Kivonat a Jegyzőkönyvekből:
"Ahhoz, hogy teljesen tönkretegyük a gójok iparát, a spekuláció mellett még egy eszközt használunk majd fel, a fényűzést, amelyet mi terjesztettünk el a gójok között, azt a mohó kívánkozást a fényűzés után, amely mindent elnyel."
6. Jegyzőkönyv.

 

Folytatások:

 

 

Autók és emberek.

Történelem és ipartörténet.

1.
 

Napokig tipródtam, hogyan kezdjek bele egy bizarr történetbe, mígnem az Interneten ténferegve  szemembe ötlött a jobboldali kép, amely megadta a kezdőlökést, mert ebben a jelenetben úgyszólván "minden" benne van, különösebb belemagyarázás nélkül.

Ha valaki képzettársítási játékot kezd önmagában, vagy mások társaságában, az autó szóról óhatatlanul eszébe jut Ford az autókirály. Tőle indulok. Ő alkotta meg a "mesék kocsiját" Bádog Böskét, átalakítva vele Amerikát - és a világot. Forradalmár volt a szó gazdasági, politikai és erkölcsi értelmében egyaránt. Életművét a történelem összehasonlítja a barna forradalmáréval aki, megálmodta  megrajzolta és megalkotta a Bogár (Käfer) becenévre hallgató népautót, amely évtizedekkel Hitler halála után elnyerte az amerikaiak szimpátiáját, akik a Beetle nevet adták neki és náluk mint olcsó, az ottani fogalmak szerint takarékos autó, illetve mint az (autós) ellenkultúra megtestesítője szerepelt.

A két autóbarát abban is hasonlított egymásra, hogy nem kedvelték a zsidókat. Erről tanúskodnak könyveik, amelyek ma is a legolvasottabbak közé tartoznak a világon. Kettejük életének, halálának és utóéletének története fontos tanulságokkal szolgál. Ezek megfogalmazása írásom célja. Lehet, szerénytelen vagyok.

Ford és Hitler hivatástudattal megáldott/megvert emberek, környezetüktől elütő különcök, ambivalens személyiségek voltak. Ford a mérnök politikai beállítottságu; Hitler a politikus műszaki beállítottságú volt. Mindketten, mindkét irányban a zsenialitás szintjén.

Ford, korának legkönyörtelenebb kapitalistája és Hitler, korának legkönyörtelenebb diktátora, egyaránt szocialisták voltak, a szó legtisztább - legnemesebb értelmében.

Nincs  ebben feloldhatatlan ellentmondás? Nincs!

Lássuk az adalékokat!
A kései 18. század Angliájából, a textilgyártás gépiesítésével indult első ipari forradalom eredményeként kézzel végzett munkákat mechanizáltak, megjelentek az e tevékenységekre specializálódott üzemek, gyárak. A második ipari forra dalom a korai 20. század ban zajlott le. Ford bevezette a futószalagot, kialakult a tömegtermelés,
amelynek
ötletét egy chicagói vágóhídról vette,ahol a sertések szállítószalagokról lógtak, és minden hentes csak az állatok feldolgozásának egy részfeladatát látta el. Henry Ford ezeket az alapelveket ültette át az autógyártásba, radikálisan megváltoztatva ezzel a gyártási folyamatot ... jelentősen gyorsabban és alacsonyabb költségek mellett.

Ez már a folytatás. A megszállott Ford is kicsiben kezdte.

"A fejlődés egyik törvényszerűsége, hogy a nagy dolgok mindig kicsiben kezdődnek. A garázs cégek története sem a Walt Disney-vel, a Hewlett-Packarddal, az Apple-lel, Amazonnal vagy a Google-lel kezdődött. Megelőzte őket Henry Ford első, belső égésű motorral hajtott négykerekű járgánya, a Quadricycle, amelyet a fiatal mérnök egy kis pajtában állított össze Detroitban.
A képen házastársa Clara asszony társaságában száguldanak a négykerekü biciklin. Említendő, Ford ezidőben már elektromos autót is fabrikált, amit többnyire Clara használt. Clara sohasem ült T-modellbe. Utálta motorzajt, a benzinszagot és főleg azt, hogy kurblizni kellett. A képet beillesztem, ha meglelem.
Megleltem... Meg kell jegyeznem ez az őslény műszaki paramétereit tekintve alig - alig marad el méregdrága utódaitól.

