Változó idők.
 A csengőfrász népe szoborfrászt kapott..
.

 

 Folytatás:

 Frontkép

 A szobrok beszéde

Befogadók

I.

Őrjöngenek kedves zsidó honfitársaink. Egy "Wasskorszakot" vizionálnak. A húsos orrok nyomban veszélyt szima tolnak ha olyan intézmény, szervezet, mozgalom jön létre, amelyet nem ők agyaltak ki, hoztak (gründoltak) össze, amelyben nincsenek az irányítást, ellenőr zést és a haszonszedést nekik biztositó féregjáratok. Most ilyen helyzet keletkezett a semmiből. Felütötte a fejét a Wass Albert Szoborépítő Mozgalom.

A nemtetszést először a legendás zsidó "aggódás" jelzi, majd rázendít a zsidó világsajtó [zengeráj] az összes húrokon, hogy célpontját neveségessé, gyűlöletessé, veszélyessé [tréfli] mázolva tönkretegye.

A nyálas biboldó Karácsony Gergő kijelentése miatt kaptam fel a fejem és a vizet. „ Mondjuk a Wass Albert térnek nem nagyon örülök, megmondom őszintén, tehát a Széll Kálmán legalább nem volt – hogy mondjam – náci vagy náci kollaboráns […] Wass Albert írói munkássága nem írja felül politikai munkásságát”
A "szabadelvű" dúsgazdag földbirtokos - politikus Széll Kálmán Ferencjóska kedvence volt. "1883-ban belső titkos tanácsosi méltóságot adományozott neki, majd 1893-ban a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki. Ez csak úgy volt lehetséges, ha a bécsi Rotschildok is egyetértettek vele. [Tisza István, aki ellenezte azt a háborút, amibe a Rotschildok beleugratták Ferencjóskát, viszont ádáz ellenfele volt Széllnek. Ő viszont golyót kapott, nem nagykeresztet.]

Ezt a témát körülolvasva tudatosult bennem az a hecckampány amelyet kedves zsidó "honfitársaink" folytatnak a Magyarországon és az elcsatolt részeken emelt Wass Albert szobrok miatt.

Merő véletlen, hogy ezzel egyidőben került a kezem ügyébe Karsai László "Befogadók" c. izéje, amelyet azért őckölt össze, hogy csillapítsa a másik fércmű, a "Kirekesztők" által keltett hullámokat. Azon nem húztam fel magam különösebben, hogy ez a rossz illatú fehérje csomó "Kirekesztők" gyüjtőfogalom alá vonva, közös nevezőre hozva, egy hosszú szégyenpadra ülteti Csurka Istvánt, Csoóri Sándort, Németh Lászlót, Széchenyi Istvánt, stb.

A "Befogadók" kapcsán sem Karsaira haragszom, hanem a gyűjtemény megszólaltatott szereplőire, a rongymagyarokra. Szó sincs itt már urbánusokról és népiesekről, hígmagyarokról és mélymagyarokról. Rongymagyarokról van szó, akikre szintén létezik gyüjtőfogalom: ők a zsidócsahosok. Ismérveiket Kis Sándor
határozta meg. "A zsidó élõsdiség rombolásá nak és védekezésének leghathatósabb tényezõje a zsidócsahos. A zsidó elõsdiségnek ez a hivatásos harcosa sohasem zsidó, hanem a fertõzött társadalom fajtagadó fia. Ha a zsidókóros társadalomnak kiszipolyozott népét csürhenépnek nevezzük, akkor a zsidócsahos hivatását úgy határozhatjuk meg, hogy az befolyásolja a csürhenépet önmegadásra, türelemre és tiszteletre a zsidóság iránt; a zsidócsahos kötelessége tagadni a zsidóság bûneit, magasztalni az erényeit, hogy ne kelljen mindezt maguknak a zsidóknak tenniük, mert az szemet szúrna."

Ha nem hinnénk Kis Sándornak abban, hogy ilyen állatfaj létezik, higyjünk Karsainak, aki a zsidócsahosok egész menazsé riáját vonultatja fel és szólaltatja meg egyénileg, ill. testületileg. Itt és most megint nincs mód mindenkinek szót adni, de néhány jellegzetes állásfoglalást ismertetek a "Befogadókból."  

Mielőtt erre rátérnék a következőket emlitem. A "Kirekesztők" frenetikus hatása nyomán néhány fajtárs is igyekezett Karsait hülyeségére figyelmeztetni és jótanácsokkal ellátni. Ezek egyike Balogh István aki észrevételeit, javaslatait a Figyelőben tette közzé. Írása azért érdekes, mert ismerteti Karsai néhány megnyilatkozását. Karsai
"egyik olvasóját idézi, aki szerint a rubeóla, a skarlát, a szamárköhögés és a kanyaró egymástól ugyan igencsak különböző betegségek, az orvostudomány mégis a fertőző gyermekbetegségek címszó alatt tárgyalja ezeket. Ha a mérsékelt antiszemitákat beengedjük a szalonba, akkor a többi vendéget is megfertőzhetik, hiszen álláspontjuk végsősoron a gyilkosok malmára hajtja a vizet. A magyar szalonba tehát csak a zsidó karsaik engedélyével lehet belépni. Ez is egy felfogás...

Ennek a hasonlatnak az a logikája, hogy a fertőzött betegeket kell elkülöníteni, azaz kirekeszteni. Voltaképp nem is kirekesztőktől, hanem antiszemitákról van szó. "Az antiszemitizmus legkisebb közös többszöröse a kirekesztő szándék. Annak hangoztatása, hogy a zsidó más, idegen, nem asszimilálható, aki képtelen a nemzet sorskérdéseit átérezni."
Tényleg, a zsidó pont ilyen, de ezt nem szabad mondani, mert nyomban fertőzőbeteggé válik, aki mondja.

Karsai hülyeségét a következő érvelése tükrözi legvilágosabban. "Streicher, a náci háborús bűnös a nürnbergi perben Luther antiszemita megnyilvánulásait használta hivatkozási alapul. Luther ezért nem kakukktojás, hanem kígyótojás a Hitlerig vezető sorban." Hogy Luther mellesleg reformátor és vallásalapító egy csöppet sem zavarja Karsait. Nem is kell zavartatnia magát, hisz a Lutheránus Egyház is a zsidók mellett van. Lentebb kiderül majd.

Balogh azzal igyekszik, mentegetni Karsait, hogy "tollát öntudatlan, görcsös félelmek, feldolgozatlan identitászavarok vezetik." Erről szó sincs. Karsai egy gyűlölettől fortyogó, önmagából kibuggyanó zsidó. Fajának tipikus képviselője. 

Következzék hát Karsai díszmagyarjai közül néhány.

Pap Géza [43 old.]
Az izraelita vallás befogadása [recepciója] kapcsán. Mint kormánymegbízott a zsidó hitoktatásról állítja.
"Állíthatom meggyőződésem melegével, hogy az általam szerzett tapasztalatok alapján semmi olyat nem találtam és tanúlhattam azon oktatási könyvekből náluk, a melyek a hitfelekezeti oktatásra szolgáltak, a mit saját katholikus hitfelekezetű tankönyveinkben ne ismerttem, vagy ne találtam volna meg."
Hazugsággal kezdeni, a Talmudot észre nem venni, jó kezdés.

Ady Endre [55 old.]
A vérbajos zsidó imádó prózában így szellemeskedik. 
"Viszont az én hitem a szükséges és helyes adagnyi antiszemitaság mellett, amelyet sok árja ellen is táplálok az, hogy az Isten csak egyet teremtett a magyarság javára, a zsidót. Zagyva álmos vérségünk s sötét keletiségünk ellen adatott ellenméreg ez..."
Bevett zsidó módszer - Karsai úr is ezzel manipulál - "magyar" fajgyalázókat bevetni a magyar fajvédők ellen. A könyvben, a legnevesebb magyar fajgyalázó, Ady négy helyen szerepel [53, 54, 55, 56 oldalak.] A "magyar költőfejedelem" mocskos gondolatai folyton - folyvást a magyar vér körül keringenek, ideértve a saját vérét is... Erről megemlékeztem korábban a Nagyváradi Ady Múzeum meglátogatása után. Abban idéztem következő versét.


