Most a rónák nyár tüzében ring a délibáb.
 Tüzek gyúlnak, vakít a fény ragyog a világ.

 

 

 

Hagyomány teremtés II.

 Nemzetiszín délibáb ipar 

Túl sok időt energiát pazaroltam a büdös bakancsos bigott pápista tetovált testépítőkre és rock muzsikusokra. Így nem vettem észre, hogy nem ők a magyar kótyagosság letéteményesei hanem a "magyarkodók" - szóban, írásban, zenében, ruhatervezésben, rendezvény szervezésben, vendéglátás ban és még sok más területen. A magyarkodók ősi hagyományaink őrzőinek adják ki magukat, de valójában "fantasy szerzők", többnyire üzleti alapon.

Károsultak jelentkeztek. Király B. Izabella a Nagyabonyi Színkör vezetője, ezúttal mint Thália papnője, tett panaszt, amely bővíti a tanulságok körét.  

Az ám, a hagyomány! Mi a fityfene ez? Kapjuk csak elő a Katolikus Lexikont. "Hagyomány általános értelemben szóbeli tanítás vagy szokás nemzedékről nemzedékre való sértetlen továbbadása, értékek megőrzése. " De melyik hagyományos marhának jutott eddig eszé be, hogy a fogalom tartalmát egybevesse a magyar történelemmel és feltegye a kérdést: hányadán állunk a magyar (!) hagyományokkal?

A hagyomány fogalma összetéveszthető, összekeverhető a mítosz fogslmávsl. "Történeti értelmezésben a mítosz mindig egy történelmileg létező csoport saját mítoszát, a mitológia mindig egy létező és nagyobb területi, etnikai és vallási csoport mitológiáját jelenti [eltérően például a tudományos-fantasztikus és fantasyszerzők által teremtett egyéni mitológiáktól...]  Az írással nem rendelkező kultúrákban azokat az általában élőbeszéd formájában és nemegyszer erre szakosodott mesteremberek [énekmondók, lantosok, varázslók és táltosok stb.] által terjesztett történeteket jelentette, amelyek a kultúra, a közösség, a kisebb- nagyobb csoportok számára valamilyen közös jelentést hordoztak, és ezáltal a csoport közös emlékezetének egy fontos részét alkották s az ősök tudását őrizték.

Az alábbiakban ilyen teremtett egyéni mitológiákról esik szó. Arról, hogy fantázia túltengésben szenvedő tudatiparosok magyar őstörténel met költenek - nagyrészt hasból - és ezekbe komponálnak sosemvolt "hitvilágokat", mozgatnak és beszéltetnek "szereplőket". Ez a nem feltétlenül tisztességes ipar némileg hasonlít a passiójátékok [misztériumjátékok] műfajára.

["A középkori misztériumjáték legismertebb alfaja; a bibliai történetnek Jézus szenvedésével és halálával foglalkozó részeit dramatizáló színjáték. A műfaj fénykora a késő középkorra esett. A városi polgárság az előadásokat pompás külsőségekkel rendelkező látványos tömegdrámává alakította. A középkori ízlésű népies passiójátékok a 16. század végén megszűntek, a passió dramatizált színre hozása azonban később is szokásos volt az iskolai színjáték és a népi játékok keretében. ... A csíksomlyói ferencesek repertoárjából 47 passió maradt fenn a 18. századból."]

A hasonlóság abban mutatkozik, hogy Jézus esetében egy talán létező, de utánköltött tulajdonságokkal és tettekkel felruházott, "személy" a játék főhőse. A honi mítosz gyártók költött személyekkel is megelégszenek.

Hallottam én Bösztörpusztáról, büszke népéről, Vukics Ferencről, meg az ottani rendezvényekről. Fel is tünt a fesztivál jelleg, ["fesztivál ünnepi játékok, időszakos kulturális ünnepek, művészeti bemutatók, seregszemle."]. de akkor elbűvöltek a külsőségek, a mögöttes eszmei és anyagi (...) tartalommal nem foglalkoztam.

Most hogy hozzákezdtem tanulságos felismerésekre jutottam. Az első furcsaság, hogy a mindentudó Goooogle a "Magyarok Szövetsége" keresőszavakra sok, de feltünően ellentmondásos válaszokat ad. Ebből következik a felüle tes, egyoldalu, igazságtalan véleményalkotás nagy veszélye. Sajnos kockáztatnom kell, mert a Szövetség nem egye di, hanem sajátos "magyar" jelenség. A felismert tünetek többé kevésbé minden hasonló szervezetre jellemzőek [mint az állatorvosi ló esetében].

