Folytatások:  

 

Vallástörténet
Ismerd meg bíráidat.

1.
Az alapok.

Bírák dühödt tiltakozásaitól, tüntetéseitől, szervezkedéseitől hangos Európa. Ennek okait és indokoltságát később taglalom. Mellőzhetetlennek vélem ugyanis visszapillantani, ha nem is Ádámig - Éváig, de legalább Mózesig; tekintettel arra, hogy a mai háborgás gyökerei onnan eredeznek. Lehet ez viccesnek tűnik, de semmi kedvem tréfálkozni. Állításomat egy a -ban megjelent  újkeletü hiteles tanulmány segítségével fogom bizonyítani.

Az emberi társadalom együttélési szabályait általában a szokások alakítják, érvényességük nek nem feltétele, hogy leírják őket. A zsidóság azonban a gyötrelmesen hosszú és unalmas Tórában elmesélte történelmét és beleírta a zsidó élet, örök időkre szóló, jogszabályait és e művet különleges tulajdonságokkal ruházta fel.

A zsidó vallás felfogása szerint a Tóraadás isteni megnyilatkozásának pillanatától fogva a Tóra törvényeinek hitelességéhez nem fér kétség. Gyakran szűk szavú, nem írja és nem is írhatja le az összes lehetséges precedenst, hanem általános irányvonalakat ad meg, melyeket a 'törvényhozónak' – a mi esetünkben a törvényt tanulmányozó bölcseknek, rabbiknak - kell az egyes precedensekhez igazodva szabályokká alakítani. Parancsa nem csak általánosságban véve ad felhatalmazást a Bölcseknek, hanem részletesebb fennhatóságot is meghatároz számukra.

A Tóra ezek szerint olyan 'törvény', amit maga az Úr, azaz Jahve, adott át Mózesnek, de voltaképp nem törvény mert nincs ú.n. normativ szövege. A tulajdonképpeni törvényeket tehát a 'törvényhozóknak' kell megalkotniuk, mondja mult- jelen- és jövő időben Köves Slomó, akitől idéztem fentieket és idézni fogom a lentebb következőket.

A törvényhozók dolgát alaposan megnehezíti a 'Szóbeli Tan'.
Magából a Tórából tudhatjuk, hogy léteznek a Tórának olyan részletei, melyeket Mózes megkapott Istentől, de valamilyen oknál fogva nem írt le. A megkérdőjelezhetetlen Írott Tan mellett szükség van a törvényt értelmező Szóbeli Tanra is. Mindkettő ugyanazon Tóra szerves része. A Szóbeli Tan, miként nevében is benne van, nincs papírra vetve. A Szóbeli Tan eddig taglalt jellemzője az Írott Tan értelmezése volt. Van azonban a Szóbeli Tannak két további alkotó eleme: a hagyomány és a rabbinikus rendeletek. Összefoglalva tehát a Szóbeli Tan három részre osztható: 1. az Írott Tan értelmezése, 2. a hagyomány útján fennmaradt mózesi törvény és 3. a nemzedékenként hozott rabbinikus rendele tek. A Mózesi hagyomány (יניסמ השמל הכלה) az Írott Tanból kimaradt, de szájhagyomány útján fennmaradt Mózesi törvé nyek, melyeknek hierarchikus elhelyezkedése egy szinten van a Tórában leírt, vagy a szövegből kikövetkeztetett szabályokkal. A Tóra felhatalmazza az egyes nemzedékek bölcseit, hogy az aktuális társadalmi, erkölcsi viszonyok nak megfelelően védőgátat emeljenek a Tóra törvényei köré.

Az egész olyan zsidósra sikeredett. Ezt plasztikusan szemlélteti tanulmány egyik képe, amelyen a zsidó törvénykezés fája látható  én csak a lombozatot jelenítem meg, amelyről a vak is láthatja, hogy ez a törvénykezés milyen 'egyszerü', 'logikus' és 'áttekinthető'. A Babiloni Talmud - a gyűlölet könyve/könyvtára - csak egy kis folt alul.

Ha valaki idáig ér, máris felteheti a kérdést: hogy fogok én innen a mai bírákig eljutni. Jelentem könnyen, mert van egy áthidalóm, amelyet úgy neveznék: a "sólyomi korszak".

Sólyom Lászlóról az Alkotmánybíróság, a Köztársaság elnökéről - az ókori rabbik és bölcsek reinkarnációjáról - van szó, akinek szavaiból, írásaiból és egész tevékenységéből jól követhető szálak vezetnek vissza az ókorba, a Tóra és a Talmud világába.

A zsidó jog állama "teokratikus állam" volt Mózes korában, a Gálut azaz a száműzetés korának zsidó diaszpóráiban, ilyen állam a mai modern, echte "demokratikus" Izrael is...

A Katolikus Lexikon szerint "Izrael népe a Sínai hegyen kötött szövetség óta teokratikus államban élt. Az „Úr” az Isten. →Mózes, → Józsue, a → bírák és a királyok is tudták, hogy Isten nevében vezetik a népet. Izrael királyságában és Júda királyságában is a  próféták állandóan emlékeztették erre a királyokat.

Ebből a rövidke és kissé homályos fogalmazásból is világosan kiderül, hogy a teokratikus államban próféták és a bírák a hatalom igazi birtokosai, nem a királyok. Ebben a rendszerben ismeretlen a "hatalom megosztása - a hatalmi ágak szétválasztása."

A nemzsidó királyságok, köztük Szent István királysága is, teokratikus jellegü államok voltak azzal az eltéréssel, hogy a főhatalmat nem a zsidó szanhedrin, hanem a római pápa gyakorolta és nem a Tóra volt a hivatkozási alap, hanem az Újszö vetség. Részletesen jellemeztem ezt a fajta államiságot "A tudat börtöne. Hitvilágok" c. írásomban.

