A félelem bére

Magyarország pusztítása.

Gyöngyöspatai látlelet [2011.04.30]. Kórelőzmény. Mit tudunk a betegségről?

Harmincadikán azért mentem Gyöngyöspatára mert a huszonhatodiki sajnálatos események négy kárvallottja Janicsek János, Könczöl András, Nagy Alex és Wellmann Ferenc felkértek képviseletükre és az ehhez szükséges tényvázlatot akartam elkészíteni. Ezt a munkát székhelyemen szoktam elvégezni. Ez esetben azonban úgy láttam, hogy a helyszín bejárása nélkül bajos lesz tisztánlátást nyerni az ügyben. Így mentem magam a hegyhez.

A tényállást száraz precizitással rögzítettem. Ennek részleteivel nem untatnám az olvasókat. Tárgyalta a történteket a sajtó bőségesen. [Majd a rendőrséget és a bíróságot fogom velük untatni.]

A lényeg az, hogy a társaság "szolgálaton kívül" [nem mindegyikük tagja a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületnek. Egyikük a Véderő Egyesület tagja] civil öltözetben (!) könnyed, de nem céltalan, sétára indult. Beve
tődtek a virágboltoshoz is. Onnan nem annyira virággal jöttek ki, mint némiképp kapatosan, ill. Nagy Alex nem némiképp kapatosan...

Utóbbinak az a nem túl szerencsés ötlete támadt, hogy a Bajcsy és a Bem utcák jól megvilágított kereszteződésében, a térfigyelő kamera látóterében, végzi kisdolgát, arccal Hegyalja  utca, azaz a romatelep irányába. Szó van arról is, hogy a vetőcső és a vizsugár segítségével valami olyan húgyképet akart formálni, amely - ha sikerül - akár önkényurlami jelkép tiltott használatának is minősülhetett volna. Ám nem sikerült, ami nem a művészi ambíció, hanem a képességek hiányának tulajdonítható. E késői órán a cigánygyerekek már alszanak, vagy aludniuk kéne. Mindazonáltal a tényvázlatot azzal a nyilatkozattal zártam, hogy hősünk tettéért megköveti a község lakosságát.

Ha Nagy Alex sértettből később netán gyanúsított lesz, mindenképp orvosszakértői vizsgálatot fogok indítványozni annak tisztázására, hogy ittassága tipikus, avagy kóros jellegű volt e. Az utóbbira vonatozó gyanúmat nemcsak a tervezett "műalkotás" keltette fel, hanem az is, ahogy ezt követően viselkedett. Adatok vannak ugyanis arra, hogy a községben a  "roma járőrözés", több harccsoportban, már jóval korábban megindult. Igaz nem voltak egyenruhában, csupán köveket, csöveket és fütykösöket lóbáltak, de ez nem félelemkeltő, ergo erre nincs törvénymódosítás se.

Nagy Alex, miután dolgát elvégezte, elindult lefelé a Bem utcán a cigánytelep irányába, kilépve a fénykörből és a térfigyelő kamera látóteréből. Miért tette ezt? Mert hívták a Bem utcában összegyült cigányok. Miért tette ezt, jóllehet társai hangos kiáltozásokkal próbálták megállítani, ill. visszafordítani? [Ebben mutatkoznak a kóros részegség szimptómái?] Mivel a kiabálás hatástalan volt a többiek, laza libasorban, utána indultak, hogy visszatereljék. Igenám, de ez a felvonulás nem a tervek szerint zajlott. Útjukban elhaladtak egy ház előtt, ahonnan csapatostól rajzottak elő a romák (vagyis nem csak a házinép...). Ez az oldaltámadás kettészakította a mentőcsapatot. Könczöl és Wellman maradtak egymás közelében, mint "zöm". Janicsáknak a hátvéd szerepe jutott, a cigányok jóvoltából persze. Feltünt ugyanis a Bem utca felső végénél is egy harmadik cigánycsapat...

Ebben a felállásban kezdődött az amit, a(z) általam legőszintébben útált, sajtó következetesen  "tömegverekedés ként" aposztrofál, holott inkább lincselésnek tűnik à la Olaszliszka.

A fiúk majdnem egyöntetű elmondása szerint előbb kövek, majd botütések záporoztak rájuk mindenfelől, majd fekvőhelyzetben rugások is érték őket. Elmondásuk csak azért nem lett egyöntetű, mert Nagy Alexnek amnéziája van. Fejsebe (is) magyarázza ezt. Magyarázhatja továbbá részegségének kóros mivolta. Dehát legyen ez orvosszakértő komperenciájába tartozó kérdés.