1899-ben Ford befektetőtársakkal létrehozza a Detroit Automobile Companyt, de nem jött ki velük. Elvei szerint a termelés célja nem a profit, hanem a köz szolgálata, a felmerülő igények kielégítése. Arra törekedett, hogy a kocsikat lehetőleg olcsón állítsa elő, hogy nagy kelendőségük legyen. A társak másképp gondolkoztak: a kocsikat olyan drágán akarták eladni, amilyen drágán csak lehetett. A fő dolog náluk a pénzszerzés volt. Ford szerint elegendő az értéket képező javak előállítására tenni a hangsúlyt, mert ennek automatikus következménye a gazdasági siker. Az indokolatlanul felvett kölcsönök pedig nem oldanak meg semmit, hanem csak elodázzák a gazdasági problémák megoldását, vagy egyenesen csődhöz vezetnek. A munkást nem kizsákmányolni akarja, hanem részvényesként bevonni a termelésbe. Elvei a puritán hátterű, bibliai műveltségre vezethetőek vissza. Humanizmusa felülírja a marxi értelemben vett kapitalizmus szemléletmódját és ipari, valamint szociális forradalmat indít el a múlt század elején.
"Az 1924-es években már 10 másodpercenként gördült le a szerelősorról egy-egy kész autó. Ford a munkásainak minden hasznos ötletét gazdagon megjutalmazta, hiszen ha csak egy centet is megtakarítottak egy-egy alkatrészen, a nagy számok miatt a haszon százezreket vagy akár milliókat is jelenthetett éves szinten. A monotonnak tűnő futószalag- munkát pedig Ford azzal kompenzálta, hogy a korábbi napibér dupláját, öt dollárt fizetett alkalmazottainak – s ezt később hat dollárra emelte. Még így is hatalmas nyereséggel dolgozott, pedig egy T-modell ára a korábbi 825 dollárról menet közben 260-ra csökkent. Tekintve, hogy akkoriban egy ló 300-400 dollárba került, az autó mint a tömegtermelés produktuma a vidék gazdaságát is teljesen átformálta – A T-modellt 1908 szeptemberétől 1927 októberéig gyártották, s több mint 15 millió darabot [több mint húszmilliót] adtak el."

Szép kis kapitalista, mondhatnók máris, de ne siessük el, mert Ford különcségeinek ezzel korántsincs végük.

Megkülönböztetett figyelemben részesítette a fogyatékkal élő embereket is. Nem értett egyet azzal, hogy ingyen segélyekkel támogassák őket, hiszen ezzel szétrombolják az önbecsülésüket. Ehelyett olyan, személyre szabott munkalehetőségeket biztosított számukra, amelyet ők el tudtak látni, s ezért megkapták ugyanazt a napibért, mint egészséges társaik. A siketnémák (…) munkateljesítménye 100 százalék. A tüdőbajosok – több mint 1000 ember volt ilyen – legnagyobbrészt az anyag szétosztó osztályban dolgoztak, ahol nincs por. A tüdőcsúcshurutosok (…) a szabadban dolgoznak. A legutóbbi statisztika szerint 9653 olyan ember dolgozott nála, akik fizikailag alatta álltak az átlagnak. Közülük 123-nak amputálták az alsó karját vagy a kezét. (…) Négy mindkét szemére vak, 207 fél szemére vak, 37 siketnéma, 60 nyavalyatörős, 4 lábatlan, 234-nek pedig fél lába van… Sőt, még kórházi ágyakon fekvőknek is munkalehetőséget kínált. Kísérleteket végeztünk ágyban fekvő olyan betegekkel, akik már felülhettek. Megbízták őket, hogy csavarokat erősítsenek kis tengelyekre, s (…) megkapták ugyanazt a díjazást, mint a gyárban dolgozók.

Lehet ezt még fokozni? Lehet!

Ki hinné, hogy az ötnapos munkahetet is az igazi nagy-vad-kapitalista Henry Ford találta fel és intézményesítette gyáraiban. 1914-ben 2,34 dollárról 5 dollárra emelte a napi fizetéseket. Emiatt több ezren jelentkeztek munkára. Annyira nagy volt az érdeklődés, hogy majdnem lázadás tört ki a visszautasítások miatt. Ford  nem pusztán emberbaráti szeretetből emelte a béreket, hanem mert úgy spekulált: a jól megfizetett munkás képes meg is venni az általa gyártott autót. Az ötnapos munkahetet is ezért vezette be. A munkás kipihentebb, több pénze van, több ideje van költeni, weekendezni, így megveszi az autót is...

