Nem brókersirató következik. Nem is egy bírót akarok pellengérre állítani, aki csak túbuzgó csavarja - fogaske reke egy gépezetnek, amelyet a svájci frankhitelezés kapcsán a "leggono szabb kaszt" jelzővel bátorkodtam illetni és amely a jelen ügyben is méltóvá vált erre a jelzőre.

 

 


Mérlegvalódiság
Debreceni Justitia
Első rész

Már tudjuk, hogy a Fővárosi Törvényszék a Buda-Cash ügy öt vádlottját, Tölgyesi Pétert és társait fejenként 7 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte hozzávetőlegesen 110 milliárd forint elkövetési érték alapján..
A bűnszervezetben való elkövetést nem találta megállapíthatónak mivel álláspontja szerint a a brókerházat nem a bűncselekmény elkövetése érdekében hozták létre szervezettség pedig a brókeri tevékenység velejárója (...).
A vádlottakkal szemben a szökés, elrejtőzés veszélyére tekintettel csupán lakhely elhagyási tilalmat rendelt el.

Dr. Szalontai Krisztina debreceni járásbíró Kis Sándort, a súlyosan cukorbeteg ebesi brókert, 2.8 milliárd elkövetési érték alapján [amely az előbbinek mindössze 4.5 %-a] 3 éven keresztül előzetes letartóztatásban tartotta. A 3 év letelte után kénytelen volt háziőrízetbe helyezni. Majd a kétmilliárd Ft. alá csökkent kárérték alapulvételével 12 évi börtönbüntetésre ítélte és nyomban az ítélet kihirdetése után ismét letartóztatta, amit a  Debreceni Törvényszék helybenhagyott.

Összehasonlítást nem csupán Buda-Cash üggyel, hanem a Qestor üggyel is teszek, mert ez utóbbi ügy több tanulsággal szolgál. Tarsoly Csaba cége mintegy  210 milliárd Ft. értékben bocsátott ki kötvényeket ezek közül mintegy 150 milliárd értékü kötvény "fiktív" volt, amit úgy is lehet érteni, hogy fedezet nélküli, azaz hamis kötvényekről van szó. A nyomozás folydogál és Tarsoly Csabát 2 évi fogvatartás után háziőrizetbe helyezték, azaz luxusvillájának "foglya" lett. [Semmi kétségem az iránt, hogy nem hosszú idő multán ez a "súlyos" kényszerintézkedés lakhelyelhagyási tilalommá szelídül, majd kisvártatva ezt is feloldják.]

A Tarsoly Csaba kiengedése miatt mélyen meglepett sajtó érdeklődni szeretett volna, hogy e meghökkentő döntés indokai között szerepel e netán egészségi állapota.
dr. Papp Gábor, ismert stílusában azt válaszolta: "védőügyvédje, s nem a szóvivője vagyok."

Ami az előzetes letartóztatás "jogintézményét" illeti erre a kényszerintézkedésnek a Be. [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény], hírhedt 129. § . (2) bekezdése alapján akkor van helye ha a terhelt...

a) megszökött, a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elől elrejtőzött, vagy szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult,
b) szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel, vagy más okból (?) megalapozottan feltehető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható,
c) megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást,
d) megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt követne el.

Az ember azt hinné, hogy ennek a pongyola "ha-ha" törvénynek az alkalmazásánál a bírákoknak figyelemmel kell lenniük az elkövetési értékre is, de nincsenek figyelemmel, Dr. Sazalontai Krisztina sem volt figyelemmel, de ezt senki sem várja el tőlük, pláne nem kéri számon rajtuk. Szabad a vásár? Nem egészen. Azt teszik, amit az ügyész indítványoz.

A törvényen van egy jellegzetes kiskapu, amelyet mintha épp a Tölgyesi - Tarsoly féle cápák számára hagytak volna nyitva.
A Btk. [2012. évi C. törvény] 404. § (1) bek. szerint csődbüntett miatt vonható felelősségre az is, aki "a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete esetén
a) a vagyon vagy annak egy része elrejtésével, eltitkolásával, megrongálásával, megsemmisítésével, használhatatlanná tételével,
b) színlelt ügylet kötésével vagy kétes követelés elismerésével, vagy
c) az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes más módon a gazdálkodó szervezet vagyonát ténylegesen vagy színleg csökkenti, és ezzel a hitelező vagy a
hitelezők kielégítését részben vagy egészben meghiúsítja, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő" - akkor is, ha ezt a helyzetet nem ő idézte elő. A büntetési tétel jelentős érték esetén 8 évig terjedhető szabadságvesztés.

