Rendhagyó [retro] kommentár!

A dupla ünnepek aggkorban is hasznosak. Ilyen a Húsvét is. Locsolkodni  egy ideje nem járok már. A fölös energiák hasznosítása azonban  soha  sem fölösleges. Rámoltam hát a garázsban és a pincében, meg a  számítógépem lomtárában és lám találtam is valamit, a többi kacat között.

Az alábbi cikket
2004.04.18-án írtam és fogalmam sincs, miért nem tettem  föl az Internetre... Jól megnéztem, időszerű e. Azt hiszem, igen. Persze  hinni  és tévedni emberi dolog.

 Amúgy többször megyült a bajom a cikkben szerepeltetett trióval.  Érdekesség, hogy honlapomon az első írás épp
Körösi Imréről  szól,  2000.06.05-i (!) keltezéssel. Hát' jól meghálálta később a szolidaritást.

Pedig megénekeltem a lakásmaffiával kapcsolatos
kalandját is [2003.11.08].

Aztán egy affér kapcsán, amelybe Dr. Tímár Györggyel gabalyodtam, Körösi a Magyar Világban [2006.05.27] majomnak nevezett. [A cikk Paulus álnéven íródott, amelyet tudvalevőleg Lakatos szokott használni. A tárgyaláson viszont, amelyről a cikk "tudósít" csak Körösi Imre volt jelen. A kéz tehát Ézsaué, a hang pedig Jákobé.] Erre honlapomon válaszoltam, de nem kértem bírósági elégtételt ellene. [Apám mind ig óvott az ilyesmitől, mondván: ne rugj a szarba fiam, mert annak nem fáj, a cipőd viszont szaros lesz.]

Aztán egy internetes incidens kapcsán Rozgics Mária "leleplezett" [2006.09.02], mint szolnoki "vérfőügyészt" aki huszonöt esztendeig szolgálta a kommunista rezsimet. [Remélem azóta már nem delirizál.] Erre is csak a honlapon válaszoltam.

A cikket a dátumokból kitűnően olyan időben írtam, amikor még nem tudtam, hogy Kőrösi és Rozgics belém fognak talpalni, és akkor sem jutott eszembe mikor már belém talpaltak.

Most, hogy rátaláltam, már nem az indulat vezet, hanem annak belátása, hogy az írás nem veszítette időszerűségét, mert az abban leírt magatartás ma is tipikus.  

 

Egy furcsa pár, a háziasszony, meg egy Lap.

Varázslás szóban, írásban. 

            

              Mottó:
              „Szarvánál ragadd meg a bikát,
              szavánál fogd a szónokot,
              írásával szembesítsd az írót!
 
              [Saját alkalmi aforizmák.] 
                           

 

 

Bizony itt és most Körösi Imréről Lakatos Pálról Rozgics Máriáról, meg a
„Magyar Világról” lesz szó. Írásra a velük kapcsolatos ibrányi élményeim késztetnek. [Ibrány Szabolcs Szatmár Bereg megyében található és arról nevezetes, hogy itt született
Berecz János író, politikus, stb.]
 

Az április eleji ibrányi rendezvényt, amely a Kulcsár étteremben került színre, műfajilag azóta sem tudom meghatározni. E feladatot tehát az olvasóra hárítom, feltéve hogy lesz türelme végigolvasni, amit írok.

Az említett urak és a hölgy középen, az elnökségi asztal mellett, foglaltak helyet. [Ott ült volna
Usztics Mátyás magor - színművész is, ha eljött volna. Távolmaradását nem mentette ki.] 

Kezdés előtt Lakatos Pál ődöngött kissé a teremben, kezében mintegy véletlenül, „A patkány forradalmárok unokái” című legújabb művének néhány nyomdameleg  példányával. Nyomban vettem én is egyet, kétezer-kétszázért. [Bölcs előrelátásra vall, hogy e műveletre nem a rendezvény végén került sor, mert akkorra már, elszál lingózás folytán, jelentősen megcsappant a potenciális vevőkör.] Azután kezdetét vette az előadás. Lusta voltam a hallottakat rögzíteni, holott vittem magnót. Bánom már, de hát késő bánat: eb gondolat. Mindegy! Elég sokan hallottuk, amit hallottunk, így papírra vethetem benyomásaimat, mert vannak tanúim.