Most néhány sokkoló kép következik. Ezekkel nem védenceim odysseiáját, hanem egy nevenincs bűnözési formát kívánok szemlélteni. Demokratikus államberendezésünk nagy vívmánya, hogy (Olaszliszka óta is) tagadva a cigánybűnözés létét, megalkotta az egyenruhás bűnözés kategóriáját és olyanokra alkalmazza akik a többségi nemzet védtelenjeit próbálják védelmezni.

Így festettek a fiúk a cigány - tömeg verekedése után. 

Miután végeztem hivatalos teendőimmel fellépett nálam valamiféle ambivalencia. Azaz személyiségem kettéhasadt egy ügyvéd és egy honlapíró félre. Már utóbbi minőségemben léptem ki abból a házból, amely azóta úgy híresült el, mint "A bátor magyar családok találkozója - találkozóhelye". Nos, kedves Pintér úr, akik ott voltak nem félnek a romáktól, öntől, de még miniszterelnökétől Orbán úrtól sem!

Kapóra jött, hogy a község ex-polgármestere Tábi László úr maga jelentkezett, hogy beszélni óhajt velem. Fotózni nem engedte magát, de magnóra hajlandó volt nyilatkozni. [Megjegyzem, 29-én megpróbáltam a jelenlegi polgármestertől Matalik Ferencnétől párperces audienciát kérni, ám az érdemes hölgy nem ért rá(m). Ezt Ludányi Ferenc önkormányzati képviselő útján közölte velem.]

Tábi úr a következőket mondotta. 

"A polgármesterkedésről április 18-án mondott le, megromlott egészségi állapota miatt. A lemondást fenyegetés, ill. kényszer nem előzte meg, ill. nem motiválta. A mára kialakult állapot okai szerinte a következők. 2010. okt. 3-án váálasztottal polgármesterré. Ekkor Gyöngyöspata kriminalisztika helyzete nem volt különösen súlyos. Apróbb lopások és hasonló bűncselekmények fordultak elő. Ebben az évben a rendőrségi statisztika szerint 53 - 58 bűn cselekmény történt. Nem tudja, hogy ezek között erőszakos cselekmény (rablás) lett volna, nem tud nyilatkozni.

A lepusztított Kecskekő domb látványát ekként kommentálja. Mikor polgármester lettem a domb gyakorlatilag olyan volt. mint amelyennek ma látszik. Ötven év óta lakom Patán. A község problémáit személyesen ismerem. A Kecskekő állapotát elszomorítónak tartom. A felénk néző oldalon kb. negyven telek volt. Nem mindegyiken állott épület, de mind rendszeresen művelt volt. A domboldalt 1990-ben az úgynevezett rendszerváltás évében parcellázták fel. A parcellákat magánszamélyek vásárolták meg. Ezt a domboldalt azóta lefosztották, de nem tudok arról, hogy ezért bárkit is felelősségre vonta volna. Ez a rendőrségi statisztikából tűnhet ki. A domb jobboldali részén egy erdőírtás történt. Emiatt tudtommal indult valami büntető eljárás. Mikor polgármester lettem, Patán már nem működött a rendőrörs. Körzeti megbízotti iroda volt amely akkor az egykori rendőrörs helyén a Fő u. 33. sz. alatt működött. Az akkori körzeti megbízott Dudás Krisztián volt, aki másodmagával Bálint Péterrel látta el a szolgálatot. A megbízottak, tapasztalásom szerint rendszeresen járőröztek a faluban, gyalogosan, vagy a rendőrség szolgálati gépkocsijával. Feladatukat, az adottságokhoz viszonyítottan, megfelelően igyekeztek ellátni. Ami a községi rendőrörsöt, pontosabban annak épületét jelenti, hosszú évek óta, nem is emlékszem mióta, rendőrörsként nem működik, bár abban egyideig a körzeti megbízottak működtek. '90-ben ugyan ismét kinevezték rendőrörsnek, de nem hozták létre. Ezt a belügyminiszter tehette volna, de nem tette.

Meg kell említenem, hogy Gyöngyöspatán van polgárőrség, a "Gyöngyöspatai Polgárőr Egyesület", amely az Országos Polgárőr Szövetség tagja. Jelenlegi vezetője Tóth Mihály. Egy Lada Niva terepjárójuk van szolgálatuk ellátásához. Ezzel időnként besegítenek a rendőrségnek (együttes járőrözés, stb.)

A Kecskekő tragédiája több évtizedes folyamat. A termelő lakosság azért húzódott le, menekült el onnan, mert az úgynevezett "megélhetési bűnözés" miatt a termelés és a hétvégi ingatlanok fenntartása lehetetlenné, okszerűtlenné vált.

Ami a félelmet illeti és a lakosság részéről tapsztaltam elsősorban, a Község egyik fontos utcájának A Bajcsy Zsilinszki utca lakói körében. Ők az ott csoportosan, ismétlődően felvonuló (grasszáló) romáktól féltek. Nem tudom, az ilyen demonstrációk miatt a lakók kértek e rendőri segítséget, ill. hogy ilyen csoportosulás feloszlatására sor került volna.

