Frissítés: 1.

2014.03.09-i folytatás.

 

Jognélküli világ

Aszimmetrikus világterrorizmus
 

II.
 

Ha ezek után azt mondom: Nyugat, úgy értem Amerika, pontosabban Zsidó-Amerika, azaz a nemzetközi terrorizmus logisztikai központja. A szellemi és „vallási” központ pedig Izrael. Maga a terrorizmus egy világhálózat. Olyan mint a zsidó diaszpóra. A két hálózat többé – kevésbé fedi egymást...

 

A kérdések kérdése, hogy az emberiség képes e ezzel a szörnyeteggel megküzdeni? Már a hétfejű sárkány legyőzése is a mesék birodalmába tartozik. Ennek pedig sokszorosan több feje van.

 

Ezer szerencse, hogy cion bölcsei minden bölcsességük ellenére sem értik a világot, az embereket. (Igaz, ezeket állatoknak tekintik.) A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben (továbbiakban CBJ) hatalmuk erejét annak láthatatlan voltában jelölik meg. Immár azonban nem láthatatlanok, hála a Világhálónak, ami komoly veszélyforrás rájuk nézve.

 

Már a XIX – XX évszázad fordulóján úgy vélték, hogy mesterségük címere, a jelképes kígyó, gyűrűibe ölelte Európát és acél satuként szorongatja. Lehet hogy 1897-ben, amikor Bázeli Világ kongresszust tartották, Oroszország eljövendő sorsa már meg volt tervezve. Oroszországban azonban semmi sem úgy alakult, ahogy kellett volna, ahogy illett volna. Az 1905-ös forradalom idején a cár „dumát” ígért a népnek és sikerült eldumálnia a reformokat, meg a forradalmat is.

 

Az újabb felforgatást azonban a zsidóság már nem bízta holmi provokátor pópákra, Gapon atyákra, hanem maga tervezte, szervezte meg Kelet New Yorkban. Már nem egy „véres vasárnapra” vágytak, hanem véres évtizedekre…

 

A verkli egész jól indult. Elérték az egyik legfontosabb célt: a "bolsevik" forradalmi vérengzés, méreteiben és kegyetlenségében, felülmúlta a Nagy Francia Forradalom világraszóló eredményeit. Oroszország mégsem lett „szocialista zsidókirályság”, mert egy makacs grúz félzsidó orosz (!) nemzeti (!) államot álmodott és kiirtotta a lenini bandát, amint ezt az első részben részleteztem. Ott azonban nem esik szó a dolog további aspektusairól és a zsidók hallatlan szerencséjéről. Sztálin ugyanis későn jutott arra a felismerésre, ill. elhatározásra, hogy a zsidókérdés megoldása (endlösung) Oroszország létérdeke. E feladathoz már túl öreg volt és erősen letompult korábbi „egészséges” gyanakvása is. Így eshetett, hogy a zsidó hóhérok, akikkel körülvette magát, végül őt ölték meg.

 

Halála után igazolódott, hogy fehér vagy vörös cár nélkül ez a nagy melák birodalom egy fabatkát sem ér. A parányi belférgeknek” sikerült szétrágniuk a mamut birodalmat. A jelképes kígyó nekidurálta magát és diadalmasan csörgetve jelképes pikkelyeit hozzálátott az újabb öleléshez. Már ott tartottak, hogy zsidó oligarchák mocskos kezére jutott Oroszország nemzeti vagyona, különös tekintettel az ásványkincsekre. Már arra készültek, hogy a privatizált orosz olaj és gázkincset „bevezetik” a new yorki tőzsdén, vagyis az orosz nemzeti jövedelem a wall streeti dögevők zsákmánya lesz. És akkor (bocsána tot kérek a kifejezésért) megint bebaszott valami…

 

Nem tudom, ki és mikor fogja megírni a csöndes kágébés „diszkrét” forradalmát. Mindenestre nehezen várom, mert ennek a sztorinak az antijudaizmus aranykönyvében Führer és Sztálin tettei mellett a helye.