Az egész úgy zajlott, ahogy a szerzőpáros könyveiben olvasható: Lakatos feladja a labdát, Körösi pedig lecsapja. De hogyan? És miért? 

A mondóka a közállapotok, való világ ostorozása volt Savonarola stílusában. [Girolamo Savonarola középkori olasz szerzetes az Egyház romlottságáról prédikált. Persze megégették…   

Fogadni mernék, nem csak amiatt szenvedett máglyahalált, amit mondott, hanem azért is ahogy mondta és hogy mindig mondta. Hallgatva Körösit kezdtem megérteni a Szent Inkvizíció dön
tését […] Hogy Körösi Imre „szent őrjöngése” milyen hatással van a hallgatóságára, előbb egy példával szemléltetném.

Egy Moszkva – leningrádi békevonatozás során, négyórás kötelező kulturális program keretében, végigrángatták csoportomat az Ermitázson. Csupa szem és fül voltunk – eleinte. Azután kulturális ingerfelvevő képességünkön túlcsordult a sok látnivaló és a sok duma. A vége az lett, hogy amikor egyik fáradhatatlan útitársunk egy sarokból kiabálni kezdett: „gyerekek, egy Leonardo [!]” a közhangulat ellene fordult. Ezt egy másik útitárs ekként fejezte ki: „ragadj rá és kuss legyen, hülye”. 

Már régóta gondolkodom a „Körösi jelenségen” de gondolataim csak az ibrányi megvilágosulás után kezdtek bizonyos kérdések körül kristályosodni. 

A dobhártya rezgető, végeláthatatlannak ígérkező szózuhatagból két furcsaság tünt fel utólag; egy harmadikra pedig más hívta fel a figyelmemet.
 
1.) Ha már az EU-ban leszünk, nem lehet majd ilyen pimaszul lopni.  
2.) A nemzet kirablásának dokumentumai mind megvannak, jó helyen vannak. Könnyű lesz a      vagyont és a felelősöket megtalálni.
             
3.) A dolgok rövid időn belül, kedvező irányban, biztosan megváltoznak. 

Na már most! Ha már most minden ilyen simának ígérkezik, akkor Körösiéknek miért kell könyveket írni, és azokkal házalni?

Ha csak "megélhetési honmentésről" van szó, úgy az egész akár magánügy is lehetne, hiszen e rendezvényekre elmenni, a szerzőket hallgatni, és tőlük könyvet venni nem kötelező. Aki pedig mindezt önként megteszi, magára vessen.  A dolog azonban sajnos nem ilyen egyszerű az alábbi furcsaságok miatt.

A bűn ostorozása terén a szerzőpáros könyvei, szónoklatai mára magyar „nemzeti szabvánnyá” váltak és szinte hézagmentesen lefedik az ócsárlást, mint "irodalmi" műfajt.

E szabvány-tulajdonlás a szerzőknek többirányú védettséget eredményez. A terület védelmét, minden „jogosulatlan behatoló” ellenében és egyfajta védettséget a kimondott ill. leírt szavak polgári jogi és büntetőjogi következményei vonatkozásában. Mindezt annak ellenére, hogy a többmázsás vádaskodás mellett bizonyítékokra a leghalványabb utalás sem történik. Az a szokványos felvezetés, hogy "egy tábornok mondta” nem tekinthető bizonyítéknak. Persze köztudott tényekre is történik hivatkozás, de ezek megismeréséhez olcsóbb forrás lenne pl. egy napilap.

Bárki meggyőződhetik Körösi Imre „illetékes elvtársi” magatartásáról, aki előtte szóbahoz bármiféle visszaélést. Nem fog felvetésére választ kapni. Viszont Körösi fogja fejbe verni néhány még súlyosabb esettel...

Ibrányra visszatérve. Egy látszólag magyarázhatatlan ellentmondást fedeztem fel Lörösi Imre írói és szónok ráhatási módszerei között. A könyvben, több hasonló kitétel mellett, a következők olvashatók. 