Ezt a tranzakciót új Polgári  Törvénykönyv (2013. évi V. törvény,  továbbiakban:  Ptk.)  6:120.§. (1) bekezdése fedezetelvonó szerződésnek nevezi és tilalmazza, ill. kimondja: "Az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott." Lényegében ugyanígy rendelkezett a régi Ptk. is.

A "Jogalkotónak" éppen eszébe juthatott volna, hogy a letartóztatás okai, vagy ürügyei között konkrétan megemlítse a fedezet, ill. kielégítési alap elvonásának "veszélyét". Nálam senki se' utálja jobban a paragrafus-hegyezést, de ez a jogszabályi hiátus "érdekes" szerephez jut a Questor ügyben is.

Mint köztudott, a Questor egyik legnagyobb "befektetője" Szijjártó Péter tárcája alá tartozó állami cégcsoport  is jelentős összegeket fialtatott Tarsolynál, megforgatva "megbrókerezve" az állam pénzét.

Alapos gyanú esetén a brókert késedelem nélkül le kell(ene) tartóztatni, nehogy elvonja a fedezetet.

A mindíg éber Orbán - büszkén nyilatkozta  Sopronban - maga rendelte el a Buda-Cash bedőlése után, a dominóhatás elkerülése végett, a brókercégekben fialtatott állami pénzek kivonását. Ezt azonban csak azért tehette meg, mert Tarsoly Csaba szabad lábon intézkedhetett afelől, hogy a rosszhiszemű befektetők visszakapják a pénzüket és a jóhiszemű befektetők ne juthassanak a pénzükhöz. Erre mondja Kohn bácsi "ügyes".  

Csakhogy...

A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény) 176. §-a alapján  a Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete helyébe a Magyar Nemzeti Bank lépett és gyakorolja - teljesíti a PSZÁF ...  kötelezettségeit. Vagyis nemcsak a pénz kutyulása, hanem a kutyulás ellenőrzése is a kancsal sanda mészárosra Matolcsy Györgyre van bízva.

A "piacfelügyelet" ezek szerint úgy nézne ki, hogy a Sanda Janda "szűri ki" a piacról a jogosulatlan szolgáltatókat, védi az ügyfeleket, felügyeli az értékpapirok kibocsátását, azaz ügyel a tőkepiac tisztaságára. A bandzsának nem tünt fel, hogy barátjának Orbánnak a barátja Tarsoly Csaba százmilliárdos nagyságrendben bocsát ki hamis értékpapirokat.

De van még más felügyelet  is, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet [ÁPTF], amelynek feladata, az 1996. évi CXI. törvény szerint, többek között az értékpapirok forgalomba hozatalánsk ellenőrzése lenne. Meg arra is ügyelnie kellene hogy a brókercégek ne húzzák csőbe a befektetőket. A "Jogalkotó" [azaz az Orbán rezsim csupa őrültekből álló törvénygyártó üzeme] olyasmiket álmodott, hogy a pénz gereblyézőknek tájékoztatniuk kell ügyfeleiket.  A 25. § (1) bek szerint "a tájékoztatónak tartalmaznia kell minden, a kibocsátó piaci, gazdasági, pénzügyi, jogi helyzetének és annak várható alakulásának a befektető részéről történő megalapozott megítéléséhez szükséges adatot." A 48. § (1) bekezdése pedig előírja számára: "a kibocsátó köteles a nyilvánosságot rendszeresen tájékoztatni vagyoni, jövedelmi helyzetének, működésének főbb adatairól."
Érdekes lenne olvasgatni a Questor tájékoztatóit. Vagy nem adott ki ilyeneket? Ha kiadott milyen hadovával szédítette a jónépet? Vizsgálta e valaki a jelentések valódiságát? Ha nem adott ki jelentéseket, hogy nem vették észre?

Ebből és más törvényekből következik, hogy a bedőlt, ill. "bedöntött" cégeket késedelem nélül csődeljárás alá kell vonni a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény rendelkezései szerint. Ennek egyik célja a befektetők/károsultak kielégítése. Viszont az 57. § (1) bekezdése szerint a gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a törvényben írt sorrend figyelembevételével kell kielégíteni és bizony a károsultak csak az f) pontban szerepelnek, mint "egyéb követelések" reménytelen "jogosultjai".

De miket nem hordok itt össze - vissza? A bankfelügyelet igenis működik és a vasököl odacsap ahova köll. A károsultak száma cca. 32.000 ember, ennyien veszítették el veszítették el megtakarításaikat. "A jegybank [viszont] 20 millió forintra bírságolta Tarsoly Csabát, mert jogsértően kezelte az ügyfelek pénzét."

