Trockij Oroszországról. „Olyan sivataggá kell átalakítanunk Oroszországot, amelyben fehér négerek élnek, akikre olyan zsarnoki rendszert kényszerítünk, amelyrõl a legszörnyûségesebb keleti despoták sem álmodtak. Csak annyi lesz a különbség, hogy ez egy baloldali zsarnokság lesz."

 

 Folytatások: frissítés


A Wall Street és a kommunista diktatúrák.

Történelmi párhuzamok.

 

1.

Marxizmus - leninizmus.

 


Nem értjük mi történik a koronavírus által sokkolt emberiséggel, ha nem értjük meg a múltat és nem vetünk számot azzal, hogy a történelem hajlamos ismételni önmagát.

Mondta - nem mondta Trockij a fentieket? Tökmindegy, mert csinálta! Csinálták, a "Nagy" Leninnel együtt!

Ezzel az idézettel Drábik a nagy leleplezõ foglalkozott. A Trockij "manifesztum" teljes
szövege is nála olvasható.

Mûvüknek folytatója akadt az ugyancsak "Nagy" Mao Ce-tung személyében.
Ez lesz az írás másik szála, a párhuzamok kimutatása végett.

A két nagy nép kénytelen mindmáig hódolni sötét szellemüknek, emléküknek, amelyet mauzóleumokban kiállított földi maradványaik jelképeznek, az emberi gondolkodás és emberi kegyelet csúfjára.

A mai "modern" Oroszország és Kína, a kommunista barbarizmus utódállamai, a zsidó világuralmi törekvések kiszolgálóivá lettek. Lássuk, miként.

Mindkét "marxista" állam, a "forradalmi" proletariátus osztályállama szerepében tetszelgett/tetszeleg. Bibliájuk a Kommunista Kiáltvány, himnuszuk az Internacionálé.

Mit hirdet a Kiáltvány? "A fegyverek, amelyekkel a burzsoázia a feudalizmust leterítette, most maga a burzsoázia ellen fordulnak. De a burzsoázia nemcsak kikovácsolta a fegyvereket, amelyek halálát okozzák; megszülte azokat a férfiakat is, akik e fegyvereket forgatni fogják - a modern munkásokat, a proletárokat. A nagyipar fejlõdésével kicsúszik a burzsoázia lába alól maga a talaj, amelyen termel és a termékeket elsajátítja. Mindenekelõtt saját 'sírásóját' termeli. Pusztulása és a proletariátus gyõzelme egyaránt elkerülhetetlen.” A kommunis ták nem titkol ják nézeteiket és szándékaikat. Nyíltan kijelentik, hogy céljaik minden eddigi társadalmi rend erõsza kos megdöntésé vel érhetõk el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól."

Mit gajdolnak összeröffenéseiken, még ma is?

Föl, föl, ti rabjai a földnek,
    Föl, föl, te éhes proletár!
    A gyôzelem napjai jönnek,
 
   Rabságodnak vége már.
    A múltat végképp eltörölni
 
   Rabszolga-had indulj velünk!
    A föld fog sarkából kidõlni,
    Semmik vagyunk, s minden leszünk!
Ez a harc lesz a végsõ,
    Csak összefogni hát,
    És nemzetközivé lesz
    Holnapra a világ.

És mit tettek/tesznek e dicsõ sírásók valójában? Elõbb - utóbb, így - vagy úgy a zsidó tõke szolgálatába állították népüket. Azt a leghülyébb proletár is tudta, hogy a burzsoázia zömmel a Wall Streeten székel és a burzsoák kilenctizede zsidó, vagy a zsidók strómanja.

Ellenük vonultak? Egy frászt! Pont fordítva történet. A Wall Street adott pénzt és megbízást a Kelet Newyorki Kahalnak az oroszországi forradalom gründolására. Az õ emberük volt Trockij. Õ szervezte össze azt a zsidó bandát, amelynek tagjai - Henry Ford kimutatása szerint - a népbiztosi helyek 88 %-át foglalták el a Nagy Okt. Szoc. Forr. után.

Nem ennek az írásnak a témája annak részletezése, hogyan irtotta ki a lenini zsidó terror az orosz (!) tõkéseket és az orosz nép tudathordozó rétegét, a papoktól a falusi tanítókig; "a gójok legjobbjait öld meg" talmudi parancsolat alapján.

A zsidó Trockij nem lehetett rosszban a zsidó kapitalistákkal, de hogy állt ehhez a kényes kérdéshez a félzsidó "Nagy" Lenin?

Közismert az általa "Armand Hammer elvtársnak" dedikált portré. Az emögött húzódó piszkos kapcsolatról azonban vajmi kevés olvasható magyar nyelven. Merõben más a helyzet, ha az ember orosz oldalak böngészésébe fog. A bõséges kínálatból különösen megtetszett Dmitry Koshelnik 2017. augusztus 9-i cikke "A Szovjetunió szeretett kapitalistája” olyannyira, hogy nyers fordítását elkészítettem és lementettem. A fenti linken az egész írás elérhetõ. Ide csak néhány szemelvényt illesztek.

[Koshelnik cikke sok kényes adatot közöl Hammer "elvtárs" szennyes ügyeirõl.]

Lássuk a gyümölcsözõ szovjet/amerikai, azaz zsidó/zsidó kapcsolat néhány epizódját.

Az elsõ üzlet egy millió bushel (27 216 tonna) búza cseréje kaviárra, szõrmere és ékszerre, amelyeket a szovjet állam elkobzott.

A látogatás során Hammer bizalmas beszélgetést folytatott Leninnel és a szovjet kormány többi képviselõjévelA beszélgetés során a szovjet vezetõ kérte Hammert, gyõzze meg az amerikaiakat a Szovjetunióval folytatott kereskedelem elõnyeirõl. Azt mondta a vállalkozónak, hogy az országnak amerikai tõkére és technikai segítségre van szüksége a gazdaság élénkítéséhez.

Lenin kérte Hammer-t, hogy tárgyaljon amerikai társaságokkal. Armandnak minden amerikai cég ügynökévé kellett válnia, amely kereskedelmi vagy ipari engedményt kíván elérni a Szovjetuniótól.

Az Egyesült Államokba való visszatérés után Hammernek 
sikerült 38 amerikai vállalat vezér-képviselõjévé válnia a Szovjetunióban.

Az ügyletek jövedelmezõek voltak, és tekintettel a szovjet vezetés lojalitására, a Szovjetunióban a vállalkozónak sokkal több lehetõsége volt vállalkozása továbbfejlesztésére. Ezért Hammer hamarosan átköltözött a Szovjetunióba.

A Szovjetunióban Hammer élt nem rosszabbul, mint az Egyesült Államokban. Az otthona egy 24 szobás kastély volt, személyzettel és személyi sofõrrel

1921-ben Hammer 25 éves (!) koncessziót kapott azbeszt bányászatához az Urálban. Maga Lenin ajánlotta fel Armandnak az elsõ beszélgetésük során. Ez a vállalkozás négy éve nem hozott nyereséget a globális piac csökkenõ árai miatt. De 1925 után a dolgok simán mentek.

Ez az igazán kedves, nagyvonalu gesztus volt Lenin elvtárstól tekintettel
arra, hogy "Az azbeszt szálak alapvetõ tulajdonsága, hogy rendkívül erõsek és még a magas hõmérsékletnek is ellenállnak. Elõször Cipruson, majd többek között a volt Szovjetunióban és Kanadában bányászták nagy mennyiségben. Az 'azbesztózis' súlyos, progresszív, hosszú távú, nem daganatos betegség a tüdõben. Oka, hogy a belélegzett azbesztszálak irritálják a tüdõt és szöveti hegeket okoznak. A szilikózishoz hasonlóan a tüdõben a kötõhártya túlburjánzását jelenti. A hegesedés megnehezíti az oxigén vérbe jutását. Tünete: légszomj; éles, pattogó hang levegõvételkor. Nincs hatékony gyógymód. Az azbeszttel kapcsolatos legtöbb halálesetért felelõs. Azok az emberek, akik bányásszák, vagy az azbeszt gyártásában rész vesznek, ill. használják az azbeszt termékeket, azoknál nagyobb valószínûséggel alakul ki tüdõrák, mint a lakosság körében. Tünetei közé tarozik a légszomj, a tartós mellkasi fájdalom, rekedtség, és a vérszegénység.
Ilyesmire gondolt Trockij elvtárs is, amikor a "fehér négerekrõl" beszélt. Huszonöt évre elegendõ burzsoá, földbirtokos, kulák ugyanis nem volt a Szovjetunióban. A folyamatos munkaerõ utánpótlást csak a "fehér négerekbõl" lehetett biztosítani.

Nem tudni Hammer elvtárs bányáiban hány fogoly robotolt és hányan döglöttek bele a jó üzletbe.

[Most kimegyek, hányok egyet és folytatom.]

A Lenin & Hammer üzlet tovább szárnyalt. 

"Létrehozták a multidiszciplináris konszolidációt (?), az Allied American Corporationt, amely az összes amerikai vállalat kizárólagos képviselõjévé vált a Szovjetunió 'piacán.' Így lett Hammer az egyik szereplõ a gazdasági blokád feltörésében, amelynek segítségével Európa megpróbálta megfojtani a Szovjetuniót. A cikk annyiban pontatlan, hogy az Allied-nek vegyipari, olajipari, stb. szekciója volt és mindegyik külön kötvényt bocsájtott ki. Igy gondolta Lenin a proletariátus világméretü véres gyõzelmét a kapitalizmus fölött.

Lenin 1924-ben meghalt. Hammer számára Sztálin hatalmának növekedése problémákkal teli volt. Helytelenül értékelte a politikai helyzetet, és úgy vélte, hogy Trockij lesz Lenin utóda.

A végtelenül pragmatikus Sztálin nem végeztette ki Hammert. Gulágba se' dugta. Ehelyett felajánlotta neki, hogy legyen a Szovjetunió piszkos pénzügyi manõvereinek megbízottja Nyugaton. Ez egyáltalán nem volt szokatlan, hisz a szovjet fellazítási politika minden valamirevaló külföldi ügynöke zsidó volt. Errõl szól "Putyin Razdvedkája" c. írásom. Ez nem jött össze, ezért Hammer - a kisablakon keresztül - elvihette az irháját. Késõbb azonban diadalmasan, többször visszatért azon a nagykapun, amit a Sztálin utáni diktátor-imitátorok nyitottak részére. Ez egy további történet.

2020.05.18

Sz. Gy.

 

2.

A sztálini intermezzo.

Hatvanhét esztendõ telt el Sztálin meggyilkolása óta, ám a hálátlan (zsidó) utókor nem hajlandó õt az emberiség történetébe beilleszteni. A nyugati közvéleményformálás egyik intézménye a Time magazin évente megjelenít egy címlapsztorit „Az év embere” elnevezéssel; amelyben méltatja azt a személyt vagy személyek csoportját, akiknek a legna gyobb hatásuk volt az elmúlt 12 hónap eseményeire. A cím nem feltétlenül kitüntetés vagy megtiszteltetés. "A múltban olyan emberek is megkapták mint Adolf Hitler vagy Joszif Sztálin"- mondja az ismertetõ.

A jobboldali képen a Time magazin által kiválasztott "év embereinek" kivonatos listája. Közülük Gorbacsov "az évtized embere" Albert Einstein pedig az "évszázad embere" megkülönböztetõ címet kapták.

A nagy és bölcs Mao nem került be a pixisbe (pedig...). Sztálin ugyan kétszer is szerepel. Elõször a nagy tisztogatások sikeres lebonyolí tása után. Másodszor a II. Világháborúban bekövetkezett fordulat évében. Az a Sztálin viszont, aki a II. Világháborút megvívta, utána pedig felépítette a világ második pólusát, a másik világhatalommá formálva a Szovjetuniót, nem jelenik meg a Time-ban.

Mivel Sztálin ZsidóAmerika ellenében, Mao pedig vele cinkosságra lépve, együtt alakították a XX századot olyanra amilyen lett, indokolt tetteiket párhuzamosítva megénekelni. Érdekes módon Nixon 1971-ben, Kissinger pedig 1972-ben, vagyis a Kínával történt lepaktálás éveiben, megjelennek a Time kirakatá ban...

* * *

Térjünk vissza Lenin elvtársékhoz. Mellõzöm a "leninizmus" rémuralmának taglalását, a tömeggyilkosságokra buzdító szónoklatokat, táviratokat. Lenin fölött hamar eljárt az idõ  a Párizsban felszedett szifilisznek betudhatóan. Mielõtt a kór végleg elhatalmasodott volna rajta még megpróbálta Sztálint félreállítani. "Harmadik szélütése után alig tud beszélni. Fél lábbal a sírban áll. Utolsó erõfeszítéssel lediktálja politikai testamentumát. Sztálin leváltását követeli, s Trockijt ajánlja utódjául. Lenin titkárnõje Nagyezsda Allilujeva Sztálin felesége azonban eljuttatja Sztálinnak a titkos levelet. A gyorsan hülyülõ Lenint Sztálin szoros karanténba helyezi. Majd maga is cipeli a koporsóját. Igaz nem a fejénél, csak a lábánál, de az idõ neki dolgozik.

A 'Grúz' egy átírt levelet mutat fel a pártértekezleten. Az átdolgozott végrendeletet felolvassák. Teljes a gyõzelem. Lenin halála után kezdõdhet a bosszú hadjárat. Kiteljesedik az a több évtizeden át tartó gyilkosságsorozat, amelyet sztáliniz musként szokás emlegetni.

De a leszámolást megelõzte Sztálin nagy alakítása a Bolsoj szinházban: a lenini eskü. "Amikor eltávozott tõlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy õrizzük pártunk egységét, mint szemünk világát. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is!
Amikor eltávozott tõlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy õrizzük és erõsítsük a proletariátus diktatúráját. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy erõnket nem kímélve, becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is!
Amikor eltávozott tõlünk, Lenin elvtárs örökbe hagyta ránk, hogy minden erõnkkel szilárdítsuk a munkások és parasztok szövetségét. Esküszünk neked, Lenin elvtárs, hogy becsülettel fogjuk teljesíteni ezt a végakaratodat is!…

A lenini gárda színe - virágát, a négyek bandáját: Trockijt, Zinovjevet, Kamenyevet, és Buharint utolérte százszorosan megérdemelt sorsuk. Trockijt hagyták megugrani. A másik hármat kivégezték. Trockijt mexikóvárosi erõdítményében egy jégcsákánnyal gyilkolta meg Sztálin ügynöke Ramón Mercader .

Mindössze ez lenne a "sztálinizmus?"  Hát nem egészen, nem egészen.

A szocialista forradalmat Sztálin hajtotta végre úgy, hogy Rettenetes Iván és Nagy Péter cár nyomdokain haladva erõs - orosz (!) birodalmat hozott létre, a zsidó gyarmat helyett, amelyrõl Trockíj álmodott. Itt már bejön a kínai párhuzam, mert a sztálini életmű leginkább Csin Si Huang Ti
császáréhoz hasonlítható, aki "leszámolt vetélytársaival és egységes birodalommá formálta a hadakozó fejedelemségeket. A birodalma északi határán a barbárok elleni védelmet szolgáló falszakaszokat össze kötötte, és így létrehozta a kínai nagy falat."

Ez nem vicces és nincs benne semmi túlzás. Más kérdés, hogy a nép, még ha sokan is vannak, nem akar "naggyá" lenni, sem a munka, sem a háború "hõsévé" válni. Erre kényszeríteni kell.

Ezt tette Csin és ezt tették a nagy orosz cárok: Rettenetes Iván, Nagy Péter és Sztálin is.

 

Miként Iván, úgy Péter is szivesen idõztek a kínzókamrákban. Ha belõlük egy szettet csinálunk, így alakul a felsorolás: Rettenetes Iván, Rettenetes Péter, Rettenetes József. Õk erkölcsi és jogi értelemben szadista tömeggyilkosok voltak. Ez megítélésük egyik lehetséges aspektusa. Történelmi és politikai nézõpontból merõben más eredményre jutunk. Összetett jellemek, egyéniségek voltak. Tanulságos történetek olvashatók mindhármukról.

Rettenetes Ivánról írja a krónika. A 'rettegett' jelzõ nemcsak brutális uralkodót, hanem megrögzött könyvgyûjtõt és tudáséhes gondolkodót is takart. Nagyapjától átvett  felbecsülhetetlen értékû könyvtára ... hatalmas tudást és felbecsülhetetlen értékű kincseket rejthetett ... Olyan értékeket tartalmazott, mint a konstantinápolyi könyvtár egy nagyobb dokumentumhalmaza. A gyűjtemény része volt a világhírû ókori alexandriai nagykönyvtár néhány kézirata is. A mindig, mindenhol és mindenkiben ellenséget szimatoló cár folyamatosan gyarapodó könyvtárában görög, latin, héber és óegyiptomi nyelvû dokumentumokat is felhalmozott. A könyvek sorában meglapultak továbbá olyan becses értékek is, mint a 2. századból származó kínai szövegek és természetesen Rettegett Iván saját korszakának nyomtatványai. Õrizte az idõszámításunk elõtt 54 és 51 között íródott, Cicero De republica teljes változatát. A könyveket nem hagyta porosodni: az uralkodó által megbízott írnokok szorgalmasan lefordították az összest orosz nyelvre.

Péter uralkodása alatt az alattvaló helyzete "A szolgálattól függött. Tanulás nélkül lehetetlen volt az elõrelépés. A cár bõkezûen támogatta a gyakorlati tárgyakat (például az asztronómia, aritmetika tankönyveinek oroszra fordítását), iskolákat hozott létre a sebészet, a navigáció, a bányászat, a mérnöki tudományok és a matematika tanításának céljából. Uralkodása végén egy tudományos akadémia létrehozását tervezte. A nemesség számára kötelezõvé tette az oktatást, és megtiltotta, hogy valaki az alapképesítések elsajátítása nélkül nõsüljön.

És a grúz postarabló?
"A
valóság az, hogy Sztálin pártbeli ellenfeleit korántsem csak kivételes kegyetlensége révén gyõzte le sorra-rendre, hanem azért is, mert náluk alaposabban ismerte műveiket. ...  Naponta 2-3 órát olvasott, látogatóinak is szívesen mutogatta az irodájában felhalmozott könyveket, mondván: Ez az én napi normám, 500 oldal. ... Különös érdeklõdést tanúsított a más országokban (fõként Kínában) lezajlott és zajló forradalmakról írt mûvek iránt. Esetenként igencsak régi korokról eseményekrõl szóló feldolgozásokat olvasott el. ... M. I. Kalinyin és mások, köztük a francia H. Barbusse Sztálin nyelvezetérõl szuperlatívuszokban szóltak. ... Vagy saját könyvtárából vette ki a munkájához szükséges mûveket, vagy közkönyvtárakból kölcsönöztette ki õket. 1926-ból fennmaradt jegyzék mintegy száz olyan mûvet tartalmaz, amelyet könyvtárközi kölcsönzéssel kellett elõkeríteni. E jegyzékben képviselt tudomány- és ismeretágak: történelem, szociológia, gazdaság, hipnózis, ideggyógyászat, nemi betegségek, sport, vétségek, a feltámadás lehetõsége, a halálra ítélés joga, antiszemitizmus. ... Sztálinnak szívügye volt az irodalom irányítása: 1932-ben Gorkij elnökségével két írótalálkozót is szerveztetett a szovjet írószövetség megalakítása ügyében. ... A tankönyvreform Sztálin sugallatára kiemelten kezelte Alekszandr Nyevszkijt, Minyint és Pozsarszkijt, Nagy Pétert és Szuvorovot, de leginkább Rettenetes Ivánt, aki - egyesek szerint - Sztálinnak egyetlen igazi példaképe volt. ... Némely esetben - mondhatni - mecénásként mûködött: Aekszej Tolsztojt megbízta a Nagy Péter c. regény megírásával. ... Fõként Puskinnak teremtett kultuszt. Ez utóbbi részben a hazaszeretetre nevelést szolgálta, részben pedig az értelmiség megbecsülésére hívta fel a figyelmet. ...  Sztálin korábban ügyelt ara, hogy a közkönyvtárakból átkölcsönzött dokumentumok minél elõbb visszakerüljenek a közforgalomba, s ne "ejtsen bennük" margináliákat sem. Ezt a jó szokását azonban élete vége felé már feladta. Amikor meghalt, több mint száz Lenin Könyvtárból való mûvet számoltak össze nála. E mûvek is tele voltak írva margináliákkal. Sztálin margóra írt feljegyzései Többször említettük már, hogy Sztálin ceruzával, sõt színes ceruzákkal a kezében olvasott. ... Némileg a kiadói lektorok munkásságához lehet hasonlítani Sztálin közremûködését a történelmi (tan)könyvek és a szépirodalmi alkotások bírálatában, ugyanis
igencsak tövirõl-hegyire olvasta volt el és "lapszéli jegyzetelte" õket. ... Halálakor - 1953 március 5-én - építészeti könyvekkel és folyóiratokkal volt ágya körülrakva.

2020.05.20

 


3.

Az államépítő, a honvédő.

 

Mielőtt újból neki veselkednék engedtessék meg a szerzőnek egy szubjektív közbevetés.

A tények közmondásosan makacs dolgok, de ezen túl ellenszenvesek és kúrva unalmasak is. Ezt látom az oldalamat látogatók megfogyatkozásában. Bánatos vagyok, de sohasem igyekeztem az olvasási szokásokhoz igazodni. Sztálint és életművét nem szándékozom senki torkán legyömöszölni. Róla csak annyit írtam/írok, amennyi mellőzhetetlen a logikai levezetés hez.

A fentiek szerint Sztálin egyedül maradt. Eztán Lenin, már csak a feje fölött, ill. a háta mögött jelent meg falon, zászlón, vagy plakáton.

 

Beindultak a változások. Mindnekelőtt az ideológia síkján. Lenin és Trockij a permanens forradalom szükségességét vallották és égő csóvákat igyekeztek átdobni, elsőnek a szomszédos európai államokba. Egy "sikeres" kísérlet a magyar "Patkányforradalom" kirobbantása volt, amelynek vezérkarát ugyan úgy szadista zsidó bűnözők alkották, mint Oroszországban. Szerencséjükre a magyar ellenforradalom még mindíg "kiméletesebben" bánt velük, mint Sztálin a "leninistákkal", akiket megtévesztésül trockistáknak neveztek.

Sztálin tézise az volt, hogy a szocializmus egy országban is felépíthető. Ezt persze úgy kellett érteni, hogy az orosz cárok által meghódított országok már nem a "népek börtönének" foglyai voltak, hanem a szovjet államban egyesült népközösség szabad és boldog tagjai.

