Folytatások: 21.06.02 - Az árják történelmi világbirodalma.

 

Mit mond ez a kép, ez a szó "árja" Gyász-Magyarország  lakóinak ahol ötmillió önkéntes oltakozó "él" ? Tudom, úgyszólván semmit. Mégis próbálkozom.

Nem tudok szabaduli attól a rossz szokásomtól, hogy mondanivalómat egy képhez kapcsolom. Remélem az olvasó a fenti "képrejtvényt" már olvasás közben megfejti.

Az "árja" a legnehezebben körülírható, éppen ezért legtöbbször körülirt fogalom. Minden változatában van azonban valami közös: az árja nem zsidó. Ebből adódik minden további galiba.

Talán arra emlékeznek legtöbben, hogy a náci Németország tett kisérletet az északi-árja faj feltá masztására. Így jött létre a fekete lovagrend - az SS - amelynek tagjai világraszóló gaztettekkel és hős tettekkel írták tele a huszadik század történelmének amúgyis véres lapjait. Bátran öltek - haltak. Férfiak, harcosok voltak. Igazi árják. Félelem, de nem gáncs nélküli lovagok.

E lovagrend "nagymesterének" Himmlernek a munkásságára lentebb visszatérek, mivel a nietzschei tanítás Himmler tevékenységének egyik vezérfonala volt.

Az SS történeténél terjedelmesebb érdekesebb, vagy unalmasabb, sokszereplős szellemi előtörténete. Mindenkit nem akarok felvonultatni, csak az egyik főszereplőt járom körül, akit úgy hívnak Nietzsche. Ha irodalmi életművét épitészeti alkotáshoz akarnám hasonlítani, a Szent Péter bazilika jutna eszembe.

Antikrisztus c. könyvéből szemezgetek amelyben ilyesmiket olvashatunk.

"Mi jó? – Mindaz, ami az emberben növeli a hatalom érzését, a hatalom akarását, növeli magát a hatalmat. Mi rossz? – Mindaz, ami a gyengeségből fakad. Mi a boldogság? Annak érzése, hogy a hatalom növekszik, s legyőzetik egy ellenállás. Nem megelégedettség, hanem több hatalom; nem egy általában vett béke, hanem háború; nem erény, hanem derekasság [vagyis reneszánsz stílusú erény, virtus, moráliáktól mentes erény]. A gyengéknek és a félre sikerülteknek pusztulniuk kell: ez legelső tétele a mi emberszeretetünknek. S ehhez még segédkezet is kell nyújtanunk. Mi az, ami károsabb bármely bűnnél? – A tevőleges részvét olyanok iránt, akik félresikerültek és gyengék – s ez a kereszténység..."

Ez nem több és nem kevesebb mint a természet vastörvényeinek visszaillesztése az emberi gondolkodásba, ill. életmódba.

"Mely embertípust kell tenyészteni, mint ami magasabb értékű, életrevalóbb s ígéretesebb jövőjű. E magasabb értékű típus már eddig is elég gyakran létezett: de csak úgy, mint szerencsés véletlen, mint kivétel, s sohasem úgy, mint akit akartak. Sőt épp ettől féltek a legjobban, mindeddig szinte ez testesítette meg a félelmetest; – s a félelemtől indíttatva e típus ellentétét akarták, ezt tenyésztették, ehhez jutottak el: a háziállatot, a csordaállatot, a beteg ember-állatot – a keresztényt..."

Meredek nemde? Az! A keresztény ábrázolás fennköltebb, de ugyanazt jelenti.

A kereszténység, nem kell szépítgetni és felcicomázni: életre-halálra menő háborút indított e magasabb rendű típus ellen, e típus valamennyi alapösztönét egyházi átokkal sújtotta, ezekből az ösztönökből szűrte ki aztán a gonoszt, a gonoszt – az erős embert, mint a tipikusan megvetendőt, az „elvetemült. embert”. A kereszténység pártját fogta mindannak, ami gyenge, alantas és félresikerült, eszményt faragott az erős élet önfenntartó ösztöneivel szembeni ellentétből; még a legerősebb szelleműek eszét is tönkretette azáltal, hogy azt tanította: a szellemiség legfőbb értékeit bűnösnek, félrevezetőnek, kísértéseknek kell érezni.

