Beköszöntő féle...
 

Többször töprengtem azon, van e egy helynek szelleme és ha van, jelenlétét megérezheti e a halandó? Nos a rossz hangzatú Markó utca legpuccosabb palotájába lépve az embernek nyomasztó érzése támad, de abban reménykedik, ezt nem a szellem okozza, mert az itt nem "olyan".

Ám amint beszólítják, hamarost' rájön, csalfa volt a remény...

Persze ilyesfajta élményeken a klienssé degradálódott ember már akkor átesik, amikor rossz sorsa az első stációra, a járásbíróságra sodorja. Ha ott csalódik feljebb cipeli reményeit a törvényszékre, vagy az ítélő táblára. Ha e helyeken sem történik csoda belekapaszkodik az utolsó szalmaszálba - a remény hal meg utoljára - befordul a Markó utcába...

Én is befordulok majd, de mivel a stációkat kötelező végigjárni, épületes történeteim alulról kezdődnek, az egyirányú debreceni utcáktól a budapesti zsákutcáig.

Írásaim mindig így kezdődnek majd: "Nyilvános tárgyalás X. Y. ügyében". Csak olyan ügyeket szándékozom színre vinni, amelyeket a bíróságok nyilvános tárgyaláson "intéztek el", ahol a közönség tudhatta az ügy számát, a bíró, az ügyész, az ügyvéd és a felek nevét. Hallgathatta a tárgyalást, szemrevételezhette a szereplők viselkedését és megfogalmazhatta véle ményét a hallottakról - látottakról. Nos én, a gyakori szereplő, most a hallgató, ill. néző szerepkörében mondok ki olyas miket, amikről jó ötven évig hallgattam. néhány alkalmi fellázadástól eltekintve, amelyekre visszatérek még.

És most miért lépek harci ösvényre?

Hosszú ennek a sorja, de próbálom rövidre fogni. A fő baj az, hogy nem pályatévesztett, hanem kényszerpályán döcögő személyiség vagyok. Ez (de)formálta személyiségemet ilyenné. Személyiségem szűrőjén keresztül érzékelem és tükrözöm a való világ eseményeit.

Pályámat Budapesten a Báthory utcában kezdtem, 1954-ben, huszonnégy évesen, egy nagyvállalat jogtanácsosaként. Álom pálya volt ez akkor. Ügyvéddel nem volt dolgom. A múlt csökevényeinek, a jog páriáinak véltem őket, nem alaptalanul.

Aztán jött ötvenhat és én holmi forradalmi illúziók hevületében szembekerültem azokkal, akik addig a tenyerükön hordoz tak. Kalandos körülmények között választottak meg a munkástanács titkárrá. Én meg "forradalmasítottam" a céget... Nem kellett volna, mert jöttek a tankok, meg a kormánybiztosok (...) és én válaszút elé kerültem. Megmenthettem volna az irhámat (egzisztenciámat) ha a vállalati nyilvánosság előtt szembeköpöm magam. Ám azt találtam mondani a kormány biztosnak, hogy '56 megítélésében nem én tévedek, hanem ő... Nagy szemeket meresztett és én repültem, igaz - szabadon... Volt egy kis (önkényesen elfoglalt) lakásom, amelyből a kádári megtorlás nem tett az utcára, de semmi egyéb. Azaz mégis. Kereseti lehetőségem akadt.  Éjszakai vagonkirakás a Józsefvárosi pályaudvaron. Egy vagon Kola-val (ólomnehéz műtrágya alapanyag) debütáltam, de nem volt különösebb sikerélményem.

Aztán felcsillant a remény. Apámat a Debreceni Ügyvédi Kamara kormánybiztosává (...) nevezték ki és neki sikerült flekkes fiacskájából ügyvédbojtárt csinálni egy árnyas földes utcában fekvő ügyvédi munkaközösségben.

Feleségem kisfiammal Pesten maradt és én kéthetente repülgettem kis családomhoz.

Szárnyaimat apám szárnyai alatt kezdtem bontogatni, aki - szangvinikus természetemet ismerve - bőségesen ellátott útravalóval.

Gyakran emlegette a legendás "Fényes pótlékot" amelyet Dr. Fényes Jenő ügyvéd ügyfelei kaptak a bíráktól, ügyvédjük miatt...

