Hit és tan

Elmecsapdák


A gondolkodás felszabadítása az emberiség legfontosabb, legsürgősebb feladata. Ha nem sikerül elpusztul a fehér faj és a kevert faju emberiségen a zsidó faj fog uralkodni.

Felgyorsult és egyre bonyolultabbá váló korunkban, az adekvát gondolkodás egyre inkább felértékelődik. Nem könnyű azonban eligazodni még egy ilyen közismert fogalom különböző jelentései között sem. Az adekvát szónak a szinonima szótárban ötvennyolc (!) magyar megfelelője van és ezek jelentősen eltérnek egymástól. Ha az ember kiválaszt egyet, puff rajta a pecsét: önkényes kedik. Én mindenesetre az "egyértelmű" meghatározás mellett kötök ki.
[A szóboncolásnak külön tudománya van, de a jelentéstan (szemantika) fogalma is többértelművé vált...]

A zsidó csupán önmagát tekinti gondolkodó embernek. A nemzsidókat (gojokat) állatoknak, állati értelmű embertestű lényeknek tartja és folytonosan gúnyo lódik e fogyatékosságuk miatt. E zsidó értékelés, hála a zsidóknak, egyre köze lebb kerül a valósághoz.

A zsidó nép babiloni és egyiptomi fogságban volt ugyan, mégis a velük nem ellenséges görögök kultúrájának és gondolkodásmódjának elpusztítását tekinti elsődleges céljának. Elsősorban nem a világhódító, birodalmakat rombadöntő és alapító, makedóniai Nagy Sándorral, és nem is a római légiókkal volt bajuk, akik lerombolták a jeruzsálemi templomont, hanem a görög szellemmel, ill. gondolkodással Platonnal, Arisztotelésszel és minde nek felett Szokratésszel, akik pedig nem voltak antiszemiták, nem öldöstek zsidókat...

Miért is?

Az ok kézenfekvő. A görög demokrácia és a zsidó teokrácia együtt nem létezhettek a zsarnoki zsidó isten napja alatt. "Teokrácia (a gör. Theosz, ’Isten’ és krateia, ’uralom’ szavakból: ’istenuralom’) olyan politikai rendszer, melyben a világi hatalom forrásának az adott kultúra istenét tekintik. Legfőbb hatalom a papság, vagy az egyházi hatalommal is rendelkező uralkodó kezében van, az egyházi és állami intézmények nem különülnek el egymástól."
A zsidó teokrácia nem az első, nem is az egyetlen a sorban. Annyiban viszont különbözik a többiektől, hogy célja nem a "világi-hatalom", hanem  "világhatalom" megszerzése és megtartása. Az előbbi provinciális, az utóbbi totális/globális szemlélet és célrendszer. A kettő tehát nem ugyanaz.

A zsidó zsarnokság a történelem legkegyetlenebb zsarnosága. Elsődlegesen, ill. legfőképp nem is a szomszéd népeket, hanem magát a zsidó népet nyomja el és szervezi terrorhadsereggé a világuralomért folyó háborúban. Messzebb néz a térben, mint Nagy Sándor, Attila, Napoleon. E hódítások a hódító személyéhez kapcsolódtak. Halálukkal birodalmaik szétmállottak. A zsidó viszont ötödfélezer év óta háborúzik szűntelen és "jelképes kígyója" egyre közelebb kerül a célhoz.  

Ennek kapcsán érdemes, sőt érdekes a görög és a zsidó harcmód, ill. katonai "erények" összehasonlítása. A görög tudatosan bátor az öldöklésben és az önfeláldozásban. A zsidó fanatizált, kéjeleg a gyilkolásban, sőt az önmegsemmisítésben. Az előbbi re példa Leonidász harca és halála a thermopülai csatában, az utóbbira a maszadai erőd védőinek a zelótáknak, ill. szikáriu soknak [orgyilkosok] önkiírtása.

A gój hódítók fegyvereiket tartották maguk elé. A meghódított népekkel többé - kevésbé nagyvonalúak voltak. Türelmesek, közömbösök voltak alattvalóik gondolkodása, vallása, szokásai iránt.

