Haragszanak, hogy henyélek,
Hogy én a gádzsókból élek.
Cigány vagyok, jól is élek,
A gádzsókkal nem cserélek.
[Cigánydal.]
 

 

 Folytatások:

 

Cigányúton 

A gyöngyöspatai verdikt.

1.
Érzékenység
 

Beszólás a bíróságnak, ismert irodalmi műfaj. Egyik jeles művelője Kende Péter ügyvéd. Nem a bírákkal, csak egyesekkel van baja. Stílusa a stadionok lelátóiról harsogó "fújbírózásra" emlékeztet, bár ő nem fütyül. Indulatait megértem, mert engem meg másféle bírák hoznak indulatba, olyanok mint Pálfia Bakó Pál a Debreceni Ítélőtábla bírája, a gyöngyöspatai szegregációs ítélet elkövetője.

Most vált számomra világossá, hogy kétféle bíró van. Az egyik az állammal, a másik a társadalommal szegül szembe. Kende az utóbbiakat magasztalja. Egyik szösszenetében, bírólázadásra buzdítva, idéz "a Budakeszi felé fekvő BKKB palotájának története sen szintén kipöccintett korhatáros elnöke a maga keresetlen stílu sában így felel: – A faszom mond le ezeknek!" Mindezeket csak azért idéztem, hogy a keresetlen stílus keretében általam is igénybe vehető szókészlet határait érzékeltessem - remélve, hogy e határokat nem kell megközelíte nem; bár az írás 2011-ben keletkezett és azóta az indulatok fokozódtak. Gondolom követhetem Kende azon módszerét is, hogy nevén nevezi azt a gyereket, azaz bírót, akinek felhánytorgat valamit.

Épp most fogtam magam is egy cikksorozatba "Ismerd meg bíráidat" gyüjtőcím alatt. Az írás a bírói kar Sólymaival (is) foglalkozik. Épp ma hallottam az M1-TV reggeli műsorában ifj. Lomnici Zoltántól Sólyom László ama jogfelfogását emlegetni, hogy a bíró nem köteles ítéletének társadalmi (gazdasági) következményeit figyelembe venni. Milyen érdekes, hogy e felfogás hívei éppen az "érzékeny" bírák, akikről ugyancsak megemlékeztem anno.

Nem tudom, Pálfia Bakó Pál résztvett e Soros-féle "érzékenyítő" tanfolyamon, de megállapítom, hogy kívételes érzékenységet tanúsit a gyöngyöspatai romák iránt. Olyannyira, hogy a kérdés megítélésénél szóbajövő jogszabályok egy részét nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyva, teljes közömbösséget tanúsit tettének következményei iránt. Ezekre majd kitérek a kirívóan nívótlan ítélet elemzése kapcsán.

Írásom tárgya a Debreceni Ítélőtábla 2019 szeptember 16-án hozott Pf.I.20.123/2019/16. számu ítélete, a továbbiakban Verdikt.

Az indokolásból kiderül, hogy a romaügy mint olyan rég el van boronálva, hisz ebben a kérdésben az Egri Törvényszék már 2012. december 6-án kelt 12.P.20.351/2011/47 ítéletével döntött. Ezt a Fővárosi Ítélőtábla a 2014. október 7. napján kelt 2.Pf.20.305/2013/20 ítéletével helybenhagyta. A Kúria pedig  2015. március 25. napján kelt Pfv.IV.20.097/2015/3. számú ítéletével az előbbi kettőt hatályában fenntartotta.

Pálfia Bakó Pálnak nem volt nehéz dolga. Nem kellett befűtenie a mozdonyt. Elegendő volt kézi-hajtánnyal végig gördülni e sima, nyílegyenes kényszerpályán. Ezt tette. Hozzáadott önmagából is valamit. Visszatérek ezekre a bakópáliádákra.

Most úgy tűnik, minden el van boronálva, le van vajazva. De talán mégsem. Komoly jelek mutatnak arra, hogy ellenállás gerjed a "leggonoszabb kaszt" fojtogató uralmával szemben. Ennek az eredője a választott [parlamentáris] hatalom.

Ami mármost a Verdiktet illeti a mantrák mögött - a rejtett alkotmány mintájára - megbúvik egy rejtett dogma, amelynek lényege az, hogy a cigány nem hibázhat, pláne nem vétkezhet, nincsenek közelezettségei, a cigánynak mindig mindenben igaza van.

Egy nyakatekert bakópáli mondattal indítok. "Tény, hogy az érintett felperesek a hiányzások idejére 'kivonták' magukat az iskola épületében történő tanulásból, azonban a hiányok tanításon kívüli pótlása is szükségszerűen kötődött az iskolai rendszerben nyújtott oktatási színvonalhoz."

Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok, ha kivonatosan is, szószerint idézni néhány törvényi előírást, amelyet Bakó Pál önmagára, de főleg a cigányokra nézve nem tart kötelezőnek, sőt létezőnek sem.

1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról1
6. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermek tanköteles. 12. § A tanuló kötelessége különösen, hogy a) részt vegyen a kötelező és a választott foglalkozásokon és szakmai gyakorlatokon; b) eleget tegyen - rendszeres munkával és fegyelmezett magatartással, képességeinek megfelelően - tanulmányi kötelezettségének; c) megtartsa a tanulmányi rendet, a gyakorlati képzési hely rendjét, az iskola szabályzatainak rendelkezéseit; d) óvja saját és társai testi épségét, egészségét.
Ezzel persze a cigányok zöme messzemenően nem ért egyet. A jogalkotó ezzel a cigány attitüddel is számolt.
76. § (1) Ha a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető.
(2) A fegyelmi büntetés lehet a) megrovás; b) szigorú megrovás; c) meghatározott kedvezmények, juttatások csökkentése, illetőleg megvonása; d) áthelyezés másik osztályba, tanulócsoportba vagy iskolába; e) eltiltás a tanév folytatásától; f) kizárás az iskolából.
Hány cigánykölyökkel szemben alkalmaztak ilyen törvényes (!) eszközöket? A gyöngyöspatai cigányterror miatt az általános iskolában exlex állapotok alakultak ki.

A törvény azt sem bízza a cigánykölyök tetszésére, milyen iskolába akar járni, milyenbe nem.
86. § (1) A község, a városi, a megyei jogú városi és a fővárosi kerületi önkormányzat köteles gondoskodni ... az általános iskolai nevelésről és oktatásról, továbbá a nemzeti és etnikai kisebbségek által lakott településen a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozók ... általános iskolai neveléséről és oktatásáról.
(2) Az (1) bekezdés szerinti kötelezettség magában foglalja a többi gyermekkel, tanulóval 'együtt nevelhető', oktatható testi, érzékszervi, enyhe értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanulók ellátását is.
És mi van a többiekkel együtt nem nevelhető cigány csávókkal? Erre is van törvényi rendelkezés, de nem akarok a részletek be beleveszni.

Az igazolatlan hiányzásnak is van törvényi hátúlütője, kivéve persze a gyöngyöspatai cigányokat. Ismét kivonatosan idézek olyan jogszabályt, amelyet a Verdikt kivonatosan sem idéz,

20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről. 51. §. (5) Ha a tanköteles tanuló igazolatlan mulasztása egy tanítási évben eléri a harminc tanítási órát és egyéb foglalkozást, az iskola a mulasztásról tájékoztatja az általános szabálysértési hatóságot.

Az Ítélő Tábla eszmei kártérítés helyett téveszmei kártéritést állapított meg. Ebből sokminden következik.

  1. Elmaradt a kár jogalapjának érdemi vizsgálata,-
  2. A kár összegszerüségének indokolt meghatározása,-
  3. A kármegosztás alkalmazhatóságának mérlegelése,-
  4. Az ítélet társadalmi (gazdasági) következményeinek felmérése.

Polgári justizmord történt.

2020.02.27.

2.

Eszmei kár - ingovány.

trade-judge1.gifSzedjük sorba ezek után a Verdikt jogi eszmefuttatásait az eszmei kár mibenléte és jóvátétele szempontjából. A témának óriási irodalma van tudományos értekezések, bírósági döntések elvi állásfoglalások formájában.

A tudományos témaközelítés szempontjából talán érdekes lehet épp a Debreceni Jogi Műhelyben megjelent tanulmány, melynek szerzője Mátyás Melinda. A szerző rámutat, hogy "az immateriális (eszmei) kár lényegében egy fikció, nem más, mint a személyi jogsértés. A személyhez fűződő jogok megsértésének azonban nincs, nem lehet pénzbeli egyenértéke. Az ilyen sérelmek helyrehozhatatlanok. Ettől válik a jogintézmény ingoványos talajjá."

Ám ő se tud jobbat, mint a bírói jogalkotást, mivel "a  kár mértéke nem állapítható meg objektív mérce szerint, az minden esetben a bírói mérlegelésen alapul. A bírói gyakorlatnak tehát kiemelkedő, jogfejlesztő szerepe van a nem vagyoni kártérítés jogintézményén belül."

Ezt, vagyis a bírói jogalkotást, ismerjük. Köszi!

Némi következetlenségre vall, hogy felemlít ugyan egy ablakon régen kihajított irányelvet, amely alkalmas volt a bírói önkény korlátozására, de ebből semmiféle következtetésre nem jut. A 
16. sz. irányelvről van szó. amely "részletes iránymutatásokat tartalmazott a kártérítés összegének megállapításához. Irányadó szempont volt a károsult életmódja, kora, anyagi viszonyai illetve a társadalom anyagi teherbíró képessége (ez a tényező korlátként jelent meg károk mértékének meghatározásánál)."

Hát persze, a kalapáccsal hadonászó birák kezét nem lehet megkötni. [Nem e?]

A dolgozat hiányossága - szerintem - hogy nem is érinti a károkozó közrehatásán alapuló kármegosztás kérdését, holott mint alapvető jogintzézmény nem lenne száműzhető az eszmei kártérítés területéről; a Verdikt viszont száműzi.

No' mi hát az eszmei kár? Fogjunk békát, gázoljunk bele az ingoványba Pálfia Bakó Pál nyomában mint egy Bakcsó.

Ha abból indulunk ki, hogy az eszmei kár nem puszta fikció, hanem valóságos kár, úgy vizsgálni kell(ene) a károkozó magatartást [tevékenység vagy mulasztás], a bekövetkezett eredményt és a kettő közötti okozati összefüggést.

A Verdikt ebben a kérdésben felemás álláspontot képvisel. Leszögezi egyfelől:
" a hátrányos megkülönbözte tés fogalmilag hátrányt okoz" megállapítja másfelől: "az 'a' és 'b' osztályban nem ugyanazt a tananyagot tanították, az alacsonyabb színvonalú oktatás pedig ... hátrányokat eredményezett,  az el nem sajátított kompetenciák miatt nem tudták megfelelően kibontakoztatni személyiségüket, nem tudtak megfelelő és kellő elismertséggel részt venni a társadalmi életben, elveszett/csökkent a megfelelő jövedelmet biztosító munkavállalásuk esélye.

El nem sajátított kompetenciák... Istenem, de szépen hangzik, mint ahogy az is "Az ítélőtábla ... nem vonta értékelés körébe a mulasztások (hiányzások) számát, hanem az érintett tanévek esetén is megítélhetőnek találta a köztudomású hátrányok mértéke alapján indokolt nem vagyoni kártérítést."

Tetszik nekem a köztudomású hátrányra történt hivatkozás is. Mi itt köztudomású, ha nem az, hogy ha a cigánygyerek nem jár iskolába, még az alacsonyabb szinvonalú (?) oktatás elsajátítása végett sem, alapszintű hülye marad. Ezt bakópáliasan persze úgy is meg lehet fogalmazni, hogy el nem sajátított kompetenciákkal kénytelen nekivágni a dolgos (!) életnek.