A Tóra és a Talmud tételei szerint gondolkodó és parancsainak engedelmeskedő zsidó, tőkéjének ügyes forgatása/gyarapítá sa révén, a királyok hitelezőjévé a világ urává lett. A monarchikus államforma idővel gátjává vált a zsidó tőkemozgásnak ezért el kellett takarítani.

E hadműveletet a "Felvilágosodás" vezette be, vagyis az írástudók szervezett támadása a monarchiák ellen. A hosszú névsorból csak Montesquieut, Rousseaut, Voltairet említem, akik legeredményesebbek voltak a monarchia szellemi és erkölcsi alapjainak lerombolásában. A jobbodali képen a legvitriolosabb felvilágosító: Voltaire.

A monarchiák rendszerét feszegető mozgalmak, gondolatok vetették fel a hatalom meg osztásámak igényét. E témakör jeles müvelője John Locke, az ókor nagy bölcselőitől elindulva fejti ki ragyogó elméletét. Sajnos hiába volt a sok fáradtság, mert a Tóra és a Talmud ezt a jogintézményt nem ismeri.

A "keresztény" monarchiáknak ennélfogva - így vagy úgy, előbb vagy utóbb - befellegzett. A "polgári államok" korának bekövetkeztét egy zsidó államcsíny jelezte, amelyet eufemisztikusan a "Nagy Francia Forradalomnak" neveznek.

Az új államforma a liberális köztársaság, viccesen szólva az "alkotmányos köztársaság" lett. Ennek jellemzése a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben olvasható. A proletáriátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket... Szegény ember részére a köztársasági jogok nem egyebek, mint keserű irónia. [3. sz. jkv.]
A liberalizmus alkotmányos államokat eredményezett, amelyek a korábbi kényuralom, a gójok egyetlen oltalma helyébe léptek; az alkotmány pedig, amint önök jól tudják, semmi egyéb, mint magasiskolája az egyenetlenkedésnek, félreértéseknek, viszályoknak, pártszeszélyeknek, egyszóval mindannak, ami arra szolgál, hogy személytelenné tegye az állami életet. A "csevegések" szónoki emelvénye - nem kevésbé hatásosan, mint a sajtó - tétlenségre és tehetetlen ségre kárhoztatta az uralkodókat, így haszontalanokká és feleslegesekké téve őket, amiért el is csapták őket sok országban. Ekkor érkezett el a köztársaságok kora, és ekkor történt, hogy az uralkodót kormánykarikatúrá val - elnökkel helyettesítettük, akit a tömegből, bábjaink, rabszolgáink közül választottuk ki. ... Választásokat fogunk rendezni oly elnökök javára, akiknek múltjában valamilyen sötét, titkos folt, valami panama vagy ehhez hasonló van, - így aztán megbízható ügynökeink lesznek terveink véghezvitelében, mivel tartanak majd a leleplezéstől, valamint a hatalomhoz jutottak ama természetes kívánságából kifolyólag, hogy megtartsák az elnöki hivatallal járó kiváltságo kat, előnyöket és megbecsülést. ... Fel fogjuk ruházni az elnököt a hadiállapot kihirdetésének jogával. Ezt azzal a megokolással fogjuk igazolni, hogy az elnöknek, mint az ország egész hadereje fejének rendelkeznie kell a haderő felett, hogy szükség esetén megvédhesse az új köztársasági alkotmányt, amely védelmi jog, mint ennek az alkotmány nak felelős képviselőjét, meg fogja illetni.
[10. sz. jkv.]

Majd meglátják, hány köztársasági elnökünk profilja illik bele a Jegyzőkönyvek szövegébe.

A hatalmi ágak elválasztása formailag: "törvényhozó hatalom: választott képviselőkből álló parlament; végrehajtó hatalom: a parlament többségi pártjából a köztársasági elnök által kinevezett kormány, az ügyészség, az erőszak-szervezetek; bírói hatalom: a parlamenttől és a kormánytól független bíróságok. Ennyi.

Azért elegendő "ennyi" mert nincs több. Az atyaúristen se képes belelátni, beleszólni, belenyulni: hogyan alakuljon az elvileg megosztott hatalom fölötti "osztozkodás/marakodás" az egymás mellé rendelt szervezetek között. Nyilván úgy, hogy mindegyik a másik kettő fölé szeretne kerekedni. [Ebben alkotott maradandót a Nagy Sólyom.]

Itt feltünt nekem valami. Lózungokkal degeszre pumpált Alaptörvényünk ezt az alkotmányossági szempontból amúgy legfontosabb, kérdést nem szabályozza. Az 
"ALAPVETÉS C) cikk (1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik" szöveget tartalmazza. Ez a kitétel azonban nem jogi norma. Hogy van ez? Miért van így?

Az említett "osztozkodás" tárgya presztizs igények [erkölcsi elismertség, tisztelet, helyzetből fakadó tekintély] és anyagi igények egyidejü érvényre juttatása egymás, de méginkább a társadalom rovására. Megállapítható - ezt lentebb néhány undoritó példával érzékeltetni fogom - hogy a bírák máshol és nálunk is teljességgel híján vannak a mértéktartásnak, az önértékelésnek, a szeméremnek és a jómodornak e nemtelen küzdelemben. Így van ez annak ellenére, hogy pl. a munka jövedelmek terén a "bírótársadalom" méltatlan és jogtalan megkülönböztetést élvez pl. a "pedagógus-társadalommal"  és az "orvostársadalommal"szemben, jóllehet szellemi tevékenysége nem magasabb szintü; munkaterhelése pedig töredéke ezekének.

