A görög tűz

Napkelte?

TŰZ ! Az emberiség legrégibb, leghűségesebb társa, beh' sokféle arcúlata van. Világít [vezet], melenget [éltet] és éget [pusztít]. A görögök, a drámák "csinálói" és írói, hamar felismerték a tűz eszmei és "gyakorlati" értékét. Képzeletük alkotta meg a legnagyobb ember Prométheusz alakját, mondáját.

A tűz eszméje.

"Prométheusz ... volt a legravaszabb a testvérei közül, és nem tisztelte az isteneket. Prométheuszt és Epimétheuszt bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a földet. Epimétheusz teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert, de olyan sokáig foglalkozott vele, hogy mire elkészült, Epimétheusz az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél. Prométheusznak megesett a szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, ellopja nekik a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen. Felmászott az Olümposzra, és tüzet lopott Héliosz szekeréről, és egy édeskömény-ágban [ami lassan ég] sikerült levinnie a földre.

Hogy [emiatt] bosszút álljon ... Zeusz Prométheuszt azzal büntette, hogy a Kaukázus hegyére vitte, és egy sziklához láncolta, ahol egy ... óriási sas mindennap a máját marcangolta, majd másnap újra visszanőtt ... Prométheuszt a tűz elhozatala ... miatt a civilizáció atyjának (!) tekintették."

[Nem akarok rosszindulatú lenni (vagy annak mutatkozni), de úgy látom, mintha e vászonra álmodott alak inkább árja, mintsem sémi jellegzetességeket mutatna, Hát persze, vélhetőleg egy német festette, valami Heinrich Fueger. Fúj! Mintha Heinrich Himmlert mondanánk. Csak azért említem ezt, mert a továbbiakban jelentése, jelentősége lesz.]      

Tűz a "gyakorlatban".

"A görögtűz eredete az antik Görögországba nyúlik vissza. I. e. 500-ban Thuküdidész már "görögtűzként" nevezi meg ezt a harci eszközt, melynek az egyik legfőbb jellemzője az anyagából adódóan az, hogy vízzel nem lehet eloltani"

Tüz a politikában.

A Prométheusz "legendát" azután az emberiség - ahogy szokta - továbbgondolta és fölöttébb veszélyes "tanokat" formált belőle.

"A drámairodalom két nagy korszakában, a görög és a Shakespeare-drámában a tétlenség két legfőbb jellemzője, hogy egyfelől ideiglenes, másfelől a vonatkozó mitikus világrend (a görög dráma esetében a görög mitológia, Shakespeare művei hátterében pedig a keresztény világlátás, a mitizált történelem vagy a bosszútragédiák mítosza) előírásaival ellentétes. A mítosz ebben a felfogásban egy meghatározott cselekedet (!) végrehajtását rendeli el, amelynek sikerét a fátum biztosítja. A görög mitológia egésze voltaképpen konkrétan körvonalazott cselekedetek sorozata (!).

A görög mitológia alappillére ... az ember–isten–fátum hierachiája. A tragédia e viszonyrendszerből adódó legfontosabb tézisei, alapgondolatai pedig a következők: méden agan [‘semmit sem túlságosan’] meidzó broteiasz
[‘több mint halandó’], gnothi szeautón [‘ismerd meg önmagad’], to pathei mathosz [‘szenvedésből tanulság’], pl. Aiszkhülosz: "Leláncolt Prométheusz."

Tovább már csak röviden. Az emberi mentalitást két osztályba sorolják 1) prometheuszi - gondolkodó, lázadó -
2.) narcisztikus - önimádó, tépelődő, cselekvéstől írtózó.

Aki egyáltalán elér idáig, megfogalmazhatja a "jogos" kérdést, tulajdonképp mi a francokat irsogálok én és egyáltalán hova akarok kilyukadni. Már ott is vagyok, a most színrevitt görög drámánál. E dráma szereplői: a görög nép java, élcsapata: a fiatalság, a diákság (!).

Hogy érthessük nagyszerűségét, hasonlítsuk össze azzal a tragikomédiával, amelyből nálunk jogászbizottsági jelentések lettek, amelyek végülis szerecsenmosdatásba torkollottak. Nálunk a "tűz csiholója", nagy valószínűséggel, a szociálliberális kormányzatot irányító háttérhatalom volt. A "zavargáskeltésnek" többezer éves technikája van. "Magyarul" inkább provokációnak nevezhető, amely a provokátor aljas céljait szolgálja a buta tömeg mozgatása révén. Volt balhé a pesti utcákon is, már hogyne lett volna! A kérdés, kik és miért balhéztak? Itt és most mindjárt egy megkülönböztetést teszek, hogy tisztelegjek azok előtt, akik "igazán...". De a többi?