Az eddigiekből csak az derül ki, hogy Justitia mérlege fordítva működik: az előzetes kényszerintézkedések [letartóztatás, lakhelyelhagyási tilalom, háziőrizet] és az ítélet súlya fordítva arányos a bűncselekmény tárgyi súlyával, az elkövetési értékkel.

* * *

Dr. Szalontai Krisztina esetében azonban nem az a leglényegesebb, mennyire ítélte Kis Sándort, hanem az, milyen eljárási módszereket alkalmazott, alkalmazhatott ennek érdekében.

Kézhez kapva a többszáz oldalas vádiratot, befogadta azt és kitűzte a tárgyalásokat. Nem tüntek (?) fel neki a "vádirat"

alábbi sajátosságai.

A vádirat "tényállását" mindössze egy táblázat képezi, amelyet Dr. Szelkó Orsolya, az ügy nyomozója, készített. A táblázat 828 tételt tartalmaz a Kis Sándor brókercégei által összegyüjtött pénzeszközökről, amelyeket tőke összegeknek, azaz "kárnak" minősít. Ezzel szembeállítja azokat az összegeket, amelyeket a Kis Sándor cégei, az összeállítás elkészítéséig a befektetőknek visszafizettek. Ez az összeg a "megtérülés". A táblázat e két rovata azonban nincs összesítve. Az ügyész a táblázatot, mint "vádirati tényállást", egyszerüen bemásolta a vádiratba. Neki se jutott eszébe, hogy a számoszlopokat összeadja. Így nyújtotta be a Járásbíróságnak.

Azt eddig is tudtuk, hogy a vádirat alapja a rendőrségi összefoglaló jelentés,- az elsőfokú ítélet alapja a vádírat,- a helybenhagyó másodfokú ítélet, ill. végzés alapja az elsőfokú ítélet, a Kúria helybenhagyó határozatának alapja szintén az elsőfokú ítélet. Ez az "igazságszolgál tatás" ördögi köre. Igenám, de a nyomozó tudja, hogy kell kinéznie egy vádiratnak és úgy csinálja. Az ügyész nyugodtan copyzhat...

Ezt a "vádiratot" többször, több hatóság előtt, írásban és szóban is súlyosan, ismétlődően kifogásoltam - természetesn hiába.

E kifogásokat itt és most nem részletezem. A lényeg, hogy a Büntető Eljárási Törvény világosan előírja " 2. § (1) A bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. (2) Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy 'pontosan körülírt', büntető törvénybe ütköző 'cselekménye' miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.."
A lényeg, hogy az eljárási törvény a "történeti tényállás" leírására kötelezi az ügyészt: mit tett, vagy mulasztott a vádlott, miért tette, milyen kárt okozott vele? A "kár" egésze "rész-károk" összege. Ezeket pontosan meg kell jelölni, mert ezek alapján határozható meg, hogy a cselekmény az anyagi büntető törvény Btk. melyik paragrafusába, paragrafusaiba ütközik, azaz hogyan minősül.
Ettől függ ugyanis, hogy a büntető eljárási törvény
Be. rendelkezései szerint az eljárás lefolytatására járási, vagy megyei nyomozó hatóság, ügyészség, ill. bíróság jogosult.

Teljesen világos, hogy ebben az ügyben a Hajdú Bihar Megyei Rendőrfőkapitányságnak lett volna hatásköre nyomozni, a Hajdú Bihar Megyei Főügyészség lett volna jogosult a nyomozást felügyelni, a vádiratot benyujtani és a vád képviseletetét ellátni. Az ügyészt a Be. kötelezi arra, hogy a vádiratban a saját és bíróság illetékességére, ill. hatáskörére vonatkozólag nyilatkozzék.
"217. § (1) Az ügyész vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával emel vádat. (3) A vádirat tartalmazza ... e) a bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó jogszabályok megjelölését, továbbá a vádiratot benyújtó ügyész hatáskörére, illetőleg illetékességére vonatkozó szabályokra való utalást."
A vádiratból ez a kötelező kellék hiányzik. Ez Dr. Szalontai Krisztinának nem tünt fel, vagy ha fel is tünt, nem szólt róla az ügyésznak. Nekem feltünt. Kifogásoltam többször is, szóban és írásban egyaránt. A tárgyalás vígan folyt tovább. Szalontai Krisztina továbbra sem vonta kétségbe az ügyész és a saját hatáskörét. Én kétségbe vontam. A Törvényszék természetesen Szalontai Krisztinával értett egyet.

