2018.06.17-i betoldás.

 

A múlt és a jelen tanulságai

Endlösung?

A szónak kétségtelenül baljós csengése van. Az európai zsidókérdés megoldása viszont nem tűr további halasztást. Egy új, ezúttal összeurópai, konferenciát kell összehívni, nem feltétlenül Wannseeben...

Az ok: a sémita zsidóság ismételten alkalmatlannak és méltatlannak bizonyult a fehér európai népekkel való együttélésre. Ezért ebből a közegből el kell távolítani; jobb esetben "önkéntes" kivándorlási szándékának erősítése révén.

A zsidóság a befogadó népekkel egyenlő jogokat, majd rová sukra jogtalan kiváltságokat szerzett. "Hálából" nem igaz ságos együttélésre, hanem örökös élősködésre rendezkedett be. E társadalmakat úgy teszi tönkre, hogy szellemi és fizikai ellenállásukat megbénítva kiszívja életerejüket.

Nem óhajtanak asszimilálódni sem faji, sem vallási szempont ból. Ezt a gazdanépek elnéznék nekik. A kettőből következő harmadikat a parazitizmust azonban nem tűrhetik, mert nem zeti, sőt biológiai létezésüket kérdőjelezi meg.

A zsidóság legújabb stratégiai fegyvere a "migráció" az ősho nos fehér európai népek gyors megsemmisítését tűzte ki céljául. Ha ezt nem akarjuk meg kell ismernünk betegségünk természetét, különös tekintgettel a kórokozóra és fel kell fedeznünk az öngyógyítás módszereit. Ehhez tanulmányoznunk kell elődeink kipróbált gyógymódjait, az átmeneti sikerek és a kudarcok okait, a hamisan értelmezett humanizmus "természetes" korlátait.

A téma tárgyalásánál nem akarok Ádámig és Éváig. még Ábrahámig se visszamenni. A "hofjude" Rotschildoktól kezdem és velük fejezem be, akiknek életútja a zsidó hódítás etalonja többszáz éve - napjainkig.

A dinasztia alapító Mayer Amschel Rotschild volt, aki a Majna melletti Frankfurt zsidó gettójában kezdte, amelyet az akkori hatóságok kora hajnaltól késő estig vastag láncokkal zártak el a város többi részeitől. Innen nőtt ki a "kozmikus" Rotschild bankházak rendszere. [Ezt a modern kifejezést egy könyvben olvastam, amit Magyarországon 1912-ben adtak ki. Lásd len tebb.]

Amschel bácsi öt fiával diaszpórát játszott és őket az európai pénzügyi központokban létesített bankjaikban helyezte el, a mellékelt ábra szerint. Brilliáns ötlet volt. A családi polip kitünően múködött.

Kisembereknek nyújtott kölcsönzéssel kezdték, kicsiben. Majd a rohadt európai hercegek, grófok és bárók lettek a kuncsaftjaik. Aztán már a nem kevésbé rohadt államocskáknak és államoknak kezdtek hitelezni. Akkor [még] nem szedtek adós-nyomorító uzsorakamatot. Jövedelmüket azonban mégis sikerült az uzsora kamat szintjére emelniük, elsősorban az államkötvényekkel űzött tőzsdei spekulációk révén. Mint tudjuk, a tőzsdézésre piszkosul rá lehet fizetni, ha valaki nem látja előre a jövő eseményeit. De Rotschildék látták, mert az adós államok korrupt tisztviselőitől mindig időben kaptak fülest, merről fog fújni a "politikai" szél. A széljárás figyeléséval kezdék később már ők irányították a széljárást is...

Egyébként ők is filantrópok voltak a maguk idejében, mint manapság nálunk a Schwartz. Persze az ő orruk se volt kényes a pénz szagára. Könyökig benne voltak [Pl. Amschel] a legpiszkosabb üzletekben. Még a rabszolga kereskedelem egyik legaljasabb üzletágában a "katona kölcsönzésben" is. Arról van szó, hogy pl. a hesseni őrgróf IX. Vilmos összefogdostatta és Rotschildék kölcsönpénzén katonákká képezte/pofozta jobbágyait, majd ágyútöltelékként eladta őket Londonnak, ahol Náthán ült a kasszánál. [Később Amerikába is exportált ...] Anglia pedig bevetette őket a franciák ellen, ahol meg James ült az ottani kassza mellett. A megtámadott fél történetesen Napoleon volt, akinek sajnos eszébe se jutott, hogy legalább a zsidó banda Európában elérhető tagjait agyonlövesse, csupán az őrgróf urat köröztette és s pénzét kerestette. A pénzt a Rotschildok dugták el valahol Európában, tán' épp Frankfurtban. Majd egy részét kicsempészték Londonba, ahol Náthán seftelt vele, amíg az őrgróf úr Napoleon elől a legkegyesebben bújkálni méltóztatott.