A forradalom orosz forradalom formáját öltötte. Ha úgy tetszik nemzeti - szocialista forradalommá vált. Ez nem jelentette a proletár internacionalizmussal való szakítást. Sztálin nem seftelt tovább az amerikai zsidó tőkésekkel, hanem a tőkés államokban belső felforgatással. Világszerte pedig a szabadaságmozgalmak szításával, támogatásával harcolt a kapitalizmus ellen.

Sztálin kiirtott elődeitől a háború és a zsidó "forradalom" által tönkretett országot örökölt. Zsidó kölcsönért nem folyamo dott. Mit csinálhatott? A nagy késés miatt erőltetett tempóban végre kellett hajtania az "eredeti tőkefelhalmozást", orosz szocialista módon. Ezt a tőkefelhalmozást Anglia és Amerika nem egyidőben és nem egyformán hajtották végre, de a legfontosabb ismérv közös volt: embernek ember általi kizsákmányolása útján hajtották végre, ahogy Marx megírta.

 

Angliában az olcsó, vagy ingyen munkaerő fő forrása a földjéről elűzött paraszt, Amerikában pedig az Afrikából rabszolgaként behurcolt nigger volt.

 

A Szovjetunió végtelenül gazdag volt termőföldekben, erdőségekben, ásványkincsekben, folyókban, tavakban, de roppant szegény emberi munkaerőben. A parasztság évszázados beidegződéssel vájta körmeit a parcellákba; néha önmagát, vagy feleségét fogva az eke elé. A szovjet "munkaerőpiacon" pedig nem volt kínálat olyan munkaerőben, amelyet éhbérért a sarkkör közelében bányamunkára, vagy vasútépítés re lehetett volna "szerződtetni".
 

A mezőgazdaság szocialista átszervezése kristálytiszta logikára épült. A mezőgazdaságot gépesíteni kell. A gépi művelés feltételezi az erre alkalmas nagy táblák kialakítását. Az angliai juhlegelők kialakításához hasonlóan a paraszt elveszti tulajdonát, birtokát és nagyrészük fölöslegessé válva csavargóvá, "jobb" esetben városi proletárrá lesz. Ez Angliában se ment simán. Az elűzött parasztokról így szól a krónika. "E csavargók tömege országos veszedelem. Törvényesen is rendelkez nek felőlük. Az egészséges koldust először megbotozzák, ha másodszor rajt' érik, levágják fülét, harmadszor kivégezik. Csakhogy ez a drakói szigorúság sem igen használhatott, mert munkáról mégsem gondoskodott az állam." Valahol olvastam, hogy az ilyen "jogcímen" kivégzettek száma elérte a száznyolcvanezret.

 

Sztálinnak a parasztokkal nem volt ilyen szerencséje. Formális háborút kellett viselnie ellenük. Ennek szörnyűséges fejezete a kizárólag neki tulajdonitott 1932/33-évi ukrajnai éhínség a Holodomor. Ennél is felbukkannak azonban az ellenszenves tények. 
Mark B. Tauger professzor amerikai történész alapos kutatást végzett a Szovjetunióban az 1932-33-as éhínségről, és arra a következtetésre jutott, hogy a katasztrófát környezeti körülmények okozták, és nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban a szovjet politikával. A bulvársajtó és a legtöbb történész szerint a Szovjetunió nagy részét az 1930-as évek elején sújtó nagy éhínséget gyakran népirtásnak nevezi, amelyet Sztálin szándékosan követett el ukránok és más nemzeti csoportok ellen, hogy mint nemzetet elpusztítsa őket. Ez a felfogás azonban helytelen. Az éhínség nem korlátozódott Ukrajnára vagy akár a Szovjetunió más területeire is. Nem alapvetően vagy kizárólag ember okozta, és messze volt a Sztálin és a szovjet vezetés többi szereplőjének szándékától, hogy ilyen katasztrófát idézzen elő. Egy kicsi, de növekvő irodalom, amely új levéltári dokumentumokra és más források kritikus megközelítésére támaszkodik, rámutatott az éhínség 'népirtáskénti' vagy 'intencionista' értelmezésének hibáira, és alternatív értelmezést dolgozott ki.
Tauger hangsúlyozza, hogy az 1932-33 éhínségében az éghajlati viszonyok játszották a fő szerepet. Paradox módon a Holodomor mítosz támogatói hallgatnak arról a tényről, hogy Oroszországot (beleértve a modern Ukrajna területét is) a 19. század vége óta - jóval azelőtt, hogy a bolsevikok 1917-ben hatalomra jutottak - rendszeresen pusztító éhínségek sújtották. Tény, hogy súlyos éhínségek voltak 1920–21-ben, 1924-ben, 1927-ben és 1928-ban. Érdekes módon a hivatalos szovjet ukrán elsődleges források azt mutatják, hogy a természeti katasztrófák, főleg az aszály okozta 1928–29-es éhínség nagyon súlyos volt, és Ukrajna ekkor több támogatást kapott a szovjet kormánytól, mint a Szovjetunió más részei. Ez nyilvánvalóan megcáfolja az ukrán nacionalistáknak a Szovjetunióban ukrán parasztokkal szembeni rosszindulatú összeesküvésének téves elméletét - jegyezte meg Grover Furr is kijelentvén Timothy Snyder vérszomjas vádaskodása hamis.
Válaszul a történészeknek, akik azt sugallják, hogy az ukrán parasztok éheztek és szenvedtek, különösen a kollektivizáció miatt kijelenthető, higy Sztálin 1930-as évek elején alkalmazott politikája az egyes földterületek kollektív gazdaságokba történő bevitelére irányult.
Tauger hangsúlyozza: ezek a tanulmányok minimalizálják vagy figyelmen kívül hagyják a tényleges betakarítási adatokat, az alacsony terméshozamokat okozó környezeti tényezőket, az éhínség és a terméskiesések ismétlődő voltát, de az 1930-as évek nagy betakarításait, a szovjet gazdaságok gépesítését, a népesség növekedését és az élelmiszer-előállítás és -fogyasztás hosszú távú növekedését a szovjet időszakban.
A tudós elmondása szerint, bár a sztálini rezsim a kollektivizációt kényszerrel hajtotta végre,  ez a politika alapvető modernizációt eredményezett a Szovjetunió tradicionális mezőgazdaságában, és megteremtette az alapot a viszonylag magas élelmiszer-termeléshez és fogyasztáshoz az 1970-es és 1980-as évekre.

Tauger azt sem hagyja szó nélkül, hogy az ukrán nacionalisták által folytatott kampányhoz az az Amerika nyújt segédkezet. amely többmillió indiánt kiirtott. 

Noha a 'Holodomor' mítosz soha nem alapult hiteles bizonyítékokon , viszont elegendő hiteles forrás áll rendelkezésre annak igazolására, hogy ez egy csalás, egyszerűen magától értetődőnek tekintik. Nem meglepő, hogy Washington a közelmúltbeli hidegháborús stílusú oroszellenes kampányának részeként támogatja a mítoszt. A hazugságból ezerszeri megismétlése esetére nem lesz igazság soha.

ZsidóAmerika feltétlen támogatást nyújtott és nyújt a lúdtalpas, hájas ukrajnai zsidó "fasisztáknak" és csöppet sem zavarja a németekhez átállt Sztyepan Bandera személye körüli féktelen kultusz, aki Ukrajna német megszállása idején bestiális tömeggyilkosságokat hajtott végre.

 

De térjünk vissza a kényszeres sztálini agrárpolitiká hoz.

Sztálin parancsára új barázdát kezdett szántani, a nagyüzemi táblában, a traktor után kötött eke... Ezt az írók és a költők, pl. Solohov, megénekelték.

A teljességhez tartozik, hogy a kizsákmányoló osztályok felszámolása keretében Sztálin kiirtotta a kulákságot is.

A nagyüzemi termelési mód kialakítása során az egyik melléfogás követte a másikat. Végülis a szövetkezeti termelés (kolhoz) és az államkapitalista termelés (szovhoz) kiállotta még a háborús idők próbáját is. A gépesítésben volt egy kis sztálini fifika. A gazdálkodó szervezeteknek, pláne a
kolhozoknak, nem voltak saját gépeik. Ezeket a gépállomások üzemeltették - külön parancsra...

 

* * *

Sötét história következik: a Gulag szigetvilág.
 

2020.05.23 

 

4.
 

Kényszermunkatáborok - a Szovjetunió iparosítása.

 

Mi tűrés - tagadás a Gulagok térképe pontosan egybeesik az iparfejlesztési övezetek térképével. Ezt az egybeesést ma is szokásos a jobboldali kép módján ábrázolni és nem mondhatjuk, hogy ebben nincs valóság elem. Az iparo sítás egyik forrása embermilliók rabszolgamunkája volt.

Normális ember a szovjet rendszer bűntetteit nem veszi tagadásba, legfeljebb hallgat arról, hogy a zsidók milyen mértékben voltak reprezentálva a gulag rendszer létreho zásában és fenntartásában.

A transzportokat a folytonos tisztogatások ("csisztka") során a Jagoda, Jezsov és Berija által vezényelt CSEKA - OGPU - NKVD - KGB állították össze.

A kritikus időszakban a zsidó Genrih Jagoda volt az OGPU vezetője, aki kiváló munkát végzett. Sztálin mégis kivégeztette.

Sokan belehaltak már a több hetes, ill. hónapos utazásba is. Ez Jagoda sara. A táborokban viszont ugyancsak Sztálin zsidajai várták őket.

Sokan voltak. Közülük csak
Naftaly Aronovich Frenkelt méltatnám aki csempészetért elítélt gulag fogolyból küzdötte fel magát, az össz-táborparancsnoki beosztásig. Majd ő dolgozta ki az "étkeztetés" rendszerét, amely a legyengült foglyok éhenhalasztását jelentette, viszont a haláltáborok gazdaságos működését segítette elő. Ezekért "Három alkalommal kapta meg Lenin rendet (1933. augusztus 4., 1940. július 22., 1944. szeptember 16.) és a szocialista munka hősének címét." További életútja később regényes fordulatot vett, amelyet sajnos nem mesélhetek el.
 

A táborélet szörnyűségeit Szolzsenyicin ábrázolta megrázó részletességgel és meggyőző tárgyilagossággal.

Vele szemben nincsen semmi de.

De...

Szolzsenyicin krónikája nem "a" sztálini iparosításról, csupán annak legelőnytelenebb oldaláról szól. Épp az iparosítás, amelynek történetét, Szolzsenyicin módjára, senki se tudja, meri, vagy akarja megírni. 

Én - hála élemedett koromnak - nem szorulok semmiféle zsidó mesére. Jól emlékszem ugyanis nagybátyám †Szeszák József géplakatos históriájára, akit Franciaországból szerződtettek Sztálin "fejvadászai". A Jóska orosz nőt vett feleségül. Egy szép nagy faházban lakott. Azt írta haza, hogy rövidesen jönnek minket is felszabadítani. Aztán felszívódott. Nem tudni Gulágra, vagy titkos üzembe került e.

A továbbiakban néhány pro és kontra szemelvény következik, orosz forrásokból. A Sztálint simfelők odáig merészkednek, hogy kijelentik: az orosz nagyipart jobbára amerikaiak építették fel. Lenin óta tehát semmi sem változott. Elfelejtik, hogy a Sztálini Szovjetunió vért könnyezve fizetett a külföldi szakembereknek és nem adott nekik koncessziókat - mint Lenin Armand Hammernek. Ócsárolják továbbá az ipar gazdaságosságát hatékonyságát, de nem szólnak arról, hogy milyen harceszközökkel jutottak a 'zoroszok Moszkvától Berlinig és hogy ez a háború kinek mennyiben volt kifizetődő.

Az például így "argumentál"  a sztálini iparosítást "méltatva".
A sztálinista iparosodás szovjet mítosza
A sztálinista iparosodás nem nyújtott garanciát a katonai vereség ellen. Csak a nők és a tinédzserek óriási erőfeszítéseivel, a férfiak óriási áldozataival és szövetségeseink segítségével  [Lend-Lease] szállítások nyerhettük meg.
Volt alternatíva a gyilkos „kollektivizáció” és az „iparositással szemben? Nos, először erkölcsi szempontból értékeljük a sztálinistáknak ezzel kapcsolatos a meséjét.
Amikor például a bolsevikok a parasztoktól elvették gabonaféléket, majd külföldre eladták és kapott pénzen  nehézipari berendezéseket vásároltak, akkor helyesen cselekedtek? Ha ez a logika helyes, akkor kiderül, hogy az állam érdekében feláldozható polgárainak jóléte, vagy akár élete is. Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez helyes, de csak első pillantásra.
A NEP lehetővé tette az iparosodáshoz szükséges megtakarítáok problémájának megoldását. Miért vetették el teljesen a NEP ötleteit? Azért mert Sztálinnak olyan országra volt szüksége, amely hallgatva engedelmeskedik neki és csak neki. Ilyen célokra a szabadkereskedelmi NEP nem volt megfelelő.

A sietős iparosodás oka az volt, hogy Sztálin aktívan felkészült egy támadó, agresszív háborúra a világ ellen. Sztálin szempontjából az iparosodás rendkívül sikeres volt, és az olyan tényezők, mint az érte fizetett ár, nem zavarta őt. A Szovjetunió által elért gazdasági sikerek azt jelentették, hogy a  Szovjetunió sikeresen előállított annyi fegyvert, amennyit sikerült kiszorítani a teljesen militarizált szovjet gazdaságból. 1941 júniusáig a Vörös Hadsereg többszörösen túllépte a Wehrmachtot a tankok, repülőgépek, autók és egyéb felszerelések számában.
Igaz, hogy mindez végül a túlzott munkával megerősítette  a Vörös Hadsereget annyira, hogy legyőzze Hitlert, de ez egy másik történet

További bizonyíték Sztálin agresszív terveire az, hogy az első ötéves tervet, amely méretének miatt lehetetlen volt, 1929-ben fogadták el, amikor a fasiszta bandáknak még 4 évük  volt hátra a németországi hatalomátvétel előtt és a világon nem volt komoly katonai fenyegetés.

Nem Sztálin, hanem Julius Caesar fogalmazta meg a hatalom megtartásásnak alaptörtvényét. "Si vis pacem, para bellum! Ha békét akarsz, készülj a háborúra!" 1925. július 18-án jelent meg a Mein Kampf első kiadása. A 14. fejezetben Hitler a következőket írja. "Keleti tájékozódás vagy keleti politika Nem nyugati és nem keleti orientációt kell a mi külpoli tikánknak vallania, hanem keleti politikát kell csinálnia német népünk földszükségletének kielégítése érdekében."

Okkal vélelmezhetjük, Sztálin tudomást szerzett erről. Csak emiatt nem kellett volna beszarnia, de számolnia kellett a történelem egy fontos fejezetével.
"A Német keleti kolonizáció németül Ostsiedlung, Ostkolonisation, vagy Drang nach Osten kifejezéssel illetik a középkori német keleti irányú terjeszkedést, melynek során német telepesek kerültek a mai kelet-német, valamint a ma Lengyelor szághoz tartozó területek nagy részére. Az ily módon betelepített területek körülbelül Szlovéniától Észtországig terjedtek. A keleti terjeszkedést a Német-római Birodalom területi expanziója, majd a Német Lovagrend megalapítása követte. A 19. században, a nacionalizmus felemelkedésének időszakában a keleti kolonizáció értékelésével kapcsolatban jelentek meg pángermán eszmék, ill. a Drang nach Osten, azaz a keleti terjeszkedés elve, mely később a Lebensraum, azaz az élettér-elméletek kialakulásához vezetett.
A haderőfejlesztésre igenis nyomós indoka volt.

29,7 millió a halott és az eltűnt. E győzelem árát a tudósok számítják ki
Az iparosítás óriási változásokhoz vezetett. Az első ötéves terv éveiben a Szovjetunió gazdasági szintje hirtelen emelkedett. 1929-ben számos ipari vállalkozás, köztük a világ legnagyobb autó- és traktorgyárainak építése is megkezdődött a  Szovjetunióban . Ez nélkülözhetetlen része volt a szovjet iparosodás általános programjának. Létrejött egy modern nehézipar. A hatalmas költségek ellenére a termelés éves növekedésének százaléka átlagosan 10-16% volt, ami jóval magasabb volt, mint a fejlett kapitalista országokban. Az 1930-as évek végére . A Szovjetunió azon kevés országok egyike lett, amelyek akkoriban szinte mindenféle ipari terméket állított elő a lakosság számára. Az ország gazdasági függetlenséget és autonómiát szerzett. Hang
súlyozni kell azonban, hogy a nehézipar gyorsuló növekedését elsősorban a falu termelési erõinek megsemmisítése miatt sikerült elérni. Az iparosítást nem kísérte a közlekedés, a lakásépítés, a közművek korszerűsítése. Az iparosodást általában egy agrárforradalom előzi meg: a mezőgazdasági termelékenység növekedését, amely nem a gépek széles körű használatán, hanem a jobb vetésforgón és a műtrágyák használatán alapul. Ez biztosítja az élelmiszer-termelés növekedését, lehetővé téve az mezőgazdaságilag önellátó növényes városok kialakításáz. 
A Szovjetunióban azonban az iparosítást és a kollektivizációt a legszigorúbb módszerekkel hajtották végre. A parasztoktól erõszakkal vette el kenyeret. A parasztok másodosztályú embereknek bizonyultak nyugdíjjogosultság nélkül, tízszer alacsonyabb fizetéssel, mint a városban. Munka- vagy lakóhelyüket nem változtathatták meg.

Az akkoriban kezdődött nagy depresszió - a huszadik század világgazdaságának legnagyobb sokkja, átfedésbe került a Szovjetunió ambiciózus sürgősségi iparosítási programjával. A legkedvezőbb feltételek mellett csak az ország összes erőfeszítésének költségén lehetne megvalósítani. A szovjet kormány ezt soha nem ismerte el, ám kezdetben a falu rovására kellett finanszírozni az iparosodást, mezőgazdasági és ipari termékek árollójával. Ha a lakosságot nem pusztították volna el, ha nem kényszerítették a kollektivizáció politikáját, akkor természetesen megőriztük volna a nagyon hatalmas mezőgazdaságot.

A kommunisták szervezték a falvak éhség blokádját Sztálin ragaszkodott ahhoz, hogy mindent kollektivizáljon - a tehenektől a tyúkokig. A kollektivizáció során nem tettek különbséget a kulák és a középparaszt között. Az eredmény egy háború lett, amelynek során a Vörös Hadseregnek parasztfelkeléseket kellett levernie. Sztálin politikájának eredményeként  1932–1933-ban szörnyű éhínség történt. Emberek milliói haltak meg az éhezés miatt.

Az Argument firkásza mérhetetlen pimaszságát és elképesztő tudatlanságát leplezi le a következő "érvelés." A nehézipart más országokban is létrehozták, de a parasztság tömeges kirablása nélkül. Példaként megemlíthető a hírhedt Harmadik Birodalom, ahol ugyanabban az időszakban (1933–1939) hatalmas nehézipart és hatalmas katonai-ipari komplexumot hoztak létre gabona rekvirálás és a vidéki területeken zajló tömeges éhezés nélkül." Ehhez nem kivántatik kommentár.

 

 kommunista portál más hangokat penget. Természetesen itt is sok a rizsa, de felbukkan néhány figye lemre méltó, elgondolkodtató adat is. 
Az 1925. december 18-31-én tartott XI Kongresszuson  Sztálin beszámolt az pján vezérelve, aki igazolta az iparoitás menetéről, amelyet meg kellett védeni a trockisták, majd az 'új ellenzék' ellen. Az iparosítást anyagi források hiányával, képzett személyzet hiányával, a kapitalista elemek ellenállásával; az országon belül a nepmanok, a kulákok; a nemzetközi színtéren az olaszországban hatalomba kerülő fasiszták és a Németországban győztes nácik, a militarista Japán által gyakorolt fenyegetéssel szemben kellett megvédeni. Kapitalista környezetben kell  építeni. Ez azt jelenti, hogy építkezésünk kapitalista gazdasággal való összecsapásokban folyik. Ezt az ellentmondást emmilyen módon nem kerülhetjük ki. Következésképp a gazdaságot úgy kell felépítenünk, hogy az országunk ne váljon a világkapitalista rendszer függvényévé. Ne kerüljön bele a kapitalista fejlődés általános rendszerébe, mint annak leányvállalata; hogy gazdaságunk ne úgy fejlődjön mint a világkapitalizmus kiegészítő vállalkozása. Önálló gazdasági egységként kell léternünk, amely iparunk és az ország parasztgazdasága közötti kapcsolaton alapul.
Tekintsünktérjünk vissza a klasszikus kapitalizmus országába - Angliába. Milyen forrásokat használt az angol burzsoázia az ipari fejlődés előmozdítására? Ez a paraszti gazdaságok romjain, a határokat nem ismerő munkás kizsákmányolás révén, ideértve a gyermekek munkáját, a rabszolgák behozatalát és eladását Afrikából, az egész államok gyarmatosítását. Emlékezzünk vissza Anglia és más európai államok Kína elleni ópiumháborúira, amelyek segítségével megteremtették az ópium Kínába történő bevitelének jogát és az eladás szabadságát. Anglián kívül, számos más európai állam és az Egyesült Államok ipari hatalmát építették ilyen  módszerekkel.
Az Egyesült Államokban az 1929–1933 közötti nagy depresszió tört ki, amelynek katasztrofális következményei voltak mind a népességre, mind a fővárosra. Sztálin gazdasági, politikai szempontból szándékosan kihasználta ezt a lehetőséget. A lehetséges legnagyobb mennyiségű ipari felszerelést és akár egész üzemeket vásárolt. Meghívott tapasztalt mérnökeket, mert ezekből nem volt elég az országban Az első ötéves terv (1928–1932) éveiben nagyobb vállalkozást építettek, a második ötéves terv (1933–1937) éveiben háromszor többet helyeztek üzembe - 4500 ipari létesítményt. A harmadik ötéves tervet, amely 1938-ban kezdődött, 1941. június 22-én megszakította egy fasiszta Németország által a Szovjetunióval szembeni támadás. De addigra még 3000 ipari óriás lépett üzembe. Összességében a háború előtt a szovjet emberek 9000 stratégiai vállalkozást alapítottak. Az ipari termelés szempontjából a Szovjetunió a második helyre került a világon.

A külföldi beszerzések nyilván szemérmetlenül lealkudott árakon történtek. Csakhogy ezeket a cuccokat át kellett hajózni a tengeren és vasúton az építés helyszinére kellett szállítani. Nemritkán többezer kilométeres távolságokra. A külföldről szer ződtetett szakembereket el kellett szállásolni és meg kellett fizetni. A fentebb idézett hülye "ráfizetést" emleget. Dehát ez nem profitorientált, hanem szó szerint életre-halálra menő beruházás volt. A hatáselemzést nem a közgazdászok, hanem a tízezerszám gyártott magas harcértékü tankok végezték el.

