Empátia az a képesség, amivel egy másik ember szempontját felfogni, megérteni átérezni lehet. Megnyilvánulása például, ha valaki egy másik ember bánatát hallgatva, szenvedését lát va, önmagát az adott helyzetbe beleképzelve, saját élményként éli meg azt.

 

 

 

Értsd meg a zsidót!

Kis magyar "empatológia"
 

Csodálatos magyar nyelvünk szerint  "megérteni" azt  jelenti, hogy beilleszkedve valakinek az érzelem és gondolatvilágába hozzá hasonlóan kezdünk gondolkodni, vagyis megértjük egymást.

Ez az írás arról szól, sikeres lehet e ezen törekvésünk a zsidók vonatkozásában. Nemleges eredményre jutottam...

Mi magyarok igenlő állásponton vagyunk a borivást illetően és ezt általában össze kötjük a barátkozással. Szép kifejeződése ennek a következő kis rigmus.

„Polak, Wegier, dwa bratanki, i do szabli,
i do szklanki, oba zuchy, oba zwawi,
niech im pan bóg blogoslawi!”, azaz:
„Lengyel, magyar két jó barát,
együtt harcol, s issza borát, vitéz,
s bátor mindkettője,
áldás szálljon mindkettőre!”

Ez több mint barátság. A "szesztestvér" több mint a barát. Ezt az egybeolvadást a gondolattalanság, az érzelmek felszabadulása váltja ki minduntalan, hisz egyek vagyunk abban, hogy számunkra mindíg van ok az ivásra és ha iszunk, szeretjük egymást. Halhatatlan mókamesterünk Hofi Géza szerint "olyan ürge nem is kell, ki nem iszik".

De mire mennénk kedves zsidó "honfitársainkkal" ha "lengyelkézni" próbálnánk velük? Semmire, édes barátaim, semmire.

Viszonylag kevés zsidó igazi borissza, viszont vallása parancsára egy bizonyos napon hülyére issza magát az absztinens is.

Hogy is van ez?

Több mint kétezerháromszázötven éve a zsidó férfiak minden évben lerészegednek Ádár hónapjának tizennegyedik napján. A bor mámorában élik át újra meg újra a bosszú mámorát.

Tartsunk velük?

Nem vagyunk meghíva. A Purim csak zsidó örömünnep! Az örvendezésre az ókor legnagyobb tömeggyilkossága szolgáltat okot, amelynek során hetvenötezer embert, férfiakat, nőket és gyermekeket mészároltak le. Mi volt a bűnük? A Tóra szerint mindössze az, hogy "gyülölték" a zsidókat - a bosszú (a gyűlölet) népét...
Ne gondoljunk persze holmi eszeveszett vagdalkozásra.
"A perzsa nép előkelőit, egész vezető rétegét (irtották ki). A zsidókra mindíg elsősorban ez a réteg veszedelmes." [Bosnyák Zoltán "Harc a zsidó veszély ellen" 111 old.] No meg a Talmud is előírja "a gójok legjobbjait öld meg."

Az empátia fogalmának fent a mottó szövegében történt meghatározása nem eléggé pontos, mert a bánatban való osztozásra van beállítva, holott osztozni mások örömében is lehetne, kellene. Mi magyarok ebben jó partnerek lehetnénk, hisz nálunk, ahogy mondtam, szinte min den okot szolgáltat az ivásra. De egy ókori tömegmészárlás tiszteletére berúgni nem igazán magyar sajátosság.

Ez a lelki idegenség és a közelmúlt aggasztó eseményei ismételten felvetik annak szükségességét, hogy létünk - nemlétünk kérdésein a legkomolyabban elgondolkodjunk. A magam együgyű módján én is ezt teszem. Ennek jegyében fogant a gójok gondolkodásról írott kommentárom is. Ez a mostani írás bizonyos értelemben folytatása e korábbi kommentárnak.

Ha valaki gyakran olvasgat zsidó "hőstettekről" észreveszi, hogy a legvéresebb cselekedeteket a Purim ünnepre időzítik, ha ez egyáltalán lehetséges. A furcsa egybeesések taglalása nem fér a cikkbe, de egy jellemző példa mindenáron ide kivánkozik. A "nürnbergi zsidó leszámolásról", azon belül Julius Streicher sorsáról van szó. Egy korábbi
cikkemből  idézek.

"dr. E.R. Fields szerint a nürnbergi vésztörvényszék bestiálisan halálra kínoztatta Julius Streichert, akire pedig semmilyen 'háborús bűnt', vagy hasonló légből kapott mendemondát nem tudtak rábizonyítani! Streicher bűne talán sokkal 'nagyobb' volt, mint azoké, akiket a 'haláltáborokkal' kapcsolatos paranoiák alapján fogtak perbe, kínoztak nyomorékká, vagy vertek halálra. Az ő bűne a zsidóság kritizálása és a zsidó Talmud, valamint a Tóra tanulmányo zása volt, amiért maga a Talmud kiált tolvajt: 'Az a nem-zsidó [goyim], aki a talmudot tanulmányozza, halállal büntettessék...' Streicher tehát kimerítette e 'bűntett' elkövetésének tényét és a talmudi vérbíróság szadista kínzások után koholt vádak alapján kivégeztette. 'Ez nem más, mint Purim-ünnep 1946-ban...! Ezek voltak Streicher utolsó szavai a bitófa alatt."

Az indítást e cikk megírásához egy könyv adta, amelyet éjszakai unalmamban találomra vettem le a polcról. Viszonylag gyorsan olvastam újra, hisz a fontos részeket jó tíz éve aláhúzgáltam már ... Aztán elgondolkodtam, miért bukott el Istóczy Győző, Ónody Géza, Simonyi Iván, Vadnay Andor, Verhovay Gyula, Egán Ede, Bartha Miklós, Szemere Miklós, Kiss Sándor, Dánér Béla, Gálóczy Árpád és Méhely Lajos antiszemita mozgalma, hisz mindannyian talpig becsületes, hazájukat szerető, bátor, művelt, keresztény úriemberek voltak.

