"Hagyjuk másokra a szőrszál hasogatást. Mindegy hogy az Ó- vagy az Újtestamentumról beszélünk, vagy pusztán Jézus tanításairól, ugyanarról a zsidó svindliről van szó. Ez nem fog minket szabaddá tenni. Hitler

 

 Frissítés 1.)

Kétféle gondolkodás

A Szentkorona kultusz a gójok állati értelmének bizonyítéka? 

Számomra is megdöbbentő felfedezésre jutottam. A papságnak is köszönhetően a zsidók által felállított szellemi korlátok között gondolkodunk. Hagytuk, hogy elvegyék tőlünk azt ami bennünket emberré avatna: az önálló gondolkodás jogát, képességét. Úgy is mondhatjuk a "pogány"  gondolkodásról áttértünk a kereszté nyire, amely a szó valódi értelmében nem is gondolkodás.

Hogy is van ez?

I.

Történelmi előzmények
 

Voltaképp nem tudjuk, hogy az előttünk létezett ősi civilizációk embere hogyan gondolkodott. De hogy gondolkodott, azt monumentális alkotásai bizonyítják. Részben erről szól legutóbbi cikkem.

Be kell azonban vallanom, nem egészen világos számomra, hogy a magyar őskultúra része volt e az egyetemes őskultúrának és ha igen, milyen szerepet játszott abban. Jó lenne hinni, még inkább bizonyítani, hogy a boszniai furcsán szabályos hegyek piramisok és azokat harmincnégyezer évvel ezelőtt mi magyarok építettük.

Sokkal jobban ismerjük viszont a görög kultúrát és gyermekét a római kultúrát. Ha a kettőt egybevetjük nyomban feltűnik, hogy a "fiú" nőtt nagyobbra, de az "apa" okosabb, dúsabb fantáziával megáldott volt.

Lenyűgözőek a görög kultúra tárgyi emlékei. Náluk csak egyvalami grandiózusabb: a görögök szellemi kultúrája. Elegendő ennek kapcsán a két szellemóriást Platónt és Arisztotelészt szóbahozni, akik olyan eszmei építményt hagytak ránk, amelyeknek nagysága csak az egyiptomi piramisokhoz hasonlítható, egy lényeges különbséggel: ez a "piramis" nem rejti, hanem megvilágítja előttünk, megérteti velünk a titkokat.

Az ember mániája, hogy képzeletében istent, isteneket alkosson. Ezt tették a görögök is. De hogyan? Amúgy "görögösen"... Képzeletük egy népes "istenkolóniát" hozott létre. A képzelt isteneiket csodálatos szobrokká formálták és tisztelték, nem imádták (!) őket. A láthatatlan világban az istenek ugyanúgy "éltek" mint az emberek és többé kevésbé úgy is "viselkedtek". Sőt a "világok" között  "átjárás" is volt. Az istenek minduntalan "beavatkoztak" az emberek sorsába. Nemritkán "hajbakaptak" az emberek miatt, akik sorsát nemritkán az "isteni harc" kimenetele döntötte el. Ennek az "égi hülyéskedésnek" a "leírása" a görög prózairodalom és költészet legszórakoztatóbb része, mély tanulságokkal.

Ez az "isten bőség" azt jelentette, hogy volt ugyan címzetes főisten Zeusz személyében, de nem volt egyedural kodó, következésképp nem válhatott zsarnok istenné. Az istenek lakhelyén az Olimpuszon demokrácia, "isteni demokrácia" volt.

Az istenek nem szállták meg az emberek lelkét. Egyikük se' szorította ki a többi istent. Az emberi lelkeket egyikük se kerítette kizárólagos hatalmába. Ehhez hiányoztak a papok is. Az ókori Hellasban nem volt papi rend, még kevésbé papi uralom. Athénban és a többi görög városállamban a polgárok maguk választották papjaikat, akik tisztségüket választóik megbízásából látták el.

Ebből következik, hogy a papok nem gyakoroltak lelki, vagy másféle hatalmat sem híveik lelke sem teste fölött (különös tekintettel a gyermekekre...). Nem szedtek és főleg nem hajtottak be fegyverrel kötelező tizedet és nem árultak pénzért bűnbocsánatot, idvezülést (szimónia).

A görög "vallásnak", ami tulajdonképp nem volt vallás, nem volt "szent könyve" sem.

Ami a legszembetűnőbb, az istenek sohasem próbáltak az emberek helyett gondolkodni. Ebben a  "vákuum ban" jött létre az emberi (!) gondolkodás tudománya, amelynek egyik csúcsa Arisztotelesz filozófiája és logikája. Székhelye az Athéni Iskola volt.

Az emberi "agyalás" teljesen szabad lévén nem voltak tabuk a gondolkodás tárgyának kiválasztásában, körüljárásában és ábrázolásában. A dolgok szemléletének, megértésének és megmagyarázásnnak módszere a logikai elemzés, eredménye az (induktív, vagy deduktiv) következtetés volt, nem kinyilatkoztatás, hanem vitaalap.

A "vita" lehetett egyéni  (meditáció), vagy közös "szórakozás". Az utóbbi vált meghatározóvá. Az érvek - ellenérvek felsorakozatása és ütköztetése alapvető kívánalom volt. Az állításoknak ellentmondani kötelező volt (kontradikció). Ebben a gerjesztett gondolati kavalkádban alakult ki az eredmény, amely a következetés alakját (konklúzió) öltötte.

A görögök szerint minden dolgok mértéke az ember. Ezért alkottak képzeletükben emberforma isteneket és alkották meg az emberi - isteni "szépségideált". Mi sem természetesebb, minthogy külön istene volt a szépségnek is Aphrodité személyében.

Persze a görögség nem volt az Agorán sétafikálgató filozofálgató fajta. Ennek bizonyíté ka Világhódító Nagy Sándor, akivel kapcsolatban, ragyogó haditettei alapján a görögök hajlottak arra a feltevésre, hogy emberalakot öltött isten, lehet...

Athén úgy hódított, hogy gyarmatait saját képére formálta, azaz virágzó kolóniákat hozott létre, magába integrálva, felemelve, nem kiírtva, a lakosságot.

Amint a történelemből tudjuk Róma légiói legyőzték és gyarmatosították Görögországot. A görög szellem viszont legyőzte és "gyarmatosította" Rómát... Kvittek voltak...

Úgy látszott, a görög szellem, a görög gondolkodás diadalútja sohasem ér végett. Sajnos, nem így lett.

Strukturális hibái okozták vesztét. Igaz kétezer év kellett hozzá.

A szabadságban élő, szabadon gondolkodó embernek, ill. az ilyen emberek társadalmának életszemlélete nem célorientált.  A polgár, mint individuum, behúzódik kicsiny létkörébe. Egzisztenciáját alakítgatja és leghőbb vágya, hogy ott hagyják békén. Semmiféle közös, perspek tivikus feladatra nem mozgósítható.

E szép okos és naív emberfajtának halálos ellensége támadt egy rút és ravasz faj a zsidó személyében. A zsidó gyűlölet tárgya nem csupán a görögök szépsége, hanem méginkább istenfelfogásuk volt, lévén az teljes ellentettje az övékének.

Hogy sikerülhetett ez? A gójok számára kitalált és nekik "adományozott" vallás, az Újszövetség segítségével.

