Így dolgozik a Nagy Testvér.

Az "Alkotmányossági Műhely szindróma".


Hol terűl el voltaképp a "Gonosz Birodalma"?

E fogalommal Reagan volt Amerikai elnök ajándékozta meg a Világot. Ő a Szovjetúniót értette alatta és azt szerette volna, ha ez az asszociáció eltávolíthatatlanúl beplántálódik az emberi gondolkodásba. Többen sejtettük már akkor is, hogy a Gonosz Birodalmát nem földi határok kerítik. "Felségterülete" egész Földünk, a gyönyörű Kék Bolygó. A telhetetlen polip "lelke" a pénztőke, mozgásformája a kúszó globalizmus. Még azt sem tudjuk hol az agya. Lehet, a virtuális térben? Csupán sejthető, hogy szolgái hol gettóznak legszivesebben, egymást melengetve. New Yorkban, Londonban, Frankfurtban, Brüsszelben [?] stb.]

Orwell az újkor Nostradamusa is megsejtette: a Nagy Testvér az egész földet uralja majd, legalábbis szándékai szerint. Mi, akik megértük 1984-et, már látjuk: Orwell hál' Istennek kissé túlbecsülte a Nagy Testvér képességeit, lehetőségeit. Ezért világuralma kiteljesedésének évét [évtizedét, évszázadát] előrehozta. Nem számolt azzal, hogy a gátlástalan mohóság:

Forgolódnak a tőkés birodalmak,
csattog világot szaggató foguk.
Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak
s mint fészket ütik le a kis falut.
Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, -
kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Párás
büdösség-felhő lep bennünket el...

józsef attila-i víziója sem egészen "úgy" jött be, ahogy költőnk elképzelte, és hogy ebben a kisiklásban nekünk magyaroknak - a Világ "Babszem Jankóinak" - is dicsőséges szerepet juttatott az Úr. Úgy értem, a Magyarok Istene, merthogy van ilyen is! Hinnünk kell, ha nem hinnénk, be kellene csuknunk a boltot. Hát persze! Megint és még mindíg '56 példájáról van szó.

Üdv néked Ifjúság! Üdvözlégy magyar nép!
ki lángban
és vérben születtél meg újra
három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben!
Melyik nép írta fel mostanában nevét
így, hogy aranyat adott kezébe Isten újja?
S mely nép beszélt így önmaga nevében,
mint angyal, mikor a harsonáját fújja?
Bús igájának fájára írja hát,
s mint annyiszor a megsárgult ezer évben
vérrel és vassal tanítja zsarnokát.

Ám ahogy ez már lenni szokott: romlásnak indúlt a hajdan erős magyar. A romlás virágait nem génjeiben hordozza, kivülről pumpálják szervezetébe. A "tanítók" szerepét azok vették át, akik saját egy istenükbe vetett hittel úgy szállnak Allah paradicsomába, hogy magukkal ragadják a bűnösök, vagy a hozzájuk hasonlóan ártatlanok lelkeit. Így is - úgy is vérrel és vassal tanítják zsarnokaikat. A szent háború megindúlt. A háború könyvében pedig nem az vagyon írva, hogy csak palesztin és iraki ártatlanok pusztúlhatnak el. Voltaképp nem is az Iszlám, hanem az Istenhit küzd a hitetlenség ellen, az emberiségért.

E küzdelemben "semleges státusunk" nem lesz sokáig tartható sem az erkölcsök, sem a gondolkodás, sem a politikai cselekvés területén. Hogy a Gonosz kandidátuaiból újból annak "tanitóivá" válhassunk először is szemünkről kell lehántanunk a hályogot, hogy látva lássuk: mit tettek, tesznek velünk.

Általában utólag derűl ki, melyik író melyik könyve az, amely maradandó hatást gyakorol az emberi gondolkodásra. Én ilyennek tartom - na nem a Sorstalanságot - hanem egy rendőrtábornok Horváth József vezérőrnagy, a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségének vezetője "A tábornok vallomása" című könyvét. Ebből többek között kiderül, hogy a titkosszolgálatok - az akkori technika szintjén - milyen módszerekkel manipulálták a társadalmi folyamatokat.

A könyv "tárgyi időszaka" óta nagyot fejlődött a világ. Nem csupán az akusztikus, vizuális, stb. kémlelés eszközei miniatürizálódtak, váltak olcsóvá és hozzáférhetővé, hanem a tudatmanipulálási technikai módszerei, eszközei is.

Nincs már hagyományos értelemben vett kémkedés, titkosszolgálati munka. Viszont vannak "tudományos kutató intézmények", ártatlan külsejű "alapítványok", jellegtelen "cégek", amelyeknek azért nem kell titkolózniuk, mert azok az eszközök és módszerek, amelyekkel mesterkednek rajtunk - tudatos és főleg tudat alatti énünk síkján - akkor is értelmezhetetlenek, felfoghatatlanok lennének számunkra, ha valamely szeméttelepen guberálva "titkos adathordozókra" lelnénk...