Nem tudom, e csoportos sétálgatás a romák részéről milyen célokat szolgált. Mindenesetre a kivülállók szempontjából félelemkeltő volt. E csoportok nem voltak felfegyverkezve, csupán "izom-demonstráció" volt.

A tolvajlás főleg a Bajcsy Zsilinszki utcát érintette. Ez minden mozdíthatóra kiterjedt, az udvarokon tárolt faanyagra, az élőfákra (gyümölcsfákra) is. A község lakossága, különösen az előbbi utca baloldalán lakók többször panszkodtak a fosztogatások miatt. Ezek nem eredményezték a bűnözés megszüntetését. A lakosok emiatt bátorságukat, kedvüket vesztve felhagytak kertjük művelésével is, mert az nem volt kifizetődő, tekintettel arra hogy a kertek termését rendszeresen ellopták.

A közbiztonsági testület 2006-ban helyzetfelmérést végzett. E munka révén egy dokumentáció keletkezett, amely az addig regisztrált panaszokat tartalmazza. Ezt az anyagot személyesen láttam, kb. 40 oldalnyi terjedelmü. A polgármesteri hivatalban ma is megtalálható. Az önkormányzat tudtommal felküldte az Országos Rendőrfőkapitánynak, esetleg más, illetékesnek vélt, felső szervnek is. Amikor az utóbbi időben a helyzet kiéleződött, ezt az okiratot ismét előszedtük és elküldtük a Belügyminisztáriumnak és Balogh Zoltán úrnak a felzárkóztatási államtitkárnak. Ez már e hónapban történt. Mindkét helyről azt válaszolták, hogy az anyagot megvizsgálják. Ennek eredményét azonban nem látom. Pintér nemrég a közsáégben járt. Erről nem esett szó. Nem tudom, Pintér ismerte e a dokumentáció tartalmát. Megjegyzem, az is baj, ha tudott róla, az is ha nem. Pontosabban szólva ezt a csomagot én és az akkori polgármester helyttes (jelenlegi megbízott polgármester) Matalik Ferencné vittük fel Budapestre. A Belügyminisztériumban meg is hallgattak bennünket. Kontrát Károly államtitkár úrral beszéltünk. Segíts-éget ígért. Ezannyiban realizálódott hogy a körzeti megbizotti szolgálat létszámát plusz két fővel megemelték a létszám ezóta három fő. Az eddigre kialakult helyzet kezelése azonban a megbízottak lehetőségeit és szolgálati hatáskörét messze meghaladták.

A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület egyébként úgy került Patára, hogy őket Juhász Oszkár a Jobbik heves megyei (al)elnöke hívta meg. Emlékezetem szerint a polgárőrök a községben voltak, amikor egy idős ember öngyilkosságot követett el. Ennek okát illetően különféle találgatások keltek szárnyra.

A polgárőröknek, ahogy észleltem, a lakosság kezdetben örült. Az öröm azonban ürömmé változott, véleményem szerint azért, mert a helyzet tovább mérgesedett, tullépett a polgárőrség által nyújtható védelem keretein. A község lélekszáma 2800 fő. Ehhez viszonyítom azok számát, akik egy petíciót juttattak el hozzám 1050 aláírással. A petíció azt tartalmazza, hogy az aláírók támogatják a Szebb Jövőt Polgárőr Egyesület gyöngyöspatai tevékenységét. Arról nem tudok, hogy ezt a petíciót más személyeknek, ill. szerveknek továbbították volna. Az átadásra egy falugyűlés (fórum) alkalmával került sor. Ott a megjelentek a peticiót fenntartották, azt szóban is támogatták. Amikor Pintér belügyminiszter Patára látogatott, már nem voltam polgármester. Nem tudom tehát, hogy a peticióról és a fórumról nevezett tudomást szerzett e, vagy sem. A média hírt adott róla."

E se hús - se hal úriember egymaga is magyarázza, hogy jutott ide Pata. Én azon ütköztem meg leginkább, hogy amikor a nem emberarcú cigánybűnözésről kérdeztem volna, mindíg a rendőrségi statisztikával jött elő, mintha sohasem érezte volna a magyar - rettegés savanyú szagát, és a szemekben vibráló félelmet. Igaz, ez csak magyarfélelem és most a fizetett romafélelem a sláger.