Erről a szar
szemétládáról még annyit, "Kevesen tudják, hogy „báró von Haynau ” eredetileg sem báró nem volt, sem „von Haynau”, hanem Jakob J. Richter, IX. Vilmos, Hessen-Kassel választófejedelme és a Hainauban született Rebecca Richter zsidó patikuslány törvénytelen fia. Becsületére legyen mondva, összes törvénytelen gyerekéről és azok anyjáról igazi nagyúrként gondoskodott. Rebecca felvehette a Rosa von Lindenthal nevet, a kis Jakobból pedig Julius von Haynau lett." A feudális ["árja"] zsidó kereszteződés [fajgyalá zás] igazán kiváló hibrideket eredményez, amit Haynau, a bresciai hiéna is igazol. 

Árja? Miket nem mondok... Hát úgy néz ki esz a mocsok, mint egy árja? A fejedelem urat alighanem valame lyik zsidó csinálta az udvarban nyüzsgő jakhecek közül. A hesseni úriasszonyok aligha vetették meg a metélt farkakat - varietas delectat...

A fent szóbahozott könyv Balla Ignácz "A Rotschildok" c. könyve. Az zsidó seggnyaló, vagy zsidósegg nyaló, ódákat zengedez a díszes családról és természtesen hazudik, mint minden zsidó, vagy zsidócsahos pennarágó.

Említi ugyan, hogy a legmagasabb hasznot a háborúk hajtják, de azt írja: a Rotschildokn erről nem tehetnek, mert ők
"barátai a királyságoknak a törvényességnek és a békének." Ezt két évvel az első világháború kitörése előtt írta...

Témánk szempontjából Németország a legfontosabb ahol Balla szerint is
"Amsel Frankfurtból az egész Németország 'financiális helyzetén' uralkodott." Fontos tudni, hogy a logisztikai rendszerek két kulcs eleme a pénz és az információ. A Rotschildok "uralkodók és államok sorsába avatkoz tak bele. Tőlük függött nemegyszer a béke és a háború ... minisztereket, kormányokat buktat tak."

Kifejezetten vicces a rotschildok édesanyja Gudula mama azon kijelentése,
"nem lesz háború, a fiaim nem adnak pénzt hozzá." Adtak, mindkét félnek...

A bankházszabályzat amit Amschel papi alkotott nagyon rövid. Az egyik szabály a növekedés, a pénz szaporítása révén. A hesseni IX. Vilmos még tíz - húszezres tételekben szállította a vágóhídra az emberárút. A kvótát a huszadik század elejére már tízmilliós nagyságrendre sikerült feltornászni, mert Rotschildék már világháborúkban utaztak ekkorra.

A "zsidó világháborúkról" is
írtam már. [Egyáltalán mi a jó francról nem írtam még?] Ebben a cikkben említem, hogy a "világháború" kifejezést a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveinek 7 sz. jegyzőkönyvében olvastam először...

Az új hadiszállítók egyike maga a német császár őfelsége II. Vilmos volt. [A másikról, a mindent meggondoló, mindent negfontoló vén marháról Ferencjóskáról ezúttal nem írok, mert nem esik a mondanivaló fősodrába, meg azért sem, mert nem akarok epeömlést, vagy gutaütést kapni - épp most, amikor Orbán zsidajai Trianont siratják.]

Az I. Világháború történetéből csak II. Vilmos és a Rotschildok szerepére akarok kitérni. A császár teljesen a Rotschildok zsebében volt már, mikor a Német Birodalmat Theobald von Bethmann Hollweg kancellár - a Rotschildok ügyöke - államcsínnyel (!) beléptette a háborúba.

A furcsa eset nagy vonalakban így esett.
"Németország  valójában el akarta kerülni a háborút. II. Vilmos német császár csak Theobald Bethmann-Hollweg kancellár nyomására járult hozzá a mozgósításhoz. Hollweg első unokatestvére volt a londoni Rothschild-ház akkori irányítóinak. A pénzoligarchia rejtett hálózatának a németországi fő képviselője volt. Egyidejűleg a németországi szabadkőművesek legfőbb irányítójának a szerepét is betöltötte.
Azért, hogy Németország egész biztosan hadat üzenjen, rávette II. Vilmost, hogy a háború kitörését megelőző napokban Norvégiába utazzon, ahol a londoni Rothschild ház tagjaival találkozott. Az igazi cél az volt, hogy Hollweg szabad kezet kapjon a hadüzenetek idő előtti elküldéséhez. Az első lövéseket 1914. július 27-én a szerb csapatok adták le. Két napra rá az orosz cár is mozgósítást rendelt el annak ellenére, hogy a német császár táviratban próbálta lebeszélni a háborúról.Ekkor a háttérhatalom egyik berlini ügynöke, von Kupfer a "Berliner Lokalanzeiger" (Berlini Helyi Tudósító) című lap főszerkesztője, külön számot adott ki azzal a megtévesztő hírrel, hogy II. Vilmos elrendelte a német hadsereg és hadiflotta mozgósítását.
Ugyancsak a háttérben meghúzódó nemzetközi főhatalomhoz tartozó Sassanov orosz külügymi niszter - noha tudta, hogy a Berliner Lokalanzeiger híre hamis - arra használta ezt a hazugságot, hogy lebeszélje az orosz uralkodót a II. Vilmossal való egyezkedésről. Ez sikerült neki, és a cár elrendelte az orosz hadsereg mozgósítását. A német mozgó sítására azonban csak délután 5 órakor adta ki a parancsot II. Vilmos. Hollweg  azonban mindenáron biztosítani kívánta Németország részvételét a háborúban. Ezért teljesen feleslegesen már augusztus 1-én délután 6 órakor hadat üzent Oroszországnak. Ezek a Rothschild-házhoz tartozó Bethmann-Hollweg által indokolatlanul elküldött hadüzene tek képezték az alapját később annak a vádnak, hogy egyedül Németország felelős a háború kirobbantásáért. A mozgó sításokra és a hadüzenetekre csak azért utaltunk, hogy jelezzük: itt is milyen fontos szerepet játszott a háttérhata lom és annak egyik legfontosabb irányítója, a Rothschild-ház.