2020.02.08

2.

A "jurisztokrácia."

Egy laikus is képes különbséget tenni a jogalkotás és a jogalkalmazás között. Számára az is kézenfekvő, hogy a bíró jogalkalmazó, nem több, nem más. Ha középiskolát is végzett, nyilván tanult Justinianus császárról és törvénykönyvéről.

"
528 februárjában Justinianus keletrómai (bizánci) császár tíz jogi szakértőből és 39 írástudóból álló csoportot gyűjtött össze a bizánci törvények átértékelésee és egy új általános jogi kódex össze állítása céljából. Igazi herkulesi feladat volt, amelyben több száz dokumentum és latin-római törvény került átvizsgálásra. Eldöntötték, melyik nem releváns már, melyeket kell  fenntartani, és melyek igényelnek kiigazítást. A több mint 2000 könyvből és hárommillió jogi szövegrészből ki kellett dolgozni egy új, átfogó és következetes törvénycsomagot, desztillálni, tartalmuk tárgyuk szerint  csoportosítani. Ennek eredményeként Justinianus elérte, hogy a törvényeket mindenki számára egyértelművé tegye, csökkentse a bíróságok előtt indított ügyek számát és felgyorsítsa a jogi ügyek intézését."

Aztán itt vannak még a császár institúciói is. E szónak több jelentése van. Én az útmutatást választom.

Justinianus két műve a görög, nyugatrómai és keletrómai gondolkodáa és jogalkotás csillogó ékkövei. Ebből következik, hogy a "bírákok" nem jutnak bennük szerephez. A császár a törvényhozó, aki a jogászok legjavából, vagyis nem "bírákokból", verbuvált "team" segítségével alkotott olyan szabályokat, amelyeket a jogalkalmazó, vagyis a bíró, és - horribile dictu - a kliens is megért.

A "magyar jogrendszer" nem európai, hanem talmudi jogrendszer, amely teljes pompájában Sólyom László alkotmánybírósági és köztársasági elnöki regnálsáa alatt bontakozott ki. Sólyom a jogalkalmazó maga alá gyűrte a törvényhozást és logikájában talmud/ zsidó törvénykezést vezetett be [l. fenti képet.], persze nem egymaga.

Az ebmarást kutyaszőrrel történő gyógyítás mintájára két jogász véleményei alapján jellemezem e jó urat és áldásos tevékenységét. Az egyik az ordas eszmékkel aligha vádolható Halmai Gábor. "Az aktivizmus vége? A Sólyom-bíróság kilenc éve" c. írásából idézek.

[Ezt kénytelen vagyok képformátumban eszközölni, mert a PDF fájl nem enged másolni.]

Rendkívül nehezemre esik, hogy ehhez a valamihez ne fűzzek olyan jel zőt, amely hozzá illene...

Így csak kérdem, azt is magamtól, mit képzel magáról ez az alak?

Én azt gondolom róla, hogy a szó Freudi értelmében
narcisztikus személyiség. "
A nárcizmus beképzeltség, hiúság, önhittség vagy egyszerűen az önzés személyiségvonása. Alkalmazzák az elnevezést társadalmi csoportra, gyakran használják utalásként elitizmusra, vagy közönyösségre mások nehéz helyzete iránt."
Nála az összes szimptóma maradéktalanul kimutatható. Ki fogom mutatni.

A másik jogász Pokol Béla maga is alkotmánybíró (!). Számomra így fokozottan érdekes idevágó véleménye, amelynek "
A jurisztokratikus állam felemelkedése." c. írásában ad hangot. A terjedelmes, sűrű tanulmányt nem lehet "desztillálni", kivonatolni is nehéz. Ezért következik egy hosszu idézet. Elnézést.

Az utóbbi években több kötet összegző megállapítása ként lehetett olvasni, hogy a demokratikus jogállam torzulásaként bírói állam jön létre.  
Az átrendeződés a bírói kar és a feléjük 'ültetett' alkotmánybíróságok középpontba nyomulását jelenti, és egyrészt a politikai prioritások meghatározásának elvételét a többségi törvényhozástól, másrészt a közigazgatás egészének illetve a napi közigazgatási döntéseknek a bírói/alkotmánybírói döntések politikai mérlegelés által meghozott döntéseinek alávetését. Így tendenciaszerűen a politikai bíráskodás (csúcsán az alkotmánybíráskodás) és ennek alávetett közigazgatás kettősének alapszerkezetévé válik a 'jurisztokratikus' állam működésében.
A demokratikus választások és az ezek alapján létrejövő törvényhozási többségek és önkormányzati többségek itt már jórészt csak puszta legitimáló 'lepellé' válnak. 
Amerikából hazatérő, bizalmi jogászprofesszorokkal töltötték fel az alkotmánybíróságot, akik a biztos háttértámo gatás tudatában a legtágabban kezdték értelmezni a jogkörüket.

Nagy kár, hogy ezt a megszállási akciót a Szerző nem részletezi és nem nevezi meg az "ejtőernyősöket". Amúgy nem kell túltengő fantáza annak elképzeléséhez, miről van szó voltaképp. 

A szovjet birodalom felbomlása során 1989-től a leszakadt közép-európai csatlós államokban szintén a nagyhatalmú alkotmánybíráskodás német modelljét ösztökélték a folyamatot kívülről ösztökélő nagyhatalmak és a közöttük vezérlő szerepet játszó Egyesült Államok. Majd 1991-től a Szovjetunió felbomlása utáni új független államokban is ezt tették, beleértve az akkor Jelcin elnök alatt a legközvetlenebb amerikai befolyás alatt álló Oroszországban is.

* * *

Az alkotmányosság és az alkománybíráskodás történeti, jogi és módszertani problémáinak megoldása szempontjából különösen tanulságos az orosz példa: Jelcin "alkotmányreformja."

