"Ne várakoztassuk az embereket. Hölgyeim és uraim! Hanyatló osztály hanyatló képviselőjét látják maguk előtt. Minket, polgári kisiparosokat, akik derék feszítővasainkkal a kis boltosok nikkelkasszáit dolgozzuk meg, elnyelnek a nagyvállalkozók, akik mögött ott állnak a bankok. Mit számít egy tolvajkulcs egy részvénnyel szemben? Mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben? Mit jelent egy ember meggyilkolása, szemben egy ember alkalmaztatásával? Polgártársak, ezzel búcsút veszek önöktől. Köszönöm, hogy eljöttek. ... Több kedvezőtlen körül mény összetalálkozása vezetett a bukásomhoz. Rendben van - elbukom." Penge Mackie (Bicska Maxi)
 gyászbeszéde  saját akasztása előtt, Bertolt Brecht Koldusoperájából.
 

 

 

 

Koldusopera

Az ember tragédiája - budapesti szín


Lám a kapitalizmusban a piti bűnözők sanyarú sorsa is megihlette a humanista írókat. De most az ártatlanok vannak soron, akiknek mégis van egy "bűnük": szegények, elesettek. Nemcsak a hajléktalanokról van szó, hanem azokról is, akik számára a fűtetlen, világí tatlan lakás és az üres kamra már nem szolgál hajlékul, menedékül. Azokról akik szenvednek a hidegtől, a sötétségtől, az éhségtől és rettegnek az erőszaktól, a nem gyógyított betegségektől, a korán érkező haláltól.

Kik ők? Egy ostoba nemzet legszerencsétlenebbjei. Hogyan jutottak idáig, hatvannyolc "békés" év után?

Magyarázatot keresve úgy jártam el, ahogy gyermekkorom kedvenc állatkája a piaci sorsjegyhúzó egér, a plánétás egér. Kihúztam egy könyvet... Az "Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom" 2001-es szöveggyüjteménye akadt a kezembe. [Ki tud erről a mozgalomról?] Az egyik írás szerzője Tóth Ferenc. [Ki ismeri?] Az írás a Demokrata 2000 évi 42-ik számában jelent meg. Mit is írt tizennégy éve ez a magyar nemzeti Anonymus? Az EU kapujában már látta, jósolta a következőket.
"A nyugat-európai országokban teljesnek tekinthető az irányt illetően az egyetértés a politikai eliten belül, pártállástól függetlenül. A globalizációt erőltető nemzetközi nagytőke még nagyobb megtérülésének a nyugat-európai országokban évtizedek alatt kiharcolt jóléti rendszerek nyilvánvalóan útjában vannak, így ezeket szét kell verni. Ez persze csak akkor lehetséges, ha szétmállasztották a történelmi közösségeket, így a nemzetállamot és a családot, megsemmisítve ezzel az összetartást. Ez ... agymosással történik, amely természetessé teszi a társadalom ... szétszakítását gazdagokra és szegényekre. A cél a nyugati országok tömegeinek aránytalan és jelentős elszegényítése. Ezt egyelőre titkolják, hisz ma még szükség van a választókra, akik lénye gében csupán ugyanazok közül választhatnak. ... A nyomulás támadó éke a 'politikai korrektség' álnéven müködő, Amerikából irányított gondolatrendőr ség. Ez végzi a tömegek megdolgozását, az esetleg vonakodó kormányzati tényezők, valamint az értelmiség tisztességes részének megfélemlítését. ... Ma általánosan bevethető az antiszemitizmus vádjának husángja."

Dehát ki olvas manapság magánkiadásban megjelenő szöveggyüjteményeket? Persze Tóth úr felolvashatta volna próféciáit a királyi tévében is. Ki nem szarta volna le? A magyar nem hisz csak a papnak, a párttitkárnak meg a zsidónak, főleg a zsidónak.

Most épp arról folyik a széleskörü "társadalmi vita", hogy tüntethetjük el szem elől a pesti utcák képét rontó szegény lázárokat?

Itt tartottam a morfondírozásban, amikor eszembe jutott, hogy elvégre jogász is lennék, vagy mifene. Nem is kellett lapozgatnom a Bétékában, hogy szöget üssön a fejemben valami.

Ha az igazi Penge (alias Bicska) Maxi leakaszt egy válltáskát, leemel a polcról egy üveg piát, vagy kirabol valakit, sittre vágják mint a vöcsök. Priuszától függően akár évekre is.

