése, a "reneszánsz Róma" hamis csillogása volt. Ez a "szent család" következetesen megszegte a tízparancsolat minden előírását, tilalmát.

Mivel a gátlástalan nemiség, ezen belül a vérfertőzés a család bevett gyakorlata volt, a pedofilia talán (?) nem jutott eszükbe. E minden emberi bűnök legutálatosabbja a "modern" Római Katolikus Egyház privilégiumává vált. Erről a bűncselekményről mindenekelőtt azt kell tudni hogy "látenciája" a legmagasabb minden más cselekménynél. Azt elkövetett, ismertté vált, bizonyított és megtorolt cselekmények aránya itt a legkedvezőtlenebb. Megint a szegény XVI benedek - akiből soha sem lesz boldog, még kevésbé szent Benedek - lépett egyet ezen a téren, kirúgva cca. 400 mocskot a papi rendből. Igenám, de őt - amint már említve volt - lemondatták és házifogságban tartják. Nagyon csodálkoznék azon, ha a pedofilekkel szembeni fellépése hiányoz na az elmozdítás indokai közül. És mit tesz, mit mond a jezsuita pápa? "A Vatikáni Rádió jelentése szerint Ferenc pápa ... szokásos reggeli szentmisé jén 'az egyház szégyenének' nevezte a papokat érintő botrányokat, amelyek szerinte akkor történhetnek meg, ha az embereknek nincsen élő kapcsolatuk Istennel". llyen pimasz semmitmondást eddig csak a macesz zabáló Erdő Pétertől hallottam. Az ártatlan gyermekek tíz, sőt százezrei továbbra is ki vannak szolgáltatva a pedofil papi disznóknak. Ezeket nem lehet élő kapcsolatba hozni az istennel. A problémát másképp kell és lehet megoldani.

E négy nagy lépéssel meg is érkeztünk a mába, hogy lássuk: miben ügyködik a Római Katolikus Jezsuita Anyaszentegyház. Ehhez vissza kell pillantanunk a nagy szent szófosó, Szent Pál "tanításaira". E ravasz gój hülyítőről olvashatjuk a következő tömör meghatározást. "Származásával összhangban állt mozgékony szelleme. Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Úgy látszik, bizonyos mértékig megértette a sztoikus fogal makat, ismerte a pogány kultúrákat és a kezdődő gnózist. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Bizonyítás módja és Szentírás-értelmezése teljesen rabbinisztikus jellegű. Mindazonáltal a rabbinizmus nem volt teológiai gondolkodásának egyetlen tényezője. Ahogyan fölfogja a törvényt és a történelmet, az az apokaliptika hatásáról árulkodik. Gondolkodásának történeti beállítottsága és abszolút Isten-felfogása tipikus zsidónak mutatja." Na', helyben is vagyunk, gondoltam amikor idáig jutottam az olvasásban. Aztán szerencsére tovább olvastam és rádöbben tem, egy fenét vagyunk helyben. Épp most állítják át zsidóvágányra a hülye jámbor hivők agyát. Olvassák csak! A Szent Pál Akadémia (korábbi nevén: Közép-kelet-európai Bibliaiskola és Lelkészképző Intézetet) Németh Sándor és Judit által 1990-ben alapított felsőoktatási intézmény, amely 600 hallgatójával Magyarország második legnagyobb teológiai főiskolája. Az intézményt a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény a Magyar Köztársaság államilag elismert felsőoktatási intézményei között sorolja fel. A Szent Pál Akadémiát a Magyar Akkreditációs Bizottság 1999-ben, majd 2008-ban is kiváló minősítéssel akkreditálta. A Szent Pál Akadémia hitélettel, hittudománnyal összefüggő képzést folytat. A képzés célja olyan teológusok oktatása, akik a Szentírásról és a pasztorációs munkáról elsajátított korszerű és átfogó ismereteikkel, valamint a képzés ideje alatt az egyházi életben való gyakorlati részvétellel egyházi szolgálatra készülnek fel. A Szent Pál Akadémia célja oktatói és hallgatói életében a teljes Szentírás bölcsességének, tanításainak megismerése és megértése, és emellett a bibliai életmód és erkölcs elsajátítása, a hit törvényének gyakorlatban történő megvalósítása. Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezetői, és a Szent Pál Akadémia ókori nyelveket és teológiát oktató tanárai 1995-ben kezdtek foglalkozni egy új bibliafordítás (!) elkészítésének gondolatával, majd rövidesen hozzá is fogtak a munkához. Első célként az Újszövetség könyveinek lefordítását tűzték ki, bár azóta néhány ószövetségi könyv nyersfordítása is elkészült már. Az Új Exodus a Biblia könyveinek elkészült új fordításait a fordítók lábjegyzeteivel, új keresztutalás-rendszerrel, valamint a fontosabb fogalmak és nevek magyarázatával kiegészítve közli minden számában, amelyek a mélyebb tanulmányozást és megértést kívánják segíteni. A Szent Pál Akadémián folyó kutatást, többek között a Biblia mai modern nyelvre történő lefordítását a Hit és Erkölcs Kulturális Alapítvány támogatja.

