7.

Sztálin legfőbb bűne. A pragmatizmus hátulütője.

Sztálin életműve heves viták tárgya. Vitathatatlan azonban, hogy sikereinek jelentős részét a zsidóknak köszönheti. Ők voltak a világfelforgatás, a RAZDVEDKA legbuzgóbb támogatói, ők müködtették a GULAG "intézményeit" és ők lopták el neki a MANHATTAN projetkt atomtitkait, ésatöbbi.

Sztálin "udvarában" ugyanolyan fontos és ellentmondásos szerepet játszottak az "udvari zsidók" [hofjuden], mint pl. Angliában és Európa több más országában. [Ilyen volt szegény Jud Süss is...] Elég csak Lazar Mojszejevics Kaganovics nevét említeni, aki állítólag tettlegesen is hozzájárult Sztálin korai halálához. Mondom állítólag, mert Sztálin körül többszáz konteó kering. Éppen e bőség miatt csak végigszaladok egy változaton, amit szubjektíve a legvalószínübbnek vélek.

A kérdést úgy teszem fel: igazolható e, hogy Sztálin a zsidók második holokausztját tervezte és a zsidók - ezt megakadályozandó - Beríja segítségével - megölték, épp Purimkor...

Úgy vélem mindkét kérdésre igenlő válasz adható.

Az információk dzsungelében tévelyegve a nagy leleplező Drábik János írása ragadta meg képzeletemet mert az derül ki belőle, hogy Sztálin hosszú éveken keresztül tervezgette szervezgette reformjait, amelyek révén le akarta "cserélni" a párt, a közigazgatás, a hadsereg és a KGB egész vezetését; azaz a lenini gárda után likvidálni akarta a sztálini gárdát is, hogy végrehajthassa a világtörténelem Második Holokausztját. Az erre hivatott szervezet fedőneve TESTVÉRISÉG volt.

A terv füstbe ment. Sztálin fáziskésésben volt és nem számolt azzal, hogy a zsidók, akikkel szorosan körbevette magát, keresztűlhúzzák számításait úgy, hogy őt magát is megölik. Ezt saját pragmatizmusának köszönhette.

A következő kép egy  shakespearei dráma plakátja lehetne:  a gyilkosok és áldozatuk. A szereplőkről nagyon sok szó esik majd és az olvasó is könnyebben eligazodik, ha a névhez társítja az arcot.

 

 

 

 

 

 

 




Ha Sztálin terve sikerül a kedves gyászoló gyülekezet tagjai szagolták volna alulról az ibolyát, kivétel nélkül. Erről egy bárgyú versike jut az ember eszébe.

Itt nyugszom én,
Olvasod te.
Olvasnám én,
Nyugodnál te.

Lássuk hát először a TESTVÉRISÉGET Drábik tálalásában.

"Sztálin 'titkos fegyvere' a Testvériség magas rangú kommunista vezetők egy olyan csoportját jelöli, akik a haszonélvezői voltak azoknak az 1930-as évektől rendszeresen ismétlődő tisztogatásoknak, amelyeket Sztálin 5-6 évenként elrendelt. A Testvériség Sztálin haláláig folyamatosan növelte hatalmát és befolyását. Nagyarányú tisztogatást és őrségváltást tervezett az SZKP-n belül, beleértve a legmagasabb vezetői pozíciókat is. A Testvériség legismertebb tagjai a következők voltak: Mihail Szuszlov, Brezsnyev, Patolicsev, Szemjon Ignatyev, Vaszilij Adrijánov, Alexandr Larionov, Averkij Arisztov, Nyikolaj Ignatov, Frol Krozlov, Ponomarenko, Borisz Ponomarjev, Alekszej Jepisev és Jurij Andropov."