 "Gyűlölöm dancs *) keleti fajtám,
Mely, hogy kifáradt, engemet adott,
Ki sápadtan fut Napnyugatra,
Hogy ott imádja Urát, a Napot."
[Ady: Egy párisi hajnalon]

A "dancs" jelentése mocskos.

Ennek a mocsoknak rendez be Szent Lászkó király városában Nagyváradon emlékmúzeumot a hálás zsidó utókor. Továbblépek, mielőtt elhányom magam.
 

Jókai Mór(ic) [52. old.]
Az alkotmány sáncaiból kifelejtett
"héber faj (!) mindenkor legbuzgóbb híve volt és maradt a magyar állameszmének, a szabadságnak ... A héber faj (!) vérét vagyonát és szellemét hozta áldozatul az alkotmányos szabadság megvédelme zésére." Tudom már mér' szegényedett el a héber faj. Feláldozta a vagyonát.

Balthazár Dezső [65 old.]
A református püspök szerint
"A zsidók nem lázadtak, hanem dolgoztak ... Olyan munkával, amilyet a nemes nemzetségek engedtek nekik. Az államok hadviseléseit ők tették a pénz rendelkezésre bocsátása által lehetővé ... Ha ... megtagadták volna, akkor bizonyára ezért lettek volna hazaáruló bűnösök."
A bécsi Rotschildok és társaik ezek szerint kényszermunkások voltak a Habsburg birodalomban. Lehet egy ember ennyire hülye, ennyire szolgalelkü? Lehet. Ha a zsidócsahos szobrát egyszer felállítják Budapesten [mondjuk egy felrobbantott Wass Albert szobor helyén] a nagytiszteletű úr komoly pályázó lehet a talpazatra.

Móric Zsigmond [79 old.]
A zsidó sikerek zeljességgel megérdemeltek, hiszen
"... a szatócsboltból az arisztokrata tipusig emelkedett ... félszázad alatt. S ezt tisztán és kizárólag a kultúrmunkának köszönheti."
Hát' így is lehet mondani, csak kissé regényesen hangzik. Igaz, a Móric regényíró volt...

Pallavicini György [102 old.]
Ez a gróf-féle levelet írt Imrédy Béla fajvédő miniszterelnöknek, akit később kivégeztek...
"Ön a népcsoport eddig nem ismert fogalmát akarja bevinni Szent István országába, ahol ezer éven át megkülönböztetés nélkül testvéri békesség ben és állampolgári egyenjogúságban éltek a különböző fajok (!) ivadékai.
Csak azt nem értem, ez a fasz, mint "történelemtudós", hogyhogy nem lett a "Magyar" Tudományos Akadémia elnöke, amely olyan történészekkel "büszkélkedhet" mint Glatz Ferenc.

Rassay Károly [111 old.]
Egy törvényjavaslatra [zsidótörvény] a következőket nyilatkozta.
"Az igen tisztelt volt miniszterelnök úr javaslata megtagadta az egységes nemzeti állam gondolatát, amely fajra (!) felekezetre, nemzetiségre, egyenrangu polgárok gondolatára van felépítve, ugyanakkor pedig megbontotta a nemzetben létrejött csodálatos lelki harmóniát."
E csodálatos harmónia kapcsán jutott eszembe, hogy országszerte tüntetések robbantak ki, mikor a zsidó saktereket felmentette a Nyíregyházi Törvényszék. Találtam is egy adalékot. Az Eötvös Károly magyar - izraeli baráti kör Tiszaeszlár konferenciáján valaki azt mondta "Magyarországon is voltak pogromok, például 1883-ban, amikor a Bary-, Istóczy-, Ónody-féle antiszemiták és a velük szövetkezett antijudaista klérus propagandájától megvadult csocselék országszerte tüntetett a tiszaeszlári vádlottak felmentése ellen."
Mit tetszenek gondolni, ki mondta ezt? Hát épp a jó Karsai úr, aki nem restellte beválogatni Rassay Károly hozzászólását.
Ezen ne tessenek csodálkozni. A Karsaik előjoga a magyarságot teljesen hülyének tartani és csőcseléknek aposztrofálni. Egyébként Rassay nyilatkozata értelmetlen. Ezt egy olyan guberálónak mint Karsai úr illene észrevenni.

Gróf Apponyi György [119 old.]
A szellemes geróf így gúnyolja [aposztrofálja] a magyar fajvédelmi törekvéseket.
"... Megszületett a leggyönyörűbb és a világon egyedülálló logikai abszurdum, amelyhez képest az érthetőség és világosság szempontjából még a 'csizmadia és kéjgáz' közismert példázata is ragyogó példaképe a logikának és az érthetőségnek: a 'keresztény faj' (!) fogalma."
A probléma az, hogy ez a fogalom nem létezik. Még a Goooogle se' ismeri. A gróftól már nem kérdezhetjük, de Karsai úrtól megkérdezhetnénk, miért válogat be ilyen szöveget.

Babits Mihály [136 - 139 oldalak] 
Innentől ismerkedhetünk a magyar írókat mószeroló - inszinuáló "magyar" írókkal. Ezek egyik gyöngye Babits Mihály a "befogadó" aki Németh László Kisebbségben c. könyve alapján mocskolja a Szerzőt.
"Igazi eretnekség jelent meg itt, amely ha követőkre találna kész szakadást jelentene a magyar kultúra életében. ... Új hígmagyar és mélymagyar szellemet tettek itt általánossá. ... A mű középuton marad a pamflet és a tanulmány között. ... Írónál az ilyen meghibbanás ... sokszor még hasznos is. ... Ez a könyv veszedelmes, mert hatni tud. ... Önkényes és öntetszelgő játék. ... Léha és szemérmetlen játék ... "
Még böngészhetnék Babits gázos puffadó beleiben, de nem teszem. Hitem szerint a kiemelt szövegrészek is érzékeltetnek egy módszert, amelynek lényege: nem idézni a simfelt ellenféltől, nem vitatkozva cáfolni, hanem jelzők köpetével bepöttyözni egy olyan ember arculatát aki írónak és magyarnak is sokkal különb Babitsnál.

Szekfü Gyula [145 old.]
Igazi okostojás. De talán ő írta le a legnagyobb marhaságot ebben a a Karsai által összegereblyélt díszes "befogadó" gyülekezetben. Ő is a "Kisebbségben" íróját szúrja tollhegyre előre jelezvén:
"szinte kompromittálom, olvasóim kedvéért mégis meg kell tennem". [Nyilván a zsidó olvasókra gondolt.] Hosszadalmas, cikornyás mondókáját fölösleges lenne egészében idézni. A lényeg, hogy Németh László szerint a magyar nyelvben megőrződött ősi műveltség akkor is meghatározó marad, ha nincs a Kazinczy-féle nyelvújítás. Székfű úr szerint "Az irodalmi és népi nyelv már jóval Bessenyei előtt elvált egymástól és Molièretől vagy Goethétől senki se kívánhatja hogy a francia paraszt, vagy a rajnai vincellér nyelvén írjanak."
Székfű úr nyilván tudta, de rólunk buta gójokról azt gondolta, nem tudjuk, hogy pl. Anglia ezeréves történetében több angol nyelv keletkezett és halt el.
"A walesi nyelv az elmúlt ezer évben, első összefüggő nyelvemlékei óta, szókincsbeli és helyesírási különbségektől eltekintve nem változott jelentősen. Ezzel szemben az angol ezer évvel ezelőtt beszélt változatát, az óangol nyelvet a mai angolok már egyáltalán nem is értik; nyelvtanában, hangtanában és szókincsében egyaránt átalakult. A magyar nyelv legrégibb összefüggő nyelvemléke, a Halotti beszéd a 12. század végén íródott, és általában úgy tartjuk, hogy nyelvezete a mai nyelvtől igen jelentősen eltér. Jobban megvizsgálva észrevehetjük, hogy ha talán nem is első olvasatra, de különösebb gond nélkül megértjük a szöveget a mai nyelvérzékünk alapján (szemben például a fent említett angolokkal, akik nem értik a 12. századi angolt), eszerint tehát a magyar nyelv az utóbbi nyolcszáz évben – relatíve – nem változott sokat."
A rátarti ángliusok Shakespeare "nyelvére" büszkék, csakhogy a mai angol aligha tudná eredetiben elolvasni egy shakespearei színmű eredeti szövegét. Vért pisálnak azok a fordítók is akik az isteni Shakespearet más nyelvre akarják lefordítani. Néztem ilyen fordításokat. Nem is hasonlítanak egymásra. Székfű úrra visszatérve rájövünk: csaholni könnyű és kifizetődő. Van rá zsidó vevő és "beválogató."

