Ha ezt Falk Miksa megérhette volna.
Árpádsávosok a Nemzetbiztonsági Hivatal előtt.

A Falk Miksa utca a Lipótváros északi fertályán terűl el. Kiemelt övezet. Erről árulkodik a kutyaszarral lefedettség átlagosnál csekély mértéke. Idézzük a hely szellemét!

A névadó †Falk Miksa [Pest, 1828. okt. 7. - Bp., 1908. szept. 10.]: publicista, politikus, az MTA tagja [1861]. Elszegényedett kereskedőcsalád gyermeke. Már 15 éves korától [!] fogva cikkeket írt a pesti német lapokba. 1847-ben Pesten letette a bölcsészdoktori szigorlatot. Utána műegyetemi tanulmányokat folytatott Bécsben. 1848-ban hazatért s az Ungar c. lapnál dolgozott, de még ez évben ismét Bécsbe ment, előbb az Oesterreichische Zeitung, majd annak betiltása után a Wanderer c. lap munkatársa. Emellett a m. lapokban, főleg Pesti Naplóban jelentek meg cikkei, szellemes, a sorok között elrejtett, az abszolutizmus szellemét bíráló célzásokkal. Ugyanakkor azonban névtelenül a bécsi politikát támogató konzervatív cikkéket közölt a hivatalos Budapesti Hírlapban. 1850-60 között a Döblingben élő Széchenyi szűkebb köréhez tartozott. Cikkeivel elősegítette a kiegyezés létrejöttét. A kiegyezés után, 1867-ben hazatért és a Pester Lloyd főszerk.-je lett, a Politikai Hetilapnak is munkatársa (Eötvös lapja, 1865-66). 1875-tő1 Deák-, ill. szabadelvű párti képviselő volt. A párt 1905-i bukása után visszavonult a közélettől. Cikkeiben sokat foglalkozott nemzetközi kérdésekkel is. - F. m. Széchenyi István gróf kora (Pest, 1868); Erzsébet királynéról (Bp.; 1898); Kor- és jellemrajzok (Bp., 1902). - Irod. Gaál Jenő: F. M. (MTA Emlékbeszédek, XIV. Bp., 1909.); Angyal Dávid bevezetése F. M. és Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése (Bp., 1925) c. kiadványhoz. [Forrás: Életrajzi lexikon.]

Óh te ungar, hazánk fia! De jól éreznéd magad Demszky - Budapesten! Vagy mégsem? Martens bakancsok csattognak a Lipótváros kövezetén. Harsog a nyilas induló [light szöveggel]. A Nemzetbiztonsági Hivatal előtt fekete egyenruhások, árpádsávos karszalaggal. Nyilaskeresztesek? Óh nem! A szalagon "R" betű. Rendezők, rendfenn tartók - pártszolgálatosok.

Hogyan "süllyedhettünk" idáig? Helyesebben, ti hogy sülyedhettetek idáig [?]: tizenötéves író zsenik, kétnyelvű, kétlelkű liberálisok, burzsoák - proletárok, szadista lenin-fiúk, széplelkű költők, körömtépők, demokraták, maoisták, szabad kőmüvesek, félnótások, hetihetesek, tüskés Fridik! 

A helyzet magyarázata egyszerű! Az ősi föld van veszélyben! Azért harsan az "ébredj magyar"! Nemrég idéztem Sinka Istvánt. Most és itt újra megteszem. [Ismétlés a tudás atyja.]

Jókai Mór: "A magyar nemzet története regényes rajzokban. - Buda visszavívása."

"
Nemsokára minden oldalról hangzik a „victoria!” kiáltás, a bécsi kapunál betör a hadoszlop, s rettentő bosszút áll elesett tábornokáért, Spinoláért; a janicsárok közül egy sem kap kegyelmet. A várparancsnok, az ősz Abdurrahman, ötven vitézével a házába menekül, s mikor már veszve van a vár és város, veszve minden bástya, minden torony, ő még védi az utolsó házat. Mellette egyenként hullanak el vitézei, utoljára ő maga is elesik: s ezzel Buda vára 145 esztendei török uralom után ismét Magyarország fővárosává lesz: s büszkén hangzik fel a Te Deum laudamus s a Dunába fojtott zsidók halálordítása."

A Duna! Már akkor is a Duna! Hogy jön össze a Te Deum és e középkori endlösung?

Erről meg Jókai nem ír. Óh nagy mesélő, lyuk támadt a tán' a tudományodban? Épp ennél a témánál? Miért nem hullajtottál néhány könycseppet, vagy legalább egy tinta-pacát az ártatlanokért?