Az expolgármester úrral egy olyan telken beszélgettünk, ahonnan jó rálátásunk volt a Kecskekőre. Onnan kilépve a Bajcsy utcára tudatosult bennem, hogy valami hiányzott - addig. Megpillantottam ugyanis a Szinház és filmművészeti főiskola tanulóinak forgatócsoportját. Elmondták, hogy házifeladatuk riportkészítés a gyöngyöspatai helyzetről. A riport biztos jó lesz, mert ugyan egy "paraszt" utcán portyáztak, interjú alanyuk mégis egy cigány nagykamasz volt. [Olvasóimnak is biztos feltünt. hogy csupa cigánypanaszoktól bűzlik a sajtó.] Az ifjú úrról az egyik utcabeli tudni vélte, hogy többször volt büntetve. Egy másik utcabeli pedig azt látta, nem is egyszer, amint nem roma iskolás lányokkal szemtelenkedett, táskadíszeiket letépte, stb.

Így mendegélve indult egy spontán utcai csevej, amelyhez nevüket és arcukat ugyan nem adták a lakosok, de elmondtak egyet mást.

A csillebérci üdülésből visszatérő romák, a Bajcsy Zsilinszki utcát is érintve, azt a rigmust skandálták, "romáknak kenyeret a parasztnak (magyaroknak) kötelet". Ezen túl mindenkibe belekötöttek, azokba is akik kerítéseken belül álltak. Megpofoztak egy magyar asszonyt is. Az illető Maka Piroska egy gyámoltalan beszédhibás nagyothalló személy aki csak álldogált az utcán, saját házanak ajtajában. Egy cigányasszony ököllel az arcába vágott. A szomszédok azt látták, amint sírva leveszi a szemüvegét és az orrából folyik a vér. A boltban panaszolta el, mit tettek vele. Azt mondta, ő senkinek nem szólt semmit. Örül, hogy még egyáltalán él.

Egy másik hölgy egy további bizarr esetről számolt be. A kertjében dolgozott, amikor a kert aljában megjelent egy cigány suhanc a BBC két riporterének (!) társaságában és provokatív módon a hölgytől állítólag elszenvedett sérelmeit hánytorgatta, fenyegetőzött, ill. csodálkozását fejezte ki afölött, hogy a hölgy még nem menekült el a saját házából. Szemmellátható volt, hogy a riporterek az egy tagadás - egy állítás ellenére következetesen a cigánynak adtak igazat. Az ő fellépését helyeselték és a saját ketrtjében dolgozó tisztes hölgy magatartását helytelenítették.

Visszatérve a "bátor házhoz" magával az antikrisztussal Eszes Tamással találkoztam össze. Erről is egy hangfelvétel készült. Ime.

Beszélgatés Eszes Tamással, a Véderő Egyesület vezetőjével.

Egy olyan magaslati ponton tartózkodunk ahonnan a Kecskekő jól belátható. Tőle azt kérdem, hogy a Kecs
kekő területén milyen illetékessége van. 
"Válasz: a hegyoldalban  vásárolt egy pincét mintegy 2900 négyzetméternyi telekkel. Erről adásvételi szerződése van, amit a földnyilvántartásnál bejegyzett tulajdonossal kötött. A vételár, szavai szerint, "nem egy marék apró" volt. Azt ingatlan birtokába a tulajdonos 2011. márc. 13-án iktatta be, a szerződés szerint. A birtokbavétel nem jelképes volt. Odaszállitott az ingatlan műveléséhez szükséges szerszámokat, stb. Azzal kezdte, hogy barátaival rendbetették az ingatlan egész területét, sőt a körülötte levő házak előtti területet is. Megvett továbbá lentebb egy másik, kb. 2800 négyzetméternyi területet, amit innen a karókról lehet megismerni. Itt korábban málna ültetvény volt. Ezt a málnást a karók tervezett eltávolítása és a terület kitakarítása, egyengetése után, a felállítandó sátortábor helyének szánta. Mint földnyilvántartáson kivüli tulajdonos, ill. jogos birtokos barátaival épp bejárták a területet, hogy a fenti munkák elvégzésének mikéntjére megállapodjanak, amikor rendőrök érkeztek és igazoltatás nélkül mindannyiukat elhurcolták. Nyolcuk közül hatot megbilincselve, kettőt anélkül. Amikor azonban leértek az úton várakozó gépkocsikhoz ezt a kettőt is megbilincselték. Hetvenkét órás őrizetbe kerültek, amelyből a bíróság döntése folytán szabadultak. E határozat fellebbezés folytán nem jogerős. 

Maga az elképzelt gyakorló terep a domboldalon feljebb, a gerinchez közelebb fekvő, terület lett volna, az. ú.n. felső úton túl, a fölött. Ez kb. 3000 négyzetméter alapterületű. Ez utóbbi terület jogos használatára bérleti jogot vásárolt magának. Erről írásbeli szerződése van. A szerződés 25 évre szól. Egy olyan személy adta bérbe neki, aki a tulajdonostól 50 évre bérelte, amiből 25 év letelt. Így maradt volna neki 25 év, ha Pintér Sándor nem szól közbe...