II. Vilmos - hazakerülvén Norvégiából - vajon agyonlövette a lázadót? Egy frászt! Nem is tehette, hisz - amint a fentiekből kiderül - a Rotschildok átvették a császártól a Német Birodalom operativ (!) irányítását.

Illik tudni, hogy ez császári báb Hollweget a zsidó szélhámost abba a kancellári székbe ültette, amelyben Bismarck a "vas kancellár", a német történelem alighanem legnagyobb politikusa és hadvezére, ült. Addig, amig a hiú ságában sértett majom lemondásra nem késztette.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy saját korábbi véleménymet idézhetem  azzal kapcsolatban, hogyan lépett le a történelem szinpadáról ez a nyomorult, a zsidócsa hosok gyöngye.

"MacskaJancsi, azaz II. Vilmos császár őfelsége, birodalma úgy omlott össze, mint egy rozzant budi. De sajnos nem temette maga alá őfelségét, mert idejében megugrott. Hollandiába emigrált. Utolsó császári gesztusként a kardját - a hatalom és a becsület jelképét - átadta egy holland vámtisztviselőnek, mint egy esernyőt, vagy sétapálcát a kupleráj ruhatárában. Aztán bebizonyította, hogy becstelenül is lehet jól és sokáig élni. De ne csodálkozzunk rajta, hisz a nagy seggü Viktória brit királynő unokája volt.. Igazi kék vér csörgedezett az ereiben. Talán épp erért hajtott olyan büszkén és bátran milliókat a vágóhídra. Szép kis vircsaft ezek az uralkodó dinasztiák...

Mindezek után még lett volna pofája "szeretett hazájába" visszatérni. Hitler Harmadik Birodalma azonban nem kért a Második Birodalom árulójából, sírásójából.

Az ám de a Második Birodalom egykori káplárának, a Harmadik Birodalom későbbi kancellárának az volt a mániája, hogy a "Nagy Háborút" Németország azért veszítette el, mert hadseregét a belső bitangok hátbadöfték [Dolchstoss].

A zsidók lármás jókedvet színlelnek, akár a hasukat is csapkodják, ha ezt a szót hallják, még maapság is. Én nem fárasztom magam azzal, hogy bizonygassam: ahol a császár helyett az udvari zsidók [hofjuden] dirigálják világháborúba az országot, ott hátba is döfik a hadsereget, ha veszélyeztetné a zsidó bizniszt, pl. Anglia legyőzésével.  Hátba is döfték!

A németek ugyanis, ha már úgyis benne voltak, szerettek volna törleszteni a pimasz Angliának [Perfid Albion]. Szerfölött népszerü volt az "Isten büntesd Angliát [Gott strafe England] szlogen.

Hitler a gúnyolódók által által a legcsekélyebb mértékben se zavartatva kiküszöbölte a hátbadöfés személyi és dologi tényezőit.

Amit Hitler kanellári kinevezése után csinált nem írom le, mert ezt megtette Joannes Öhquist a finn hadsereg ezredese "A Führer birodalma" c. könyvében, amelyet letöltöttem az Internetről és "díszkiadásban" adtam ki. Az izgalmas "riport" befejezetlen maradt, mert amikor a Szovjetunió megtámadta Finnorszá got Öhquist hazament harcolni és meghalni.

Öhquisten túl már csak azzal kell foglalkozni, ami túlmutat a krónikán.

Amit ezek után írok több írásomban megjelent, de nem tűzdelem tele linkekkel a felületet, mert ezeket a kedves olvasó úgysem nyitja meg. Viszont aki nem hiszi amit mondok, utána(m) járhat.

Hitler "barna forradalma" szocialista forradalom lévén az első lépés a nemzetközi tőke "megdöntése", az idegenszívű [komprádor] burzsoázia felszámolása volt. Tekintve, hogy a nemzetközi tőke túlnyomórészt zsidó kézen volt, az intézkedés az antiszemitizmus látszatát kelthette...

