Uj világrend születik!

Uncle Sam, John Bull és Bull Dózer üzenete a világnak: tank you!


A commentek célja elképzeléseim szerint elsősorban nem a világesemények magyarázata, összefüggéseinek elemzése, hanem annak a kölcsönhatásnak a kimutatása, amelyet begyűrűzésnek szoktunk nevezni, különös tekintettel az eseményeknek a honi sajtó általi tükrözésére.


Először a címbeli Nobel-dijról. E legrangosabb elismerés épp most százéves. Mint tudjuk az alapítványi tőke [!] kamatai öt részre osztódnak és egy rész Nobel végleges testamentuma szerint "azé, aki a legtöbbet vagy legjobban működött közre a népek testvériségéért, az állandó hadseregek megszüntetéséért, vagy csökkentéséért és ennek követeléséért."

Ilyenek pedig voltak vannak és lesznek is!

A Béke Nobel-dijat Menahem Begin volt izraeli miniszterelnök is megkapta. Félreértés ne essék, ez a tény nem Beginre, hanem a "modern" európai szellemiségre, annak erkölcsi relatívizmusára, szervilizmusára jellemző. E relativizmus akkor leplezi le magát gyomorforgató módon, amikor disztingválni próbál terrorista és "békeharcos",- merénylet és válaszcsapás,- ártatlan áldozatok és palesztinai "célpontok" között.

Seres László a globalizmus ÉS-be fészkelt apologétája szerint is éles megkülönböztetés tehető és teendő a terrorizmus és a válaszcsapás között. Az előbbi "az a cselekedet, amely hidegvérűen számításba veszi ártatlan civilek sokaságának elpusztítását is egy szent cél érdekében. Épp ez különbözteti meg a válaszcsapástól, amelyeknek célja a terroristák és hálózatuk kiiktatása, nem pedig civilek megölése". [ÉS.2001.12.14.]

Seres a jelek szerint sok mindent nem tud a cionizmus történetéből, vagy nem beszél róla. Nem teljesen mindegy például, hogy a palesztin mandátum területen ki kezdett elsőnek terrorista akciókat. E kérdésre egy terjedelmes könyvből csupán néhány idézet jut. "A mintegy 3000 főnyi Irgun 1937. novemberétől módszeres terrorhadjáratot indított a palesztinai arabok ellen - harcosai bombákat dobtak az arab piacokra, sortüzet nyitottak az arab autóbuszokra." [Makai György : "Izrael Állam és a cionizmus." Kossuth Könyvkiadó 1973. 142.old.]

Milyen ismerős a módszer!

Azután.

Alaposan téved, aki azt hiszi hogy Oradour és Lidice elpusztítása náci patent lenne. "Az Irgun terrorlegényei 1948.április 9-én behatoltak Deir Jaszin arab faluba, amely az ENSZ. döntése szerint a jeruzsálemi nemzetközi övezethez tartozott. Hangszórókkal azonnali távozásra szólították fel a lakosságot, s amikor az arab parasztok kiléptek házaikból, gyilkos géppisztolytüzet zúdítottak rájuk. Elpusztult a falu egész lakossága - 254 férfi, nő és gyermek. [Makai: 203. old.]

Még egy sztori. "Az … Irgun 1946 juliusában felrobbantotta a jeruzsálemi Dávid Király szállodát - ennek egyik szárnyában működött a palesztinai brit katonai parancsnokság [a merényletnek 91 angol, zsidó és arab halottja volt." [Makai: 211.old.]

A tömeges megtorlás a nácik részéről a hadsereget háborúban ért terrorakciók miatti ellenrendszabály volt. [Lidice például a Heydrich elleni merénylet megtorlásaként pusztíttatott el.] Deir Jaszin azonban csak nyitánya volt a kolonizációs politika eszkalálódásának. A Béke Nobel-díjas Begin ezt így fogalmazta meg. "A legmerészebb [!] betörések [!] sem dönthetik el a harc kimenetelét. Területet kell elfoglalni." [Makai: 212.old.]

Az államilag szervezett terrorizmus a náci főbűnösök felakasztása után is folytatódott. A területszerzés érdekében folytatott intézményes népirtással párhuzamosan beindult a politikai, irodalmi dezinformáció is.