Arra viszont hogy egy állammá szerveződött bűnöző banda a közjavakat oly módon osztja el, hogy egy Lázár Jánosnak havi hatszázezer + háromszáz ezer forintot juttat luxusautó bérletére és benzinköltségre, a holland - magyar 8:1 után és ellenére átvállalja egyes futball klubok adósságait, stadionokat épít számukra; miközben a "költségvetési megszorítások" következtében "30-40.000 kiskorú gyakorlatilag éhezik és további több tízezer kisgyerek nem jut megfelelő minőségű táplálékhoz (zöldség, gyümölcs hús és tejtermékek), azaz minőségileg éhezik"; meg hogy életjobbitó, netán életmentő műtétekre akár több évig kell várakozni,- ezekre nincs paragrafus. A rohadt kapitalizmusban, a rohadt "demokráciában" ezekre nincs paragrafus. A dunaparti törvénygyárban ilyen terméket nem gyártanak, még hibás minőségben sem.

Hol van hát a hiba? A kapitalista erkölcsben és a kapitalista jogban! A legnagyobb baj az, hogy amikor az oroszok kimentek, Marx Tőkéjét és Lenin összes müveit kiselejteztük, nem is beszélve Sztálin "A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" c. könyvéről. Elfelejtettük mi fán terem az ideológia. Így sem a szocializmusnak, sem a kapitalizmusnak nincs valósághű, egyben közért hető, meghatározása. A közhasználatu definiciók a következők.

A szocializmus olyan politikai nézet, melyben a magánérdekeket elvetik, a társadalmi egyenlőséget és az anyagi javak igazságos elosztását céloz zák.

A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, ame lyeket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását a túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.

E "hivatalos" fogalommeghatározások hamisak. Semmiféle szocializmus nem vetette el a magánérdeket és nem célozta meg a társadalmi egyenlőséget. A kommunizmus hírdetett ilyesmiket. Olyan kapitalizmus pedig sosem volt, nincs és nem is lesz, ahol az elosztást túlnyomórészt a szabad piac határozná meg. Szabad piac (mint olyan) nem létezett, nem létezik és nem is fog létrejönni.

Lehet, furcsa lesz, hogy - éppen én - egy katolikus szentet fogok most megidézni bizonyos fogalmak egyértelművé tétele érdekében. Az alapfogalom a "közjó"  fogalma. Egy kicsit kacifántos lesz az idézet, de sajna' Aquinói Szent Tamás nem tudta közérthetőbben megfogalmazni...

„Mivel az egyes ember egy közösség része (pars multitudinis), minden ember – éppen azzal, ami és amije van (hoc ipsum quod est et quod habet) – a közösséghez tartozik, amint minden rész is azzal, ami, az egészhez tartozik... Minden egyes rész jóságát egészéhez való viszonyában kell tekinteni... Minthogy minden ember egy civitas része, lehetetlen, hogy valamely ember jó legyen, hacsak nincs jó viszonyban a közös jóval (bonum commune). Az újkorban azonban a polgár már nem akarta magát 'azzal, ami és amije van' egy eleve adott, fönnálló egész részének tudni, nem az egésznek szerkezetéből annak részeként akarta meghatározni magát. Szubjektivizmusában már nem akarta, hogy saját értékét az szabja meg, milyen viszonyban van állapota, státusa az általános jóval. Szent Tamás közjófogalmát az újskolasztika újítja föl a múlt században mint a társadalmasodott emberek személyes javának eszméjét. Ez a közjó normaként lebeg minden (gazdasági és kulturális) társadalmi tevékenység valamint a politika előtt. De akkor ez a közjó nem versenymechanizmusok szinte automatikusan beálló terméke, nem is forradalommal megvalósult osztálynélküliség, hanem csak szolidáris együttműködés eredménye lehet. Ez az érvelési forma az akkor uralkodó liberalizmus-szocializmus vitában új és előnyös volt. Sajnos azonban a kibontakozó katolikus társadalometika tendenciózus antimodernizmusában hajlott arra, hogy kritikusan leértékelje a modern gondolkodás legitim, haladó motívumait is (emberi jogok, autonómia, demokrácia, piacgazdaság, az osztálytársadalom fölülmúlása stb.).
A közjó fogalma kétértelmű: jelent eszközt és önértéket is. Egyfelől ugyanis érthető mint azoknak az eszközöknek és előnyöknek foglalata, amelyek kívánatosak ahhoz, hogy a közösség
összes személye egzisztenciális célját megvalósíthassa. Ebben az értelemben fogalmazza meg a II. Vatikáni Zsinat is: „A közjó azoknak a társadalmi életföltételeknek az összessége, amelyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy teljesebben és könnyebben elérjék tökéletességüket” (Gaudium et spes 26) Így értve a közjónak instrumentális jellege van, a személy önmegvaló sításának szolgálatában áll. Jelenti a társadalomnak azt az állapotát, amelyet a szolidaritás jól elrendezett.A modern gondolkodás számára szokatlan, de éppenséggel legitimnek tekinthető a „közjó” olyan értelmezése is, amely magában foglalhatja a célt is, amelyre ez az instrumentalitás irányul. A közjó a társadalmasult személyek számára közös jó, tehát a társadalom összes tagjának személyes java, amennyiben ez csak társadalmi együttműködésben érhető el. Ebben az értelemben a közjónak önérték jellege van, amennyiben tartalmazza a személyek szolidáris együttműködésben eszközölt öncélúsá gát.A személyes jó megvalósítása persze nem csak a társadalmi együttműködéstől függ, hanem lényegileg a személy saját felelős életvezetésétől is, vagyis attól, hogyan bánik a kooperáció kínálta eszközökkel és esélyekkel."

