A Miniszterelnökség szerződést kötött Kónya Imrével, a megszűnt MDF frakcióvezetőjével, a rendszerváltás emlékévének ápolásával össze függő feladatok elvégzésére 2018. szeptember 17 és 2019. május 31 között. A kilenc hónapos megbízásért a kudarcok embere 10.888.138 forintot kap. A szerződés feltehetően nem jött volna létre, ha a Miniszterelnökséget vezető miniszter nem Kónya gyerekkori barátja Gulyás Gergely lenne.

 

 Frissítések:  

 

Antall József hátulról.

I.

Az "antalli örökség" renoválása - tízmillió.

Antall Józsefet untig ismerjük közelről is távolról is. Időszerűvé vált bemu tatnunk hátulról - azaz fonákjáról - is, mert a FIDESZ újrafényezni készül az ősi kisnemesi családban született néhai Dörgicsei és kisjenei Ifjabb Antall József Tihamér urat; szokásuk szerint ismét szembeköpve a közvéle ményt. Öngyilkos ostobaság, de legyen ez az ő gondjuk. Az már csak hab a tortán, hogy a feladatot épp Kónya Imrére testálják. Közben megszólal, megint a legrosszabbkor, a Turóc vármegyei Jeszenből származó nagy jeszeni Jeszenszky család köznemesi ágának a sarja Jeszenszky Géza, aki most épp azt bizonygatja, hogy Soros terv nem létezik.

Mellesleg szólván ez a vadonatúj ötlet is igazolni látszik egy nagyon régi gyanúmat - amit képi formában is ábrázoltam anno - hogy t.i. Antall egy valóságos politikai hálózat középpontja volt. [A képen Jeszenszkyt azért nem tüntettem fel külön, mert ő "Antall-közvetlen" volt. Maga mondja "tanítványa jóval előbb voltam, mint hogy feleségül vettem volna az unokahúgát." Azt állítja, miniszteri kinevezése is merő véletlen volt. "Joó Rudolf kapta volna a tárcát egyébként, de épp elment akkor Franciaországba vendégtanár nak. Amerikai és a nemzetközi kapcsolatok terén meglévő ismereteim, angol nyelvtudásom szóltak mellettem a rokoni kapcsolat pedig csak ellenem."] Tudjuk - tudjuk, így szok' ez lenni.

A hálózatnak nem volt alapító okirata. Müködésükről nem számoltak be a nyilvánosság előtt. Létezésére így csak következtetni lehet tény- ill. esemény mozaikokból. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, Pintér Séándor országos rendőrfőkapitány és Solt Pál a legfelsőbb bíróság elnöke fontos elemei voltak ennek a hálózatnak. Gyanús együttműködésükre mégis fény derült egy véletlen (?) folytán.

A sajtóban megjelent egy írás "Különös találka" címen, amit mellékelek. Sajnos nem tudom erősebben lekicsinyíteni, mert akkor nem lenne olvasható, így azonban kisillbizálható. A cikket annak reményében kommentálom, hogy a sillabizálást tisztelt olvasóim elvégzik...

A találkozás ténye önmagáért beszél. Györgyi Kálmán a tőle megszokott pimasz fölényeskedéssel próbálta rendjénvalónak minősíteni a háromórás sutyorgást. Közben, ugyancsak szokása szerint, linkelt is. Azt állította, kiváló minőségü fehér borban úsztatták meg a halvacsorát.

Györgyiről köztudott, hogy mint kigyógyított massziv alkoholista az ügyészi testületen belül mániaákusan üldözte az italozást. Emiatt a Legfőbb Ügyészségi vezetők, de a megyei főügyészek - köztük jómagam - is kényte lenek voltunk a piát páncélszekrényeinkben dugdosni.

Az ilyesmire mondják, a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát.

De haladjunk sorjában. Vizsgáljuk meg, mit változtatott Antall, a rendszerváltó miniszterelnök, a rendszeren?

1987. szeptember 27-én Lakiteleken, Lezsák Sándor házának kertjében lelkes politikai amatőrökből összeverődött csapat létrehozta a Magyar Demokrata Fórumot. Megszövegezték alapító okiratot, amelyet Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor írtak alá, mint alapitó atyák.

Kissé furcsa, hogy az okirat hiteles szövegéhez ma már nem lehet hozzáférni. Az aláírókat utolérte az alapító atyák szokványos sorsa. Vajon miért? Az iromány magyarázatul szolgálna erre? Talán.

Antall nem volt alapító atya. Nem is gondoltak lakitelki meghívására. Ekkor még az Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár kényelmes főigazgatói székében tengette életét, Dr. Schulteisz Emil egészségügyi miniszter pártfogoltjaként; de már készült arra, hogy miniszterelnök legyen. Nem most kezdte. Már diáktársaival is kormáyosdit játszott, ahol mindig ő volt a miniszterelnök. Az elhivatottság érzetét nem lehet tőle elvitatni. Kérdés mire érezte megát elhivatottnak? Remélem válaszolni tudok erre a kérdésre.

Dolgomat megkönnyítendő, a sajátos logikai és időbeli egybeesések miatt, az MDF történetét összekapcsolom a "Rózsadom bi paktum "mondájával" és a Máltai paktum történetével.

A Gorbacsov által 1985-ben meghirdetett glasznoszty és a peresztrojka égisze alatt megindult a Szovjetunió módszeres szét rohasztása. Ez az erjedés nemcsak a szovjet tagállamokban, de a kelet-európai kis csatlós országokban is éreztette hatását. Az apró mennyiségi változások épp az 1989-es évben csaptak át minőségi változásba. "Megmozdultak" a közép- és kelet- európai országok is. 1989 júliusában Lengyelországban, szeptemberben Magyarországon, novemberben az NDK-ban, decemberben Csehszlovákiában, Romániában és Bulgáriában következett be radikális politikai fordulat.

E felszín alatti folyamatba pontosan illeszkedő epizód a letagadott, "mendemondának" hazudott Rózsadombi paktum, amelyről azt mondja a "fáma", hogy 
"1989 március 15-én, míg hazánk népe az első szabad emlékezést tartotta, egy budai villában titkos tárgyalás volt, amelyen a következők vettek részt: a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkos szolgálat képviselője, a magyar római katolikus, a református, az izraelita egyház egy-egy megbízottja, és öt magyar politikai vezető:
Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula, Pető Iván, Paskai László és Zoltai Gusztáv.
Ők írták alá részünkről az ország szabad újjáépítésének tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók, de ezért súlyos árat kell fizetnünk. A feltételek a következők voltak:
1. /A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
2. / A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott épületekért és javakért.
3. /Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése Szovjetunió és Magyarország között.
4. /Mindennemű szovjetellenes tevékenység megakadályozása.
5. /A határok kölcsönös megnyitása Szovjetunió és Magyarország között.
6. / A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
7. / A volt kommunisták titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédésen az esetleges megtorlástól.
8. / A volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
9. / Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
10. / Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
11. / Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
12. / A jobboldali, vagy szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
13. / Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
14. / Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigrációs személyekkel, szervezetekkel és csoportokkal
15. / Románok, Jugoszlávok és szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
16. / Az 1956-os eseményeket mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
17. / A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
18. / A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősítheti gazdasági befolyását a magyar életben.
19. / Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
20. / Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.

Megszokott dolog, hogy a zsidók mindent körömszakadtáig tagadnak, ami rájuk nézve kellemetlen lehet. Tagadják a Talmud aljas tételeit és a Cion Bölcseinek Jegyökönyvei c. dokumentum szerzőségét is. E tagadással szemben meggyőző bizonyságot szolgáltatnak pl. a zsidó rabbik "elszólásai", ill. a bekövetkezett események utólagos megfelelése az írott szövegnek.

Bátran kijelenthető, hogy Antall József politikája teljes egészében megfelel a paktumba foglalt elvárásoknak.

A földrengés-szerü változásokra a hitelesítő pecsétet a máltai part közelében horgonyozó szovjet utasszállító hajón, Bush amerikai elnök és Gorbacsov szovjet pártfőtitkár államfő között 1989. december 2-3-án folytatott tanácskozás nyomta rá, amelynek eredményeként "lezárult az európai politikai berendezkedést négy évtizedre meghatározó 'jaltai világrend'. Málta után sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy a Gorbacsov vezette Szovjetunió - magát is mentve - elengedi az addig ezernyi szállal magához kötött kelet-európai 'csatlós' államokat.
Aligha kétséges, hogy Gorbacsov a világtörténelem legnagyobb árulója. Becstelen személyével itt és most nem foglalkozom. Visszatérek saját honi/piti árulóinkra.

Antall, a miniszterelnöki ugródeszkát keresve, előbb a Kisgazdapártot vette célba, amelynek apja is tagja volt. A kisgazdák azonban nem bíztak benne, talán mert a veséjébe láttak, vagy megérezték rajta a kénkőszagot? Ki tudja már. Utólag derült ki igazuk volt. Antall felszalámizta őket, is. Lentebb visszatérek erre.

Kapóra jött neki, hogy Csoóri Sándor meginvitálta a "borzalmas" tagsággal [Szabó Iván kifejezése] büszkélkedő MDF-be. Ez a betérítés az évtized leghülyébb ötletének bizonyult. Erre Csoóri is rájött - későn.

Hogy is volt? Antall
"Csoóri Sándor hívására kapcsolódott be az MDF munkájába. A párt rendezvényein 1988 elejétől vett részt. Az Ellenzéki Kerekasztal 1989. március 22-én jött létre, s az akkor már pártszerűen működő Magyar Demokrata Fórum őt is delegálta a megbeszélésekre. Antall az alkotmánymódosítást előkészítő I/1-es bizottságában dolgozott. Számos indítványa, kompromisszumkészsége, szakmai felkészültsége tette egyre ismertebbé. 1989. október 21-én elsöprő többséggel választották meg a küldöttek a Magyar Demokrata Fórum elnökévé, s ez alapján egyértelművé vált, hogy ő lesz a párt miniszterelnök-jelöltje."
Ami a kompromisszumkészséget, azaz a kétkulacsosságot illeti Antall buzgalmát és képességeit nem lehet elvitatni. Szakmai felkészültségével csupán az MDF delegáltak sorából emelkedett ki. Kiss Gy. Csaba visszaemlékezése szerint "amikor elkezdődtek a kerekasztal tárgyalások, Für Lajos vezette az MDF delegációját, de egy-két hét múltán azzal jött vissza az elnökségbe, hogy ezt ő nem tudja csinálni. Csoóri újfent Antallt javasolta, aki így lehetett a tárgyalásoknak egyik meghatározó szereplője."
Vakok között a félszemű a király. Fentebb említettem, hogy Antall főigazgató volt. Tudományos munkakörben dolgozott. Arra mégsem futotta képességeiből, szorgalmából, hogy egy kandidátusi dolgozat árán tudományos minősítést szerezzen.
"A nyolcvanas évek elején megpróbált - jeles pályatársak támogatásával - teljes addigi munkásságára hivatkozva - külön kandidátusi dolgozat benyújtása nélkül kandidátusi címet szerezni, de ez nem sikerült. [Révész Sándor Antall József távolról 25 old.]

Az 1990-es választások győztese az MDF lett  így május 23-án Antall alakíthatott kormányt. Az Országgyűlés 219 igen, 126 nem és 8 tartózkodással választotta meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé, egyúttal "kormányprogram jának irányelveit" is elfogadta. Lélekben, érzésben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kívánt lenni.

