Mottó.
"Ez a nép nem szereti, ha meghatározzák és minden meghatározásból kicsúszik, talán börtönnek érzi a rá vonatkozó
definiciókat, még akkor is, ha zsidók a szerzői."
[Konrád: Zsidókról. 34. old.]

 

 Folytatások: 21.05.05 A genetikusan alattvaló magyar c. írás folytatása. A mérce kettőssége.

 

Genetikusan alattvaló a magyar?

Zsidó definiciók.

A zsidók nem szeretik a rájuk vonatkozó definiciókat. Ám másokat nagyonis szeret nek definiálni, bennünket magyarokat meg különösen.

Ilyen definició a Kertész Ákosé „A magyar genetikusan alattvaló. József Attila talált mentséget: 'ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.' De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.”

Ugyanígy vélekedik rólunk Konrád György is a maga sokkal alattomosabb kifejezésmódján. Mindketten megátalkodott magyargyűlö lők [hungarofóbok], jóllehet a mindenkori magyar [vagyis zsidó] kormányzat elhalmozta őket az erkölcsi és anyagi elismerés min den jelével, eszközével.

Tévedés ne essék, ezúttal nem csupán az a célom, hogy kipellengérezzem ezt a két eltojtatott szemtelen zsidót. Ezt korábban több írásomban már megtettem. Most a vakcináért tülekedő nénymilliónyi magyar gyalázatos viselkedése láttán, azt is vizsgálni  aka rom, nincs e egyben-másban igazuk?

Konrád, a definiciókkal kapcsolatos ellenérzése dacára, maga is definiálja a zsidóság fogalmát, Honlapján ez olvasható.
"A zsidóságnak három markáns pólusa van: a vallási közösség, Izrael és a világi individualizmus. Ezek a pólusok egymást látszólag tagadják, valójában interdependensek és egymást táplálják.

Konrád másik dilije, a kettős, sőt többes én, a zsidók privilégiuma, Konrád kedvenc vesszőparipája, amiről éltében nem tudott leszállni, bár figyelmeztették. "Mikor egy konferencián arról beszéltem, a szabad ember művészete abban áll, hogy különböző énjeit, identitásait, hovatartozásait egymással összehangolja, vendéglátóm, egy izgatott német professzor egy cédulát nyomott a kezembe. Az identitások pluralitása nem más mint skizofrénia. Jól van professzor úr, mondtam neki." [Zsidókról. 100. old.]

Konrád többesszámban használja a másik egyet az Identitást, amely én-azonosságot, önmeghatározást jelent; tipusai a nemi, nemzeti, vallási, szakmai identitás.

Nem találom nyomát, hogy érzékelné és használná az entitás fogalmát, amely de facto, vagy de jure létező, "definiálható", azaz más entitásoktól tulajdonságai alapján megkülönböztethető létező jelenség. A zsidóság felfogható úgy is mint entitás, amely magában foglalhatja a konrádi három markáns "pólust" is.

Konrád az őt jellemző léhasággal bánik az identitással is. "Közép Európában a zsidó lét hátrányait szellemi előnyünkre kell fordítanunk, tanulni kell belőlük. Ember vagyok. Minden közelebbi meghatározásom kérdéses, esetleges. Ezekkel a 'nyamvadt identitásokkal' elpepecselheted az életedet." [Zsidókról 19. old.]

Mi magyarok, az Íróval szöges ellentétben, az "antik", mégis örök érvényü  görög gondolkodás talaján állva valljuk: "a görög filozófia fénykora, csúcsteljesítménye 'az attikai hármak' a Szókratész, Platón és Arisztotelész nevével fémjelzett 'athéni iskola' volt. Szókratész a filozófiai érdeklődést a természetről az emberre, a tudásra és az erkölcsre irányította. 'Ismerd meg önmagad',  a megis merés önmagunk megismerésével kezdődhet. Ragaszkodott a fogalmak és a definíciók ismeretéhez és helyes használatához.

Nekünk magyaroknak Johann Gottlieb Fichte 1794 februárjában tartott zürichi előadásai hitelesek, aki szerint a filozófia tudomány; ez annyit jelent, hogy ismeretekből áll, amelyek a megismerés tárgya révén biztosak. Fichte szerint minden dolog azonos önmagá val: A= A.

Konráddal a francia felvilágosodás vezéralakja, Voltaire sem állt volna szóba. Neki tulajdonítják ezt a mondatot: "Ha társalogni akarsz velem, határozd meg a szavaidat!"

Kérdés, viszont az, hogy a mai Magyarországon kit érdekel egyáltalán Konrád aki ugyanabba a nemzeti feledés folyójába  [Léthé] merült, amely Kertész Imrét is elnyelte, dacára a "Sorstalanság" megismertetésére és népszerűsítésére kidobott milliárdoknak.

