Az első számu közellenség. 

Miért? 

 

 

 

 

 

Ha valaki cikkeimet olvasgatja az a gyanúja támadhat, hogy mániámmá vált Orbán. Lehet, de van benne rendszer... Az eljövendő "szép új orbáni világ" víziója nyomaszt, amelyet a mellékelt nagyméretü kép szemléltet..

Ha valaki a nemzet, de akárcsak szerettei vagy önmaga sorsán töpreng, két téma körül keringhet. Az egyik a gazdasági válság, a másik a zsidó behatolás.

A szociál - liberális politikai csoport ezekhez való viszonyulása egyértelmű. Ha csak annyit mondok az egyikről, hogy "Bajnai csomag", a másikról pedig a annyit "Elie Wiesel show a Parla mentben", mindenki előtt minden nyomban világos lesz. Vagyis az, hogy miben utaznak a szocik és miben mester kednek a liberálisok, külön - külön és együtt. Ez az áttekinthetőség jelentős mértékben csökkenti a részükről fenyegető veszélyt, annál is inkább, mert leszálló ágban vannak és rövidesen eltünnek a politikai balfenéken - legalábbis egyidőre.

A pénzügyi és faji háttérhatalom elsősorban már nem is velük, hanem a "konzervatív nemzeti (!) jobboldallal" és annak vezérével Orbán Viktorral számol. Orbán a - felcsúti kvalitásu - illuzionista, viszont egyformán hazudik ha szól, ha hallgat, ha állít ha kérdez, ha vidám, ha bánatos, ha jön, ha megy... Sokszor megírták már, hogyan váltogatta fedőszíneit miközben megtette az ultraliberális tábor szélsőséges szárnyától a mérsékelt - konzervatív politikai platformig vezető kacsakaringós utat. Ez az út most a csúcs felé ível. Ebben rejlik a nagyobb veszély.

Manapság már nemzeti színekben pompázik és olyan szekértolókkal veszi magát körül, akik nemzeti karizmájuk alatt nem szégyellik Orbántól kapott, vagy remélt pecsenyéjüket Orbán rezsóján megsütni. Voltaképp ez is rendben volna, hisz a honi "írástudók árulása" úgyszólván esszenciális eleme minden külső elnyomásnak.

A probléma a "hogyanban" van. Egy korábbi kommentáromban - 
Paradigmaváltás - szót ejtettem arról a konferenciáról, amelyet "Van kiút felekezetközi rendezvény sorozat", névvel a Barankovics Alapítvány "izraelita műhelye" szervez. E haknisorozat debreceni előadására 2009 októberében került sor. Kósa Lajos debreceni polgármester védnöksége alatt. Orbán nem volt jelen, de szolidaritásáról biztosította a konferenciát.

A helyi orgánumok tudósításaiban feltünt és idéztem is a következő kitételt.

"Ellentétben a cinikusok tétlenségbe taszító véleményével - igenis van kiút a hazánkat, sőt a magyarság egészét sújtó szellemi, erkölcsi, gazdasági, politikai válságból. A válság ténye aligha vitatható, mibenléte is egyre láthatóbb, a kivezető út feltárása azonban hosszú időbe telik és folyamatos együttgondolkodást igényel. Ez a gondolkodás, a politikai jobboldal zsidó-keresztény gyökerű polgári értékei mentén, nem most kezdődött, de ennél is fontosabb, hogy szélesedő mederben folytatódik és egyre több fogódzóval szolgál. Szilárdítja az embereket abban a meggyőződésükben, hogy csak az istenbe vetett hit és a többi ember iránti cselekvő szeretet által lehet esélyünk a megtévesztő hatalom ellen. Az orvosság megvan: a 'Biblia' a lenyomata annak, hogy válságos helyzetekben az Isten mindíg megszólalt és adott kiutat."

Ez nem kevesebbet jelent, mint arra irányuló világos törekvést, hogy a keresztény emberek gondolkodását ismét a Biblia, helyesebben a Tóra, labirintusaiba tereljék. Ez rosszabb [lenne], mint a dicső "keresztény középkor" az inkvizíció máglyáíval, az orgiázó Borgiákkal, a jópénzért árusított búcsúcédulákkal, stb. Azért is rosszabb lenne, mert az egykori zsidóégető pápák helyén már II. János Pál és XVI. Benedek tartanak bünbánatot a rabbik előtt, nem is beszélve Magyarországról, ahol zsinórban egymásután három zsidó prímás - egy egész szett - erősíti a "hit" judeo vonásait a kereszténnyel szemben.

Talán nincs a világon olyan írásmű, amely a manifeszt őrültséget szépprózában ábrázolná. Kivétel Gogol: "Egy őrült naplója" c. monodrámája, amelyről ezt írja a kritika.