Tudni illik, hogy a Hit Gyülekezete [Pat Robertson neokon "prédikátor" 700-as Klubjának leányvállalata], a legveszélyesebb szekta amely a tudatmódo sítás válogatott módszereivel operál Németh Sándor által celebrált híres "szeánszain". Egy ilyen "happeninget" mutat be a video felvétel. Tanulságos...

Mit jelent mindez? A "keresztény gyülekezetek" a gójok elállatiasításának szeánszaivá alakulnak. Nem lassan, gyorsan. "Hit, erő, hatalom!"  Mondja erre Németh Sándor. Kinek a hite és kinek a hatalma (?) kérdem én.

Róma és Esztergom kushadnak. A főtt rákok rég nem Krisztus apostola inak utódai, hanem a Bafomet bálvány papjai.  Róma ledűlt, s rabigába görbedt. Consummatum est (elvégeztetett).

Fentebb szó esett a Keletrómai birodalom bukásáról, amelyben kitüntetett szerep jutott az aljas Nyugatrómai birodalomnak. Úgy érzem, külön kell szónom a keleti birodalom és egyház csodálatos szimbólumáról a Hagia Sophiáról. Ez is idegen kézre jutott, de mennyire másként, mint a "San Pietro".

"Konstantin császár a nyugati hatalmakhoz fordult segítségért, de V. Miklós pápa nem volt rábírható, hogy segítséget küldjön ... Segítséget csak azzal a feltétellel volt hajlandó küldeni, ha a bizánciak visszatérnek Rómához, de az ortodox lakosság hallani sem akart róla. Az utolsó ostrom előtt II. Mohamed felszólította a császárt, hogy hagyja ott a birodalom trónját, vonuljon vissza a Peloponnészoszi-félszigetre ahol biztosítja számára az önálló uralkodó státusát. A császár, történelmi és hazafias felelőssége tudatában, megtagadta a visszavonu lást és elkötelezte magát népe mellett. Elrendelte, hogy litániát tartsanak a városfalakon és a város minden templomában. Ezen a litánián, a lakosság nagyja részt vett. Szentképeket, ikonokat, tárgyakat tartva imádkoztak a város megmenekülé séért. A fejedelem összegyűjtötte vezéreit, tábornokait és elérzékenyítő, de egyben lelkesítő beszédében arra kérte őket, hogy minden csepp erejükkel azon legyenek, hogy a török támadást véglegesen visszaverjék. A Hagia Szophia templom ban tartott mise után a fejedelem a város falain töltötte az egész éjszakát, bátorítva a harcosokat, végül maga is beállt a város védelmezői közé a Szent Romanos kapunál. ... Mohamed janicsárjai ... nyitva találtak egy kiskaput, a Kerkoportát, és ezen keresztül bejutottak a várfalak mögé. Ugyanabban az órában halálosan megsebesült Konstantin császár is, és ahogy kívánta, hazájának védelmezése közben halt meg. Holtteste körül olyan ádáz tusa folyt, hogy egész halmok vetődtek egymásra. Végül e testhalmokon keresztül a törökök, akiket feltartóztatni többé nem lehetett, behatoltak a városba. A törökök Konstantinápoly ba való bejutásuk után, három napon keresztül elképzelhetetlen pusztítást és öldöklést vittek véghez. A janicsárok betörték a Hagia Szophia kapuit és a bemenekült tömeget lemészárolták, a szent tárgyakat meggya lázták. Aki megmenekült, azt elhurcolták rabszolgának. Egy ma is élő mítosz szerint amikor a törökök betörtek e csodála tos és egyedülálló templomba, Bizánc nagyságának e méltóságos jelképébe, a pap misét tartott. A kelyhet tartó pap mögött megnyílt a fal és a papot elnyelte. A mítosz szerint ha Konstantinápoly ismét felszabadul, akkor a fal megnyílik és kiadja magából a papot, aki majd ott folytatja a misét, ahol 1453. május 29-én abbahagyta. És akkor majd felébred a megkövült fejedelem, aki az Arany Kapu alatt alussza örök álmát és a törököket egészen napkeletig kergeti." 

