"Sikertörténet" - mondá az egyházfi...

A Führer Birodalma
 

Régóta pengetem már, hogy a III. Birodalom teljes történetét fel kell tárni. Fel kell tárni, mert alkotójának eszméi túlélték a berlini bunker ostromát. A nemzetiszocializmus eszméje úgyszólván az egyetlen alternatíva, amitől a földanya gyötrött milliárdjai sorsuk jobbrafordulásá remélhetik. És - minő fintora a sorsnak - a szivek és a csizmák épp Oroszhonban dobbannak a legerősebben, leghangosabban...

Senki se tagadhatja, aki honlapomat olvasgatja, hogy Öhquist könyvének "A Führer Birodalmának" recenziója elég régen eszembe jutott. Sajnos az ember élete az önmagának és másoknak tett ígéretek megszegésének kiábrándító története. Az egész históriát Hack Péter egyházfi [Hit Gyülekezete] juttatta eszembe. Hack úr Juszt Lászlóval csevegett a minap a televízióban. A gazdasági világválság kapcsán szóbahozta Hitlert és Pinochetet, megállapítván, hogy irányításuk alatt a német, ill. a chilei gazdaság "sikertörténetet" könyvelhetne el, ha uralmukhoz nem tapadna annyi vér. Az "erkölcsi összetevő" hiányát emlegette a jó úr mindkét rezsim vonatkozásában. Joggal e?

A Könyvet vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály fordította magyarra, akit - tolla miatt - felakasztottak. Az új kiadás 1999-ben a Gede Testvérek Bt. gondozásában jelent meg.

A nácizmus két "fixa ideája" a föld és a [tiszta vérű] nép volt.

A földkérdés rendezése. [Idézetek a könyvből - kivonatosan + megjegyzéseim.]

A világháború után és a német pénz romlásával a parasztok és földbirtokosok nagy kölcsönöket vettek fel aránytalanul magas kamatozás mellett. A mezőgazdasági termékek árainak szüntelen csökkenése következtében a mezőgazdaság egyre növekvő szorultságba jutott, ami végül is a vidéki birtoktestek mind gyakoribb kényszerárverésére vezetett.

Az üzérkedő tőke a földbirtokot kereskedelmi áruként (!) adta kézről-kézre. Végezetül a paraszt elgyökértelenedése már katasztrofális formákat öltött. Adóhátralékok és túladósodás következtében kíméletlenül kikergették házából és udvaráról.

Amikor a nemzetiszocializmus hatalomra került, egyik legelső átfogó intézkedése az volt, hogy mindenekelőtt felfüggesztette a pusztító kényszerárveréseket.

1933-tól 1939-ig kereken 90.000 parasztbirtokot létesítettek, túlnyomó részüket örök-birtok formájában. Ebből a számból 21.000 települést rendeztek be parasztbirtoknak, összesen 346.000 hektár területen.

1935-36-ban 100 millió birodalmi márkát irányoztak elő munkáslakások építésére. A cél az, hogy
5 millió családnak építsenek kielégítő lakóhelyiséget.

1939-ben a Német Birodalomban, a keleti területektől eltekintve, összesen 3,901.843 mező- és erdőgazdasági üzem volt 6.6 hektár és ennél nagyobb üzemi területtel. Ezeknek az üzemeknek egész területe 55.505 millió hektárt tett ki, ami 92 százaléka a birodalom egész területének.

Az 1933 július 14-i "Törvény a német parasztság újjáalakításáról" kimondja, hogy falusi település [kiváltképpen majorok létesítése] a birodalom kizárólagos feladata s ezzel megindítja a német parasztság újjáalakítására irányuló egységes politikát.

Az élelmiszerek 17 százalékát külföldről kell behozni, szükségesnek mutatkozott a külföldi élelmicikkek behozatalánál a külföldi árak káros befolyásának kiküszöbölése. Egyidejűleg a belföldi piacon is meg kellett óvni az élelmiszerek árát az ingadozástól, amit a spekuláció idézett
elő.

Hitler Rauschning [a Danzigi Szenátus elnöke volt. Írtam már Hitlerrel folytatott beszélgetéseiről kiadott könyvéről. ] előtt kissé lapidárisabban fejezte ki magát. "Majd gondom lesz rá, hogy az árak ne 'ugrándozzanak'. Erre a célra ott vannak az én SA legényeim ... Nem kell ide paragrafus... SA legényeink bemennek a boltokba ... Elég lesz egyszer megjelenniük!" Tudományos értelemben véve helytálló ez a témaközelítés? Igen! A [cári Ochrana embere által hamisított] "Jegyzőkönyvekből" és kiváló hazánkfia Soros György [A pénz alkímiája] eszmefuttatásaiból kiderül, hogy az egyfelől pusztító, másfelől profitot hajtó áringadozás nem objektív törvényszerüség, hanem a [tőzsdei] spekuláció eredménye. Namár- most: ha a spekulánsok szerencsésebbje emigráns, pechesebbje pedig táborlakó, nincs aki árakat emeljen. "Begyürűzés" sincs mert a gazdaság védőgátjait nem fúrkálják patkányok és egyéb kárte
vők, így a Wall Street által gerjesztett pusztító "árhullámoknak" a gát szilárdan ellenáll. 