Ami a cigányok részére nyújtott oktatás szinvonalát illeti. A Verdikt kimondja: "az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen valamely személy vagy csoport olyan nevelésre, oktatásra való korlátozása, olyan nevelési, oktatási rendszer vagy intézmény létesítése, fenntartása, amelynek színvonala nem éri el a kiadott szakmai követelményekben meghatározottakat, illetve nem felel meg a szakmai szabályoknak."

A szakmai szabályok! De mit tud vagy gondol Pálfia Bakó Pál e szabályokról. Az e körben szóbajöhető törvényekről ugyanis nem szól a fámája. Néhány kivonat.

243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról  ... 2.§. (4) A nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelést és oktatást végző iskola a helyi tanterv elkészítésénél figyelembe veszi a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelvét is. ... (6) A sajátos nevelési igényű tanulók nevelését és oktatását végző iskola az iskolai helyi tanterv elkészítésénél figyelembe veszi a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelvét is. 2/A. § A helyi tantervnek biztosítania kell, hogy az alapfokú nevelés-oktatás pedagógiai szakaszában a bevezető és a kezdő szakaszban a tanítás-tanulás szervezése játékos formában, a tanulói közreműködésre építve, az érdeklődés felkeltésére, a problémák felvetésére, a megoldáskeresésre, és a tanulói képességek fejlesztését szolgáló ismeretek elsajátítására irányuljon. Az alapozó és a fejlesztő szakaszban a tanulói terhelésnek a tanulói képességekhez igazodva kell növekednie.

51/2012. (XII. 21.) EMMI rendelet a kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről  ... 8. § (1) A miniszter a jóváhagyásra benyújtott kerettantervet annak mellékleteivel együtt öt napon belül megküldi az OFI részére.  (2) Az OFI a szakvéleményének elkészítéséhez a közoktatási szakértői tevékenység, valamint az érettségi vizsgaelnöki megbízás feltételeiről szóló 38/2009. (XII. 29.) OKM rendelet (a továbbiakban: szakértői rendelet) alapján az Országos szakértői névjegyzékről két tantervi szakértői szakirány szerinti szakértőt kér fel.  (3) Az OFI harmadik szakértőt akkor kér fel, ha a jóváhagyásra benyújtott kerettanterv  a) nemzetiségi iskolai nevelés-oktatást,  b) sajátos nevelési igényű tanulók iskolai nevelését-oktatását,  c) két tanítási nyelvű nevelés-oktatást,  d) alternatív iskolai nevelés-oktatást érint.

Pálfia Bakó Pál! Milyen helyi tanterv készült a 'b' osztályosok számára? Ki szakvéleményeztette? Mi a szakvélemény(ek) megállapítása? Ki hagyta jóvá a tantervet? Egyáltalán mit tartalmaz a "szinvonaltalan" tanterv, ami miatt hülyék maradtak az iskolai oktatást bojkottáló cigányok?

Lesz még több kérdésem is, de mindent a maga helyén.

2020. 02. 28.
 

 

3.

Terror.

 

Ha írásom dalmű lenne hangerejét a forte szóval lehetne jellemezni. Azt viszont csak most vettem észre, hogy akarva - akaratlan a fortissimo felé közeledek. Szemet szúrt ugyanis a Bakó-Verdikt egy passzusa, de azt hittem káprázik a szemem, ezért többször meg kellett dörzsölnöm.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az összeg meghatározásánál figyelemmel kellett lenni, a másodlagos 'büntetőjogi' funkció jogi tartalma kapcsán, a prevenció szempontjaira is: biztosítani kellett az egyedi prevenció mellett, hogy a Magyaror szágon működő valamennyi köznevelési intézmény vonatkozásában érvényesülhessen ennek a hatása. [Sic!) Grácia szegény fejemnek, az első gondolatom ez volt: "hülye ez?" Aztán tovább gondoltam és a végére kiderül mire jutottam.

Az ítélet kimondja A felperesek igényére a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény szabályait kell alkalmaz ni. A Ptk. azonban csak egy preventiv intézkedést ismer. "341. § (1) Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, akinek részéről a veszély fenyeget, tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, illetőleg kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére és – szükség szerint – biztosíték adására. Slussz!

De akkor miről zagyvál/fantáziál a Nyíregyházi Törvényszék, és Pálfia Bakó Pál miért illeszti ezt a passzust a táblai Verdikt indokolásába, méltatva megerősítve azt?

Nem tehetek róla - mert anno büntetőjogász, sőt megyei főügyész is voltam - gondolataim elkalandoztak kissé és beugrott valami. Btk. 305. § Az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen a) hivatali kötelességét megszegi, b) hivatali hatáskörét túllépi, vagy c) hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Polgári ügyszakban ítélkező [garázdálkodó] bírák esetében ez a passzus nem kerülhet alkalmazásra, de mi a helyzet akkor, ha a bíró százmilliós pénzbüntetést szab ki önkormányzatok iskolák valamitől elrettentése, valamire kényszerítése végett? Elmeállapotát mindenesetre meg kellene vizsgáltatni akár egy büntető eljárásban, akár azon kívül. Kellene mondom, de nem kell, mert egyrészt nem hatna ki az ítélet jogerejére, másrészt nem kóros elmeállapotról, hanem egészen másról van szó.

Nemrég
idéztem Pokol Béla jogászprofesszor alkotmánybíró véleményét a biróságok házatáján kialakult helyzetről.
Az utóbbi években több kötet összegző megállapításaként lehetett olvasni, hogy a demokratikus jogállam torzulásaként bírói állam jön létre.  
Az átrendeződés a bírói kar és a feléjük 'ültetett' alkotmánybíróságok középpontba nyomulását jelenti, és egyrészt a politikai prioritások meghatározásának elvételét a többségi törvényhozástól, másrészt a közigazgatás egészének illetve a napi közigazgatási döntéseknek a bírói/alkotmánybírói döntések politikai mérlegelés által meghozott döntéseinek alávetését. Így tendenciaszerűen a politikai bíráskodás (csúcsán az alkotmánybíráskodás) és ennek alávetett közigazgatás kettősének alapszerkezetévé válik a
 'jurisztokratikus' állam működésében.
A demokratikus választások és az ezek alapján létrejövő törvényhozási többségek és önkormányzati többségek itt már jórészt csak puszta legitimáló
 'lepellé' válnak. 
Amerikából hazatérő, bizalmi jogászprofesszorokkal töltötték fel az alkotmánybíróságot, akik a biztos
 háttértámogatás tudatában a legtágabban kezdték értelmezni a jogkörüket.

Pokol jogtudós és polgári jogász, nem csoda hát, hogy megmarad a "tendenciaszerűen a politikai bíráskodás" teóriájának keretei között. Ami szerénységemet illeti röbb mint hatvan évet töltöttem jogi pályán, de ebből csak alig több mint másfelet ügyészi pályán. Természetes hajlamaimnak csak ez a nyúlfarknyi karrier felelt meg. Mint ilyen viszont gyanúkkal foglalkoz tam, amelyeket igyekeztem alapos gyanúkká érlelni és ezek alapján vádat emelni.

Az adott esetben azonban egyáltalán nincs szükség ilyesféle agytornára, mivel a delikvens, a cselekmény, az indíték ismert.

Írásom első részében
utaltam a "Síró bírókra", de az olvasókra bíztam, elugranak e megnézni, mit írtam ott. Most tovább kell lépnem, idézve önmagamat.
Az Origo kissé érdes fogalmazása szerint 'Soros hazai kitartottjai megszállták a magyar bírósági rendszert is. A hazai Soros-birodalom zászlóshajójának számító Helsinki Bizottság több száz bíró és igazságügyi alkalmazott számára tartott úgynevezett ‘érzékenyíto tréningeket' az elmúlt években. [Nem tudom miért kellene az a bírósági rendszert kivülrol megszállni ott ahol Wellmann úr irányítja az ítélkezést?] De nem is ez az érdekes, hanem az új fogalom az 'érzékenyíto tréning.'  Mi is az? Az érzékenyíto tréning célja a befogadó és elfogadó 'szemlélet' kialakítása, erősítése. Soros pont ezt akarja, hirdeti és szervezi."

A "büntetőjog" területére tévedt Nyíregyházi Törvényszék és a Debreceni Ítélőtábla bíráínak ebben a szellemi környezetben nem ártott volna egy kicsit körülnézni, nem tévedtek e maguk is a tilosba? A Btk. 293 §-ába foglalt hivatali vesztegetésre és ennek kapcsán az érzékenyítő tréningek menűjére [étlapjára, itallapjára] és az apró szuvenírekre gondolok.

Egy
tanulmány idevágó soraiból idéznék néhány gondolatot.
Preambulum ...
„Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van. ... Mi a korrupció? Értékkel bíró tárgy ajándékozása, ingyenes juttatás vagy szolgáltatás. Erkölcsi előnynek minősül a nem vagyoni értékkel mérhető karrier-, pozícióbeli előny, kitüntetésre felterjesztés, munkahelyi előléptetés. ... Az előnynek nincs a törvényben meghatározott értékhatára, jogtalan előnynek tekinthető, ha az érték nem különösebben számottevő ugyan, de a jellege, illetve az elfogadás rendszeressége folytán több, mint csupán az udvariasságot kifejező gesztus. Tehát a bíró mérlegelési körébe [Ott tényleg a legjobb helyen van...] tartozik az előny megítélése, viszont a jogalkotó szükségesnek tartotta a jogtalan kifejezés alkalmazását a jogbiztonság érdekében. Nem jogtalan, nem sértik, nem is veszélyeztetik ... a hivatalos személy pártatlanságába vetett bizalmat ... például a szokásos udvariassági gesztusok, így kávéval, üdítővel, cigarettával való kínálás, illetve egy kisebb virágcsokor elfogadása. Ezt a határ azonban már túllépi egy üveg bor vagy vendéglői reggeli, ebéd, vacsora elfogadása."

Ne tételezzünk fel semmit, ne gyanúsítsunk senkit, kérdezzük meg egy illetékestől: a Debreceni Ítélőtábla bírái közül kik vettek részt ilyen tréningeken és hogy zajlottak ezek a tréningek? Mi volt a "menű" a szó szoros és átvitt értelmében?

Ami a "karriert és a pozícióbeli előnyt" illeti kezdettől szándékomban áll egy üstökösszerű táblabírósági karrier szereplőjét bemutatni. Nem akarok a dolgok elébe vágmi és itt csupán a következőket említem.

Pálfia Bakó Pál nem főszereplője históriámnak. Ő csupán "előtér-ember", én viszont a "háttéremberre" hajtok. Jó okom van erre. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2011. évi CLXI. törvény 154. § és 155 §§-ai rendelkeznek az ítélőtáblai kollégiumokról.  A Debreceni Ítélőtáblána Szervezeti és Működési Szabályzata külön is meghatározza a kollégium feladatait. A kollégium "az egységes jogalkalmazási gyakorlat elősegítése érdekében figyelemmel kíséri és elemzi a bírák, a felülvizsgálati, másodfokú vagy felülvizsgálati ügyeket tárgyaló tanácsok ítélkezési tevékenységét,  összegyűjti és elemzi, szükség esetén a kollégium elé terjeszti a vitás jogalkalmazási kérdéseket, ellátja a jogegységi eljárással összefüggő, a Bszi. 26. § (3) bekezdése szerinti feladatokat, az elvi határozatokat (elvi döntéseket) rendszerezi, elemzi."
Mindezekre tekintettel azt feltételezem, hogy Pálfia Bakó Pál zöldségeit nem az újjából szopta, hanem a kollégium eszme tárából merítette, alkalmasint előzetesen konzultálva a kollégium vezetőjével.

Mindenesetre nagyon úgy néz ki a dolog, nem a Pokol-féle "jurisztokrácia" egyszerű túlkapásáról, hanem a "sorosilag érzékenyített" bírák szervezett, irányított terrorjáról van szó.

2020.02.29

4.

Mi mennyi?