A tekergőző, csúszómászó hódító zsidó kígyó "okosabb" náluk. Rájött, hogy nem a nyakra, kezekre, lábakra, hanem a gon dolkodásra kell bilincset rakni, hogy állati szintre lehessen sűllyeszteni. A kígyó első, igazán zseniális, felfedezése annak felismerése volt, hogy a legokosabb gójok is gyermekien naívak, mert észjárásukat az erkölcsi idealizmus vezérli. Ha valaki olvasgatja a Talmud [hozzáférhető...] részeit és a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveit óhatatlanul szemébe tűnik, hogy ezen röhögnek a legnagyobbakat.

E háború első szellemi termékei a Tóra és a Talmud. A Tóra [jelentése tanítás, intés, eligazítás,  törvény, papi döntvény, szabály, zsidó őstörténet, stb.].

A Talmud [
héberül תַּלמוּד - tan, tanulmány, ami tanulva lett, a zsidóság enciklopédiája, jogi és vallási alapvetése, szokásjogi gyűjteménye, bibliaértelmezéseinek tárháza, a jám ha-Talmúd (יָם הַתַּלמוּד) a Talmud tengere”] nem gój fogyasztásra, azaz a gójok hülyítésére volt szánva. A Talmud olyannyira nem, hogy gój általi megismerése halálbüntetést vonhatott maga után.

Persze a gój már attól is hülyül, ha arra kíváncsi mi is az a "Biblia" amiből a pap felolvas neki. A zsidók szerint ők a "könyv népe". Marhaság. A zsidó nem a könyv népe, hanem grafomán szellemi tolvajnép. Ezt igazolja, ahogy a Tóra szövegét össze lopkodták, kitalálták és össze-őckölték. Mert mi is a Tóra "szövege"? Egy olyan mese szőnyeg, amelyből folytonosan kivág nak, ill. amelybe betoldoznak - foldoznak jobbára ismeretlen vallás-szabók. Már az isten se ismeri ki magát rajta.

A hülyítés alapjait "apostolok" szerzőgárdája rakta le, Szent Pál főszerkesztő irányításával, címe Újszövetség. Ez a tömény agyrém az élelmes zsidók kezében kurrens árúvá vált. Sikerült
rásózniuk  I. Flavius Theodosius császárra, a Római Birodalom utolsó egyeduralkodójára. A 'Nagy Theodo sius, 380-ban kiadott vallási rendeletével államvallásá tette a 'niceai–konstantinápolyi hitvallás szerinti' keresz ténységet, az alattvalók elnyomásának zsidó tudományát...

Tehát az alattvalóknak kötelező lett hinniük! De miben is? Hát itt a zsidó találmány lényege! Olyanban kellett hinni és olyanról vallani, ami értelmetlenség. Olyan értelmetlenség, ami százféleképp "értelmezhető". Az Újszövetséget kellene tanúként idéznem, de túl hosszú lenne. Elég ha a "Szent háromságról" ejtek néhány [keresetlen] szót.

A számtalan képi ábrázolás egyben hasonlít egymásra, logikus elrendezésben szemlélteti a logikátlanságot. Az égi/képi harmóniából ugyanis nem isteni/emberi/társadalmi rend lett, hanem inkvizíció és évszázadokig tartó vallásháborúk, ember milliók szenvedése és halála.

Miért is? Akár egy "i" miatt is...

Madách a VII. színben - Konstantinápoly - híven ábrázolta - a jelenséget - a pátriárka szavaival

Nem az szeret, ki a testnek hizelg,
De aki a lelket vezérli vissza,
Ha kell, kard élén vagy lángon keresztül
Ahhoz, ki mondá: Nem békét, de harcot
Hozok a földre. - E gonosz hitűek
A szentháromság rejtélyes (!) tanában
A homoiusiont hirdetik,
Mig az egyház a homousiont
Alapítá meg a hit cikkeül.
Itt a veszélyesb ellen. Fel tehát,
Fel falvaikra, irtsátok ki őket,
Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket.

A valódi okokat azonban nem ismerte fel.