Nem egészen találomra halásztam ki
Lass Gábor 2011.08.10-én a Demokratában megjelent írását, mely a kezdetek  től, a 2008. augusztus 8-i kurultájtól, indít "Bösztörpuszta büszke népe" hangzatos címmel. A Szövetség Vukics szerint azért alakult, hogy "összegyűjtsük azokat az élő hagyományokat, amelyek a magyar társadalmat újra tudják éleszteni." Hát nem pont ezért, nemcsak ezért, de ne lovagoljunk a szavakon, mert hátha rosszul értette, vagy jegyezte le Vukics gondolatait a szerző. Nem egészen világos, hogy az élőt miért kell újraéleszteni. Az interjúból az is kiderül, hogy a Szövetség "kínálata" feltünően változatos. Készítettek alkotmány tervezetet. Vásárokat rendeztek az őstermelők ujraélesztése végett. Pusztai Egyetemet is létrehoztak, amelyen "az alkotmányjogásztól a feltalálón át a szívsebészig mindenféle szakma képviseltette magát. " Ilyen emberanyaggal (!) tervbe vehették a tudományok újraélesztését is...
"A hivatalos tudományok mellett párhuzamosan 'létező ősi ismeretanyag' halmozódott fel. A közel százhúsz előadással arra irányí tottuk rá a figyelmet, hogy nagy igény van azokra a tudományos ismeretekre, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia jól körülha tárolható okok miatt ma még nem enged be a köztudatba." .

Eddig lelkesedtem, de van tovább is. Előkerül a Szentkorona...
"Hogy az Alaptörvény összhangban van-e a Magyarok Szövetsége által kidolgozott alaptörvénnyel? Nagyrészt igen, hiszen [mindkettő] utal a Szent Koronára és Magyarország 'keresztény múltjára'. Az új Alkotmány azt üzeni Európának, hogy történelmi múlt nélkül nem lehet új életet felépíteni." Vukicsot ezek szerint csak a "keresztény múlt" érdekelné, a korábbi "pogány" múlt nem? Nem tudja mit beszél? Vagy megint az újságíró értett félre valami?

A Szentkoronával helyben is vagyunk! Azzal kél és fekszik, azzal takarózik, abban gyönyörködik minden igaz magyar, Bösztörpuszta büszke népe is. Így találja meg a zsák a foltját. "Amikor a 'nemzeti' kormány' (!) diadalt aratott, akkor a Magyarok Szövetsége is irányt váltott. Már nem politikai ellenfelet látunk a hatalomban, a nemzeti kormány törekvéseit teljes erővel támogatjuk."  Igy lett a Magyarok Szövetsége a FIDESZ szövetségese. "Amikor Orbán Viktor egymillió új munkahely létrehozásáról beszélt, sokan legyintettek, de mi ujjongva fogadtuk."

Innentől már kezdtem "sajdítani" kikkel állok szemben, de valami még hiányzott a magyar hungarikumok [tschikos, gulasch, paprikash] mellől, az igazi delikát, az ősmagyar lélek visszhangja, a vérésbecsületes nyilasok, hungaristák, egyéb pápisták közös láb-pezsgőfürdője: a "hunga-rock". Az aggodalom hál' istennek fölöslegesnek bizonyult. "Két országos ismertségű rockzenekar is elfogadta a meghívásunkat: az Ismerős Arcok és a Szkítia."  Így már rendben. Lépjünk tovább.

Csak itt és most térek rá, mi indított a "hagyományőrzés" témájának körüljárására. Rábukkantam egy közleményre  amely a következő fejszöveget tartalmazza. "Povedák István (2014) LÁTHATATLAN HATÁROK. A keresztény – újpogány szinkretizmus. In: Sámán sámán hátán. A kortárs pogányság multidiszciplináris elemzése. MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport - SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék.
A cikk nem nyitható meg, de a fenti linkről PDF formátumban letölthető. Az írás látszólag nem utal a derék szentkoronás bösztörpusz taiak célkitűzéseire, annál inkább vonatkoztatható viszont hitvallásukra, "tudományos" módszereikre, mentalitásukra. A cikkben tárgyalt "újpogány szinkretizmus" új összefüggések felismerését eredményezte nálam, amelyről engedelmükkel beszámolok.