Néha a kérdésben vagyon a felelet, mint ezúttal is. Az urak keresztények (!) voltak és emiatt  képtelennek bizonyultak annak belátására, hogy "vallásos fajvédelem" (antiszemitizmus) nem létezik [nonszensz]. Az ő korukban még nem létezett az "agykontroll" fogalma, sem a  tudománya, enélkül pedig lehetetlen felismerni, kigyomlálni fejünkből a judeokeresztény gondolkodás alattomos  csapdáit, amelyeket neveltetésünk, környezetünk plántált tudatunk mélyére, vagy éppen tudat alattinkba, hogy itt meglapulva tüstént működésbe lépjenek, ha valakiben "eretnek" gondolatok támadnak. Ez így működik akkor is, ha az egyén vallásilag közömbös, vagy épp istentagadó...

Pedig milyen helyesen látták a tennivalókat - egyébként...

Istóczy Győző kezdettől a nemzetközi összefogást sürgette. A zsidó internacionáléval szemben az antiszemita internacionálé létrehozásának szükségességét hírdette.
"Teljes mértékben kivette a részét az első nemzetközi antiszemita kongresszus megszervezéséből." [37 old.] Ő és magyar elvtársai voltak a kongresszus legünnepeltebb előadói.

Ónody Géza is kezében tartotta a bölcsek kövét. "Az ismert magyar tulajdonság, a hirtelen lendület, nagyot akarás és lázas felbuzdulás után a fáradtság, kimerültség és közönybe roskadás vett erőt a vezető rétegeken. A magyar 'keresztény társadalom (!) nem állt hivatása magaslatán'. Morális gyávaság, részvétlenség, közöny, rövidlátás, értelmetlenség, az áldozatkészségnek úgyszólván teljes hiánya, a gyors siker be nem állása feletti elcsüggedés, ezek az átkai a szívében antiszemita érzelmű társadalmunknak írja Istóczy Győző. Tanulhatnánk e tekintetben a zsidóktól, miképp kell és lehet egy népnek még a végső elnyomatottság állapotában is összetartással, szívóssággal, értelmességgel, eréllyel, 'a közös cél iránti lelkesedéssel és áldozatkészséggel' nemcsak leráznia kezére és lábaira rakott béklyókat, sőt megvetett pária állapotát a rettegett zsarnok szerepével is felcserélni." [97 old.]
Lám, a gójok "állati" gondolkodása egy ilyen kiművelt főben is munkál. Pedig Bosnyák Zoltán azt írta róla Ónodyról, hogy "a zsidóság lényegét megismerte". Egy fenét ismerte meg.

Egy keresztény társadalom azért nem képes hivatása magaslatán állani, mert olyanja nincs nékie. A [judeo]keresztény társadalom  a zsidók engedelmes birkanyája. Az Ónody által "helyesen" felismert tulajdonságok birkatulajdonságok. Ennek az állatfajtát nem csupán az intelligencia hiánya jellemzi. Hiányzik belőle az önvédelmi ösztön is.

A zsidó nép mint nagy ókori kultúrák [Babylon, Egyiptom, Görögország, Róma] foglya, "rabtartói" meghaladása (!) révén lett azzá, ami. A rabtartók pedig elpusztultak, amiben a zsidóknak kitüntetett szerep jutott.

Az említett birodalmak, gyarmataikkal együtt, "területi birodalmak" voltak. A zsidóság a Gálutnak köszönhetően behálózta az egész Földet, amit a
  így ír körül. Gálut számüzetés, 'diaszpóra'. A Tóra többízben beigért büntetése a parancsolatok be nem tartása miatt. A második Szentély pusztulása óta (i.e. 70-ben) a zsidók sorsa. A zsidók többsége ma is gálutban él. Szellemi síkon a gálut (jidisül: Gólesz) azt az állapotot fejezi ki, amikor a Szentély még nem épült fel és így az isteni Dicsfény (Schiná) 'számüzetésben' van a zsidó néppel együtt. A fogalom ezen kabbalisztikus értelmezése szerint a Messiás eljöveteléig - aki majd felépíti a Szentélyt és összegyűjti a Szórványokat - az Izraelben élő zsidó nép is galutban - szellemi galutban él."
Ez jól hangzik, de nem erről van szó.

Az első [a babyloni] fogság eredményeképp jött létre az új zsidó
létforma amely végzetes hatást gyakorolt az emberiségre. "A rokonság második réte ge a héberek első száműzetése, az ún. babiloni fogság jelentős időszakának terméke. A zsidóság történetének ezen, talán 'legjelentősebb'  (!) fejezetében alakult ki a területi identitástól jóval függetlenebb (!), életképes (!) 'diaszpóra-lét' (!). A diaszpóra céliránya pedig az egész világ (!), vagyis az új Zsidó Állam "felségterülete"...  A zsidóság évezredekig azt játszotta, hogy keserű számára a "száműzetés kenyere" és leghőbb vágya vissza "alijázni" ősi hazájába [erec israel], ott újjáépíteni a Templomot és békében élni amíg meg nem kell halni.

Csakhogy a zsidó békében élve se tud a seggén űlni. Inkább bolyongani szeret. Ezt
észrevették a buta gójok is. "Ekkor nevezték el a zsidót Ahasvérusnak, és ekkor kezdték úgy gondolni, hogy a bolygó zsidó nem pihenhet, mindig vándorolnia kell." A bolygó zsidó azonban nem az országút vándora, hanem szüntelenül zsákmányt kereső rabló, vagy még inkább hódító.