Ezt nem elég egyszer elolvasni. Ismételt nekiveselkedés után azonban a leegyszerüsített lényeg megfogalmazható. Megpróbálom. Segít nekem az amerikai "Függetlenségi Nyilatkozat".

„Magától értetôdônek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlônek teremtetett,  hogy  az  embert  teremtôje  olyan  elidegeníthetetlen  jogokkal  ruházta  fel, melyekrôl le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a boldogságra való törekvéshez. Ezeknek a jogoknak a biztosítására az emberek kormányzatokat létesítettek, amelyek törvényes hatalma a kormányzottak beleegyezésén nyugszik. Ha bármikor, bármely kormányforma alkalmatlanná válik e célok megvalósítására, a nép joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa vagy eltörölje, és új kormányzatot hozzon létre, amelyik olyan alapokon nyugszik és hatalmát olyan módon szervezi meg, ahogy a legmegfelelôbbnek tûnik, hogy biztonságot és boldogságot teremtsen.”

Mindkét szöveg-idézet lényege, hogy minden embernek a társadalomba születésével természetjogi viszony jön létre az egyén és a társadalom között. A társadalom minden jövevényt köteles kataszterbe venni és létéről, uram bocsá' jólétéről, gondoskodni. Ennek fejében az állam bizonyos elvárásokat fogalmazhat meg, kényszeríthet ki, az egyénnel szemben. [Ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj, stb. - à la kőtáblák...] Vice versa az államot alkotó egyének összessége is megfogalmazhat bizonyos elvárásokat az állammal szemben és ezeknek kényszer útján is érvényt szerezhet. "Eltörölheti" a méltatlan, alkalmatlan államot és újjal cserélheti fel. Ezt úgy hívják: "népfelség". Ez van az állam és a jog fölött - ideértve az alkotmányt, ill. az alaptörvényt is.

Nos mi a kapitalizmus? Mindezen elvek tagadása. Mennyiben? Hát annyiban, hogy a kapitalizmusban megszűnik a (nemzeti) állam, mint a fenti jogok és kötelezettségek alanya. Helyébe egy arctalan szörnyeteg lép amelyet senki sem ismerhet [hol székel, kikből áll, mik a szándékai?]. A szörny viszont mindenkit ismerhet, minden embert manipulálhat, megbetegíthet, kedve szerint el is pusztíthat. Amit pedig megtehet, azt meg is teszi. Ezt úgy hívják Új Világrend azaz New World Order - színtiszta zsidó találmány, ill. csinálmány. A Cion Bölcseinek jegyzőkönyveiben lefektetett, majd testet öltött "nagy eszme".

"Az összes állam gépezetének valamennyi kerekét olyan erő hajtja, amely a mi kezünkben van, az államgépezeteknek ez a hajtóereje pedig az arany. [Ami már nem Fort Knoxban van...] A mi bölcseink által kieszelt közgazdaságtudomány réges rég királyi tekintélyt kölcsönzött a tőkének. Ahhoz, hogy a tőke akadálytalanul fejthesse ki működését, szabad keze kell legyen arra, hogy ipari és keres kedelmi monopóliumot létesítsen; ezt a világ minden részében már végre is hajtják láthatatlan kezek."

Ez a szörny tehát mindenekfölött gonosz. Hogy ís jósolta Tóth Ferenc? "Természetessé teszi a társadalom ... szétszakítását gazda gokra és szegények re. A cél a nyugati országok tömegeinek aránytalan és jelentős elszegényítése."  Nos, mit látunk ma Izlandtól Görögországig? Kétségbeesetten és reménytelenül (!) lázongó, elnyomorított tömegeket...

Térjünk vissza a "népfelséghez". Álom ez, vagy lehetőség? Az utóbbiban szeretnék hinni, nem akarok viszont hittankönyvet írni.

