Frissítések: 1.) 2.)

 

 

Jognélküli világ

Aszimmetrikus világterrorizmus

 

I.
 

Előre bocsátom, ez az írás stílusában elüt a megszokottaktól. Nem tarkítom idézetekkel és nem tűz delem tele képekkel. Sejtem ugyanis, hogy az ilymódon megspékelt írások fárasztják az olvasót. Most azt gondoltam, hogy - kísérletképp - az eddigieknél könnyedebben írok, könnyebben olvas ható írást, aféle gondolatfutamot. Hátha...

A téma viszont egyáltalán nem könnyü. Egy "mókuskerékben" tipródom régóta, amit az jellemez, hogy egy gondolat kering a fejemben körbe - körbe, és nem tudok szabadulni tőle. Minden egyes gondolatnak könyörtelenül ott van a sarkában a következő. Ugynanaz, mint az előző...

A zsidókról, a zsidókérdésről van szó... Aki ezzel vívódik eltávolodik környezetétől, amelynek szemében mániákusnak tűnik, és ezért önvizsgálatra kényszerül: tényleg hülye lennék? Ezt a kínos önvizsgálatot elvégeztem és arra a következtetésre jutottam, nem vagyok teljesen őrült...

Erről szól ez az írás.

Az egyén "intellektuális környezetben" kényszerül élni, én is. Könyvek ezrei (!) néznek rám a polcokról. Muszály hallgatnom a rádiót, nézni vagy legalábbis hallgatni a televíziót, mert ha a feleségem felébred azonnal bekapcsolja valamelyiket, néha mindkettőt, és recsegnek - villognak csaknem éjfélig.

A számítógép elé önként, de kényszeresen ülök, függőségem okán. Néha éjjel két óra körül hagyom abba. Igaz, olvastam olyasmiről, hogy későig dolgozni tulajdonképp egészséges (?).

A recehártyámon és a dobhártyámon keresztül az agyamat bombázó információk skálája széles, de a tudat tudattalanul szűri ezeket, azért tudat. Ami a szürőn fönnakad, az a gondolati élmény, ami pedig az élményekből megmarad és keringeni kezd - az a "mánia". 

A politika mindíg érdekelt, de a politikai eseményekben sokáig nem fedeztem fel semmiféle közös mozgatót, közös nevezőt. Akkor voltam nyugodt, gondtalan, "elfogulatlan" érdeklődő.

Aztán egy kényelmetlen, sőt kellemetlen felismerés kezdett bennem derengeni, majd egyre határozottabb körvonalakat ölteni.

A történelem nem véletlen események halmaza. Nem objektív törvényszerüségek által meghatározott folyamat. A történelemnek - szinte az ókortól kezdve, de az újkorban feltétlenül - egyetlen "hajtóereje" van: a nemzetközi zsidó. Ezt a gondolatot ebben a formában Henry Ford fogalmazta meg elsőként, hasonló címü könyvében. Ha a napi politika torlódó eseményeit az autógyáros szemüvegén keresztül (is) szemléljük, rá kell jönnünk, igaza volt; bár hülyének bélyegezték, sőt ez be is láttatták vele...

A zsidók önmagukról az állítják és napjainkban egyre hangosabban hirdetik, ők az Úr választott népe, a világ fölött uralkodni hivatott nép. Ez abszolut ostobaságnak tűnik, de a zsidók rendületlenül hangoztatják és ha nem is hisznek benne, sikereiket innen eredeztetik. Az eredet kétséges, de a siker kétségbevonhatatlan! Mi az ok? Mi a magyarázat?

A zsidó lelki alkat!

A zsidó lelki alkat megismeréséhez a naponta hallható - látható zsidó szerepjáték élvezete nem segít hozzá bennünket a Tóra, a Talmud, a "Jegyzőkönyvek" és a zsidó történelem bizonyos foku ismerete nélkül. Ezekhez nem árt hozzáolvasni Josephus Flavius könyveit sem a zsidók történetéről és a zsidó háborúról.

Ezekből az derül ki, hogy a zsidó olyan emberfajta, amely a békétlenség szításában, a lázadásban és a gyilkolásban különös kedvét leli. Ez azonban a dolognak csak az egyik, nem is a legérdekesebb oldala. A zsidóság a világ legkönyörtelenebbül fegyelmezett hadserege. A zsidó a legbrutálisabb kápója saját fajtájának is, amelyet a haragvó Jahve nevében korbácsol a zsidó világuralom pokoli gúlájának építésére, kegyetlenebbül mint a legkegyet lenebb(nek tartott) egyiptomi fáraó.

Ha tárgyilagosan értékeljük a zsidót észre kell vennünk, hogy gondolkodása mennyire eltér a nemzsidóétól. Annál praktikusabb, a zsidó önfenntartást és fajfenntartást sokkal inkább szolgálja. "Intelligenciája" nem általános emberi, inkább patkány-intelligencia, amely ezt a kis rágcsálót képessé teszi arra, hogy a nála sokkal "okosabb" emberi közegben fenntartsa és szaporítsa kártevő önmagát.

Tudják ezt a zsidók is. Minden "őszinte" megnyilatkozásuk lényege a kétfajta gondolkodás megkülönböztetése. A nemzsidóknak - gojoknak - állati értelmet tulajdonitanak. Gúnyolódnak is ezen. Sikereik fő okát a kétféle gondolkodás egyenlőtlen versenyében jelölik meg, fenntartva maguknak az emberi gondolkodás monopóliumát.

Sajnos igazuk van. Egy bizonyos értelemben feltétlenül.

Sokmindent olvastam már a gondolkodás fajtáiról. Isten őrizzen attól, hogy a részletekkel untassam az olvasót. Annyi fajta gondolkodás van, mint csillag az égen. Bőven tárgyalják ezeket a pszichiáterek, történészek, szociológusok, stb. Egy gondolkodás-fajtával, ill. fogalommal azonban nem volt szerencsém találkozni. A "fajfenntartó gondolkodásról" nem tud még az Internet sem. Pontosabban Freudhoz, a szexualitáshoz kalauzolja az embert, mintha a fajfenntartás lényege a nemzés lenne.

Pedig a fajfenntartó gondolkodás, amely az állati ösztönből fejlődött ki, fontosabb mint Arisztotelesz logikája és a Leonardo da Vinci zseniális müszaki találmányai, ill. festményekbe, szobrokba és épületekbe transzformált látomásai. A buta gójok gondolkodása, még az említett szellemóriásoké is, csak a valóság égi mása. Inkább művészet mint gondolkodás.

A fajfenntartó gondolkodás leginkább a "pragmatikus" gondolkodásra hasonlít amely, az emberiség nagy eszméinek és gondolatainak igazságát és helyességét a gyakorlat, a mindennapi élet, a cselekvések és az eredmények által teszteli, de mégsem azonos azzal, mert nem a nagy eszmékből indul ki és eredményeit sem azokra vetíti vissza.

A fajfenntartó gondolkodásnak, mint zsidó privilégiumnak, jószerint egyetlen értékmérője a pénz (mennyisége) és az ebből leszármaztatható, ezzel kifejezhető minden egyéb előny; mint például a hatalom és az élvezetek (közöttük a legocsmányabbak is). E földi örömökben való dágványozás a zsidó létformája. Gondoljanak Goethe/Gounod Faust-jára és az operában énekelt "Rondo"-ra. Ez a dalocska a "való világ" leghűbb tükre. Csak annyiban vált meghaladottá, hogy a zsidók már csak egy virtuális aranyborjú körül táncoltatják az emberiséget. Az egész világból összeharácsolt aranyat ugyanis eltüntették a Fort Knox trezorjaiból és máshonnan. Alapos a gyanú, a sáraranyat a zsidók egy eljövendő világégés elől dugták egy még biztonságosabb helyre. Abban reménykedve, ha az egész emberiség el is pusztul, ők egy általuk tervezett és szervezett armageddonban, majd az arany rejtekhelyénél kötnek ki egy új Noé bárkájával és a zsidókirály uralma alatt hozzák létre a maguk szép új világát. A bárkába behajózott állatok között egy hím meg egy nőstény goj is lesz, hogy a megengedett mértékig szaporítva, kiszolgáljanak olyan ínyenc zsidó igényeket, amelyre más állatok nem alkalmasak.

A pokoli körtánchoz nem elég az (eldugott) arany. Ki húzza hát a talp alá valót? Hát a kényszer. Itt térjünk vissza a címbeli világterrorizmushoz és innen haladjunk végig a gondolatmeneten.

Szegény Radnóti! Hogy eltévedt térben és időben, amikor leírta híres, szép, megható sorait

"Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt,
nemcsak parancsra..."

Nem olvasta volna (?) Flavius "Zsidó háborúját" amelyben a szerző Pompejus "kegyetlen" légiói által ostromolt Jeruzsálem "haláltusáját" úgy írja le, hogy sok pap halálraszántan végezte az ital- és füst áldozatot, amikor a halálos csapás, vagy döfés érte őket; különös módon nem csupán a kegyetlen legionáriusok kezétől. Közülük ugyanis "a legtöbbet saját (zsidó) 'honfitársaik' vágták le, akik más párton voltak."  Ez a kis epizód, az idézhető sok ezer hasonló mellett, azt bizonyítja, nincs még egy olyan nép, amely annyira önként és olyan kéjjel ölne, mint a zsidó. A (remélem) közismert bibliai példákkal itt és most nem is akarok előhozakodni.

A "vérengző kereszt" egyik élharcosa Torquemada, a "Szent Inkvizíció" feje, negyedzsidó volt (mint Heydrich, akitől állati kegyetlensége miatt a "jobbér zésü" SS hóhérok is féltek és akit emiatt megvetettek).

Arról megint sokat lehetne elmélkedni és írsogálni, hogy a nagy amerikai indíán kulturák elpusztításában, majd az afrikai négerekkel folytatott rabszolga kereskedelemben milyen szerepet játszottak a zsidók és kegyetlenségük mennyiben determinálta ezen müveletek milliós emberveszteségeit.

