Denevérek honfoglalása.

 

A Pártalapító.
 

A "denevérek" egy Sinka vers címe, amelyben denevérekről voltaképp nem esik szó. Ebben a Commentben sem... Allegóriával állunk tehát szemben - így tessenek olvasni! Azon is gondolkodtam, hogy az allegóriák mihez kötődjenek? A Talmudhoz, a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyvéhez, a Sulham Arukhoz, vagy a hétköznapi cionizmushoz? Azután úgy döntöttem, nem mosok össze egybe nem illő dolgokat, csak a nyilvánvaló hasonlóságokra utalok helyenként.

 

Előre kell ugyanis bocsájtanom, hogy az Alapitó személye taszít és semmi áron sem vájkálnék benne, ha e legújabb politikai mesterkedését nem tartanám veszélyesnek. No nem önmaga miatt! Ő kisebb annál, hogysem veszélyes lehessen, de nem egyedűl van...

A Pártalapító:
Timár György Timár Györgyügyvéd, aki már végigűlt egy parlamenti ciklust mint a patakvéres Torgyán helyettese. Most emelni próbálja a tétet. A "Harmadik Erő" élére akarván állni, megalapította a "Harmadik Erő Alternatív Pártot". Nem tudható, hogy az alapító melyik "Első", ill. "Második" Erőhöz viszonyítva tekinti pártját "Harmadiknak". Az elnevezésbe felvett "Alternatív" kifejezés pedig magyarra lefordítva vagylagos, kétféle lehetőséget felvető kérdést, indítványt, tervet jelent. Így már az elnevezés sem értelmezhető.

 

Mit akar tehát nálunk, tőlünk, ill. velűnk Timár?

A válaszadás több okból nem könnyű. Annak megitélésénél, hogy valaki hová tart, eligazító lehet, hogy honnan jön.

 

E kérdés megválaszolását mindenekelőtt egy monológ segítségével kiséreljük meg. Tímár a Reform 1995.07.09-i számában így monologizál - önmagáról.

Budapesten született nagypolgári családban. Apja világhírű (!) cukorkagyáros volt. Nevéhez fűződik példáúl a nyalóka feltalálása is...

 

A Rákosi rendszer betett a nyalókának. Hősünknek azonban egy óvatlan évben (1956) sikerűlt bejutni az egyetemre. Ott a lényéből eredő belső sugárzás oly erős lehetett, hogy a büntetőjog professzorát Kádár Miklóst annak kijelentésére késztette, hogy a rómaiak kétezer évvel ezelőtt (direkte) azért találták ki az ügyvédséget, hogy "Timárnak legyen egy megfelelő hivatása". Kádár engem is tanított. Ha egyáltalán igaz, hogy ilyet mondott, kétféle okból tehette. Timár kilógott a sorból. Vélhetőleg "alternatívabb" volt az átlagnál, ebben vagy abban.

Az ügyvédi pálya meredek ívét megtörte egy malőr. Timárnak bátor kiállása tekeredett a nyakára, ahogy ez általában lenni szokott. Atyai jóbarátját
Ónody Lajost védte, akit természetesen igaztalanúl vádoltak. Erről egy cikket akart írni
(védőügyvédként, folyamatban levő büntető ügyben - hát persze, ez általános szokás volt akkoriban). A cikket rossz helyre vitte: a Volkstimme budapesti szerkesztőségébe, ahol egy provokátorba botlott. Ötévi szigorított börtönre és teljes vagyonelkobzásra itélték - egy fogalmazvány miatt (...). Bizony, ilyen idők járták akkoriban? Ilyen szigorú lett volna a kádári konszolidáció időszakában a bíróság?

 

Én nem láttam a períratot. Az újságok viszont bőven cikkeztek az ügyről. Az egésznek olyasmi volt a rezüméje, hogy Ónody mint vendéglátóipari igazgató kissé túlreprezentálta magát. Azazhogy elvtársai számára költséges orgiákat rendezett (közköltségen). A rossz nyelvek azt is rebesgették, hogy az egyik attrakció csokoládé-öntet lenyalása volt valamely ismert hölgy pucérságáról. E fogás neve a pesti szlengben "bara-mara-fara-ónody-módra" volt. Ennek az egésznek a koncepciós jellege már ebből is nyilvánvaló.