A damaszkuszi úton pálfordult Saul nevéhez és tevékenységéhez kapcsolható a világ történelem legnagyobb, legtragikusabb (!) zsidó svindlije.

A zsidók - kétezer évvel ezelőtt - rájöttek, hogy a Tórába és a Talmudba gyömöszölt vallásukkal nem tudják meg kedveltetni és elfogadtatni magukat még a legbutább gójokkal sem. Ez a vallás a zsidó élet "szolgálati szabályza tának" kiválóan megfelelt, a buta gójok leigázáshoz azonban valami más kellett.

Az Ószövetség általuk kitalált istene - a sosemvolt Jahve - nem teremthetett embert a saját képére. Ehelyett  a beteg zsidó fantázia formált saját képmásukra egy isten-szörnyeteget .

Az Egyisten "Jahve" azonban "születésével" egyidejüleg áthidalhatatlan logikai korlátokba ütközött. Csak "válasz tott népének" svindlereivel volt képes, ill. hajlandó kommunikálni. A gójokkal nem, illetve csak tömeggyilkosságok formájában... Ez azonban csak elnéptelenítésre volt alkalmas, a gójoknak a zsidó szekér elébe fogására nem. Mert mit tud kezdeni a zsidó egy olyan várossal amelynek lakóit, az embereket és állatokat egyaránt, legyilkolta? Neki olyan "élőhely" kellett, ahol élősködhetik az emberformáju, állati lelkű gójokon.

Viszont a gójok lelke nem volt ab ovo állati lélek [lásd fentebb a görög kultúrát], azzá kellett formálni. Kétezer év kellett hozzá. Sikerült. Megérte, mármint a zsidóknak.

Lássuk a részleteket.

A zsidók helyesen ismerték fel, hogy gondolkodásuk eltér a gójokétól, azaz ők a "másként gondolkodók". A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben ismételten gúnyolódnak is a gójok "állati értelmén", sajnos nem minden alap nélkül. [E nézet a Talmudban gyökerezik, amely szerint "a nemzsidóknak nem lehet mondani, ti embernek neveztettek. A gójok között egy sincs, aki ember nek neveztetnék."]

Ezen az előfeltevésen alapul az Újszövetség (!), amely jelentős részben Szent Pál zseniális (!) agyalmánya. Új istent kellett kitalálnia a gójok számára úgy, hogy a választott nép, megtartva saját istenét az "új isten" segítségével uralkodhassék a gójokon.

Közbevetően jegyzem meg, hetek óta kínlódom ezzel az írással, mert az anyag az istennek se akart összeállni. A fordulat több mint érdekes. Nemrég egy sötét hajnalon, szinte egy sugallat hatására, levettem a polcról "Az öt világvallás" c. könyvet és azt, hiszik - nem hiszik, találomra pontosan a 241 oldalon nyitottam meg, a Kereszténység fejezetnél és máris bekövet kezett nálam a megvilágosodás...

Furcsa módon a szöveg, nem a kereszténységgel, hanem "Jézus, a Krisztus" fejezetcímmel kezdődik. Persze még ráhúztam egy órát az éjszakából virradatig. Megérte. Összeállt a kép.

A szerző Helmuth von Glasenapp megállapítja, a kereszténység különbözik (!) minden más (világ) vallástól. Abban, hogy Jézus nem holmi isteni küldött vagy próféta,  mint Buddha, Konfuciusz, Mohamed, vagy Krisna, hanem
"maga az isten, aki a világfolyamatban előidézi a nagy fordulatot, megvalósítja a világtörténet hamarosan bekövetkező befejeződését és a világ végérvényes megdicsőülését." [241 old.]

Az Újszövetség új istene meglehetősen talányosra sikerült, de pont az volt a cél, hogy meghülyítse a legokosabb gójt is. Mint tudjuk az új isten modellnek "Szentháromság" lett a neve. A mindíg zsémbes, mindig ölni kész Jahve, immár egy jámbor agg álarca mögé, álruhájába bújtatva, "Atyának"  lett kinevezve, aki minden tisztességes, azaz hülye, ember szemében a jóság, a könyörü letesség szinonímája. Ezt a szerepét az Újszövetségben könnyű eljátszania, mert semmit sem kell személyesen csinálnia, semmit sem kell még mondania sem.

Nem vették észre, hogy az Ószövetség folyton szövegelő istenével szemben az "Atya" nem szól egy büdös szót sem? Nem is kell, mert a korábbi hatáskörei le lettek osztva, a teljesen meghatározatlan munkakört betöltő "Szentlé lekre" és a hol "emberfiának", hol "istenfiának" becézett Jézuskára.

Egyes történészek kétségbe vonják Jézus puszta létezését is. Mások szerint a "történelmi Jézus" Dávid törzséből származott és mamájának Máriának további fiú és lánygyermekei is születtek. Így azonban nem passzolt az isten képbe. Ezért a folyton agyaló, folyton fírkáló evangelisták (pl. Márk és Máté) kiötlötték, hogy Mária fizikailag szűz volt, mikor  először Jézussal teherbe esett. Hogy kitől, mitől, hogyan (?) ezekkel a részletekkel nem sokat bíbelődtek az evangelisták. A "szeplőtelen fogantatás" tana nem egy mesterséges megtermenyítési szakdolgozat. Inkább azzal foglalkozik, hogy mint természetfeletti anya maga is mentes volt az egész emberiség eredendő bűntől (almakóstolás), így lehetett anyjává annak, akiről a nagyokos Pál kisüti
"nem csak az isten fia, hanem maga is az isten." [245 old.]

Jézus, abban a mára tökéletesre csiszolt formájában, ahogy Németh Sándor kínálja a Hitgyüli őrjöngő szeánszain, elég nehezen formálódott. Élettörténetét többszáz évig írták. [Orwell, mit tudsz te a tudatmanipulációról?] 
Az alexandriai Arius azt állította. hogy Jézus nem egylényegű az Atyával (homousion). Ezzel szemben Athanasius azt vallotta, hogy ők ketten  azonos lényegüek (homoiusion) és a kezdetektől együtt lézetnek. A konstantinápolyi zsinat az utóbbinak adott igazat hogy az Az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy lényeg (szubsztancia), de három személy (hüposztazis). Értik ezt? Nem? Na látják, én sem...
A hülyeség kalapját Nesztoriusz tette fel a katyvaszra, megállapítva, hogy Krisztus is kettő (!) van, egy EmberKrisztus és egy IstenKrisztus. Ez utóbbi csak jelmezként veszi fel néha az előbbi bőrét földi szereplései alkalmával. A kicsi rakás nagyot kiván. A monofiziták expressis verbis leszögezték, hogy nincs semmiféle jelmezcsere. Krisztus egyidejüleg valódi isten és valódi ember, slussz!

Itt talán hagyjuk is abba azzal, hogy az egész "keresztény tanítás" szándékioltan pimasz támadás az emberi értelem (tűrőképessége) ellen
.
A "jézusi tanítás" hol azt papolja, a bűnös közelebb áll az istenhez, mint az igaz ember [szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért; tartsd a pofon elé másik arcfeledet is, stb.]

A másik attitüd, hogy "nem békét jöttem hozni, hanem kardot". Ez utóbbihoz kapcsolódik a jézusi támadás az emberi és isteni rend alapja a család ellen.  
"Azért jöttem, hogy elszakítsam az embert apjától. a lányt anyjától, a menyt anyósától és az embernek a tulajdon családja is ellenségé vé válik. aki jobban szereti apját, vagy anyját mint engem, nem méltó hozzám. Aki nincs velem, ellenem van. [Máté és Márk evangé liumaiból.]