 

A zsidó oligarchia tagjainak meggyilkolása, bebörtönzése, emigrációba kényszerítése, vagy meghódoltatása persze csak a feladat egy részének megol dását jelentette; tekintettel arra, hogy az ajtón kidobatva az ablakon visszamászni azon zsidó képességek egyike, amelyekben - a több évezredes gyakorlat folytán –  úgyszólván utánozhatatlanok, de talán nem verhetetlenek. Voltaképp erről szól ez a második rész.

 

Már csak a hülye nem látja, ill. a gazember hallgat arról, hogy mára a putyini Oroszország lett a nemzetközi zsidó elmebaj őrjöngő dühének első számú célpontja. Ez teljesen világossá vált már Szíriában és most még világosabbá vált Ukrajnában.

 

Erősen úgy néz ki viszont, hogy már Szíria is túl kemény diónak bizonyul a zsidó kígyó odvas fogai és renyhülő izmai számára. Igaz, az oroszok nem látták el Szíriát a legmodernebb fegyverekkel. Ám az intervenciós csapatok már csak Aleppóban léteznek. A lakónegyedekbe szorult patkányokat a szíriai hadsereg súlyos polgári áldozatok árán küzdi- ill. mészárolja le. Nincs túl messze az idő, mikor az utolsó tömegsírra rádobják az utolsó lapát földet. Ámen!

 

Ukrajnában merőben más a helyzet. Ukrajna Oroszország köldökében van. Az orosz hadsereg kulcsfontosságú szárazföldi és tengeri támaszpontjai itt, azaz „külföldön” vannak. Itt Oroszország már nem viselhet háborút egy távoli „baráti” nép vérére, mint Szíriában. Be kell dobnia „habtestét” a küzdelem be. Nyilván be is fogja dobni, hisz  csak a teljes kapituláció, vagy a könyörtelen háború között választhat.

 

A továbbiakban abból a feltevésből indulok ki, mintha Oroszország máris kiebrudalta volna a szíriai és ukrajnai betolakodókat. És akkor mi van? Hát épp ez a kérdés!

A dolognak belföldi és külföldi vonatkozásai vannak. Kezdjük az előbbiekkel.

 

Belföldi problémakezelés. 

 

Írdogáltam korábban Szolzsenyicin epikus nagy művéről, amely az oroszok és zsidók „együttéléséről” szól a cári birodalomban és a Szovjetunióban. Minthogy Sztálin terveit keresztezte a halál, életműve torzóvá lett. Oroszország továbbra is buja zsidó televény maradt. Az „Együtt” harmadik kötete így még megírásra vár. E feladat alighanem Putyin valamelyik udvari krónikására hárul.

 

Úgy tűnik hozzá is látott emberül. Szemmel láthatóan jól fogja meg a dolgot – a pénznél. Kinyilatkoztatta, hogy a (jobbára zsidók által létrehozott és működtetett) "civil szervezetek” idegen, ellenséges nagyhatalmak ügynökségeinek tekinthetők. Így szoros felügyelet alá helyezte őket, különös tekintettel azokra a "surranó” pénzekre, amelyekből fizetni lehet a külföldi zsoldosokat, és hősi tettekre lehet sarkallni az atomerőműveket elfoglaló és megrongáló "polgári jogi aktivistákat”, nem beszélve a sátrakról, meleg takarókról, meg a forró csájáról.

 

A terrorelhárítás Ukrajnában is jól működhetett volna, ha Putyin nem a korrupt, hülye és gyáva Janukovicsra tesz, de arra tett...

A zsidó miniszterelnök „Bibi” Netanjahu írta a terrorizmus ellen írott könyvében, hogy a zseniális zsidó Zangwill teorémája szerint az „obsta principi” elvét kell alkalmazni, azaz minden rossz dolgot addig kell kezelni míg kicsi. Ez ukrán viszonylatban annyit jelentett volna, hogy a zsidó terroristákat (ideértve a politikai bujtogatókat, pl. Klicskot) akkor kellett volna agyonlődözni, amikor kidugták a fejüket a mocsárból. Ehelyett ők lövöldöztek berkutos ruhába bújtatott, de régi géppisztolyokkal felszerelt ügynökeik útján, tüntető testvéreikre. Ez a műhiba hiába lepleződött le a világ előtt, a nyugati világ törvényes rendszerváltásról beszél és Merkel Berlinben parolázik Klicskóval.