A szent tanok. - -
Ah, épp a szent tan mindig átkotok,
Ha véletlen reá bukkantatok:
Mert addig csűritek, hegyezitek,
Hasogatjátok, élesítitek,
Mig őrültség vagy békó lesz belőle.
Egzakt fogalmat nem bírván az elme,
Ti mégis mindig ezt keresitek
Önátkotokra, büszke emberek.

Ez azt sugallja mintha az ellentmondásokba [antinómiákba] gabalyodás az emberi gondolkodás sajátja lenne. Szó sincs erről. A görög gondolkodók, jelesül Szoktatesz, Platon, Arisztotelesz, épp a gondolkodás világosságára, a megértés hasznosságára, a helyes megoldásra törekedtek. Módszerük a vitázó párbeszéd a "dialego" [dialektika] volt.

A Theodosius által megvásárolt zsidó licensz mindennek homlokegyenes ellentéte.

A tudatmérgező zsidó katyvasz magva a "Jézuska szindróma", a világot pusztító vihar "szeme".

Mára a "felvilágosult" XXI században odáig jutottunk, hogy a közfelfogás (!) szerint aki Jézuskát nem szereti, akit nem hat meg az "ember fia" kínos kereszthalála, nem jó ember, nem is ember.

Dehát kiről - miről van szó? Semmiképp sem arról, hogy Jézus történelmileg létező személy volt e egyáltalán vagy sem. Mi azt a Jézust láthatjuk, akit Szent Pál fáradhatatlan fantáziája és kopás-álló pennája varázsolt elénk. Láthatnánk, de nem látjuk. Pál ugyan is egy enyhén szólva ellentmondásos személyiségü Megváltót ábrázol, mi viszont többnyire csak a szenvedőt lát juk, mert folyton az van az orrunk elé tolva. 

Mi ebben a zsidó ráció?

A "történelmi egyházak" - különös tekintettel a Római Katolikus Anyaszentegyházra - erkölcsi hitelét alaposan lerontotta ocsmány történelmük - Theodosius óta... [Ennek a szenny óceánnak a tajtéka a jezsuita ördög-pápa Ferenc, a zsidók talpnya lója.] Ezért is, meg másért is, csökken a hívők, a hitvallók száma.

De nem csökken, legalábbis nem ilyen mértékben, Jézuska reputációja. Paradox jelenség ez? Egyáltalán nem! Sőt törvény szerű! Lássuk a "törvényeket".

A gójmagyar gondolkodás tehát rosszul van begombolva. Teljes újragombolásra van szükség.
Lehetséges,vagy egyáltalán elképzelhető ez?

Jó kérdés...

Mindenesetre valamit csinálni kell, az esélyek latolgatása [dekázgatás] nélkül. Mivel lehetne kezdeni? Meg kellene szólaltatni holt magyar költőinket - íróinkat Aranytól Wass Albertig, a Wikipédia összeállítása szerint.

Reneszánsz irodalom (15–17. század). Pl. Balassi Bálint
Barokk irodalom (17–18. század). Pl. Zrínyi Miklós
A magyar felvilágosodás kora (1772-1800). Pl. Bessenyei György és a „testőr írók”
A nyelvújítás és a reformkor irodalma. Pl. Berzsenyi Dániel
A 19. század második felének irodalma. Pl. Madách Imre
Magyar irodalom 1900–1945. Pl. József Attila - Wass Albert
Magyar irodalom 1945-2000. Pl. Sinka István

Mi sülne ki ebből? Mindenekelőtt az, hogy a magyar irodalom és költészet óriásai "Árpád pártiak" voltak. Siratták a magyar faj (!) méltatlan sorsát a drága magyar vér (!) hullását, azaz a zsidó tróger Karsai László normái szerint "kirekesztők" voltak.

A jelenlegi állapotokon nem lehet óvatos reformokkal változtatni. Forradalom kell! Azt tudjuk, hogy minden forradalom erjedéssel, "eszmei erjedéssel" kezdődik. Be kell tehát hajítani a magyar mocsárba az "élesztőt"!

2016.10.30

Sz. Gy.

 

 



 

 

 

 

 

  

 



 

 

 



 

  

 

alattvalók elnyomásának tudománya

 

Pűl         Az előbbi 000