"Minek szocializáljuk a bankokat és a gyárakat? Mi az embereket szocializáljuk!" A.H.

 

 


A közellenség

Homo asocialis

Az aszocialitást [asociality] a tudomány betegségnek [skizofrénia, személyiségzavar, autizmus, depresszió társadalmi szorongásos betegség, traumás agyi sérülés utáni állapot, stb.] tekinti és különféle gyógymódokat javasol. Senki se gondolja, hogy én most egy humánbetegséget akarok bemutatni és reá gyógymódot ajánlani. Másról van szó.

Felfogásom szerint az asociality nem betegség, hanem szemlélet- ill. életmód; egy olyan embertipus sajátja amelyet a kapitalizmus tenyésztett ki táptalajnak - saját tenyészkedéséhez.

A "homo asocialis" tulajdonképp azonos a "homo oeconomicussal" akiről a tudósok kritikai jellemzései azt állapítják meg, hogy aszociális (...) és ráolvasással igyekeznek másmilyenné, pl. "homo politicussá" nemesíteni. Én meg amondó lennék, hogy ez lehetetlen, ezért a fogyasztói társadalom céljait szolgáló ezen "ember-terméket" ki kell iktatni [umgangen]. Lehetséges ez? Őszintén szólva nem tudom, de - mivel a múltban történt már ilyen - reménykedem, hogy megint sikerülhet.

Ha a emberünk tulajdonságait szemügyre vesszük azt látjuk, hogy mindenekelőtt "egzisztencialista". Ez a felfedezés egy egész gondolatsort indít.

Az egisztencializnus mint fogalom Jean-Paul Charles Aymard Sartre szellemét idézi, aki "francia dráma- és regényíró, irodalomkritikus, politikai aktivista, valamint az ateista egzisztencializmus képviselőjeként a 20. századi francia filozófia vezéralakja." [Az ilyesféle alakokat azért kell komolyan venni, mert Franciaországban ők az igazi közvéleményformálók, nem a politikusok. A francia szellemiség pedig áthatja a fehér ember gondolkodását tengeren innen s tengeren túl.] 

Sartre azt 
mondja, hogy szabadnak lenni, [azaz] egzisztenciának lenni annyit jelent, mint önmagunknak lenni, ezért az ember szabadságra ítéltetett. Az ember, aki képes választani, önmagát választani, önmaga lenni - mivel az egzisztencializmus szerint a választáshoz nem állnak rendelkezésre tartalmi kritériumok -, a semmi jegyében választja saját magát. Ez viszont tökéletesen egybevág az erkölcsi nihilizmussal, amely "egy olyan filozófiai felfogás, eszme- rendszer, amely a társadalmi értékeket és normákat, minden elvet, szabályt, erkölcsi követelményt, törvényt tagad..."

Ezzel semmi baj se lenne, ha az ilyen alakok kevesen lennének és vásári komédiásként, vagy akadémiai előadóként [a kettő szinte ugyanaz...] hírdetnék nézeteiket. A baj ott van, hogy egzisztenciájukkal [állás/hatalom, vagyon/vállalkozás, stb.] beágyazódnak a társadalom szöveteibe és azt, egzisztenciájuk önérdekü müködtetésével, azaz élősködő módon, szipolyoz- zák rombolják.

A zsidóság létrehozója és archetipusa [őskép-mintája] ennek a parazita társadalmi rétegnek, amelyben ugyanúgy "csak" az uralkodó kisebbség szerepét tölti be mint a "gazda társadalom" egészében.

Ha ezek után arra lennénk kíváncsiak kik ezek az emberek, nem találnánk semmiféle kimutatást, vagy útmutatót. A leírt tulajdonságok ugyanis általános emberi tulajdonságok. Az "aszocialista" egyed kiszűrésénél ezért csak mennyiségi mutatókat lehet alkalmazni. A "hatni-tudást", amely függvény mennyiség: a döntési, közszereplési, gazdálkodási jogosultságok/lehetőségek mértéke, tesz valakit döntéshozóvá, közszereplővé, vállalkozóvá. Ezen mitsem változtat, hogy ezek a síkok rendszerint összekeverednek hol nyilvánvaló, hol felismerhetetlen módon. Ha hosszadalmas körülirás helyett néhány képet illesztek ide világos lesz, mit akarok kifejezni.