„Kedves jó gazdatársam … Ne kössétek fel magatokat, hanem álljunk össze sokan, és ne félpályás útlezárást csináljunk, hogy csak integessünk a közönségnek, hanem teljeset. Zárjuk először körbe a repteret, ne engedjük ki a tolvajokat a hazánkból!” [Lakatos Pál: Patkányforradalmárok… 293.old. Idézet Körösi Imrétől.] 

A szóban hangoztatott: „minden rövidesen megoldódik” és a könyvben többes szám első személyben írt, közvetlen cselekvésre lázító felhívás, között összeegyez tethetetlen és mindenekfelett érthetetlen ellentmondás feszül. [Igaz Csurka is hetenként szólítja fel a nemzetet a Kormány erőszakos megdöntésére - ugyanígy következmények nélkűl.]

Ez a radikalizmus nyomban látszólagossá válik, ha az írott szöveget figyelmesebben olvassuk. Az idézett szöveg ugyanis képzavart tükröz, de kifejezett hülyeség nek is mi
nősíthető. 

Ha és amennyiben a tolvajok csoportosan, repülőgéppel akarnának menekülni [de nem akarnak, mert itt senki sem bántja őket], a repülőtér körbezárása a tolvajok menekülését segítené elő, hisz gátolna másokat abban, hogy a repülőtérre behatolva, a kifutópályákat keresztben lezárva tényleg megakadályozzák a tolvaj-charter járat felszállását. 

Ekkora hibát nem véthet olyan ember, aki másfél évtizede szónokol, és évtizede írogat, élethivatásszerűen, kivéve ha önmagán és szerzőtársán kivűl másokat néz hülyének. Mentalaitását ismerve ez is lehetséges.

Ami Körösi Imre szavainak és tetteinek viszonyát illeti példákra lehet hivatkozni.

A MAFOM elnöke szerint a közelmúlt gazda-akcióiban Körösi semmiféle szerepet nem játszott. Ergo: nem is kockáztatott.

Amikor lakásából gyermekestől – feleségestől kivetették, [volt] barátai csak annyit kérdeztek [az elégséges túlerő biztosítása végett], „aztán hányan vannak a cigányok”? Erre Körösi azt válaszolta, hogy a „törvényes utat” választja. A megengedett [!] birtokvédelem „erőszakához”nem folyamodik.

 Hőseink magviselete kapcsán levonható lehetséges következtetések az alábbiak.

Már az ókori despoták is rájöttek, hogy az uralmuk keltette feszültségek levezetése néha mel
lőzhetetlen. Ennek többféle klasszikus módszere van. Ilyenek a nevettetés [udvari bolond], az agresszivitás „átirányítása” [cirkuszi játékok], végül,
  pszichés fárasztás által, közömbösség előidézése. 

Gondoljunk csak bele! A tömegben oldott egyén dobhártyáira és agyának inger-befogadó zónáira erős impulzusok záporoznak, órákon keresztül. És amikorra a hallgató elfárad az ember tragédiájának hallgatása közben, egyszer csak megváltozik az Úr hangja. 

„Mondottam ember: ne küzdj, de bízva bízzál., mert megvannak a papírok és minden megoldódik magától. Menjetek békével a vacsora mellé, sör mellé, a tévé elé, az asszony fölé, stb.” 

Ez más szóval kifejezve: agymosás! Körösi – Lakatos urak! Titkuk nem titok többé! 

E tétel igazsága, már inkább Körösire Rozgicsra és a Lapra kihegyezve, az alábbiakból is következik. 

A Magyar Világ szlogenje, hogy „Amire Ön csak gondolni mer, azt a Magyar Világ meg is írja!" No nem egészen Rozgics Mária, nem egészen! Erről személyes tapasztalást is szereztem. 2003.október 22-án Debrecenben egy előadást tartottam „Harmadik út – harmadik erő” címmel. A „nemzeti sajtó” képviseletében megjelent Rozgics Mária is. Az előadás nem volt rövid. Ezért csak utaltam arra, hogy magát a kérdést egy húszoldalas tanulmány tárgyalja. Ennek egy példányát átadtam Rozgics Máriának is. 

