Az európai idő múlása

Az átkozott Stoffán

Az Interneten néha rákeresek önmagamra. Ezt elsősorban hiúságból teszem, de szóra kozásnak sem rossz, mert a Google minden keresés alkalmával más menűt állít össze. A változatosság pedig gyönyörködtet [varietas delectat].

Tegnap egy olyan linket vettem észre, amelyből megtudhattam, hogy a sepsziszentgyörgyi illetékességü Európai Idő c. heti újság 2011 évi 17-es számáben megjelent a "Hét törzs, meg a két törzs" c.
írásom (részlete). Az újság létezéséről ekkor értesültem először. A Sepsiszentgyörgy helységnév is csak azért mondott valamit, mert tavalyelőtt egy Erdély körutazáson voltam az unokámmal... Az Európai Idő azóta becsukta a boltot, de a Honlapja még kering e Neten. Így tudtam meg, hogy a melózó szerkesztő régi ismerősöm Stoffán György. Tőle tudtam meg, hogy még kering a lap archívuma is.

Az utóbbit megnyitva elhültem, nem is kissé, a meglepetéstől. Egy hatalmas könyvtárra (!) bukkantam, amely Az Európai Idő papir kiadá sainak facsimiléit tartalmazza, a 2006-tól 2015-ig kiadott évfolyamok lapszámait. [Úgy látom a lapkiadás korábban kezdődött és később ért véget.]

A látvány egy asszociációt keletkeztetett, a Parajdi sóbánya jutott eszembe, erdélyi körutazásom legmegdöbbentőbb emléke. A "kincses Erdély" szlogent ugyan régen ismerem, de nem tudtam, mit jelent. Amikor a bányában jártam szintén beugrott valami. Az nevezetesen hogy az ókornak és a középkornak az ivóvíz után legnagyobb, legnélkülözhetetlenebb kincse a só volt, amit pl. tevekaravánok hurcoltak zsákokban a végtelen sivatagok útjain évezredeken keresztül.
Elrabolt Erdélyünk  parajdi sótelepe
"Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sótömzs maga 1,2 km × 1,4 km átmérőjű, enyhén ellipszis alakú és 2700 m mélységbe gyökerezik. Több száz jövő-év kibányászható sóját rejti magába, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája. A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve „székely sónak” nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek ('Sóvidék'), munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének. 
Tudom, minden hasonlat sántít és minden asszociáció torzít. Nekem ez jutott eszembe és passz!

Nos azt hinné az ember, hogy Stoffán, a "másodvájár" - a húzó ló - a legmeszebbmenőkig meg volt magával és a felhalmozott "sókinccsével" elégedve.

Hát egy frászt! A legjobban húzó lovat ütik. Ha nem teljesen "pol. korr." akkor nem is ostorral, hanem lőccsel. Itt és most részletezném Stoffán Györgykeserveit. Csupán említem, hogy már menetközben kedvét vesztette, amit fel is emlegetett a még létező újságban. 

Személye és munkássága ellen szisztematikus széleskörű lejárató kampány indult, amelyben a Kurucnak titulált Labanc Infó vitte a prímet, Rozgics Máriával karöltve. Utóbbi rólam pl. azt írta hogy 25 évig voltam "vérügyész" Szolnokon. Erről szól
delirium c. írásom. Aztán Körösi Imrével szövetkezve mocskolódtak "furcsa párt"  alkotva. Az ezzel kapcsolatos a cikkben hoztam le egy képet. amelyről már csak az angyalszárnyak hiányoznak e "hölgy" élethű ábrá zolásához.  Én annál sokkal jobban undorodtam "vonzó" lényétől, hogy bepereljem. Ő bez zeg beperelte Stoffánt és a pert meg is nyerte.

Az Európai Időt aztán taccsra tették. Úgy azonban hogy a helyén keletkezett kráter fölé egy Patyomkin házat húztak, amely az ere detinél még bikkfangosabb álnevet visel "Székely Idő". Úgy ám.

Lehet azzal kellett volna kezdenem, miért vállalom a fogadatlan prókátor szerepét ebben az elmérgesedett ügyben? Nem Stoffán miatt, hisz nagyfiú már, védje meg magát. Az első ok, hogy - meggyőződésem szerint - le kell rázni a port az Európai Idő virtuális polcairól, mert annál többet érdemel, minthogy anyaga a bányabéka segge alá sűllyedjen.

Van azonban egy nem kevésbé fontos ok!