Így e bérlemény használatbavételére egyáltalán nem kerülhetett sor.

Summa - summárum, abből az derült ki, hogy egy "cordon sanitaire" létesült volna a Kecskekő és a cigánytelep között. Ez a cigányság jogos érdekeit nem sértette volna, hacsak nem szerzési jogcím oda visszajárni lopni. ahol egyszer - másszor már loptak. Ki tudja, mit mond erről az új Alkotmány, vagy a szelleme?

Arra a kérdésre, hogy tőle és az egyesületétől Gyöngyöspatán fél e valaki válasza az, hogy a magyarok biztosan nem félnek. Ha pedig a cigányok igazán félnének, nem került volna sor arra, hogy 26-án egy legalább 80 főből álló felfegyverzett csoport a község közepén megtámadjon négy fegyvertelen fiatalembert, akik egyike Janicsák történetesen a Véderő Egyesület tagja volt. Hozzáteszi: persze "elegendő pénzért bárki képes félni".

Végigtekintve a Kecskekő lehangoló látványán felvetődik a kérdés, hogy ezt az egykor kies tájat csupán harci terepnek szánták, vagy más céljuk is volt e vele. A válasz: lelki szemeim előtt egy olyan látvány lebeg, amikor a lankát megint
szőlők és gyümölcsösök borítják, mint annakidején. És olyan állapotok jönnek létre, amelyek mellett a mindenkori gazda kimehet a telkére, ahol nem bántják. A gyümölcsöst, a veteményeskertet meg olyan állapotban találja, ahogy korábban otthagyta és maga takaríthatja be magának, amit termelt.

Hát ezek bizony veszélyes, felforgató eszmék. Meg is kérdeztem Eszes Tamástól, "veszélyes ember ön?" A válasz az volt, ha veszélyes azt álmodni, hogy a földet művelők kárai, újabb verejtékezésük árán, megtérülnek - akkor bizony veszélyes álmodozó, azaz veszélyes ember vagyok.

Való e, hogy a most következő polgármester választáskor startvonalra akar állni?

A válasz, hogy e fellépés szándékának bejelentése eredetileg viccnek indult részemről. Tulajonképp azt akartam felmérni, ha ezt az ötletet felvetem, milyen nyulakat ugrasztok ki vele a bokorból. És tényleg, több nyulat észleltem. Felismerhetőkké váltak a politikai háttérhatalom erői, a tőkés rend lovagjai és mások. Azt viszont már teljes komolysággal jegyzem meg, hogy önmagam jelöltetése nem tartozik terveim közé. Mindössze az célom, hogy fenti elképzelésem megvalósuljanak.

Hogy élte meg mindazt, ami önnel, ill. személye körül történt mostanában? Az utóbbi hónapokban mintegy tizenkét kilót fogytam. Addig sem voltam elhizva. Korábban karatéztam. Versenysúlyom nyolcvan kiló "szinizom" volt. Az aktív sport abbahagyása és az évek rám raktak még néhány kilót. Innen mentem le kb. hetven kilóra. De mint az "egyenruhás bűnözés" archetípusa, várhatóan még karcsúbb leszek...

Ami a félelmet általában illeti, "végletes" elhatározásaimban nagyban befolyásolt azt a sok tisztes polgár szemében láttam bújkálni. Amit tettem, miattuk tettem. E "vállalkozásomból" semminő haszonra, pláne anyagi haszonra nem kívántam szert tenni. Ráfizettem viszont pénzemet és feláldozom az egészségemet.

Értek csalódások is. Azt hittem, hogy amikor bebilincselve pórázon a bíróság elé hurcolnak, látok néhány gyöngyöspatait, akiket az aggodalom, ill. az együttérzés hozott oda. Ilyesfajta "demonstrációra"azonban nem került sor, ami némi csalódást okoz.

Ami az általam létrehozott egyesületet illeti az sem Gyöngyöspatán, sem máshol soha sem tüntetett (demonstrált). Én viszont tapasztaltam hogy ellenem tüntetnek a cigányok, megakadályozandó, hogy gyöngyöspatai lakosként bejelentkezhessek, és a választáson valóban elindulhassak. Ez úgy is felfogható, mint egy "jogi melléfogás" (ami manapság egyáltalán nem ritka jelenség), mivel ehhez nem kell helyben állandóra bejelentkezett lakosnak lennem. A cigányok felülvezérlése e szerint nem tökéletes, dehát semmi sem tökéletes. [Most Oszama Bin Laden kivégzése annak - látszik.]"

A ház garázs-mühelyében összetalálkoztam még Orosz Mihály Zoltánnal Érpatak polgármesterével. Vele abban maradtunk, hogy majd Érpatakon beszélgetünk, a "bezzeg" városban, ahol a jelek szerint szerencsésebben kezelik a cigánykérdést, mint Gyöngyöspatán.