A "lélek betörői" munka közben jószerint nem érhetők tetten. Úgy munkálkodnak, mint a pusztító vírusok: csendben, láthatatlanúl. Annál látványosabb viszont munkájuk eredménye a szervezet betegségtüneteinek kialakúlása: a szindróma. E Comment tárgya egy ilyen szindróma. A tünetek leírása íratok és azokhoz fűzött megjegyzések módszerével történik.

Kezemben egy ízléses kis könyvecske. Kiadó a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület. Címe: "Történelmi Alkotmányunk jogán." Alcím: "Uniós csapdában." A névsor, ugyszólván a nemzet színe - java, sava - borsa: Bakos Batu, Botos Gábor, Drábik János, Eva Maria Barki, Fáy Árpád, Győry Nagy Sándor, Gyulay Endre, Halász József (visszalépett - már nem először, nem egy helyről), Hegedűs Lóránt, Kocsis István, Molnárfi Tibor, Nemes Árpád, Pap Gábor, Siklaky István, Sinkovics V. András, Székelyhidi Ágoston, Takács András, Tarr György, Tóth Tibor, Wittner Mária, Zétényi Zsolt.

Tulnyomórészt doktorok. Foglalkozásukra nézve van közöttük  író - közíró, bíró, szinész, történész, püspök, gyószszerész, sőt halálraitélt is... A társaság eléggé heterogén. A könyvből megállapítható, hogy tavaly még egymás kezéből ették a cseresznyét és egyirányba köpködték a magokat is. Ám hová lett a tavalyi hó?!

Úgy kezdődött, hogy egy "mszp-szimpatizáns-gyanús" szervezet a "Konföderáció" szervezkedésbe fogott, kvázi álnéven, "fejléc nélkűl". Pechére nem teljesen két balkézzel, hanem igazi bevált bolsevik [magyarúl MSZP-s] módszerrel megkezdte területi hálózatának kiépítését is.

Az első igazi seregszemlére január 31-én kerűlt sor. Minden volt! Létszám, lelkes szögedi menyecske, frissítők, sós sütemények és duma, sok duma. Nos ez utóbbiból mégsem jutott mindenkinek elegendő, ezért Bakos Batu kirohant, mint Zrínyi Szigetvárból, jóllehet a kiállott szenvedésektől és Gyulay püspök úr átkaitól csontsovány Ghiczy György színte könyörögve ismételgette, kevés az idő és sok a megtárgyalni - eldönteni való.

Én mint jámbor vidéki bámészkodó ekkor még mitsem tudtam arról, hogy a magát ekkor már Országos Nemzeti Bizottmánynak tituláló szervezet feje fölött a cybertérben tombol a vihar, mondhatni elszabadúlt a pokol. De erről szóljanak az ágyugolyókként röpködő imélek. Ime. [Megjegyzéseim az alapszövegtől eltérő színben.]

----- Original Message -----

From: Fáy Árpád

To: dr Drábik János ; Síklaky István ; Takács András, SZMMM

Sent: Saturday, December 20, 2003 11:44 PM

Subject: Tiltakozás megtévesztés ellen.

Kérem levelem eljuttatását Romhányi Lászlónak is, akinek e-mail címével nem rendelkezem.

Levelemet nyilvánosságra hozom. - FÁ [Hitler erre azt mondaná : "dolchstoss" azaz hátbadöfés.]

 


Tiltakozás!

 

Tiltakozom a magyar alkotmány jogfolytonosságát helyreállító nemzetgyűlés gondolatával, igényével való mindennemű visszaélés ellen.

 
         Tisztelt Drábik János, Romhányi László, Síklaky István, Takács András!

 

Sok sikert kívánok uniós képviselői voksok gyűjtéséhez, sok sikert kívánok Önöknek a 2006-os parlamenti választáson – mert amint tudom mindent el kívánnak követni, hogy e két választáson eredményt érjenek el, mint afféle parlamenten kívüli harmadik oldal.

 

De tiltakozom az ellen, hogy látványos közszerepléseken taktikai elemként rendeljék alá a magyar alkotmány ügyét a magyar alkotmány szellemében a legkevesebb legitimitással nem rendelkező uniós és magyarországi hatalmi rendszerben való törekvésüknek.

 

Önöknek az egyesülési jog alapján természetesen jogában áll (bár nem volna tisztességes) bármilyen civil egyesületi vagy alapítványi keretben az alkotmányosság gondolatát csupán taktikai elemként kezelni. Amihez nincsen joguk, hogy ehhez az Alkotmányossági Műhelyre, hivatkozzanak. [Ez azért nem teljesen érthető, mert magából a levélből nem derűl  ki: kikből áll az Alkotmányossági Mühely, abban Fáy Árpád milyen jogosítványokkal rendelkezik (azon túl, hogy elnök), továbbá milyen visszaélés történt az Alkotmányossági Mühely nevével. Attól sem leszünk okosabbak, ha a Műhely Honlapjára [www.alkotmany.ngo.hu ] ugrunk, mert annak előlapján ma [február 3-án] is a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület keretezett ugró-linkjei láthatók. Ebben a Testületben viszont többségben vannak azok akiknek "visszaélései" ellen Fáy Árpád tiltakozik [?!]. Ez olyasformán hat, mint a kommunisták vádja Nagy Ferenc ellen, hogy meg akarja dönteni azt a rendszert, amelyben ő a miniszterelnök...]  Ez a hivatkozás váltotta ki belőlem azt, hogy még ma (2003 december 20-án) jelzem a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt: nem vállalok közösséget a kezdeményezésükkel.