Joó Tibor [146 old.]
Ugyancsak célbaköp - Németh Lászlóra. Jelzőkkel operál mint a többiek.
"Hát valóban van ember, még ma is ilyen szánalmas szempontokból képes pislogni arra a nagy küzdelemre, amely nemzetünk szellemét, lényegét, eszméjét igyekszik átmenteni ezen a világégésen? Az embert az a szag üti meg, ami a fülledt betegszobák küszöbén. S az egészséges ízlés visszafordul."
E "joó úr" asszociációit követve azon tünődöm, milyen illata lehet egy olyan köpőcsészének, amelynek matériája e "joó úr"?

Bajcsy-Zsilinszky Endre [154, 155 old.]
Lám Karsai e nemzeti idolból is megpróbált valami hasznosíthatót kifacsarni. Nem számolt a nagy ember gondolkodásának fegyelmezetlenségével, logikátlanságával. Vélhetőleg az tetszett meg neki, hogy
"Mint régi szegedi fajvédő nem tudtam és nem tudok egyetérteni sem az első, sem a második zsidótörvénnyel. ... A magyarság minden ellenkező romantikus pogánykodás és Szent Istvánnal szemben való koppánykodás ellenére igenis, nagyon a mellére szívta a kereszténység legtisztultabb szemléletét."
Ami a legtisztultabb szemléletet illeti máshol így vélekedik. "... Az igazi nagyot itt Szent Istvántól Ady Endréig ... óriási többségben vérbeli magyarok alkották." Nem olvasta volna Ady fentebb idézett kulcsversét?
Tovább is van, mondjam még? Mondom. A "bennszülött" zsidókról azt állítja
"aránylag könnyen és természetesen megma gyarosodtak." A baj szerinte az, hogy mégis "bekövetkezett a legszörnyűbb kettős bűn: a magyarok kivándorlása és a galiciai vadzsidók bevándorlása. ... A frissen jött zsidó elemek új zsidó oltással gyarapították a külön zsidó öntudatot és a zsidóságnak legmohóbb, legellenszenvesebb, legidegenebb elemeivel szaporították a zsidók tolongását a szellemi és gazdasági pozíciók felé."
Mindez tökéletesen igaz, de mit jelent valójában? Hát csak azt, hogy a "megmagyarosoodott zsidók" villámgyorsan asszimi lálódtak a "vadzsidókhoz" és együtt taposták ki a "befogadó" magyarból a belet. Ez volt a Habsburg és Rotschild bérenc tiszakálmánok, kozmasándorok, paulertivadarok és eötvöskárolyok eldorádója, a sakterkések évadja. Ekkor esett meg, hogy...

"Megöltek egy kis libapásztort . . .
Égre kiált a régi vád,
úgy ölték meg Solymosi Esztert
mint egy pihés, tokos libát.
Mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt."

... amelynek nem lett gazdája, mert a zsidó világsajtó pergőtüze és a tiszakálmánok, kozmasándorok, paulertivadarok és eötvöskárolyok összeműködése megtört egy kemény magyar gerincet: Korniss Ferenc törvényszéki elnökét. Így már lehetett "a nemzetben létrejött csodálatos lelki harmóniáról" zengedezni, ahogy Rassay Károly tette.

És mit fejlődtünk azóta!

Heffenträger Zsófika vérét már úgy csapolták le, hogy holttestét helyszínen lehetett hagyni. Nem kellett ruhácskájába öltöztetett álhullát úsztatni a Tiszán. Szóba se jöhettek metsző választásra összeröffent sakterek mint Tiszaeszláron. Az meg egyáltalán nem lett gyanús, hogy pont a haláleset idején Berkowitz Salamon haszid zsidó kóser Traubi szódagyár tulajdonosa az új gyárépület 'felszentelésére' külföldi haszid saktereket és rabbi(ka)t
hívott meg. Hogy is gyanakodhatott volna bárki, hisz nyomban került gój (!) tettes is, Tánczos Gábor személyében, aki töredelmes beismerő vallomást tett. Önként, hisz nincsenek már széles tenyerü pofozó csendbiztosok. Berkovitz A vér hollétének kérdését pedig nem csupán a nyomozók, a szakértők, az ügyész és a bíró maszatolták el, hanem Táncos Gábor "védői" is. Megírtam ezt részletesen anno domini 2012-ben.

Márai Sándor [163 old.]
Mindenki hülye...
"Az emberekkel nincs mit beszélni. Mint ahogy részeggel, vagy őrültekkel nem lehet vitatkozni: a magyar középosztály megőrült és berúgott a zsidókérdéstől. Az aroszok a Kőrösmezőnél, az angolok és amerikaiak Pest fölött, s ez a társadalom eszelősen és tajtékozva nem akar, nem tud másról beszélni, csak a zsidókról."
Rekesszük ki a magyarságot?

Bibó István [189 old.]
Bib(old)ó Pista bátyánk az egyetlen "magyar", aki majdnem megmagyarázta a zsidókérdést... Szereplői: a szorgalommal, tisztes vállalkozással egzisztenciát teremtő zsidó az egyik oldalon; a zsidót feljelentő és vagyonába beülő goj a másik oldalon.
"E lehetőségek egyrészről napfényre hozták, másfelől tovább súlyosbították a magyar társadalom erkölcsi süllyedé sének folyamatát, s e társadalom tekintélyes hányadának mohó kapzsiságát ..."
Megmérettél és könnyűnek találtattál óh magyar.

Itt jut eszembe, hogy a kirekesztésről/befogadásről, meg Bibóról és Németh Lászlóról már
megemlékeztem korábban
"Bibó István - Németh László   Mérlegen a befogadás és a kirekesztés" címen. Ott csak az "író" és az író volt a téma, így számos idézettel ábrázoltam a silányságot és az írói tisztességet.

Bereczky Albert [195, 196 old.]
A püspök elmereng és kérőzik a múlton  és a zsidókérdésen.
"A sötét hatalmak nem az egyházon kívül, hanem éppen az egyházban hatalmasodtak el. ...  Minden utálatosságok között a legundorítóbb volt a bűnbaknak odadobott zsidó sággal szemben elkövetett sok gonosztett." ... Jól emlékszem rá, hogy a háború utolsó éveiben az antiszemitizmzs kavargó szennyes hullámai között nemegyszer arról prédikáltam, hogy az antiszemitizmustól nem a zsidókat féltem, hanem a magyaro kat. Mert a zsidóknak csak a testét ölhetik meg, de az antiszemita a saját lelkét öli meg."
A második Freud, püspöki palástban. Istenemre furcsa szerzet.

Majsai Tamás [201 old.]
Ha az ember nem kifejezetten filoszemita és a zsidókérdéssel foglalkozik, talán (?) nem öli meg a saját lelkét, de az hétszentség, hogy vérnyomása ingadozóvá válik. Ha mérném, Majsai Tamás református lelkész egyetemi tanár úr agymenése kapcsán biztos kórosan magas értéket mutatna.
"Ebben a milliőben világos és félreérthetetlen szavakkal szól Eszter könyve arról, hogy Isten sohasem engedi győz ni Hámánt. Legyen ezért zsidó testvéreink purimi ünnepe a mi örömünk is, s mondjuk velük együtt: Áldott legyen Mardokeus!"