Az írás
idézi Churchillt.

„Nagy öröm volt Oroszország számára, hogy a súlyos megpróbáltatások évei alatt az országot Sztálin, a zseniális és megingathatatlan parancsnok vezette. Ő volt a legkiemelkedőbb, rendkívüli energiájú és lelkiismeretes, kegyetlen és könyörtelen logikájú ember akinek még én - aki a brit parlamentben nevelkedtem - sem tudtam ellenállni.  És miért nem tudott Churchill ellenállni neki? Ellenállhatatlan volta sztálini logika ereje, gondolatainak pontossága, amelyet humorral és gyakran gyilkos szarkazmussal fogalmazott. Sztálinnak - jegyzi meg Churchill - mindenekelőtt nagyszerű humorérzéke és szarkazmusa volt, és képes volt pontosan érzékelni mások gondolaait és humorral, szarkazmussal kerüli meg a beszélgető partnert, annyira, hogy képtelenné válik ellenállni annak a valaminek ami mögötte van:  az erő, az éselmélyüség, a logika erőssége. Ez az erő,  folytatja gondolatait Churchill, annyira nagy volt Sztálinban, hogy úgy tűnt, egyedülálló minden idők államvezetői és népei között. Ilyen zsenik talán minden évezredben születnek."

Ők voltak azok, akik egy papirszalvétán felosztották egymás között Európa háború utáni befolyási övezeteit. Churchill át akarta adni a cédulát, de Sztálin azt mondta, tartsa csak meg - tudván, hogy Churchill szenvedélyes dokumentum gyüjtő.

Épp Churhill ne tudta volna, hogy egy "tömeggyilkossal" kvaterkázik? Ugyan! 

A Politika 2019. október 7-i írása.
Sztálin faekével vette át Oroszországot és atombombával hagyta örököseire. Ezzel a mondattal, amelyet Winston Churchill brit miniszterelnöknek tulajdonítottak, a szovjet és akkor az orosz világ ideológusai nagyra értékelik Sztálin Szovjetuniójának iparosodását. Erre a mondatra büszkék az orosz polgárok. Ez válja ki a nosztalgikus rohamokat: 'ó, milyen országot vesztettünk' írja Andrej Bulgarov a Péter és Mazeppában.
De a tények kategorikusan jelzik, hogy az iparosodás minden ember büszkesége, de nem szovjet. Hacsak természetesen a szovjet nép nem veszi figyelembe az amerikai útlevél tulajdonosokat.
Képzeljünk el egy hatalmas országot: több mint 21 millió négyzetkilométer, több mint 147 millió ember, akiknek csak 18% -a él városokban. Az ország éppen felépül a pusztításoktól, az októberi forradalom következményeiből és a polgárháború szörnyűségeitől. A bolsevikok új gazdaságpolitikája - a NEP - csak most hozza meg a gyümölcsét. Mellesleg, ma a szakértők bizonyítják, ha a NEP bolsevikjai megmenekültek volna, a Szovjetunió gazdasági ugrást tett volna létezésének kezdetén, hasonlóan ahhoz, amit a kínai gazdaság ma csinál. De a párt gőzmozdonyokat, valamint a világforradalmi fegyvereket, tankokat, stb. követelt. Ezért a szabad vállalkozás akadállyá vált, mivel a gazdasági, nem pedig a szovjet törvények szerint működött. NEP meg lett bélyegezve. 1931 februárjában Sztálin kijelentette: 50-100 évvel elmaradunk a fejlett országoktól.  Ezt a távolságot tíz év alatt kell áthidalnunk. Vagy megcsináljuk, vagy összetörnek minket! Valójában a Szovjetunió iparosodása ezekkel a szavakkal kezdődik. Az óriási építkezési korszak a 'Nagy menetelés' nevet kapta. A győztesek, az óriások a szthanovisták! Sztahanov donyecki bányász napi normájának tizennégyszeresét teljesíti. Zeneszeműveket írtak róluk, filmeket készítettek, emlékműveket emeltek nekik, városokat és utcákat neveztek el őket tiszteletükre. 
De ez egy mítosz, egy gyönyörű mese. A szovjet propaganda meghamisította az igazságot arról, hogy valójában kiknek köszönhető a 30-as és 40-es évek minden nagy építési projektjének dicsősége. Az iparosodás valódi hőseiről beszélni egyszerűen veszélyes volt. Manapság minden iskolás tudja, hogy a nagy szovjet építési projektek teljes terhe a börtöntáborok rabjainak  vállára nehezedett. A táborok központja - a híres GULAG - minden nap növelte a munkások iránti igényt. Az ország hatalmas táborrá vált. Az építkezés foglyai, csak olcsó munkaerőt jelentettek. Az építéshez és az iparosodáshoz nagy szükség volt magas képzettségü személyekre, ám ilyenek egyszerűen nem léteztek a Szovjetunióban. 
Akkor ki hajtotta végre a „nagy áttörést” a Szovjetunióban? A képen a híres Dneproges gátja. De kit ábrázol a fénykép? Ha elolvassuk e 'szovjet büszkeség' építésének hivatalos történetét, kiderül, hogy a dicsőség Hugh Cooper amerikai mérnök ezredesé a Cooper Engineering Company tulajdonosáé és munkatársaié. Cooper tervezte és építette a Dnyeper Hidroelektromos Erőművet, a német Krupp művek által biztosított berendezésekkel, valamint az amerikai General Electric hidroturbi náival.
Vagy itt van egy újabb büszkeség - a híres sztálingrádi traktorgyár, amelyen az első szovjet tankok készülnek. Kiderült, hogy teljes egészében az Egyesült Államokban készült, az Albert Kan Incorporated amerikai cég projektje alapján, és 100 hajón szállították a Szovjetunióba. Természetesen az ilyen berendezéseket (újra) össze kellett szerelni és karbantartani azoknak, akik értenek hozzá. Az amerikai Detroitban megnyitották a Tractorbuilder képviseletét a sztálingrádba munkaválla lókkén   menni vágyók felvételére. A sztálingrádi traktor első igazgatója, Ivan I. V. Ivanov koordinálta a felszerelés és az emberek felvételét. Mellesleg, csak Henry Ford gyáraiból mintegy háromszáz munkást vett fel, természetesen az amerikai iparos beleegyezésével.
És ez sem igazi! A Gorky Automobile Plant (GAZ) az Austin amerikai vállalat építette. A híres Lenin Komszomol autógyárat, amely a moszkvai autókról jól ismert, a Ford tervei szerint építették, és a Ford volt az első autó. Magnitogorsk - a híres Magnitogorski Vas- és Acélüzem - a vas- és acélművek pontos másolata Gary-ben, Indiana, USA. És ez csak egy kis része a példáknak, mivel 10 év alatt az amerikaiak mintegy másfél ezer gyárat építettek a Szovjetunióban! Az amerikai szakértők készítették a vegyipar, a repülés, az elektromos, az olaj-, a bányászati, a szén- és a kohászati ipart a bolsevikok számára. Az Egyesült Államok közvetlen támogatásával a Szovjetunióban építették fel Európa legnagyobb gépkocsi- traktor- és repülőgép- hajtóművek gyártására szolgáló üzemét.
De ez még nem minden, az amerikai professzorok több mint háromszázezer szovjet szakembert képeztek a szovjet ipar számára.
Igen, az iparositás megváltoztatta az ország arculatát és minőségileg új szintre hozta. De ez a szovjet emberek műve, vagy még mindig egy nagy szégyen? Végülis az iparositás csak olyan szovjet állampolgárok milliói életének rovására valósult meg, akiket Sztálin táborokba zárt, és a kommunista eszmékben hívő amerikai szakértők szellemi munkája alapján.

A zsidó mószerolás mindíg aljas, de ez ráadásul hülye is. Mi történt valójában?

A Politika felrója - Sztálinnak - hogy a Szovjetunióban egyáltalán nem voltak százszámra vizierőművek és gyáróriások építésére képzett/tapasztalt szakemberek és Sztálin külföldról "édesgetett" ilyeneket. A helyzet az volt, hogy nemcsak e', vagy a' nem vót, hanem semmise' nem vót'... Üres kamrának pedig bolond a gazdasszonya. Sztálin kivételnek bizonyult.
 

A Szovjetunió iparosításának mindenekelőtt politikai akadályai támadtak. Az 1929 Áprilisi a KB-ülésén a régi bolsevikok közül néhány politikai bizottsági tag, Buharin – a Komintern elnöke –, Rikov – Lenin után a Népbiztosok Tanácsának elnöke – és Tomazkij fellépnek a körvonalozódó sztálini program ellen. A mindenáron önálló, a Nyugattól elkülönülő „orosz” fejlesztést nacionalizmusnak tartották, szemben a forradalom eredeti internacionalizmusával. Azaz Hammerrel, koncesszióival, megazisten. Az elemzésekből végülis az a következtetés adódna, hogy a szovjet ipart a gulagok foglyai és az amerikai szakmunkások, technikusok és mérnökök építették fel. Dehát nem így történt.

 Az óriási nehézipari beruházásokhoz agitációval és politikai kényszerítéssel hatalmas embertömegeket mozgósítanak az ország különböző részeiből. Országszerte élmunkás-brigádok alakulnak. Tömeges népvándorlás kezdődik és fokozódik. Csak a falusi gépállomásokra ... majd 300 ezer munkást csoportosítanak át.

Ezek nem foglyok, hanem döntő többségükben lelkes fiatalok, akik megértik, helyeslik és támogatják a pofonegyszerü sztálini elveket. A sztálini modell államépítkezésének gondolatmenete: ahhoz, hogy a Szovjetunió ütőképes, önálló nagyhatalommá váljék, önálló nehézipari bázist kell létrehozni. Ez energiatermelést és gépgyártást jelent: a nehézipar alapja lehet a hadiiparnak és a mezőgazdasági gépgyártásnak. A hiányzó technológiát nyers emberanyaggal kell pótolni (filmek örökítették meg lelkesítő szándékkal a marokkal betont hordó és lábbal csömöszölő erőmű-munkásokat), az emberanyagot pedig a mezőgazdaságból elvándorlókból kell feltölteni.
 

Persze a lelkes munkás, paraszt, vagy őgyelgő nem lesz magától képzett szakmunkás. Oktatni és ösztönözni kell. A tömeges oktatásról Sztálin bírálói kegyeskednek említést tenni. Az ösztönzés pedig jellegzetesen sztálini volt.

 A rendkívül alacsony szakszínvonalú munkaerőt gazdaságon kívüli kényszerrel, azaz nem fizetéssel, hanem politikailag szervezett munkaversennyel, mozgalmakkal kell teljesítményre szorítani.

Valahol olvastam - de már nem tudom hol - a "sztálini behívókról."

 A centralizált állami  irányítás meghatározta a társadalom új hierarchiáját a munkaszervezet egészében. A kiterjedt területű országban mozgatott hadsereg, de a nehéz fizikai munkára igénybe vett férfi munkaerőhöz fel kellett zárkóznia a női munkaerőnek, s bizonyos területeken (egészségügy, oktatás, közlekedés, hivatalok, könnyűipar) kellett helyüket megtalálni. Ez a fizetésben is, de a presztízsben is átértékelést kívánt, látszólag a fizikai munka rendkívüli megbecsülését, a korábbi középosztály-központú társadalmi hierarchiával szemben.

[Ez nem volt vicc. Rákosi uralkodása idején egy szakképzett vájár nálunk is cca. 14.000-et keresett, egy egyetemi tanár cca. 10.000-et.]

 

Az iparosítás dübörgött. 1931–32-ben megkezdik a termelést az első nagyüzemek; a kuznyecki fémipari kombinát 23 hónap, a gorkiji autógyár 17 hónap, a harkovi traktorgyár 15 hónap, a magnyitogorszki kombinát első nagyolvasztója 3 év alatt épült fel. A dnyeperi vízerőmű beindítását az 1934. januári XVII. Pártkongresszus a sztálini rendszer kiépítésének teljes győzelmeként ünnepli. A győztesek komgresszusának nevezték.

A művelődési otthonok sorát épitették fel. Népi együttesek töltötték meg a termelési ünnepségek rögtönzött színtereit. A mostoha viszonyokat 'túlélő' fiatalok lendülettel élték meg a 'világfelforgatás' hangulatát.

Ez után megkezdődött a párton belüli tisztogatások [a 'csisztka'] sorozata, de ez egy későbbi történet.

 

Fentebb már emlitettem, hogy a sztálini iparositás próbája a II. Világháború volt. Erre is kitérek majd, de előbb a "csisztka" következik.

 

2020.05.25

 

5.

Csisztka. A Vörös Hadsereg lefejezése.

 

Mondják azt, hogy cinikus vagyok, mégis azt mondom, hogy Tuhacsevszkij és tábornok társai kivégzése elsősorban "filozófiai" meggondolás, nem Sztálin paranoiájának következménye volt. Visszamehetnék példákért az ókorba is, de csak a "bonapartizmusig" megyek vissza.

Ha egy államférfi katonát lát, óhatatlanul eszébe kell jutnia hogyan
bánt el Bonaparte Napoleon a Francia Köztársasággal. "
1799. november 9-én összeült a Vének Tanácsa. Szemle ürügyén csapatok gyülekeztek a Tuileriákban. Bonaparte tábornokot megbízták a dekrétum végrehajtásával, s parancsnoksága alá helyezték a Párizsban lévő csapatokat A Direktóriumot ezzel megfosz tották minden hatalmától (még az őrség is Bonaparte parancsnoksága alá került), amely így arra kényszerült, hogy tudomásul vegye az eseményeket. Brumaire 19-én (1799. november 10-én) déli egy óra körül Saint-Cloudban megnyílt a tanácsok ülése. Bonaparte 4-5 ezer embert vont össze a palota körül. Elhatározta, hogy közbelép. Szót kért a Vének Tanácsában. Ünnepélyesen biztosította a küldötteket a köztársaság iránti odaadásáról, tiltakozott a vád ellen, hogy katonai kormányt akarna létesíteni. ... Támadta az Ötszázak tanácsát. Az esetleges ellenzékieskedőket megfenyegette derék katonabajtársainak beavatkozásával 'kiknek látom már csillogni szuronyait'. Ami a háromszor is megsértett alkotmányt illeti, az nem létezik többé; nincs többé Direktórium sem. Végül egy ígéret következett: mihelyt elmúltak azok a veszélyek, amelyek miatt különleges hatalmat ruháztak rám, le fogok mondani erről a hatalomról. Az Ötszázak Tanácsában gránátosok és tábornokok gyűrűjében jelent meg. Egy oszlop Murat és Leclerc vezetésével, dobpergés közepette bevonult az Orangerie – ba (Narancsliget), és szétkergette a képviselőket, akik a köztársaságot éltetve távoztak a teremből."

A kérdést úgy teszem fel, oka/joga volt e Sztálinnak arra, hogy egy bonapartista veszélyt feltételezzen és kiküszöbölje azt?
Válaszom az, hogy igen. Ebből a nézőpontból a legkiválóbb, legnépszerübb tábornok a legveszélyesebb ellenfél. Így esett a "logikus" választás Mihail Nikolajevics Tuhacsevszkijre.

Mielőtt elerednének könnyeink "balsorsa" miatt, jó ha tudjuk, hogy a polgárháború hőse rendszeresen
használt mérgesgázt az orosz polgári lakosság ellen, évtizedekkel megelőzve Szaddam Husszeint. Szaddamot a "hagyományos" 13 csomós kínzókötélre akasztották, Tuhacsevszkijt pedig egy pillanat alatt küldte a másvilágra Sztálin Guinnes rekorder hóhéra Vaszilij Blohin, akire lentebb még visszatérek.
 

Az 1938 novemberében közzétett „A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története egyetlen helyen említi Tuhacsevszkij nevét, mégpedig „a buharinista–trockista banda szörnyetegeinek, ezeknek a fehérgárdista törpéknek, nyomorúságos férgeknek a sorában. Nevét kitörölték a történelemből.
Tuhacsevszkij nemesi családban született. Ennek dacára nem mindennapi pályát futott be. 1918-ban belépett a kommunista pártba és a Vörös Hadseregbe. A katonailag képzett és őszintén bolsevik hadfi pillanatok alatt magas parancsnoki beosztásokba került. Minél feljebb jutott annál inkább szembekerült a tábornoki kar müveletlen, maradi elemeivel.

 

Orosz forrás szerint a Szovjetunió fegyveres erõinek átalakításával kapcsolatos elképzelései a Védelem Népi Bizottságának ellenállásába ütköztek. Vorosilov, Bugyonnij, és Jegorov főmarsallok, valamint Szaposnyikov, Dibenko, Belov fontos beosztásu parancsnokok ellenségesen viselkedtek Tuhacsevszkijjel szemben. 

Ő nem hagyta magát. 1936 májusában javasolta Sztálinnak, váltsa le Vorosilovot a Bizottság elnöki tisztéről alkalmatlanság [inkompetencia] miatt. Ez a helyzet a palotaforradalom képét kezdte ölteni.
 

A konfrontációról a Zsukov marsall mondta később Szimonov írónak, hogy Vorosilov ebben a szerepben valóban kevés kompetenciájú ember volt. Végig amatőr maradt a katonai ügyekben. A Népi Bizottságban a gyakorlati munkát Tuhacsevszkij végezte.

Voroshilov ellenfelei Sztálin előtt felvetették Vorosilov népbiztos leváltásásának kérdését. A Sztálinnal folytatott gyakori találkozók során Tukhachevszkij bírálta Vorosilovot. Sztálin eleinte ösztönözte ezt a kritikát, konstruktívnak nevezve, és hajlandónak mutatkozott megbeszélni az új kinevezések és egyéb változtatások torzítások lehetőségeit.

 

A mérleg végül mégis Vorosilov javára billent. Ebben szerephez jutott Sztálin személyes sértettsége. 1927. november 7-én a Vörös téren hárman megtámadták, tarkón ütötték. A védelmére rendelt katonák nem álltak a helyzet magaslatán. A felelős parancsnokok Ejdeman, Jakir és Tuhacsevszkij pedig semmit nem tettek a hasonló esetek elkerülésére. Úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Sztálin egyelőre várt és hallgatott, de az emlitettek sorsa már megpecsételődött.

Kapóra jött egy provokáció, amely a "legveszélyesebb náci" Reinhard Heydrich  ötlete volt. Egy összeesküvés dokumentá ciót hamisítottak, amely azt "bizonyította" hogy megölni készültek Sztálint és Vorosilovot, majd átveszik a hatalmat. A "vörös dossziénak" nevezett csomagot átjátszották Edvard Benes csehszlovák elnöknek, aki megküldte Sztálinnak. A kínzások hatására Tuhacsevszkij beismerő vallomást tett. Holott mindössze arról volt szó, hogy Tuhacsevszkij határozottan elégedetlen volt Sztálinnal és környezetében valóban tárgyaltak a főtitkár eltávolításának szükségességéről – írta az ötvenes években Párizsban megjelent emlékirataiban Ligyija Nord, aki korábban a Vörös Hadsereg személyügyi csoportfőnökének neje és Tuhacsevszkij egyik feleségének nővére volt.

A leszámolás rettenetes volt. A
leírása szerint Az 5 marsall és 8 első osztályú hadseregtábornok közül Sztálin három marsallt (Tuhacsevszkij, Jegorov, Bljuher), és öt első osztályú had-seregtábornokot végeztetett ki. A 12 másodosztályú hadseregtábornok közül tizet likvidált.

Ugyancsak a haditechnikában olvashatók a következők.
"Sztálinról sokan és sokat írtak. Többek között arról, hogy jó humorérzékkel rendelkezett ismert volt szarkazmusa. Pontosan és röviden, közérthetően fejezte ki gondolatait. Emlékező tehetségéről legendák szólnak. Úgy gondolta, ha valaki nem képes egyszerűen és érthetően beszélni és írni, akkor a fejében káosz van. A gondolati tömörségnek különösen háborúban van jelentősége. Olyan személyeket választott ki a katonai posztok betöltésére, akik megfeleltek a fenti követelményeknek."

Sztálin azzal is tisztában volt, hogy egy igazi diktátor fontos jellemvonása a kiszámíthatatlanság. Néha egy szó miatt ölt, máskor pedig... Két jellegzetes epizód következik.
 

Apanaszenko esete.
Egy tanácskozáson Apanaszenko akkurátusan jegyzetelt. Sztálin teát rendelt, majd hirtelen hozzá fordult.
Hány páncéltörő löveged van – kérdezte. A tábornok azonnal válaszolt. Ezeket a lövegeket is vagonírozd be parancsolta Sztálin. Hírtelen az Apanaszenko előtti teás pohár tele teával végigrepült a hosszú asztalon. A tábornok felugrott és felkiáltott. Te! Mit akarsz, mit csinálsz? Ha a japánok megtámadnak, mivel védem meg a Távol-Keletet? Ezekkel a lampaszokkal – mutatott a nadrágjára. Ments fel a beosztásomból, lövess agyon, de a lövegeket nem adom! Mindenki arra várt, hogy megjelennek Berija emberei. Sztálin megszólalt:
Nyugodj meg, nyugodj meg Apanaszenko elvtárs! Érdemes ennyire izgulni azok miatt a lövegek miatt? Tartsd meg azokat magadnál. A tábornok kérte magát frontszolgálatra. A főparancsnok válaszolt. Nem, nem.Az ilyen bátor és tapasztalt parancsnokra, mint te, a pártnak a Távol-Keleten van szüksége.

 

A Rokoszovszkij affér.
A marsall nemcsak Sztálinnal, hanem az őt körbevevőkkel is vitába szállt. 1944 májusában a II. világháború legnagyobb hadműveletére a belorusziai támadó hadműveletre készültek. Sztálin és két helyettese, Zsukov és Vasziljevszkij mindent átgondoltak és egyenként hívták a frontparancsnokokat feladataik meghatározására. Rokoszovszkijra került a sor. Neki saját, külön elképzelése volt. Jobb, mint Sztáliné. Vitázni Sztálinnal, halálos kockázatot jelentett. Ő mégis szembeszállt. Kiküldték a szomszéd szobába, hogy gondolkozzon, majd újra feladatot szabnak neki. A válasz ismét nem. Váltsanak le, csukjanak be, vegyék el a válllapomat, küldjenek sorkatonaként a büntető zászlóaljhoz, fejezzenek le, de ezt a parancsot nem teljesítem – mondta. Még egyszer kiküldték. Sokáig gondolkodott. Hívatták. Meggondolta magát? Teljesíti a legfelsőbb főparancsnok parancsát – kérdezte Sztálin. Nem, nem fogom– válaszolta Rokoszovszkij. Az ördög vigyen el! Csináld, ahogy te akarod – hagyta rá a főparancsnok. A frontparancsnok ragyogóan teljesített. Megsemmisítette a német Közép hadsereg csoportot. Sztálin már a hadművelet második napján látta, hogy Rokoszovszkij terve nemcsak nagyszerű, de zseniális volt. Hősiességéért, kezdeményező készségéért és bátorságáért hét nap múlva megkapta a marsalli rendfokozatot, egy hónap után pedig a Szovjetunió Hőse aranycsillagot. Később ő vezényelhette a győzelmi díszszemlét.