Ezt a bekezdés nem Nietzschétől való, de mondandójának alátámasztása végett idézem. "A Korintusiaknak írt első levélben Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola írja.  Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. Isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak 'látszó' igehirdetéssel üdvözítse a hívőket.
A balgaságnak 'látszó' igét magyarul hülyeségnek nevezzük. 

Innen megint Nietzsche. "Romlottnak nevezek egy állatot, fajt, egyént akkor, ha elveszíti ösztöneit, s amikor a számára hátrányost választja és részesíti, előnyben.  A  részvét nagyjában-egészében keresztezi a fejlődés törvényét, amely a természetes szelekció törvénye. Azt tartja fenn, ami megérett a pusztulásra, védelmezi az élet kitagadottjait és elítéltjeit – a félresikerültek ilyen-olyan fajtájának nagy tömege révén, akiket életben tart –, s magát az életet is komor és kétséges színben tünteti fel. Az ember, relatív értelemben, a legfélresikerültebb állat, a legbetegebb, aki a legveszedelmesebb módon eltévelyedett ösztöneitől.

Egy népnek, amely hisz még önmagában, saját istene is van. Ezen Istenben tiszteli a gyarapodását biztosító feltételeket és saját erényeit. Hogyan lehet még napjainkban is olyan mértékben engedményt tenni a keresztény teológusok együgyűségének, hogy velük együtt deklaráljuk: az istenfogalom továbbfejlődése „Izráel Istenétől”, a népistentől a keresztény Istenig, minden Jó foglalatáig – haladás?
Pál nagy műve a zsidóisten "fennhatóságát" a nemzsidó "keresztényekre" kiterjeszteni; a népeket a kiválasztott nép szolgáivá tenni, ráadásul nem is emberi, hanem állati minőségben, a Talmud tanítása szerint.

Megvetik a testet, s a higiénét, mint érzékiséget utasítják el; az egyház még a tisztaság ellen is védekezik (– a mórok kiűzése utáni első keresztény rendelet a nyilvános fürdők bezárására vonatkozott, ezekből egyedül Córdobában 270 volt).

Keresztényi továbbá bizonyos fajta kegyetlenség-érzés megléte önmagunk és mások iránt; a gyűlölet a másként gondolkodókkal szemben; az üldözésre irányuló akarat a kereszténység nem a zsidó ösztönnel szembeni ellenmozgalom, hanem annak következ ménye, továbblépő következtetés annak félelmet keltő logikájában. A Megváltó megfogalmazásában ez így hangzik: Mert az idvesség a zsidók közül támadt.  a zsidóság, épp ez által lett a világtörténelem legvégzetesebb népe: a későbbi korokra gyakorolt hatásuk oly mértékben meghamisította az emberiséget, hogy manapság zsidóellenes módon érezhet még a keresztény is, anélkül, hogy belátná: önmaga a legvégső zsidó fejlemény.