"Kormányprogramjának irányelvei" micsoda faramuci megfogalmazás, de van értelme, előzménye. A !!!444!!! egykorú tudósítása... "Olyan szép szavakkal emlékezett meg Orbán Viktor Antall Józsefről és a rendszerváltás utáni első kormányról a néhai miniszterelnök halálának 25. évfordulója alkalmából, mintha nem ő maga támadta volna a legkeményebben a parlamentben a még meg sem alakult kormányt 1990-ben, a kormányprogram vitáján ilyenképpen. 'Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Ha Önök egy pillantást vetnek a szóban forgó fogalmazvány címoldalára, nyilvánvalóvá válik Önök előtt is, hogy a megbízott miniszterelnök maga is érezte, hogy a beterjesztés nem ütötte meg a kormányprogram mércéjét; ezért választotta az Irányelvek megnevezést. [Tényleg látszik egy iratcsomó Antall kezében...]  Ezzel maga mondta ki: nincs kormányprogram, vagy ha van is, ami előttünk fekszik, az semmiképpen sem az. (…) Az elmondottakból következően azt, ami eddig a mai ülésünkön történt, nem is tekinthetjük a kormányprogram vitájának. Ha pontos jogi megfogalmazásra törekszünk, csak annyit mondhatunk, hogy ami itt folyik, azt valójában alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérletnek kellene tekinteni (derültség taps a bal oldalon), ha a jog ismerné ezt a tényállást!”
Nem sikerült felderítenem, hogy Antall mivel etette meg a Tisztelt Házat, mert a kormányprogram/irányelvnek nyoma sincs az Interneten, mintha Antall sáros lábnyomait gondosan felsikálták volna.

Ide kívánkozik annak említése, hogy Antall kvázi "vallásalapító" is volt, hisz megalkotta az MDF "szentháromságtanát." Tudjuk, hogy Szent Pál hasonló találmánya milyen karriert futott be. [L. például a szent inkvizíció sikertörténetét.]

Antall üdvtanát 1991. április 20–21-én GyőrMénfőcsanakon rendezett összejövetelén zárszóként elmondott
beszédéből kissé bővebben idézem, mert kifejezetten szórakoztató.

A Magyar Demokrata Fórumban három eszmeáramlat jelentkezik: az egyik a népi-nemzeti örökség, a másik a nemzeti liberális örökség és a harmadik a kereszténydemokrata szellemi örökségünk. ... A Magyar Demokrata Fórum egész politikai programjában, beleértve a gazdasági, szociális programját is, ennek a háromnak együttesen, egymással összhangban kell jelentkezni. Ez különböztet meg bennünket más politikai pártoktól.

A nemzeti újjászületésnek a
nép mély rétegeiből kell felemelkednie, onnan kell erednie a józansággal, a nyelvi tisztasággal és a gondolkodással együtt. Ma, a mi programunkban sem jelent mást, mint a népi bölcsességet, a népi józanságot és egy széles értelemben vett magyar gondolkodásnak az örökségét, amelyet a huszadik században újra az irodalmon keresztül, a harmincas évek falukutató szociográfiai irodalmán keresztül emeltek magasba – a teljesség igénye nélkül csak néhány nevet idézünk fel – Németh László, Illyés Gyula, Bibó István és mások. E nevek hallatán világossá válik, hogy ez a népi-nemzeti gondolat sohasem lehet antidemokratikus, sohasem állhat szemben a parlamentáris demokrácia gondolatával, sohasem viselhet el valamiféle diktatúrát.

Bibó Istvánt és Németh Lászlót lehet egy napon és egy lapon emlegetni, de kettejük nézetei közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Írtam erről anno  "Bibó István - Németh László. Mérlegen a befogadás és a kirekesztés." címmel és azt a megoldást választottam, hogy táblázatos formában hasonlítottam össze kettejük nézetrendszerének kibékíthatatlan ellentéteit. Nem idézek részletesen önmagamtól - még csak az kéne - de néhány mondat tán' nem lesz sok. Bibó ötkötetes, 3084 oldal terjedelmű írásában ilyen fejezetcímek vannak. "A magyar társadalom erkölcsi csődjének okai. ... A zsidóság és hatalom problémái és a zsidó hatalom nemlétező (!) volta 1944 után." Ezzel szemben Németh "A gazdaságot fölhúzó zsidóság a kultúrában is ott erős, ahol tőke, vállalkozó kedv, import - hajlam és anyagi érzék kell. Övé a kiadás, a sajtó, ők az új irányok bekiáltói, az irodalom szervezői, s ők csinálják meg - hajlamból és sérelemből - a magyarországi szocializ must." A lényegen mitsem változtat, hogy Németh László nem érhette meg Antall felemelkedését és azt, hogy ugyanazok a zsidók most a magyarországi kapitalizmust építik ugyanúgy.

Amikor nemzeti
liberalizmusról beszélünk, akkor mi arról a jogállamiságról beszélünk, arról a piacgazdasági szemléletről, amelyik a politikában demokratikus parlamentáris intézményrendszert jelent, a gazdasági életben pedig piacgazdaságot. Amikor erről szólunk, akkor arról a nagy örökségről beszélünk, ami a múlt században az addigi abszolutisztikus kormányzással szemben a magyar modernizációnak, a magyar megújhodásnak volt tulajdonképpen a szellemi politikai műhelye. Ez a nemzeti liberalizmus fogalma nem jelent mást, mint hogy a nemzeti függetlenséget összekapcsolta a jogállamiság és a piacgazdaság követelésével. S megvan rá a történelmi okunk – sok évszázados idegen elnyomás, politikai befolyás –, hogy megkülönböztessük a mi liberalizmusunkat más liberalizmusoktól. A mi liberális eszménk nem jelent mást, mint hogy ez a jogállamiság – ami a parlamentáris demokráciában és a szabad piacgazdaságban jut kifejezésre – nálunk össze van kötve egy erős nemzeti függetlenségi elkötelezettséggel. Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Wesselényi és sorolhatnám azokat a nagy szellemeket, akik a magyar politikai gondolkodás nak nagy úttörői voltak és létrehozták ezt az egész magyar politikai kultúrát.
Kossuthot és Deákot sem szabadna így összehablatyolni, már csak a közismert "Cassandra levél" miatt sem, amelyet Kossuth írt Deáknak, ilyen módon pirongatva a haza bölcsét. "Nem vélek hibázni, midőn állítom, hogy a roppant erkölcsi hatalomnak, mely kezeidben van, kulcsa abban fekszik, hogy a romlatlan nép ösztönszerűsége Téged, a nemzeti jogok békés úton visszaszerzésének terén vezérét, még mindig az 1861-i jogalapon vél állani. Pedig már régen nem állasz ott. A jogvisszaszerzés álláspontjáról a jogfeladás sikamlós terére jutottál... Mi marad még feladni való mindazon jogokból, amelyek az alkotmányos állami élet lényegét és biztosítékait képezik...? A kiegyezés tető alá hozása tényleg ügyes volt. Akkor épült fel a zsidókapitalizmus Magyarországon, amit Trianon követett...

A
kereszténydemokráciában a demokrácia ugyanazt jelenti, mint a népi-nemzeti és a nemzeti liberális eszmékben, de különös jelentőséget ad az, hogy ez a kétezer éves kereszténység alapvető etikai értékeit, alapvető szellemiségét és azt az egyetemességet jelenti, ami összeköti Európa népeit a késő ókortól, középkortól kezdve, és ez a bizonyos egyetemes ség, ami a kereszténységben jelentkezik és megszületett Európában a középkorban, ez kiegyenlíti az elfogultságokat. Ez kiegyenlíti azt, hogy nemzeti alapon a nemzeti gondolatnak az elferdítése útján valamiféle sovinizmus, valamiféle más népeket megalázó, vagy kizáró gondolatvilág érvényesüljön. Ebben a keresztény gondolatban összehozza mindazo kat, akik a keresztény értékrendet vallják, és a keresztény értékrendbe az is beletartozik, hogy türelemmel tekint azokra, akik még kívül vannak ezen. Amikor mi a kereszténydemokrácia gondolatáról beszélünk, akkor éppen ezt értjük alatta – hogy vállaljuk az európaiságot, azt a közös európai politikai, erkölcsi értékrendet, ami ezzel együtt jár.
Így belebarmolni a jövőbe igazi antalli "zsenialitás". Mostani bajaink éppen abból adódnak, hogy már rég nincs közös európai politikai, erkölcsi értékrend, és ami ezzel együtt jár: az európai fehér faj megsemmisítésére irányuló cionista terv kibontakozása. Ezt a helyzetet megpróbáltam képileg ábrázolni, de valami olyan jött ki belőle, ami 18 éven felülieknek se nagyon való. Ha netán valaki meg akarná tekinteni innen elérheti.  

A továbbiakban arra térek ki, hogy alakította ki Antall hatalmi hálózatát, különös tekintettel Göncz Árpád alias Árpi bácsi, alias Patkány, alias Takony futtatására. Teljességgel elképzelhetetlen, hogy Göncz börtönmultjáról Antallnak ne lett volna tudomása. És mégis... ennek ellenére, vagy épp ezért?

Gönczöt nem izgatta különösebben ügynökmultja, mert biztosra vette, hogy azt nem engedik feltárni. Épületes história kerekedik ki Lovas Istvánnak a Demokrata 2002. december 20-i számában közzétett, Göncz Árpádnak írott leveléből
"Kedves Árpád! Kéri Edit nyílt levélben kérte Mádl Ferenc mostani köztársasági elnököt és téged, hogy kérjétek saját átvilágításotokat, mivel a Mécs-bizottság ezt nem tűzte ki céljául. Kéri Editnek küldött válaszodban azt írod: Szeretném közölni Önnel, hogy az ún. ’szűrésemet’ az 1966. évi LXVII törvénnyel módosított 1994. évi XXIII. törvény alapján az ún. átvilágító bizottság elvégezte, és 1997. július hó 7. napján 008012/1997/8. sz. határozatban értesített, hogy a törvényben megjelölt nyilvántartásokban a nevem nem szerepel.”
Árpád! Miért csinálsz te ilyeneket? 1966-ban nem módosítottak egy 1994-es törvényt! Hogyan módosíthattak volna valamit akkor, amikor a módosítandót még meg sem alkották? Tán csak nem voltál műfordítóként is ennyire figyelmetlen és pontatlan? Leveled így zárod: Egyébként, ha még tizenkétszer ’átvilágítanak’, a suttogások és feltételezések akkor is folytatódnak, mert a tényekhez semmi közük. Nos, én ebben a mondatban a 'mert'-et nem értem, de hagyjuk. Inkább beszéljünk a lényegről. Ez pedig az, hogy nem kellene mást csinálnod, mint két dolgot.Végezetül egy jópofa történet. Képzeld, amikor az Új Magyarország címoldalán megjelentette átvilágításoddal kapcsolatos kételyeimet a keddi számban, a szerdai szám már nem jelenhetett meg. ... Némelyeknek szórakoztató, ha foglalkozunk igaz történeteddel. Másoknak meg demokráciaérzetében okoz deficitet múltod részleges feltárásával szemben tanúsí tott makacs ellenállásod.Árpád! Légy demokrata, férfi  és üvegtestű!"