Konrádot két kulcs-műve az "Áramló leltár" és a "Zsidókról" alapján elemeztem és már korábban rámutattam, hogy az utóbbi címe megtévesztő, amennyiben nem csak a zsidókról, hanem rólunk magyarokról is szól hatalmas csúsztatások és ferdítések formá jában.

Konrád különféle identitásait a következőképp gyakorolta.

Izraelbe azért ment, hogy erőt merítsen az államszörny erőterének lüktetéséből, feldicsérve a "bibliai hadviselést".
Németországba azért járt, mert ott fürödhetett a népszerüségben. Magyarországhoz pedig azért ragaszkodott, mert itt tudta jól kiszar ni magát, masszív fajgyalázás formájában.

Az "Áramló leltárból" ugyanis kiderül, hogy Konrád zsidó rasszista, aki a zsidó géneket "finom génkoktélnak" titulálva, fölébe helyezi a nemzsidó géneknek, általuk jogot formál arra, hogy a zsidók a gój társadalmak elitjét alkossák a társadalmi lét minden szegmensében.

2021.05.02
 

Sz. Gy.
 

Folyt. köv.!

 

* * *

 
A mérce kettőssége.

Egy másik Kossuth díjas dalszövege. 


A bosszú népe

Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

 

E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe.

A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe

Arra gondoltam kettéválasztom a zsidó/zsidó, ill. a zsidó/magyar ~ magyar/zsidó Konrád szövegeit aszerint, hogy kiről, ill. kihez szólnak: önmagáról, önmagukról, vagy mirólunk. Ez a megoldás próbára teszi a szemmozgató izmokat, de rövidíti a szöveget és az olvasási időt, mert szemmelláthatóvá teszi a pimasz kettősséget, az "újbeszél" és a "duplagondol" elemek gátlástalan használatát; így valamivel kevesebb magyarázatot, megjegyzést igényel.

Konrádot "feldolgozni" csak önhülyítő cédulázással lehet, mert a "nagy" író magvas gondolatait a legcsekélyebb rendszerezés nélkül szórta szét műveiben, többféle variációban; nem követve semmiféle időrendi, logikai, vagy tematikus sorrendet.

Konrád szerint "a szabad ember művészete abban áll, hogy különböző énjeit, identitásait, hovatartozásait egymással összehangolja,"
azaz váltogatja mint a pisis kislány a bugyit. Én nem hiszek ebben. Úgy vélem, hogy a zsidó "multifunkciós" én-jeiben merev hierar chia van, amelyet génjei [a finomra kutyult zsidó génkoktél] vezérelnek.

A zsidó mindenekelőtt és mindenek fölött talmudzsidó. Konrád meg pláne. Ezt ki is kottyantja lentebb. A Talmud feltétlen követése viszont az összes többi "én-eket~identitásokat" színpadi álarcokká változtatja; ezeket cserélgeti a zsidó, ráadásul nem is túl ügyesen, nem is elég tapintatosan.

A Talmud tanításai teljességgel kizárják a zsidó emberek és a gój állatok közötti kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatokat. Részle tesen írtam erről anno. Nem akarok ismételgetni a hosszú idézet gyüjtetényből. Ízelitőnek illesztek ide néhányat.

A cikkből kiderül, hogy Luzsénszky Alfonz talmud-fordításairól van szó, amely miatt a zsidók pert akasztottak a nyakába. Az akkori Kúria azonban elutasította keresetüket kimondván, hogy a fordítás szöveghű.

Ezek után térjünk át Konrádra és figyeljük, hol mikor lóg ki belőle a talmudi lóláb.  

 



Idézetek a Zsidókról c. könyvből.

Világi zsidók számára a Tórával és a Talmuddal nem szakad meg a zsidó irodalom. Az elmúlt másfél ezer évben is voltak zsidó szerzők, akiknek néhány oldalát oda lehet tenni a szent könyvek mellé, ha nincs is túl sok ilyen. Egyikük Konrád. Az ősforrásra kacsintgat ő is; "Mint a szép híves patakra a szarvas kivánkozik..."

A magát papi szerepre kiválasztó nép a különállását megőrizve tanúskodott az egyetlen isten és az egyet len emberiség eszméje mellett. A papi népnek az a dolga, hogy szellemi kapcsolatokat teremtsen a világ minden népével és hogy párbeszédbe hozza egymás sal a vallásokat és a világnézeteket. Cion bölcsei azzal büszkélkednek, hogy sikerült megzavarniuk a gójoik amúgyis állati gondolkodását. Már az 1. sz. Jegyzőkönyv hozza a példát. "A régmúltban mi vol tunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat 'szabadság, egyenlőség, testvé riség' ... Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektu elek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellent mondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között..."
Ha csak egyetlen isten és egyetlen emberiség léte zik/létezhet, ugy a vallások és népek "párbeszédbe hozása" alávetést jelent. Alávetést a bosszú népének és bosszuálló istenének. 