"Az őrületnek és a valóságnak a "ténye" egymásról lehánthatatlanul jelennek meg az Egy őrült naplója című elbeszélésben, melynek hőse nem egyszerűen szeretni akar, hanem egy tábornok lányát kívánja szeretni. A társadalmi megalázottságának, kiuttalanságának következménye az a fajta "lázadás", mely az őrületbe kergeti, s amelyben egyúttal vágyálmai is megfogal mazódnak. A társadalmi korlátokat az őrület groteszk formában feszegeti, s Gogol az őrült logikája révén, az egyedi eset általános okozati összefüggéseibe hatol be. Ez az elbeszélés is Gogol realista periódusában született."

A Tóra ezzel szemben "szent" könyv. Egyben a kollektív elmebaj dokumentuma, ha sorait valóságnak, erkölcsi, ill. jogi normarend szernek, politikai programnak ill. katonai szabályzatnak kell tekinteni, ahogy a zsidók tették eddig és Orbán csahosai - csuhásai is teszik, tenni próbálják mostantól fogva.

 

A Tórának minden része tanulságos. Köztük is legtanulságosabb talán az "egyiptomi affér" [kivonulás]. Mielőtt, a Tóra helyett a Károli féle Bibliából, idéznék [nem kell félni, nem lesz túl hosszú és nem fog fájni] csupán villanó fényt bocsájtok a névtelen fáraó és tárgyalópartnere Mózes alakjára. Hogy ezt tegyem, úgy kell tennem, mintha készpénznek venném, hogy a zsidók tényleg voltak és raboskodtak Egyiptomban, továbbá, hogy Mózes létező személy, aki a tűz, illetve felhőoszlop nyomában baktatva, az Úr által folyamatosan utasítgatva, végülis kivezette népét arról a helyről, ahol állítólag dolgozniuk kellett.

Azt tudjuk, hogy Egyiptomot többezeréves fennállása alatt valóban fáraók igazgatták a papság segítségével [akik azon felül mérnökök, csillagászok, orvosok, stb. is voltak] és hogy Egyiptom a kultúra olyan magas fokára hágott, hogy alkotásaikat ma is lélegzetfojtva bámulja az utókor, annál is inkább mert máig sem sikerült megfejtetni egyes létesítmények létesitésének titkait.

Ha hihetünk a Tórának, egy korábban pusztában kódorgó félvad horda munkárafogása miatt, az Úr elhatározta, hogy megleckézteti a kevély fáraót és kedvenceinek további negyven évi pusztai kódorgást nyújt jutalmul, ha hallgatnak rá. De mi ebben a rezon? Jobb ha hagyjuk... A téma nem a fáraó kényszerítésének ténye, hanem annak módja. 

Az Úr mindenekelőtt agymosásra fogja Mózest, aki egyáltalán nincs feldobva a rárótt feladattól. Idézek a purparléból. [Kivonatosan!!!]

Ja! Még annyit, ha az Úr mindenható, ahogy ezt magáról minduntalan hangoztatja is, úgy szabadságában állt eszközeit megválogatni. Ezt meg is tette (?). A Tóra árulkodó, csak azt nem lehet tudni, kit jellemez: az "Urat", vagy azt a népet, amely a históriát papírra vetette és annak tanítását vakon követi mind a mai napig?


3,10 Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.

Az Úr előre tudja tehát, hogy a fáraó nyakas lesz és el kell rajta verni a port. Ez oké, mert a mindenható mindentudó is oda és vissza egyaránt. Nyilván azt is tudnia kellett, hogy a fáraót istenként tisztelte és rettegte a népe. És mit tesz isten, az "Úr" egy nyilván mosdatlan és büdös kecskepásztort küld tárgyalni, aki ráadásul dadog is. Ha elképzeljük az elképzelhetetlent, hogy egy ilyen alak egyáltalán a fáraó elébe járulhat, nyilvánvaló hogy az ultimátum elfogadhatatlan. A követküldés tehát provokáció.

3,20 Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.

4,1 Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.

Az "isteni provokáció" annálfogva is nyilvánvaló. hogy az "Úrnak" tudnia kellett [volna], hogy a követeket már abban a korban is "akkreditálták". De nem ez a lényeg! A követeknek, főleg akik kérni mentek, értékes ajándékokat kellett vinniük és az uralkodó lába elé teríteniük. Mivel volt ez a szerencsétlen elengedve? Nyilván semmivel...

Viszont speciális kiképzést kapott arra, hogy a cirkuszi szemfrényvesztőket és csepűrágókat is megszégyenítő mutatványokkal kápráztassa el, vagy íjessze meg a fáraót.

4,2 Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.

4,3 Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.

4,4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.

4,5 Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.

4,6 És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.

4,7 És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebeléből és ímé ismét olyanná lőn mint teste.