A Jézus evilági cselekedeteit tárgyaló Újszövetség részben Pál, részben az apostolok munkálkodása révén vált legendákból "írott malaszt tá."


* * *

Ebben a témakörben nem kell mélyre merülnünk, mert bennünket itt és most a jelképes Jézus azon jelképes cselekedetei érdekelnek, amelyek a valóságban nem történhettek meg, csak legendák, azaz "csodák" formájában "létezhetnek". Mivel nem tudható, hogy anya-, vagy fantázia szülte "lényről" van e szó, a továbbiakban Jézus nevét (fantázianevét) idézőjelben szerepeltetem.

Vizsgáljuk meg hát, mi mindent "cselekedett" ez az állítólagos isten-ember hibrid, ill. mit nem cselekedett, amit okvetlenül megcselekedett volna, ha létezett volna.

"Jézus", igazi "szülőatyjával" Szent Pállal ellentétben, aki valósággal elárasztotta leveleivel a keresztény közösségeket, nem írt le egyetlen büdös szót se. Vajon miért nem? Egy anafabéta isten-alkotó? Be' cikis a dolog. Nyilván azért nem írt, mert nem is létezett.  Azért, hogy utólag mindent a szájába lehessen adni amit Pál mester és a többi grafomán gyagya evangelista kiagyalt.

A "Názáreti Jézus" meglett férfiként lép a szinpadra [Szent Pál bábszinházában], így nem tudni hol volt addig? Istenfiúként a mennyor szágban az Atya mellett, vagy földi emberként valahol? Hol? [Az ezzel kapcsolatos "tudósítások" még homályosabbak, mint a felnőttkori sikertörténet.]

Na, mindegy. Lássuk inkább "Krisztus" cselekedeteit, pontosabban azt a valóban zseniális szcenáriót, amit Pál mester alkotott.

Ma már tudjuk, hogy a politikában, a neki szánt szerephez igazítva, valósággal megformálják [felépítik] a politikust. Ez nem mindíg sikerül. Pálnak csillagos ötösre sikerült.

A tuningolás alanyának, az Atya által küldött Fiúnak, a "Messiásnak", mindenekelőtt [majdnem] mindenhatónak kellett lennie, hogy az embe rekben olyan maradandó lelki hatást váltson ki, amely a szeretet, a tisztelet, a csodálat és  félelem keveréke. "Jézus" mindezt, a neki tulajdonitott, sorozatos "csodatételekkel" váltotta volna ki, ha e csodák megtörténtek volna. De erre nem is volt szükség. Az emberi elme, megfelelően adagolt hülyítés eredményeként, befogadja a leírt csodákat is, vagyis "hisz" bennük. Ez a hit, mint kórlélekteni tünet, lett a fundamen tuma az Újszövetségnek, általa a Katolikus Egyház, általa a királyok császárok hatalmának, majd  ugyancsak általa a zsidó világhatalomnak is.

Felsorolhatnám a csodatetteket, az emberek álmélkodását, meg hitetlen Tamás tamáskodását, de elég egy kis dalocska szövegét idézni.

"Test már a kenyér,
A bor igaz vér.
Hiszem ezt, bár
Elmémbe nem fér."
 

Innen nincs tovább. Ebbe minden hókuszpókusz belefér. A kereszténynek csúfolt gójok benyeltek minden marhaságot a babona évezredeiben, vagyis az ókorban és a sötét középkorban, de benyelnek ma is, a "felvilágosult" XXI században. Ez az igazi csoda: hitté konvertálni ami hihetetlen, ami lehetetlen.

[Ez persze nem mindíg ment simán. Ezreket végeztek ki az egyetlen "i" miatt. Apostoli Szent Királyunk, meg a szent inkvizíció "hittérítési módszereiről" lentebb ejtek szót.]

De kövessük tovább a "keresztény hit" kicsiráztatásának hihetetlen történetét.

Mi váltja ki a tisztességes [azaz hülye] ember lelkében a legerősebb hatást? Hát a szánalom. Az ehhez szükséges könnygázt bőven nyomták a darabba. Gondoljunk csak a Golgotára, ill. az oda vezető út tizenkét stációjára. Most csak a VIII. stáció képét illesztem ide, amelyen "Jézus" vigasztalja a síró asszonyokat. Telitalálat ez is. Ha a könny zacskókat sikerül működésbe hozni, lőttek a tárgyilagos gondolkodásnak.

A harmadik szcenikus elem a remény keltése. Ha az ember a keresztényeket nemcsak az egyház, vagy az állam, de a "remény rabjainak" is gondolja, e keresőszavakra csak egy amerikai szindarab linkjei jönnek be. Vaktában tovább keresgélve azonban mégis horogra akad valami, a remény aforizmái,
citátumok formájában. Ezekből is sok van. Ide csak egy mondat ... "
A remény mindig a jövőre vonatkozik. És nem mindig jó. Mert 'megbéklyózhat' a hit vagy a várakozás, hogy a jövőben történik majd valami, ami megváltoztatja az életünket." Hát ez az! A jövő reménye a ma béklyója! Ez a "krisztusi" tanítás egyik alapgondolata. A zsidó a ma való világában él. A túlvilágot nagylelkűen átengedi a gójnak, azt mondatva istenükkel "az én világom nem ezen a földön van."

Mi is hát tulajdonképp a "krisztusi tanítás" lényege, célja?

Az Újszövetség [az evangéliumokkal] kissé hosszú. Nagyon nehéz lenne mogyoróhéjba tömöríteni. A summája azonban kurtára fogható [summa summárum] és logikája is tetten érhető.

A sok buta szegény megkönnyebbül ha hallja
"
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába." 
Boldog, ha felokosítják arról, hogy a hülyeség se szégyen.
"
Boldogok a lelki szegények,mert övék a mennyek országa."
A csiklandozza a birkaság dícsérete is...
"
Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok, akik az igazságértüldöztetnek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha gyaláznak és üldöznek titeket,és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem."
És boldogan elkérődzik a jutalmán... "Örüljetek és ujjongjatok,mert a ti jutalmatok bőséges lesz a mennyekben."
Mindezekekért cserébe "Jézus" igazán nem kér sokat  „Mindenki, aki az én nevemért elhagyja házát vagy testvéreit, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjét, százszorosát nyeri vissza, és örök életet kap örökségül." Akad olyan marha, aki ilyen alkura rááll?

Akadt. Akad!

Igaz, nincs második, vagy harmadik út az ídvezüléshez, hisz "Jézus" világosan megmondta "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam." Jézusnak [helyesebben Szent Pálnak] tehát nem volt tehát alternatívája...

Szemben az állítólagos "Názáretivel" Szent Pál és kommandósai - az apostolok - valóban léteztek.

És most lássuk, mivé fajulhat egy ilyen "elszakított" szekta? Ezt a "keresztény" egyházak épületes története bizonyítja, különös tekintettel az ördög zsinagógájára a Római Katolikus Egyházra. Ezen egyház fertelmes bűneit itt sorolgatni fölösleges lenne. "A kereszténység a sátán zsinagógája" c.
könyv  videó ismertetőjéből új, sokkoló ismereteket szerezhetünk.