Jellegzetes és tanulságos epizódja az ügynek Szalontai Krisztina azon közlése, hogy a Törvényszéknél már korábban is "elment" néhány ilyen "táblázatos" ítélet. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy Szalontai Krisztina előzetes törvényszéki garanciák mellett szeghetett meg számtalan anyagi és eljárási jogszabályt ebben az ügyben is.

A vádiratnak utalnia kell(ene) a vád bizonyítékaira, azaz a tanúk vallomásaira, az okirati bizonyítékokra, a tárgyi bizonyítékokra és az ilyen ügyekben kiemelkedő fontosságú könyvszakértői véleményre. Utal is, csakhogy a könyvszakértői vélemény a vádat, különöslépp annak összegszerűségét miben sem támasztja alá.

Kis Sándort, a rendõrség kezdeményezésére, az ügyész indítványára, 2013.12.12-napján helyezte elõzetes letartóztatásba Debreceni Járásbíróság. A Debreceni Rendõrkapitányság Vizsgálati Osztálya csak öt hónap múlva (!) határozott szakértõ kirendelésérõl [2014.05.22-i  0910/5342-1133/2013.bü.]. Az LN AUDIT Könyvvizsgáló Kft. kapta a kirendelést, amely
csupán 10 belföldi cég vonatkozásában tette a szakértõ feladatává annak tisztázását, hogy "a Cívis Brókerház Zrt. 2012 és 2013 években végzett e a befektetési szerzõdésekben vállalt, hozamokat garantáló befektetéseket, ha igen, úgy pontosan (!) mibe fektette a cég a pénzt, mennyi pénzt fektetett be és mennyi hozamot hozott ez a cégnek?"

A rendőrségnek ekkorra már hivatalos tudomása volt arról, hogy Kis Sándor külföldön is tíznél több céget vásárolt, ill. alapított többszázmilliós költséggel. A nyomozás során ugyanis adatokat kért és részletes adatokat kapott (!) többek között az ORFK. Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ [Interpol] Magyar Nemzeti Irodájától. Ezért ép ésszel fel sem fogható, a nyomozásnak a belföldi cégekre történt szűkítése.

Ezt "joggal" kifogásoltam, hivatkozva egy [3/2009/BJE. sz.] jogegységi határozatra, amely szerint vizsgálni kell, hogy az elkövetőnek szándékában állt e fizetési kötelezettségeit teljesíteni és volt e "reális esélye" erre. Ehhez, az auditálás módszrereivel, tisztázni kellett volna mennyit, mibe fektetett be továbbá, hogy e befektetésektől remélhető volt e olyan hozam, amely a kötelezettségek teljesítéséhez fedezetet biztosított volna.

Az LN. Audit azonban a 10 belföldi cég vonatkozásában sem végezte el a kirendelő határozatban számára előírt vizsgálatokat. Arra hivatkozással, hogy a rendelkezésére bocsátott iratanyag "rendkívül hiányos" volt, csupán egy szakvélemény paródiát készített. Az iratok hiánya azért nem érthető, mert a rendőrség egyszerre rohanta le vádlott cégeit és az irodákból az összes iratot, elektronikus adathordozót elhurcolta, továbbá nyomatókat, szkennereket, stb. is, amelyek adattárolásra nem alkalmasak.

A  Járásbíróság által [2016.07.05] kihallgatott Dr. Varga Gergely, aki a PSZÁF (MNB) munkatársa volt a CGB Zrt. ellen lefolytatott vizsgálat idején, azt állította, hogy az iratok mázsaszámra történõ lefoglalására semmiféle szükség nem volt, mert a nyomozás szükségleteit kielégítõ adatokat a számlavezetõ pénzintézetektõl be lehetett volna szerezni és az így kapott adatokat sokféle szisztéma szerint lehetett volna elemezni. Ezen elemzések során a vizsgált cégek pénzbeszedési és befektetési tevékenysége is teljes keresztmetszetben vizsgálható, értékelhetõ lett volna.

Így még kevésbé érthető, miért írta elő a rendőrség az auditor cég szakértője számára, hogy az vizsgálatot olyan iratok alapján végezze el, amelyeket nem, vagy "erősen hiányosan" bocsátott a rendelkezésére.

A "szakvélemény" azzal a végkövetkeztetéssel zárul, hogy a
 "CGB Zrt. "nem végzett befektetési tevékenységet - a néhány (?) ingatlan és 'a 124 millió Ft.' (?) kivételével - nem helyezte el lekötött betétként (?) a rendelkezésére álló pénzeszközöket."  Sajnos már nem kerülhetett sor, hogy megkérdezzem, melyik brókercég helyezi bankba lekötött betétként azokat a pénzösszegeket, amelyeket vállalkozás finanszirozásra gyüjt össze?