A zsidóságban és a kereszténységben hatalomra vágyó emberfajta, a papi fajta számára a décadence eszköz csupán: ennek az emberfajtának életfontosságú érdeke, hogy az emberiséget beteggé tegye, s hogy a jó és rossz, az igaz és hamis fogalmát egy életveszélyes és a világot rágalmazó értelembe fordítsa át. Ezek a papok hozták létre a hamisítás ama csodaművét, melynek dokumentuma – a Biblia jó része: párját ritkító gúnnyal vallási nyelvezetbe fordították át saját népük múltját, minden hagyománynak s minden történeti realitásnak fittyet hányva, azaz amit létrehoztak belőle, az egy Jahvéval szemben elkövetett bűn – és büntetés –, illetve a Jahve iránti jámborság – és az ezért járó jutalom – ostoba üdvmechanizmusa. A történelemhamisítás e roppant szégyenteljes aktusát sokkal fájdalmasabbnak éreznénk akkor, ha évezredek egyházi történelemértelmezése nem tett volna bennünket csaknem teljesen érzéketlenné a becsületesség követelményével szemben in historicis. A filozófusok kezére játszottak az egyháznak: „az erkölcsi világrend” hazugsága végigvonul a modern filozófia fejlődésének egészén is Egy parazita emberfajtát, aki az összes egészséges életmegformálás kárára tenyészik, a papot, aki Isten nevével visszaél: a dolgok ama állapotát, melyben a dolgok értékét a pap határozza meg, s ezeket „Isten Országának” nevezi, azokat az eszközöket pedig, melyek révén elérhető vagy fenntartható egy ilyen állapot, „Isten akaratának”; hidegvérű cinizmussal azon méri le a népek, korszakok s az egyének értékét, hogy használtak-e a papi hatalom-túltengésnek, vagy akadályozták azt. a szent parazita megjelenik az élet valamennyi természetes eseményénél, születésnél, házasságnál, betegségnél, halálnál hogy az áldozatról  („az étkezésről”) ne is szóljunk; teszi ezt azért, hogy denaturalizálja – az ő szavajárásával: „szentesítse” – mindezt... Ezt kell ugyanis megérteni: a pap parazitizmusa minden természetes szokást, minden természetes intézményt (államot, bírósági rendtartást, házasságot, beteg- és szegénygondozást), az összes követelményt, melyet az életösztön parancsolt, röviden mindazt, ami értékét önmagában hordja, értéktelenné, értékellenessé tette.  Egyházként, aztán legvégül, maga a beteg barbárság jut hatalomra – az egyház, vagyis a halálos gyűlölség e megtestesülése szemben minden becsületességgel, a lélek minden emelkedettségével, a szellem minden fegyelmével s mindennemű nyíltszívű és jóakaratú emberséggel. Az egyház valamennyi fogalmáról felismerszik, hogy mire való: a legrosszindulatúbb pénzhamisítás ez, ami csak létezik, a célból, hogy leértékelje a természetet s a természeti értékeket; magáról a papról is felismerszik, hogy mire való: a legveszedelmesebb fajtájú élősködő, az élet valóságosmérges pókja..  Pál a célt akarta, következésképpen akarta az eszközt is... S azt, amit ő maga nem hitt el, elhitték az idióták, akik közé szétszórta saját tanítását. – Az ő szükséglete a hatalom volt, Pál személyében újból a pap akart hatalomra kerülni – csak olyan fogalmakat, tanokat s szimbólumokat vehetett igénybe, melyekkel a tömegeket zsarnoki módon elnyomják, s melyekkel hordákat formálnak.

A kereszténységben, a szent hazudozás művészetében az egész zsidóság – vagyis egy több évszázadon át tartó s igen komolyan vett zsidó előgyakorlat és technika – jut végső tökélyre. A kereszténységnek körülbelül úgy van szüksége a betegségre, ahogyan a görögségnek volt szüksége az egészség-fölöslegre. A beteggé tétel, az egyház egész üdvprocedúra-rendszerének ez a tulajdon képpeni mögöttes szándéka.

tNietzsche nem feledkezik meg a másik szolgáló vallásról az Iszlámról sem.
Mi az az egyetlen dolog, amit Mohamed később átvett a kereszténységből? Pál agyszüleményét, a papi zsarnokság, hordaformálás eszközét, a halhatatlanságba vetett hitet – azaz az 'ítélet'-ről való tant...

Nietzsche kultúra személete értékalapú. Mentes minden fehér-faji elfogultságól.
A kereszténység megfosztott bennünket az antik kultúra termésétől, mint ahogy később az iszlám kultúra termésétől is. Spanyolor szág hozzánk alapjában véve közelebb álló, csodálatos mór kultúrvilága – amely az érzékekhez és az ízléshez inkább szól, mint Róma és Görögország – letiportatott – hadd ne mondjam, milyen lábak által. A keresztény egyház romlottsága semmit sem hagyott érintetlenül; minden értékből értéktelenséget, minden igazságból hazugságot, minden becsületes ségből lelki alávalóságot csinált.