Én a Katolius Egyházat "csak" a papi pedofilia, mint egyetemes egyházi jelenség, sőt "intézmény" szemszögéből néztem - eddig. De most valami egészen másról szereztem - elborzadva - tudomást most. Arról a vizsgálatról van szó, amely a keresztény katolikus rituális gyermek kínzások (!), vérivás (!) és gyilkosságok (!) miatt folyik a főpapi rend, elsősorban I. Ferenc pápa ellen (!) A "Kereszténység a sátán zsinagógája" c. Yutube
videoclip megdöbbentő állításai szerint. Az egészre legyinteni nem lehet. Egy figyelemre méltó elemzés szerint "
A titkos szektákkal és kultuszokkal foglalkozó amerikai szakemberek szerint csak az Egyesült Államokban, Németországban és Nagy-Britanniában szerveződött sátánista szekták együttesen legalább egymillió tagot számlálnak. Európában – éppen a Vatikán és a pápa miatt – Olaszország áll az első (!) helyen a csoportosulások számát tekintve: a becslések alapján Itáliában nyolcszáz ilyen társaság működik, több mint 600 ezer taggal." Vegyük komolyan? Ne vegyük komolyan? Ezrével tünnek el gyermekek. Hányan végzik a szervkereskedők boncasztalain és hányan a szekták "áldozati oltárain"? Ki tudja? Kit érdekel? Majd ha a te gyereked tűnik el, akkor ... felteszed a Facebookra és megosztást kérsz... Ezzel a magad részéről mindent megtettél, nemde?

Messze többről, másról van már szó, mint a papi pedofiliáról, ill. annak a Vatikán általi takargatásáról. A "Sátán Egyházának" lézetéséről, székhyelyéről és működéséről van szó!

A részletezésbe itt és most nem mennék bele. Aki elmult 18 éves és jók az idegei, megnézheti a fenti videót. Én azonban visszatérek a Világvallások c. könyvhöz [1987-es kiadás], amelyben a következők olvashatók.
"Mivel a keresztények istentiszteletein csak beavatottak vehettek részt. ez hamarosan a 'legostobább' gyanúsítások tárgya lett - az áldozáskor állítólag kisgyermekeket ölnek le és vért isznak."   [263 old.]

Lám évszázadok óta zörög a haraszt, mint a zsidó vérgyilkosságokról, de itt sem fúj a szél? A zsidó vérgyikosságok kapcsán nálunk hirhedtté vált "sakter-perben" a védők [Eötvös Károly és csapata] azt hangoztatták, hogy a korábbi honi vérvád-ügyekről (pl. a bazini eset) az derült ki, koholtak voltak a vádak. Nem szólt viszont a "Gazda" Huber Lipót "A vérvád története" c.
könyvéről  amely történelmi léptékben sok (!) vérvád ügy históriáját elemzi, minden ügy ismertetése kapcsán kiemelve hogy különböző történelmi korokban, a föld más - más országaiban hasonló (!) módon megkínzott, vére-vett és meggyilkolt áldozatok (főleg gyermekek) holttesteinak feltalálása kapcsán indultak vizsgálatok, amelyek következetesen egy irányba mutattak.
Például az elkövetés zsidó ünnepekhez igazodó időpontja, a zsidó közelség, a rituális megkínzatás, a vér lecsapolása, stb.]

Visszatérve "Jézusra", pontosabban "Szent" Pálra, megállapítható, hogy egy olyan szekta-szisztémát találtak fel, amely gyökeresen felforgatta a "pogány" világ erkölcsi és jogi rendjét. Közülük a gnosztikusok nyíltan hirdették, hogy
"a szellemmtől teljesen eltöltött ember minden világi törvény fölé emelkedik, ezért büntetlenül a 'legnagyobb kicsapon gásoknak' szen telheti magát." [265 old.] Ezt "Szent" Pál a legnyiltabban és legcinikusabban ki is jelentette. "A keresz ténység megszüntette az eddigi törvényvallást." [262 old.]

Nagy Konstantin keletrómai (bizánci) császár zseniálisan érzett rá, hogy a gyilkos zsidó szekták által terelt (tizedelt) embercsorda a világi hatalom számára is a legkényelmesebben kezelhető alattvaló. A 311-ben kibocsátott "türelmi rendelete" szentesítette a világtörténelem legsötétebb, legaljasabb paktumát, amelyből - mindenfajta kontroll hiányában - kifejlődhetett a világszörny: a "Római" Katolikus Egyház.

E "fejlődést" tükrözi "Szent" Pál utódja "Szent" Ágoston munkásága: a paulinizmus "megújítása", amelyet "De civitate Dei" [Az isten állama] c. könyvében jellemez. ]

"Az egyházban, amelyet a 'feltámadott' hozott létre, már a világ összes államánál hatalma sabb, a lelkeken (!) és a 'testeken' (!) egyaránt uralkodó, új szellemi alapokon álló, evilági impérium jött létre." [267 old.]

A talán nem teljesen unalmas (?) fenti előtörténet és talán azért sem teljesen fölösleges (?), mert az előzmények ismeretében már könnyű belátni, hogy a Kárpát medencét meghódító [vagy visszafoglaló] vad, de lelkiekben teljesen naív magyarság milyen kelepcébe vágtatott bele fürge lovacskáin, messzehordó íjaival.

II.

A magyarság sorstragédiája a Kárpát medencében

Lehet, hogy huszon- vagy harmincötezer évvel korábban már piramist építettünk Boszniában. Tény viszont, hogy mint legeltető nomádok jöttünk (vissza) a Kárpát medencébe. Gondolkodásunk sem lehetett más mint az ilyen lovas "pogányoké" általában. Az ilyen közegben egyszerüen nem tud kicsirázni az a rafinált emberi aljasság, amely a bűnös városok lakóira jellemző.

Keményen elbántunk nyilt ellenségeinkkel, de teljesen gyanútlanok, azaz védtelenek voltunk az olyan aljasokkal szemben mint a két istennek szolgáló Géza fejedelem és később apostolivá lett fiacskája I. István. Lehet, az "aljas" szó kissé erős, ha a az illető urak történelmi karizmájára vetül, de még szelid is, ha tettekiet minősítjük ílymódon.

Untig ismert, hogy Géza - az István javára végrehajtandó államcsíny sikere, a királyi hatalomnak a magyar alkotmánnyal ellentétes módon történő megszerzése érdekében - Árpád országát államát és népét, a quedlinburgi paktum keretében eladta, pontosabban hűbérbe adta közvetlenül a német császárnak, közvetve a római pápának. Ez teljesen egyértelművé teszi, hogy a hódító martalóc hadakat a császár, ill. bajor hűbérese, miért zúdította, hogyan zúdithatta ránk. Hogy pontosak legyünk
II. (Civakodó) Henrik bajor hercegről van szó, akinek leánya a hórihorgas Gizella (aki a "magyarországi" melléknevet kapta a legendairodalomban) lett Vajk felesége, Magyarország fejedelem asszonya, első keresztény királynéja. [Az akkoriban felavatott Kölni Dómban esküdtek...]

A csuhás sáskahadat pedig a pápa dirigálta Németországból és Olaszországból..

Hogy melyik társaság volt kegyetlenebb, kapzsibb, aljasabb a magyarsággal szemben ne dekázgassuk. Én mindenestre a papokra szavazok...