Göncz Árpád futtatása az Antall/Tölgyesi paktum része volt. Erre lentebb térek rá. Ennek a húzásnak kötetnyi irodalma van. Marha mázlim, hogy meg tudom szólaltatni a téma minden lében kanál szarkeverőjét Kónya Imrét. Magyar nemzet 2015. MÁJUS 6-i számában a
 „A paktum belülről" c. interjúban a következők olvashatók. "Imre hogyan tudod megoldani a kétharmados problémát? – teszem fel a kérdést. Éppen erről szól a megállapodás, válaszolja, s elégedetten néz rám. Feladnák a kétharmados pozícióikat? – kérdezem csodálkozva. Ha nem is teljesen, de olyan mértékben igen, hogy lehessen kormányozni, feleli. S mit kapnak cserébe? – faggatom tovább. Azt, hogy Göncz Árpád lesz a köztársasági elnök. Göncz Árpád?! – kérdezek vissza. Ellenzéki lesz a legfőbb közjogi méltóság? Antall kifejti, hogy Göncz jelenleg ugyan az SZDSZ Országos Tanácsának a tagja, de a kisgazdákhoz is volt köze: Kovács Béla titkára volt, ’56-ban pedig lecsukták, ráadásul neki régi jó embere. Antall közben elmondja, hogy eredetileg az SZDSZ-nek nem is tetszett az ötlet, de ő világossá tette, hogy az ajánlat Göncz személyére vonatkozik, és nem a pozíció átadásáról szól. Tölgyessy először azt mondta, hogy ez nem is igazi ajánlat, mert Göncz Árpád sokkal inkább hozzánk tartozik, mint hozzájuk. Aztán jobb híján mégis elfogadták." 

Következzék a paktum. Az első logikus, de senki áltzal sem firtatott kérdés: kinek jutott eszébe ez a disznóság és ki kezdeményezte ? Természetesen Antall. "A választásokat követő új helyzetben már nem a végrehajtó hatalom gyengítése, hanem a kormányképesség megteremtése lett a győztesek érdeke. Antall József még saját pártja legtöbb politikusát sem bevonva, tárgyalásokat kezdett (!) az SZDSZ néhány vezetőjével az alaptörvény módosításáról. Az április 29-én kötött és a köztudatba paktumként bekerült megállapodás ... megteremtette a stabil kormányzás feltételeit."
Egy frászt teremtette meg. Antall egy olyan ellenzéket hozott létre, amely tevékenyen hozzásegítette ahhoz, hogy az MDF célkítűzéseinek megvalósítását elodázhassa, elszabotálhassa és képmutató módon a gaz ellenzékre mutogathasson.

Árpi bácsi se úgy viselkedett az államfői méltóságban, ahogy Antall szerette, elvárta volna. "A kétharmados törvények körének szűkítése miatt az MDF-SZDSZ-paktumot megkötő Antall többek szerint szabályos ultimátummal nyomta le párttársai torkán Göncz jelölését." Ennek ellenére "Antall és Göncz kapcsolatának kezdeti feszültségei, majd elmérgesedése a köztársasági elnök hatásköréről való felfogásbeli különbségek mellett személyes eredetűek voltak. Mindkettejüket ismerő politikusok szerint Antall ugyan sose éreztette Gönczcel, hogy neki köszönheti posztját, ám az államfő folyamatosan bizonyítani akarta: ő nemcsak paktumtétel, hanem politikai tényező, akit a nép szeret. Göncz úgy érezte, Antall nem fogadja el igazán, Antall meg arról panaszkodott, Göncz nem elég lojális vele, mondta a Narancsnak egy akkori ellenzéki politikus. A miniszterelnök és az államfő közül a sajtó nagyobbik része egyértelműen az utóbbit támogatta: Göncz közülünk való, nép közeli volt. "Rendes ember, a mai napig leviszi a szemetet, alapozta meg ezt a képet megválasztása után a média Göncz egyik szomszédját idézve. Különös lény. Nem olyan, mint mi vagyunk, inkább amilyenek, lenni szeretnénk, áradozott a Népszabadság. Antallt ezzel szemben a kezdetektől fogva tekintélyelvűnek, dölyfösnek, hatalommániásnak jellemezték. Tény, hogy Antallnak sehogy se ízlett a maga főztje.

Kapcsolatuk egy olyan epizóddal ért véget, amelynek sokaknál a könnyzacskókra hat. Megvallom, nálam a nyálmirigyeket ingerli. "Halála előtt egy nappal könnyezve vette át Göncz Árpádtól a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. Számára ez is, ekkor is fontos volt..." [Révész Sándor Antall József távolról 214 old.]

És micsoda megfogalmazás az, hogy "saját pártja legtöbb politikusát sem bevonva" (?). A paktum nemhogy az MDF tagság, de az egész vezetőség háta mögött titokban köttetett.

A következő
Webcímen található maga a paktum szövege és a II. III. IV. számú mellékletek. A szöveben említett I. sz. melléklet nincs csatolva. Ennek külön története van, amellyel írásom második részében foglalkozom majd. [Rendkívül unalmas lesz, de nem mellőzhetem, mert a szántszándékkal előidézett jogi káosz az MDF/SZDSZ összeesküvés egyik legfontosabb eleme.]

A paktum és a mellékletek együtt terjedelmes iratanyag. Egészében nem idézhető. Néhány jellegzetes elemét idézem csupán, amely az ördögi terv megértéséhez szükséges. A 386 mandátum a következőképp oszlott meg. MDF165, SZDSZ 94, FKGP 44, MSZP 33, FIDESZ 22, KDNP 21, Függetlenek 7 mandátum. Az MDF - FGKP - KDNP koalíciós megállapodást kötöttek, így a koalíciónak együtt 230 mandátum jutott. A kétharmad 257 lett volna, így 27 mandátum hiányzott.

Ennyire Antallnak nem is volt szüksége. Annyira nem, hogy az SZDSZ cimboraságra támaszkodva felszalámizta a koalíciós partnereket, majd megcsonkította az MDF-et is kizárva, vagy kilépésre késztetve a "szélsőségeseket".

Ezek után a paktum kivonat.

Az MDF és az SZDSZ 1990. április 29-i pártközi megállapodása.
A Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége egyetértenek abban, hogy mind a kormányzati, mind az ellenzéki pártok különleges felelősséget viselnek a nemzet előtt, hogy a születő demokratikus intézmények megszilárduljanak és az ország kormányozható legyen. Ezért szükségesnek tartják, hogy a demokratikus intézmények stabilitását és az ország kormányozhatóságát érintő közjogi kérdésekben egyetértésre jussanak.
Ennek érdekében az alábbiakban állapodnak meg:
A felek azon lesznek, hogy az Országgyűlés a lehető legrövidebb időn belül – az alakuló üléstől számított 30 nap alatt – fogadja el azt a részletes alkotmánymódosítást, amelynek szövegszerű tervezetét a megállapodás I. számú melléklete tartalmazza.
Az I. sz. mellékletet nem sikerült megtalálnom. Ez nyilván nem véletlen, mivel ennek alapján lenne rekontsruálható az "alkotmányos puccs", amely az antalli árulás lényege.
Az alkotmánymódosítás a következő területeket érintse: ... e) Az Országgyűlés eltért a háromoldalú megállapodásoktól az alkotmányerejű törvények ügyében is, így ma Magyarországon a törvények elfogadásához főszabályként kétharmados többség kell, s csak kivételesek az egyszerű szótöbbséggel meghozható törvények. Miután ez a közjogi helyzet a kormányzat működését gyakorlatilag lehetetlenné teszi, a felek egyetértenek abban, hogy ki kell iktatni az alkotmányból az alkotmányerejű törvény fogalmát, és helyette taxatíve fel kell sorolni azokat az alapintézményeket és alapjogokat, amelyeknek törvényi szabályozásához minősített többség (2/3-ad) szükséges, és amelyeknek felsorolását a II. számú melléklet tartalmazza.
A felek megállapodnak abban, hogy e körben a minősített többséget a leadott szavazatok kétharmad részében kell meghatározni, hogy így a legfontosabb jogok és intézmények szabályozása minél szélesebb közmegegyezésen alapuljon. A felek kötelezik magukat, hogy az ellenzék részére 'e kivételes közjogi megálla podással teremtett többletjogokat' nem fogják visszaélésszerűen gyakorolni és a kormányzati munka akadályozására felhasználni.
Budapest, 1990. április 29.
dr. Antall József, az MDF elnöke és képviselőcsoportjának vezetője, dr. Balsai István, dr. Kónya Imre, dr. Kutrucz Katalin, dr. Salamon László, az MDF képviselőcsoportja szervezőbizottságának tagjai Kis János, az SZDSZ elnöke,dr. Tölgyessy Péter; az SZDSZ képviselőcsoportjának elnöke, dr. Pető Iván, az SZDSZ képviselőcsoportjának alelnöke.

A paktum tehát jogi/közjogi megállapodás, amit a "hatok bandája", Antall és öt bűntársa ütöttek nyélbe. Ismeretes, hogy amikor a disznóság kiderült óriási felhördülést váltott ki az MDF tagság és a vezetőség soraiban. Az is köztudott, hogy még Antallnak állt feljebb és lemondással fenyegetőzött arra az esetre, ha az MDF döntéshozó szervei nem hagynák jóvá a paktu mot. Ekkor a vezetőség és a "szörnyű tagság" elkövette azt a jóvátehetetlen hibát, hogy meghunyászkodott, lenyelte a békát, ahelyett hogy két lábbal rúgták volna seggbe a puccsistákat, élükön Antallal. Ez a megbocsáthatatlan gyávaság évtizedekre kijelölte a magyar tévutat, sőt szabaddá tette Antall szennyes kezeit a "hosszú kések nappalainak" beindítá sához.

Ide illeszkedik egy epizód, amely Antall szellemiségét híven tükrözi. Kiss Gy. Csaba "alapító atya" visszaemlékezéséből idézek. "Csoóri Sándor tett még egy kísérletet a számonkérésre május 7-én az óbudai Selyemgombolyítóban. ... A veszett fejsze nyelét kereste a mintegy 70-80 fős baráti (?) összejövetel keretében. Bevezetőjében arról beszélt, hogy a paktum mal sérült meg igazán a magyar demokrácia. Megérkezésekor Antallt csak gyér taps fogadta, ő azzal kezdte, hogy csakis Csoóri Sándorra való tekintettel fogadta el a meghívást. Amikor azután Timkó Iván tett föl bírálatot is tartalmazó kérdéseket Antallnak, a dezignált miniszterelnök rövid idő után fölállt azzal, hogy ezt nincs kedve tovább hallgatni, erre nincs ideje, és Kónya Imrét kérte meg, hogy maradjon, és magyarázza meg, miért volt szükség erre a megállapodásra."
Azt az embert köpte szemen ilyen módon, aki a miniszterelnöki székbe segítette.

Amit ezek után Dörgicsei és kisjenei Ifjabb Antall József Tihamér ur művelt saját népével az leginkább a Purim vérengzése ihez hasonlítható. Antall azt tette, amit minden elnyomó hatalom tesz, módszeresen kiírtotta az MDF tudathordozó rétegét. Ezzel az MDF addig is alacsony általános intelligenciaszintjét egy nagyságrenddel csökkentette.

Erről ismét csak egy epizód. "1992 május 25-én Kónya Imre frakcióvezető egyeztetett (?) javaslata szerint kizárják a frakcióból Csurka Istvánt, Zacsek Gyulát, Király B. Izabellát és Balás Istvánt." [Révész Sándor Antall József távolról 203 old.]
A kizártak közül Dr. Balás István ügyvéd nem volt szélsőséges. Nagyobb bűne volt. Ő hozta létre a "Monopoly csoportot" a közéleti visszaélések felderítésére. Munkájuk eredményesnek ígérkezett...