A vallási szinkretizmus "A különböző vallási hagyományokból származó elemek összekeverését  jelöli."  A kénkőszagot a Róm. Kath. Püspöki Konferencia érzékeny (inkivizíciós) orra érezte meg. 2009. szeptember 19-én egy körlevelet adtak ki  "Az Egyház élő hitével összhangban" címmel. Ebben a püspöki testület "a poszt-szocialista magyar identitáspolitikai és vallási ébredés környezetében helyezi el az ún. ősmagyar szinkretizmust, mint a nemzeti öntudatra ébredés vadhajtását."

 A körlevél az "eretnekség" két formáját azonosítja: "újpogány közösségek, melyek a kereszténység előti vallási hagyományt kívánják feléleszteni; ill. az önmagukat 'keresztényként meghatározó csoportok' a kereszténységgel kapcsolatos ambivalens atitűdjükkel, amelyekre jó példaként szolgál az ún. szkíta-magyar keresztény szubkultúra, mely a történelmi keresztény egyházakat judeokeresz tényként aposztrofálja, míg önmagát a Jézusi örökség valódi folytatójaként tünteti fel.

A magukat "keresztényként meghatározó csoportok" jellemzése a következő. "Ezt a többszörösen összetett jelenségkört jól reprezen tálja az egyik legfontosabb szinkretikus rítushoz, a Magyarok Országos Gyűléséhez (MOGY) kötődő Boldogasszony szertartás. Ennek többrétegűsége megfigyelhető egyrészt a rendezvény jellegében, mely egyszerre tartalmaz politikai, vallási, szórakoztató elemeket, hangsúlyozza politikától való függetlenségét, hagyományőrző jellegét, miközben rítusai közt a sámándobolástól kezdve az angyal gyógyászaton át a reikiig [Mag-DNS Reiki - a Reiki a mindent harmonizáló szeretet energiája.] Néhány esetben a katolikus búcsúra való zarándoklatokig többféle ideológia keveredik."

Mivel eretnekséget nem lehet égetni, csak hús - vér eretnekeket lehet bohókás sanbenitoba bújtatva leégetni, püspök uraimék élő példákkal is szolgálnak. Név szerint említik pl. [a más okból tényleg égetni való] habókos Dr. Papp Lajos szívsebészt. "2010-ben már több ezres 'zarándoklatot' indítottak Papp Lajos szívsebész professzor vezetésével a néhány kilométerre lévő Szent Jobb 'Lator' (?) kápol nába Bábel Balázs római katolikus kalocsai érsek szentmiséjére. 2012-ben pedig a MOGY előzetes reklámjain és hivatalos beszámolóiban már központi helyet foglalt el Böjte Csaba ferences szerzetes jelenléte és előadása. Ezt a keresztény 'látszatot' tűnik erősíteni az a tény is, hogy a MOGY minden évben Nagyboldogasszony napja köré szerveződik s a rendezvény szakrális központ jában 2012-ig a Hétboldogasszony Hajléka sátor állott, melynek tetején ketős kereszt emelkedett."

Az egészben az a szép, hogy egyrészt a püspököknek is igazuk van; másrészt viszont az igazi "szinkretizátor" azaz szarkeverő maga az Egyház. A bagoly mondja a verébnek...

Hogy is van ez? Itt következik a felismerés...

Bösztörpuszta büszke népe Vukics Ferenc prófétikus vezetésével teljesen eltévedt a történelmi térben és időben. Olyannyira, hogy zsidók negyven éves pusztai csámborgása ehhez képest kedélyes séta volt csupán. Igaz a zsidók szenvedtek, Vukicsék meg nem. A hülyeség ugyan is nem fáj...

Bármekkora téridőt kutatott át a magyarok után a Vukics féle tarkabarka tudományos színtársulat, szemmelláthatóan kihagynak a magyartörténetből egy fontos szeletet: Árpád korát, térben és időben és szubsztanciában egyaránt.