Miről is van szó? Az épületes históriáról két cikket is írtam. Az egyiket "Értsd meg a zsidót! Kis magyar empatológia" címen, a Purim ünnepről; a másikat "Perzsavásár" címen, Eszter könyvéről. Nem lévén meggyőződve arról, hogy olvasóimat ugrásokra késztetem, mogyoróhéjban leírom a storyt.

Az emberbőrbe bújt részeges szadista disznó Xerxés [Ahasvérus] perzsa király egy orgia közben arra akarta kényszeríteni csodaszép feleségét Vastit, hogy meztelenül jelenjen meg részeg kompániája előtt. A hitves nem engedelmeskedett, ezért eltaszította. Majd fonnyadó hímtagjára nyílt pályázatot tűzött ki, amelyen egy szép fiatal technikás  zsidólány Eszter lett a befutó. Csakhogy Eszterkének kísérője is volt, nagybácsikája Márdokeus (Mordecháj) személyében; aki keresztül - kasul járkálhatott a királyi palotában. Nem sertepertélt hiába. Csakhamar kiszagolta, hogy a király főminisztere Hámán pogromot tervez a birodalom zsidajai ellen és tervéhez pénzzel, hízelkedéssel, hazudozással már - már megnyerte a királyt is. De ahogy a forrásokból, pl. a Tórából, kihámozható: a királyi parancs nem ment ki (!) a végrehajtó szervezeteknek; azaz egyetlen jajtelesz zsidó haja szála se' görbült, pájesze se egyenesedett ki. Senki se eshetett tehát a legfőbb bűnbe. Ennek ellenére
"a többi zsidók is, a kik a király tartományaiban voltak, összegyűlének és feltámadtak életökért, és hogy békében maradjanak ellenségeiktől megölének pedig gyűlölőikből hetvenötezeret."

Ezt ünneplik a zsidók Purimkor úgy, hogy tökrészegre isszák magukat és tombolnak.

Itt vetek közbe valamit, ismételve önmagamat. A téma nem a "hígmagyarság" és a "mélymagyarság" kérdése. Ami híg, még lehet fogyaszható. A mély bor és a híg szóda elegye a fröccs ilyen. Karsai "befogadói" nem hígmagyarok, hanem rongymagyarok. A fentebb felsoroltak is, a  lentebb következők is. Azért vonultatom fel őket, hogy bemutassam: a magyar társadalom "krémje", tulajdonképp cipőpaszta [suvick] a zsidók csizmáján.

Esterházy Péter [209, 2010 old.]
A kifejezetten [echte] magyaros kiállásu, két Soros (!) díjjal, a legmagasabb román irodalmi díj parancsnoki fokozatával kitüntetett író [a majdnem nobeldíjas Konrád György "jelöltje" az irodalmi nobeldíjra] az "Így gondozd a magyarodat" c.
írásával lopta be magát a nemzet szívébe. Ez a szarházy, az irodalom Picassója, nem maradhatott ki Karsai trágyadombjából. "Drága Hazám, megint egyszer meg kell mondanom Neked, mi az igazság. Az az igazság, hogy mostanában olyan hülye vagy, mint Makó Jeruzsálemtől ... Itt van teszem azt a zsidózás. Én édes hazám, itt is többszörösen dúl benned a hülyeség. ... Aki zsidózik, arra én, hogy európaian fejezzem ki magam, köpök."

A "magyarozás" meg így hangzik. "A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk. Nehogy meg rohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk...
Ha európaiasan akarnám kifejezni magam, azt mondanám én meg szarok a pofádra te mocsok. Persze nem mondom, mert nem vagyok igazi ájrópai.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatának nyilatkozata a zsidósággal való kapcsolatáról. [212 old.]
A zsinat szerint nem probléma, hogy a zsidók Jézust nem ismerik el az Isten fiának. Az Újszövetség főszerkesztőjével
"Pál apostollal együtt reménykedhetünk valamennyi hívő szívének 'körülmetélésében', s abban, hogy nem válunk átokká és nem szakasztatunk el örökké egymástól."
Az a sanda gyanúm, hogy a tiszteletes urak nem annyira a hívők szívét, mint agyát szeretnék körülmetéltetni.

Komoróczy Géza [219 old.]
Mószerpapa többek között
a Zsidó Tudományok Nemzetközi Uniójának vezetőségi tagja, a Társadalom tudományi Társaság elnöke, a budapesti magisztrátus tagja, a Demokratikus Charta szóvivője volt. Ennek megfelelően csahol, túlaggódva magát a zsidókon.
"Erdélyi József és Sinka István verseinek ... sok egyéb tényező mellett, szerepük volt abban, hogy a magyar közvélemény egy jelentős része elfogadta, vagy tudomásul vette a zsidóüldözéseket. ... A holocaust után tudnunk kell, hogy a zsidózást és a zsidóság ellen uszító verseket követheti az ütleg, a zsidóverés. A röpiratokat és felhívásokat a pogrom, vagy a halálmenet. Ha országos hírü költő [Csoóry] szellemi lelki összeforradásra képtelen zsidóság ellen szól előbb - utóbb lesz majd valaki ... aki fölemeli a szíjat, hogy lesújtson ... a zsidóra.

Lépjünk tovább.

Elek István [223, 224 old.]
Nyílt levéllel mászik párttársa Csurka pofájára, aki a hatalomátvétel szándékát bejelentő SZDSZ-ről a következőket írta.
Attól tart, ha a kormány megerősödik
"örökre befellegzett a bolsevizmusnak, a kozmopolitizmusnak, a liberális cafrangokba öltöztetett idegenségnek és nemzettiprásnak, az 1945-ös szovjet hódítás óta tartó folyamatos baloldali és kommunista uralomnak."
Nem volt ebben a summázatban semmi valótlan. Elek mégis így válaszolt. "Az etnikai alapokon álló kirekesztő nemzet felfogás süt a szavaidból. Ezek a gondolatok, ez a szemlélet az MDF számára elfogadhatatlanok. Erkölcsileg és politikailag is."
Az eredmény: Csurkát a befogadók kirekesztették az MDF-ből...

Debreceni József [228 old.]
Ugyancsak nyílt levéllel lövi tökön Csurkát.
"Mindazon elemek halmaza, amit kimutattam a szövegedből ...hibátlanul megfelelnek egy komplett náci ideológiai alapvetésnek."
A mindig hamiskásan mosolygó házatlan csiga nyála megtapadt áldozatán. Mára ott tart, hogy egy DK-s (!) fórum előadója ként a Jobbikról úgy vélekedett "neonáci kutyából is lehet demokratikus szalonna."

Kerényi Imre [229 old.]
A harmadik "levél-lövész" az eszelős Kerényi. Ő nem pirongat, hanem utasít, fenyegeti Csurkát, fennséges többesszámban.
"Hagyd abba a politizálást. Add föl. Mondj le. Menj el. Aztán majd írj. Bemutatjuk. Kiadjuk. Szélsőséges lettél, ez korszerűtlen, kártékony, veszedelmes.
Hogy ki az a "mi?" Ma már mi is tudjuk: az orbáni háttér. Ami a szélsőségességet illeti. Honnan tudja ez a bohóc, hogy hol van valaminek a "széle", határa?

Néhány
tény és vélemény Kerényiről.
"Térjünk rá a jelenlegi és a volt Bencsik csapat következő tagjára a tüntetőket letérdepeltető és virágokat szóró Kerényi Imrére, aki egy esetleges nemzetközi kaméleon versenyben biztos első befutó lenne. Kerényi KISZ titkárból MSZMP titkár lett, majd később – jellemzően a FIDESZ politikai hiteltelenségére – együtt szervezte az ismertté vált Demokratikus Charta mozgalmat az Antall kormány ellen, azzal az Orbán főtanácsadójává avanzsált – Hegedűs Zsuzsával, aki exneje volt az SZDSZ alapító Kiss Jánosnak.
Ha Kerényi, életútja során, színes füstöt húzott volna maga után - mint a műrepülőgépek - pályagörbéje pontosan ugyan olyan lenne, mint a gólyafosé.