 

Minek köszönhető, hogy eredeti óvatosan támogató szándékom nyílt ellenkezéssé alakult?
 

  1. A nyilatkozatukban, amit ma elfogadtak (felolvasták, de nem osztották ki), olyan kijelentés szerepel, hogy a nyilatkozat tagjai semmilyen titkos szervezetnek nem voltak és nem tagjai. Helyes a kijelentés. De a valóság az, hogy egy tagja a ma felállt ügyvivőségnek (Síklaky István, akinek most megjelent könyvét egy egyébként szimpatikus törekvésnek, elgondolkodtató teljesítménynek látom) nem titkolja, hogy volt ilyen szervezetnek tagja. Akkor ne fogalmazzon meg ilyen záradékot, és ne írja alá. Egy másik tagja pedig a ma felállt ügyvivőségnek (Tőke Péter főszerkesztő és laptulajdonos) ma délelőtt nyíltan buzdított titkos szervezetek gazdag tagjainak befogadására.
  2. Az általam egyébként igen tisztelt Drábik János (és ez nem gúny, mert utóbbi években a pénzuralom kérdését ő tárta a szélesebb közvélemény elé) a 2003 december 12-i ülésen megjegyezte, hogy sok pénzű embereket kell megnyerni tagoknak, mert ezen szerveződési módszer alól nem lehet kibújni. Tiltakozom, és igen meglepődtem. Sem a jelenlegi parlament, sem más ne árulja a magyar alkotmányt se sok pénzért, se kevésért, se uniós képviselőségért. [Ezt a magasra engedett labdát csapja le Romhányi, annak említésével, hogy Fáy Árpád kenyerét is egy "sokpénzű" ember vajazza. Lásd lentebb.]
  3. A nyugati magyarok nagyobb adakozó kedvét emelte ki Romhányi László a mai napon, ha a történelmi alkotmányt hallják emlegetni. Tiltakozom az ellen is, hogy bárki fejőstehénnek nézzen akár egyetlen nyugati vagy itteni magyart az alkotmány hívószavával. És különösen tiltakozom, ha ezt az Alkotmányossági Műhelyre való „szakmai” hivatkozással teszi meg. Mi ennél sokkal többre tartjuk a magyar alkotmány gondolatát.
  4. Tiltakozom továbbá, hogy olyan szintű szervezés induljon a magyar alkotmány ügyében, ahol nem többnek mint valami színházi kelléknek tekintik a résztvevőnek megnyertek aláírását - ismételten. Másként nem értékelhetem, hogy a nyilatkozattal egyetértő aláírást hol fejléc nélküli papírra kéri Romhányi László (amit én például jelenléti ívnek véltem először), hol meg közli, hogy nem kell az aláírás olvashatósága, elég a felismerhetetlen szignó, de már a szignókkal ellátott, véglegesített szövegű nyilatkozatból az aláíróknak nem juttatott teljes szövegű példányt elolvasásra sem, nemhogy elvitelre. Nem ítélhetem meg az irodahelységet nyújtó 56-os Konföderáció tevékenységét, de külön nem értek egyet azzal, hogy ezen a történelmi alkotmány felől tájékozatlan közegben került sor fenntartásaim figyelmen kívül hagyására.
  5. Ráadásul e célból összehívott megbeszélésen kértük Takács Andrást (és Síklaky Istvánt is), hogy ne vállaljanak feltétel nélkül közösséget ezzel a kezdeményezéssel, hogy mint a Magyar Alkotmányossági Jószolgálati Testület tagjai legyenek óvatosabbak. [Az a látszat kél, mintha az említett urak félkegyelműek lennének, akiket az okosoknak kell a hülyeségtől óvni.] Ezen megbeszélés után a fenti visszásságok ellenére, tudtával, sőt részben azok kialakításában való részvételük ellen tiltakoznom „kell”, hiszen például Takács András a Szabad Magyarországért Mozgalom vezetőjeként a társkiadója volt a „Történelmi alkotmányunk jogán” c. kötetnek (az Alkotmányossági Műhellyel közösen). A kötet azt sugallja, hogy közösen ténykedtünk. Így volt. De a Romhányi László által vezetett kezdeményezésre ez immáron semmiképpen sem vonatkozik.
    [Itt már helyben is lehetnénk, hiszen az Országos Nemzeti Bizottmány nem bújik az Alkotmányossági Mühely cégére mögé. Ez, ha korábban nem is, május 31-ére nyilvánvalóvá lett.]