Itt vetem közbe, hogy amikor Lenin az orosz [csak az orosz (!)] burzsoáziát kiirtotta a Nyugat hallgatott, mint szar a fűben. Erről szól pl. G. Glezerman "A kizsákmányoló osztályok felszámolása ... a Szovjetunióban" c. könyve. [Szikra Budapest 1951]. A szerző - többek között - ezeket írja Leninről. "... A szovjethatalom vörös tömegterrort hirde tett. Lenin egész sor felhívásban, levélben és utasításban azt ajánlotta, hogy minden habozás nélkül számoljanak le az ellenforradalmárokkal. Mikor megtudta, hogy Zinovjev 'akadályozza' a tömegterror intézkedések végrehajtását ezt írta Petrográdba ... Ma hallottuk, hogy Volodarszkij meggyilkolására a petrográdi munkások tömegterrorral akartak válaszolni és hogy önök ... ezt megakadályozták. Erélyesen tiltakozom ... Mikor cselekedni kell, fékezzük a töme gek teljesen helyes forradalmi kezdeményezését. Ez le-he-tet-len..." [A tördelés Le-nin-től...] [Id. mű 123. old.]

Löwinger/Lukács György mindezek ismeretében valóságos ódákat írt Leninről, külö nös tekintettel mély humanizmusára. Az egyiket vörös bársonykötésben adták ki. Erre tekintettel nem foglalkozom a szovjet GULAGOK  és a német KZL-ek által "befogadott" kapitalisták sorsával, sem a "kristallnacht" eseményeivel. Akit netán érdekelnének az "áldozatok", beülhet a Yad Washem Intézetbe böngészni és sírni.

A tőzsde bezárása, a részvénytársaságok és más spekulációra szakosodott társaságok felszámolása előfeltétele volt a zsidókérdés megoldásának, de a hosszú menetelésnek csak az első lépését jelenthette. Németországot többféle nyavalya sorvasztotta a gazdasági nyomorúságon túlmenően. Ha egyetlen szóban szeretném összefoglalni a diagnózist, az "elzsidósodás" kifejezést használnám. Most éppen erről akarok írni a multra, a jelenre és a jövőre vonatkozólag. Nem csupán gazdasági, de társadalmi, szociális, mentál higiénés problémák sora várt megoldásra. E reformokat nem lehetett a kór okozóival a zsidókkal együtt, csak nélkülük, sőt ellenük végrehaj tani, mert az ebmarás kutyaszőrrel nem gyógyítható.

Hitler  1925-ben írott Mein Kampf c. könyvébe egyébként nem lehet olyat belemagyarázni, hogy a zsidók kiirtását tervezte volna. Ennek ellenére a zsidóság hadat üzent neki és az egész Németországnak. Egy elmebeteg diktátor ebben a helyzetben már kemény kényszerintézkedéseket foganatosított volna. Hitler azonban nem ezt tette, még jóval később 1938-ban sem. "Csupán" törvényeket hozatott a német nép, a német faj védelmében. A törvények szövegét Dr. Molnár Ákos még 1938-ban kiadta a német jogi szőrszálhasogatás e mesterművét.

A törvényekből
kitünik, hogy a zsidókat kipaterolták mindenünnen, ahol addig ártottak, élősködtek.

"A zsidókérdés terén az 1938. év rendkívül nagyjelentőségű változásokat: a zsidóknak a gazdasági életből való teljes kikapcsolását hozta. Az intézkedések hosszú sorozata ápr. 26-án az 5000 márkán felüli zsidó vagyon bejelentési kötelezettségének kimondásával indult meg. Ezt követte a zsidóknak a tőzsdéről való teljes kitiltása, bizonyos iparok űzésének, orvosi és ügyvédi gyakorlat folytatásának eltiltása, zsidó személynevek kötelező felvétele."

A törvényeknek azonban van egy másik olvasata is. Az, hogy több emberöltőnyi (!) időtávon, számolnak a zsidók létezésével és a kényszerű együttélés problémáíval. Csupán a zsidó/árja kereszteződést tiltották. Az ilyen keresztezésből már megszületett korcsokat "judischer misling" természetes (!) kihalásra ítélték.

Az természetes egészséges vágyak keretében persze felmerült a zsidók kivándoroltatása, pl. a "Madagaszkár Terv" kere tében.

A "békebeli" zsidókérdés a II. Világháború során teljesen új dimenziókat nyert.

A nácik "1938-tól a alaposan megnehezítették a saját dolgukat. Gyorsabban és több területet foglaltak el, mint amennyit meg tudtak tisztítani a zsidóktól. 1938-ig 170 ezer zsidót űztek el Németországból, a közösség harmadát. Az Anschlussal mintegy 190 ezer került a fennhatóságuk alá. Ekkor kezdődött Adolf Eichmann karrierje... A Szudéta- vidéken újabb 15-20 ezer, az 1939 elején elfoglalt Csehországban további 100 ezer zsidót találtak. Ezt követte Lengyel Ország nyugati része 1939-ben több mint 2 millióval, majd Észak- és Nyugat-Európa megszállása 1940-ben 520-570 ezer, Jugoszlávia és Görögország kb. 140 ezer zsidó "szaporulattal". 1941 tavaszán a Szovjetunió megtámadásának pillanatában mintegy 3 millió zsidó volt német fennhatóság alatt a hatalmassá duzzadt Reichben és a megszállt Európába. Ugyanakkor 1933 óta kevesebb, mint 500 ezret sikerült elűzniük. Ráadásul közülük sokan a hódítások során újra a kezükbe kerültek, pl. Franciaország legyőzése után."