Vagy valamiben netán nem voltak ártatlanok? Hát! Egyet mást rebesgetnek a krónikák. Az "természetes" volt, hogy a gyöztes törökök elragadták a magyar lányokat, asszonyokat és kedvöket lelték bennük. Vagy eladták őket tüstént, esetleg "'utána".

Dehát a megszállás 150 évig tartott. Kialakultak az árú és pénzviszonyok. És mi volt kelendőbb árú, mint a serdülő magyar lányka. [Most is a magyar női hús a legkelendőbb árúk egyike a "művelt" Nyugat szex rabszolgapiacain.] Nos a jelek szerint ehhez a törököknek hosszú távon nem füllött a foguk, vagy egyszerűen csak erőt vett rajtuk a keleti lustaság. [A rabszolgavadászat ízzadtságos munka. Sokat olvastunk erről az amerikai indiánok kiirtása és a "fekete elefántcsont" export - import ügyletek kapcsán. Megjegyzendő, ebből az Anyaszentegyház is kivette a részét derekasan.] Ezt a kereskedelmi ágazatot a pletykák szerint a törökök bérbeadták a budai "honpolgárok" azon csoportjának, amelyet - hasznáért - egyedűl megtűrtek maguk mellett. Ezután, rebesgetik a krónikák, a turbános török martalócok helyett a jámbor kaftános kereskedők végezték az árú beszerzésének, tárolásának, szállításának, értékesítésének fáradtságos, felelősségteljes munkáját. Majd a profit egy részét leszámolták a basák markába. Ők látták el természetesen friss árúval a hódoltsági háremeket is. Így nézett ki tehát Gül Baba rózsakertje - mögött a hátsó [gazdasági] udvar.

Itt és most lépjünk ki a történelemből. De mielőtt ezt megtennénk, gondolkodjunk el azon, ismételte e önmagát a történelem azóta? Levont e a történtekből valaki valamilyen tanúlságot? Asszociál e valamit valakiben ha felzendűl a Te Deum? Mi a déli harangszó hallatán legalább tudjuk, a harang a nándorfehérvári diadalról szól.

De térjünk vissza a Falk Miksa utcába. Ez a tüntetés, nem sokban különbözött, amúgy, a többi hasonlótól. Voltak szavalatok, szónoklatok és lett volna petíció átadás is. De nem lett, mert a rácsok és rendőrök által védett, kivűről fényesen kivilágított székház belűl látszólag teljesen üres volt. Igy a petíció felolvasására kerűlt sor. A petíció a Vér és Becsület Egyesűlet azon jámbor óhaját fejezi ki, hogy a szolgálat ne a haza barátait, hanem ellenségeit figyelje, provokálja és üldözze. Mindez evidens lenne, ha az volna...

Egy békéscsabai szónok masszív beszervezési kirérletekről számolt be, ami nem Horváth József idején, hanem a napokban történt - állítólag.

A hangok eloszlottak a térben. A petíció pedig majdcsak eljut a címzettehez, "Poste Restante".

Az egészben nem is az volt érdekes, ami történt, hanem
ami nem történt! Az egérfogó fel volt ugyan állítva, de ezúttal nyitva maradt! A tüntetők szabadon elsétálhattak, jóllehet - figyelem Vasprefektus úr[!] - a tüntetés idejére elfoglalták az NBH. épület előtti úttestet, a közúti közlekedés súlyos sérelmét idézve elő ezáltal. És nem történt semmi.

Vajon mi történhetett mégis? Salgó úr kikeresztelkedett? Szopornyicásak lettek a rendőrlovak? Megvesztek a kutyák? A gumibotosoknak máshol volt dolguk? Jó lenne ha erre mondanának valamit, mert az embert így megöli a bizonytalanság! 

Ilyenformán a "jus murmurandi"-val már csak-csak helyben lennénk [?]. Bár egy előre nem tervezett közlemény beolvasása elgondolkodásra készteti az embert.

Az Egyesület elégedetlenségének oka az volt, hogy szokása szerint, koncertet szervezett egy német együttes részvételével. Nos a demokrácia mintaállama Németország nem engedélyezte [!] a kiutazást a szintársulat tagjainak, sittel fenyegetve az engedetleneket. Az "indokolás" szerint az együttes Magyarországon egy "olyan" rendezvényen akar fellépni, amely a német demokratikus értékrend szerint nem kivánatos. [Csak egyet nem értek. Egy zenakar gyakorolhat negatív hatást a közönségre. De mit árthat egy zárt terem közönsége a zenekarnak, vagy pláne annak az államnak, ahonnan jönnek?]