A szervezet kulcsfigurája a párt főideológusa Mihail Szuszlov volt.
"E férfiak átélték az 1937-es, 1938-as nagy tisztogatásokat, és ebből megtanulták, hogy azok, akik a tisztogatásokat végezték, és az eltávolított vezetők helyére léptek, egy következő sztálini tisztogatás alkalmával maguk lehetnek az áldozatok, akiket eltávolítanak. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy szükség van egy olyan nagy és erős csoport létrehozására, amely az állandó tisztogatókat tömöríti, amely viszonylag független a vezetőségen belüli versengő csoportoktól és lojális egymáshoz. Éppen ezért Sztálinnak szüksége lesz ezekre, ahogyan ezeknek az állandó tisztogatóknak is szükségük lesz Sztálinra. S minthogy minden egyes ember élete egyszer véget ér, így Sztálin halálával is számolni kell. Ekkor ezek a permanens tisztogatók lennének a Szovjetunió új urai, és egyben a kommunista világ vezetői."

Ez nem volt elég.

"Sztálin létrehozott egy további szervezetet a párt szervezetén belül, az ún. Org-bürot, vagyis a Szervezési Hivatalt, amely a hatalmi hierarchiában a politikai bizottság és a titkárság után következett, és ez volt a központi bizottságnak az a részlege, melynek a hatáskörébe tartozott valamennyi magas pártfunkcionárius kinevezése. Az Org-büroba Sztálin olyan pártfogoltjait nevezte ki, mint Szuszlov, stb. ... Ez már előre jelezte azt a bizonyos államcsínyt, amely az elnökségen belül zajlik majd le, amikor is a Sztálin kegyeiből kiesett régi politikai bizottsági tagokat 'menesztik', és az új tagok veszik át hatáskörüket... 1951. szeptemberében Sztálin nagyarányú személyi változtatásokat hajtott végre a biztonsági apparátusban ... Szemjon Gyenyiszovics Ignatyev került a nagyhatalmú Állambiztonsági Minisztérium élére.. Ez rossz jel volt olyan politikai bizottsági tagok számára, mint Malenkov, Berija, Kaganovics és Hruscsov. ... Az a tény, hogy a Testvériség vette át Ignatyev személyében az Állambiztonsági Minisztérium irányítását 1951-ben, kemény csapást mért az akkor éppen egymást támogató Malenkov és Berija számára.Ignatyev nem jelentett Berijának, hanem csak személyesen Sztálinnak."

A jelentési rendszer megváltoztatása azért [lett volna] nagy jelentőségü, mert addig csak Beriján keresztül juthattak az információk Sztálin tudomására. Sztálin valósággal el volt szigetelve.

Meg kell jegyeznem, a nagy leleplező Drábik figyelmét elkerülte néhány körülmény, ami arra utal, hogy Ignatyev (is) elárulta Sztálint azzal, hogy az "intézkedést" átemgedte Berijának és legfőbb bűntársainak: Hruscsovnak és Malenkovnak. Cserébe a puccsista gyilkosok nem bántották. Erre lentebb visszatérek.

* * *

Hogy mit tervezett, szervezett, mesterkedett Sztálin nagyon nehéz körülírni. Ezért ismét egy olyan forráshoz nyúlok, amelyet egy zsidó: Rabinovich Yakov Josifovics   írt "Miért nem szeretik a zsidók Sztálint? A sztálinista rezsim utolsó titka." címen. Rabinovics is hivatkozással kezdi.
"Néhány évvel ezelőtt, Jeruzsálemben kiadtak egy kis könyvet. Címe: 'Sztálin előkészíti a zsidó népirtást. A szovjet zsidók kiirtása bűncselekményének Sztálin általi előkészítő szakaszának jogi vizsgá lata.' A szerző Yakov Aizenshtat, a történelemtudományok doktora. Aizenshtat szerint az első lépés a népirtás felé S. Mikhoels meggyilkolása volt, a második a Zsidó Antifasiszta Bizottság "JAC" esete, harmadik pedig az orvosok esete volt.

A JAC állitólag Sztálin ötlete volt és eleinte támogatta annak tevé kenységét.

Rávette a JAC vezetőségét, hogy felhívást intézzenek a világ zsidóságához amely Sztálint a szovjet zsidóság megmentőjének minősíti azon elhatározásáért, hogy a zsidókat a népharag elől megmenti olymódon hogy keletre telepíti őket.

A JAC léprement. Elnökségének tagjai aláírták az ominózus levelet.

