Az Úr énnékem őriző pásztorom,
Azért semmiben meg nem fogyatkozom,
Gyönyörű szép mezőn engemet éltet,
És szép kies folyóvízre legeltet,
Lelkemet megnyugtatja szent nevében
És vezérl engem igaz ösvényében.



Quo vadis domine?

Keresztények sírjatok,
Mélyen szomorkodjatok.
Keseregjen minden szív,
Aki Jézusához hív.

 

 

Keresztények, sírjatok!

Az eredendő bűn az ostobaság...

Csak saccolni lehet, hogy az ilyen meg olyan eszmék jegyében hány embert gyilkoltak, kínoztak, nyomorítottak meg - az emberek. Az ujkori toplistát alighanem Mao ce Tung és Sztálin vezetik. Teljesítményük abszolút számokban és időarányosan is imponáló. Ha viszont csak az abszolút számokat nézzük, alighanem a kereszténységé a babér és a Guiness rekord.

Általában az emberekről szólván, voltaképp azok az ismérvek foglalkoztatnak, amelyek a gyilkosban és a mártírban azonosak, ill. amelyek megkülönböztetik e két szereplőt, ill. szerepkört. 

Azzal kezdeném. ha Isten a saját képére teremtette az embert, miért csinált kázust abból, hogy Ádám és Éva almát ettek? Igaz, nem volt közönséges alma, hisz a tudás fáján termett. Hát épp ez az! Isten, aki nyilván okos volt, miért akarta volna hogy első teremtményei és azok ivadékai is hülyék maradjanak? Persze a hűlye is ember, de a legfontosabb ismérv - az értelem - tekintetében alapvetően különbözik a nem hülyétől. Többek között abban is, hogy ha megpillantja az almát, ill. megérzi az illatát, tuti belefal, mert a beszámítási képessége hiányzik. Miért kell az ilyeneket épp a fa alá állítani? Aztán hogy van az, hogy nemcsak a tettesek bünhődnek, hanem ivadékaik is az idők végeztéig? [Ez az egész nekem azért sem tetszik, mert feltűnően hajaz azzal az elmélettel, amely azt hírdeti, hogy a gójok állatok - emberi testben.]

Ez a kiindulópont szerfölött viccesnek tűnik, de a folytatás már egyáltalán nem vicces. Többezer éven át többmillió ember szenvedte e legendák hatásait. Az ember tragédiája voltaképp az, hogy hiába evett a tudás fáján termett almából, nem lett tőle okosabb, a döntő többség biztosan nem. Ez a sztori amúgy az Ószövetségből való, de különösebb baj nem volt vele jódarabig. Ha hinni lehet a Tórának, Jahve a népek tengeréből kiválasztott egy népet és Mózes útján szövetséget kötött velük, kezeikre adván egyúttal az összes többi népeket. [Milyen jogon?] A paktumban egyébként szó se esik az almáról. Az Úr csak azt várja el tőlük, hogy szószerint betartsák a kőtáblákra írott parancsolatokat. Igenám, de a törvény értelmezése és alkalmazása során "félreértések" adódtak, főleg az alábbi passzusokkal kapcsolatban.

- Ne gyilkolj!
- Ne lopj!
- Ne tégy
felebarátod ellen hazug tanúbizonyságot!
-
Ne kívánd felebarátod házát, ne kívánd felebarátod feleségét se szolgáját,
se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát.

Jahve ugyanis nem definiálta a "felebarát" fogalmát. Így adódhatott, hogy a törvénymagyarázók [farizeusok] azt nem terjesztették ki a nem kiválasztott népekre. Ez mára oda vezetett,  mintegy tizennégymillió ember belül van a törvény bástyáin, mintegy hatmilliárd pedig ki van onnan rekesztve. Ez utóbbiak egyrészét nevezik a kirekesztők kirekesztők nek... Az embermilliárdok egyre kevésbé tolerálják, hogy gyilkolják, alázzák, meglopják, személyi és polgári jogaiktól megfosszák őket. Köreikben erjedés indult, amelyet épp a napokban diagnosztizált Meir Lau, Tel Aviv főrabbija, a Jad Vasem Intézet elnöke, eképpen. "Az antiszemitizmus őrületté, ragályos betegséggé fajult, egyre jobban terjed, és ha nem teszünk ellene most, több mint hatvan év után sem, akkor még tovább terjed a világon." A diagnózis tehát adott. A terápiát pedig hozzá tudjuk képzelni [l. gázai övezet].