Ez a kedves kis gesztus eredeti elhatározásom megváltoztatására késztet. Nem akartam szólni arról, hogy az Egyesűlet nem egyszerűen a Kósza Kopaszok Kompániája. Az Egyesület külföldi testvér szervezete a "Blood and Honour" csoport. Aki tudni akar róluk valamit az internetes keresőbe írja be a nevüket. Meg fog lepődni. Rájuk még visszatérek. Ez a visszatérés nem volt szándékomban eredetileg... Gondolom, ennek az útlevélügynek kint is lesz folytatása.

De térjünk vissza a tüntetéshez. A járdán csoportosuló tüntetők hangosan figyelmeztették egymást, ha "idegen" gyalogos közeledett, a zavartalan gyalogközlekedés akadályozását elkerülendő.

Egy, a Hivatallal szemközti, házhoz rokkantkocsi érkezett. A tüntetők kinyitották előtte a kaput és a kocsit toló személynek segítettek a rokkantat, kocsistól, a küszöbön átemelni. Nem volt a tüntetők között bepiált, belőtt egyén. Senki sem szemetelt. [Én egy narancsot vettem. Annak héját visszaraktam a fehér nylon zacskóba. Ami a felvételen látszik abban narancshéj van...]

No és hogyan tovább? A happy end csak 27-én éjfélig érvényes. A hatalom nagy ívben leszarta eddig az ünnepélyesen átvett petíciókat is. [Ez a szóhasználat az Egyesület részéről különben is marhaság volt. Ezt a Hajdúságban (fonetikusan írva) így fejezik ki "kár a lúnak imádkozni".]

A helyzet egy jottányit sem változik. És itt tulajdonképp nem is az NBH-val van baj. Titkosszolgálat mindíg volt és mindíg lesz. Amíg lesz, mindíg szaglálódni fog, stb. A baj a most hárommilliónyi és létszámban szépen gyarapodó szegénnyel van. A baj azzal van, hogy a nemzeti jövedelem redisztribúcióját [úraelosztását] ma az állam burkába bújt bűnözés végzi. A majdnem Nobel díjas Kornai János  professzor úr igazán írhatna egy "HIÁNY II." című könyvet, kimutatván hogy a hiány helyébe lépett "ínségnek" mi az oka? Kik idézték, idézik elő. Ki a felelős azért, hogy egy bankár évi fizetésénél alacsonyabb összegű kórházi ellátmány-hiány miatt az életmentő műtéteket végző orvosokra Mengele szerepét rója a "parlamenti demokrácia" állama. Nekik kell dönteni, ki megy a műtőbe, ill. ki a "gajdeszba". [Kérdezzék csak meg Papp Lajost. Ő biztos nem dúdolgat opera áriákat "szelekció" közben. Inkább éhségsztrájkol.]

A hiábavaló "jus murmurandi" után a "jus resistendi" fog következni. Nem utolsó sorban annak eldöntése végett,  kik idézték elő a nemzet siralmas állapotját és kiket kell ezért a "gajdeszbe" küldeni. A természet és a társadalom igazsága ugyanis csak akkor érvényesűl, ha a bűnt a bűnhődés "törvényszerűen" követi.

Kérdés, hogy a jog bástyái mögött dekkoló szarháziak mit lépnek, majd ha látják: több kettőnél? Biztos leveszik [megint] a pórázt a prefektusokról. Nos, akkor jön majd a meglepetés. Az íjedt nyájként remegő, összetorlódó embermassza helyett valami egészen mással kell majd szembenézniök.

Még egy idézet a Dzsungel Könyvéből.
"Hogy szól a Dzsungel Törvénye? Először üss, aztán nyelvelj."   Ezt a törvényt először, másodszor és harmadszor is a karhatalmi erők alkalmazták eddigelé "a törvény" nevében. Mi lesz, ha az elpüföltek arra a felismerésre jutnak, hogy voltaképp nem jogállamban, hanem egy dzsungelben vannak?

Végszó. "Még kér a nép. most adjatok neki!" [A többi Petőfinél olvasható. Klikkeljetek rá!]

De mindez nem vonatkozik a derék nyilasokra. Elhangzott a petíció, elhangzott a nyilas induló. Aztán leszerelték a transzparenseket, szédszedték a hangosító berendezést és elcsattogtak - rendben, fegyelmezetten...

2003.12.28.

Sz. Gy.