4,8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.

4,9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.

4,21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam...

Az "Úr", mindenhatóságánál fogva, nem számíthatott arra, hogy ezek a hókusz - pókuszok meglágyítják a fáraó szivét. De ennek elenyészően csekély valószínűségét is ki akarta zárni.

Figyelem! Most következik az a logikai és erkölcsi gondolatficam, amelynek alapján értehetővé válik a Tórán kivűl a Talmud, a Cion Bölcseinek Jegyzőkőnyve és egyáltalán a zsidó gondolkodás, ill. mentalitás szörnyűsége, rútsága.

... én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.

Ez nem egy véletlen elszólás, hanem vezérmotívum, amely ebben a részben refrénként többször ismétlődik!

Az Úr célja tulajdonképp nem a fáraó, hanem a miben sem vétkes egyiptomi nép gyötrése. Az isten-fáraó nyilván nem konzultált népével arról, menjenek e a zsidók, vagy maradjanak. Dehát nem csupán az egyiptomi, de a zsidó nép is megszenvedte az Úr gonoszságát.- 

5,22 És visszaméne Mózes az Úrhoz és monda: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel! Miért küldél engem ide?

5,23 Mert attól fogva, hogy bemenék a Faraóhoz, hogy a te nevedben szóljak, rosszabbul bánik e néppel; megszaba dítani pedig nem szabadítád meg a te népedet.

Jellemző az úr reagálása erre a helyzetjelentésre. 

6,1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Majd meglátod mit cselekszem a Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kell őket elbocsá tani és hatalmas kéz miatt űzi el őket az ő földéről.

A fáraó önkéntes belátásának tehát nem juthat szerep ebben a piszkos játszmában. Csak kényszer alatt cselekedhet. És mit cselekedhet? El kell űznie (!) a zsidóket Egyiptom földjéről, negyven évig tartó vándor lás végett.

Egyre erősödnek azok a hangok, amelyek szerint Hitler is aféle fáraó volt, aki inkább az "Úr" gonosz terveit valósította meg, mintsem a sajátját. Terveim szerint erre a "pikáns" témára visszatérek. Az anyagom meglenne hozzá, csak valakinek meg kéne írni...

A továbbiakban az épületes történet visszakanyarodik az "isteni" bűvészmutatványokra.

7,8 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak mondván:

7,9 Ha szól hozzátok a Faraó mondván: tegyetek csudát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz.

7,10 Beméne azért Mózes és Áron a Faraóhoz, és úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala; veté Áron az ő vesszejét a Faraó elé és az ő szolgái elé, és kígyóvá lőn.

Az is kiderül, hogy a fáraó is bevetette a saját bűvészeit, de azok alulmaradtak az "Úr" illúzionistáival szemben.

7,11 És előhívá a Faraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Égyiptom írástudói, úgy cselekedének az ő titkos mesterségökkel.

7,12 Elveté ugyanis mindenik az ő vesszejét és kígyókká lőnek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét.

Hogy egy ilyen "udvari vetélkedő" rendezése mennyire valószínű, ne firtassuk.

7,13 És megkeményedék a Faraó szíve és nem hallgata reájok, a mint megmondotta vala [helyesebben előre megkártyázta vala], az "Úr".

7,19 Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és nyujtsd ki kezedet Égyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Égyiptom egész földén, mind a fa-, mind a kőedényekben.

7,20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, a mint az Úr parancsolta vala. És felemelé a vesszőt és megsujtá a vizet, a mely a folyóban vala a Faraó előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változék a víz, a mely a folyóban vala.

7,21 A hal pedig, a mely a folyóvízben vala, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az Égyiptombeliek a folyónak vizéből; és vér vala az egész Égyiptom földén.

Ezt úgy mondják, a legaljasabb környezetkárosítás, amely elsősorban nem a fáraót, hanem az ártatlan népet sújtja, persze csak az egyiptomit, mert az "Úr" ekkorra kimódolta s szelektív csapásmérést [most a "modern" Izrael mesterkedik ilyesmivel]. Az "Úr" vérrel (!) jelöltette meg a zsidók házait és...

12,27 Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula. Érdekes,. a zsidóknak nem volt véres a víz és büdös a hal? De hagyjuk.

Aztán volt még - schlagwortokban említve - békák, ártalmas férgek, döghalál, jégeső, sáskák és a csúcs: minden egyiptomi elsőszülött halála! Erre még visszakanyarodok!

Végül elindulhatott a zsidókaraván. Azt hihetnők, a fáraó már köpött egyet, menjenek a büdös francba, ha már ennyi baj van velük, hasznuk meg semmi, lévén "munka-migránsok". De nem! Az "Úr" csak rövid bambulást bocsájtott reája, amint a későbbiekből kitetszik.