A többi a "diaszpóra lét" sajátosságaiból adódik. A diaszpóra lét mindenütt "kisebbségi lét", másszóval nem "otthonlét", amely kényelmességre, közömbösségre, széthúzásra csábít, hanem "idegenlét", amely folytonos riadókészültséget igényel, valóságos "világ riadóláncot", amely nyomban működésbe lép amint a diaszpóra akár egyetlen porcikáját is sértik, vagy veszélyeztetik. Márpedig ez a veszélyhelyzet állandó, hisz minden ilyen sporadikus zsidó képződmény irritáló, sőt pusztító idegentest a "befogadó" társadalomban. A tiszaeszlári vérvádper - amelynek egyik peren kívüli főszereplője épp Ónody Géza volt - ékes példája, hogyan reagál a "zsidó világháló" néhány sakter védelmében. Megénekeltem ezt az undorító histótiát jómagam is, az "Örök pörök" c. írásomban. Itt nem térek ki részletekre.

Ezen írás fő célja kísérletet tenni annak megvilágítására, mi a "zsidó sikerek titka". Bibliai csodákról szó sincs!

A fentebb emlegett nagy ókori kultúrák sokáig - az egyiptomi például több ezer évig - léteztek, ha nem is virultak mindíg. Egyiptom, ill. az Óbirodalmat megelőző Ismeretlen Kultúra esetében nem csupán az az érdekes, hogy a nagypiramisokat milyen technikával emelték, hanem az, hogy a technológiát milyen társadalom-szervezet találta fel és alkalmazta. A technológiáról se tudunk sokat, a szervezetről még annál is kevesebbet. Okkal feltételezzük, hogy létezett egy olyan rend - nevezhetjük akár papi rendnek is - amely a buta, lusta tömegeket a nagy létesítmények megvalósitására kiképezte és vezényelte. Az ember - az egyén - "természetes" ösztöneitől mi sem áll távolabb, mint elvont célok érdekében a melegben (hidegben) dolgozni. Valami lyen kényszert tehát fel kell tételezni. Ma se tudjuk milyet. Madách talán tudta (?), mikor a pór szájába adta

Mért él a pór? - a gúlához követ
Hord az erősnek, s állítván utódot
Jármába, meghal. - Milljók egy miatt.

Lehet, így volt, lehet nem. E társadalmak idealisták voltak olyan értelemben, hogy a hétköznapi lét keretein túli, vagyis "transzcendens" ideákat alkottak, ilyen célokat tűztek ki és ilyen létesítményeket igyekeztek alkotni. [A transzcendencia egy többféleképpen meghatározott filozófiai és teológiai fogalom. A szó a latin transcendo (’átlépek’) igéből származik, és olyan lehetséges valóságra utal, amelynek megismeréséhez az embernek át kell lépnie köznapi érte lemben vett határait. Hasonló értelemben használatos az ugyancsak tág jelentéskörrel bíró 'természetfölötti' szó is."]

A zsidóság esetében azonban merőben más a helyzet. Ez a nép nem hisz a túlvilágban. Célja a haszonelvű, azaz mások rovására menő földi boldo gulás. Ez a nép, a "Törvény népe", a Tóra és a Talmud képében nem vallási eszméket, vallástörténetet hanem "szolgálati szabályzatot" alkotott, amely nek szórul - szóra való betartására a "választott nép" minden tagját vasmarokkal kényszeríti.

Bosnyák [a Harc c. könyvben] így határozza meg a Talmudot. "A Talmud lett a zsidó élet lényege, ebben van a zsidó gondolat, eszme, történelem, a múlt, a jövő és a törvény, egyszóval mindaz, ami egy nép megmaradásához feltétlenül szükséges. E 'Tan' birtokában a zsidóság mindenütt, és minden egyes kis zsidó közösség önmagában véve is hordozója lett a terület nélküli zsidó államiságnak, a zsidó 'népiségnek'." [111 old.] Tegyem, hozzá még a 'fajiságot' is... Ha Talmudról beszélünk, számoljunk vele, hogy "a Talmud mértékadó vilnai kiadásai húsz nagy méretű fóliáns kötetből állnak, amelyek számos kommentárt és kísérőszöveget is tartalmaznak." Ebbe valóban minden belefér.

Tulajdonképp ennek folyománya a "zsidókérdés".  Miért? Hogyan? Lássuk csak.

A zsidó hatalom, amelyet jobb híján egyelőre nevezzünk "rabbinikus zsarnokságnak" több ezer éve folytat embertenyésztést, amely utánzásra ihlette Hitlert. A Tóra és a Talmud parancsai, irányelvei a zsidó faj, ill. a vér "tisztaságának" megőrzését biztosító szigorú (!) magatar tási szabályok.

Erre az antiszemiták azt mondják, hogy a beltenyésztés egy degenerált fajt eredményezett. Lehetséges. De ezek a "degeneráltak" mégis alkalmasak arra, hogy a rabbinátus őrültségeit végrehajtsák. Be' frappánsan fogalmazott Simonyi Iván. "Bizonyos, hogy az 'egy' (!) akaratnak engedelmeskedő kétszáz ember uralkodhat a szétszórt százezrek felett. A zsidóság falanxot képez, amely a többi atomizált társadalommal szemben mindég harcra készen áll." [110 old.] És - tegyük hozzá - többnyire győz is.

Simonyi egészen "modern" elveket vallott a nemzeti sorskérdésekben. "A nemzeti lét alapja a föld és a nép. A földet nem engedhetjük árúcikké sűllyedni ... Az eladósítás fenyegető rémét el kell távolítani a föld felől." [104 old.]
Még meglepőbb egy keresztény úriember részéről a következő.
"A kapitalizmus túltengésével szemben nem szabad idegenkednünk a szocializmustól. A jövő a szocializmusé, a szocialista elveké." [105. old.] Némi túlzással kijelenthetjük, Simonyi tézisei mintegy megelőlegezik a Mein Kampf hasonló kitételeit.