 

Timár mindenesetre feljebb hágott a társadalmi ranglétrán, hiszen az akkoriban megvetett nagypolgári sarj, politikai nyűgét ledobva az uralkodó osztály soraiba emelkedett - segédmunkás lett. Sokmillió értelmiségi járt akkoriban hasonló cipőben - atyai barát nékűl is - a béketábor rácsain belűl. Ám csak kevesekről szól a krónika. Ő bezzeg a szerencsések közé tartozik. Miért, miért nem: kiderűl a versem végén.

 

Ebben az új osztályhelyzetben többet alkotott mint Sztahanov, aki pedig szakmunkás volt. A monológ szerint huszonhárom találmányára kapott szabadalmi oltalmat. Az egyikre különösen büszke: a hagyma, ill. fokhagymaszagú böfögést megszüntető Timár-itókára, azaz a "Timókára".

 

Én csak a bambiról hallottam, igaz nem nagyon böfögtem még akkoriban. Aztán kanyarodott a pályaív. Nyíri Sándor legfőbb ügyész helyettes indítványa alapján a bíróság fehér hattyúvá minősítette. Nyírit ismerem magam is. Szép volt tőle. Amúgy meg, kötelességét teljesítette - legalábbis Timár ügyében.

 

Ám a fránya ügyvédek sehogysem akarták visszafogadni - mint antikommunistát. A Kamara határozatilag tette vissza a karba és hogy a kollektívában ne kelljen elviselniük egymást a kollegákkal, otthon-fogadási engedélyt kapott.

Ezután ingyenes ügyvállalásba kezdett. Példáúl kódis egyesületeket képviselt, grátisz. Ezek egyike a Jogsértettek Egyesülete volt. Úgy hozta a sors, hogy ott én lettem az utóda. Az elnök asszony Pozsár Jánosné (Rózsika) szidta ugyan, mint a bokrot, de biztos igazságtalan volt hozzá. Köztudott, hogy akik gyászolnak, megkeserednek és akkor bizony ilyesmi előfordúlhat.

 

Aztán felkapta a politika forgószele, amely (ejtőernyőjével) pont Torgyán doktor közelében tette le. Deus es machina - mondanám erre, ha babonás lennék. És itt befejezem a monológot egy olyan hamisíthatatlan timári bon mot-tal, amit rég márványba kellett volna vésni. Így szól. "A képviselőség a néppel szembeni tisztelgés."

 

Hát csoda, hogy Torgyán - akire aljas emberek azt mondják, hogy alias Szatmári volt - hamarosan felfedezte és keblére vette a kollegát?

Hogy mekkorát emelkedett hírtelen a viplistán, mi sem tükrözi jobban minthogy a csigatévés Pintér Dezső készített vele egészoldalas interjút a Magyar Hírlap "Szombati MH-extra" rovatában.

[Itt nyilatkozta a hajdani legfőbb ügyész, hogy meg kell tanulnunk együttélni a növekvő bűnözéssel. Itt védte meg e doktrinát a legfelsőbb bíróság ex-elnöke, kijelentvén rácsozza be ablakait aki fél a bűnözőktől. A "rács Magyarország" ötlete mára ógyszólván megvalósult.]

Az interjú címe
: "Nyerésben vagyunk" maga is a bölcsesség, a nostradamusi mélységű jövőlátás ékes bizonyítéka.

 

[Azután persze nem teljesen "úgy" alakúltak a dolgok. Ám senki sem állíthatja, hogy Timár egy nagypofájú politikai kókler lenne. A monológból kiderűl ugyanis, hogy míg ki volt rugva, bridzsezni is megtanúlt. Amikor Pintérnek nyilatkozott nyilván csak arra gondolt, hogy momentán jó a lapjárás... Ő egyébként is a legszimpatikusabb emberfajta a "homo ludens" kategóriájába sorolható. Ez világosan ki fog derülni a későbbiekből.]

 

A folytatásban az interjúból is kidomborodó Timár portré kap újabb ecsetvonásokat. A folytatáskor felrakom az ide szánt többi képet is.

 

2004.09.05.

 

Sz. Gy.

 

 

2004.09.08.

 

 A Pártalapító 1. folytatása.

 

Lássuk hát a "szombati MH-extrát és mindazt ami abból - Timárról - megtudható.

 

"Polgári demokratának tartom magam", vág mindjárt a dolgok közepébe. Ilyen

semmitmondó ars poeticát életemben most másodszor olvasok. Először a cikk megjelenésekor olvastam. Akkor is furcsállottam, most is így vagyok vele.

 

Elfogadott, hogy minden cigány a maga lovát vagy pártját dicsérje. De így (?) - "ez a párt ugyanis a mai értelemben vett európaiság legszebb hagyományainak tudója és birtoklója", jelenti ki Timár.