Tudjuk, hogy magyar őseink eredetét, őshazáját két nagy magyar kereste: Julianus barát és Kőrösi Csoma Sándor. Ők valóban jártak "arra felé", így számomra csak ők ketten irányadók. Julianus kétszer is járt odakünn és "Magna Hungáriában" meg is találta az ottmaradtakat.  Kőrösi Csoma történelmi útvonala is ismert. A magyarság ősbölcsőjét Magna Hungáriától kissé odébb vélte megtalálni.
"1832-ben hazakül dött „végrendeletében” így írt: aki utánam megindul, Nagy-és Kis-Bukáriába menjen. A chinai Tatárországnak beljebb eső részei azok a helyek, ahol a magyar nemzet bölcsőjét keresnünk kell.” A mai nevén Turkesztánnak nevezett területre utalt.

Nekünk azonban nem kell az őstörténet roppant óceánján vitorlázgatni "ősmagyar" szigeteket keresgélni, mert Etelköztől viszonylag pontosan megismerhetjük a magyarok cselekedeteit és ezekből megbízható következtetéseket vonhatunk le róluk minden vonatkozásban, különös tekintettel a hagyományokra.

A térképről sokminden leolvasható. Ha a magyarok őshazája az Urálon túl volt, "bölcsője" pedig innen messze délkeletre Turkesztánban, indokoltan vetődik fel a kérdés: Árpád térhódítása előtt mi közünk volt a Kárpát medencéhez? Ez lett volna igazi őshaza? Vagy csak jártunk erre Árpád előtt? [Kettős honfoglalás?]

Ezen vitatkozzanak azok akik történésznek nevezik magukat. Van még rá vagy ezer évük.

Azon nem vitatkozhatnak [voltaképp nem is vitatkoznak], hogy Árpád mit hozott magával az Etelközből és hogy rendezte be népének új hazá ját. Etelközben egy harci törzsközösség jött létre, amelynek működését a vérszerződéssel létrehozott "Etelközi Alkotmány" szabályozta. Ezt a honfoglalás után nem kellett módosítani, csupán az új haza birtoklásá nak szabályozása végett kiegészíteni. Erre szolgált a "Pusztaszeri Alkot mány Kiegészítés."

Arra nincs adat, hogy az "Alkotmány" értelmezése, ill. alkalmazása körében olyan diszkrepanciák merültek volna fel, mint a "szentkirály" és utódai, az "árpádházi" királyok és királykák idején, de erről lentebb.

Az Arpád halála után történtek is világosak, röviden leírhatók. Géza fejedelmünknek úgy tetszett, hogy felrúgja a "Magyar Alkotmányt" azért, hogy hatalmának örököse ne Koppány [szeniorátus], hanem fia Vajk legyen [primogenitura]. Ezt úgy hozta össze, hogy Quedlin burgban [személyesen , vagy megbízott útján] Magyarországot hűbérbe adta a pápának és a német császárnak. Ezt az árulást csak titkon, csellel, erőszakkal [vi clam et precario] lehetett nyélbeütni. Ez nagyszerűen sikerült, Istvánnak a hórihorgas Bajor Gizellával kötött házassága révén [örvén]. A császár parancsára a kíséretet  ("násznép") fegyveres martalócok ("kommandósok") alkották. Formális állam csíny történt. A pápa utasítására özönleni kezdtek a csuhás sáskák is ("hittérítők").

A folytatás az volt, hogy módszeresen kiirtották a "pogány" államiság vezető, ill. tudathordozó rétegeit és elpusztitották tárgyi emlékeit.

Gyakran használják a "történelem fintora" kifejezést, de nem alkalmazzák a magyar történelem legnagyobb fintora esetében: a pápa és a császár egyszerüen becsapták a két országáruló országpusztítót: Gézát és I. Istvánt! Eszük ágában sem volt elismerni hogy I. István saját fiára Imre hercegre örökítse a trónt, egyszer volt Budán kutyavásár... A hűbérbirtok uralkodóját a hűbérúr nevezi ki kénye - kedve szerint. Nem Imre herceg volt a jelölt, pedig a nevét is anyai nagybátyja II. Henrik császár tiszteletére kapta [Henricus, Enricus, Emericus, Emreh, Imreh, Imre].

