Ex libris Konrád György

Kosher génkoktél
 

Egyre gyakrabban érzek olyan késztetést, hogy kommentáljam saját kommentáromat... Ez alighanem sizofrén tünet (?). Nem tehetek róla, hogy az egyik énem már leír egy szöveget, mire a másik rájön, mit kellett volna írni.
Így vagyok most is
"Szintetikus nacionalizmus" c. cikkemmel, amelyben szót ejtettem Konrád György "Áramló leltár" c. könyvéről. [A fenti linkről a cikkre ugorhat aki akar.] Itt és most csak egy mondatot idézek a műből. "A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk termé szetét is összeadjuk abban a génkoktélban (!), amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést." Mielőtt megvádolna valaki, hogy egy mondatot kiemelek a szövegösszefüggésből, ezáltal meghamisítom a mondanivalót, jelzem: "A mondat beszéd, a közlemény természetes egysége, amely a beszélőnek egy valóságra vonatkoztatott, kerek tudattartalmát, és ehhez való állásfoglalását fejezi ki, s amelyet a nyelvtani szerkesztés és hanglejtés viszonylagos lezártsága jellemez." Ez a mondat olyan mint a csepp, amiben benne van a tenger. Benne van Konrád, aki nem is olyan régen még a könnyűdrogok legalizálása mellett kardoskodott. E drogokkal - gondolom - a gójokat, különösen a fiatal gójokat, próbálta boldogítani. [Köztudott ugyanis, hogy akiben egy löket koktél van, nem drogozik, mivel vallása tiltja.]

A "génkoktél" kifejezés olyan új fogalom, amit a nagy író alkotott - méltón régi nagy híréhez. E fogalom két ismert szó konrádi szintézise, amelynek értelmezéséhez az összetevőket analizálni kell. A "koktél" élvezeti cikkek keveréke (!!!), amely ízletesebb, mint a felhasznált alapanyagok külön - külön. Ezt rögtön megértettem és, saját szellemi szintemre degradálva, szemléletessé is formáltam. Eszembe jutott ugyanis, amit egy kis kurva mondott a televízióban [vélhetőleg a Napkeltében - ott vigyorog a legtöbb csinibaba, főműsoridőben], hogy szivesen lefeküdne Fekete Pákóval, mert szeretne egy kis "capuccino gyere ket". Kétségtelen, hogy Pákó a magyar mezőnyben a legeredményesebb génkoktél készítő [mixer], a maga tizenhárom porontyával. A gén [DNS] pedig az élőlények "tervrajza" tulajdonságaik hordozója. A fajokat génszerkezetük eltérő sajátosságai különböztetik meg egymástól. De ez egy szerfölött kényes téma, ha az emberi fajokról van szó. Ezt mi sem bizonyítja hitelesebben, mint Dr. Watson életútja. [Mint tudjuk ő és Crick fedezték fel a dezoxiribonukleinsavat, azaz a DNS-t.]. Watson - Doctor DNS - kőbelépett szegény és ez karrierjébe került, Nobel díj ide, Nobel díj oda. "... Másfajta tudósképet alakított ki magáról Watson. Ő a zseniális kutató, aki jó helyen van, jókor, a szerencsének köszönheti Nobel-díjas felfedezését. Lega lábbis ezt sugallja magáról. ... Saját intézetében a szigorú, fegyelmezett kutatói munkát követelte meg. A múlt időt az a botrány indokolja, melynek következtében ... a Nobel-díjas tudós lemondott a Cold Spring Harbor Laborató riumban viselt kancellárságáról. 2007 őszén 'egy interjúban kijelentette ugyanis, hogy a feketék kevésbé intelli gensek, mint a fehérek'. Bár Watsonnak korábban is voltak hasonló, provokatív megjegyzései, és ezt a kijelenté sét visszavonva bocsánatot kért, az eset akkora vihart kavart, mely a tudós visszavonulásához vezetett. [Stop] És most előáll egy - a hasonszőrüek által sztárolt - író, aki a saját "szakmájában" sem lett nobeldíjas, és kijelenti: a zsidó génkoktél garantálja, hogy a zsidók nem lesznek utcaseprők. Ez az undorító pökhendiség jellemzi azt a maroknyi csoportot, akik szellemi arisztokráciát játszanak - külföldön. Aki azt hirdeti, hogy ő és egész fajtája kiváló, ráadásul "hordozható" és "bárhol működtethető" tulajdonságok birtokosa, az nem magyar ember. A magyarság ugyanis magába öleli az utcaseprőket és az olyan írókat is, akiknek a kisújja is különb az egész Konrádnál.