[Először nem akartam kivételt tenni azokkal, akik l' art - pour 'l art verekednek mindíg és mindenütt, ahol lehet. A "rosszfiúkból" ugyanis kibújt a magyar érzület, a szlovákiai magyarverés kapcsán, és olyan verdiktet hoztak, hogy egyesülnek és együtt [viribus unitis] verik hülyére, aki magyart, magyarsága miatt bánt. Ezzel tulajdonképp az utánozzák, amit etelközi őseik csináltak, akik a bajban abbahagyták egymás gyilkolászását és Árpád hadrendjébe állva ... tudjuk, miket csináltak...]

Marad tehát az a banda, amely parancsra, tervszerüen cselekedett. Ezeket ugyanúgy nem lehet ma már azonosítani, azaz megkülönböztetni a békés, vagy dühös, pesti polgároktól, mint az azonosító jelet nem viselő, szadista, zsoldos-pribékeket a "valódi" rendőröktől. Azt sem tudni, hogy "ezek" mikor, melyik oldalon léptek színre... A kettős szerepjátszás egyáltalán nem kizárt, sőt - történelmi analógiák alapján - nagymértékben valószínüsíthető.

Hogy mi volt a cél? Napvilágos! Olyan - titkos - zsoldosalakulat létrehozása, amely az "alkotmányos" irányító és ellenőrző szervektől teljesen függetlenül, ügyel az Ország "rendjére" és csirájában elfojt minden tevőleges ellenállást. De már ennél is többről van szó. Az elnyomó apparátus "gondolatrendőrséggé" történő átszervezésé
ről. Ezen mesterkedik ma néhány "derék - magyar - jogász". [Őket is méltatom rövidesen...]

Vissza a görög "srácokhoz". Az ő, munkához nem tört, fehér kezükből elröppenő kövek, molotov-koktélok egy kétezer éves kultúra üzenetei, prometheusi üzenetek, elég volt! [Vízzel akart görögtüzet oltani az a barom, aki a "geller" teóriát kitalálta. Mi ugyanis a büntetőjogi megitélése annak a seggfej pribéknek, aki lőtt? Az nem vitás, hogy éles lőszerrel, tömegre lőtt. [A tömeg egyébként nem ember, a Vasprefektus és Bencefőkapitány úr szerint sem az.] A büntetőjogba még nem vezették be az "aki" mellett az "ami" fogalmát. Meglesz rövidesen ez is, ugye legifj. Dr. Bárándy ügyvéd úr? Mindenesetre aki "igy" lő, szándékos emberölést követ el. Ha ezt egyenes szándékkel [dolus directus] tette tíz - tizenöt, ha eshetőleges szándékkal [dolus eventualis] tette öt - tíz év lehet a taksa. Mi a különbség - politikailag? Semmi!

És most a legfontosabbról: a harcosok hátországáról! Ahogy kivülről, ill. távolból, megitélhető: a gyerekek mögött az Ország. Ha a harc elbukik, úgy történik majd, mint az antik görög drámákban. A "vesztesek" hősökké, mi több, jelképekké [!!!] magasztosulnak, miként azzá lett Prometheusz is. Itt megint váltok. A görög drámát [tragédiát (?)] hadd írják a görögök.

Én meg hagy filozofáljak kissé az események kapcsán. Furcsa, hogy a görögországi utcákon és tereken imbolygó lángok nem zavarják, ellenkezőleg segítik (!) a tisztánlátást a Világ és Magyarország dolgaiban. [Ezt szimbolizálja a comment elején a kép-kompozició.]

Nálunk az egyetemisták egy óráig sem tarthatnának ki. Hol van nálunk pl. olyan rektor, aki az egyetemi campus menedéket biztositó falai közé [azylum] bocsájtaná a "lázadókat"? Nem! Mi a "dolchtstoss", a harcosokat hátbadöfő társadalom [bagázs] vagyunk! Harcra ezért még csak nem is gondolhatunk. Vagy mégis? Hát' éppen volna megoldás. A társadalom bizonyos elemeinek "eliminálása". Értse mindenki úgy ahogy akarja, mire gondolok. Azt viszont készséggel elárulom kikre gondolok. Kinlódom azzal, hogy valami használható gyüjtőfogalmat találjak számukra. Egyelőre, jobb hijján, "joviális értelmiségnek" titulálom ezt a kártékony elemet és - nevek helyett - viselkedésmódokat írok le, amiből mindenki ráísmer azokra, akiket a titulus illet.