A másik állandó téma a bíróság előtti tartás, ill. a beszédek, írások stílusa volt. Tartás alatt azt értette, hogy az ügyvédnek ne nagyon legyen tartása, mert a bírák azt nem szeretik. Ami a stílust illeti többször ismételte... "Fiam, hiába írsz egy többoldalas szép beadványt. Ha abban akár egyetlen jelző van, ami a bírót irritálja, egész fáradozásod kárba veszett!" Nem hittem neki. Azt sem értem fel ésszel, hogy a jogi periratokban az ironikus, szatirikus, pláne szarkasztikus kifejezések bumerángként hatnak, mert a bírák hiúk és nincs humoruk, pláne ha találva érzik magukat. [Emlékszem egyszer egy kudarc kapcsán kínomban egy sületlen tréfával próbálkoztam, mire a bíró kioktatott ... "ügyvéd úr, mi értjük a tréfát, de nem szeretjük."]

Mindhiába! A teljes szenvtelenséget nem sikerült elsajátítanom.

A tömeges visszahatások akkor kezdtek jelentkezni mikor az ügyvédi pálya "túlnépesítése" miatt a büntető praxis, amiben úgyszólván otthon voltam, már nem termelte meg a betevőt és kénytelen voltam a polgári peres praxisra fanyalodni, amiben úgyszólván béna kacsa voltam. Tehetetlen áldozata minden bírónak, aki meg akarta mutatni a volt "nagy" védőnek és ex főügyésznek, hol lakik az isten.

A bírságolásokkal kezdődött. Emlékszem, egy kis törvényszéki menyétke (azóta már az Ítélő Táblára került... Visszatérek becses személyére), azzal kezdte, hogy egyből "bírság terhével" kötelezett erre meg amarra. Ezt megkifogásoltam. A folyatás az lett, hogy egy másik ügyben úgy elmeszelte a polgári polgármestert Oláh Józsefet, hogy arról koldult. A bírságolás elkerülésének fortélyait hamar kiismertem, ám tehetetlen voltam amikor ügyfeleimen verték el a port miattam. Ekkor jutott eszembe a "Fényes pótlék"...

Túlzás lenne persze azt állítani, hogy minden pervesztés mögött bírói elfogultság állna. A kisemberek iránti rosszindulatú közönyt ugyanis nem csupán személyes elfogultság motiválja, hanem a bírói szerepfelfogás rendszerszintű gyökeres áformálása is.

Ebből az ítélkezési kihullt minden paternalizmus (officialitás), amire (még lebecsülő formában is) vágyna a kliens, mert szüksége lenne rá.

Csaknem nullára értékelődött a jogi képviselők (ügyvédek) presztízse is. Régen biztos lehettem abban, hogy egy beadvány tizenegy pontjára (pl. az autóbusz kalauzból lett "akadémiás" bíró is) ugyancsak tizenegy pontban fog válaszolni. Ma egy ítélet indokolásából többnyire az sem derül ki, hogy a vádlottnak volt e védője és ha volt, mit írt, mit mondott. A jogi kép viselet álláspontja általában megszűnt vitaalap lenni.

A birák, a bírói munka elembertelenítése (dehumanizálása) nem a véletlen műve. A mai biróság is osztálybíróság. Kapitalista rendfenntartó szervezet ugyanúgy mint a rendőrség és az ügyészség. Ennek a "kollegiális" szervezeti kapcsolatnak a bizo nyítéka a 96 %-os ügyészi "váderedményesség".

Itt közbe kell vetnem valamit, amit úgyis sokan tudnak rólam. Nagyjából '56 október 23-a óta alakulgat világszemléletem. Nem szépítgetem a dolgot, érzelmi beállítottságomat tekintve nacionalista, világnézetemet illetően pedig nemzeti-szocialista vagyok! A kapitalista osztálybíróságnak tehát nem csupán az ítélkezése, a létezése is dühít.

Emiatt neveztem a bírákat a "leggonoszabb kasztnak" a svájci frankhitelekkel kapcsolatos minősíthetetlen magatartásuk miatt. Akkor persze nem sejthettem, hogy erkölcsileg van még lejjebb is. Wellmann úr alakításaira gondolok.