Kerényit nem lehet önmagában, hanem csak Orbánnal együtt értékelni aki nemzeti
idollá fújta fel ezt a hólyagot.
"Kerényi Imrének (aki most miniszterelnöki megbízottként 'a kulturális értékek őrzéséért és a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásáért' felel) politikai pályafutása is meglehetősen változatos volt. Rendezői sikereit mint MSZMP-tag és alapszervi párttitkár biztosította be a nyolcvanas években. Az első szabad választáson az MDF színeiben indult, majd átkeveredett az SZDSZ szellemi holdudvarába és a Charta-tüntetések egyik vezérszónokaként tűnt fel. 1998-ban még bőszen fasisztázta a Madách Színház felújítása körüli visszaélésekről kérdéseket feltevő jobboldali újságírókat, majd csak az ezredforduló környékén, a polgári körök mozgalmának hajnalán fedezte fel magában a fideszest."
Csócsáljunk el kissé Kerényi megbízásán/hatáskörén: "a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásáértfelelős kormánybiztos. Normális aki ilyen megbízást ad? Normális aki elfogadja? Azt hiszem a nem (!) választ nem kell indokolni.

Egy magát
rabbinak nevező személy így parentálta az elhunytat. "Összetartoztunk Vele. Ahogy anno ő is mondta „ha kell, cigány vagyok, nemzetietlen vagyok, zsidó vagyok.”
Mondhatnók úgy is, ilyen egy echte "befogadó?" Mondhatjuk.

Orbán sírvafakadt a temetésen. Szepegve azt
mondta: "Kerényi Imre keresztény magyar férfi volt, és tisztában volt azzal, micsoda becsületbéli kötelességekkel jár mindez. Mikor a rendező a polgári körök szellemi vezérévé vált, akkor a bajtársa lettem, és ő az enyém, és harcoltunk együtt jóban-rosszban". Orbán ezúttal igazat mondott. Ők ketten egyforma magyarok és keresztények.

* * *

Karsain túllépve örömmel jelenthetem: új "befogadó", új jakhec  jelentkezett Földes András személyében, aki Munkácsy Mihályt akarja kirekeszteni, egy szokványos rituális vérvételt ábrázoló képe miatt.

"Munkácsy akinek legalább egy képét minden magyar ismeri, készített egy botrányos művet is. Át kell (!) értékelni az egyik kikezdhetetlennek ismert magyar kulturális idol, Munkácsy Mihály életművét. A festmény nem is burkoltan antiszemita kiáltvány, amely témájában és megjelenítési mód jában a legalávalóbb babonákat és sötét eszméket idézi meg. Az alélt lány kiszolgáltatottan hever, a zsidók orra kampós, egyikük szája véres. Két öregember kigúvadt szemmel mered a lány ágyékára, miközben a főzsidó késsel közelít. Mindez akár karikatúra is lehetne, a babona paródiája, ám egyetlen dolog mégis a rémisztő mezsgyében tartja a festményt: hogy látványosan jó képről van szó."

Stimmt! És most mit akarsz, mit parancsolsz jakheckém? Mi legyen? Hogy óhajtod az "átértékelést"? Égessük el a Munkácsy trilógiát? Rendben, no problem. Te dirigálsz. Töröljük Munkácsy képeit és nevét a könytári állományokból és az Internetről? Kissé babrás lesz, de megtesszük ha így óhajtod, így parancsolod.
Látom, szellemeskedsz is a ZS-Indexen. Írod, nem kell
"becsicskulni". Igazad van, de ez nem csak rád - rátok vonatkozik, hanem ránk is. Ergo: menj az anyád picsájába. 

 

II.

Vörösroham a "lopakodó szoborfasizmus" ellen.

Lássuk a zsidóhisztéria [szoborpánik - sculptura fobia] néhány jellegzetes eseményét. A Népszava által indított támadással kezdem. A lap hosszú sötét múltjában nem akarok vájkálni. Talán annyit említek, hogy "A Népszava a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltásától kezdve a Magyarországi Szocialista Párt reggeli lapjaként jelent meg. Egymás után közölte a kommunista vezetők cikkeit, több évtizedes ellenzéki hagyománnyal a háta mögött kormánypárti orgánum má lett."

Az irodalom sem volt tőlük idegen. Adyt köszöntötték egy lázító verse kapcsán 1912-ben.

"A Május izgat csupa verőfénnyel
S úgy ágyazza, készíti a Jövőt,
Száz hazugság száz hazug törvénnyel
Hogy utána hasztalanul jöhet."

[Mint tudjuk, Ady rohant volna a forradalomba, de nem ért oda, a szifilisz gyorsabb volt, elvitte.]

Ami a jelent illeti, a következők érdemelnek említést.
"A rendszerváltás után zavaros körülmények között privatizálták az újságot ... 1994-ben megvette a Vico vállalat csoport feje, Fenyő János, aki jelentősen átalakította a lapot. Miután 1998-ban meggyilkolták, özvegye eladta a lapot. Különféle tulajdonosok és ideológiai helykeresés után 2005-től Kapolyi László anyagi támogatásával a Magyar Szocialista Párt közelébe került, és azóta „szociáldemokrata napilap” alcímmel jelenik meg.
A "wass-hecc" során derült ki, hogy a lap irodalomkritikával is foglalkozik. Néhány gondolat Wass Albertről c. írásuk a következőket tartalmazza.

"Ki is Wass Albert valójában? Író? Költő? Egyik sem. Wass Albert egy tehetségtelen, erdélyi grófi család csemetéjéből lett (természetesen ő maga is grófi címmel bírt) - a háború után az USA-ban bujkáló -, fasiszta fűzfapoéta, nulla szépirodalmi értékkel, amit a jobboldali esztéták ennek az embernek az írásaiban "nemes pátosz"-nak neveznek, az valójában nem egyéb agyoncikornyázott sziruposságnál, limonádé-érzelgősségnél. Amit a jobboldali esztéták ezekben "hazaszeretetnek" neveznek, az nem egyéb közönséges irredentizmusnál (igaz, a jobboldal amúgy is hajlamos arra, hogy a hazaszeretetet tudatosan összemossa az irredentizmussal) Ennyire nincs a Fidesz- KDNP-Jobbik triumvirátusnak egy csepp szépérzéke sem? Ennyire beérik ilyen értékelhetetlen, ócska giccsekkel? Ez nekik művészet?"

A NÉPSZAVÁ-tól, a demokrácia zászlóvivőjétől, ennyi tellett.

 

Egy frontális támadás körvonalait HETEK írásából szemezgetve próbálom érzékeltetni, kitérve más kapcsolódó forrásokra is.

"Mind több turul, Wass Albert szobor, kopjafa és totemoszlop, valamint a körülöttük fellángoló indulatok jelzik azt, hogy olyan nemzet-fogalom kap egyre nagyobb hangsúlyt Magyarország közterületein, amely élesen szemben áll mindennemű modernitással vagy uniós birodalomeszmével."

A vádak igazak...

"Idén nyáron három településen is szobrot kapott tisztelőitől Wass Albert. Betudható lenne ez akár annak is, hogy a hungarizmus elkötelezett híveként számon tartott erdélyi magyar arisztokrata író – akinek máig nem tisztázott háborús bűnös múltja – éppen száz évvel ezelőtt született. A szoboravatási láz azonban nem most tört ki: 2003 óta összesen harminc három helyen állítottak emlékművet a gróf emlékére, amiből „mindössze” négy esik az idei évre. Boros Géza művészettörténész számításai szerint ezzel a szobormennyiséggel Wass Albert holtversenybe került Adyval és Arannyal, és harmadik helyezetté válhat a köztéri irodalmi toplistán Petőfi Sándor és József Attila után."