[A Krausz Tamás által nemrég fényesre nyalt Lenin elvtárs rothadt kispolgároknak, versus "intellektuelleknek", nevezte ezt az emberfajtát. Ugyanígy vélekedett, ill. nyilatkozott róluk Hitler is. Már írtam róla korábban, ha valaki külön - külön összeírja Lenin és Hitler "aposztrofálásait", majd összekeveri azokat, később nem tudja szétválogatni...]

Nos az én "archetipusom" valahogy így néz ki. [A kép esetleges hasonlósága létező személyhez csalfa látszat csupán.] Lássuk tehát a stigmákat.

Derű ["keep smiling"]. A dolgok jól mennek.
Mértéktartás, minden körülmények között. A világon nem történnek olyan dolgok, amelyek miatt egy mérsékelt megengedhetné magának, hogy felháborodjon és akár erős kifejezésekre ragadtassa magát.
Igényes témaválogatás. Nem lehet említésre méltó olyan tény, ami megkérdőjelezhetné a liberális értékrend tökéletes voltát.
Sokoldaluság. A világon oly sok érdekes dolog van, amivel, pl. a televízióban, le lehet kötni a közönség figyelmét [kurvák, stricik (pardon, művészek), melegek, perverzek, stb.], hogy vétek lenne az éhező Afrikával és az éhező magyarokkal, stb. huzamosabban foglalkozni [uncsi].
Nevettetés. Ez a réteg az egész világot egy nagy "Heti Hetesnek" képzeli, ahol megröhögteti a jónépet és felszedi a szupergázsit. Aki röhög képtelen az elvont gondolkodásra.
Karizma. A képességeket, amiket isten adott, könnyű kamatoztatni. A gazdagok oldalán kell állni, a szegényekkel szemben,- a mérsékeltek oldalára kell állni a lázongókkal, a populistákkal szemben. Ezek a mi primadonnáink, építészek, szobrászok, sebészek, stb.
Tudás. Könnyű ezt is kamatoztatni, csak jót, s' jól kell tudni, pl. a magyarok finnugor származásáról.
Szolidaritás, a zsidóság [máig tartó] golgotajárása kapcsán.
Harcos kiállás, a világot fenyegető egyetlen veszély, az antiszemitizmus, ellen.
Öntudat, jóleső elkönyvelése annak, hogy mértékadók, euro-szalonképesek vagyunk.
Vallásosság, újra sikk! Így lesz a hittagadó reformátusból a pápa édesgyermeke, kitüntetettje. Így követheti egymást három hercegprímás - ugyanabból az "eresztésből".
Liberális értékrend. [Egyik jeles harcosa támogatás átcsoportosítást javasolt az '56-osok rovására, a melegek javára.]
Szalon baloldaliság. Az egykori gyilkos baloldal képviselői, azok utódai, ill. az újbaloldaliak szervezkedése egy új kommünre, ha a szükség úgy hozza. [Egy "liberális" főpolgármester jelentette ki, hogy a kommunista ellenesség már nem időszerű.]

Ez a "komprádor értelmiség" elnagyolt arcképvázlata. De, tudják mit, ezt a szindrómát Váczi Mihály, a József Attilához hasonlóan mostoha sorsú költő, plasztikusabban leírta, mint bárki más képes lehetne. Ideillesztem. [Megint, már egyszer megtettem. "Érdekességként" említem, Váczi Mihály alábbi versét "alig" lehet az Interneten megtalálni. Hosszas keresgélés után egyetlen linket találtam, a sajátomat. Én viszont annakidején a "Százhuszat verő szív" c. verseskötetből másoltam ki. Hiába! Nekünk a petrigyörgyök kellenek...]

Sziámi ikrek

De jó tinéktek,

iker-testvérek,

szívvel-lélekkel összenőve éltek,

két világ csecsét szopva.

Ha itt apad a tejecske,

bőven buzog amott.

Nekem ott nem volt rokonom.
Magányosan, szegényen kódorogtam.
Nagybácsim nem kalandor Floridában,
Arizonában nem ügynök a sógor.
Még csak egy disszidens barátom

se létezik. - Milyen vidéki is vagyok!

Az én rokonaim

legtávolabb csak Kótajig jutottak.

Pedig bizony derekasan igyekeztek az ősök.

A két nagyapám is tudta a dolgát,

más fajtájáért tudni kell: -időben

elkotródni innen Amerikába.

Ott döglött meg az egyik, összetörve.

A másik

köhögve hazajött háromszor is, soványan.
Apám már Doberdóig eljutott, de kilenc testvér hazavárta.