Az ezután következő erkölcsi és politikai lejtmenet undorító állomásait nem akarom felsorolni, csak a végállomást muta tom be. "2010.04.11- Lemondott az MDF elnöki posztjáról Dávid Ibolya, miután a párt csak 2,65 százalékot ért el a választás első fordulójában, így jócskán elmaradt a parlamenti küszöbtől. Dávid a párt elleni hisztérikus támadás sorozatról, a szóvivő az MDF ellen alakult nagykoa lícióról beszélt..."

Az "antalli örökség" örökösei, ez a szánalmas gyülevész: Dávid, Bokros, Debreceni, Pusztai, Medgyaszai, stb. savanyú pofáin a lebukó nap visszfénye tükröződik. Soraikban a sok pártot megjárt csomagos pénzügyminiszter Bokros Lóvé Lajos.

Mindezekből az következik, hogy Antall bukott politikus? A válasz nézőpont kérdése. Ha az orbáni utókor nézőpontjából értékeljük Antall sikeres politikus, hisz megtette azt, amit cionista megbízói elvártak tőle: szétverte saját pártját.

Hogy jön ide a cionizmus? Megmondom.

Antall agresszív pimaszsága nem Magyarországon tetőzött, hanem az ENSZ közgyülésén. Aligha tudja bárki is, hogy hősünk felszólalt az ENSZ Közgyűlés 46. ülésszakán, 1991. október 1-jén. Beszédében hétszer szólította meg a közgyülés elnökét, mintha az hülye, süket, vagy álmos lett volna. A mindíg büdös öndícsérettel kezdte.
"Úgy vélem, e fórum nyilvánossága előtt nem kevés büszkeséggel jelenthetem ki, hogy 1956 októberének célkitűzései teljesültek: Magyarországon a nép szabad választásokon kifejezett akaratával összhangban végbement a rendszer változás; hazám valóban szabad, független és demokratikus ország, ahol a bekövetkezett mélyreható változások visszafordíthatatlanok Kormányom kezdeményező szerepet játszott (?) abban, hogy az egykori kommunista országok felszámolták a rájuk kényszerített és népeiktől teljesen idegen katonaipolitikai tömböt, a Varsói Szerződést."

Ez még csak hagyján, de nem ezért ment oda. Mondókájának klúja, felszólító (!) módban, ez volt. "A népek önrendelke zésének elvét nem lehet szelektíven alkalmazni. A közelkeleti béke megteremtése is többek között ennek az elvnek a figyelembevételével lehetséges. Sürgető feladat tehát, hogy az ENSZ közgyűlése mielőbb helyezze hatályon kívül a cionizmussal kapcsolatos 1975. évi határozatát. A cionizmus a zsidó nép önrendelkezésének és államalapításának filozófiája, (!) így ez az ENSZ-határozat a zsidó nép alapvető jogait kérdőjelezi meg.

És mit tesz isten? Az ENSZ - a világ szégyenére - tényleg visszavonta Izraelt megbélyegző határozatát. Ha ezt Antall megérhette volna, nyilván magának tulajdonítja a sikert.

2019.12.02

II.

Az "alkotmányos" puccs.

Az első részben írtam: "az alkotmányos puccs az antalli árulás lényege." Most következik az indokolás.

Az árulásban Antall legveszélyesebb
cinkosa a paragrafussal gyilkoló Sólyom László volt, aki "részt vett az 1987-es lakiteleki találkozón, Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik alapító tagja, majd az elnökség tagja lett."

Antall oldalán "harcolva" az Ellenzéki Kerekasztal és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásainak állandó résztvevője és szakértője volt. Ebben az időszakban agyalta ki az alkotmányreformmal kapcsolatos ötleteit köztük egy alkotmánybíróság felállítását. Bejött a dolog. "A Nemzeti Kerekasztal tárgyalása in létrehozott Alkotmánybíróság (AB) első öt tagja közé választották ... Majd Az AB. elnöke lett. Alkotmánybírói időszakában került sor a rendszerváltás számos törvényének alkotmányossági kontrolljára, amelyek meghatározták Magyarország jogrendszerét. Elnöksége alatt ítélték többek között alkotmányellenesnek a halálbüntetést, szilárdítot ták meg a jogbiztonság elvét és erősítették meg az alkotmányos alapjogokat; ugyanakkor alkotmányellenesnek minősítették a Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényjavaslatot."
Az igazságtétel elkaszálásában "értékes" segítséget kapott az Antall hálózat egyik prominens szereplőjétől Dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyésztől. Györgyi ugyan olyan ígéret ellenében lehetett legfőbb ügyész, hogy támogatja az igazságtételt, ill. az ügyészség betagozását az Igazságügyi Minisztériumba; úri becsületszava által egyáltalán nem érezte kötve magát. Kézzel lábbal harcolt mindkét változás ellen. 

Aztán még magasabbra ugrott az MDF és a FIDESZ jóvoltából, amelyek 2005-ben köztársasági elnöknek jelölték. Ez nem ment simán. "A szavazások során 2005. június 6-án és 7-én az első fordulóban Sólyom mindössze tizenhárom szavazatot kapott. ... A döntő harmadik fordulóban 185:182 (!) szavazataránnyal nyert, ahol elegendő volt az egyszerű többség is az első két fordulóban megkívánt kétharmados többséggel szemben."
A mániákusan "kétharmados" Sólyomnak ez alkalommal nem volt aggályos, hogy három szavazat révén ülhetett a köztársasági elnöki székbe.

Aztán "munkához"  látott... "Az 1990 óta megválasztott négy köztársasági elnök közül az egyik (?) legaktívabb volt. Öt éves mandátuma alatt háromszor annyi (!) törvényt küldött vissza a parlamentnek, mint Göncz Árpád és Mádl Ferenc együttvéve." Sólyom nem csupán az egyik legaktívabb volt a díszes trióban, hanem valóságos Buzgó Mócsing, aki több fejhosszal előzte a másik kettőt, pedig azok se voltak piskóták, különösen Göncz.

Hogy is szól a paktum fentebb idézett e) pontja?
"Felek kötelezik magukat, hogy az ellenzék részére 'e kivételes közjogi megállapodással teremtett többletjogokat' nem fogják visszaélésszerűen gyakorolni és a kormányzati munka akadá lyozására felhasználni.

A paktumot létrehozói is úgy minősítették, hogy az a kormánypárti többség rovására a) kivételes, b) közjogi megállapodás sal teremtett, c) többletjogokat biztosító megoldás az ellenzék, a kisebbség javára anélkül, hogy az adományozó bárminő garanciát kapott volna arra, hogy a kedvezményezett nem fog visszaélni az ölébe hullajtott többletjogokkal.

Visszaélt! Ezt Antall árulása folytán tehette. Az árulás azonban nem merült ki annyiban, hogy Antall és bandája könnyelműen aláírtak holmi papírt. Az aláírást egy mesterségesen előidézett jogszabályozási zűrzavar követte, amely a visszaélések intézményes lehetőségét teremtette meg az SZDSZ számára.

Itt kerülök szembe egy nehéz feladattal: röviden és áttekinthetően ábrázolni a kazalnyi zűrzavart. Sajnos ehhez tisztázni kell néhány jogi alapfogalmat. Mindenekelőtt a törvényen kívül [ex lex] állapot fogalmát. Ilyen állapotot egy idegen megszál ló hatalom, de a köztársasági elnök is előidézhet, igen egyszerűen. "A magyar törvényalkotási folyamatban a köztársasági elnöknek küldik meg a parlamentben elfogadott törvényjavaslatot. A köztársasági elnök egy alkalommal visszaküldheti megfontolásra ezt a javaslatot. Ha nem teszi ezt meg, akkor alá kell írnia és ki kell hirdetnie a törvényt. Azonban egy harmadik lehetőség választása esetén, pl.: nem nyúl hozzá a törvényhez, ex lex állapot következik be. A törvény előírja ugyanis az államfő kötelességeit, azoknak megszegése esetén viszont nem tartalmaz szankciókat. Az adott törvény így nem léphet hatályba, hiába a parlamenti támogatottság. Az államfőnek a kötelességszegése pedig automatikusan, jog szerint nem jár semmiféle tényleges szankcióval [pl.: bírósági eljárás, leváltás, stb.]. Az ex lex gyakorlati haszna A fenti példából levezethető, hogy az ex lex állapot egy tudatosan beépített jog formula. Hiszen szankciót írni ehhez bármikor lehet, mégis tudatosan kerülik ezt. Az ex lex állapot itt ugyanis – kis túlzással – vészfékként üzemel, a demokratikus, jogállami rendszer utolsó 'mentsvára'. Az államfő a demokrácia védelme érdekében alkalmazhatja ezt, ha szükségesnek ítéli.
A magyar jogrendszer tehát lehetővé teszi, hogy egy köztársasági elnök úgy packázzon még az országgyűléssel is, ahogy kedve tartja. Ez a lehetőség abból a téves képzetből ered, hogy a köztársasági elnök a közjó legfőbb őre, a közbizalom egyetlen birtokosa. De mi a helyzet, ha ez a "szent ember" egy közönséges ügynök, egy népfaj vagy a népfaj érdekeit képviselő párt ügynöke? Hagyjuk a választ későbbre.

A másik fogalom a jogrendszerben hanyagság folytán keletkezett, vagy mesterségesen előidézett "fehér folt", a joghézag, amelynek lényege a következő, Dr. Paczolai Péter volt alkotmánybíró agymenése szerint. A magyar jogtudomány álláspontja szerint joghézag azért keletkezik, mert a jogrendszer nem tökéletesen egységes. Joghézagról tág értelemben akkor beszélhetünk, ha nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy az eldöntendő esetre melyik szabály vonatkozik. Ilyenkor a jog nem szabályoz egy esetet, noha szabályoznia kellett volna (eredeti joghézag), vagy szabályoznia kellene (származékos joghézag). Joghézag a jogalkotó hibája, figyelmetlensége, lassúsága miatt áll elő. Fajtáit a magyar jogtudomány így határozza meg. Inszuffiencia: a jog nem szabályoz, amikor kellene, - inkonzisz tencia: a jog ellentmondásos szabályokat tartalmaz, - indeterminencia: a jogi szabályozás homályos, - axiológiai joghézag: a jog az erkölcsi paranccsal ellentétesen szabályoz.
Paczolai úr úgy vélekedik, hogy ez nem társadalmi, vagy politikai probléma, így könnyen elhárítható bírósági, alkotmány bírósági megoldásokkal, amelyek a következők. A joghézagok feloldásának eszközei: - az analógia: az eset eldöntése egy olyan hasonló eset alapján, amelyre létezik szabály; - kiterjesztő értelmezés: szomszédos esetre vonatkozó szabály olyan értelmezése, hogy az kiterjedjen a mi esetünkre is; - mérlegelési jogkör a tényállás megállapítása során.
A hírhedt mérlegelési jogkör nyujt lehetőséget mindenfajta bírói gaztett elkövetésére. A mérlegelés ellen nincs nincs jogorvoslati lehetőség. A mérlegelt tényállás a fellebbezési és felülvizsgálati eljárásban is érinthetetlen. Tulajdonképp egyfokúítélkezés van.

A további kérdés az, hogy az Antall paktum következtében a felsorolt joghátrányok bekövetkeztek e? A válasz: bőven!

Már csak azt kellett megkeresni, hol van a kutya
elásva. Megvan! Egy jogszabályban van elásva!

1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról *)

[ *) Hatályon kívül helyezte Magyarország alaptörvényének átmeneti rendelkezései 31. cikk. (3) c.) Hatálytalan 2012.I.1-től.]

A Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény - amelynek módosított és egységes szövegét az 1972. évi I. törvény állapította meg - (a továbbiakban: Alkotmány) a következk szerint módosul:
8. § (2) Alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat kizárólag alkotmányerej törvény állapíthat meg.
4. § (3) E jogkörében az Országgylés  
    a) megalkotja a Magyar Köztársaság Alkotmányát;  
    b) alkotmányerejü törvényeket és törvényeket alkot;
    c) meghatározza az ország társadalmi-gazdasági tervét;  
    d) megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását;  
    e) dönt a Kormány programjáról;
    f) megköti a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelked fontosságú nemzetközi szerzdéseket;
    
g) dönt a hadiállapot kinyilvánításáról és a békekötés kérdésérl
    
h) hadiállapot vagy idegen hatalom fegyveres támadásának közvetlen veszélye (háborús veszély) esetén kihirdeti a         rendkívüli állapotot, és Honvédelmi Tanácsot hoz létre;
   
 i) az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények,       továbbá az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságát tömeges méretekben veszélyeztet, fegyveresen vagy       felfegyverkezve elkövetett súlyos erszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (a       továbbiakban együtt: szükséghelyzet) szükségállapotot hirdet ki;
   
j) dönt a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról;
   k) megválasztja a köztársasági elnököt, a Minisztertanácsot, az Alkotmánybíróság tagjait, az állampolgári jogok       országgylési     biztosait, az Állami Számvevszék elnökét, elnökhelyetteseit, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, a       Legfelsbb Bíróság elnökét és a legfőbb ügyészt;
   l)  a Minisztertanács javaslatára feloszlatja azt a tanácsot, amelynek mködése az Alkotmánnyal ellentétes;  m)      közkegyelmet gyakorol.”
  (4) A (3) bekezdés
g), h), i) és j) pontjában meghatározott döntéshez az országgylési képviselők kétharmadának a szavazata        szükséges.”
 
A szöveg magyarázata a következő.

Az 1989 évi XXXI. törvény hatályos (!) alkotmánytörvény volt 2012.I.1-napjáig (!) mire Orbán zseniális törvényszabászainak eszükbe jutott, hogy hatályon kívül kell helyezni.

Ez a komcsi Alkotmány több lépcsőben lett hatályba léptetve. A lényeg az, hogy hatálybalépése után és folytán érvénytelen minden utóbb hozott jogszabály, amelynek tartalma ellentétes vele, nem beszélve holmi paktumokról.

Az Alkotmány szük körre korlátozza a kétharmados döntéseket. A jogalkotó szándéka egyszerű szótöbbséget biztosított a demokratikus választáson győztesként befutó pártnak, vagy pártkoalíciónak. Az MDF koaliciós partnereivel együtt [lásd fentebb] abszolut döntésképes/kormányképes erő volt, azaz lett volna ha Antallnak nem tetszett volna paktumot kötni.

Ez nem felelt meg az Antall bandának, mert ők a nyiltan zsidópártnak nevezett SZDSZ-el akartak mutyizni. Ehhez az MDF "szörnyű tagságát" - mint a szart - át kellett verni a palánkon. Ez volt a paktum, amit azóta is magyarázgatnak, különösen Kónya Imre és mopszli-képü kis biboldó Tölgyessy Péter.

Ha az ember az Interneten kutakodik töménytelen mennyiségű paktum-méltató, Tölgyessy nyilatkozatra lel. Ezek azonban - furcsa módon - többnyire csak videó interjúk keretében hangzottak el, megnehezítve a kutató dolgát, azzal is, hogy Tölgyessy helyett minduntalan a minden szarban kanál Kónyába botlik. Az egyik Tölgyessy szájába adott kijelentés így hangzik. "Ugyanakkor az is tény, hogy a politikai küzdelmek, egyéni ambíciók dacára az 1988 és ’90 közötti időszakban a politikai osztály - alapvetően új szereplőkkel – kiválóan vizsgázott felelősségtudatból, kompro misszum készségből és mértéktartásból. Antall József esetében azonban ez a politikai magatartás nem az aktuális helyzetből következett, hanem egész személyiségéből fakadt. Ezért – sokakkal ellentétben – ő akkor is hű maradt ezekhez az eszményekhez, amikor 1990-ben, a szabad választások után a politikai helyzet alapvetően megváltozott. Tölgyessy Péter találó megfogalmazása szerint Antall belülről vezérelt ember volt a kívülről vezérelt emberek korában”.
Ezzel szemben ordítóan nyilvánvaló, hogy Antall felülvezérelt ember volt. A jobb oldali képen "a helyzet" látható: a pocakosodó, vakarózó, felgyürt ingujjban lafatyoló Tölgyessy és az őt ájtatosan hallgató "emdéefes" Sólyom László kettőse.

Fentebb idéztem a paktumból: "Felek kötelezik magukat, hogy az ellenzék részére 'e kivételes közjogi megállapodással teremtett többletjogokat' nem fogják visszaélésszerűen gyakorolni és a kormányzati munka akadályozására felhasználni."

Aztán jött a taxisblokád a benzinár 65 százalékos emelése, ill. annak szerencsétlen tálalása miatt.

A kormány nem jókedvéből szánta magát erre az intézkedésre.
"
A világgazdasági változások, az öbölháború miatt 1990-ben az olaj világpiaci ára megduplázódott."

A taxisok ebben az időben nagy "politikai" erőt képviseltek "1990-ben Budapesten több taxis volt, mint New Yorkban: közel húszezren dolgoztak engedéllyel és legalább ötezren feketén."
Kiderült, hogy a rendőrségre a kormány nem számíthat.
"Barna Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya kijelentette: amennyiben parancsot kap a tömegek elleni erőszakos fellépésre, lemond tisztségéről."
A Szadesz felismerte a kiváló alkalmat az erőszakos kormánybuktatásra, paktum ide - paktum oda.
"Az elégedetlenségi mozgalomba bekapcsolódtak a pártok is: az ellenzékben lévő SZDSZ politikusai a barikádokon szónokoltak."

Kapóra jött az áremelés szerencsétlen kormányzati kommunikácója is.
"Az október 25-én hivatalosan bejelentett áremelést ellentmondásos híresztelések előzték meg. Október 19-én a Népszavában 'Árulás: jön az 56-62 forintos benzin' címmel jelent meg az első híradás az esetleges várható áremelésről, az október 24-i Magyar Hírlap szerint október 29-étől drágul a benzin.Ugyanakkor az MTI közleménye arról tudósított, hogy a kormány október 25-i ülésének napirendjén nem szerepel a benzináremelés. Ennek ellenére október 25-én délután parlamenti sajtótájékoztatón bejelentették az üzemanyagár 65 százalékos emelését.
Orbány Viktorka, akit Antall később a keblére ölelt, így méltatta a történteket. „Először is le kell szögeznünk, hogy a Kormány hazudott. A benzinár emelését megelőző napon még tagadták másnapra tervezett intézkedésüket. Másodszor akkor hazudott, amikor az árak ilyen mértékű emelését a világpiaci árak változásával indokolta, holott világos számunkra, hogy ez csak kisebb részben volt oka lépéseiknek, valójában az államháztartáson keletkezett réseket akarták betoldozni. Kezdő bandita létére már tudott gátlástalanul hazudni. Az áremelés mértéke ugyanis nem érte el a világpiaci árrobbanás mértékét, lásd fent.

Antall titokban (...) beteg volt ekkor. Hivatalos helyettese az alkoholista, biciklis, nadrágcsiptetős ügyvéd a kretén Horváth Balázs volt. Dehát nemcsak ő toporgott a parancsnoki hídon akkoriban, hanem a főokos Kónya Imre, alias Rumcájsz is.

Ők mint "kormány" hagyták, hogy a taxisok megbénítsák az egész ország működését a Szadesz terroristák vezénylete alatt.

A blokád hősei kifejezetten szadisztikus módon léptek fel elsősorban a budapestiekkel szemben

A tragédia tragikomikus epizódja a fő paktumos Antall "pizsamás beszéde" volt.
Antall József a taxisblokád után [post festam] 1990. október 28-án, betegágya mellett interjút adott a Magyar Televíziónak, amelyben értékelte az eseményeket. Hiszem, hogy a magyar nép bizalmát meg fogjuk érdemelni - mondta többek között a miniszterelnök.  Szolgálok, amíg szolgálatom hasznos. Ha ezt a magyar nemzet igényli teszem amíg tudom és ezen kívül hiszem, hogy a bizalmat sikerül kiérdemelni az elkövetkezendő időben."
Sajnos  az Internetről semmit, a Youtube-ról pedig csak egy részletet sikerült lehalásznom. Ebben a részletben Antall egyáltalán nem értékeli az eseményeket. Nem szól róla, hogy a paktum partner átverte a palánkon. Nyekergése semmitmondó, visszatetsző.

Hátra volt még egy feladat a taxis terroristák és felbujtóik mentesítése a büntetőjogi következmények alól. Itt lép a történetbe az ELTE korábbi párttitkára - Göncz, Antall és Horn Gyula közös kedvence - Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, a legfőbb bűnüldöző. A szolgálati utak betartására egyébként oly kényes uriember mérgezett egérként szaladgál a bűnözők mentesítése érdekében. Osskó Judit visszaemlékezése szerint "A legfőbb ügyész Györgyi Kálmán azt kérte, hogy a kormány nevében én terjesszem a parlament elé az amnesztia törvényt. Erre viszont én nem voltam hajlandó. Azt mondtam, hogy a köztársasági elnöknek megvan erre a lehetősége és jogköre, és miután a köztársasági elnök megnyilatkozott többször is a taxisblokád alatt, … a köztársasági elnök nyújtsa be a parlamentben. Én majd… amellett fogok kiállni, hogy az amnesztiát adjuk meg, mert ezzel egyrészt megoldjuk a jogállam ilyetén problémáját, másrészt deklaráljuk, hogy bűncselekmény történt."
Hát persze, tényleg ez volt a megoldás, amint ez a Parlament 1991. február 19-i ülésénak jegyzőkönyvéből kiderül.
"Göncz Árpád köztársasági elnök: Tisztelt Ház! Elnézésüket kérem, hogy a benyújtott javaslat tárgyalására igénybe veszem drága idejüket, éppen most, amikor az Országgyűlés lázas törvény alkotói tevékenysége az ország életét alapjában érintő kérdésekre összpontosul. Szolgáljon mentségemre, hogy olyan javaslatot kívánok alkotmány adta jogommal élve dr. Györgyi Kálmán főügyész úr felkérésére Önök elé terjeszteni, amely nem jogot konstituál, hanem jogot konstatál. Hiszen való helyzetet rögzít korrekt jogi formában."
Innen következik az amnesztiára vonatkozó törvényjavaslat előterjesztése, amit ezek szerint nem az Igazságügyi Minisz térium törvényelőkészítő osztálya, hanem Györgyi úr őckölt össze (?). Györgyi úr pedig egyetértett saját kezdeményezé sével. "Györgyi Kálmán Dr. legfőbb ügyész: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottság állásfogla lását jogilag korrektnek tekintem; a törvény minőségét javítják az állásfoglalások (?), ezért azok elfogadását javaslom. [Taps.]"

Taps, taps! Simán el lett sikálva a kényes kérdés.

Még kitérhetnék egy számomra különösen ellenszenves alakra, a T. Ház akkori elnökére, az "alkotmányos" törvénysértések elmismásolásának szakértőjére, Dr. Szabad György úrra, mivel az épületes história parlamenti "lezörgetésében" neki is megvan az alávaló szerepe.

Aztán ide kívánkozna még Dr. Salamon László is, a törvénydaráló gépezet fontos fogaskereke, az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság akkori elnöke, későbbi alkotmánybíra.