1993. szeptember 21-én Jelcin alkotmányos felhatalmazás nélkül feloszéatta a Népi Képviselők Kongresszusát, amely nem volt hajlandó feloszlani. Ezért október 4-én parancsára megrohamozta és tankágyúkkel rommá lőtte a Kongresszus épületét az. u.n. "Fehér Házat" és letartóztatta az "ellenállás", azaz a törvényesen megválasztott parlament,  vezetoit. Hivatalos becslés szerint 187 embert öltek meg és 437-a sebesültek meg. "Más források szerint csak a Fehér Ház legfelső emeletein 400 holttest maradt a harcok után. Amik azután rejtélyes körülmények között eltűntek." Szép kis alkotmányosdi, nemde?

Témám szempontjából az ostromlottak viselkedése érdekes.

Az Orosz Föderáció Alkotmánybírósága vagyis Valerij Zorkin saját kezdeményezés formájában, azaz önszorgalomból határozatilag elítéli Jelcin jogfosztó nyilatkozatát és intézkedését - megállapítva, hogy hivatalából emiatt elmozdítható. Majd felhívja a nyugati nagykövetségeket, hogy garantálják az ostromlottak biztonságát.
Népi Képviselők Kongresszusa erre bejelentette, hogy megfosztják Jelcint az elnöki hivatalától, mivel kirívóan megsértette az alkotmányt, és ideiglenesen Ruckoj alelnököt iktatják a helyébe.
Valentin Stepankov főügyész beszédet tartott, nyilvánosan elítélve Jelcin nyilatkozatát mint alkotmányellenest.
A nóta vége az lett, hogy Jelcin a Népi Képviselők Kongresszusa
feloszlatásának (ílymódon...) érvényt szerzett. Az Alkotmánybíróság tevékenységét felfüggesztette. Stepankovot kirúgta. [Állítólag kivezettette hivatalából.]
Jelcin "reformjait" a jogállamiságra oly kényes Nyugat mosolyogva lenyelte. 

Ez a régi és távoli história azért kívánkozik ide, mert több vonatkozásban is példaértékü...

* * *

Pokollal folytatom.

Az 1870-es évektől bevetté vált jogértelmezési négyes kánonja  (nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti) teleológiai értelmezéssel, mely a mindenkori jogszabály célját tette az értelmezés középpontjába. A jurisztokratikus állam felé haladás során ... az össztársadalom sokmilliós választórétegeire alapozódó törvényhozási demokrácia és  jogállam helyére egy szűk 'elitmorált' és az ehhez kötött jogszolgáltatást teszik.
Pokol nem határozza meg ezen elit fogalmát sem körét. Ki lehet találni.

A vizsgálandó kérdések közül az első Magyarországra vonatkozóan az, hogy milyen erősségű hatáskört kapott a hazai alkotmánybírói testület a 2012-től hatályos Alaptörvénytől és az ez alapján kiadott alkotmánybírósági törvénytől Abtv. Ezzel egyrészt tisztázni lehet, hogy a többi államhatalmi intézménnyel szemben az alkotmánybírói testületen nyugvó jurisztokratikus kormányforma milyen fokban szorítja vissza a félparlamentáris kormányforma pozíciójába a törvényhozási többség és kormányának pozícióját (az államfő puszta szimbolikus posztja mellett); másrészt, hogy ezentúl - ha a többi változási tendencia is megvalósul - az egész állam jurisztokratikus állammá formálása milyen fokban ment végbe. Mennyiben tették lehetővé, hozták létre az alkotmányozó hatalom elbirtoklását, és pszeudo- alkotmányként ennek az írott alkotmány helyére állítását.
Az új Alaptörvényben 2012-től megkapta a közvetlen törvénykontroll mellett a bírói döntések megsemmisíté sének a jogosítványát is, és az alkotmánybírósági törvény rendelkezései alapján a bírói döntések ellen benyújtott alkotmány jogi panaszok kapcsán bármikor áttérhet az alapul fekvő törvényi rendelkezések megsemmisítésére is, és szoros összefüggésre hivatkozva akár az egész jogszabályt is bevonhatja ellenőrzés és megsemmisítés alá. De ha nem kívánja megsemmisíteni az ellenőrzés alá vont törvényi rendelkezést, tartalmilag meg is változtathatja azt azzal, hogy alkotmányos követelményt illeszt hozzá.

Ez törvényhozói hatalom kisajátítását jelenti. De mit szóljunk ahhoz a Parlamenthez, amely ezeket a "törvényeket" megszavazta. Játsszunk el ennek kapcsán néhány vicces gondolattal. A Fidesz törvény- tömeggyártó szalagjáról lekerül egy modell, az Abtv. A bajszosnak senki se' szól. Normakontroll (vétó) nuku. Aláírás, stempli. Ennyi az egész ? Vagy az Alkotmánybíróságnak juttatják eszébe az erre jogosul tak, hogy egy kis utólagos normakontrollal még kényelmesebbre szabható a törvényhozói palást.

A következő vizsgálandó kérdés az írott alkotmányt háttérbe szorító pszeudo-alkotmány kiformá lódása Magyarországon, és itt könnyű helyzetben van az elemző, mivel  mivel az első alkotmánybírósági elnök e téren a legnyíltabban mint az alkotmánybírák elsőrendű feladatát meg is fogalmazta ezt. Az alkotmánybírák döntései során létrejövő és az ezekben megtestesülő 'láthatatlan alkotmány' mint az írott alkotmány felett álló igazi alkotmány tézise az alkotmányozó hatalom 'nyílt elvételét' jelenti az adott ország sokmilliós közösségétől, és így ezt ilyen nyíltan mint a haza alkotmánybírák sehol nem mondták ki. Az első magyar alkotmánybírósági elnök e módszer alapját ismerte fel rögtön a nálunk soha nem léte zett és nem is igazán ismert alkotmánybíráskodás megindulásánál, és mondta ki nyíltan a láthatat lan alkotmány primátusát az írott alkotmány felett. Ez zajlott a "Pál utcai fiúkban" is. A Pásztorok azt mondták: "einstand!"