Most lépjünk egy nagyot az időben, oda ahol és amikor fellépett a szegény elnyomott zsidóság messiása
Moses Mendelssohn úr, aki irodalmi és történeti munkásságával bizonyította, hogy a judaizmus szellemét igenis össze lehet egyeztetni a felvilágosodás humanisztikus eszméivel. Így lett a zsidó felvilágosodás vezéralakja, hozzájárulva a zsidóság bekapcsolódásához az európai kultúra fő áramába. Ez a társítás kitünően sikerült. A felvilágosult, asszimilálódni vágyó zsidóság úgy emancipálta önmagát, hogy megtervezte, ill. megrendezte a Nagy Francia Forradalmat, amely vadállati kegyetlenségével véste bele magát a történelembe. E forradalom vezéralakjai - merö véletlenségből - a zsidó Danton és a szintén zsidó Robespierre voltak. Jellemző módon a zsidó Robespierre a zsidó Dantont is lenyakaztatta...

És miről álmodozott (éberen) a félzsidó Lenin? Hát a vérről... Neki csak az a forradalom volt igazi, amely patakokban ontja a vért. Az echte zsidó Trockijjal és a szinte színtiszta zsidó bolsevik vezérkarral a lehető legpontosabban igyekezett lemásolni a zsidó jakobinusok módszereit. Megdöbbentő hasonlatosságot tükröz az Összoroszországi Rendkívüli Bizottság (VCSK) és a francia forradalom Rendkívüli Bizottságok (RB) szervezete és müködése. Amikor pl. Szentpéterváron vörös terrorista bandák tömegével kezdték írtani az értelmiségieket, papokat, kispolgárokat és pétervári pártvezetés fékezni próbálta buzgalmukat, Lenin elvtárs távíratban tiltakozott. Hallatlannak és megengedhetetlennek minősítette a "forradalmi lendület" csillapítását.

Az ugyancsak félzsidónak tekinthető Sztálin elvtárs "második forradalma" gyökerestől kiírtotta Lenin gyilkos zsidó bandáját. Ám Sztálin rendkivül pragmatikus gondolkodásu férfiú volt és saját rendszerében előszeretettel alkalmazott szadista zsidókat - hóhérszerepre...

Jobbára zsidók voltak a CSEKA és jogutódainak vezetői: Jagoda, Menzsinszkij, netán Abakumov és mindenek fölött Beríja. Sztálin udvartartásában ezt a szerepet Kaganovics töltötte be.

De nem kell nekünk magyaroknak se' a szomszédba mennünk néhány igazán eklatáns példa kedvéért. Mert kik voltak a '19-es forradalom páncélvo natos, bőrkabátos szadista hóhérai? Hát - megint csak véletlenül - zsidók: Korvin Klein Ottó, Szamuely Tibor és a "civil" Kun (Kohn) Béla. Szerepvállalá sukban az a szép, hogy ők már emancipálódott, kikupálódott "magyar" értelmiségiek voltak. Szamuely pl. "jó" családból származó piperkőc, csokor nyakkendős, kamásnis "világfiból", úságíróból lett egyből tömeggyilkos hóhér. Kohn Béla igazi formáját később játszotta ki. Mint a krimi forradalmi bizottság elnöke a "krimi hóhér" megtisztelő címet érdemelte ki.

Honnan hozták gyilkos ösztöneiket? Hát a történelmi idők mélyéből. Példájuk arra int, hogy ez a vérengző vérvonal évezredeken keresztül öröklődik és gyilkol - rombol, ha teheti.

Aztán "felszabadultunk". És lám Sztálin elvtárs kiket ültetett a nyakunkba? Véletlenül a zsidó Rákosit, Gerőt, Révayt, Farkast és a többit. Gerő elvtárs mint tényleges, ill. gyakorló gyilkos a spanyol polgárháborúban a "barcelonai hóhér" címét érdemelte ki (Kun Bélához hasonlóan).

És az AVH-nál ahol kínozni, ölni lehetett, kik reprezentálták túl megint fajtájuk részarányát? Péter Gábor, helyettese Szücs (Szüsz) Ernő, Körmös Bauer, stb. Eh! A rosseb ott egye mindet! Nem folytatom tovább a kurkászást, hisz ahogy közeledünk a mához, egyre többen emlékeznek rájuk. Ideje áttérnem a terrorra, mint a zsidó uralom alapvető módszerére.

A zsidó diaszpóráknak palesztinai exodust követő, több évszázadot átívelő, terrorcselekményeit itt és most nem akarom szerbe - számba venni. Egyenest Palesztinába ugrom és onnan folytatom, amikor megkezdődött a tömeges visszavándorlás, az "alijázás". Ábrahám ősi földjét az angolok játszották a zsidók kezére (Balfour nyilatkozat), de azzal a megkötéssel, hogy valahogy ki kell jönniük az ott élő palesztinokkal. Ez eszük ágában sem volt. Az első pillanattól az elnéptelenítés politikáját folytatták a tömegterror legaljasabb módszereinek rendszeres alkalmazásával. De tovább is mentek ennél. Felrobbantották a britek főhadiszállását a King David Hotelt és meggyilkolták a korábban zsidómentő ENSZ főmegbízottat Bernadotte grófot, valamint az utazó brit minisztert Moynihant. Mindezt büntetlenül tehették az aljas Amerika nyilt támogatása és a gyáva Európa cinkos sunyítása mellett.

Az izraeli határokon kivülre szorított, nyomorúságos menekülttáborokba zsúfolt és emiatt érthetően elégedetlenkedő cca. egymillió palesztint sorozatos "megtorlások" sújtották, néhol tömegmészárlások formájában. Rendszeresen lecsaptak a menekülteket befogadó államokra és ezek területét hosszabb - rövidebb időre meg is szállták.

A terror nem érte el célját. Nem törte meg a palesztinok és a befogadó államok ellenállását. Izraelt ma állig felfegyverkezett, bosszúszomjas szomszéd államok veszik körül és "saját" területén öles falakkal és őrtornyokkal kerített gettóban, a világtörténelem legnagyobb gettójában, kénytelen dekkolni annak tudatában, hogy ez a gettó az utolsó palesztin, ill. az utolsó zsidó meggyilkolásáig üzemelni fog...

Mindez csak a zsidó terrorizmus belső vetülete. De milyen a külső?

A világ államainak döntő többsége ilyen - olyan módon gyarmati, vagy gyarmati jellegü függésben van a kapitalizmussal, pontosabban a tőkével, még pontosabban a zsidó uzsoratőkével szemben. Az "uzsoracivilizáció" a "nemzeti" uralkodó osztályok korrumpálása révén fokozódó mértékben szívattyúzza ki a nemzeti jövedelmeket igazságtalan szerződési előnyök kikényszerítésével és az adósságszolgálat rafinált módszereivel. E machi nációk célja, ill. eredménye e társadalmak szerkezetének szétrombolása és tagjaiknak bizonytalan élethelyzetü, nyomorgó, forrongó tömeggé degra dálása.

A népek olyan "embermasszáká" váltak, amelyek bármikor mozgósíthatók "saját",  tervszerüen korrumpált, rendszereik megdöntésére, gyilkolásra, rombolásra. Gondol junk csak az "arab tavasz" eseményeire, ill. a most zajló iraki, egyiptomi, törökországi "nyugtalanságokra", stb.

Ezen államok kiszolgáltatottságának csak az egyik eleme a gazdasági, pénzügyi kiszolgáltatottság. A zsidókapitalizmus a "diktatórikus" rendszerek (Szaddam. Kadhafi, Asszad, stb.) helyett olyan "nyilt" államokat hozott - hoz létre, amelyek korlátlanul átláthatók, átjárhatók a romboló zsidó ágensek és az általuk toborzott és vezényelt terrorcsoportok számára is. Egyszerüen megszünt a határvédelem, eltüntek a határok. Semmi sem akadályozza az eszmék, a felforgató pénz és a fegyverek, ill. a felforgatók "szabad áramlását". Ennek riasztó példája Szíria, amely nem a határoknál lövöldözi agyon a behatolókat, hanem kénytelen megvárni, amig azok befészkelik magukat a városokba és már csak hordóbombákkal lehet őket megsemmisíteni és csak úgy, hogy egy banditára tíz sziriai áldozat jusson. E hadviselés "sikerei" révén Sziria népe kivándorol, vagy elpusztul.

Ahol ez a kitünően müködő rendszer döcögni kezd, ott megjelennek az izraeli vadászgépek és ha kell hagyományos, ha az nem elég nukleáris (!) csapásokat mérnek a kiválasztott célpontokra. Mindezt büntetlenül tehetik, mert Sziria a "baráti" államoktól nem kapja meg azokat a modern fegyvere ket, amelyekkel az ismétlődő izraeli agresszióknak ellenállhatna.

Sajnálatos tény, hogy a háború által közvetlenül nem sújtott, amúgy erős, államok (pl. Irán) határai is átjárhatók az amerikai/izraeli ágensek számára. Ennek kockázatairól és mellékhatásairól lentebb.

Sajnos merőben más képet mutat az izraeli - amerikai szolidaritás. Ennek csak egyik magyarázata az, hogy a zsidók irányítják mindkét országot. Ebben az együttmüködésben olyan koncepcionális elemek is vannak, amelyek a gój államok kapcsolatrendszereiből teljesen hiányoznak, visszaigazolva a gójok állati gondolkodását.

E két rablóállam "testvériesen" megosztozik a haditechnikai kutatások eredményein, a gyártási ismereteken, sőt ha kell a legmodernebb fegyvereken is. Háborúk, vagy "békés" gyilkolászások idején a legteljesebb logisztikai támogatást nyújtják egymásnak (főleg a nagy Amerika a védtelen kis Izraelnek.)

Mire használja fel a CIA és a MOSZAD ezeket az adottságokat?

Hát elsősorban a terrorista harctevékenység korlátlan alkalmazására, az "ellenség" területén, azaz a világ minden pontjára kiterjedően. Itt nem a tömegterror, hanem a "precíziós megsemmisitő csapások" módszereivel operálnak - többnyire bűntetlenül.