 

Külön megjegyzést érdemel a leggazdagabb magyarok toplistája. Általánosságban igaz, hogy a pénznek nincs szaga. Vannak azonban kivételek is. Az egyik Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor pénztárosa. A másik Csányi Sándor, akinek vagyoni gyarapodása nem választható el a "frankhitelezéstől", amelynek legfőbb haszonélvezője a Csányi által vezetett OTP volt. Erről szól a "svájci frank (alapu) krízis" c. írásom. Csányi Sándor tollasodása és a hiteladósok ellen viselt "végrehajtó háború" kontrasztja szemlélteti, mi az "asociality" és hogyan működik.

Azt a közeget amelyben ez a verkli működik, milliárdokat fial egyeseknek és hajléktalanná tesz másokat, "fogyasztói társadalomnak" nevezik. Vicces, nemde?

Most lássuk előbb a "társadalmi kritikákat" és a megoldási javaslatokat. Ezek száma kismillió, ezért csak turkálni lehet. Én is ezt tettem és kihalásztam Tim Kasser urat az Illinois-i Knox Főiskola pszichológus professzora "Az anyagiasság súlyos ára" című könyv szerzőjét aki nemrégiben Budapesten járt és interjút adott.
"Az anyagiasság az az érték, amely magában foglalja a pénz, a tulajdon, az imázs, valamint a státusz fontosságát. Azt vizsgáltam, hogy az anyagiasság mint érték hol helyezkedik el az emberi értékrendszeren belül amely olyan, mint egy nagy pite. Minden értékünk (a spiritualitás, a család, a barátok, a élvezetek, valamint az anyagiasság is) egy kis szelete ennek. A problémát leginkább az okozza, ha az utóbbira fókuszálunk. ... Ez együtt jár a státuszorientáltsággal, melyet gyakran a tulajdonunkként definiálunk. Ma a probléma ezzel az, hogy hét milliárd ember él a Földön, és már minden túl könnyen elérhető. A telefo- nunkkal megvehetünk bármit vagy foglalhatunk utazást bárhova, és a társadalom ezt tartja fontos értéknek. Emiatt is nevezhetjük az anyagiasságot károsnak."

Mielőtt erre reagáltam volna megvacsoráztam és vettem néhány mély lélegzetet. Nem használt...

Idejön egy vilogó fogsoru fasz - fogpaszta reklám - amerikai és hülyeségeket beszél, feltételezve, hogy csupa hülye hallgatja és olvassa. Mi az, hogy "minden túl könnyen elérhető?" Kinek érhető el? A föld arcát szaporodó - terjengő szeplők borítják: a nyomornegyedek, amelyekben embermilliárdok "élnek". Ezek lakóira is vonatkozik a "minden túl könnyen elérhető" formula?

Az interjúban egy szó se esik az ajtón dörömbölő ökológiai katasztró- fáról. A professzor tán' nem tud a
következőkről? "Az ökológiai túlfogyasztást három tényező befolyásolja: a fogyasztás mértéke, az emberiség létszáma és az erőforrásokat szolgáltató természet állapota, azaz a biokapacitás. Az 1960-as évek elején a Föld erőforrásainak évente még csak kétharmadát használta föl az emberiség. Mivel a népesség folyamatosan nő és mert mindenki ugyanúgy szeretne élni, mint a jómódú fejlett társadalmak, ezértaz emberiség évről évre több erőforrást fogyaszt, mint amit a Föld biztosítani képes. Ennek fenntarthatatlanságára figyelmeztet a globális túlfogyasztás napja: 1992-ben már október 21-ére esett ez a nap, 2002-ben október 3-ára, 2016-ban pedig már augusztus 8-ára, azaz ettől a naptól kezdve a következő évi erőforrásait fogyasztotta az emberiség.Jelenlegi életmódunk fenntartásához 1,6 Földre lenne szükségünk. Föld pedig csak egy van."
Vagy azt feltételezi mi nem tudunk az "ökológiai lábnyom" növekedéséről és nem is kell tudnunk róla? Nem tudja, vagy csak nem mondja, hogy Trump - a világ legmegveszekedettebb zsidócsahosa - tojik az egészre és Amerika, épp Zsidó- Amerika, bojkottál minden olyan kezdeményezést, összejövetelt, állásfoglalást, amely a környezetvédelemmel kapcsolatos?