Kiss Sándor [a
"zsidócsahos"  fogalmának megalkotója] a faji öntudat hiányát fájlalja. "Fajának hosszú változatos múltja miatt olyan büszke a zsidó. Ezzel szemben ott áll a faji önérzet, sőt faji öntudat nélküli magyarság, amelyik nem érti, mit tesz fajnak lenni, föl sem foghatja faji hivatását, faji jövőjét. A magyar nem olyan büszke erényeire, mint a zsidóság a bűneire." [227. old.] Haláláig nem jött volna rá e jó úr, hogy a magyarság "fajbutasága" épp a judeokeresztény hitelvek követésének következménye? A magyarok "judeokreténsége" judeokeresztény "hitük" folyománya.

Pedig Kiss Sándor oly korszakban élt, amikor már halott és még élő írók és költők sokasága ordította, vagy zokogta a semmibe szép magyar fajunk pusztulása miatti keserveit.

A könyvben megörökített úttörők, így vagy úgy, mindannyai áldozatai lettek magyarmentő - fajvédő törekvéseiknek. Tragédiáik tanulságosak, de különösen tanulságos az elegáns magyar úr archetipusának  Egán Edének  a sorsa. Neve az úgynevezett "Felvidéki akció"   révén vált ismertté. Az akció célja a felvidéki (főleg) rutén lakosság felszabadítása volt az Ukrajnából, Oroszországból beözönlő zsidó "migránsok"  elnyomása, szipolyozása alól. Egán ezt a müveletet mint kormánybiztos irányí totta. Tevékenysége zsidó érdekeket sértett, ezért megindult ellene a szokott hajsza, minden regiszteren. Egán elszántan tűrt, de egy nyilvános beszédben kénytelen volt kijelenteni "küzdeni fogunk ha a kardot a kezünkbe erőszakolják!" [170. old.] A zsidó nem szereti a kardot, főleg ha ellenfelénél is van. Egánt vadászat közben egy "orvvadász" lesből agyonlőtte. A zsidó sajtó szerint súlyos idegbaja gyötörte, ezért öngyilkos lett... Valójában beállt abba hosszú sorba, amelyben a zsidó bosszú áldozatai menetelnek.

Ide kapcsolódik másik méltatlan sors, Bartha Miklós sorsa, aki szintén díszpéldánya volt a magyar fajnak. Egán barátja és harcostársa volt a "Felvidéki akcióban" az itt szerzett tapasztalatait írta meg
"Kazárföldön"  c. könyvében.  

A zsidócsahos kormányok [pl. Tisza Kálmán] és a zsidó sajtó mély gödörbe temették a "fajvédelem úttörőit". Örömük azonban korainak bizonyult. Porondra lépett ugyanis méltó utóduk Szabó Dezső.

Korszakos műve "A két faj harca" honlapomról letölthető  Sajnos hosszú... Talán elég lesz belőle egy - két idézet is.
"
A kereszténység előtt a faji morál volt az emberi lélek törvényadója. Ez a morál, melyet együtt élő közösségek életösztöne teremtett meg, aszerint értékeli a tettet, hogy milyen hasznot hajt a fajnak. Ez a morál volt aztán az a nagy erő, mely egy ökölbe tudta szorítani a faj minden izomerejét. A faji morál legélesebb, legtipikusabb, legváltozatlanabb formáját a zsidóknál láthatjuk. Az a jeruzsálemi zsidó katona, ki szembeköpi Titus katonáját, s az a zsidó szocialista agitátor, ki szembeköpi a gój Magyarországot, ugyanazon erőnek a megnyilatkozásai: az intranzigens zsidó gyűlöletnek az idegen iránt. A zsidó faj lelki gyökerei a Talmudban (!) ágaznak szét. Ezt a talajt századokon át táplálta túltengő önérzetével, gyűlöle tével. Ez a szentté lett könyv őrizte meg azután a zsidó lelkiformáját. Ezt a formát egyik generáció ráégette a másik lelkére, s ez a faj most is a Talmudot éli életté." 

Még csak egyet, igazi "szabódezsőit"... "A zsidó felsőbbség: morális felsőbbség. És ez a következőkben áll: 1.) Az életharcban a faj minden tagja szolidaritást és segítséget jelent a faj minden tagja számára. 2.) Az életküzdelem válságos pillanataiban a faj minden tagja alá tudja rendelni a maga érdekeit a faj érdekeinek. 3.) A faj érdekében a kezdeményezés s a felelősség elvállalásának legheroikusabb példáira képesek. Ha a napjainkban kopásig emlegetett keresztény etika abban áll, hogy minden szív megnyílik a másik seb előtt, ha a keresztény etika a testvéri összefogás erejében, a közösségért való munkás aggódásban, a közösségért minden kockáztatás heroikus elvállalásában van egész az önfeláldozásig: akkor országunkban is van 'keresztény etika', de a történelem tragikus humorával – a zsidóságnál van, házi használatra. És hazánk dús keresztényei? Ez az ordas irigységek, az egymást harapás, a külön flótások szerencsétlen országa."

Szabó Dezső nagyot lépett. Átlépett a fajvédelem úttörőinek feje fölött is. Észrevette ugyanis a "kereszténység" igazi szerepét a magyar sorstragédia mögött. Nem tudta persze előre, hogy ezeket a "szerencsétlen keresztény flótásokat" libasorban három körülmetélt esztergomi érsek (hercegprímás) Lékai, Paskai, Erdő fogják a mennyország felé terelgetni. Nem tudhatta azt sem, hogy [a Katolikus Egyház szennyes történetében először] egy rosszhírü jezsuita ül a pápai trónra, aki mint isten gyermekeit keblére öleli a melegeket, kezet csókol a zsidó főrabbinak és élére áll a Vatikánban és máshol űzött sátánista orgiáknak.

-----------------------

A széttekintésnek a fentiek miatt nem lehet horizontja a magyar antiszemitizmus.

Sokáig mellőztem a XX század egyik nagy gondolkodója Nietzsche munkásságának tanulmányozását, mert gondolkodása taszítónak tünt. Most is annak tűnik, mégsem mehetek el néhány idevágó felismerései , ill. tévedései mellett. Véletlenül rendelkezésemre áll és honlapomról letölthető  "Az Antikrisztus" c. könyve. Ez se rövid, marad az idézgetés...