 

Az "elégedetlenség" kérdését Oroszországban Putyin szintén helyesen kezeli. A „polgári elégedetleneket” a karhatalom szétzavarja. Ha így nem megy, tábori beutalót kapnak, vagy eltűnnek… Az iráni Baszidzs milicisták is elég jól boldogultak a „romantikus fiatalokkal”. Régen történt, de azért méh emlékszünk a Tien An Men téri "diáklázadás" kezelésére...

A romantikus fiatalokról jutnak eszembe a ricsaj kurvák, azaz a Pussy Riot együttes "performanszai”. Ezt a kérdést az állam nem tudta igazán jól kezelni, mert nyomban elkezdtek vonítani a honi és külföldi jogvédő szervezetek. Legutóbbi két fellépésük viszont meghiúsult, mert Szocsiban a kozákoknak,
Nyizsnyij Novgorodban pedig a helyi fiataloknak nem tetszett produkciójuk. Ez ellen az utcai önkifejezés ellen viszont nincs mit tenni, nincs hova fellebbezni. Talán a lázadó puncik is jobban jártak, olcsóbban megúszták így…

 

Dehát nem ezekkel a jelenségekkel van a fő baj, hanem azzal a zsidó háttérhatalommal, amely ezeket a "spontán" akciókat szervezi, rendezi, bátorítja, népszerűsíti és védelmezi. Ez pedig nem más, mint a magát ott is túlreprezentáló zsidó „értelmiségi elit”: írók, költők, zeneszerzők, szobrászok, stb. Vagyis az orosz konrádgyörgyök, ungváritamások, friderikuszok tamásgáspármiklósok, havashenrikek, dojcstamások, stb. Ezek utálják és megvetik gój környezetüket, mégis közöttük szenvednek nyögdécselnek, ahelyett hogy Izraelbe alijáznának.

 

Sajnos ez az alijázás se’ egyszerű dolog.

 

A nagy hullám a Szovjetunió megszűnésének heteiben tetőzött, amikor az oroszországi zsidó lakosság tömegesen vándorolt ki Izraelbe. Ekkor jelentette ki a zsidó mészáros Ariel Sharon, hogy egymillió zsidóra van szüksége. A kedves vendégek szerepe az volt, hogy az országon belül a zsidóság demog ráfiai súlyát növeljék, illetve hogy a környező arab országoktól 1967-ben elfoglalt  területeken újabb zsidó településeket hozzanak létre. Több százezer szovjet állampolgár kelt útra. Közvetlen repülőjáratok híján a kivándorlók Magyarországon keresztül, a Ferihegyi repülőtér érintésével jutottak el Izraelbe. A Budapestig tartó utat a kivándorlók autóbusszal vagy vonattal tették meg, a ferihegyi repülőtéren szálltak át a repülőgépre.

 

Ez érthetően nem tetszett a palesztinoknak. Felkérésükre, azaz barátságból, a RAF (Vörös Hadsereg Frakció) harcosai egy zsidóbuszt felrobbantottak, csupán figyelmeztetésképp, halálos áldozatok nélkül.

A közeli jövőre nézve tanulságos ez a német – palesztin együttműködés. Az is, ahogy a RAF harcosok Magyarországon beépültek, majd kilógtak. Hármuk közül kettőt több évvel a merénylet után tudtak csak elfogni véletlenül, egy bankrablás szakszerűtlen előkészítése során. Megúszták fejenként 12 évi börtönnel. Most a szőke tehén Németországa azzal kérkedik, hogy gyökeréig kiirtották a. „terrorizmust”. Meglátjuk, meglátjuk.

Mindez úgy tűnik, mintha a zsidóság kutyaszorítóba került volna, pedig ez csak a látszat. A zsidóság mindenütt ellehetne a gój társadalmakban, ha nem akarná mindig mindenütt e társadalmak arisztokráciáját alkotni. De akarja, eszelősen akarja. 

 

Egyszerűen érthetetlen az a mód, ahogyan a „nyugati demokráciák” a zsidókérdést értelmezik és kezelik.

