Új csapat?

Még nem tudható, hogy a Debreceni Cívis Hotel milleneumi konferenciatermének falára kerűl e valaha emléktábla; de az szentigaz hogy a békés cívis-fidesz város e reprezentatív zugában valami szokatlan történt 2004.05.19-én!

De nem is ezzel kezdeném.

A csodaszép és csoda-drága Kossuth téren sétálók, napfürdőzők és átsietők is olyat láthattak eznap, ami nem mindennap esik meg errefelé.
Patrubány Miklós a Magyarok Világszövetségének országos elnöke, dr. Kiss László egyetemi tanár a Világszövetség hajdú bihar megyei elnöke és Balogh Barna a Budapest Televízió népszerű műsorvezetője a mellükre és hátukra erősített textíl plakátokkal eleven reklám-hordozókként sorra odaléptek a padokon üldögélőkhöz, elébe álltak, vagy utána eredtek a sétálóknak és aláírásokat gyűjtöttek a külföldön rekedt magyarság kettős állampolgárságának megnyugtató rendezését kikésztető népszavazás kiirása érdekében. Ahogy láttam, elég sokan adták aláírásukkal áldásukat e magasztos cél elérése érdekében.

Nagy lélekre vall, ha valaki nemzete érdekében hajlandó afféle szendvics-emberként kunyerálni az istenadta nép kegyeiért

Innen vezetett utam a már említett helyre, amely egy nemzeti eposz szinpadává lett.

Nem arról van szó, hogy egy újdonsűlt pártocskának - amelyet nem véd és főleg nem pénzel sem isten, sem király - ekkorra sikerűlt összegyűjtenie az európai uniós választások alkalmával jelöltállításhoz szükséges kopogtató cédulákat. Az sem érdekes már, csak szokatlan, hogy a cédulákat nem vették, hanem kapták. Olyanoktól, akik még mindig nem fáradtak el abban reménykedni, hogy egy tisztességes párt is meggyökeresedhet a magyar ugarom.

Az az érdekes, ahogy ezek kinéznek, beszélnek, gondolkodnak és talán majd cselekszenek is ha eljön az idő.

A kemény magot értelmes és elszánt emberek alkotják, akiken a jelek szerint nem fog a turáni átok. Valamiféle magyar csoda lenne készülőben? Mert ez a létszámra kicsiny párt egy példátlan és páratlan nemzeti szövetkezés középpontjává lett, úgy hogy egyenlő maradt. az egyen
lők között. Nem szervezeteket integrál, hanem nézeteket, elhatározásokat és reméhetőleg majd országos nyomásgyakorló akciókat is. Hosszadalmas és fölösleges is lenne seregszemlét tartani e menetről. Elég annyi, hogy egy irányba indultak
: a Magyar Vállalkozók Egységpártja, a Nyugdíjasok Pártja, a Magyar Nemzeti Front, a megújúlt Független Kisgazda párt és más hazafias szervezetek.

A közös célt Balogh Gyula klasszikus tömörséggel fogalmazta meg már korábban: leváltani a kormányt és az ellenzékét is! Ez meghökkentően hangzik, de van benne logika. A parlamenti demokrácia ugyanis mára az egy és oszthatatlan korrupció ripacs-szinházává züllött! Megérett arra, hogy megdöntsék és a helyét sóval bevessék.Való, hogy - ha a vigjátékíróból cirkuszi bohóccá vénűlt és butult Csurka fantazmagóriáit leszámítjuk - a Magyar Nemzeti Szövetség mond ki néhány olyan dolgot, amelyek nemzeti evidenciákká lettek a "rendszerváltás" óta. Erről folyt a szó most is. Az első tétel mindjárt az, hogy nem is volt rendszerváltás. Ők jelentik ki, hogy Antall a politikatörténet legsötétebb figurája és hogy az a szar, amibe mára nyakig merültünk, a mi igazi "antalli örökségünk".
Ők beszélnek a vagyonbevallásról, az ebűl szerzett vagyonokkal való elszámoltatásról. Ők követelik a rendőrség, az ügyészség és a bíróság vasseprővel történő kiseprését, megtisztitását a korrúpt, züllött elemk
től. Ők követelik a "rendszerváltás" előtt és azóta is közöttünk garázdálkodó ügynökök, de főleg az ügynöktartók felderítését, erkölcsi értelemben vett kopaszra nyírását és kirekesztésüket a tisztességes emberek társadalmából.

Kérdés persze, nem üres hetvenkedés e mindaz, amit Balogh Gyula és szövetségesei hirdetnek, igérnek? A felelet a jövő méhében van ugyan de a vajúdás jelei máris félreérthetetlenek. Számításba lehet venni a következőket.