A kereszténységet, értelemszerűen a "Judeokretén Egyházat", az egészséges emberiség elpusztítójaként jellemzi, eképpen.
"A kereszténységet nem kell szépítgetni és felcicomázni. Életre-halálra menő háborút indított a magasabb rendű embertípus ellen. E típus valamennyi alapösztönét egyházi átokkal sújtotta, Ezekből az ösztönökből szűrte ki aztán a gonoszt, az erős embert, mint a tipikusan megvetendőt, az 'elvetemült. embert'. A kereszténység pártját fogta mindannak, ami gyenge, alantas és félresikerült, eszményt faragott az erős élet önfenntartó ösztöneivel szembeni ellentétből; még a legerősebb szelleműek eszét is tönkretette azáltal, hogy azt tanította: a szellemiség legfőbb értékeit bűnösnek, félrevezetőnek, kísértéseknek kell érezni."

És most egy reálisan gonosz mondat.
"A részvét nagyjában-egészében keresztezi a fejlődés törvényét, amely a természetes szelekció törvénye. Azt tartja fenn, ami megérett a pusztulásra, védelmezi az élet kitagadottjait és elítéltjeit – a félresikerültek ilyen-olyan fajtájának nagy tömege révén, akiket életben tart –, s magát az életet is komor és kétséges színben tünteti fel. Erénynek merészelték nevezni a részvétet – ami egyébként minden nemes morálban gyengeségnek számít – majd még tovább mentek: a részvétet megtették az erénnyé, méghozzá valamennyi erény alapjává es eredetévé."
Nietzsche se láthatta előre, hogy a természetes, vagy mesterséges, szelekciót a tudatos kontraszelekció megtűrése, sőt elósegítése váltja fel.

[Hazánkban pl. egyetlen népesség a cigányság szaporodik. Úgy azonban, hogy egészséges szülők, az egészséges utódok mellett olyan az anya méhben mesterségesen "fogyatékosított" utódok százezreit hozzák világra, akik életük végéig az egészséges emberek jövedelméből lesznek segélyezve, szüleikkel mint "gondozókkal" együtt. Milyen társadalom, milyen gazdaság képes ezt hosszabb távon elviselni?
A zsidó "kisebbség" a befogadó többség ellen pergeti a cigánykártyát, gondosan számításba véve ennek magyarpusztító következményeit.]

De folytassuk Nietzschével.

"A zsidóságban és a kereszténységben hatalomra vágyó emberfajta, a papi fajta számára a dekadencia elősegítése eszköz csupán: ennek az emberfaj tának életfontosságú érdeke, hogy az emberiséget beteggé tegye, s hogy a 'jó' és 'rossz', az 'igaz' és 'hamis' fogalmát egy életveszélyes és a világot rágal mazó értelembe fordítsa át."
Az emberiség mára beteggé lett téve. Két igazán nyereséges iparág nőtt a társadalom, a gazdaság fölé: a kábítószergyártás és a gyógyszergyártás. A televíziók adásidejének jelentős részét a gyógyszer reklámozás foglalja le, a leggyakoribb szlogen pedig a kockázatok és mellékhatások vonatkozásá ban a betegtájékoztató elolvasására, vagy a kezelőorvos, ill. a gyógyszerész megkérdezésére irányítja a figyelmet.

Fentebb hivatkozott írásomban kitértem Szent Pál áldásos szerepére a "keresztény" vallás megreformálásában.

Nietzschének volt egy - két jó szava ehhez az éjsötét alakhoz is.
"
Pálban az örömhír-hozóval éles ellentétben álló típus testesül meg: a gyűlölet, a gyűlölet látomásának, a gyűlölet kérlelhetetlen logikájának zsenije. E 'dezevangelista' mi mindent nem áldozott fel a gyűlöletnek! Mindenekelőtt a Megváltót: saját keresztjéhez szögezve őt. Az élet, a példa, a tan, a halál az egész Evangélium értelme és joga – mindebből semmi sem maradt midőn e gyűlölettől eltelt pénzhamisító rájött arra, hogy mi is az, aminek hasznát aztán egyedül ő vehette. Nem a realitás, s nem a történelmi igazság!.. És a zsidó papi ösztön újra csak ugyanazt a nagy bűnt követte el a történelem ellen: egyszerűen kitörölte a kereszténység teg napját és tegnapelőttjét, s kiötölte magának a legkorábbi kereszténység történetét. S mi több: újfent meghamisította Izráel törté nelmét, hogy az olybá tűnjék, mint az ő tettének előtörténete: Az összes próféta az ő 'Megváltó'-járól beszélt... A későbbiek során az egyház még az emberiség történelmét is a kereszténység előtörténetévé hamisította..."
Pedig Nietzsche sem sejhtette, hogy apránként előkerülnek a qumrani tekercsek, amelyeknek legkorábban fellelt pédányait az Egyház igyekezett elhallgatni, ill. megsemmisíteni.

Miért is? A régészek a Tóránál régibb (!) "szent-írásokra" bukkantak!

"
Qumranban azonban az évszázadok pora alól a kéziratok több példánya is előkerült, és így fény vetődött rá, miért kellett a korábban fellelt példányok nak elveszniük.  Az Enoch-könyvek ugyanis számos Újtestamentumban szereplő, közel két évezreden keresztül Jézusnak tulajdonított doktrínát, tanítást tartalmaznak – gyakran ugyanabban a megfogalmazásban és ugyanazzal a szóhasználattal –, kétségbe vonva, illetve alapjaiban megrendítve a keresztény tanok égi kinyilatkoztatásának vagy ihletettségének és egyedül valóságának állítását."