 

Konrád Györgytől olvastam, hogy a zsidóság mindenféle meghatározás elől kitér, azaz nem engedi önmagát vallási, nemzeti, pláne faji szempontok szerint besorolni a „befogadó nép” fogalomrendszerébe, ill.  jogrendjébe.

 

Nekünk, ha vallásról esik szó, azt mondják nem minden zsidó vallásos; ha nemzeti hovatartozásról, azt hangoztatják ők nem nemzeti kisebbség, hanem magyarok, kvázi hús a húsunkból – vér a vérünkből; ami pedig a fajiságot illeti, szerintük fajok nem léteznek. Slussz.

 

Herzl Tivadar, a cionizmus atyja viszont elismerte, sőt deklarálta , a zsidók (szagos) fajiságát  "A zsidó állam" c. könyvében. Az a tény, hogy napjaink Magyarországán nem lehet anticionista tüntetést tartani, mert a zsidók egységesen (!) tiltakoznak, azt jelenti, hogy a cionista zsidó - zsidó azonosság tudat szembeszegül a "magyarságtudattal".

 

Esetleg többen emékeznek arra, hogy az ENSZ a cionizmust rasszizmusnak minősítette és elítélte. Ezt a határozatot azonban a zsidóknak sikerült megkontrázniuk, visszavonatniuk. Ma a cionizmus "egyházi" szószéke a Hit Gyülekezete nagycsarnoka, prófétája Németh Sándor.

 

Köztünk élve egész másképp gondolkodnak magukról, mirólunk és másképp is viselkednek velünk szemben. Elhiszem, hogy nem minden zsidó cionista, ill. vallja magát cionistának. Abban viszont teljesen azonos a gondolkodásuk, hogy ők egy általuk kitalált isten választott népe. A választás azért esett rájuk, mert különbek más népeknél, a gójoknál, akik voltaképp nem is emberek. Jogi státusuk pedig az, hogy világnépet alkotnak, amely részben a bibliai őshazá ban, részben az egész világot behálózó sejtekben (diaszpórákban), részben „szülőhazákban” él. Ilyenképp hármas állam polgárok: a zsidó állam, a világ és „hazájuk” polgárai, együtt – egyszerre.

 

Ezt a fogalmi, erkölcsi, jogi abszurditást nem hajlandók tudomásul venni, nekünk meg nem engedik, hogy észrevegyük. A nyilvánvaló tények belátása, vagy pláne kimondása részükről kirekesztésnek, antiszemitizmusnak, sőt terrorizmusnak minősül. Maguk kérkednek vele, hogy kibékíthetetlen ellent mondásokat tartalmazó fogalmakkal, pl. „szabadság – egyenlőség – testvériség” hülyítik a gójokat, akik állati értelmükkel ezeket vagy nem képesek felismerni, vagy kénytelenek felismerésük súlyos következményeit viselni.

 

Most pedig azt próbálom elmesélni, miért tartom a zsidóság fentiekben vázolt közjogi státusát teljességgel tarthatatlannak.

 

Az „állampolgárság” fogalma egyazon országhatár által kerített területen (haza) élő népet jelenti. A kettő együtt az „ország” fogalmát adja. Ezen együttes célja a „fennmaradás”. Ennek alapvető feltétele a polgárok hűsége államuk (hazájuk) iránt. Büntető törvénykönyvünkben az állam elleni bűn cselekmények a XXIV fejezetig csúsztak, és egyáltalán nem védik az országot a zsidó kártevés (terrorizmus) semmilyen formája ellen.

Hazaárulást az követ el, aki
„Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn.” Hűtlenséget pedig az, aki „állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti.”

E passzusok értelemszerűen nem vonatkoznak pl. arra a zsidó bankárra (Surányi), aki az ország aranykészletét eladja. A jog nem feszít olyan hálót, amelyben ezek a vörös hasú piranhák fennakadnának. Létezik persze önkéntes jogkövetés és belső késztetésből eredő hűség a nép, az ország, az állam iránt. De melyik iránt?
 Mondhatnám, ebből adódhatna a zsidóknál lelki dilemma, de nem adódik.