No és min mereng a széplelkű professzor? "Csökkenthető társadalmunkban az anyagiasság? Hiszem, hogy egyéni szinten mindenki meg tud változni. Korábban vizsgáltam is ezt a jelenséget, amit önkéntes egyszerűségnek nevezünk. Ez azt jelenti, hogy a személy kilép a „dolgozni és költekezni” életstílusból, amely a fogyasztói társadalmat uralja."

Dehát nem erről van szó, hanem a paraziták teljes és végleges kikapcsolásáról: umgagen. Erre is vannak történelmi példák. Az egyik a lenini út, a másik a hitleri út. Nemrég írtam erről "A szocializmus álma és tudománya" címen. Isten őrízzen az ismétléstől, nem akarok imamalmot forgatni. Ami most következik túlmutat a cikkben leírtakon.

Mondókámhoz a textust Hermann Rauschning Danzig szabad város szenátusa elnökének hírhedt könyvéből veszem annak tudatában, hogy a szerzőről és a műről a legszélsőségesebb vélemények formálódtak az ócsárlástól a dícséretig, a légbőlkapott fércműtől a hiteles kordokumentumig.

Több okból választottam ezt a kockázatos megoldást. Rauschning valóban bejáratos volt Hitlerhez. Hihető, hogy emlékezetből utólag feljegyezte amit tőle hallott. Életrajzi adatai szerint kegyvesztetté válván1934. november 23-án lemondott szenátusi tisztségéről és kilépett a pártból. De még az 1935 áprilisában megrendezett danzigi választásokon támogatta a náciellenes képviselõket, és a lengyelekkel való együttmûködést támogató cikkeket írt. Ezek feldühítették a nácikat. Rauschning veszélybe került. Ezért eladta vagyonát és 1936-ban Lengyelországba (...) menekült. Onnan 1937-ben továbbköltözött Svájcba, 1938-ban Franciaországba, 1939-ben az Egyesült Királyságba, majd végül 1941-ben az Egyesült Államokba.

Könyvének eredetije 1939-ben jelent meg Párizsban.

A szerző a tárgyilagosság látszatára sem ügyel. Lecsepülni igyekszik Hitlert. Gazembernek, futóbolondnak titulálja. Szemmel láthatóan nem veszi észre, hogy épp az általa feljegyzett szöveg a leghitelesebb cáfolata Hitlerről adott értékelésének. Azzal sem számolt, hogy Hitler az ő szökése után is beszélni fog és a stílus "elárulja" az "igazi" Hitlert. 

[1944-ben a Kisvárdai Rendi Zárdába jártam. Osztályfőnökünk †Mater Rafaela - isten nyugosztalja - többször is felhívta a figyelmünket arra, hogy Hitler "prózája" tömörségével, szemléltető kifejezésmódjával, egyenes logikájával, stb. e műfaj csúcsa.]

Nemrég "vitatkoztam" a Hitlert ugyancsak nyálazó Ormos Máriával, aki utánkiadásra váró könyvében nem átallotta a következőket írni. "Úgy tűnt, hogy érdekeiket és önállóságukat a nagytőkések meg tudják őrízni. Végeredményben azonban csak a profitjukat védték meg, miközben gazdálkodási szabadságuk (?) apránként semmivé vált. [266 old.]"Gyorsan kialakult ... az államilag szervezett kapitalizmus ... ami elsősorban a nagyiparnak biztosított nagy üzleti lehetőségeket. A nagytőkének ez nagyszerűen megfelelt és a további haszon reményében valójában gazdasági diktatúrára vágyakozott. ... A nagyvállalkozók anyagilag virultak, de egyidejüleg minden szempontból (?) kényszerpályára kerültek." [267 old.]"A nagytőke mozgásszabadságát korlátozták ugyan, de az engedményeket e téren hallatlanul nagy haszonért tette, vagyis jó üzletet csinált." [268 old.]

