Somos todos palestinos! Nemrég azt a "szlogent" visszhangozta az egész világ sírva, ordítva, káromkodva, énekelve. Mára elcsitult a zaj, pedig a palesztinok szenvedései nem enyhültek.

 

 

 

 

Új dimenziók
Cyberháború Izrael ellen.

 

A Hamász harcosról készült tipusképeken az álarc, a fegyver és a töltényheveder dominál. A kép azonban árnyalódik. Megjelent egy új fegyvernem katonája: a cyberharcos.

Miről van szó?

A dicső Izraeli Hadsereg kiskatonáinak okostelefonjain szexis hölgyecs kék jelentek meg és hozzáférhetőségük megkönnyítése végett egy segédprogram telepítését javasolták. A szoftver korrektnek tünt. Felajánlotta eltávolításának lehetőségét és visszajelezte a sikeres törlést. Egy része azonban megbújva visszamaradt a készülékben.

Mit tud ez a maradék is? Zombivá butítja az okostelefont, azaz átveszi fölötte az uralmat és mindent elárul a gazdájáról. Jelzi tartózkodása helyét. Látja amit a gazdi lát. Tudja mit csinál. "Közvetíti" a mozgó és az állóképeket, a hangokat, E-maileket, SMS-eket. Számolja a tulaj lépteit, méri a vérnyomását, pulzusát, stb. mint egy gondos háziorvos. Akkor is ébren dolgozik, amikor a gazdi kikapcsolja, hogy hunyáljon egyet. Szóval ravasz kis bestia az hétszent ség.

Az okos jakhecek rájöttek a turpisságra és - szokásuk szerint - elszánt hazudozásba kezdtek, hogy aszongya' a vírus kevés telefont fertőzött meg, alacsony hatásfoku, komoly károkat nem okozott és sikerült kiirtani. Hát persze, hogy is lehetne szerintük másképp?

Csakhogy...

A vírusoknak csupán egy része trükközik ha be akar jutni egy számítógépbe, ill. okostelefonba. Ismert Gary McKinnon tevékenysége, aki "több alkalommal is behatolt az Egyesült Államok Nemzeti Légi és Űrrepülési Hivatalának, illetve az amerikai fegyveres erők számítógépes rendszereibe. Az akkor 39 éves, korábban rendszergazdaként dolgozó férfi már 2002-ben kivívta a minden idők legnagyobb katonai hackerének járó titulust, miután összesen 53 számítógépbe hatolt be engedély nélkül. McKinnon összesen 14 államban követett el bűncselekményeket, adminisztrátori jogokat szerzett, azonosítókat törölt, fontos rendszeradatokat távolított el, jelszavakat lopott és előkészí tette a terepet ahhoz, hogy később még több számítógépbe törhessen be."

A fentiekből kiderül, hogy a hacker nem csak nézelődik, garázdálkodni is tud a feltört számítógépben. Ez csupán az érem egyik oldala. A hacker, ill. az általa telepített vírus ugyanis dolgoztatni is tudja a szémítógépet, azaz képes átvenni annak irányítását is. A Hamász vírus is ilyen. "Távolról is képes manipulálni a telefont, fényképeket és felvétele ket készíthet a tulajdonos tudta nélkül. Régen így mondták ezt: "mig ön alszik a Darmol dolgozik."

A cyber hadviselésben egyébként Izrael nyitott új fejezetet Zsidóamerika hathatós támogatása mellett az un. Stuxnet vírus bevetésével. "2010. november 16-án Irán leállította az urándúsítóit, miután a centrifugák több mint 20%-a megsemmisült a Stuxnet tevékenysége nyomán, azaz a kártevő elérte a célját. A támadás új fejezetet nyitott a cyber-hadviselés történelmében. A kártevő – persze megint csak feltételezések szerint – az igazi pusztítást a natanzi urándúsító létesítményben fejtette ki, itt jó eséllyel kb. ezer IR-1 típusú urándúsító centrifugát égetett le. Ezeknek a berendezéseknek a hajtómotorja 1007 cps-nél (cycles per second, másodpercenkénti fordulatszám) is már tönkremegy, a Stuxnet viszont rövidebb fázisokra, észrevétlenül 1064 cps-es tempót diktált nekik, széthajtva őket.

Izrael, a "bibliai" harcmodor jegyében, tucatszám gyilkolta az iráni tudósokat, kutatókat. [Többszázra tehető a világszerte meggyilkolt szakemberek száma. Különösen emlékezetes olyan német tudósok kiiktatása, akik Nasszer egyiptomi elnök ambiciózus hadfejlesztési programjait segítették.