13,18 Kerülő úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földéről.

Nyilván tudta, negyven évig fognak még - az ő dicsőségére - kóricálni. Mért kellett még azon felül kerülni is? Rejtély. 

13,21 Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.

13,22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.

Az e korban élt népek közül egyesek már a világtengereket szelték kis vitorlás lélekvesztőiken. Tudtak tehát navigálni, a nap járása, a csillagok állása szerint. A dadri ezek szerint nem tudott navigálni. Ezt nem csodálom. De az "isteni navigációt" se értem. Azért volt rá szükség, hogy a választott nép negyven évig keveregjen a sivatagban, mint a gólya fos? Ennyi év alatt akkor is eltrafálták volna az ígéret földjét, ha csupa vakból, ill.- csökkentlátóból verbuvá lódik a menet.

Még valamit nem értek. Olyan szépen kimutattam, a Holocaust megtörténtének tanusítása végett (!), hogy Auschwitz és az odavezető út viszontagságait nem bírhatta ki egy olyan populáció, amely gyerekekből, betegekből és öregekből is áll. Persze, a Tórában az is benne van, hogy volt útközben zsanna, manna, meg fürjek. De a klíma! Azon a tájon ötven fok lenne árnyékban, ha lenne árnyék. Katonakoromban egy bükki menetgyakorlaton vonszolva magunkat valaki bezengte, hogy eltévedtünk. Úgy összement az egész szakasz, mint a szar. Persze, ha oszlop van, akkor esetleg más. A katonai menetoszlop ezek szerint nem elég strapabíró...

14,8 És megkeményíté az "Úr" a Faraónak, az égyiptomi királynak szivét, hogy űzőbe vegye az Izráel fiait; Izráel fiai pedig mennek vala nagy hatalommal. Ez nem keményítés! Felrugdosta a vérebet és elindította, az "Úr".

14,16 Te pedig emeld fel a te pálczádat és nyújtsd ki kezedet a tengerre és válaszd azt kétfelé, hogy Izráel fiai szárazon menjenek át a tenger közepén.

14,21 És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek.

14,22 És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felől

Ezek szerint csak rosszindulatú élcelődés, hogy Mózes azért ment egyenesen keresztül, mert szégyellt velük a parton menni...

14,26 És szóla az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tengerre, hogy a vizek térjenek vissza az égyiptombeliekre, az ő szekereikre s lovasaikra.

14,27 És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, és reggel felé visszatére a tenger az ő elébbi állapotjára; az égyiptom beliek pedig eleibe futnak vala, és az Úr beleveszté az égyiptomiakat a tenger közepébe.

14,15 És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.

 

Ha valaki ezek után azt hinné, hogy nem tudok visszakanyarodni Orbánékhoz. téved.

Volt már egy makacs kísérlet arra, hogy a magyarság agyába betápláljanak egy másik marhaságot: a Holocaust miatti kollektív bűntudatot, legalább hetedíziglen. Kertész Imre nobeldíjas és elvbarátai kísérletezetek ezzel egy darabig. Aztán a jelek szerint rájöttek, fölöslegesen pofáznak, így abbahagyták. Kertészt pl. teljesen megértem. Ő egy olyan jakhecz, akinek  magyargyűlölete nem gyógyítható. Olyannyira nem, hogy inkább a németek között érzi jól magát, akik pedig elfüstölték a pereputtyát. Jól teszi. Itthon meg tisztább nélküle a levegő.

És most vissza Orbánhoz!

Komolyan hiszi ez a felcsúti Maradona, hogy ami nem ment "Szent" Istvánnak, Kollonicsnak, vagy akár Pázmány Péternek, az neki - épp neki - menni fog? Azt hiszi, nem látjuk, hogy egy kapura focizik a szociálliberálisokkal. Ő ugyanolyan zsidószolga, mint Bajnai. Csak azért nem zabálták együtt a Parlamentben a hollóházi porcellánból a kóser kaját, mert ők - úgymond - politikai ellenfelek. Ha ez nem lenne, akár az ölébe is ültethette volna az Ország házban Köves Slomót, hogy nagyobb darab látsszon ki belőle a mélymagyar fotelból.

Nem! Orbán egy üres kamra ajtaja előtt toporogva várja a belépőt egy olyan banda élén, amely külön - külön és együtt véve semmivel sem különb azoknál, akik onnan most kioldalognak. Olyan emberekről van szó, akik Orbán korábbi pünkösdi királysága alatt bizonyították, könyökig enyves a kezük.

Hatalomra kerülve ugyanúgy megutáltatják magukat, mint Gyurcsány és elvtársai. Hát persze, sok a hülye magyar, aki még mindíg azt hiszi, Orbán a miniszterelnök. Ezeknek mindegy.

2009.12.12

Sz. Gy.