Korábban (még) feháborodást váltott ki, de legalábbis feltünt, ha pl. az egyiptomi fegyverkezésben államközi szerződések keretében közremüködő egyik másik mérnököt meggyilkolták, vagy eltüntették a többnyire ismeretlenül maradt tettesek. Iránt is azért említettem, mert hasonló sorsra jutott az iráni atomprogramon dolgozó iráni tudósok sora is. Egy kis hangulatkép erről.
"Autóra tapasztott mágneses bombák, motorra szerelt pokolgép, toroklövés, emberrablás. Nem válogatnak a módszerekben az iráni nukleáris szakértőket sorra likvidáló gyilkosok. A natanzi urándúsító felrobbantott részlegvezetője néhány év alatt immár az ötödik olyan iráni atomtudós, aki ellen halálos merényletet követnek el. Irán Izraelt gyanúsítja, amely viszont tagadja érintettségét."  Ez persze csak egy buborékocska a boszorkányüst fortyogó felületén. Jó példa azonban arra, hogy Izrael békeidőben olyan háborús akciókat folytat, vele hadiállapotban nem álló országok ellen, azok felségterületén, amelyeket a háborús jogszabályok is tilalmaznak. (Egy régebbi jó példa Irak építés alatt álló osiraki atomerőművének lerombolása.)

Nem részletezem, csupán említem Amerika további különös akcióit
: a globális kémkedést, a tudatmanipulációs praktikákat, a chemtrail elnevezésü légköri manipulációkat és a földfelszín elleni merényeletket, amelyek rovására írják a haiti-i földrengést és a Fukushimai erőmüvet megrongáló tengerfenék mozgatás által kiváltott szökőárat is.

Ezek a zsidóamerikai szupremáciából (superiority, fennhatóság, felsőbbrendüség) eredeztetett jogok, amelyek tökéletesen egybeesnek a hamis zsidó küldetéstudattal, ill. a "választott nép" által önmagának vindikált előjogokkal.

Sajátságos, hogy a Szovjetunió szétmanipulálását követően a világ politikai rendszerének egypólusúvá válása nem csökkentette ZsidóAmerika mohó agresszivitását.

Immár nem a főhatalomra, hanem a totális, abszolut hatalomra vágyakoztak. Ennek az akarásnak a jegyében született meg, majd öltött testet az Új Világrend (New World Order), ötlete amelynek ürügye, nyitánya a szeptember 11-i önmerénylet (provokáció) volt. Ennek keretében tette félre nyiltan és látványosan a "megtámadott"  Zsidó- Amerika a világ addigra kialakult gyarló, azaz hiányos és következetlen "jogrendjét", az összes "demokratikus" jogelvekkel egyetemben.

Ami engem illet, a "Cowboy Amerikát" nem azonosítom ZsidóAmerikával. Azért sem tehetem, mert számomra kézenfekvő, hogy ZsidóAmerika lerom bolta a Cowboy Amerikát is. Ez utóbbi szerencsétlen ország egy olyan orvosi lóra kezd hasonlítani, amely testén/testében hordozza az uzsoracivili záció minden undorító betegségét.

A társadalom összetartó szövetei itt rohadtak szét leginkább. A magányos tömeg itt a legmagányosabb. Itt pusztitanak legnagyobb mértékben a legsúlyosabb egyéni és társadalmi betegségek, a drog és alkoholfogyasztás, a homoszexualitás, ésatöbbi. Mindez Amerika belügye. Nem belügy viszont a pénzügyi szakadék (fiscal cliff) partján billegő "pokoli torony", a gigantikus amerikai államadósság, amely az eddigi legnagyobb világválság rémképe mellett, egy minden eddiginél pusztítóbb világháború rémképét rajzolja a horizontra. Tudjuk az elkövetkezendő világválság "kistestvérei" két világháborút generáltak eddig, összesitve többszázmillió áldozattal. Mit eredményez a harmadik?

Most pedig a nemzetközi jogról.

Érdekes, hogy az emberiségnek a világháborúkig nem volt annyi esze, hogy "világjogot" alkosson egy eszményi világrend védelmére. Olyan jogot, amely általánosan elfogadott, világos erkölcsi elvekhez igazodik. Lehetővé teszi az "állambűnök" felderítését, megelőzését, megtorlását. Ennek lényege az lett volna, hogy egy erős állam a nálánál erősebb világközösséggel, mint erkölcsi és bírói hatalommal találja magát szemben, ha ereje az erkölcs, ill. a jog áthágására (agresszió) készteti.

Tréfás gondolatok persze voltak. A drezdai ember-perzselő disznó: Churchill és a nagy háborús beugrató: Roosevelt mertek nagyot álmodni. Így jött létre az "Atlanti Charta", amelyben előszörtől ... nyolcadszorig országaik nemzeti politikájának elveit, a világ jobb jövőjébe vetett reményeiket  imígyen körvonalazták. (Csupán néhány forgács a tömény marhaságból.)

"Országainkat sem területileg, sem más módon nem kivánjuk gyarapítani ... Iparkodunk előmozdítani, hogy a nagy és kis államok ... egyenlő feltételekkel juthassanak hozzá a világ nyersanyagaihoz ... Óhajtjuk valamennyi nemzet legteljesebb együttműködését ... hogy mindannyiuk számára megteremthes sék a jobb munkakörülményeket, a gazdasági haladást és a szociális biztonságot ... Olyan békét remélünk, amely minden nemzetnek lehetővé teszi, hogy határain belül biztonságban éljen, amely szavatolja, hogy az emberek a világ minden részén félelem nélkül éljenek, és ne szenvedjenek szükséget ... Úgy véljük, hogy a világ nemzeteinek mind gyakorlati, mint eszmei megfontolásból le kell mondaniuk az erő alkalmazásáról."

Agymenésükkel a sajtó beterítette a földgolyót és nem szakadt le az ég, nem nyílt meg a föld, hogy betemesse ezt a két rohadt alakot.

[Egyébként Roosevelt (Rosenfeld) úr volt az aki megreformálta az amerikai pénzügyi rendszert "
Letérítette az aranyalapról, ezzel lerontotta a dollárt, hogy emelje a nyersanyagárakat, a tőkések profitját. National Recovery Administration (N. R. A.) néven nagy bürokratikus szervet létesített, amely őt terveinek végrehaj tásában támogatta. Amerika gazdasági életének ezt az új korszakát 'New Deal' nek nevezték, valójában 'Jew Deal', azaz zsidó üzlet volt. Egyben a "demokratikus állam túlhatalmát eredményező, 'hatalmas és merész etatista kísérletet' jelentett."]

Roosevelt áldásos tevékenysége segítette a zsidóság "jelképes kígyóját" abban, hogy egy nagyot csusszanjon a Világ bekerítése irányában. A nevé hez fűződő "Jew Deal" hozta létre annak a világrendnek az alapjait amelynek működése a Charta magasztos elveinek ellenkezője, amely pokoli szenve dést hozott az emberiségnek és amely ma Armageddonnal fenyegeti a világot.]


Az első jogszabályok, nemzetközi szerződések (konveciók) formájában jöttek létre, a hadviselés során elkövetett visszaélések visszaszorítására és a civil lakosság védelmére. E naiv "unnormativ" normák hatástalanoknak bizonyultak.

A változás, a "nürnbergi törvénykezés" képében, a Második Világháború után következett be, amikoris a bűnös hadviselést folytató győztes nagyha talmak bírói lepelbe bújtatott bosszút álltak a bűnös hadviselést folyató vesztes nagyhatalmak bűnösein. A szégyenpadra ültetett "huszonkettőt" önkényesen válogatták ki. Volt köztük führer-helyettes: Hess, aki átrepült Angliába és kenyre-kedvre megadta magát,-  kvázi hóhér, az RSHA főnöke: Kaltenbrunner,- voltak tábornokok: Keitel, Jodl,- admirálisok: Raeder, Dönitz,- épitési miniszter: Speer,- újságíró (!): Streicher, bankár: Hjalmar Schacht,- satöbbi.

Őket olyan bünök alapján ítélték el, amelyeket elkövetésük idején nemzetközi jogszabály, ill. hazájuk joga nem minősített bűncselekménynek. Ezzel. nem mellesleg, áthágták a "nullum crimen sine lege, nulla poena sine lege" ősi jogelvét. De eljárásukban nem ez volt a legvisszataszítóbb. Tömeggyilkosságok felbújtójaként ítélték el a "Stührmer" antiszemita élclap főszerkesztőjét Streichert. Ráadásul őt, épp őt, kínozták
/alázták meg legjobban a "vizsgálatok" idején.

Dönitz megvádolása ellen a csendesóceáni flotta parancsnoka Nimitz admirális tiltakozott és amikor ez nem használt megküldte az amerikai tengeri hadikódexet, amely a megtorpedózott ellenséges hajók legénységével szemben ugyanolyan eljárást írt elő, ami miatt Dönitzet vádlottak padjára ültették. Mindhiába. A tomboló zsidóbosszú heve csillapíthatatlan volt. Streicher ezt úgy fejezte ki, hogy a zsidóság, a gyülölet népe, Nürnbergben Purim ünnepet ül. [Arra célzott, hogy az ókorban ahasvérus perzsa király egy Eszter nevü zsidónő felbújtására hetvenötezer embert mészároltatott le saját népéből. E véres orgia évfordulója a zsidók legnagyobb ünnepe, örömünnepe (!) amikor elmebeteg módon tombolnak a gójok testeiből rakott hekatombákból kifolyó vértó elképzelt látványára.] És ez a nép - épp ez a nép - őrjöng, ha valaki vérvádat mer emelni rituális szertartások áldozatai miatt.

Kisérletek történtek arra, hogy a nemzetközi jog alapfogalmait tisztázzák. Ezek meghiúsultak azon, hogy az USA már az agresszió fogalmának definiálá sához sem járult hozzá. Erre jó oka volt. A második világháború után Amerika által indított háborúk kivétel nélkül agressziv háborúk voltak. Gondoljunk csak az Amerika partjaitól többezer kilométerre lévő Vietnam és Korea ellen vívott háborúkra.