Ne tedd a másiknak, amit magadnak nem kívánsz, ez a Tóra lényege. A másik csak másik zsidó lehet, mert a goj más kategória, amelyről mást tanit a Talmud.

Íróként nem vagyok zsidó. Szándékom szerint lega lább is. Íróként semmi sem vagyok, csak az a két ujjam, amely a tollat mozgatja vagy a tasztaturán petyegtet. Van a homlokom mögött egy falitábla, és ha behunyom a szemem, arra látok felírva betűket. Így elindulnak mondtatok, magamban fűzöm tovább őket.
Ugyan, mire gondol? 

Mire választották ki a zsidók önmagukat? Szolidaritásra. Ha van értelme a kiválasztott nép fogalmának, íme ez az: szolidáris nép, amely a törvényeket költi, magyarázza, újrakölti. ... A prófétákat olvasva lehetne azt is mondani: a zsidók az erkölcsi önkritika népe. A szolidaritás többek között önfegyelmet jelent, őnmagunk kritikus megfékezé sét. Ez a gójok fölötti törvénykezést jelenthet csupán, mert "A Törvény" érinthetetlen. Ugyanez az "erkölcsi önkritika" jellemzi Konrádot, saját rút személyiségével és irodalmi munásságával kapcsolatban.

Beszélhetünk zsidó - keresztény bibliai humanizmusról. A zsidók leginkább ott tudtak megállapodni, ahol a zsidó keresztény fogalomvilág veszi körül őket, ahol a Biblia az alapkönyv.
Ez a "keresztény fogalomvilág" csak az Újszövetség fogalomvilága lehet amelyben látszólag egy tálból cseresznyéznek zsidók és a gójok.

Konrád azonban nagyonis jól tudja miket ír a Talmud Jézusról. ["Meg van az parancsolva, hogy Izrael árulóit és az eret nekeket [minim], mint a názáreti Jézust és követőit saját kezűleg megöljük és a kárhozat örvényébe döntsük". A názáreti Jézus tana a Talmud szerint [Aboda z. 17a.] eretnek-tan; az evangéliumok [Sabb. 116a.] A régi Nizzac hon pedig ezt írja [4., 7.]: "Az eretnekek azt mondják, hogy Mózes ama szavai, [Num. 17., 8], amelyek a charjára [ganéj], vagyis Máriára vonatkoznak, aki szűz maradt volna, miután Jézust a világra szülte: azoknak zápuljon meg az eszük."]    
Ez a magyarázata annak, hogy a másik szavával siet kijelenteni:
Hogy Jézust istenként kell imádni , azt csak egy akarnok zsidó agitátor mondta, a Paulussá lett Saulus.

--------------------- 

Konrád számára nem létezik a palesztin ügy, amely a nemzetközi szervezeteket és a világ közvéleményét évtizedek óta foglalkoztatja.

A palesztin arabok létét senki sem fenyegeti, azokét sem, akiket az illegális építkezők kiszoritanak élőhelyeikről (?) éljenek - milliószám külföldi menekült táborokban - csak ne akarjanak ölni. Az arabok dönteni kénysze rülnek, kit választanak önmagukban. ... Az öngyilkos robbantások kal nem boldogulnak. Az öngyilkos robbantásba nemcsak az hal beleaki müveli, hanem az is, aki elrendeli. Aki ölet, azt megölik.
Jól tudjuk, hogy fest ez a gyakorlatban. Izrael százszám ra gyilkolja az ellenálással gyanúsítható arabokat. Ledó zerolja a házaikat. Százszoros válaszcsapást mér min den megmozdulás miatt. Azt is tudjuk, ugyancsak száz számra gyilkolja évtizedek óta azokat a tudósokat, szak embereket, kereskedőket, stb. akik arab megrendelést teljesítenek. A MOSZAD sorra gyilkolja az iráni fegyve res erők és az atomipar vezetőit, stb.
Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a luhanszki és donbasszi parancsnokok és tisztvselők rendszeres lemészárlása is a MOSZAD, vagy moszados módszere kre betanított ukrán fejvadászok számlájára írható.

--------------------- 

A zsidók mind többen észlelik, hogy világnép lettek. ... Van zsidó nép, sőt nemzet is. Nemzetközi nemzet? A modern zsidók tudatának több emelete van, a zsidó- és a nemzetállamé, ahol él. Ezek különböző, egymást váltó szemléletmódok, a helyzetektől függően az ember hol az egyiket, hol a másikat használja, önmagában több hova tartozást ápol.