Ford és Hitler viszonyát a kölcsönös nagyrabecsülés jellemezte. Ennek egyik bizonyítéka, hogy 1938. július 30-án  Henry Ford  az első amerikaiként megkapta Német Sas Nagykeresztet, a külföldinek adományozható  legmagasabb kitüntetést Fritz Hailer kezéből, aki az átadási ünnepségen elmondott beszédében a következőket hangsúlyozta.
Adolf Hitler meg akarja tudni, hogy az autómágnás hogyan valósította meg az autók  tömegtermelését. Emlékeztetett, hogy az előző évben ugyanezt az érmet Benito Mussolininak a fasizmus alapítójánnak, Olaszország vezetőjének ítélték oda. A Führer Ford nagy tisztelője, akinek zsidóellenes kiadványai ihletették Hitler beszédeit. "Mein Kampf" c.könyvében  csak egy amerikait említ Fordot, akinek képe az irodájában függ. Szóba hozta, hogy  Ford 1937-ben kényszer hatása alatt tett bocsánatkérő nyilatkozatot Dearborn Independent hasábjain  "A nemzetközi zsidó" címen közölt írások miatt. Említette, hogy néhány évvel később e kiadványokat újból kinyomtatták...

A Magyar Zsidó Lexikon lelkendezve írta még 1929-ben "Az antiszemitizmusnak hátat fordított és a zsidóságtól az ellene irányult támadásért nyilvánosan bocsánatot kért. Őszintén sajnálom - írta, hogy a Deurborn Indepedent, amelyet az újjáépítés szolgálatába állítottam, hitelt adott a Cion Bölcsei Jegyzőkönyvének, amely hamisításnak bizonyult. Sajnálom az újságnak azt az állítását is, hogy a zsidóság a világ tőkéjét magához akarja ragadni és világuralomra törekszik. Sajnálom a sok vádaskodást, amely a zsidók erkölcse és becsülete ellen fordult. Ha idejében észreveszem e vádak általánosító tendenciáját, nyomban megakadályoztam volna az elterjesztésüket, mert jól ismerem a zsidóság szerepét a civilizációban és az emberiség fejlődésében, szorgalmát és 'önzetlen érdeklődését a közjólét' iránt. Végül fogadalmat tesz, hogy a zsidóság ellen elkövetett ártalmakat tőle telhetőén jóvá teszi."
Csak azt ne írta volna: "a zsidóság 'önzetlen' érdeklődése a közjó iránt..." Ezzel nem csupán saját könyvét, de a Talmudot is megtagadta.

A köny a békéscsabai "Új Kékszalag Kiadó" gondozásában 2000-ben kiadott változata apróbetüs, sűrű soros változata 573 oldal terjedelmü, zsúfolásig tömve adatokkal. Hogy lehetne ezt a tény-piramist visszavonni. A zsidók persze nem csak a könyvben szereplő tényeket, de még Talmudjuk tartalmát is tagadják.

Körbejártam ezt a témát anno. "Johannes Öhquist: A führer Birodalma" című könyvét találomra kinyitva a következőket olvastam. 1920-ban Luzsénszki Alfonz közzétett egy Talmud fordítást ... A zsidóknak sikerűlt, különböző erőfeszítésekkel a fordítást megtámadhatónak nyilvánítani és a kiadás magmaradt példányait lefoglaltatni. [Az Országban a Horthy fasizmus tombolt ekkor...] A szerző ellen bünvádi eljárást kezdeményeztek. A jogi bér-zsonglőröknek ezúttal nem volt szerencséjük. A királyi törvényszék megállapította, hogy a Luzsénszky Alfonz fordításában található ocsmányságok kivétel nélkűl benne vannak a Talmudban. Fordítása pontos, minthogy a Talmudban előfordúló mondatokat valóságos értelmüknek megfelelően adja vissza."

Néhány szemelvény Luzsénszky szemelvényeiből.

Erre azt mondhatnók, fecsegés, ártalmatlan hülyeség az egész, de nem mondhatjuk. Csak néhány éve volt, hogy Ovádjá Joszéf izraeli főrabbi - a Magyarországot felvásárló Simon Peresz lelki atyja - népes gyülekezet, ill. sajtónyilvánosság előtt elmondott hitszónok latában (d'rásájában), így szólt  a világ nem zsidó embereiről. "Ezek csak azért jönnek a világra és élhetnek aránylag tisztes kort, hogy minél jobban kiszolgálhassák a zsidókat. ... Gondoljuk csak meg, ha elpusztul a szamár elveszítjük a pénzünket. Így van ez a szolgálóval is, ha időnap előtt meghal elveszítjük a pénzünket. Éppen ezért hagyjuk, hogy a szolga hosszú életet éljen, annak érdekében, hogy jól dolgoz zon a zsidónál.”