Azután...
"Az 1948–1952 közötti JAC-ügyben sok zsidó nemzetiségü személyt letartóztattak és vád alá helyeztek kémkedés és szovjetellenes nacionalista tevékenység vádjával - összesen 110 embert, tízüket lelőtték, húszan 25 év börtönbüntetést kaptak. És mégis, a JAC-ügy végül nem felelt meg céljának a népi felháborodás kiváltásának és a zsidók deportálásának. A Botkin Kórház fõorvosát, B. M. Shimeliovicht pl. nem lehetett beismerésre bírni. A vizsgálat végére további négy vádlott elutasította a JAC tagjai által a kémkedés és az antiszovjet tevékenységek kínzáokkal szerzett korábbi bizonyítékokat. Ezzel az eredménnyel lehetetlen volt az egész országhoz fordulni. És akkor keletkezett az "orvosok ügye"

A JAC vezetője Szolomon Mikhoelsz, jiddis színész-rendező volt. A csoporthoz több neves zsidó származású művész, kutató és orvos is csatlakozott, a szervezet külföldi tevékenységével (...) olyan személyek érdeklődését keltette fel, mint Albert Einstein. 1948-ra a JAC gyűlöletkampány középpontjába került mint a cionisták és az úgynevezett gyökértelen kozmopoliták gyülekezete. Mikhoelsz Sztálin parancsára 1948 januárjában   cserbenhagyásos gázolás áldozata lett Minszkben. A vádlottak közül (pontosan) tizenhármat 1952. augusztus 12-ének éjszakáján, a Lubjankában végezték ki. Családtagjaikat kitelepítették.

* * *

"Cionisták és gyökértelen kozmopoliták ... " Elég keményen hangzik, de mit jelentett 1948-ban, amikor - Virág elvtárs kifejezésével élve - a nemzetközi helyzet fokozódott.

Drezda szadista hóhéra Churchill 1946 március 5-én mondta el - amerikai megrendelésre - fultoni beszédét, amelynek mondanivalója két szóben kifejezhető: "ruszkik haza!'". A beszéd a Truman doktrina [Truman 1947. március 12 - "az Egyesült Államok nem tűri el a második világháború után kialakult status quo erőszakos megvál toztatását, és gazdasági, illetve katonai segítség nyújtással beavatkozik azon országokban, ahol a kommunizmus térhódítása fenyeget."] hangulati előkészítését szolgálta.

És hogy ki a cionista meg a gyökértelen kozmopolita megtudhatjuk Konrád Györgytől a legpimaszabb zsidók egyikétől, aki Áramló leltár c. könyvében ezt írja. "A zsidók nem lesznek utcaseprők (!), mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban (!), amik a gyereke ink. Hordozható örökség ez, és bárhol (!) működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést."

A zsidók nem követelnek sokat, "csak" azt - bárhol légyenek is - hogy ők alkossák a "befogadó" társadalom szellemi, hatalmi és vagyoni arisztokráciáját. Ezek a "nemzeti" arisztokráciák alkotják azt a világelitet, amelyet Ford "A nemzetközi zsidó" c. könyvé ben ábrázol. Ez az arisztokrácia dönt a békéről/háborúról-, jólétről/nyomorról,- termelésről/válságról. Bárhogy dönt is, mindíg a vagyonát gyarapítja, hatalmát növeli.

* * *

Térjünk vissza Rabinovichoz.

"És akkor indult az 'orvosok ügye'. Kiderült, ez alkalmasabb a zsidógyűlölet kiváltására. A pletykák a zsidók tömeges szibériai deportálásáról 1948 elején jelentek meg. Terjedésük természetesen nem esett egybe azzal a véletlennel, hogy az országban az antiszemita kampány épp ekkor eszkalálódott, miután a kártevő orvosok csoportjára terelődött a figyelem. Az újságok és a kormány hivatalok által kézbesített levelek szerzői általában a cionizmus és az imperializmus korrupt ügynökei védjegyekkel szerepeltették az orvosokat és néhányan arra a következtetésre jutottak, hogy a zsidók egyáltalán nem megbízhatók, és őket nagy városokból ki kell lakoltatni . A SZKP Központi Bizottsága titkárának és feleségének érzései a felső körök hangulatáról tanúskodnak. N. A. Mihailov Központi Bizottság Agitáció és Propaganda Tanszék vezetője szerint minden zsidót kilakoltatnék Moszkvából!”