Szeptember 11-e után például leporolták Samuel P. Huntington híres könyvét ["A civilizációk összecsapása, és a világrend átalakulása."] cáfolandó a szerző azon tételét, hogy az elkövetkező években, évtizedekben szaporodni fog az iszlám világ és a kereszténység közötti konfliktusok száma. [Galgóczi István orientalista, Népszabadság 2001.11.21.]

A kereszténységnek valóban nincs sok köze az új fejleményekhez. Az iszlám kultúra azonban a globalizmus utjába került és kísérlet történik arra, hogy eltapossák.

Neves publicistánk Aczél Endre szerint "Az én szememben a balvégzet egyik forrása az a saroni [Begintől Samiron át ívelő] meggyőződés, hogy a Jordánon innen bárhol fenntartható a zsidók letelepedésének 'történelmi joga'." [Népszabadság 2001.12.14.]

De hát Aczél úr, nem erről, nem csupán erről, van szó! Menahem Begin már 1958. október 28-án egészen másról beszélt az izraeli hadsereg katonái előtt.

"Nektek izraelieknek nem szabad könyörületeseknek lennetek, amikor ellenségetekkel leszámoltok. Nem rokonszenvezhetünk vele,
amíg meg nem semmisítjük az 'úgynevezett' arab kultúrát, amelynek romjain felépítjük a magunk civilizációját … " [Makai: 238-239. old.]

Fantáziája is messzebb kalandozott a Jordán innenső partjainál.

"Ha északra pillantunk, látjuk Szíria és Libanon termékeny síkságait … Kelet felé az Eufrátesz és a Tigris gazdag völgyeit … Irak olaját, nyugatra az egyiptomiak földjét. Nekünk nincs lehetőségünk a fejlődésre, amíg nem rendezzük területi problémánkat az erő pozíciójából, amíg nem kényszerítjük az arabokat a teljes engedelmességre." [Ugyanott 239, old. A szerző a "The Jerusalem Post" 1963. jul.16-i cikkét jelöli meg forrásként.]

Apropó Irak. Ő lehet következő célpont. Meg is érdemli, amit kapni fog. A befogadó készség nem mindig nyeri el jutalmát.

"Az Iraki Zsidók, akik gyakorlatilag a 'babiloni fogság' azaz több mint két és félezer év óta háborítatlanul éltek Mezopotámiában, illetve a mai Irakban, nem akartak Izraelbe menni [a hatvanas évekről van szó]. Erre Izraelből küldött ügynökök … megvásároltak több magas rangú kormánytisztviselőt, s az ő közreműködésükkel bombamerényleteket hajtottak végre az iraki zsidók által látogatott középületek ellen - a többi között felrobbantották a bagdadi központi zsinagógát! A merényleteknek több halálos áldozata volt, s a cionista ügynökök buzgón terjesztették a pánikhangulatot. Így aztán a pogrompszichózis hatására megindult a kétségbeesett zsidók menekülése Izraelbe." [Makai: 230. old.]

Hogy mi predesztinálja Saront is ugyanerre a díjra? Hát elsősorban a múltja, katonai és politikai karrierje. A főbb állomások.

1953: megtorló akció Nebi Számuíl palesztin falu ellen,- 1953.október: Kibijjá ciszjordániai falu házainak felrobbantása 69 áldozattal köztük öregek nők gyermekek. 1967: hadműveletek a gázai övezetben. Nem maradnak sebesültek ill. foglyok. 1982: "Galilea békéje" elnevezésű hadművelet.A libanoni maronita milícia az izraeli hadsereg asszisztenciája mellett legyilkolja a sábrai és satillai menekült táborok közel kétezer lakóját, nőkkel, gyermekekkel egyetemben. [Könnyen meglehet, az izraeliek effektíve nem lőttek. Ez úgy szól a javukra, mint az SS javára az a körülmény, hogy pl. Babij Jarban a tömegkivégzéseket az ukrán milícia hajtotta végre.]

Aczél úr említett cikkének címe egyébként egy kérdés : "Ha nem Arafattal?"

Hát nem Arafattal, mert kiderült, hogy aki Júdásnak alkalmas volt, Káin szerepére alkalmatlannak bizonyul. Lehet, hogy az emberiség sötét korszakát nem is 2001. szeptember 11-től fogják számítani, hanem mondjuk attól a naptól, amikor az izraeli tankok lőni kezdték a velük "szövetséges" palesztin biztonsági erők létesítményeit. Ez volt a Rubicon: Izrael szétlőtte a hazug "békerendszert", amely Arafat cinkosságával Beginnek Béke Nobel díjat hozott.