Ez arra utal, hogy Ormos Mária vagy nem tud a társasági adók ismételt drasztikus emeléséről [20%, 40%, 55%], azaz a tőkések megkopasztásáról, vagy úgy hiszi, hogy mi gójok nem tudunk erről és úgy véli jobb is, ha nem tudunk. Megállapításai mindenestre légből kapottak, az olvasó félrevezetését szolgálják. Összehasonlításul egy 2019. május 14-i közleményből. "Nagyon fontos az az adózási környezet, amelyet Magyarország kialakított a nagyvállalatok számára, a társasági adó mértéke 9 százalékra csökkent, amely a legalacsonyabb az egész Európai Unióban."

És mit mondott Hitler? "Nem a termelőeszközök állami tulajdonjogáról van szó, ahogy ezt a párt közgezdászai és a politikus csizmadiák fecsegik. Mit foglalkozzam az efféle félmegoldásokkal, amikor sokkal fontosabb valami van a kezemben: maga az ember." [162 old.] Szigoruan ide voltak értve a tőkések és a földbirtokosok is. Ez a következő oldalon válik világossá.

"A körülöttünk nyüzsgő vakok szokott felszínes vágyaikkal hipnotizálják magukat: birtokhoz, jövedelemhez, társadalmi ranghoz, s más elavult kincsekhez tapadnak. Ha ez elérhető marad számukra, mindennel meg lesznek elégedve. Csak egyet nem tudnak azt, hogy maguk is bekerültek az új rendbe, mint egy ellenállhatatlan gépezet fogaskerékrendszerébe. Nem tudják, hogy átgyúrjuk, átalakítjuk őket. Mit jelent ezek után a birtok, s mit jelent a jövedelem? Minek szocializáljuk a bankokat és a gyárakat. Mi az embereket szocializáljuk." [163 old.]

[Ezt Rauschning ugyanúgy nem szophatta az ujjából, mint a cári Ochrana ügynöke cion bölcseinek veretes mondatait.]

A gépezet müködésének alapja egy régi felismerés, amit Madách így fejez ki az Egyiptomi Színben.


 
"Vagyon menekvés. Adj ezen nehány
Kivált egyénnek láncot és gyürűt,
Adj más játékszert, s mondd: im, a tömeg
Fölébe tollak, ez teszen nemesbbé -
És elhiszik, és a népet lenézvén
Elszívelik, hogy őket is lenézd."

Itt vethető fel az a kérdés, e régi dolgoknak mi közük a jelenhez?

Óriási szerencse, hogy a nyugati gondolkodást nem csupán a Tim Kasserek képviselik. Egyes mértékadó nyugati elemzők egy "világforradalom" szükségességét "pedzegetik". Sokan vannak, ezért kénytelen vagyok egy irányzatot egyetlen képviselőjének Hervé Kempfnek a személyén keresztül bemutatni.

Kempf szerint a "kapitalista demokrácia" fogalma megtévesztő, mert valójában a pénzügyi oligarchia ellenőrízhetetlen, korlátozhatatlan hatalmáról van szó. Erősen kétséges, hogy a "demoligarcia" képes, ill. hajlandó lenne változtatásokra. " A politikai hatalom a pénzügyi hatalmak alárendeltje. Az uralkodó osztályok belekényszerítenek minket egy oligarchikus rendszerbe. Ebben a rendszerben a politikai, gazdasági és média hatalmat ellenőrző csoport tagjai maguk között hozzák meg a döntéseket, majd ezeket ráerőltetik a társadalomra. Az aktuális oligarchia mindenekelőtt a saját kiváltságos helyzetét igyekszik megőrizni. Ezért makacsul fenntartja a növekedés és a túlfogyasztás köré rendeződött értékrendszert – azt a rendszert, ami egyenesen ökológiai válságba vezet minket.
Továbbá... "Ne áltassuk tovább magunkat. Ideje szembenézni a válsággal: a gazdag nyugati országok életmódját nem veheti át a világon ma élő hétmilliárd, hamarosan kilencmilliárd ember. Ha igazságosan akarunk élni, akkor igazságosan kell elosztani a javakat, és akkor elkerül hetetlen, hogy a nyugati világban csökkenjen az anyagi javak fogyasztása. A világ egyetlen nagy néppé válik, közös gondokkal és felelősséggel."