A hegeli dialektika tanítása szerint [a marxista egyetemen verték a fejembe elemeit] a természetben és a társadalomban is, folytonosan lassú fokozatos mennyiségi változások történnek és ezek egy ponton minőségi változásba csapnak át. Ilyen változásnak tekintik a marxisták a proletariátus forradalmát is, amelynek mozgató rugója a tömegek elviselhetetlenné súlyosbodó abszolút elnyomorodása.

Nos e marxi tétel úgy és akkor nem jött be, amilyenre és amikorra megjövendölték. Az ortodox zsidó Marxszal szemben a revizionizmus atyjának a liberális zsidó Bernsteinnek lett igaza. A kapitalizmus tovább haldoklott számításba vettnél, és viszonylag vígan illetve büszkén rohad napjainkban is. Kellér Dezső még meg is nevettetett bennünket azzal [Párizs fényeiről szólván], hogy beh' szép a halála, mármint a kapitalizmusnak..

Nézőpont kérdése. Nem róható fel Kellérnek, hogy így látta. Ő ugyanis ahhoz a  fortunátus [szerencsés] etnikumhoz, valláshoz, ill. társadalmi réteghez tartozott amely mindig a fényben fürdőzik, persze azon az áron, hogy másokat, mégpedig az emberiség döntő többségét,
ettől megfosztja, ha kell tömegmészárlások kínzások árán is. Ma már látjuk, hogy a kapitalizmus a dúsan zöldellő fagyöngy   Világ pusztúló fáján.

Balogh Gyula és csapata, ahogy szavaikból kiveszem, arra gondolnak hogy ha csak egy igaz ember is bejut az Európai Parlamentbe és ott Tiborc módjára felpanaszolja a nemzet sérelmeit, ott e sérelmeket orvosolni is fogják. Nos, nem fogják!

De már nem is erről van szó. Mi már az örömódát dúdolgatva egyből bent vagyunk a tejfeles köcsögben. Ezért a kisujjunkat sem kellett kinyújtanunk. Nem kellett kopogtató cédulákat gyüjtögetnünk. Csak hagynunk kellett hogy hülyére vegyenek bennünket egy csaló "népszavazással". Most az [ál]jobboldal álnokúl azon síránkozik, hogy harmadrangú állama ill. polgárai leszünk az EU-nak és a kispárnát is kihúzzák a fejünk alól.

Nos én nem így látom a dolgokat. Én a magyarsághoz kapcsolódó, egyébként teljességgel irracionálisnak tűnő, tényezőkben bízom. A nyugat meg éppen ettől tart. Máris megkezdődött a jajongás a magyar hordák ujbóli beözönlése miatt. Hát igen, Európa, jövünk! És senki se gondolja hogy, az egyébként hülye, brüsszeli bürokraták kottájára fogunk táncolni. Meglássátok, megint a miénk lesz a legvidámabb barakk...

Szintiszta irracionalitás, hogy Európa közepén eddig megmaradhattunk. Szintiszta irracionalitás az is, amit példáúl magyar zsidó testvéreink műveltek az utóbbi néhány száz évben. Hát kinek "köszönheti" az emberiség a cionizmust és Izrael államot? A magyar Herzl Tivadarnak. És mi volt a Manhattan Terv "hivatalos nyelve"? Hát a magyar!

Aztán Izraelben is megtanúlták, hogyan közlekedik a kapitalizmus forgóajtajában a magyar [zsidó].

Történt, hogy egy debreceni rabbi kiugrott hivatalából. Ügyvédjelöltnek állt és én lettem a principálisa
; majd iroda-társa, mikor ügyvéd lett. Aztán egy bécsi túristaút alkalmával nem ült fel a visszafelé indúló buszra. Haifában kötött ki. Ott nyitott ügyvédi irodát. Amikor már nem kellett tartania, hogy sittre vágják többször visszalátogatott Magyarországra és sokat beszélgettünk a kinti viszonyokról. Ennek során mondta, "tudod te Gyulám, hogy kint csaknem mindenki magyar, aki számít valamit?". Látva hogy csodálkozom, sorravette a felvett zsidó nevek alatt már nem azonosítható minisztereket, tábornokokat, SABAK és MOSZAD vezetőket, stb. Erre csak annyit jegyeztem meg - viccesen - [nem tudok leszokni a hülye viccelődésről] "na látod, a magyar zsidóba' is különb mint a többi". És mit gondolnak, mit felelt? "Hát persze!" Ebben viszont az a vicc, hogy barátom nem viccelt...