 

* * *


A sztálini mentalitás egyik megnyilvánulása Horthy sorsának "rendezése" volt.

A NÉPSZAVA
2014. febr. 7-
cikkében még mindíg azt fejtegeti, hogy Horthyt fel kellett volna akasztani. "Hogy Horthy Miklóst miért nem állították bíróság elé, az Sztálin cinikus számításán múlott. Nagy Ferenc miniszterelnök emlékirataiból közismert, hogy a magyar delegáció 1946 áprilisi moszkvai látogatása alkalmából Sztálin Nagy Ferenc elképedésére vacsora közben odavetette: ne ítéljék el Horthyt. Először is Horthy már öregember, azután nem szabad elfelejteni, hogy mégiscsak fegyver szüneti ajánlatot tett 1944 őszén."
Igazán kár, hogy Horthy akasztásánál a vérszomjas zsidó csürhe nem rendezhetett Purim ünnepet és nem dirigálhatta a hóhért: "lassan Bogár, lassan!"

 

* * *

Sztálinnak a Második Világháború idején már nem volt katonai ellenzéke. Seregében egy főrangú áruló akadt: Vlaszov a Vörös Hadsereg egyik legfiatalabb tábornoka, aki átállt a németek oldaláraa. A második világháború kitörése után hősiesen harcolt, magát több véres ütközetben kitüntette. Megkapta a Vörös Zászló érdemrendet. Újságcikkek nyolc másik tábornok mellett kitüntetően közölték fényképét címoldalaikon Zsukov mint az egyik legtehetségesebb katonát, személyesen mutatta be Sztálinnak. Részt vett a szovjet csapatok hadműveleteiben, 1941-ben a 37. hadsereg vezetőjeként Kijev védelmére rendelték. Kijevet nem sikerült megvédenie, de maradék csapatával sikerült áttörnie a német vonalakon és elérnie saját hadtestét.

Ezután Sztálin személyesen nevezte ki a Moszkva alatti 20. hadsereg parancsnokává. Vlaszov csapatai hatalmas áldozatok árán, de megállították a német támadást; Sztálin személyesen tüntette ki és kinevezte altábornaggyá, így Sztálin kedvenc tábornoka Zsukov után ő lett az egyik legfiatalabb tábornok a seregben.

1942-ben a körbezárt Leningrádba küldték, hogy a 2. csapásmérő hadsereg vezetőjeként megtörje a német ostromzárat. A hadsereg az egy éve tartó ostrom miatt kimerült, a felszerelés hiányos, az alakulatok nagy része demoralizálódott; 1942 júniusában mégis megindították támadásukat, de Leningrádtól délre a németek bekerítették és megsemmisítették a hadsereg nagy részét. Vlaszov július 12-én fogságba esett és hamarosan egy speciális börtönbe került, mint magas beosztású tiszt, itt közölte a németekkel, hogy átáll hozzájuk.

Mint megbízható kollaboráns, megalakíthatta a foglyokból a ROA-t (Русскaя освободительнaя армия, Orosz Felszabadító Hadsereg), és ennek a hadseregnek a vezetője lett. Együtt a többi dezertált tábornokkal, tisztekkel és katonákkal a szabad Oroszországért harcolt Sztálin ellen.

Több kisebb csata lefolyása után az Odera melletti Frankfurtban Georgij Zsukov ellen vetették be őket, ahol a ROA sem tudta megállítani Zsukovot, így a háború menetére mégsem tudtak semmilyen befolyást gyakorolni.

A háború végén egységével az Orosz Felszabadító Hadsereg az amerikai csapatok előtt tette le a fegyvert. Az amerikaiak azonban Vlaszovot és társait nem tekintették hadifogolynak és kiadták a szovjeteknek, azzal az indoklással, hogy számukra ők csak kollaboránsok voltak. Hadseregének java része munkatáborokba került, közülük és az őket segítők közül ezrek végezték jeltelen tömegsírokban. Vlaszovot a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága a németekkel való kollaborálás miatt halálra ítélte.

Vlaszovot a szovjet rendszer árulónak tartotta, éveken át nevét említeni sem volt szabad, s azt több nyilvántartásból törölték. A személyére és szerepére vonatkozó történelmi kutatások, többek közt ezért is, még nem adtak róla lezártnak mondható képet. Hadseregének tagjait a nyugati hatalmak, annak ellenére, hogy vélhetően tudták, a biztos halál vár rájuk, átadták a szovjeteknek, java részük munkatáborba került, közülük és az őket segítők közül ezreket (elsősorban ukránokat) lőttek tömegsírokba.

Vlaszov esete az a kivétel, amely erősíti a főszabályt: Sztálin jó emberismerő volt és a hadsrereget szilárdan kézben tartotta.

És Hitler? 

Hitler katonapolitikája teljességgel hibás volt. Ismeretes, hogy politikáját a Wehrmachtra alapozta és hogy a tábornokok kedvében járjon lemészárolta annak az SA-nak a vezérkarát, amely hatalomra juttatta és annak megtartásában a leghűségesebb támasza volt.
 

A tábornoki kaszt nem volt hálás a "tojtatásért." De nem ez a legmegdöbbentőbb, hanem az, hogy az SS, élén a "hűséges Heinivel", az első kakasszóra, ső azelőtt, árulóvá vált. Amikor az orosz hadjárat sikere kétessé vált, bekövetkezett a III. Birodalom eszmei, akarati, harci egységének teljes szétesése.

 

Erről ír meghökkentő tényeket az ismert szovjet író Bezimenszkij. Könyve meglehetósen vaskos, ezért csak néhány mondatot emelhetek ki belőle.

Franz Halder vezérkari főnök 1941 júliusában még úgy vélte, hogy Wehrmachtnak téli felszerelésre csak mint megszálló erőnek lesz szüksége. Alfred Jodl későbbi vezérkari főnök pedig kijelentette, hogy
"a Szovjetunió három hónapon belül összeomlik" [243 old.] Hitler is kijelentette "nem lesz semmiféle téli háború!"  [244 old.]

Lett...

Hitlernél leesni látszott a tantusz. "1941/1942 telére egyetlenegy tábornok sem maradt meg a posztján azok közül, aklk 1941. jun. 22-én átlépték a szovjet határt. Hitler maga lett a szárazfööldi haderő főparancsnoka." [258 old.]
 

Aztán büdösödni kezdett a hal. A fejétől...
"1941 szeptemberében egy Danfeld nevü SS ügynök megjelent Burckhardt svájci professzornál ... és közölte, hogy Himmler környezetét nagyon foglalkoztatja a kiút keresése." [289 old.]

 

A Hitler rendszere és személye (!) elleni összeesküvés már 1942 áprilisában teljes fordulatszámon zakatolt. Kulcsfigurája Goerdeler, aki a Wallenberg testvérekkel lépett összeköttetésbe. "Arra kérte Jakob Wallenberget tudakolja meg Londonban milyen igéretekre számíthat Németország egy államcsíny esetén." [291 old.] 

[Ha 1944 július 20-án sikerült volna Hitlert meggyilkolni Goerdeler lett volna a puccs-kormány kancellárja. Letartóztatása után számos összeesküvő-társ nevét adta ki a Gestaponak, több száz vagy akár több ezer ember letartóztatását és kivégzését okozva. Henteskampón lógva fejezte be ő is 1945 február 2-án. Ez is egy karrier.]

Goerdeler nem volt magányos összeesküvő. Együtt konspirált Canarissal a német kémelhárítás főnökével, a hájas marsallal Göringgel, sőt az SS vezetőjével Heinrich Himmlerrel is.

"Ma már bizonyított tény, hogy a tábornokok az összesküvő tevékenységet a Harmadik Birodalom egyil legaljasabb figurájával folytatták Úgy döntöttek, szembefordulnak az első számú hóhérral Hitlerrel és ehhez megszerzik a második számú hóhér Himmler beleegyezését."  [304 - 305 old.] 

Lenne még néhány zaftos idézet, de ennyi elég.

A Stauffenberg ezredesnk, a németországi tartalék haderő vezérkari főnökének, közismert akciójáról néhány mondat.

A Hitlernek szánt bomba a Wolfschanze bunkerére volt kalibrálva, ám Hitler egy szellős furnér barakkban tartotta a vezérkari tanácskozást. A bomba szuperált, de Hitler azzal tápászkodott fel a földről  "tyű, az új nadrágom, tegnap vettem fel először!" [343 old.]

A folytatás azonban nem volt ilyen kedélyes. Stauffenberg, a robbanás hangját hallva olybá vette, hogy a Führer meghalt és leadta a drótot. A "Walkür" fedőnevü akció gépezete teljes gőzzel beindult; de rövidesen megindult az elhárítás, ill. megtorlás gépezete is, amelyet az a Himmler vezényelt, aki maga is összeesküvő volt. Az össze esküvés a "Witzleben puccs" nevet kapta a nyugdíjas tábornok után.

Kavargathatnék még a moslékban, de abbahagyom. Úgy döntöttem, inkább megszámolom az igazi nácikat. Ment mint a karikacsapás. Négyan voltak/maradtak: Hitler, Joseph Goebbels Magda Goebbels és Eva Braun.

Ők nem hagyták el a führerbunkert. Velük "maradt" a Goebbels házaspár hat gyermeke is...

A Hitlert körbenyálazó aljasság legvisszataszítóbb megnyilvánu lása a "szökési legenda". Vagyis az az állítás, hogy Hitler - átlépve kilenc holttestet - meglépett a bunkerből.

Az a Hitler, aki önként, minden ellenvéleményt félresöpörve Berlinbe vonult, hogy sorsa ott teljesedjék be. Az a Hitler, aki csupán az élve elfogattatástól és az ezzel járó megaláztatástól félt az a Hitler indult volna el a Berlinben nyüzsgő oroszok közé, hogy mentse a bőrét, amit önként vitt a vásárba?

Hitler katonapolitikájának teljes csődjét épp az írta le, aki a laghűségesebb harcostársa volt: Joseph Goebbels. Naplójában a következőket írja.

Goebbelst a hadsereg és az állam felső vezetőinek gyengesége idegesítette. Már a második oldalon ezt írja: „kitüntetésekkel teleaggatott hülyék és néhány fuldokló, beképzelt majom nem lehet részese a háború vezetésének. Vagy megjavulnak, vagy el kell őket távolítani.” Goebbels szavaiból a hadsereg megtisztításának álma csendül ki "a kiér demesült hülyéktől”. Késő már Szuvorov gondolatait olvasni. Ezzel korábban kellett volna foglalkozni. "Hitlernek nincsenek hadvezérei. A Führer nem támaszkodhat saját katonai tanácsadóira. Oly sokszor becsapták és megvezették, hogy kénytelen maga foglalkozni minden alegységgel."
Furcsán hangzik ez számunkra? Igen, de van tovább is. "Merte volna valaki Sztálint becsapni! Ha a Führer maga csinál mindent, akkor ő nem Führer. A vezetés művészete abban áll, hogy meg kell találni azokat a segítőket, akikre lehet számítani."

Március 8-án azt írja: „sem a katonai, sem a polgári szektorban nincs erős központi vezetés, mindenről a Führernek kell jelenteni. Ez viszont csak néhány esetben lehetséges.”
Négy nap múlva így folytatja naplóját. „A német a legfegyelmezettebb náció, ráadásul pedáns is. Íme, itt a szituáció: senki nem teljesíti Hitler pa-rancsait. Minden tábornok azt teszi, ami neki tetszik, a legfelsőbb hatalomnak nem rendeli alá magát. A Wermacht csúcsán tisztogatást (!) kellett volna végrehajtani. Ha a legfelsőbb szinten nincs rend, senki ne csodálkozzon azon, ha az alárendeltek saját útjukat járják.”
A sokatmondó összegezés így hangzik. "Hitler, bár 12 éve hatalmon van, ígérgette ugyan a tisztogatást, de nem valósította meg. Igaz ő a tisztogatás helyett a 'reform' kifejezést használta. A Führer nem 'fejezte le' saját hadseregét, mégis a háborút egy szétvert Németországgal, egy szétesett, a hatékony központi irányítást nélkülöző haderővel fejezte be. Sztálin a háború előtt megtisztította a parancsnoki kart, ezzel egyfajta fiatalítást is végzett. A háború befejeztével mégis legyőzhetetlen hadsereggel és kiváló tábornokkal rendelkezett. Olyanokkal, mint Rokoszovszkij, Vasziljevszkij, Dragunszkij, Malinovszkij, Govorov, Zsadov, Konyev, Vatu-tyin, Csernahovszkij, Novikov, Kuznyecov, Malinyin, Badanov, Bogdanov, Antonov, Mereckov, Krejzer, Rotmisztrov, Rübalko, Leljusenko, Katukov, Berzarin, Puhov, Purkajev, Golova nov, hogy a többit ne is említsük."

Itt már csaknem megnyomtam az utolsó Entert, de - mint már annyiszor - megint eszembe jutott valami: kik voltak Hitler legveszélyesebb árulói? Nem a tábornokok! 

A magyar/zsidó/Radó kémhálózatának leleplezésével kapcsolatban írtam egyet - mást "Putyin razdvedkája" c. cikkemben.
Ebből egy részt most ide illesztek. Nem kivagyiságból, hanem azért, mert ide illik-

 Ennek a kémhálózatnak a csápjait (majdnem mindet...) Walter Schellenberg által vezetett belbiztonsági szolgálat (Sicherheitsdienst -SD) vágta le. Ezért Schellenberg emlékiratait tekintem a legérdekesebb, ill. leghitelesebb forrásnak. A szerző az egész Európát behálózó óriási hidraként jellemzi a kémszervezetet, amely újszerű rövidhullámú rádiókészülékekkel dolgozott és különösen rafinált kódot használt. A hálózat (egy részének) bukását e kód regénybe illő módszerekkel történt feltörése eredményezte. A kémregény, ill. rémregény részleteiben nem merülök el. Az elmlékiratnak csupán a cikk mondanivalója szempontjából leglényegesebb néhány mondatát citálom. "A letartóztatások és kihallgatások ... villámcsapásként hatottak ... Az érintettek ... Becker repülőtechnikai főmérnök ezredes ... A légierő vezérkarának öt tagja összedolgozott Beckerrel ... Shulze - Boysen főhadnagy a Repülésügyi Minisztérium elhárító osztályát vezette ... A birodalmi Gazdasági Minisztériumban Arvid Harnack kormányfőtanácsos ... olyan részletes anyagot szolgáltatott a szovjeteknek, hogy Moszkvában jobbanj ismerték nyersanyagellátási helyzetünket, mint pl. az érte felelős hivatalnok ... " [230 old.] Ez lenne a villámcsapás? Nem, hanem a folytatás! "Természetesen érdekelt bennünket, milyen motívumok mozgatták ezeket az intellektuelleket, akiknek a pénz nem jelentett semmit ... Az ő ellenállásuk nem is a nemzetiszociallizmus meg semmisítésére korlátozódott, hanem belsőleg annyira elfordultak az általuk betegnek ítélt Nyugat szellemiségétől, hogy már csak a Keletben látták az emberiség üdvét." [230 - 231 old.]

Ez a felismerés vezet át a "Werther"-féle másik (!) kémhálózathoz és teszi érthetővé annak fantasztikus sikereit.

Schellenberg az eset kapcsán megemlíti, hogy a felgöngyölítésben segítségére volt a Gestapo főnöke Heinrich Müller ("Gestapo Müller"), aki később számára megdöbbentő közléseket tett, sajnálkozva a lebukottakon...  "A szovjet befolyás Nyugat Európában nem csak a ... munkáskörökben létezik, hanem behatolt a szellemi - értelmiségi rétegekbe is ... Azért terjedhet mert megfelel a mi kultúránk szellemi közömbösségének ... Gondolok itt a Harmadik Birodalom eszmevilágára is, mert a nemzeti szocializmus is egyfajta trágyája ennek az intellektuális táptalajnak, amelyben szellemi bizonytalanság és egyfajta politikai nihilizmus tenyészik ... Szemben ezzel Oroszország, amely lassanként egységes szellemi, biológiai kompromisszum nélküli erejével hat. ... Amit akartak, azt a nemzetiszocializmus a sok kompromisszumával nem nyújthatta számukra.  ... A mi intellektuális felső rétegünket tisztátalan szellemiségükkel a nemzeti szocializmus nem tudta átformálni és ebbe a vákuumba tör be most a kommunista Kelet ... Egyre inkább az a meggyőződésem, hogy Sztálin jó úton jár. A nyugati államvezetést magasan felűlmúlja," [264 old.]
Mindezek után Schellenberg megemlíti, hogy tudomása szerint Müller átállt az oroszokhoz. [Nos, nem állt át. Berlin ostrománál meghalt és - minő fintora a sorsnak - egy zsidó tömegsírba temették. Csak azt nem tudom, a zsidók forognak sírjukban, vagy Müller.
 Az is lehet, mindannyian forognak - egymással ellenkező irányba...]

Ami a "politikai idealizmust" illeti, ez a vircsaft nem működhetett volna ilyen jól ama bizonyos zsidó finesz nélkül. Ennek letéteményese volt a szervezetben a "magyar" Radó Sándor, akit Sztálin bekóterezett, mint nyugati kémet...

* * *

Most, hogy e cikk írása során ismét belelapoztam az emlékiratokba villámcsapásként ért, hogy valami hiányzik (!) belőle. Egy büdös szó se olvasható a birodalom fantomjáról Wertherről. Holott ... holott Schellenberg kiszaglászta Werthert, de felfedezését Himmlernek kellett jelentenie, aki megparancsolta neki, felejtse el ezt az ostobaságot. Pedig nem volt ostobaság! Franz Halder a vezérkari főnök "hadinaplójába" a következőket jegyezte be. "Szinte valamennyi támadási terv, közvetlenül az elkészülte után, mielőtt az én asztalomra jutott volna, a Führer közvetlen környezetéből valakinek az árulása folytán az ellenség kezébe került." A "szinte valamennyi" világította meg Werther alakját... Legalább egy sorsdön tően fontos tervről ugyanis nem szereztek tudomást az oroszok, ez pedig Manstein harkovi ellencsapásának terve volt, amit Manstein vezérkara dolgozott ki. Hitler a helyszínre repülve hagyta jóvá a tervet. Ezen alkalommal Bormann nem utazott vele, így az alias Werther nem tudta leadni a drótot...

Bormann politikai világnézete alapján is alappal feltételezhető, hogy Sztálinnak kémkedett. Feljegyezték ugyanis, hogy
  "Többször kijelentette, mélységesen tiszteli Sztálint, aki kiírtotta a Lenin féle zsidó bandát (Trockijról, Kamenyevről, Zinovjevről, Buharinról , Radekről, stb. van szó) és Hitlernek is ezt kell tennie." [Földi László: Bormann is kém volt. 180. old.]

A Berlin - Moszkva közötti zavartalan rádióforgalmazás csak úgy volt lehetséges, hogy Bormann üzelmeit a másik "idea lista" Gestapo Müller fedezte, akinek hatáskörébe tartozott a rádiózás ellenőrzése.

Ez a téma olyan, hogy nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ezt teszem most.

2020.05.28

 

6.

Háború Németország ellen. Háború a történelem ellen.

A Nagy Honvédő Háború történetét itt és most nem szándékozom megírni... Témámhoz csak néhány epizódja kapcsolódik.

Ismert, hogy Sztálint a Wehrmacht támadása napokra sokkolta. 1941 Július 3-i rádióbeszédéből azonban világossá vált: vasmarkába fogta a Szovjetunió élethalálharcát, ideértve a hadsereg vezetését is. Szerepvállalása eltért Hitlerétől, aki csak akkor vette át a Wehrmacht személyes irányítását, amikor a háborút már elveszítette.

Sztálin ugyan kissé elhamarkodta a dolgot, amikor az elvtársakat, polgárokat, testvéreket azzal etette, hogy "Bár a Vörös Hadsereg hősiesen ellenáll és az ellenség legjobb hadosztályai és légierőinek legjobb egységei már szét vannak zúzva és a harcmezőn lelték sírjukat..." Ez még kissé odébb volt. Nem vitatható továbbá, hogy szovjet győzelemhez szükség volt Sár tábornokra,  Tél tábornokra és Távolság tábornokra is azon túl, hogy a többi tábornokokat szerencsés kézzel válogatta ki.

A hadvezetés számára adott volt, hogy a háborút csak Szuvorov és Kutuzov stratégiájához igazodva, azaz hátrálva lehet sikeresen folytatni.

Itt hozom szóba e háború különösségét, a sztálini állam- és hadvezetés páratlan bravurját: a nagy áttelepítést az Urálon túlra, és Szibéria iparosítását a háború dandárjában, vagyis a legnehezebb körülmények között.

Ezt a "trükköt" a nyugati történészek, közgazdászok máig sem tudták megfejteni. Ennek egyszerü oka, hogy, hogy az "irracionális" összetevőket nem tudják értelmezni. Ilyen tényező mindenekelőtt az orosz ember mentalitása, azaz lelki alkata és gondolkodásmódja; másszóval vallási (!) és erkölcsi idealizmusa.

Sztálin tudta hogyan ["know how"] kell játszani az orosz lelkek húrjain. Tudta, hogyan lehet testileg, érzelmileg és szellemileg a háború szolgálatába állítani a "szabad" polgárokat és a gulagok foglyait egyaránt. Többek között úgy lehetett, hogy ez a két "státus" nem volt mereven elhatárolva. Aki ma tábornok, igazgató, tervező volt holnap gulagra kerülhetett és fordítva (!). Ez a kétirányúság, az emberi sorsok eme kétértelműsége [ambivalenciája] a valóságban úgy működött, mint egy csiki-csuki malom, egy asztalfiók, vagy egy ingaóra. De még jobb hasonlat a prágai Orjol híres órája, amelynek bábjai hol eltünnek, hol megjelennek, de mindíg mozognak. 