Mivel a keresztényekről akarnék beszélni tovább kell lapoznom a Bibliában, és más kegyes históriákban, hogy eljussak cikkem témájához.

Szóval egy darabig minden világos volt. A zsidók néha [babiloni, egyiptomi] fogságba estek, de Jahve nem hagyta cserben őket. Az egyik rabtartót, Egyiptomot, Mózes és népe kedvéért alaposan megtanította kesztyűbe dudálni és elvezette őket az Ígéret Földjére. Itt szépen berendezkedtek [kb. hasonló módszerekkel, ahogy most teszik ugyanott]. De mire elmondhatták volna, "ha isten velem, ki ellenem" megszületett a Kisjézus. Elsőszülött volt, dehát a tizedik parancsolat reája már nem vonatkozott. Pedig ha tudták volna... A fiúcska sokáig hol volt, hol nem volt, de aztán harmincéves meglett férfiként felbukkant és vándorolva prédikálni kezdett. Hát' ebből lett a világ csaknem minden baja.

A következőkben Helmuth von Glasenapp "Az öt világvallás" c. könyvét használom segédeszközűl. Krisztus nem közölt részleteket származásáról. Mások találták ki utólag a szűznemzés épületes históriáját. Ő "csak" annyit mondott, hogy az isten természetes fia és atyja azért küldte a földre, hogy [az almaügy kapcsán] megváltsa sz emberiséget. Igehirdetéseiben egyáltalán nem volt következetes. Egy szájból fújt hideget és meleget. Hol azt javallotta, hogy akit pofánvágnak tartsa oda a másik felét is. Hol meg azt, hogy nem békét hozott a világnak, hanem kardot. Revideálta az akkorra már megkövesedett dogmákat és rítusokat. Bagatellizálta még a szombatot is. Viszont a kúfárokat kötélből font ostorral hajtotta ki a templomból.  Hát persze hogy felháborította a főpapokat [farizeusok]. Ők szintén hittek egy Megváltóban, de annak Dávid király vérvonalából kellett [kell] származnia, a Tóra szerint is. Jézus bibliai pedigréjével viszont baj volt. Ennek kapcsán derül ki, hogy a szent írás [Tóra] tulajdonképp nem szentírás és azt csak a Talmuddal összhangban lehet értelmezni és alkalmazni. A Talmud suttyomban hatálytalanítja a Bibliát. Máriáról pl. azt állítja,  "Jézus anyja egy kurva volt: Ö, aki hercegektől és kormányzóktól származott, ácsok kurvája volt. A soncino kiadás Shabbath 104b lábjegyzete azt állítja, hogy a Talmud cenzúrázatlan szövegében az áll írva, hogy Jézus édesanyja "Mirjam a fodrász"-nak sok férfival volt viszonya. Sanhedrin 106/a. Jézusnak már a nevét is megmagyarázták. "A név héber formája - Yeshu- úgy volt értelmezve, mint a gonosz szóval egyjelentésű szó. 'neve és emléke tűnjön el', amely az gyalázkodásnak egy különös formája." Persze nem a névnek, hanem viselőjének kellett meghalnia. Közismert hogyan vették rá a farizeusok a római helytartót Poncius Pilátust, hogy keresztre feszíttesse. A kereszthalál folytán Jézus és élete szimbólummá vált. Ez még hagyján, de neve ill. emléke köré egy "tan" telepedett, és mivel ő már nem magyarázhatott, őt kezdték magyarázni. Madách "Az ember tragédiája" VII. konstantinápolyi színében ezt mondatja Luciferrel.

"Ah, ép a szent tan mindig átkotok,
Ha véletlen reábukkantatok:
Mert addig csűritek, hegyezitek,
Hasogatjátok, élesítitek,
Míg őrültség vagy békó lesz belőle."