Számtalanszor leírtam már magam is, hogy a magyarságnak államszervezete és iratlan alkotmánya volt már az Etelközben is, ahol a hon (vissza)foglalás elhatároztatott. Ez a szerveződés a pusztaszeri alkomány-módosítással rendezte el ügyeit a meghódított (visszahódított) Kárpát medencében, a törzsek között felosztott szállás területeken.

Igaz, a magyarság letelepedve se' maradt nyugton. Ős-bűnünk a "kalandozás" azonban szerencsére reális történelmi foglalatot kapott. Volt, amikor saját szakállunkra hadakoztunk. Volt, hogy a konszolidált ájrópai "keresztény" államok vették igénybe minőségi (!) szolgáltatásainkat egymás elleni hódító - rabló, valamint vallási háborúskodásaikban. Bennünk nem a sztyeppei illat volt idegen, hanem harcmodorunk elké pesztő hatékonysága is.

Árpád államának bukása történelmileg feldolgozott história. Sokat foglalkoztam vele magam is. Semmit sem akarok ismételgetni.

Ami miatt váltig bosszankodom az a makacsul hirdetett  történelmi, jogi és erkölcsi értelemben vett hazugság, hogy az "istváni állam" szerves folytatója, örököse lenne az "árpádi államnak" és magába olvasztva annak jogrendjét továbbfejlesztve megőrízte azt [kontinuitás].

Több írásban igyekeztem kimutatni ennek az állspontnak a tarthatatlanságát, rosszhiszeműségét [ 
Szentkorona tan  + Szentkorona és környéke  + Választóvíz. Árpádizmus, istvánizmus ]. Ezek közül semmit sem akarok felhabosítani. Az "istvánizmus" ellen sem hirdetek keresztes hadjáratot.

A "magyar közgondolkodés" vészes vérszegénysége azonban elkeserít, felháborít és úgy látom paradigma váltásra, ill. annak hagyomá nyos fogalmánál ["k
orszerűtlenné vált tudományos, illetve politikai szemlélet módosulása vagy gyökeres megváltozása"] jóval többre, gyökeres szemléletváltásra, sőt hamis (!) világszemléletünk cseréjére van szüség, ami magában foglalja a történelmi, ill. vallási szemlélet megváltoztatását is.

Furcsa módon nem csak és nem is elsősorban a hitről, a vallásról, még csak nem is az egyházról van szó. Az istentagadók, a hitetlenek, a vallástalanok és a felekezeten kivűliek tudata és tudatalattija is tele van olyan vallási lerakódásokkal, amelyeket jobbára a gyanútlan gyermeki "befogadás állapotában" csempésztek oda "Szent" Pál mai ügynökei. De mivel a csapból is az egyházi hülyítés folyik, az agy renyhesége is elegendő a "beültetéshez", felnőttkorban is, nem is beszélve az aggkorról....

Ha a gój agyakon uralkodó rózsaszín köd oszlatására teszünk kísérletet, a tudat rétegeit követve kell a tartalmakat vizsgálni. Az agy legmakacsabb kullancsa - szerintem - a jelkép, másszóval a "fétis". A Katolikus lexikon, mint annyi másról, erről is hamis fogalom meghatározást ad.
"Fetisizmus: a vallás eredetéről szóló elméletek egyike, sajátos nyugat-afrikai vallási forma: az életerő-hit alapján bizonyos tárgyak, a fétisek a mitikus törzsatyától titokzatos erőt nyernek, amit az ember fölhasználhat. - A. Comte és J. Lubbock ezt tekintették minden vallás gyökerének, de ma már elméletüket elvetik." Hát már hogyne vetnék el, hisz az igazságról van szó...

Fogjunk hozzá a legfőbb állami és egyházi fétis, a "hatályos" magyar címer, elemzéséhez rajta
a Szentkoronával, mint szakrális tárggyal, mint jogintézménnyel és mint "szentkorona tannal". E komplexum állami és vallási  jelképként történő használata kapcsán nem a kormánypárti "jobboldaliakon" csodákozom, hanem az összes többin, különös tekintettel a kormány "szélsőjobboldali ellenzékére.

Az Alaptörvény annyit ír,
"
 Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik"
Ehhez tudni illik, hogy a  pajzson a hármas halom három hegycsúcsot, a Tátrát, a Fátrát és Mátrát jelképezi [ jóllehet közülük kettő Szlovákia területén fekszik, nem minősítjük őket ideiglenesen elragadott, visszafoglalandó ormok nak.] A hétszer vágott mező négy ezüst sávja négy folyót, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi [annak ellenére, hogy a Száva nem magyar folyó és visszafoglalása ugyancsak nincs beütemezve].

A kettős kereszt (crux gemina) a Magyar Katolikus Lexikon szerint nem jelent többet, nem jelent mást, mint hogy  
"Szent István királyt XI. századvégi életrajz írói (!) ruházták föl az  apostoli jelzővel, mert - mint az apostolok - előz mények nélkül, s az Apostoli Szentszékkel együttműködve teremtette meg Magyarország egyházszervezetét."

A címer tehát tömény anakronizmus. Semmiféle reális, vagy magasztos jelentése nincs.

A Szentkorona esetében pedig nyilvánvaló, hogy semmi köze sincs se a római pápához, se Szent Istvánhoz.  A ma vizsgálható korona két különböző tárgy, azaz a „görög korona” (Corona Graeca) és az úgynevezett latin korona (Corona Latina) egyesítéséből jött létre, mely utóbbi nem feltétlenül korona, hanem valami más kegytárgy (pl. női fejdísz...)  is lehetett. A korona lötyögött volna a legnagyobb fejü királyon is. Ki kellett bélelni, nehogy a szemére csússzon. A kereszt a XVI században egy Krisztust ábrázoló tűzzománc kép goromba átfúrásával lett a koronára "ráőckölve".

A címer és a korona nem fejezi ki se a szentistváni magyar állam jogrendjét, sem történetét.

Ha viszont a történelmi, az "angyalkás", címerhez asszociációkat ill. allegóriákat keresünk, a címerpajzson Koppány meggyilkolását, Vazul (Vászoly) megvakítását, az egyházi inkvizíciót és a papi pedofiliát, meg a honfoglalók ezeréves jobbágyságát kellene megjeleníteni, mert a "Szentkorona" ezt jelenti.

Köztudott, hogy a "magyar nemesség" [a magyar nép vérszívója] valóban kultikus szerepet tulajdonított a koronának. Az Aranybulla szövegéből kiderül, miért. A
II. András által az 1222-es székesfehérvári országgyűlésen kiadott, függőpecséttel ellátott királyi okirat a rendi kiváltságok garanciája volt. Közéjük tartozott a jobbágyok kizsákmányolása és az "első éjszaka" joga is... A koronát azért kellett minden "törvényes" királynak a fejébe húzni, mert ez az aktus jelképezte, hogy a király tiszteletben fogja tartani - a jobbágyrendszerből eredő nemesi kiváltságokat. 