A harmadik út, amely inkább a diaszpóra zsidókra jellemző, a világi humanizmus, amely tud lojális lenni
a helyhez, a nemzethez, ...
Tudna, ha akarna, de nem akar, mert célja a fehér társadalmak módszeres pusz títása. Példaként elég csupán Nyugat Európa migráci val sújtott országainak sorsát szemlélni... amelybe beilleszkedni próbál; de kiszabadulva - részben a kitaszítás által - a hely elfogultságaiból, nem a másik helyi elfogultságot választja, hanem valami tágabbat, amibe belefér, hogy generációkon át ott marad, ahol van, és gyarapítja a környezete kultúráját, eszméletében azonban igyek szik túllátni a nemzeti korlátain. 

Mit is vállal az ember a zsidóságával? A természetes önelfogadást bárhol a földkerekségen. Egy zsidónak mindenütt helye van a földön, ahol csillagos ég van a feje fölött. Egy zsidónak? Egy embernek. Bármilyen embernek. De a zsidót a mogorva körülményekkel szemben rezisztensebbé teszi az ő hordozható vallása és az az aránylag nagy tér, amelyet a vallás a szöve gek értelmezésében a személynek juttat. Világos, hogy a zsidót nem csupán hely, hanem "különleges hely" illeti mindenütt ahol megtelepszik és "finom génkok télja" segítségével nem utcaseprő lesz, inkább a "befogadó" társadalom nyakára ül, mint felső tízezer.

A magyar népnek is fia vagyok, a magyarok világában telt el az életem, a felmenőim magyar zsidók. Sem az állampolgárságomon, sem az anyanyelvemen, sem a vallásomon, sem a családi származásomon nem tudok és nem is akarok választani. A legkézenfekvőbb így elfogadnom magamat ezzel a mérsékelt bonyolult sággal. Aki ezt a multipolaritást nem tudja érdeklődően átélni, annak számára a zsidóság skizoid állapot, leszakadottság a meleg otthonosság élményéről. De hát kinek adatott meg ebben a világban a meleg ottho nosság? Hát nem aranyos, hogy kisebbségiként a többség nyakán űlve elfogadja sajátmagát olyannak, amilyen.

Idézetek az Áramló leltárból

Figyelem! Az idézetek itt is szó-szerintiek. Lépten - nomon tapasztalom, hogy a "nagy" író agymenései értelmetlenek. Ilyen a következő mondat is, amelyet több hasonló követ.

"Természetesen minden identitás egyszersmind korlá toltság, a zsidó is az, csak mert nem-zsidó. Vagyis hiányzik belőle valami, ami nem ő. Bármely néphez hozzátartozni az 'együgyűség' egyik neme. Ugyanezt mondhatnánk minden odatartozásról, földrajzi, polgá ri, családi odatartozásunk mind egyszersmind kijelöli a határainkat és szegénységünk, tudatlanságunk roppant tartományait. Pusztán azzal, hogy A. vagyok, fájdalmasan lemondok B.-ről."
Ha csak én vagyok böszme, valaki világosítson fel.

"A legtöbb zsidó teljesítmény egy 'paradox identitás horzsolódásából' merít többletenergiát. A zsidók messzire mentek az individualizációban. Mi a közös mégis a zsidókban? Az, ha zsidónak nyilvánítják magukat."  Paradox identitás horzsolódása a többlet energia termelés forrása. Mennyi minden belefér ebbe a fránya zsidó identitásba...

"Lehetséges természetesen három nem zsidó válasz is. Az első a kitérés, netán éppen a katolikus egyete messég fogalmának a megalkotása, a paulusi mű. A második a modern korban nacionalista azonosulás a befogadó nemzettel. A harmadik az internacionaliz mus, mint például a marxista szocializmus vagy akár a világi diszciplínák transznacionalista realizmusa."
Konrádnak természetesen egyik se smakkol. 

"Az 'egyöntetű ember' Mi a túró ez az "egyöntetü ember?" Alighanem a buta gój. szemében a plurális identitás vagy odatartozás, a többstratégiájú ember démoni. A szinguláris odatartozás és a plurális odatartozás ethosza kölcsönösen negatív mítoszokat alkot a másikról. A szingulárisnak a plurális megfog hatatlan, a plurálisnak a szinguláris földhözragadt.
Magyarra fordítaná ezt valaki? Megöszönném.

"Ambivalenciájától - polivalenciájától - egy zsidó nehezen tud szabadulni. Ez kellő elfoglaltságot ad mindenféle egomániák kifejlesztéséhez. Amiből következik, s indokolt felkészülni rá, hogy ingerlőek vagyunk. Űgy is mondhatnók undorítóak és/vagy nevetségesek.

"A zsidók léte kihívó. A zsidó istenfogalom kihívó. A kihívás nem szüntethető meg sem belülről, sem kívül ről. Együtt kell élni vele és a kihívás reakcióival. Sem az asszimiláció, sem Auschwitz nem alkalmas válasz a problémára. A kihívás problematikájával szembe kell nézni." A gazdanép nyakán élősködve, annak tudatá ban, hogy az úgysem szabadulhat tőlük, termé szets reakciói [ellenállás, tiltakozás, hányás, köpés] pedig egyre bágyadtabbak.