Erre jó példa Rokosszovszkij katonai pályafutása aki "1937 augusztusáig főparancsnok volt, de őt is elérte a sztálini tisztogatások szele: kémkedéssel vádolták meg. Alekszandr Szolzsenyicin úgy tudta, hogy Rokosszovkszkijt 1939-ben két ízben is kivitték éjszaka egy erdőbe, a kivégzőosztag elé, de a sortűz végül elmaradt. Vaszilij Kazakov marsall felesége, Szvetlana Pavlovna pedig bizonyosan tudta, hogy Rokosszovszkijnak a tettetett kivégzések mellett fizikai kínzással is szembe kellett néznie, amelyek során több fogát is kiverték, három bordáját eltörték, kalapáccsal verték a lábujjait, és letépték a körmeit.  Aztán ugyanez a Sztálin kihozatta. Kölcsönösen "megbocsátottak" egymásnak és Rokosszovszkij tovább szolgált. Ez az orosz mentalitás.

Ami a nagy áttelepítést igényli dúskálok a forrásokban mégis a Yad Vashem irásából idézek, jóllehet nem ez a legrészletesebb és legpontosabb.
A szovjet állampolgárok és az anyagi erőforrások evakuálása a második világháború alatt egyedülálló jelenség a történelemben. 1941. június 22. és a Sztálingrád elleni 1942-es támadás előtt a hivatalos szovjet adatok szerint mintegy 17 millió embert, többezer ipari vállalkozást és hatalmas anyagi erőforrásokat költöztettek el  a veszélyeztetett területektől. Zsukov marsall szerint az ipari vállalkozások evakuálása tette lehetővé a Szovjetunió számára a második világháború megnyerését. A Szovjetunió zsidói számára az evakuálás szinte az egyetlen menekülései lehetőség volt.  Június 24-én megalakult az evakuálási tanács, Kaganovics vasúti miniszter vezetésével. Az evakuálás fő célja az ipari vállalkozások, alapanyagok és anyagi javak kivitele a veszélyeztetett területekről. 1941. június 27-én meghatározták az emberi erőforrások kivitelének és elosztásának eljárását. Az 1941. december 10-i adatok szerint 3 074 000 embert regisztráltak név szerint. 1942 elején egy népszámlálást készítettek, amely szerint a keleti régiókba 7.417.000 embert evakuáltak.

Az ipari evakuálás és az Urálon túli ipari fejlesztés méreteit és tempóját illeti, Dr. Gyuris Ferenc tanulmányából idézek.
"
A szovjet ipar ágazati és területi szerkezetében a II. világháború hozott drámai változást. A támadó német csapatok rohamos előretörése, a heves harcok során teljes városok dőltek romba, a nyugati országrész ipari kapacitásainak jelentős részét, mintegy 1300 nagyüzemet, azonban sikerült áttelepíteni az Urál térségébe, valamint az ázsiai országrészbe. A harcoló csapatok utánpótlásának biztosítására új üzemek sorát több mint 2000 gyárat kellett létrehozni, ezek is szinte kivétel nélkül a keleti országrészbe települtek. Ugyanitt szén- és ércbányák sokasága létesült, felgyorsult a tajga erdőállományának kitermelése, a szibériai folyamokon pedig óriási vízerőművek épültek. ... Különösen a hatalmas duzzasztógátak és a szállítási lehetőségek javítását célzó csatornaépítések voltak hivatottak annak bizonyítására, hogy a szovjet társadalom képes legyőzni a természetet, ami a kapitalista társadalmakkal szembeni felsőbbrendűségét bizonyítja. A hadiipari fejlesztés és gyártás tekintélyes részét telepítették az ázsiai körzetekbe jelentős részben újonnan, kimondottan e célból létrehozott, a külvilágtól elzárt, hivatalosan nem is létező 'zárt városokba'. A többnyire fiatal munkavállalók elhelyezése érdekében új lendületet kapott a szocialista városfejlesztés, mely az észak-ázsiai országrészben sok, általá-ban előzmény nélküli település gyors kialakítását jelentette."

A maguk korában modernek voltak ezek az üzemek? E kérdésre válaszoljunk a Honvédő Háború szimbóliumának tekinthető T-34-es harckocsi méltatásával. "1943 végén a T–34 új, megnagyob bított tornyot kapott, ebben már 3 főnyi személyzet fért el; Új erősebb löveget építettek be, ennek 85 mm-es, 51,5 kaliberhosszúságú csövéből kilőtt páncélgránátja 1000 m távolságról is átütötte a hitleri hadsereg bármely harckocsijának páncélzatát. A német Tigris kezelési utasításához mellékelt harckocsi-felismerési táblázat szerint a T–34 'messze a legjobb és leghasználhatóbb szovjet-orosz harckocsi. Gyors, mozgékony, nagyon erős fegyverzettel és páncélzattal. Kedvező formája következtében valamennyi szovjet-orosz modell közül a legnehezebb leküzdeni.' A Nagy Honvédő Háború éveiben gyártott közel 40 ezer T–34 harckocsinak jelentős szerepe volt a háború kimenetelében.

Amikor eljött a számadás ideje "három szovjet front sorakozott fel: Zsukov marsall 1. Belorusz frontja, Rokosszovszkij marsall 2. Belorusz frontja, valamint Konyev marsall 1. Ukrán frontja. Ez a haderő összesen két és fél millió főből állt, s 41600 ágyú és löveg, 6250 (!) harckocsi és 800 repülőgép állt rendelkezésükre. Az emberek és eszközök tekintetében ez 2,5-5-szöröse az ellenfél haderejének.

A támadásba Sztálin még bevitt egy svédcsavart.
"Először ugyan megígérte Zsukovnak, hogy eddigi sikereiért rá bízza Berlin bevételét. Amikor azonban a parancsnoki tanácskozáson felvetődött a kérdés a Zsukov és Konyev hadseregei közötti demarkációs vonal helyéről, Sztálin ceruzát vett elő, Berlintől mintegy 60 km-re húzott egy vonalat és azt mondta: 'Az veszi be a várost, aki ezen először átmegy', így a másik két szovjet marsall is versenybe állt a III. Birodalom fővárosának meghódításáért.
 

Sztálin beállt tehát drukkernek. A tábornokok kétfrontos harcra kényszerültek: Hitler ellen és egymás ellen. A berlini csata páratlan hevessége ennek a "rendezésnek" is köszönhető.

A "történelem elleni háború" azért került ennek a résznek a címébe, mert olvastam Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter akciójáról. "A Vörös Tavasz  közleménye szerint Shoigu sürgette a Nagy Honvédő Háború története torzításainak leküzdését. Felszólította a FÁK országainak védelmi miniszteit mint kollégáit, hogy álljanak ellen a volt Szovjetunió népei katonai történelmének 2019 október 30-án történõ átírására tett kísérletekkel,  a Nagy Honvédő Háború eseményeinek a eltorzításával. Az orosz Kijelentette, hogy a FÁK kollégáival együtt meg kell akadályozni a Nagy Honvédő Háború történetének hamisításait: „Mindent meg kell  tenni hogy ellenállhassunk  annak, hogy újraírják ezt a történetet, ráadásul a veszteseket nyertesekké, nyerteseket pedig vesztesekké tegyék.”
A Nagy Honvédő háború és Sztálin pocskondiázása kedvenc időtöltése a nyugati elemzőknek. Különösen visszás, ha az egykori küzdőtársak, a volt szovjet tagállamok is bekepcsolódnának ebbe.

Valóban szokás Nyugaton arra hivatkozni, hogy Amerika segítsége a Szovjetunió fennmaradásának elengedhetetelen feltétele [conditio sine qua non] volt. A "Kölcsönbérleti szerződés" [Lend-Lease] nélkül Hitler elfoglalja - a világ egyhatodát... Ez a marhaság néhány számadattal van aládúcolva.
A Szovjetunió 11,3 milliárd dollár értékü hadfelszerelést, nyersanyagot, élelmiszert, stb. kapott.

A nyugati vélekedés szerint "a Szovjetunió nemcsak nem lett volna képes megnyer ni a Nagy Honvédő Háborút, de még a német betolakodóknak sem lett volna képes ellenállni, mivel nem tudott elegendő mennyiségű fegyvert, katonai felszerelést, illetve megfelelő üzemanyag- és lőszerkészletet előállítani. A szovjet hatóságok tisztában voltak a Lend-Lease-től való függőséggel. Így Sztálin azt mondta Harry Hopkinsnak [az USA moszkvai képviselőjének], hogy a Szovjetunió nem lenne képes Németország, ill. Európa megszállásá ra és erőforrásainak megszerzésére."

Nem tudom ki adta ezt Sztálin szájába. Csak az tudható, Hruscsov mit adott a szájába.

Nikita ... memorandumaiban részletesen foglalkozott a bérleti támogatás jelentőségével. 'Szeretném kifejezni őszinte véleményem Sztálin azon álláspontjával kapcsolatban, hogy a Vörös Hadsereg és a Szovjetunió megbirkózhatott- idézek néhány olyan megjegyzést, amelyet Sztálin tett és többször megismételt, amikor  kötetlenül beszélgettünk. Nyíltan kijelentette, ha az Egyesült Államok nem segített volna nekünk, akkor nem nyertük volna meg a háborút. Soha senki sem vitatta meg ezt a témát hivatalosan. Nem hiszem, hogy Sztálin írásbeli bizonyítékot hagyott volna véleményéről  - de itt mondom, hogy velem folytatott beszélgetéseiben többször megjegyezte, hogy ez volt a tényleges helyzet.

A közlemények nagy számokat emlegetnek, pl. 18 200 repülőgépet, 7000 Lend-Lease tankot plusz több mint 5000 brit tankot ésatöbbi. Belőlük viszont az is kihámozható, hogy a szállítások mennyisége 1943/44-re érte el a csúcsot és a szállított tankok kb. 8 %-át tették ki az oroszok által harcbavetett tankoknak.

Egy tárgyilagosabb orosz szerző
Andrej Chapligin viszont a következőkre mutat rá. "Az orosz történészek sok éven keresztül jelezték, hogy a Lend-Lease szállitmányok a szovjet ipar és a mezőgazdaság teljes termelésének csak körülbelül 4% -át tették ki. És bár nincs ok megkérdőjelezni ennek a számnak a megbízhatóságát, ennek ellenére az ördög a részletekben van. A Szovjetunió bevonása a Lend-Lease programba azonban csak 1941 októberében- novem berében történt (addig az időig hazánk minden amerikai katonai szállítmányért fizetett. Rooseveltnek ilyen hosszú időbe telt, hogy elegendő számú amerikai politikus ellenállását legyőzze. Az 1941. október 1-jén aláírt első (moszkvai) jegyzőkönyv repülőgépek (vadászgépek és bombázók), tartályok, tank- és légijármű-fegyverek, teherautók, valamint alumínium, toluol, TNT, olajtermékek, búza és cukor szállítására irányultak. Ezenkívül a készletek mennyisége és köre folyamatosan bővült. . A Szovjetunió összesen 447 785 járművet kapott a Lend-Lease alatt. Fontos, hogy a szovjet ipar a háború idején csak 265 ezer autót gyártott. A szövetségesektől több mint másfélszerese jött. A szövetséges szállítások jelentős érdeme a szovjet vasúti szállítás sikeres működéséhez kapcsolódott. A Szovjetunió 1900 gőzmozdonyt és 66 dízel-elektromos mozdonyot kapott (1942-1945 között 92 mozdonyt gyártott), valamint 11 075 autót (saját termelés - 1087 db. volt).Ezzel párhuzamosan működött a „fordított kölcsön-lízing”. A háború éveiben a szövetségesek 300 ezer tonna krómot és 32 ezer tonna mangánérc, valamint fát, aranyat és platinát kaptak a Szovjetuniótól. Hazánk még ilyen helyzetben is képes volt a háborút túlélni és megnyerni, de nem lehet meghatározni, hogy a győzelem ára mennyivel nőtt volna."

Idáig jutva képzeletemben megjelent a Szovjetunió második világháborús térképe...

 

... amelyről a következők jutnak az ember eszébe.

A Wehrmacht nem tudta bevenni Leningrádot és Moszkvát. Sztálingrádban pedig megsemmisült a 6. Hadsereg.

Ezután a háboru menetében döntő fordulat állt be. A Vörös Hadsereg Kurszk térségében 1943. júl. 13-án ellentámadásba ment át. A
krónika szerint "A csata során a szovjet fél a német veszteségek többszörösét szenvedte el [jellemzően három–nyolcszoros veszteséget], de Adolf Hitler (!) a céljait elérni nem képes német támadást megállította (!) a támadás 9 napján, július 13-án.  A Wehrmacht kivonta a térségből erői egy részét, ezután a szovjetek a kiindulási állásukig vetették vissza a németeket.

Ekkor vált nyilvánvalóvá, ami jóval korábban bekövetkezett: a Wehrmacht meggyengült, támadó hadviselésre teljességgel képtelenné vált.

Ezer bocs.! A kulcsmondatokat - ezúttal is - sikerült kihagynom a szövegből. [Elsején lettem egy híján kilencven...]
A "kurszki fordulat" olyan időben következett be, amikor a Lend Lease szállítmányok istenigazából még csak beindultak. De mi volt addig? Hány mozdonyt, tankot, ágyút kapott Sztálin ahhoz, hogy a Szovjetunió "kis" nyugati csücskében kiheverhetetlen csapást mérjen a Wehrmachtra? Mennyi volt ebben az ökölcsapásban a saját erő és menny a "Lend"?

Ki az az állat, aki ezek után még a Wehrmacht esélyeit latolgatja az Urálig és azon túl egészen Vladivosztokig. Mint látjuk, vannak ilyen állatok.

2020.06.02 

 

 

7.

Sztálin legfőbb bűne. A pragmatizmus hátulütője.

Sztálin életműve heves viták tárgya. Vitathatatlan azonban, hogy sikereinek jelentős részét a zsidóknak köszönheti. Ők voltak a világfelforgatás, a RAZDVEDKA legbuzgóbb támogatói, ők müködtették a GULAG "intézményeit" és ők lopták el neki a MANHATTAN projetkt atomtitkait, ésatöbbi.

Sztálin "udvarában" ugyanolyan fontos és ellentmondásos szerepet játszottak az "udvari zsidók" [hofjuden], mint pl. Angliában és Európa több más országában. [Ilyen volt szegény Jud Süss is...] Elég csak Lazar Mojszejevics Kaganovics nevét említeni, aki állítólag tettlegesen is hozzájárult Sztálin korai halálához. Mondom állítólag, mert Sztálin körül többszáz konteó kering. Éppen e bőség miatt csak végigszaladok egy változaton, amit szubjektíve a legvalószínübbnek vélek.

A kérdést úgy teszem fel: igazolható e, hogy Sztálin a zsidók második holokausztját tervezte és a zsidók - ezt megakadályozandó - Beríja segítségével - megölték, épp Purimkor...

Úgy vélem mindkét kérdésre igenlő válasz adható.

Az információk dzsungelében tévelyegve a nagy leleplező Drábik János írása ragadta meg képzeletemet mert az derül ki belőle, hogy Sztálin hosszú éveken keresztül tervezgette szervezgette reformjait, amelyek révén le akarta "cserélni" a párt, a közigazgatás, a hadsereg és a KGB egész vezetését; azaz a lenini gárda után likvidálni akarta a sztálini gárdát is, hogy végrehajthassa a világtörténelem Második Holokausztját. Az erre hivatott szervezet fedőneve TESTVÉRISÉG volt.

A terv füstbe ment. Sztálin fáziskésésben volt és nem számolt azzal, hogy a zsidók, akikkel szorosan körbevette magát, keresztűlhúzzák számításait úgy, hogy őt magát is megölik. Ezt saját pragmatizmusának köszönhette.

A következő kép egy  s
hakespearei dráma plakátja lehetne:  a gyilkosok és áldozatuk. A szereplőkről nagyon sok szó esik majd és az olvasó is könnyebben eligazodik, ha a névhez társítja az arcot.

 

 

 

 

 

 

 




Ha Sztálin terve sikerül a kedves gyászoló gyülekezet tagjai szagolták volna alulról az ibolyát, kivétel nélkül. Erről egy bárgyú versike jut az ember eszébe.

Itt nyugszom én,
Olvasod te.
Olvasnám én,
Nyugodnál te.

Lássuk hát először a TESTVÉRISÉGET Drábik tálalásában.

"Sztálin 'titkos fegyvere' a Testvériség magas rangú kommunista vezetők egy olyan csoportját jelöli, akik a haszonélvezői voltak azoknak az 1930-as évektől rendszeresen ismétlődő tisztogatásoknak, amelyeket Sztálin 5-6 évenként elrendelt. A Testvériség Sztálin haláláig folyamatosan növelte hatalmát és befolyását. Nagyarányú tisztogatást és őrségváltást tervezett az SZKP-n belül, beleértve a legmagasabb vezetői pozíciókat is. A Testvériség legismertebb tagjai a következők voltak: Mihail Szuszlov, Brezsnyev, Patolicsev, Szemjon Ignatyev, Vaszilij Adrijánov, Alexandr Larionov, Averkij Arisztov, Nyikolaj Ignatov, Frol Krozlov, Ponomarenko, Borisz Ponomarjev, Alekszej Jepisev és Jurij Andropov."

A szervezet kulcsfigurája a párt főideológusa Mihail Szuszlov volt.
"E férfiak átélték az 1937-es, 1938-as nagy tisztogatásokat, és ebből megtanulták, hogy azok, akik a tisztogatásokat végezték, és az eltávolított vezetők helyére léptek, egy következő sztálini tisztogatás alkalmával maguk lehetnek az áldozatok, akiket eltávolítanak. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy szükség van egy olyan nagy és erős csoport létrehozására, amely az állandó tisztogatókat tömöríti, amely viszonylag független a vezetőségen belüli versengő csoportoktól és lojális egymáshoz. Éppen ezért Sztálinnak szüksége lesz ezekre, ahogyan ezeknek az állandó tisztogatóknak is szükségük lesz Sztálinra. S minthogy minden egyes ember élete egyszer véget ér, így Sztálin halálával is számolni kell. Ekkor ezek a permanens tisztogatók lennének a Szovjetunió új urai, és egyben a kommunista világ vezetői."

Ez nem volt elég.

"Sztálin létrehozott egy további szervezetet a párt szervezetén belül, az ún. Org-bürot, vagyis a Szervezési Hivatalt, amely a hatalmi hierarchiában a politikai bizottság és a titkárság után következett, és ez volt a központi bizottságnak az a részlege, melynek a hatáskörébe tartozott valamennyi magas pártfunkcionárius kinevezése. Az Org-büroba Sztálin olyan pártfogoltjait nevezte ki, mint Szuszlov, stb. ... Ez már előre jelezte azt a bizonyos államcsínyt, amely az elnökségen belül zajlik majd le, amikor is a Sztálin kegyeiből kiesett régi politikai bizottsági tagokat 'menesztik', és az új tagok veszik át hatáskörüket... 1951. szeptemberében Sztálin nagyarányú személyi változtatásokat hajtott végre a biztonsági apparátusban ... Szemjon Gyenyiszovics Ignatyev került a nagyhatalmú Állambiztonsági Minisztérium élére.. Ez rossz jel volt olyan politikai bizottsági tagok számára, mint Malenkov, Berija, Kaganovics és Hruscsov. ... Az a tény, hogy a Testvériség vette át Ignatyev személyében az Állambiztonsági Minisztérium irányítását 1951-ben, kemény csapást mért az akkor éppen egymást támogató Malenkov és Berija számára.Ignatyev nem jelentett Berijának, hanem csak személyesen Sztálinnak."

A jelentési rendszer megváltoztatása azért [lett volna] nagy jelentőségü, mert addig csak Beriján keresztül juthattak az információk Sztálin tudomására. Sztálin valósággal el volt szigetelve.

Meg kell jegyeznem, a nagy leleplező Drábik figyelmét elkerülte néhány körülmény, ami arra utal, hogy Ignatyev (is) elárulta Sztálint azzal, hogy az "intézkedést" átemgedte Berijának és legfőbb bűntársainak: Hruscsovnak és Malenkovnak. Cserébe a puccsista gyilkosok nem bántották. Erre lentebb visszatérek.

* * *

Hogy mit tervezett, szervezett, mesterkedett Sztálin nagyon nehéz körülírni. Ezért ismét egy olyan forráshoz nyúlok, amelyet egy zsidó: Rabinovich Yakov Josifovics   írt "Miért nem szeretik a zsidók Sztálint? A sztálinista rezsim utolsó titka." címen. Rabinovics is hivatkozással kezdi.
"Néhány évvel ezelőtt, Jeruzsálemben kiadtak egy kis könyvet. Címe: 'Sztálin előkészíti a zsidó népirtást. A szovjet zsidók kiirtása bűn cselekményének Sztálin általi előkészítő szakaszának jogi vizsgá lata.' A szerző Yakov Aizenshtat, a történelemtudományok doktora. Aizenshtat szerint az első lépés a népirtás felé S. Mikhoels meggyilkolása volt, a második a Zsidó Antifasiszta Bizottság "JAC" esete, harmadik pedig az orvosok esete volt.

A JAC állitólag Sztálin ötlete volt és eleinte támogatta annak tevé kenységét. Azután...
"Az 1948–1952 közötti JAC-ügyben sok zsidó nemzetiségü személyt letartóztattak és vád alá helyeztek kémkedés és szovjetellenes nacionalista tevékenység vádjával - összesen 110 embert, tízüket lelőtték, húszan 25 év börtönbüntetést kaptak. És mégis, a JAC-ügy végül nem felelt meg céljának a népi felháborodás kiváltásának és a zsidók deportálásának. A Botkin Kórház fõorvosát, B. M. Shimeliovicht pl. nem lehetett beismerésre bírni. A vizsgálat végére további négy vádlott elutasította a JAC tagjai által a kémkedés és az antiszovjet tevékenységek kínzáokkal szerzett korábbi bizonyítékokat. Ezzel az eredménnyel lehetetlen volt az egész országhoz fordulni. És akkor keletkezett az "orvosok ügye"

A JAC vezetője Szolomon Mikhoelsz, jiddis színész-rendező volt. A csoporthoz több neves zsidó származású művész, kutató és orvos is csatlakozott, a szervezet külföldi tevékenységével (...) olyan személyek érdeklődését keltette fel, mint Albert Einstein. 1948-ra a JAC gyűlöletkampány középpontjába került mint a cionisták és az úgynevezett gyökértelen kozmopoliták gyülekezete. Mikhoelsz Sztálin parancsára 1948 januárjában   cserbenhagyásos gázolás áldozata lett Minszkben. A vádlottak közül (pontosan) tizenhár mat 1952. augusztus 12-ének éjszakáján, a Lubjankában végezték ki. Családtagjaikat kitelepítették.