Ami a szocializmust illeti, essék szó annak nemzeti változatáról is. Sok webhelyet megnéztem, hogy rátaláljak a fogalom legérthetőbb meghatározá sára. Tragédia... Mindenesetre a legalattomosabb, legaljasabb meghatározást a Katolikus Lexikon prezentálja. Hát' mit is mondjak, nem vagyok meglep ve... "A nemzeti szocializmus (ném. Nazionalsozialismus): a német III. birodalmat létrehozó Német Nemzetiszocialista Munkáspárt (Nazionalso zialische Deutsche Arbeitpartei, NSDAP, 1919-45) tekintélyuralmi eszmerendszere. - Hívei az 'árja faj' (az egyetlen teremtő elem) felsőbbrendűségét és életterének biztosítását hirdetve, a vezérkultusz (egy nép, egy birodalom, egy vezér), az áll. központosítás alapján a parancsuralmi rendszer híveként elvetették a népképviseletet és a liberalizmust. A ~ a szovjet bolsevik rendszertől - melynek módszereit átvette - jelképein kívül abban különbözött, hogy a termelőeszközöket magántulajdonban hagyta. Alapműve (Adolf Hitler: Mein Kampf. [Harcom] München, 1925) a nagybirtok és kapitalizmus elleni harc jelszavait, tervszerűsítést és az államosítást hirdette. A komm. →osztályharcot a 'német faj' megújításának, élettere növelésének (pángermanizmus), a 'tisztátalan alsóbbrendű fajok' kiirtásának (zsidóellenesség) igénylésével helyettesítette, a →versailles-i békerendszer megsemmisítését ígérte. 1933: a választáso kon a szavazatok 33,1%-át érte el, ezzel 196 mandátumot szerzett. II. 1: Hitler ném. kancellárrá kinevezésével hatalomra jutott az NSDAP, a ~ pártja. Hatá sára külf-ön is megalakultak a 'testvérpártok'. A háborús vereség után No. megszállásával a ~ hirdetését, az NSDAP-t 1945. V. 31: betiltották."

Slussz! Ennél már Dr. Hack Péter a Hit Gyülekezetének presbitere is tovább jutott, sikertörténetnek minősítve a III. Birodalom, ill. Hitler gazdaság politikáját. Ezt a témát ezen a honlapon többször körbejártam már. Nem akarom olvasóimat ugrólinkek beillesztésével fárasztani. Álláspontom sum mázatát azonban ideírom.

A hitleri Németország (helyesen) különbséget tett németek és nem németek között. Az utóbbiakat a "vendég" státusa illette meg, rendkivül szigoru idegenrendészeti ellenőrzés mellett.

Ám ami a németeket illeti, a Birodalom Aquinói Szent Tamás eszméinek és a Függetlenségi Nyilatkozat szellemének mindenben megfelelő módon bánt polgáraival, azok méhmagzat korától halálukig. Többször idéztem Joannes Öhquist "A Führer Birodalma" c. könyvéből, amelynek témánkhoz leginkább vágó része az idősek, betegek, elesettek "felistápolása". E feladatra egy egész intézményrendszer szerveződött. E "szociális háló" lyukán nem esett ki egyetlen rászoruló sem. A program költségeit nagyrészt az állam fedezte. Kisebb részét társadalmi gyűjtéssel hozták össze, úgy hogy a "perselyezésben" maga a Führer is résztvett. [Van okom feltételezni, hogy ebbe a "koldús perselybe" mindenki beletette a maga obulusát...]

A program méltó öregkort biztosított a gyógyíthatatlanoknak, talpra segítette és munkába állította a gyógyíthatókat. Németországban akkor sem aludtak, ill. pusztultak el az utcán a "hajléktalanok", amikor a szövetségesek légiereje a lakások százezreit rombolta le. A gyermekek sem szédültek ki az iskolapadból, még '45-ben sem, amikorra Németország romokban hevert.

[Részletesen beszámolt erről egyik nagybátyám Szeszák Jenő, aki Lipcsében dolgozott egy vegytisztító üzemben. Egy német hadi özvegyet, Schuster Johhannát vett feleségül, egy gyermekkel. Az új házasságból további két gyermek származott. A fejedag szűkös volt, de az emberi (gyerme ki) szervezet szükségleteit kielégítette és mindenki pontosan megkapta, órákig tartó sorbanállás nélkül. Ezt tapasztaltam kis unoka öcséimnél, amikor 1946-ban Magyarországra jöttek, mivel nem akartak a "szovjet zónában" élni.]

Amikor az ember idáig jut az útkeresésben hirtelen meghőköl, mert eszébe jut a  "harmadik utasság" amiről annyi rosszat lehet hallani, ill. olvasni. Még a legszelidebb meghatározás is úgy szól, hogy  "politikai ideológia, mely többnyire 'se nem jobb, se nem bal'-ként határozza meg magát és legin kább a fősodratú ideológiákat elvető, vagy éppenséggel szintetizáló ideológiákat takar."