 

Tiltakozásommal bizonyára sokakat megbotránkoztatok, bizonyára lesz, aki nem találja bölcsnek lépésemet. A név szerint megemlített személyeknek kivétel nélkül mindenkinek jeleztem előzetesen a fenntartásaimat (részben írásban aprólékosan kifejtve, részben szóban tucatnyi jelenlévő előtt), de azt semmibe véve, kész helyzetet előállítva kívántak tovább haladni. Megtehetik, de az Alkotmányossági Műhelyre való hivatkozás nélkül.

 

Egyebekben pedig nem tudom, hogy mire jó a három kérdéskör összevegyítése (2006-os parlamenti választás, a 2004-es uniós képviseleti választás és a magyar alkotmány ügye). Más szavakkal: ha akár ők négyen (úgymint Drábik János, Romhányi László, Síklaky István és Takács András mind a négyen) bekerülnének az uniós 24 fő közé 2004-ben vagy a magyar parlamentbe 2006-ban, akkor sem tekinteném a szó magyar hagyomány szerinti értelmében alkotmányosan legitimnek sem a magyar sem az uniós parlamentet.

 

Nem kétlem tehát, hogy a „3-ik oldali törekvések” jogosultak, sőt általánosságban egyet is értek velük mint pártpolitikai szintű programmal, de elfogadhatatlannak tartom az alkotmányosság igényének feladását pártpolitikai szintű küzdelmekben. Ne közelítsenek ezen az alapon az alkotmányhoz! [E követelésnek vajon miből, honnan ered a legitimációja?]

 

Úgy hiszem, hogy elvárható lett volna, hogy az Alkotmányossági Műhely együttműködésre felkért vezetőjeként és a jószolgálati testület tagjaként tett megjegyzéseimet (amelyekkel a jószolgálati testület további tagjai is nyomatékosan egyetértettek, nálam sokkal erősebb megfogalmazásban) ne kész helyzetek teremtésével hagyja figyelmen kívül részben éppen a jószolgálati testület három tagja.

 

         Aggódom az alkotmányos kérdés sorsáért,

         belátom, hogy nem vagyok letéteményese a magam személyében a megoldásnak,

         de elutasítom, hogy rám hivatkozva meggyőződésemmel ellentétes irányban sodorjanak,

         hogy rajtam keresztül az alkotmányért sokat tevő társaságot tegyenek megtévesztő hivatkozás alapjává,

         hogy az alkotmányosság egészének kérdését taktikai elemként kezeljék az úgynevezett harmadik oldalon

         (merthogy ugyanezen a magyar alkotmány ügyét leértékelő törekvés ellen tiltakozunk a parlamenten belüli kezdeményezéseknél is).

 

Végül elnézést kell kérjek azoktól, akik jószándékú résztvevőként vétlenek és egy lehetőség összeomlasztását látják levelemben. Ha pedig mindezzel az Alkotmányossági Műhely további működésének beszűkülését idéztem volna elő, akkor sem látok más lehetőséget, mint a bizonyosan rossznak vélt útról való energikus letérést, vállalva a megoldás (e levél) otrombaságát. [Igen! Valóban itt az eb elhantolva. A levél valóban otromba és a legteljesebb mértékben alkalmas, hogy a Jószolgálati testület fáján bimbózó rügyeket leforrázza. A valódi kérdés viszont az: ki tapsol ha Árpád a "Hattyu halálát" táncolja?]

 

Fáy Árpád

Alkotmányossági Műhely elnöke,

Magyar Alkotmányos Jószolgálati Testület tagja.

 

**********

Original Message-----
From: Kincsesné [mailto:kincsesne@mail.datanet.hu]
Sent: Saturday, December 27, 2003 8:48 PM
To: szmm@yahoogroups.com; dr Drábik János; Fáy Árpád; Tőke Péter; Takács András
Subject: Síklaky István válasza Fáy Árpád "tiltakozására"
Importance: High

Kedves Címzettek! 

Síklaky István tudomására csak tegnap jutott Fáy Árpád alábbi levele (nem tőlem, mert ünnepek alatt nem akartam ezzel zavarni). De ma nekem diktálta le válaszát, és megkért, hogy közöljem.

Íme.

Üdv: KSM


LEVÉL MINDAZOKHOZ, akik olvasták Fáy Árpádnak Drábik Jánoshoz, Romhányi Lászlóhoz, Síklaky Istvánhoz és Takács Andráshoz írt nyilvános levelét. 

Nem elég megállapítani, hogy Fáy Árpád becsületsértést követett el, mert van tisztességes és aljas becsületsértés. 

Példa egy tisztességes becsületsértésre:

Kis Pál nyilvánosan közli, hogy Nagy János sikkasztott. Ha ezt bizonyítani tudja, Nagy János megérdemelte, hogy becstelensége nyilvánosságra került. Ha Kis Pál állítását nem tudja bizonyítani, vissza kell vonnia, és bocsánatot kell kérnie. 

Példa egy aljas becsületsértésre:

Kis Pál nyilvánosan közli, hogy "nézzétek Nagy Jánost, éppen 100 forintot ad egy koldusnak, hogy lássuk a jó szívét, közben magában azt gondolja, bárcsak dögölne meg az ilyen élhetetlen alak".

Ez az állítás nem bizonyítható, és nem cáfolható, tehát aljas rágalom. 