* * *

"Cionisták és gyökértelen kozmopoliták ... " Elég keményen hangzik, de mit jelentett 1948-ban, amikor - Virág elvtárs kifejezésével élve - a nemzetközi helyzet fokozódott.

Drezda szadista hóhéra Churchill 1946 március 5-én mondta el - amerikai megrendelésre - fultoni beszédét, amelynek mondanivalója két szóben kifejezhető: "ruszkik haza!'". A beszéd a Truman doktrina [Truman 1947. március 12 - "az Egyesült Államok nem tűri el a második világháború után kialakult status quo erőszakos megvál toztatását, és gazdasági, illetve katonai segítség nyújtással beavatkozik azon országokban, ahol a kommunizmus térhódítása fenyeget."] hangulati előkészítését szolgálta.

És hogy ki a cionista meg a gyökértelen kozmopolita megtudhatjuk Konrád Györgytől a legpimaszabb zsidók egyikétől, aki Áramló leltár c. könyvében ezt írja. "A zsidók nem lesznek utcaseprők (!), mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban (!), amik a gyereke ink. Hordozható örökség ez, és bárhol (!) működtethető. A zsidók sok kínnal, gürcöléssel, veszélyekkel, de évezredek alatt megtanulták a munkát és a fenyegettetést."

A zsidók nem követelnek sokat, "csak" azt - bárhol légyenek is - hogy ők alkossák a "befogadó" társadalom szellemi, hatalmi és vagyoni arisztokráciáját. Ezek a "nemzeti" arisztokráciák alkotják azt a világelitet, amelyet Ford "A nemzetközi zsidó" c. könyvé ben ábrázol. Ez az arisztokrácia dönt a békéről/háborúról-, jólétről/nyomorról,- termelésről/válságról. Bárhogy dönt is, mindíg a vagyonát gyarapítja, hatalmát növeli.

* * *

Térjünk vissza Rabinovichoz.

"És akkor indult az 'orvosok ügye'. Kiderült, ez alkalmasabb a zsidógyűlölet kiváltására. A pletykák a zsidók tömeges szibériai deportálásáról 1948 elején jelentek meg. Terjedésük természetesen nem esett egybe azzal a véletlennel, hogy az országban az antiszemita kampány épp ekkor eszkalálódott, miután a kártevő orvosok csoportjára terelődött a figyelem. Az újságok és a kormány hivatalok által kézbesített levelek szerzői általában a cionizmus és az imperializmus korrupt ügynökei védjegyekkel szerepeltették az orvosokat és néhányan arra a következtetésre jutottak, hogy a zsidók egyáltalán nem megbízhatók, és őket nagy városokból ki kell lakoltatni . A SZKP Központi Bizottsága titkárának és feleségének érzései a felső körök hangulatáról tanúskodnak. N. A. Mihailov Központi Bizottság Agitáció és Propaganda Tanszék vezetője szerint minden zsidót kilakoltatnék Moszkvából!”

Rabinovich gyakran hivatkozik egy bizonyos V. Kostyrchenkora [ezt a keresztbe/kasba hivatkozgatást az olvasónak sajnos meg kell szoknia], aki könyvet írt Sztálin és a zsidó értelmiség kapcsolatáról, a Krímben létrehozandó zsidó köztársaság kísérletéről, Salamon Mikhoels haláláról, a zsidó kulturális elit elnyomásáról és orvosok ügyének tárgyalásáról.

"Sajnálatos, de tény, hogy a szégyenteljes 'cári százalékot'' a Szovjetunióban is bevezették. Szabályi íratlanok, de működtek és éltek - ezt minden intézmény minden tisztviselője ismeri. Minden intézményben vezető alkalmazottai megpróbálnak biztonságos távolságot tartani a zsidóktól." [A numerus clausus szovjet megfelelőjéről lehet szó.]

Kostyrchenko felteszi a kérdést: vajon az országot és a világot átjárták-e olyan 'pletykák' a zsidók deportálásáról, amelyeket Sztálin szinte a valóban föld alatt szervezett?"

"Suszlov, vélhetően 1948. november közepén, találkozót tartott a JAC feloszlatá sáról készülő határozatok megtárgyalása végett. Az ülésen Sztálin nevében azt javasolta, a JAC vezetõink: szervezzék meg a szovjet zsidók 'önkéntes' áttele pítését Távol-Keletre a Zsidó Autonóm Régióba, amely késõbb esetleg autonóm köztársasággá alakulhat át. JAC képviselői S. Lozovsky és P. Markish elutasí tották a javaslatot. Néhány nappal később meg született döntés a JAC felszámolásáról.

"A másik tényezőt, amely hozzájárult a zsidóellenes kampány inflációjához, a Szovjetunió zsidósága körében Izrael állam létrejöttének hatása váltotta ki. A zsidó lakosság jelentős része lelkesedést mutatott, és növekedett azoknak a kérelmeknek a száma amelyek az egyetemek hallgatói, szakemberek, szovjet hadsereg tisztjei nyújtottak be, hogy Palesztinába eljuthassanak. E vágyakozás hatására egy harci repülőgép századot 'Joseph Stalin'-nak neveztek el. Ez jelenségeket nem a szolidaritás robbanásaként, hanem az antipatriotikus érzelmek és a megbízhatatlanság bizonyítékaként mutatták be."

Úgy látszik, Sztálin nem tolerálta, hogy a zsidók olyan "hordozható örökség jogosultjai, amely bárhol (!) működtethető..." Ami hordozható, az valóban gyökértelen.

"Szolzsenyicin azt állította, bár nem jelölt meg bizonyítékot, hogy Sztálin a nagy zsidó mészárlást úgy tervelte ki, hogy március elején a gyilkos orvosokat akasztották volna a Vörös téren. A felizgatott izgatott tömeg, ügynökök irányítása alatt, zsidó pogromba kezdett volna. A kormány úgy mentette volna meg zsidókat a nép haragjától, hogy ugyanazon az éjszakán a Távol-Keletre ill. Szibériába, szállította volna őket, ahol már el voltak készítve számukra lakta nyák.”

Ez egy kicsit abszurdnak tűnik, de épp Rabinovics érvel azzal másutt, hogy a nagy állami bűntettekről nem készítenek hiteles okiratokat. Példaképp a Wanssee konfe renciát említi, ahol épp az Endlösungról döntöttek, amelynek első lépése a zsidók koncentrációs táborokba szállítása volt.

"Ez olyan volt, mintha deportálási bizottságot hoztak volna létre Szuszlov elnök sége alatt, amely személyesen Sztálinnak jelentett.
Ezt Nikolai Nikolajevics Polyakov állította aki halála előtt úgy döntött, hogy elmondja  az általa ismert tényeket. Poljakov emlékezete szerint a szovjet zsidók teljes kitoloncolásáról Sztálin döntött a 40-es évek végén és az 50-es évek elején. A Birobidzhanba és más helyekre deportálandó személyek befogadására szolgáló barakk- komplexumokat kényszermunkával építették; a koncent rációs táborok barakkjaihoz hasonlóra. A kijelölt területeket zárt zónákra osztották. Ugyanakkor jegyzékeket készíttettek a zsidókról az ország egész területén a vállalatok, a közigazgatási hatóságok személyzeti osztályaival. Az állambiztonsági ügynök ségek is részt vettek azok összeállításában.

No és ki ez a Poljakov? A magyar Google nem tud róla, az orosznyelvü Google azonban kidob egy nevet. Poljakov automérnök az autóiparban volt vezető beosztásban a kritikus időszakban. "Korábban biztonsági tiszt volt, majd a NNKP Központi Bizott ságának készülékein (?) dolgozott." Később autóipari miniszter lett. Azt hiszem ő a mi emberünk.

Rabinovics "rövid" írása is nagyon hosszú, ezért hipp-hopp ugrok egy nagyot, egyenest oda, ahová a zsidókat szállítani akarták - volna, az Óperenciás tengeren is túlra.

"Sikerült megállapítanunk, hogy kissé nyugatra Nikolaevsk - Amur oldalán, az Amur bal partján - a Dalstroy Iroda egy hatalmas taiga-területet foglalt el és a foglyok már több száz barakkot huztak fel a zsidók számára. Nem rejtik el mások elől. Ez egy zsákutca! Innen csak egy út van vissza: a folyóhoz.

Max testvér szerint már léteznek 'konténerek' 250-300 ezer ember számára. ... Ezek furcsa kunyhók - kemencék nélkül - és ami különösen meglepő - végfalak nélkül. Ez nagymértékben elriasztotta őt. ... Az udvaron negyven fok alatt, és a kunyhók nincsenek szigetelve.

De ez még nem minden. Ugyancsak a Komsomolsk-Sovetskaya Gavan vasútvona lon az összes mély szakadékhoz (és a hegyekhez és szorosokhoz vannak olyan helyek), amelyek többé-kevésbé közel vannak az útágyhoz, és amelyet taiga borít, hozzáférési utak - a vasútvonalakat már meghatározták. És ezek az ágak pontosan ugyanolyan kunyhókba vezetnek, mint az Amur-alföldön, végfal és szigetelés nélkül ... Épül a vágóhíd, az igazi vágóhíd! Nincs Auschwitz, nincs gázkamra ciklon B-vel - minden egyszerű és rendkívül funkcionális."

Ennyit erről. Már csak arra lenne szükség, hogy egy tényfeltáró expedíció feljárja ezeket a helyeket és feltérképezze, lefotózza, ami még látható e létesítményekből.

* * *

Ha ennek csak a fele igaz érthető, miért kellett Sztálint eltenni láb alól. Következzék tehát a Sztálin gyilkosság.

Szerénytelenségből és lustaságból arra vetemedek, hogy egy korábbi írásomból 
idézzek és itt csak kommentáljam saját kommentáromat, kiegészítve/helyesbítve néhány adalékkal, amelyekről 2014.04.13-án még nem tudtam.
"Sztálin elkésett. Kora és annak megfelelő egészségi állapota miatt e folyamat levezénylésére már nem volt alkalmas. Így történhetett meg, hogy nem vette észre a saját kiiktatására tett alattomos intézkedéseket, amelyekben Hruscsov, Malenkov és Berija voltak a főkolomposok. Sztálin védelmére igen komplikált szervezetet alakítottak ki, amelynek négy bástyája volt: a személyi biztonságért Nyikolaj Vlaszik tábornok felelt, a személyi iroda és különleges osztály Alekszandr Poszkrjobisev vezérőrnagy alá tartozott, míg a Kreml parancsnokságát Koszinkin (?) tábornok irányította. A negyedik bástyát az udvari (kremli) orvosok jelentették. Ez a négy szilárd bástya provokációsorozatok következtében 1952 decemberétől 1953 februárjának végéig összeomlott, ezzel  a rés keletkezett a védelmi hálón. E vezetőket száműzték, vagy meghaltak, de sokan börtönbe is kerültek. Vlaszik azt terjesztette, hogy Sztálint Berija segítette meghalni." A kuncevói dácsában gutaütést kapott diktátorhoz nem hívtak, nem engedtek orvost. Állítólag Berija egy "orvosnőt" vitt, aki valamit beadott Sztálinnak (?).

A Koszinkin nevet anno a HVG egyik cikkéből vettem, amely jelenleg is fent van az Interneten. Ilyen tábornokról azonban nem tud még az orosz Google sem.

Utólagosan megismert források alapján a történet rekonstruálható. Sztálin vélhetően a február 28-ról március 1-re virradó éjszaka lett rosszul, mert másnap egész nap nem adott életjelet magáról, ám a személyzet nem merte megnézni, mi lehet vele. A dácsá ban szolgálatot teljesítő őrparancsnok M. Sztarosztyin és a szolgálatos őr P. Lozgacsov vallomásaiból a következők derülnek ki.

"P. Lozgacsov: hívom M. Sztarosztyint: Gyere be gyorsan a házba. Bejön Sztarosz tyin. Ő is elszörnyedt. A Gazda már eszméletlen volt. Gyere, mondom tegyük fel a díványra, így nem maradhat. Sztarosztyin után bejött Tukov és Motya Butuszova. Közös erővel lefektettük a Gazdát a díványra. Eredj, telefonálj mindenkinek, kivétel nélkül mondom Sztarosztyinnak. El is ment telefonálni. Én nem mozdultam a Gazda mellől. Ő ott feküdt, mozdulatlanul, csak horkolt. Sztarosztyin betelefonált a KGB-be Ignatovnak, de az megijedt (!), és átírányította (!) a hívást Berijához meg Malenkovhoz.

[Más vitatható forrás szerint március 1-napján Berija egyedül jelent meg a dácsában. A vezetők: Beriján kívül Malenkov, Molotov, Hruscsov, Kaganovics, Bulganyin, Mikojan és Vorosilov "látogatására" csak márc. 2-án került sor (?). A további vallomások a csopor tos látogatásról szólnak.]

"Lozgacsov: Éjjel háromkor hallom, jön egy kocsi. [Csaknem négy óra telt el az első telefonhívástól, Sztálin csaknem négy órája magatehetetlenül fekszik, és csak most jön a kocsi.] Malenkovnak nyikorgott a cipője, emlékszem, levette és a hóna alá kapta. Bejönnek, kérdik: mi történt a Gazdával? Mutatom, hogy ott fekszik, és halkan horkol. Berija erre piszkosul leteremtett. Minek keltesz pánikot? Kiderül, hogy a Gazda nyugodtan alszik. Gyerünk Malenkov! Elmagyaráztam nekik az egészet, hogy a Gazda a padlón feküdt, megkérdeztem, mi van vele, ő meg csak nyögött valamit értetlenül. Erre Berija azt mondja: ne kelts pánikot, és ne ugráltass bennünket. Sztálin elvtársat se zaklasd. Azzal elmentek."

Itt derül ki Ignatov szerepe [amire fentebb utaltam], de a helyzetet csak akkor értékel hetnénk teljeskörüen, ha ismernénk a gyáva áruló Ignatov szogálati kötelmeit, vagyis azt a forgatókönyvet amely szerint neki - egyedül neki - intézkednie kellett volna. Egyáltalán nem kizárt, hogy pl. Beriját "is" értesítenie kellett volna, de hogy "ne" intézkedjen Sztálin azonnali orvosi ellátása, kórházba szállítása felől, ilyen biztos nem volt abban a forgatókönyvben, amit Sztálin hagyott jóvá, aki tudvalevőleg féltette az életét.

Az, hogy Sztálin rosszullétét Beríja mérge, vagy Kaganovics dührohama okozta volna, nem bizonyított. Nem állitható tehát, hogy Sztálint megölték. Az viszont bizonyítottnak tekinthető, hogy "meghalasztották."

A címben szereplő "pragmatizmus hátulütője" abban fejeződik ki, hogy Sztálin a zsidó környezet veszélyét nem ismerte fel oly időben, amikor még elháríthatta volna. Pontosítva: az általában vett zsidó veszély természetét nem ismerte fel.

A tanulságok levonása a következő folytatás témája lesz.

2020.06.07


 

8.

Sztálin árnyéka. A Kinai Kommunista Párt elvi politikája.

Sztálin "kétpólusu világa" alighanem a világtörténelem legnagyobb politikai alkotása volt. Minden esély megvolt arra, hogy a világ újra egypólusuvá váljon és beteljesedjék a két szakállas zsidó álma...

Ez a harc lesz a végső,
csak összefogni hát,
És nemzetközivé lesz
holnapra a világ!

... ámde közbejött valami. A "kommunista" Kína és a Nagy Kormányos, a Bölcs Mao - 49 uszkve 78 millió kínai gyilkosa - lepaktált a gaz amerikai imperialistákkal.
"Henry
Kissinger 1971. július 8. és 11. között Pekingben titkos tárgyalásokat folytatott, majd október 20-26 között, immár nyilvánosan bejelentett tárgyalásokra érkezett oda. Kínában ezt a gyökeres irányváltást úgy kellett megtenni, hogy a vezetés 'ne veszítse el arcát' a közvélemény előtt, amelybe két évtizeden át sulykolta antiimperialista és konkrétan Amerika- ellenes ideológiai elveit. 1972 február 28-án kiadott történelmi jelentőségű sanghaji kommüniké foglalt össze a nyilvánosság számára.
Később odalátogatott Nixon amerikai elnök is. Vele azért nem foglalkozom külön, mert a tróger zsidóbérenc amerikai elnökök jönnek - mennek. A zsidók maradnak. Ezt bizonyítja, hogy Xi Jinping elnökkel ugyanaz az örökifju Kissinger seftel, aki Maoval kezdte anno.

Hogy fordulhatott ez elő? "Elvi" alapon. Kiderült ugyanis, hogy a kinaiak nem internacionalista kommunisták hanem marxista - leninisták. Így már minden világos, hisz - amint fentebb leírtam - a Nagy Lenin elvtárs is szivesen seftelt a zsidó tőkésekkel. Orosz koncesszió kat és proletárokat játszott Armand Hammer úr és barátai kezére, évtizedek re biztosítva az ember ember általi kizsákmányolását. Ezen nem ütközik meg senki, hisz a zsidó tekli - mekli érinthetetlen, sőt említhetetlen volt akkor is és ma is az.

Ezt ilyen egyszerüen nem lehetett beadni a kínai kommunista elvtársaknak, ezért Mao a legaljasabb trükkökkel készítette elő a nagy összeborulást ZsidóAmerikával.

Sztálin meggyilkolása után "mind a szovjetek, mind a kínaiak egymásra kezdtek mutogatni, hogy a másik letért az igazi marxista-lenninista útról, és hagyja magát befolyásolni a nacionalizmus és az amerikai imperializmus által. Maga Mao is bírálta az SZKP irányvonalát, Hruscsov békésebb (...) külpolikáját, hogy nem szükséges az állandió háború. Ő még magasabb szinten képzelte el a szocializmus terjesztését. Egy új világháborút képzelt el, egy atomháborút, amelyet meg kell vívni ha kiirtja is a világ népességének harmadát, vagy akár a felét is. A feszültségek 1960-ban a bukaresti kommunista pártok gyűlésén heves szócsatákba torkollottak Hruscsov és a kínai képviselők közt. Igyekeztek azonban burkolni a konfliktus okát azzal, hogy érdekellentét helyet inkább ideológiai ellentétekre fogták elmérgesedett viszonyukat."
Az elfogadható emberveszteséget mao 900 millióra taksálta. Ehhez azt kivánta volna, hogy a 'zoroszok ellássák elegendő atombombával.

 Nem hagyta magát "megvesztegeni" Hruscsov által, aki azáltal is "javítani igyekezett a kapcsolatokat Kínával, hogy átadta neki Port Arthurt, illetve személyesen biztosította, hogy támogatják az első 5 éves terv megvalósításában. A vak is látja és a hülye is megérti, hogy ez a támaszpont ellenőrzést biztositott volna a Szovjetuniónak a Távolkelet fölött. Dehát Hruscsov nem építette, hanem bontotta (!) a második pólust.

Mao elvtárs következő húzása az "Usszuri incidens" volt.
"
1969. március 15-én a kínai hadsereg egy ezrede előbb beszivárgással, majd harckocsik, tüzérség és aknavetők támogatásával megpróbálta hatalmába keríteni az Usszuri határfolyó Damanszkij nevű szigetét.Az első összecsapás a szovjet határőrökkel másfél óráig tartott, de a sziget a következő nyolc órában nyolcszor cserélt gazdát, mígnem a kínaiak visszavonultak. Az összecsapás kimenetelét reguláris szovjet gépesített lövészegység bevetése döntötte el: a kínaiak visszatértek eredeti állásaikba, de az egész folyószakaszt elaknásították. Szovjet oldalon a veszteség halottakban 17 fő volt. a teljes konfliktus napokig tartott és a KGB szerint 58 szovjet katona halt meg 94 megsebesült, kínai oldalról 248 ember halt meg, de a valós számok eltérőek lehetnek."

Ekkor Brezsnyev volt a nagyfőnök, aki olyannyira berágott, hogy atomcsapást akart mérni Kínára.
"A
washingtoni szovjet nagykövet közölte az amerikai elnökkel, hogy nukleáris fegyvert fognak használni, és arra kérte Amerikát, maradjon semleges a konfliktusban. Richard Nixont elég nehéz helyzet elé állította a kínai-szovjet balhé, bár Amerikának jól jött, hogy fő ellensége, a Szovjetunió hátában ott van egy erős, és a szovjetekkel nem éppen baráti Kína, és a két kommunista hatalom egymással izmozik. Viszont a konfliktus zóna szomszédságában éppen több százezer amerikai katona harcolt a vietnami háborúban, amit semmiképpen nem lett volna jó ötlet még egy nukleáris holokauszttal tetézni. Nixonnak nem maradt más lehetősége, minthogy beszáll a licitbe és emeli a tétet. Így is tett. Mmegfenyegette Brezsnyevet, hogy a kínaiak elleni atomcsapást Amerika elleni provokációnak minősíti, és válaszcsapásként 130 szovjet várost fognak letörölni a térképről az amerikai nukleáris rakéták. Tőle sosem állt távol az ilyesfajta fenyegetőzés. A blöff bevált. A szovjetek visszakoztak és végül 'békés' tárgyalások útján rendezték a kofliktust."

Ettől azonban nem lettek jóbarátok. Az oroszok visszahívták szakértőiket. Beszüntették Kína további támogatását, ideértve az alkatrész-utánpótlást is. Ekkor jött létre a hibrid szörny: a kapitalista ZsidóAmerika és a kommunista Kína sziámi iker párja.

A kommunista szót szándékosan nem tettem idézőjelbe. Ez nem véletlen. Mindössze az történt, hogy a lenini Nagy Októberi Szocialista Forradalom célkitűzései némi késéssel és néhány versztányival távolabb Kínában valósultak meg. Mindkettőnek közös lényege: az amerikai/zsidó tőke által működtetett terror-állam, amelynek proletariátusa profitot termel a Wall Street kasszájába.

Ennek tudható be, hogy Maonak meglepőem jó a (zsidó) sajtója. Ide illesztek egy gyöngyszemet. A  rüfkéje így zengedez. "Mao a Kínai Népköztársaság teljhatalmú vezetője volt annak megalapításától haláláig (1949–1976) Jelentős forradalmárként, politikusként, katonai vezetőként és a nemzet megmentőjeként tisztelik, noha ő a felelős a nagy ugrás (1958-961) néven ismert gazdaságpolitika következményeként fellépő éhínségért és a csaknem polgárháborúvá fajuló kulturális forradalomért (1966-1976), amelyek több tízmillió ember életét követelték.Miután meghalt 1976-ban, a kínai kommunista párt kinyilvánította, hogy Maónak 70 százalékban igaza volt, 30 százalékban pedig tévedett. A Global Times című napilapban közölt közvélemény-kutatási eredmények azonban arról tanúskodnak, hogy az átlag kínai polgárok még jóindulatúbbak iránta. Érdemei felülmúlják a hibáit? Születésének 120. évfordulója alkalmából készült felmérés a megítéléséről. A megkérdezettek 78,3 százaléka ért egyet azzal, hogy Mao érdemei felülmúlják hibáit. Teljes egészében egyetért ezzel 6,8 százalék, míg az ezzel ellentétes véleményen lévő aránya mindössze 11,7 százalék. A válaszadók közel 90 százaléka úgy gondolja, hogy a néhai forradalmár, politikus, költő, kommunista vezér legnagyobb érdeme az, hogy a forradalomnak köszönhetően megalapított egy független (!) államot.