A kárösszeg "kiszámítására" vonatkozólag a Bakó Verdikben nem található összefüggő indokolás. A szövegből a következőket lehet kihámozni.

A jogerős ítélet alapján tény, hogy a hátrányok csökkentése érdekében 'is' indokolt a nem vagyoni kártérítés megítélése.
Az előzményi per indokolása ebben a perben nem tény, hanem szempont, amit az Ítélő Tábla magáévá tett.

A pénzben is kifejezett előny abban az összefüggésben is betöltheti közvetett kompenzációs funkcióját, hogy elősegít heti, hogy a személyiségi jogsértés miatt kialakult lelki hatások enyhüljenek, egyfajta megnyugvás alakuljon ki a felpereseknél.
Az idézett két bekezdésben ismétlődik az is szó amely arra utal, hogy az iskolakerülők megnyugtatása csak az egyik szempont volt a kárösszeg megállapításánál. Nem kell találgatni, az ítélet magyarázatot ad erre a kettősségre.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az összeg meghatározásánál figyelemmel kellett lenni a másodlagos 'büntetőjogi' funkció jogi tartalma kapcsán a prevenció szempontjaira 'is': biztosítani kellett az egyedi prevenció mellett, hogy a Magyarországon működő valamennyi köznevelési intézmény vonatkozásában érvényesülhessen ennek a hatása.
Vagyis az elrettentő kényszerítő hatás.

Ezt a passzust más összefüggésben fentebb idéztem már. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ha a Bakó Verdiktben nem lenne benne az is szó, ill. az ehhez kapcsolódó tartalom, tökéletesen megfelelne az ultraliberális, vagyis a bírói minden hatóságon alapuló jogfelfogásnak.

Egy jogi
tanulmány  E Szabó Csilla: „A sérelem bére - új bírói gyakorlat a nem vagyoni sérelem megítélése kapcsán" mutat rá, hogy "az 1959-es [régi] Ptk. a nem vagyoni kártérítés fogalmát nem definiálta. Ezért azzal azzal a 34/1992. (VI. 1.) AB határozat 'foglalkozott' részletesen. A korábbi bírói gyakorlat középpontjában a jogellenes (személyiségi jogot sértő) magatartáson túl a károsultnak okozott nem vagyoni hátrány állt, amelynek fennállását valamilyen módszerrel mindenképpen meg kellett állapítani a pernyertességhez, azaz erre bizonyítást kellett folytatni. ...  A nyilvánvaló bizonyítási nehézségek folytán megjelent azon, a sérelmet szenvedett fél helyzetét könnyebbé tevő irányzat is, mely megengedte, hogy a nyilvánvaló esetekben a bíróság a sértettet ért nem vagyoni hátrányokat külön bizonyítás nélkül, köztudomású tényként fogadja el."  

Kármegállapítás bírói hasraütéssel, ezt jelentette
a 34/1992. (VI. 1.) AB határozat. Gondolom senki se lepődik meg ha azt mondom, ezt a határozatot Sólyom László hozta. Kiderül belőle, hogy a fentebb említett 16 sz. Irányelvet a 21 sz. Irány elvvel maga a Legfelsőbb Bíróság tette hidegre "az  erkölcsi  értékeket  szem előtt tartó, jogfejlesztő bírói gyakorlat kialakítása "végett. Há' persze, tudjuk: az erkölcs a bíró egyik iránytűje. A másik kettő pedig a józanság és a mértéktartás... Nemcsak a kár nagysága, de maga a személyi kár bekövetkezte is becslésen alapul, amelynek objektív mércéje nincs, s amelyet éppen ezért a jogi szabályozásban alkotmányosan nem lehet a következményekhez igazítani. Ebben egyedül a bírósá gok józanságának, személyes elkötelezettségének és mértéktartásának lehet meghatározó szerepe.

Innentől bíróilag saccolni lehetett: van e kár és mennyi az. Ez történt jelen esetben is. A bírói józanságnak és mértéktartás nak ugyan nincs nyoma a Bakó Verdiktben, az elkötelezettségnek annál inkább. 

A kért tanévenkénti 500 000 Ft olyan 'minimális' összeg, amely azt a felperest is megilleti, akinek az iskolán kívüli (családi és egyéb) negatív körülményei is erősítették a szegregált oktatás hatásait. az alacsonyabb színvonalú, szegregált oktatással együttjáró hátrányok (a számtalan azt befolyásolni képes körülmény bizonyíthatatlan összhatása miatt nem igazolható mértékű) deficitet jelentenek az ítélőtábla nem találta a józan mértéktartás követelményéhez képest eltúlzottnak a tanévenként kért 500000 Ft-ot.

De Palika! Hogy lehet egy summa egyfelől minimális, másfelől kellő súlyú, ill. nagyságú a speciális és generális prevencióhoz? És miért kapja az iskolakerülő roma csávó az egész summát, amely két részösszegből adódik össze?

A Bakó Verdikt logikai vonalvezetése elképesztően primitiv. Ha valaki mégis azt kérdezné, mi a tippem a kuriai felül vizsgálattal kapcsolatban, azt válaszolnám: Pálfia Bakó Pál fényes szakmai és erkölcsi sikert fog elkönyvelni azon grémium   előtt, amelynek szellemét, mentalitását a Bakó Verdikt hűen tükrözi.

2020.03.01

 

5.

Deszegregáció. Taláros vajákosok.

 

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata [26 cikk 3 p.] szerint "a szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában." [Ez alól - a jelek szerint - Magyarország kivétel. Ez a jog a bíróságot (!) illeti.]

A Bakó Verdiktben a "deszegráció" kifejezés véletlenül sem fordul elő, jóllehet a szegregáció miatt megtorlás alkalmazása deszegregáció, ill. annak kísérlete. Miért nem nevezzük nevén a gyereket? Jó oka van ennek. Soros "tudományos" enzióinak tucatjai csócsálják ezt a szart és tonnaszám fröcskölik az emberek pofájába. Olvassa ezt az "irodalmat" Pálfia Bakó Pál? Nem tünődöm rajta. Inkább idézek egy idevágó műből  Fejes József Balázs "Miért van szükség deszegregációra" c. írásából.
"Aronson (2008) a kognitív disszonancia jelenségét az Amerikai Egyesült Államokban lezajlott deszegregáció kontextusába helyezi, és ezen keresztül mutatja be, hogy az előítéletek enyhüléséhez hogyan járulhat hozzá, ha a deszegergáció az elkerülhetetlenség érzésével párosul. Azaz kikényszerített, erőltetett, erőszakos. [Sic!] Jól tudjuk, hogy a mélyen gyökerező előítéletek felvilágosító kampányok hatására alig változnak. Azonban ha egy személy tudja, hogy elkerülhetetlenül kapcsolatba kell kerülnie egy általa nem kedvelt embercsoport valamely tagjával, attitűdje és a szituáció összeegyeztethetetlen, diszszonáns volta miatt kognitív disszonanciát fog átélni. A kognitív disszonancia kellemetlen feszültségállapot, melynek csökkentésére törekszik az egyén. Ennek egyik módja a korábbi nézetek módosítása. Szemben a felvilágosító hadjáratokkal, az elkerülhetetlen kapcsolat. Miért van szükség deszegregációra? Mert beindíthatja azt a mechanizmust, ami arra motiválja az egyént, hogy megváltoztassa nézeteit. Elkezdheti az adott embercsoporttal kapcsolatos sztereotípiáit felülvizsgálni, sőt a jó tulajdonságokat keresni, hogy csökkentse azt a feszültséget, ami az attitűdje és a szituáció összeegyeztethetetlenségből adódik. A pozitív tapasztalatok pedig további lökést adhatnak a folyamatnak. az amerikai deszegregációt vizsgáló kutatások is alátámasztják ezt a gondolatmene tet. A folyamat azonban nem volt békés mindenhol, egyes településeken zavargások törtek ki. Méghozzá ott, ahol a vezetés nem volt határozott, és felmerült annak az esélye, hogy az intézkedés valamilyen módon elkerülhető. (Aronson) Vagyis ahol nem volt eléggé erőltetett! Végül vessünk egy pillantást az iskolai fegyelmezési problémák kezelésének téma körére! A pedagógusok általában az elsők között említik a munkájukat kísérő nehézségek között a tanulók fegyel mezetlenségét. Bár részletes hazai elemzések nem állnak rendelkezésre az oktatási intézmények tanulóinak családi háttere és a fegyelmezési problémák előfordulása közötti összefüggésről, de talán ezek nélkül is belátható, hogy valószínűleg a szegregált tanulóközösségekben a legsúlyosabbak a problémák."

Remélem világos?! Témánk szempontjánól talán nem mellékes kérdés, hogy Fejes pofátlanul hazudik a deszegregáció amerikai eredményességét illetően. "Elhúzódó válság: faji egyenlőtlenség Obama Amerikájában Amerikában.  Egy 1960-ban elfogadott törvény biztosította a feketéknek a jogegyenlőséget, a polgári jogokat és a választójogot. Létrejött a fekete középosztály, az Egyesült Államok mégis egy fajilag mélységesen megosztott társadalom maradt. A nagy, városiasodott területeken ma is fennáll a lakóhelyi és iskolai szegregáció. Az anyagi jólét és az álláskilátások tekintetében drámai különbségek vannak a színes bőrűek és a fehérek között.

A zárójelbe tett név (Aronson) Elliot Aronsont takarja, aki nálunk is tartott előadást. Állítólagos csodamódszre "a gyerekek között, egy osztályon belül olyan csoportokat alakított ki, amelyben minden gyereknek megvolt a saját feladata és szerepe, s csak együtt, közös munkával érhettek el sikereket. Meghallgatták és értékelték egymást, sőt drukkoltak is egymásnak. A magyarországi iskolákban is tapasztalható feszültségek kapcsán a professzor azt mondja, önmagában az integrált oktatás az Egyesült Államok ban sem volt elég, az a fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kell egymáshoz viszonyulniuk, ebben pedig sokat segít a mozaik módszer. Meg kell tanítani, hogyan kell csapatban dolgozni, így megláthatják a szépséget egymásban. A különbségektől pedig nem kell félni, nem kell utálni őket. A legfontosabb tehát, hogy járjanak egy osztályba és dolgozzanak közösen.
Ha ez így áll(na), nem kellene százmilliós bírságot kiszabni, eszmei kártérítésbe csomagolva, hanem módosí tani a nemzeti alaptantervet bevezetve a mozaik módszert hátha felfedezik egymásban a szépséget a roma és a "paraszt" kölkök.

Az amerikai négerek és a cigányok között azonban van egy nem éppen nüanszbeli különbség. A négerek millióit rabszolgának hurcolták Amerikába. A cigányok pedig cigányúton osontak be és hatszázegynéhány éve se voltak képesek a szépséget felfedezni se a tanulás, se a munka terén.  

A másik
értekezés Havas Gábor "Esélyegyenlôség, deszegregáció." c. írása, amely egy társadalmi diagnózist állit fel.
"A magyar közoktatási rendszerben érvényesülő szélsőséges esélyegyenlőtlenség és az ezt erősítő szegregáció a társadalmi viszonyokban gyökeredzik és kemény társadalmi tények alapozzák meg. A rendszerváltáshoz kapcsolódó gazdasági-társadalmi folyamatok következtében kialakult egy legalább 700 ezres létszámú szélsőségesen margina lizálódott, a társadalom perifériáján tengődő, alacsony iskolázottságú, a munkaerőpiacról tartósan kiszorult, mélyszegénységben élő tömeg, amelynek immár a harmadik generációja válik úgy felnőtté, hogy újratermeli szülei alacsony iskolázottságát, s ennélfogva esélye sincs arra, hogy rendszeres munkát találjon magának. A magyar társadalomnak ezt a kisebbségét pillanatnyilag áthidalhatatlannak tűnő mély szakadék választja el a konszolidált többségtől, és reménytelen kirekesztettségében csak barbár és artikulálatlan önvédelmi reflexekre képes."