Lucifer, azaz Madách, tudta jól, miről beszél. A mezítlábas próféta szavaiból, véréből, verejtékéből és könnyeiből vallás lett, s mi több: egyház! Ez utóbbi jóvoltából milliók osztoztak, osztoznak a Messiás sorsában. Többek között a vallási türelmetlenség miatt, amelynek "szép" példája a bizánci eretnekégetés. Ezt Lucifer előre vizionálja a VI. római szinben, amikor így pusmog magában.

"E látvány kissé borzogatja hátam,
De nem emberrel kell-e küzdenem?
Mit én nem bírok, ő teszi helyettem.
Hasonló tréfát már gyakorta láttam.
A glória ha lassan elveszett,
Még megmarad a vérengző kereszt."

Itt előreszaladtam kissé. A szenvedések végtelen folyama a keresztény szektácskák üldözésével kezdődött. A hívők példamutató bátorságról tettek tanúbizonyságot a cirkuszi arénákban, oroszlánok elé vetve.  De mivel a hanyatló Róma felhagyott üldözésükkel, sőt legalizálta vallásukat, egyházba szerveződtek, azaz erkölcsi értelemben rossz útra tértek és gyilkolni kezdtek másokat és egymást is. Ennek egy fejezete a Keletrómai Birodalomban [Bizánc] folytatott eretneküldözés ama bizonyos egyetlen "i" miatt [homousion - homoiusion].

A Nyugat Római Birodalmat ugyan leigázták a barbárok, de a Katolikus Egyház csodálatosképp megmaradt, sőt - mint isten igáját - sikerült rálőcsölni az Európában létrejövő barbár utódállamokra. Sőt a római pápa a császárok császárá nak szerepét kezdte játszani.

Ebből a nagyon hosszú és nagyon véres korszakból csak apró mozaikokként illeszthetők ide a keresztes hadjáratok, az inkvizíció tevékenysége és a pápaság erkölcsi lezüllése.

A keresztes hadjáratok célja tudvalevőleg Jeruzsálem, ill. a szent sír visszafoglalása volt. E hadjáratok során a "keresztesek" a mongol hordákat is megszégyenítő módon viselkedtek ahol átvonultak. Emlékezetes, hogy elfoglalták, kirabolták és felgyújtották magát Bizáncot, a Keletrómai Birodalom fővárosát, és kardélre hányták annak lakóit, épp úgy, ahogy ezt Józsua zsidó hordái tették anno. E hadjáratok dicstelen történetének külön dicstelen epizódja "a gyermekek keresztes hadjárata", melynek részleteiről olvashat, aki ráér.

A következő mozaik a katolikus, azaz "szent", inkvizíció története. E históriának sok ága boga van. Kiteljesedett formájában is több változata lett emlékezetessé
"Időrendi sorrendben négy szervezett, intézményes alapon működő inkvizíció létezett: a középkori inkvizíció (vagy dominikánus inkvizíció), a spanyol inkvizíció, a portugál inkvizíció és a római inkvizíció (vagy pápai inkvizíció), valamint ezektől függetlenül, a spanyol inkvizícióból létrejött több önálló újvilági szervezet is." E szervezetek voltak a középkor halálgyárai. Hivatalos formában "az inkvizíciót IV. Ince pápa vezette be 1252-ben. Az eltérő becslések egy- és tízmillió közé teszik az inkvizíció által a felvilágosodás korszakáig meggyilkolt emberek számát. Legtöbbjüket elevenen elégették." Tegyem hozzá: szadisztikus kinzások [tortúrák] után. Írjuk ide, e "szent" tevékenység éle, főleg Spanyolországban, főleg zsidók ellen for dult. 

Az Anyaszentegyház e kegyes tevékenységtől a hit és önmaga megtisztítását remélte. Hát, ami azt illeti, az elképzelések nem váltak be. Ellenben maga az Egyház a sárgaföldig lezüllött. E mocskos korszak jellemző foltja a "renaissance" Borgia pápa, VI. Sándor, élete és munkássága. Azt hiszem jóformán minden bűnt elkövetett amit egy ember elkövethet. Azután csendesebb egyházi évszázadok következtek.