 

 

 















 

 

 

 

 



 

 

 



Meg kell hagyni, a nép nem lelkesedett különösebben e szent fétisért. Ezt igazolja a Dózsa féle parasztfelkelés. A keresztény királyság "lovagias" természetét pedig a megtorlás módja szimbolizálja.  
[
Egykori uralkodók és politikai vezetők, történelmi hősök borzasztó halál nemeiből listát készített egy külföldi weboldal 2012-ben. Az egyik legszörnyűbb módszer az olvasztott arannyal való itatás volt, de a top 10-et Dózsa György vezeti."]  A magasztos állami és egyházi ünnepről feljegyezték a krónikák, hogy miközben Dózsát ízzó vaskoronával koronázták, a hóhérok húsát tépkedték, majd katonáival falatták, a papok a "Te Deumot" gajdolták.

Az izzó vaskorona nem véletlen kelléke volt a szertartásnak. A "Szentkorona" hatalmát, ill. szellemiségét volt hivatva szimbolizálni.

A nemzet többször lázadt a "szentkoronaiság" ellen. A bukott szabadságharcok históriáját nem hozom ide. Csak érdekességként említem a magyarság "trónfosztásra" való hajlamosságát. Mint tudjuk, négy ilyen volt (1620, 1707, 1849 és 1921). Témánk szempontjából az 1849-es, a Debreceni Nagytemplomban kimondott, harmadik trónfosztás érdekes, a címer miatt.

Mint tudjuk, a tekintetes karok és rendek elgurították a koronát és magát a címert is sváj folták kissé. Egyetlen pillantás a Kossuth Címerre világossá teszi, hogy az felemás módon tükrözi a '48-as forradalom haladó célkitűzéseit. A fentebb részletesen felsorolt (kifogásolt) címer elemek 'rajt maradtak ezen is, az apostoli királysággal együtt, amely ellen a magyarok épp fellázadtak. Az viszont ismét a Szentkorona "jogaiból" eredt, hogy apostoli királyunk Ferencjóska az oroszokat hívta ellenünk ls felakaszttatta a szabadságharc tábornokait, stb.
Azaz pontosan úgy járt el. ahogy nagy elődje Szent István tette a maga idejében.

Tanulságos a forradalom eltiprásának háttértörténete is. "Amikor 1848-ban Kossuth Lajos lett a pénzügyminiszter, azonnal hozzáfogott az üres államkassza megtöltéséhez, és egy bankjegynyomda felállításához. A gazdasági élet működését biztosító, fedezettel bíró magyar pénzt akart beve zetni. A bécsi Rothschild-ház irányítása alatt állott Osztrák Nemzeti Bank, az ONB, azonban nem volt hajlandó valódi pénzre beváltani az általa kibocsátott bankjegyeket, és egyidejűleg gyorsított ütemben vonta ki a nemesfém és ércpénzt külföldre.  Kossuth ezért már 1848. április 19-én rendeletileg tiltotta meg az arany és az ezüst külföldre vitelét. Terve az volt, hogy 5 millió pengő-pénz alapján mintegy tizenkét-és fél millió forintnyi pénztárjegyet bocsát ki.
A Rothschild érdekeltségű ONB viszont azt akarta, hogy a magyar kormány tőle vegyen fel 12 millió forint hitelpénzt, de azzal a feltétellel, hogy a magyar kormány ismerje el az ONB bankjegykibocsátó monopóliumát Magyarország területén, és fizessen kamatot a Rothschildok által nyújtott hitelpénz után. Kossuth ezt elutasította, és az önálló magyar pénz mellett döntött. A pénzügyekben megmutatkozó kibékíthetetlen ellentét vezetett el a fegyveres konfliktushoz, amelyből végül szabadságharc és függetlenségi háború lett
  

Ennek az a tanulsága, hogy ha és amennyiben megváltozik a nemzet felfogása, át kell bogarászni a fétiseket is és az oda nem illőket egy darabban (!) kell lomtárba [na jó, legyen múzeum] tenni.

A nép a változást leghamarabb akkor veszi észre, amikor a megszokott régi jelkép helyébe új kerül. Ha a magyarság [valaha is] úgy gondolja, ill. érzi, hogy elege van a velejéig Zsidó Újszövetségből, valamint a hozzá tapadó "jogintézményekből" és "tanokból", az Orbán címer helyébe valami mást kell a falra tennie.

A cikk frontképe nem akar valamiféle új címerterv lenni. De mint szimbólum jól (a jelenlegi állami címernél ererszer hívebben) fejezi ki a mai lényeget. Hazánkat a cionizmus immár egyáltalán nem jelképes kígyója készül halálos gyűrűi közé szorítva összeroppantani. Erre csak egy másik ragadozó, a kígyók ősi ellenfele, egy sas, a Turul (!) lehet képes. A koronát tehát, mint erre alkalmatlant félre kell tenni. Mint említve volt a mi koronánk túl bő, a Turul nem látna ki alóla, ha a fejére tennék. Aztán meg nagyon hasonlítana a kétfejü sasra, ami szintén a lomtárban [na' jó, a múzeumban] van.

Egyébként ez a címer is hamis [mint Orbán címere]. Ferencjóska uralkodása idején Ausztriában már javában a Rotschildok uralkodtak. Ők rendelték meg a magyar forradalom véres eltiprását. Hóhéruk
IX. Vilmos hessen-kasseli választófejedelem és Rebecca Richter, zsidó patikuslány törvénytelen fia a hiéna Haynau volt.

Ők adták utasításba később "mindent meggondoló, mindent megfontoló" vén marhának, hogy világháborút indítson és magyar "bakák" százezreit hurcolja vágóhídra, Isonzó poklába és más tömeg mészárszékekre egy olyan szarházi (Ferenc Ferdinánd) meggyilkolásának ürügyén, aki úgy utálta a magyarokat, mint a szart. 

Nem folytatom tovább. Csak azt akarom ismétlődően hangoztatni, hogy az Újszövetségre támasz kodó "vallásos" világnézet, "erkölcsi" rend és az ezeknek megfelelő állami és egyházi intézmé nyek között időben és térben egyaránt rejtett, szoros, eltéphetetlen áttétek (metasztázisok) rejtőz nek. Ezek között nem lehet úgy válogatni, mint pl. Halász József teszi, aki elveti az Ószövetséget, de megtartaná az Újszövetséget...

A "Szentkoronának" nem maradhatnak Attilára és Árpádra is vissza - vissza kacsintgató alázatos szolgái. Egy ilyen elegy voltaképp bűzös katyvasz, amit elutasít a szellem és kihány a gyomor.

Mi legyen hát? 

Óda a közép címerhez.
A Wikipédia segítségével mértékadó "hunnista körökben" valótlan jelentés tartalmat adnak a "történelmi - magyar" középcímernek is.
"
A magyar középcímer vizsgálata. Jelenleg több elterjedt változat létezik. Ezeket az ősi (?) ábrázolásokkal összehasonlítva elemezzük. A középcímer elsősorban egy ország azon címere, mely külön pajzson a fő tartományokon vagy családi címereken kívül egyéb címereket is tartalmaz, melyek az ország vagy a család fennhatósága alá tartoznak. Általában azonban már nem tartalmazza minden ténylegesen birtokolt vagy csak igényelt terület címerét, melyek inkább már a nagycímer részei. A középcímer tehát egy leegyszerűsített nagycímer, mely csak a legfontosabb mezőket tartalmazza. A középcímer kialakítását és használatát a legtöbb országban külön szabályozzák és néha az udvari főtisztviselők számára is megengedték az állami középcímer viselését az öltözékükön és máshol. - Wikipédia"  
Ez a hamis jelkép visszaröpíti a középcímert egy olyan korba - Szűzmária mellé - ahol és amikor nem volt még se az egyik, se a másik.