Az "Antidogma" internetes portálon találtam az alábbi kimutatást azokról a független országokról, amelyek ellen a Második Világháború óta azaz "bol dog békeidőben" Amerika bombatámadásokat hajtott végre. Korea és Kína 1950-53,- Guatemala 1954,- Indonézia 1958,- Kuba 1959-61,- Guatemala 1960,- Kongó 1964,- Laosz 1964-73,- Vietnam 1961-73,- Kambodzsa 1969-70,- Guatemala 1967-69,- Grenada 1983,- Libanon 1983,- 1984, Líbia 1986,- El Salvador 1980-as évek, Nicaragua 1980-as évek,- Irán 1987,- Panama 1989, Irak 1991,- Kuvait 1991,- Szomália 1993,- Bosznia 1994, 1995,- Szudán 1998,- Afganisztán 1998,- Jugoszlávia 1999,- Jemen 2002,- Irak 1991-2003, 2003-11,- Afganisztán 2001-napjainkig,- Pakisztán 2002-2003, 2007-napjainkig,- Szomália 2007-2008,- Jemen 2009,- Líbia 2011.

A kimutatásból kiderül, hogy nem alkalmi légicsapásokról, hanem olykor évekig tartó háborús pusztításról van szó.


Nem lényegtelen, hogy, hogy szomszédai ellen Izrael is az az agressziók sorozatát követte, követi el. Ezen ügyekkel számtalanszor foglalkozott az ENSZ, ill. annak Biztonsági Tanácsa, de a makacs amerikai vétók minden vizsgálatnak és marasztaló határozatnak elejét vették, a szankciókról nem is beszélve.
A felsorolásban nincs szerepeltetve Szíria, mivel őt csupán Izrael támadja és csak alkalmanként. Igaz, hogy ellene "gyengített" nukleáris bombákat is bevetettek.

Minden emberi képzeletet meghalad az izraeli hadviselés aljas kegyetlensége. A bibliai alapokra itt sem akarok kitérni. Egy korábbi cikkemben éltem azzal a gyanúperrel, hogy az izraeli hadsereg szolgálati szabályzata alighanem Tóra elveit, sőt szövegét követheti.

Újkeletü hírhedt írás Leon Uris "Exodus" c. könyve. Palesztina arabtalanításának hőskorából való a következő story. Az arab ellenállók támadásokat intéztek izraeli olajvezetékek ellen, ahogy ez minden modern háborúban bevett szokás. A vezetékek fegyveres védelme helyett a zsidók az alábbi módszert alkalmazták, a Szerző szerint. "Amikor valahol kárt tesznek a vezetékben, a rohamcsapat a legközelebbi arab falut a földdel teszi egyenlővé. Ez rá fogja vezetni az arab falvakat, hogy saját érdekükben védelmezzék a vezetéket. ... Mivel a zsidók kisebbségben vannak, mindíg megtorláshoz kell folyamodnunk ... A megtorlás lett a zsidó önvédelem jelszava." Ez az elegyengetés nem ritkán a házakba szorult lakókkal együtt történt...

Mi viszont csak Lidicéről és Oradourról hallhatunk - tanulhatunk, amelyeket a gaz nácik a Második Világháború idején merényletek megtorlásaként pusztították el.

Arról úgyszólván semmiféle fáma nem szól, hogy voltaképp mennyi az amerikai terrorbombázások reális embervesztesége. A Második Világháborút lezáró és Amerika évszázadát bevezető haditett is a zsidóamerikai aljasság jellemzője. A Japán elleni atomtámadásról van szó. Az amerikai vezérkar négy japán nagyvárost sértetlenül hagyott, hogy tiszta teszt-eredményt nyerhessen az atombombák pusztító erejéről, különös tekintettel a védtelen polgári lakosságra. Az időjárás döntötte el, hogy Hirosimára és Nagaszakira esett a választás. E városok lakossága megszokta a feje fölött nagy magasságban ismételten átrepülő B-29-es légierődök (superfortress) ezüstösen csillogó látványát. Légiriadót sem rendeltek el jöttükre. Aztán fellob bantak a zsidóamerikai újkorszak fáklyái...

Aztán felálltak a nyálas "emberjogi bizottságok" is, kifejezetten arra a feladatra, hogy nyomban vonítsanak ha a világ bármely táján seggberúgnak egy jajtelesz zsidót. (Még jó, hogy Schweitzer főrabbi nem hívott be izraeli rendfenntartókat, amikor valaki az utcán odaszólt neki és megelégedett azzal, hogy a "magyar" köztársasági elnök a lakására szaladt kondoleálni. Egy kupica kosher szilvapálinkával se kínálta meg a vén zsugori.)

Ezek az emberjogi bizottságok, tisztelet a nagyon kevés kivételnek, egy dologgal nem hajlandók foglalkozni: Amerika és Izrael rémtetteivel, legyenek bár azok háborús bűntettek, vagy államilag szervezett merényletek, a világ tetszőleges pontjain.

Azt hiszem, többen emlékeznek még arra a képre, amelyen az amerikai elnök, a külügyminiszter és amerikai tábornokok ülnek mint a moziban és élőadásban figyelik amint a világ másik fertályán a tengerészgyalogosok meggyilkolják egykori ügynöküket, a szeptember 11-i merényletben cinkosukat Oszama bin Ladent.

A fentiekből két következtetés adódik
: 1.) a jognak a népek életében nincs "szolgálati szerepe",- 2.) a nemzsidó népek szorongató defenzívában vannak a terrorista Izraeli Zsidó Állammal és a terrorista Amerikai Zsidó állammal szemben.

E hátrány mindinkább elviselhetetlen, kiegyenlítése egyre sürgetőbb. Merre lehet elindulni? Mindenfajta "jogalkotási" törekvés hatástalan pótcselekvés lenne olyanokkal szemben, akik a gójokat mint állatokat eleve kirekesztik a jog oltalmából. A kultúrállamokban vannak ugyan állatvédelmi törvények, de a gójokra még ezeket nem terjeszti ki sem Izrael, sem Amerika.

Egyetlen megoldásként az kínálkozik, hogy az agresszorral szemben a saját fegyvereivel, a saját módszereit alkalmazva kell a harcot felvenni, mindenfajta "jogi" korlátozást mellőzve, a viszonosság elve alapján. (Ez persze nem jelenti azt, hogy "jogi fegyvert" ne lehetne, ill. kellene bevetni a jogtiprók ellen.)

A világot a szó teljes értelmében újra kétpólusúvá kell tenni, vagyis a keleti oldalnak is meg kell szervezni a támadás és a védelem teljes spektrumát, ideértve minden olyan eszközt és módszert, amit az ellenség alkalmaz.

Mielőtt a második rész megjelenne, ha kedvük tartja és idejük engedi, olvassanak bele egy korábbi írásomba, amely egy olyan hadviselésről szól, amely nek nincsenek korlátai és nincsenek jogi, még kevésbé erkölcsi szabályai. Arról a titkos háborúról szól, amit a sztálini Szovjetunió vívott a kapitalista Nyugat ellen, lényegében a nyugati értelmiségi elit, különösképpen a zsidó elit, közreműködésével.

E háborúnak "csupán" az volt a célja, hogy meggyengítse a kapitalista társadalmak ellenálló képességét a szovjet befolyással, esetleg behatolással szemben. Igaz, hogy Sztálin elvetette a "permanens forradalomnak" a félzsidó lenin és a zsidó Trockij által képviselt eszméjét. Kiírtotta ezen eszmekör képviselőit, a lenini gárdát; de az egész világ meghódításának ábrándját azért haláláig dédelgette magában.

E "legendás korszakban" sok disznóságot követtek el Sztálin ügynökei. Az ellenfél élőerőinek tömeges megsemmisítéséről azonban szó sem volt. Ilyen értelemben Hitler se' volt tömeggyilkos. A hurok, méreg és tőr a CIA és a MOSZAD révén kerültek be a "békeidők" stratégiai fegyverarzenáljába. Ezekkel az eszközökkel, ezzel a harcmodorral és főleg ezzel a világfelfogással szemben a jog fegyverei nem nyujtanak védelmet. Az ebmarást kutyaszőrrel kell és lehet gyógyítani.

A fent említett írás azt fejtegeti, hogy a "sztálini alapok" maradványain Putyin Oroszországa képes lesz e Amerikával és Izraellel szemben egy olyan titkos háború infrastruktúráját (logisztikai bázisát) létrehozni, amilyen háborút ők folytatnak a világ valemennyi népe ellen, különös tekintettel Oroszor szágra.

A tárgyi (gazdasági) és személyi feltételek - úgy tűnik - adottak. Putyinnak azonban el kell döntenie, hogy Brezsnyevre, vagy Sztálinra akar inkább hasonlítani. Ellenfelei, akik vélhetőleg nem echte pravoszlávok, máris az új "pangás korszakáról" álmodnak és a slankos Putyint - felhízlalva - Brezs nyev uniformisába öltöztetik...

És még egy könyvet kell az eddiginél figyelmesebben olvasgatni: a Mein Kampfot, de nem csak azért mert nemrég hatvanötezer dollárért kelt el egy dedikált példánya. E könyvről ugyanis egyre többen gondolják azt világszerte, hogy egyenest nekik van dedikálva... Ez, csakis ez lehet a magyarázata, hogy ez a könyvecske uralja a bestseller listát.

2014.03.01

Sz. Gy.

Folytatása következik!

2014.03.09-i folytatás.

 

Jognélküli világ

Aszimmetrikus világterrorizmus
 

II.
 

Ha ezek után azt mondom: Nyugat, úgy értem Amerika, pontosabban Zsidó-Amerika, azaz a nemzetközi terrorizmus logisztikai központja. A szellemi és „vallási” központ pedig Izrael. Maga a terrorizmus egy világhálózat. Olyan mint a zsidó diaszpóra. A két hálózat többé – kevésbé fedi egymást...

 

A kérdések kérdése, hogy az emberiség képes e ezzel a szörnyeteggel megküzdeni? Már a hétfejű sárkány legyőzése is a mesék birodalmába tartozik. Ennek pedig sokszorosan több feje van.