Nem szokásom meghatódni olvasás, ill. írás közben, de most más a helyzet... Eszembe jutnak Szondy, Zrínyi és Dobó. Csakhogy ők várkapitányok voltak, akiknek - miként a hajóskapitányoknak - erkölcsi kötelességük a hajóval együtt süllyedni. A császárok nem kötelesek közkatonaként birodalmuk romjai alá temetkezni. De ő elsősorban nem császár, hanem spártai szellemü görög volt. Talán egyesek emlékezni fognak a leghíresebb ókori sírversre Szimónidész epigrammájára, amelyet a Thermopülai-nál elesett spártai katonák emlékére írt.


Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak,
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

Ha valaha időszerü volt Konstantinápolyt felszabadítani és a törököket egészen napkeletig kergetni, most időszerü lenne. Törökország mai ura, a Nyugat jóvoltából, a világ sőt a világtörténelem legaljasabb politikusa Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök, akinek vezetése alatt Törökország a közelkelet elleni zsidó-amerikai agresszió legfőbb támaszpontja.

De mi kövessük most a görög-keleti-ortodox vallás, ill. egyház sorsát. Ennek a hármas szókapcsolatnak valahogy rossz a hangzása, csak azt nem tudni miért. Az ortodox keresztények önmeghatározása szerint "az ortodoxia az egyetemes kereszténység egyetlen legitim örököse, amely egyedüliként őriz te meg Jézus és a 12 apostol tanításait változtatás nélkül, úgy ahogy ezt a hét egyetemes zsinat meghatározta." 0

Itt és most kell szólni a zsidóság és a görögség, avagy a görög kultúra és a zsidó "kultúra", több évezredes viszonyáról. Az apostolok Cselekedeteinek 9. fejezetében olvasható, hogy "mikor Nagy Sándor meghódította az akkori világot, nyomában mindenütt létrejöttek a görög kultúra fellegvárai. Ezek a görög kulturális központok hatalmas befolyást gyakoroltak abban az időben. Később a római birodalom meghódította Görögországot; a görög kultúra azonban, mindenekelőtt ezen fellegváraknak köszönhetően, továbbra is fennmaradt, sőt mi több, nagyon fontos és befolyásoló szerepet játszott az egész akkori világban. A görög kultúrában rendkívül fontos szerepet kaptak a művészetek. Ezzel szemben a zsidó kultúrában a törvények foglaltak el kiemelkedő helyet. A zsidók nagyon szigorúak és törvényeskedők voltak, a törvények voltak számukra a legfontosabbak. Ezért a zsidók és a görögök között kulturális ellentétek uralkodtak. Maga Izráel is megosztott volt.A szadduceusok a görög kultúrát tették magukévá. A farizeusok ezzel szemben a zsidó kultúrához ragaszkodtak. Ahhoz tehát, hogy valaki valóban 'szolgálni tudjon a zsidók felé' abban az időben, otthonosan kellett mozognia nemcsak a zsidó, hanem a görög kultúrában is. Isten Pált választotta ki eszközként erre a célra. Pál Tarzuszban született, amely a görög kultúra egyik központja volt, és egészen 14 éves koráig itt élt. Annak ellenére, hogy Pál héber volt a héberek közül, vagyis a szülei nagyon komoly farizeusok voltak, Pál barátai, játszótársai, ismerősei mégis mind görög kulturális háttérrel rendelkeztek. Tehát jól ismerte a görög kultúrát. A szülei azonban, amikor betöltötte a 14. életévét, annak érdekében, hogy mintegy megóvják őt a görög kulturális hatásoktól, elhatározták, hogy nem Kis-Ázsiában küldik egyetemre, hanem inkább Jeruzsálembe küldik tanulni, mégpedig Gamáliélhez, aki korának legnagyobb és legismertebb tanítója volt, és maga is a farizeusok közé tartozott.Pál tehát Jeruzsálembe ment, és ott szívta magába a farizeusok által közvetített kultúrát."