Vicces, nemde?

Á dehogy! Egyébként van ennél jobb vicc is, a honani Giga Mao szobor. Nem mellesleg szólván "Honan közel 100 millió lakosá val Kína legnépesebb tartományának számít. A pénzt helyi üzletemberek és lakosok dobták össze, a szobrot pedig egy hatalmas mezőgazdasági földterületen állították fel. A sors fintora, hogy Honan pont azok közé a tartományok közé tartozik Kínában, ahol Mao Ce-tung elnök Nagy Ugrás elneve zésű gazdaságpolitikája a legnagyobb pusztítást ered ményezte. A kényszerített iparosításnak köszönhetően Honan tartományban súlyos éhínség tört ki, ami több millió ember halálához vezetett."

A fenti méltatásból az tetszik legjobban, hogy Mao független államot alapított? Kitől független Kína? ZsidóAmerikától semmi képp. Független államot Sztálin alapított. 

Megkérdezhetném, Oroszországban mikor lesz közvélemény kutatás annak kimutatására Sztálinnak hány százalékban volt igaza és hány százalékban tévedett. Sohanapján, azaz addig semmiképp míg Oroszországnak, Putyin személyében, zsidó cárja van. Így igazán nem tudható, hogy a névtelen tisztelők hány percentet tesznek ki.

Sztálin árnyékával még fog találkozni a tisztelt olvasó, mert ez az árnyék rávetül Putyinra is.

A tegnapról lemaradt kulcsmondat...
"Megvetem az oroszokat, mert puhák, nem akarják a gaz imperialistákat atomháboruban megsemmisíteni. Ezért (!) átállok az imperialisták oldalára
pingpongozni és seftelni. Hát nem logikus?"
Ami engem illet: állandó rovatot nyitok az ilyesfajta utólagos bejegyzések számára.

2010.06.09

 

9.

Sztálin árnyéka. Harc a dollár egyeduralma ellen.

A Nagy Maót elvitte hát az ördög. Porhüvelye a mauzóleum ba, szelleme a "kommunista" fejekbe költözött. Kina egén új csillag ragyog Xi Jinping elvtárs személyében. Ő lengeti most Marx-Engels-Lenin-Mao forradalmi zászlaját.

Ő folytatja azt a pingpong partit is, amit még a Nagy Mao kezdett el, ugyan csak Kissingerrel... A party mára odáig fajult, hogy a két államszörny, Kína és ZsidóAmerika azzá az iker-szörnyeteggé nőttek össze, amit a frontkép ábrázol.

Ebben a szervezetben Putyin helye és szerepe is ponto san ki van jelölve. Ezt a frontkép alábbi metszete ábrá zolja.

Ő a cégben a handlé [hazudós, csaló, félrevezető, hazug, kókler, szemfényvesztő, hantás, átverő, megtévesztő, simlis, füllentő, széltoló, svindler, lódító, ámító, stb.].

A képen ábrázolt test-fityegő ingamozgása pontosan megfelel Putyin politikai ingamozgásának.

Mielőtt bárki túlzó tiszteletlenséggel vádolna, olvasson tovább néhány sornyit.

Mindenekelőtt a
BRICS csoport tündöklése és bukása említendő.
Azé a csoporté, amelyben Oroszország alapító tagként exponálta magát. Azé a csoporté, amely azért jött létre, hogy megtörje a dollár egyeduralmát. Azé a csoporté, amely azért hullott szét, mert India messze elhúzott a többitől. Braziliát szétrázta az anrchia. Oroszország a maga 1 %-os "növekményével" stagnált. Délafrika sem fejlődött. Kína pedig ZsidóAmerikával ragadt össze, így esze ágában sem volt egy önálló gazdasági, pénzügyi rendszer létrehozása.

A zsidókézen levő világsajtó olyan látszatot igyekszik kelteni, mintha ZsidóAmerika és Kína között háborúval fenyegető feszültség keletkezett volna.

A baloldali kép a fantazmagóriák kategóriájába tartozó "olaj jüan" által [nem] gerjesztett feszültséget ábrázolja.

Aztán azt is megénekelték, hogy Putyin elégtételt vehet, ha az "olaj jüan" átveszi az amerikai dollár szerepét.

A kínai "olaj jüannál" sokkal jobb vicc az orosz aranyrubel. 2014.05.18-i cikkemben csupa hülyeséget írkáltam erről, felülve egy gazdasági közleménynek. Idézem akkori önmagam.

"A Global Research az esetet a következőképp kommentálja. Putyin átmossa a dollárt. Bevezeti orosz arany rubel fizetési rendszert és kiiktatja a dollárt. A Wall Streettől és a City of Londontól független új pénzügyi rendszer kezd konkrét formát ölteni. Oroszország bejelentette, hogy a termékek és nyersanyagok - köztük az olaj - eladás és vásárlása a rubel helyett dollárban fog történni, olyan a fizetési rendszerben amelyben rubel teljesen függetlenné válik és védve lesz a dollárhoz kötődő "gyilkos spekulációktól" (pl. short-selling). A Wall Street és bankjai a nyitott pénzügyi ajtón keresztül rendszeresen fosztogatták az orosz reálgazdaságot. A Nyugat először az összes orosz bankkal szemben akart szankciókat bevezetni. Végülis csak a Rosszija Bankkal szemben alkalmazott korlátozásokat.A wall streeti vámpírok ugyanis rájöttek a széleskörü szankciók előnytelenségére, a vérszívást korlátozták és propaganda jelleggel alkalmazták a fenti bankkal szemben. Oroszország viszont meghirdette a 'zéró toleranciát' a fosztogatás és a pénzügyi spekuláció ellen. (Bűnözőként körözi Sorost...) Ez ugyan 'békés lépés', de egyenértékü egy 'függetlenségi nyilatkozattal" és a Wall Street úgy minősíti, mint egy a 'hadüzenetet'. Ez egy igazi 'judo stratégia': a nyugati szankció, mint támadás, teremtett ideális helyzetet egy védekező ellenlépéshez, amely a támadás lendületét , nyers erejét visszafordította a támadó ellenség ellen. Most az történik, hogy a Bank Rossiya lesz az első kizárólag az orosz rubellel foglalkozó bank. Ezt a lépést nem tartják titokban. Éppen ellenkezőleg. Egy hatalmas arany rubel szimbólum kerül Rossiya központi székháza elé, szimbolizálva a rubel stabilitását és jelképezve az ország aranytartalékainak bőségét. Az ITAR-TASZSZ idézi a bank tisztviselőit, akik nagyon világosan fejezik ki azon szándékukat, hogy megbüntessék a nyugati spekulánsokat, akik hosszú ideig fosztogatták az országot. Szerintük Oroszország, jelenlegi fejlődési szakaszában, nem függ a külföldi valutáktól. Kizárólag  belső forrásaira támaszkodik, hogy saját gazdasága sebezhetetlené váljék.

Jól mutat az aranyrubel is. Hátlapján Szent György ledöfi a sárkányt... Vajon kire - mire gondoltak a tervezők? Én a sárkány hasára még rá montíroztam volna egy Magen Davidot, de talán így is érthető - Oroszország, a Rosszija Bank, az arany és a rubel együttes mondanivalója..."
 

A fentiekből, hitem szerint, kiderül, hogy Putyin évek óta veszi hülyére a világot, laikusoktól a pénzügyi szakemberekig.

A Putyin által meghirdetett pénzügyi hadviselés szempontjából talán nem lényegtelen Orosz ország nemzeti jövedelmét szemügyre venni. Ebből kiderül, hogy Putyinnak volna mire szerénynek lennie. A 2015-ös kimutatás szerint a GDP összegét tekintve Olaszország, Brazilia (!) és Dél Korea is megelőzik Oroszországot .

Ami viszont Putyint magát illeti, az ő GDP-je egész más képet mutat.
Putyin a világ leggazdagabb embere lehet, akinek magánvagyona elérheti a 200 milliárd dollárt, állította a CNN-nek Bill Browder, a Hermitage Capital Management befektetési alap igazgatója. Browder korábban az egyik legjelentősebb külföldi befektető volt Orosz országban. Szerinte az a pénz, amelyet Oroszország Putyin kormányzásának 14 éve alatt megtermelt és amelyet nem költöttek el iskolákra, utakra és kórházakra, ingatlanban, svájci bankszámlákon, részvényekben, valamint az elnök és a csókosai javára kezelt befektetési ala pokban van. Az üzletember azt is mondta, hogyPutyin Oroszország feletti uralmának első 8-10 éve arról szólt, hogy annyi pénzt lopjon, amennyit csak tud. (...) Néhányan, beleértve magamat is, úgy hisszük, hogy ő a világ leggazdagabb embere, vagy az egyik leggazdagabb ember a világon, több százmilliárd dolláros vagyonnal, amelyetOroszországtól loptak el. QP | Quality Placement Bill Browder szerint a hatalom nagyon egyszerű Oroszországban: az van hatalmon, akinek hatalmában áll embereket letartóztat ni. Browdert az orosz kormány 2005-ban nemzetbiztonsági kockázati tényezőként feketelistára tette. A The Economist közlése szerint azért, mert beleavatkozott a korrupt hivatalnokok és üzletember bűntársaik felé irányuló pénzáramlásba. Azóta Putyin korábbi támogatójából az elnök markáns bírálója lett.

Ami a kettős identitást illeti - van ilyen. Fénykép is van róla.

A hülyeségekből talán elég ennyi.

A folytatásban arról lesz szó, hogyan épült fel a kínai rabszolgatartó állam és hogyam tartja el ZsidóAmerikát a kulikból kisajtolt profitból.

2020.06.10 

10

A világ második legnagyobb problémája: a nemzetközi kínai.

Sikerült! Mégiscsak sikerült a zsidó tőkét a kommunista diktatúrával összeházasí tani. Beteljesült Herzl, Marx, Lenin és Mao közös álma; de úgy ám, hogy a cionista/ kommunista kísértet már nemcsak Európát, az egész vilá got járja, ijesztgeti.

Itt azt szeretném tisztázni, mik az igazi összetevői a Kínai - Amerikai viszonynak, komolyak e Trump kínaellenes kirohanásai, fenyegetőzései; ill. a pofázáson túl mit tudna tenni e kapcsolat gyökeres módosítása, netán felszámolása tekintetében. Szerintem semmit.

Fentebb kifejtettem, hogy Kína a Jüant nem fejleszti a dollár riválisává. Kína ZsidóAmerika talán legnagyobb hitelezője. Ezt úgy is lehet érteni, hogy Kína névértéken kezeli az értéktelen papirdollárt. Ha ezt nem tenné, a pénzügyi szakadék (fiscal cliff) szélén táncoló amerikai gazdaság órák alatt összeomlana.

Viszont az amerikai és kinai termelő szektor olyan mértékben integrálódott, hogy a kölcsönös áruszállítások megakadása esetén mindkét gazdaság működése megbénulna.

A kínai kommunista állam a végsőkig kiszipolyozza a munkaerőt, űberelve a legkomiszabb kapitalistákat is. A profiton, ill. az extraprofiton azonban osztozik Amerikával, ami szükségképp következik a dollárral szembeni alárendeltségből.

Ugyanakkor a két országban széttartó társadalmi folyamatok is elindultak. Kína, messze túllépve Orwell fantáziáján, olyan falansztert épit, amelyben az emberek folytonos megfigyelésen alapuló kiszolgáltatottsága totálissá válik.

A Nagy Testvér már nem sztálinbajszos, hanem ferdeszemü... Ez a falanszter jelenleg nem több, nem más mint zsidó tőke kisérleti termelőüzeme. Ami a kísérleti jelleget illeti nyilván való, hogy a megfigyelő kamerák millióit Kína fogja szállítani Zsidó- Amerikának. Csakhogy...

Csakhogy Amerika a teljes anarchia felé sodródik és egyáltalán nem biztos, hogy ahol feloszlatják a rendőrséget, ott lesz szakember a megfigyelő rendszer működtetésére. Nem is beszélve arról, hogy a "konszolidált" Kínában az emberek úgy viselkednek a köztereken, mint a sakkfigurák, így nyomban feltűnik a legcsekélyebb deviancia is. De ZsidóAmerikában, ahol őrjöngő tömegek törnek zúznak, rabolnak, gyujtogatnak, gyilkolnak - a rendőrök pedig térdre ereszkednek előttük - mit érnek a kamerák? Ha a deviancia az általános és a jogkövető magatartás a kivétel, mire jók a kamerák?

A széttartás második eleme kína szárazföldi terjeszkedése nyugat felé a Selyemút építése,
Drang nach Osten helyett Drang nach Westen.

A széttartás harmadik vetülete a fajhigiénia és a testkultura területén mutatkozó alapvető különbözőség. Mint tudjuk Zsidó- Amerika a betegek társadalma. A tőke formálta a pionírok utódait "fogyasztókká" azaz mindenfajta betegségre hajlamos kövér puhányokká, tévé előtt kérődző zabagépekké. A tőke legnagyobb üzlete a drogterjesztés, amely drogfüggő emberi roncsokká silányítja a fiatalságot. Az "orvosipar" és a gyógyszeripar termeli a függőség másik formáját: az orvosi, illetve gyógyszerfüggőséget. Ez teszi pl. a pszichiátriát a legelterjedtebb, legjobban jövedelmező üzletágak egyikévé.

ZsidóAmerika liberális társadalma elveti a fajhigiénia és a testkultúra minden formáját. [Az amerikai "élsport" jövedelmező üzleti vállalkozás és a legcsekélyebb köze sincs a fajhigiéniához, ill. az általános "népi" testkultúrához.]

Kína e téren más utat követ és inkább a spártai, ill. a hitleri, mintsem az amerikai mintákra emlékeztető képzési, nevelési módszereket alkalmaz.

A bevezetésből következik, hogy több témát kell egyenként körbejárni. 

Kilenc év történelmi léptékben másodoercnyi idő. 

2011.09.23-án a jószemü megfigyelő még így jellemezte Kínát."Kína nagy összegeket fektetett be amerikai állam kötvényekbe. Bár az egy főre jutó GDP Kínában még ma is tizedannyi, mint Amerikában, figyelembe kell vennünk, hogy milyen mélyről indultak."
A demokrácia állapotáról ezt írják. "A kormányt lehet kritizálni. Csak bele kell olvasni a kínai újságokba: a publi cisták nyíltan írnak a társadalmi egyenlőlenségekről, a korrupcióról. A gyanúsítottakat perbe fogják, és ha a bíróság úgy ítéli, korrupció elkövetéséért kivégezhetnek akár polgármestert vagy rendőrfőkapitányt is. Tehát indirekt módon igen nagy szavuk van az embereknek. Bárki indíthat blogot, tele is van velük a világháló.
Azért már akkor sem volt minden fenélig tejfel.
"A kormány úgynevezett 'dadusokat' [Internet Nanny-ket] alkalmaz tízezer, vagy talán százezer számra, senki nem tudja pontosan, akik folyamatosan figyelik az internetes oldalakat, és bármelyiket letilthatják. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban a kormány paranoiás.

Már Mao is szeretett nagyot ugrani, kerül amibe kerül alapon.

Kina azonban egy szük évtized alatt még nagyobbat ugrott. "Létrehozták az u.n. megfigyelő és kreditrendszert, [amiben a hírek szerint hamarosan a Google is partnerük lesz], amely voltaképp minden állampolgárt átfogó, személyre szabott, totális diktatúra. Mintegy kétszázmillió kamera figyeli az emberek minden lépését. Az arcfelismerő rendszerrel bárki beazonosítható, a kormány hozzáfér a bankkártya adatokhoz, az egészségügyi kórtörténetekhez és persze az emberek internetes tevékenységéhez is. A rengeteg adatot pedig szinte valós időben tudják feldolgozni és jutalom- vagy büntető pontokká alakítani. A pon tokba beleszámítanak a barátok, családtagok pontjai is, így egy megfelelően opportunista embernek elemi érdeke, hogy lehetőleg a környezetében se kriti zálja senki a kormányt."
A rendszer jellegzetes alakja a csinos rendőrnő, akinek szexepilje az okos szemüveg. Ezzel csak ránéz egy gépkocsira és tüstént mindent "lát", mindent tud a gépkocsiról is, meg a vezetőről is. Ha valami nincs rendben, nem a sípjába fúj... 

A "rendszert" persze nem csupán az utcai kamerák alkotják. Bekamerázható a lakás is. Erre egyelőre a karanténba zártak megfigyelése ürügyén került sor, de adódhatnak más fontos szempontok is...
A rendszer ördögi mivoltát a büntetőpontok, azaz a kreditből történő levonások tükrözik, két vonatkozásban:
a-miért büntetnek,-
b-mivel/hogyan büntetnek?
Levonásra számíthat például, aki túlzott érdeklődést tanúsít a politikai kérdések iránt, aki az Interneten "kényes" kérdéseket böngész, stb.
Az ilyen "deviáns", laposabb vagy meredekebb lépcsőzésben, a legváltozatosabb következményekkel számolhat.

  • Nem utazhat külföldre,-
  • Szűkítik mozgáskörletét Kínán belül is.
  • Lépcsősen korlátozzák az általa igénybe vehető közlekedési eszközöket (repülőgép, vasút, autóbusz).
  • A pakliban az is benne van, hogy saját gépkocsija se indítható.
  • Limitálható a saját (!) bankkártyájáról felvehető napi összeg.
  • Szükülhet az általa beszerezhető árúk listája (pl. számítógépes "kütyük" beszerzése.
  • Jelentősen lassulhat, vagy időnként megszakadhat az Internet szolgáltatás.
  • Korlátozható gyógyszerellátása.
  • Stb., stb.

A szinte végtelen lista felsorolhatatlan. Az eredmény egyértelmü: a "bűnöst" megfosztják a fizikai szellemi létezés jogától.

Ez maga az
"orwelli disztópia (negatív utópia, antiutópia, ellenutópia) valamilyen, a jelenleginél rosszabb világ/ társadalom víziója." 

Az iparfejlesztés sokszálú. Ehhez képest eltérőek a szociális körülmények. 
"
Ha egy gyár kevésbé szofisztikált (igényes) terméket gyárt, például dobozt, akkor az jó eséllyel piszkos és rendetlen, nincs benne se   fűtés, se WC, és csirkék rohangálnak a munkások között. Az automatizáltság hiányát pedig emberi  erőforrással kompenzálják, akár több ezer embert is egymás mellé zsúfolva. Az ilyen gyárak nem akarnak hatékonyak lenni, lényegében rabszolgákat tartanak. Nagyon szegény világ ez, amelyben annyiért dolgoznak, hogy ne haljanak éhen”"

A magas szinvonalu termelés a munkások részére nem biztosit paradicsomi körülményeket. Honkongban például így megy a soruk.

 
"A legszegényebbek apró ketrecekben élnek, kis szobákban, ahol általában 30 ember zsúfolódik össze. A ketrecben lakókat dolgozó szegényeknek, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy a csillagászati összegü hong kongi bérleti díjakat kifizessék. Közéjük tartoznak a mentálisan sérültek és azok az idős emberek, aki nem tudnak már dolgozni. Sajnálatos módon a hong kongi emberek úgy tekintenek ezekre a szerencsétlen sorsú emberekre, mint a ketrecben élőkutyákra. A ketrecházak tulajdonosai havonta legalább 200 dollárt kérnek az itt lakóktól. Egy kis területü szobában általában 20 ketrec van, amelyek 3 emeletesek. Az alsó ketrecek drágábbak, mert ezek nagyobbak, és majdnem ki lehet bennük egyenesedni. A ketreclakók sokszor rendkívül mocskos körülmények között élnek, egyetlen wc és mosakodó hely van, amik nagyon rossz állapotban vannak, de ezen kell megosztozniuk, konyha pedig szinte egy ilyen épületben sincs. A legszegényeb bek a ketreclakások és az utca között választhatnak."

Kína maga egy világ és arculatát szinte lehetetlen megismerni, megérteni. A Kína-képhez tartozik a grandiózus "Selyemút Program, amelyről Lovas István írt 2017.12.18-án szerfölött érdekes dolgokat.

"Az Új Selyemút - 65 országot 4,4 milliárd embert  köt össze. Tavaly a kinai vállalatok 8158 szerződést ;rtak alá 61 országban, 150 milliárd dollár értékben. Az Új Selyemút kezdeményezés át fogja alakítani a világot, Az elkövetkező 10 évben Kína billió dollárt költ az Új Selyemút infrastruktúrára. Ami pedig a legérdekesebb: nem kéri azon országokat és vállalatokat, amelyekbe befektet, hogy fizessék, hogy fizessék vissza. Az elköltött pénz 80 %-a az örökös kötvényt testesíti meg, és arra csak a kamatokat kell fizetni. A tőkét soha."
Remélem itt többen felkapják a fejüket, hisz Soros épp a napokban állt elő ugyanezzel az ötlettel. De akkor ki a tyúk, ki a tojás? Szerintem Soros, pontosabban a Wall Street zsidó pénzarisztokráciája, akinek Soros mindössze egy lármás ügynöke.
"Ami szintén látható a térképről: Kínát nem érdekli a tengerek fölötti uralom. Sőt: tudatosan kerüli a tengereket azért, hogy elkerülje a VII, VIII és IX sz. amerikai flottákat, amelyek jelenleg körbeveszik az eurázsiai kontinenst. Az Egyesült Államok haditengerészete tetszés szerint hajózhat - de a lényeges most a szárazföldön történik."