Rabinovich gyakran hivatkozik egy bizonyos V. Kostyrchenkora [ezt a keresztbe/kasba hivatkozgatást az olvasónak sajnos meg kell szoknia], aki könyvet írt Sztálin és a zsidó értelmiség kapcsolatáról, a Krímben létrehozandó zsidó köztársaság kísérletéről, Salamon Mikhoels haláláról, a zsidó kulturális elit elnyomásáról és orvosok ügyének tárgyalásáról.

"Sajnálatos, de tény, hogy a szégyenteljes 'cári százalékot'' a Szovjetunióban is bevezették. Szabályi íratlanok, de működtek és éltek - ezt minden intézmény minden tisztviselője ismeri. Minden intézményben vezető alkalmazottai megpróbálnak biztonságos távolságot tartani a zsidóktól." [A numerus clausus szovjet megfelelőjéről lehet szó.]

Kostyrchenko felteszi a kérdést: vajon az országot és a világot átjárták-e olyan 'pletykák' a zsidók deportálásáról, amelyeket Sztálin szinte a valóban föld alatt szervezett?"

"Suszlov, vélhetően 1948. november közepén, találkozót tartott a JAC feloszlatá sáról készülő határozatok megtárgyalása végett. Az ülésen Sztálin nevében azt javasolta, a JAC vezetõink: szervezzék meg a szovjet zsidók 'önkéntes' áttele pítését Távol-Keletre a Zsidó Autonóm Régióba, amely késõbb esetleg autonóm köztársasággá alakulhat át. JAC képviselői S. Lozovsky és P. Markish elutasí tották a javaslatot. Néhány nappal később meg született döntés a JAC felszámolásáról.

"A másik tényezőt, amely hozzájárult a zsidóellenes kampány inflációjához, a Szovjetunió zsidósága körében Izrael állam létrejöttének hatása váltotta ki. A zsidó lakosság jelentős része lelkesedést mutatott, és növekedett azoknak a kérelmeknek a száma amelyek az egyetemek hallgatói, szakemberek, szovjet hadsereg tisztjei nyújtottak be, hogy Palesztinába eljuthassanak. E vágyakozás hatására egy harci repülőgép századot 'Joseph Stalin'-nak neveztek el. Ez jelenségeket nem a szolidaritás robbanásaként, hanem az antipatriotikus érzelmek és a megbízhatatlanság bizonyítékaként mutatták be."

Úgy látszik, Sztálin nem tolerálta, hogy a zsidók olyan "hordozható örökség jogosultjai, amely bárhol (!) működtethető..." Ami hordozható, az valóban gyökértelen.

"Szolzsenyicin azt állította, bár nem jelölt meg bizonyítékot, hogy Sztálin a nagy zsidó mészárlást úgy tervelte ki, hogy március elején a gyilkos orvosokat akasztották volna a Vörös téren. A felizgatott izgatott tömeg, ügynökök irányítása alatt, zsidó pogromba kezdett volna. A kormány úgy mentette volna meg zsidókat a nép haragjától, hogy ugyanazon az éjszakán a Távol-Keletre ill. Szibériába, szállította volna őket, ahol már el voltak készítve számukra lakta nyák.”

Ez egy kicsit abszurdnak tűnik, de épp Rabinovics érvel azzal másutt, hogy a nagy állami bűntettekről nem készítenek hiteles okiratokat. Példaképp a Wanssee konfe renciát említi, ahol épp az Endlösungról döntöttek, amelynek első lépése a zsidók koncentrációs táborokba szállítása volt.

"Ez olyan volt, mintha deportálási bizottságot hoztak volna létre Szuszlov elnöksége alatt, amely személyesen Sztálinnak jelentett.
Ezt Nikolai Nikolajevics Polyakov állította aki halála előtt úgy döntött, hogy elmondja  az általa ismert tényeket. Poljakov emlékezete szerint a szovjet zsidók teljes kitoloncolásáról Sztálin döntött a 40-es évek végén és az 50-es évek elején. A Birobidzhanba és más helyekre deportálandó személyek befogadására szolgáló barakk- komplexumokat kényszermunkával építették; a koncent rációs táborok barakkjaihoz hasonlóra. A kijelölt területeket zárt zónákra osztották. Ugyanakkor jegyzékeket készíttettek a zsidókról az ország egész területén a vállalatok, a közigazgatási hatóságok személyzeti osztályaival. Az állambiztonsági ügynök ségek is részt vettek azok összeállításában.