Mit tetszenek gondolni, mit „hozott” le a Magyar Világ mondókámból? Egy szót sem! A lapban egyébként jobbára Körösi Imre magvas gondo latai olvashatók többlepedőnyi lapteret kisajátítva. 

Könnyen lehet, hogy amit mondtam és írtam annyira színvonaltalan, hogy semmi sem volt belőlük közölhető. 

Van viszont egy sokkal furcsább furcsaság is a Magyar Világ elhallgatási politikáját illetően. 

A Magyar Világ „jóvoltából” sem vált köztudottá, hogy létrejött egy nemzeti szerveződés az Országos Nemzeti Bizottmány, amely március 15-én a Szegedi Dómba összehívta az Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállító Nemzetgyűlést. A Nemzetgyűlés április 17-én a Ceglédi Református Nagytemplomban tartotta második ülését.

Lehet, hogy a Lap számára ez nem hír. Dehát Körösi Imrét beválasztották mind a Bizott mányba, mind a Nemzetgyűlésbe. Távolmaradt azonban úgy a szegedi, mind a ceglédi ülés
ről. Távollétét nem mentette ki. Az utóbbi helyen az ülés folytatásaként „Harmadik Erő” cím mel megrendezésre kerülő Nemzeti Fórumra
előadóként külön meghívást is kapott. Erre sem jött el. Távollétét ugyancsak nem mentette ki. [Igaz ott nem volt könyvárusítás.] A nevelet lenségnek és a hányivetiségnek ez a mértéke, véleményem szerint, átlép mindenféle tűrés határt.

Ez az ön „cselekvő hazafisága” kedves Körösi Imre! Sebaj! A Cegléden elfogadott Házsza bály előírást tartalmaz az ilyen esetekre is. 

Ami mármost Körösi Imre úgyszólván személyes szócsövét a „Magyar Világot” illeti, része sévé vált annak a dicstelen elhallgatási kampánynak amit a liberális, a baloldali és az ál-jobb oldali sajtó folytat az ilyen kezdeményezésekkel szemben. Ez nemcsak a Körösi Imre fejére hull. Ezért a Főszerkesztő a felelős, akit korábban sokan tiszteltünk. Így most csupán két havi lap: a Leleplező és a Hápogó Kacsa tájékoztatnak a Bizottmányról.

A Magyar Világ szempontjából, a jelek szerint, annak sincs hírértéke, hogy a Bizottmány együttműködési megállapodást kötött a Magyar Nemzeti Szövetséggel és ennek támogató szervezeteivel. Eredményesnek látszó tárgyalásokat folytat a JOBBIK-kal is. Ennek képvise
lője időt szakított arra, hogy a Ceglédi Nagytemplomban megjelenjék. 

 És hogy kinek - minek van a Magyar Világnál hírértéke? Hát Mádl elnök úrnak! 

A Magyar Világ 2004.04.15-i száma címlapon hozza a Magyar Polgármesterek Világtalál kozójának képét és híreit. Elég csak a képaláírást idézni: Megható (!) pillanat: az elnökség a Himnuszt énekli.”  Hát nem mondom, tényleg megható, ahogy Mádl és Lamperth Mónika emeszpés belügyminiszter együtt kántálnak. 

És mondja Rozgics Mária? Körösi Imre is elérzékenyült, amikor e lapszám kefelevonatát a reggeli kávé mellé szervírozta számára? 

És nem említette Körösi, hogy: 

Mádl Ferenc 1961-64-ben a Strasbourgi Nemzetközi összehasonlító Jogtudományok egyete mén tanult és szerzett diplomát…  Az MTA levelező tagja lett 1987-ben, rendes tagja 1993-ban. 1984-90-ben a Tudományos Minősítő Bizottság titkára. 1982-től Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Akadémián tanul a Harvard Egyetemen. 1992-től a Londoni Európai Akadémia, az Salzburgi Európai Tudományok Akadémiája, A Párizsi Összehasonlitó Jogi Akadémia Tagja.  1989-től a Washingtoni székhelyű, az államok és külföldi beruházók közötti jogvitákban döntő, Nemzetközi Választott Bíróság bírája  1990-91-ben az Állami Vagyonügynökség igazgató tanácsának elnöke. [Ezidőtájt nem volt rablóprivatizáció - Körösi úr?]