Most nincs időm átgondolni, főleg kifejteni, mi vetül mindezekből Jézusra és a Szentháromságra, különösen ha a qumrani tekercsek létezését egybevetjük azzal a ténnyel, hogy az állítólagos Krisztus egyetlen szót sem írt le sajátkezüleg. Mindez Hitler vélekedését támasztja alá, aki szerint  "Hagyjuk másokra a szőrszálhasogatást. Mindegy hogy az Ó- vagy az Újtestamentumról beszélünk, vagy pusztán Jézus tanításairól, ugyanarról a 'zsidó svindliről' van szó. Ez nem fog minket szabaddá tenni." De nem ám!

Schopenhauertől származik a mondás "a zsidó a hazugság nagymestere". A zsidó "fajhazugság" csimborasszója pedig az az állítás, hogy a zsidó nem faj, csupán vallásfelekezet, de a zsidók jelentős hányada felekezeten kívüli...

Egy szélsőjobboldali portál  tippeket ad arra nézve, hogyan ismerjük fel a zsidót.
"
A klasszikus zsidó orr görbe, és a pukli a közepén van. Sok zsidó arca nagyon hosszú, keskeny, és gyakran a homlok szokatlanul magas. A klasszikus zsidó fül olyan mint a patkányé. Az énekes-színésznő Barbra Streisand a zsidó vonások tökéletes modellje. Barbrának jellemző zsidó orra, szája és füle van. Patkányszerű alakjuk mellett a zsidók füle gyakran alacsonyan helyezkedik el, és eláll.Közel minden zsidónak domináns alsó ajka van, vagyis az alsó ajka nagyobb mint a felső. Sokuknak telt, "húsos" szájuk van. Sokuk hajlamos kitátani a száját és hüllőmódra mutogatni a nyelvét, még beszéd közben is.Van vékony, széles szájú is, ami hangsúlyos az arcon."  Undorító, mondhatnók erre a körülírásra. Mondhatnók, de akkor mit mondunk arra a "Saulkára", aki az öreg Saul társaságában látható az Oscar díjas magyar film kommentár anyagában [pedig a füle, a saulok egyk fő ékessége, nem is látszik a képen].

De nem muszáj nekünk a képtárat böngészni. Ruccanjunk csak át a "magyar irodalom" területére. Ott nyomban beleakadunk Konrád Györgybe a majdnem nobeldíjas nagy magyar íróba. Már szinte restellem megemlíteni hogy e jeles úr zsidó rasszizmusát is megénekeltem korábban... "Áramló leltár c. könyvé ben a következőket írja. 'A zsidók semelyik társadalomban nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk termé szetét is összeadjuk abban a génkoktélban (!), amik a gyerekeink. Hordoz ható örökség ez, és bárhol működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést." 
Nem azért mondom, de tessenek csak megnézni, hogy hasonlítanak egymásra Konrád és Saulka...

Szóval ez a 'génkoktél' felmenti hordozóját attól hogy utcaseprő legyen. Ellenben arra jogosítja, sőt predesztinálja, hogy a "befogadó" társadalom legtetején helyezkedjék el, elfoglalva a legnagyobb társadalmi presztizst, a legmagasabb jövedelmet biztosító helyeket. Másszóval kitöltve az uralkodó osztály sorait betöltse az uralkodó osztály szerepét.

Ehhez a történelmi uralkodó osztályok kiírtása, vagy befogadóvá alakítása szükségeltetik. Az egyikre kitűnő, de egyáltalán nem egyedi példa a Purim napi mészárlás. Hasonló történt a Nagy Francia Forradalomban és a Nagy Októberi Szocialista forradalomban is.

 A másik eklatáns példa épp Magyarország, a rothadt "Szentistváni Magyarország", amelynek "történelmi arisztokráciája" járt elől példájával a zsidó magyar fajkeveredésben. Ettől azt remélték és hirdették is [Pl. Jókai], hogy a vegyesházasságok révén a magyar faj asszimilálja a zsidó fajt, amely ennélfogva "eltűnik". Ebből azonban nem lett zsidó "elmagyarosodás". Ellenkezőleg, az lett belőle, hogy az arisztokrácia zsidósodott el. Ennek a folyamatnak a mellékterméke a félzsidó "bastard" faji egyedek elszaporodása, akik a két faj hátrányos tulajdonságait egyesítették magukban.

Bosnyák Zoltán "Harc a zsidó veszély ellen" c. másik könyvében elemzi ezt a folymatot, amely a zsidók emancipációja kapcsán szökkent szárba. "A főnemesség volt az, amely elsősorban tette túl magát a fajiság törvényein ... és lépett szoros vérségi kapcsolatra a zsidóság gal. Ez a magyarázata annak, miért olyan bensőségesek a kapcsolatok a zsidó plutokrácia és a magyar arisztokrácia között. ... Ferenc József tömegesen nemesítette és bárósította a zsidókat." [130 old.] Hasonló felemelkedést hozott a Deák kurzus - a Kiegyezés - az egész zsidóságnak. Mindezek után érthetetlen [a zsidó mentalitás ismeretében nagyon is érthető] az a vicsorgó düh, amivel a "Patkányforrada lom" zsidó patkányai a magyar népre törtek.

Józan ésszel azt lehetne gondolni, hogy a magyarság végleg levonja a konzekvenciákat a zsidókról és az asszimiláció agyréméről. De nem így történt. A Horthy nevével fémjelezhető "Fehér Ellenforradalom" is lelassult, majd elmerült a "Keresztény Magyarország" bűzös mocsarában. A zsidók ismét "kormányfőtanácsosok, képvisleők, felsőházi  tagok lettek. Helyet kaptak a legelőkelőbbnek tartott társadalmi körökben és egyesületekben. A kultúrális életben sem csökkent szerepük, befolyásuk. A főváros, a sajtó, a szinház és a film életét korlátlanul uralták." [172 old.]