Fáy Árpád ilyen aljas becsületsértést követett el, amikor nyílt levelében azt állította, hogy személyes haszon eszközeként indítottunk akciót a történelmi alkotmányosság, a Szent Korona eszme érvényesülésének helyreállítására, mert be akarunk kerülni az uniós és a hazai parlamentbe.

Ami személyemet illeti, a Takács András és Fáy Árpád által kezdeményezett, július 4-i, Kossuth téri tüntetés felhívása nyomán kidolgoztam egy tervezetet az alkotmányosság-helyreállító nemzetgyűlés megszervezésére. Ezt átadtam Fáy Árpádnak azzal, hogy műhelyében bocsássa vitára. Ez több sürgetésem ellenére nem történt meg. Látva az elakadást, tervezetemet közzétettem a Leleplezőben, az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalom Hírlevelében és könyvemben.

A Hírlevélre hivatkozva jelentkezett Romhányi László, hogy csoportjával kezdeményezi az akció megvalósítását, vegyek én is részt. Fáy Árpádot is felkérte, - erre válaszolt a becsületsértő levéllel. 

Az Alkotmány-helyreállító Nemzetgyűlést Kezdeményező Bizottság Ügyvivő Testülete - javaslatomra - olyan határozatot hozott, hogy a nemzetgyűlés ügyét nem szabad összekötni az uniós parlamenti választás kérdésével, mert az megosztaná az alkotmányosságra törekvőket. 

Fáy hamis beállítása - szándékától függetlenül - ténylegesen ezt a megosztást szolgálja. 

Egyébként az én uniós parlamenti jelölésem soha sehol nem vetődött fel. Ami a 2006-os hazai parlamenti választást illeti, akkor már 80 éves leszek. Komolyan gondolja Fáy Árpád, hogy 80 évesen indulni akarok a parlamenti választáson? 

Ha valaki elhatározná, hogy meghiúsítja a nemzetgyűlés megszerveződését, pontosan azt kellene tennie, amit Fáy Árpád tett.

Még ezek után sem állítom azonban, hogy Fáy Árpád szándékosan tett a közérdek ellen, de, hogy ez a fellépése mely érdekeknek használt és mely érdekeknek ártott, nyilvánvaló. 

Fáy Árpád velem szemben egy tisztességes becsületsértést is elkövetett, állítván, hogy hazudtam azzal a nyilatkozattal, amely szerint nem voltam titkos társaság tagja, hiszen magam többször beszéltem róla, hogy voltam. 

Valóban többször beszéltem arról, hogy 1989-1990-ben több hónapig próbaidős tagja voltam egy budapesti szabadkőműves páholynak. Az is igaz, hogy több országban, bizonyos korszakokban, a szabadkőműves páholyok titokban működtek, talán van, ahol ma is így működnek. Azonban 1989-1990-ben az a budapesti páholy, amelynek tagja voltam, nyilvános, törvényesen bejegyzett társadalmi egyesület volt, és ha nem szűnt meg, ma is az.

Jöhet a visszavonás és a bocsánatkérés. 

Végül ezúton közlöm határozott kívánságomat, hogy Fáy Árpád hívja össze az Alkotmányozási Jószolgálati Testületet, melynek magam is tagja vagyok, ennek az ügynek a megvitatására. [E plauzibilis javaslatra a megszólítottnak lépnie kellett volna. Lépett?]

Nagyon fájlalom, hogy Fáy Árpád 30 éves barátság és kölcsönös megbecsülés után erre az útra lépett. 

Síklaky István


Kincsesné megjegyzése: [Mélyen meglepett volna, ha Kincsesnének - épp most ne lett volna megjegyzése. Ám lássuk.]

Mivel Síklaky István meghívására én is ott voltam a múltkori összejövetelen, amelyet Romhányi László szervezett, meg kell jegyeznem, hogy ott én vetettem fel Drábik János EU-képviselő-jelöltségének támogatását. Éltem az alkalommal, hogy újabb emberek előtt is elmondhatom a javaslatot.

Ott senkinek nem juthatott eszébe, és senki nem is tette szóvá, hogy szerinte az alkotmány-helyreállítási törekvés esetleg "csak" kampányfogás lenne Drábik János jelöltségéhez. Sőt.

Drábik János jelölési kampánya is alkalom, eszköz lehet az alkotmányhelyreállítás népszerűsítéséhez, annak ismertetéséhez országszerte, hogy erre igény van, szükség van, ezért lehetőséget kell teremtenünk hozzá.

Drábik János nem is azért vállalná el a jelöltséget - ha elég ajánlás gyűlik össze számára, - mert biztos lenne az EU-parlamentbe való bejutásában, hanem azért, mert a kampány során, országjárás közben rengeteg emberrel lehet alkalma megismertetni a Szent Korona ma is aktuális jelentőségét a magyarság számára. Ezt ő is sokkal fontosabbnak tartja annál, mint, hogy egyáltalán lesz-e belőle EU-képviselő. 

Más EU-kritikus személyek jelöléséről még nem tudok. 