 

Ezer szerencse, hogy cion bölcsei minden bölcsességük ellenére sem értik a világot, az embereket. (Igaz, ezeket állatoknak tekintik.) A Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben (továbbiakban CBJ) hatalmuk erejét annak láthatatlan voltában jelölik meg. Immár azonban nem láthatatlanok, hála a Világhálónak, ami komoly veszélyforrás rájuk nézve.

 

Már a XIX – XX évszázad fordulóján úgy vélték, hogy mesterségük címere, a jelképes kígyó, gyűrűibe ölelte Európát és acél satuként szorongatja. Lehet hogy 1897-ben, amikor Bázeli Világ kongresszust tartották, Oroszország eljövendő sorsa már meg volt tervezve. Oroszországban azonban semmi sem úgy alakult, ahogy kellett volna, ahogy illett volna. Az 1905-ös forradalom idején a cár „dumát” ígért a népnek és sikerült eldumálnia a reformokat, meg a forradalmat is.

 

Az újabb felforgatást azonban a zsidóság már nem bízta holmi provokátor pópákra, Gapon atyákra, hanem maga tervezte, szervezte meg Kelet New Yorkban. Már nem egy „véres vasárnapra” vágytak, hanem véres évtizedekre…

 

A verkli egész jól indult. Elérték az egyik legfontosabb célt: a "bolsevik" forradalmi vérengzés, méreteiben és kegyetlenségében, felülmúlta a Nagy Francia Forradalom világraszóló eredményeit. Oroszország mégsem lett „szocialista zsidókirályság”, mert egy makacs grúz félzsidó orosz (!) nemzeti (!) államot álmodott és kiirtotta a lenini bandát, amint ezt az első részben részleteztem. Ott azonban nem esik szó a dolog további aspektusairól és a zsidók hallatlan szerencséjéről. Sztálin ugyanis későn jutott arra a felismerésre, ill. elhatározásra, hogy a zsidókérdés megoldása (endlösung) Oroszország létérdeke. E feladathoz már túl öreg volt és erősen letompult korábbi „egészséges” gyanakvása is. Így eshetett, hogy a zsidó hóhérok, akikkel körülvette magát, végül őt ölték meg.

 

Halála után igazolódott, hogy fehér vagy vörös cár nélkül ez a nagy melák birodalom egy fabatkát sem ér. A parányi belférgeknek” sikerült szétrágniuk a mamut birodalmat. A jelképes kígyó nekidurálta magát és diadalmasan csörgetve jelképes pikkelyeit hozzálátott az újabb öleléshez. Már ott tartottak, hogy zsidó oligarchák mocskos kezére jutott Oroszország nemzeti vagyona, különös tekintettel az ásványkincsekre. Már arra készültek, hogy a privatizált orosz olaj és gázkincset „bevezetik” a new yorki tőzsdén, vagyis az orosz nemzeti jövedelem a wall streeti dögevők zsákmánya lesz. És akkor (bocsána tot kérek a kifejezésért) megint bebaszott valami…

 

Nem tudom, ki és mikor fogja megírni a csöndes kágébés „diszkrét” forradalmát. Mindenestre nehezen várom, mert ennek a sztorinak az antijudaizmus aranykönyvében Führer és Sztálin tettei mellett a helye.

 

A zsidó oligarchia tagjainak meggyilkolása, bebörtönzése, emigrációba kényszerítése, vagy meghódoltatása persze csak a feladat egy részének megol dását jelentette; tekintettel arra, hogy az ajtón kidobatva az ablakon visszamászni azon zsidó képességek egyike, amelyekben - a több évezredes gyakorlat folytán –  úgyszólván utánozhatatlanok, de talán nem verhetetlenek. Voltaképp erről szól ez a második rész.

 

Már csak a hülye nem látja, ill. a gazember hallgat arról, hogy mára a putyini Oroszország lett a nemzetközi zsidó elmebaj őrjöngő dühének első számú célpontja. Ez teljesen világossá vált már Szíriában és most még világosabbá vált Ukrajnában.

 

Erősen úgy néz ki viszont, hogy már Szíria is túl kemény diónak bizonyul a zsidó kígyó odvas fogai és renyhülő izmai számára. Igaz, az oroszok nem látták el Szíriát a legmodernebb fegyverekkel. Ám az intervenciós csapatok már csak Aleppóban léteznek. A lakónegyedekbe szorult patkányokat a szíriai hadsereg súlyos polgári áldozatok árán küzdi- ill. mészárolja le. Nincs túl messze az idő, mikor az utolsó tömegsírra rádobják az utolsó lapát földet. Ámen!

 

Ukrajnában merőben más a helyzet. Ukrajna Oroszország köldökében van. Az orosz hadsereg kulcsfontosságú szárazföldi és tengeri támaszpontjai itt, azaz „külföldön” vannak. Itt Oroszország már nem viselhet háborút egy távoli „baráti” nép vérére, mint Szíriában. Be kell dobnia „habtestét” a küzdelem be. Nyilván be is fogja dobni, hisz  csak a teljes kapituláció, vagy a könyörtelen háború között választhat.

 

A továbbiakban abból a feltevésből indulok ki, mintha Oroszország máris kiebrudalta volna a szíriai és ukrajnai betolakodókat. És akkor mi van? Hát épp ez a kérdés!

A dolognak belföldi és külföldi vonatkozásai vannak. Kezdjük az előbbiekkel.

 

Belföldi problémakezelés. 

 

Írdogáltam korábban Szolzsenyicin epikus nagy művéről, amely az oroszok és zsidók „együttéléséről” szól a cári birodalomban és a Szovjetunióban. Minthogy Sztálin terveit keresztezte a halál, életműve torzóvá lett. Oroszország továbbra is buja zsidó televény maradt. Az „Együtt” harmadik kötete így még megírásra vár. E feladat alighanem Putyin valamelyik udvari krónikására hárul.

 

Úgy tűnik hozzá is látott emberül. Szemmel láthatóan jól fogja meg a dolgot – a pénznél. Kinyilatkoztatta, hogy a (jobbára zsidók által létrehozott és működtetett) "civil szervezetek” idegen, ellenséges nagyhatalmak ügynökségeinek tekinthetők. Így szoros felügyelet alá helyezte őket, különös tekintettel azokra a "surranó” pénzekre, amelyekből fizetni lehet a külföldi zsoldosokat, és hősi tettekre lehet sarkallni az atomerőműveket elfoglaló és megrongáló "polgári jogi aktivistákat”, nem beszélve a sátrakról, meleg takarókról, meg a forró csájáról.

 

A terrorelhárítás Ukrajnában is jól működhetett volna, ha Putyin nem a korrupt, hülye és gyáva Janukovicsra tesz, de arra tett...

A zsidó miniszterelnök „Bibi” Netanjahu írta a terrorizmus ellen írott könyvében, hogy a zseniális zsidó Zangwill teorémája szerint az „obsta principi” elvét kell alkalmazni, azaz minden rossz dolgot addig kell kezelni míg kicsi. Ez ukrán viszonylatban annyit jelentett volna, hogy a zsidó terroristákat (ideértve a politikai bujtogatókat, pl. Klicskot) akkor kellett volna agyonlődözni, amikor kidugták a fejüket a mocsárból. Ehelyett ők lövöldöztek berkutos ruhába bújtatott, de régi géppisztolyokkal felszerelt ügynökeik útján, tüntető testvéreikre. Ez a műhiba hiába lepleződött le a világ előtt, a nyugati világ törvényes rendszerváltásról beszél és Merkel Berlinben parolázik Klicskóval.

 

Az "elégedetlenség" kérdését Oroszországban Putyin szintén helyesen kezeli. A „polgári elégedetleneket” a karhatalom szétzavarja. Ha így nem megy, tábori beutalót kapnak, vagy eltűnnek… Az iráni Baszidzs milicisták is elég jól boldogultak a „romantikus fiatalokkal”.

A romantikus fiatalokról jutnak eszembe a ricsaj kurvák, azaz a Pussy Riot együttes "performanszai”. Ezt a kérdést az állam nem tudta igazán jól kezelni, mert nyomban elkezdtek vonítani a honi és külföldi jogvédő szervezetek. Legutóbbi két fellépésük viszont meghiúsult, mert Szocsiban a kozákoknak,
Nyizsnyij Novgorodban pedig a helyi fiataloknak nem tetszett produkciójuk. Ez ellen az utcai önkifejezés ellen viszont nincs mit tenni, nincs hova fellebbezni. Talán a lázadó puncik is jobban jártak, olcsóbban megúszták így…

 

Dehát nem ezekkel a jelenségekkel van a fő baj, hanem azzal a zsidó háttérhatalommal, amely ezeket a "spontán" akciókat szervezi, rendezi, bátorítja, népszerűsíti és védelmezi. Ez pedig nem más, mint a magát ott is túlreprezentáló zsidó „értelmiségi elit”: írók, költők, zeneszerzők, szobrászok, stb. Vagyis az orosz konrádgyörgyök, ungváritamások, friderikuszok tamásgáspármiklósok, havashenrikek, dojcstamások, stb. Ezek utálják és megvetik gój környezetüket, mégis közöttük szenvednek nyögdécselnek, ahelyett hogy Izraelbe alijáznának.

 

Sajnos ez az alijázás se’ egyszerű dolog.

 

A nagy hullám a Szovjetunió megszűnésének heteiben tetőzött, amikor az oroszországi zsidó lakosság tömegesen vándorolt ki Izraelbe. Ekkor jelentette ki a zsidó mészáros Ariel Sharon, hogy egymillió zsidóra van szüksége. A kedves vendégek szerepe az volt, hogy az országon belül a zsidóság demog ráfiai súlyát növeljék, illetve hogy a környező arab országoktól 1967-ben elfoglalt  területeken újabb zsidó településeket hozzanak létre. Több százezer szovjet állampolgár kelt útra. Közvetlen repülőjáratok híján a kivándorlók Magyarországon keresztül, a Ferihegyi repülőtér érintésével jutottak el Izraelbe. A Budapestig tartó utat a kivándorlók autóbusszal vagy vonattal tették meg, a ferihegyi repülőtéren szálltak át a repülőgépre.