E nagyjából helytálló diagnózis alapján zseniális megoldásokat kínál.
A sajátos nevelési igényű gyermekek integrált oktatásának bevezetésével ... meg kell szüntetni a normál általános iskolákban működő eltérő tantervű tagozatokat, mert ezek elsősorban az etnikai és szociális szegregáció céljait szolgálják. Addig is biztosítani kell a rendszeres törvényességi felügyeletet, mert az eltérő tantervű tagozatok egy része a legalapvetőbb jogszabályi előírásokat sem teljesíti.  Csökkenteni kell az iskolai elvándorlás mértékét! A szegregáció mértékében még azokon a településeken is szerepet játszik a magasabb társadalmi státusú családok gyermekeinek iskolai elvándorlása, ahol a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek többséget alkotnak. Az elvándorlás csökkentése érdekébenkövetkezetesen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az eljárás többletköltségeit a családnak kell viselnie, és ahhoz semmilyen formában nem járulhat hozzá az állam. Bejáró normatívát, iskolabusz-támogatást csak a körzeti iskolába járó tanuló után lehessen igényelni. A pedagógus-kontraszelekció csökkentése érdekében úgy kell átalakítani a pedagógusok bérezését, hogy differenciált bérösztönzéssel el lehessen ismerni azt a 'többletteljesítményt', amely a halmozottan hátrányos helyzetűtanulók eredményes oktatásához elengedhetetlenül szükséges.

De miben áll ez a többletteljesítmény? Alacsonyabb szintű tanagyagot oktatni nem többletteljeítmény. Hát akkor miről van szó? Világos! Némi pluszpénzért a pedagógusnak el kell(ene) tűrnie, hogy a cigánykölykök és a cigánymamák lekúrvázzák, meglökdössék, megcibálják, leköpdössék, megverjék őket. Úgy vélem Havas úrnak kellene a jó édesanyját, feleségét, testvérét, lányát Patára küldenie, emelt bérű pedagógusnak. A jelenlegi helyzet viszont az, hogy a pedagógusok nem kérnek ebből, sorban elszöknek Gyöngyöspatáról. Nem lesz aki a cigány csávókat magas szinten oktassa - mozaik módszerrel.

A későbbiekben néhány patai esetet meg fogok említeni. Az ugyanis a sanda gyanúm, hogy Pálfia Bakó Pál nem csupán arra nem volt figyelemmel, hogy istápoltjai önszántukból nem jártak iskolába, hanem arra sem, hogy közülük hány ellen indulhatott szabálysértési eljárás, tanárbántalmazás miatt. Meglátjuk.

Úgy vélem, lassan kirajzolódik a helyzetkép. A magyar többségre kívánják ráerőltetni a cigány kisebbséget, törzsi szokásai val, és illatával együtt. Ebben a nemtelen kísérletben a bíróságok játsszák a furkósbot szerepét. Hogy kik kívánják? Versem végén kiderül ez is.

2020.03.02

 

6.

A bírófrász néhány szimptómája.

Bonyolult közösség a bírói társadalom. Keresztül - kasul átszövik a rokonsági kapcsolatok. Szimpátiák és antipátiák képez nek bonyolult hálózatokat (klikkek). Könyörtelen küzdelem folyik az előmenetelért, az ilyen - olyan előnyökért, mindenki mindenki ellen alapon. És mégis, a nemszeretem kisebbségek mintájára, ez a remegő kocsonya görcsösen ökölbe rándul, ha külső "támadás" éri, és kemény gyűlölettel lesújt. Nem egyszer, sokszor. Övön felül és övön alul egyaránt. Legtöbbször nem a vétkesre, hanem arra az ártatlanra akit képvisel. Ezért elviselhetetlen. Támadásnak minősül minden írásbeli, vagy szóbeli megnyilatkozás, amely szembeszegül, kritizál, vagy a bírói hiúságot irritálja.

Változatok egy témára.

1.

Alperesi képviselőként, írásbeli végzésben, felhívást kaptam az általam addig ismeretlen Dr. Pribula Lászlótól, aki akkor még csak megyei bírósági tanácselnök volt. Nem hiánypótlásra, csupán írásbeli védekezés előterjesz tésére hívott fel, "birság terhével". Mi ügyvédek nem kedveljük az ilyesmit, több okból. A bírság nemritkán a bírói bosszú eszköze. Sérti az önérzetet, érinti a zsebet és elzárásra változtatható. Írásban és szóban jeleztem, hogy nem volt joga ilyen fenyegetést alkalmazni. Akkor elsunnyogta a dolgot. A pert természetesen elbuktam.
Aztán jött a visszacsapás. Oláh József polgármester képviseletében személyiségi jogi pert indítottam egy öttagu társaság ellen, akiknek feljelentése alapján több évig folyt büntető eljárás a polgármester ellen, akit a bíróság végülis felmentett.

A kártérítési pert Dr. Pribula László tárgyalta. A tárgyalásáig ügyvédet csak I.r. alperes fogadott. Dr. Porcsalmy Gergely Csanád személyében, aki kétoldalas észrevételt terjesztett elő. Ez jogilag téves volt. Így a bíró nem  is vette figyelembe. Keresetemet eltérő jogi indokolással utasította. Ez eddig teljesen rendben lett vona. Az történt azonban, hogy mielőtt elkaszált volna, jegyzőkönyvileg tájékoztatta a II. III. IV. és V. r. felpereseket, hogy jogukban és módjukban áll jogi képviseletükről a tárgyaláson gondoskodni, I. r. alperes képviselőjének megbízást adni. A jogosultak éltek a lehetőséggel. Mindez tárgyalási jegyzőkönyvbe került. Majd néhány perces "érdemi" tárgyalás után meg is született az ítélet, amely a kereset elutasítása mellett ötször 50.000, együttesen 250.000 Ft. "mérsékelt" perköltséget állapított meg. Kollegám  így percek alatt 50+200.000 Ft. perköltség javadalmazásban részesült. Fellebbezésemet  az Ítélőtábla kapásból elutasította. Így került az ügy a Kúria elé, amely ezt a 250.000 Ft.-ot leütötte a perköltségből.

Ehhez még a következők tartoznak. A Hajdúböszörményi Városi Bíróságnál védői díjam és utazási költségeim  megtérítése iránt kétszer kellett irásban reklamálnom, mert a felmentő ítélet jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül nem intézkedett hivatalból a költségtérítés felől. A Bíróság kilenc tárgyalás (köztük több egész napos) tárgyalás ellátása fejében 94.000 Ft. ügyvédi munkadíjat és 5940 Ft. útiköltséget, összesen 99.940 Ft.-ot állapított meg. Valahogy így néz ki az ügyvéd-állampolgárok bíróság előtti egyenlősége. Ha valaki ezek után esetleg arra gondol, hogy általában útálom a bíráko kat, a Pribula féléket pedig különösen, nem téved nagyot.

2.

Az ügyvéd számára létszükséglet, hogy a bíróságok anonimizált ítéleteihez online hozzájusson. Ezzel próbálkoztam én is. Nem sikerült. Megkérdeztem két számítástechnikában jártas ügyvédet (egyikük a fiam), akik azt közölték, hogy a keresésre, ill. letöltésre megadott webhely nem használható. Ez bosszantott, mert épp a Debreceni Ítélőtábla szegregációs ítéletéhez akartam hozzáférni. Tudakozódásomra Dr. Bakó Pál végzésben értesített, hogy hol - hogyan keresgéljek, töltögessek. Csakhogy azt a címet adta meg, ami megbízhatóan működésképtelennek bizonyult.
Az Országos Bírósági hivatalhoz fordultam és eljutottam odáig, hogy webmesterük felhívott, mi a bajom, hisz a link működik. Müködött is a saját hálózatról. Amikor saját magán laptopjáról kívülről akart belépni, mint egy közönséges ügyvéd, a rendszer beintett neki is. Becsületére legyen mondva elhárította a hibát és így nekem is sikerült az Egri Törvényszék elsőfokú szegregációs ítéletét letölteni. Bingó, mondtam akkor. 

A Tábla másodfoku ítélete azonban nem jött le. A keresés olyan eredménnyel járt, hogy a másodfokú ítélet még nincs a szerverre feltöltve. Nosza reklamáció megint. Erre - az OBH kezelőjétől - E-mail mellékletként (...) megkaptam az ítéletet.

Ebből/ezen dolgozom most...

Miért hozakodok most mindezzel elő?

Ez a rendszer több éve működik, azaz az ügyvédek részére nem müködik. Az országos, a budapesti és a megyei ügyvédi kamarák degeszre vannak tömve elnökökkel, főtitkárokkal ésatöbbi. Ezek többezer ügyvéd érdekeit képviselik. Hogy pontosan hányét, nem lehet tudni, mert az összlétszámot semmiféle trükkel nem lehet, vagy csak én nem tudom (?) lehívni. Kezdhetném megint a ki a hülye játékot, de inkább megelégszem a Budapesti Ügyvédi Kamara "Bemutatkozunk" címü közleményével, amely szerint "Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény szerint csak az folytathat ügyvédi tevékenységet, aki valamelyik területi ügyvédi kamarának a tagja vagy nyilvántartottja. Ennek megfelelően a Budapesti Ügyvédi Kamara a Budapesten praktizáló ügyvédek köztestülete, melynek jelenleg 'mintegy' 8000 tagja van; ez az ország teljes ügyvédi létszámának 'kb.' 60%-a.
Hát' ez a bemutatkozás fényesen sikerült, olyannyira, hogy nem is szémítom ki, kb. hány ügyvéd egzisztál Magyarországon.

Inkább elmélázok egy kicsit... A kamarai funkcik mindannyian gyakorló ügyvédek. Praxisukban sohasem merült fel egy egy határozat letöltésének szükségessége? Rosszindulatúan feltételezem, hogy minősített többségük be se tudja a számítógépet kapcsolni. De az ügyvédjelölt, vagy az adminisztrátor se jelezte soha egyiküknek sem: főnök, nem működik a link?

Vagy a mintegy 8000 pesti és a 40 % vidéki ügyvéd közül senki se' jelezte hozzájuk, felfelé, hogy valami hibázik a kréta körül. Nem hiszem, Vagy higyjem? Bizonytalan vagyok...

3.

A gyöngyöspatai ügyről szóló cikksorozat rész cikkeit fel szoktam tenni a Facebookra, azon belül egy csoport felületére, amely a hangzatos "Ügyvédi magyar körkép. Mi az igazság?" címet viseli. A tagfelvétel egy meghívásnak a meghívott általi elfogadásával történik. A csoport alapítója és webmestere nem jogász. Ezért is igyekezett minél több ügyvédet meghívni, ami sikerült is - idáig. Igenám, de az én mélyen tisztelt ügyvéd kollégáim és csoport társaim - elolvasva néhány írásomat - teljességgel megkukultak. Az még semmi, hogy nem tetszikelnek, nem szólnak hozzá és nem osztják meg az írásokat. Hiányzanak az olvasó listáról is. Azaz a puszta elolvasást is vállalhatatlan kockázatnak tekintik - ezek szerint.

A csoportot az ijedség szarszaga lengi körül, a páni félelem illata.

Itt tartunk az Úr 2020-ik esztendejében Magyarországon a (nem)  független, "bírókratikus" jogállamban. 

2020. 03.03
 

 

 
7.

A birkatürelem próbája.

"Quo usque tandem abutere Catilina patientia nostra?" [„Meddig élsz vissza türelmünkkel, Catilina?”] kérdezte Cicero az összeesküvést szövögető római patricius- szenátor- hadvezértől. Ma már nincsenek Cicerók és Catilinák, de az emberi türelemnek mégis van határa. Profánul fogalmazva a kérdés így tehető fel: meddig köpködhetnek még büntetlenül a társadalom arcába a "leggonoszabb kaszt" tagjai?