Mindezek ellenére a pimasz  konrádi agyalmány legalább világosnak - látszott...


De jaj! A másik énem felől villámként hasított belém néhány mondat. Ezek pedig így szólnak.
"Nincsen a világon még egy nép, amely az utolsó két évezred folyamán oly keveset változtatott volna jellegzetességén, karakterén, mint éppen a zsidó. Másrészt egy nép sem ment ez idõ alatt nagyobb megrázkódta tásokon keresztül, mint a zsidó, és mindennek dacára változatlanul bontakozott ki az emberiség legnagyobb katasztrófáiból. Mily megrendíthetetlen élni akarást és fajfenntartási ösztönt tükröz vissza ez a tény!" Továbbá. "A zsidó vallás tanítása elsősorban a zsidó vér tisztán tartásának, vala mint a zsidók egymás közötti és a külvilággal [a nem zsidókkal] való közeledésének tana [Hitler: "Mein kampf" - 11 fej. Nép és faj.] Hát ez nem épp koktélrecept...

Tudom persze, hogy a zsidókérdést cikis csak Hitler felől megközeliteni... Szolíd forrásokból is kell meríteni. Ilyennek tekinthető Naftali Kraus "Az ősi forrás" c. könyve, amelyhez Dr. Schőner Alfréd főrabbi és Shlomo Marom izraeli nagykövet írtak előszót. [A könyv két forrásból idézget: a "Heti szidrákból" és az "Atyák bölcs tanításaiból".] A mózesi tanok egyáltalán nem a koktélkészítésről szólnak.
"Mózes nem egy megjegyzése aktuális, olyan mintha ma hangzott volna el ... Örökkévaló a te istened, bevisz téged az országba és elűzi előled a sok idegen népet ... és a kezedbe adja őket ... ne kössél szövetséget velük és ne kedveskedj nekik. Ne házasodj össze velük, lányaidat ne add fiaihoz, és leányát ne vedd a fiadnak ... mert az Örökkévaló haragja fellobban, és egyhamar megsemmisít benneteket." [232 - 233 old.] 

Persze nem csupán vallási elvek, hanem a zsidó törvénybe [chalacha] foglalt előírások is a fajkeveredés ellen hatnak. Naftali óvakodik attól, hogy e törvények szövegéből idézzen. Saját írott forrásaikról ugyanis eként vélekednek.
"... Nagyon nehéz, úgyszólván lehetetlen a Tórát hűen lefordítani, minden nüanszában pontosan visszaadni. Ezért voltak olyan bölcsek, akik azt mondták, hogy az a nap, amikor Ptolomeus lefordította a Tórát, olyan súlyos következményekkel járt a zsidókra nézve, mint amikor az aranyborjút csinálták." [259. old.] Nesze neked Károli Gáspár. Ezért nincs, nem létezhet, hitelesnek elismert fordítás a Talmudról sem. Teljesen fölös leges is lenne. A szent könyvek Ugyanis nem a gójoknak valók! "... Mindannyiunk jutalma azt jelenti, hogy mindazt, amit Ábrahám leszármazottai kaptak - vagyis a zsidók - a Tórát, a parancsokat, az isteni frigyet, a kinyilatkoztatást, a csodákat tulajdonképpen az egész emberiségnek kellett volna kapni. Mivel azonban vétkeztek, elvesztették a jogukat minderre, míg Ábrahám és leszármazottai ... maradtak az egyedül jogosultak az isteni ajándékra." [443. old.] Ebben az a vicces, hogy Naftali nem viccel...

Azért itt - ott elszólja kissé magát. "Amerikában ... a zsidók nagy része hagyományosan házasodik, vagyis szabá lyos chupát állít, rabbival, stb." [254. old.] Ezzel nincs is semmi baj, hisz a világi és egyházi esküvő nálunk is jól megférnek egymással. Csakhogy a világi esküvő érvényességét a zsidók nem ismerik el.

Innen jutunk el addig a pontig, ahonnan láthatóvá válik: a zsidóság a maga faji - vallási törvényeit szembe szegezi a befogadó társadalom törvényeivel és csak az előbbieknek hajlandó engedelmeskedni.