 

Ahol az államot a zsidók már magukénak tekintik (joggal), mint pl. Amerikában, ott az állampolgári hűséget beleverik az emberek fejébe. Az állampolgári hűségeskü szövegét az iskolásoknak naponta el kell mondaniuk, azaz a hűségesküt naponta le kell tenniük. Az esküszöveg így hangzik: "I pledge allegiance to the flag of the United States of America and to the republic for which it stands: one nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."  (Szabados fordításban "Hüséggel kiállok az Egyesült Államok, a zászló, a köztársaság; az oszthatatlan egy nemzet, egy Isten, a szabadság és az 'mindenkit' (!) megillető igazságosság mellett." )

 

Ilyenfajta esküvésre azonban nem kényszeríthető, aki egy népközösség zsírján élősködik, egy idegen megszálló hatalom szolgálatában.


Ennek jellemzésére többször felemlegettem már a jó Schulhof Izsák bácsit, aki a török megszállás idején Budán lakozott. Ezt írja erről.
"Én akkor Buda szent gyülekezetében laktam. A város a török birodalom uralma alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöldellő olajfa, biztonságos és nyugalmas. Valóban elmondhattuk: 'ki - ki a maga szőlőlugasában, a maga fügefája alatt' tanyázhatott, nem volt ártás az országban."

Hát persze hogy kereskedő volt a jó úr. Mi lehetett volna más, tán kőmüves? Üzletének portfolióját nem részletezi. Azt hiszem nem zárhatom ki, hogy a legbusásabban jövedelmező gyermek és leánykereskedelem sem lehetett idegen fennkölt lelkivilágához, hisz budai hitsorsosai ezt a műfajt buzgón gyakorolták akkoriban (is). A gyermekek, fiatal lányok százezer számra menő elrablását és keleti háremek, bordélyok részére való eladását úgy élte meg a jó úr, hogy „nem volt ártás az országban.” Mi volt hát Izsák tata? És te minek mondanád magát? Török zsidónak, magyar zsidónak, vagy zsidó – zsidó nak? Úgy gondolom, bátran voksolhatunk a harmadik opcióra és ezt vonatkozathatjuk valamennyi „honfitársunkra”. E kérdés hiteles megválaszolása Drábik János tollára méltó feladat lenne.

 

Mi magyarok, azaz gójok pedig állati értelmünkkel kiadjuk Izsák bácsi könyvét és szobrot emelünk Szigetváron Szulejmán szultánnak. Ugyan miért nem emelünk Izsák bácsinak is Budán, ahol egykor fügefája állott, amely alatt tanyázott? Érthetetlen, hogy valamelyik zsidó szervezetnek nem jutott eszébe eddig, hogy ezt – államköltségen – megvalósítsa.

 

De félre a léhasággal!

Magyarországon cigány, német, szlovén, horvát, román, szerb, szlovén, örmény, görög, lengyel, ukrán, ruszin kisebbségek élnek. Van hát kisebbségi törvényünk is (1993. évi LXXVII. törvény). A zsidóság nem iratkozott fel a listára. Nem kellett felíratkoznia a listára. Miért? Hát azért, mert a törvény csak azokra vonatkozik, akik magukat valamely nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez tartozónak tekintik. Az nem számít, hogy a magyar többség kit tekint nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez tartozónak. Így tehát nem kettőn áll a vásár. A törvény diszkriminálja a nemzeti többséget.

 

A kisebbségi törvényben található a legundorítóbb szó a "másság", mint kisebbségi előjog is. "A kisebbségi jogok összessége nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága, forrásuk pedig nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalmi béké nek tisztelete alapján, a 'másság' joga. "

 

Ez a másság megintcsak egy olyan zsidó furmány, mint a szabadság-egyenlőség-testvériség, mert a társadalmi béke és a kisebbségnek adományozott másság ellentmondásos fogalmak. Az utóbbi érvényesülését az állam az erőszak-monopólium alkalmazásával kényszeríti a többségre. 