Az 1933 szeptember 13-i törvénnyel "A birodalmi termelőrend [Reichsnährstand] ideiglenes kiépítéséről és a mezőgazdasági termékek piaci- és árszabályozására vonatkozó rendelkezésekről" sikerült egyrészt felügyelet alá helyezni a német nép élelmiszerellátását, másrészt a parasztoknak munkájukért megfelelő ellenértéket biztosítani.

Ugyanakkor a 'piacszabályozást' is végbevitték, amennyiben megállapították a valódi termelést és a tényleges szükségletet és megszabták a nemzetgazdaságilag igazságos (!) piaci árakat, azt az árat ugyanis, amely úgy a termelőnek, mint a fogyasztónak megfelelő volt.

Az 1933/34 évi rendkívül kedvező terméskor a mezőgazdaságot megvédtek a kapitalisztikus spekulációs vásárlások árrombolásaitól. Az 1934/35 évi jelentékenyen rosszabb terméskor az új gabonagazdálkodási szervezetet gazdaságilag a szabott árak rendszerével szilárdították meg. Végrehajtották a teljes piacszabályozást és a gabonagazdálkodási szövetséget [Getreidewirtschaftsverbände] alkottak.

A magyar ember, szinte vallásos tisztelettel, "élet" néven tiszteli a gabonát. Dehát ahol a gabona pusztán árú, ott a parasztnak sorscsapás az isten áldása, a bő termés is. A "gabonafelesleg" fokozottan (!) kiszolgáltatottá teszi a spekulációval szemben, amely ilyenkor tudja az árakat a termelési költség alá szorítani. [A bibliai József persze már többezer évvel ezelőtt pontosan tudta, hogy a bő termés esztendei után következő hét szűk esztendő együtthatásának ügyes kombinálsával hogy lehet az egyiptomi parasztot a fáraó, de miket is beszélek (?), a zsidó spekuláns adósrabszolgájává tenni.]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Talán nem veszek túl éles kanyart (?), ha kijelentem, hogy a spekuláció, az erkölcs és a természetjog szerint, a legsúlyosabb bűn a termelő társadalom ellen. Hogy fel voltak háborodva a spekulánsok "liberális" cinkosai, amikor Torgyán a nemzet testét marcangoló "álliberális férgekről és dögkeselyűkről" szónokolt. [Még nem is használt túl erős kifejezéseket...] Zacsek Gyulának sem tudják soha megbocsátani, hogy a haza támgerendáit őrlő "termeszhangyákról" példálózott.

Ha ennek kapcsán pl. Sorosra gondolok rájövök, hogy pl. reá nézve túl hízelgők mind Torgyán, mind Zacsek jelzői.

Ezek a fránya jelzők azért is veszélyesek, mert asszociációkra hajlamosítanak másokat, mint például engem is. Gusztos Pétert hallgattam minap a televízióban. Arról kedélyeskedett, hogy az amerikai bankválság okai és következményei alkalmasint a történelem [gazdaságtörténet] szférájában kerülnek elkönyvelésre, mégpedig rövidesen.
[Erről meg a volt legfőbb ügyész büntetőjogi "tézisei" jutnak eszembe, de Györgyi & Comp. később kerülnek - nem először - terítékre...] E nyájas, akarom mondani nyálas, ifjoncról viszont a "sajtféreg" jutott eszembe. [Óh be' kár, hogy a Kossuth tér az Ország majomket recévé változott, nehogy a látogatók kárt tegyenek az ott őrzött egyedben. Én is tudnék mennydö rögni á la Torgyán...]

A jelzőt Madách használta először "társadalmi vonatkozásban".

"Csak a kezét kellett kinyújtani, hogy készen szedje mindazt, ami kell. Költött tehzát meggondolatlanul, mint a 'sajtféreg', s édes mámorában ráért regényes hipotézisekben keresni ingert és költészetet. De már nekünk, a legvégső falatnál, fukarkodnunk kell, általlátva rég, hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.

De ő az egész emberiségre gondolt. A jelek szerint nem  nem számolt azzal, hogy az "emberiség" tulajdonképp nem igazi emberekből áll. Vannak ugyan emberek, akik azért emberek, mert lelküket a legfőbb embertől [az istentől] nyerték. "A világ népei nem emberek, mert nincs "neschmann-juk" [vagyis fennséges lelkük] ... hanem "nepesch-ük" [állati lelkük] van. Nem volna méltó, hogy egy "embernek" egy állat állati alakban szolgáljon, hanem egy állat emberi alakban." [Öhquist id. mű 174. old.]

A fenti kategorizálás szerinti megoszlás kissé aránytalan: tizenötmillió ill. hat és fél milliárd. Ehhez képest a sajtféreghez méltó "költés" [az anyagi javak kisajátitása és herdálása] a kisebbség folyamatos, szünetmentes előjoga volt a multban, az a jelenben, és - reményeik szerint - az lesz a jövőben is. Fukarkodni is ők fukarkodnak, csakhogy nem  saját rovásukra, hanem a "nepesch-ek" kontójára. A legcsekélyebb mértékben sem érdekli őket az éhező milliárdok sorsa. A banki tolvajok sokmilliós végkielégítéseket kapnak, ha állásuk megszünik az általuki kifosztott bankokban.

A sajtféreg édes mámora jellemzi a gusztos-féléket is. Ők érnek rá regényes hipotézisekben ingereket keresni, már ameddíg egy kemény marok meg nem szorítja nyakukon a kravátlit. Ez lehet nem holnap lesz, de biztosan elkövetkezik, és aki vétkezett "fiában bűnhődik".

Folyt. köv.!