Nem csak ez fáj nektek, hanem az is, hogy a három hungarofóbiás író imitátornak: Esterházynak, Kertésznek és Konrádnak senki se akar erőnek erejével szobrokat állítani. Ti - a szabad verseny hívei - is állítsatok szobrot és szervezetek zarándoklatot Esterházy, Kertész és Konrád tiszteletére. Jut eszembe, Kertész nobeldíjas selejtje a Sorstalanság mibe kóstált a magyar (gój) adófizetőknek. A szuper-rossz film állitólag több mint két milliárdba került és, ha igaz, csak a felét vállalták külföldi támogatók.

"A nyár legjelentősebb akciója a jobboldali 'írószent' debreceni szobrának a felállítása volt: az eddigiekhez képest grandiózus műalkotást a megvalósítói országos zarándok helynek szánják."

Izrael szépen keres a kegyeleti turizmuson. Miért sajnáltok egy kis zsozsót a cívisvárostól?

"A tapasztalatok szerint egyházi személyek és Fidesz-politikusok állandó közreműködői országszerte a Wass-emlékmű-avatásoknak és a kultusz terjesztésének. Szélsőjobbos érzületű hívek az író szellemi hazatérésének és honfoglalásának jegyében arra törekszenek, hogy minden megyében Wass-szobrot állítsanak. A kezdeményezők jobbára civil szervezetek, polgári körök és magánszemélyek."

Igen! Ébred a magyar, mert az ősi föld veszélyben.

"
A hivatalos elutasítás – különösen a fővárosi tiltás – tovább növeli a „hazájában számkivetett író” mítoszát, és végül az ugyancsak számkivetett szobrok leggyakrabban a történelmi egyházak ingatlanjaiban kerülnek méltó helyükre. Ugyanez játszódott le a Romániában anno háborús bűnösként elítélt író emlékműveivel Erdélyben is, ahol a betiltott szobrokat rendre a templomokba menekítették.

 
Nyilván úgy vannak vele "erős várunk nékünk az isten."

Az önkényuralmi jelképek törvényi tilalmán kívül nincs kifejezett tartalmi szempontú szabályozás, szemben például Romániával, ahol egy 2002-ben hozott törvény szerint a háborús bűnösök nem részesülhetnek köztéri elismerésben. Magyarországon a jelenleg hatályos törvények értelmében a közterületen vagy önkormányzati tulajdonú épületekben elhelyezett műalkotások esetében az önkormányzatok kötelesek a Képző- és Iparművészeti Lektorátus szakvéleményét is kikérni. A szakvélemény kizárólag a műalkotás művészi értékére vonatkozik, és kötelező érvénye legfeljebb a közfinanszírozású munkák esetén lehet.

Lám gyöngyöznek a krokodilkönnyek. Bezzeg Románia! Ők aztán tudják kinek szabad, kinek nem szabad szobrot állítani.

A patkányforradalom idején Magyarországot megszálló román csapatok parancsnokának Gheorghe Mărdărescu tábornoknak köztéri 
szobrot állított a román állam a kincses Kolozsváron. A generális úr legkevesebb hatszázötvenhét magyart végeztetett ki. És még hány ilyen szobor van az elrabolt Erdélyben és a Regátban? Az ilyesmi nem szúrja a dülledt szemeiteket, nem facsarja gajmós orrotokat? Hát persze hogy nem. 

"Wass Albert írói kvalitásai önmagában nem volnának elégségesek ahhoz, hogy egy ilyen rajongói tábort generáljanak. Népszerűségének nyilvánvalóan politikai okai vannak, jóllehet hívei ezt tagadják– fejtette ki kérdésünkre Ungváry Krisztián történész. Szerinte a köztéri szoborállítás eleve mindig politikai kérdés, és csak másodsorban művészeti. De amilyen a magyar belpolitika minősége, olyan lesz a szobrokról folytatott vita is – teszi hozzá, s ennek megfelelően az író körül kialakult hisztérikus polémia is szimbolikusnak tekinthető. Wass Albert személyisége egy konzervatív, mindenfajta modernitással szembe menő reakciót jelképez, a magyar földhöz ragaszkodó életmódot, és egyben szimbolizálja az egykori dicső magyar sorsot is, ami alapvetően Erdélyben található meg. Ehhez kapcsolódik a sérelempolitika, a Trianonnal kapcsolatos jogos és máig tisztázatlan kérdések."

Ungvári Krisztián (!), itt bújik ki a szögetek a zsákotokból. Ki ez a fazon? Ha eme imádkozó sáska pónemjére [pofájára] nézünk, akár Erdő Péter bíbornok úr ájtatos testvére, vagy unokaöccse lehetne. Ám nem az, hanem egy potenciális zsidó terrorista, aki Szamuely Tibort utánozva magyarokat akasztana - ha tehetné.  Ő a fütyülős Krisztián, akit egy erőszakos kormányellenes tüntetésen pofánvágott egy jól tájékozott magyar.

Ungvári nem érti a "földhöz ragaszkodó életmódot". Ez nem csoda, hanem a zsidó világszemlélet és életérzés kisugárzása, amelyet Konrád György a liberális demokrata és zsidó rasszista így fogalmazott meg Áramló leltár c. könyvében.
"Peregrináció Mit is vállal az ember a zsidóságával? A természetes önelfogadást bárhol a földkerekségen. Egy zsidónak mindenütt helye van a földön, ahol csillagos ég van a feje fölött. A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban, amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető. A kovász mozgékony és mozgásban van. A zsidóknak nem állt módjukban sok nemzedéken át beszövődni egy házba, egy kertbe. Diaszpóra népekre, amelyeket gyakran elűznek, nem lehet jellemző a földbe gyökerezettség, vagy ha tetszik, a röghöz kötöttség belső vigaszvilága és mitológiája.A zsidók bármely nyelven beszéljenek is, kevés szóval ráismernek egymásra, érzelmesebb, cinkosabb és haragvóbb lesz a viszonyuk egymás iránt. Másokkal találkoznak, érintkeznek, de egészen el nem keverednek. Nem térítenek, és többségükben meg sem térnek. Azzal tisztelik Istent, hogy megmaradnak zsidónak. Kitüntetett szerepet vállaltak a világ kommunikációs összekapcsolá sában, a hírközlés ben, a kereskedelemben, az intellektuális dialógusban, a Föld és a rajta élők világgá változtatá sában. Ez az egyetlen világnép, és ebből fakad a rendeltetése is. Világnép nemzetállamokban - ez a zsidó paradoxon."
Jól mondja. Ám sem ő, sem a többi Krisztián nem gondolkodik el azon, e paradoxont - amely embermilliárdok életét teszi keservessé - meddig viselik el a röghöz ragaszkodó röghözkötöttek.

Konrád a Zsidókról szóló másik könyvében további fontos "meghatározást" fogalmaz meg. "Ez a nép nem szereti ha meghatározzák és minden meghatározásból kicsúszik. Talán börtönnek érzi a rá vonatkozó definíciókat, még akkor is, ha zsidók a szerzői." [34. old.]

Folytassuk Krisztiánnal. 

„Az emberekben ma egy csomó félelem és kétség van a modernitással kapcsolatban, ezért lelkesednek egy olyan személyért, aki egy nemzeti idillt tud a könyveiben megjeleníteni. A régmúlt dicsőség, mint egy romlatlan állapot a mostani zűrzavaros jelenhez képest – ezt képviselheti Wass Albert. Ilyen körülmények között egy olyan író, mint ő, folyamatosan felértékelődik. Ehhez nem kell se antiszemitának, se rasszistának, se fideszesnek lenni, egyszóval ennél súlyosabb a helyzet. Ezekkel a kérdésekkel manapság elég nagy tömeget lehet megszólítani, viszonylag hatékonyan. Sokkal nagyobb tömeget, mint mondjuk Nádas Péteren vagy Konrád Györgyön keresztül.
Tényleg nem érti, hogy Konrádnak nincs mondanivalója a magyar nemzsidók számára?