 

Hát így is lehet mondani. Én magam hallottam a Kossuth téren Szatmárit, azaz miket is beszélek - Torgyánt, üvöltözni az álliberális férgekről és dögkeselyűkről, akik szent hazánk testét marcangolják.

 

Nem tartom kizártnak, hogy Torgyán ebbe a kategóriába sorolhatta Tamás Gáspár Miklóst, mindannyiunk kedves bohókás Gazsiját is. Mert egyáltalán ki sorolható ide - persze csak torgyáni mércével mérve - ha Gazsi nem?

 

Kiderűl, hogy Timár a Kisemmizettek Egyesülete érdekében lobbizva sodródott a Kisgazdapárt farvizébe (onnan persze nagyon gyorsan felkapaszkodott a parancsnoki hídra a kapitány mellé).

 

A hozzácsapódást szerinte az tette okszerűvé, hogy az Egyesület közeledését ez az egyetlen párt fogadta csak szivesen, holott tagjai a holocaust túlélő álldozatai, a rákosista, kádárista rezsim eltaposottjai voltak. Nem értem! A SZADESZ sem tanúsított empátiát az újkori Mózes támolygó népe íránt?

 

Ez annál inkább érthetetlen, mert Tamás Gazsi annakidején volt valaki az SZDSZ-ben (amig onnan is ki nem hülyéskedte magát).

 

1990-ben a választásokon a kisgazda szívű Timár Gazsit a liberálist támogatta, szívvel lélekkel ahogy mondja. Feltételezhető, kapcsolatuk azóta is folyamatosan kitünő lehet. A kérdés csupán az, miért szegődött olyan pártvezér szolgálatába aki "patakvérben" kívánt kezet mosni, esetleg lábat áztatni? Miért nem állt a kitűnő és alapkérdésekben vele együtt gondolkodó, szintén polgári demokrata, barátja elé azzal, hogy: Gazsi, ha nem segítesz az Egyesületemen, leveszem rólad a kezem.

 

Nem, neki Torgyán kellett, aki maguk közé hívta őt kérve, hogy jogászként segítse a kisgazdaperekben. Ez is egy marhaság! Jól ismerem Balás István ügyvédet, az MDF egykori tagját. Nevezett a közéleti visszásságokat vizsgáló Monopoly csoport egyik meghatározó játékosa volt. Pártkarrierjét Kónya Imre törte derékba, mert Balás a frakcióvezetésért folyó küzdelemben komoly riválisává nőtte ki magát.

 

Nos Balás mesélte nekem, hogy mikor megbukott a Piacpárttal is, Torgyán "segített" rajta egy jogászi állással. Ez kemény nyolcvanezer havi fixet jelentett és azt, hogy éjjel nappal a pártvezér rendelkezésére kellett állnia. Egy szép napon azután búcsút mondott a kapufélfának.

 

Nem! Timár nem gürcölni ment a kisgazdapártba, hanem egészen más okból. Ez az ok is ki fog derűlni.

 

És most figyeljük meg, hogy a két rafinált úriember az újságíró és az interjúalany hogy zongorázzák le Torgyán eszement kiszólásait.

 

Timár elmondja, hogy a média eleinte nem adott elég teret a "kisgazda gondolatoknak", ámde Torgyán a bölcs pártelnök és ravasz fiskális eldöntötte hogy pártja és az elnök (vagyis önmaga) iránt felkelti a köznép érdeklődését. "Olyan szófordúlatokat használt, amelyek elütöttek a szokványos politikai megnyilvánúlásoktól. Ezáltal a média alkotóit és fogyasztóit egyaránt arra kényszerítette, hogy figyeljenek rá."

 

Ennél rafináltabb benyalást nem jegyez a politikatörténet!

 

Ez a "kényszerítés" a világon Torgyán előtt senkinek sem sikerűlt! Egy régi kommentárban idéztem Robespierre tehetetlen - keserű kifakadásait a sajtó ellen. A hydrával ő sem tudott mit kezdeni, pedig élet halál ura volt, persze addig, amíg le nem nyakazták őt is.

 

E pontnál kell hátra és előre mutatnom. Timár vagy hülyeségeket beszél, vagy teljességgel hülyének nézi azokat akikhez beszél. A magam részéről az utóbbira tippelek, azzal hogy egy igazán okos ember nem spekulál tartósan arra, hogy mások hülyék. Ez különösen visszatetsző ha valakinél mások lenézése tultengő narcisztikus viselkedéssel azaz önimádattal társúl, mint nála.