Az Imre személye körüli fenntartásokról elsőnek a "szüzességi legenda", a papi aljasság e csúcsteljesítménye, árulkodik. A Katolikus Lexikonban böngészve a következő "adatokra" bukkanunk. Imre idomitását szülei a hírhedten kegyetlen magyargyűlölő főpapra Gellértre bízták, aki a jelek szerint szűzies hajlamokat nem tudott benne gerjeszteni. Viszont... "Amikor Imre a Szent György-templomban időzött, s ottan imádságnak adván magát szívében elmélkedék, mi legyen... a legkedvesebb áldozat, amelyet Istennek fölajánlhatna. Hirtelen nagy tündöklésű világosság körülfénylette az egyháznak minden helyeit... s isteni szózat hallatszik: felette dicséretes a szüzesség; kívánatos kívánom én, te elmédnek és testednek szüzességét, ajánld nékem, eme szándékodban mindvégig megállj (!)
Imre válasza: Úr Isten, Te ki vagy mind az egész világnak gondviselője és az emberi erőtlenségnek segítője, ki elragadod a fejedelmek lelkét, aki rettenetes vagy a földnek királyai előtt, végezd el kedvedet bennem. Imre herceg egész életében nem árulta el szívének ezt a titkát."
  
Ha senkinek se árulta el, a papok honnan a faszból tudják?

A herceg úrfi megnősült. Csak épp azt nem tudják a papok, hogy a három ara jelölt közül melyiket vette el. [Furcsa.] Viszont megint tutira tudnak valamit.
"Csak annyi bizonyos (!?), hogy szűzi házasságban éltek egymással. Amint a legenda gyönyörűen mondja: ez a csodálatos ifjú keblében hordta a lángot, de el nem perzseltetett annak égésétől- Lehetetlen, hogy ne érezte volna át óriási felelős ségét, hogy ne látta volna atyja gondjait. Ha mégis vállalta fogadalma következményeit, biztosra vehetjük, hogy számolt ezzel a problémával; hogy valami nagy jót akart elérni fogadalmával, nagyobbat, mint az a veszteség, amely áldozatából származott...'' Hát ezt meg honnan a picsából vették? Ez az eredménye a kritikus emberi gondolkodás hitvágányra történt átállításának. A birka semmilyen hülyeségen, logikátlanságon nem akad fent. [Bocsánatot kérek a durva szavakért, de a szinonima szótárban nem találtam pontosabb kife jezéseket...]

Biztos, hogy a gyilkoskirály lemondott a hatalmáról fia javára. Már ki is volt tűzve a koronázás napja is amikor, menetrendszerű pontos sággal, megérkezett a vadkan...

Hogy ki volt, mi volt valójában "István a Király" ezután derült ki. Az Alkotmány szerint István trónját halála esetén Vászolynak [Vazul] kellett volna örökölnie. Ezt elkerülendő István, vagyis Gizella, vagyis a császár német testőrei megvakították és füleibe ólmot öntöttek.

E kegyes, keresztényi cselekedetnek legalább két változata van. Az első szerint a tettre maga István adott parancsot. Ez teljes összhangban áll mentalitásával. A másik változat szerint örökösévé szerette volna tenni, figyelmeztetni akarta. Ezt azonban besugták Gizellának és ő "intézkedett".

A saját udvarában, a saját trónján fogolyként reszkető vénember pedig keservesen sírt. Ennek is lehet való ságalapja, mivel ekkorra nyivánvalóvá lett, hogy a kalapot Gizella asszony hordja.

A német császár jelöltje Orseolo Péter lett a király. Aljasságét és rémtetteit nem akarom méltatni. Elég annyi, hogy trónra hágásával új fejezet nyílt az Ország történelmében: az "árpád-házi krimi", amely Orseolo 1038-ban történt trónfoglalásától kezdődően III. András, az Árpád ház utolsó "aranyágacskájának" 1301- ben bekövetkezett haláláig, azaz 263 évig tartott. Ezt szintén nem akarom részletezni. Ehelyett Grandpierre K. Endre könyvét  a "Királgyilkosságokat"  ajánlanám, amely az Internetről ingyenesen letölthető. E történelmi rémregény érdekes olvas nivaló, 18 éven felülieknek.

Az "istváni államalapítás" kapcsán mindezekre azért kellett hivatkoznom, hogy kimondhassam: az árpádi állam alkotmányos rendjét a törvény nélküli feudális anarchia korszaka váltotta fel.

