Mottó: "Egy az Isten Allah és Mohamed az ő prófétája!

 

 

 

Allah akbar!

A türemetlenség tüze...

A liberbaromság határtalan. Mint tudjuk, a dániai illetőségű (nem tudom, milyen tulajdonú) Jyllands Posten című lapban néhány "szellemes" karikatúra jelent meg Mohamedről (lásd baloldali képek).

 

A lap szelet vetett, ergo vihart aratott. A France Soir erről úgy vélekedett, a címlapon persze, "jogunk van ahhoz, hogy az Istent kifigurázzuk!"

Dési András a Népszabadságba glosszát írt "A türelmetlenség tüze" cimmel. Bejelenti, hogy nem csupán kollegiális okból szolidárisak a dán lappal, de azért is, mert "a vallásokról és a vallásalapítókról szóló szabad beszéd ugyanolyan jog, mint bármilyen vallás szabad gyakorlása".

Hát mi gyakoroljuk is! Példaként (nem először) idézem Kossuth díjas "költőnk" Petri György halhatatlan versét.


Apokrif

Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább ---
"Megint isten?"
"Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz, és legyint:
"Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom előtt dugtok!
de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben - de komolyan! - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"

 

A birka magyar az ilyen semmiségért persze nem veri ki a huppot. A mohamedán nem ilyen jámbor. Nem tűri az istengyalázást. (Lásd a jobboldali képeket.)

 

Ha viszont nekünk lehet, nálunk lehet; alkalmasint sort kerítünk az Ószövetségre, Jahvére és Mózesre is. De akkor - vén Göncz - mire a gyűlölettörvény? Vagy az csak azokra vonatkozik, akik dühösen beszélnek, írnak? Jó! Elővesszük az iróniát szóban, írásban, képben, hangban. Vagy (végre) mi is dühbegurulunk?

 

2006.02.03.

 

Sz. Gy.