No és ki ez a Poljakov? A magyar Google nem tud róla, az orosznyelvü Google azonban kidob egy nevet. Poljakov automérnök az autóiparban volt vezető beosztásban a kritikus időszakban. "Korábban biztonsági tiszt volt, majd a NNKP Központi Bizott ságának készülékein (?) dolgozott." Később autóipari miniszter lett. Azt hiszem ő a mi emberünk.

Rabinovics "rövid" írása is nagyon hosszú, ezért hipp-hopp ugrok egy nagyot, egyenest oda, ahová a zsidókat szállítani akarták - volna, az Óperenciás tengeren is túlra.

"Sikerült megállapítanunk, hogy kissé nyugatra Nikolaevsk - Amur oldalán, az Amur bal partján - a Dalstroy Iroda egy hatalmas taiga-területet foglalt el és a foglyok már több száz barakkot huztak fel a zsidók számára. Nem rejtik el mások elől. Ez egy zsákutca! Innen csak egy út van vissza: a folyóhoz.

Max testvér szerint már léteznek 'konténerek' 250-300 ezer ember számára. ... Ezek furcsa kunyhók - kemencék nélkül - és ami különösen meglepő - végfalak nélkül. Ez nagymértékben elriasztotta őt. ... Az udvaron negyven fok alatt, és a kunyhók nincsenek szigetelve.

De ez még nem minden. Ugyancsak a Komsomolsk-Sovetskaya Gavan vasútvona lon az összes mély szakadékhoz (és a hegyekhez és szorosokhoz vannak olyan helyek), amelyek többé-kevésbé közel vannak az útágyhoz, és amelyet taiga borít, hozzáférési utak - a vasútvonalakat már meghatározták. És ezek az ágak pontosan ugyanolyan kunyhókba vezetnek, mint az Amur-alföldön, végfal és szigetelés nélkül ... Épül a vágóhíd, az igazi vágóhíd! Nincs Auschwitz, nincs gázkamra ciklon B-vel - minden egyszerű és rendkívül funkcionális."

Ennyit erről. Már csak arra lenne szükség, hogy egy tényfeltáró expedíció feljárja ezeket a helyeket és feltérképezze, lefotózza, ami még látható e létesítményekből.

* * *

Ha ennek csak a fele igaz érthető, miért kellett Sztálint eltenni láb alól. Következzék tehát a Sztálin gyilkosság.

Szerénytelenségből és lustaságból arra vetemedek, hogy egy korábbi írásomból idézzek és itt csak kommentáljam saját kommentáromat, kiegészítve/helyesbítve néhány adalékkal, amelyekről 2014.04.13-án még nem tudtam.
"Sztálin elkésett. Kora és annak megfelelő egészségi állapota miatt e folyamat levezénylésére már nem volt alkalmas. Így történhetett meg, hogy nem vette észre a saját kiiktatására tett alattomos intézkedéseket, amelyekben Hruscsov, Malenkov és Berija voltak a főkolomposok. Sztálin védelmére igen komplikált szervezetet alakítottak ki, amelynek négy bástyája volt: a személyi biztonságért Nyikolaj Vlaszik tábornok felelt, a személyi iroda és különleges osztály Alekszandr Poszkrjobisev vezérőrnagy alá tartozott, míg a Kreml parancsnokságát Koszinkin (?) tábornok irányította. A negyedik bástyát az udvari (kremli) orvosok jelentették. Ez a négy szilárd bástya provokációsorozatok következtében 1952 decemberétől 1953 februárjának végéig összeomlott, ezzel  a rés keletkezett a védelmi hálón. E vezetőket száműzték, vagy meghaltak, de sokan börtönbe is kerültek. Vlaszik azt terjesztette, hogy Sztálint Berija segítette meghalni." A kuncevói dácsában gutaütést kapott diktátorhoz nem hívtak, nem engedtek orvost. Állítólag Berija egy "orvosnőt" vitt, aki valamit beadott Sztálinnak (?).

