Alkonyi álmok

Nem vagyok kifejezetten kitárulkozó tipus. Hogylétemről nem is akarok írni. Meg nem is pont úgy nézek ki, mint a baloldali frontképen látható ipse. A jobboldali kép tavasszal készült - bizonyísten.

A képpárral egy kontrasztot akarok érzékeltetni, amely a "kornak [87] megfelelő" és a tényleges állapot között mutatkozik.

Korábban beszámoltam már olvasóimnak terveimről, amelyek a megvalósítás során kezdtek álomnak tűnni és számtalan feltápászkodás után csak most kerül tem abba a helyzetbe, hogy kijelenthetem: még van egy dobásom.

A következőkről van szó.

Olvasóimnak nyilvánvalóan feltünt, hogy mondanivalómat igyekszem importált képekkel és saját készítésü fotómontázsokkal szemléletesebbé, netán érdekesebbé tenni. Ez se könnyű. A képszerkesztést és a célirányos szörfözést se gyerekjáték megtanulni és rutinná fejleszteni. A mozgókép világa ennél sokkal verejtékesebb tanulást, gyakorlást igényel. Már elju tottam odáig, hogy [primitív] videóklipeket tudtam készíteni és akkor láttam, hogy csak az ábécé első betűjét ismerem, azt is rosszul...

Tovább vonszolva/taszigálva önmagamat eljutottam odáig, hogy írásaim tartalmát idegen és saját (!) videóklipekkel is gazdagitsam. Megjegyzem, volt már egy kísérletem. Egy HTML fájlban, azaz szövegben és képben, feldolgoztam a HAIR magyar változatát és a csodálatos zenét hangfájlként csatoltam a "művemhez". A guta csak ezután ütött meg, mert kiderült, hogy az elegáns böngészők a hangfájlt nem akarják lejátszani és nem tudtam rájönni, hogy lehetne őket erre rávenni.

Mi sem természetesebb, minthogy a mostani "áttöréshez" csakazértis HAIR klipjét választottam ki és tettem fel.

 

Tudom, ez még nem eredmény, csupán annak délibábja. Viszont azt is tudom, hogy az ember élete jobbára éber álom, délibábkergetés. Illúziók nélkül nem lehet élni. Olyannyira nem, hogy aki "kigyógyul" belőlük hamar elpatkol valami olyan betegségben, amelyben meg lehet halni negyven évesen, de élni lehet nyolcvan évig is, sőt...
Aztán van itt még más is. Az emberi lét célja az önmegvalósítás, amelynek folyamatában a szeretet és a gyűlölet [pl. a hála, vagy a bosszú] úgy összetartoznak, mint a fekete meg a fehér a YinYang élet-szimbólumban. Konkrét leszek. Aki nem gyűlöli és nem öli meg, véde kezésképp előre vagy bosszúból utólag a gyengébb ellen támadót, az nem védi meg, tehát nem is szereti, még a saját gyermekét sem. Merkel lágyseggű németjei az iskolapáldái ennek.
Hogy egészen őszinte legyek, nem lettem volna "kommentár író", ha az olajmaffia Stollár Béla utcai fővédnö ke nem hajít az utcára megalázó módon... 

Azt mondják a bosszú nem válogat az eszközökben. Dehogyisnem! A leghatékonyabb eszközök birtoklásá ra törekszik és a zene meg a mozgókép hatékonyabbak mint a próza.Ha valaki most személyes bosszúra gondol, téved. Az egykori céltárgy már úgy elmerült az erkölcsi mocsár ban, hogy fölösleges, meg undorító is lenne utána kotorászni. Általa azonban megismerhettem egy ember tipust, egy felfogást egy életmódot. Van tehát kivel, mivel foglalkoznom.Politikai beállítottságomat olvasóim feltehetően ismerik. Sokféle témával foglalkozom bizonyos fontossági sorrendekhez igazodva. Most az általam tervezett "főcsapás" iránya az Ébredő Európa bemutatása lesz, saját szerény eszközeimmel.

2018.07.12

Sz. Gy.

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

https://szeszak.hu/Gyors%20irasok/Facebook%20irasok/17.03.15-%20HAIR/Hair2.htm