* * *

No' itt és most ugorjunk egyet, az időben - visszafelé. Hadd szóljon, Pata ürűgyén, a honlapíró.

Cigánykérdésről van szó? Nem! A cigánykérdés perifériális probléma, amit a politika néha a felszínre dob. Magyarország zsidó megszállásáról van szó. A harc rég megindult. Gondoljunk bele, Palesztina megszerzésén kétezer évig mesterkedett a zsidóság mire sikerült. Ebben a léptékben egy - két évszázad mitsem számít.

Az elsődleges feladat a flóra és a fauna módszeres pusztítása. Ez azért történik, hogy a terület népesség eltartó képességét végletesen csökkentse és az ősnépet menekülésre késztesse, ill. mesterségesen előidézze annak drasztikus fogyását.

Ezt a műveletet épp, a leendő európai Izraelben, Magyarországon lehetne leginkább tettenérni, ha ez bárkinek szándékában állna.

A szocialista rendszer sokat ártott a vidéki Magyarországnak, de a "téeszparasztságnak" úgy - ahogy sikerült túlél nie ezt a korszakot, nem kis részben a háztáji gazdaságok révén.

A "terület-felszabadítás" a "rendszerváltással" kapcsolt magasabb sebességfokozatba. A parasztság nem kapta vissza a földjét. Azt elprivatizálták az orra elől és részben tőkéstulajdonná tették. A termelésszerkezet drámai módon átalakult. A tőkés nagybirtokok mellett a parasztság utolsó mohikánjai a parcellabírtokokon küszködnek a gazdasági szabályozókkal és az időjárással. Az öregek részben elpusztultak a körbeszántott tanyaszigeteken, vagy elmenekültek onnan. Az utolsó tápforrás a házikert lett. Sort kellett keríteni az ott motoszkálókra is. Ehhez kellenek a cigányok! De haladjunk sorjában.

A házikertecskék csodákra voltak képesek az állattenyésztés, a gyümölcs és zöldségtermelés vonatkozásában.
Előbb az állattenyésztést kellett elsőnek veszteségessé tenni. Úgy is veszteségessé, hogy a (hülye) paraszt sohasem számolja fel termelési költségként a saját munkaerejét. Minthogy a háztáji állattenyésztésnek már nem volt földbázisa a takarmány megtermeléséhez , mi sem volt könnyebb, mint a gyári tápok, a gyógyszerek, stb. árát szorgalmatosan emelgetni, a felvásárlási árakat pedig lenyomni. Hamarosan eltünnek a házak körüli ólakból a lovak, a tehenek, a sertések, a birkák, sőt lassan az aprójószág is.

A paraszti önellátás, mondhatjuk létfenntartás utolsó mentsvára a saját szükségletre termelés, úgy - ahogy, azt - amit. Ennek bázisa jobbára a házikert.

No' ez sem megengedhető. Itt kell, ehhez kell tehát a cigány!

Semmi kétségem aziránt, hogy az ördögi cigánypoitika gondosan mérlegelt, mérlegel minden adottságot. Megterve zett, ill. megtervez minden lépést.

Az alap adottság a cigányság azon genetikai tulajdonsága, hogy nem illeszkedik az őt befogadó népközegbe, vagyis nem azzal, hanem abból, annak rovására óhajt élni. [Ebben a vonatkozásban tökéletesen azonos a zsidóval.]

A cigány rugó azonban csak akkor hatékony, ha felspannolják. Ennek egyik módszere a cigány szaporaság támogatása a magyar lakosság rovására. A "gyermekáldás" a cigányok biztos befektetése, de ez nem ilyen egysze
rű.

A bővített népesség újratermeléshez kellenek egészséges utódok is, de az igazi üzlet a hülyegyerek. Magam ismerek olyan cigánycsaládot, ahol két egészséges, majd két hibás gyerek született. Hát nem érdekes? Hát nem! Tiszta sor az egész. Az utóbbiakat éltük fogytáig eltartja az állam. Az érdemes szülőket pedig mint gondozókat tartja el, akik ugyebár amiatt hogy gondoznak, nem vállalhatnak munkát. Ezek a díjak egyenként nem magasak, de sok hülye gyerek esetén szép kis summára rugnak, főleg a nemcigány dolgozó társadalomnak, amely viszont öregszik és fogyatkozik.

Ez a szociálpolitika azzal egészül ki, hogy az elkótyavetyélt üzemek már nem alkalmaznak képzetlen munkaerőt. Az "ajjaj fekete vonatok" sem ingáznak a vidék és a főváros között. Akik netán dolgozni tudtak, ill. akartak volna, most munkanélkűliek, az SZDSZ és a LEMP nemzetírtó szabadcsapatai. Más választásuk nincs.