Ha a nemzeti, az etnikai és a vallási szféra más népeknél 'egységesül', az a zsidóknak előnytelen, mert növeli kirekesztettségüket. Maguk a zsidók azonban összekapcsolják Izrael államban a nemzeti, az etnikai és a vallási tudatot. Ez stimmel. A zsidó szétrág mindenfajta nemzeti egységesülést. Széthú zást szít és legtöbbször mindkét oldal élére áll.

Világos, hogy a zsidók érdekeltek a liberális demokrá ciában, az alkotmányos jogállamban, ahol ők más pol gárokkal egyenrangú jogalanyok, és ellenérdekeltek minden antidemokratikus nacionalizmusban. Értsd: nemzeti "egységesülésben."

A zsidók polgárosulva elvesztették a hébert, a jiddist, a ladinót, majd a németek csúnya viselkedése miatt elvesztették az irodalmi németet Hogy viselkedhet egy nyelv csúnyán. Az a nyelv, amin Konrád szíve sebben beszélt mint magyarul? is mint közös nyelvet, és kulturálisan messzemenően azonosultak azzal a nemzettel, amelynek területén, amelynek államában élnek. A magyar zsidók magyarul, a románok romá nul, a lengyelek lengyelül, a csehek csehül beszélnek álmukban is. Föl sem vetődött, hogy kulturálisan elkü lönüljenek. Ha a "magyar" zsidó Magyarországon magyarul beszél ez egyáltalán nem nem jelent kulturális azonosulást az egyébként mélyen megvetett magyarsággal.

"A zsidók bármely nyelven beszéljenek is, kevés szó val ráismernek egymásra, érzelmesebb, cinkosabb és haragvóbb lesz a viszonyuk egymás iránt. Másokkal találkoznak, érintkeznek, de egészen el nem kevered nek. Nem térítenek, és többségükben meg sem tér nek.  Azzal tisztelik Istent, hogy megmaradnak zsidó nak. Kitüntetett szerepet vállaltak a világ kommuniká ciós összekapcsolásában, a hírközlésben, a kereske delemben, az intellektuális dialógusban, a Föld és a rajta élők világgá változtatásában. Ez a passzus kivé telesen  lefordítható magyarra. Zsidóék részéről nem "vállalásról" van szó, hanem a szellemi szféra irányí tásának kisajátításáról, amelytől a zsidó világállam létrehozását remélik.

"A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk termé szetét is össze adjuk abban a 'génkoktélban', amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést." Ez a hirhedtté vált körmondat, amely Konrád zsidó rasszizmusát leleplezi. Konrád a zsidók faji felsőbb rendűségét hirdeti.   

"Ahol a többség ingerülten korlátoz bármilyen kisebb ségeket, ott a zsidóknak rossz. A zsidók jogai az olyan országokban állnak jól, ahol az embereket nem lehet csak úgy politikai megfontolásból megölni, hivatalosan kirabolni és hatóságilag kivonni a forga lomból. A zsidók érdekeltek a demokráciában minden szinten: helyi és nemzeti, transznacionális és transz kontinentális szinten, az egész földkerekségen, minde nütt, ahol megfordulnak és nemcsak a politikai, ha nem legalább annyira a személyközi viszonylatokban is.  A modern korban a tízparancsolatot követő élet leginkább a liberális demokráciában lehetséges. Ha egy zsidó a demokrácia gyengítésén fáradozik, akkor a józan ítélőképességéhez kétség fér.

"Elkötelezett hívei kell hogy legyenek az alapvető emberi jogoknak bárhol a földön, mert ez az ő fennmaradásuk záloga. Ennyiben szolidárisak minden néppel, minden kisebbséggel, amely nem erőszakos eszközökkel lép fel a saját alapvető emberi jogaiért."
Ez a kiépülő egységes zsidó világállam víziója, mely nek lelkes hangyája volt a megbol dogult  Konrád is. Más kérdés, hogy ez az állam nem lesz liberális demo krácia. A zsidó király zsarnoki uralmának alávetett teokratikus állam lesz.

A nemzetállamokra vetülő zsidó világterrorra történt sunyi hivatkozás itt is, másutt is, felbukkan Konrád lírájában.
"A zsidók kiszolgáltatottsága és tehetetlen sége a második világháborúban arra tanít, hogy a zsidóknak erőre kell szert tenniük, és erőt kell mutat niuk. Ez nem csupán a nemzetté összeálló izraeli zsidókra vonatkozik, hanem a diaszpóra zsidókra is.

A magyar nyelv börtönében vergődő Kertész Ákossal szemben Konrád nem érez korlátokat amikor "külföl diül" fogalmaz. Ilyen a következő veretes mondata is.