A véleményem az, hogy a jobb és a bal megkülönböztetésének csak a közúti közlekedésben, a katonai menetben, meg a tánciskolában van jelentősége. Ezek a szavak politikai értelmüket rég elvesztették. A politikai alternatíva a kapitalizmus és a szocializmus között húzódik és itt következik a bukfenc, amit az emberek nem hajlandók észrevenni. A marxi-lenini szocializmus nem volt a kapitalizmus ellentettje. A zsidó világhódítás egymást támogató, kiegészítő két taktikája volt. Az egyiket a nyugati, a másikat a keleti "fronton" alkalmazták. Herzl ezt így érzékelteti. "A középkorban elveszí tettük asszimilálódó képességünket, a közvetlen ok pedig az, hogy túltermelésünk van középintelligenciában, amelynek nincs elhelyezkedési, sem emelkedési lehetősége, nevezetesen nincs egészséges levezetődése és nincs egészséges emelkedése. Lefelé felforgatókká proletárosodunk el, minden forradalmi pártnak az altisztjeit mi szolgáltatjuk és egyidejűleg félelmetesen nő pénzhatalmunk."

Ha Cion "képzeletbeli kígyójának" sikerült volna Oroszországot összeroppantania, e két pokoli elem elegye alkotta volna azt a harmadikat, amely alkalmas lett volna a zsidókirály uralmának létrehozására.

Mint tudjuk, Sztálin "ellenforradalma" megdöntötte, ill. felszámolta a zsidóforradalmat és valami olyat állított helyébe, amelyet csak Madách szavaival lehet jellemezni.


Ha vérrel és sárral volt is befenve.
Mi óriás volt bűne és erénye,
És mind a kettő mily bámúlatos.
Mert az erő nyomá rá bélyegét.

Ugyanez elmondható a Führer Birodalmára is. A kétségtelen hasonlóságok mellett azonban jelentősek voltak a különbözőségek is.

A Führer már jóval a hatalom megragadása előtt kimunkálta leendő rendszerének ideológiai - politikai alapjait. A Mein Kampfban (is) leszögezte, hogy a zsidó fajnak a jövő Németországában nem lehet helye.

Sztálin pragmatikus volt. Kezdetben nem volt zsidó ideológiája, vagy ha volt is, bölcsen hallgatott róla. Lenin halála után azonban rájött, hogy a "politikai zsidóság" az orosz nép ellensége. Ezért írtotta ki maradéktalanul a Lenin köré fonódott zsidó maffiát. A "gazdasági zsidónak" a szovjet rendszerben nem juthatott meghatározó szerep. Az "etnikai zsidókkal" szemben machiavellista politikát folytatott. Felhasználta őket mindenütt, ahol ők voltak a legalkalmasabbak, pl. a kém és a hóhér szerepében.  Nemrég írtam arról, hogy a Nyugat elleni Razdvedka élharcosai a zsidók, köztük az "orosz" zsidók voltak. Ami a hóhérszerepet illeti, elég ha csak Kaganovicsot és Beríját említem példaként...

Aztán napirendre került az "etnikai zsidóság" is. Messze vezetne és nincs is elég adat arra, miért bújt ki Sztálinból az antiszemita. Az viszont, hogy mikor és hogyan bújt ki - ismeretes. Az orosz "endlösung" késve indult, amikor Sztálin fizikailag és szellemileg már nem volt a régi. Talán ennek is tulajdonítható, hogy a korábban jól működő "tisztogatási kampány" módszerét kivánta újra alkalmazni, de elfuserálta. Legelőször a környezetében lévő zsidó főhóhérokkal kellett volna villámgyorsan végeznie. Ezúttal körülményeskedett és nem vette észre, vagy nem tudta megakadályozni, hogy ezek összeesküvő csoportot alakítsanak és épp azokat kapcsolják ki [a Kreml őrség, személyes testőrsége parancsnokait, stb.], akikkel az államcsínyt végrehajtathatta volna.

Aztán megütötte a guta, vagy megüttették a gutával. A puccsisták pedig egymást váltva addig őrizték a haldoklót a kuncevói Blizsnaja dácsában, amig meg nem halt.

A "felszabadult" zsidóság immár hozzáláthatott a Szovjetunió szétrágásához, majd a leggyűlöltebb ellenség - Oroszország - tönkretételéhez. Ami azt illeti, kitünő munkát végeztek. A szovjet molochot "békésen" szétrohasztották. Majd Oroszország következett, amely a részeges Jelcin rémuralma alatt csaknem zsidó gyarmattá vált. Azzá vált volna, ha a kígyó tekergését nem gátolja valami, valaki. A valami az orosz nacionalizmus, a valaki pedig Putyin, az új orosz cár.