Be kell kell vallanom, ezeket az urakat nem tisztán elvi alapon utálom, hanem személyes okból is.

Ők voltak azok, akik a Parlamentben elkaszáltak amikor vizsgálatot kezdenényez tem Dr. Györgyi Kálmán leghfőbb ügyész ellen bizonyítandó, hogy mégiscsak bűn pártolóvá lett azáltal, hogy kizárt a volt hajdú-bihar megyei rendőrfőkapitány olaj ügyének nyomozásából és nem intézkedett aziránt, hogy a nyomozást más erre illetékes ügyészségi nyomozó hivatal lefolytassa.

Másszóval én a saját bőrömön éreztem az "antall hálózat" alattomos és kártékony működését.

Eddig jutottam el a téma kifejtésében. Itt nem állhatok meg, mert úgy érzem még körbe kell járnom azokat az alantas húzásokat, amelyekkel Antall szétverte saját pártját és annak koaliciós partnereit.

2019.12.07

 

                          III.

Mészárlás, az Alkotmánybíróság diktatúrája

1.

Az MDF és a koalíciós partnerek [FkGP, KDNP] szétverése

Az antalli Purim jellegét a baloldali kép csak az indíttatás és a céltudatos könyörtelenség vonatkozásában tükrözi helyesen. A Bicska Maxi lelkületü keresztény úriember nem bárddal, nem is tőrrel, csupán a büntetőjog területét súroló "politikai megoldásokkal" gyilkolt. Nem fizikai, "csupán" mentális, egzisztenciális és morális "haláleseteket" idézett elő.

Belső tisztogatás

Az első lépés sorozat a belső tisztogatás, a fentebb már említett "négyek bandájának" likvidálása volt; merthogy Csurkának néhány gondolata támadt, Zacsek holmi termeszekről fantáziált, Király B. bőrfejüeket pátyolgatott, Balás meg "Monopoly csoportosdit" játszott. Naná, hogy nem volt helyük egy háromarcu: "liberáliskereszténykonzervatív" - pártban.

Következtek a "koalíciós partnerek".

A Kisgazdapárt szétverése


A legnagyobb vad a rózsadombi kisgazda, az  "álliberális férgek és dögkeselyűk", vagyis Antall paktumos cimborái, ellen mennydörgő dörzsölt ügyvéd: Dr. Torgyán József, alias Szatmári Lajos, ill. a Független Földmüves Kisgazda és Polgári Párt volt. A harc a tétje nem a párt koalición belüli státusa, nem is Torgyán minisztersége, hanem a Magyar Föld volt, amelynek sorsa nem volt különösebben fontos, főleg nem volt presztizskérdés Antall számára.

Antall magasról leszarta az egész koaliciót. Ezzel kapcsolatos nézetei és módszerei a kisebbik partner a KDNP vonatkozásában domborodtak ki, ezért majd ott térek ki rájuk, de teljes mértékben vonatkoznak az  FKgP-ra is.

Előbb a kisgazdákkal, ill. Torgyánnal szembeni politikai packázásra/cicázásra térek ki, a Föld ezután következik.

Debreceni József
visszaemlékezése szerint Antall azzal kezdte, hogy "
nem engedte be Torgyánt a kormányába, [Nagy Ferenc Józsefet nevezte ki füldmüvelésügyi miniszterré] s később is megtagadott vele minden politikai együttműködést, ezt ugyanis lehetetlennek tartotta. Nagyon jól emlékszem arra, hogy miután Torgyán Józsefet megválasztották a Kisgazdapárt elnökének, elég nagy riadalom lett úrrá, az MDF- frakcióban is. Antall nyugodtan azt mondta, nincs ok az izgalomra. Itt egy óriási átalakulás zajlik, olyan ez, mint egy áradás, s a Duna ilyenkor mindenféle hordalékot magával sodor. Lehet, hogy a hordalék helyett más kifejezést használt, de akkor magunk között voltunk. Azt mondta, hogy a hordalék le fog úszni a vízen, türelem, idő kell hozzá.
Nyilván a "szar" kifejezést használta a finom úr. Később lesétálunk a folyópartra megnézni, kit - hogyan vitt le a víz.

Előbb lássuk az "ügynök" ügyet. Antall úr borítékokat kezdett kiosztogatni a kisgazdapárti (...) képviselők között. Torgyánnak is adott egyet, antalli azaz aljas módon. "Nem az összes állambiztonsági iratot osztotta ki, hanem szelektíven csak egyetlen egyet, nevezetesen az ügynöknyilvántartásra utaló ún. 6-os kartont. A teljes dossziét biztos nem adta oda Torgyánnak, ha ugyanis odaadta volna, akkor az derült volna ki, hogy Torgyán nem végzett ügynöki tevékenységet – nem lett volna tehát miért megtagadnia a dokumentumok átvételét. Az ügynöknyilvántartást viszont ki akarta játszani, mert az csupán formális kritériumok alapján rövid ideig ugyan, de Torgyánt ügynökként regisztrálta.

A nóta vége az lett, hogy "Torgyán nem volt ügynök. Ezt most már így, kijelentő módban kell mondanunk, ha - magától értetődően - elfogadjuk az átvilágítást végző független bírák határozatát. A koalíciós pártok koncepciója alapján a kormánypárti frakciók szavazatával elfogadott, másfél éve érvényben lévő ügynöktörvény elérkezett működésének csúcspontjához: paragrafusai alapján Torgyán József tisztázhatta magát a legkényesebb gyanú alól, megkapta a múltját tisztázó flepnit: 'nem írt alá hálózati feladatok vállalására vonatkozó nyilatkozatot, nem készített jelentést, és illetményben, prémiumban, illetve kedvezményben sem részesült' - olvasható a határozatban."

Amig erre, jóval később, sor került Antallnak sikerült szétverni a kisgazdapárti frakciót. A kisgazdák megkérdezése nélkül átalakította a kormányt. "1991 Január 16-án leváltotta Nagy Ferenc Józsefet, és új földmuvelésügyi miniszternek Gergácz Elemért nevezte ki, akinek személye ellen Torgyán József, az FKgP frakcióvezetôje tiltakozott, mivel szerinte Gergácz az MDF embere. A megvesztegetett, megfélemlített, megdumált kisgazda parlamenti frakció "1991. március 18-án azonban megvonta a bizalmat Torgyán József frakcióvezetőtől."

A nagy machinátor azonban pirruszi győzelmet aratott. "1991. április 27-én Kisgazdapárt rendkívüli nagyválasztmánya leváltotta Nagy Ferenc Józsefet, és Torgyán Józsefet választotta meg a párt elnökének. A frakció nagyobb része (a 36-ok) mégis a kormánnyal tartott. ... 1991. november 15-én kettészakadt a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója. A frakció nagyobbik fele (a 36-ok) továbbra is a koalíciót támogatta, míg a kisebbik része (a 12-ek), Torgyán József pártelnök vezetésével, különvált. A frakció két szárnyának tagjai kölcsönösen kizárták egymást a pártból. Torgyán 1992. február 21-én bejelentette, hogy a párt kilép a koalícióból, miután Antall József nem teljesítette a rendszerváltáshoz szükséges intézkedéseket. A párt (koalíciópárti) fôtitkára kizárta Torgyánt a pártból, ôt és híveit nem engedték be a pártszékházba. A Legfelsôbb Bíróság felülvizsgálva a Fôvárosi Bíróság döntését, Torgyánt nevezte meg a párt törvényes elnökének."

Torgyán és a "torgyáni" FKgP számára még volt feltámadás. "Az 1994-es választáson a Torgyán József vezette FKgP biztosan jutott be a parlamentbe, sőt, 1998-ban a Fidesz koalíciós partnereként ismét kormányzati tényezővé vált. A rendszerváltó koalícióban bent maradó 35-ök 'Egyesült Kisgazdapárt' néven indultak az 1994-es választásokon, de még az egy százalékot sem érték el."

2.

A Kereszténydemokrácia felszámolása


A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) megszervezésében Keresztes Sándornak jutott a kulcsszerep, aki szoros kapcsolatban állt a népfrontos Pozsgay Imrével és az MSZMP külügyi titkárával Szűrös Mátyással. A Márton Áron Társaságbó kinövő KDNP alapító tagjai Keresztes Sándor, Kovács K. Zoltán, Giczy György, Gáspár Miklós, Ugrin József, a Lukáts Miklós és Surján László voltak. Bekapcsolódtak az Ellenzéki Kerekasztal munkájába. Az 1990. évi országgyűlési választásokon   KDNP 317278 szavazattal (6,46 százalék) 21 mandá tumot szerzett. Még munkához sem láttak amikor 1990. április 23-án, leváltották Keresztes Sándor elnököt és Ugrin Emese főtitkárt. Ez az első/belső puccs Antall kezdeményezésére történt. Antall kedveltje Surján László lett az elnök. A KDNP kormányba lépése fejében állam- és kultuszminiszteri posztot kért, amit Antall elutasított, ugyanakkor elérte, hogy a KDNP hozzájárult Surján László népjóléti miniszteri kinevezéséhez. A Kereszténydemokrata Néppárt tagja lett a koalíciónak. A kétoldalú koalíciós szerződés amely a ”megállapodás” nevet viselte, két gépelt oldalt tett ki, s csupán személyi döntéseket tartalmazott, semmi mást. A KDNP, mint hű csatlós, az antalli helytartó Surján lászló vezetése alatt nem sok vizet zavart.

Az 1994.es országgyűlési választásokon a KDNP ismét jól szerepelt. 7,03 százalékot ért el és 22 mandátumot szerzett, de új fejlemények adódtak. 1995 januárjában az országos választmányi ülésen az MDF által nemszeretem Giczy Györgyöt választották a párt új elnökévé. Tüstént megkezdődött a kivülről szított belső áskálódás. Az egyik balhé követte a másikat. A párt tagsága azonban ismétlődően Giczy György mellé állt.
 

1996 februárjában a képviselőcsoport ülésén Isépy Tamás frakcióvezető újraválasztása személyi ellentéteket és nézet különbségeket hozott felszínre a pártvezetés és a frakció között. A következő országos választmányi ülés márciusban ismét Giczy Györgynek szavazott bizalmat. 
 

Az 1997. december 14-i OV ülésen Giczy Györgyöt újraválasztották. Az ülés időpontjának meghatározása és a decemberi ülésen hozott határozatok jogszerűsége miatt vita robbant ki a pártelnökség és az Isépy Tamás vezette csoport között. Az utóbbiak bíróság elé vitték az ügyet és 1997. április 28-án megnyerték a pert: a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette a párt 1996 decemberi tisztújító választmányának határozatait. A párton belüli küzdelmet végül a Latorcai János által összehívott júniusi legitim OV ülés zárta le, amelyen ismét Giczy Györgyöt választották meg a párt elnökévé.  
 

Július 21-én Giczy György pártelnök politikai ellenfelei megalakították Kereszténydemokrata Szövetség nevü egyesületet. Ennek folytán július 22-én megszűnt a párt országgyűlési frakciója, miután a Giczy György pártelnök politikai irányvonalához hű tíz képviselő kilépett a képviselőcsoportból, s ezzel a szükséges 15 fő alá csökkent a csoport. Szeptemberben 11 volt KDNP-s képviselő átült a Fidesz-frakcióba. Októberben a párt országos választmányi ülése megint Giczy György pártelnök irányvonalának fölényes győzelmét hozta.
  