A kérdést Dr. Lengyel Andrea bíró ítélete kapcsán vetem fel, amelyet a Fidesz frakcióvezetője Kocsis Máté vérlázító esetnek minősített. A történet annyi, hogy egy kéjgyilkost B. Rolan dot  Dr. Lengyel Andrea bíró négy év börtönbüntetéssel "sújtott" és nyomban szabadlábra helyezett. Aki e bírósági dráma, vagy inkább komédia (?) részleteire kíváncsi megtekintheti egy kiváló videó felvételen.

Nagyon úgy néz ki, hogy a Fideszt, az országgyűlést, a kormányt és Orbánt lépés kényszerbe hozzák a derék Soros enziósok.

Lépnek, nem lépnek, mit lépnek, nem találgatom. Inkább elgondolkodom a régebbi lengyel és a friss szlovák példán. Látni fogjuk mindenki másképp csinálja, de egyformán nem tűr tovább bírákoknak.

A lengyelországi bírópuccsról
megemlékeztem annakidején. Ott az történt, hogy Malgorzata Gersdorf asszony a Legfelsöbb Bíróság elnöke bejelentette: kényszernyugdíjazása ellenére folytatja a munkájátt, mivel eltávolítását alkotmányellenesnek tartja. Mindez azután történt, hogy  találkozott Andrzej Dudával, a lengyel köztársaság elnökével, aki közölte vele, hogy helyére Józef Iwulski került. Ezután "spontán" tüntetés kezdödött a Legfelsöbb Bíróság épülete elött, amelyen Gersdorf is megjelent, stb., stb.

A lengyelek elkövették azt a hibát, hogy a tettenért lázadót nem tartóztatták le a helyszínen és nem vágták sittre.

Legyen ez az ő gondjuk.

Ami Szlovákiát illeti, még csak szándékokról beszélhetünk, de ezek beszédesek: az igazság szolgáltatás területén végrehaj tandó tisztogatásról szólnak. Ezzel kapcsolatban fölösleges lenne jóslásokba bocsátkozni, figyelemmel a kása példájára is, amelyet sohasem esznek meg olyan forrón, amilyenre főzik.

Még a választási földrengés előtt történt azonban egy és más, amire érdemes odafigyelni. A Szlo vák Legfelsőbb Bíróság Elnökéről Daniela Švecováról lesz szó, aki valami olyasmit csinált, ami a mi derék Darák Péterünk esetében teljességgel elképzelhetetlen. Reprezentatív felmérést rendelt a bíróság társadalmi megítéléséről!

Ebből kiderül, hogy a válaszadók 64%-a nem bízik – 22 százalék egyáltalán, 42 pedig inkább nem – a szlovák bíróságokban, csak 4 (!) százalék bízik teljesen, és további 30 százalék inkább bízik, mint sem. Ez kicsit rosszabb a két évvel ezelőtti eredményeknél, amikor a felmérésben rákérdeztek arra is, hogy mit tartanak a legsúlyosabb problémának a bíró ságokon. A válasz adók 33%-a a korrupciót, 29%-a a bírósági eljárások időtartamát, 20%-a pedig az eljárások igazságosságát jelölték. Švecová ezzel kapcsolatban elmondta, nem tűri a korrupciót, és nincs tudomása arról, hogy a Legfelsőbb Bíróságon bárki is kenőpénzt fogadott volna el. Azt állítja, nagyon jó állapotban hagyja maga mögött a bíróságot, és szeretné, ha utódja azt a trendet folytatná, amelyet ő is képviselt.

Tegyem hozzá, nem az elnök dolga, hogy tudomása legyen a testületén belüli korrupcióról. Egy létrehozandó különleges nyomozó ügyészségnek a feladata lesz a bírák zsebeinek körbe-szimatolása. Dehát a boríték, vagy akár egy Nokiás doboz nem fokmérője a bírói korrupciónak, amelyet a maga bonyolult sokrétűségében kell majd feltérképezni és éles szikével kipreparálni a társadalom testéből.

A jóképü, magyar származásu, igazságügyi miniszter Gál Gábor szerint a felmérési eredmények annak is köszönhetőek, hogy nagyon sok negatív hír jelenik meg a hazai bíróságokkal kapcsolatban.
„Mind emellett sajnos néhány fekete bárány, aki bírói talárban úgy viselkedik, ahogy bíróhoz nem méltó, rontja a bíróságok hírnevét.”
A Gábor lehet, hogy tudja, de nem mondja, hogy egy kiterjedt hálózatról van szó, amelynek szálai a bírósági vezetés felső szintjein a legsűrübbek, ami olyan természetes, mint a halnál az, hogy a fejétől büdösödik.

* * *

Szlovákiából hazatérve bírósújtotta kis hazánkba a következő tanulságokat érdemes leszűrni.

Orbán mániákusan konzultál a nemzettel. Konzultáljon a bírákokról is. Néhány egyszerű kérdést kellene csak feltennie, hogy az átlag-buta magyar is megértse. A következőkre lehet gondolni.

  1. Bízik a bírákban?
  2. Szükségesnek tartana egy rendcsinálást?
  3. Nélkülözhetetlennek tartja e a bíróságon felüli/kívüli szervezetek [OBH, stb.] fenntartását a költségvetés terhére?

Cseppnyi kétségem sincs afelől, milyen válaszok érkeznek. Ha a nem - igen - nem válaszok kerülnek túlsúlyba

a.) Ki kell húzni a dugót a drága vízfejekből,-
b.) Teljeskörű átvilágítást kell végezni,-
c.) Ennek során ki kell iktatni minden befolyásolt/befolyásolható bírót, különös tekintettel az "érzékenyített" bírákra.

Ezek könyörtelen végrehajtása esetém tekinthető valóban hatályosnak az Alaptörvény jónéhány passzusa, pl. a
XXIV. cikk.
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
XXXI. cikk
26. cikk
(1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.

Kissé nagyvonalu voltam a 3. sz. kérdésnél a "stb." beillesztésénél, mert az nem mutat az Alkotmánybíróságra. Ez nehéz kérdés. A törvényhozó hatalom azonban egyszer már megtette, hogy szétfújta azt a jogi szalmakazlat, amit Sólyom és társai összehordtak.

Az Alkotmánybíróságról szóló 2011 évi CLI törvény 3.§.-a az Alkotmánybíróság székhelyéül Budapestet jelöli meg. Vagyis az alkotmánybírákoknak sikerült kibekkelni Esztergomot. Először is egyszerűen nem húrcolkodtak oda, azután utólag törvényesíttették a maguk által előidézett exlex állapotot.

Ezen kellene, lehetne változtatni és a székhelyet Esztergomra visszamódosítani. Továbbá nénány finomitást eszközölni. Olyasmire lehet gondolni, hogy az alkotmánybírónak joga van Budapest és Esztergom között ingázni. Ebben az esetben azonban nem jogosult semmiféle lakhatással és közlekedéssel összefüggő juttatásra, ill. költségtérítésre; amelyek az Esztergomban lakó bírát megilletnék.

Lehet, de legalábbis nem kizárt, hogy a kéktaláros testület lassan elnéptelenedne. De ha ez az amúgy természetes folyamat nem is következne be, a törvényhozás azt mondhatná a 'zembereknek: látjátok ráncbaszedtük a törvényszabóságot is.

2020.03.06

Toldat.

Ezt az írást ma március hatodikán 01.03 órakor tettem fel az Internetre. Talán érthető, hogy eddigre elpilledtem kissé, ezért nem jutott eszembe minden, ami fontos. A bírák kényszerítő törvények hatálya alatt állnak - elvileg. Az Alaptörvény és egyes sarkalatos törvények, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról  2011. évi CLXII. törvény rendelkezik a bírák felelősségre vonásának lehetőségéről. Ezt a törvényt az elvi lehetőségek, vagy inkább lehetetlenségek szférájából a minden napi valóság talajára kell áthelyezni.

Az igazságügyi kormányzat, a Parlamenti Államtitkárság, Völner Pál miniszterhelyettesi feladatokat ellátó államtitkár szájával, böffentett egyet. Az Országos Bírósági Hivatal május 28-ai
sajtóközleménye rámutatott arra, hogy "az utóbbi időben előfordult, miszerint egyes szervezetek az általuk elnyert európai uniós pályázatok ban anélkül vállalták a bírák képzését, hogy erről előzetesen egyeztettek volna az Országos Bírósági Hivatallal. Ezek a különböző, magukat civilnek mondó szervezetek által szervezett úgynevezett érzékenyítő tréningek súlyos kockázatot jelenthetnek a bírói függetlenség megőrzése szempontjából, hiszen nem kizárt, hogy amit tudásmegosztásnak hívnak, az valójában súlyos befolyásolási kísérletet jelent. A bírói integritás kerül veszélybe."

Több mint furcsa, hogy a mosolygós államtitkár úr csak a partizánkodó "egyes szervezeteket" kárhoztatja és egy szót sem szól a suttyomban tanfolyamot végzett bírák felelősségéről.

Nem jól van ez így. 

                         2020.03.06

 

8.

Bírói szerveződések - tiszteletreméltó tárasaságok - cosa nostra.

 

Orbán tébolyultan zakatoló törvénygyára agysejtpusztító, demoralizáló jogszabályok garmadával, ezek módosításával, a módosítások módosításával, a módosítások módosításának módosításával, hülyíti- bosszantja- sokkolja naponta a társadalmat. Ezért is teljesen érthetetlen, hogy a bíróságokra, a bírákra miért nem szabott testre simuló törvényeket, jóllehet tudja, hogy hatalmának legvesze delmesebb ellenségei nem az ellenzéki pártok össze - vissza fecsegő politikusai, hanem a maffiásodó bírák.

Miről is van szó?

Törvény helyett egy Etikai Kódexet csináltatott Handó Tündével, a bírák első számú közellensé gével. A mindössze három oldalas "Kódex", bár "Preambuluma" is van, valóságos jogi fércmű, amelyet dísztelen formátumban tettek közé. Fontosabb rendelkezései:
1. Cikk (2) A bírónak tartózkodnia kell a törvényhozó és végrehajtó hatalomhoz fűződő 'szükségtelen' kapcsolatoktól és befolyásolástól oly módon, hogy ez kívülállók számára is 'nyilvánvaló' legyen.  
2. Cikk (1) A bíró 'politikai tevékenységet' nem végez, nem vesz részt politikai gyűléseken és rendezvényeken, nyilvá nosság előtt tartózkodik a politikai jellegű megnyilvánulásoktól. A bíró nem lehet tagja olyan szervezetnek és nem tarthat fenn kapcsolatot olyan szervezettel, állandó vagy alkalmi csoportosulással, melynek célja, tevékenysége jogszabályba ütközik, diszkriminatív vagy a bírói hivatáshoz fűződő közbizalmat sérti.
(3) A bíró nem 'támogathat' olyan vállalkozást, karitatív illetve civil szervezetet, mely politikai tevékenységhez köthető
Az etikai kódex nem normativ szabály, mert nem tartalmaz jogkövetkezményeket. Etikai visszatartó hatása sem lehet, mert megfogalmazásai hiányosak, pontatlanok, sőt kifejezetten ostobák; többértelmüek, vagy értelmezhetetlenek.

2011. évi CLXII. törvény 39. § (1) bekezdése csak azt tartalmazza, hogy a bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és "politikai tevékenységet" nem folytathatnak. De mi a politika, mi a politikai tevékenység? E szavak köznyelvi tartalma elég világos.
A ...  politika valójában érdekek harca a közéletben, leginkább a közhatalomból való részesedésre vagy a közhatalom döntéseinek befolyásolására való igyekezet. ... A politikai cselekvő szereplői felléphetnek egyénileg vagy érdekcsopor tokon keresztül, úgy mint közhatalom, társadalmi szervezet, mozgalom, petíciós bizottság, polgári engedetlenség, stb.
Ennélfogva egyszerü (lett volna) a bírói politizálást, a puszta tiltáson túl, jogkövetkezményekkel fenyegetni és, példálózó formában, a politizálás fenti ismérveit a törvénybe beemelni. Ha így történt volna nem kellene kormányzatnak a fejét, vagy más testrészét vakarnia, hogy járjon el a Varsóban talárban, vagy civilben tüntető "magyar" bírákkal szemben.