A helyzet Izrael ezen újabb "gesztusai" folytán egyértelművé vált: nem lehet vele békét kötni, mert "civilizációs gyökerei" erre alkalmatlanná teszik. Ugyanez nem állítható fenntartás nélkül az Iszlámra.

Mózes első könyve a
"Genezis", vagyis az eredet, a teremtés könyve. Ma már általánosan elfogadott, hogy az embert nem az isten teremti és formálja a maga képére. Istent az emberi képzelet teremt és arcúlata alkotójának lelkületét tükrözi.

Az Ószövetségben megalkotott isten gonoszságuk miatt megharagudott Káin ivadékaira - mielőtt törvényt alkotott volna a jóról és a rosszról - megbánta, hogy embert alkotott a földön és elhatározta a "bűnös" emberi nem "eltörlését" az aggastyánokat, a csecszopókat és az anyaméhben fejlődő magzatokat is ideértve. Könnyen lehet, hogy az izraeli hackocsizó nem gondol erre amikor a tankágyúval beledurrant egy lakóépületbe, de tudatalattijában valószínüleg benne van annak feltételezése, hogy amit tesz kedves Jahve előtt.

Lévén azonban minden főszabály alól kivétel, az UR megkülönböztetést tett Noé, házanépe és egy állatmintafarm javára. Hajózási és túlélési
szövetséget kötött vele és személyesen csapta be utánuk a bárka ajtaját.

Az árvízi hajósok nem hallhatták amit az úr magában mormolt : "bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, nem irtok ki többé minden élőt".

Fennhangon viszont így szólt a parton didergőkhöz "Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet!" Ez az első túlnépesedési törvény, amit később Malthus "fedezett fel" és okkal minden bajok forrásának minősítette.

De az eligazításnak még nem volt vége. Az ÚR az amúgy is gonosz szívekbe további gonoszságok csíráit plántálta "Féljen +
rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket ..."

Itt indúl a
kézbeadás "egyházjogi" intézménye, amely többezeréves karriert fut be, mert az UR annak hatályát később kiterjeszti mások életére, vagyonára földjeire.

Amint előre látható volt a föld szükössé vált a paracsra, de saját jókedvükből is sokasodók számára. Előbb Lóth és Ábrám vették észre, hogy jószágaik nem férnek el a szűkös legelőn, ahol akkor "még" [ráadásúl] kánaániak és perizziek is laktak. Jött az első nagy kiigazítás. Az UR az mondta Ábrámnak "Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. Azt az egész földet amit látsz, neked és a te utódaidnak adom." [Mózes Első Könyv 13.rész.]

Menahem Begin tulajdonképp Ábrámot utánozta amikor körülnézett és a látottakról beszámolt a katonáknak.

Tulajdonképp mindkét esetben konstatálni kellett, hogy a szemrevételezett terűletek lakottak. Az ÚR azonban erre is írt receptet.

Az Ószövetségben -Mózes ötödik könyve 19. rész- ez áll.
"Amikor Istened, az ÚR kiirtja azokat a népeket, amelyeknek földjét neked adja Istened, az ÚR, és te birtokba veszed, és letelepszel városaikban és házaikban."

Még ennél is jellegzetesebb a 20. rész, amely a hadviselés szabályai címet viseli. "Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt 'békés' megadásra - ha megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá. De ha nem fogadja el a 'békét' - hányd kardélre a benne levő férfiakat mind."

Ez a kedvezményes bánásmód azonban csak azokra a városokra vonatkozik, amelyek igen messze esnek. "De az 'itt' lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az ÚR ad neked örökségül, ne hagyj életben egy lelket sem! Irtsd ki őket mindenestől …" [Ezután következik a kiirtandó népek precíz - taxativ felsorolása …]

A megszerzendő föld elnéptelenítésének praktikái, azóta árnyaltabbak lettek. A könyörtelenség azonban nem változott. A cél és a végeredmény is ugyanaz: föld nép nélkül, vagyis élettér [lebensraum].

A Begin által "úgynevezettnek" aposztrofált arab kultúra viszont szerves része az iszlám kultúrának, így milliárdnyi moszlim elmélkedhetik, merre tovább?