Reménytelen rokonság, tehetelen

és mafla nép vagyunk mi. Ötvenhatban

az albérleti lakás romjain

csak álldogáltunk. Üvegek csörögtek,

fütyölt a szél, a lépcsőkön aludtunk,

s mi gyáva népség vitatkoztunk sírva

a felakasztott igazságokon.

Nem volt senki s űrű rokonságból

ki Svájcba, Svédországba futott volna,

vagy más ily megváltó hazába s mostan

lenne ott kinn pártfogóm és itthon

fizetett érdemem, amit

körülhízeleg a finom hatóság.

Hát hogyne! Hiszen mit ér az ilyen,

akineki itt van mindene: - szive,

lakása, temetője, kis motyója,

ide köti e földhöz minden úgyis:

- sorsát könyörgőn ölelő szerelme,

emlékek, sovány rokonok, beteg

öreg szülők és megyényi rokonság.

Ó, mit ér az ilyen, akit senki se csábít

onnan kintről, akinek testvér, sógor

nem ír hetenkint az új házhelyekről,

nem küldenek fényképet a legújabb

típusú kocsiról, a nyaralóról,

nem jön ajándék, IKKA csomag, dollár,

akit nem szervez ügynökének

a kávécsomag, angol szövetek,

s az előbb utóbb becsempészett Peugeot.

Ha nem kisérti semmi

- mit ér az a hűség?

Ám az a hűség drága,

amit naponta megkerítenek,

- e szétvezett lábú hazafiság,

melynek szemérme minenfelé kitárva

várja az érdek párzó gyönyörét,

s fizetteti magát két helyen si:

- itt, hogy hű marad,

ott meg - hogy egyszer áruló lesz.

A szája itt susog és igérget,

de ösztöne szétnyílva oda sugárzik,

hogy onnan-áldott terhét megfoganja.

Az a hűség! amit a nemzetközi tőke

pornográf testhelyzetei ellen

hazai udvarlással kell megóvni,

mint féltékeny férj óvja hitvesét;

- a hűség, amit a tőzsdéken jegyeznek,

s értékét devizában mérik.

A sziámi ikrek hűsége drága:

azt, aki itthon él: fizetik - el ne menjen,

s úgy fizetünk, hogy szédüljön a pár kinn;

ezt úgy tartjuk el itthon,

hogy az kinn lelkes ügynökünk legyen.

Az iker párt meg kinn udvarolják,

- hogyne! hiszen kéretlen agitátor,

dicsekvő ajándékai meg pontos pokolgépek.

Így aztán ők a két rendszer harcában

békésen kuncogva egymás mellett élnek,

világszervezetek védelme alatt.

De csendesedjünk el - fontoljuk meg, valóban,

hisz nincs is igazunk, - a mi hűségünk

csupán a sárbaragadt sors determinációja,

kényszerű vállalás csak e hazafiság,

mi nem választottuk e társadalmat,

mert mi vagyunk az - s nem választhatunk,

minket messzirtől hozott e mély folyó!

Nem értük el a tudatosság oly fokát,

hol a haza s a közösség roppant

szellemi megfontolás, az értelem spekulációja,

s az érdek lázadása a legszebb ösztön ellen.

Hát bocsánat tőletek

ikertestvérek,

kik szívvel-lélekkel összenőve éltek

két világ csecsét szopva.

Ha itt apad a tejecske,

bőven buzog amott.

Nekem ott nem volt rokonom.

Magányosan, szegényen kódorogtam.

Nagybácsim nem kalandor Floridában,

Arizonában nem ügynök a sógor.

Azt hiszem, az "ábra" teljesen világos. Ez a "Kiáltvány a magyarokhoz" sohasem volt olyan időszerü mint napjainkban. Igen! A "sziámi ikrek". Ez a fogalom azóta új tartalmat nyert, kialakult és megkapaszkodott rajtunk az a réteg, amelynek lojalitása kifelé mutat. Ez a réteg az amelyen keresztül a nemzettest folyamatosan fertőződik. Ez a réteg pusztítja el a Nemzet immunrendszerét. "Róluk" van szó...

Óh boldog Görögország! Van néktek fogalmatok arról, milyen jó hozzátok a gondviselés, hogy meghagyta nálatok a legfontosabb kincset: a nemzeti érzést? Hozzánk nem ilyen kegyes a Teremtő. Nem vagyunk "választott" népe. Nekünk már csak a dac maradt. Azokhoz fordulnék, akikben ez az érzés még lakozik: egyetlen érdem a TETT (!) csapatban, ahogy Árpád népe tette.

2008.12.14

Sz. Gy.