 

Ez érthetően nem tetszett a palesztinoknak. Felkérésükre, azaz barátságból, a RAF (Vörös Hadsereg Frakció) harcosai egy zsidóbuszt felrobbantottak, csupán figyelmeztetésképp, halálos áldozatok nélkül.

A közeli jövőre nézve tanulságos ez a német – palesztin együttműködés. Az is, ahogy a RAF harcosok Magyarországon beépültek, majd kilógtak. Hármuk közül kettőt több évvel a merénylet után tudtak csak elfogni véletlenül, egy bankrablás szakszerűtlen előkészítése során. Megúszták fejenként 12 évi börtönnel. Most a szőke tehén Németországa azzal kérkedik, hogy gyökeréig kiirtották a. „terrorizmust”. Meglátjuk, meglátjuk.

Mindez úgy tűnik, mintha a zsidóság kutyaszorítóba került volna, pedig ez csak a látszat. A zsidóság mindenütt ellehetne a gój társadalmakban, ha nem akarná mindig mindenütt e társadalmak arisztokráciáját alkotni. De akarja, eszelősen akarja. 

 

Egyszerűen érthetetlen az a mód, ahogyan a „nyugati demokráciák” a zsidókérdést értelmezik és kezelik.

 

Konrád Györgytől olvastam, hogy a zsidóság mindenféle meghatározás elől kitér, azaz nem engedi önmagát vallási, nemzeti, pláne faji szempontok szerint besorolni a „befogadó nép” fogalomrendszerébe, ill.  jogrendjébe.

 

Nekünk, ha vallásról esik szó, azt mondják nem minden zsidó vallásos; ha nemzeti hovatartozásról, azt hangoztatják ők nem nemzeti kisebbség, hanem magyarok, kvázi hús a húsunkból – vér a vérünkből; ami pedig a fajiságot illeti, szerintük fajok nem léteznek. Slussz.

 

Herzl Tivadar, a cionizmus atyja viszont elismerte, sőt deklarálta , a zsidók (szagos) fajiságát  "A zsidó állam" c. könyvében. Az a tény, hogy napjaink Magyarországán nem lehet anticionista tüntetést tartani, mert a zsidók egységesen (!) tiltakoznak, azt jelenti, hogy a cionista zsidó - zsidó azonosság tudat szembeszegül a "magyarságtudattal".

 

Esetleg többen emékeznek arra, hogy az ENSZ a cionizmust rasszizmusnak minősítette és elítélte. Ezt a határozatot azonban a zsidóknak sikerült megkontrázniuk, visszavonatniuk. Ma a cionizmus "egyházi" szószéke a Hit Gyülekezete nagycsarnoka, prófétája Németh Sándor.

 

Köztünk élve egész másképp gondolkodnak magukról, mirólunk és másképp is viselkednek velünk szemben. Elhiszem, hogy nem minden zsidó cionista, ill. vallja magát cionistának. Abban viszont teljesen azonos a gondolkodásuk, hogy ők egy általuk kitalált isten választott népe. A választás azért esett rájuk, mert különbek más népeknél, a gójoknál, akik voltaképp nem is emberek. Jogi státusuk pedig az, hogy világnépet alkotnak, amely részben a bibliai őshazá ban, részben az egész világot behálózó sejtekben (diaszpórákban), részben „szülőhazákban” él. Ilyenképp hármas állam polgárok: a zsidó állam, a világ és „hazájuk” polgárai, együtt – egyszerre.

 

Ezt a fogalmi, erkölcsi, jogi abszurditást nem hajlandók tudomásul venni, nekünk meg nem engedik, hogy észrevegyük. A nyilvánvaló tények belátása, vagy pláne kimondása részükről kirekesztésnek, antiszemitizmusnak, sőt terrorizmusnak minősül. Maguk kérkednek vele, hogy kibékíthetetlen ellent mondásokat tartalmazó fogalmakkal, pl. „szabadság – egyenlőség – testvériség” hülyítik a gójokat, akik állati értelmükkel ezeket vagy nem képesek felismerni, vagy kénytelenek felismerésük súlyos következményeit viselni.

 

Most pedig azt próbálom elmesélni, miért tartom a zsidóság fentiekben vázolt közjogi státusát teljességgel tarthatatlannak.

 

Az „állampolgárság” fogalma egyazon országhatár által kerített területen (haza) élő népet jelenti. A kettő együtt az „ország” fogalmát adja. Ezen együttes célja a „fennmaradás”. Ennek alapvető feltétele a polgárok hűsége államuk (hazájuk) iránt. Büntető törvénykönyvünkben az állam elleni bűn cselekmények a XXIV fejezetig csúsztak, és egyáltalán nem védik az országot a zsidó kártevés (terrorizmus) semmilyen formája ellen.

Hazaárulást az követ el, aki „Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn.” Hűtlenséget pedig az, aki „állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti.”

E passzusok értelemszerűen nem vonatkoznak pl. arra a zsidó bankárra (Surányi), aki az ország aranykészletét eladja. A jog nem feszít olyan hálót, amelyben ezek a vörös hasú piranhák fennakadnának. Létezik persze önkéntes jogkövetés és belső késztetésből eredő hűség a nép, az ország, az állam iránt. De melyik iránt?  Mondhatnám, ebből adódhatna a zsidóknál lelki dilemma, de nem adódik.

 

Ahol az államot a zsidók már magukénak tekintik (joggal), mint pl. Amerikában, ott az állampolgári hűséget beleverik az emberek fejébe. Az állampolgári hűségeskü szövegét az iskolásoknak naponta el kell mondaniuk, azaz a hűségesküt naponta le kell tenniük. Az esküszöveg így hangzik: "I pledge allegiance to the flag of the United States of America and to the republic for which it stands: one nation under God, indivisible, with liberty and justice for all."  (Szabados fordításban "Hüséggel kiállok az Egyesült Államok, a zászló, a köztársaság; az oszthatatlan egy nemzet, egy Isten, a szabadság és az 'mindenkit' (!) megillető igazságosság mellett." )

 

Ilyenfajta esküvésre azonban nem kényszeríthető, aki egy népközösség zsírján élősködik, egy idegen megszálló hatalom szolgálatában.


Ennek jellemzésére többször felemlegettem már a jó Schulhof Izsák bácsit, aki a török megszállás idején Budán lakozott. Ezt írja erről.
"Én akkor Buda szent gyülekezetében laktam. A város a török birodalom uralma alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöldellő olajfa, biztonságos és nyugalmas. Valóban elmondhattuk: 'ki - ki a maga szőlőlugasában, a maga fügefája alatt' tanyázhatott, nem volt ártás az országban."

Hát persze hogy kereskedő volt a jó úr. Mi lehetett volna más, tán kőmüves? Üzletének portfolióját nem részletezi. Azt hiszem nem zárhatom ki, hogy a legbusásabban jövedelmező gyermek és leánykereskedelem sem lehetett idegen fennkölt lelkivilágához, hisz budai hitsorsosai ezt a műfajt buzgón gyakorolták akkoriban (is). A gyermekek, fiatal lányok százezer számra menő elrablását és keleti háremek, bordélyok részére való eladását úgy élte meg a jó úr, hogy „nem volt ártás az országban.” Mi volt hát Izsák tata? És te minek mondanád magát? Török zsidónak, magyar zsidónak, vagy zsidó – zsidó nak? Úgy gondolom, bátran voksolhatunk a harmadik opcióra és ezt vonatkozathatjuk valamennyi „honfitársunkra”. E kérdés hiteles megválaszolása Drábik János tollára méltó feladat lenne.

 

Mi magyarok, azaz gójok pedig állati értelmünkkel kiadjuk Izsák bácsi könyvét és szobrot emelünk Szigetváron Szulejmán szultánnak. Ugyan miért nem emelünk Izsák bácsinak is Budán, ahol egykor fügefája állott, amely alatt tanyázott? Érthetetlen, hogy valamelyik zsidó szervezetnek nem jutott eszébe eddig, hogy ezt – államköltségen – megvalósítsa.

 

De félre a léhasággal!

Magyarországon cigány, német, szlovén, horvát, román, szerb, szlovén, örmény, görög, lengyel, ukrán, ruszin kisebbségek élnek. Van hát kisebbségi törvényünk is (1993. évi LXXVII. törvény). A zsidóság nem iratkozott fel a listára. Nem kellett felíratkoznia a listára. Miért? Hát azért, mert a törvény csak azokra vonatkozik, akik magukat valamely nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez tartozónak tekintik. Az nem számít, hogy a magyar többség kit tekint nemzeti, vagy etnikai kisebbséghez tartozónak. Így tehát nem kettőn áll a vásár. A törvény diszkriminálja a nemzeti többséget.

 

A kisebbségi törvényben található a legundorítóbb szó a "másság", mint kisebbségi előjog is. "A kisebbségi jogok összessége nem a többség adománya és nem a kisebbség kiváltsága, forrásuk pedig nem a nemzeti és etnikai kisebbségek számaránya, hanem az egyén szabadságának és a társadalmi béké nek tisztelete alapján, a 'másság' joga. "

 

Ez a másság megintcsak egy olyan zsidó furmány, mint a szabadság-egyenlőség-testvériség, mert a társadalmi béke és a kisebbségnek adományozott másság ellentmondásos fogalmak. Az utóbbi érvényesülését az állam az erőszak-monopólium alkalmazásával kényszeríti a többségre. 

Ez az elv a cigány kisebbség számára a köztörvényi bűnözés úgyszólván minden formájának, úgyszólván akadálytalan gyakorlását; a zsidók számára pedig a társadalom fölötti uralkodás, a társadalmi javak kisajátításának bűntetlen lehetőségét biztosítja. Egyáltalán nem véletlen, hogy ez a két nemzet ellenes kisebbség egymással a legszorosabb véd és dacszövetségben gyakorolja saját "másságát", kiki a maga módján.

Az a fikció tehát, hogy a zsidó = magyar, nem tartható fent. A kisebbségi sors nem a kisebbség választási joga, hanem a többség megítélési joga. A többségnek tehát biztosítani kell, hogy a sisebbségi törvénykezést kiterjessze a zsidóságra is.