Az "orosz fordulat" természetét illetően lehet vitatkozni. Az azonban nem tagadható, hogy Oroszország nem illeszkedett be a zsidókapitalizmus gazdasági, ill. poliktikai rendszerébe, ill. kiíratkozott abból; sőt világnézeti kérdésekben is élesen elhatárolódott tőle. Nemrég lelkendeztem Putyin alábbi kijelentései miatt. "Az euro-atlanti civilizáció három nagyhatalma – az Egyesült Államok (amely leginkább a mátrixra hasonlít, legkevésbé sem nemzet államra), Anglia (intellektuálisan a legveszélyesebb, gondoljunk csak például Bacon lázadására) és Franciaország (amely 1789 óta hasznosan idióta tagja a pokoli hármas szövetségnek) -, olyan emberfölötti és mefisztói angyalok, akik bibliát forgatnak. Ez a 'bűnös civilizáció' felelős a tudományosan megtervezett rendbon tásokért, lázadásokért  és olyan parádés napirendi pontokat dolgoz ki, amelyek az embereket megosztják, lelküket felaprózzák, majd megsemmisítik. Ez a szociál demokrata utópia végletes abszurditás, ha a 300 leggazdagabb amerikai rendelkezik 2300 billió dollár fölött, és e lelketlen 'pedáns' oligarchia humanitárius katasztrófákkal veszélyezteti a világbékét."

Aligha túlozok, ha az állítom: Oroszország új utat keres. Harmadik utat? Az államvezetés nem térképészet. Nem muszály az utakat számozni. Valami lyen elnevezésre viszont szükség van, mert a név a tartalom azonosítója, a gondolkodás útjelzője. A név az ismerősen hangzó "Nemzeti Szocializmus" lehet(ne). Ellenvethető, hogy e névnek rossz a kicsengése. Rossz, mert azzá tette, teszi a zsidővezérlésü média. A hisztérikus felhangokkal nem törőd ve higgadtan, s' ha lehet értelmesen, kell a gondolattartalmat kimunkálni.

Hitler kezdettől fogva hangoztatta, hogy a nemzeti szocializmus lényegét nem a tulajdonlás formái fejezik ki. Danzig szenátusának elnöke Hermann Rauschning Hitler bizalmasai közé tartozott egykoron. Hitler híres "asztali beszélgetéseit" és négyszemközti beszélgetéseiket gondosan jegyezgette, majd kiadta "Hitler bizalmasa voltam" c. könyvét. Tanulságos olvasmány. Számomra legalábbis az. A könyv szerint Hitler egy vita kapcsán kiáltva jelentette ki "Mit szocializáljuk mi a bankokat és a gyárakat? Mi az embereket szocia lizáljuk!" [11 old.] Félreértés ne essék, bankok és gyárak alatt német (!) intézményeket értett.

Mélyértelmü az a kijelentése is, amit az orosz bolsevizmusról tett. "Nem Németország bolsevizálódik, hanem a bolsevizmus alakul át mozgalmunk egy válfajává. Oroszországban valódi forradalmi szellem él. Ezt a tényt én mindig számításba vettem, s ezért rendelkeztem úgy, hogy nyomban vegyenek fel a pártba minden volt kommunistát." [116 old.]

Erre is gondoltam, amikor "Putyin razdvedkája" c. írásomban  megemlítettem Martin Bormann és "Gestapo" Müller meghökkentő politikai nézeteit Sztálinnal és az orosz bolsevizmussal kapcsolatban.

Hiba volna elhallgatni, hogy Hitler a német nemzet szocializmusát a zsidókérdés megoldásával összefüggésben körvonalazta, landsbergi államfogoly ként, az 1923/1924-es években, tehát csaknem kilencven évvel ezelőtt - eképpen. "A zsidóság uralma az államban most már olyan biztosítottnak látszik, hogy ismét zsidóként jelenhet meg, sőt faji és politikai gondolkodásmódjának kíméletlenül szabad folyást is engedhet. Fajtájuk egy része nyiltan hangoz tatja már idegen népi voltát..." [192 old.] Ezt ma nem nehéz megérteni. Csak olvasgatni kell Konrád György elmélkedéseit a "zsidó génkoktélról", meg Németh Sándor vidám igehirdetését a cionizmusról amit szerinte nem szabadna pejorativ felfogásban emlegetni, hisz "A politikai cionizmus a zsidó állam megalapítását tűzte ki céljául. Ez az álom már megvalósult. Mi, keresztények, hiszünk a szellemi cionizmusban is. Ciont jelölte ki Isten a dicsőségének lakhelyül. A keresztény reménység szerint is, itt lesz a Messiás rezidenciája, és ez lesz a világ szellemi központja." (???)