Az eddig írottak alapján remélem sikerült világosan kifejtenem azon meggyőződésemet, hogy Géza és István államcsínye megdöntötte, elpusztította az árpádi államot: annak jogrendjét, intézmény rendszerét és kiirtotta híveit. Ennek szükségszerűségét illetően megoszlanak a vélemények. Ma már fölösleges azon vitázni, hogy a "fejlett, konszolidált keresztény népek" tényleg elpusztították "volna" Magyaror szágot, ha népét Géza és István, námet fegyverek és vérszívó papok segítségével, nem törik a kereszt "szent igájába" és Árpád "íjfeszítő" büszke népét nem taszítják ezer évre jobbágysorba.

Ami miatt ismételten felkapom és szanaszét fröcskölöm a vizet a történelemhamisítás, ami jószerint ugyancsak ezer éve folyik. A Vukics féle habókosok akarva akaratlanul  asszisztálnak ehhez. Erről írtam fentebb és írok lentebb, grácia fejemnek.

I. Istvánt számtalan legenda lengi körül és a magyar mindet elhiszi, kivéve egyetlenegyet: a turáni átkot. „Ősi legendák szerint, midőn eleink István király akaratának engedelmeskedve felvették a keresztséget és megtagadták ősi hitüket, a táltosok megátkozták a magyarságot. Legyen sorsuk széthúzás és belviszály, soha, semmibe ne egyezzenek, belső féreg rágja a nemzetet, lassú pusztulás végezzen vele..."

Nem vagyok misztikus lélek, nem "hiszek" a legendákben, ebben sem, de elgondolkodom a következőkön.

Egy népet az állama, az államot pedig a hadserege minősíti, mivel az erő a szabadság és a boldogság egyetlen záloga.

Árpád ezen a téren olyat alkotott, amely páratlan volt a maga nemében. Egy olyan hadsereg született gondolatai és parancsai nyomán, amely

Ezeket nem a magyarok írták magukról [bicskával fapálcikákra], hanem ellenségeik, szövetségeseik és mindazok akiknek erre rálátásuk volt: diplomaták, katonai stratégák, sőt királyok - császárok is.

Ezek után rátérek a férgekre.

Sok van belőlük, megint választani kell.

A napnál világosabb, hogy az istváni "államalapítást" és máig ható következményeit a "hivatalosan" nem lehet, ill. nem célszerü "úgy" megírni, ahogy kezdődött és amilyenre napjainkig fejlődött. Legendát kellett költeni vastagon lakkozva, hogy szépen csillogjon és felülete ellenálló legyen. Ez több emberes piszkos munka. Hivatkozhatnék a történész Glatz Ferencre aki a "Magyar" Tudományos Akadémia elnöki székéig felmászott, ami egy házatlan - hazátlan csiga részéről figyelemreméltó teljesítmény. Nagyívű történetírói munkásságának gyöngyszeme az alábbi tudományos
megállapítása rólunk. "
Ezek a primitív hordák, akiknél a gyermek és nőgyilkos ság régi tradíció... görbe lábú gyilkosok,  nyelvük nem lévén csak makognak, s a sokkal műveltebb szláv törzsek szavait lopták el... " [ Részlet Glatz: Magyarok Krónikája c. 1996-ban megje lent művéből.]

Mégsem ezt a magyargyűlölettől fuldokló zsidót választottam, hanem egy "tüchtig magyar" úriembert Dr. Zétényi Zsoltot, aki a legtöbbre vitte annak "bizonyításában", hogy a Történelmi Magyar Alkotmány" szerves egész, amely harmonikus egységbe rendezi az [etelközi és pusztaszeri] Alkotmányt, I. István törvényeit, az Aranybullát, Werbőczy Hármaskönyvét és még sok minden egyebet.

Jelzem, e pontnál viszont én kezdek a dühtől fuldokolni, ezért monanivalómat helyettesítendő egy korábbi
írásom címét iktatom ide, amely a zsidóisten hűséges szolgáiról szól, részletesen méltatva ezen úriember munkásságát is. Tőle két mondatocskát idézek csupán abban a feltevésben, hogy miként a vizcseppben benne van a tenger, egy (két) mondatban benne van az ember is...
"A magyar közjog alapvető tételei megfeleltek a keresztény és európai jogfelfogásnak. A szakrális, keresztény közjogi hagyomány a vérszerződés [!!!???], Szent István intelmei ... és különösképpen az Aranybulla és az azt követő jelentős közjogi dokumentumok alapján a következő alapelveket ismerhet jük fel, mint amelyeket a magyar közösség ismert, követett, gyakorolt és vezetőitől  megkövetelt: ... az egyéni jogok elve, a személy védelme. A személy nem kiszolgáltatott szolgája a hűbérúrnak, hanem az állam által védendő legfőbb érték ...
Ennyire hülye lenne a szerző? Nem! Ennyire pimasz, ill. ennyire pökhendi. Vállalkozott arra, hogy hogy megkontrázza ezer év történelmét, prózairodalmát és költészetét is. Mit neki Hekuba, meg Katona József, Berzsenyi Dániel, Arany János, Petőfi Sándor, meg a többiek, akik másképp énekelték meg Magyarország ezeréves "aranykorát".