Talán a legjellemzőbb és legmesszebbre mutató nitzschei jellemző az Európa-központuság, a fehér rasszizmus teljes hiánya.
"Egy másik értelemben viszont van folytatólagos siker, mely egyedi eseteké a földgolyó legkülönbözőbb pontjain és a legkülönfélébb kultúrákban, általuk valóban egy magasabb rendű típus tárul elénk: egy olyan típus, ami, az összemberiséghez viszonyítva, egyfajta emberfölötti ember. Ez a kulcsmondat teremt összhangot Nietzsche és az árjakérdés között. Ezokból ismételten visszatérek rá.  

Előre annyit árulok el, hogy korunk igazi árjái nem Európában, még kevésbé ZsidóAmerikában élnek/halnak... 

2021.05.31.

* * *

Az árják történelmi  világbirodalma.

Esküszöm, ennél a rossz térképnél jobbat nem találtam, jóllehet perzsa nyelven is kerestem.  A lényeg: ekkora területen volt kimutatható, hogy az árják kardja, ekéje, kalapácsa uralta egykoron.

Nem túlzás egy ekkora területet "világbirodalomnak" minősíteni?

Egyáltalán nem, ha kiterjedését a Római birodalommal, Attila birodalmával, Nagy Sándor birodalmával, ill. a Mongol birodalommal vetjük össze.

Az alábbi összehasonlító térképen a jó szemü, ill. türelmes olvasók fel fogját ismerni e birodalmak határait Eurázsia térképére vetítve. Hozzájuk képest az Oszmán birodalom olyan kicsi volt, hogy nem is térképeztem fel.


 

 

 

 

Az ahány ház - annyi szokás törvénye a világbirodalmakra is vonatkoztatható. Például: hány házat kellett a helyén lebontani,- hogy helyezték el a lakókat,- meddig állott a ház,- milyen volt a házirend, stb.

Tulajdonképp az őslakosság sorsa érdekes, amelynek földjein a birodalmak felépültek. Ide nem kívánok történelem leckét beil leszteni annak kimutatására, ki hogyan bánt (el) saját őslakosságával, mert csak azt vizsgálom, hogy viselkedtek az árják a meghódított földek lakóival?

Kedves zsidó barátaink nyilván feljegyezték volna, ha olyan népírtásokat rendeztek volna, mint ők tették a legendás bibliai időkben például a kánaánitákkal,  imigyen. "Miért rendelte el Isten a kánaániták kiirtását (népirtás), beleértve az asszonyokat és gyerme keket is? Az 1Sámuel 15:2-3-ban Isten azt parancsolta Saulnak és az izraelitáknak: „Ezt mondja a Seregek Ura: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, az ökröket és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!" Isten hasonló utasításokat adott, amikor az izraeliták meghódították az ígéret földjét (5Mózes 2:34, 3:6, 20:16-18). Miért irtatott ki Isten az izraelitákkal egy teljes népcsoportot, asszonyokkal és gyermekekkel együtt? Ez egy nehéz kérdés. Nem értjük pontosan, miért rendelt el Isten ilyesmit, de bízunk Isten igazságosságában, és elismerjük, hogy képtelenek vagyunk teljesen megérteni egy szuverén, végtelen és örök Istent. Amikor ehhez hasonló nehéz kérdésekkel nézünk szembe, ne feledjük, hogy Isten útjai magasabbak a mi útjainknál, és gondolatai magasabbak a mi gondolatainknál (Ézsaiás 55:9, Róma 11:33-36). Készek kell lennünk bízni Istenben, és hinni benne még akkor is, amikor nem értjük az útjait.
Ehhez nem kívánkozik kommentár.