* * *

 Most az következne, hogy megénekeljem Hitler szociális, ill. népjóléti intézkedéseit is, de ezt már korábban megtettem többek között a "Landsbergi gondolatok időszerűsége" c. írásomban, ill. úgy, hogy közzétettem Joannes Öhquist: "A Führer birodalma" c. könyvét.

2020.04.25

2.

Szimatom nem csalt, amikor az élelmiszerért sorbanálló amerikai gépkocsik látványából merítettem ihletet az íráshoz.

 

Ma a Facebook oldalamon jelent meg egy írás és egy videóklip. Az írás arról szól, hogy "A világtörténelem leggazdagabb államában kilométeres sorok kígyóznak az ingyen élelmiszerért. Összesen 22 millió ember jelentkezett be munkanélküli segélyre az elmúlt négy hétben. A következő hónapokban a munkanélküli ség további duplájára nőve, a 30 százalékos arányt is elérheti. Számtalan felvétel készült, hogy az ország különböző pontjain több kilométer hosszú kocsisorok állnak az ingyen élelmiszert osztó élelmiszerbankok nál. A texasi San Antonióban például 10 ezer autó várakozott ingyen élelmiszerre. A sürgős anyagi segítségre szorulók hatalmas száma is rámutat az amerikai álom hazugságára és megmutatja, hogy az USA-ban tízmilliók élnek kiszolgálta tott helyzetben, számottevő tartalékok nélkül.

A lenni vagy nem lenni Amerikában már nem költői kérdés és már nem is kérdés. Olyan formában vetődik fel: "ölni, vagy meghalni!" A kérdés az, sikerül e az amerikaiak millióit "békésen" FEMA táborokba terelni és ott meggyilkolni; vagy fegyve res harc tör ki és a dolog kétesélyessé válik. Ebből következik a végső kérdés: ki lesznek a túlélők: a zsidók, vagy a gójok. Két faj számára Amerika borús ege alatt immár nincsen hely.

Ez a folytatás közbejött. A tervezett folytatás az lett volna, hogyan váltak az amerikai álmok, köztük az autóhoz kapcsolt álmok, átokká a zsidó tőke jóvoltából?

Ez tehát a harmadik részben kerül terítékre.

2020.05.01

 

3.

Ford nagy bűne.

 

Se szeri se száma az "antiszemita" írásoknak. Ford könyve mégis elüt a többitől, több szem pontból. [Az "antiszemita" a világ legtágasabb gyüjtőfogalma. Ide tartozik minden, ami/aki nem hódol a zsidóknak. Ha valaki igazat ír róluk jaj neki; kétszeresen jaj, ha bizonyít is.]

Ford nem írója, nem is szerkesztője a könyvnek, amelynek műfaji besorolása is nehéz. Hasonlattal élve a mű olyan mint egy fregoli, amelyen a zsidók mosatlan szennyese van kiteregetve.

Talán nem mindenki tudja, hogy hogy a könyv röviditett elektronikus változata 1. rész, és a 2. rész letölthető az Internetről. [Ez a változat valószínüleg azonos a brit "fasiszta" újságíró, George F. Green által szerkesztett röviditett szöveg gel.]

Az adat-kazal nem is könyv formában, hanem egy Ford által alapított újságban a Dearborn Independentben jelent meg folytatásokban.

Kérdés, hogy a faszarinak mondott Ford miért adott (sok) pénzt erre a célra? Zsidó konkurrenseit akarta lekörözni? Azok enélkül is le voltak körözve; a legfontosabb területen, az autóiparban mindenképp.

Nem fogják elhinni, de Ford eszmei célokat is képes volt kitűzni és azokra áldozni. Erről szól egy korábbi történet, Ford "békehajója", az Oscar-II tragikomikus története.

Ford fejébe vette, hogy egy békehajót indít Amerikából Európába megakadályozni, hogy Amerika belesodródjon, vagy beavatkozzon az európai Nagy Háborúba, amelyet akkor még senki se nevezett Világháborúnak.