***

Itt most merengjünk el kissé mennyiben "gyilkos ideológia" az Iszlám.

Mint fentebb láttuk kezdetben van az ige, aztán jön a praxis és a dinamikus visszacsatolás amelynek eredményeként az igét kiigazitják, hogy minden korban testhezálló legyen.

Tudjuk, hogy az Iszlám nagy korszaka Mohamed prófétával és az általa alkotott Koránnal vette kezdetét. Mohamed ifjúságát a vagyongyarapítás és a földi örömök hajhászása jelentette akinek igy nem volt ideje az Ószövetség gondos tanulmányozására. A Korán megalkotásához jobbára saját kútfejét vette igénybe. Mint próféta sohasem állította, hogy személyesen találkozgatik az Úr-ral és időről időre szövetségeket köt vele [mindenkor saját népének előnyére és más népek rovására]. Egyetlen "égi utazása" álomnak tűnik a tárgyalás napirendjén egyébként sem a földfoglalás, hanem a hivők vallási kötelességeinek körvonalazása volt.

Amúgy hallomásai, illetve látomásai voltak. Ezeknél többnyire az "összekötő" Gábriel arkangyal volt a partner. Emellett elismerte a keresztény tanitások igazságát Ádámtól Jézusig, azzal hogy a z ősatyák és a próféták valemennyien helyes úton jártak, az igaz hitet vallották és voltaképp az Ő, azaz Mohamed tanításait készítették elő. Itt hajlott tehátt a szent keze önmaga felé.

Egy apró mozzanat tekintetében eltért a kriszusi tanítástól. Mig ugyanis Krisztus azt hirdette "Az én országom nem e világból való", addig Mohamed egy világbirodalom megalapítója lett.

Kacérkodott a zsidókkal is abban bízva, hogy beterelheti őket is abba az egy akolba, melynek ő a pásztora. Azok azonban akik Krisztust keresztre feszíttették, őt kigúnyolták. Erre elfordította a tájolót és híveinek már nem Jeruzsálem irányába, hanem Mekka irányába kellett kiteriteni imaszőnyegeiket. Örök lett a harag. Most is isszuk a levét.

Az Iszlám, amely "a legkevesebb követelményt támasztó tan", hogy-hogy nem világhóditó útra indult és ami szerfölött különös nem csupán a fegyverek mögött nyomúlva nyert teret. Ellenkezőleg. 1453-ban a szultán hadai meghóditották Bizáncot. Ennek fináléját plasztikusan ábrázolta Herczeg Ferenc "Bizánc" cimű szindarabjában. [Mohamedet (a szultánt) a Nagy Konstantin, neje Iréne és az udvar krémje készűltek fogadni, Iréne rózsacsokorral. Előbb Kalil a küldött lépett a terembe és igy szólt. Mohamed jön. Ha átlépi a palota küszöbét, egy élő lelket sem akar itt találni. Majd int a hóhéroknak, azok egyszerre felemelik a pallosukat és egy lépést előre tesznek. Mind, néma halálfélelmükben, mélyen lehajolnak. Finita la commedia.]

Ezzel egyidejűleg a próféta
vallása!! meghódította India nagy részét! Gyökeret vert Indonéziában és más szigeteken. Amikor e régiókban az ujkori gyarmatosítók megjelentek, ezen országok elveszítették függetlenségüket, ásványkincseiket, de iszlám jitüket megőrízték.

Ami a hódoltsági területeket illeti tévedés lenne azt hinni, hogy az iszlám fanatizmus az "igaz hit" felvételére kényszeritette, versus kiirtotta volna a hitetleneket. E területen a pragmatizmus érvényesült. Mivel a muszlimok mentesek voltak az adózás alól a fejadót a gyaurokon lehetett csak beszedni, igy hitüket békén hagyták.

Az iszlám művészetek és tudomány évszázadokig virágoztak a hódoltsági területeken, felülmulva olykor a keresztény világ teljesítményeit.

* * *

A meditáció annál is inkább időszerű, mert már nem csupán a biblikus ortodoxia területszerző mohóságáról, hanem a globalizmussal együttes világzabálásról van szó, úgy azonban hogy ebben nem is Amerika viszi a prímet. Ha hinni lehet a külföldi és belföldi sajtónak a Washington Report nevű amerikai újság 2001. 10. 03-i számában, az Izraeli Rádió [Kol Jiszráél] egyik adását idézte Saron és Peresz vitájáról, amelynek során Saron állítólag kijelentette: "ne aggódj az Izraelre gyakorolt amerikai nyomástól. Mi a zsidó nép irányítjuk Amerikát."