A XIX században még sváb szélhámosokat [Budenz, Hunfalvy] kellett felfogadni, hogy meghamisítsák a magyar nyelv eredetét.

A magyarság történelmének meghamisítására napjainkban jobbfajta csalókra is hamisítókra is telik. Ezt a piszkos munkát immár neves alkotmányjogászok, hun nista "tudományos" körök, nyilasok, hungaristák, jobbikosok végzik. Ők teszik meg államalapítónak Árpád helyett a puccsista hóhért Istvánt a Királyt.

Így hitelesíttetik a hamisság, zsidó pénzen, igazsággá.

Igy nem akar leltár készülni arról, mit tett a "kereszténység", hogy mindent megsemmisítsen, ami Árpád népét Árpádra, ill. egykori önmagára emlékeztette volna.

 

III

Újpogányság?

Engedtessék meg szóba hoznom, hogy ezt a kérdést más szempontból már megpróbáltam körüljárni  "Hogyan lehetünk pogányok" c. írásomban. Ebben a pogányság eszméjével kacérkodó francia zsidó Alain Benoist könyvét elemeztem - magyar szempontból. Az írás befejező része kapcsoló dik legszorosabban a jelen íráshoz. Abból egy mondatot hozok ide. "Nekünk nem kell pogányokká visszaved lenünk, hisz Árpád népe sem volt pogány a szó semmiféle vonatkozásában. Fel kell szabadítani gondolkodásunkat az alól a béklyó alól, amelyet úgy neveznek zsidó keresztény monoteizmus (egyistenhit)."

E felfogásom alapján szemlélem kétkedéssel mindazt, ami manapság nálunk a "pogány" múlt iránti nosztalgiakeltés (hagyományőrzés) örve alatt történik, a legteljesebb történelmi, logikai következetlenség mellett.

Mondanivalómat legplasztikusabban egyik "kedvenc" képem hez illesztve tudom legvilágosabban kifejezni.

A kép és a szöveg nem egy magános "gondolatgyilkos" alkotá sa. Egy nagy "nemzeti vonulásról" van szó, amelyben azonos irányba menetel a világ talán legtarkább csapata: szentkoronás, szkíta-hun-magyar társaságok, jogászok (alkotmányjogászok), hagyományőrzők, hazafias szervezetek, hungaristák. nyilasok, betyárok, stb., stb.

Sokszor füstölögtem már emiatt, többek között "A Szentkorona és környéke" c.
írásomban is, erős kifejezésekre ragadtatva magam. Ide kapcsolódik a fentebb már hivatkozott "Választóvíz" c. írásom, amelyben a (mások előtt) nagy tekintélynek örvendő Zétényi Zsolt álláspontjával bátorkodtam vitába szállni, továbbá "Szentkorona tan" c. vitairatom, amely "A Hun-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely" (!) Magyarságtudományi Füzetek Kis Enciklopédiájának 10 számában irtakhoz kapcsolódik.

Mindezeket most újra olvasva feltűnik számomra az, hogy milyen felületesen tárgyalják/tárgyaljuk őseink elsüllyedt
világát, ami iránt olyannyira nosztalgiázunk.

Ennek is van irodalma, igaz nem túl divatos. "Az ősi magyar hitvilág" c. könyvet tallózva jutottam arra a meggyőződésre, hogy bőgatyás őseink világszemlélete miatt nincs okunk szégyen kezni, jóllehet a "kortárs írók" néha gúnyo lódtak rajtunk. A bizánci Theopülaktosz pl. azt írja, hogy "A turkok igen ostobán (?) szentnek tartják a tüzet, a levegőt és a vizet tisztelik, a földet himnuszokkal dicsőítik ... De csupán azt imádják és nevezik istennek, aki a világmindenséget teremtette."[21old.]
A zsidóisten hívei emberégetésre használ ják a tüzet, "boszorkányok" vízbefojtására a vizet. Szennyezik a levegőt. A földet és a rajta élő népet árúnak tekintik, kiszipolyozzák és seftelnek velük.  

Őseink is különbséget tettek a test és a lélek között. Az utóbbit
"isten lehelékének ... halhatatlanak tartották ... holtuk után is élni hitték elhunytjaikat." [48. old.]

Nem uralkodtak fölöttük a rabbik, mert "különös papi nemzetséget náluk nem találunk ...
"Papjaik .. ezeket ők táltosoknak nevezték ... nagy tekéntettel bírtak mert ők - miként a druidák - tanácsadással fű esméréssel, orvoslással, jövendöléssel különböztetvén meg magokat 'mint egy' papjaik, vagyis inkább bölcseik valának. ... Valának ezeken kívül még dalosaik is, kik az áldomásnál a szabad ég alatt fennszóval az istenség áldására kezdették az énekeket. Hasonlók a bárdokhoz ... a nemzetnek költői számtalan istenes, történetes és világi éneket készítettek, az akkori hősökről sok vitézi dalokat szereztek" [55 old.]

Sorsuk is hasonló lett a druidákéhoz és a bárdokéhoz. A haragvó Jahve magyarországi helytartója "Szent" István ugyanolyan kegyetlenséggel írttatta őket, mint a rómaiak a druidákat, ill. az angolok a (walesi ...) bárdokat. E kegyes embervadászatban szerzett különös érdemeket a "szentéletü" Gellért püspök, akit Vata lázadó magyarjai a Kelen hegyről kétkerekü taligán legurítottak, egyszeres halálban jutalmazva őt a megérdemelt ezerszeres helyett. A jó úr Imre herceg nevelője is volt, jóllehet magyarul nem tanult olyan mértékben, hogy a tudatlan népnek a saját nyelvén szónokolhatott volna. Vajon miről szónokolt az élénk eszü királyfinak, milyen "magyart" próbált nevelni belőle?

Azt is
feljegyzik róla, hogy "Szűz Mária magyarországi tiszteletének ő az első és leghatáso sabb terjesztője." Itt voltaképp arról van szó, hogy alighanem ő eszelte ki azt a trükköt, amely nek révén Mária került a magyarok által tisztelt "Boldogasszony" kelyére.
"Õsi hitvilágunkban megjelenik egy talányos rendeltetésû nagy tiszteletnek örvendõ istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya. Fogalma Belsõ-Ázsiába nyúlik vissza. Szent István azért tudta az országát Szûz Máriának felajánlani és ezt a felajánlást a magyarokkal elfogadtatni, mert a hitvilágunkban szereplõ Boldogasszony - Babba - fogalma közel állt a katolikus Szûz Mária fogalmához. Mindkettõnél nem egyszerûen asszonyról van szó, hanem egy életet adó személyrõl. ... Szent Gellért térítõ törekvései során találkozott egy jóságos, fenséges mennyei asszony kultuszával, akiben mintegy Szûz Mária elõképét láthatta, akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá és akinek költõi neve sem látszott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Ekkor választotta ki Szent Gellért a "Napba öltözött asszony" bibliai idézetét az udvar elõtt tartott prédikációjának témájául. Arról a Szűz Máriáról van szó, akit a zsidók szent könyve a Talmud [a magyar országi Jesivák fő tananyaga] ekként aposztrofál... "A Sanhedrin 106a. Az mondja, Jézus anyja egy kurva volt: Ö, aki hercegektől és kor mányzóktól származott, ácsok kurvája volt. A soncino kiadás Shabbath 104b lábjegyzete azt állítja, hogy a Talmud cenzúrázatlan szövegében az áll írva, hogy Jézus édesanyja 'Mirjam a fodrász'-nak sok férfival volt viszonya."