Ha Árpád aggályait ott helyben kifejezte volna, ott is tisztázható lett volna, ki mit gondol ugyanarról, és minden félreértést mindjárt el lehetett volna oszlatni. Sajnálom. 

A szellemi atyák jól teszik, ha a részletkérdéseket megrágják, és megfontolt, közös döntésüket közlik velünk, többiekkel.

Az alkotmányosság helyreállításának folyamatából Árpád semmiképp nem maradhat ki, hiszen ezt ténylegesen ő készítette elő - egyesületével, - azonban nem nélkülözhető senki, aki ebben részt akar venni, kezdve a szervezést vállaló, abban tapasztalt emberekkel.

Úgy látom, Romhányi László, akit személyesen csak most jegyeztem meg magamnak, szintén sokat segíthet az ügynek, - és szintén a társaival.

A nemzet ügye TERMÉSZETESEN SOHA NEM egyetlen ember ügye, - a nemzetgyűléshez is MINDENKIRE szükség van, aki felméri annak jelentőségét. Jó lenne, ha minél többen lennénk, - éppen a siker reményében. 

Én szívesen "megbocsátok" Árpádnak a tévedéséért, hiszen én is követek el akaratlanul botlásokat. De István levele szerint Árpádnak is "akad dolga", hogy a békesség helyreálljon az egy irányban fáradozók között. Kérem, tegye meg, hogy a munka zavartalanul folytatódhasson, hiszen kevés időnk van.

Üdv: KSM

**********

From: Kincsesné [mailto:kincsesne@mail.datanet.hu]
Sent: Sunday, January 04, 2004 2:46 AM
To: szmm@yahoogroups.com
Subject: Romhányi László nyílt levele Fáy Árpádnak
Importance: High

JELLEMPORTRÉ. 

Van egy szó, egy fogalom, amelyet Fáy Árpád nem ismer. Ez pedig a becsület. 

Fáy Árpád megjelent egy közösségben, a magyar értelmiség közös együttgondolkozásán, ahol annyi délibábos képzelgés helyett végre az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításának tényszerű, gyakorlati megvalósulásába kezdett a Nemzet sorsáért felelős séget érző és vállaló elit. Ahol végre nem az ellentétek, a viták, a szembenállások, az irigység és a kivagyiság parttalan útjait járjuk, hanem küldetéstudattal vállaljuk fel a Magyar Államiság helyreállításának Szent ügyét, amely nélkül nem beszélhetünk sem jogállamiságról, sem független és szabad Magyarországról. 

Fáy Árpád megjelent a nemzeti elit egyre gyarapodó közösségében és aláírta azt a Szándéknyilatkozatot, amely minden egyes jelenlévő közös véderőműve az alkotmányos rend helyreállításának nemes küzdelmében. 

Fáy Árpád kezdetben privilégiumokat követelt ki magának - meg is kapta azokat. Szakmai kérdésekben első emberré emelte a közösség, hiúságát és szakmai féltékenységét hímestojásként kezelvén. 

Fáy Árpád azonban december 20-án elkövette a legnagyobb bűnt: robbantott! Megbízói megbizatásából. [Ez kétségtelenűl súlyos vád. Én mint jogász amondó lennénk, járjunk el "perrendszerűen". Konstatáljuk hitelesen, volt e tényleg robbanás, ha volt, mi volt nagyobb: a füstje vagy a lángja? Keletkeztek e károk? Ha igen, akkor indokolt rekonstruálni az elkövető tudatállapotát. Szándékosan cselekedett e, vagy gondatlanúl? Ha a súlyosabban minősűlő eset (szándékosság) fennforgása állapítható meg, akkor indokoltt válik a motívum kutatása is. (Hiúság, anyagi függőség, stb.) Mindenképp nagy körültekintéssel és tapintattal kell eljárni. Már ha egyáltalán el kell járni... Nincs ugyanis bizonyítási kötelezettség olyan tények esetében, amelyek köztudomásúak. Ha az Alkotmányossági Mühelyt valóban Boross szponzorálja, úgy ehhez hozzákapcsolhatók a vele kapcsolatos, közmeggyőződésen alapúló tények, ill. vélemények. Ezesetben időfecsérlés mindenfajta vitatkozás, vádaskodás. A karavánnak kell tovább haladnia és F.Á.-ra bízni milyen hangokat hallat a továbbiakban.] Elárulta azt a közösséget, amely befogadta. Rágalmai nevetségesek. És hiteltelenek. De ártó szellemek. 

Fáy Árpád nem veszélytelen ember. Védőpajzsként tolja maga előtt a Történelmi Alkotmányt, mintha az a saját privilégiuma lenne. Aggályai is programozottak. Szerinte 10-15 év szükségeltetik ahhoz, hogy csoportjával az alkotmányossággal összefüggő nagy munkát elvégezhessék. 