Nem tudjuk [szó szerint] így van e. Az viszont tény, hogy elsősorban Amerika következetesen elvtelen cinkos magatartása az izraeli agresszió legfontosabb tápforrása mind közel keleten, mind a világ más tájain.

Közben az izraeli hódítók törekvéseivel szembeni ellenállás - ha kell, nevezzük terrorizmusnak - ugyancsak globalizálódott és Izrael rájött, hogy világméretű akciók csak Amerika beléptetésével képzelhetők el. Ezt fejti ki Bibi Netanjahu korábbi miniszterelnök terrorizmus elleni könyve, amelyre utaltam egy előző kommentárban. Nos amitől eddig tartani lehetett bekövetkezett, Amerika a forgatókönyvet átvette.

Amerika hajója megkezdte veszélyes manőverezését a Szküllák és Kharübdiszek között egy olyan kapitány parancsnoksága alatt, akiről honi liberálisainknak sincs túlzottan hízelgő véleményük. Eörsi István például úgy vélekedik, hogy "Ha egy olyan nagy nép, amilyen az amerikai, kétszázmilliós embertömegéből egy ilyen kis embert választott vezetőjének, akkor felmerül a kérdés, hogy nem a modern demokrácia egyik strukturális problémájával állunk e szemben." [ÉS. 2001.12.07.] [Korábban egyik commentemben szó esett az elnöki diszklepszia vélt, vagy valós tüneteiről.] A kérdés felvetés bátorságra vall, de elvileg hibás. Előfeltételezi ugyanis, hogy Amerika állam ill. jogrendszere modern és demokratikus. Közismert, hogy a vén Európa patinás és újsütetű demokráciái több évtizede kénytelenek harcolni a terrorizmus ellen. A terrorizmus módszerei náluk sem humánusabbak, mint a WTC. elleni, vagy az izraeli lakosság elleni merényletek esetében.

Mindeddig azonban egyetlen európai politikusnak sem jutott eszébe, hogy a terrorizmus ellen tankrohamokkal, vagy a célzott megsemmisítés módszereivel is fel lehet venni a harcot.

Izrael ezt tartja és alkalmazza üdvözítő megoldásnak. De mit tesz Amerika!? Bush a Kongresszus feje fölött elnöki rendelettel "különleges katonai bíráskodást" vezetett be, felrúgva ezzel a Világ több ezer éves jogrendjét.

Ő a másik Nobel Békedíj kandidátus.

Vegyük kissé közelebbről szemügyre, miről is van szó?

Az új bíráskodási forma a vadnyugati múltban működő lincsbíróságok és a szovjetunióbeli nagy terror idején serénykedő "trojkák" szerencsés kereszteződésének tűnik.

Egyes vélekedések [a Le Figaro elemzése] szerint e bíráskodási forma évszázadok óta lapul az amerikai jogrendszerben, de csupán Lincoln elnök gyilkosával és a második világháború idején elfogott "náci szimpatizánsok" ellen alkalmazták - halálbüntetések kiszabása formájában. [Dési András. Népszabadság 2001.11.22.]

Más forrás szerint e törvényt az amerikai polgárháború idején, majd a második világháború alatt német tengeralattjáróról partra tett diverzánsok ellen alkalmazták. Nem minden bonyodalom nélkül, mert a "nagy" Roosevelt vérszomjának egy Royall nevű hadbíró ellenállt és csak a Legfelsőbb Bíróság intervenciójának "köszönhetően" akasztották fel a parancsot követő katonákat.

A Legfelsőbb Bíróság szerint a Roosevelt elnököt csak a háborús időkre tekintettel jogosították fel arra, hogy különleges jogát gyakorolva azonnal akasztasson.

Egy neves amerikai jogászprofesszor Alan Dershowitz szerint e "kenguru-bíróságok" felállítása és működtetése helyett Az Egyesült Államoknak mintát kellene adnia, példát kellene mutatnia a tekintetben, hogy még a legszélsőségesebb bűnözőkkel szemben is a tisztességes jogszolgáltatás talaján áll, és alkotmányos meggyőződéséből a legkirívóbb esetekben sem lehet kibillenteni. [Vágvölgyi B. András - ÉS. 2001.11.30.]