Úgy látom, Stoffán egyik (?) fő bűne, hogy több év óta reálisan látja ls ábrázolja a Jobbik és a Jobbik banda kivételesen veszélyes és kivételesen undorító "politikai" szerepjátékait. Sokszor emlegettem már, most is említem és vélhetőleg továbbra emlegetni fogom, hogy hosszú évekig jártam a Jobbik után zegzugos útjain és számos cikk írásável raboltam saját időmet nyűttem az idegeimet annak bizonygatásával, hogy a Jobbik álnemzeti, álradikális párt. Amikor ez - megítélésem szerint - nyilvánvalóvá lett. felhagytam az izélgetésükkel.

De most más a tészta. Az elmebeteg Vona  süvít a [mások által szabott] üstökös pályán. Erkölcsileg már elégett. Politikailag ezután fog. Vele már nem foglalkozom. Most válik időszerűvé, hogy a parazita Jobbi kon élősködő "vámpírhallal" Morvai Krisztinával és a rajta élősködő Gaudi Nagy Tamással foglalkozzam.

Ez két okból vált időszerűvé. Morvai a Jobbik rossz szellemének idolja volt. Maga is felöltötte a gárdamel lényt, amikor ez a szélhámosság volt napirenden. "Az eseményen közfelkiáltással megalakult a Magyar Gárda Mozgalom. Kiss Róbert, a Magyar Gárda főkapitánya megkérdezte, 'fel akarjátok venni az egyenruhátokat?', erre a tömeg igennel válaszolt. A színpadra egymás után mentek fel a párt szimpatizánsai és támogatói, hogy átvegyék a mozgalomhoz tartozás jeleként a fekete mellényt. Elsőként Szegedi Csanád, a Jobbik EP-képviselője vette fel a mellényt, másodikként ifjabb Hegedűs Lóránt reformá tus lelkész, majd felesége, Hegedűsné Kovács Enikő, Budakeszi alpolgármestere. Egyenruhás lett Für Lajos, volt honvédelmi miniszter is, aki a XX. századi történelem és a magyarság legnagyobb csodájának nevezte a Magyar Gárda mozgalom létrejöttét. Vona Gábor és Morvai Krisztina is belebújt a fekete mellénybe, őket fogadta a legnagyobb üdvrivalgás. A tüntetés hét óra előtt véget ért, a résztvevők elindultak hazafelé."

Morvai mostanra kibújt a mellényből és a Fidesz rablóhal "vámpírhala" lett, pontosan úgy ahogy ezt a kapcsolódást az etológiában leírják. "A vámpír hal parazita (élősködő). Ahhoz, hogy megtalálja a halat, először megízleli a vizet, megpróbálja lokalizálni a vízáramlást. Ha ez sikerült, akkor követi ezt egészen addig, amíg meg nem találja azt a halat, amelyik kiváltja a vízáramlást, és befészkeli magát a kopoltyúfedőbe. A feje körül lévő tüskék átfúrják a hal pikkelyét, és vért szívnak ki belőle. A kandiru vérrel táplálkozik, a száját mintegy szürcsölő szerkezetként használja. Aztán az úszóit kiakasztja, és a folyó aljára süllyed, hogy megeméssze az ételt. A vérrel való táplálkozásnak köszönhetően a vámpírhal becenevet kapta." 
Ennek első jeleként lefikázta Vonát - akinek EP képviselői állását, Gaudi pedig országgyűlési képviselői állását köszönheti. Az indok: Vona lepaktált a szemkilövetőkkel. Azon túl, hogy ez "így" nem igaz, elhallgatja, hogy a legfőbb szemkikövetővel Bencze József dandártábornok volt országos rendőrfőkapitánnyal épp ő paktált le. Ezt az épületes históriát részletesen
megírtam nemrég, itt és most nem akarom  ismételni.

Ami Stoffánt illeti.

Írásaiból kiderül, hogy olyannyira istenhívő, amennyire én "istentagadó" vagyok. De pontosabban nem is erről van szó. Stoffán "egyházhívő"  is, én pedig istenhívő és "egyháztagadó" vagyok. Tudom, hogy az erdélyi magyarság ugyancsak egyházhívő. Ebben őket megingatni nem lehet. Bár' hallottam olyasmiről, hogy az István a király" (talán) csíkszeredai előadása után a százezres tömeg hosszasan skandálta: "Koppány ... Koppány..."

Évtizedek óta azon agyalok, hogy lehetne egy honmentő program mellé állítani a "pápista" és a "pogány" magyarokat. Szerintem úgy, hogy a nyúlgátat az egész lakosság építi nemre, fajra és politikai meggyőződésre tekintet nélkül - belátva, hogy a veszély "semleges". A "veszélyközösség" pedig felülírhatja a vallásos, vagy politikai különbségeket.

Ettől függ, hogy Stoffánnal egymás olvasói, vagy segítői leszünk.

2018.04.01

Sz. Gy.