Ez az elv a cigány kisebbség számára a köztörvényi bűnözés úgyszólván minden formájának, úgyszólván akadálytalan gyakorlását; a zsidók számára pedig a társadalom fölötti uralkodás, a társadalmi javak kisajátításának bűntetlen lehetőségét biztosítja. Egyáltalán nem véletlen, hogy ez a két nemzet ellenes kisebbség egymással a legszorosabb véd és dacszövetségben gyakorolja saját "másságát", kiki a maga módján.

Az a fikció tehát, hogy a zsidó = magyar, nem tartható fent. A kisebbségi sors nem a kisebbség választási joga, hanem a többség megítélési joga. A többségnek tehát biztosítani kell, hogy a sisebbségi törvénykezést kiterjessze a zsidóságra is.

 

A legpontosabb körűlírást igényli a "másság" fogalma. Semmiféle értelmezési problémát nem vet fel pl. a népviselet a ruházkodásban. A népi játékok a közösségek életében, az anyanyelv használata a kisebbségi érintkezésben.

 

Merőben más a helyzet a közterületeken, közösségi létesítményekben tanúsítandó magatartással, mert itt a kisebbségnek szorosan igazodnia kell a többség által elfogadott viselkedési normákhoz.

 

A jelenlegivel merőben ellentétesen kell szabályozni a közösség tagja elleni erőszakot. A törvény (Btk. 216.§.) közösség tagjaként részesít fokozott védelemben olyan egyéni sajátosságokat ("másságokat"), amelyek többségi társadalmi megítélése eltérő. A bőrszín egymagában nem válthat, de nem is vált ki, jogos indulatokat, kivéve azokat az eseteket amikor a bőrszínhez rendszeresen, vagy feltünő gyakorisággal közösségellenes, azaz többség ellenes magatartási formák kapcsolódnak. Ilyen esetekben a társadalmi fellépés törvényi korlátozása indokolatlan.


A homoszexualitás és más aberrációk a többségi társadalom egészséges ellenérzését váltják ki. Ennek különféle megnyilvánulásait nem lehet azon az alapon büntetni, hogy az aberrált megriad, vagy felháborodik személyével, küllemével, ill. magatartásával kiváltott ellenszenv láttán.

 

De ne kalandozzunk el tárgyunktól. Szóbajöhet e nálunk a zsidó terrorizmus? Igen! Gondolkodni érdemes az izraeli légierő gépeinek furcsa látogatása ira is, de lényegesebb kérdés az, kik voltak a 2006-os sajnálatos események szadista verőlegényei? Alapos a gyanú, hogy moszadosok voltak, akik vagy alkalmi vendégszereplésre jöttek, vagy valamelyik zsidó őrző-védő szervezet tagjaiként dekkolnak köztünk.

Létrejött továbbá a
"Tett és Védelem Alapítvány, amit úgymond az önbecsülés, az egészséges énkép fontosságáért küzdő lelkiismeret hangja hívott életre, hogy segítsen a zsidóknak az önszerveződésben és önvédelemben. Az Alapítvány, egy olyan alulról jövő kezdeményezés, amely a 'zsidó tradíciókat követve' kész határozott lépéseket tenni az egyre inkább elharapózó antiszemita jelenségek visszaszorításáért".

 

Nem kerülheti el figyelmünket a "zsidó tradíciók" emlegetése. Mik ezek a tradíciók? Hát csupa tömegmészárlás Jerikó bevételétől, a perzsiai purim-napi mészárláson keresztül, Deír Jaszinon át a gázai övezetig, Szíriáig, Ukrajnáig. Nagyon nem kedvelem a Kuruc Infót. Egyik cikkük egyik mondata azonban nagyon megtetszett. Idézem. "A mózesi nacionalizmus az első Purim óta fürdik a megbosszultak vérében."

Az alapítvány potenciális gyilkosai egyelőre "tétlenkednek", mivel a birka magyar nép nyikkanni sem mer. Ez a helyzet azonban drámaian megváltozhat máról holnapra, ha az egyre nagyobb sebességre kapcsoló, Magyarországra irányuló, alijázás következményei jelentkeznek. Máris észlelhető a Tel Aviv Budapest közti olcsó (!) légíjáratok szállítókapacitásának drámai növekedése. A már elkészült lakóparkok hamarosan megtelnek. A zsidók kicsomagol nak, pihengetnek, nézdelődnek kissé, majd elkezdik "belakni" új hazájukat. Ennek menetét Palesztina példájából ismerjük és talán mi se fogjuk szó nélkül tűrni.