A perlési politizálással a parlamenti törvényhozási küzdelmeknek a bírói tárgyalótermekbe áttolódása eddig még csak kismértékben indult meg nálunk. Amerikai szellemi impulzusokra  és különösen a Soros-Alapítvány-hálózatok (Open Society, Helsinki Bizottság stb.) finanszírozása és szervezése keretében a ’90-es évek elejétől voltak ugyan ebben az irányba mozgások, és az így létrehozott jogvédő szervek, egyetemi oktatói hálózatok egyes bírósági körökkel való összefonása is megtörtént egy fokig.
Ez megint egy pokolbélai fogalmazás. Ami engem illet körbejártam a témát. Erről szól "Síró bírók. Filantrópok a Markó utcában?" c. írásom, amelyből idézni bátorkodom a következőket.  "Én már azt hittem, hogy a Markó utcai Kahal irányából semmi meglepetés sem érhet. Arra meg pláne nem gondoltam, hogy a leggonoszabb kaszt tagjainak humor érzékük is lehet. Mert mi mással lehetne megmagyarázni, hogy a devizahitelesek tömeggyilkosai Soroshoz iratkoznak be emberbaráti fej- és szívtágítóra. Az Origo kissé érdes fogalmazása szerint 'Soros hazai kitartottjai megszállták a magyar bírósági rendszert is.' A hazai Soros-birodalom zászlóshajójának számító Helsinki Bizottság több száz bíró és igazságügyi alkalmazott számára tartott úgynevezett ‘érzékenyítő tréningeket' az elmúlt években.” 

Első teendő lenne az "érzékenyített" bírákat kilapátolni a testületől à' la Jelcin, mivel ezek a szó erkölcsi és jogi értelmében korrumpálódtak.

2020.02.10

3.

Vészkorszakok - a Solt korszak.

Aminthogy a Magyar Államnak és az Alkotmánybíróságnak volt "Sólyom kora" úgy a Kúriának is volt "Solt kora". E korok örök nyomot hagytak e testületek arcu latán, mint az izzó billog a marha tomporán.

Itt most a "Solt kor" jellemzése következik. Ha az ember az Interneten akarja meg tudni ki az a Solt, alaposan zavarba jön, különösen ha a keresést Solt Pál könyveire szűkíti. Ezesetben a következő antikvár példányokat találja, ami eléggé meglepő ahhoz viszonyítva, hogy e jó úr hány évig regnált egyszerre két magas állásban.

Ha az ember nem akar hinni a szemének és tovább keresgél méginkább meglepődik, sőt inkább seggre ül, mert itt talál ugyan egy könyvet amelynek címe "Ad astra per aspera" [szabad fordításban "Göröngyös út a csillagokig"] Ünnepi kötet Solt Pál 80. születésnapja alkalmából."

A (részben Darák Péter által szerkesztett) mű 727 oldal terjedelmü. A találomra összehányt jogi egyveleg szerzői között azonban az Ünnepelt nem szerepel, egy büdös sorral sem.

Az előszót is Darák Péter szerkesztette.

"A
Solt Pál elnök úrnak tisztelgő kötet két szálból szö  vődik. A jogtudománnyal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán ismerkedő joghallgatók által ismert magánjogi oktató, és az évtizedeken át hivatását gyakorló bíró személyisége kapcso lódik össze a pályatársak írásaiban. E kettős megközelítést szívesen zárnám rövidre azzal, hogy a két személyiség egy ember. Solt Pálnak azonban bíróként is a sokszínűség határozta meg a karak terét. Kivételesen izgalmas mai szemmel látni, hogyan teljesedett ki szakmai életútja a nehéz 60-as, 70-es években. ... Fiatal korában élvonalbeli kézilabda kapus volt, a sportolást máig nem hagyta abba, hegedül, fest, ír, tanít. Érdemes meghallgatni." 

Én már nem hiszem, hogy normális vagyok... De mindegy. Lássuk Solt Pál "göröngyös" útját a csillagokig. Ő is volt kezdő. A daráki előszóból tudjuk, hogy professzorai, főnökei el voltak ájulva, tanítványai pedig el voltak bájolva tőle.

A téma akkor vált izgalmassá, amikor Solt Pált "körülépítették", az akkori Legfelsőbb Bíróság mellé emelt Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal [OIT] és annak külön hivatalával. Innentől Solt Pál irányította szakmailag a Legfelsőbb Bíróságot és ugyanő gyakorolta a központi igazgatási irányítást a Solt Pál által szakmailag irányított Legfelsőbb Bíróság felett.

Remélem eddig minden világos és tudnak követni. Jó ha követnek, mert én már egyáltalán nem tudom hol járok... Bezzeg Solt Pál tudta és vídáman mosolyogva hinta/palintázott két főhivatala között, két gázsiért űlve, egy seggel, két lovon. Hol volt itt a "göröngy"? És mit kell érteni e dicső életút végcélja/végpontja a "csillagok" alatt?

Ez a rendszer rosszul, de zökkenőmentesen működött, merthogy az OIT tetején trónoló Solt Pál sohasem került személyi konfliktusba a Legfelsőbb Bíróságot elnöklő Solt Pállal. És ami a lényeg: a bírákok se lázadtak se a szakmai irányítás, se a központi irányítás ellen mivel a legfontosabb: az egzisztenciájuk e harapófogó szárai közé került. A jól igazodók számára azonban e rendszer a szabadosság paradicsomává vált, a bírói függetlenség abszurd értelmezése folytán.