Ennek demonstrálására elegendő egy bővített mondat a cikkből. Kijelenti, nem csupán frakcióvezető helyettes, hanem Torgyán tanácsadója is. Ez eddig rendben lenne, de folytatja. "Én vagyok az aki a jogszabályok lelkével foglalkozik." Még ez sem elég! Még tovább megy! Azért foglalkozik a jogszabályok lelkével hogy ráhatást gyakoroljon, hogy "a fő irányvonal milyen legyen, hogy a kisgazda képviselők által benyújtott indítványok milyen szellemiséget mutassanak, abban én is tükröződöm".

 

Hát nem egészen Timár úr, nem egészen!

 

Torgyán, mint minden machiavellista politikus, vagy egyszerűen csak politikus, szükségképp több vasat kellett hogy tartson a tűzben.

 

A legfőbb ügyész (Györgyi) ostorozója Homoki János volt. Az ő idevágó interpellációit viszont én írtam! Ezekben Timár úr nem tükrözödött a legcsekélyebb mértékben sem...

 

Tükrözödött viszont egy, az olajügyekkel kapcsolatos, interpellációban, amelyet Torgyán hogyan - hogyan nem Timárra szignált.

 

Nos Timár úgy bánt Györgyivel, mint a pék amikor a fonott kalács tetejét libatollal finoman megkenegeti, hogy amikor kisűl - szép fényes legyen. Nem nyúlt természetesen a töke alásem. A semmitmondó kérdésekre adott semmitmondó válaszokat nyájas, köszönettel nyugtázta. Ezt követően találkoztam Debrecenben Moldova Györggyel, aki előtt nem rejtettem véka alá Timárral kapcsolatos véleményemet. Moldova csodálkozott, mondván, ő nagyon rendes embernek ismeri Tímárt. Felajánlotta azt is, hogy összehoz vele, tisztázandó az esetleges félreértéseket. Mondtam, félreértésről szó sincs. A jószolgálati közreműködést nem vettem igénybe.

 

- - - - -

 

Mindíg csodáltam az ílluzionistákat. Közűlük nyilván azok a legnagyobbak, akik tartósan rendes embernek tudnak látszani a nagyérdemű közönség szemében.

 

Timár épp ilyen. Erre egy másik sajtónyilatkozata és egy tegnapelőtti élményem szolgáltat ékes példát.

 

Az "extrát" kissé megszakítva felemlítem Maczó Ágnes tragikusnnak bizonyúlt "róthmanózását". A hétgyermekes magyar családanya azáltal követett el halálos
bűnt, hogy a zsidó Rákosi zsidó mivoltára célzott. Mellé talált, mert Rákosi nem volt ugyan mindíg Rákosi, de sohasem hívták Róth Manónak. (Korábban általános szokás volt, még a bíróságokon is, a halálraszánt vádlott nem magyar származásának kipoentírozása. Szálasiból is kiszedték, hogy azelőtt Szalosjan volt. Rajk is kénytelen volt bevallani, hogy korábban Reich-nek hívták. Ez ellen egy zsidó liberális sem tiltakozott soha.)

 

Nos hogy énekelt pártbeli "elvtársáról" Timár? A Kurir 1997.04.09-i számában ez olvasható. "Talleyrand francia miniszter mondta, hogy a politikában sűlyosabb és elitélendőbb a bűnöknél a hiba - válaszolta Timár György, az FKGP frakciójának egyetlen izraelita származású tagja."

 

Szellemesek ők ketten: Talleyrand, meg Timár! Nem?

 

Itt kérdeném Timár úrtól. A stadion közönségének pofájába bőgni, hogy az énekes ötezernéhányszáz éves,-  versbe foglalni: "zakatol a szent család, isten tömi Máriát", továbbá a Tilos Rádió mikrofonjába böfögni, hogy "kiirtanék minden keresztényt" csak bűn, vagy elitélendőbb hiba is? Ezekről nyilatkozott valahol valakinek?

 

Azt, hogy Timár nem néptársunk, nem én bizonyítom, hanem ő maga (fenti viselkedésével) és Herzl Tivadar, mikor kijelenti: "egy nép vagyunk, egy nép!" (Makai: Izrael Állam és a cionizmus, 61. old.) Tudjuk, Herzl Magyarországon született ugyan, de "nép" alatt ezesetben nem a magyar népet értette.