"Zsidóként 'plauzibilis komparatistának' lennünk és látnunk egyik népben a másikat. A zsidók - akár a kovász - a többiekhez képest szüntelen mozgásban vannak, és úton vannak otthon, mint a viccbeli Kohn bácsi, aki sem ott nem érzi jól magát, ahonnan kiván dorol, sem ott, ahova bevándorol. A helyben lét nyugal mában a zsidók nem igazi mesterek."
Vajon miről locsog a "nagy" Konrád? A szókapcsolat egyik elem a "plauzibilis" könnyen elhihetőt jelent. Ami a "komparatizmust" illeti, ez a fogalom valami irodalommal összefüggő izé. Annyira bonyolult, hogy a fogalom meghatározásának is irodalma van. Meg próbáltam a dolognak utána nézni, de rájöttem, nem feladatom, egy elborult zsidó agy gőzeit koözelebbről vizsgálni. Csámcsogjanak rajta azok a hitsorsosok, akik értik.   

 

 


 

 


Konrád magyarságrajza.

Konrád megátalko dott magyargyalá zásának több mód szere van az egyik az állítás, a másik az elhallgatás, a harmadik a hamis képzerttársítás. Ennek áldozata mindaz, amit a magyar szellem létrehozott több évezreden át. A magyarság nem csupán csodálatos nyelvét őrízte meg hanam ennek tetejébe még "zenei anyanyelvet" is teremtett, Bartók gyüjtései kapcsán. Mindezekről nem szól Konrád. Viszont asszociál. Pl. a "magyarok" fogalmát a zsidó vagyon elrablásával.

Bevált zsidómódszer ez. Egyszer már felháborodtam miatta. "A Magyar Bálint-féle Sulinet Arany János szemé lyének és írói munkásságának 'méltatásánál' fókuszba helyezte azt a tényt (?), hogy a költőóriás lábán állítólag lágyfekély volt. Nos, miért kell az ilyesmit emlegetni? Hát az "asszociációs reflex" agyba-ültetése végett. Tuti, ha az agymanipulált egyén valaha is hall vagy olvas Aranyról, a tudatalattijából a lágyfekély ugrik felszínre és undorral csukja be - mondjuk - Ágnes asszony balladáját...

 * * *

 Adjuk vissza a szót Konrádnak.

Ha hihetünk az aquincumi héber betüs sirköveknek, a zsidók előbb éltek itt, mint a magyarok.
Nesze neked magyar ősnép, kettős hongoglalás, székely ség!  

 
A magyar tudata trónusán a Faj szó ül, esetleg a nemzet, de semmiképpen sem az Ember.  ... Félrenevelt közösség.

Ez a "félrenevelt közösség" hozta létre a Magyar Tudományos Akadémiát. Nem utolsónak Európában. 1603-ban alapították Olasz Nemzeti Akadémia,- 1660-ban a londoni,- székhellyel működő The Royal Societyt,- 1666-ban a Francia Tudományos Akadémiát,- 1724-ben alapították az Orosz Tudományos Akadémiát,- 1742-ben a Dán Akadémia,- 1760-ban a Norvég Királyi Tudományos Társaságot,- 1776-ban svájci rész-akadémiát [ összesen négy alakult később],- 1779-ben alapították, s Portugál Tudományos Akadémiát,- 1786-ban a Svéd Akadémiát,- 1808-ban a Holland Tudományos Akadémiát. 1830-ban kezde müködé sét, Magyar Tudós Társaság néven az MTA. Az osztrák sógor, 17 év késéssel 1847-ben alapította az Osztrák Tudo mányos Akadémiát,- 1866-ban jött létre a Román,- 1872-ben a Lengyel Tudományos akadémia,- 1882 óta áll fent spanyol Real Academia.

Késtünk valamivel?

Ennek a földnek a népe, ha olvasni tudott, azokon a magyar ra fordított verseken, történeteken, és mondásokon nevel kedett, amelyeket "csupa zsidó" ember írt és gyüjtött össze egy (?) könyvbe.

Konrád ezzel "törli" a magyarság egész kúltúrtörténetét. Vegyünk sorba néhány tételt.

A magyar mese, ill. mondavilág a leggazda gabb Európában, talán az egész világon.
Az ősi és modern népdal kincs Bartók és Kodály gyűj tése nyomán lett  ismertté, de létezett addig is a buta gój agyakban és szivekben.

Ennek a földnek a népe nemhogy olvasni, de írni is tudott.

Ennek bizonyítéka, többek között, a Légrády könyvkiadó gondozásában megjelent "Száz magyarok könyvei" c. gyüjte mény.

A zsidónak, így Konrádnak, nincs anyanyelvük. Erről maga Konrád is megemlékezik, a sajnálkozás legcsekélyebb jele nélkül.

A zsidók zagyva  keverék nyelven "jiddisül"  beszél nek. Konrád és fajtája  egyál talán nem a nyelvében, inkább (mérgezett) nyelvéből él. Mi sem természetesebb, mint hogy kihagyja az egész magyar nyelvújítást Kazin czival egyetemben.