Irán a védekező cyber hadviselésben régen felvette a kesztyüt, földre kényszeritette az amerikai hadsereg  RQ-170 Sentinel drónját; kihasználva annak navigációs gyengeségét, nevezetesen azt, hogy a gép, ha megzavarják a kommunikációját, robot repülésre vált és 'eszét veszti' és azon a helyen száll le magától, ahol akarják."

Irán fölött tehát bezárult a nyitott égbolt, amelyet Izrael és ZsidóAmerika nagyon kedvel, hisz a nyitott légterekben kémkedik és bombáz. A hadtörténelem azt tanítja, hogy a támadó és védekező technikák kiegyenlítik egymást. Ennek még régebbi példája az amerikai U2-es kémrepülőgépek esete, amelyek évekig röpködtek a Szovjetunió és szövetsé geseinek felségterülete felett és kedvükre fényképezgethettek, figyelhették a rádióforgamat, stb. Vígan járt a korsó a kútra, mígnem az oroszok SZ–75 Dvina rakétája lehozta a Lockheed U–2 amerikai felderítő repülőgépet és pilótáját Francis Gary Powers urat. Az amerikaiak lázas hazudozásba kezdtek az esettel kapcsolatban, mert a ravasz ukrán [Hruscsov] nem szólt arról, hogy a pilóta, épen és egészségesen, vendégszeretetetüket élvezi. Mikor ez kiderült kirobbant a krízis, a szovjet agresszió (!) miatt.

A zavartalan légi grasszálás jelenleg is zajlik, főleg Szíria légterében, ahol egymás sarkát tapossák az amerikai és izraeli raptorok és tiltott tömegpusztító, ill. nukleáris fegyverekkel pusztítják az iráni alakulatokat, meg a szír polgári lakosságot, saját veszteség nélkül. Ez azért lehetséges mert Putyin cionista Oroszországa egyrészt nem fegyverzi fel a szír haderőt, nem is beszélve az irániról. Viszont hathatós logisztikai támogatást nyújt az agresszorok bizton ságos repüléséhez. Ezért fordulhat elő, hogy a Szíria egén repkedő F-22 és F-35 típusu gépekből hat év alatt egyetlenegyet sem veszítettek.

Visszatérve a cyberháborúra próbáljuk elképzelni milyen befolyást gyakorolhat ez a palesztin ellenállás esélyeire.

A hagyományos háború sémája viszonylag egyszerü. A gázai övezetből kilőnek néhány rakétát, amelyek lakatlan izraeli területeken érnek földet és nem okoznak veszteséget sem a személyekben, sem a javakban. Izrael ilyenkor pusztító légicsapásokkal válaszol, százszámra pusztítva öreget, beteget, nőt, gyermeket. Ez az izraeli taktika teljes kudarcot vallott a fogalom clausewitzi értelmezése szerint.
"Clausewitz szerint az gyõzött, aki legyõzte az ellenség haderejét, elfoglalta területét és megtörte az ellenség népének az akaratát. Napjainkban mindinkább az utóbbi elem kerül elõtérbe."
A Hamász egyáltalán nem mutat ilyen tüneteket. A gyilkos háborúban legfeljebb patthelyzetről lehet beszélni. Nyitott kérdés, hogy az idő kinek dolgozik.

A cyber fegyvernem megjelenése a palesztin oldalon méginkább erősíti a háború aszimmetrikus vonásait. Az ilyen háború "stratégiája arra irányul, hogy megkerülje, kijátssza, vagy aláássa az ellenfél erősségeit úgy, hogy kihasználja annak gyengeségeit olyan módszerek alkalmazásával, amik szignifikánsan eltérnek az elvárt műveleti eljárásoktól. Általában a pszichológiai hatásokat helyezi előtérbe, mint a sokkhatás, vagy zavarkeltés, ami kihatással van a kezdeményező készségre, (harci) akaratra (morálra), illetve cselekvési szabadságra. Az aszimmetrikus megközelítés az ellenség sebezhetőségének alapos értékelésén alapul, gyakran alkalmaz innovatív, nem hagyományos harci eljárásokat, fegyvereket, vagy technológiákat. Az aszimmetrikus hadviselés megjelenhet a katonai műveletek teljes spektrumában, lehet harcászati, hadműveleti, és hadászati (stratégiai) is.”

A Hamász által alkalmazott módszerek látszólag megfelelnek ezeknek az ismérveknek. A cyberháború megvívásának logiszti kai módszerei alapjaikkban eltérnek a hagyományos háború módszereitől. A Hamász igazi és "sufni" rakétáinak kilövési helyét könnyű volt bemérni és megsemmisíteni néhány további lakóházzal, kórházzal, iskolával együtt. A cybertámadót, ha nem is lehetetlen de nem is könnyü lokalizálni. A direkt válasz csapással viszont az a baj, hogy a hacker támadhat akár Ausztráliából is, ahol nem lehet lebombázni. Persze a vírusok és ellenvírusok csatájából a megtámadott is kikerülhet győz tesen, ez a győzelem azonban bizonytalan.