A történelem persze dübörgött. Felfedezték Amerikát. A spanyolok jártak az élen, a legkatolikusabb felségek, a spanyol királyok alattvalói. Hernando Cortez hajóján utazott Diego di Landa szerzetes. Megkezdődött a latinamerikai kultúrák megsemmisítése, a népirtás és a térítés kombinált módszereivel. Az Egyháznak nem volt kifogása. Fogadta az arany ill. ezüstflották szállítmányiból az őt megillető részt.

A spanyolok nyomában loholtak a franciák és az angolok. Északamerika meghódítását tulajdonképp ők vitték végbe. Az Angliában kialakult új gazdasági rendszer a kapitalizmus e tágas térségeken tudott igazán kinyújtózkodni. Otthon a gyapjúipar volt a fejlődés motorja. Ehhez juhok, juhlegelők kellettek. Milliószámra űzték el a parasztokat a földjeikről, majd tízezerszám akasztották a "csavargókat". Az [anglikán] egyház szívvel - lélekkel a "fejlődés" oldalán állt... Amerikában az őslakos indiánok voltak útban. Kiírtották hát őket, mint a prérifarkasokat [coyote]. A "demokráciá hoz" azonban munkaerő, ingyen munaerő, kellett. [Ez természetes, hisz az athéni demokrácia is ezen a bázison teljesedett ki.]

A spanyolok Kubában úgyszólván a teljes lakosságot kiírtották. Hangulatép abból a korból.

"1526 - az első afrikai rabszolgaszállítmányok elérték Kuba szigetét. Kétszáz év alatt több mint 600 000 rabszolga került élve az amerikai spanyol gyarmatokra. A fogságba ejtett és a szállítás során meghalt rabszolgák száma ennél lényegesen magasabb volt, mivel a rabszolgavadászok kiválogatták és megölték a gyengének ítélt embereket, és sokan elhunytak az elfogás helyétől a tengerpartig terjedő golgotai úton és a tengeri úton a rabszolgaszállító hajókon."

Az ipari forradalom az Újvilágban milliószámra rendelte a gépek mellé és az ültetvényekre a rabszolgákat. A gőzgép feltalálása után a rabszolgamunkát a gépek ritmusához igazították, vagyis a tempót a gép fordulatszáma és a felügye lők korbácsa biztosította, mint régebben a gályaraboknál. Amerikában egy polgárháború kellett ahhoz, hogy az újkori rabszolgaságot meszüntessék 1865-ben, tehát 76 évvel a Nagy Francia [polgári] Forradalom [1789] után, 27 évvel a magyar forradalom [1848] után. Minthogy az Egyesült Államok Alkotmánya is épp 1789-ben lépett hatályba, kimondhatjuk, hogy a rabszolgaság ugyancsak 76 évig fért meg az Alkotmánnyal, amelynek alaptétele, hogy minden ember szabadnak és egyenlőnek születik...

Mindebből az Egyházra az vonatkozik, hogy egyetlen zsinati határozat, enciklika, urbi et orbi duma szövegében sem található egyetlen betű sem, amely a rabszolgaság feltétlen és azonnali eltörlését követelte volna.

Az Egyház kezdettől kompatibilis volt és maradt a kapitalizmussal. Sőt! Kiderült, hogy a Vatikán bankjai a legpiszko sabb bankműveletek terén miben sem maradnak el a többi bankoktól. Sőt!

A globalizmus kiteljesedése igazából nem ártott az Egyháznak, annál többet a kereszténységnek.

A világban több mint hatmilliárd ember él. A legnagyobb vallási közösség a kereszténység, legalább 1600 millió ember. Egyetlen egységes szervezetbe tömörülõ vallási közössége a katolikus egyház, amelynek létszáma 1000 millió fő. A kereszténység után a második nagy vallás a világban az iszlám. A hívők száma cca. egy milliárd. A hinduizmus különféle változatait ma 750 millió ember követi,  A buddhisták vagy a buddhista kötõdéssel is bírók száma 300 és 500 millió között van. A kínai univerzalizmus követõinek száma feltételezhetően 750 millió körüli lehet,

A katolikus - iszlám létszám tehát fifty - fifty, ám a katolikusság leszálló, az Iszlám pedig emelkedő ágban van. Az Iszlám esetében felemelkedés legfontosabb ismérve, hogy világszerte összetartó közösségeket képes létrehozni. Ezek, Allah tanításainak megfelelően, az iszlám vallás terjesztésére törekszenek eközben kiszorítják a hitetleneket mindenünnen, ahol ezt erejük engedi. Most épp a kopt keresztények vannak soron Felső Egyiptomban és másutt, de szemmelláthatóan olyan tendenciákról van szó, amelyek hasonló incidenseket fognak provokálni a világ minden táján, a nyugat európai "befogadó" államokban is, továbbá Amerikában is. [Moshé építési tervek a World Trade Center helyén, stb.]