A hiányos történelmi ismeretek, a feldolgozatlan múlt ugyanúgy közrejátszik az ilyen kultuszok fölerősödésében, mint mondjuk a rendszerváltást, az uniós csatlakozást, vagy akár az idei olimpiát követő csalódottság” – erősíti meg Ungváry.A történész szerint a nemzetfogalommal kapcsolatban elég nagy káosz él az emberek fejében, de ez a káosz legkésőbb az államalapítás óta folyamatosan jelen van. Wass Albert ma egy korszellemet képvisel, ugyanúgy, mint például a 60-as 70-es években Németh László. Most, amikor a magyar társadalomnak az erdélyi tematikájú magyar nemzeti önápolásra van szüksége, akkor Wass Albert ennek egy viszonylag minőségi szállítója. Az ő munkássága és személyes sorsa ehhez jól felhasználható, de harminc év múlva feltehetően ugyanúgy nem fog érdekelni senkit, mint amennyire érdektelen ma Németh László – vélekedik Ungváry.
A zsidó szubjektivizmus nevetségesebb a teljes szellemi vakságnál. Miből jósol harminc évre és honnan veszi, hogy Németh László érdektelen? Németh László szellemisége körül ugyanolyan viták kavarognak, mint Wass Alberté körül.  

Trianon valójában neurózis, mert az ennek kapcsán születő atavisztikus reakcióknak ma már semmi közük a békediktátumhoz. A történész ilyen Magyarországon tapasztalható atavisztikus reakciónak tekinti a jobboldal Nyugat- ellenességét, antiliberális és antikapitalista megnyilvánulásait.

Magyarországon nem kevés azoknak a száma, akiknek életművét egyáltalán nem övezi konszenzus, mégis közterüle teket és intézményeket neveznek el róluk. Elég, ha csak Wass Albertre vagy Prohászka Ottokárra gondolunk. Előbbi írói kvalitásai középszerűek, 1945 utáni politikai tevékenysége viszolyogtató, nem beszélve az 1944 nyarán írt, patkányirtást vizionáló cikkéről, amely a gettósításra célozva jelent meg. Utóbbi súlyosan antiszemita szövegek szerzőjeként is közismert és a nyilas mozgalom vezetői rendszeresen rá hivatkoztak, mint a hungarizmus ősforrására, ráadásul Prohászka az antiszemita szövegeit akkor is publikálta, amikor az antiszemitizmus az állami ideológia része volt. Vajon Esterházy, Kertész és Konrád életművét "övezi" valamiféle konszenzus? Tulajdonképp igen. Mély megvetés mindazok részéről, akik ismerik "életműv(észet)üket".

Ha az ember kissé jobban körülnéz rájön, hogy ez a szoborhecc egyáltalán nem babra megy. A készenlétben álló "Marót csoportok" ugyan még nem robbantottak fel egyetlen Wass szobrot sem, mint annakidején Gömbös Gyuláét, de ami késik, nem biztos hogy múlik is. Igaz Wassnak már "túl sok" szobra van.

Viszont erőszakos fellépés már történt szoborügyben és sikerre is vezetett.
2016.02.24-én antirasszista plakátokkal és jelszavakkal tiltakozó tiltakozók akadályozták meg, hogy a szélsőjobboldali politikus, Donáth György szobrát felavassa Gulyás Gergely Fidesz-alelnök és Boross Péter volt miniszterelnök. A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a Szabadságharcosok Közalapítvány és a Magyar Politikai Elítéltek Közössége avatta volna fel szerda délután az egykori országgyűlési képviselő szobrát a  IX. kerületben, egykori lakóhelye, az Üllői út 55. sz. előtt. A szoborra végül Erőss Gábor PM-elnökségi tag, józsefvárosi önkormány zati képviselő zacskót húzott. Aki a 'lopakodó szoborfasizmus' ellen harcol, az az ápolónőkért, tanítókért, kisem mizett gazdákért is harcol – írta az akcióról szóló Facebook- posztjában.

Hát igen, az erőssgáborok ismét erősseknek érzik magukat és szemmel láthatóan arra készülnek, hogy megint zacskót húzzanak magyar fejekre. Nem számolnak azzal, hogy az ilyen Purim ünnepek után darutollak kezdenek cicázni.

Ami az egész dologban figyelemre méltó: "az ápolónőkért, tanítókért, kisemmizett gazdákért harcoló antidonáth tömeg" látványa.

 

Ezekről a pofákról a kivégzések nézőkö zönsége és a pufajká sok jutnak az ember eszébe.

Még nem vagyok a versem végén, de máris azon tűnődöm: mi lehet közös ŐK és MI között?

Mi késztethet arra értelmes, tisztes séges, önérzetes magyar embereket, hogy EZEKKEL egyformán lásson, érezzen és elviselje,"befogadja" őket, mint az a sok nyomorult akiket megszólaltattam?

Nincs ilyen hatalom a világon.

Mára ennyi. A folytatás a szobrok mozdíthatatlanságáról és "mondanivalójukról" szól majd "a kő marad" jeligére.

2019.11.04

III.

Ej, mi a kő?

Várkonyi Nándor írja "Sziriat oszlopai" c. könyvében. 'Mintha óriások jártak volna a földön, világszerte megdöbbentő méretü, rejtélyes építő erő nyomait találjuk s bennük a képzelet olyan szárnyalását, hogy a mienk már követni sem tudja útját. Mi volt és hogyan működott az az erő. Amely pehelykönnyűséggel mozgatott ezer és ezer mázsás súlyokat és mi volt a cél, amelyek szolgálatában állott? ...Mesterségesen emelt, vagy piramisformára lefaragott hegyek, templomot hordozó lépcsőzetes teokallik, sírt rejtő piramisok, csillagnéző zikkuratok, gránitból, porfírból, dioritból vésett és üvegsimára csiszolt szoboróriások, toronymagasságú bazaltszörnyetegek…." találhatók a föld minden pontján szárazföldeken, szigeteken és a tenger fenekén. A művek jórészénél senki se tudja biztosan, kik voltak az akotők és mikor létesültek: ezer éve, tízezer éve, százszer éve?

Ám van egy nép, amely másképp gondolkodik, más parancsot követ. "Mózes II. könyve 20. rész 4. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. 5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek."

Ez a nép nem álmodja a kőtömbbe és nem faragja ki belőle az egyiptomi Nofertiti csodálatos fejét sem Aphrodité lágy arcvonásait. Sőt, ahová hadai behatolnak, az olajrablás mellett, legfontosabb feladatuk nak tekintik az ókori "kő-kulturák" tárgyi emlékeinek módszeres megsemmisítését.

Wass Albert a "fasiszta fűzfapoéta, nulla szépirodalmi értékkel" kétségtelenül a kövek népéhez tartozott. Így vall, "dall" erről.

Wass legszebb verseinek egyikét a "Pogány újévi köszöntőt" kihagytam...

 

 

ÜZENET HAZA 

  Üzenem az otthoni hegyeknek:
  a csillagok járása változó.
  És törvényei vannak a szeleknek,
  esőnek, hónak, fellegeknek,
  és nincs ború, örökkévaló.
  A víz szalad, a kő marad,
  a kő marad... 
  Üzenem a földnek: csak teremjen,
  ha sáska is rágja le vetését,
  ha vakond túrja is gyökeret.
  A világ fölött őrködik a Rend,
  s nem vész magja a nemes gabonának,
  de híre sem lesz egykor a csalánnak.
  A víz szalad, a kő marad,
  a kő marad...  
  Üzenem az erdőnek: ne féljen,
  ha csattog is a baltások hada.
  Mert erősebb a baltánál a fa,
  s a vérző csonkból virradó tavaszon,
  Újra erdő sarjad győzedelmesen.
  S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
  a gyilkos vasat rég felfalta már
  s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
  hasznos anyaggá vált a föld alatt...
  A víz szalad, a kő marad,
  a kő marad... 
  Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
  ha egyenlővé teszik is a földdel,
  nemzedéknek őrváltásain
  jönnek majd újra boldog építők,
  és kiássák a fundamentumot,
  s az erkölcs ősi hófehér kövére
  emelnek falat, tetőt, templomot. 
  Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
  ki nem habarccsal és nem embervérrel
  köti meg a békesség falát,
  de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
  és épít régi kőből új hazát.
  Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
 
a fundamentum Istentől való,
  és IstentőI való az akarat,
  mely újra építi a falakat.
  A víz szalad, de a kõ marad,
  a kő marad...
 