További probléma, hogy a cyberrohamok siker esélye sokkal kevésbé függ a befektetett tőke nagyságától és a bevetett harc eszköz ezzel összefüggő technikai fejlettségétől. Lássuk be, a méregdrága amerikai raptoroknak nincs igazi ellenfelük. Oroszország időnként előrukkol egy egy szuperfegyver meséjével amely úgymond többet tud amerikai megfelelőjénél. Ezek  ről azonban sorra kiderül, hogy az oroszoknak csak az animáció technikájuk élvonalbeli. Haditechnikájuk viszont csak követi az amerikait, időnként lemaradva mögötte.

Ebben a szférában a zseniknek, különösen a magányos zseniknek nincs sikerlehetőségük.

Egészen más a helyzet a "cyberkedés" esetében. Az Interneten szórakoztató történetek keringenek a "tini hackerek" rémtetteiről. Egyikük a 19 éves "Aaron Caffrey majdnem teljesen megsemmisítette Észak-Amerika legnagyobb kikötőjét, a texasi Port Houstont.  2001. szeptember 20-án DoS támadást indított a kikötő szerverei ellen, ezáltal azok teljesen leterhelődtek/leálltak. Ezek a szerverek vezérelték azonban a navigációs eszközöket, amelyekkel az óriási hajókat és tankereket navigálják a kikötőben – csak a szerencsének és a kikötőben dolgozó szakemberek lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem történt katasztrófa. Aaron támadást azonban olyan ügyesen álcázta, hogy bizonyítékok hiányában 2003-ban ejtették ellene a vádakat."

A Hamász nem kénytelen saját szellemi kapacitásaira hagyatkozni, hisz a "hackerpiacon" százszámra talál és szerződtethet Aaron Caffreyeket. Ez a szürkeállomány ráadásul olcsó is. A Moszad is aligha lesz képes ezeket a Caffreyeket sorragyilkolni.

Nem szeretek se fantáziálni, sem álmodozni. Tudom, hogy ezek a tinik a legkülönfélébb motívumok alapján "pajzánkod nak". De mi lesz akkor, ha sokukat olyan dzsihadista szervezetekbe tömörítik mint az Iszlám Állam az európai fiatalok százait? Miért lenne lehetetlen, miért ne történhetne újból olyasmi, ami már megtörtént?

Ami az emberi motívációt illeti.

Sokakban felvetődhet, hogy én a 88 éves férj, apa, nagyapa és dédapa miért "drukkolok" a Hamásznak és a Hezbollahnak? A magyarázat szerfölött egyszerü. A zsidóságnak az európai fehér fajt mostanra sikerült oly mértékben demoralizálni, hogy hülyén, vakon és süketen menetel a kóser vágóhídra. Aki ezt felnőtt "ésszel" teszi, nem sajnálom. Dögöljön meg ha nem akar, nem mer, vagy lusta élni. Ezek a gój állatok azonban kézenfogva vezetik ártatlan gyermekeiket, akik nem tudnak védekezni.

Sokat olvasgattam mostanában a Hamász "pedagógiai" módszereiről. A szülők, a tanitók és a prédikátorok a harban elnyerhető dicsőséges halál elfogadására nevelik a gyermekeket. Ez azért nem nehéz mert a gyermek idegeiben már rögzült a zsidók kínálta "alternatíva": a megtorló akciókban megégett, széttépett, megfulladt gyerektársak sorsa, látványa.

Az anyák is? Igen. A palesztin pokolban "némileg" változott az anyaszerep is. Az anyák és nagymamák is fegyvert fognak gyerekeik, unokáik védelmében.

Számtalanszor leírtam már: a Közelkeleten nincs és nem is lehet béke, mert minden békepaktum az izraeli hódítást szolgálta eddig és szolgálná ezután is. Az ilyen alkalmakkor a zsidó hóhéroknak kiosztott Béke Nobeldíjak az áldozatok arculköpését jelentik. Díjazták Woodrow Wilsont, akinek Trianont köszönhetjük, Henry Kissingert a diplomata tömeggyilkost, Menachem Begint a terrorista tömeggyilkost, Simon Pereszt Magyarország felvásárlóját és Barack Obamát, azt a niggert aki létrehozta az Iszlám Államot a világtörténelem legkegyetlenebb terrorállamát.

Mantrázom továbbá, hogy amíg Izraelt keményen meg nem regulázzák, egyre rosszabb kesz a helyzet Közelkeleten és másutt. Ennek egyetlen mérőszáma a közelkeleti égen lepuffantott izraeli (amerikai) repülőgépek veszteség statisztikája. Remélhető ez? Remélem.

2020.02.20
 


Sz. Gy.