Ezt a függetlenságet magyarázgatta Solt Pál Balatonlellén a Legfőbb Ügyészség főosztályvezetői, önálló osztályvezetője, a fővárosi főügyész és a megyei főügyészek részvételével tartott fejtágítón.

Felszólaltam.

Azt fejtegettem, hogy Apám is volt járásbírósági és törvényszéki elnök. Ő a bírósági budit nézte meg először, hogy a bírósági elnökről véleményt formálhasson. Belenyúlt a bírákok szekrényeibe és megkérdezte: a vastagabb akták miért vannak alul. Elovasgatta az ítéleteket is és megkérdezte a jóságos öreg Kálmánchelyi Béla bácsitól: Béla jók az ítéleteid, de miért nem hivatkozol bennük a jogszabályokra. Béla bácsi azt felelte: "tudod Gyulám, engem zavarnak a jogszabályok."

Solt meleg kék szemeivel úgy nézett rám, mint egy újonnan felfedezett rovarfaj képviselőjére és úgy pöckölt le, mint egy kellemetlen rovart.

Pedig nem mondtam marhaságot. Azt akartam kifejezni, hogy a bíró "csak" az ítélet mikénti megalkotásában független, egy csomó másban nem. Ez - a jelek szerint - most pont fordítva látszik működni. A bírót "csak" abban befolyásolják hogyan/mit döntsön egy - egy kiemelt ügyben. Karrierjét "csak" az határozza meg, mennyire hajlékony ezen a téren. A gyöngyöspatai ítéletek kapcsán, írásom későbbi részében, vázolok fel egy villámgyorsan felívelő bírói pályát ennek jellemzésére.

Az is később kerül tárgyalásra, hogy a talár kétlelkű bírákat takar. Egyik énjük (Hyde) 98 %-os eredményességet garantál a Polt-féle ügyészségnek; a másik (Jekill) futni hagy cégéres gazembereket, vagy biztosítja részükre a lehetséges, vagy nem is lehetséges, legenyhébb elbánást.

A következő részben a "Handó korszakról" esik szó, amelynek jellemzője, hogy az IOT helyére illesztett Országos Bírósági Hivatal [OBH] próbálta folytatni a "központi igazgatási irányítást", a csodaszép külsős Handó Tünde személyében. Ekkor elszabadult a pokol és az igazság csarnoka piaci szintű veszekedések szinterévé vált. Ebben a keretben térek ki Dr. Baka András volt kúriai elnök mártíromságára, amely csak egy kereszthalálhoz hasonlítható.

2020.02.14

 

4.

Vészkorszakok - Baka András mártiromsága.

A kép történelmi pillanatot ábrázol: az önhitt, pökhendi zsák megtalálja a foltját. Passzolnak nagyon.
Baka András ült utoljára egy fenékkel két széket - mit széket (?) trónust (!) - a Legfelsőbb Bíróságon és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban. Feltételezhető, hogy együttmüködésük ugyanolyan zökkenőmentes lett volna mint Solt Pál uralkodása idején. Aztán - deus es machina - bebaszott valami...
"
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény elfogadásával a bírósági szervezetben új típusú központi igazgatási rendszer lépett életbe, amely az igazságszolgáltatásban a rendszerváltozás után a második nagy átalakítást valósította meg.2012. január 1. napjától olyan letisztult irányítási modell jött létre, amelyben az ítélkezés szakmai felügyelete és a központi igazgatás pregnánsan elválik egymástól." ... olvasható az Országos Bírósági Hivatal Honlapján.

Az OBH létrehozása folytán új csillag kúszott az égre a százszorszép Handó Tünde személyében és az óriásira duzzadt vízfejben, a bíróságon és kapcsolt részeiben minden biztosítékot kivert. Ez talán nem is csoda, mivel a Tündi "az OBH elnöki posztjával megkapta azt a jogot, hogy bármely ügyben kijelölheti az eljáró bíróságot, ráadásul egy személyben gyakorolhatja az összes kinevezési, áthelyezési, leváltási és irányítási jogkört is."

Az ítélkezés szakmai felügyelete és a központi igazgatás "pregnáns" elválasztása miatt elszabadult a pokol. Hogy ennek során a bírákok mit szórtak Handóra és Handó mit szórt a bírákra hosszu lenne elmesélni. Ez az adok - kapok, szinvonalát tekintve, csak a piaci kofák perlekedéséhez hasonlítható; bár sok undorító igazság is elhangzott innen is, onnan is. Szigorúan Baka nyomvonalát követve azonban nem tehetek kitérőt. Meg nem is szerez számomra élvezetet a szarban való turkáás.

Baka érdekében megmozdult az egész liberális világ, különösen a jogászvilág. Belendült mindenekelőtt Nemzetközi Ügyvédi Kamarai Egyesület Emberi Jogi Intézete IBAHRI által kijelölt bizottság dr. José Igreja Matos, dr. Chara de Lacey és dr. Nick Stanage. Sebtében egy 56 oldalas Jelentést rittyentett. [A linkre kattintva beugrik az egész. Nem gondolnám, hogy olvasóim emélyednek benne, ezért idézek belőle.]

A jelentést olvasva olyan látomásom támadt, mintha szerzői fecsegő vén banyák lennének; de látom három tisztes külsejü, javakorbeli ügyvéd írta ezt a zagyva marhaságot. Így viszont nem értem. Sajnos A szószátyárságot, az ismételgetéseket, a zavaros fogalmazást nem tudom visszaadni, mert akkor sokat kellene idéznem. Kíváncsi lennék, e slendrián fércműért mennyit szakítottak az "alkotók"?    