Amikor közöltem vele: nem kell várni 15 évet, mert a Történelmi Alkotmány "leporolva" a fiókomban hever az 1996-os mille-centenárium "eredményeképp", Fáy Árpád és főpatrónusa koncepciója veszélybe került. Hiszen a jelenlegi, egy háttérirányítású, de látszatra kétpólusú rendszer fennmaradásának létkérdése, hogy alkormányossági aggályok csak 10-15 esztendő múlva kerülhessenek napirendre. Addig a látszatdemokrácia letarolja a nemzeti ellenállás utolsó maradékát is. 

Az öncélú alkotmányossági műhelymunkához való merev ragaszkodás patópálúri bűnös mulasztás! Az alkotmányossági jogfolytonosság helyreállítása napjaink kötelező parancsa! Az Európai Uniónak, a közös Európának tudnia kell, hogy a jelenlegi magyarországi hatalom: illegitim hatalom. Legitimmé csak a jogfolytonossághoz való visszatéréssel válhat... 

Fáy Árpád megbízója/mozgatója az a gyűlölt személy, akit Csoóriék-Orbánék a Magyarok Világszövetsége élére óhajtottak. Amikor Patrubány Miklós lett az elnök, Fáy Árpád a Világszövetségen belül bomlasztott: Boross Péter útját egyengetve, emiatt Patrubányék kénytelenek voltak őt eltávolítani... [Hát nem túl szépeket mond Patrubányról, az szentigaz...
Nem a Világszövetség, nem a Magyarság, de az egész világ csúfsága lett volna ha Borosst sikerűl beilleszteni a Világszövetségbe. Lám, a Drábik János által emlegetett "Háttérhatalom" sem mindenható. A liberális média egyet tehet, sztárolni Borosst. Ezt megteszi. Helyesen teszi, mert ezzel folytonosan kiváltja az egészséges hányingert az olvasókban nézőkben ...]

Most Boross Péter pénzén - a D-21-es ügynök marionettfigurája. A Történelmi Alkotmány hitbizományosa. Dr. Drábik János, Síklaky István, Takács András és jómagam hátba szúrója. Hogy Fáy szemében mi négyünk közös "bűne"? A hit, hogy a nemzeti elit feláll a rendszerrel szemben, és mi négyen képesek vagyunk ezt a Valódi Rendszerváltást levezényelni! 

A magyarságnak egykoron erénye volt az egyenes gerinc, az adott szó szentsége, a tisztességes kiállás egy nemes ügy mellett. Fáy Árpád a vizsgán megbukott. 

Fáy Árpád kezet fogott egy közösséggel és aláírta a Szándéknyilatkozat sorait: "félretesszük az egymást elválasztó ellentéteket és szent elhatározással esküszünk, hogy egymást el nem áruljuk az Alkotmányosság Helyreállítását Előkészítő Bizottság tagjaként". 

Milyen ember, milyen magyar az, aki egy ilyen szent köteléket megbont?!... 

Budapest, 2004. január 3.        Romhányi László, rendező


A fenti levél eredetije nálam van, a szerzője aláírásával. Romhányi úr személyes kérésére adom közre a levelét. KSM


 Epilógus.

A Bizottmány Január 31-i űlésén előrukkoltam egy javaslattal: alkossák meg a "Nemzeti Cselekvés Chartáját". [Ez afféle "nemzeti minimum" lenne, amit Horn Gyula emleget, némileg eltérő nézőpontból...] Nos erre egyhangúlag rámsózták a szövegezést. Az tehát készűl, készülget. Semmit sem akarok előre elkiabálni. Egy követendő példára viszont máris hivatkozhatok. A líber - oldal a legutóbbi ÉS-ben közzétett egy rövidke nyilatkozatot, amely feltétlen kiállást hirdet a Tilos Rádió mellett. A nyilatkozat mondom rövid, ám az aláírók listája hosszú! Saccom szerint [utálnám számolgatni] aláírták vagy háromszázan. Nos, ha egy rossz ügy mellett ennyien és ilyen bátran kiállnak, mit várhatunk jó ügyünkben önnön véreinktől, a hős szittyák utódaitól? Hát nem vagyok túlzóan optimista...

Annál is inkább nem, mert úgy látom, hogy a forró kása, attól hogy kerülgetjük és közben a Himnuszt fújjuk rája, nem fog kihülni.

Ell kell végre dönteni, hogy manőverezzünk a Szküllák és Kharübdiszek, azaz a minden oldalról fenyegető veszélyek között? A nemzeti létérdekek képviselete csak akkor lehetséges, ha létrejöhet egy olyan harmadik erő [persze nem az erre kijelölt pályázóra, JOBBIK-ra gondolok] amelynek tevékenységét a szabadkőmüvesek, a pénzhatalom képviselői és fizetett ringyói nem ellenőrizhetik és amely nyomásgyakorló erőként képes fellépni belföldön és a külföld felé is, egyaránt.