Ami az iratok lefoglalását és "kezelését"  illeti, egy jellemző "epizódot" említek. A rendőrség lefoglalta és elhurcolta a külföldi cégek iratait tartalmazó dossziékat is. Ezeket azonban nem bocsátotta sem a szakértõ, sem az ügyészség, sem a bíróság rendelkezésére, hanem elküldte Cívis Brókerház Zrt. Felszámolójának (!?), amellyel egyébként nem tartott kapcsolatot, ill. nem mûködött együtt a kötelezõ kárenyhítés érdekében. Indítványomra a bíróság megkereste a Felszámolót aki jelezte, hogy valóban megkapta az iratokat, de a kapott öt nagyterjedelmü dossziéból csak kettőt tud rendelkezésre bocsátani, további három dosszié holléte ismeretlen...

Dr. Szalontai Krisztina senki által sem zavartatva elkezdte "betárgyalni" az ügyet. Ennek módját a Be. ugyancsak szabályozza. A bizonyítás felvételt a vádlott meghallgatásával kell kezdeni lehetővé téve számára, hogy a vádirati tényállással (!) kapcsolatos érdemi (!) védekezését előadhassa.

A [2015.06.24-i] tárgyaláson feltett azon kérdésre, hogy a vádat megértette e, vádlott igennel válaszolt. Ezt a bíróság nem tekinthette volna adekvát válasznak, mert a vádirat nem tartalmaz tényállást, a számhalmaz nem  értelmezhetõ. A „vádat” tehát vádlott nem érthette. Kérdés, mit tett volna a bíróság, ha a vádlott nemmel felel és a vádiratot meg kellett volna neki magyarázni, ahogy a törvény ezt előírja?

Vádlott a nyomozás során a szóbeli vallomástételt megtagadta. Ügyvédje útján azonban részletes írásbeli vallomást/védekezést terjesztett elő. A tárgyaláson úgy nyilatkozott, vallomást akar tenni. Ekkor a bírónak lehetőséget kellett volna biztosítani arra, hogy vallomását összefüggően előadhassa. Erre nem került sor. A bíró se' forszírozta. Viszont ki kellett volna hallgatnia - a vádra, de nem hallgatta ki! Ez érthető is, mert nem volt mire.

A [2015.07.02-] tárgyalás jegyzõkönyvébõl az derül ki, hogy a biró szünetet rendelt el és a vádlott anélkül hagyhatta el a tárgyaló termet , hogy a bíróság egyetlen konkrét "vádpontra" meghallgatta volna. Szünet után a témára nem tértek vissza...

A kihallgatás "befejezése" után a bíró köteles lett volna a vádlottat, ill. a védõt megnyilatkoztatni arra, milyen bizonyítás lefolytatását indítványozzák. A védelem erre nem nyilatkozott, a vádlottat viszont bíró nem világosította fel arról, hogy védekezését bizonyítási indítvány formájában is elõterjesztheti.

A bíró nem ismertette a Dr. Fejes Péter ügyvéd beadványa keretében elõterjesztett nyomozati vallomást, ill. bizonyítási indítványt sem, így nem kerülhetett sor arra, hogy azt vádlott szóban előadja, fenntartsa, vagy visszovonja. A Be. azon paragrafusait, amelyeket a bíró a fentiek formájában megsértett részletesen, többször megjelöltem - hiába.

A bizonyítás ezek után a tanúk kihallgatásával szokott folytatódni. Ez történt itt is, de hogyan - mire? Az ügyészség többszáz tanú idézését és kihallgatását kérte azokra a szerződésekre, amelyek a bíróság rendelkezésére álltak és tartalmukat senki sem vitatta, a vádlott legkevésbé. A csaknem száznapos tárgyalási üresjárat azonban nem volt elég. Az ügyész azoknak a tanúknak [423 fő] az idézését is indítványozta, akiknek a vádiratban a nyomozás során beszerzett írásbeli tanúvallomásaikat kérte felhasználni vádlott elítéléséhez.

- - - - - - -

Vége az első résznek.

Amikor az írásba belefogtam még azt hittem, a téma árkát egy ugrással átugorhatom. Tévesen mérlegeltem az anyag terjedelméból és bonyolultságából adódó nehézségeket. Emiatt több folytatás következik, amelyeket a frissítésekhez hasonlóan piros kockákkal  fogok jelezni.

2018.11.18

Sz. Gy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lószart érő jogtudomány Kúria  Kúria  Elek

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

kép  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

anonymus.jpg hozzaszolas.jpg