[Jut eszembe, a "világháború" kifejezésel Cíon Bölcseinek Jegyzőkönyveiben találkoztam először. A 7. jegyzőkönyvben a következők olvashatók.
"Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk válaszolni, hogy annak az országnak szomszédaival, amely szembe merészel helyezkedni velünk, háborút viseltetünk az ellenszegülő ellen; ha pedig ezek a szomszédok megkockáztatnák, hogy közösen lépjenek fel velünk szemben, világháború kirobbantásával kell védekeznünk." Világos, nemde?]

Ebben a "békekalandban" Ford partnere egy szép és okos magyar zsidónő a pacifista feminista Schwimmer Róza volt aki "írásaiban éveken át figyelmeztetett egy világ háború lehetőségére, amely a férfiközpontú világrendből következik, de a női választójog megadásával mindenképp megelőzhető lenne. Háborús zaj, kétségbe esett családok százezreinek jajgatása, pótolhatatlanul elpusztult értékek, Európa lángbaborulásának lehetősége: ez az egyoldalúan hímnemű állami berendezés eredménye.”

E felfogás által indíttatva ”nem hivatalos nemzetközi találkozót kezdett tervezni, melyre végül az autóipari legenda, Henry Ford segítéségével 1916. február 8-án Stockholmban került sor. A Ford Neutral Meditation Conference névre keresztelt eseményt a tengerentúli lapok minden lehetséges irányból támadták, legtöbben pedig kétségbe vonták a női delegáltak képességeit, vagy épp Schwimmer vezető szerepét. Ez az kísérlet sem járt sikerrel, Henry Ford még Stockholm elérése előtt visszafordult.

Az idézetben feltűnik egy szó, az öszvérnél is makacsabb Ford visszafordult. Hogy történhetett vele ilyesmi?

Egy Alfred Liebfeld nevü úr vállalkozott arra, hogy Fordot a cipője talpáig lejárassa. Könyvében leirja, hogy a hajó utasai közé csempészték Samuel Marquis lelkészt, Ford bizalmasát. Marquis, kihasználva Ford lázas állapotát, valamiképp rávette a visszafordulásra. Ford még Oslóban kiszállt és visszahajózott Amerikába.
[109. old.]

Liebfeld könyve más szempontból is figyelemre méltó megállapításokat tartalmaz.

A Nemzetközi Zsidó-ban számos utalás és adat van arra, mi módon vesz erőszakot a zsidó kisebbség az amerikai többségen. Liebfeld ezt igazolja. "A keleti államokban a zsidók a nagyvárosokban bojkottot szerveztek Ford gyártmányai ellen. Hirtelen lecsökkent a T-kocsik eladása ... Ford most valóban megijedt. ... 1928 decemberében 156.000 dollárt költött a héber nyelven kiadott zsidó sajtóorgánumokban megjelentetett nyilatkozatok ra." [161.old.]

Ford hírhedt bocsánatkérését fentebb idéztem.
Ha a zsidókból nem hiányozna a humorérzék és az empátia rá kellett volna jönniük, hogy Ford egyszerüen viccelt. A Dearborn Independentben közzétett tényállításokból egyet sem vont vissza.

A béke-hajókázás tehát nem nyerte el a zsidó zsebekben levő sajtó tetszését: a tengerentúli lapok 'minden lehetséges irányból' támadták." Hát persze hogy támadták. Ők egy másik hajóban utaztak, helyesebben utaztattak másokat.