Sokszor felemlegettem már a következőket. A hírhedt Eviani Konferencián a nyugati államok kimondták, hogy zsidókat nem fogadnak be. A Palesztinába történő bevándorlást őfelsége kormánya akadályozta kézzel - lábbal. A nagy zsidócsahos Roosewelt Amerikája pedig évi 30 ezer zsidó bevándorlását engedélyezte, de az amerikai bevándorlási hatóságok kekecke dése, szarakodása miatt a "kvóta" szinte sohasem lett kimerítve.

A fenti statiszika láttán senkinek se' tünt fel egy számadat hiánya: a Szovjetunió Wehrmacht által megszállt területein rekedt zsidók száma, sorsa. Hogy lehet ez? Erre régen rájöttem, persze véletlenül, vak tyúk módjára.

"Van itt még egy apróság, amelyről honi és nemzetközi zsidóink megfeledkeznek, de  legalábnbis nem emlegetnek. Richard Harwood "Tényleg 6 millióan haltak meg?" c. könyvéből idézek.
'A zsidó kivándorlás a háború előtt és közben lecsökkenti az európai zsidók számát kb. 5 millióra. Ezekhez hozzá kell adni azoknak a zsidóknak a számát, akik 1939 után a Szovjetunióba menekültek és ott a német támadóknak elérhetetlenek. Ezeknek a többsége, több mint 1 millió 250 ezer Lengyelországból származott. De a lengyel zsidóktól eltekintve 300 ezer más európai zsidó is 1939 és 1941 között szovjet területre menekült. Ez a Szovjetunióba menekült zsidók számát 1.550 ezerre emeli.  ... Az 1931-i Lengyelországi népszámlálás szerint a zsidók száma 2 732 600 volt ... abból legalább 1 179 000 az 1939 őszén az oroszok által elfoglalt területen tartózkodott. Ezekből a német támadás után kb. 1 milliót az Ural mögé és Délszibériába evakuáltak.'
Ha nem ügyelünk, a végén kiderül, hogy "Rettenetes Joszif" volt a világtörténelem legnagyobb zsidómentője. Sztálin a nagy számok embere volt. Ez a fenti adatokbói is kiderül. Számtalanszor irsogáltam már arról, hogy a vészkorszak dandárjában Amerika nem volt hajlandó, ill. "képes" az évi kb. 35-37.000 (!) fős bevándorlási kvótát felemelni. Érdekes emiatt nem lobbyztak a befolyásos zsidószervezetek, ill. zsidók. Ennél is undorítóbb a svédországi zsidók magatartása, akik befogadhattak volna 4000 zsidó kisgyermeket, az SS "nagylelkű" gesztusa révén. Nem fogadták be. A gyermekeket elgázosították... Így viselkedtek a demokratikus államok és tejben - vajban fürdőző zsidóik. Ellenben a diktátor, gondolom két pipaszivás között, döntött a zsidókról, milliók sorsáról. A pipaszárral jobbra mutatott... Ez az életet jelentette. Ha a másik irányba int, ki mert volna pisszenni  is? Az megmentett zsidók elképesztő számához hozzá kell tenni a néhánymillió ember evakuálásának, letelepítésének és eltartásának elképzelhetetlen nehézségeit egy had viselő országban. Aztán gondoljunk a mindíg szűkös vagon kapacitásra [Eichmann is mindíg emiatt panaszkodott...] Ezek után megpróbáltam utána nézni, megörökítették e valamilyen módon a Holocaust Memorialban Sztálint? Hát' nem találtam semmit. [Még tiszteletbeli vasutas emléklapot se kapott...]"

Itt és most nem forgatom újra kedvenc lemezemet Sztálin késői megvilágosodásáról és az általa tervezett/szervezett máso dik holokausztról. A zsidók ölték meg. Poraira nem űl béke. Meredeken emelkedik a zsidószámla tartozik egyen lege...

Az orosz/zsidó együttélés lehetetlenségét Szolzsnyicin két nagyszerű könyve ábrázolja, általánosítható és örök időkre szóló tanulságokkal. A cári család barbár lemészárlá sának ténye ugyancsak az örök zsidó mentalitás tükre.

Innen már tovább akartam döcögni de, "deus ex machi na", beugrott Eugen Dühring, aki miatt kissé vissza kell ugranom 1881-be amikor kiadta "Die Judenfrage als Racen, Sitten- und Culturfrage." [A zsidó kérdés mint rasszista, erkölcsi és kulturális kérdés] c. könyvét. E könyv miatt írta a két szakállas zsidó közül az aljasabbik - Engels - az "Anti Dühring" c. pamfletet, amelyről sokat tanultam a marxizmus - leninizmus esti egyetemen.

Dühring a zsidőkérdés alapos tanulmányozása után arra a felismerésre jutott, hogy a zsidó és a fehér [árja] népek között elképzelhetetlen a békés együttélés.

A következőkben a könyvből fogok kissé szemezgetni, minnthogy napjainkra szóló időszerűsége hangsúlyosan felmerül. Néhány idézet a könyvből.