Pedig pedig Horthy azzal kérkedett korábban  „Kommunista zsidó vértől lesz vörös a Duna vize, ha bevonulok Budapestre!“Bevonult és héhány év kellett csupán, hogy heves csatákat vívjon, a kártyaasztal mellett Kornfeld "báróval" és a többi zsidó vérszopóval. Ez nem menthető, de érthető. Ugyanolyan pinabohóccá vált egy szép zsidónő Purgly Magdolna kezében, mint a nemzet szégyene Ady a kevésbé szép Léda, alias Brüll Adél kezében.

A zsidóság sorsa nem teljesedett be a vészkorszak idején, csak a vidéken élő "alsó zsidóságé". Ezeket a nácizmus valóban elpusztította. [Sokat kaptam már a fejemre amiatt, hogy a "vidéki" Holokauszt tényét, személyes élményeim alapján sohasem vettem tagadásba.] Ám amikor a libamáj-faló pesti zsidóság került volna sorra Horthy a fékre lépett. A budapesti zsidóság zöme megmenekült.  "A Waffen-SS és a Weiss család 1944. május 17-én meglehetősen egyoldalú szerződést kötöttek egymással: a családtagok semleges országokba (Portugália, Svájc) távozhattak, szabad eltávozásuk fejében azonban minden vagyonukat átadták 25 évre "bizalmi kezelésbe" a Kurt Becher képviselte német gazdasági csoportnak. Hogy miért nem tulajdonba (és miért kellett ehhez egyáltalán jogügylet), arra vonatkozóan több teória is magyarázatul szolgálhat..."
Az egykori zsugapartnereket  "Chorin Ferenc, Kornfeld Pál, Budai Goldberger Leó, Aschner Lipót  nagytőkéseket egy német szabadságos vonathoz kapcsolt személykocsiban indították útba" megbízhatatlan magyar előkelőségekkel együtt. Elkerülték a krematóriumot... 

És most tegyünk egy hármasugrást ...

A történtek közös nevezője, a zsidók főszereplése mellett, a zsidóságot óvó, a zsidó érdekeket szolgáló átalakítások végrehajtása. Összeredmény a többségi nemzet elszegényítése, demoralizálása. A kérdést esetleg nem úgy kell feltenni, ki a felelős ezért. Helyesebb úgy kérdezni, ki nyert és ki veszített a bolton? Ezt a kérdést ugyan fel lehet tenni, de jelenleg képtelenség megválaszolni, mégkevésbé a helyzetet orvosolni a következők miatt.

Minden (jogi) szabályozás a jog alanyának meghatározhatósága. A büntető passzusok pl. rendszerint ezzel kezdődnek "aki". A zsidókérdés esetében nincs "aki", mert a zsidó nem engedi magát meghatározni sem vallási, sem nemzeti(ségi), sem faji alapon. Magyarországon ő "magyar" és semmilyen szempontból nem engedi magát a magyartól megkülönböztetni. Így nem is lehet zsidókérdés, mert olyanok akikre a jelenben, ill. a jövőre nézve vonat kozhatna nem élnek Magyarországon. A múlt egészen más kérdés, mert a hatmillió akit elpusztítottak, zsidó volt.

Magyarországon a társadalmi feszültségek kikényszerítették az ú.n. "zsidótörvények" megalkotását.  

Az első zsidótörvény, az 1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szól. Az értelmiségi munkanélküliségre apellálva úgy rendelkezik (4. § ), hogy a sajtókamara, úgyszintén a színművészeti és filmművészeti kamara tagjaiul zsidók csak olyan arányban vehetők fel, hogy számuk a kamara összes tagjai számának húsz százalékát ne haladja meg. A 7. § ezt a rendelkezést kiterjeszti az ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarák tagjaira is.
 
Ez volt a hírhedtté köpködött "numerus clausus". Sok vagy kevés a 20 %? Hát', ekkor már túl voltunk keleti zsidó söpredék tömeges bevándorlásán [amit a korabeli zsidócsahos kormányok ugyanúgy támogattak mint manapság Merkel asszonyság a meglódult (meglódított) színes csordák beözönlé sét]. Ennek folytán
"a  századfordulón a zsidóság lélekszáma már csaknem egymillió főre rúgott, ami a Magyar Királyság lakosságának több mint 5%-át tette ki" az akkori statisztika szerint.
Csakhogy... Csakhogy Trianonban a nemzetközi zsidó ráhatásnak betudhatóan elvesztettük az Ország területének és lakosságának cca. kétharmadát. nyertünk viszont egy csomó magyar értelmiségit, akik az elszakított területekről életükért futva menekültek a megcsonkított anyaországba nagymér ték ben növelve az állástalan diplomások számát.

A kérdés tehát az, milyen volt a zsidók számaránya a csonkított Magyarországon. Egy rendkívül értékes
tanulmány szerint, amit a M. Kir. Statisztikai hivatal nyugalmazott elnöke 1938-ban írt, "az 1930. évi népszámlálás szerint a zsidóság száma Csonka-Magyarországon 444.567 volt, ami megfelelt a lakosság 5.1%-ának" Ha pedig így volt, akkor - tisztesség ne essék szólván - mi az anyjuk picsájáért (BOCS) hörögnek még manapság is jajtelesz zsida jaink? Ordít ugyanis, hogy a rendelet zsidóérdekű! Nem a kamarák etnikai összetételét szabályozza, hanem csupán a jövőbeni (!) felvételek arányát. Nem szűri ki csak a "vallásilag" zsidó zsidókat. Nem érinti a kikeresztelkedetteket és az ilyen olyan félvéreket. Úgy sújtotta a zsidókat, mint a szart a pfon (BOCS).

A második zsidótörvény az 1939. évi IV. törvénycikk már sokkal keményebb. A zsidók "közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról" szól. Meghatározza továbbá, kit kell zsidónak tekinteni, azaz ki az "aki". A kikeresztelkedési és más praktikák nem jöttek be, mert a grószpapi és a grószmami származását is figyelembe kellett venni.  A 9. § szerint a korlátozás szintén csak az ügyvédi, mérnöki, orvosi kamarába, sajtókamarába, úgyszintén színművészeti és filmművészeti kamarába történő jövőbeni felvételt korlátozza. A limitat 6 %-ra szállítja le, ami még mindíg magasabb a zsidók lakossági számarányánál.
Mindkét törvény kiveszi a rendelet hatálya alól a "derék zsidókat", azokat pl. akik a háborúban vitézséget tanúsítottak.