 

De nem is ide akartam kilyukadni. Elhatároztam, pártalapítása kapcsán kissé körűl járom Timárt. Így jutottam el Maczó Ágnesig. Érdeklődtem volna nála, hogy élte meg a róthmanózást és az azt követő "maczózást", amely komédiának Timár volt az egyik unszimpatikus szereplője. Nos azelőtt kérdeztem, mielőtt Macóról a kontroll befutott volna. Nos befutott és arról szól, Maczó és Timár, ha nem is édes kettesben. mindenesetre együtt védik Jobbágyi urat. Hát ez nem semmi! Team munkára ügyvéd csak olyannal vállalkozik, akit rendes embernek tart.

 

- - - - -

 

Még visszakanyarodnék a Pintér interjúra. Abból kiderűl, hogy egy olyan párt, amely méltó arra hogy Timár belelépjen, programot alkot és azt pontokba szedi. Ezt tették a kisgazdák is, harmincegy pontba kottázva pártjuk programját. Természetesnek vettem, amit Timár mondott: "ebben az én munkám is benne van". Még szerény is volt. Mondhatott volna oroszlánrészt is. Azt is elhinnék neki - rajtam kivűl persze.

 

Azért kédelkednék, mert most hogy megalakította a "Harmadik Erő Alternatív Pártját", az istennek sem tudok a pontokhoz hozzáférni, pedig körberimánkodtam a Világhálót és indítványt tettem az Alkotmányos Jogfolytonosságot Helyreállító Nemzetgyűlés Elnökségének is, hogy kérjék legalább kölcsön Timártól, hogy elolvashassam. (Nem lehetne a pontokat a "Magyar Világban" lehozni, vagy a Budapest TV-ben elszavalni, mint a "Talpra Magyart"?)

 

Ehelyett, az egyébként nem filoszemita szellemiségéről nevezetes, "Magyar Világ" hasábjain Timár valami szörnyűséget művel: "olvasmányos" formában adja el ráadásúl folytatásokban (!) a párt, vagy a saját (?) szellemiségét, mintha nyalókát reklámozna.

 

Előre is elnézését kell kérnem, amit tenni fogok. Honlapomon én is lehozom a lapban megjelent szövegeket és hozzájuk fűzöm kommentárjaimat. Ez lesz a következő főrésze az ugyancsak folytatásos "Honfoglalásnak". (A harmadik főrész a Nemzetgyűlés elfoglalásáról szól majd, de azzal várok, míg az Itélőszék elitél...)

 

Most még egy kicsit visszatérnék az "Extrához". Az interjúban Timár azt is
kijelenti, hogy "sok és szines életem van". Ez derék dolog és főleg irígylésre méltó!

 

Megvallom, a színeset még értem, de a sok zavarba hoz. A biológiából és az etológiából tudjuk, hogy a kaméleon képes szinváltásokat produkálni. Ezt nem kivagyiságból teszi. A környezete színéhez igyekszik igazodni, hogy észrevétlen maradjon. Ez a mimikri tehát önvédelmi reflex, rejtőzés.

 

Bizonyos madarak, főleg dürrögéskor, szétterítik szinpompás farktollaikat, egyszóval feltünősködnek. Voltaképp ez is természetes viselkedés, a fajfenntartást szolgálja.

 

Úgy emlékszem, hogy Timár egyidőben egy uszkárral (?) járt még tévészerepelni is. (Mostanában nem látom őket együtt. Azért remélem, megvan, jól van a kis kedves?) Ez a kompozíció megfelelhet egy színnek, mert Timár úgy nézett ki, mint egy bohém lipótvárosi nőiszabó.

 

De mi a sok?

 

A frankensteini démonnak két élete volt. A gonosz Hyde és a jóságos Jekyll nem tudtak egymásról és természetesen nem is egyformán viselkedtek. Mondhatjuk, hogy ennek az egy lénynek két élete volt? Mondhatjuk.  Tudjuk róla, hogy két élete között nem volt átlátása, áthallása. Freud szerint a fölöttes én és a tudatalatti én se' nagyon tudják nézegetni, főleg élvezni egymást.

 

Hogy van ezzel Timár? Tulajdonképp semmi közöm hozzá! És különben is, azt gondolom, hogy itt is csak a szót cifrázza és tulajdonképp marhaságokat beszél.

 

E hipotézist cáfolja, vagy alátámasztja majd ha górcső alá helyezem és az utókor számára preparálom a folytatásos "pártregényt".

 

Ez következik.

 

Sz. Gy.