A cikk megjelentetése után találtam facebook oldalamon egy Mindszenty idézetet. Jellemző "hazánkra" hogy a magyar történelemben talán az egyetlen magyarérzelmü sváb bíborost három zsidó követte (követi) Lékay, Paskai, Erdő. Mivel lehetne a magyarokat, a magyar katolikusokat jobban megalázni?

Hitler a cionizmusról és Izraelről is jövendölt. "Miközben a cionizmus a világ számára azt igyekszik bizonyítani, hogy a zsidóság faji célkitűzései egy palesztin állam alapításában kielégülésre találnak, egyszerüen a legravaszabb módon csapják be a buta gójokat. Egyáltalán nem gondolnak arra, hogy azért építsenek palesztinában egy zsidó államot, hogy azt maguk lakják, hanem csak nemzetközi garázdálkodásuknak a saját felségjogaik alatt szervezett és a többi állam beleszólási joga alól kivont központját akarják ott megteremteni." [192 old.]

Nem jól látta? Egész Közelkelet a pokol tüzében ég, mióta a cionista zsidó állam megalakult és a lángok egyre magasabbra csapnak. Ennek véget kell vetni. Mi viszont térjünk vissza a nemzeti szocializmus nemzetiségi politikájának kérdéseire.

A zsidóság vallási, nemzetiségi, faji identifikálása [azonosítása] nem az ördögtől való. Ezt Herzl Tivadar a cionizmus alapítója régesrég megtette.
"Nép vagyunk, egy nép. A zsidók nyomorúsá gos helyzetét senki sem fogja tagadni. Mindenütt, ahol jelentékenyebb számban élnek, többé- kevésbé üldözik őket. Az egyenjogúsításukat majdnem mindenütt hatályon kívül helyezték, ha a törvényben még létezik is."

Vallás szerint Amerika is azonosítja a zsidókat és ezt mindenki természetesnek tartja. A baloldali táblázaton az amerikai képviselőház és a szenátus "vallási térképe" látható, amit bátran tekinthe tünk etnikai térképnek, hisz az árja-izraelita nem létező kategória. 

Az identifikált zsidósággal, mint statisztikai tömeggel a törvényhozásnak könnyü a dolga lehetne. Nem lenne szükség politikai diszkriminációra, egyszerüen a kisebbségek pozitív diszkriminációját kellene megszüntetni annak kimondásával, hogy a "társadalmi - gazdasági előnyöket" a kisebbsé gek számarányukkal azonos mértékben élvezhetik. Az "előny" fogalmának értelmezésével nincs semmi nehézségünk. Az értelmező szótár szerint "az előny: kedvező körülmény, helyzet, állapot, amelyből haszon, vagy siker származhat."

Az előny ugyancsak felfogható statisztikai jelenségként is. Egy statisztikai elemzés számos tanulságos következtetés levonására adna alkalmat.

Az előnyös helyzet élvezése, mint egyedi jelenség is szerfölött érdekes a következők miatt. Előnyös helyzetet biztosíthat az egyén számára kivételes tehetsége, vagy szerencséje. Az u.n. elsőd leges előnyt élvező zsenikkel és a lottómilliomosokkal semmi bajunk. Más a helyzet az előny többi fajtájával.

Az előbbiekkel szemben másodlagos, származékos előny pl. az öröklődésen alapuló "születési előny" minden formájának társadalmi létjogosultsága erősen kérdőjelezhető. Ebbe a körbe soroló dik a szellemi kiválóságok, a gazdagok és a hatalommal bíró szülők gyermekei számára biztosított "startelőny". Ezt nevezhetjük "komparatív", azaz a másokhoz (versenytársakhoz) mért előnynek is. A lényeg ugyanaz.

Herzl - több mint száz éve - kifejtette, mire kell gondolni. "A középmagasságú állások a hadsereg ben, a köz és magánhivatalokban már elérhetetlenek a zsidókra nézve. Nincs szándékomban magunk iránt megilletődött hangulatot kelteni. Minden ilyen törekvés hiábavaló és méltatlan, Elég lesz a következő kérdéseket intézni a zsidókhoz: igaz-e, hogy ott, ahol jelentékenyebb számban élünk, a zsidó ügyvédek, orvosok, mérnökök, tanítók és minden fajtájú alkalmazottaknak a helyzete mind elviselhetetlenebb lesz? Igaz-e, hogy egész zsidó középosztályunk erősen veszélyeztetve van? Igaz-e, hogy gazdagjaink ellen lángra lobbantják a köznép minden szenvedélyét?" Hát persze, hogy igaz volt akkor, amikor a zsidóság még csak útban volt a társadalmi csúcsok meghódítása irányában. És hogyne lenne igaz ma, amikor már mindannyian a csúcson vannak! Ezért rikácsolnak növekvő antiszemitizmusról a pesti zsinagógáktól a new-yorki Capitoliumig mindenütt.