Tanulmányok tömege foglalkozik azzal, hogy a cigányságot képtelenség rászoktatni a földművelésre. Hiába próbálkoztak ezzel a gyöngyöspataiak és barátaik is.

Azok a tevékenységek (szolgáltatások), amelyekből a XIX és a XX században még úgy - ahogy megéltek (vályogvetés, teknővájás, rézművesség, házaló kereskedelem, stb.) elhaltak.

Főfoglalkozás hiányában jószerint csak egy mellékfoglalkozás maradt számukra: a bűnözés.

A megélni kevés, éhenhalni sok "ellátás" szintjén viszont a cigányság szaporítható. Szaporodik is, és növekvő tömegsúlya folytán egyre elviselhetetlenebb nyomást gyakorol a magyar lakosságra. Ez nem eredmény. Ez a cél!
A bűnöző cigány a holnap izraeli telepeseinek csinál helyet az új Kánaánban: a Pannon síkságon.

Mondják, minden példa sántít, de nem minden példa és nem mindegyik lábára.

Az amerikai telek, ill. épitési spekulánsok kedvenc módszerére utalok. Az építkezésre kiszemelt terület olcsón szerzésének módszere a következő. Vásárolj valamely kedvező fekvésű fehér negyedben néhány lepukkant házat. Rakd az utcára az eladósodott bérlőket. [Nálunk is ez történik...]. Költöztess lakásaikba garázda négereket. Hamarosan csoda történik! A szomszédos házakból is menekülnek a lakók. A háztulajdonosok is padlóra kerülnek. A házakat szarért - hugyért felvásárolja a spekuláns, aztán jönnek a bulldózerek és az immár értékes telkeken luxuslakások, stb. épülnek.

A magányos "ellenállók" nem számítanak. Sem az az idős ember, aki Gyöngyöspatán azért lett öngyilkos, mert megtudta, hogy cigány szomszédja lesz. Sem az a pesti proli, aki felgyujtotta a lakását és kiugrott az ablakon. 

Persze ahhoz, hogy a cigányság hatékonyan bűnözhessen, le kellett zülleszteni a bűnűldözést és az igazságszolgál tatást is.

E "nemes" feladatot a legfőbb bűnűldöző, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze vállalta és teljesítette - emberül. Hogy miképpen? Voltaképp igen egyszerűen. Györgyi Kálmán [az akkor még rózsaszín] Magyar Hírlap 1993. július 17-i számának lepedőnyi extra rovatában meghírdette a már akkor is növekvő bűnözéssel való kötelező együttélés doktrináját. A jó urat egyáltalán nem zavarta, hogy az Alkotmányban, a büntető eljárási törvényben és az ügyészségi törvényben számára előírt bűnüldözési kötelezettség és az együttélés egymást kizáró fogalmak. Szart ő a szemantikára, az etimológiára, meg a többi firlefancra. Ő tutira ment és bejött neki. Mint volt egyetemi párttitkárt ugyan Antall ejtőernyőzte be a legfőbb ügyészi székbe, de puszipajtása volt Antall utódjának Boross Péternek, ami természetes; ám ellenfelüknek Horn Gyula expufajkás miniszterelnöknek is. Horn az MSZP 1994-évi győzelme utáni legelső politikai nyilatkozatai közé tartozott nagyrabecsűlését kifejezni Györgyinek, kiválóságai miatt. Ez már büdös, pontosabban olajszagú.

Antall belügyminisztere véletlenül Boross Péter volt, az országos rendőrfőkapitány, pedig ugyancsak véletlenűl, Pintér Sándor. Sokra vitték mindannyian. Boross ma is díszvendége minden fontosabb politikai összeröffenésnek. Györgyi pedig tagja minden bizottságnak, amelyet kormányszinten terveznek. Ami közröhej, legutóbb '56-os érdemeiért is kitüntették, jóllehet kézzel lábbal akadályozta az igazságtételi törvény parlamenti ratifikálását és végrehajtását.

Györgyi hűséges és elszánt küzdőtársa volt a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke Solt Pál úr is. Solt úr keshedt mellének teljes szélességével állt ki Györgyi oldalán. Amikor az együttélési doktrina miatt rámásztak, rámásztam, a Népszabadságban azt nyilatkozta, hogy Györgyinek igaza van és a polgárok jobban tennék, ha inkább rácsot tennének lakásukra, minthogy a rendőrségre szaladgálnak.