A harmadik zsidótörvény, az 1941: XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az "ezzel kapcsolatban szükséges 'fajvédelmi' rendelkezésekről" szól komondván, hogy "nemzsidónak zsidóval házasságot kötni tilos". Furcsa módon az "aki" a nemzsidó házasulandó. A törvény őt köti, nem a zsidót. A tehát kérdés úgy vetődik fel tehát, hogy egy keresztény államnak joga van e megtíltani saját keresztény alattvalójának, hogy [fajidegen] zsidóval házasságot kössön. Mielőtt válaszolnánk, lássuk hogy rendezi ezt a kérdést Közelkelet egyetlen demokratikus polgári államának Izraelnek [vicces hangulatban vagyok ma...] a házassági joga?  

Keresgéltem, de a mindent tudó Google nem felelt. Egy ócskaságot találtam csupán, ami alighanem ma is aktuális.  Kassai Rudolf 1891-es
tanulmá nyáról van szó. Eszerint ... "A házasság megkötését mint isteni intézményt bizonyos feltételekhez kötötte Mózes. Ε feltételekben látta azon biztosíté kot, mely a házas élet viszonyaiban a békét, a szeretetet és az egyetértést megszilárdítsa. Ε  feltételekben foglaltatik az a tilalom, mely meg nem engedte, hogy a bálványimádó kanaániakkal a zsidók egybekeljenek, e tilalmat ezen szavakkal hangsúlyozta: Ne lépj vele házasságra, mert fiaidat tőlem eltévelyíti úgy, hogy ne követhessen engemet.  Ne végy leányai közül fiadnak feleséget, nehogy  Ők midőn isteneik után paráználkodnak, paráználkodtassák a te fiadat is isteneik után. Az ily vegyes házasságokat tehát a vallást és jó erkölcsöket megmételyező  rosznak tekintette Mózes.
A zsidók ősidőktől fogva gyermekeik házasságára mint az életben legfontosabb lépésre szent ihletséggel  őrködtek. Szent meggyőződéssel hitték a házasságnak istent ől való rendeltetését.  Ők higgadtabban tudtak következtetni a jövőre, mint gyermekeik, a kik szerelmi rajongásukban, szerelmük első hevében csupa lelket, csupa tökélyt, csupa eszményt látnak egymásban, anélkül, hogy mérlegelnék a szerelem anyagi és szellemi alkatrészeit. A zsidóknál tehát a szülők választottak gyermekeiknek élettársat."

Nem tudtam ellenőrízni, mindez időszerü e még. A lényeget abban látom, hogy a házasság vallási és nem polgári intézmény. A mózesi törvények pedig kirekesztők a gójokkal szemben.

E pontig jutva úgy érzem valamiféle konkluziót szükséges levonni a leírottakból.

Hazánkban olyan kisebbségi népelemmel kényszerülünk együttélni, amely őrzi velünk szemben saját faji - vallási "másságát", és kettős állampolgársá got vidikál magának. Egyszerre akar a zsidó világállam és a magyar nemzeti állam polgára lenni, államot alkotva az államon belül. E kivételezett, állapot elviselhetetlenségét a végsőkig feszíti az által hogy előjogokat követel magának. Elsősorban azt, hogy ő alkothassa a "befogadó" állam és nép szelle mi, igazgatási és gazdasági arisztokráciáját. E jogilag ls erkölcsileg tarthatatlan állapotot úgy akarja fenntartani hogy fellép a magyar fajvédelem, ill. érdekvédelem minden megnyilvánulásával szemben, nem habozva a legjelentéktelenebb ügyben sem a nemzetközi zsidó érdekképviseletet fellármázni és a magyar belügyekbe való nyilt beavatkozásra ingerelni. Friss példája ennek a "zsidó érzékenység" stimulálása egy olyan kulturpolitikus szobrának tervezett felállítása kapcsán. Igen, arról a Hóman Bálintról van szó, akinek a zsidók felróják a zsidótörvények ideológiai megalapozásában, előkészítésében és szigorú végrehajtásában tanúsított szerepét, rájuk jellemző módon azt hányják a Hóman per nyomozóinak, ügyészeinek, bíráinak szemére, hogy nem emeltek vádat olyan bűnök miatt, amelyeket Hóman elkövetett, a vád és elítéltetése tárgyát képező bűn cselekményeken túl.

Tovább zakatol a zsidó bosszú szüntelen daráló malma annak dacára is, hogy a Fővárosi Törvényszék 2015 márciusában felmentette Hómant a háborús bűntettek vádja alól. Zakatol annak ellenére is, hogy az életfogytiglani fegyházra ítélt korábban testes, de a fogságban csonttá - bőrré fogyott szerencsétlent hagyták megdögleni a váci fegyházban. Emlékének üldözője egy Ungváry Krisztián [Ungváry?] nevű nyikhaj zsidó, aki saját bevallása szerint nem tud büszke lenni arra, hogy "magyar". De ki gondolja, vagy pláne állítja róla, hogy magyar? Nem is értem miről beszél. Csak az mondhat ilyet, aki kettős identitású. A zsidók nem ilyenek. Magyar identitásuk nincs is, csak zsidó identitásuk van. Valódi zsidó arcukat nem téveszthetik össze magyar álarcukkal. Lehet, hogy Krisztián csak hülyéskedik? Lehet!

Nos, mi a tanulság? Hát csak az, hogy a [judeo]keresztény szintén nem magyar identitású! Nem küzdhet sikerrel magyar érdekekért. Paradigmát kell váltani, amíg nem késő!

2016.03.05

Sz. Gy.