A külső és belső bomlasztás meghozta a várt eredményt. Az 1998 májusi országgyűlési választásokon a párt a szavazatok 2,31 százalékát kapta meg, s ezzel nem jutott be a parlamentbe. Mindezek ellenére júniusban ismét Giczy Györgyöt választották pártelnöknek. 2001 májusában az országos választmány úgy döntött, hogy a mérsékelt jobboldal felé nyit. Ezután Giczy György elnök lemondott. Sorsa bizonyítja a mondás helyességét: "lassú viz partot mos."

A Magyar Narancs humoros
írást közölt a "keresztények" balsorsáról.
"
Megszűnt a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti frakciója. Képviselői szanaszét hevernek a függetlenek között. A párt hű katonái közt kevés az olyan, akit a párt más hű katonái ne zártak volna ki valahonnan, és ha akad is ilyen, ez csak az illető politikai súlytalanságáról tanúskodik. ... A csatatér másik oldalán a pártból kiebrudaltak hevernek.... Ajtón kívülre került két volt miniszter: Surján László, aki 1990-től öt éven át vezette a keresztényeket, és Latorcai János, akit előbb (1994-ben) főpolgármesternek jelöltek, majd a KDNP országos választmányának élére választottak. A politikai közéletben és a közvélemény által is tisztelt Isépy Tamás volt az első a lapáton.... A fenti záróképpel végződő tragikomé diában már a cselekmény kibontakozása is számtalan mókás fordulattal szórakoztatta a politika iránt érdeklődő hon polgárokat."

 

Az eddigiekből remélem kitünt, hogy a titkosszolgálatok piszkos szolgáltatásait Antall kezdettől fogva igénybe vette sötét céljai elérése érdekében. Ilkei Csaba történész egy hosszú leleplezőnek szánt tanulmányt írt "A behá lózott első szabadon választott magyar országgyűlés" címmel. A tanulmányból az alábbi épületes dolgok derülnek ki. "1990 tavaszán a rendszerváltó politika átmenti és megtűri a volt állambiz tonsági vezetés és hivatásos állomány 90 százalékát. Az Antall-kormány több hónapig irodát tart fent Harangozó Szilveszter r. altábornagynak, volt állambiztonsági főcsoportfőnöknek és Rédei Miklós r. vezérőrnagynak, volt III/II-es csoportfőnöknek (kémelhárítás), hogy javaslatokat dolgozzanak ki a BM III. Főcsoportfőnökség felszámolására. Ők pedig kidolgozták a békés átmentés módszertanát és  menetrendjét. Jól tudták, hogy a titkosszolgálatoknak minden rendszerben az információs monopólium és a mindenütt jelen lévő ügynökhálózat ad igazi  hatalmat.

A mindenkori szolgálatok pedig nem lehetnek a mindenkori politikai hatalom kézi vezérlésű eszközei. 1990 után sem működtek példás jogállami módon, túl sok esetben folytatták az egypárti diktatúra titkosszolgálatainak gyakorlatát, az információ gyűjtés törvénytelen módszereit. Az első ciklus három titkosszolgálatokat felügyelő miniszterének (Boross Péter, Gálszécsy András és Füzessy Tibor) irányítása alatt 1990 és 95 között minden második, összesen 797 környezet tanulmány vagy operatív megfigyelés szabálytalan volt. A titkosszolgák csaknem száz alkalommal elmulasztották az eljárások írásbeli elrendelését. A törvényben előírt esetekben nem történt meg az érintett személyek tájékoztatása és a vizsgálati anyag megsemmisítése. Gyakran előfordult, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalt nemzetbiztonsági szempontból teljesen indokolatlan vizsgálatokra használták fel egyéni és politikai céllal. Egyes megfigyeléseket arra fel nem hatal mazott személyek kérésére végzett el egyik vagy másik titkosszolgálat, ilyenkor elég volt egy kormánytagra vagy pártvezetőre hivatkozni. Az Antall és a Boross kormány saját kritikusaira legalább akkora figyelmet fordított, mint az ellenzékre."
Az idézett szövegből semmit sem húztam alá. Minden szó egyformán fontos. Ennek alapján kap tárgyilagos megvilágítást Antall Torgyánnal szembeni "boritékos játékának" feneketlen aljassága. Ha valaki [netán] elolvassa az Ilkei cikket logikus kérdésként merülhet fel benne: Antall tudott arról, hogy a pártjában és kormányában hány titkosügynök lapul? Azaz egy fenét lapul. Dolgozik - Antall keze alá.

 

Antall - gondolom - elég távol került a keresztény úriember archetipusától, viszont közelebb került az Orbán klán mentali tásához. Nagy tehát annak az elborzasztó valószínűsége, hogy Kónyának sikere lesz az Antall profil átmázolásban.

 

Giczy György később interjút adott a 168 Órának. Az újságíróval folytatott csevegés tanulságos.
 

Kérdés. "Akár Orbán Viktor helyetteseként is feszíthetne a parlamentben, ha nem ragaszkodik a kereszténydemokraták önállóságához. Az ön vezetése alatt 1997-ben kettészakadt a párt. Egyik fele függetlenként folytatta, és eltűnt a politikai életből.Semjén Zsolt viszont politikai éleslátással a kereszténydemokratáktól először átült az MDF, majd a Fidesz padsoraiba, végül visszaült a KDNP-be. És most ő a miniszterelnök-helyettes."

Válasz.
"A KDNP politikusai ma nevetségessé teszik a kereszténydemokrácia szellemiségét. Az egész ország előtt komolytalanná váltak. Csak bólogatnak a kormányban, miközben elindulni sem mernek önállóan a választáson. A kétharmados többség részeként szerepelnek, de a közvélemény-kutatók a jobboldalt elemezve a KDNP súlyát már meg sem említik." 

Kérdés. 
"Ön ott volt a parlamentben, amikor a Fidesz vezetői „Csuhások! Térdre, imához!” felkiáltással fogadták a kereszténydemokratákat? Mit szól ahhoz, hogy megtértek?"
 

Válasz "Ez látszatvallásosság és álszentség. A valódi keresztény szellemiségű politika alapja a szegényekkel való szolidaritás, hisz négymillió szegény van az országban, de az ő istápolásuk helyett a saját holdudvaruknak nyújtott anyagi előnyök biztosítására összpontosul a kormányzati tevékenység."

Kérdés. "Látta, hogy Semjén Zsolt lóháton vonult be egy erdélyi nagygyűlésre?"
 

Válasz. "Lóval vagy ló nélkül – azt tartom inkább bajnak, hogy a határon túl élő magyarokat is éppúgy sikerült megosztani, mint a hazaiakat. A határon túl élők szavazati jogának megadásával pedig az anyaországi magyarság egy részének az ellenszenvét is felszították a határon túliak iránt. Pedig az Antall-kormány idején, amikor Trianonra emlékezve felállt a parlament, a Fidesz-frakció – a ma nagyon nemzeti elkötelezettségűnek mutatkozó Kövér Lászlóval az élen – tiltakozásul elhagyta az üléstermet."

 

* * *

Mint láttuk Antall után a FGkP és Torgyán számára még volt; az MDF, Antall és az "antalli örökség" számára már nem volt feltámadás. Történetük, ahogy fentebb írtam 2010.04.11-én ért véget, amikor párt 2,65 százalékot ért el a választás első fordulójában, jócskán elmaradva a parlamenti küszöbtől. Elnöke Dávid Ibolya pedig lemondott.

La commedia è finita.

És a folyó? Azon egy szarcsomó úszott lefelé. Nem az
FKgP és Torgyán, nem a KDNP és Giczy voltak azok...
 

2.

A magyar föld "árú".

A földkérdésről muszáj még szót ejtenem. Mondanivalómat nem politikai anyagokból ollóztam össze, hanem egy politikamentes szakmai tanulmányból Cseszka Éva és Schlett András: "A reprivatizációtól a kárpótlásig. A Független Kisgazdapárt és a földprivatizáció." c. írásából.

A kisgazdák
"agrárkoncepciója a föld reprivatizációja volt. Vissza kell állítani a nagyüzemesítés elôtti tulajdonviszo nyokat. Eszerint az egykori tulajdonosnak joga van az általa vagy elôdje által bevitt földet visszaigényelni, tehát a közös használatú földet az 1947-es volt tulajdonosok, illetve azok örökösei tulajdonába kell visszaadni. Minden olyan nagyüzemet, amelyik ráfizetéses, fel kell számolni.

E kérdésben Antall hadovált, amíg lehetett. "Célunk igazságot szolgáltatni a parasztságnak az elszenvedett sérelmekért. E tekintetben az 1947-es esztendô meghatározó kiindulópont lehet (taps), amikor kialakultak az 1945-ös földreformot követô tulajdonviszonyok, és még nem kezdôdött el az erôszakos kollektivizálás.”

Később áttért egy új dallamra. A föld-tulajdonviszonyokat illetôen kijelentette "lehetetlen az országban egységet teremteni, mivel különböző, gyakran ellentétes érdekek munkálnak a lakosság körében. Szerinte több mint négy évtized tulajdonváltozásai következtében nincs mód arra, hogy egységes elvek alapján állítsák helyre a tulajdoni rendszert. Félő, hogy az ilyen próbálkozások megingatnák a vagyonbiztonságot, ez pedig elriasztaná a lehetséges hazai és külföldi tőkebefektetőket."

Fatális elszólás egy ilyen "okos" ember részéről. A "külföldi tőkebefektetés" akkor is azt jelentette, ma sem jelent mást, mithogy a spekulativ tőke áron alul felvásárolja a magyar földet mint árút.

A folytatás
"az MDF mégsem vállalta, hogy nyíltan szembehelyezkedjen a Kisgazdapárt által inspirált földtörvény tervezetekkel. Inkább idôhúzásra rendezkedett be, és az ellenzéktől várta, hogy fölvegye a harcot a Kisgazdapárt érveivel szemben a földek, gyárak, üzemek, boltok természetbeni visszaadása reprivatizálása kérdésében."
Ez a jellegzetes "antalli-tili-toli" még csak hagyján. Antall következő húzásán azonban megáll az ész.

"Végül a kormány látszólag elfogadta a földtörvény tervezetét, de úgy bújt ki a döntési kényszerből, hogy a parlament elé terjesztés helyett maga a kormányzat kért előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. Ekkor még kevesen látták, hogy a kezdeményezés mekkora jogi huzavona elsô felvonását jelenti. A kereken egy éven át tartó többpárti politikai huzakodás, valamint az Alkotmánybíróság határozatai tulajdonképpen olyan korlátokat írtak elô, amelyek lehetetlenné tették egy szakszeru és ésszeru – a földtulajdon nevesítését szolgáló – törvény megalkotását.

 

3.

A "jurisztokrácia" diktatúrája

Egy 428 oldalas tanulmány jelent meg "A magyar politikai rendszer – negyedszázad után" címmel. Az írás kiemelt fontosságot tulajdonit az alkotmánybírásodásnak. Ebből idézek, az írás terjedelméhez képest mákszemnyit.