 

A legpontosabb körűlírást igényli a "másság" fogalma. Semmiféle értelmezési problémát nem vet fel pl. a népviselet a ruházkodásban. A népi játékok a közösségek életében, az anyanyelv használata a kisebbségi érintkezésben.

 

Merőben más a helyzet a közterületeken, közösségi létesítményekben tanúsítandó magatartással, mert itt a kisebbségnek szorosan igazodnia kell a többség által elfogadott viselkedési normákhoz.

 

A jelenlegivel merőben ellentétesen kell szabályozni a közösség tagja elleni erőszakot. A törvény (Btk. 216.§.) közösség tagjaként részesít fokozott védelemben olyan egyéni sajátosságokat ("másságokat"), amelyek többségi társadalmi megítélése eltérő. A bőrszín egymagában nem válthat, de nem is vált ki, jogos indulatokat, kivéve azokat az eseteket amikor a bőrszínhez rendszeresen, vagy feltünő gyakorisággal közösségellenes, azaz többség ellenes magatartási formák kapcsolódnak. Ilyen esetekben a társadalmi fellépés törvényi korlátozása indokolatlan.


A homoszexualitás és más aberrációk a többségi társadalom egészséges ellenérzését váltják ki. Ennek különféle megnyilvánulásait nem lehet azon az alapon büntetni, hogy az aberrált megriad, vagy felháborodik személyével, küllemével, ill. magatartásával kiváltott ellenszenv láttán.

 

De ne kalandozzunk el tárgyunktól. Szóbajöhet e nálunk a zsidó terrorizmus? Igen! Gondolkodni érdemes az izraeli légierő gépeinek furcsa látogatása ira is, de lényegesebb kérdés az, kik voltak a 2006-os sajnálatos események szadista verőlegényei? Alapos a gyanú, hogy moszadosok voltak, akik vagy alkalmi vendégszereplésre jöttek, vagy valamelyik zsidó őrző-védő szervezet tagjaiként dekkolnak köztünk.

Létrejött továbbá a "Tett és Védelem Alapítvány, amit úgymond az önbecsülés, az egészséges énkép fontosságáért küzdő lelkiismeret hangja hívott életre, hogy segítsen a zsidóknak az önszerveződésben és önvédelemben. Az Alapítvány, egy olyan alulról jövő kezdeményezés, amely a 'zsidó tradíciókat követve' kész határozott lépéseket tenni az egyre inkább elharapózó antiszemita jelenségek visszaszorításáért".

 

Nem kerülheti el figyelmünket a "zsidó tradíciók" emlegetése. Mik ezek a tradíciók? Hát csupa tömegmészárlás Jerikó bevételétől, a perzsiai purim-napi mészárláson keresztül, Deír Jaszinon át a gázai övezetig, Szíriáig, Ukrajnáig. Nagyon nem kedvelem a Kuruc Infót. Egyik cikkük egyik mondata azonban nagyon megtetszett. Idézem. "A mózesi nacionalizmus az első Purim óta fürdik a megbosszultak vérében."

Az alapítvány potenciális gyilkosai egyelőre "tétlenkednek", mivel a birka magyar nép nyikkanni sem mer. Ez a helyzet azonban drámaian megváltozhat máról holnapra, ha az egyre nagyobb sebességre kapcsoló, Magyarországra irányuló, alijázás következményei jelentkeznek. Máris észlelhető a Tel Aviv Budapest közti olcsó (!) légíjáratok szállítókapacitásának drámai növekedése. A már elkészült lakóparkok hamarosan megtelnek. A zsidók kicsomagol nak, pihengetnek, nézdelődnek kissé, majd elkezdik "belakni" új hazájukat. Ennek menetét Palesztina példájából ismerjük és talán mi se fogjuk szó nélkül tűrni.

 

És akkor vélhetőleg bekövetkezik a nagy magyar metamorfózis, amelynek több ragyogó/tragikus példájával szolgál a magyar történelem. Bekövetke zik? Hát', elismerem, most nem úgy néz ki. De ki hitte volna, hogy a kecskebaszó (bocs) buta és gyáva palesztin öngyilkos merénylővé magasztosul a "választott nép" csapásai alatt.

 

Aztán számíthatunk e arra, hogy nem marad üres a kezünk a fegyveres martalócokkal szemben? Igen. A bibliai csodákat további csodák követik. Ilyen csoda az, hogy a bátor szív, az éles szem és a derék váll előbb utóbb vonzani kezdi a fegyvereket, ki tudja honnan, ki tudja miből. [Többször célozgat tam már erre és fel is raktam egy "szupernagyi" fényképét, gyönge vállain egy bazi nagy rakétával.]

 

Észlelem, hogy orosz barátaink nem csekély érdeklődést tanúsítanak irántunk és alappal feltételezem, nem lennének közömbösek, ha látnák, hogy a "bosszú népe" mészárolni kezd bennünket.

 

Van (volt) nálunk Magyar Gárda, Betyársereg, meg mifene. Nem gondolnám, hogy számíthatunk rájuk, bár tévedjek megítélésükben. Talán a fradi kemény mag? Az se az igazi. A harcosokat az alkalom szüli, akárcsak a tolvajokat. Nem, a tüzet "ismeretlen srácok" fogják viszonozni, akik nem tuják, mi a halál. Vagy tudják, de rá se hederítenek, mint '56-ban.

A zsidóságot gyakran elragadja a fantáziája. Ennek hatása alatt hajlamos arra, hogy elmérje a farkát (bocs). Így járt Rákosi is, akit Beríjának kellett észhez térítenie; felvilágosítva arról, hogy Magyarországon uralkodott már török szultán és osztrák császár, de egy zsidó királyságnak nincsenek esélyei. Nem is lettek.

A magyarországi Új Izrael még hülyébb ötlet, mint a zsidó királyság. Nem fog menni! Sokan elleneznék...

 

 

 

 

Jognélküli világ

Aszimmetrikus világterrorizmus
 

III.

 

Írásaim tartalma rég kilépett honlapom címének (Comment) korlátai közül, de a divatosabb poszt-komment szabályait sem követi. "Posztolni" annyit tesz, mint a nyilvánosság számára feljegyezni valamit és e feljegyzéshez egyéni véleményt (kommentárt) fűzni. Rég megéreztem, hogy ez a legunalmasabb műfajok egyike a világon...

Ezért tértem át előbb ösztönösen, majd egyre tudatosabban a jóslásra, helyesebben politikai előrejelzések (prognózisok) fabrikálására. Ezzel elszórakoztatom magam és - merem remélni - néhány olvasómat is. Hiúságomban már arra vetemedtem, hogy egy külön rovatot tettem fel, lám én előre láttam, megmondtam, megírtam jeligére (Retro).

Most azonban mégis indíttatva érzem magam arra, hogy tegnapi események kapcsán felidézzek néhány tegnapelőtti gondolatot.

Még tavaly novemberben jutottam arra a felismerésre, hogy Putyinnak - ha erős és önálló Oroszországot akar - folytatnia kell Sztálin Nyugat elleni titkos háborúját. Az erről szóló írás címe Putyin Razdvedkája volt.

Ennek az írásnak a logikáját követi az "Aszimmetrikus világterrorizmus" c. folytatásos írás, amelynek most a harmadik részét tartja kezében az olvasó.

Gondolataim elsősorban az ukrajnai eseményeket követik. Joggal, hisz az ukrán probléma "putyini megoldása" a világpolitika legizgalmasabb kérdése.

Ami Ukrajnát illeti: mi sem természetesebb, minthogy a Krím félsziget "bravúros annektálása" csupán egy óriási játszma nyitó lépése volt. Oroszor szágnak helyre kell hoznia annak a kolosszális ostobaságnak, ill. gazságnak a következményeit, amelyet Sztálin egyik legbuzgóbb hóhéra, majd gyilkosa, Hruscsov követett el azáltal, hogy a Krímet átengedte a "testvéri" Ukrajnának. Ezt a lehetőséget aknázta ki a "legaljasabb orosz" Gorbacsov, amikor a "glasznoszty" és a "peresztrojka" halálos mérgét fecskendezte a szovjet birodalom érrendszerébe. A haldoklónak az utolsó kegyelemdöfést a "szibírják szeszkazán" Jelcin adta meg; aki tankágyúkkal lövette az orosz parlamentet és miközben a világ befogta a fülét és eltakarta szemét e szörnyű ramazuri láttán, szép csöndesen a zsidó oligarchák kezére játszotta az orosz nemzeti vagyont. Plusz kb. húszmillió orosz rekedt a "haza anyácska" határain kivülre... Létezik ennél aljasabb hazaárulás? Nem létezik.

Ezt a helyzetet csak a "művelt" Nyugat tartja rendjén valónak, sőt természetesnek. Dehát nem oda - Buda!

Mindkét gazember minden gondolatát, minden tettét "nyugati szakértők" inspirálták, tervezték, szervezték.

Most nem illik ide a "csöndes kágébés" tetteinek méltatása, aki emberül hozzáfogott augiász istállójának kitakarításához. Ide tartozik viszont annak felemlegetése, hogy ezt a kitrágyázást Putyin Oroszország belügyének gondolta és glaszékesztyűben szerette volna végrehajtani.

A keserü kiábrándulás, egyúttal a nagy megvilágosodás történelmi pillanatai épp most öltenek testet! Kövessük ezt drámát!

Mivel is kezdjem? Az amúgy szófukarságáról híres Putyin 2014.03.18-án történelmi beszédet mondott az orosz parlamentben. A beszéd eredeti orosz szövegét és magyar fordítását (R&T barátom jóvoltából) innen érheti el az olvasó. [Mi sem természetesebb, minthogy rohadt sajtónk, a rohadt "szélsőjobb" sajtót is ideértve, nem tartotta szükségesnek a beszéd közlését és jelentőségének megfelelő méltatását.]

A Putyin beszéd aggodalommal említi, hogy a puccsista ukrán vezetés a megpróbálja Ukrajnát beléptetni a NATO-ba, ami annyit jelent, hogy a Fekete Tengeren megjelenik az amerikai intervenciós hadiflotta ami közvetlen fenyegetést jelent Oroszország stratégiai védelmi rendszerére.