Ennek lehetőségében maga sem bízik, ezért drámai kifakadással él. "A bolygó megmentéséhez vessetek véget a kapitalizmusnak!" Az ám, de hogyan? A további válasz és az abból adódó még drámaibb. "Az oligarchia folytatja az autoritarizmus növekedését. A veszély középpontjában az elviselhetetlen egyenlőtlenségek táplálják a haragot és a gyűlöletet. Meg lehet-e mentenini a világot a globális polgárháborútól?"
Itt azonban megtörik a brilliáns gondolatmenet íve és Szerzőnk így folytatja.
"Igen. A könyvben ismertetett új erők és ötletek visszahozhatnak minket a béke felé vezető útra. A végkövetkeztetés ... "A ránk váró kihívások nagysága ellenére megoldások merülnek fel és az oligarchákban, baljósló kilátásokkal szembesülve, újjászületik a vágy, hogy megújítsák a világot."

Nem véletlenül használtam fentebb a "pedzegetik" kifejezést. Hervé Kempf [és eszmetársai] megtorpannak egy pontnál. amit úgy neveznék "zsidó tabu". E fogalom, ill. "jogintézmény" taglalásába nem mennék bele, mert ezt már korábban megtettem "Jew Taboo" c. írásomban. Ebből csak egy mondat. "Azt a leghülyébb gój is tudja, hogy hogy a tabuk csimborasszója a ZSIDÓ, mint szógyök és minden kiegészítő szó ami ehhez kapcsolható. [Érdekes, hogy csaknem minden elképzelhető párosítás dehonesztáló, de legalábbis kétértelmű jelentéstartalmat ad...]"

* * *

 A nyugati kóklerek [Kasser] és álmodozó széplelkek [Kempf] eszmefuttatásaiból egyaránt az derül ki, hogy nincsenek konkrét elképzeléseik arról, hogy lehetne a kapitalistákat jobb belátásra bírni, de azt hirdetik - lehetne.

Nem lehet!

Az egyszer már járhatónak bizonyult útról nem akarnak tudni, mert az is tabu alá esik.

A NDSAP 25 pontjában a következő követelések is megfogalmazódtak.
11. Követeljük a munka nélkül, könnyűszerrel, spekulációs és nyerészkedő módszerekkel folytatott jövedelemszerező       tevékenységek betiltását.
13. Követeljük a már társasággá alakított(trösztösített) üzemek államosítását.
14. Az állam kapjon nyereségrészesedést a nagyüzemek bevételeiből.
18. Könyörtelen harcot hirdetünk mindazok ellen, akik tevékenységükkel a közérdekei ellen cselekszenek. Halállal       bűnhődjön származás és vállasra váló tekintet nélkül a nép minden ellensége: sikkasztónak, csalóknak, uzsorá       soknak és más bűnöző elemeknek nincs helye a társadalomban!

Ezt követően lecsapott a bárd. "Öt év alatt mintegy 70 ezer zsidó tulajdonban álló céget, bankot, gyárat árjásítottak..."azaz megsemmisítették a spekulatív nemzetközi zsidótőkét. A nemzeti tőkét/tőkéseket pedig beillesztették a Hitler által emlegetett "ellenállhatatlan gépezet fogaskerékrendszerébe" és keményen megadóztatták. Ez is a pártprogramból következett "az állam kapjon nyereségrészesedést a nagyüzemek bevételeiből."

A nyugat efölött nem tud napirendre térni. Vizsgálatok sora indult. "Hans-Peter Ullmann kölni történész professzor által vezetett bizottság, 800 oldalas tanulmányában azt állítja, hogy a náci Németország a zsidók vagyonából fedezte a háborús költségek legalább 30 százalékát. Nem tudom az állítás megalapozott e. Ha a német állam ezt tette, jól tette, mert ez a tőke a német nép véréből, verejtékéből halmozódott fel.

A III. Birodalom jó sáfára volt ennek a pénznek, amelyből - a tőkések honi adójával kiegészülve - mindenre futotta: a hadsereg kiadásaitól a jóléti kiadásokig.

Az "árja menetelés" sikereit nem lehet letagadni sem a hadviselés, sem a tudomány, sem a társadalomszervezés területén.

* * *

Hitler gyakran hangoztatta, sikereinek egyik legfőbb forrása a kérdések leegyszerűsítése. A kérdés most is egyszerü, a kérdés a zsidókérdés. Az emberiség sorsa attól függ, ezt a kérdést hogyan oldja meg.

2019. 09.29

Sz. Gy.