A kötelező katonai szolgálat vonatkozásában pl. a felfogás a következő.
"... Bölcseink szerint a Talmud tudósok [tálmidé cháchámim], vagyis a szellemi elit (!) is felmentést élvezett, mert az ő szellemi tevékenységük létfontosságú a nemzetfenntartás szempontjából." [247. old.]

Ennél sokkal épületesebbek azok a vallási és közjogi elvek, amelyeket Naftali "A Tóra igája" cím alatt tárgyal.

"Aki magára vállalja a Tóra igáját, az olyan mintha felmentették volna az állami és társadalmi kötelezettségek alól... A 'tanaita' ezen megállapítása nem csak egy jámbor óhaj, hanem ősidők óta érvényben levő zsidó jogszokás. ... Aki magára vállalja, hogy Tórát tanul éjjel nappal - azt felmentik az adófizetés alól úgy az állam, mint a hadsereg céljaira. ... Ahogy a sivatag nem fizet adót, úgy a Tóra tanulók sem adókötelesek." [344 - 345. o.]

Ezekkel az előírásokkal az égvilágon semmi baj se' lenne, ha a zsidók egy olyan államban élnének, amely a zsidó törvények szerint igazgatja saját polgárait. A probléma abból adódik, hogy a zsidóság diaszpórában él. Ezen "ősi jogokat" azonban - a lehető legteljesebb formában - érvényre kivánja juttatni a befogadó társada
lommal szemben, annak rovására, kárára is!

Ezt énekli meg Szolzsenyicin "Együtt" c. kétkötetes remekművében [I. Oroszok és zsidók a cári birodalomban, II. Oroszok és zsidók a Szovjetunióban]. A könyvet egy kommentárban méltattam, címe: "Zsidók és cionisták" [Nézze meg, aki ráér.]

Szegény Szolzsenyicin! Ő a zsidó dilemmát a józan ész és a keresztény erkölcs nézőpontjából próbálta megér teni, megmagyarázni, de úgy nem ment. A zsidóság "érthetetlen", antiszociális viselkedését meg sem próbálta a vallási alapokból levezetni és nem volt hajlandó a faji idegenség [inkompatibilitás] megjelenési formájaként felfogni.

De akkor vajon miért írsogál Konrád a zsidó "génkoktélról"? A napnál világosabb ugyanis, hogy "koktélt" csak fajkeveredés (!) hozhat létre, amit épp a zsidók nem tűrnek [lásd fent]. Mit jelent ez? Nem többet és nem keveseb bet, minthogy a "nagy író" masszív rasszizmusa egy képzavarból serkent zagyvaság, azaz marhaság.

Nem azért mondom, de az igazi nagy rasszista - Hitler - sokkal világosabban fogalmazott. A keleti élettér megszerzésének szükségességét pl. így indokolta.
"... Nincs egyéb hátra, mint hogy Oroszország rovására terjeszkedjünk. Ott a hajdani német lovagrendek hódító harcainak útján kell a német birodalomnak menetelnie, hogy a német fegyverek segítségével a német ekék új rögöket szánthassanak és a német nemzet kenyeret kapjon. Hát ez - így - nem jött be... A tízszeres anyagi és emberfölény "rideg matézise" érvényesült. Viszont, mi
nő ördögi fintora a sorsnak, manapság egy könyv hódít Oroszországban [és másutt]. Az amelyik a landsbergi börtönben íródott. De ez egy más történet.

Ami mármost Konrádot illeti. Ha valaki arképére néz, nem kerülheti el a figyelmét, hogy arckoponyája arány talanul nagy az agykoponyához viszonyítva. Ez azzal jár, hogy az ackoponyát fedő bőrfelület is terjedelmesebb az átlagnál. Ebből következne, ha szégyenkezni tudna, sok bőr sülne le a képéről. Erre nyilván nem lehet számítani. De vajon eszébe jut e azon gondolkodni, meddig élhet vissza - az ucaseprők türelmével? Arra már gondolni sem merek, hogy bocsánatot kérjen bárdolatlanságáért. Nincs is erre szükség, hisz nálunk az ilyesmik miatt nem kerekedik vihar, még egy pohár vízben sem.

2009.06.15 - 16

Sz. Gy.