 

És akkor vélhetőleg bekövetkezik a nagy magyar metamorfózis, amelynek több ragyogó/tragikus példájával szolgál a magyar történelem. Bekövetke zik? Hát', elismerem, most nem úgy néz ki. De ki hitte volna, hogy a kecskebaszó (bocs) buta és gyáva palesztin öngyilkos merénylővé magasztosul a "választott nép" csapásai alatt.

 

Aztán számíthatunk e arra, hogy nem marad üres a kezünk a fegyveres martalócokkal szemben? Igen. A bibliai csodákat további csodák követik. Ilyen csoda az, hogy a bátor szív, az éles szem és a derék váll előbb utóbb vonzani kezdi a fegyvereket, ki tudja honnan, ki tudja miből. [Többször célozgat tam már erre és fel is raktam egy "szupernagyi" fényképét, gyönge vállain egy bazi nagy rakétával.]

 

Észlelem, hogy orosz barátaink nem csekély érdeklődést tanúsítanak irántunk és alappal feltételezem, nem lennének közömbösek, ha látnák, hogy a "bosszú népe" mészárolni kezd bennünket.

 

Van (volt) nálunk Magyar Gárda, Betyársereg, meg mifene. Nem gondolnám, hogy számíthatunk rájuk, bár tévedjek megítélésükben. Talán a fradi kemény mag? Az se az igazi. A harcosokat az alkalom szüli, akárcsak a tolvajokat. Nem, a tüzet "ismeretlen srácok" fogják viszonozni, akik nem tuják, mi a halál. Vagy tudják, de rá se hederítenek, mint '56-ban.

A zsidóságot gyakran elragadja a fantáziája. Ennek hatása alatt hajlamos arra, hogy elmérje a farkát (bocs). Így járt Rákosi is, akit Beríjának kellett észhez térítenie; felvilágosítva arról, hogy Magyarországon uralkodott már török szultán és osztrák császár, de egy zsidó királyságnak nincsenek esélyei. Nem is lettek.

A magyarországi Új Izrael még hülyébb ötlet, mint a zsidó királyság. Nem fog menni!
Sokan elleneznék...

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

2014. 03. 23-i frissítés.

 

Mélyen elgondolkodtatott az a tény, hogy a Szocsii Téli Olimpia és a krími népszavazás "rendbontás nélkül" ment végbe. A világon mindennek oka van, annak is, ha nem történik semmi; vagyis semmi látható, semmi hallható, semmi tapintható. Mármint a felszínen... Teljességgel kizárhatónak tartom, hogy a nyugati titkosszolgálatoknak ne lettek volna forgatókönyveik ezen alkalmakra. A Téli Olimpia esetén a nagyon naívak még elhihették, hogy a béke ünnepét nem akarták megzavarni. De hogy engedhették ki tépőfogaik közűl a Krímet azok akik egy pillanatig sem haboztak égő pokollá változtatni a jámbor Kijevet?

Csak arra gondolhatok, hogy a jól begyakorolt forgatókönyv - amely elpusztította Irakot, Afganisztánt, Libiát és Szíriát - itt nem szuperált.

 

Minden állam céljainak netovábbja, hogy "teljes lefedettséget" (védelmet) biztosítson meghatározott területen, meghatározott események számára.
Igaz, a népszavazás idejére szép számmal érkeztek a Krím területére orosz harckocsik, csapaszállító jármüvek, helikopterek és csapatok. Ezek azon ban egymagukban nem lehettek képesek a megszállt (meglátogatott...) ország lakosságát megvédeni a gerillaakciókkal szemben, olykor még önma gukat sem.