A keresztény egyház, mai állapotában, képtelen megvédeni híveit, híveinek közösségeit. Azért nem, mert a legkevésbé sem jó pásztor!

Az egyház züllöttsége nem a múlt emléke, hanem a jelen borzalma, undora. Elsősorban az egyházi pedofilia "intézmé nyére" gondolok. A papok, főpapok tömege szerte a világon, a legförtelemesebb bűnökben, a fiatal testek meggyalázá sában, az ártatlan lelkek megrontásában vétkes. Az egyházfők úgyszólván vinnyogva canossáznak körbe a világon, ám a búnösöket elrejtik a közvélemény és főleg a világi hatóságok elől. Számomra teljességgel érthetetlen, hogy a legundorítóbb köztörvényi büntettek elkövetőit miért nem lehet a világi bíróságok elé állítani, megszégyeníteni és megbüntetni? Hitler ugyan sejtett valamit ezekről a dolgokról. Emlegette azt is, hogy a papokból nem csinál mártíro kat, hanem közönséges büncselekményeik miatt fog eljárni ellenük. Ám egyházi pedofilok a III. Birodalomban sem kerültek koncentrációs táborokba és számukra nem terveztek megkülönböztető háromszöget. A buzeránsok rózsa színén túl vajon milyen szín lett volna számukra megfelelő?

A rejtegetett homoszexualitás és pedofilia persze jó valamire: zsarolhatóvá teszi az Egyházat, a pápáig bezárólag. Úgy látszik, létezik olyan konkordátum [a pápaság és állam (államok) közötti egyezmény] amelynek fejében az államok, bizonyos ellenszolgáltatások fejében, hajlandók behunyni szemüket az egyházi disznók disznóságaival kapcsolatban.

Részben ehhez kapcsolódik, de ezen messze túlmutat a Katolikus Egyház "elzsidósodása". Ez a legsúlyosabb probléma. Nem akarom sem olvasóimat, sem magamat felbosszantani azzal, hogy II. János Pál és XVI Benedek szánalmas és felháborító meghunyászkodásait, csúszás - mászásait, felemlegessem.

Inkább e jelenség "elvi alapjairól" szeretnék szólni.

A  judaizmus és a kereszténység vonatkozásában az a szólam, hogy a kereszténység a judaizmusból sarjadt és ma is ebből az "ősgyökérből" táplálkozik. Szépen hangzik, de nem igaz, így nem igaz!

A természet ismeri ugyan a tőke [szőlőtőke] fogalmát. De ami a tőkén sarjadt, azt nem köti örökké a tőkéhez, a sarjadéknak önálló létet biztosít, a metszőkés segítségével.

Ez a metszés Krisztus keresztre feszítésével megtörtént! A farizeusok megölték az isten [vagy az ember] fiát. Lekur vázták szülőanyját és kigúnyolták a fiút. A sakterkés azonban kivételesen nem halált okozott, hanem új életet fakasz tott. A kereszténység túlélte Krisztus halálát, sőt annak vérével megöntözve szárba szökkent.

És mit tettek a farizeusok? Azt, hogy beszivárogtak az egyházba, hogy megrontsák és amennyire lehetséges, saját szolgálatukba állítsák azt. Ez a beszivárgás gyakorlatilag az "egyházszakadás" óta tart és napjainkban tetőzik.

Paradox módon ezt a folyamatot segítette elő a protestantizmus, amely kötőjel nélkül összekötötte, nemzeti nyelvekre fordította a Biblia két felét, az Ószövetséget és az Újszövetséget, majd ebben a formában adta a papjai hóna alá, hogy ezzel baktassanak fel a szószékre és hirdessék "az ígét" innen - onnan, ahogy jön. Nem voltak hajlandók észrevenni, még kevésbé híveikkel észrevétetni, hogy a kettő között áthidalhatatlan logikai és erkölcsi, nem utolsó sorban vallási ellentétek vannak.