A politológia egyik kedvenc témája az "elkerülhetetlen veszteségek" kategóriája, amit egy nagyhatalomnak áldoznia kell magasztos céljai elérése érdekében. Az első példa a 'Lusitania affér'volt, amelynek históriájáról is írtam anno. A hatalmas utasszállító luxusgőzös rendszeresen szállított utasokat és hadianyagot (!) Amerikából Európába. A német kormány diplomáciai úton, sőt amerikai lapokban közölt fizetett (!) hirdetések útján figyelmeztette az amerikaiakat, hogy a német tengeralattjáró flotta a hajót megsemmisíti a hadianyag szállítás miatt. A hajót utasokkal és természetesen hadianyaggal zsúfoltan mégis elindították éppen abba az övezetbe, ahol az U-20-as német tengeralattjáró várakozott. Az 'eredmény' több mint ezer polgári áldozat [köztük milliárdos Vanderbilt-család egyik tagja is]. A Kongresszus pedig az USA hadbalépéséről döntött az 'orvtámadás' miatt Ennél az esetnél a 'Jew Taboo' a következőképp müködik. Az utóbb nyilvános ságra került valódi rakományjegyzékből kiderült, hogy a fedélzeten nagy mennyiségű hadianyagot is szállítottak. A New York-i vámhivatalnak előzetesen benyújtott hamis (!) listán viszont sajt és a vaj szerepelt 90 tonna mennyiségben, amit a hajó nem szállíthatott mert e romlandó áruk tárolásához nem volt hűtőháza. Az ördög a részletekben rejlik, de a zsidók már akkor is megengedhették maguknak, hogy ne ügyeljenek tulságosan a részletekre. [Mikor a World Trade Center VII. tornyát felrobbantották, már egyenesen szartak a részletekre...] Az egészben a 'legédesebb' mégis az, hogy "a Lusitania roncsa mindössze 91 méter mélyen fekszik az Atlanti-óceánban, alig 40 kilométerre az ír partoktól és 'érdekes' , hogy a brit haditengerészet jelenleg sem (!) járul hozzá a roncs vizsgálatához. Ugyanakkor a Titaniccal kapcsolatban az Oceanográfiai Intézet kutatója, dr. Robert D. Ballard 1985. szeptember 2-án jelentette be, hogy  az általa vezetett francia-amerikai expedíció  megtalálta a legendás óceánjáró, roncsait Új-Fundlandtól 900 kilométerre délre, az atlanti fenéksíkságon. Az ezt követő expedíciók számos tárgyat felhoztak az irdatlan, kb. 3700 m., mélységben nyugvó roncsról.A "Jew Taboo" kiiktatja tehát még Móricka kérdezési jogosultságát is. Istenkém, merre tart ez a szép zsidó világ?"

Ami Ford könyvét illeti a 2000 évi magyar kiadás sűrű sorokba zsúfolt apró betükkel 575 oldalt tesz ki. A művet ebben az írásban nem lehet ismertetni, idézetek útján sem. A lényeget sem lehet megragadni. Lehet azonban róla néhány jellemzőt mondani.

A mű a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveire épül. Annak egy - egy szövegrészlete a textus, ehhez kapcsolódik a mondanivaló. Ez úgy értendő, hogy a szövegírók igen gyakran a zsidókat szólaltatják meg.

Ezt teszem én is néhány mondat erejéig.

A
B’nai B’rith (héberül: בני ברית), a Szövetség fiai a világ legrégebben működő, zsidó érdekvédelmi szervezet elnöke Leo N. Levi világosan beszélt.
"Ki mondhatja, hogy a zsidóság már nem faj? A vér az alapja és a jelképe a faji eszmének és egyetlen népe sincs a földnek, amely a vér tisztaságára és egységére oly jogosan igényt tarthatna mint a zsidó." [Könyv 392 old.]

Louis Brandeis a Legfelsőbb Bíróság bírája így kontráz neki. "Ismerjük el mindnyájan, hogy mi zsidók egy másfajta nemzet vagyunk, amelynek minden zsidó feltétlenül a tagja, függetlenül a hazájától, állomáshelyétől, vagy hitének árnyalatától. [Ugyanott.]

Ugyan milyen pártatlanság várható egy ilyen alaktól, ha egy zsidó és egy gój jogvitájában dönt? 

És miután e két prepotens zsidó így megmondta a frankót, még miről beszélünk?