A kutya ugat, a pénz beszél, tartja a közmondás. Egy nagyon komolynak tűnő, 2013. november 05-én közzétett, gazdasági elemzésből a következők derülnek ki. 
"Kína lépéseket tesz, hogy a kereskedelmi elszámolásban a jüan felváltsa a dollárt. 2020-ra a kínai külkereskedelmi forgalom közel 30 százaléka már a jüanban számolódik el – állítják a Standard Chartered kutatói. Ez jelen értéken 3 háromezermilliárd dollárnak felel meg. Kina kereskedelme deviza-elszámolásának reformja újabb bizonyíték, hogy arra tör, a világ tartalékvalutája a jüan legyen a dollár helyett. A tartalékvaluta szerepnek számos előnye van, mindenekelőtt az, hogy egy állandó, biztos keresletet támaszt önmaga iránt. Ez az egyik oka, hogy a FED képes az egyre hatalmasabb amerikai államadósságot kezelni és olyan programokat megvalósítani, mint a jelenleg már harmadik sorozatában lévő mennyiségi lazítás – angol rövidítéssel: Q3 –, melynek keretében államkötvényeket vásárol, amikor az alapkamat nulla. Ez a dollárkereslet segít ugyanis alacsonyan tartani a kamatokat és az inflációt az USA-ban, ami vonzó a nemzetközi kölcsön felvevőknek. ... A dollár leváltásának kényszere egyre erősebb, egyrészt az adósságplafon és az USA potenciális államcsődje miatti politikai instabilitás, másrészt az azzal kapcsolatos bizonytalanság miatt, hogy a FED mikor mérsékli a jelenleg havi 85 milliárd dollár értékű kötvényvásárlásait, amelynek hatására a zöldhasú volatilitása [ármozgások mértéke és gyorsasága] megnőtt. Hogy ez utóbbinak minél kevésbé legyenek kitéve, egyre több ország próbálja meg csökkenteni függőségét a dollártól. Európa és Kína októberben írt alá egy 45 milliárd euró értékű devizacsere-megállapodást, ami lehetővé teszi, hogy a kereskedelmüket egymás devizáiban számolják el, míg India Iránnal állapodott meg arról, hogy ezentúl rúpiában számolnak el egymással. Megalapozott az a remény, hogy 2020-ra már a jüan lehet az egyik tartalékvaluta."

A vérmes reményeket nem igazolta az idő.
A szívesen tartalékolt devizákat eleve világ-, vagy tartalékdevizáknak hívják, de az IMF is meghatározza, hogy mit tekint hivatalosan tartalékdevizának, és ezekből bizonyos súlyozással fenntartja az SDR nevű számlavezetési egységet, aminek lényegében csak az IMF hitelezési gyakorlatában van jelentősége.
IMF-kosár
Az IMF fundamentális alapon határozza meg az SDR kosarát, például az alapján, hogy az adott devizában mekkora kereskedelem zajlik a világban. A jelenlegi, 2016 óta érvényes, idén felülvizsgálatra kerülő súlyozás: USA dollár súlya közel 42 százalék, az euróé 31 százalék, a japán jen és az angol font nagyjából 8 százalékkal szerepel, a kínai jüan 11 százalékos súlyt kapott 2016-os felvételekor."
A baloldali grafikon viszont azt tükrözi, hogy a nemzetközi deviza box meccsen a jüan a pehelysuly határát se éri el, így már az előmérlegelésnél kiesik a versenyből.

Miért alkult ez így? 2013-óta sok víz lefolyt még a keskeny patakokon is. Kína nem bírta feltángálni a jüant? Nem akarta! Nemakarásnak általában nyögés, a nyögésnek meg beszarás a vége, de itt nem erről van szó!

Arról van szó, hogy a "kommunista" Kína a Wall
Street dollárpolitikáját követi!

Kérdés, ellentmond e ennek a Selyemút program? Nem mond ellent! Mindössze "totális futballjátékról" van szó. 

 2020.06.13 

11.

Sztálin utóélete

A Frontképet nem a legjellemzőbbek, hanem a legfrissebbek közül választottam: 2020 június 24 Oroszország, Bor városa, a legújabb Sztálin emlékmű avatása. Az eseményről a Bal-Rad tudósít. A városról és a szoboravatásról ezen túl semmit sem lehet megtudni, sem a magyar, sem az orosz nyelvü oldalakon.

A kérdés az, miért él és hogyan él tovább Sztálin az oroszok emlék- és érzelemvilágában. A tovább élés egy összehasonlítás eredménye: Sztálint összehasonlítják utódaival, korát pedig a peresztroj kás, glasznosztys, zsidó/rabló/kapitalista utókorral...

Sztálin és kora a nagy orosz birodalom szimbóluma, az utókor és az epigonok a birodalom szét züllesztésének, széthullásának szimbólumai. Az orosz nép a nehéz ébredés állapotában van. Eszmélését késlelteti a nyakára ültetett zsidó szélhámos, akitől - egyelőre - nem tud szabadulni.

Ezzel a témával nem most kezdek foglalkozni. 2014.10.18-án
írtam erről "Sztálin árnyéka a Szovjetu nió utóélete" címen.

Oroszország süllyedésének mélypontja a Putyini Oroszország amelynek rút pofáján a legsötétebb folt a 2014 március eleje óta dúló kelet-ukrajnai háború. Nagyon sokat írtam erről a témáról. Ezúttal nem idézem önmagamat, mert a téma új megközelítése indokolt és lehetséges egy kítünő tanulmány alapján, amely úgyszólván teljes keresztmetszetét adja az orosz kérdésnek. Nem személyeskedik. Nem emlit egyetlen nevet sem, mégis csalhatatlanul rá lehet ismerni minden disznóra aki a hat éve folyó népirtásért felel. Én nem leszek ilyen diszkrét.
 "Elengedhetetlenül szükségünk van egy új Kominternre!
Novorosszija harcosai és parancsnokai számára teljesen nyilvánvalóvá lett, hogy mind a kijevi Majdan körüli eseményekből, mind pedig Donyeck és Luganszk ezt követő ellenállásából hiányzik a valódi forradalmi tartalom. Meglovagolva a jogos néphara got, Kijevben egy katonai junta, az oligarcha hatalom, az USA ebben érdekelt hatalmi klánjai, Európa, és részben az oroszországi (!) oligarchák által támogatott bábkormány került hatalomra.
Egy terrorista zsidó bandáról van szó. A jobboldali képről a nevek leolvashatók.
Novorosszijában a hatalmi elitekhez kapcsolódó oroszországi (!) oligarchák játsszák a helyzet képmutató megmentőinek a szerepét. Az oligarchák csupán a tulajdon újraosztására törekedtek. A nép, mindkét esetben, súlyos vereséget szenvedett.
Az "oroszországi oligarchák" gyüjtőnév kissé pontatlan. Főnökükről, a zsidó Putyinról van szó, aki, aki a minszki disznóságot oligarcha komájával az ugyancsak zsidó Porosenkoval összehozta.
A gyüjtőnév azért is pontatlan, mert tulajdonképp orosz oligarchának tekintendő az a zsidó Igor Kolomojszkij is, aki gyilkos kommandókat szervezett, vezetett, ill. finanszírozott gyilkosságok, kínzások elkövetésére Donbassz és Luhanszk területén. Ez az úr évekig háborítatlanul űzhette üzelmeit oroszországi, ukrajnai, donbasszi és luhanszki támaszpontjairól és csak akkor kotort Itraelbe, amikor Porosenko komájával összerúgták a patkót.

Novorosszija Népfelkelő Hadseregének nagy része azonban hitt ezeknek a hazug felhívásoknak. Ezért a hibáért mindnyájan nagy árat fizettek. Sok idealistát, az eszméért küzdő parancsnokot fizikailag is likvidáltak.
Köztük a legendás "Motorolát" és másokat.
Másokat száműztek. Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy Oroszország, Amerika és Európa 'elitjei' utóbb bizonyos egyezségre jutottak – abból a célból is, megfojtsák a forradalmi harcnak még a legkisebb csíráit is. Szakadékot hoztak létre Oroszország és Ukrajna népe között. A Donbassz és Ukrajna közötti frontvonalat pedig a kölcsönös öldöklés területévé változtatták. Részben ezt tanúsítja az a tény, hogy végül is nem került sor a Luganszki (LNR) és a Donyecki Népköztársaságnak (DNR) egy egységes konglomerátumba való összeolvadására. A 'minszki megállapodások' következtében pedig óriási számban esett áldozatul a Donbassz békés civil lakossága. Kijevben a junta diktatúrája lépett érvénybe. A DNR-ben és az LNR-ben nem jött létre a népi egység, minthogy hiányzott az az eszme, amely egységbe tömöríthette volna a népet. Másrészt, az orosz 'kommunisták' körében jól látható balos tendenciák figyelhetők meg. Manapság a balosok: a liberálisok legjobb barátai.
Itt kétségtelenül a szarházi pecsovics kitartottról Zjuganov "elvtársról" van szó.
A balosok nem akarnak néphatalmat. Miként teszik azt az ilyen-olyan opportunisták, személyes hatalmat, illetve olyan személyes előnyöket akarnak önmaguknak  elrugaszkodva mindenféle elvtől –, amelyeket az oroszországi elitek kínálnak fel nekik, balosoknak. Léteznek olyan ál-kommunista pártok is, mint az OFKP (KPRF – Orosz Föderáció Kommunista Pártja). Az opportunistáknak ez a gyülekezete szavakban a szabadság eszméit hirdeti meg. Valójában azonban az embereket félreviszi a kommunista ideológia alapjaitól.
Ma a legkülönbözőbb országokból érkezett önkéntesek – harcostársaink, harcosok, önkéntesek – esnek el a Donbassz frontjain. A reakciós erők azonban mindent megtesznek annak érdekében, hogy a legszélesebb néptömegek elől eltitkolják a Donbassz népével szemben elkövetett népirtást. A fasiszta Ukrajnában ugyanúgy, a tömegpropaganda révén viszik el az embereket a vágóhídra. Hogy miután elvéreztek a vágóhídon, létfontosságú szerveikért feltrancsíroz zák őket ily módon nyerészkedve még a holtakon is.
Valójában nem csak erről, jóval többről van szó.
"Tíz tömegsírt tártak fel, 4-ben polgári lakosok vannak, 6-ban ukrán kiskatonák. Sokuknak hiányzanak a belső szervei, függetlenül attól, melyik csoporthoz tartoznak. A felkelők már többször kijelentették, bizonyítékaik vannak arra, hogy Szemjon Szemcsenko közreműködésével szervkereskedelem zajlik a fronton.
És ki ez a szemjon szemcsenko?
"Bénya (Kolomojszkij) elbúcsúzik előnevétől. Alvezére (!) a szervkereskedő Szemcsenko leveti álarcát. ... A kelet-ukrajnai antiterrorista
akciókban, az Ajdar, a Nemzeti Gárda, a Donyeck és még vagy egy féltucat szedett-vedett különítmény finanszírozásával, melyeknek áldatlan tevékenysége következtében a Donbasz-medence egykor csillagászati profitot termelő gyárai, bányái és más egyéb értékes objektumainak porig rombolása után ezeket is fillérekért tudta volna Bénya megvásárolni, mint ahogy annak idején a Krím elit tengerpartjait.
Ilyesmiket látva, olvasva néha elgondolkodom: hogy kellene viszonyulnom a zsidókérdéshez, ha nem úgy, ahogy viszonyulok?
Ahhoz, azonban, hogy egyesülhessünk, el kell, hogy vessük a mesterségesen megteremtett délibábo kat, és ki kell nyújtanunk egymásnak a segítség, az egységbe forrás kezét. A továbbiakban pedig arra lesz szükség, hogy egyesített erőinket egy új Internacionálé megteremtésére fordítsuk. Elengedhetetlenül szükségünk van egy új Kominternre. Elsőrendű feladatunk, tehát, az, hogy megteremtsük a forradalmi internacionálé kemény magját, és csupán saját erőinkre támaszkodva valósítani meg a népnek az oligarchák elnyomása alóli felszabadítását. Az új Komintern veleje: az agy. Melynek köszönhetően – a nép tudatos harca folytán – a forradalom fejlődik és győzelemre jut."
Az ám, az agy (!), hát nem ezzel veszkődöm én is eszelős módon? De mit ér egy olyan agy, amelynek szövetanyagában a zsidókérdés eleve le van blokkolva, tabu alá van vonva? A Komintern hosszu dicstelen múltja nem garancia, hogy megfelelően működne, ha feltámasztanák. Itt megint kimaradt valami: a Kommunista Tájékoztató Iroda, rövidítve Kominform (teljes nevén Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája), melyet az 1943-ban feloszlott Kommunista Internacionálé (Komintern) helyett hoztk létre 1947 szeptemberében és 1956-ig működött. Erről azt mondják, Moszkvából irányított szervezet volt. Hát honnan kellett volna írányítani? Kelet-Newyorkból talán, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat?  Hát igen, ebbe az időszakba beleesik az rész-időszak, amikor Sztálin véglegesen meg akarta oldani a zsidóérdést.
Nem azt kéne inkább feltámasztani?

A mai világrendben mostanra óriási belső ellentmondások keletkeztek. Óriási válság alakult ki. És csak saját magun kon múlik, hogy ilyen körülmények között képesek leszünk-e egyesülni és elkezdeni a harcot – vagy elszalasztjuk ezt az esélyt. 02.07.2018. Tanaj Csolhanov 

Akárhogy és akármint legyen is, egy kommunistának tudnia kell, milyen útvonalat akar végigjárni. Két út kínálkozik: a lenini és a sztálini út. A kettő nem azonos és nem egyirányba tart. A lenini út Kelet-Newyork zsidónegyedéből indul és Moszkvában ér véget. A sztálini út Moszkvából indul Nyugat és Kelet felé. Keleti irányban áthalad Birobidzsánon is. Magyarán szólva a zsidókérdést nem lehet megkerülni. Ez olyan axióma, amely indokolást nem igényel. Csak hab a tortán, hogy az orosz irodalom nagy klasszikusa Szolzse nyicin kimutatta, hogy békés zsidó-orosz együttélés nem lehetséges. Ennek okát a Szolzsenyicin által idézett David Burg a következőkben jalöli meg. "Néhány ember számára az alulról jövő antiszemitizmus veszélye nagyobbnak tűnik, mint a felülről jövőké. A kormány, bár nyomást fejt ki ránk, mégis hagyja, hoyg 'létezzünk.' Amennyiben azonban forradalmi változás következik be, akkor az átmeneti korszak elkerülhetetlen anarchiája közepette bennünket egyszerüen agyonvernek. Tartsunk ki ezért a kormány mellett, bármilyen rossz is legyen." [II. kötet 411 old.]

E három mondat tartalmazza a zsidókérdés lényegét, amelynek lényege éppen annak megoldhatatlansága, a következők miatt.

  1. Az állam önmagában egy élősdi szervezet.
  2. A történelem során úgy alakult, hogy az élősködéshez egy olyan emberfaj segítségét veszi rendszeresen igénybe, amely ezt az életformát több ezer év alatt páratlan tökélyre fejlesztette. Ehhez idomultak géntulajdonságai is.
  3. A zsidó uzsorás az közben észrevétlenül állam fölé kerekedett. Nem az államnak van már zsidaja, hanem a zsidónak van állama. Immár nem a zsidó szedi a pénzt az állam részére, hanem az állam a zsidó részére.
  4. A zsidó tőke kivonta magát mindenfajta állami és nemzetközi felügyelet alól. Ez a tőke vezérli a pusztító világfolyamatokat.
  5. Az embermilliárdoknak tökélyre fejlesztett zsidó elnyomás enyhítésére nincs sem erkölcsi, sem jogi eszközük, azért sincs mert mint gój állatoknak nincsenek jogaik.
  6. Ennek az állapotnak csak egy erőszakos forradalom vethetne véget, amellyel szemben együtt védekezik az állam és a zsidó. Ez az egyensúlyi állapot a "demokrácia." 
     

A leendő Komintern [Kominform] ideológusainak először is azt kell tisztázniuk, hogy eszméiket a zsidókkal együtt, vagy nélkülük; a tömegek akarata szerint, vagy annak ellenében akarják e megfogalmazni, érvényesíteni. Sztálin vagy Mózes szerepét akarják e eljátszani? Az orosz tömegek véleménye, szándékai teljesen világosak.  A Sztálin emlékmü avatásáról készült videó hangulatkép. A jelek szerint általános hangulatkép.
Úgy tűnik azonban, hogy a zsidó cár papuska nem akar leszállni az orosz nép nyakáról, hisz épp a napokban haj tott végre egy sikeres államcsínyt, amelyet eufemisztiku san alkotmányreformnak neveznek.
Mint tudjuk arról van szó, hogy a szarzsákok gyülekeze te ellenszavazat nélkül, 43 tartózkodással, úgy döntött, 2036-ig trónon hagyja a kóklert. 
 

 

A Levada Intézet a közelmultban két felmérést készített. Az egyik, a tervezett Orosz - Belarusz államszövetség és Putyin szövetségi elnöki megbízatásával kapcsolatban, azt az eredményt mutatta, hogy "az orosz társadalom nincs elragadtatva ettől a perspektívától."
A másik felmérés apropója Putyin tervezett be-betonozása volt. Ekkor az derült ki: "a válaszadók közül a legtöbben (27 %) azt szeretnék, ha Putyin mandátumának négy év múlva esedékes lejárta után is pozíciójában maradna. Csaknem ugyanennyien (25 %) voltak azok, akik azt látnák jónak, ha Putyin 2024-ben visszavonulna és nyugdíjas lenne. A megkérdezettek 11 %-a venné jó néven, ha a jelenlegi elnök miniszterelnökként folytatná, míg 9 % akkor lenne elégedett, ha Putyin a hatalompárt, az Egységes Oroszország vezetőjévé válna. A válaszadók 7 %-a pedig azt támo gatná, ha mandátuma lejártát követően eltűnne a közéletből.
Az oroszok 52 %-a vélekedik úgy, hogy a cár lépjen le, kopjon le, vagy menjen a picsába. 

A Levada teljesen fölöslegesen strapálta magát, ha arra gondolt hogy a közvélekedés a legcsekélyebb hatást is képes gyakorolni azokra, akik Putyint hatalomban tartják, ill. Putyinra aki boldogan eltehénkedik a trónon.

Magyar közéleti példák tucatjait tudnám felsorolni arra, hogy ha egy zsidó egyszer beveszi magát valahová, onnan élte fogytáig nem lehet kiutálni, kipiszkálni, kimozdítani. Ez a vérszívó szívósabb mint a kullancs.

2020.07.03
 


12.

Paradigmaváltás

A zsidó világuralom egyik összetevője az emberi gondolkodás fölötti hatalom. Ez a hatalom nem teljes. Táguló rés keletkezett rajta - Oroszországban! A felszínen Sztálin történelmi szerepének megítéléséről van szó, de a téma a zsidó világuralom akadályának, a második világpólusnak a felszámolása.

A keleti pólust Sztálin "anticionizmusának" köszönhetően nem uralhatta s világzsidóság. A megvalósítás szakaszába lépett a zsidókérdés végleges megoldása is."1952 decemberében a párt politikai bizottságában Sztálin már egyenesen azt közölte, hogy minden zsidó nacionalista, az amerikai titkosszolgálat ügynöke. A Zsidó Antifasiszta Bizottságot feloszlatták, vezetőit kivégezték. 1952. augusztus 13-ára virradóan Sztálin parancsára 13 jiddisül író zsidó költőt és írót végeztek ki. 1952-1953-ban a titkosrendőrséget és a titkosszolgálatokat megtisztí tották a zsidóktól. A zsidó alkalmazottakat korra, érdemre való tekintet nélkül kirúgták. ... 1953-as halálakor a Kreml zsidó orvosai már cionista merénylőkként ültek a börtönben. Elkészültek a zsidóság általános deportálásának tervei is. Ha Sztálin ekkor nem hal meg, akkor Auschwitz után néhány évvel valószínűleg a szovjet zsidók is osztoztak volna a csecsenek, ingusok, tatárok, volgai németek és más, kollektíven keletre (Szibéria, Kazah sztán, Kirgízia stb.) deportált népek sorsában.
Sztálin és életműve emiatt a zsidó gyűlölködés, gyalázkodás céltáblájává vált. A volt Szovjetunió helyén létrejött, a zsidó oligarchiák által uralt, vadkapitalista államok pedig polgáraikat hátrányosabb helyzetbe hozták, mint amilyenben a zsarnok uralma alatt éltek. Az emiatti fokozódó elégedetlenség talaján vetődött fel a paradigmaváltás szükségessége.
[A paradigmaváltás g
ondolkodásmód váltás. Egy adott szakterületen, tudományban, egy csoportban, vagy akár az egész társadalomban az egy időben és egy adott korszakban általánosan elfogadott elveken, megoldási módszereken való változtatás, amely hatékonyabb, jobb, az új kihívásoknak megfelelőbb, eredményesebb megoldásokhoz vezet. Ez a folyamat átlépi a korábban kijelölt határokat, új megközelítési és szemléleti módot vezet be. Társadalmi paradigmaváltás szükséges pl. ahhoz, hogy a gazdasági válságból kilábaljon az ország.]

A "szoboravatási járvány" e gondolati folyamat egyik kifejezési formája. A 11. részben a Bor városában eszközölt szoboravatással kapcsolat ban jeleztem, csak egyike a sok hasonlónak. Ezt követően bukkantam rá a Yutube-on egy egész "szoborcsokorra", amit most szintén közzéteszek annak illusztrálására, hogy nem holmi kóbor ötletekről, hanem szellemi, ill. politikai mozgalomról van szó. Ez a rohadt kínosan ügyel arra, hogy a sztálini kor élő és holt relikviáival vegye magát körül porhintésként, miközben a Chabad Lubavics szekta kezére játssza Oroszországot.  

Számtalanszor leírtam már, hogy a világméretü zsidó tudatrombolásnak egyetlen nép, ill. faj lehet képes ellenállni, az orosz. Ebből a képességből keletkezik Oroszország hivatása, avagy küldetése. Az orosz nép az egyetlen, amely zsigeri antiszemita. Úgy is mondják "utcai antiszemita". Az orosz nép egyedül válhat képessé arra, hogy a zsidó metasztázisokat kigyomlálja testszöveteiből. A szellemi önfelszabadítás a kilökési folyamat (immunreakció) gerjesztője lehet.

2020.07.07
 

Sz. Gy.

 

Folytatom!

 

Szerkesztő az olvasóknak.
Honlapomon 2000.06.05-napján, azaz húsz éve jelent meg az első írás. Viszonyom az olvasókkal "változó" volt. Eltérő politikai felfogásu és mentalitásu emberek esetén ez természetes.
A lap elnevezése COMMENT nem félrevezető. Jelentése: megjegyzéseket fűz valamihez. A "valamit" igyekeztem mindig elkülöníteni megjegyzéseimtől.
Olvasóimmal szemben nem támasztok elvárásokat. Ami engem illet, a hozzá-szólásokkal foglalkozom, a hozzám-szólásokat, különös tekintettel a sértő jelzőkre, a kéretlen tanácsokra, az illetéktelen utasítá sokra, nem veszem figyelembe. Jelzem, nem kedvelem a névtelenségbe burkolózó kellemetlenkedőket.