„A zsidó faj a legélesebb ellentétben az, emberi nem többi részével képezte ki tulajdonságait. A zsidó faj tulajdonságainak a népekbe való ojtása a legnagyobb veszedelem azok karaktere számára. A tulajdonképpeni ok azonban amiért a zsidó fajt a legmélyebben lebecsülik és megvetik: a zsidó faj abszolut inferioritása minden magasabb értékű szellemi diszpoziciót illetőleg. ... A hűség 3 a nagyság és minden nemes előtt való hódolat általában idegen a zsidóktól. A zsidó faj romlott és inferioris." [alsóbbredü - alantas].

Hogy a zsidók azóta hányszor bizonyították Dühring ítéletének igazságát. hosszú lenne felsorolni még címszavakban is. De nincs is rá szükség, mert ebben az írásban - jókor jut eszembe - a Jelenések Könyvében ábrázolt bibliai szajhánál is aljasabb zsidó ribanccal Angeala Merkellel akarok foglalkozni a "migráns válság" kapcsán.

Külön bizonyításra nem szorul, hogy Merkel a németországi zsidó rabbik szolgáló leánya. A rabbinikus uralom azt jelenti, hogy Németországban egy nyárfalevél se hullhat le észrevétlen és a ha zsidó érdek csorbát szenved, pl. valaki akárcsak csúnyán néz egy csúnya zsidóra, nyomban beindul és az egész világot megreszketteti a jajongás.
Merkel a muszlim csordák előtt csak a rabbinátus parancsára, vagy egyetértésével nyit hatta ki Németország kapuit. Tette ezt törvényes felhatalmazás nélkül.

Államcsíny történt! Németországot hátbadöfték [dolchstoss]!

A rabbik hallgatnak, ill. mértékkel aggódnak amiatt, hogy esetleg (...) intoleráns elemek is keveredhetnek a migránsok közé. Ezt úgy értik, hogy a zsidókkal szemben intoleráns ocsú keveredhet a tisztabúza közé, amelyet Merkel beömleszt Németországba.

A tömegesen megerőszakolt, meggyilkolt kisányok sorsa hidegen hagyja a rabbikat, sőt diadal érzést kelt bennük, hisz épp ez a céljuk. Jut eszembe az Internet a németországi zsidó szerve zetek, intézmények, tisztségviselők [rabbik] vonatkozásában egyetlen értelmes választ se ad.
Ki a főrabbi? Hogy néz ki? Mi az ars poeticaja? Német nyelvű keresésre is csak egy rabbit leltem, David Goldberg bajorországi Hof helység rabbiját, aki épp körülmetéléssel kapcsolatos vád alatt áll. Ahogy a fenti képen Merkel mellett álló nemo/néma főrabbit elnézem, tulajdonképp hasonlít Goldberg úrra... Ez a kép és több más hasonló tárgyú kép [bűnjel] teljesen eltünt az Internetről. Még jó, hogy képtáramban volt egy árva darab.

Az állati iszlám németországi debütálásával kapcsolatos eseményeket, ezek elhallgatását, elferdítését a német sajtó által, a bűnösök felkutatása és felelősségre vonása terén tapasztalható "lazaságokat" itt nem akarom részletezni, mivel ezek - gondolom - közismertek.

Azt senki se állítsa, hogy a német zsidók és Merkel ne tudták volna, milyen árút importálnak. A mellékelt képek beilleszkedni és dolgozni vágyó muszlimokat ábrázolnak. Olvasóim azt mondhatják mondhatják, a válogatás tendenciózus. Ez igaz. De ha a migránsok által elkövetett rémtettekről készítenén egy leltárt, "szebb" eseteket nem tudnánk kiválogatni, tendenciózusan sem.

Ami Merkel szerepét illeti, egy fotomontázst készítettem, amelyet mindenhonnan letiltottak. Nem is értem miért, hisz a németországi helyzetet minden lényeges elemét allegorikus hűséggel tükrözi...

A képen a szelfiző Merkel farán olvasható "flüchtlinge willkommen" keresőszavakra a zsidóbújtató internet 0.5 mp. alatt 6.720.000 találatot ad. Azt jelenti "isten hozott menekült" [Francia megfelelője "Comme à la maison, Mint otthon."] Magyar forrásokból megtudhatjuk, hogy tulajdonképp egy frázisról van szó, amely olyan érdekes hogy a Pécsi Egyetemen egy Csányi Eszter nevű tudományos csaj "Frazeolo gizmusok a német gazdasági sajtóban, helyük a gazdasági szaknyelv elsajátításában" címú 312 oldalas (!) Doktori (PhD) értekezésében külön említi... A linkeket nem néztem végig (...) az mindenesetre kézenfekvő, hogy a hülye német agyakon ezer decibellel dobol a Soros pénzelte média.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2018.06.17-i betoldás.

Azt hittem, a "Németország zsidó szajhája" témát kimerítettem. De nem... Mint tudják, részben prózában, részben képek ben gondolkodom, ill. fejezem ki magam.

Merkelről korábban azt hittem, hogy a hálás német nép képzeletben a tehénhez hasonlítja. Ilyen fotómontázst nem talál tam. Ha találok biztos nem tetszett volna, mert dehonesztálónak tartottam volna - a tehénre, e lelkes állatra nézve, amely olyan tiszteletre méltó tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek Merkelből teljességgel hiányzanak. Találtam viszont mást, olyan montázst, amely Merkelt mint kocát ábrázolja. Ez már klappol úgy az idétlen torz testalkat, mint a koca érzelemmentes "lelkisége" miatt.