[Sok nagynevű utópista alkotta meg a szerinte ideális állam képét. Államideált alkotni azonban mindenki jogosult. Nekem is van egy ilyen állam/álomképem. Ebben a glatzok és zétényiek méltó helye is ki van jelölve...]

Nos hát ki és mi jelenítheti meg a magyar hagyományt?

Egy vén salabakter, aki egymilliós cifra huszárruhát ölt? Az ilyenfélékből van a legtöbb. Ott parádéznak minden kurultájon és pusztai magyarfesztiválon.

Én inkább olyan magyarokra szavaznék, akiknek látszólag semmi közük sincs az ősi magyar hagyományokhoz.

Ilyen Besenyei Péter a mesterpilóta és nagy csibész. Az utóbbi címet a következőkkel érde melte ki. A kínaiak engedélyezték, hogy átrepüljön az "isten szemén", azaz egy függőleges sziklafal kerek nyílásán. Az engedély tartalma, normális embereket feltételezve, nem volt elég szabatos. A Péter így azt a "megoldást" választotta, hogy hátfekvésben, azaz fejjel lefelé lógva repült át a nem túl tágas nyíláson - kétszer...

A kínai nézőkre gyakorolt hatás frenetikus volt.

A másik Fa Nándor a magányos vitorlás. A neve ismerősen cseng, de ki tudja és egyáltalán kit érdekel, hogy vitorlás hajóival hányszor lovagolta meg és "törte be" az Atlanti- és a Csendes Óceánt? Úgy tudom, mindíg egyszerü civilruhát ölt, ha a nyilvánosság előtt megjelenik. Az utcán meg bárki elmegy mellette. Sok öreg, sovány, kopasz, szemüveges faszi császkál az utcán.

A következő "idol" - ugyan hány "ősmagyar" ismeri még a nevét is - Erős Zsolt az alpinista, aki nem huszárgúnyára költötte a pénzét, hanem felszerelkezett és "meg támadta" a Himaláját. A hegy győzött, Erős meghalt. Azért van tán annyi érdeme, mint annak aki Bösztörpusztán megjelent.

A negyedik személy látszólag kilóg a fenti sorból, mert "ősmagyar egyenruhában" feszít... Mégis ő az igazi szimbólum, mert mit feszít? Egy maga készítette nagyar visszacsapós íjat.

Mónus Józsefről van szó. Róla igazán elmondható, hogy nem a ruha teszi az embert. Ő ugyanis főleg fabrikál és lövöldöz, de hogyan?
"S
aját készítésű íjával és nyílvesszőivel, évek óta nem talál legyőzőre. 2012. augusztus 24-én 653 méterre  lőtt, amivel felállította a távlövés új világrekordját.Verseny köz ben úgy érzi, hogy az egész magyarságért harcol.

Ezt teszi külföldön is.
 
Az Egyesült Államokban lévő Sós Sivatag a távlövő íjászok fellegvára. 1940 óta vezetnek egy rekord listát, amelyre ma csak úgy lehet felkerülni, ha az addigi összes lövőt legyőzi valaki. Ezen a listán,  a 'szokásos  íj használat 9 kategóriájából 5-ben 12 világrekordot lőtt.

Mónus teljesítményéből nem lehet normát csinálni és mások számára előírni, mert belőle csak egy van. Viszont lehetne a dolgokat "Mónus módra" szemlélni és szemléltetni. Erről azonban szó sincs.

Innen átmegyek viccesbe...

Természetesen azzal kezdtem, hogy megkerestem a Magyarok Szövetsége
honlapját  amelyhez hasonlót még nem láttam, pedig öreg szörfös vagyok. Ime...