Visszautalva arra, amit Szent Pálról fentebb írtam, mostmár levonható az a következtetés, hogy Róma falai közé is bevontattak egy (trójai) falovat. Abból azonban nem görögök, hanem zsidó farizeusok özönlöttek ki, akik megölték Róma krisztusi keresztény szellemét.

Na és mi lett a görög-keleti-ortodoxiával? Megyszünt, amikor becsukott a bizánci bolt? Egy fenét! Odább állt egy házzal. Hová? Hát Moszkvába!

Nem újkeletü az u.n  harmadik Róma-elmélet, az orosz ortodoxia küldetés-elképzelése. Erről a következőket írja a Katolikus Lexikon. "Filofej pszkovi szerzetes szerint Moszkva a harmadik Róma - negyedik Róma pedig nem lesz! Az egykori birodalom megtestesítője, az első Róma eljátszotta egyetemes küldetését. Szerepét átvette a második Róma, Konstantinápoly, mely szintén alkalmatlannak bizonyult az egyetemes krisztusi küldetés végrehajtására. Következik a harmadik Róma, Moszkva, mely felelősséget vállal az egész kereszténységért ... Konstantinápolynak II. Mohamed szultán zsákmányává válásában az oroszok Isten büntetését látták. Filofej elmélete nem érintett teológiai és kánonjogi vitákat, nem igényelt dogmatikai szabályozást, hanem kifejezetten állami-egyházi, szervezeti és hatalommal szentesített igazgatási-irányítási feladatokat fogalmazott meg, a moszkvai nagyfejedelem számára. Elméletét az ortodox egyház hivatalos programjává fogadta. 1551-ben a 'Százcikkelyes zsinat'  az elméletet a moszkvai állam külpolitikai programjává tette."

IV. Iván volt ekkor a cár, aki nem óhajtotta teljesíteni Filofejnek azt a kívánságát, hogy a világi hatalom rendelje magát alá az egyházi hatalomnak. Moszk va ekkor nem volt képes a harmadik Róma szerepre. Ebből a Katolikus Lexikon arra a kárörvendő következtetésre jut, hogy Filofej elmélete megmaradt utópiának. Akkor...

A történelem többszáz évig fektette a témát.

Az 1917-es Dicsőséges Nagy Októberi Zsidóforradalom kemény csapásokat mért a Pravoszláv Egyházra. "A Lenin vezette 1917. novemberi bolsevik forradalom győzelme után drámai fordulat játszódott le a hatalmas orosz birodalom egyházpo litikájában. Az államhatalom, amely addig a legfőbb támasza és bőkezű támogatója volt az ortodox államegyháznak, hirtelen a legfőbb ellenségévé vált. A bolsevik rendszer nemcsak kíméletlenül kifosztotta, kirabolta az egyházakat, hanem megkísérelte a teljes fizikai felszámolá sukat is."

Lenint és bősz zsidajait azonban bedarálta a "sztálini ellenforradalom". És mi sült ki ebből? Nem fogják elhinni! Napjainkra divattá lett a "pravoszláv sztálinizmus". Szaltikov atya nyilatkozik erről a "Pravoszláv Szemlében". Vicces? Elismerem, annak - látszik ...

A cikket nem akarom ismertetni. A lényege az, hogy az oroszoknak eszükbe jutott valami.
"A pravoszláv sztalinisták koncepciójában kifordított formában megtalálhatók az Ortodox Egyház tanításának bizonyos eszkatologikus (a dolgok végkimenetelét jelölő) elemei. Ennek lényege Oroszországnak a világtörténelem végső szakaszában betöltött eszkatologikus szerepéről szóló tanítás. Létezik egy elterjedt képzet, aminek spirituális-történelmi alapjai vannak, miszerint a világ sorsa szorosan összefonódik Oroszországgal, amelynek, természetesen, hatalmasnak és orthodoxnak kell lennie. Oroszországnak kell ... visszatartania az uralomra törő anti krisztust."

Először Putyinnal és az Orosz Pravoszláv Egyházzal akartam kezdeni, de közben kiszúrtam Szaltikov atyát...