Hát finoman szólva ki lehet. Bush kormányzó korában is hírhedt volt arról, hogy nem ad kegyelmet. Beiktatása után egy esetben tért el ettől a szokásától. A szerencsés megmenekülő egy pulyka volt …

Eddig csak arról beszéltünk, hogy Amerika ellen saját területén bűncselekményt követnek el és ő azt saját területén a jogi formaságok mellőzésével nyomban megtorolja.

Úgy tűnik azonban, most nem erről, nem csupán erről van szó!

A "hallatlanul kemény"-nek titulált elnöki döntés "… Lehetővé teszi, hogy terrorizmussal gyanúsított személyek amennyiben nem állampolgárok [???] katonai különbíróság elé kerülnek. Ennek tanácskozásai titkosak. A vádlottal a bizonyítékokat nem ismertetik, így nincs módja azokat megkérdőjelezni. Nem választhatja meg ügyvédjét és az ítélet meghozatalához - amely halálbüntetés is lehet - nem szükséges a bíróság egyhangú döntése. Fellebbezés nincs. Ez a 'kangaroo court1 vagyis lincsbíróság." [Gömöri Endre: Népszabadság 2001.12.01.]

Egy büntető törvény legalapvetőbb része a személyi és területi hatály kérdése.

Ami az előbbit illeti, nem világos: mit kell a "nem állampolgárok" meghatározás alatt érteni. Esetleg nem amerikai állampolgárokról van szó. Ez esetben Amerika a különbíráskodás hatályát önkényesen kiterjeszti más szuverén államok terroristagyanús polgáraira.

Ehhez képest a Konvent rendelete a "gyanúsakról" annyiban demokratikusabb, hogy legalább a kivégzések nyilvánosan zajlottak a Greve téren és a belépés ingyenes volt, a "kötögető" háziasszonyoknak is.

Még érdekesebb a törvény területi hatályának kérdése. A "nem állampolgárok" kitétel arra is utalhat, hogy a világnak minden részén hadműveleteket folytató US ARMY magasabb egységei mellett állítják fel a különbíróság "tanácsait", és hozzájuk rendelik mindjárt a hóhért is. A bírói pulpitust és az akasztófát hordozható kivitelben úgy szállítják a sereggel, mint Otto Katz lelkész-főhadnagy tábori oltárát. [Hasek: Svejk.]

A dolog viccesnek tűnik, de nem az. A legtöményebb elmebaj, mely lángra lobbanthatja az egész világot.

Valami megoldást kell találni. Ehhez képest diákcsínynek sem minősíthető Nixon azon cselekedete, amely miatt az Impeachment néven ismert eljárás eredményeképp kibillentették az elnöki székből.

Amerika hajójáról jut eszembe Herman Wouk könyve. Címe: "Zendülés a Caine hadihajón". A szerző idézi a haditengerészet szolgálati szabályzatának 184.§.-át Eszerint "Szokatlan és rendkívüli körülmények szükségessé tehetik, hogy valamely beosztott - akár őrizetbe vétel, akár beteggé nyilvánítás útján - leváltsa parancsnokát … ha az illetékes elöljárók tájékoztatására bizonyíthatóan nincs mód."

Ez a módszer célravezető lehetne, ha nem volna ebbe a szabályzatba is beépítve a "22-es csapdája".

A 185.§.-ban ugyanis ez áll: "[a leváltónak] akadályozva kell lennie abban, hogy az esetet jelenthesse elöljáróinak ; [viszont] meg kell bizonyosodnia arról, hogy parancsnokának kifogásolt magatartása nem olyan titkos parancsból ered, amelyről neki mint beosztott tisztnek nincs tudomása …"

Passz! Innen nincs tovább. Nagyon jókat röhögtünk Joseph Heller halhatatlan művén "A 22-es csapdáján" amíg nem voltunk NATO tagok, nem állomásoztak Taszáron az amcsik és nem pucolhattuk a bakancsukat.

Most hogy mindez már itt van a maga rémes valóságában ideje elgondolkodnunk: voltaképp ilyen lovat akartunk? Nem! És ha fülünket is hegyezzük kissé hallhatjuk az Apokalipszis lovasainak patkócsattogását.

Amúgy Happy Christmas!

2001.12.22

Sz.Gy.