Ha már "pogány" őseink nőképéről beszélünk folytassuk tovább a fentebb megnyitott idézet olvasását. "Népünk hét 'Boldogasszonyt' tisztel, akik között legnagyobbnak a Nagyboldogasszonyt tartja. Ennek "leányai" a többi boldogasszonyok (szülõ-, fájdalmas-, gyertya szentelõ-, sarlós-, segítõ- és havi), de ismerik a "Szûz Kisasszonyt" is. A néphit Kisasszonyt azonosítja a kereszténység legnagyobb szentjével, Szûz Máriával, jóllehet a keresztény hittan errõl nem szól. ...  Az adatok tömegébõl kitûnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védõje, bõség, termékenység, aratás, növény és ember szaporodásának védõje."
A magyarok u.n. "nagycsaládokban" éltek. Úgy tűnik, őstörténetünk leghézagosabb fejezete a nők társadalmi helyzete. Hosszas kotorgá lás után (lehet rosszul, rossz helyen kerestem) egy Sulinet idézetre bukkantam. "A nő helyzete a családban: Az asszonyok az asztal szabad oldalán állva ettek a közös tálból. A nő a család tulajdona és így öröklődik, mint más vagyontárgy (levirátus). A hozomány 7 évig a feleségé, csak utána válik a család tulajdonává. A férj halála esetén (a nőt), annak valamely testvére vette el. A családanya szerepe a nők között hasonló a családfőjéhez."  

[Hát ez nem hasonlít az Olaszországban megfigyelt családokra, ahol a "Mama" trónol az asztalfőn és uralja a családot...]

A levirátus intézményét amúgy ismerjük. Ennek ősi jogán követelte Koppány feleségül magának a quedlinburgi seftes, Géza fejedelem, özvegyét Saroltot. A folytatás ismert. István a király (német) hóhérával levágatta a nagybácsi fejét és testét négyfelé hasítva az Ország négy pontján tűzette ki. Így virradt az országra a "jogállamiság" hajnala, a jog tisztelete. Ekkor kezdett alakot ölteni a "Szentkorona tan" szelleme. Ez jelent meg később ízzó vaskorona formájában a fentebb ismertetett "Dózsa szertartás" alkalmával.

A "Szentkorona tan" töretlen diadalútja bizonyítja, hogy a legalapvetőbb jogelv: 
"ex injuria jus non oritur" (jogtalanságból jog nem származik)" merő hülyeség. Hát már hogyne származna!? Hát honnan vette magát a Corpus Juris Hungarici, meg a Tripartitum, ha nem egy aljasul megtervezett és tengernyi vérrel öntözött államcsíny ből?

A Tripartitum hiteles
szövegéből  itt csemegézhet, aki ráér és nem utálja. Néhány gyöngyszemet azonban - rossz szokásom szerint - idepöttyentek... [Igérem, az Ulászló seggét cirógató szapora nyelvcsapások egyikét se válogatom be.]

"A scytha népektől szakadt vagy származott magyarok ugyanis, elhagyván őshazá jukat, a Dunán innen és túl elterülő felső Pannoniában telepedtek le és Attila vezérük alatt országuk határait messze mindenfelé kiterjesztvén, győzedelmes fegyvereikkel Német-, Olasz- és Spanyolországok határaiba nyomultak be. Végre Szent István királynak, mint valamely mennyből leereszkedett világító fénynek intézkedésére, miután ez babonás és pogány hitüket 'kiküszöbölte', a katholikus hitvallást fogadták be. ... Mintegy száznegyven éven át a rettenetes törökökkel szemben, hol támadva, hol védekezve, 'a mohamedán undokság' egész vadsága ellen legnagyobb dicsőségére küzködvén, különféle kétes háborúkban soká és gyakran a legvérengzőbb csatákat vívta ...
Minthogy az összes dolgoknak legfőbb alkotója, az okos teremtmények megalkotásának és teremtésének kezdete óta, az emberi nemet olyan változatosság és különbség alá vetette, hogy az embereknek egyik része alattvaló, a másik része pedig följebb való legyen, hogy némelyik uralkodjanak, mások meg engedelmeskedjenek; azt rendelte ugyanis, hogy némelyek a többiek fölött igazságosan uralkodó királyokká és fejedelmekké, mások meg az ő parancsolataiknak és uralkodásuknak engedelmeskedő alattvalókká legyenek; miáltal az egész emberi nemet nagy bölcsen két rendre különítette el.
Hopp! Bocs! Itt kiugrok okádni egyet...

Azt is rebesgetik pedig, hogy a természetjog állitólag elsőbbséget élvez a tételes joggal szemben. A Magyar Virtuális Enciklopédia így
lamentál erről. "Természetjog – a jog és a társadalom helyes rendjére vonatkozó elképzelés. A jog attól helyes és követendő, hogy megfelel az emberi természetben rejlő követelmé nyeknek, vagy egy magasabb, isteni tervben szereplő parancsnak. A római jog forrásai közt szerepel a ius gentium, azaz a különböző népek jogában szereplő, az életviszonyok természetes követelményeivel összhangban álló közös szabályok. Ezeket az ember természetes értelme képes ilyenként felismerni (ius naturale). A teológiai (különösen a katolikus) természetjog a vallás kinyilatkoztatott parancsainak felsőbbségére épül. A lélek dolgaiban a spirituális és nem a világi hatalomnak kell engedelmeskedni (Aquinoi Szt. Tamás). A metafizikus természetjogi felfogás szerint a tételes jog meg kell feleljen valamiféle 'igazságosságnak' ... A hitleri rezsim jogtalanságai hatására újjáéledő természetjogi eszme szerint erkölcsi minimum nélkül nincs jogrend és az erkölcsi rendet sértő előírásokat nem kell betartani, illetve a jognélküli rendszerrel szemben ellenállásnak van helye."
.
A magyarság ezeréves története ilyen "természetjogi ellenállások" története a pogánylázadásoktól szinte napjainkig. A "tételes jog" azonban a "Szentkoronával" a fején, egyik hóna alatt a Tripartitummal, a másik alatt a "Szentkorontannal" mindíg győzedelmeskedett. Nem utolsó sorban azért, mert a Sátán Egyháza mindíg tudta hol a helye és mikor kell rázendíteni a "Te Deumra"...

Hitler kellett hozzá, hogy ezeréves pangás után elkezdődjék a természetjog reneszán sza?

Mondhatni, jól halad a dolog. Most Németország példáján tanulmányozhatjuk, mire képes egy echte "keresztény" állam [a CDU vezette Németország kétségtelenül ilyen], egy olyan uralkodóval a hátán mint Merkel asszony - a zsidószolga. Nem kevesebbre, minthogy ráeressze a német népre, Werbőczyvel szólván 
"a moha medán undok ság' egész vadságát", természetesen a németek beleegyezése, sőt tudta nélkül...

Emberek!

Nem érzitek, hogy valami nagyon nincs rendben. Ha meg érzitek, miért baktattok még mindíg a "Szentkorona" árnyékában?

2016.01.31

Sz. Gy. 

 

 

Megosztás

Free Comment Script