 "A rendszerváltást követő időszak egyik legismertebb toposza szerint a magyar Alkotmánybíróság (AB) egy olyan hatalommal bíró szervezet volt, amelynek nemcsak európai, hanem globális összehasonlításban is egyedülállóan nagy hatalma volt. A hatalommegosztás intézményrendszerében betöltött szerepe és (főleg akilencvenes évek elején meghatározó) aktív bíráskodási gyakorlata, illetve autoritása és a politikai eliten belüli, valamint a népesség körében megfigyelhető elfogadottsága alapján ez az állítás egyértelműen megalapozottnak tekinthető.1 Az AB politikai eliten belüli elfogadottságát jól mutatja az alkotmánybírósági határozatok szinte példaértékűnek mondott végrehajtása. [159 old.]
A jogi, illetve a politikai konstitucionalizmus hívei között ma is zajló nemzetközi diskurzus fényében igazán érdekes az a jelenség, hogy a kelet-európai demokratikus átmenetek során komolyabb szakmai vagy közéleti vita nélkül váltak az alkotmánybíróságok a térség államainak egyik legmeghatározóbb politikai szereplőivé [161. old.]
2. Alkotmánybíráskodás a bírói szupremácia jegyében (1990–2010)  a kerekasztal-tárgyalásokon végül sikerült az alkotmánymódosítások részleteiben is megállapodni, 1989. október 19-én elfogadták az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényt, novemberben pedig meg is választották az AB első öt bíráját. [163 old.]
Az AB első elnökének határozott elképzelései voltak az alkotmánybíráskodás demokrácián belüli helyét és szerepét illetően, ahogy vezetői stílusa, személyisége és a rendszerváltás során betöltött szerepe szintén komoly szerepet játszhatott abban, hogy a magyar AB kelet-európai társaihoz képest meglepően gyorsan kiépítette sajátos autoritását és hatalmát. Kelet-európai társaival ellentétben azonban a magyar alkotmánybíróság ebben a tekintetben is atipikus pályát futott be. Határozott ítélkezési gyakorlata ugyan kiváltotta az érintett politikai szereplők nemtetszését, ám az AB autoritásának megtörésére mégsem került sor, sőt a politikai szereplők meg sem kísérelték az AB hatalmát korlátozni. [164.old.]

E szép idők azonban elmultak. Orbánnak sikerült az Alkotmánybíróság szárnyait megnyírbálnia, részben törvényi megol dásokkal, részben azzal, hogy saját embereit ültette a pulpitusra. Orbánt természetesen nem érdeklik az alkotmány bíráskodás jogi és erkölcsi vonatkozásai csak az, hogy ne tegyenek neki keresztbe. Így az új alkotmánybírák sem különbek a régieknél. A testületen belül mégis megszólalt egy hang, amelynek gazdája lutheri dühhel hirdeti téziseit. Pokol Béla alkotmánybíróról van szó, aki vállalta a reformhirdetés kockázatát. [A reformá torok jórészét eretnekként megégették, de Luther megúszta. Legyen szerencséje Pokolnak is.]

A pokoli tézisekből kiemelek néhány idézetet. Az egyik így szól.
"Az az egy-két alkotmánybíró, aki már képben volt az elején, vagy gyorsan át tudta venni az alkotmánybíráskodásban rejlő alkotmányt átformáló lehetőséget, lényegében a többiek statisztálása mellett tudta létrehozni az azóta is domináló „láthatatlan alkotmányt”. A többség által soha meg nem vitatott indokolási döntési formulák így válnak az alkotmány kiegészítőivé, sőt sokszor inkább ezeket félretolva a tényleges alkotmánnyá, a „láthatatlan alkotmánnyá”. Ez a társ-alkotmányozás nem fér össze az alkotmánybíráskodás eszméjével, és ez az alkotmányozó hatalom alkotmánybírák általi átvételét jelenti. Számomra - mint ennek az aktivista alkotmánybíráskodásnak a korai kritikusa számára - mindig különösnek tűnt a média nagy része általi ünneplés, melyben a demokráciát elfojtó aktivista alkotmánybírák része sültek."

A másik pedig így.
"Alapvető álláspontom az volt e vitákban, hogy alig haladtuk meg a milliók választására épülő új politikai rendszerrel a korábbi rendszer egypárti Politikai Bizottságának mintegy tízfős csúcsvezetési diktatúráját, ismét egy tizenegy fős alkotmánybírói fórum kezdi eldönteni a társadalom működésének fő irányait. Ezt én a demokráciát újra elfojtó jurisztokráciaként fogalmaztam meg, és léptem fel ez ellen több tanulmányban, illetve a szélesebb nyilvánosság felé címzett publicisztikákban is. Ez a fajta alkotmánybíráskodás nem az alkotmány rendelkezéseit védte a törvény hozással szemben – miközben az alkotmánybírák épp erre esküdtek fel –, hanem ezt félretolva döntéseik százaival egy új, saját maguk által kreált „láthatlan alkotmányt” hoztak létre, és ezt kényszerítették rá a milliók által választott törvényhozási többségre. Ez ellen léptem fel, ennek lettem az „esküdt ellensége”, nem magának az alkotmánybírás kodás eszméjének."

* * *

A hosszú menetelésnek úgyszólván végére értem. Összefoglaló írását nem tartom szükségesnek. Ezért a "folytatás követke zik" szlogen végére egy kérdőjelet is teszek.

2019.12.13

Négyigenes népszavazás.

Pozsgai hátbadöfése.

Szabad Demokraták Szövetsége, Fiatal Demokraták Szövetsége, Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt népszavazást kezdeményezett négy kérdésben
1. Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
2. Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy a kezelésében levő vagyonról?
4. Feloszlassák-e a Munkásőrséget?

A bölcs magyar 
"nép" a  igennel szavazott. Az 1 sz. kérdésben azonban  50,07%  49,93% aránnyal 0.14 %  6101 szavazatkülönbséggel  Ez úgy történhetett meg, hogy az MDF bojkottálta a népszavazást.
"Az aláírásgyűjtés időszakában a háttérbe húzódott, nem kívánt hozzácsapódni a szemben álló oldalak egyikéhez sem, ezért a bojkottfelhívást választotta. Nem megyünk el, nem szavazunk” – jelentette be Csengey Dénes a tévé híradójában. Az emberek többsége így is elment szavazni, viszont nem maradt tekintélyes ellenzéki szervezet, mely az első kérdésre a „nem”-et ajánlotta volna követőinek. Ezzel meghiúsult a tervezett közvetlen köztársasági elnök-választás."

A meghiusított közvetlen elnökválasztás Pozsgai Imre kilövését célozta és eredményezte.

 "Az SZDSZ és a Fidesz jelentősen növelte ismertségét és népszerűségét, ami hozzájárult sikeres tavaszi választási szereplésükhöz. Az első szabad parlamenti választások után, 1990-ben az MDF-SZDSZ paktum révén azután - Antall József indítványára (!) - Göncz Árpád lett az államfő, akit az Országgyűlés választott meg."

Antall kétszínű aljasságára Kis János "1989 a víg esztendő" c. írása szolgál bizonyságul.
"Pozsgay köztudomásúlag jó viszonyt ápolt az MDF frontembereivel. Ô maga utóbb azt állította, hogy a tárgyalások idején kapcsolatban volt Antall Józseffel, aki jó tanácsokkal látta el.  A később kibontakozott ellenállást tapasztalva már "csak azért küzdött, hogy mentse a maga számára a menthetôt, a köztársasági elnöki széket. Az MDF pedig módosított az álláspontján. Augusztus 17-én beterjesztett egy „csomagtervet" a még nyitott kérdések rendezésére; itt fogalmazódott meg elôször, hogy a fórum kész engedni a köztársasági elnök kérdésében.
Az MDF belsôleg is megosztott volt a kérdésben. Erre vall, hogy míg a „csomagterv" a közvetlen elnökválasztás mellett foglal állást, mely elsô esetben egyszerre kerülne sorra az országgyûlési választásokkal, augusztus 29-én Antall egy ettôl lényeges pontokban eltérô javaslatot terjesztett elô.
Önkényesen, az MDF tagságának, vezetőségének háta mögött, mint a későbbi Paktum esetében. Az eredmény...  "A népszavazási kampány hatalmas sikert hozott az SZDSZ-nek Néhány nap múlva kirobbantottuk (!) a megfigyelési botrányt. Mire az lezajlott, benne voltunk a választási kampányban. Az SZDSZ helye ki volt jelölve az antikommunista póluson. Tölgyessy Péter visszaemlékezése szerint maga Antall azt mondta neki, hogy - az általa bojkottált - népszavazás kiváltotta ôt az MSZMP-vel kötött kompromisszumból. Azaz megszegte adott szavát.
Kis János jóleső érzéssel emlélkszik arra...
 "Annus mirabilis – a csodálatos év, a csoda éve: így emlegette a világsajtó 1989-et, a víg esztendôt."

Az Internetről egyetlen képet se sikerült lehalásznom, amely Antallt és Pozsgait együtt ábrázolja (?).  A jobboldali kép mindenesetre valószíműsíti Kis János visszaemlékezéseinek hitelességét.

Már csak egy kérdést kell felvetnem. A keresztény erkölcs általános normái kötelezőek e egy politikus ra, különösen egy miniszterelnökre? "Az erkölcs célja az, hogy az embert, alantas állati termé szetének legyőzésével az isteni természet magaslataiba emelje. A vallások felszólítanak az igazsághoz való ragaszkodás fontosságára, a tisztaságra: gondolatban, beszédben, a szándékokban, a tettekben, minden cselekedetben."

És Antall? Fölösleges lenne válaszolnom. És Orbán? Mit lehetne az erkölcseiről mondani?

2019.12.16
 

És mit mond Zétényi?

Mi lett volna ha? Ezt a kérdést Zétényi nem tette fel, így nem is válaszolhatott rá. Ezek a "post festam" kérdések valójában fölöslegesek. Marad a multba révedő merengés.
"dr. Zétényi Zsolt egykori országgyűlési képviselő, a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvény javaslat kidolgozója és benyújtója, December 12-én  előadást tartott  a Benedek-fiókkönyvtárban. Antall József miniszterelnököt Zétényi Zsolt személyesen ismerte, és nézeteltéréseik ellenére tisztelte is őt, de a csütörtöki szereplésén azt is kijelentette, hogy nem tartja nagy államférfinak. Pozsgay Imre kapcsán [aki az állampárt vezetői közül egy rádió interjúban elsőként nevezte ’56-ot népfelkelésnek] Zétényi Zsolt úgy vélekedett, hogy alkalmasabb köztársasági elnök lett volna, mint Göncz Árpád, és Pozsgay az egész nemzetet képviselte volna. Ha a nevezetes 'négyigenes népszavazáskor' az MDF nem arra buzdítja a híveit, hogy maradjanak távol a referendumtól, akkor meglett volna a kellő számú voks Pozsgay megválasztásához."

Nem véletlen, hogy a régi fiaskóból Zétényi nem von következtetést, önmagára legkevésbé. Ez nem véletlen. Zétényi sem nemzetben, hanem szentistváni "alkotmányosságban" gondolkodik. Ezen a talajon tenyésznek az antalljózsefek, ezen szövögetik hálóikat, paktumaikat. Zétényi, ahogy öregszik, egyre erősebben fantáziál. Már holmi nemzetkoronázásról álmodik. "Szerinte a Szentkorona 'ébredező' állapotban van, de ahhoz, hogy kiteljesedjen s maga a nemzetkoronázás meg valósuljon, fel kell építeni egy rég elfelejtett lelkiséget." A brókerügyvéd úr a régi szép mészárlásos szentistváni idők ről álmodik, amelyeket ugyancsak egy paktumnak köszönhetünk, amelyet jó Géza fejedelmünk Quedlinburgban kötött, amikoris pápai és császári hűbérbe adta Árpád országát.

Ami Antall Józsefet illeti valószínü, hogy az igazi paktumot a Zsidó Világszövetség illetékeseivel kötötte meg titkos newyorki látogatása során és amit ma mi paktumnak nevezünk az előbbi realizálása volt.

2019.12.17
 

Sz. Gy.

Folytatása következik!?