A Koszinkin nevet anno a HVG egyik cikkéből vettem, amely jelenleg is fent van az Interneten. Ilyen tábornokról azonban nem tud még az orosz Google sem.

Utólagosan megismert források alapján a történet rekonstruálható. Sztálin vélhetően a február 28-ról március 1-re virradó éjszaka lett rosszul, mert másnap egész nap nem adott életjelet magáról, ám a személyzet nem merte megnézni, mi lehet vele. A dácsá ban szolgálatot teljesítő őrparancsnok M. Sztarosztyin és a szolgálatos őr P. Lozgacsov vallomásaiból a következők derülnek ki.

"P. Lozgacsov: hívom M. Sztarosztyint: Gyere be gyorsan a házba. Bejön Sztarosz tyin. Ő is elszörnyedt. A Gazda már eszméletlen volt. Gyere, mondom tegyük fel a díványra, így nem maradhat. Sztarosztyin után bejött Tukov és Motya Butuszova. Közös erővel lefektettük a Gazdát a díványra. Eredj, telefonálj mindenkinek, kivétel nélkül mondom Sztarosztyinnak. El is ment telefonálni. Én nem mozdultam a Gazda mellől. Ő ott feküdt, mozdulatlanul, csak horkolt. Sztarosztyin betelefonált a KGB-be Ignatovnak, de az megijedt (!), és átírányította (!) a hívást Berijához meg Malenkovhoz.

[Más vitatható forrás szerint március 1-napján Berija egyedül jelent meg a dácsában. A vezetők: Beriján kívül Malenkov, Molotov, Hruscsov, Kaganovics, Bulganyin, Mikojan és Vorosilov "látogatására" csak márc. 2-án került sor (?). A további vallomások a csopor tos látogatásról szólnak.]

"Lozgacsov: Éjjel háromkor hallom, jön egy kocsi. [Csaknem négy óra telt el az első telefonhívástól, Sztálin csaknem négy órája magatehetetlenül fekszik, és csak most jön a kocsi.] Malenkovnak nyikorgott a cipője, emlékszem, levette és a hóna alá kapta. Bejönnek, kérdik: mi történt a Gazdával? Mutatom, hogy ott fekszik, és halkan horkol. Berija erre piszkosul leteremtett. Minek keltesz pánikot? Kiderül, hogy a Gazda nyugodtan alszik. Gyerünk Malenkov! Elmagyaráztam nekik az egészet, hogy a Gazda a padlón feküdt, megkérdeztem, mi van vele, ő meg csak nyögött valamit értetlenül. Erre Berija azt mondja: ne kelts pánikot, és ne ugráltass bennünket. Sztálin elvtársat se zaklasd. Azzal elmentek."

Itt derül ki Ignatov szerepe [amire fentebb utaltam], de a helyzetet csak akkor értékel hetnénk teljeskörüen, ha ismernénk a gyáva áruló Ignatov szogálati kötelmeit, vagyis azt a forgatókönyvet amely szerint neki - egyedül neki - intézkednie kellett volna. Egyáltalán nem kizárt, hogy pl. Beriját "is" értesítenie kellett volna, de hogy "ne" intézkedjen Sztálin azonnali orvosi ellátása, kórházba szállítása felől, ilyen biztos nem volt abban a forgatókönyvben, amit Sztálin hagyott jóvá, aki tudvalevőleg féltette az életét.

Az, hogy Sztálin rosszullétét Beríja mérge, vagy Kaganovics dührohama okozta volna, nem bizonyított. Nem állitható tehát, hogy Sztálint megölték. Az viszont bizonyítottnak tekinthető, hogy "meghalasztották."

A címben szereplő "pragmatizmus hátulütője" abban fejeződik ki, hogy Sztálin a zsidó környezet veszélyét nem ismerte fel oly időben, amikor még elháríthatta volna. Pontosítva: az általában vett zsidó veszély természetét nem ismerte fel.

A tanulságok levonása a következő folytatás témája lesz.

2020.06.07