Mi buta, irígy, zsidó-fosztogató, gójok azért tiszteljük nagy írónkat.

Tovább is van, mondom még.

Jókai zengett vala hol dics himnuszt a magyar táncról, amely megihlette Brahmsot is.

Az emberre akasz tott egyik jelző a játékos embar, vagyis a homo ludens.

De ki játékosabb nálunk zsivány magyar gójoknál, ahol könyvet lehet a témáról írni.

De mit tudhat erről a világ többi nem zete, amely elé azt az ocsút teszik, amit Konrád firkált rólunk.

Lássuk csak mit firkált. 

Érdekből, kislelküségből a korabeli magyarok nem értették, hogy akarva - akaratlan egy nagy bűn cinkosai lettekl. Elirigyelték a zsidók házát, boltját és nagy kedvet éreztek némi hazafias rablásra. 

Ha lefejtjük a politikai felszint, szövegeket a fajtiszta nemzet ről, akkor marad a szívet melengető lényeg: a rablás. A zsidó javak eltulajdonítása  gyilkossággal egybekötve.

Ezek az egész nemzetet gyalázó aljas hazug szavak tulaj donképp önmagukért beszélnek. Azért hadd említsem, hogy Apám, a Nagyváradi Törvényszék bírája és Anyám zöldke resztes védőnő nem jártak rabolni. Sőt anyám rendszere sen bejárt a gettóba a zsidó gyerekek védőnői felügyeletét ellátni. Én lehet mentem volna, de a Premontreieknél tanul tam és azok biztos elseggeltek volna, mint egy évvel koráb ban Soror Mater Rafaela a kisvárdai zárdafőnök.

Én magam és családom nevében amondó vagyok: Konrád kuss!

Azaz folytassa Konrád.

Én pedig a következő folytatásban innen indulok és beszer kesztem azokat az "antiszemita" írásokat, amelyek megin dokolják: miért van baj mindig mindenütt a zsidókkal.

A zsidóknak a teljesítményeikért fizetniük kell.

Olyan régióban, ahol van irigység, ott az antiszemitizmus fennmarad, és ezt a zsidók éppen az asszimilációjukkal vagy integrációjukkal érik el, azzal, hogy magukévá teszik azokat a versenypályákat, amelyeket a környező társada lom kialakít, és azok közül többön is jó helyezéseket érnek el. 

A zsidók zöme nem tud nem diaszpórában élni. Ahol vannak, ott az intellektuális, tudományos, pénzügyi, jogi, irodalmi, mediális pályákon koncentrálódnak, tehát irritálnak, gyanakvást és antiszemitizmust keltenek, mert a puszta létükkel feszélyezik a többség intim önarcképét.

Úgy élnek, mint a környezetük, de érdekli őket a tény, hogy zsidók. Mindenesetre sokféleképpen fogják érté sükre adni, hogy különböznek, hogy mások. Nem múlik el hét, hogy egy újsághír vagy egy utcai felirat ne emlékez tetné őket erre.

Olvasnak egy rövidhírt valami sírkövek lerombolásáról és bemocskolásáról, és ez nem akar kimenni a fejükből a többi apróhír nyomában. Egyik este úgy remélik, hogy békés otthonra lelnek ott, ahol vannak, másnap este elfogja őket a kétely, harmadik este azt gondolják, hogy ez már évezredek óta így van, és valószínű, hogy még jó darabig így is lesz. 

Tény, hogy a zsidók egy része háromezer év óta nem tud nem diaszpórában élni. Megy előre a globalizáció, a világ összeszövődése, és ebben a zsidók mindig az avantgárd szerepét játsszák, amivel ingerlik a környező többséget. A lokalizmus mindig dühös lesz rájuk, mert ők transzloká lisak. Az államhatár az ő számukra nem a lét határa, legalábbis nem tekintik barátságtalanul idegennek mindazt, ami a határon túl van, hiszen a határon belüli környezet sem különösképpen barátságos hozzájuk.

Egy nép stratégiája egyéneinek az életstratégiájából összegeződik. A diaszpóra adottság, az univerzalizáció is az, továbbá a zsidók részvétele is abban.

Aminek szükségképpen megvan a negatív torzképe: az antiszemita mítosz a világuralomra törő zsidó összeskü vésről, amellyel a világ bármely táján összetalálkozha tunk. A gyanakvó kezdetlegesség a plurális identitást démoninak és veszedelmesnek látja: van is meg nincs is, ha itt van is, nemcsak itt van, talán egy másik bolygóról való. Ambivalenciájától, többértékűségétől egy zsidó nehezen tud szabadulni, gyógyíthatatlanul otthonosabb a paradox, az irónia vidékén, és ezáltal kiváltja maga ellen a helyi-közösségi ressentiment-t.