Következzék hát az "új szövetség"! Putyin e téren is nagyban játszik. Nem elégszik meg a moszkvai pátriárkával. 2013. 07.25-én a Kremlben találkozott 15 ortodox egyházi vezetővel, köztük Kirill moszkvai pátriárkával. A magas tárgyaló felek egyetér tésre jutottak abban, hogy az orosz állam és a világ ortodox egyházai segíteni fogják egymást.

Most, hogy az orosz állam istenigazából hozzálátott a Birodalom helyreál lításához, disszonás hangok is megszólalnak. Maga Kirill pátriárka is fenntartásokkal él. Ukrán Pravoszláv Egyház cserkaszi metropolitája Szofronyij pedig egyenesen „banditának” nevezte Putyint ukrajnai politikája miatt.

Ami az elképzelhető jövőt illeti.

A világpolitikában "helyzet" van, amely megoldást igényel. A "kapitalista demokrácia képtelennek bizonyul a problémák kezelésére. Ennélfogva a nem kapitalista Oroszország világpolitikai szereplehetőséghez jut, az alábbi paradigmákat követve.

Oroszországnak valamiféle új erkölcsi világrendet kell létrehoznia, mert ez az élet mozgatója, fenntartója. Ebben segítséget remélhet a Pravoszláv Egyháztól. A tömegek támogatását azonban csak akkor nyerheti el, ha az ország és a szerveződő államszövetség gazdaságát nemzeti (!) szocialista (!) alapra helyezi.

Előbb - utóbb ebben a kérdésben is le kell tennie a garast.

2014.03.30-án helyeztem el Facebook oldalamon az alábbi írást.

"Honlapom 'átkozott sarka' Az Eszmei Magyar Nemzeti Szocialista Párt Programja.Írásomat teljes értetlenség fogadta, amely hallgatásban, gúnyolódásban, vagy gyalázkodásban fejeződött ki. Honlapom 'hozzászólások' rovata aféle szemétládává degradálódott. Ezért kénytelen voltam leállítani.Az írást nem vettem le, abban a szilárd meggyőződésben, hogy a témát napiredre tűzi az ÉLET! Nos, a szellemi jégcsapok végén apró vízcsöppek jelentek meg. Ettől még nem lesz árvíz, de azt jelzi, a klíma megváltozik. Most olvastam egy szemita (!) ujságban Anton Sehovcov 'szélsőjobbkutató' véleményét az orosz hatalom és politika átalakulásáról. Eszerint az új orosz (!) szocializmus (!) építéséhez új típusú emberek, egy hősökből és forra dalmárokból álló új osztály kell. Egy orosz nemzeti (!) forradalom (!) készül. Az oroszok vágynak arra, hogy tevékenyen részt vehessenek valami magasztos dolog építésében, hiszen mindaz, amit a jelenlegi politikai-társadalmi berendezkedés kínál számukra, vagy túl archaikus (nemzeti-patriotizmus), vagy unalmas és cinikus (liberalizmus).Az agresszió, a túláradó érzelmek és a fegyelem, az akarat, a fanatizmus és irónia egyaránt feltörőben vannak a nemzeti forradalmárok keblében – az ifjú és dühös, félelemet nem ismerő és szenvedélyes fiatalokban, akik nem ismernek határokat. Számukra az építés és rombolás, a vezetés és engedelmesség, a nép ellenségeitől való tisztogatás (!) és a gyengéd gondoskodás az öregek és gyerekek irányába (!) – egyaránt örömet jelent. Véresen (!) vágynak a hatalomra. Tudni fogják, hogyan bánjanak vele.
Ha ez nem nemzeti szocializmus, akkor mi a jófene? Erről itthon (még) nem lehet beszélni, hisz a 'szélsőjobbos', hungarista, nyilas csőcselék pápistább a pápistáknál és jobban ragaszkodik a 'szentkoronához', mint annaidején IV. Károly a puccsista habsburg. Az átlagolvasó figyelme pedig simán átsiklik az amúgy unalmas téma fölött.Ez jellemzi azt a diskurzust is, ami ezen a Facebook oldalon folyik.Ezen nem tudok változtatni. A győzködésbe belefáradtam. Így hát malmozok kissé a hasamon és figyelem a lapjárást. Mindenkinek nyugodalmas jóccakát!"

2014.04.07

Sz. Gy.

 

Megosztás