Merkel egy olyan Európát hozott létre, amely nem tudja, de nem is akar ja megvédeni lányait, asszonyait a behívott/beengedett muszlim állatem berektől. E helyzet szimbóluma egy megerőszakolt kislány.

Orwell "Állatfarm" c. könyvében nem véletlenül választotta ki a disznót... Elképzelhetetlen lett volna, hogy a farm vezetését pl. a szelíd, jóindulatu tehenek ragadják magukhoz. A kandisznó viszont mindenben megfelel az orwelli elképzeléseknek, képzettársításoknak. Németország egy olyan  állat farmmá, disznóóllá lett, amelyben egy koca uralkodik. Nincs ebben semmi ellentmondás. Orwell regényének műfaját "tündérmesének" jelöli. Egy tündérmesébe egy "kecses" koca ugyaúgy beillik, mint egy rusztikus kan. Sőt még inkább.

Tanulságos a történet vége. Az állatfarmon kitör a balhé. "Tizenkét hang üvöltözött dühösen, és a hangok mind teljesen egyformák voltak. Most már nem volt kérdéses, hogy mi történt a disznók arcával. Az állatok a disznókról az Emberekre, az Emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az Emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az Ember, és melyik a disznó."
Pont ilyen "identitás válság" jelei mutatkoznak ma Németországban.

Senki se higyje, hogy emiatt foltozom ki az írást. Az ok más. Rájöttem, hogy német keresőszavakra az Internet sokkal több és sokkal értemlesebb válaszokat ad, ami természetes. Hamarabb is rájöhettem volna.

Szóval...

Találtam egy portált - néven. [A BRD Bundesrepublic Deutschlandot, a schwindel pedig svindlit jelent.] Itt olvasható Németország iszlamizációs terve és itt láthatók a főszereplők Merkellel a középpontban.

Most bocsássanak meg nekem, valamit elárulok magaról.

Ha ilyen pofákat látok, vegetativ életműködésem megváltozik. Viszketni kezd a jobblábam nagyujja, sőt a cipőm orra is. Ugyanez történik a jobbte nyeremmel. A zsebemben és a csizmaszáramban kinyilnak a bicskák. Látom (!), hogy a sarokban a széles fejsze is mosolyog. Hányingerem és köpési ingerenciám támad, jóllehet nem dohányzom.
Fülem zúgni kezd, majd  
"Erger-Berger Schossberger" dallamát és szövegét hallucinálom. [Nemrég méltatta e kis dalocskát a is...]
De mindez semmi ahhoz képest, hogy folyton a gyermekkori disznóölések emlékképei peregnek a szemem előtt.

Már fontolgatni kezdtem, bemegyek a gyogyóba, hátha valami bajom van.
Ezt kissé elhalasztom, mert most kezdtem olvasgatni a "gyűlöletcsopor tokról" és meglepetéssel konstatáltam, hogy a legtöbb ilyen csoport épp Németországban működik. Ezek is mind hülyék? Ezeknek is látomásaik vannak?

Elhatároztam, körüljárom a témát, mielőtt előjegyeztetném magam a gyogyóban. Legközelebbi írásom erről szól majd.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

Most annak elemzése következne hogyan sikerülhetett egy közismert zsidó gonosztevőnek Soros Swartz Györgynek az Európa Erőd kapuját kinyitnia? Őszintén szólva nem a támadó érdekel, hanem a "várvédők", az elzsidósodott nyolcvan kétmillió "német". Feltünő, hogy Németországban milyen csekély a zsidók száma. A kb. százezer (?) fő a lakosság kevesebb mint 1 százalékát alkotja csupán. Megfejthetetlen rejély számomra, hogyan lehetett olyan mocsári közállapotokat ill. köz hangulatot kialakítani, hogy az olyan hüllők, mint Kertész Imre és Konrád György épp ott érezzék jól magukat.

Jut eszembe, a legnagyobb magyar Széchenyi aforizmája -
„Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak a vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, meg romlik a leves és azt nem eheti meg az ember.” - alaposan elavult, vagy a zsidó tinta hatásfoka növekedett azóta. Kérdés, a németeknek hogy ízlik és meddig ízlik Merkel tintalevese?

* * *

Abból kell kiindulni, hogy Németországban terrorista zsidó diktatúra van. Az elnyomó apparátus kelléktára áttekinthetet len, kimerithetetlen. Ennél fogva megdönthetetlen - látszólag. Látszólag, mert a külső védvonal - a totális sajtódiktatúra - sebezhető.

A magyar sajtó tükrében körbejártam kissé a témát. Mindenki hörög. Leghangosabban a szélsőjobb, hangosan a mérsékelt jobb és diszkrét/elhaló hangon a bal... A sok szecskából egyvalami hiányzik: a lényeglátás. Pedig állandóan szajkózzák, hogy "a hír szent, a vélemény szabad." Nem veszik észre, vagy nem veszik tudomásul, hogy fordítva kellene lennie: "a hír szabad, a vélemény szent."