Napi aktualitás, hogy a bölcs Israel Meir Lau, budapesti vendégszereplése során, megvilágította az Izraeli Ortodox Egyház és a Római Katolikus egyház viszonyát a legfontosabb kérdésben: az antiszemitizmus elleni közös harcban. II. János Pált idézte.
"Amikor II. János Pál pápával találkozott, a katolikus egyházfő azt mondta neki: 'a primitív antiszemiták alól akkor lehet kihúzni a talajt', ha egyazon képen kezet fogva látják az emberek a pápát és Izrael főrabbiját." Hát az ilyen épületes látványokban nincs hiány, XVI Benedek óta sem. Sőt! Több olyan képet tudnék feltölteni, amelyeken egyik-másik főrabbi büszke mózesi tartást vesz fel egyik-másik pápával szemben, aki meghajlik, hogy ne mondjam, kétrét görnyed előttük. Ezt mellőzöm. Egy épületes sztorit azonban nem tudok ide nem iktatni... a "kincskereső főrabbik" esetét II. János Pállal, mert ez még a meghajlásnál és a kézfogásnál is cifrább. "II. János Pál zsidó és mohamedán vallási vezetőket, protestáns egyházi elöljárókat valamint egyháza bíborosait látta vendégül a Vatikánban szombaton megtartott komolyzenei koncerten. Az 'ábrahámi világvallások' megbékélését szolgáló találkozó nyitányaként az egyházfő pénteken - eddig példa nélkül álló módon - magánkihallgatáson fogadta Izrael mindkét főrabbiját. A pápai kihallgatást izraeli részről fokozott várakozás előzte meg, római útjuk előtt ugyanis a főrabbik kifejezték abbéli reményüket, hogy engedélyt kapnak a Vatikán föld alatti régiséggyűjteményeinek átkutatására, ahol meggyőződésük szerint meg tudnák találni a Titus által i.sz. 70-ben hadizsákmányként Rómába szállított hatalmas arany menórát és a harcok során megsemmisült heródesi templom más kincseit." Ehhez gondolom, nem kivántatik kommentár, legfeljebb annyi hogy ez az "eljárás" a világon példa nélküli. Itt tartunk, de haladjunk tovább.

Nyilvánvaló, hogy az inkább judeokeresztény, mint keresztény egyház nem képes válaszolni a globális kihívásokra, különös tekintettel a globális iszlamizálódás kihívásaira. De hogy is lehetne képes ellenállni, ha az egyre inkább "al kaidásodó" iszlám a cionizmus védnökét, hogy ne mondjam cinkosát, látja benne és sajnos nemcsak benne, hanem mindazokban akiket leghamarabb elérhet, pl. a kopt keresztény közösségeket Afrikában.

A keresztényeknek tehát minden okuk megvan a sírásra. Ám - szerintem - nincs hozzá joguk. Emberi mivoltuk mást parancsol. Mit is mondat Madách Péter apostollal?


Te nyomorú faj! - gyáva nemzedék,
Mig a szerencse mosolyog feletted,
Mint napsugárban a légy, szemtelen,
Istent, erényt, gúnyolva taposó.
De hogyha a vész ajtódon kopog,
Ha Istennek hatalmas ujja érint,
Gyáván hunyász, rútul kétségbe eső.
Nem érzed-é, hogy az ég büntetése
Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körül,
A város pusztul, durva idegen nép
Tiporja el arany vetéseidet,
Szétbomlik a rend, senki sem parancsol
S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás
Emelt fövel jár a békés lakok közt,
Utána a halvány gond, rémület
S égböl, földröl se részvét, sem segély.

A konklúzió sem derűs.

El fogsz pusztulni, korcsult nemzedék,
E nagy világ most tisztuló színéről."

De mi a Tragédia vége? A végén az Úr teszi le a garast.

"Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!"

A sor a hívőkön van. Nekik kell az Egyházat megújítaniuk. Valahogy úgy, ahogy Krisztus tette a kúfárokkal, vagyis ostort fogva!

2011.01.23

Sz. Gy.