Egy másik, zsidókra jellemző, történet az a hajsza, amit a Kehillah azok ellen a szülők ellen indított, akik nem zsidó iskolákba járatták gyermekeiket. Egy héber nyelvü kiadványból a Könyv két cikket idéz.
"Rosszindulatú lepra ... A szülőket értesítik, hogy a Cionista Bizottság listát készített az összes gyerekről, akik idegen iskolába járnak. ... Vegyék ki őket azokból és olyanokba írassák ahol héber nyelvet, szokásokat és hagyományokat tanítanak. Akik idegen iskolákban tanítanak fel kell adniuk állásukat. A rosszindulatu lepra a külvilág fertőzése, amelyet a nem-zsidókkal történő oktatás eredményez. ... A gyerekek lehetőségeit fel kell áldozni a fajukért. Akik nem felelnek meg ezeknek az eszméknek árulóknak bélyegezik és más szégyenletes nevekkel illetik. Mindenki üldöztetik aki nem engedelmeskedik a Bizottság parancsának. Őket tilos zsidó néven szólítani. Nevüket szégyenfalra tesszük ki. Tettüket az utolsó nemzedékig szemükre fogjuk hányni. Ha támogatást kapnak, a támogatást megvonjuk. Ha rabbik, elbocsátjuk hivatalukból. Ki kell őket áldozni és üldözni fogjuk őket. Az egész világ tudni fogja, hogy ebben az ítélkezésben nincs könyörület."
A másik írás
"Küzdj és győzni fogsz" címen jelent meg. "Az áruló szülők és gyerekek neveit ... haladéktalanul nyilvánosságra kell hozni a lapokban és más közleményekben. Minden utca elején ki kell plakátolni. A listákat el kell küldeni az intézményak, a zsinagógák vezetőihez, a hórházakhoz, a házasságkötőkhöz, a Segélyalap igazgatójához, stb. 'Feketelista' és 'Árulók' címszavakkal ellátva. Parancsot kel küldeni, hogy fiaikat ne metéljék körül, a halottakat ne temethessék az izraeliták közé. Házasságukat ne szentesítsék. A zsidó orvosok ne látogassák betegeiket. Ne kapjanak segélyt, mikor szükségük van rá. Addig vadászunk rájuk, míg ki nem pusztulnak. Háborút az árulók ellen, népünk között. Háborút sajnálat, könyörület nélkül." [Könyv 372 old.]
Az ilyen módon "propagált" kóser iskolákról tudni kell, hogy azokban a fő tantárgy a Babiloni Talmud, amelyből fentebb idéztem néhány passzust.

A könyv alcíme: "A világ legfőbb problémája." Hogyan kell ezt érteni? Ezt nem akarom másoknak megmagyarázni. Csak azt írom ide, én hogy értem.

A legfőbb probléma tulajdonképp egy paradox helyzet. Egy idegen faj (rassz) befurakodik a gój társadalmakba, amelytől megkülönbözteti magát. Ott a faji megkülönböztetés (rasszizmus) elleni harc zászlóvivője lesz. Ezen az "elvi" alapon követeli ki magának, hogy a befogadó társadalom - jó képet vágva - tűrje élősködését és tartózkodjék még a zsidó szó használatától is. Minden engedetlenséget kegyetlenül megtorol.

Meddig még?

2020.05.09

 

4.

A rabbi és a Neokohn.
 

Olvasóim felvethetik, miért idézgetek rég elporladt zsidóktól. Jó okkal teszem.

Ha az ember például a -ot olvasgatja időszerü és tanulságos írásokra bukkan. Ilyen Rav Keleti rabbi 2013 májusi interjúja, amelyet a magát máshol Neokohnként reklámozó úriember Réti János készített.

A cím "A jesiva feladata, hogy különleges embert faragjon."  Az interjú célja a jesivákkal kapcsolatos tévhitek eloszlatása."A közvélemény a hagyományos zsidó oktatási intézményeket egy letűnt kor embertelenül szigorú és a külvilágra ignoráns ósdi maradványaként képzelte el. A jesiva feladata, hogy különleges embereket faragjon azokból a fiúkból, akik ott tanulnak. A tanulás ennek csak az eszköze. A tóratanulás legmélyebb és legintenzívebb területe a Szóbeli Tan. Ezzel foglalkoznak a jesivákban, annak érdekében, hogy az oda bekerülő fiatalok képesek legyenek a Szóbeli Tan tanulmányozása által nagy formátumú emberré válni. A jesivában a szervezett tanulási időszakok: egész nap a Talmud megismerését szolgálják. Természetesen vannak más tárgyak is, de a középpontban délelőtt 9-től délután 1-ig, majd fél 4-től 7-ig, illetve 9-től 11-ig – a szorgalmasabbaknak akár tovább is – a Szóbeli Tan elsajátítása áll.
Két tanulási módszert követve foglalkoznak a Talmud tanulásával. Az első módszert ivritül ijunnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy mélyen és alaposan tanulmányoznak egy talmudi témakört. A második módszer, a bekiut több téma kevésbé részletes megismerését teszi lehetővé. Chofetz Chájim ... könyvének ... és az etikatanulásnak alig egy óra jut. A többi időt a Szóbeli Tan tanulmányozására fordítják. Ezért szokták humorosan azt mondani, hogy a jesiva­tanulók a Bibliát csak a Talmud ban említett versek alapján ismerik meg."