Ha a törvény lyukas, az ember analógiákat keres és talál is. A nemzetépítő Népszava utal a közhasznú szervezetekről szóló törvényre [2011. évi CLXXV. törvény 2. §.] "amely  csak a 'közvetlen' politikai tevékenységet tiltja "és meg is határozza, hogy mi értendő ez alatt. Közvetlen politikai tevékenység: párt érdekében végzett politikai tevékenység, továbbá az országgyűlési-, a megyei- és a fővárosi önkormányzati -, az EU-parlamenti -, a megyei jogú városi választásokon a jelöltállítás, valamint a polgármester jelölése. Ezek a közvetlen politikai tevékenységek.
Hát ilyesmikkel derék honféltő bíráink nem vádolhatók. Ezzel nem is vádolja őket senki.

De térjünk ki a varsói nemzetközi (!) bírótüntetés tényeire, jogi megitélhetőségére. Az eseményről ez a felemelő, lelkesítő kép járta be a világot. A sajtókörítés túlzásait mellőzve idészek néhány méltatást.
A népnemzeti elkötelezettsésgéről híres Klubrádió így
tálalta az eseményeket.
"Talárban a kormány ellen - Tüntetés Varsóban. Ahogy a magyar, úgy a lengyel kormány is meg akarja 'fegyelmezn' a bírákat. A sors fintora, hogy az ottani kormánypárt neve: Jog és Igazságosság (PiS). Varsóban már az utcán zajlik a tiltakozás. Hosszú út vezetett a hétvégi taláros tüntetéshez, amelyen lengyel bírák tiltakoztak a kormány úgynevezett igazságügyi reformja ellen. Huszonkét (!) európai országból érkeztek hozzájuk kollégák, és varsói civilek ezrei is csatlakoztak a tiltakozókhoz.  Kaczynski pártja már 2015-ben, a hatalom átvételekor fontos feladatának tartotta, hogy rendet tegyen az igazságügyben. Meg akart szabadulni a kommunista rendszer bíráitól. Az igazságszolgáltatási tanács 25 tagjából 15-öt kitettek volna, és az új tagokat nem maguk a bírák választhatták volna, hanem a politika (?). A szakmai szempontokat tehát kukázták volna. 2017-re érett be annyira a helyzet, hogy már nagyobb utcai megmozdulások voltak és nem csak Varsóban, hanem több vidéki nagyvárosban is. A törvény tervezetét kifogásolta az Európai Unió Bírósága, az Európa Tanács emberi jogi biztosa, a Bírói Tanácsok Európai Hálózata (!) és más szervezetek (!) is. Néhányan odáig mentek, hogy ha a kormánypárt végigviszi az elképzelését, akkor Lengyelországnak nincs helye az Európai Unióban. (Mint ismert, Lengyelország ellen is folyik a 7-es cikk szerinti eljárás, mint Magyarország ellen.)  Mindez Kaczynski pártját nem zavarta különösebben, az alsóház már el is fogadta a bírák fegyelmezéséről szóló törvényjavaslatot, a szombati tüntetésen a résztvevők egyik követelése éppen az volt, hogy a szenátus utasítsa el. Közben az ellenzék egyre erősödik, és közeledik az elnökválasztás. Kaczynski láthatóan napról napra idegesebb.
Kérném megjegyezni a "szervezetekre" utaló közlést, mert ebben az irányban haladok majd tovább.

A következő passzus ugyancsak kiemelkedően fontos, mert arról árulkodik, hogy a Helsinki Alapítvány és más szervezetek "perhadjáratot" terveznek/szerveznek a lengyel állam ellen. Nem lesz nehéz dolguk. Kereseteiket ugyanis a Malgorzata Gersdorf bandához tartozó bírák fogják elbírálni, legalábbis ahogy Mórickáék elképzelik. 

A lengyelországi Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért (HFHR) egy 1989-ben alapított, az ország és a térség emberi jogi ügyeire szakosodott NGO (?). Jogi programok: 'Stratégiai Pereskedés Program' – A program keretében a Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért stratégiailag fontos közigazgatási és bírósági eljárásokba kapcsolódik be, illetve ilyeneket kezdeményez. Közreműködése révén olyan, áttörést jelentő döntések meghozatalát kívánja elérni, amelyek bizonyos, az emberi jogok védelme szempontjából különösen fontos jogi kérdésekkel kapcsolatosan megváltoztatják a jelenlegi joggyakorlatot illetve jogszabályozást.

Ez jól kirajzolja a kettős taktikát. Az egyik a jogi befurakodás és a hatalom "törvényes" kisajátítása à la Sólyom László. E mellett, esetleg e helyett, kerül alkalmazásra a "totális bírófoci", amely az utcai tömegnyomást kombinálja a "stratégiai pereskedéssel" és az EU által indított, 7-es cikk szerinti, eljárással, hátha ezek hatására összerogy a lengyel, magyar, vagy szlovák állam.

Ez ugyanolyan pusztító hadjárat a fehér civilizáció ellen, mint a szervezett migráció. Közös bennük, hogy mindkettőt a Soros (Schwartz) György nevével fémjelzett nemzetözi bűnbanda tervezi, szervezi és pénzeli.

Ha ezt a meccset a Soros & Co. banda nyeri, nekünk annyi. Ha nem, alapos bíróverésnek kell következ nie.

Térjünk vissza a HFHR áldásos tevékenységére, amely jelentés fedőnév alatt vádiratot fabrikál Lengyelország törvényes kormánya ellen.
"A jogállamiság helyébe a törvényi szabályozás lép. Az emberi jogokat fenyegető veszélyek Lengyelországban. A 2015–2019-es években az emberi jogok védelme a legnagyobb visszaesést mutatta Lengyelországban 1989 után. Annak ellenére, hogy nem volt törvényes szavazás az alkotmány módosítására, az uralkodó többség számos változtatást vezetett be az államrendszerben, veszélyeztetve a jogállamiságot és a hatalom három tényezőjének megosztását. A törvényeknek a pártpolitikai célok elérése érdekében történő megszorításával a jogállamiságot törvény váltotta fel. Az elmúlt négy évben a Sejm több mint 20 törvényt fogadott el, amelyek jelen tős hatással voltak a nemzeti emberi jogi viszonyokra. A jelentés leírja az igazságszolgáltatási rendszer, a független intézmények (mint például a nyilvános média és az ombudsman), valamint az alapvető jogok és szabadságok (ideértve a gyülekezés szabadságát, a nők jogait, az LGBTQI jogait és az tisztességes eljárás). A jelentés összefoglalja a Lengyelország és az Európai Unió közötti hároméves vitát is.„Az elmúlt négy évben - először - láttuk, hogy a törvényt folyamatosan megsértik a partizán politikai érdekek érdekében. Ez a jogállamiság állandó válságává vált és a teljes lengyel emberi jogi rendszer romlásához vezetett - jegyzi meg Marcin Wolny, a jelentés szerzője. Az elmúlt négy évben megnyilvánuló fő tendenciák a független intézmények (ideértve a bíróságokat és az ügyészségeket is) aláásása, a kötelező érvényű bírósági határozatok és a nemzetközi intézmények ajánlásainak figyelmen kívül hagyása és az emberi jogok védelmének garanciáinak gyengülése. Az elmúlt négy év az állam és az emberi jogok védelmének rendszerszintű átalakulásának ideje volt. Az elmúlt négy évben a Sejm több mint húsz törvényt fogadott el az emberi jogok védelme tárgyában. Ezeket a változásokat gyakran nyilvános konzultáció nélkül siettetik és vezetik be, a jogi szakemberek, az ombudsman vagy a nemzetközi szervezetek által kifejezett aggályok ellenére  - mondja Małgorzata Szuleka, a jelentés másik szerzője. A változásokat gyakran jogi intézményekkel (pl. Ombudsman), szakmai csoportokkal (bírák) vagy kiszolgáltatott csoportokkal (pl. Külföldiek és LGBTQI személyek) szembeni agresszió légkörében vezetik be. Ezt az agressziót gyakran a nyilvános média, egyes magán műsorszolgál tatók és az uralkodó többség politikái inspirálták. A lejellemzőbbek azok az esetek voltak, amikor a hatóságok nem reagáltak, vagy kifejezetten figyelmen kívül hagyták a felmerülő erőszakos eseteket. Az állam aktív részvétele a jogállamiság lebontásában tartós vitákhoz vezetett az Európai Unióval, és számos javaslatot váltott ki a nemzetközi szervektől. Ezen ajánlások végrehajtásának elmulasztása nem csak gyengíti Lengyelország helyzetét a közép-kelet -európai térség demokratikus változásainak vezetőjeként, hanem egyúttal a lengyel állam felelősségét is felveti az Európai Unió törvényeinek vagy az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértéséért- olvasható a jelentésben."

Az egészben nem is a Soros enziók piszkoskodása izgalmas, hanem a bírák mikénti összemúködése ezekkel a felforgató szervezetekkel. Törvényi lyukak vannak azokon a helyeken, ahol ezt a kérdést szabályozni kellene.

Ennek elméleti megvilágítása helyett vegyük iskolapéldának a "magyar" bírói kar díszpéldányainak varsói parádézását és ebből vezessünk le egy lehetséges megoldást. Létezik egy jogszabály a kötelező információ szolgáltatásról, a 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról. A 28. § (1) bekezdése szerin A közérdekű adat megismerése iránt szóban, írásban vagy elektronikus úton bárki igényt nyújthat be. Erre a 29. § (1) bekezdése szerint közfeladatot ellátó szerv 15 napon belül köteles eleget tenni. Az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentum részről, annak tárolási módjától függetlenül, az igénylő másolatot kaphat.

A dolog szépséghibája, hogy a 31. § (1) bekezdése szerint az igénylő a közérdekű adat megismerésére vonatkozó igény elutasítása esetén csak a független, elfogulatlan magyar bírósághoz fordulhat.

Én, mint a mindenkik egyike fontolgatom, hogy igénybejelentést teszek a következő adatok megválaszolása iránt.

  1. A magyar bírák közül kik vettek részt a tüntetésen?
  2. A tüntetés során viseltek e talárt?
  3. Részvételi szándékukról kit értesítettek, ill. kitől kértek engedélyt ehhez?
  4. A tüntetés eseményeiről, saját ténykedésükről tettek e jelentéset, készítettek e beszámolót?
  5. A résztvevők közül kik vettek részt korábban "érzékenyítő tréningeken"?
  6. A kiutazás egyénileg, vagy csoportosan történt?
  7. Az utazási- szállás- és élelmezési költségeket ki fedezte?

Ezek izgalmas kérdések a következők miatt.

Fel kell deríteni a bírák részvételének tényét és módját ezekben a szervezetekben. Ennek alapján állást kell foglalni arra nézve, hogy a bírói hivatással összefér e ami az ilyen kapcsolattartásból szükségszerűen következik: a véleményformálás elfogadása és információk nyújtása a bíróságokról, stb.

2020.03.07

 

A (sánta) Sándor Vilmos akadémiás bíró mondása. "Ha engem nem tisztel, legalább azt a 'pipultust' tisztelje amin ülök."

9.

Ecce Homo pulpitus

 

 

Pontosabban szólva a pulpituson űlő emberről [hominis sedens super scamnum] lesz szó.

Ki ő? 

Megmondja Polt Péter. "Változatlanul stabil, jó eredményeket mutat és gyors az ügyészségi munka. Az ügyészség váderedményessége 2013 óta folyamatosan emelkedik, tavaly az utóbbi tíz év legmagasabb értékét, 98,1 százalékot érte el. A terheltek 83,1 százaléka esetében a bíróság az ügyészi indítvánnyal minden tekintetben megegyezően állapította meg a büntetőjogi felelősséget." 