 

Itt kell visszatérnem régi vesszőparipámra Szíriára. A "Szíriai Hírek"-et azért ebrudaltam ki annakidején a Facebook oldalamról, mert csak Oroszország dícséretét zengte, nem adott áttekinthető tájékoztatást a harcok állásáról, a megszállt és felszabadított területek alakulásáról. Ismételnem kell, a Szíriában alkalmazott orosz katonai doktrina nem törődött (törődik) az emberveszteséggel, de tulajdonképp az eredményességgel sem. Ha a felkelők beszivárognak valahova, a hadsereg rommálövi az adott települést, szírestül - banditástól. Bármi lesz is Sziria szabadságharcának az eredménye, az oroszok nem tagadhatják le, hogy maguk is népírtó háborút folytattak (folytatnak) a zíriai nép ellen, anélkül hogy komolyan veszélyeztetnék az "ellenállók" stratégiai pozicióit.

Végre találtam egy 2014-es térképet, amely némi rálátást nyújt a harcok "pillanatnyi" állására. A látottaktól elborzad a laikus is. A térkép színmagyarázata a Sziriát pusztító erők földrajzi elhelyezkedé sét ábrázolja. Megdöbbentő, hogy az "ISIS", az al Kaida "leányvállalata", lefedi az északi országrészt; úgyszólván kettévágja Szíriát.
Az "egyéb" lázadó erőket szimbolizáló zöld foltok Sziria kulcsfon tosságu területeit, váro sait fojtogatják még ma is: Aleppo, Hama, Homsz, Damaszkusz, stb. (!)].

Asszad elnök "győz tes háborújának" csak egy korlátja van: az utolsó élő szíriai...

Hogyan is folyik ez a furcsa háború?

 

Mint fentebb szó volt róla, lakónegyedekbe behúzódott terrorista csoportokat próbáljáka a lakónegyedek ágyúzásával, bombázásával elpusztítani. Ez nem megy! Azért sem, mert ha több kettőnél, a terrorista sejt egyszerüen átköltözik egy másik lakónegyedbe.

 

Nem tudni, hogy az oroszok, az irániak, a Hezbollah és a Hamasz harcosai voltaképp mit csinálnak Szíriában? Reguláris erőkként, belügyi csapatokként, vagy tanácsadókként működnek, vagy nem is működnek? Nyilvánvaló, hogy a lázadók fészkeit csak utcáról - utcára, házról - házra, szobáról - szobára járva lehet kifüstölni - gyalogsági fegyverekkel.

 

Tekintve, hogy beszivárgott gyilkosokról van szó, velük szemben semmiféle jogszabály alkalmazása szóba sem kerülhet. A martalócok nagyobb részét nyomban likvidálni kell, kisebb részüket pedig vallatásukat követően. A hullákat közszemlére kell kiállítani és ha lehetséges személyi azonosítójukat a mellükre kell tűzni. Az ellenfél szinte kérkedik kegyetlen gyilkosságaival, sokkoló felvételekkel árasztva el a médiát. Szír részről mi az oka a finomkodás nak?

A parancsnokokat, ill. a kegyetlenkedések elkövetőit nyilvános tömegkivégzéseken kell megsemmisíteni. Folyamatosan közzé kell tenni a tisztogatások statisztikai adatait és a még müködő terrorista sejtek földrajzi elhelyezkedését, tagjaik becsülhető látszámát.

 

Az egész világháló csöpög a "felkelők" által végrehajtott brutális tömeggyilkosságok szörnyű történeteitől, képeitől, videóitól. A diszkrét gyilkosok álarcot húznak. A Szíriában "harcoló" szírek, oroszok, irániak, hezbollahosok, hamaszosok szégyellik tetteiket? Vagy azt szégyellik, hogy milyen keveset tesznek? Ami engem illet, egyáltalán nem ódzkodnék attól, hogy végignézzem, milyen pofákat vág egy hóhér, amikor éppen őt akasztják...

 

Nem kell sok idő és lángolni kezd Ukrajna, főleg Kelet Ukrajna, sőt a Krím is. Nemrég olvastam, hogy krími önkéntes polgárőrök felforgató ügynököket fogtak és átzsuppolták őket Ukrajnába. Hát nem lehetett őket a krími földben elkaparni?

 

Folyt. köv.!

 

Sz. Gy.

 





 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 




 

 

 

Megosztás