Ezt eddig is sejtettük, de jobb ha egy rabbi mondja. Eddig stimmel is, de ezután a rabbi meredek csúsztatásba megy át.
"A tanulók felnőttkorba lépve családot alapítanak, és elhagyják a jesivákat. Ez a folyamat megkezdődik a húszas éveik második felében, és jócskán megerősödik a harmincasok korosztályában. Ahogy növekszik a család, a Koleltől (zsidó segélyszervezet) kapott alacsony összeg még az esetlegesen dolgozó feleség fizetésével együtt sem elég a megélhetéshez. Ezért a fiatalemberek szakmát tanulnak, majd dolgozni is kezdenek. Valamilyen foglakozást keresnek maguknak, kereskedők lesznek, saját üzletbe vágnak, vagy egyetemen kezdenek tanulni a Kolel mellett az esti órákban. Főleg számítástechnikával foglalkoznak, mert erre a talmudi elemzés logikája különösen alkalmassá teszi őket.
Egy frászt kezdenek ezek alulról kapaszkodni, amikor tárt karokkal várja őket a "befogadó" társadalom az élet napos oldalán. Ők a hatalmi, tudományos, gazdasági és művészeti elit utánpótlása. Gójokat megvető és gyűlölő arisztokraták a társadalom csúcsain. Mindenütt ahol könnyen és jól lehet élni.

Sokat foglalkoztam annakidején Konrád Györggyel, aki irodalmilag fejezte ki amit a zsidók gondolnak magukról és rólunk. Szintetikus nacionalizmus c. írásomban idéztem a nagy írót. "A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkok télban (!), amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető."
Ehhez a következőket fűztem. "Úgy látszik, a majdnem nobeldíjas 'nagy író' szelektíven olvas és nem ismeri, vagy nem érti pl. Szolzsenyicin kétkötetes remekművét az 'Együtt' címűt. Ez ugyanis mással sem foglalkozik mint annak hiteles ábrázolásával, hogy mekkora a szakadék a kiválóság és a 'főfoglalko zás szerű élősködés között. A 'génkoktél' kifejezés pedig nem kevesebbet jelent, mint  a zsidó faj geneti kai felsőbbrendűségének deklarálását nemzsidó fajokkal szemben."

Az önmagát mindíg - mindenütt "túl-reprezentáló" faj egyedei innentől nem tűrik, hogy zsidóknak tekintsék és nevezzék őket.

A Talmudban úgyszólván "előirt" élősdiség és a társadalmakat felháborító, különösen visszataszító, bűnözési formák aztán időnként és helyenként kicsapják a biztosítékot és pogromokba torkollnak. E pogromoknak furcsa sajátosságaik vannak. Az időbeli és földrajzi távolságok miatt a lázadó népek jószerint nem is tudnak egymásról és mások pogromjairól. És mégis a vádak megdöbbentő egybeesést mutatnak. A gazdasági és biológiai értelemben vett "vérszopás" vádja mindíg mindenütt felmerül, kizárva a véletlen egybeesést.

Itt és most nem akarok ebben a témában elmerülni. Ehelyett csupán utalok egy feddhetetlen keresztény hittudós könyvére, amely több helyen kiemeli, hogy a gyanúsítottak kényszervallatása során kínosan ügyeltek az összebeszélés kizárására. Ilyen körülmények között a beismerő vallomások csak akkor egyezhettek egymással, ha a vádlottak megtörtént eseményről tettek beismerést.

Az író megemlékezik a tiszaeszlári vérvád-perről is. Ebből csak azt említeném, hogy a Bécsi Parlamentben Lichstenstein herceg felidézte Andrássy Gyula miniszterelnökkel folytatott beszélgetésüket. Ennek során Andrássy cinikusan beismerte, hogy a vérvád bizonyítva lett. Felmentésre mégis azért került sor mert az ország csődbe ment volna ha Rotschildék megvonják a kölcsöneiket.

Ebben a perben a vádlottak kényszervallatásán lovagolt a védelem és a világsajtó. Egyvalami nem jutott senkinek az eszébe. Ha a vallatás "szakszerü" lett volna, előkerült volna a legfőbb bűnjel: Eszterke holtteste. Így csak a hullafoltos ruhácskája került elő egy zsidó kéjnő testére húzva. Ne felejtsük el, hogy a Kúria a hulla úsztatás tényét megállapította. Ebben - implicite - benne foglaltatik, hogy a ruhákkal manipulálók a holttestet is birtokolták.

Elnézést a kitérőért!

2020.05.10
 

Sz. Gy.

Folytatom!

 

   
Widget is loading comments...