Az árják és "hódítási szokásaik" leírása túl hosszadalmas lenne. Az alábbi jellemzés szemlélteti, hogy nagyjából hogy is zajlott ez a terjeszkedés - hódítás.“Krisztus előtt 2000 táján a mai Lengyelországtól Közép-Ázsiáig terjedő sztyeppéket félnomád barbár törzsek népesítették be. E barbárok magas termetű, viszonylag világos bőrű, hosszúkás fejformájú emberek voltak. A ló már háziállatuk volt, könnyű, küllős kere kű kocsik elé fogták őket. Főként pásztorkodással foglalkoztak, de a  földművelésbe is belefogtak. A második ezredév korai szakaszában a túlnépesedéstől s a legelők kiszáradásától hajtva útrakeltek. Hordáik nyugat, dél és kelet felé vándoroltak, meghódítva az ott talált népességet. A hatalom megtartása végett házassági, vérsé gi kötelékeket alakítottak ki. Magukkal vitték a patriarchális törzsi szervezettséget, az égitestek imádatát, lovaikat és szekereiket. Ahol megtelepedtek, nyelvük általában fokozatosan alkalmazkodott a meghódítottak nyelvéhez. Az Európát meghódító törzsek a görögök, latinok, kelták és teutonok ősei lettek, más hordák pedig Anatóliát vették birtokukba. Ha ebből a passzusból ki akartnám emelni mi a fontos úgyszólván minden szót alá kellene húznom. Ehelyett inkább a figyelmes újraolvasást ajánlom.

Jellegzetesen árja módszer az összeolvadás a "leigázott" őslakossággal és egy változat [mutáns] létrehozása, amely szerencsés keveréke a két alkotó elemnek.

A gaz Himmler teljesen tisztában volt ezzel és az árjákat nem csupán Észak Európában keresgél te, hanem pl. Tibetben is. Az egyik expediciót az elhíresült Ernst Schäfer vezette. "A nácik által lelkesen űzött antropológia sem maradhatott ki: gipszlenyomatokon rögzítették a tibetiek fejfor máját, feljegyezték rasszjegyeiket. Nem csak egyfajta tibeti szafarit kell elképzelnünk: a politikai kapcsolatfelvétel is előre kitűzött cél volt. Több magas rangú helyi vezető is fogadta a német fel fedezőket. Találkoztak például a régenssel is, aki a gyermek dalai láma képvisele tébenirányította az országot.

Himmler nem volt a nordikus árja elmélet rabja. Az árják valós történelmi menetelésének keretében az árják átalakító/átalakuló képességeit is tisztázni akarta. Ez logikus volt akkor és logikus ma is. Egy faj [rassz] túlélési képességeit nem kis mértékben az határozza meg, hogy mennyire tud a környezeti feltételekhez igazodni.

Ezért sem olvashatunk arról, hogy az árja birodalmat idegen hódító bármikor is leigázta volna. A birodalom ma is él, köztünk él, velünk él, bennünk él. Csupán rejtezik. De ne ugorjunk át néhány fontos intermezzót az árják történetéből.

"Az 'árjaizmus' elterjedése Iránban akkor történt, amikor [az idősebb] Reza  Pahlavi sah megszi lárdította uralmát, az ókori Irán örökségére és az iráni nemzet eredetére támaszkodva. Reza Shah, aki a gyarmatosítók beavatkozása nélkül próbálta megvalósítani az ország modernizálásának projektjét, olyan szövetségesre talált a náci Németországban, amely elősegítheti Irán növekedését, és mennyivel jobb, hogy ez a szövetséges is 'árjának' tartotta magát. A náci német propaganda minisztérium Goebbels vezetésével tervszerüen igyekezett terjeszteni Iránban a faji fölény és az antiszemitizmus elméleteit. A perzsa nyelvű adó, a Radio Berlin azt hirdette, hogy a németek és az irániak azonos fajúak, és egységes fronton kell harcolniuk a gyarmatosítás ellen.
A történet késői folytatásaként 1965-ben az iráni Iszlám Nemzetgyülés a sahnak  az Aria Mehr [Nagy Árja] címet adományozta. [...] 

2021.06.02 

Sz. Gy.

Folyt. köv.!