Persze Herzl úgy gondolta, hogy a zsidó tőkének, a zsidó tőkéseknek a gojok legfeljebb egy szívességet tehetnek.
"A pénzüzletek terén kétségtelenül bizonyos felsőbbségre tettünk szert, mert a középkorban erre az üzletágra szorítottak bennünket. Most ugyanaz a jelenség ismétlődik, megint a pénzüz letre szorítanak bennünket,- aminek most tőzsde a neve- mert minden más kereseti ágat elzárnak előlünk. 'Tulajdonképpen nem tehetnek ellenünk sem mi hathatósat.' Régebben elvették a zsidóktól ékszereiket. Miképp akarnák ma megfogni az ingó vagyont? Nyomtatott papírdarabokban fekszik az, mely ek valahol a nagyvilágban, talán éppen a keresztény pénzszekrényekben vannak elzárva. A zsidókon való felülkerekedés eme lehetet lensége csak erősíti, és elmérgesíti a gyűlöletet."

A kedves jó Theodor nem gondolt és modern utódai sem gondolnak arra, hogy ez az "itt a piros - hol a piros" játék csak a kapitalizmusban müködik, szocialista rendszerekben nem.

Ma is visszhangzik a régi panasz "A népek, amelyek között zsidók laknak, egyenként és összességükben, leplezetten vagy leplezetlenül mind antisze miták. A nép körében napról napra, óráról órára nő az antiszemitizmus, és még tovább kell nőnie, mert okai továbbra is fennállnak, nem küszöbölhetők ki." Ennek a jelenségnek csak egyik oka a fajidegenség, amelyről Herzl is elmélkedett a "fajunk szagával" kapcsolatban. Ezt most nem lelem, de találtam egy másikat. "Dr. Eduard Gans a berlini egyetem egykori zsidó professzora így vall A keresztelés, sőt a keresztezés sem használna semmit. Mi a harmadik nemzedékben is éppen olyan zsidók maradunk, mint háromezer év óta. Fajunk (a) szagát nem veszíti el a tizedik keresztezés után sem és bárminő összeköttetés után, bármilyen nővel, a mi fajunk az uralkodó: ismét csak zsidók fognak születni.” Mindez nem lenne felróható, ha a zsidóság nem törekedne arra, hogy - túlreprezentálva önmagát - egymaga alkossa a "befogadó" nemzet tudományos, művészeti, irodalmi, közhatalmi és vagyoni arisztokráciáját. Persze nem mint zsidó, hanem mint "ebből a szempontból" magyar! Rég volt már, amikor felhergeltem magam Drábik János értekezésein a zsidó magyarok és a magyar zsidók fínom megkülönböztetése kapcsán.

E sajátos identitás ugyanolyan abszurd, mint a másik nagy zsidó találmány, a "Szentháromság". A magyar állampolgárság mellett a zsidó egyúttal világpolgár és Izrael állam "természetes" polgára is. [L. Németh Sándor cionista fejtegetéseit fentebb.]

Azt a kérdést persze nem teszi fel senki - mert nem szabad feltenni - e hármas identitás nem sérti e a "befogadó" nép érzékenységét és érdekeit? Nyilvánvalóan sérti, lépten - nyomon sérti.

Mi a teendő ebben a teljességgel tarthatatlan helyzetben? Antiszemita kampányba kezdeni? Nem, egyáltalán nem. Elsősorban a közgondolkodásra kellene hatni, tekintse át a szocializmus és a kapitalizmus perspektíváit. Ha a mérleg a szocializmus javára billen, létre kell hozni azt a pártot, amely a szocialista alapok lerakására, a szocialista társadalom felépitésére képes.

A legnagyobb bajunk, hogy nincs ilyen párt és senki sem gondol arra, hogy lennie kellene. A Jobbik sem határozta meg, nem is fogja meghatározni, hogy milyen úton halad. Nyilvánvaló hogy a kapitalista utat követi, hisz így lehet Balóné őnagysága szkeptikus képviselő az Európai Parlamentben.

Van ugyan egy nevében szocialista pártunk, ahol az Internacionálét gajdolják, de ez az egész bagázs már viccnek is rossz, az anakronizmus szintjét sem üti meg.

És mit tesz az átlagmagyar? A következő választásra készül. A Fideszre fog szavazni. Eszébe se' jut Mohács. Pedig az kellene neki. Megkapja. Nem is soká.

Szomorú? Nem, undorító!

13.11.20

Sz. Gy.