Mindezek külön - külön a véletlenek kategőriájába sorolhatók. De ha túl sok az adott jelenséghez, vagy [esetünkben] a maygar néphez kapcsolódó véletlen, akkor beáll a minőségi változás. A véletlenek tendeciává, sőt törvénnyé alakúlnak.

Nos, kézzel - lábbal elleneztük, hogy EU tagok legyünk. De ha már annyira vágytak utánuk, ám lássák.

Kell, persze hogy kell magyar képviselő az EU parlamentbe. Dehát egy képviselő annyit ér kint, amekkora a tábora bent.

Hát ezért [is] kell a Magyar Nemzeti Szövetségnek erős párttá válnia. Igy válhat nem erős bástyává, hanem tágas réssé a kapitalista béketábor falán, amelyen keresztűl beáramolhat a szabadság levegője.

Surányi Miklós, Széchenyi István életrajzi regényének ezt a címet adta: "Egyedűl vagyunk." Egy fenét vagyunk egyedűl! Nézzünk körűl, de nemcsak "új hazánkban" Európában, hanem az egész világon. A kapitalizmus amely globalizálódik, vajon komolyan gondolja, hgy sírásója nem globalizálódik? De igen! Csakhogy a sírt már nem az ipari proletariátus ássa, hanem a nyomorba taszított embermilliárdok, a "szép új világ" páriái és a régi - új eszmerendszerek: az antiglobalizmus és a pán-iszlamizmus mindenre elszánt seregei.

Ezek megtanúlták gyűlölni a Janus arcú szörnyeteget, amely április 30-án [is] bemutatkozott Budapesten és Varsóban. B(j)udapesten Beethoven örömódája zengett. Az Erzsébet híd tartóívei között pedig egy EU kúrva képmása lengett. Pár száz kilométerrel odébb Varsóban viszont ostromállapotot hírdettek a hatóságok és bejelentették: a polgárok csak saját felelősségükre maradhatnak a város falai között! Mindezt azért, mert a varsóiak tüntetni merészeltek a globalizmus ellen. Mesterlövészek kuksoltak a háztetőkön,- vízágyús és könnygázszórós gépkocsik, sőt páncélosok [!] várakoztak bemelegített motorokkal, bevetési parancsra várva. [A fenti Janus kép tárgya a Nagy Okt. Szoc. Forr. szimbóluma: a buta orosz muzsik és a New York keleti negyedéből Szentpétervárra átruccan átruccant okos zsidó "forradalmár".]

Mindez nem kevesebbet jelent, minthogy az eszement judeo-globalizmus bárhol és bármikor hajlandó bármely ország polgárai ellen hadat viselni, akár a renitens ország
fővárosában is.

Dehát ez a szisztéma nem működik eredményesen. Ezt már látjuk és nemcsak Irakban.

A "demokratizálóknak" sikerűlt kihúzniuk, az Iszlámé mellett, egy másik palack dugóját is. Ez pedig az oly sokszor elátkozott, eltemetett és csak zsarolási céllal [holokauszt ipar] felemlegetett fasizmus!

Tavaly ősszel elmentem egy tüntetésre, amit a Vér és Becsület Egyesület rendezett Budapesten a Falk Miksa utcában a Nemzetbiztonsági Hivatal székháza előtt. Hát persze hogy eljátszották a nyilas indúlót, mindössze egy apró szöveg-kozmetikával. Egy főnév: a nyilaskereszt és egy név: Szálasi Ferenc hiányzott mindössze. És ha valaki abban reménykedik, hogy most majd [mivel a magyar igazságszolgáltatás is az Unió fennhatósága alá kerűlt] az Egyesület bakancsosait behurcolják Taszárra és ott az ARMY szuperkatonái helyett szerződtetett őrző védő gengszter-cégek szadista kurvái fognak velük szórakozni, akkor téved! Kedves judeo-bolsevista-globalista "honfitársaim"! Akik tehetik böngészőjük keresőjébe üssék be a "Blood and Honour" szavakat. Sokszáz találatot fognak kapni. És ha van kedvük, idejük és idegrendszerük böngészkedni rájönnek: a globalizálódott fasizmus digitális árnya lebeg káprázó szemeik előtt a cybertérben.
És egyet jegyezzenek meg, de azt nagyon jól. Az USA védőernyő, az "ARMY", csak addig szavatolja puszta életüket is, amig a kétségbeesett emberek, a kapitalizmus mgnyomorítottjai és megszomorítottjai, valamely ideológia hatása alá kerülvén az alternatívák közé beveszik a tisztes halált is - a tizenéves mohamedán kislányok mintájára.

* * *

Messze kanyarodtam volna "riportom" címétől, ill. témájától. Egyáltalán nem! Csak körüljártam kissé a kérdést.

Debrecen, 2004.05.21.

Sz. Gy.