"Továbbra is veszélyben a bírói függetlenség és a jogállamiság Magyarországon. A bírói függetlenség  alapvető fékként és ellensúlyként funkcionál a végrehajtó és a törvényhozó hatalmi ág tevékeny ségével szemben. Hacsak nem sajátítja ki a másik két hatalmi ág jogkörét, ahogy ezt tette. Magyarország új alkotmánya (az Alaptörvény) és az azt kísérő jogalkotás legelsőként mintegy 270 bírát kényszerített korai nyugdíjba, eltávolította a magyar Legfelsőbb Bíróság (jelenleg Kúria) elnökét, és korlátozta az Alkotmánybíróság joghatóságát. ...  Az igazságszolgáltatás fölött gyakorolt széles körű jogköröket az újonnan létrehozott Országos Bírósági Hivatalra [OBH] ruházták. ... Ezzel szemben jelentősen szűkítették Magyarország autonóm bírói testületének az Országos Bírói Tanács [OBT] kompetenciáit ... Ezt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. és a 2012. évi CXI. törvény (a 'módosítási törvény') révén valósították meg. ... A jogállamiságot érintő aggasztó fejlemények magukban foglalnak bizonyos civil szervezetekre irányuló, 'lázító hangvé telű kijelentéseket', amelyek a kormányzat vezető tagjai részéről hangzottak el.
Civil, azaz Soros által pénzelt, szervezetek ellen "lázítanak" a kormányzat vezető tagjai... A "pol. korr." ellen véteni önmagában is súlyos vétek. De más baj is van.

„Hatályon kívül helyeztek az Alaptörvény 2012. január 1-jén történt hatályba lépése előtt hozott minden alkotmánybíró sági határozatot. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény, illetve annak módosításai felülvizsgálatára vonatkozó jogkörét eljárásbeli, és nem igazán érdemi aspektusokra korlátozták. A negyedik módosítás további hatásaként újból bevezetésre kerültek az Alkotmánybíróság által már korábban alkotmányellenesnek minősített törvényi rendelkezések, ideértve az Átmeneti Rendelkezések azon elemeit is, amelyeket az Alkotmánybíróság előzőleg már megsemmisített.
Borzasztó kár azért a betühalmazért, amelynek nemhogy az egész rendszerét nem lehet áttekinteni, de jószerint egyetlen határozatát sem lehet világosan értelmezni terjengőssége, túlkomplikáltsága miatt. 

2013. március 22-én megjelent sajtóközleményében az IBAHRI felszólította a magyar kormányt, hogy a módosítást helyezze hatályon kívül.
Itt állt meg az eszem. A kormány helyezzen hatályon kívül egy alkotmánybódosítást? Hogy képzelik?

"A kormány jogalkotási reformja új intézményt hozott létre, az OBH-t, amelynek elnöke felel a bíróságok központi igazgatásáért. ... Ezt a posztot Dr. Handó Tünde tölti be. ... E jelentés készítésekor az OBH elnöke továbbra is kétszer annyi bírói funkcióért felelős, mint az OBT. Nevezetesen, az előbbi megtartja az alábbi jogköröket: bírói pozíciók kiválasztása, kinevezése és megszüntetése, bírák áthelyezése és beosztása, bírák ellenőrzése, továbbá a bírói fegyelem vonatkozásában is van szerepe."
A kormány felszólítása nem volt véletlen. Itt is a kormányról fantáziál. Továbbá: hogy értsük hogy az OBH elnöke kétszer annyi bírói funkcióért felelős, mint az OBT? Létezik valami "fifty - fifty" szabály amely "bírói funkciókat" rendel egy véleményező szervezet hatáskörébe?  

A módosított választási kritériumok bevezetésével a Kúria néven átszervezett Legfelsőbb Bíróság elnöki posztjára a Legfelsőbb Bíróság előző elnöke, Baka András bíró, az Emberi Jogok Európai Bíróságán szerzett 17 éves bírói tapasztalata ellenére alkalmatlannak minősült feladata folytatására és pozíciójának betöltésére. A 2012. évi jelentésében az IBAHRI delegációja megállapította, hogy a jogalkotási reform ezen aspektusa 'ad hominem' volt, ezen túlmenően a visszamenőleges hatályú törvény bevezetésével sérült a bírói szolgálati jogviszony biztonságának garanciája. Baka András bírót azóta visszahelyezték, de jelenlegi tisztségét nem mint a Kúria elnöke, hanem mint a Kúria Polgári Kollégiumának tanácselnöketölti be. A mostani delegáció megjegyzi, hogy ez jelentős eltérés a korábbi szerepéhez és pozíciójához, nevezetesen, Magyarország legfőbb bírói tisztségéhez képest. A delegáció megjegyzi, hogy Baka András bíró úr az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult ügyével.
Azt a tényt, hogy Bakát kipenderítették az OIT székből és az bírósági elnöki székből azért kárhozatják, mert "sérült bírói szolgálati jogviszony biztonságának garanciája". Baka bírói szolgálati jogviszonya akkor és még hosszú éveken át nem került veszélybe, sőt azt a lehetőséget is biztosították számára, hogy olyan ügyekben ítélkezhessen ahol részrehajlása és csillapíthatatlan dühe milliárdos károkat okozhatott az államnak.