[Van rá példa, hogy nemzeti ellenszegülést a globalizmus erőivel szemben sikerre lehet vinni. Afganisztánon keresztűl nem fog békésen csordogálni az olaj. A transzkontinentális olajvezeték - a háború oka - nem épül meg, vagy üzemeltetése finoman szólva nem lesz gazdaságos Az iraki olajjal sem tud majd Bush seftelni a világpiacon, túl hülye ehhez. Lehet ezért készülnek most seggberugni (még Soros is...). Izraelben sem konszolidálódnak oly mértékben a közállapotok (míg minden palesztint ki nem irtanak), hogy a Világ Zsidó Királyának koronázási ünnepségeit a közeljövőben megtarthassák Jeruzsálemben. A Svédek már rég beintettek az Eurónak, a "hű" angolok csak a közelmúltban. (Jól mondta Churchill, hogy Nagybritanniának nincsenek barátai, csak érdekei.) És még meg sem mozdúlt a százmilliós európai muzulmán közösség. Hiszi valaki, hogy még száz évig kukák maradnak?]

A mára mesterségesen kialakított politikai váltógazdaságban a "harmadik erő" megerősödhet a nyilt ellenséggel, a meggyengült baloldallal, szemben. Azért is, mert kivülről - baloldalról csak diktatórikus módszerekkel lehetne velük szemben fellépni, ami korántsem veszélytelen Vasprefektus ide, Salgó oda. Ezek a sziklák [esetleg] leküzdhetők.

Merőben más a helyzet az "antalli örökség" jegyében virúló "nemzeti" mocsárral. Ez óhatatlanúl elnyel mindent, ami valóban magyar. Ebben a lápvilágban minden hamis: Orbán mosolyától a körülötte főpapok által lengetett "smokyk"-ból áradó tömjénfüstig. Ez az oldal képes az ostobákat nemzeti akolba terelni, az okosokat megvenni, a hajlíthatatlanokat erkölcsileg, anyagilag tönkretenni, ha kell likvidálni.

Eleinknek is kényszerűen választaniok kellett a német maszlag és a török áfium között. Közülük azokról szól talán kevésbé elítélően a krónika, akik [tertium non datur] az utóbbit választották.

Árvalányhajas karizmásunkról Orbán Viktorról írták nem is olyan rég.

Orbán Viktor összevonja szemöldökét
[Kertész Ákos Hetek 2000.04.29] 

Miniszterelnökünk meghívta az osztrák kancellárt, és erre Európából mindenféle pikírt megjegyzések hallatszottak. Orbán Viktor összevonta szemöldökét. És azt üzente, hogy Európa jobban tenné, ha az új osztrák kormányt nem bizonyos politikusok régen elhangzott kijelentései, hanem tettei alapján ítélné meg. És a jószomszédi kapcsolatait az EU szellemében ápolni akaró magyar kormány meghívását sem értelmezné félre. Az osztrák kormány eddig különben sem tett semmit, ami a magyar érdekeket sértette volna, semmi okunk hát a bizalmatlanságra.

Az iró hozzáfűzései [szemelvények.]

Zrínyi Miklós (a költő és diplomata) világosan látta és le is írta a Német maszlag, török áfium című könyvében, hogy ha a törököt csak osztrák segítséggel bírjuk kiverni, annak a vége osztrák megszállás lesz. S lőn. Semmiben sem különbözött az 1945-ös Fölszabadulástól, aminek szovjet uralom lett a vége. A török hadaktól lakatlanná tarolt vidékekre gyorsan sváb parasztokat telepítettek olyan előjogokkal, melyek nem illették meg a magyar jobbágyokat. [Ne ítéljük el őket, azok sem voltak hülyék ingyen jönni ide, a vad-keletre! Sose a kisember a bűnös, mindig a politikus.] 

Aztán a reformkor, a remények, a józan Széchenyi tervei, amelyeket a Habsburg álnokság a nemzetiségek föllázításával próbált letörni, az a császári árulás, amitől belerohantunk a szabadságharcba, a trónfosztásba; és megesszük őket reggelire, ha nem fordulnak a Szent Szövetség nevében, sajnos jogosan, az orosz cárhoz. [Ezt nem láttuk előre: külpolitikában mindig nagyok voltunk!] A szabadságharcot a már akkor is dicsőséges orosz hadsereg győz te le, de bosszút, a gyáva Habsburgok álltak. 

Ami igaz, az igaz, soha olyan gazdasági és társadalmi föllendülést nem ért meg Magyarország, mint 1867 és 1914 között. Ha meggondolom, nem is fizettünk nagy árat érte, csak Trianont. Csak az ország kétharmadát, igazán jó boltot csináltunk a sógorékkal, megérte! Európa rajtunk verte le az Osztrák–Magyar Monarchia minden vétkét, Ausztriának haja szála se görbült, még megkapta Burgenland keleti részét is Magyarország testéből, még Sopront is megkapja, ha a legmagyarabb város nem szavaztatja le lidérces gogoli csellel a holt lelkeket is.

Amúgy a Schüssel-kormányzat eddig még valóban nem sértett magyar érdekeket, igaza van a miniszterelnöknek –, nem hallottak még Brüsszelben az önrendelkezési jogról, független országok belügyeibe való be nem avatkozásról? Orbán Viktor még csak összevonta szemöldökét.
Ne várjátok meg odaát, Európában, amíg a lovát is ugratja!

Ennél többre van szükség: ne ülhessen fel ismét a magas lóra!

2004.02.04.

Sz. Gy.