Egy ilyen környezet a legnagyobb mértékben alkalmas az ügyvédben frusztrációs folyamatokat keletkeztetni. Különösen azért, mert a bíró lefitymáló magatartása az ügyfél bizalmát is aláássa. Egyik ügyfelem, Bardi Imre akinek históriájára terveim szerint visszatérek, többször felemlegette, a bírónő távollétemben sajnálkozott afölött, hogy "magának nincs ügyvédje..." Ugyanő, amikor ugynaz a bíró kegyetlenül és véglegesen elmeszelte, azzal a kérdéssel állított be: "ügyvéd úr, ki fizeti magát?"

Elöljáróban még valamit. A cikk frontképe voltaképp megtévesztő. Egy gonosz arcú férfit ábrázol, nekem viszont pirospozs gás, molett, sőt tenyeres talpas "hölgyekkel" is van elszámolni valóm. Furcsa közös ismérv, hogy csaknem mindannyian bírófeleségek, így nem csupán személyes, hanem "családi" retorziókkal is számot kell vetnem, nem is beszélve a "kari szoli daritásról", amely az "omerta" erejével hat, ha az ember valamiféle méltatlankodásra gondol.
A kasztosodás további jele, hogy a csemeték szívesen lépnek a biró papa/mama nyomdokaiba. Többnyire nem esnek messze a fától. Így aztán a génektől a jogkeresők további nemzedékei szenvednek.

Aki honlapomat és másik blogomat ismeri tudhatja. hogy hajlamos vagyok odasózni, ha valami felháborít. Nos felháborodom pl. Putyin elnök Ukrajna-politikája miatt, de korántsem annyira, mint saját keserveim miatt, amiket évtizedek óta nyelek...

Előljáróban még megemlítem ki, mikor, mivel nyitotta ötven éve fortyogó dühöm zsilipjeit.

2016.11.23-án Dr. Havasi Péter felülvizsgálati tanácsa elé voltam hivatalos. [Utána néztem az Interneten. Hát a devizaadó sok
szidják, a 2/2014. számú PJE határozatot meghozó  38 "hamis" bíró között emlegetik, ahol épp a 13-as sorszámot viseli... Persze ők elfogultak. Merő truccból írsogálnak, tüntetgetnek, lesznek öngyilkosok, stb.]

Nos az volt a kázus, hogy Czibere Sándor kutyái halálra harapdálták a tanyaszomszédot Harangi Sándort. A Debreceni Törvényszék, Dr. Mocsáry Eszter, gondatlan emberölésben találta bűnösnek és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

Aztán a Dr. Dósa István ügyvéd képviseletében a hozzátartozók - az özvegy, a fiú és két unoka - jó tízmilliós kártérítési pert akasztottak a kutya-gazda nyakába. Az alpares vitatta felelősségét és arra hivatkozott, hogy az elhalt a sorsát magának köszönheti. Dr. Tokaji Fruzsina - birónő lánya - részítéletben megállapította, hogy a sértett haláláért kizárólag az ebtartó felel, a Törvényszék ítélete alapján.

Itt azonban az a malőr történt, hogy a Törvényszék ítéletének indokolása önellentmondást tartalmaz. Az egyik helyen nem tartja kizárhatónak a sértetti közrehatást, pár oldallal lentebb pedig ugyanezt tényként állapítja meg... Persze fellebbez tünk. A Törvényszék lesöpört bennünket a pályáról.

Felülvizsgálati kérelmemet "tárgyalta" Dr. Havasi Péter, amelynek eredményeképp a következőket hirdette ki. "A sértett közrehatásának még az árnyéka sem merült fel."  Ez csak a szöveg. A dallamot és a bírói mimikrit nem tudom leírni. Mindenesetre sokadszor azt a tapasztalást szereztem, hogy ez a bíró (és sok más bíró) ítélkezését függetleníti az asztalán heverő bizonyítékoktól és úgy néz át a megjelenteken mint az ablaküvegen.

Nos Havasi úr, és más hasonszőrűek, innen újrajátszunk néhány komédiát, amit önök nem átallanak bíráskodásnak, sőt igazságszolgáltatásnak hirdetni.

Ha gyorsan írásbafoglalja "verdiktjét" Önt fogom elsőnek idézni és önmagával szembesíteni. Ígérem nem fogok görbe tükröt használni. Ha kényelmeskedik más ügyekkel kezdem, önt pedig beütemezem.

2016.12.04
 

Sz. Gy.