A Magyar Alkotmánybíróság tagjai a 2015. évi IBAHRI delegációnak kifejtették, hogy 'hatalmi harc' zajlik az Ország  gyűlés és az Alkotmánybíróság között. Az IBAHRI 2012. évi delegációja is beszámolt a jelentésében arról , hogy feszültségek vannak a kormányzat és a Bíróság között. A delegáció arról is értesült, hogy a Kormány szigorító intézkedéseket vezetett be bizonyos civil szervezetek ellen. A misszió idején a jelenlegi IBAHRI delegáció többek között négy prominens, és nemzetközileg elismert civil szervezettel találkozott – TI-Magyarország, MHB, TASZ, és az EKINT –, amelyek közösen tették közzé a magyarországi civil társadalom elleni irányuló kormányzati támadások idősorát."
Ez a vád annyiban felel meg a vaóságnak, hogy a törvényhozó testület igyekszik visszaszerezni valamit abból, amit az Alkotmánybíróság elorzott tőle a "láthatatlan alkotmány" leple alatt.

Ezek után rátérek a "Bakaper" néhány mulatságos és tanulságos részletére.

A jelentés is utal arra, hogy Baka az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Sajtótudósítások szerint "a kirúgott főbíró összesen 742 ezer eurót [220 millió forint] kért a bíróságtól elmaradt jövedelme és kártérítés gyanánt.
Érdekelne, hogy fogalmazta meg keresete jogalapját és az összegszerűséget. Mint tudjuk, a jogalap tekintetében nyert. Volt kollegái azonban csak 100 ezer euróra taksálták Baka urat, ami annyit jelent, hogy az összegszerűség tekintetében túlnyo mórészt pervesztes lett, mert több mint hétszerannyit követelt, mint amennyi járt. Csúnyán levizsgázott tehát mint ember és mint jogász is.

A detronizált Baka mint kuriai tanácsvezető bíró a kétkulacsos Darák Péter
jóvoltából tanácselnöki pozícióban, jellemzően adatvédelmi, sajtó-helyreigazítási és személyiségi jogi perekben ítélkezik. Az efféle ügyekben nemritkán kerül össze korábbi támogatóival, a TASZ-szal vagy éppen a Helsinki Bizott sággal.
Ez olyannyira nem képzelgés, hogy a "TASZ 2017 februárban levelet írt  Darák Péter Kúria-elnöknek, amikor is egy elvesztett per után számonkérte rajta, hogy miért nem a volt főbírót jelölte ki az ügy tanácselnökének. A TASZ az utóbbi években 250 millió forint támogatást kapott Soros alapítványától, Baka András pedig még 2011-ben lett emblematikus alak a szintén Soros által kitatott Eötvös Károly Közpolitikai Intézet [EKINT], a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ triójánál, miután a Legfelsőbb Bíróság megszűnése miatt elvesztette a hivatalát."

Az emberbőrbe bújt toportyán garázdálkodásának csak az idő szab határt. "A Köztársasági Elnök Hivatala közleményt juttatott el lapunkhoz [HVG]. Ebben közölték: Áder János A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény 90.§ alapján hozta meg határozatát, mely kimondja, hogy a bírót fel kell menteni, ha betölti az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdése szerinti általános öregségi nyugdíjkorhatárt. Azaz - tették hozzá - a törvény szerint a köztársasági elnöknek mérlegelési jogköre nincs, a nyugdíjkorhatár betöltése esetén a bírót fel kell mentenie.

Okkal vélelmezhető, hogy Baka aktív nyugdíjas lesz. Tárt karokkal fogadják majd a "civil", azaz Soros pénzelte szervezetek.

Annak próbáltam még utána nézni, hogy szellemi hagyatékából mi marad majd az elárvult Kúriára. Ha az ember könyvei után keres először egy nem éppen jogi művet talál. A könyvet nem fogom elolvasni, többek között azért, mert Jászi Oszkár nem kedvenc íróm, ill. politikusom.

Írt azonban másféléket is. A -ban egy elég hosszu litánia olvasható. Az "irodalmi életmű" mégis szegényesnek tűnik kissé ha figyelembe vesszük, hogy legfrisebb jogi írása 2010-ben látott napvilá got egy rendkívül fontos témakörben "A bírósági tárgyalások nyilvánossága" címen.

Ha beszélhetnék vele feltétlenül megkérdezném, mi a faszt csinált az utóbbi 10 évben Ő, akit jogtudós ként emlegetnek?

Mondják a stílus maga az ember. Keresgéltem olyan szövegek után, amelyekből beszédstílusára lehet következtetni. Egyet idézek egy interjúból. "Jogi képtelenség, ahogy az LB-ból Kúria lesz. Ha teljesen új szervezet jönne létre új hatáskörökkel és új jogi eszközökkel, akkor nemcsak a szervezetet kellene formalizált eljárás ban megszüntetni, hanem minden dolgozó jogviszonyát is, és új jogviszonyokat létrehozni. Ha viszont csak a cégtábla változik, és teljes jogutódlás történt, akkor nem lehet 'mazsolázni' az elődszervezet személyi állományából, hanem mindenkit át kell venni. Dehát átvették, csak nem elnökként, azaz "kimazsolázták." Ettől borult fel a jogállamiság és keletkezett 742 ezer eurónyi kár - szerinte. 

Szellemi hagyaték nem marad a Kúriára. Valami mégis marad: a hely szelleme, a genius loci, amelynek formálásában oroszlánrésze van. Erről a témáról
írtam már, nem akarom önmagamat ismételni, ill. idézni.

Korunk nagy vívmánya a Facebook, amely a nevéből kitünőleg arra szolgál, hogy az ember bemutassa arculatát. A Baka oldala így néz ki.

Róla tehát ennyit.

A történet még folytatódik, hisz a pokol bugyrai változatlan heves séggel fortyognak.

A játszma javában tart. A hiúságában sértett "leggonoszabb kaszt" az Orbán kormány vesztére esküdött.

2020.02.16

  

Sz. Gy.

Folytatom!