Ez a győzelmi jelentés a bíróságok lemoshatatlan gyalázata, mert gyalázatos az a bírói attitüd ... [A személyiség megnyilvánulása másokkal szemben. Ez tükrözi azt, ahogy a többi embert megítéljük, dolgaikban állást foglalunk jellemünk, neveltetésünk alapján; ahogyan másokkal szemben hozzáállásunkat kifejezzük. Egy személy érzéseinek, gondolkozásának tükröződése hozzáállásában, megnyilvánulásaiban, kifejezéseiben, tetteiben; magatartás.] ... amely ezeket a "rekordokat" szavatolja. Mielőtt a járásbíróságokon ücsörgő huszonéves bájtündérekkel és a Kúrián terpeszkedő vén kúriákkal kapcsolatos élményeimre kitérnék, kénytelen vagyok a magyar büntető bíráskodást a tágabb értelemben vett büntető eljárásjoggal egybevetni.

A hírhedt Visinszkijről és méltatlanul elfeledett könyvéről ejtek néhány szót.

Mint tudjuk - vagy nem tudjuk - Visinszkij ambivalens volt, amennyiben a perbeli bizonyí tás általános szabályai alól kivonta az állam elleni bűntettek bizonyos kategóriáit. Magukat az általános szabályokat azonban brilliáns módon szedte kottába. A közepébe vágok.

"Ismeretesek olyan esetek, amikor a terhükre rótt bűncselekményben teljesen ártatlan személyek elismerik bűnösségüket, abban amit nem követtek el, engedve a vizsgálók rábeszélésének, sőt olykor a vizsgálati szervek részéről történt törvénysértéseknek." [293 old.]

"A vizsgálatnak olyan felépítése, amely mellett a vádlott vallomása a legfőbb, sőt - ami még rosszabb - egyetlen támasza a vizsgálatnak, súlyos veszélynek teszi ki az egész ügy kimenetelét, ha a vádlott megváltoztatja vallomását, vagy visszavonja azt. [294 old.]

A 342 oldalas műből e két rövidke mondat azt igazolja, hogy Visinszkij jogfelfogása "liberálisabb" volt a mai bírákénál...

Ez utóbbiak azon fikció alapján ítélkeznek, hogy nincsenek olyan nyomozók, akik rábeszéléssel vagy fizikai eszközökkel törekednének a gyanúsítottat beismerésre bírni.

Még lényegeseb eltérés, hogy Visinszkij elismerte a vallomás módosításának, visszavonásának lehetőségét, a mi bíráink nem. Mindannyiunk tapasztalata az a számtalanszor ismétlődő undorító közjáték amelyet a bírák produkálnak az ilyen esetekben.
A "szabványos" bírói mantra néhány mondata.

Ez a "szertartásos" piszkoskodás "így" legtöbb esetben be sem kerül a jegyzőkönyvbe. A lényeg, hogy a bíró nem a szemének és a fülének hisz és nem tárgyalás eseményei, hanem a rendőrségi "szentírás" alapján "mérlegeli" - a papirbizonyítékok bizonyító erejét, minthogy a delikvensnek elméletileg sincs módja bizonyítani, hogy így vagy úgy kényszerítették.

Ez azt jelenti, hogy teljességgel fölösleges a vádlottat a "verbális" ill. "kontradiktórius" eljárásban meghallgatni. A törvény hozó a maga végtelen bölcsességében belátta, hogy a vádlottak többsége sem kifejezetten hülye és bölcsen belátja maga is, hogy kár kapálóznia és olcsóbban megússza ha vádalkut köt. Vádalkut, amit nem nevez nevén a büntető eljárásról szóló 2017. évi XC. törvény, hanem a 499 - 505 §§-okba göngyölve választék gyanánt tálalja.

Így jön ki a 91.8 %-os váderedményesség a 83.1 %-os megfelelés a vádindítványok és az ítéletek között. Bravó Polt Péter! Bravó bírákok!

Ja' Poltot azért nem próbálom Visinszkijjel összehasonlítani, mert nincs olyan széles skála, amelynek két végpontján el tudnám őket helyezni. Visinszkij a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja volt. Miért is ne lehetne Polt Péter a Magyar Rudományos Akadémiájának tagja? Vagy rontaná a szinvonalat?

Személyes élményeimből, amelyekből köteteket tudnék összeállítani, csak két epizódot idézek fel.

Az egyik egy nyomozó bírónővel kapcsolatos. [A nyomozó bírákról egy szórakoztató olvasmányra bukkantam kedvencem a Debreceni Jogi műhely
közleményei között. Hevér Tibor: "Rendhagyó nyomozási bíró? A bíróság elé állítás jelene és jövője" c. írására. Ebből idézek. "Itt érkezünk el – konkrétabban – a vádirat benyújtása előtt tevékenykedő nyomozási bíróhoz, aki 'alapjogi' bírónak is nevezhető, hiszen fő profilja a valamely alapjog sérelmével járó kényszerintézkedések kel kapcsolatos döntés. Ezen felül olyan tárgykörökben is dönteni jogosult, amelyek miatt még inkább – sőt igazán csak ezekre tekintettel (!) – helyénvaló őt a ’nyomozási’ jelzővel illetni, hisz ekkor lényegében nyomozási, nyomozás-felü gyeleti munkát végez."]

Az én rendhagyó- alapjogi- nyomozó bíróm elegánsen, kikenve, kifenve libbent a tárgyaló terembe, majd beszólított engem, a letartóztatott pószert, meg a smasszert. Mégis hiányérzetem támadt, mert - jól láthatóan - csak az előzetes letartóztatás meghosszabbítására vonatkozó kétoldalas ügyészi indítványt hozta magával. Nesze neked nyomozás felügyelet. Hiányos felszereltségét epés megjegyzéssel illettem ugyan, de a pószer bentmaradt én meg dúlva - fúlva távoztam.

A Másik élményem a Kúrián egy felülvizsgálati tárgyaláshoz kapcsolódik. Tudvalévő [is lehetne], hogy e fennséges helyen nem illik sokat fecsegni. Beszél az ügyvéd helyett a felülvizsgálati kérelem. Felszólalni viszont jogom van. Ezzel akartam élni, de nem visszaélni, amit mindjárt az elején be is jelentettem. Nem tudom hányadik mondatig jutottam, mikor a középen ülő terebélyes kúria-i bíró félbeszakított. "Ügyvéd úr ezeket a jogeseteket honnan tetszik venni?"
Ilyenkor bennen nem áll meg, hanem meglendül az ütő. Kapásból válaszoltam. "Abból az ítéletből, amely ott van Ön előtt!"
Az eset kapcsán véleményt csak önmagamról alkottam. Marha! Kellett neked "ezért" Budapestre felutazni?

Vissza kell még térnem arra amit a "papirhoz kötött" vádlottakról írtam. Ez a kötöttség ugyanis vonatkozik a tanúkra is, ami még nagyobb baj, mint a vádlottak esetében. Visinszkij indokolt aggályokkal szemléli ezt a bizonyítási eszközt is.
"Az igazsághoz leghűbb és leglelkiismeretesebb tanúk is elég gyakran ellentmondásba kerülnek a valósággal és dúrván tévednek..." [303 old.] Módszereket ajánl a bíráknak arra, hogyan értékeljék a tanúvallomásokat.

Nálunk ez a kérdés arra egyszerűsödik: aláírta e a tanú a vallomásáról készített jegyzőkönyvet? Ha igen, "no problem" és lecsap a bírói kalapács. Innen sinen van az ügy, mivel a bíróság által "mérlegeléssel" megállapított tényállás nem támad ható. 

Vajon ki írja meg a bírói justizmordok krónikáját, legalább a legnagyobb port felvert ügyekben? A Hetek-ben olvastam egy ilyen témáju írást. Nem találok folytatást...

2020.03.09

Sz. Gy.  

 

10.

Alkotmányos fékek és ellensúlyok. Bandaháború Justitia szentélyében.

 

Tévedés ne essék, nem szurkolok se az Országos Bírói Hivatalnak [OBH], sem az Országos Bírói Tanácsnak [OBT], mert mindkét intézményt teljesen fölöslegesnek, károsnak és költségesnek tartom.

Véleményemet az a szitok - átok hadjárat támasztja alá, amit ezek egymás ellen vívnak az ország szégyenére, a világ csúfjára.

E belháború történetét nem lehet megírni. Egyrészt azért nem, mert még folyik, másrészt azért, mert ami már eddig is történt leírva hosszabb lenne, mint a Nagy Honvédő Háború története.

Ezért ahhoz a módszerhez kell folyamodnom, hogy néhány jellegzetes epizódot bemutassak.

Ha az ember bódorogni kezd az Interneten nyomban megakad a szeme Dr. Vadász Viktoron és hamar rájön, ő a fő kalefaktor ebben a sötét játszmában. Összetett egyéniség, inkább motoros alkat...

Ő az OBT erős embere, valóságos ketrecharcos. A történet személye körül tekeredik tovább. Vadász a varsói bíróháború egyik fő szervezője. Őt idézem.

[A gépi magyar fordítás helye sen úgy szólna hogy a bírák "veszélyben" vannak.]

A Facebook csak egyike Vadász csata tereinek.

Mindenütt harcol, mint Churchill: kűlországokban, a tengereken és óceánokon, a levegőben, a partokon, a leszállópályákon, a mezőkön és az utcákon, a hegyek ben, ésatöbbi. Egyszóval ellenáll, mint a Hugyos Józsi.

Vadász egy olyan térben handabandázhat/handabadázik, amelyet az ostoba Orbán kormány bocsátott az ő és a hasonszőrüek rendelkezésére. Nem csoda, hisz Orbán Sorosnál csak azt tanulhatta, amit Soros tud. Hadd ne részletezzem, mire gondolok.

Inkább Machiavellitől kellett volna tanulnia. "Tudvalevő, hogy az emberek megbosszulják az apróbb sérelmeket, mivel a súlyosakat nem tudják; ezért vagy dédelgetni, vagy elpusztítani kell őket: az embereknek úgy kell ártani, hogy ne lehessen félni a bosszútól. [A fejedelem. III. rész.]

Orbán, mint "kétharmados alkotmányozó", alaposan a bírák tyúkszemére hágott, az alkotmánybírákat is ideértve; de hatalmát nem szilárdította meg, csupán dühödt és veszélyes ellenségei számát gyarapította. Ez több volt mint bűn, hiba volt.

Mit kellett volna tennie? Világos mint a nap. Le kellett volna bontania Sólyom László "jogi birodalmát", mindenekelőtt a Solt Pál személye köré épített anakronisztikus Országos Igazságszolgáltatási Tanács [OIT] helyébe léptetett OBH-t és a balansz céljára létrehozott ballasztot, az OBT-t. Ezek nem szükséges, pláne nem nélkülüzhetetlen szervek, csupán púpok az igazságszolgáltatás és a költségvetés, azaz az adózó állampolgár hátán. Emellett a szervezett anarchia gerjesztői. Kissé körülnézve Ájrópában látjuk, nélkülük is van élet.

A Német Szövetségi Köztársaság igazságügyi szervezeti
felépítése mogyoróhéjban pl. így fest. "A bíróságok igazgatása. A Land-ok bíróságainak igazgatásával kapcsolatos feladatokat általában a tartományi igazságügyi minisztériumok látják el. Szövetségi szinten a Szövetségi Igazságügyi Miniszter irányítása alá tartozik a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság, a Szövetségi Közigazgatási Bíróság és a Szövetségi Pénzügyi Bíróság. A Szövetségi Szociális és Munkaügyi Minisztérium irányítása alá tartozik a Szövetségi Munkaügyi Bíróság és a Szövetségi Szociális Bíróság. E szakosított bíróságokon kívül létezik még az alkotmánybíráskodás, amelynek szervezetét a Szövetségi Alkotmánybíróság és a Land-ok alkotmánybíróságai alkotják.