A  kép bal felső sarkára én montiroztam Vukics urat és a fehér kérdőjel fölé a saját vörös kérdőjelemet.  A kérdésem az lenne, ha feltehetném valakinek, hol lappang Vukics és mivel múlatja drága idejét?

De tulajdonképp Vukics sem mint természetes személy, sem mint szövetségi vezető egyáltalán nem érdekel. Arra némiképp kiváncsi lennék, hogy ki működteti a "kísértet honlapot" és miért.

Engem tulajdonképp egy múlónak látszó jelenség: a Magyarok Szöbetsége, pontosabban azok a fér gek érdekelnének, akik/amelyek a jelen állapo tába juttattak egy lelkes csapatot, amely a dicsőséges magyar multat akarta volna feltámasztani.

Nem sikerülhetett. mert eleve rossz irányba indul tak. Nem tudták, vagy nem is akarták meglátni, hogy a szetkorona tan, a szenkorona eszme és az Alaptörvény egy úszó, ingatag sziget a judeo-ke resztény-liberális-kapitalista  mocsár felszínén, amelyben olyan ragadozók lesnek a prédára, mint a pápa, Schwartz/Soros, Juncker, Merkel és a többiek.

Nem a valós vagy csak képzelt múlt relikviáít, népszokásait, hanem a szellemét kellene feltárni Ez a lehetőség a nemzeti maszkabálok szervezői és közönsége számára nem adatott meg.

Király B. Izabella két esetet sérelmez.

Szíki Károly rendezésében, a kanadai Vancouverből érkezett, - hazai magyar színművészekkel kiegészült - színjátszó diák-csoport a Teremtő légy velünk történelmi rock-operát akarta bemutatni 2010. augusztusában Bugacon, a nagy magyar nemzeti népgyűlésen a Kurultájon, de csak akarta. A Nagy-Kurultáj főszervezőjével és koordinátorával, a Magyar-Turán Alapítvánnyal kötött megállapodás ellenére, a szervezők nem tették lehetővé a fellépésüket. A diákok önköltségen utaztak Vancouverből Bugacra. Az előadás helye és időpontja előre egyeztetve volt de mégsem kaptak színpadot.

A másik gyalázatos eset a Nagyabonyi Színkör Álmosfia Árpád című színdarabunk bemutatása volt 2012. augusztus 18-án Bösztörpusztán. A fellépésre szóló meghívást a darab abonyi ősbemutatójának éjszakáján kaptuk. Nagy örömmel fogadtuk. Hivatalos szerződés is köttetett. Az eredetileg az esti órákra (20-22 h.) tervezett – a szervezők által nem hirdetett, és láthatóan leszabotált - előadás elé benyomtak baranta-bemutatókat (tanfolyamot), és másfél órás táltos-dobolást. Hajnali kettőkor kaptunk színpadot. 30-35 ember nézte végig az előadást, minősíthetetlen háttérzajban. (12-szer játszottuk, de ez volt a legjobb előadásunk!) A szerződésben rögzített fellépési díjat, - ami kizárólag a költségeink megtérítését tartalmazta - sem voltak hajlandók megfizetni. Perrel történt fenyegetés hatására fizettek - a felét a jogos járandóságnak. (Az évekig tartó kövér per helyett, új szerződésben, kényszerűségből, a sovány egyezséget választottam.)

Ez a kiábrándító múlt.

De mit hoz a jövő? A rendezők (?) a főnix-madárként feltámadó Vukiccsal összefogva most Ópusztaszer irányába repülnek. Oda szervezik a 2018-dik évi MOGY-t. Aggasztó. Mi történik itt valójában? A magyar nemzeti múlt elleni sorozatos merényletek, hívő-reménykedő magyarok kegyetlen átverése… Megnéztem az idei "Pozsonyi Csata" parádét. 140 kilós sörhasakkal döcögő "betyárok" pattogtatták karikás ostoraikat a teljesen üres Andrássy úton. Senki nem volt kíváncsi rájuk. Szánalmas-szívszorító volt az egész. Mi lesz Ópusztaszeren? Végjáték…”
 

Az eredeti írás e "magyaros rendezvényekkel" csak történelem-szemléleti, esztétikai és politikai nézőpontból foglalkozott. Fel sem vetette azt a lehetőséget, hogy a rendezők a fenti szempontokon túl félretehetik az üzleti tisztesség szabályait is. Mégis ez történt. A kép így árnyaltabb.

1918.07.15

Sz. Gy