Minő érdekes epizód, hogy a Blikk fürkész riportere kiszúrta, hogy Solt úr, Györgyi úr és Pintér úr diszkréten vacsorálgatnak egy elegáns pesti étteremben és ezt meg is írta a lap 2000.01.19-i számában, "Különös találka" címen. A jogi felvilág ezen eseménye olyan port vert fel, hogy még Szikinger István alkotmányjogászt is meginterjúvolták, van e valami kivetni való ebben a röpke háromórás (!) találkozóban. A bölcs jogász azt válaszolta, ha hivatalosan találkoztak, elég aggályos a dolog. A trióból persze Györgyi volt a legpimaszabb, mint a Parlamentben. Azt mondta a riporternek, hogy mivel étteremben nem szokás hivatalos megbeszélést folytatni, az esemény értelemszerűen magánjellegű volt. Györgyi egy látszólag mellékes kérdésben bizonyíthatóan is hazudott. Az újságnak azt nyilatkozta, hogy a vacsorai halat kitűnő fehérborban úsztatták meg. Mondta ezt az a volt alkoholista, aki az ügyészségen belűl eszelősen űldözte az alkoholizálást és még a Kozma ünnepség utáni pezsgőzés alkalmával is valami levet ivott. Én is annyira fenyegetve éreztem magam, hogy a piát kénytelen voltam a főügyészi páncélszekrényembe zárva dugdosni...

De ne léháskodjak tovább, mert nem ide akartam kilyukadni. Györgyiről ugyanis a doktrina kapcsán kiderült, hogy nem tud disztingválni. A jogászi mesterség alapja viszont a disztinkció. Megfeledkezett ugyanis arról, hogy ha a bűnözéssel való együttélés követelménye a rendőrségre is vonatkozik, abból nagy baj lehet. Lett is.

Ezt már '92-ben kezdtem kapiskálni és egy 1992-ben rendezett balatonlellei főügyészi oktatás alkalmával szóba is hoztam. Azt jelesül, hogy tisztázni kéne az ügyészség szerepét a rendőrségi operatív munka ellenőrzését illetően. Álláspontomat azzal indokoltam, ezen a területen ellenőrizhető, hogy a rendőrség épült e be az alvilágba, vagy az alvilág a rendőrségbe. Úgyszólván lehülyéztek. Igazuk is volt, hiszen egy olyan országban, ahol Pintér a belügymi niszter, ennek a kérdésnek tulajdonképp már nincs jelentősége.

Ez az oki előzménye annak, hogy a rendőrség diszfunkcionálisan működik, nem csak Patán, de Budán és Cinkotán is. Ez a csúnya szó azt jelenti, hogy a rendőrség maga is együttél a bűnözéssel. Ha nem is akarná, kényszerítik rá

Hadd szóljak még a polgárőrségről is. E fogalom alatt Tűrós András altábornagy úr hivatala értendő. Ez a hivatal olyan eredményességgel működik, mint a rendőrség, amellyel együttműködik. Viszont jól jön, hogy Túrós úr elhatárolja magát mindenfajta polgárőrségtől, kivéve a tehetlen sajátjától.

* * *

Még van két kis szubjektívem Patáról.

Az egyik a bográcsparti résztvevőivel kapcsolatos. Nos úgy vettem észre, hogy a gulyáslevest egyformán kanalazzák olyanok is, akiket a sajtó egymás ádáz ellenségeinek tüntet fel. Ez a bográcsközeliség úgy fest, hogy ezt a társaságot szerfölött nehéz lesz összefogdosni, vagy szétzavarni. Pintér úr, mikor megint belügyminiszter lett, két hétre ígérte a vidéki bűnözés felszámolását. Gazdája a minap már egy órára taksálta a rendőrség beavatkozási képességét. Ez utóbbi sokkal nagyobb marhaság, mint az előbbi.

A másik a rendőrlovakkal kapcsolatos. Gyerekkorom óta imádom a lovakat. Nem állhattam meg, hogy egy lovasjárőr hölgytagjától engedélyt kérjek egy kis állatsimogatásra, arra hivatkozással, hogy ennek gyermekkorban, ill. második gyermekkorban kedvező gyógyhatása lehet. Megengedte. Én meg közben arra gondoltam, amit most megkérdezek.

Pintér úr! Egészen biztos abban hogy a maga rendőrsége valóban a maga rendőrsége marad ha aprítania kell a magyarokat?

'56-ban Piros László kollegája is biztos volt ebben. Ám nem úgy lett.

2011.05.02

Sz. Gy.

 Tisztelt olvasók! A honlap új szolgáltatással bővül. Anonym hozzászólási lehetőséget biztosít. A beírás közvetlenül történik. Regisztráció nem szükséges. A beírt szöveget a program E-mail címemre küldi. Azt módomban áll a cikk alján közzétenni, esetleg észrevételezni. Akik a hozzászólásban mégis feltüntetik nevüket (becenevüket), ill. levélcímüket, egy partnerlistába kerülnek és a továbbiakban megkapják hírleveleimet. Egyetlen kérésem van: szíveskedjenek feltüntetni a cíkk címét (cím-részletét) amihez hozzászólnak.

.