A Putyin beszédben nincs róla szó, de a halálos bekerítés startégiájához tartozik a Lengyelországban és Romániában tervezett NATO, sőt amerikai (!) támaszpontok kérdése.

A beszéd utal korábban független államok megtámadására és lerombolására (Irak, Libia, stb.), amely ellen a nemzetközi szervezetek nem léptek fel.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szíria kérdését Putyin nem elemezte részletesebben. Ez nem is csoda, hisz Szíria az orosz politikai gondolkodás látványos csődjének bizonyult, ill. bizonyul ma is. A téma mégis szóbakerült a napokban. Annak kapcsán, hogy világszerte, de a közel keleten különösen tömegméretü keresztény üldözés folyik. Ennek élvonalában a zsidó- amerikai zsoldba szegődött szunnita iszlám szervezetek ténykednek: az Al Kaida és "testvérszervezetei".

A probléma súlyosságára "Hilarion metropolita hívta fel Putyin figyelmét; bemutatva az elnöknek a problémával kapcsolatos bizonyítékokat és statisz tikákat, kijelentve, hogy a világ valamely pontján ötpercenként meghal egy keresztény a hitéért. A keresztények számos országban szenvednek üldöztetést. Az afganisztáni templomrombolásoktól, az iraki templomok lebombázásán keresztül egészen a szíriai keresztények elleni erőszakos üldöztetésen át a világ sok országában rendszeresek az ilyen cselekmények. A tények ismertetését követően a metropolita arra kérte Putyin elnököt, hogy tegye a keresztények globális védelmét külpolitikája fontos részévé. Putyin a következőképpen válaszolt: 'ne legyenek kétségei, hogy pontosan ez fog történni.' Az elnök biztosította az egyházi vezetőt, hogy a keresztények oltalma és az üldöztetések elleni védelem az orosz külpolitika része lesz."

Erre szükség is van, hisz a Római Katolikus Egyház - a Bafomet bálvány szolgája, élén a sötét jezsuitával - épp a jézushívő keresztények kiírtásán munkálkodik, jelentős kezdeti sikerekkel.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A napi "bombahírt" a Hír TV 2014. március 28-án 16:23-tól sugárzott adása jelenti, amelyből az derül ki, hogy "az orosz terrorellenes szolgálat vezetője 'titkosszolgálati offenzívával' fenyegeti az Egyesült Államokat, Moszkva így (ezzel) válaszolna a nyugati hatalmak Oroszországgal szemben bevezetett szankcióira.

A videót (kivételesen) beillesztem, mert érdemes megnézni, meghallgatni.


A továbbiak megértéséhez (sajnos) szükséges a videó ismerete. Abból ugyanis kiderül, hogy a harcias "antiterrorista" tulajdonképp Putyin direktíváit foglalta össze.

Rágjuk meg mégegyszer a mondatot: "titkosszolgálati offenzíva Amerika ellen." Mit kell ez alatt érteni? Amit a szavak jelentenek? Vagy valami mást?

Amerika azzal fenyegeti Oroszországot, hogy a zsidóvezérelte Ukrajnát felveszik a NATO-ba, ezáltal Ukrajna NATO támaszponttá, a Fekete Tenger pedig NATO beltengerré válik, ahol kedvükre grasszálhatnak a NATO, Izrael és Amerika gyilkos kommandói és a haditengerészeti flották csapásmérő erői. Az amerikai repülőgéphordozók fedélzetéről szabad szemmel be lehet látni a kelet ukrajnai háziasszonyok fazekába. Az utcákon "fasiszta" zsidó kommandók grasszálnak majd, mint pl. Ciszjorániában. Járókelőket, köztük nőket és gyermekeket, molesztálnak, bántalmaznak és hurcolnak el, tün tetnek el, mint "otthon".

Nem gondolnám, hogy erre ne lenne receptje Oroszországnak. De ez nem "titkosszolgálati offenzíva". Ha viszont offenzíva, az csak valamely hadszinté ren bontakozhat is. Mire gondolt a derék terrorelhárító? Találgassunk? Nem lesz nehéz dolgunk. Az offenzíva leendő harctere az egész rohadt, globa lizált világ és a különösen rohadt Amerika - a gonosz birodalma.

És az offenzíva fegyvertára? Itt pláne nem kell találgatnunk. Az államszörny, valami beteges exhibicionizmus által ösztökélve, maga mutogatja ocsmány sebeit, szörnyü erejében rejlő szörnyü gyengeségét. A közismert National Geographic egy horrorfilmben dolgozta fel egy képzeletbeli áramszünet pokoli következményeit "Elsötétült Amerika" címen. Az előzetesben olvasható "Az 5800 nagyobb erőművet és 725 ezer kilométer magasfeszültségű vezetéket magába foglaló – gyakran a 'világ legnagyobb gépezetének' nevezett – amerikai áramhálózat erősen elöregedett, a fontosabb objektumok 70 százaléka 25 évesnél idősebb, az erőművek átlagéletkora 30 év felett van. Egy 2013-as kongresszusi jelentés szerint több mint egy tucat olyan áramszol gáltató van az országban, melynek hálózatát naponta, gyakran vagy folyamatosan cybertámadások érik. A jelentés beszámol egy körzetről, ahol egyetlen hónap alatt tízezer támadást kellett visszaverni. Áramszünetet természetesen a rossz időjárás is okozhat, a viharok csak az elmúlt évtizedben 679 súlyos, nagy területet érintő áramkimaradást idéztek elő, évente átlagosan 18-33 milliárd dolláros kárt okozva az Egyesült Államoknak. Ilyen körülmények között az átlagemberben joggal vetődik fel a kérdés: Mi történne egy országos mértékű áramkimaradás idején? Az erkölcs meddig tartaná vissza a családjuk életéért küzdő embereket az erőszaktól a kialakuló káosz és vészhelyzet közepette? Mennyire lenne biztonságos az otthonunk és a munka helyünk? És legfőképpen: Ki élné túl a krízist?

A valóság sokkal drámaibb a horrorfilmben ábrázoltnál. Egy 2003-as áramkimaradásról a következőket írta az MTI "A hirtelen áramkimaradás, amely értesülések szerint a két országban több mint 20 millió embert sújtott, röviddel 16 óra után kezdődött, s szinte azonnal rendkívüli fennakadásokat okozott New York, Detroit, Cleveland, Ohio, Connecticut, Michigan és New Jersey, valamint Kanadában elsősorban Ottawa és Toronto városában. New Yorkban és a többi városban emberek százezrei árasztották el az utcákat, teljesen megbénult a metróközlekedés, a jelzőlámpák leállása miatt óriási káosz keletkezett a közúti közlekedésben, a felhőkarcolókban elakadtak a liftek, és megbénultak a repülőterek is. Az Egyesült Államokban 21 erőmű, köztük kilenc 'atomerőmű' percek alatt leállt, az utóbbiakat remény szerint fokozatosan helyezik majd üzembe. Számos kórház is működésképtelenné vált, az esti órákra azonban jelentősen javult a helyzet. ... A páratlan méretű áramkimaradás valódi okát péntekre virradóra sem sikerült egyértelműen megállapítani. A hatóságok szerint nagy valószínűséggel a kanadai-amerikai határon lévő Niagara-Mohawk erőműláncban a túlterheltség miatt következett be áramszünet, de nem kizárt, hogy a műszaki hiba a hálózat más pontján történt, vagy amerikai, vagy kanadai területen."

Vagyis az okok tekintetében találgatunk, azaz csak ugatjuk a problémát. Megnyugtató...

Szóval az atomerőmüvek... Ezeknél a hűtőrendszereket is az áram müködteti. Ha a kimaradás elhúzódik következik a csernobili, fukushimai effektus...

És mi történik, ha egy terrorista csoport hatalmába kerít egy atomerőművet... Viccelnék? Dehogyis! 2013.02.20-án a zsidó "demokratikus ellenzék" egyik rohamcsapata elfoglalta Kuznyecovisyk városában a Rivnai atomerőművet, ahol gyujtogatni kezdtek. Felgyújtották többek között a fő szervert is. Ezek kel ill. ezek főnökeivel, felbújtóival bratyiznak az európai, állam és kormányfők. A tettesekről, netán azok felelősségrevonásáról nem szól a fáma. Ezeket akarják megtömni Euróval...

De - kérdem én - ha ezek "demokratikus" módszerek, mi az erkölcsi, ill. jogi akadálya annak, hogy egy - egy "tikosszolgálati" egység kiiktassa egy atom erőmű vezérlőberendezéseit, vagy hűtőrendszerét Amerikában, Kanadában, Izraelben, vagy máshol? Az égvilágon semmi!

Erre is van "demokratikujs precedens". A terrorista Izrael lebombázta Irak osiraki atomerőművét. Sorra gyilkolja az iráni atomkutatókat. Stuxnet vírussal fertőzte meg a buseri, a natanzi és más atomerőművek számítógépeit és most általában az atomlétesítmények lebombázásával fenyegetőzik tekintet nélkül ennek ökológiai következményeire.

Pedig nem ártana ha inkább az elavult dimonai atomerőmű miatt aggódna, amelyben ismételten előfordulnak radioaktív szivárgások, melyek nem csupán az erőmü dolgozóinak egészségét, hanem az erőmű környezetében élők egészségét is károsítják. Mi lesz, ha "titkosszolgálati" támadás éri a szentek - szentjét Dimonát is. Az a minimum, hogy Irán megtámadása esetén Dimona kapja az első "válaszrakétákat" és nem csupán Irán irányából...

Szó ami szó, elérkezett annak az ideje hogy - ha és amennyiben - a világterrorizmus nem szüntethető meg, az szimmetrikussá váljon és emberéletek millióit érintse keleten és nyugaton egyaránt. Ezt az egyedül eredményes módszert rég feltalálták. Úgy hívják "ellenaknák telepítése".

2014.03.29

Sz. Gy.

 

 

Megosztás

 

 

 

 

Megosztás