A kihívó elem Izrael állam megalkotásával sem múlhatott el, hiszen Izrael állam léte a Közel-Keleten, az arab-iszlám világban nem kevésbé kihívó, mint a zsidó kisebbségé az euroamerikai keresztény világban.

A zsidóság léte, istenfogalma maga a kihívás, amelyet semmi sem szüntet meg. Miért nem keresztény, miért nem muzulmán, egyáltalán: miért zsidó a zsidó? Miért nem olvad fel a környező többségben és annak partikuláris világszemléletében. Erre a kérdésre nincsen racionális válasz. Mert nem! Csak! És ez így fog maradni még néhány évezred hosszán.

Ismétlem, nem könnyű rokonszenvezőn megérteni a zsidóság három autentikus stratégiájának egymással való ellentmondásos és komplementer összefüggését. Ha nincs zsidó öntudat, akkor nem vagyunk képesek öniróniára és alkotóan bölcs kompromisszumokra.

A zsidó öntudatnak nem Auschwitz az alapja, hanem ez a hármas vállalkozás, ez a stratégiai triász: hagyomány, nemzet, világ. A Szentírásban mindez megvan: a papi, a nemzeti és a prófétai-egyetemes.

A zsidók megkapták a sorstól a perspektívaváltás mesterségét és vele az emberiség tapasztalati sejtelmét. És megkapták a tanulságot, hogy meg kell védeniük magukat minden alakjukban.

Az univerzalizmusról nem lehet lemondani, ez a monoteizmus radikális következménye. A hagyomány továbbvitele és a kinyílás a jövőre egyaránt isteni parancs. Van előttünk még nagyjából annyi idő, amennyi a földi emberiség előtt van, talán még néhány ezer év, hogy ennek a paradox feladatnak a megvalósításán dolgozzunk. Létünk pluralitását elfogadva elősegíthetjük az emberiség önmagára eszmélését.

Logikus, hogy ezzel az új univerzalizmussal szemben folyamatosan újratermelődnek a nacionalista popu lizmusok, amelyek például azt szeretnék elfelejteni, hogy az ő földjükön laktak vagy laknak mások is, szeretnék elfelejteni, hogy a ház, amelyben laknak, valaha másé volt, akit erőszak távolított el belőle, szeretnék kifelejteni a többi nép hozzájárulását az ő kultúrájukhoz.

A rendszer kinyilvánította, hogy ezek a könyvek nincse nek, nem szabad létezniük. Levelet is kaptam a belügy minisztériumtól, amely értesített, hogy például a Cinkos című regényem kéziratát egy barátomtól elkobozták és megsemmisítésre ítélték. Ez a rövid levél indokolta, hogy eljátsszam a gondolattal: engem ítéltek megsemmisítésre. A könyveim nem létezhetnek, tehát én sem vagyok. Letagadtak, nincs ilyen nevű író, még akkor sincs, ha fel-alá sétál Budapest utcáin. A nem létező embert, az "unperson"-t nem illett szóba hozni vagy akár egy lábjegyzetben megemlíteni. Azért fantom, hogy ne legyen, hogy a neve se hangozhasson el.

Mulatságosan hátborzongató volt megfigyelnünk a
Nagy szovjet enciklopédia metamorfózisait. A könyvtárosoknak egyes oldalakat, amelyek időközben fantommá nyilvání tott emberekről szóltak, ki kellett vágniuk, hogy a helyükre azonos betűvel kezdődő nevű, politikailag azonban helyes figurákról szóló oldalakat ragasszanak be. Csoportképekről a helytelen arcokat kiretusálták, és az eltávolított fej helyén vagy az üres háttér látszott, vagy felbukkant egy másik fej, akit utólag erre méltónak találtak.

A klasszikus diktatúra idején a letartóztatottat felszó ítot ták, hogy írjon részletes önéletrajzi vallomást, semmit se hallgasson el, minden részletnek döntő fontossága lehet, saját érdekében írjon meg mindent a fogoly. Mikor az államvédelem irodalmárai kézhez kapták a részletes önéletrajzot, gyerekjáték volt egyes részleteket úgy összehozni egymással, hogy azokból egy másik, ördögi história bontakozhasson ki, amely híven ábrázolja az elvetemült ellenségek összeesküvését. A forgatókönyví rók kedvtelve kombináltak össze elemeket, találkozá sokból szervezkedést konstruáltak, és alkotó munkájukért büszkén elfogadták a megérdemelt honoráriumot.

Ma sem olyan nehéz valós elemeket egy prekoncepcióba úgy beleilleszteni, hogy az elbeszélés a szóban forgó személyt gyűlöletes színben tüntesse fel. Ha be kell sározni, ha meg kell rágalmazni valakit valamilyen politikai érdek indíttatására, akkor ez a gyakorlat ma is folytatható, különösebb ész sem kell hozzá, csak egy kis rosszindulat és érvényesülési vágy.