Tanult mesterségem a szócsavarás, de ezúttal nem erről lesz szó. É - kis najf - úgy gondolnám, ha valahol valami történik köztudomásra juthat. Az olvasó, a közvélemény dönti el, mit kezd vele.

 Ezzel szemben a sok (!) német sajtótörvény egyike a berlini...

 

 

 

 

 

 

 

... a következőket tartalmazza.

3 § (1) A sajtó közfeladata. A sajtó közfeladatot lát el.
      (2) A sajtónak meg kell vizsgálnia az összes hírt az elosztás előtt, a körülményekre, az igazságra és a            származásra vonatkozó körülmények által megkövetelt kellő gondossággal.

Tetszenek érteni? Nem csodálnám, ha rögtön nem tetszenének érteni, mert nekem is több nekirugaszkodásra sikerült a dekódolás. Megpróbálom leírni, mire jutottam.

  1. A sajtó hatósági irányításnak alávetve működik [sajtócenzúra].
  2. Az események [történések] hírnek minősülnek.
  3. Minden (!) hírnek a hatósághoz kell befutnia.
  4. A hatóság "kellő gondossággal" megvizsgálja a híreket.
  5. Ennek alapján "osztja el" azokat, vagyis teszi a "postázandók" közé, vagy a szemétkosárba...

Ebben a "jogkörében" eljárva hallgatott a "demokratikus sajtó" pl. a német nagyvárosokban történt szörnyűségekről.

Most nem akarok a "pol.korr.", vagy a "gyűlöletbeszéd" témájára kitérni, mert nyom az időjárási front és nem szeretném, ha ültőhelyemben megütne a guta. A gyűlöletbeszéd kategóriájába esik a "gyűlölethumor" és a "gyűlöletkarikatúra" is. 

Pedig mivel lehetne szemléletesebben ábrázolni a németországi közállapotokat, mint az alábbi karikatúrával?

Mint tudjuk egy helyzet vagy esemény leírható közönséges karak terekkel is. Egy digitális kép ugyancsak karakterekből, nagyon sok karakterből áll. De milyen látványos a "fordítás".

A "demokratikus német jogrend" legfőbb jellemzője, ami annyira tetszik hungarofób zsidajainknak [Kertész, Konrád], az éberség és a késedelem nélküli könyörtelen megtorlás.

Ha az elgyávult, elhülyült németek méltóztatnak felébredni és kissé megemberelni magukat nemzeti elkötelezettségű pártok szerezhetnének parlamenti többséget. Ez esetben törvényhozási, azaz echte demokratikus, módszerekkel húzhatnák ki a zsidó diktatúra méregfogát - a sajtó felszabadításával. 

Mit eredményezne ez?

A nyomozó - oknyomozó újságírás újjáéledését. Annak lehetőségét, hogy a "paparazzók" megjelenhessenek az események színhelyén és a történtekről közvetlenül tájékoztathassák a közvéleményt, csupán a sajtótisz tességre vonatkozó szabályok által korlátozva.

Így válna lehetségessé a zsidók meg- és átvilágítása. Így tudhatnák meg az állampolgárok, hogy pl. ki ez a fazon, hogy hívják, hol lakik, mivel foglalkozik, amikor  éppen nem főrabbis kodik. A közvélemény "nyomkövetőjét" kellene rákapcsolni mindenkire, aki helyzeténél fogva bármilyen hatást gyakorolhat a közügyekre, közérdekekre.

Ez persze csak a kibontakozás kezdőlépése lehet. Németország aligha kerülheti el a násodik"barna forradalmat". Ennek folytatnia kell az első forradalom programját, különös tekintettel az eugenikára [fajvédelemre] Galton és a Führer nyom dokain. [Galton az emberiség genetikai állományának befolyásolását a párválasztás és a gyermeknemzés szabályozása révén ajánlotta. Ennek kivitelezésére elvileg két lehetőséget látott. Az egyik a pozitív eugenika, amely a társadalom legkiválóbb adottságú tagjainak az átlagosnál nagyobb gyermekszámát szorgalmazta. Galton elsősorban ennek az irányzatnak a fontosságát hangsúlyozta, és ezt felvilágosítás, valamint anyagi előnyök, gazdasági juttatások révén kívánta megvalósítani. A másik lehetőség a negatív eugenika, amely a bizonyosan genetikai ártalomban szenvedő személyek születéskorlátozását propagálta az érdekeltek felvilágosítása révén. Galton az emberi faj genetikai javí tásának gondolatát először 1865-ben vetette fel.]

Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a helyzet gyökeresen megváltozott. A százezer zsidó már nem vállalkozhat a nyolcvan kétmillió német faji megrontására. Ehhez többmillió migráns kell. E "téma" körül folyik a demokratikus "huzavona", amely nek előbb - utóbb a megtorlásba, leszámolásba kell átmennie a "dolchstoss" ágenseinek teljes és végleges kiiktatása végett.

A német népet talán érte már ilyen súlyos támadás, ilyen aljas azonban még soha.

2018.06.14
 

Sz. Gy.