Csípjenek meg, nem akarok hinni a szemeimnek: "szövetségi szinten a Szövetségi Igazságügyi Miniszter irányítása alá tartozik a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság." Meg vannak ezek a németek húzatva? Miniszter irányította Legfelsőbb Bíróság? Hogyhogy? Nem lázadnak a bírák? Nem köpködik az igazságügyminisztert a Faszbúkon? Dajcséknál nincs egyetlen olyan tökös legény se' mint nálunk a Vadász Viki? Hallatlan!

Azám, de idetolja a képét Katarina Barley a biróságokat irányító (!) német igazságügyminiszter, hogy magyar civil szervezetekkel, kutatókkal, ellenzéki politikusokkal találkozzon, érdeklődjön a magyar országi helyzetről, jogállamiságról és velük együtt a magyar jogállamiságért aggódjon.
 Szerinte van lehetőség a jogállamiság alapelveit nem betartó államok 'megregulázására' bizonyos támogatási összegek visszatartására. Nem a magyar népet, hanem a magyar kormányt kellene büntetni."
Nem mellesleg a hölgyemény ittjártakor német szociáldemokraták európai parlamenti listavezetője is volt. Politizáló bíró. Ilyen is van.

Sokáig hittem, hogy a pofátlanságnak is van határa. Már látom, kis najf voltam.

Lássuk mostmár Dr. Harley Davidson alias Viktor Vadászt. Erről az aliasról tudni kell, hogy miközben éjjel/nappal töri/zúzza a bírósági rendszert, szeretne, szeretett volna, beülni a Fővárosi Bíróság elnöki székébe, mivel ez úgyszólván alanyi jogon jár nékie. Egyike volt a Fővárosi Törvényszék elnöki pozíciójára kiírt pályázati felhívás két aspiránsának. [A másik pályázó, Polgárné Vida Judit rendelkezik vezetői tapasztalattal, korábban az elnökhelyettese volt a Fővárosi Törvényszéknek, amelyet jelenleg megbízott vezetőként irányít.]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Adás megszakítva! Rendkívüli közleményt olvasok be!

A NÉPSZAVA adta hírül: "Lecsapott a Vihar Szlovákiában." Tizenhárom bírót vettek őrizetbe. Közöttük van a Pozsonyi Legfelsőbb Bíróság elnöke is. A NÉPSZAVA, történelmi múltjához illően, helytelenül tájékoztat. Közleménye olyan mint régen, hogy Moszkvában személygépkocsikat osztogatnak, amelyről végül kiderült, hogy Kalugában tehergépkocsikat fosztogattak. Nem bírákat, egyelőre (...) csak ügyészeket vettek őrizetbe. Vagy a NÉPSZAVA már többet tud, mint Móricka, aki előre tanult? Akkor nem szóltam egy szót se', legyen nekik igazuk.

Furcsa módon ismétli ezt a melléfogást a Nyitrai Új Szó is, mert tulajdonképpen a pozsonyi legfőbb ügyészt Dobroslav Trnkát és helyettesét Jarmila Urbancovát tartóztatták le. Lehet mindkét sajtó orgánum csak előre jósolja [anticipálja] a bekövetke zendő további eseményeket; hisz az ügyész, csak a bíróval együtt tud korrumpálni. Egyedül nem megy.

A gyanú - többek között - korrupció. Igaz, nem igaz ne firtassuk.

E "nagy einstand" végrehajtásában azonban vannak figyelemre méltó, netán utánozandó, elemek. Az akci ót a
Nemzeti Bűnüldöző Ügynökség (NAKA) "Vihar" fedőnéven hajtotta végre a Bazini Specializált Büntető bíróság határozata alapján. A rácsapást olyan titkos nyomozás előzte meg, amelynek során lehallgatták a gyanúsítottak threema rendszerü  és egyéb üzenetvál tásait. Lefoglalták mobiltelefonjaikat, egyéb kommuni kációs eszözeiket.

Ez így szok' lenni. De hogy és mikor hozták össze ezt a két különleges szervezetet, amely nyomban a válasz tások után képes volt erre?

Ne találgassunk.

[Ó, ha volt főnököm †Györgyi Kálmán legfőbb ügyész ezt megérhette volna...]

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Most időben térjünk vissza oda, ahol Vadász Viktor körül bűzleni kezdtek a dolgok. 

Vadász nyilvános cseszegetését Egy "Tűzfal-csoport" elnevezésü civil szervezet kezdte meg egy trilógiával.

Az első nem is róla, hanm, Hilbert Editről szól, "aki azzal vált ország-világ előtt ismertté (és tegyük hozzá: az ellenzéki sajtó kegyeltjévé), hogy vezetése alatt az elmúlt fél évben az Országos Bírói Tanács (OBT) egyfajta palotaforradalmat próbált kirobbantani a bírósági rendszeren belül. Hogy miért, az az Indexnek adott júliusi interjújából elég világosan kiderül: a pénzért és a hatalomért, e kettőből akarnak ugyanis többet 'mozgalmár' társaival”.
[Az OBT. egyik űlésén őnagysága emlegette a "fékek és ellensúlyok" üdvös hatását.]
Utóbb derült ki: az egyik "mozgalmár társ" Vadász Viktor.

A
második cikk az OBT-s Vadász Viktor viselt dolgai 1. rész címmel egy piszlicsáré ügyről szól. "Kaptunk egy megkeresést a Magyar Igazságügyi Akadémia egyik volt alkalmazottjától, aki jelezte, Hilbert mellett van még legalább egy 'rovott múltú' tagja a renitens OBT-nek, méghozzá Vadász Viktor. Az áprilisi országgyűlési választás után lett aktív tagja a twitterezők társaságának. 2013-tól 2014 végégig a Magyar Igazságügyi Akadémia (MIA) igazgatója volt, s távozása nem volt teljesen önkéntes." Egy parkoló ügybe keverték. Bagatell, mondhatnánk, de itt kerül szóba, hogy a MIA igazgatójaként ő szervezte a bírák képzését.

A  harmadik írás már ütősebb. A bíró, aki beengedte a rókát a tyúkólba - avagy az OBT-s Vadász Viktor viselt dolgai 2. hangzatos címet viseli. "Magyar Igazságügyi Akadémiá (MIA) Vadász Viktor vezette, s mint azt a bíróság.hu oldalon hirdeti magáról, nem csak igazgatási feladatokat látott el, hanem ő szervezte a bírók és igazságügyi dolgozók képzését is. Bár listánk jó eséllyel nem teljes, a fenti esetek jól mutatják, hogy Vadász Viktor vezetősége alatt Soros elvtársai, a főállású rettegők és migránssimogatók, genderőrültek és 'homolobbisták' egymásnak adták a kilincset a Magyar Igazságügyi Akadémián."  

Mindez nem több mint a haraszt zörgése. De tény hogy Pártunk és Kormányunk ráállt az ügyre. Erről Budai Gyulától - a kormány szélkiáltójától - olvashatunk, hallhatunk néhány részletet. Nevezetesen azt, hogy a tervezett Nemzeti Konzultáció kérdőívén, valamilyen formában, szerepelni fog a bírák érzékenyítő tréningjeivel kapcsolatos kérdés. "Azt nem tudjuk, hogy a bíróságok vonatkozásában hány ilyen érzékenyítő tréning volt, ugyanis az Országos Bírói Hivatal elnöke tavaly májusában közzétett jelentése arról szól, hogy az OBH megkérdezése nélkül tartották ezeket az érzékenyítő tréningeket európai uniós forrásokból, tehát Európai Unióból szerzett pénzekből hajtották végre."

Még nem látható oda üt e a sanda mészáros ahova néz. Ezt az ügyet szlovák módra kell(ene) vizsgálni, különben hamvába hal az egész.

A minimum annak felderítése:

Ezen adatok ismeretében lehet állástfoglalni abban a kérdésben, történt e etikai vétség, vagy bűncselekmény. Ettől függően lehet a "tanfolyamot végzett" bírák sorsa/alkalmassága felől dönteni.

* * *

Több ismerősöm, olvasóm fejezte ki nemtetszését, ill. aggályát azzal kapcsolatban, nem kalandoztam e el írásom címétől, témájától? Jelentem, nem. A "Gyöngyöspatai Verdiktet" nem lehet szövegének ismertetése és elemzése útján értékelni. Azt a szervezetet kellett körbejárni, amelynek szellemében, ill. joggyakorlatában ez a határozat egyáltalán megszülethetett.

Azt is előre jeleztem, hogy Pálfia Bakó Pál nem egyedüli tettese ennek a disznóságnak. Engem nem az ő jelentéktelen személye érdekel, hanem a társtettesé, ill. felbújtóé: Pribula Lászlóé akinek mentalitását saját tapasztalataimom keresztül jellemeztem; de nem erről van szó, hanem arról a feltételezett ráhatásról, amelyet a "szegregációs" ítélet meghozatalánál vélelmezhetően gyakorolt.

Írásom következő - befejező - része erről szól majd.

2020.03.12.

 

11.

Summázat

Hosszú "irodalmi" körútamon végig reménykedtem abban, hogy sajátságos politikai nézeteimnek semmilyen formában nem kell hangot adnom. Észre kellett vennem azonban eszméim között az űrt.

Ugyancsak a bíróságokról szól, csak kissé másképpen, "Vallástörténet Ismerd meg bíráidat." c. írásom is, különös figyelemmel az Alkotmánybíróságra. Most, útam végén, még világosabban látom: a bajok gyökerét itt kell keresni. Keresgélés közben beugrott egy könyv címe: "Az ész trónfosztása". Lukács György könyvének címe másoknak is megtetszett, mert kitünően kapcsolható más gondolattartalmakhoz is.

Az Alkotmánybíróság létezése és tevékenysége maga az "ész trónfosztása", a következők szerint.

Az alkotmánybíróság létrehozásakor és regnálása idején Magyarországnak mindíg volt írott alkotmánya, utóbb Alaptörvénye. A bíráskodás mégis a rejtett (!) alkotmány alapján történt, történik (?). A bíráskodásnak ez a formája azonban nem európai jogintézmény, nem európai joggyakorlás. Ez a bíráskodás a Tórára és a Talmudra mutat vissza, amint ezt fenti írásomban elemeztem. Hiteles helyről, a Zsido.com-ból emeltem ki a "zsidó törvénykezés fáját", amely így fest.

Mi köze ennek a "magyar" alkotmánybíráskodáshoz?

Válasszunk ki találomra egy vagy több AB. határozatot. Mit látunk? A határozat terjengős, stílusa "cirkalmas". A talmudizmus azonban nem ebben jelentkezik, hanem a nagy előszeretettel alkalmazott "hivatkozásokban". Az indokolás tucatnyi más AB. határozatra utal. Ha ezeket is megnyitjuk további hivatkozásokat találunk. Így jár a jogkereső körbe - körbe, miközben belezavarodik, belehülyül.

Az eféle jogalkotásnak ez nem csupán eredménye, célja is.

Vallástörténeti írásom ide kapcsolása azzal az előnnyel is jár, hogy a szükségesnek vélt személyi konzekvenciák levonását itt nem kell külön részleteznem. Hivatkozott írásom 2020.02.10-i folytatásában ugyanis ez áll. "Első teendő lenne az 'érzékenyített' bírákat kilapátolni a testületől ... mivel ezek a szó erkölcsi és jogi értelmében korrumpálódtak."

A kérdés az, hogy a Debreceni Ítélőtáblán kiket fog a kréta? Pálfia Bakó Pál és fölöttes énje Pribula László esetében a javas lat mindaddig feltételes, amíg egy vizsgálat érintettségüket meg nem állapítja, vagy meg nem cáfolja.

2020.03.13

Sz. Gy.

 

 

 

 

   

 

   

 



Sz. Gy.