  És üzenem volt barátaimnak,
  kik megtagadják ma nevemet:
  ha fordul egyet újra a kerék,
  én akkor barátjuk leszek,
  és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
  Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
  és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
  a víz szalad, de a kő marad,
  a kő marad... 
  És üzenem mindenkinek,
  testvérnek, rokonnak, idegennek,
  gonosznak, jónak,
  hűségesnek és alávalónak,
  annak, akit a fájás űz, és annak
  kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
  vigyázzatok és imádkozzatok!
  Valahol fenn a magas ég alatt
  mozdulnak már lassan a csillagok,
  s a víz szalad, és csak a kő marad,
  a kő marad...  
  Maradnak igazak és jók,
  a tiszták és békességesek,
  erdők, hegyek, tanok és emberek.
  Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
  Likasztják már fönn az égben a rostát,
  s a csillagok tengelyét olajozzák
  szorgalmas angyalok.
 
És lészen csillagfordulás megint,
  és miként hirdeti a Biblia:
  megméretik az embernek fia,
  s ki mint vetett, azonképpen arat,
  mert elfut a víz, és csak a kő marad,
  de a kő marad
.

Félre ne értsenek én nem akarok verskritikus lenni. Nekem tetszik a Kossuth díjas Petri György "költészete" is, pl. az Apokrif.

Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni,
keres valami piát.
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább
"Megint Isten?"
"Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz és legyint:
"Különben,
múltkor kivertem a huppot.
Ha az orrom elött dugtok!
de így megmondtam a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól, mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben - de komolyan! - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"

 

A NÉPSZAVA időnként körbe - körbe nyalja Petrit. Egyik írásukban pl. így. "Petri 75 - Egy éktelenkedő élet margójára... Vagy a híres Apokrif, no az hivatalosan és intézményesítetten is leverte, illetve veri le még ma is a biztosítékot 'az álszenteskedők felülről tekergetett kapcsolótábláján.' Hogy mer valaki leírni olyan pokolba kiáltó éktelenséget, hogy „Zakatol a szentcsalád / Isten tömi Máriát, / József nem tud elaludni, / keres valami piát."

Az 'az álszenteskedők felülről tekergetett kapcsolótáblája'
juttatta eszembe, hogy én meg egy "kapcsolótablót" készítsek, amelyről leolvasható annak a zsidó vircsaftnak az összetétele, működése, amely Wass Albert hulláján taposva/táncol.

Miután az "irodalmi" ízlések és pofonok különbözőségét bemutat tuk következnének a falak. Mit gondolhatott a költő, mikor leírta: "IstentőI való az akarat, mely újra építi a falakat."
Annyit bátran kimondhatunk: valamiféle kőfalakra (!) gondolhatott, de ezen nem kezdek totózni, mert mondanivalóm másfelé kanyarodik.

A Várkonyi által emlegetett "legendás építő erő nyomait" őrző kövek arról is beszélnek, hogy e "nyomokat" idealista társadalmak idealista embereinek izomereje, hozta létre fáradtság, izzadtság, szenvedés árán.

Hitler szerint
"Ideális lelkület híján a legfényesebb szellemi képesség is csak puszta szellem volna, puszta látszat, minden bensõ érték nélkül, de sohasem alkotóerõ. Az idealizmus a természet végsõ akaratának felel meg, minthogy nem egyéb, mint az egyéni élet és érdekek alárendelése a köznek, amely utóbbi viszont minden egységes szervezet kialakulásának elõfeltétele. ... A zsidóban nincsen semmiféle kultúraalkotó erõ, mert hiányzik belõle az idealizmus, amely nélkül valódi nemes lelkület el sem képzelhetõ. Az õ puszta értelme sohasem lesz képes építeni, hanem mindig csak pusztítani."

Nem véletlen, hogy nincsenek zsidó templom városok. Büszkeségük a Salamon templom felépítésénél se kopott a körmük.
"Az ószövetségi hagyományból ismeretes, hogy Salamon éppen föníciai kapcsolatait használta fel a királyi palota és a templom építésénél és díszítésénél. Nemcsak az építőanyagként szükséges, messze földön híres libanoni cédrus kitermelésére és szállítására kötött kereskedelmi szerződést Hirám türoszi fejedelemmel (Kr. e. 970–940 körül), hanem szakértő kézműveseket, építőmestereket is a föníciai városállamok területéről toborzott (I. Kir. 5; II. Krón. 2.). A templom bronz díszítéseinek, kultikus rendeltetésű bronztárgyainak elkészítője a türoszi fejedelem névrokona, a kézműves Hirám volt, aki nyilvánvalóan a hazulról ismert formakincset alkalmazta a jeruzsálemi templom munkálatainál is."

A zsidó biológiai adottságai miatt, de "vallási alapon" is irtózik, a testi munkától.
"A Talmudban számos oktató utalás van arra, hogy kerülni kell a testi munkát, keresni kell a városi életet és a szellemi foglalkozásokat, mert ezekkel egyrészt a megélhetés könnyebb, másrészt és főleg, mert ezek a körülmények teszik lehetővé a Talmuddal való foglalkozást, A testi és szellemi munka különböző értékeléséhez hozzájárult az a tapasztalat is, hogy a kifejezetten testi munkára utalt és abból élő föld népe tényleg tudatlan volt és az is maradt. A föld népe és a "tudatlan" fogalom megjelölése a héber nyelvben ugyanazon szóval történt. Az amhaarec jelentette a föld népét és a tudatlant is. Az emancipáció előtti zsidót a tárgyi miliő - ember és dolog - nem érdekelte. Azok tisztátalanok, más világbeliek, amitől ő elzárkózik. Az ő világa, bárhol él is, testi és szellemi bástyával övezett: a gettó és a Talmud világa. A Talmud kultusza kiirtotta a zsidóságból a földművelő osztályt. Ahelyett az áru- és pénzgazdaság gyakorlati iskoláját nyújtotta számára). Természetellenes néptorzó lett a zsidóság. Mert nép, amely a földön él, természetes fejlődés mellett földművelő osztályát soha el nem veszítheti.

Ez a magyarázata, hogy a zsidó után kő nem marad. Viszont, ha rajta múlik, kő kövön se marad.

Luther a vallásalapító, a tőle megszokott keresetlen módon, így vélekedett róluk. "Ők valóságos hazugok és vérebek, akik nemcsak kiforgatták és meghamisították az egész szentírást elejétől a végéig anélkül, hogy saját magyarázatukat valaha is abbahagyják. Szívük minden aggodalmas sóhaja,vágya és reménye azok az idők, amikor úgy bánhatnak velünk, pogányokkal, ahogy a perzsiai pogányokkal bántak Eszter idejében. Óh, hogy szeretik Eszter könyvét, amely olyan szépen egyezik az ő vérszomjas, bosszúálló és gyilkos vágyaikkal. A nap még sohasem sütött egy olyan vérszomjas és bosszúálló népre mint ők, akik azt képzelik magukról, hogy ők Isten kiválasztott népe és úgy gondolják, hogy nekik meg kell gyilkolni és szét kell morzsolni a pogányokat. Úgy gondolják, hogy Messiásuk első cselekedete az lesz hogy megöli és kiirtja az egész világot kardjával. Ahogy ezt már bemutatták ellenünk keresztények ellen és ha csak tudnák, szeretnék újra bemutatni."

Luther túloz. A világért se akarnak ők minden pogányt meggyilkolni. Ha ezt tennék, nem lennének embertestü állatok, akik szolgálnak nekik és akiken élősködnek. Legfeljebb azokat akarják félretenni, akik makacskodnak, mint most a "Wass szoborépítők." Abban van némi igaza Luthernek ... "Újra és újra meg próbálták és többször orra estek."

Tehát, a kő marad. Akinek nem tetszik fel is út, le is út.

2019.11.07
 

Sz. Gy.