Továbbá, akadémiai dijas 1968, Széchenyi díjas 1999, Francia Becsületrend lovagja 1999. - 1956-1970. között az MTA Hivatala állam és jogtudományi. referense, osztályvezető. - 1960-67-ben az MTA Állam és Jogtudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1971-től ELTE nemzetközi magánjogi tanszékén docens, 1973-tól egyetemi tanár, 1985-től tanszékvezető. 1988-tól az ELTE Európai Dokumentációs Kutató Központ elnöke.

Vendégprofesszor 1967, 1979-ben a Kaliforniai Egyetemen 1990 - 94-ben a Kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke. 2000. aug. 4-től a Magyar Köztársaság elnöke.

Tudományos kutatási területei. Polgári jog, nemzetközi gazdasági jog, európai jog, nemzetközi magánjog, nemzetközi összehasonlító jog, A deliktuális [büntetőjogi] felelős ség jogi rendje, keleti és nyugati jogok tudományos összehason lítása, európai integrá ció kérdései, nemzetközi gazdasági kapcsolatok elmélete, európai csatlakozásjogi keretfeltételei, az európai - magyar jogharmonizáció kérdései. 

Kedves Körösi Imre! Épp Ön ne tudná, hogy ez az egész életpálya: a szocialista, majd a kapitalista nomenklatúrához tartozás egyértelmű bizonyítéka. Személyes elkötelezettség az Ország Európa felé történő kiajánlásához! 

Hát csak hatódjanak meg önök ketten - együtt! Én is kettőt tehetek. Nem olvasom többé a „Magyar Világot” és javaslatba hozom, hogy a Nemzetgyűlésből, méltatlanság okából, tegyék ki a Körösi úr szűrét. 

Azazhogy tehetek egyebet is: magam is belelapozok néhány dossziéba, összecsipegetek
egyet mást "barátaim" körében, majd elkezdek fröcsögni magam is. Nos, ezt csak tréfának
szántam. Nekem nem
kenyerem az ilyesmi.

* * * 

E levelet nem küldöm meg azoknak, akikről szól, kettős megfontolásból. Egy kirekesztő újság és kirekesztő főszerkesztője nem tarthatnak igényt tájékoztatásra. 

Ami Körösi Imrét illeti. 

Aki legújabb kori "politikai tevékenységemet" ismeri tanúsíthatja, hogy ha nem is a máso dik, de harmadik kérdésem beszélgető partneremhez mindíg az: van e E-mail címe? Ezt a kérdést Körösi Imrének többször is feltettem. Mindig kitért. Majd mikor Debrecenben is könyvankétot tartottak Lakatos úrral ketten, megvettem akkori legfrissebb könyvét. Mit gondolnak mi tűnt fel legelőbb? A Szerző E-mail címe a belső előlapon…

Egyelőre ennyit. Nem kizárt, hogy folytatom. 

Debrecen, 2004.04.18

                                                                                                                                     Szeszák Gyula.

Persze nem folytattam... Gyakran igérek ilyet, aztán megfeledkezem róla. Ez lett volna a sorsa ennek a karcolatnak is. De jött a nagytakarítás! Most persze elefántnak érzem magam, aki nem felejt...

2011.04.25

Sz. Gy.
 

Tisztelt olvasók! A honlap új szolgáltatással bővül. Anonym hozzászólási lehetőséget biztosít. A beírás közvetlenül történik. Regisztráció nem szükséges. A beírt szöveget a program E-mail címemre küldi. Azt módomban áll a cikk alján közzétenni, esetleg észrevételezni. Akik a hozzászólásban mégis feltüntetik nevüket (becenevüket), ill. levélcímüket, egy partnerlistába kerülnek és a továbbiakban megkapják hírleveleimet. Egyetlen kérésem van: szíveskedjenek feltüntetni a cíkk címét (cím-részletét) amihez hozzászólnak.

Dátum

Becenév

Hozzászólás